Árhullám keltette életre a sződligeti medreket

Ugyan már tíz napja tetőzött a dunai árvíz Vác környékén, de az elöntés nyomai, például a szürke, iszapszínűre festett növényzet még mindig látható. Az elöntés talán leglátványosabb emléke azonban Sződligetnél tanulmányozható, a kettes út és a Budapest-Szob kerékpárút között. Itt a Duna természetes árvízi tározója, azaz a régen elhagyott medre újra megtelt vízzel, menedéket nyújtva a legkülönfélébb vízimadarak számára. 

Több mint 10 éve már írtunk a Sződligeti-szigetekről. A váci Gombás-pataktól a Sződrákosi-patak torkolatáig tartó ártéri öblözetben korábban legalább két sziget lehetett. A bizonytalanság oka az, hogy régi térképek sem jelölik már szigetként ezt a részt, azaz legalább kétszázötven éve lefűződött az a mellékág-rendszer, melynek nyomait az árvizek néha még kirajzolnak. Azonban ez egyre kevésbé látványos, hiszen a terület északi részét faültetvényként hasznosítják és ez a telepített erdő kiterjed a magaspart tövében húzódó medermaradványra is. Déli részén, azaz az Égető-szigetre vezető földút bal oldalán a kaszáló területén még mindig szépen kirajzolódik a meder, még akkor is, ha éppen nincs benne víz. "Normál" esetben ugyanúgy kaszálják rajta a füvet és a nádat, mint a magasabban lévő térszíneken. Éppen ezért szárazabb időszakban légifotókon sokkal kevésbé különül el a két térszín, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt (lásd alábbi kép). 

A Sződligeti-szigetek 1955-ben

Vácott 2021. július 21-én délután hat órakor tetőzött egy kisebb árhullám a Dunán. A nyers tetőzési szint—470 centiméter—elegendő volt ahhoz, hogy a parton lévő kerékpárút egy szakasza víz alá kerüljön. A vízborítás egészen az ármentes térszín pereméig, azaz a kettes útig terjeszkedett, miközben újra birtokba vette a régen elhagyott medrét. 

Miután az árhullám levonult és a kaszáló szárazulattá vált, a korábban egységes víztest kettévált. Napokkal az esemény után még mindig megvan a víz a mélyedésben, annak ellenére, hogy viszonylag sekély felszínformáról van szó. Mivel nem várható a közeljövőben hasonló árhullám a lefűződött medernek nincs felszíni utánpótlása (legfeljebb a csapadék) előreláthatólag hamarosan újra ki fog száradni. De addig is menedéket nyújt az állóvizet az áramló Dunával szemben jobban kedvelő vadkacsáknak, kócsagoknak és gémeknek. Érdemes addig is felkeresni, mert könnyebben alkothatunk képet arról, hogyan nézhetett ki az ártér Sződliget mellett évszázadokkal ezelőtt.