Romba dőlt váci exklávé a Szentendrei-szigeten

A váci rév környéke a Szentendrei-szigeten leginkább Csernobilhoz hasonlít. Makovecz gombája, a régi váci stadion, az úttörőtábor és a Pokol csárda romjai ugyan Tahitótfalu közigazgatási határán belül helyezkednek el, de ez a terület tulajdonképpen egy elhagyott, rombadőlt váci exklávé a Szentendrei-szigeten. 

Ápolt gyep. Fortepan / Urbán Tamás

Ha valaki mostanában, 2024 év elején Tahitótfaluból tart a váci autóskomp irányába mindössze a Pokol csárda helyén felhúzott emeletes torzóval találkozik, esetleg ha elsétál dolgát végezni Makovecz Imre szellős, de kissé rossz helyen épült révátkelő-váróterméhez, akkor láthat még egy egyre lyukasabb tetejű biciklitárolót, ahol szerintem évek óta ugyanaz a kerékpár van lelakatolva a fatörzset szimbolizáló központi tartóoszlophoz, talán azért, mert a korláthoz mégsem lehet kötni, hiszen az hajlamos egyre fogyatkozni és a mélybe hullani. 

Ez a terület közigazgatásilag nem tartozik Váchoz, és sohasem tartozott a túlparti városhoz, a határ mindig is a Duna volt. Ennek ellenére a hídfőállás számos szállal kapcsolódik Váchoz, sokkal inkább mint a távoli Tótfaluhoz. Váci kirándulóknak, sportolóknak, a révnek és a hozzá kapcsolódó Pokol csárdának, sőt a képeslapkészítőknek van abban nagy része, hogy erre a területre egyfajta váci exklávéként lehet tekinteni. És nem utolsósorban, innen nyílik a legszebb kilátás a püspöki városra. 

A váci révátkelés környéke a Pokol stadionnal 1953-ban.

A Pokol csárdáról már sok szó esett a blogon, így most nem térnénk ki a sorásra részletesebben. Hozzá hasonlóan jellemzően Váccal kapcsolatban emlegették a patinás épülettől délre elterülő "stadiont" is, ahol a gyakran változó nevű váci focicsapat játszotta a mérkőzéseit egészen az 1960/1961-es szezon végéig, amikor is átköltöztek a ma is ismert pályára, ahol magyar bajnokságot is nyertek. 1902-ben, amikor a Váci Sport Egyesület (VSE) football szakosztálya megalakult a szervezők a Pokol csárda mögött találtak megfelelően sík terepet, igaz ugyan, hogy erdő volt itt akkoriban, de a legenda szerint a 17 sornyi, valószínűleg telepített fasort könnyedén feláldozták a szakosztály érdekében. 

Football klub Vácon. Ha már űzik városunkban a sport összes nemét, miért ne űznénk a mostan legdivatosabbat a footballt, így gondolkoztak Budapesten járó fiatalabb hivatalnokaink, jogászaink, technikusaink és filozoptereink. A vasútról hazajövet többször tárgyaltak, hogy hol kellene ezt létesíteni. Végre is most kedden testté lőn az ige és a szentendrei szigetben a Pokol csárda alatt lévő szép sík területben állapodtak meg. A klubbot ugyan még nem alakították meg, miután folyton vannak, kik csatlakoznak a labdarúgókhoz, de a helylyel most már rendben vannak, annyival is inkább, mert alkalmasabbat sehol sem találtak volna. A sportolók egyéb intézkedéseiről, a labdarúgás idejéről, a versenyek eredményéről s a nagyobb térdenrúgásokról szintén footballista tudósítónk időrőlidőre szépen be fog számolni. Addig is jó rúgásokat a klubnak! [Váci Hírlap - 1902.06.22]

Ugyan a pálya helyét már 1902-ben kijelölték, a pályaavatóra csak 1904. május 24-én került sor, ezen a meccsen a VSE három-nullra kikapott a budapesti Műegyetem csapatától. A VSE ekkoriban a Pestvidéki kerületi bajnokságban játszott, a jegyár 40 fillér volt, a deákok féláron juthattak be az arénába, de ehhez természetesen hozzá jött a kompjegy, tehát a focicsapat meglehetősen jó forgalmat generált mind a révészeknek, mind pedig a Pokol csárda bérlő-tulajdonosának. 

A Pokolcsárda, a stadion és az úttörőtábor 1988-ban.

A forgalom megmaradt a két világháború közötti időben is. Ekkoriban a nem csak a Pokol-csárda miatt ruccantak át a váciak a szigetre, hanem a remek kilátás és a strandfürdő mellett a sportpálya miatt is. A Fortepanon több sorozat fénykép tanúskodik a pályán rendezett sportversenyekről, ezek között találni néhány politikaliag kevésbé korrekt, de kultúrtörténetileg érdekes képet is a Budapesten működő német birodalmi iskola sportrendezvényéről.

Fortepan / Sattler Katalin

Fortepan / Sattler Katalin

Az igazán nagy váci tömegrendezvényeket a második világháború után rendezték a Pokol csárda mögött. 1960-ban két komp szállította a szigetre a munkás-paraszt-katona találkozóra érkező mintegy 80 ezer résztvevőt, köztük a baráti csehszlovák haderőt. De volt itt edzőtábor, salakmotor verseny, sőt még agárversenyeket is rendeztek itt. A pálya mellett már 1960-ban említették a szigeti úttörőtábort, melyhez 1969-ben kezdtek építeni egy nagy központi, betonvázas épületet a pályától délre, mely köré erdőt telepítettek.

Agárverseny a Pokol mögött 1977-ben. Fortepan / Urbán Tamás

Az erdő ma is megvan, valamivel jobb állapotban is mint az úttörők épülete. Az avarból lépten-nyomon előbukkanó romok a lerakott szeméttel együtt kölcsönöznek az ártérnek egyfajta Csernobil-hangulatot, csakhogy itt a katasztrófa nem 1986-ban, hanem pár évvel később, a rendszerváltással érkezett el. Az úttörők által elhagyott kiszolgáló létesítményeket széthordta a lakosság, amit pedig nem tudtak mozdítani azt birtokba vette a természet. Az úttörőtábor épületének emeletéről már nem kamaszok, hanem fák bámészkodnak lefelé, moha nőtte be a zuhanyzókat és csalánkóró lóg ki a kitépett vízcsövek helyéről. A focipályáról eltűnt nézők helyét átvették a fák. Miután évek teltek úgy, hogy a biztonsági személyzet nem mutatkozott, ezek a fák focihuligánok módjára átmásztak a fémkordonokon és lassan avar konfettivel szórták tele az egykor ápolt gyepet, ahol sportolók helyett manapság vaddisznó kondák szántják fel a pályát. 

A romok között még mutatkozik némi törvényen kívüli emberi élet. Vad bakkecskékről szóló híreket hallani a pályáról, de már a száradó ruhák alól felhangzó kutyaugatás is elrettenti az embert a huzamosabb tartózkodástól. Kiérve az erdőből, a Duna partján aztán megkönnyebbülve lélegezhetünk fel, hogy a Duna túloldalán még mindig ott van Vác, a társadalom és az élet. Vác szigeti exklávéjáról pedig jobb, ha csak a régi fényképeket nézegetjük.