A Molnár-sziget szelleme

Mint egy asszony a fiatal éveire, úgy tekint vissza a száz év távlatából a soroksári Molnár-sziget egykori önmagára a fentrol.hu légifotóján. De nem csak a szigetnek van hová visszatekintenie, az őt övező Soroksári-Dunának is van oka nosztalgiázni; egyikük elhízását, a másikuk lesoványodását köszönheti ugyanannak a beavatkozásnak. 

Átdereng a fiatalkori Molnár-sziget (fentrol.hu 1964. április 19.)

1964. április 19-én készültek a bejegyzés képei. Az ok, amiért ezeknek a képeknek külön írást szenteltem elsőre is szabad szemmel jól látható — amennyiben az ember tudja, hogy mit keressen. A Molnár-szigeten kifejezetten éles kontraszttal válik el a régi és az új, a múlt és a jelen. A kontrasztot a szürkeárnyalaton kívül a területhasznosítás is kiemeli. Az északi és déli csúcs kivételével szemünk elé tárul a Molnár-sziget leánykori lenyomata, annak a kornak a képe, amikor még nem létezett a Gubacsi zárógát és a Soroksári-Duna még bővizűen, szabadon hömpölygött a Királyerdő mellett, a Csepel-sziget keleti oldalán. 

A Molnár-sziget déli csúcsa (fentrol.hu)

Miközben a folyó esésviszonya miatt a Soroksári-Duna déli része Ráckevén és tőle délre szinte az egész szélességét megtartotta, az északi részen a meder rendkívüli módon elvékonyodott. A Molnár-sziget melletti 300 méter széles Duna napjainkban a szélesebb szakaszokon is csupán egyharmada a korábbi értéknek. 1964-ben ez a folyótól elhódított terület már a sziget része lett, mint ahogy a csepeli part is 120 méterrel gyarapodott, ahol strandfürdő épült az így nyert területen. 

Határvonalak. (fentrol.hu)

Ugyanígy gyarapodott (hízott) a Molnár-sziget is. Az 1964-es légifotón egyszerre láthatjuk az "elhízott" és a "sovány" verziót. A régi szigetmag gazdaságilag hasznosított terület volt. Már régen eltűntek mellőle a svábok hajómalmai, sőt maguk a svábok is, de a nadrágszíjparcellákon még zártkerteket és gyümölcsösöket láthatunk. A keskeny, világos színű parcellák végén már nem a Duna hullámzik, hanem a kiszáradt és befüvesedett partot látunk, amely sötétebb (nedvesebb) színével elüt a régi szigetmagtól. Közben a Molnár-sziget Soroksár felé eső része más fejlődési irányt járt be. Itt nem töltődött fel a meder, hanem a nádas lassú térhódítása és a fokozatos feliszapolódás változtatta meg a táj arculatát. Sok helyen ötven métert kell megtenni a sűrű nádasban, hogy a molnár-szigetiek kijuthassanak a stégükhöz. Sőt a sziget déli csúcsánál mindössze öt méterre szűkült a nyílt vízfelület. 

A Duna mint településszerkezeti választóvonal (fentrol.hu)

Hiába keresnénk ma már ezt a szabad, füves területet, 1964 óta a Soroksári-Dunán lezajlott nyaraló építési láz majdnem teljesen átformálta a parti sávot a Molnár-sziget egykori nyugati partján futó Völgyhajó utca és az új partot jelölő Házhajó utca között. Ugyancsak beépült a régi szigetmagtól (a Fűzfás utcától) északra elterülő terület. Mindössze egyetlen rövid szakasz maradt meg, a révtől északra, amennyiben a Molnár-sziget déli irányban meghosszabbodott nyúlványát nem számítjuk. Sajnos ezek az építkezések teljesen lehetetlenné tették a Soroksári-ág rehabilitációját, hiszen ha esetleg növelnék a Kvassay zsilipnél beengedett víz mennyiségét az a parti létesítményeket fenyegetné, ami ellen a medertől elhódított területek telepesei hevesen tiltakoznának. Így marad az örökös harc a feliszapolódás és a vízminőség romlása ellen. 

A 2018-ban az "év dunai szigetének" választott Molnár-sziget régi szelleme pedig mostanában is létezik, legfeljebb kissé elhalványult. Ma már nem az élesen elkülönülő kontraszt képezi a határvonalat, hanem az utcahálózat és a telkek eltérő formája.