Nem telik el év anélkül, hogy ne kapnánk riasztó híreket a Mezőföld keleti partján zajló sorozatos löszfal csuszamlásokról. A 2010-es év csapadékos időjárása következtében Dunaszekcsőn (jún. 16.), Dunaújvárosban (okt. 15), és Kulcson (okt. 22.) csúszott meg a Duna fölé magasodó löszfal. Idén január 18-án újra Kulcson. Az Index oldaláról kölcsönzött videóban elhangzik az az állítás, miszerint a löszfal omlásában szerepet játszhat a Duna szabályozása. Ez a mondat felkeltette az érdeklődésemet és utánanéztem hogyan helyezkednek el a szabályozási műtárgyak Kulcs környékén.
Az alap a 2005. évi légifotó sorozat 45_121 EOV szelvényének északkeleti része.
A Duna sodorvonalát a képen haladó két hajó alapján lehet meghatározni, ugyancsak segítség a szabályozási műtárgyak elhelyezkedése. A sodorvonal (kékkel) jól láthatóan a Duna jobb partjának közelében fut, míg a szemközti oldal erősen feltöltődött ártér (a mentett ártér határát a fekete szaggatott vonallal jelzett árvízvédelmi töltés jelöli). Kulccsal szemközt a zölddel jelölt feltöltést egy sarkantyú okozza (feketével). A sarkantyú építésének célja a sodorvonal megváltoztatása, a meder szűkítése. Gyakran használják gázlós szakaszok felszámolására. Ez a folyóra nagyjából merőleges kőszórás hozzákényszeríti a víztömeget a szemközti oldalhoz. A sarkantyús oldalon csökken a vízáramlás, a kiülepedő üledéken hamar növényzet telepedik meg, ami tovább erősíti a feltöltődést. Ezalatt a szűkebb keresztmetszeten átfolyó víztömeg ránehezedik a szemközti partoldalra. Ugyanakkor medermélyülés is jelentkezik, ami a hajózás szempontjából egyértelműen előnyös.
A lösz 0,02-0,05 mm-es szemcsékből áll, melyet a szél fújt ki a jégkorszak folyómedreiből. Üledékes kőzet, magyar neve a "sárga föld". Lerakódása szélárnyékos területeken történt periodikusan, így rétegei közé enyhébb időszakok eltemetett talajai kerülhettek. Paksnál a vastagsága eléri a 60 métert. A löszfal önmagában állékony, azonban erőhatás (akár taposás) hatására szerkezete szétesik, ezért a szél, víz könnyedén elhordhatja. Így alakulnak ki például a löszmélyutak. Szilárdságát a benne található 10-30% mésznek köszönheti.
Löszmélyút Mogyorósbánya mellett friss szakadással.
A kulcsi löszfal omlást okozhatja a medermélyülés (a magas part elveszíti állékonyságát), a csapadékos időszak (a lösz feküjében elhelyezkedő átnedvesedett, kitűnő csúszópályaként viselkedő pannon vörösagyag).
 |
| Egy löszcsuszamlás keresztmetszete (bolcske.hu) |
Megoldást jelenthet a település számára a szemközti sarkantyú elbontása, melynek anyagával meg lehetne erősíteni részben a szemközti partot. Ez csak ideig-óráig jelenthet megoldást. Amióta a Felső-Pleisztocénban a táblásan kiemelkedett Mezőföld keleti peremén megjelent a Duna a löszfalomlás mondhatni mindennapos jelenség. A Duna oldalazó eróziója következtében alámosott magas partok omlása napjainkban is zajlik. Történelmi léptékben ennek mértékét jól jelzi Dunaszekcső római tábora, melynek felét az elmúlt 1600 évben már elmosta a folyam. A témáról nálam sokkal szakavatottabbak cikkeit is olvashatjuk: Dávid Lóránt: Bölcske természeti földrajzát ajánlanám elsősorban a téma iránt érdeklődőknek, melyet az interneten is olvashatunk itt.
Én elsősorban azt tudnám ajánlani, hogy soha ne építkezzünk se löszfal tetejére, se az alá. Sőt ne is parcellázzunk ilyen területeket. A már beépített löszfalak megtámasztása forintmilliárdokat emészt föl, végig a Duna mentén.
A sarkantyúk 1964-65-ben épültek, akkor még nem túlzottan volt beépítve a törmeléklejtő, nem jelenthetett reális veszélyt az emberre a jobb part omlása, ami egyébként egy soktényezős probléma. Kezdődött a meggondolatlan beépítéssel, a forráselfojtásokkal, aztán jött a víz bevezetése, de a csatornázás elmaradása, stb. Itassuk kicsit a löszt ugye. A Duna egyébként sarkantyúk nélkül is oldalazni fog, mivel ÉD irányban folyik, miközben a Föld K felé forog, s a Duna egy nagy, tehetetlen víztömeg...
VálaszTörlés