A Baracsi (Szitányi)-sziget metamorfózisai

Baracs egy viszonylag fiatal település a Duna mentén Dunaújváros és Dunaföldvár között. Egykor négy dunai szigete volt, mára egyetlen maradt. Többnyire a dunántúli part részévé váltak, de a Baracsi-szigetet hiába keresnénk Baracson, vagy a Duna kellős közepén, a folyószabályozás végleg az apostagi parthoz kapcsolta. 

A Baracsi-sziget helyzete 1858-ban és ma. (forrás:mapire.eu)

A Baracsi-szigetet manapság lehetetlen térképről vagy légifotóról azonosítani. Alig egy évszázad alatt hozzánőtt a Duna-Tisza közéhez és már csak a szakavatott szemek képesek felfedezni olyan nyomokat a helyszínen, amelyek az egykorvolt szigetre utalnak. Éppen ezért elsőként fontos tisztázni hol is járunk.

A szigetet pontos koordinátái alapján is be lehet azonosítani (46.871873, 18.933082), míg a vízitúrázóknak elsősorban a folyamkilométerek szolgálhatnak támpontul. Apostagtól délnyugatra, a bal parton, az 1567 és az 1568 folyamkilométer táblák között közvetlenül a  parti erdőség alatt rejtőzik a Baracsi-sziget. Egy kőgát vezet be hozzá, amely az árvízvédelmi töltés tövéből indul.

1826. Még zátonyként a Duna közepén.

Majdnem egy negyed évezrede készült az első térkép, amelyen (még zátonyként) felbukkan a Baracsi-sziget. Legalább ennyi ideje állt ott a Duna középvonalában Baracs és Apostag között. 1826-ban homokzátony felirattal látjuk a Duna Mappáció térképlapján Székes-Fehér és Pest vármegye határvonalán. A kezdő képen az 1858-as állapot látható, ekkoriban már szigetként jelölték, bár azt nem tudni, hogy volt-e rajta fás-szárú növényzet. Mindenesetre az kiderül, hogy a tengerszint feletti magassága 97 méter volt. 

1875-ban ha volt is rajta valamennyi növényzet egészen biztos, hogy a következő évben nem sarjad ki. 1876. január elsején ugyanis hatalmas jégdugó torlódott fel rajta 665 centiméteres magasságig visszaduzzasztva a Duna vizét. A kiöntött jeges ár elborította a Budapest-Baja utat és összesen 855 hektár került így víz alá. 

A Baracsi-zárás 1905.

1902-ben felépültek az Apostag környéki párhuzamművek, jópár Pentele és Baracs közötti dunai sziget sorsát megpecsételve. Ekkor épülhetett a baracsi-szigeti zárás is, amely a Duna közepéig benyúlva lezárta a fél medret, nehogy ismét előfordulhasson az 1876-os árvízi helyzet. Az addig egy kilométer széles meder ezáltal 460 méterre szűkült Baracs és Apostag között. A feleakkora keresztszelvényen átfolyó víz alaposan kimélyítette a medret, ami a környező területek relatív szintemelkedését eredményezte. Tehát a lezárt meder rohamos feltöltődése éppen annyira volt a kiszáradás rovására írható, mint amennyire a keresztgát megfogta a dunai hordalékot. 

A Baracsi-sziget 1930-ban.

Alig három évtized alatt 1930-ra a keresztgát felső, part felőli oldala feltöltődött és erdő nőtt rajta. A felhalmozódó üledék ugyanekkor egy új szigetet kezdett kialakítani. A gát alatti részen a Baracsi-sziget ugyancsak beerdősült és alaposan meghízott, miközben a nyílt vízfelület egyre zsugorodott. Közben az 1566-os folyamkilométer táblánál, a dunántúli oldalon egy kisebb zátony kialakulását dokumentálta a vízisport térkép — amely az egyedüli ismert térképként őrizte meg a Baracsi-sziget földrajzi nevet. 

1929-ben szomorú esemény színhelye volt a sziget. Július 7-én egy orkánerejű szél csapott le az itt táborozó cserkészcsapatra, akik közül Tóth Elemér cserkészsegédtisztre rázuhant egy nyárfa, aki életét vesztette. A cserkészek emlékoszlopot emeltek neki, amelyet az 1945. évi jeges ár megrongált és csak 1996-ban sikerült helyette újat állítani, annak a Sinkovits Imrének segítségével, aki maga is a szigeten tartózkodott azon a nyári napon, 1929-ben.

A térkép további érdekessége, hogy ábrázolja az azóta megszűnt Baracs és Apostag között közlekedő révátkelést, melyhez egy révház is tartozott. Vajon megvan-e még ez a ház?

A Baracsi-sziget 1980-ban (fentrol.hu)

Az 1930 és 1980 között eltelt fél évszázad alatt a Baracsi-sziget gát alatti mellékága szinte teljesen megszűnt és ami maradt az is olyan sekély volt, hogy a birkák is átlábalhattak rajta. Az ő emléküket őrzi a FÖMI júniusi légifotója a lelegelt világos területekkel, valamint az általuk kitaposott csapásokkal. Az eredeti sziget alakjára alig emlékeztet már valami. A mezőgazdasági hasznosítás tekintetében a keresztgát éles választóvonalként rajzolódik ki. Míg tőle délre a legeltetés mellett még találunk némi természetes ártéri erdőt, addig a gáttól északra telepített erdő figyelhető meg. 

A túlsó parton eközben szigetté nőtte ki magát az aprócska zátony a folyamkilométer-tábla tövében. 

A Baracsi (Szitányi)-sziget magasság-viszonyai az EOTR térképen.

Az Egységes országos térképrendszer 45-323-as számú 1:10000 méretarányú térképe számtalan újdonsággal szolgál a Baracsi-sziget közvetlen környezetéről. Például azzal, hogy hivatalosan is Szitányi-szigetként nevezi — nem az itt készített sziták miatt, hanem a szemközt birtokos Szitányi-családról, akiknek a Dunára néző gyönyörű baracsi kastélyát már hiába keresnénk. Érdekesség, hogy újságcikkekben már 1929-ben is előfordult a Szitányi-sziget elnevezés. 

Végre a gáttól északra kialakult sziget nevére is fény derül; Ördög-szigetnek hívják. A mellette lévő, tőle keskeny mellékággal elválasztott telepített erdő neve pedig Sárosi-erdő. 

Viszonylag változatos holtág-rendszer alakult ki a gát alatti részen; tavak, mederrészek olyan labirintusa, melyen keresztül egyetlen csapás vezet mindössze keresztül. Ekkoriban már a legeltetés háttérbe szorult, az ártéri erdő kezdett záródni, melynek végeredményét az alábbi, 2005-ben készült légifotón láthatjuk.

Összefoglaló ábra a Baracsi-szigetről (2005).

2005-ben már semmiféle holtágat nem látunk átvillanni az ártéri erdő lombkoronája alól, mindössze az erdő ritkább folytjai adnak némi támpontot. A régi szigetmagot kirajzolja az erdő eltérő lombkorona színe, de 2018-ra már ez is elveszett, jelenleg az egész Baracsi-sziget telepített erdő borítja egy vékony part menti sávot leszámítva. 

Így hát epilógusként elmondható, hogy 1902-2018 között a Baracsi-sziget teljesen átalakult, egy mederközépi zátonyból egy parti ártéri erdő lett, rövid birkalegelő művelés átmenettel. Megváltozott az alakja, sőt a neve is, bár nem valószínű, hogy a területet manapság bárki szigetként emlegetné.