Oldalak

2016. február 3., szerda

Partra vetett szigetek 8. - Égető-sziget


Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Sződliget és Vác határában az eltűnő Égető-szigetnél csupán az volt a kérdés, marad-e bármi víz a mellékágban ilyen időszakban?



A válasz sajnos borítékolható. nagyon régen elmúlt az az idő, amikor az Égető-szigetet még meg lehetett különböztetni a parttól. Ma akár kisvíz idején sétálunk Váctól Sződligetre, akár kirándulóhajóról nézzük a balpartot, nem látunk ott semmi különöset. Az egybefüggő parti fövenyt csak egy helyen szakítja meg vízáramlásra utaló forma, mégpedig a sziget déli csúcsa közelében. Holott - mint azt az alábbi fénykép is bizonyítja - a sziget látott már szebb napokat is. 

Vác, a Naszály és az Égető-sziget északi része a múlt század elején

A nyílt vízfelület úgy tűnik örökre a múlté. 2016. január elsején Vácnál mért -24 centiméteres vízállásnál néhány megfagyott gödörtől eltekintve semmi sem utalt arra, hogy itt valaha Duna folyt. De haladjunk szépen sorban, délről északra!


A "sziget" déli "csúcsa"

Alig fél méteres mélyedés jelzi azt a vékony medret, ami maradt a mellékágból. Alig lehet felfedezni, de szerencsére vannak itt a homokban áramlási formák. Kifejezetten rövid szakaszon nyomozható, ahogy haladunk befelé a régi Duna-ágba, úgy sűrűsödik az ártéri erdő és az aljnövényzet. Lapulevelek, keserűfüvek, sás és fiatal fűzfák nőttek itt, részekre tagolván a kilométer hosszú medret. Ha ezen az akadályon átvergődünk kinyílik előttünk a táj. 

Szűkülő meder, eltűnő sziget (balra)

Egy hosszúkás, lapos mélyedés tárul a szemünk elé, középen vaddisznó-nyomokkal a megfagyott sárban. Az egész területet benőtték a lágyszárú növények, sűrűségük kirajzolja a meder magassági viszonyait. A legmélyebb ponton sem találni nyílt vízfelszínt, mint ahogy a többi hasonló mélyedésben sem. A medret ugyanis több mederben keresztben nőtt fűzerdő tagolja szakaszokra, a keresztgátig még kettő hasonlón kell keresztülvergődni. 

Facsoportok tagolják a medret

A meder oldalról is szűkül, sőt ha csak a növényzet nélküli részeket neveznénk medernek ilyenről már nem is beszélhetnénk. A legmélyebb gödörben, a keresztgát tövében is megtelepedett már a vegetáció. A gáttól északra még látni egy kisebb mélyedést, de a látóhatárt a főág felé mindenütt fák zárják le. 

Lelapult sás, és az Égető-sziget északi elzárása

Az északi részen medernek már nyoma sincs. Ha az árvíz érkezik egy erdőn és egy jókora uszadéktömegen kell keresztüljutnia, hogy bejusson a mellékágba. Ha ezen átjut, lassan feltölti a mellékág gödreit és ha marad a víznek utánpótlása szépen lassan kiáramlik a fentebb bemutatott mélyedésen. A vízáramlás egyáltalán nem tesz jót a mellékágnak, hiszen a beérkező hordalék a vízáramlás lassúsága miatt kiülepedik, táptalajt adva az ártéri erdőknek. Minden egyes árvíz tovább emeli a meder alját, miközben a főág mélyülése tart. 

Agyagrétegek a parton

Az Égető-sziget főági oldala egy átlagos Duna-part benyomását kelti. A part egyenletesen lejt a folyó irányába, csak a keresztgát magasságában került szárazra egy nagyobb kavicsos terület. A kavics alól helyenként agyagrétegek bukkannak elő, enyhítve a part egyhangúságát. A váci Duna-part átalakítása következtében megváltozott áramlási viszonyok miatt valószínű, hogy az Égető-szigetnek meg vannak számlálva a napjai. Látogassuk meg (pl. a mellette futó kerékpárúton) amíg lehet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése