Az esztergomi "birodalmi lépegető"

Ezt a részt írta: Martin Kápoštás

Gyerekkoromban sokat jártunk le a Dunára. Azóta mindig is kíváncsi voltam hogyan nézhet ki közelebbről. Igazából, közelről csak a híd megépítése után tudtam megnézni megfotózni. Szerettem ide járni de amióta ott a komp már nem olyan gyakran. Rengeteg fotót készítettem már erről az epületről de talán ez a legemlékezetesebb. Még filmes korszakomból mindig szerettem a hosszú záridős fotókat. Itt ezt a technikát szoktam használni. Vártam a jó időt amikor mozgalmas a felhőzet, ez frontok előtt-után szokott lenni. Mégis jött a várt időjárás, kimentem a feleségemmel aki ha tud elkísér. A helyet a felhőzet mozgása szerint lőttem be hogy a felhők a fejem felett menjenek. Na most volt kettő lehetőség. Csinálni egy felvételt egy ND szűrővel ami lehetővé teszi a hosszú záridők használatát napközben vagy csinálni egy “timelapse”-t amit utólag egybe lehet mókolni digitálisan. Nem akartam a véletlenre bízni, így az utóbbit verziót választottam. Na szóval a gép az állványon és kb. minden 2. mp egy fotó.

Távolban látom hogy tűnik el a Gerecse, esik. Egyre közelebb van az eső. Figyelem a Duna felszínét ahogy kezd egyre jobban hullámozni… valami nem stimmel. Egyszer csak nagyon erős szél, vihar jön… szinte robbanással, ilyet még nem éltem… az állványom utolsó pillanatba kaptam el, már dőlt el. Amire az gondoltam, hogy eső az porvihar volt. Na akkor gyorsan be az autóba. Ahogy odaértünk az autóhoz nem hittem a szememnek. 30 cm-re az autó mögé a vihar bedöntött egy akácfát… Sokkos állapotban minden erőnkkel odább taszigáltuk az odakészített csöveket hogy kitudjunk tolatni a zsákutcából… hát valahogy így készült ez a felvétel.

Malacait szénporral szoptató koca. 1962. (fentrol.hu)

Ezt a részt írta: Szávoszt-Vass Dániel

A Dunai Szigetek által meghirdetett hetedik fotópályázat témája a dunai műtárgyak voltak. De mik is ezek a műtárgyak? Mindazok az emberi alkotások, amelyet az ember azért épített, hogy a Dunát megregulázza. Például párhuzamművek, sarkantyúk, töltések, fenékküszöbök, rakpartok. Az első helyezett képet Martin Kápoštás küldte be Párkányból, ahonnan képének központi témája állandóan látható. A Dunában álló, birodalmi lépegetőhöz hasonlatos szénrakodó Esztergom külterületén található, egy rövidke sziget-mentes szakaszon a Táti-szigetek alatt és a Prímás-sziget fölött, az 1721,5-es folyamkilométernél. A díjnyertes képen fenyegetően gyülekeznek a viharfelhők az 1927-1963 között működő szénrakodó mögött. A Duna fölé magasodó épületből rakodták be annak idején az innen 6 kilométerre található dorogi szénbányákból kötélpályán érkező szénport. Ezzel a szénnel táplálták a dunai gőzhajókat, valamint Budapest és Csepel gyárait. Naponta akár ezer tonnát is berakodtak a manapság már ehagyott ipari műemlékként létező dunai "kilátótoronyban" dolgozó munkások. Akik jobb híján csak csónakon tudták megközelíteni a körülbelül 20 méterrel a Duna tükre fölé emelkedő munkahelyüket. 1963-ban a szénrakodó bezárása egybeesett a dorogi szénbányászat hanyatlásával. Az utolsó dorogi szénbánya 2003-ban zárt be, lezárva egy 222 éves hagyományt. A több mint fél évszázada kihalt szénrakodó megmentését civil művészek karolták fel, de pénz hiányában még nem kezdődött meg a restaurálása. Ennek hiányában félő, hogy ez a jellegzetes, dunai épület nem fogja sokáig bírni a díjnyertes fotón felbukkanó elemek támadását.