Oldalak

2023. április 9., vasárnap

Tizenkét év a Palotai-szigeten


"Kifejezetten jó, hogy ez a terület a kisebb hibái ellenére megmaradhatott ennyire természetközeli állapotban. A szemetet el lehet hordani, a sittet innen is el lehet szállítani, csak szándék kell hozzá. Jó szívvel ajánlanám bárkinek, hogy látogasson el ide, akár csak kutyát sétáltatni. És ha már itt van vigyen haza pár darab szemetet egy zacskóban."

Tábla a vízen járók számára.

A fenti idézet 12 éve, 2011 áprilisában íródott, amikor először mutattuk be a főváros IV. kerületében található Palotai-szigetet. Földtörténeti értelemben ez nagyon rövid idő, azonban ilyen rövid idő alatt is szembeötlő változásokat figyelhetünk meg az ártéren. Röviden összefoglalva az azóta eltelt időszakot: bizonyára sokan olvasták a fenti sorokat, mert a szemétkérdés tekintetében—szerencsére—rá sem ismerni a Palotai-sziget térségére. 

Azok számára, akik még sosem jártak itt, vagy még csak nem is hallottak a Palotai-szigetről, fontos leszögezni, hogy már nem egy szigetről van szó, hanem a Népszigettől a Megyeri csárdáig tartó partszakaszról a Duna bal (pesti) partján. A Palotai-sziget egykor a Római-parttal szemközt állt, de a XX. század során két drasztikus beavatkozással felszámolták. Az első lépés a Trianoni-gát felépítése volt, amely a pesti oldalon összeszűkítette a medret és gyors üledékfelhalmozódáshoz vezetett. Az 1960-as évekre a Palotai-sziget mellékágában már víz helyett ártéri erdő volt. A második beavatkozás az Észak-Pesti Szennyvíztisztító létesítése volt az 1980-as években. Ez pontosan a kis sziget magjára épült fel, miután ármentes szintig feltöltötték a területet. Ezzel egyben ketté is vágták a sziget mellett, a mederben felnőtt ártéri erdőt egy 8 hektáros déli és egy nagyobb, kb. 40 hektáros északi részre. Ebben az írásban a "Palotai-sziget" földrajzi név alatt az Újpesti-hídról a Rév utcáig terjedő folyóparti terület ártéri erdővel borított, természetes részét értjük. 

A változások leginkább a kisebbik, déli részt érintették. Ennek fő oka az, hogy a terület 2011-ben meglehetősen siralmas állapotban volt. A Népsziget és a Palotai-sziget déli része közötti medret éppen sittel töltötték fel a szennyvíztisztító ármentes szintjéig. A népszigeti parton az öböl medréből kikotort sódert halmozták fel, közvetlenül a kőből épült partbiztosítás mellé. Ez egy holdbéli táj volt, ahová jóérzésű ember sose vinné a gyerekeit sétálni.

Az északi rész két szempontból volt borzalmas állapotban. Egyrészt a területen áthalad egy magasfeszültségű távvezeték, ami alatt éppen akkor irtották ki a 5-6 méter magas fákat. A kivágott fákat pedig nem szállították el, hanem egymás hegyén-hátán otthagyták, járhatatlanná téve azt a szakaszt, ahol egykor a Palotai-sziget mellékága húzódott. Másfelől a Rév utca teljes hosszát illegális szemétlerakóként használták a környékbeliek, de a szigetre vetett uszadékban is szinte több volt a műanyag, mint a faág. De ezen kívül minden olyan szakaszon, ahol a város érintkezett az ártérrel, (elsősorban a Váci úti ipartelepek hátsó kerítése mentén és a szennyvíztisztítótól északra) a rézsűt mindenfelé kidobált szemét borította.    

Jó lenne, ha a budapesti Duna-part minél nagyobb része így nézne ki!

2023. április 7-én, Budapesten mért 252 centiméteres, két napja apadó vízállásnál a Palotai-sziget nagy része szárazon volt, csupán a főági peremet alkotó bokorfüzes egy része állt vízben. A hideg idő ellenére meglepően nagy tömeg volt a parton, kirándulók, futók, horgászok és kutyasétáltatók. A terület viszonylag könnyen bejárható volt, a nyáron mellig érő aljnövényzet így április elején még éppen kezdett sarjadni.

Meztelen csápos kút. A kőgúla az erózió áldozata lett.

A Palotai-szigeten megfigyelhető negatív dolgok szinte mindegyike jelen volt már 12 évvel ezelőtt is. A villanyvezeték alatti növényzetpusztítás, a Váci úti ipartelepekről származó föld- és szemét behordása nem szűnt meg, sőt ez utóbbi a Rév utcától délre eldózerolt ipari épületek révén folytatódott. A töméntelen mennyiségű szemetet a rézsűről vagy elhordták, vagy a hordalék temette el, de most mintha kevesebb lett volna látható belőle. Leszámítva a Trianoni-gáton túli, hajléktalanok által "üzemeltetett" szeméttelepet a Tungsram strand mellett. Talán egy nagy nekifutással (és néhány nagyobb konténerrel) ezt a szemétmennyiséget is végleg el lehetne távolítani a védett területről. Érdekes, hogy nagy méretű traktorgumikkal a lehető legváratlanabb helyeken lehetett találkozni. 

