Zöld labirintus Bölcskén

Dunaföldvár és Bölcske között a Mezőföld éles peremmel szakad le a Dunára. A szinte függőleges löszfal teteje magasabban van, mint ameddig a Duna partján növő fák felérnek. Ez az alámosott partszakasz nem is olyan rég még folyópart volt, azonban a folyószabályozás révén a meder ma már keletebbre helyeződött át. Főként azért, nehogy még több leomoljon a partból. A szabályozás során felszámolt szigetek helyén összefüggő erdő nőtt, mely eséllyel pályázhatna a legáthatolhatatlanabb dunai ártér címre.

Ajánlott térkép

2016. augusztus 18-án délelőtt és kora délután Dunaföldváron mért 72-67 centiméteres apadó vízállásnál a bölcskei szigetek egy hatalmas ártéri labirintust alkottak, pocsolyákkal, tocsogókkal, átfolyásokkal. Sokszor kellett visszafordulni, ugyanis a földút előbb ösvénnyé szűkült, majd az ösvény csapássá, hogy az aztán eltűnjön egy mellig érő csalánosban, vagy uszadékfák tömkelege alatt. 

Már az is kihívás, hogy térkép nélkül lejussunk a Duna-partra. Bölcskén sok utca vezet a Duna felé, de ezek többsége elvégződik az ártéri rengetegben és csak kettő vezet el magához a folyóhoz. Az egyik ilyen az Iskola utca, amely keresztezi az Öreg-sziget egykori mellékágát. Száraz időben észre sem lehetne venni, ugyanis egy erdőn áthaladva a sziget elveszik a szántóföldek alatt. Alakját csak a mederben nőtt erdő rajzolja ki, melynek mélyebb részein az összegyűlő esővíz idézi meg a régi komoly Duna-ág emlékét. Az Öreg-szigetről nem nagyon lehet átjutni a Nagy-Duna partjára, legfeljebb a szántóföldeken keresztül. A felé induló földutak magányos épületekig vezetnek csak, onnan nincsen út tovább. Más kivezető utat kell keresni a labirintusból.

Aki a Dunához szeretne lejutni az Alsó-, de inkább a Felső-Rév utcán induljon el. Ugyan nem a révhez vezet, hanem a helyi horgászegyesület házához, ahol már zölden csillog a Duna egyik holtága. Keresztül kell menni az árvízvédelmi töltésen, amely pár száz méterrel balra létjogosultságát veszti a Földvár felé tartó magaspart miatt. Itt a csónakkikötőtől délre lehet kijutni a Nagy-Dunához, ahol ha élesen balra kanyarodnánk a legdélebbi szigetcsúcs után a mélyben megtalálhatnánk a bölcskei római erődöt. Ez az erőd, amely román uszályt is lékelt már eredetileg a túlsó parton épült, csak a folyó mederváltozásai során került a Duna kellős közepére. Az innen származó másodlagos építőanyagot; oltárokat és sírköveket a bölcskei katolikus templom kertjében állították ki. 

Kedvező vízállásnál a kikötőtől további két irány nyílik meg a csónakok előtt, egy északi és egy keleti irányba. Mindkettő erősen záródott medren keresztül. De akármelyik utat választjuk e kettő közül a víz mindenütt állni fog a hatalmas, mintegy fél kilométer hosszú mellékágelzáró gát miatt. A feliaszapolódás mértékéről árulkodik, hogy a gáttól északra 10%, tőle délre 50% nyílt vízfelület maradt meg. 

A gáton a látogatás ideje alatt volt vízáramlás. Ám ugyancsak össze-vissza folyt rajta a víz. Az utánpótlás egy sűrű, fiatal fűzesen keresztül érkezett, majd a gáton vezető kocsiúton keresztül folyt át a tőle nyugatabbra eső szabad vízfelszínű mederbe. Azaz ez a víz maradt az északi oldalon. Mivel a gátat szerencsére itt is megbontották, a víz egy másik része ezen a résen át a déli öbölbe csordogált. 

A gáton vezető kocsiút lassan ösvényre váltott, a sarjerdőben pedig megjelentek már idősebb fák is, amelyeket teljesen beborított a liános futónövényzet. Teljesen olyan érzés volt mintha egy őserdőben járna az ember, ezt az érzést különösen felerősítette a szúnyogok lerázhatatlan felhője. A kedvükért a harmincakárhány fokban célszerű volt hosszú ujjú pulóverben közlekedni. A keresztgát szigeti oldalának déli tövében a kezdőképen látható fennmaradt apró mocsárrét bújik meg, sárga nőszirmokkal, békalencsével és egy apró fokkal a holtág irányába. Talán ha harminc centi víz boríthatta, ennyi apadás és az egész elveszik, kiszárad újra. Még pár lépés az erdőben és már át is értünk Tolna megyéből Bács-Kiskunba. A folyami hordaléklerakódás és a szigetképződés ugyanis igen kevés tekintettel van a közigazgatási határokra. 

Egy réten az ösvény is elveszett, a mellig érő kórók és csalán között valahogy sikerült egy uszadékfával és szeméttel beborított ártéri erdőn keresztül kiérni a Nagy-Dunához. Mivel itt a legszélső fák még bőven vízben álltak nagyon nehéz volt a közlekedés. A Földvár és Bölcske között leszórt 10 sarkantyú miatt nagyon erőteljes a feliszapolódás a dunántúli parton, de ez védi meg a löszparti gazdák földjét az elfogyástól. A part mentén, az uszadékfák között egészen változatos szemét-típusokkal lehet találkozni, van itt villany égő, papucs, cumi, szteroidos flakon, a legszebb talán az ártéri élet változatosságát bemutató vécéülőke volt:

Bölcske zöld labirintusában nagyon könnyen el lehetett különíteni azokat a holtágakat, amelyek kapcsolatban vannak a főággal és azokat, amelyek nem. A fákra rajzolt iszapréteg kijelölte a legutóbbi árhullám magasságát, ez néhány esős napon keresztül még látható lesz, utána a jelek a feltöltődő medret fogják tovább emelni. 

Nem csak a folyószabályozás okolható a holtágak feliszapolódásáért. Közvetlenül a magaspart alatt húzódó medret a csapadékvíz is töltögeti időről-időre. Néhány helyen a meredek löszpart ugyanis kicsorbult, löszmélyutak futnak le a Duna irányába. Az itt lerohanó csapadékvíz rengeteg löszt és löszbabát hord magával, legyezőszerű hordalékkúpokat alkotva a holtágakban. Három ilyen löszszurdok fut le a szigetek mellett, mindegyikben friss hordalék volt az előző napi esők következtében. 

Lösz mellett friss vizet is hordanak ezek a völgyek a holtágba. Az egykori Földvári Alsó-sziget alul és felül zárt holtágából a csapadékvíz patak-méretű átereszen távozik a bölcskei zöld labirintus többi mellékágába, de az árvizek ide nem tudnak bejutni. Itt nincsenek iszapsávok a fák törzsein, sem a nádason, amely a csendes vizet jelzik. 

Ezen a szakaszon szinte lehetetlen átjutni az egyikről a másik szigetre. Járt utak, ösvények nem léteznek, vagy ha a térkép jelöli is őket, a valóságban már régen benőtte a telepített erdő, a szederinda, a csalán és másegyéb. Átvágni ezeken lehetetlen, talán még egy machete is kevés lenne hozzá. Marad a kerülőút és az újratervezés.  

A második legnagyobb keresztgáthoz például 5 kilométert kell kerülni, ugyanis egy térképen nem szereplő régi csónakház és stég mellett képtelenség továbbjutni a meredek parton. "Szerencsére" a Földvári-Alsó-sziget felső szakaszán még megvan a keresztgát, amelyen át be lehet jutni a szigetre és onnan egy másik keresztgáton ki a főághoz. Azaz csak lehetne. A második keresztgátról már ki lehet látni az erdővel borított párhuzammű mellett a főágra, de itt is áthatolhatatlan a dzsungel. Pedig a gégömb itt is "csak" sarjerdőt jelez. 

A bölcskei 10 kilométer hosszú zöld labirintusa féltékenyen őrzi titkait és a benne rejtőző vadvilágot. Miután az ember csalódottan, munkavégezetlenül felkapaszkodik a löszdombokra, hátha onnan jobb kilátás tárul a szigetekre újfent csalódik. Az ártéri rengeteg összezáródik a tekervényes Duna-ágak felett. De talán így is van ez jól.

A bölcskei szigetek történetéről és etimológiájáról talán majd egy következő cikkben...