A Dunai Szigetek által az 1838-as jeges árvíz táblái után vezetett nyomozás eddig Szentendre, Budapest és Esztergom városokra terjedt ki, mivel ezeken a településeken találhatók meg ezek az árvízi emlékek a legnagyobb koncentrációban. A cikkek elkészülésével párhuzamosan kaptunk fényképeket táblákról szerte az országból, ezek összesítése azonban még további feladatot igényel, hiszen a témát eddig nem dolgozta fel senki és az árvíz olyan nagy területen pusztított, hogy akár a Dunától húsz kilométeres távolságban is bukkanhatunk 1838-as árvíztáblákra.
Éppen ezért elsődleges feladat, hogy behatároljuk azt a területet, ahol az árvíz pusztításának mértéke feltételezheti, hogy a helyreállítás során állíthattak ilyen táblákat.
1838. márciusában az első komolyabb jégtorlasz a dömösi kanyarban, majd pedig Kisoroszi felett, a Szentendrei-sziget csúcsán keletkezett. E jégdugó mögött felduzzadó Duna pusztította el Esztergomot, de a hatása egészen a Vág torkolatáig, éreztette a hatását. Tehát az egyik kezdőpontunk Komárom lesz, mely felett nem várható, hogy 1838-as árvíztábla bukkanhat fel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a Dunán egészen az Ipoly torkolatig két ország osztozik és a szlovák oldal településeivel a magyar irodalom nemigen foglalkozik. Komárom alatt az első fellelt árvíztábla Dunamocs községből származik, de találhatunk két másikat még ugyancsak a dömösi jégdugó felett Szobon és Párkányban.
Miután a kisoroszi jégdugót az irgalmatlan nagy víztömeg kimozdította a helyéről a lezúduló jeges víz utolérte a Vác alatt már megindult zajló jégtömeget és újabb dugó alakult ki, mely Vác városát pusztította el. Éppen ezért nem véletlen, hogy Vácott is találkozhatunk 1838-as árvíztáblával.
Budapest árvíztábláit a Csepel-sziget csúcsán feltorlódó jégnek "köszönhetjük". Sajnos a témával foglalkozó irodalom hajlamos a jeges árvíz történéseit kizárólag Budapesten tárgyalni. Holott a pestbudai apadás nem hárított el minden veszélyt a folyásirányban következő duna-menti településekről.
A Csepel-sziget csúcsától mindössze Ercsiig jutott el a jégdugó, ott ismét gátat képezett a folyón. A feltorlódó víztömeg oldalirányban tért ki, elárasztva az egész Csepel-szigetet. A Duna átzúdult a Ráckevei-ágba és onnan szétterjedt a Duna-Tisza-közének laposabb részein. Víz alá került Szabadszállás, Kunszentmiklós, Dabas lakosai is láthatták a Dunát a falu szélén, 15-20 kilométerre a főmedertől. Később Dunaföldváron is kialakult egy jégdugó, az itt kilépő víztömeg egy korábbi Duna-mederben a Vajas-éren keresztül folyt le. Elárasztotta Soltot, Kalocsát, mielőtt Baja felett visszatért a régi mederbe. A jobb part a löszfalak miatt inkább védve volt, de Tétény, Érd, Ercsi ugyancsak víz alá került. Érden ennek emlékét táblán is megörökítették. Jégdugó keletkezett Paks felett az imsósi kanyarulatban, majd pedig Tolna alatt a borrévi kanyarulatban, ahol mostanában már nem a Duna, hanem a Sió folyik. Ez a jégdugó okozta a Sárköz pusztulását. A jeges áradatot a bátai löszvonulat kényszerítette vissza a régi mederbe.
Baja alatt az ár kezdett ellaposodni, de még a Dráva-torokban is éreztette a hatását. Az árvíz pusztításait egészen Újvidékig dokumentálták, bár ezen az alsó szakaszon jobbára az elárasztott veteményesek és nem a rombadőlt falvak kerültek bele az összeírásokba.
Valahol Baja környékén kell tehát meghúznunk az 1838-as árvíztáblák előfordulásának legdélebbi pontját.
Ez a bejegyzés koránt sincsen még készen, hiszen előkerülhetnek a Komárom-Baja szakaszról még eddig lappangó, vagy nem dokumentált árvíztáblák is. Ebben szeretnénk az olvasók segítségét is kérni; ha van tudomásuk ilyen árvíztábláról kérjük fényképezzék le őket és küldjék el a Dunai Szigetek blognak!
Az esztergomi, szentendrei és budapesti táblák már megvannak, róluk az alábbi linkeken lehet olvasni:
 |
| Dunamocs (Orosz Örs gyűjteménye) |
 |
| Párkány Fő utca 57. 180 cm magas (kép forrása) |
 |
| Kopott tábla Szobon, a Lutzenbacher kastély kőkerítésén |
 |
| Nagymaros, Váci út - Fő tér sarkán. |
 |
| Nagymaros, Német utca 22. 192 cm (Fotó: Bátorfi Ildikó) |
 |
| Nagymaros, Fő tér 7. 132 cm |
 |
| Vác, Budapesti főút 67. Kb. 135 centiméter (forrás) |
 |
| Vác, kibontott árvíztábla a Tímár utca-József Attila sétány sarkán. Elbontott házon, ismeretlen magasságban. |
 |
| Vác, Remete étterem pult melletti falán, szemmagassaágban. Utólagos beépítés, valószínűleg a váci Fűz utca-Mária utca sarkán lebontott épületről. |
 |
| Érd-Ófalu Antonovics kocsma falán |
 |
| Visegrád Fő utca 51. udvara (Fénykép: Viola Bence) |
Uhlarik János mérnök 1837 és 1863 között lakott Adonyban, és a Zichy grófok lángi ágának volt uradalmi mérnöke. 1840. február 3-án ezt jegyezte fel naplójába:
"1838. márciusi jeges árvíz mérésére megtettem és az Urasági Duna melléki Vadász lakban a Nagyságos megyétől készíttetett víz magasságának mutató kövét bé falaztattam. Meszlényi esküdt és Balassa mérnök urak jelenlétében."
Amikor Uhlarik 1863-ban utódjának átadta a mérnöki irodát, akkor a jel befalazásáról készült jegyzőkönyvet is átadta. Sajnos a "Vadász lak" a XIX. század elején lebontásra került, a befalazott kő eltűnt.
In my opinion, this is one of the most interesting blogs I haver ever visited. I am interested in some subjects you seem to be interested too (physical geography and history...), and your webpage provides excellent information about them: maps, ancient documents, and your own photographs, which I find impressive. Thank you.
VálaszTörlésThanks for your kind comment, I think this is the first one in English language, so far. :)
VálaszTörlésI'm trying to keep up with the translations of the articles on the foreign language "Donauinseln blog" on Donauinseln.blogspot.com. The most important ones has been already translated.