Dr. Petrik Béla, a Szürkő-sziget atyja

Egészen elképesztő az a történet, amely egy 1973-as újságcikk sorain elevenedik meg. Nem tudni, hogy dr. Petrik Béla, aki doktori címe ellenére férfiszabó egy antikommunista Robin Hood, egy horányi Baktay Ervin, vagy egy szimpla szélhámos volt, aki majdnem túljárt a pártállam eszén is. Lényeg a lényeg, a Szürkő-sziget lábon álló nyaralóházait az ő hatályos törvények között lavírozó leleményességének köszönhetjük. 

Lapikás Ernő: A Szürkő-sziget Horány felől 1968.

A Pest Megyei Hírlap riportjában képet kaphatunk egy lakatlan zátony benépesüléséről, földhivatali trükkökről és az egyén állam elleni harcáról. Dr. Petrik Béla ma a szürkő-szigeti telepesek szemében egy legenda (van aki Petrik-szigetnek nevezi a Szürkőt mind a mai napig), annak ellenére, hogy alig maradtak már élő szemtanúk, akik a '70-es években elhunyt szigeti remetét személyesen ismerhették. Az ő hozzájárulásuk a mostani kezdőképünk is, amely a rendkívül mély horányi mellékág felől ábrázolja a szigetet 1968-ban nem sokkal a parcellázás után. Az alábbiakban a teljes 1973-as cikket olvashatják: 

Az olvasó bizonyára ismeri Tímár Mihályt, az aranyembert. Az Al-Dunán megbúvó egykori Senki-szigetének urát, aki gyermekkorunk kedvenc Jókai-hőseként segített elűzni a hosszú téli esték unalmát. Én most egy mai aranyembert szeretnék bemutatni írásomban. A neve: dr. Petrik Béla, foglalkozása férfiszabó — és szigettulajdonos. Az ő Senki-szigetét Szürkőnek hívják és nem az Al-Dunán, hanem a Dunakanyarban fekszik. Dunakeszi és Szigetmonostor között.

A Szürkő-sziget az '50-es években

Jogszabálysértések

 

Ha el akarunk igazodni a mintegy két kilóra hízott aktatömegben, javaslom, kezdjük a legelején: 1886-nál, amikor is a császári és királyi hatóságok feltérképezték a magyar Dunát. A Szentendrei-sziget déli partjánál, Horánytól egy kődobásnyira apró szigetet találtak. Területe mindössze 322 négyszögöl volt, néhány évtizede rakódhatott le a vén folyam hordalékából. A csekély aranykorona-értékű, legelőnek regisztrált szigetecske felfedezésekor már magántulajdonban volt (kiében?). 

Ötvenöt évvel később, 1941-ben ismét felmérték a Szürkő-szigetet és kiderült, hogy területe időközben 1 kat. hold 1250 négyszögölre növekedett. Ismét elszaladt 15 esztendő, s 1956. augusztus 15-én a Szürkő-sziget gazdát cserélt: új tulajdonosa dr. Petrik Béla budapesti lakos lett. És ezzel megkezdődött a jogszabály- sértések sorozata... 

Dr. Petrik Béla a Szigetmonostori Községi Tanácstól kérte a sziget megvásárlását. Ott azonban természetesen elutasították, mivel a sziget területe jóval nagyobb az előzetes kérelemben feltüntetett 1 kh 1250 négyszögölnél, amelyet fűzfavessző kitermelésére maga kívánt hasznosítani. Az akkori Szentendrei Járási Tanács vb mezőgazdasági osztályának illetékese viszont ezt nem tudva, a beadványában magát okleveles közgazdásznak nevező, valójában belvárosi szabókisiparosnak minden további nélkül megadta a kért jóváhagyást. Ennek birtokában 1956. augusztus 15-i dátummal megkötötte az adás-vételi szerződést F. Miklós budapesti lakossal, mint eladóval. A szerződésben gondosan mellőzték a terület nagyságának feltüntetését. 

Néhány hónap múlva, 1957. január 11-én Petrik benyújtotta az adás-vételi szerződést a Szentendrei Járási Tanács vb mezőgazdasági osztályának jóváhagyásra, ami a 614—Sz—15/1957. sz. határozattal- megtörtént. Az irat január 19-én átkerült a telekkönyvi hatósághoz, ahol még aznap végrehajtották a telekkönyvi bejegyzést.

A Szürkő-sziget 1961-ben

Csodálatos földszaporulat 

— Önnek látnia kellett, hogy a sziget a valóságban sokkal nagyobb a telekkönyvben feltüntetett 1 kh 1250 négyszögölnél. Miért nem mérették fel az adás-vétel előtt? 

Dr. Petrik Béla nem is próbál tiltakozni: 

— Mindannyian tudtuk — az eladók is —, hogy a sziget nagyobb. Csakhát — a felmérés sokba kerül. Nem akartunk erre is költeni. 

— Érdekes. Alig néhány hónappal a telekkönyvi átírás után már nem voltak ilyen aggályai. Háromezer forintot fizetett a felmérésért, amelyet H. István, az Állami Földmérésügyi és Térképészeti Hivatal főmérnöke végzett el. 

— Kérem, én a pénztárba fizettem be a pénzt. H. Istvánt nem is ismertem. Nem emlékszem ilyen névre... 

— Segítek: H. István volt az, aki 1958. január 7-i megkeresésében arra kérte a Szentendrei Járásbíróság — mint telekkönyvi hatóság — illetékesét, hogy „az 1219 helyrajzi számú sziget területét: 1 kh 1250 négyszögölről szíveskedjék a jelenleg helyes 8 kh 976 négyszögölre (!) helyesbíteni, ennek megtörténtéről az érdekelteknek végzési értesítést kiküldeni.” 

A helyesbítés január 11-én megtörtént, s erről dr. Petrik Bélát és H. Istvánt értesítették. 

— így válhatott ön — most már papíron is — egyedüli tulajdonosává egy több mint 8 és fél holdas szigetnek! Csaknem tíz évvel azután, hogy a 13 100/1948. Korm. sz. rendelet, majd az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 33 100/1948. FM. sz. rendelet 8. §. (1) bekezdése a magántulajdonba megszerezhető földterület nagyságát maximálisan 2 katasztrális holdra korlátozta! Továbbá kilenc évvel az alkotmányunkról szóló, 1949. évi XX. törvény hatályba lépése után, amelynek 6. §-a a folyóvizeket, a csatornákat és természetes tavakat, ezeknek medrét, valamint a folyóvizek elhagyott medrét és a folyóvízben újonnan keletkezett szigeteket az állam szocialista tulajdonává tette. 

— Nem tudtam, kérem, hogy az állami tulajdonjog a Szürkő-szigetre is vonatkozik. 

— Úgy gondolta, hogy a törvények az egész Magyar Népköztársaságban érvényesek — kivéve a Szürkő-szigetet? 

— Azt gondoltam, hogy az állam tulajdonjoga csak az ezután — újonnan — keletkező szigetekre vonatkozik. 

— Figyelemre méltó elgondolás; nekem is van egy. Amikor ön 1956 augusztusában a szigetet megvette, majd 1957-ben a nevére íratta, a sziget területe 1 katasztrális hold és 1250 négyszögöl volt a telekkönyv szerint. Másfél év alatt, 1958 januárjáig — amikor is a térmértéket a telekkönyvben helyesbítették — a sziget területe 8 kat. holdra és 976 négyszögölre növekedett. Mivel mindez több évvel az alkotmány kibocsátása után történt, az újonnan keletkezett szigetrész tehát mindenképpen az államot illeti meg. Ehhez a változathoz mit szól? 

Petrik úr rövid tűnődés után úgy dönt, hogy nem hallotta a kérdést. 

Nos, akkor beszéljünk másról. Például az adózásról. Ez sem érdektelen.

Adó: 82 forint 

Ismeretes, hogy 1971-ig mezőgazdasági jövedelemadót nem a föld fekvése, hanem a tulajdonos lakóhelye szerint illetékes tanácsnál kellett fizetni. Petrik úr esetében ez a Budapest, V. kerületi Tanács vb-adóhivatalát jelentette. Itt élvezett a Szürkő-szigeti aranyember 9 évig — 1959-től 1968-ig — adómentességet! 

Mezőgazdasági jövedelemadót ez idő alatt egyáltalán nem, földadót is csupán 32—34 kilogramm búzát, illetve — 1967-ben — 82 forintot fizetett. Miért is vetettek volna ki rá többet, amikor adóbevallásában a szigetet rét és legelő művelési ágba tartozó, alacsony aranykorona értékű területnek tüntette fel?! 

— Honnan vette a 0,10 aranykorona értéket? 

— Felfelé kerekítettem a Szigetmonostori Községi Tanácstól 1957-ben kapott felvilágosítást, mely 0,06 aranykoronáról szólt. 

— Úgy tudom, az 1961. évi földrendezés végrehajtásakor a Földrendező Bizottság a valóságnak megfelelő művelési ágakba — erdő. szántó, rét kategóriába — sorolta a szigetet, és összesen 69,71 aranykoronára értékelte. Miért nem ezt írta az adóbevallásába? 

— Mert ezt a papírt kaptam 1962 tavaszán, a földrendezést követően.

A Szürkő-sziget 1965-ben

Különös földrendezés 

Sárgult papírt mutat, a Szentendrei Járási Tanács VB 6756/1962. B. Sz. 5. sz. határozatát, rajta a művelési ágaknak a valóságtól eltérő adatai és az alábbi szöveg: „A földrendezési eljárás során megállapítást nyert, hogy a rendelkező részben megjelölt ingatlan tulajdonosa egyéni gazdálkodó, ezért az 1959. évi 24. sz. tvr. 13. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a Földrendező Bizottság a szőlő, gyümölcs, málna művelési ágú ingatlanát új helyrajzi számmal helyén hagyta”. Az aranykorona-értékről egy szó sem esik. Az okmányt a Szentendrei Járási Tanács VB akkori elnökhelyettesének sajátkezű aláírása hitelesíti. 

Mindezekből csupán alábbi apróságok nem stimmelnek: dr. Petrik Béla fővárosi férfiszabó soha nem volt egyéni gazdálkodó; a sziget még jóindulattal sem nevezhető „szőlő, gyümölcs, málna művelési ágú ingatlannak”, és semmiképpen sem lett volna szabad „helyén hagyni”. A sziget nagyobb része — 5 kát. hold 302 négyszögöl — ugyanis 4. osztályú erdő, amit az 1961-ben kibocsátott, VII. sz. erdőtörvény értelmében — mint 1 katasztrális holdat meghaladó erdőterületet — egyéni tulajdonosa köteles lett volna a termelőszövetkezetnek vagy az állami erdőgazdaságnak bérbe adni. Ha előbb nem, legalább az erdőtörvény végrehajtására létrehívott külön bizottság intézkedésére. 1964-ben! 

Hogyan történt, hogy nem, Szürkő-sziget kimaradt a bérbeadási kötelezettségből... Három évvel később pedig, amikor megjelent az 1967. évi IV. sz. földjogi törvény, amely kimondta, hogy az egyéni tulajdonosoktól bérelt erdőterületeket az államnak meg kell váltania, Szürkő-sziget megint csak kimaradt. Világos: ahol nincs bérelt erdő, ott nincs mit megváltani...

A Szürkő-sziget 1984-ben

Ötven víkendtelek 

Ezekután takaros víkendházat épített, méghozzá — okulva az 1965. évi Szentendrei-szigeti árvíz tanulságaiból — kétszinteset: alul van a betonba ágyazott kamra, felül a lakószoba. Aztán kiválasztott ötven (!) — saját megfogalmazása szerint: — „rendes embert”, és öt évtől „életfogytig” terjedő időre, kinek hogyan, használatba adta a sziget egy-egy darabkáját. A világért sem parcellákat, hiszen a parcellázáshoz megosztási terv szükséges, ami pénzbe is kerül, meg hatósági jóváhagyást is igényel, hanem úgynevezett eszmei hányadokra osztotta a szigetet. Egy-egy ilyen eszmei hányad „tulajdonosa” a víkendtelek használata fejében köteles a szerződésben rögzített feltételeknek megfelelően, bizonyos mennyiségű fát, mogyoróbokrot ültetni, utat készíteni, gazt irtani, egyszóval, a sziget rendben- tartásában segíteni. Hogyan, hogy nem, az ötven „rendes ember” jórészt jól kereső önálló kisiparosok, ügyvédek, mérnökök, minisztériumi osztályvezetők köréből verbuválódott. 

Az eszmei hányadok birtokosai aztán építkezni kezdtek 

Röpke négy-öt év alatt 31 víkendház épült a szigeten, ebből három: építési engedéllyel. A többi csak úgy. A 31 víkendház-tulajdonos közül hatan — köztük Petrik Béla — házadót is fizetnek. A többiek csak víkendeznek. Ám az építkezésekhez hely is kellett. Az „eszmei tulajdonosok” tehát szépen kiirtották az útjukban levő fákat. Természetesen hatósági engedély nélkül... 

Hála Petrik úr szorgalmának és a haszonbérleti szerződések kikötéseinek, a sziget időközben — szaknyelven szólva — teljesen beerdősült. A baj csak az, hogy Petrik úr ezt elfelejtette a járási földhivatalnál bejelenteni. így esett, hogy ott a sziget egészen a közelmúltig úgy szerepelt a nyilvántartásokban, mint semmire sem hasznosított külterület: Kiserdő-dűlő 087 helyrajzi szám alatt. 

És ez lett Petrik úr veszte...

Tizennégy parcella 

Történt ugyanis, hogy Petrik Béla 14 parcellát el akart adni a szigetből. Vevőt találni nem volt nehéz, a sziget árnyas erdeje, lapályos partja, a Duna fürdésre és evezésre egyaránt kitűnő itteni szakasza vonzotta az érdeklődőket. El is készült a 14 adás-vételi szerződés, amit aztán rendre- sorra beterjesztettek a Járási Földhivatalhoz. És itt történt a baj: az illetékes fennakadt az egyik 50 négyszögölről szóló adás-vételi szerződésen. Ki vesz ötven négyszögölet a Kiserdő-dűlőben, külterületen? És, ha megveszi, mi célból? 

Előbb írásban érdeklődött a Szigetmonostori Községi Tanácsnál a külterület távlati fejlesztési terveiről, majd személyesen is kiment, hogy körülnézzen. Így derült ki, hogy a Kiserdő-dűlő 087: Szürkő-szigettel azonos, az pedig tulajdonképpen erdő művelési ágú terület, mégpedig akkora, amekkora — fennálló törvényeink értelmében — magánszemély tulajdonában nem lehet. 

A látogatást hatósági intézkedés követte,, és olyan értelmű határozat, hogy a szigetmonostori 087-es számú ingatlanból 6 kh. 1326 négyszögölet — vagyis az 1 kh. 1250 négyszögöl, és a sziget valódi területe közötti különbséget — állami tulajdonba veszik. A Szigetmonostori Községi Tanács vb pedig 563/1972. sz. határozatában építési tilalmat rendelt el a szigeten és megtiltotta a jogtalan tulajdonosi és használati ügyek lebonyolítását. 

Az elsőfokú határozat ellen dr. Petrik Béla a Pest megyei Földhivatalhoz fellebbezett. Az pedig , másodfokú határozatában helybenhagyta az elsőfokú döntést, elrendelte a sziget megosztását állami és magánterületre. semmisnek nyilvánította a haszonbérleti szerződéseket, és javasolta az erdőrendezési eljárás lefolytatását. 

A határozat ellen fellebbezésnek helye nincs, ám megpanaszolni, végrehajtását hosszabb- rövidebb ideig ezzel is elodázni — lehet. 

Én nem próbálkoznék vele Petrik úr helyében... 

Nyíri Éva

Dr. Petrik Béla munkásságát árnyalja a szigetmonostori helyi építési szabályzat, ahonnan kiderül, hogy nem férfiszabó, hanem banktisztviselő volt, aki a Magyar Nemzeti Bank evezőse volt. A Szürkő-sziget tulajdonviszonya 1979-ben rendeződött, amikor állami tulajdonba került az egész. Az itt élők nem tulajdonosai a birtokuknak, hanem az államtól bérlik azt. A fent említett szabályozás szerint a tulajdonviszonyok mind a mai napig rendezetlenek. Dr. Petrik Béla esete tanulság arra, hogy eszünkbe véssük, minden Dunából előbukkanó zátony az állam tulajdona. Hogy sajnos, avagy szerencsére mindenkinek a saját belátására bízom! 

Felhasznált irodalom: 

• Pest Megyi Hírlap, 1973. január (17. évfolyam, 1-25. szám)1973-01-21 / 17. szám
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/PestMegyeiHirlap_1983_02/?pg=266&layout=s&query=sz%C3%BCrk%C5%91
• http://www.szigetmonostor.hu/~szigetmo/images/dokumentumok/egyeb_dokumentumok/Szigetmonostor_-_elozetes_tajekoztatasi_anyag_2015.03.pdf