Cserzőgödrök mesélnek Pesten a középkori Duna-partról

Köztudomású, hogy a folyószabályozások előtt a Duna jóval szélesebb mederben, jóval lassabb sebességgel folyt. A folyó szűkítése elsősorban a medertágulatokban volt szembetűnő, ahol a hajózó csatorna esetenként az eredeti szélesség 41-66%-ra csökkent. Azonban a meder szűkülése olyan eleve szűk szakaszokon is végbement, mint például a Gellért-hegy alatti szakasz, ahol a rakpartok közé szorított Duna jelenleg mindössze 240 méter széles. Városrégészeti kutatások szerint azonban a középkor során a Duna legalább egy házsornyival szélesebb volt az V. kerületben a Molnár utca és a Pesti alsó rakpart között. 

A lelőhelyek elhelyezkedése a középkori Pest városán belül. Piros: Molnár utca 7–9. (Irásné 1996.) 

2017 elején egy hotel beruházáshoz kapcsolódó ásatás során feltárultak a középkori Pest dunai oldalának kultúrrétegei. Az V. kerület Molnár utca 7–9. szám, valamint részben az egykori FKgP pártszékház (Belgrád rkp 24.) alatti régészeti feltárást Pomázi-Horváth Viktória vezette. Beszámolója idén, 2023-ban jelent meg "Reconstructing the Riverside of the Danube in the Medieval City of Pest" címmel a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Közleményeiben (Acta Archaeologia Scientarium Hungaricae), angol nyelven. 

A kutatott terület régészetileg két szempontból volt érdekes; egyrészt a nedves, iszapos környezet különösen kedvezett a szerves anyagokból és fémből készült tárgyak megőrződésének. Másrészt a XIX. századi árvízvédelmi feltöltések révén konzerválódtak és háborítatlanul fennmaradhattak a középkori kultúrrétegek. A fémtárgyak közül fontos megemlíteni a 181 pénzérmét, melyek a római kortól egészen 1859-ig bezárólag, segíthetnének datálni a különféle rétegeket, de a pénzverés és a rétegek keletkezési ideje nem minden esetben egyezik meg. A legtöbb érme a középkor végéről származik, a XIV. és XV. századból, de különös módon az 1500-as és 1600-as évekből egyetlen érme sem került elő, annak ellenére sem, hogy úgy tűnhet, a lelőhely a török-kori Pest középpontjában feküdt. 

Deszkával bélelt cserzőgödör és betöltésének leletei: hódoltság kori kerámia, tojáshéj, cseresznyemagok

A látszólagos középponti elhelyezkedés a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templom közelségének tudható be; a lelőhely alig 200 méternyire található dél-délkeletre a középkori Pest városmagjának tekinthető épülettől. A Molnár utcai telkek belül esnek Pest első, még a tatárjárás előtt épült városfalain. Ennek nyomvonala bizonytalan, nagyjából a Városház utca nyomvonalán futhatott, a Dunát délen a Nyári Pál utca vonalán érte el. Amikor a XV. század közepén az új, ma is ismert városfal felépült, a Molnár utcai telkek a város széli területből a város közepére kerültek. Csakhogy a régészeti leletek és a feltárt járószintek azt bizonyítják, hogy ez a terület még mindig egy árvízjárta parti zóna volt, ahol az állandó megtelepedés feltételei egészen a török kor végéig nem álltak fenn. 

A lebontott házak alatt feltárt rétegekben az első helyben (in situ) talált rétegek nem idősebbek mint a XIV. század. E kultúrréteg alatt érintetlen sóderes-kavicsos altalaj húzódott, amely egyértelműen dunai üledék lehet. Szintjét 97,2 m.B.f abszolút magasságban határozták meg a szelvény nyugati (dunai) felében. A XIX. századi feltöltés előtti térszín minden feltárt korszakban a Duna felé lejtett. A szintkülönbségek kelet-nyugati irányban 1-1,5 méter között váltakoztak a feltárt kb. 40 méter hosszú szelvényben. 

(forrás)

A legkorábbi, XIV-XV. századi leletek közül meg kell említeni egy sövény-fa szerkezetű áztatógödröt és egy stéget, vagy pallószerű, fagerendákból és deszkákból álló építményt. Ezeket a 97,5-98,8 m.B.f szintek között tárták fel, és mindkettőre jellemző volt a közbetelepült iszapos-homokos rétegek jelenléte, melyekből rendszeres ártéri elöntésre következtethetünk. Az árvizek által lerakott üledékek évről évre emelték a parti terület szintjét. 

A szerves anyagok és a területen megtalált cserző- és áztatógödrök alapján a régészek arra következtettek, hogy Pest déli, Duna-parti részén cserzővargák és/vagy tímárok telepei állhattak. A cserzővargák elsősorban növényi eredetű cserzőanyagokkal dolgoznak, mint pl. a csertölgy, vagy cserszömörce, míg a rímárok timsóval kezelték az állatbőröket. A leletek alapján a régészek arra jutottak, hogy Pest város dunai oldalán délen vargaműhelyek álltak. Ez az egyszerre rendkívül vízigényes és büdös foglalkozás sehol máshol nem tudott volna megtelepedni, mint a folyóparton a déli városfal közelében. A frissen nyúzott állatbőrök tömegével, korabeli vegyszerekkel, állati ürülékkel és húggyal dolgozó mesterek hulladéka folyásirányban nem tudta szennyezni a város többi részét, és az uralkodó északi, északnyugati szélirány így zavarta a lakosságot legkevésbé.

Stégszerű építmény a késő középkorból

A cserzővargák elhagyott gödreit a török-korban szeméttel töltötték fel. A feltöltésben talált kerámia, ágyúgolyó, állatcsont arról tanúskodik, hogy a területet szeméttelepként használták, miközben a feltöltés egyben fokozatosan csökkentette az árvízveszélyt. A szemétgödrök felső része 99,1-99,68 m.B.f szintek között váltakoztak, ami azt jelzi, hogy a feltöltések miatt a járószint egy-két évszázad alatt több mint egy métert emelkedett. A török háborúk során több Pestet megjárt utazó leírta az egykori szabad királyi város nyomorúságát. A hanyatló kereskedelem és ipar, az elnéptelenedés és a sorozatos ostromok nyomot hagytak a városon, és a felhalmozódó szemét, épülettörmelék és összeégett romok bőséges alapanyagul szolgáltak a város dunai oldalának feltöltéséhez. Talán ennek is köszönhető, hogy a Molnár utca páratlan oldalán is megjelennek a lakóházak a török kiűzését követően. A telken álló XVIII. századi lakóépület járószintje már a 100 méteres abszolút szint fölé került, de a legnagyobb feltöltés a XVIII. század végi – XIX. század eleji árvizekhez kapcsolódik. Az 1838-as jeges árvíz következtében spontán módon is megkezdődött a pesti telkek feltöltése az újjáépülő házak esetében, miközben a központilag szervezett árvízvédelem megvalósulása a Kiegyezés utánra halasztódott, de valójában csak 1872 körül indult meg. A Lánchíd környékét kivéve jellemzően ekkoriban épült ki a Duna kikövezett partja, és emelkedett a járószint a mai 103,6 m.B.f utcaszintre. 

Nyolc évszázad járószint-változásai a Molnár utca 7-9. sz. alatt feltárt rétegek alapján.
Bézs: sóderes-kavicsos altalaj, szürke: középkori rétegek,
fekete: kora újkori büdös, nedves réteg, sötétszürke: modern feltöltés. 

