Hét év

Nagy idő. 
És rengeteg Dunai Sziget.
Nem csak sziget, hanem minden, ami kicsit is Duna.
Hét éve ezen a napon indult útjára a Dunai Szigetek blog és még messze van a vége. 

Ada Kaleh szigete (fortepan.hu)

2009. augusztus 6-án csütörtökön, egy szép nyári estén kezdődött minden...

E hét év alatt többször is bejártuk a Dunát forrástól a torkolatig, elkalandoztunk mellékfolyói mentén, időben pedig a jégkorszaktól egészen a jelenkorig. Személyesen sikerült az Ausztriai Melktől egészen a horvátországi Erdőd váráig bebarangolni a Duna mindkét partját. Ami azt jelenti, hogy még mindig van mit bejárni, bemutatni, felkutatni.

E hét év alatt egy gödi blogból sikerült először egy dunakanyarbeli, majd egy országos blogot létrehozni, melyet most már sokan olvasnak a határokon túlról is. Sok idő telt el a nagy örömmel és meglepetéssel olvasott legelső kommenttől, a lelkes szerzők által beküldött cikkeken, a rádióinterjúkon, tévés szereplésen, a külföldi nyelveken írt Donauinseln blogon, a sok lelkes szerző által beküldött cikkeken át a jelenig.

E hét év alatt elkészült 488 bejegyzés. Ezek az utóbbi időkben ugyan heti egyre csökkentek, de ezzel párhuzamosan hosszabbakká és mélyebbé váltak. Nem lehetetlen, hogy a rövidebb, egyképes bejegyzések is visszatérnek majd. Nagy öröm volt, hogy vannak visszatérő szerzőink is, akik akár csak egy ötlettel, akár egy komolyabb cikkel is sokat tesznek hozzá a blog arculatához.

Báziás kikötője a Vaskapu-szoros bejáratánál (fortepan.hu)

E hét év alatt rengeteg szigetet bejártunk szárazon, vízen, árvízkor és kisvízkor. A kimaradt szigetek, Duna-szakaszok száma egyre csökken és lassan sor kerül majd mindegyikre. Az akciórádiusz középpontja a Dunakanyar, innen született a legtöbb bejegyzés. Előkészület alatt áll egy Duna-szalag, melyen a cikkek helyeit fogjuk feltüntetni folyamkilométer szerint, hogy láthatóvá váljanak a kiugróan sokat szereplő és a kellőképpen elhanyagolt vidékek, melyekre több gondot is lehet fordítani a jövőben. 

Ártéri gyertyák a születésnapi Dunán

Sosem gondoltam volna az első bejegyzés megírásakor, hogy ilyen messzire jut a blog egyszer. Ezért köszönet mindenkinek, akik olvasóként, íróként, hozzászólóként segítette a munkát! 

Kifejezetten szeretném olvasóinkat az írásra ösztönözni, hogy járjanak nyitott szemmel a Duna partján és járjanak utána mindannak amit a folyó mentén látnak! 

Valahogy így született ugyanis az első bejegyzés is ezen a blogon!