Oldalak

▼

2017. október 4., szerda

Bolhavár romjain


Váccal szemközt található hazánk legnyomorúságosabb Duna szakasza. Északról délre haladva itt van a révhez vezető úttal halálra ítélt Révész-sziget, a lyukas tetejű, kihasználatlan Makovecz-gomba, a magyar Duna egyik leghíresebb csárdájának, a Pokol-csárdának romján felhúzott, gusztustalan torzó, egy teljesen felesleges gigantikus hajókikötő, egy erdővel benőtt ifjúsági tábor a középkori Vácréve falu helyén és a partszakasz déli lezárásaképpen a Bolhavár romja. 


A siralmas-part nevezetességei közül ezidáig nem foglalkoztunk még a Bolhavár nevű, római-kori erőddel, pedig már sokszor tervben volt. A helyszínre tett első kirándulás során — vagy 10 éve — egy helybéli viskó lakója váltig állította, hogy bár már negyven éve ott lakik, még sosem hallott arról, hogy a Hétkápolnával szemben egy római rom állna. Már sosem derül ki, hogy tényleg nem tudta, vagy csak nem akarta, hogy jöttment kincskeresők feltúrják a "nyaralójától" nem messze álló romokat. 

Utóbbi esetben megbocsátható dologról van szó, a Dunai Szigetek blog is sokszor hallgat inkább bizonyos értékes és védelemre szoruló helyekről...

Ebben az esetben azonban nincsen miről hallgatni; a lelőhely olyan rossz állapotban van, amelyen már csak a csoda segíthetne... talán még a magyarországi Dunai Limes világörökségi cím elnyerése sem mentheti meg a pusztulástól a tahitótfalusi Bolhavárat. 

Bolhavár alaprajza, a feltárt rész sávozással

A római határvédelem legegyszerűbb épületeinek általános elnevezése a bolhavár, avagy leányvár. Ezek általában egyszerű őrtornyok, vagy valamivel nagyobb kikötőerődök voltak végig a Duna mentén. A digitálisan rekonstruált lepencei burgust már nem kell bemutatni olvasóinknak, ha mégis akkor itt érdemes kezdeni ezt a bejegyzést.

1826-ból származik Bolhavár első ismert ábrázolása. A Duna-mappáció térképészei ez év nyarán mérték fel a Vác alatti és feletti Duna-szakaszt. Leírásuk szerint az erőd ármentes térszínen épült:

"A jobb Duna partja ezen a Táblán általjába magas, tsak a nagyobb ár viztöl fel érthetö, a Bolha vár korül pedig a leg nagyobb viz állásnál is magassabb, de mindjárt utánna lapossabb a föld, melly a közel lévő partig el ontödik."

Bolhavár, 1826.

Mint oly sok párját a Dunakanyarban, ezt a szentendrei-szigeti erődöcskét is jellemezhetjük úgy, mint az ókori világvégét, ahol a laposföld-hívők lelépnek a semmibe. Már Ulcisia Castra, Cirpi, vagy éppen Pone Navata katonái is így érezhették magukat a IV. század végén V. század elején, hát még azok a katonák, a Szentendrei-szigetek senki földjén állomásoztak. 

Élet sarjad a törmeléken

Kevesebb mint egy évszázad történelme található itt a dunaparti bozót alatt. Mócsy András szerint valamikor a III. évszázad vége IV. évszázad közepe közötti időszakban épülhetett a dunai átkelés biztosítására. Soproni Sándor II. Constantius császár uralkodása (317-361) idejére teszi az erőd felépülését egy Valentinianus császár korabeli átépítéssel, amely ismerve a korszak katonai helyzetét jelenthette a romos épület rendbehozatalát is. Erről tanúskodnak az itt talált bélyeges téglák és tetőcserepek, amelyről a Vasárnapi újság 1891. évi 38. száma így tudósít: 
"A várossal szemben állt római révtorony (specula) alapjának LÜPICINI. TRB. (Lupicini tribus) feliratos téglái, és a város sokszori elpusztulását mutató törmelék-rétegek legfenekéről előkerülő római fémek és emlékkövek sejtetik, hogy város állt ott már a rómaiak idejében is."
Lupicinus tribunus valamikor a 360-as 370-es évek fordulóján pecsételtette az örökkévalóságba nevét. Nem véletlen a váciak érdeklődése a romok iránt, környékbeli analógiák nyomán arra lehet következtetni, hogy a Bolhavárnak lehetett szemben, a barbár parton egy párja. Ha létezett, akkor feltehetően a Hétkápolna forrásához legközelebb álló magaslaton, a 116 méter magas Akasztófa-dombon lehetne keresni. Persze lehet, hogy azóta elbányászták a derecskei agyagbányában, vagy ráépítették a Hétkápolna templomát. 

Bélyeges téglák a Bolhavárból

A felszínen látható maradványokból lehetetlen rekonstruálni az erőd alaprajzát. Ha a Duna nem bontotta volna meg a partot egyáltalán semmi nem utalna létezésére. A medermélyülés és a hajók által kellett hullámzás azonban megbontotta az erődöt magában rejtő 105 méter magas dombocskát, amit a tetejébe állított tábláról lehet felismerni. A négyzet alaprajzú központi torony keleti fala már egyáltalán nincsen meg. Mindössze a két oldalsó torony felé futó szárnyfalat és a torony két belső pillérét sikerült régészeknek feltárni. Ezek is jelentős méretűek, bár egy valódi várhoz képest tényleg bolhaméretűek. A központi torony É-D-i távolsága 19,4 méter, a belső két pillér alaprajza 1,8x1,8 méter. A két szárnyfal 12-15 méter hosszú, két végéről vagy a folyó mosta el a tornyokat, vagy a helybéliek bányászták el.  

Bolhavár pergő falai

Friss bányagödröket pedig ma is találni a rom területén. A megmaradt falak folytonos bolygatása, a Duna oldalazó eróziója egyszerre ítéli lassú pusztulásra Tahitótfalu Bolhavárát. Pedig törött téglákon, habarcson és köveken kívül nem sok mást lelhet itt egy "amatőr régész". Ilyen tégladarabokért kár gödröket ásni, lehet találni kisvíz idején a parton is szép számmal. 

Szétfagyott tegula darabka a mederben

Nem sokat tudunk hozzátenni a kisoroszi Hosszúréten található római erődről szóló cikkünk végszavához: csak reménykedni tudunk benne, hogy a magyarországi római koros régészet még azelőtt jelentős tőkeinjekciót kap, hogy ezek a lelőhelyek végképp eltűnnének. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:

dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése