Szent Zsigmond nyomában Nagymaroson

Kismaros és Nagymaros határán, a Duna bal partján elterülő sík vidék több generációnyi szigetet rejt. Ezek közül az egyik sziget-generációt ábrázoló, XVIII. századi térképen felbukkan egy rejtélyes épület, amely kapcsolatba hozható azzal a Szent Zsigmond kolostorral, amelyet korábban a túlsó parton, a Szentendrei-szigeten feltételeztek. 

Írta és a képeket készítette: 

Horváth Illés 

(Pécsi Tudományegyetem Egyháztörténeti Kutatóközpont) 

és csapata. 

IN ENGLISH

Kilátás kelet felé, a Kismarosi és a Duna-réti-szigetre

A leggyorsabb szigetképződés a Dunán

A régészeti kutatás helyszíne Nagymaroson, a Hatló-patak mentén.

Kilátás nyugat felé.

Habár önmagában a Dunakanyarról, s ezen belül a Nagymaros és Kismaros határán elterülő fiatal szigetcsoportról készült képek nem ritkák, a kutatás és a felvételek elkészültének apropójáról azonban érdemes néhány szót ejteni. Vizsgálataink középpontjában a Luxemburgi Zsigmond magyar király (1387–1437) által valamikor 1414 és 1433 között alapított pálos rendi kolostor áll, amelyet az uralkodó dinasztikus szentjének tiszteletére, Szent Zsigmond titulusára szenteltetett fel. Ezt a kolostort korábbi kutatások a Szentendrei-szigeten, Kisoroszi külterületén vélelmezték. Ám a források tanúsága szerint a nevezett rendház a váci egyházmegye területén Maros és Verőce közt elterülő "sziget szigetén" állt, és a toronyaljai kolostor fíliájaként működött 1453-ig. 

"Ugyanakkor a király egy rendkívül szövevényes történetben előadta, hogy korábban a Magyar Királyságban, a váci püspökség területén a Duna folyó mellett (flumen Danubii propter) a sziget-szigetén (Insulam Insulatos), egy elhagyatott helyen (ibidem existente loco deserto) Maros (villem regalem Marus) és Verőce (villam dicti Voachiensis episcopi Voarenzae) között kápolnát létesített Szent Zsigmond tiszteletére (capella constructam sub vocabulo Sancti Sigismundi in Regno Ungariae). Az említett egyházat pedig a pálosokra bízta, hogy Krisztus katonáinak felügyelete alatt az istenfélelem még buzgóbb legyen."

A legfrissebb kutatásunk során a Nagymaros közigazgatási határán belül található Vízmű területe is reflektorfénybe került, hiszen e terület elhelyezkedése kiválóan illeszkedik a kolostor lokalizációját elbeszélő Henrik copia leírásához; a fentebb említett sziget-szigetéhez, ugyanis a fellehető okleveles, valamint újkori kartográf forrásokból ismert, hogy a Duna-réti-sziget környezete a 15. században több apró szigetre tagolódott. Ez az állapot  érvényes lehetett a 17. és 18 századra is. 

Karpe Mihály: Visegrad dominii - Nagymaros, pirossal a Hatló-patak torkolati szakasza (forrás) 

A Visegrádi uradalomról készült térképen látható, ahogy a Hatló-patak és mellékfolyásai a szigeten belül egy további különálló szigetre osztották a Vízmű területét. A partvonalhoz egész közel állt egy eddig azonosíthatatlan, még a régészeti topográfiában sem szereplő középkori épület, amely a 18. század derekára nyomtalanul eltűnt. Kutatásunk során légifelvételekkel, illetve személyes terepbejárással kíséreltük meg felderíteni az épület lokalizációját. Több kevesebb sikerrel, hiszen miután a török kiverését követően megkezdődött a Maros és Verőce közti terület betelepítése, az épület maradványait elbontották. A szigetet pedig feltöltötték. A 19. század közepén a területet felosztották, és egymástól különálló szűk parcellákat alakítottak ki művelés céljából. A kutatást jelentősen nehezíti, hogy e művelés során az épület javarészét elszántották. Ugyanakkor a 20. században a Vízmű építése során a terület egy jelentős részét sóderes homokkal töltötték fel. Mindemellett az árvizek jelentősen átrendezték a területet. 

Noha összességében jelentős áradásokkal számolhatunk, a kutatás során készült felvételeken jól látszik, hogy habár jelentékeny vízmennyiség vonult át a területen, a művelési a 150 évvel ezelőtti művelési szegélyek nagyon szépen megtartották határaikat. Ami pedig az uradalmi térképen szereplő épületet illeti, igaz már elszántva, de nyomvonalai némileg kivehetők a tározó mellett. Habár ezen füves és műveletlen területen nem, a tágabb környezetében számos fregmentált mázas kerámia maradvány, illetőleg tetőcserép került elő a vadak úgynevezett túrásainak köszönhetően.