Irásné Melis Katalin ugyancsak a Molnár utcában tárt fel középkori vargaműhelyeket 1994-ben. A "Középkori lakóházak és egy XV. századi vargaműhely régészeti kutatása a pesti belvárosban" c. tanulmányban ismertetett ásatások a Molnár utca Fővám tér felőli 36-38-40 szám alatt zajlottak, és merőben más terepszinteket és városfejlődéssel találkoztak. Itt sem került elő XIV. század véginél korábbi létesítmény, de mivel ez egy magasabban fekvő terület volt, már a XV. században házak álltak itt. Az egyik lebontott ház helyén (Molnár utca 36.) a XV. sz. közepén vargaműhely létesült izzasztókemencével és munkagödrökkel. A cserzőgödröket a szürkészöld vízzáró agyagrétegbe mélyítették, alját lapos állatcsontokkal fedték, melyek a cserzőlétől feketék voltak. Ezen deszkarétegek feküdtek, rajta nagyszámú, ruhából, cipőből származó bőrhulladékot gyűjtöttek össze a régészek. A cserzőgödrüket a török korban itt is betemették. A török kor végi járószinten kormos, égett anyagokkal vegyes épülettörmelékes réteg húzódott, mely minden bizonnyal az 1684-1686 évi ostromok nyomát viseli magán. A Molnár utca 36. szám alatt a feltárt XV. századi rétegek 99,26-100, a XVI. századi rétegek 100,5, a XVII. századi rétegek 101,4 m.B.f szinten helyezkedtek el. A Molnár utca 7-9 szám alatt feltárt viszonyoknál kb. másfél méterrel magasabb szintek tehát már lehetővé tették a tartós megtelepedést a Molnár utca Fővám térhez közeli páros oldalán.

Vékony kavicsos-sóderes-homokos rétegek váltakozása a szelvényben

Viszonylag bonyolult a Vigadó téri vízmérce adataihoz hasonlítani a Molnár utcai rétegsorokat, mivel sem a folyó középkori keresztmetszetét, sem a korabeli vízhozamadatokat nem ismerjük pontosan. A terület hasznosítása alapján nagy valószínűséggel elmondható, hogy az Árpád-korban a terület még nyílt meder, vagy annak parti zónája lehetett. Ez azt jelenti, hogy a Duna a pesti oldalon kb. 70 méterrel lehetett szélesebb. A város terjeszkedése nem csupán a medret szűkítette, hanem idővel a mederből alacsony ártéri szint jött létre, ahol a cserzővargák néhány árvizet leszámítva tudtak dolgozni, és nem keletkezett komolyabb anyagi káruk az elöntésekből. Később a romok elplanírozásával létrejött magasártéri szinten megtelepedhetett a pesti polgárság, felépült az első lakóház, majd ennek a lakóháznak már állami költségen biztosítottak ármentes viszonyokat a XIX. század végére. 

Az említett lelőhelyek távolsága a Dunától

Mivel a telek a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébánia-templomtól (és az alatta feltárt Contra Aquincum római erődtől) alig kétszáz méterre található, felmerülhet a kérdés, hogy összevethető-e a két terület járószintje. Miközben a Molnár utcai feltárásnál a Duna medre 70 méterrel is szélesebb lehetett, addig a római erőd nyugati tornyai jóval közelebb találhatók a mai partvonalhoz. Feltehetőleg az erőd a római korban ott épült, ahol a legkeskenyebb volt a Duna, és a meder ettől dél felé kissé kiszélesedett. A római erőd terazzó járószintje Takács Ágoston szóbeli közlése alapján 100,1-100,5 m.B.f  magasságban volt. A középkori templom kőpadló maradványa 102,2 m.B.f. de találtak téglapadló maradványt is 100,6 m.B.f körüli szinten is. A templom legmagasabb járószintje tehát több mint két méterrel magasodott a tímárok gödrei fölé, a köztük lévő rövid távolság ellenére. A templom járószintje azt valószínűsíti, hogy a középkorban a Duna középvízszintje a mainál alacsonyabb lehetett, különben már a közepes árvizek is rendszeresen tiszteletüket tették volna a fontos egyházi épületben.

Felhasznált irodalom:

Irásné Melis Katalin: "Középkori lakóházak és egy XV. századi vargaműhely régészeti kutatása a pesti belvárosban" 1996.

Pomázi-Horváth Viktória: "Reconstructing the Riverside of the Danube in the Medieval City of Pest" 2023.