Dömsödi szigeten piroslik már a fákon a levél

Dömsödön nehéz eldönteni, hogy több sziget van-e, vagy egy sincs. Azt is nehéz eldönteni, hogy melyik meddig tart és mi a nevük egészen pontosan. Magyarország egyik legérdekesebb szigetét, a Somlyó-szigetet kettévágták egy öntözőcsatornával, így keletkezett a Felső-sziget. Ha Felső-sziget van kell lennie Alsó-szigetnek is, amit azonban többnyire Dabi-szigetnek neveznek, egy olyan településről ami hivatalosan 1939 óta nem létezik. Az utóbbi szigetről már esett szó, most következzék a Felső-sziget.

Dab település 1939-ben egyesült Dömsöddel, nevét legfeljebb a helyiek őrizék meg. A Dabi-sziget annak ellenére őrzi a település nevét, hogy már csak nagyon nagy jóindulattal lehetne szigetnek nevezni. Ebből eredt a Dömsödi paradoxonként már megírt történet, miszerint a sziget neve még megvan, a falué már nincs, a sziget már nincsen meg, a falu még megvan.

A Dabi-szigetnél jobb állapotban maradt meg a Dömsödi-Felső-sziget, amely viszonylag fiatal formáció. Valamikor a II. világháború után keletkezett, amikor a Dömsödi-övcsatornával kettévágták a furcsa alakú (lásd alábbi térképen) Somlyó-szigetet. 1965 előtt történhetett ez, akkor már megvolt a csatorna a fentrol.hu felvétele szerint. A csatorna a Ráckevei-Dunából indul és a legjobban elkeskenyedő résznél vágja ketté a szigetet. Tőle háromszáz méterre északra húzódik a közigazgatási határ, északra Ráckeve, délre pedig Dömsöd a birtokos mind a mai napig. 

Az övcsatorna építésekor két részre szakadt az addig egységes mellékág, kialakult a Dömsödi Holt -Duna. Van ugyan kapcsolata a Somlyó-szigeti mellékággal, de ezt az átfolyást is zsilip szabályozza. Ez a zsilip képes friss vizet ereszteni a holtág felé is. Alulról még van kapcsolata a Ráckevei-Dunával is, de egy rajta átvezető töltésen csak egy csövön keresztül kap friss vizet. De van még egy hely, ahonnan víz érkezik a holtágba, ez pedig nem más, mint a térképen Tó kertek felirattal jelölt terület alatti kanyargós meder. Mostanában csak belvizet és csapadékvizet szállít, de régebben ez lehetett a Lacháza mellett tekergő Tekeres-ér visszatorkollása a Dunába. 

A Dömsödi Holt-Duna első ránézésre állóvíz, nincsen sodrása. Ha azonban a zsilipnél, átereszeknél faleveleket dobunk a vízbe érdekes jelenségre lehetünk figyelmesek. Az övcsatorna zsilipjénél van vízbetáplálás, ami azonban még érdekesebb, hogy a sziget alsó végénél, a Dabi sziget útról nyíló híd alatti átereszen nem kifelé, hanem befelé áramlott a víz. Röviden, alulról és felülről is érkezik víz a holtágba. De akkor hová távozik ez a vízmennyiség? A válasz első ránézésre nehéz csupán.

Dömsödnél a Ráckevei-Duna megőrizte régi szélességét, egészen szokatlanul széles a gubacsi szakaszhoz képest. Ide már kevesebb üledék érkezett, a meder nem töltődött fel és szűkült össze annyira, mint a Kvassay-zsilip alatt. A Dömsödi Holt-Duna is megőrizte egykori szélességét, legfeljebb a két oldalán élő telektulajdonosok töltögették fel saját partjukat. A feszített víztükör tette lehetővé, hogy közvetlenül a folyó mellett parcellázzanak. Próbálnák meg ugyanezt a Nagy-Dunán, 8 méteres vízjátékkal...

Összesen négy út vezet a szigetre, a sziget alsó csúcsán lévő gyaloghíd kivételével mindegyik egy utca folytatása, autóval járható. Mivel a sziget teljesen be van építve egy focipálya kivételével szükség is van ezekre a hidakra. A Dabi-szigetről átívelő gyaloghídnál egy ősrégi tábla figyelmeztet arra, hogy a Dömsödi Holt-Duna természetvédelmi terület. 

Lassacskán csordogál a víz ebben a védett mellékágban. Az alábbi képen látható átereszen éppen a szokatlan irányban, azaz "alulról felfelé". 

Ennek az oka egyszerű, a Dabi-sziget mellékágát jelentő Tassi főcsatorna a holtágból ágazik ki, majd hosszú kanyargás után Tassnál torkollik vissza. Ez szívja le a holtág vizét mindkét irányból. Csakúgy mint a főág mentén, a holtágban is rengeteg stég sorjázik egymás mellett - minden háznak megvan a maga pecahelye. Jóval több lakóházzal találkozni itt, mint a Dabi-szigeten, ahol a nyaralók dominálnak. A település magjához közelebb eső Felső-szigeten már a II. világháború előtt megindult a parcellázás, néhány jellegzetes épület villa árulkodik erről a korról. 

A Felső-sziget legfőbb nevezetessége azonban még messzebbre nyúlik vissza az időben. Egészen a XIX. századig. 

A dömsödi kikötőnél áll egy óriási, aszimmetrikus tölgyfa, melyet a helybéliek Petőfi-faként ismernek. A legenda szerint e lombok alatt írta a "Piroslik már a fákon a levél" c. költeményét, amely sajnos nem tartalmaz semmiféle utalást a korabeli Dunára, vagy a szigetre.  Elképzelhető, hogy itt keletkezett a vers, hiszen az öreg kocsányos tölgy több száz éves lehet már. 1978-ban villámcsapás szakította le a másik hatalmas ágát, azóta van három sodronnyal kikötve. A leszakadt ágból faragták ki Petőfi és szülei szobrát, akik körülállják az emlékfát. A kikötőhöz vezető út túloldalán egy hasonló méretű fa tuskója található, a mellette lévő ismertető táblák sajnos nem térnek ki a sorsára.