Még feltárható lenne a hosszúréti római erőd!

Miután néhány hete térképen rábukkantunk a kisoroszi ártéri erdőben megbúvó római kikötőerőd romjaira, most személyesen is sikerült vele találkozni. Sajnos nem sok maradt belőle, és az is rohamosan fogy. Annak idején, 83 éve példás összefogással sikerült megmenteni a "barbár" parton álló verőcei párját, talán ezt is sikerül hamarosan konzerválni. 

Illegális kutatóárok nyomai az erődben

1934-ben Paulovics István a nógrádverőcei erőd kapcsán leírja milyen példás összefogással sikerült megmenteni a római romokat. Az erődöt rejtő — egy rajta álló kereszt miatt akkoriban Kereszt-dombnak nevezett — 3 méter magas halmon a tervezők keresztülvezették volna a 12-es út nyomvonalát. A vármegye és a régészek összefogásának köszönhetően nem csak az út nyomvonalát vitték messzebb a romoktól, hanem ezzel egyidőben átfogó ásatásokat is végeztek a lelőhelyen. Sőt mindennek végén ősszel még a romokat is konzerválták, hogy megvédjék a fagytól a felszínre került falakat. És mindez a gazdasági világválság utórezgései alatt valósulhatott meg. 

A Duna másik oldalán található romok közel sem voltak ilyen szerencsések. 

A két erőd elhelyezkedése egy 1955-ös légifelvételen

Annak ellenére, hogy a Duna domború partján találjuk, ahol a folyóhidraulika miatt üledék felhalmozódást kellene tapasztalnunk — ami elvileg jobban védte volna a romokat, mint a szemközti parton — a római maradványok sokkal rosszabb állapotban maradtak fenn. Az 1770-es térképen a rom mintegy félszigetként nyúlik a folyóba. Ez az alámosott domborulat még jelenleg is felismerhető, habár a meder nagyon átalakult nem csak a római korhoz, hanem az elmúlt évszázadokhoz képest is. A kitett helyzetből adódóan a jeges árvizek jelentős kárt tettek az épületben. De nem csak a természeti erők pusztították a lelőhelyet.

A Kereszt-domb és a tévesen feliratozott Kőhidi-sziget 1930 körül

A hosszúréti római rom egykor a nyílt Dunára nézett, egyenesen a szemközti verőcei kikötőerődre. Ez a kilátás körülbelül 1500 éven keresztül állt fenn. Az 1880-as évektől kezdve fokozatosan úszott be a képbe egy zátony, majd erdősült szigetté. E sziget etimológiája is megér egy bekezdést. A közeli mezőt, melynek szélén a rom is található kőgesztelyi, vagy kőgeszteri névvel illették. Mivel a Szentendrei-szigeten nincsenek más kőzetkibukkanások, csak a romok erős a gyanú, hogy a kilátásba belezavaró sziget a romról kapta nevét, Kőgeszteri-sziget. Vélhetően a "kő" előtag miatt gyakran keverték (pl. a később még említésre kerülő Soproni Sándor is) egy másik szigettel, a Kőhidi-szigettel, amely a váci Buki-sziget korábbi neve volt. Külön cikket érdemelne, hogy ugyanezt a szigetet korábban még Harsányi-szigetként ismerték.

A kisoroszi Hosszúrét (másik nevén a Pásztorkert) lelőhelyén mindezidáig nem volt szakszerű feltárás, csak alkalmankénti terepbejárás. A Szentendrei-szigeten hiánycikk a kő, ezért a romok sokáig kőbányaként funkcionáltak a helyi igények kielégítésére. Amikor Rómer Flóris elsőként leírta a romokat a falak még mindig 1,2 méter magasan álltak, bár egy részük már beleomlott a Dunába. Akkoriban a kőtörmelék és tégladarabok 80 ölnyi (150 méter) hosszúságban borították a magas part tövét. 

Soproni Sándor azonosította a romokat, először őrtoronyként, majd megváltoztatva véleményét kikötőerődnek vélte, hiszen ezek az erődök párban álltak a Duna mellett. A két szárnyfallal rendelkező verőcei erőd minden kétséget kizáróan kikötőerőd volt, mely Ammianus Marcellinusnál is felbukkan. 

"Valentinianus tehát előreküldte Merobaudest a vezetésére bízott gyalogoscsapattal, hogy pusztítsák és perzseljék föl a barbárok telepeit. Társul rendelte mellé Sebastianust, ő maga pedig gyorsan Aquincum felé indította el táborát. Itt a váratlan eshetőségekre fölkészülve hajókat gyűjtött össze, nagy sietve hidat veretett, de aztán mégis egy másik helyen kelt át és tört be a quadusok országába. Azok a sziklás hegyekről figyelték jövetelét, ahová nagyobb részük a jövőbeli események miatt nyugtalankodva és aggódva hozzátartozóival együtt elköltözött."

Mivel még nem volt szakszerű feltárás, az őrtorony - kikötőerőd vita még nem zárult le megnyugtatóan. A hivatalos feltárásra pedig mielőbb sort kellene keríteni, különben nem-hivatalos feltárók fogják birtokba venni. 

Az egykori fő-, majd egykori mellékág jobb partján emelkedő domb őrzi a római romokat

A kincskeresés és a hirtelen meggazdagodás iránti vágy egyidős az emberiséggel. Ősi tapasztalat, hogy a romok valamilyen kincset mindig rejtenek. Legjobb esetben aranypénzt, emellett az adott korban meglehetősen értékes tetőcserepet, ólomdarabokat, vasdarabokat, használható kerámiát, de kőben szegény vidéken az építőanyag is lehet "kincs". Nógrádverőcén is találtak egy komolyabb — igaz középkori — éremleletet a római romok közt, nem véletlen tehát, hogy a szemközti erődöt is feltúrták a kincsvadászok. Zárójeles megjegyzés, de ugyanez a helyzet sok más magyarországi római koros rommal, például a dunabogdányi erődöt, Cirpit is rendszeresen fosztogatták és fosztogatják ma is.

Illegális kutatóárok kelet felé nézve

Hangulatos ligetben, az árvízvédelmi töltés tövében található a hosszúréti rom. Bár rét már régen nincs a közelében, és a Duna is egyre távolodik, a lelőhely dombja még felismerhető. Soproni Sándor egy 12x12 méter alapterületű tornyot feltételezett itt, melynek belső mérete 9,5 méter, falai pedig 2,2 méter vastagok voltak. E a tekintélyes toronynak ma már csak egyetlen fala látszik a felszínen - "hála" a kincskeresők otthagyott kutatóárkának. 

Az erőd elhelyezkedése a Kőgeszteri-sziget töltéséről nézve

Az itt talált néhány bélyeges tégla feliratai (CARIS TRB, LVPICINVS TRB) alapján az erőd Valentinianus császár korában épülhetett 364-375 között. Természetesen az is elképzelhető, hogy ekkor egy jelentősebb átépítés zajlott, de szakszerű feltárás hiányában nem lehet biztos építési időpontot mondani. A málló falazatban fel lehet ismerni a Visegrádi-hegység sötét tónusú andezit tömbjeit, melyek egy sor vízszintesen lerakott tégla lábazaton nyugszanak. A lábazat alatti fal némileg kiugrik, ez lehetett az alapozás. A fal nem párhuzamos a mai mellékággal, nyugati részét a folyó már elmosta. Azt nem lehet megállapítani, hogy e toronyhoz is kapcsolódtak-e két oldalt szárnyfalak és ezek végén tornyok. A parton elszórtan heverő andezit tömbökről sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a romokból származnak, vagy az erőd közvetlen szomszédságában, a Kőgeszteri-szigetre tartó töltés építésekor kerültek oda. Csak reménykedhetünk benne, hogy a vízügyi szakemberek spórolásból nem a hosszúréti romokat használták kőbányának. 

Habarcstörmelék egy illegális kutatógödörben

A kincskeresők által ásott árokban és gödrökben felbukkan a fal belső oldalán felhalmozódott habarcstörmelék, mely fokozatosan hullott ki a rom oldalából. Ez is egy fontos korjelző lelet, hiszen az erőd pusztulása arra az időpontra tehető, amikor megindult a törmelékék felhalmozódása. Alatta pedig ott találjuk a római kori járószintet, ahol esetleg szétszórt római kori leleteket találhatnak a régészek. 

A Kőgeszteri-mellékágban a legutóbbi árhullámból megrekedt víz (balra az erőd "kiálló" dombja)

Ha az átlagember meglátja a hosszúréti romokat nem a Világörökségi címre asszociál először, de előfordulhat, hogy hamarosan mégis megkaphatja ezt a kitüntető címet német, osztrák és szlovák helyszínekkel együtt. A magyarországi római limes (helyesen: ripa) ugyanis jelenleg Világörökség-várományos. 

Tavaly (2016) óta a magyar kormányban Visy Zsolt személyében a római-kori régészetet A római birodalom határai - A dunai limes magyarországi szakasza világörökségi várományos helyszín Világörökség Jegyzékébe történő jelölésével és a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palota bemutatásával összefüggő feladatok koordinációjáért felelős miniszteri biztos képviseli. A dunaparti településeket pedig a Magyar Limes Szövetség fogja össze:

"A katonai táborokat, tornyokat és útszakaszokat magában foglaló határvonal magyarországi szakaszát még térképezik. A szakasz 2009 óta szerepel a magyar világörökségi várományos helyszínek listáján A római limes magyarországi szakasza – A Ripa Pannonica néven, A Római Birodalom határai nevű nemzetközi sorozathelyszín tervezett kiterjesztéseként. Az érintett önkormányzatok is szeretnék a magyar szakaszt a világörökség részévé nyilváníttatni, ezért létrehozták a Magyar Limes Szövetséget."

Remélhetően hamarosan meglesz a Világörökségi cím és megkezdődhet a római örökség feltárása és konzerválása! Így talán még megmenthető lenne a római örökségünk.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Lőrincz Barnabás: A későrómai hídfőállások bélyeges téglái Valeriában
• Varga Gábor: A Szentendrei-sziget római kori erődítettségéről
• Paulovics István: A nógrádverőcei római erőd feltárása 1934.
• Soproni Sándor: Der Spätrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre 1978.