Csendélet: Csápos kúton pihenő nyárfa

Már 12 éve sem volt valami látványos a Palotai-szigeti Ártéri "Tanösvény", amit akkor narancssárga festékszóróval fújtak fel a fákra. Mostanra ennek a legutolsó nyoma is eltűnt, a Főkert honlapján sem említik már. A festékszórók azonban tovább dolgoztak a területen, a pusztuló csápos kutak korábban tájba szürkülő tömege mostanában nagyon kirí a környezetéből.

Beerdősült a tizenkét éve idehordott sitt.

A népszigeti öböl mentén a kotrásból származó felszínformákat azóta benőtte a növényzet, de még mindig nagyon furcsa hatást keltenek a sóderkupacok, melyek néha magasabbak is a Népsziget régi, kőből kirakott partjánál. Mivel ezek elég meredek felszínformák, a taposás miatt folyamatosan pereg belőle a kavics az öböl vizébe. A kotrásból származó "dűnesoron" ösvény vezet a parttal párhuzamosan. Ugyancsak eltüntette az erdő az öbölben kialakított sittlerakót. Ennek felszíne magasan a Palotai-sziget ártéri szintje felett van, a védett területre egy meredek lejtőn lehet lejutni. Sajnos nem valószínű, hogy ezeket az antropogén feltöltéseket és kotrásokat belátható időn belül eltüntetik, de ebből az anyagból például a jövőben lehetne enyhíteni a főág hordalékhiányán.

A sittlerakó a szennyvíztelep felől

Egykor két Duna-meder nyomvonala húzódott keresztül a Palotai-sziget északi részen. Egy közvetlenül a magaspart alatt, egy másik pedig az erdő kellős közepén. Tizenkét évvel ezelőtt ezeknek még voltak nyomai, ahol megmaradt némi víz a mélyedésekben, és ahol az erdő még nem záródott teljesen. Ezek a nyomok nagyrészt eltűntek azóta. Egy nyíltabb rész maradt a szennyvízteleptől északra, ezen kívül egy vaddisznó dagonyában csillogott némi víz. Ezeket leszámítva az egykori Duna-medrek évről évre egyre jobban belesimulnak a táj felszínébe. 

A hódok nem irtják ki a füzest, csak sövényt csinálnak belőle.

Hódok a horgászok ellen. 

Az "elmúlt 12 év" legnagyobb változását a vadvilág elterjedése jelenti. Nyomaikkal lépten-nyomon találkozni. Fontos megemlíteni a déli csúcsot egyértelműen birtokoló hódokat, akik derekasan kiveszik a részüket a táj formálásából. A belső öböl mentén mindenhol vízbe dőlt fák tucatjai kísérik a part menti ösvényt, úgy a népszigeti oldalon, mint a Palotai déli csúcsánál. Mivel a hódok a közhiedelemmel ellentétben nem a fákat "eszik meg", csak a friss hajtásokhoz szeretnének hozzáférni az ínséges téli időszakban, a főági parton felnőtt bokorfüzes számít a legnagyobb csemegének. Itt minimális energiabefektetéssel maximális mennyiségű friss hajtást tudnak elfogyasztani, miközben a füzes sem pusztul ki, csak egy térdig érő sövénnyé változik. Ettől még a füzes ugyanúgy megköti az üledéket és ugyanúgy kisarjad évről évre.

Természetes halál.

Élő és holt fák.

Fűz-testvérek.

Míg a déli részen a hódok dominálnak, addig a vaddisznóké az északi, nagyobb ártéri erdőszakasz. Itt jóval háboríthatatlanabbul élhetnek, bár a túrásnyomok alapján megállapítható, hogy a déli részen is gyakori vendégek. Többek között a vaddisznók miatt sem sikerült a tervezett részeket bejárni északon, ugyanis több alkalommal riadtak fel vaddisznók a bozótosban. Akkor már inkább a hódok... Áprilisban a Palotai-szigetet lehetetlen csöndben bejárni. Az itt fészkelő madarak, mint egy láthatatlan zenekar, egészen elképesztő háttérmuzsikát adnak az ártéri sétának.

Egy nekifutással rendbe lehetne tenni a Palotai-szigetet

Ebben a madárdalban egészen el lehet róla feledkezni róla, hogy ez az ártéri erdő a fővárosban található. Különösen igaz ez a szellősebb déli részre, ahol a holtfák nagy mennyisége őserdő érzetét kelti a kirándulóban. Ez nem egy városi park, itt nem metszik a fákat, nem gereblyéznek, mindez az elemekre és főleg a Dunára van bízva. Igazi csoda, Budapest egyik utolsó természetes ártéri erdeje a Háros-szigettel együtt, amit egy kis ráfordítással és odafigyeléssel lehetne még szebbé varázsolni. Vigyázzunk rá!


A Palotai-szigetről szóló korábbi írásaink:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése