Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Óbudán a szigettel kapcsolatban megválaszoljuk a kérdést, hogy ilyen alacsony vízállásnál is lehetne-e sziget fesztiválnak nevezni a leghíresebb rendezvényt, illetve utánajártunk, hogy mi a helyzet az egykori jégtörő cölöpsoraival.
Ugyanis kellett lennie még egy jégtörőnek azon kívül ami a sziget legészakibb csúcsán állt. Ezt a második jégtörőt egyedül ezen a képen találtam meg, valamikor a Gázgyár hőskorában épülhetett. Alatta példás rendben sorakoznak a kikötött hajók, nyílása csupán annyira volt széles, hogy egyetlen hajó átférjen rajta. Körülbelül 150 méterrel volt lejjebb a Gázgyár rakodója alatt és 350 méterre délre a szigetcsúcstól. Fából készülhetett, ezért elvileg ha maradt valami cölöp emléknek belőle Budapesten mért 75 centiméteres vízállásnál rá kell bukkanni.
2015. december 29-én délután kettő és három óra között A Vigadó téren 75 centiméteres vízállást jeleztek, ami 24 centivel haladta meg a valaha mért legkisebb vízállást. Ez az érték esetünkben azért fontos, mert Kövér Márton még november 22-én centire pontosan ugyanilyen helyzetben készített leírást:
A(z Óbudai-) sziget felső spicce és az Északi-híd között hatalmas iszapzátony az Aranyhegyi pataknak és a sodorvonal távollétének köszönhetően. (Mellékesen megjegyzem, hogy érdekes módon a főágból a mellékágba meglepő módon tökéletesen merőlegesen lép be a sodorvonal a szigetspiccnél közvetlenül. Ez nagyvíznél kitűnően látszik és az évek alatt gps-el ki is kísérleteztük a leggyorsabb haladás érdekében.) A 3 lábú betonpillérnél és a K-hidat megelőzően is kb. 80 cm mély a víz a meder közepén és itt is tökéletesen sima sóderes. A graphisoft park mellett az úgynevezett Bedőlt fánál a meder teljes szélességében van egy kőzárás kb. szintén 60-80cm mélyen. Egyesek szerint vezeték van átvezetve és megerősítve általa. Ettől délre 150m-rel volt a sziget partfalában egy seb, amit Robbantásnak hívunk (2002-es árvíz után állítólag itt felrobbantották a partfalat, hogy a víz a szigetről ki tudjon folyni. Több tíz méter hosszan ki volt szakadva ezután a partfal. A kifolyó víz egy zátonyt épített a part mellett, ami azóta nem mosódott el.) Ez a zátony történetében először szigetté változott. Kerek alakú kb. 7m átmérőjű és feleségem a rajta tanyázó kacsákról Kacsa-szigetnek nevezte el. Délre a sziget oldalán, a Munkás híd alatt függőlegesen fel lehet fedezni a két korábbi híd valamelyikének a pillérjét, ami a felszín alatt kevesebb mint 50cm-rel van, nagyon érdekes látvány. Az alsó spicc alatt a budai oldalról egész a sziget alá benyúlik egy kőzátony 50-80cm mélyen. A teljes Óbudai Duna-ágat érdemes ilyen kisvízben végigevezni a sziget oldalán mert nagyon érdekes dolgokat látni a víz alatt. A mederformákon túl sok nagy, régi fémtárgy fekszik az aljzaton.
Az Újpesti vasúti hídról már látszódott, hogy lesz majd mit dokumentálni. A leglátványosabb változás a híd budai hídfője alatt következett be, ahol a kőszórás tövében előbukkant a meder alja egy félholdszerű szakaszon. Erre a területre legfeljebb a madarak merészkedtek be, ugyanis a süppedős iszapot még a Duna vize és a kőszórás tövében fakadó források is áztatták. Számomra meglepetés volt ezeknek a forrásoknak a megléte. Több tucatnyi vízér szaladt a Duna felé, miután előbukkantak a hatalmas kőtömbök alatt. Bizonyára a talajvíz-áramlás fordult meg és az éppen magasabban lévő víztest talált utat a mélyebben fekvő felé.
Szemben, az Óbudai-sziget északi csúcsán hatalmas sóderzátony került a napvilágra, ezáltal a mellékág különösen szűknek hatott. Ez a szűk állapot egyrészt a kotrásnak köszönhető, mely csak egy keskeny részre korlátozódott, így elsősorban a szigeti oldalon történt feliszapolódás következtében a mellékág szabályozási előtti szélességének körülbelül a kétharmadára-felére csökkent (100-120 méterről 60-70 méterre). A kotrásnak köszönhető az is, hogy az Óbudai az LKV közelében is szigetként viselkedik.
Ugyancsak a kotrás miatt alakultak ki a mellékág meredek partjai, a budai oldalon ezt kőszórással kellett megerősíteni az ott található létesítmények miatt, míg a szigeti oldalon éppen a 2013-as nagyárvíz miatt emeltek rá egy métert a meglévő töltésre. Ezen a parton még ilyenkor sem jelentek meg laposabb részek ahová ki lehet sétálni. Vízbe dőlt fák is nehezítik a haladást.
Azonban a partokon nyoma sincs a légifotón látható jégtörőnek. Az óbudai oldalon a kőszórás egészen a vízig ért, a szemközti parton ha voltak is cölöpök azokat vagy kiszedték, vagy az iszaprétegek takarták be őket. Felszíni nyomukra mindenesetre nem bukkantam. Elképzelhető, hogy a Kövér Márton leírásából származó kőszórás a jégtörő alapja lehetett?
Megvan azonban a Kacsa-sziget (ezúttal lecsúsztam az elnevezéséről), ami még csak zátony, hiszen növényzet még nem telepedett meg rajta. Ha az eredettörténete igaz, a robbantással keletkezett dunai zátonyok halmazához tartozik - egyes egyedüliként.
A gégömb (Google Earth) legújabb felvételein már tanulmányozható az Óbudai-sziget legészakibb részén kialakult hatalmas kavicspad, mely nem egy homogén felszín, sok áramlás által mélyített gödör, surranó és zátonyperem teszi érdekessé. A fenti képen látható mélyedés alját például látni sem lehet, oldalán egy kifejezetten meredek zátonyperem magasodik párhuzamosan a parttal. A Duna folyamatosan tölti ezt a mélyedést.
Még mindig megvannak a régi jégtörő cölöpjei, makacsul dacolnak az árvizekkel, sőt a meglévőktől északra egy újabb csoportnyi bukkant elő.
2015 utolsó vasárnapjának délutánján meglehetősen sokan voltak kíváncsiak arra, sziget-e még mindig az Óbudai-sziget. Ők is és az olvasók is megnyugodhatnak, még mindig az - hála a kotrásoknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése