Oldalak

2011. február 23., szerda

Három konferencia


2011. Április 8-án, a WWF keretein belül, nemzetközi tudósok részvételével a Duna hordalékháztartásával kapcsolatban lesz megbeszélés.

- - -  

2011. Június 7-8-án, Szegeden rendezik a Természetföldrajzos Geográfus Doktoranduszok X. konferenciáját. A szervezők a Szegedi egyetem természetföldrajzi és geoinformatikai tanszéke, valamint a MTA Természetföldrajzi Bizottságának Geomorfológiai Albizottsága.
Helyszín: Szegedi Tudományegyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéke. Szeged Egyetem u. 2-6.
Jelentkezési határidő: Május 15.
A legjobb előadóknak publikációs lehetőség a Journal of Enviromental Geography, illetve az AGD Landscape and Enviroment lektorált folyóirataiba.

- - -

2011. Június 16-17. XXV. Duna Hidrológiai Konferencia (Dunai Országok XXV. Hidrológiai Előrejelzési és Vízgazdálkodási Konferencia) a BME és a VITUKI kht. szervezésében.
Helyszín: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem.
Témakörök:
  • Hidrológiai előrejelzés
  • Hidrológiai és meteorológiai szélsőségek
  • Globális éghajlatváltozás és a hidrológiai folyamatok
  • Vízgazdálkodás a Duna vízgyűjtőjén
  • Árvizek és morfológiai folyamatok, hordalékszállítás és erózió
  • Fejlődés a hidrológiában.
Információ: http://www.hidrologia.hu/mht/index.php?option=com_content&task=view&id=290&Itemid=107

2011. február 20., vasárnap

Egy különös és ritka Duna-térképről

 
Az ajándékba kapott, Magyarország legszebb térképei 1529-1895 c. kiadvány egyik legkülönösebb ábrázolása éppen a Dunát mutatja be. Szerzőjéről csupán annyit lehet tudni, hogy velencei, neve Giovanni Antonelli. Műve egyedül az Országos Széchenyi Könyvtárban található meg, sehol másutt. Két metszeten mutatja be a Duna Bécstől a deltáig terjedő szakaszát. A két, egyenlő nagyságú metszet közti határ Pétervárad-Karlóca között van. A rajzoló a  Duna kanyargós szalagját kiegyenesítette, a szelvényeket kettéosztó folyótól északra található a balparti rész, délre a jobbparti. Ez a beosztás jelentős torzulást okoz a távolságokban, irányokban.
 
     
Térképnek alig-alig nevezhető, hiszen sok helyen nemcsak a települések neve és sorrendje felismerhetetlen, hanem a köztük ábrázolt távolságok sem arányosak. Nevezhetnénk inkább képes leírásnak. A rajzoló az egyes korabeli városok jelentőségét próbálta kiemelni azzal, hogy részletes látképet rajzolt róluk, és hozzátette a "Fortezza" szót, ami erődöt jelent. Például metszete szerint Esztergom a Duna e szakaszának negyedik legfontosabb vára, mely a folyó mindkét partjára kiterjed. Buda nevét kiterjesztette a balparti Pest városára is. A nagyobb városokban, mint például Bécsben és Budán az egyes jellegzetes épületek is nevet kaptak, dóm, császári palota, óváros, stb.

Belgrád ostroma 1717.
A metszet keletkezésének dátumára és a szerző katonaember mivoltára utaló nyom a második szelvényen feltüntetett két ostrom-jelenet. 1716-ban Temesvárat, 1717-ben Belgrádot sikerült Savoyai Jenő hercegnek elfoglalnia a töröktől. Nagyon valószínű, hogy egy, a Dunán valóban végighajózott katonaviselt ember lehet a rajzoló. Aki aszerint, hogy hol időzött több-kevesebb időt részletezett, vagy nagyolt el bizonyos részleteket. Részt vehetett az ostromokban is, majd a háború végeztével hazatért és kiadta művét. 
Amiért ezt a térképszelvényt magyarázatokkal közreadom a Dunai Szigeteken, az az, hogy Antonelli  néhány szigetet is ábrázolt a metszetén. Kezdjük Bécs császári városánál. Nyilván bécsi időzése során volt alkalma megismerni a városhoz tartozó számtalan szigetet. Hármat ábrázolt, valamint az  ezeket összekötő hajóhidat, amely Bécs városát kötötte össze a bal parttal. Valójában 1717-ben sokkal több sziget volt még Bécs környékén háromnál. Tovább haladva keletnek, Pozsonytól délre, a Csallóköz Komárommal együtt átkerült a Duna túlsó oldalára, mintha az Érsekújvári Duna volna a főág. Lehetséges, hogy Antonelli ezen az ágon haladt a déli határ harcmezői felé és nem a zátonyos, szigetekkel, gázlókkal teli főág helyett? Pozsony jelentéktelen ábrázolásán túl a balpart települési nevezéktana meglehetősen zavaros. Pozsony után Maros, Vác, a hatalmas balparti kőfalú Esztergom (valójában a palánkvár Párkány), Nógrád (!), majd Buda "Fortezza" (azaz Pest városa). Vajon mi lehetett az oka, hogy Pozsony, Magyarország akkori fő-, és koronázóvárosa ennyire eltörpül Párkány palánkvárához képest...?
 
Buda és környéke 1717-ben.
Buda vára fölött két sziget látható, az egyiknek még neve is van: Samdria. Nem tévedünk nagyot, ha a Szentendrei-szigettel azonosítjuk. Az, hogy mellette még egy másik szigetet is feltüntet a rajzoló, nem jelenthet mást, mint Bécs esetében. A Dunának ez a szakasza is több kisebb szigettel rendelkezett, melyek ábrázolásától eltekintett a rajzoló. Kettőt lerajzolni elegendő volt, hogy érzékeltesse a folyószakasz jellemzőit. A pest-budai hajóhídtól délre újabb szigetet találunk, mely nem lehet más, mint a Csepel-sziget. A rajta fekvő város nevét olvasva azonban elbizonytalanodhatunk; vajon mi lehet az a "Dursen"? 1717. körül a Csepel-sziget legnagyobb mezővárosa Ráckeve volt. A két névben azonban az "R" és "E" betűn kívül semmi közös nincsen. A környék településneveit böngészve nem találtam jobbat Dunavarsánynál. Ez a település viszont nem a Csepel-szigeten áll. Közvetlenül a sziget déli orránál torkollik a Dráva a Dunába, így még az is lehet, hogy a Mohácsi-szigetről van szó. Ott azonban Antonelli nem láthatott ekkora települést.
A második szelvényen Belgrád és Temesvár környéke ismét meglehetős részletességgel van kidolgozva. A Béga folyó ábrázolása sokkal pontosabb, mint a balparti Tiszáé. Ugyanakkor a bulgáriai Vidin várát Temesvár és Belgrád között félúton találjuk... A Duna torkolata felé haladva Chalunbac (Galambóc) vára az utolsó nagy pontossággal  megrajzolt település. Nyilván ez a hely is a hadi eseményekben betöltött szerepe miatt kapott részletesebb látképet. Magyarország határánál még látjuk Traianus császár hídjának romjait, onnantól kezdve a települések neveit nagyon nehéz jelenlegi városokhoz kötni. Ennél a szakasznál sokkal részletesebb a török Bulgária bemutatása: Szófia, Philippopolis (ma: Plovdiv), Adrianopolis (Edirne), és a hatalmas Konstantinápoly.
 
A Duna-delta
Végül elérünk a deltához, ahol a Duna "Mare Negro" tengerbe ömlik öt ágon keresztül, mely négy szigetet ölel körül. A két szelvényen a Duna szélessége nem változik számottevően, a deltát kivéve. Itt a rajzolónak muszáj volt kiszélesíteni a medret, hogy az négy szigettel tudja érzékeltetni a delta-torkolatot. 
Érdekes, hogy a két szelvény közül mindössze a Bécs-Pétervárad közti szakasz tartalmaz hajóábrázolásokat. Ami több okból is különös. Ezek a hajók leginkább óceánjáró háromárbocos hadihajóknak tűnnek, semennyire sem hasonlítanak a korabeli dunai hadigályákhoz. A hadi cselekmények a második szelvényen játszódnak, ott viszont nyomuk sincsen hajóknak. A Karlócától a torkolatig tartó Duna-szakasz talán emiatt (is) tűnhet elnagyoltnak. Feltehetően a rajzoló csak hírből, esetleg más térképekről ismerte a Galambóctól délre eső folyószakaszt. Hogy mely térképek alapján rajzolhatta Antonelli ezt a két szelvényt, rejtély. Ennek az ábrázolási módnak nem találtam sem előzményét, sem pedig későbbi térképeket, amelyeket ebben a stílusban rajzoltak volna. Pontatlanságai, elírásai  ellenére ez a térkép mégis rengeteg információval szolgál. Egy hadi szolgálatban álló, írni, rajzolni tudó, a beutazott területek iránt érdeklődő ember így látta 1716-17-ben Magyarországot, mint a Duna medencéjét.

  • 1. szelvény. Viago da Vienna sino Petro Varadino con la sua distanza di miglia da una citta a l'altra di presente si intaglia di Belgrado asediato.
  • 2. szelvény. Viagio da Carlovitz sino a Constantinopoli con la sua distanza di miglia da una citta a l'altra di presente si intaglia da Carlovitz sino á Vienna
  • Plihál Katalin: Magyarország legszebb térképei 1528-1895, Kossuth kiadó, OSZK, 2009 148-155. p.

2011. február 16., szerda

Komárom gyümölcsöskertje - az Erzsébet-sziget

     
"Ha az utasember gyöngyvirág havának az elején - hajón vagy vasúton - Komárom közelébe ér, csodás kép tárul a szeme elé. A szőke Duna közepéből óriási fehér folt emelkedik ki. Mi ez? Honnét e csodás fehérség? A mint az ember közelebb éri, hamarosan rájön, hogy nem a délibáb játéka csalogatja a szemét, nem a tündérek játékával áll szemben. Az a nagy folt ugyanis virágos dunai sziget, s a fehérség rajta a gyümölcsfák százezreinek tavaszi ruhája. A mint némi szellő száll a Duna fölé, a dolog még bizonyosabbra válik. Egy-egy áramlat ugyanis bódító illatárt csap a hajó felé, sőt ha a szél erőre kap, még virágszirmokat is hullat oda. Sok ember elmélázva nézi a bájos jelenséget, sokban föltámad a kíváncsiság: látni e szigeten a tavasz fenséges munkáját."
 
Komárom szabad királyi város és az Erzsébet-sziget a II. katonai felmérésen
      
Az 1900-as években a Vasárnapi Újság Dunáról érkező újságíróját ez a látvány fogadta Komáromban. A nem is olyan régen Erzsébet névre keresztelt sziget a történelem során több névvel is bírt, úgymint: Várkormányzó-sziget, Komáromi-sziget, Győri Dunai-sziget, Mészáros-sziget, Hadi-sziget, Vörös Flotilla-sziget, Alžbetinsky Ostrov. A napjainkban használt Erzsébet-sziget elnevezést annak apropóján kapta, hogy Erzsébet királyné 1857-ben itt tette lábát először magyar földre. 

Komáromnál a XV. századig két sziget állt a Dunán. A folyásirány szerint vett alsónak Nagy-sziget, a felsőnek Kis-sziget volt a neve. A kettőt elválasztó Duna meder lassan feliszapolódott, ma a szigeten nyomát sem találni. Kezdetben a komáromi polgárok gyümölcsöskertjei voltak a szigeten, egészen a törökök megjelenéséig. Korabeli beszámolók szerint 1557-1559-re minden elpusztult rajta a harcok miatt. Ezután a sziget birtoklása szinte késhegyre menő vitákat eredményezett a királyi várőrség és a komáromi polgárság között. Történt ugyanis, hogy a várbéliek egész egyszerűen kisajátították maguknak a területet legelő céljára. Marhákat és lovakat tartottak rajta. Mivel Komárom volt a magyar flotta állomáshelye a török időben, gyakran megesett, hogy a török ellen vonuló hadak a szigetet használták gyülekezési pontként. Bél Mátyás Descriptio Comitatus Comaromiensis c. művében megemlíti, hogy a várőrség a Duna medrét teletűzdelte cölöpökkel, hogy a hajók közvetlenül a vár falai alatt kényszerüljenek elhaladni.
  

A Győri-Dunai-sziget a Dunai Mappáció térképszelvényén, 1824-ben. (forrás: danubius-fluvius.eu)
     
A polgárság és a várkapitányok vitája egészen 1745-ig tartott, amikor a polgárság súlyos összegért szabad királyi városi jogot eszközölt ki Mária Teréziánál. Így a tulajdonjog visszaszállt a városra. A városi tanács 1819-ben felparcellázta a szigetet, hogy aztán a 213 darab 700 négyszögöles telket a következő évben árverésen értékesítse a városbélieknek. Az új birtokosok kötelezettséget vállaltak arra, hogy gyümölcsfákkal ültetik be kertjeiket. Ekkor jutott egy telek a Jókai-család birtokába. Tudni való, hogy a szigetet a legnagyobb árvizek mindig elborították, ezért a parcellázás után fontossá vált a sziget árvédelmének megszervezése. 1824. novemberében a Dunai Mappáció kapcsán Komáromba érkezett Forberger Sámuel térképész. Az ő német nyelvű leírása és térképszelvénye részletes ismertetőt nyújt az olvasónak az Erzsébet-sziget reformkori állapotjáról. 
   
Forberger leírása szerint abban az időben a  sziget erősen pusztult. Helybéliek mesélték neki, hogy gyermekkorukban a vízimalmokat a szigetről egy kőhajítással elérték, ma ugyanezek a malmok 70 ölnyire kerültek. Ez azt jelentette, hogy a sziget jobb partjából mintegy 40-50 ölnyit (1 bécsi öl = 1,89648 méter) mosott el a Duna. Az elmosódás később is folytatódott, az 1900-as évek elején feljegyezték, hogy a szigeten épült 1849-es sáncokat már eltűntek a Duna jóvoltából. Ugyanakkor a két szigetcsúcson homokzátonyok képződtek, melyeken aztán aranymosók bukkantak föl. 1824-ben a szigetet a szárazfölddel egy apró fahíd, míg a szőnyi parttal repülőhíd kötötte össze. Utóbbit minden jégzajláskor el kellett bontani.
 
A Platán-sor 2011-ben
     A Nagy-Duna medrében úszó malmok látszanak, míg a hídfők, és a Kis-Duna ág hídja előtt cölöpsor húzódott, mely a jégzajlástól védte a létesítményeket. A parcellázott sziget gerincén húzódó út a Platán-sor, két oldalán újonnan telepített platánfa csemetékkel. Néhány még ma is látható közülük, ezek helyi védelem alatt állnak.
     1848-1849-ben a város ostroma során a szigeten is zajlottak sáncépítési munkálatok, melyeknek már nyoma sincsen.
     A kiegyezés után Komárom rohamos fejlődésnek indult.  Mivel a gyakori árvizek továbbra is fenyegették a várost, szükségessé vált a Duna szabályozása. Az 1885. évi VIII. törvénycikk alapján megkezdődtek a szabályozási munkák a Dévény-Dunaradvány szakaszon. A munkálatok során az Erzsébet-szigetet nyugat felől elzárták a főágtól. A Kis-Duna ágban téli kikötő létesült 1900-1903 között, melyben 300 nagyobb és 100 kisebb hajó tudta átvészelni a téli időszakot. A kikötő területe 20 hektár, átlagos vízmélysége a létesítéskor másfél méter volt. A szigeti oldalon egy töltésen vontató út épült, a városi oldalon pedig 20 méter széles rakodópart. A főág és a téli kikötő között meghagytak egy kis befolyót, amelyet zsilip szabályoz. A nyugati elzáráshoz közel talált helyet Komárom városa a vízműnek. 3 szivattyú juttatta föl innen az ivóvizet a városban álló víztoronyba. Ez az 1902-ben elkészült vízmű még áll és működik. A kiesebbik komáromi hídnál szűkítették a medret, ezáltal is védettebbé vált a téli kikötő. A híd mellett állt a Magyar Folyam- és Tengerhajózási részvénytársaság javítóműhelye.

1919. januárjában csehek szállták meg Komáromot. Május 1-jén véres események zajlottak a gyümölcsöskertek között. A Tanácsköztársaság Komáromot visszafoglalni készülő milicistái közül 121-et lőttek agyon az antant katonák a szigeten. 

Napjainkban a sziget félsziget. Mintegy 2,5 kilométer hosszú és 300-400 méter széles. A kertek még megvannak, sokuk elvadult és megjelentek rajta az első állandó lakosok is.  Autóval mind a hidakról, mind pedig a töltésen be lehet jutni. A platánsor még őriz valamit egykori szépségéből, bár erősen foghíjas. Mindenesetre érdemes fölkeresni, hogyha Komáromban járunk.
 
Az Erzsébet-sziget napjainkban (forrás: maps.google.com)

Látnivalók az Erzsébet-szigeten:

A "Komáromi Nagy Fa" (forrás: Vasárnapi Újság)
       
Borovszky Samu Magyarország Monográfiája sorozatában Komárom városáról megemlíti, (1900-ban járunk) hogy 150 éve szerepel minden évben a Komáromi Kalendárium címlapján ez a hatalmas nyárfa, melynek tövében égette el a vármegyei nemesség a kalapos király rendeleteit. 1936-ban vágták ki, ekkor 40 méter magas volt és csak 5-6 ember tudta körülölelni 786 cm-es kerületét.
  
A Beöthy-villa
    
Az Erzsébet szigeten volt birtoka a komáromi Beöthy családnak, akik több nagy embert is adtak az országnak. Beöthy Zsigmond szigeti lakjában megfordult Jókai, Gárdonyi, Mikszáth és Móricz Zsigmond is. Még nem állt ez az épület, amikor Csokonai Vitéz Mihály kart karba öltve sétált itt a dunaalmási Vajda Júliával (Lilla). Itt kapott ihletet 1797-ben a Dunai Nimfa verséhez. Jókai is sok időt töltött családja birtokán a szigeten, itt írta első regényét.
  
Az 1913-ban épült Jókai-filagória
  
A Sárkány János és István testvérpár által 1815-ben épített Nepomuki Szent Jánosnak emelt kis kápolnát már hiába keresnénk, 1968 környékén lebontották.
  
A szigetet parthoz kapcsoló töltés (balra) és a hajógyár

A komáromi téli kikötőt lezáró híd és zsilip a mederszűkítéssel

A Kis-Duna ág keleti torkolata a hídról (jobbra az Erzsébet-sziget)

 
Felhasznált irodalom:
  • Bél Mátyás: Az újkori Magyarország földrajzi történelmi ismertetése (Descriptio Comitatus Comaromiensis), 1989 Tatabánya
  • Borovszky Samu: Komárom vármegye in. Magyarország Monográfiája
  • Forberger Sámuel, MOL II_289 Vízrajzi Intézet iratok 1/B, (Dunai mappáció)
  • http://hu.wikipedia.org/wiki/Erzs%C3%A9bet-sziget
  • Vasárnapi Újság, 1910. január 2. 

2011. február 9., szerda

A Danubius-kút

 
A hömpölygő Dunának állíttatta a Pesti Hazai Első Takarékpénztár - kezdhettem volna hasonlóképpen újra a bejegyzést egy korábbi analógia kapcsán. Ma a  Dunát szimbolizáló egyetlen szobor(csoport) a Danubius-kút, újrafaragva az Erzsébet tér fái között rejtőzik, a "műemlék" buszpályaudvar árnyékában. A téren átsiető emberek többnyire nincsnek tisztában azzal, hogy ki is az a szigorú tekintetű görög istennek tűnő férfi aki a három félmeztelen nő fölé magasodik.

Ister férfialakja

A kút története 1869-ben kezdődött, amikor is a Pesti  Hazai Első Takarékpénztár nyilvánvaló lelkiismeretfurdalásból (székházuk homlokzata kissé tovább nyúlt, mint a tervekben ábrázolt) felajánlotta a Székesfőváros közönségének, hogy díszes közkutat létesít. Az eredeti tervek szerint a Ferenciek terére került volna, végül 1883-ban a Kálvin téren épült fel Ybl Miklós tervei alapján. Ybl Miklós maga is szemmel kísérhette a szobra felépülését, merthogy a maga is a Kálvin téren lakott. A szobrokat Fessler Leo szobrászmester faragta, akinek keze nyomát viselik az Operaház szobrai, és a Várkert Bazár domborművei. A kút legnehezebb darabja, a nagyobbik medencének kőtömbje 1000 mázsát nyomott, és a korabeli legendák szerint félő volt, hogy a Margit-híd nem fogja bírni ezt a terhelést. A kőtömb ugyanis budakalászi kőbányából származott.


A Kálvin téren a front 1945 január 15-16-án haladt át. A harcokban a műemlék súlyosan megsérült. Romjait 1947-ben a duna-parti Közraktárakba szállították. Újjáfaragásával Győri Dezsőt bízták meg, aki 1952-1956 között dolgozott a szobor helyreállításán. Az ő nevéhez fűződik még a Ferenciek terén álló Nereidák szobrának újrafaragása is. A helyreállított szobor azonban nem kerülhetett vissza a közben fontos közlekedési csomóponttá alakult Kálvin térre, így az akkori Engels (ma Erzsébet) téren kapott helyet.

 
A neoreneszánsz szoborcsoport koronája Ister (Danubius) férfialakja, aki enyhén hasonlít Neptunusz, avagy Poszeidón tengeristenekhez. Alatta három nőalak jelképezi a Tiszát, a Drávát és a Szávát. Hogy melyik melyik első ránézésre nehéz eldönteni. A hálót és benne halakat tartó leány nyilvánvalóan a halban gazdag Tisza, a dús szőke hajú, kereszbetett lábú leány a Száva és a vékony, mosolygós pedig bizonyára a Dráva.
 
Dráva                                                              Száva                                                              Tisza
     
Az Erzsébet-téren áthaladva érdemes a szoboralakokat közelebbről is megtekinteni, ugyanis a nőalakok olyannyira bájosan mosolyognak az arra haladókra, hogy az egyszerű halandó hajlamos hosszú ideig csodálni őket, mint tenné azt  a hullámaikkal lenn a folyóik partján.

2011. február 7., hétfő

Marsigli gróf és a Duna



Az első kiadás címlapja, 1726
A bolognai Luigi Fernando Marsigli gróf megtestesíti azt a szívemnek igen kedves régen letűnt embert, akit a mai kor egyszerűen polihisztornak nevez. Hosszú élete alatt volt hadmérnök, hadtörténész, tábornok, diplomata, térképész, meteorológus, mikológus, ornitológus, mineralógus, anatómus, régész, hidrológus, történész, tengerkutató, néprajzkutató, műgyűjtő, földrajztudós, botanikus.
Az ok, amiért bejegyzést szentelek számára, az 1726-ban, Amszterdamban megjelent hat kötetes - a maga nemében egyedülálló tudományos igényességű - Duna-monográfiája (Danubius Pannonico - Myscius Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus)
Marsigli a savoyai dragonyosezred soraiban érkezett magyarországra 1683-ban, végigharcolta a felszabadító háborúkat, ott volt Buda felszabadításánál, és 1699-ben részt vett a karlócai béketárgyalásokon. Ennek kapcsán két évig dolgozott határkijelölő térképészként, melynek során egy török megbízottal közösen feltérképezték Magyarország déli végeit a határtól számított két órányi járóföldnyi távolságban.

A mű megírása után két évtizednyi késéssel megjelentetett Duna-monográfia hat kötetének része a Bécs feletti Kahlenbergtől  a havasalföldi Gyurgyevóig (Giurgiu) tartó 18 szelvényes térképsorozat. Az átnézeti vízrajzi térképek méretaránya 1:103061. A maga korának legjobb technológiájával készített térképek érdekessége, hogy a Halley-féle 1702-es tengeri mágneses deklinációs mérések eredményének itt található az egyetlen szárazföldi ábrázolása. Ez volt az első magyarországról készült térképsorozat, mely felmérésen alapult. A felmérésben közvetlen munkatársa volt Johann Christoph Müller, akinek nevéhez fűződik az első magyar polgári térképkiadás (1709).
 
A dunapentelei római limesút és Bécs környéke Marsigli térképein
 
A térképszelvényeket a magyar szakaszon meglehetősen nagy részletességgel vette föl, ellenben a szerbiai és romániai (moesiai) szakaszon elnagyoltabbak, a török uralom alatt álló területeket hajóból, titokban rajzolta le. Térképein feltűnik a török alól felszabaduló Duna-mente minden apró részlete. Beszédesek a települések elhelyezkedése, elnevezése. Számtalan települést hiába keresnénk rajta, ez az térképlapok még a nagyarányú telepítések, sőt a Rákóczi féle harcok előtt készültek. Felelevenedik előttünk a XVII. - XVIII. század fordulójának Magyarországa, az erdős, hegyvonulatokkal tagolt Dunakanyar, a dombokkal jelzett löszfalak a Mezőföld szélén. A Kiskunság homokbuckái, a Duna kétszáz éve felszántott medrei, a szabályozás következtében eltűnt ezernyi sziget, a még felszínen lévő római romok, a budapesti - akkor még - fürdők nélküli források. Tavak, mellékágak, szigetek elfeledett nevei. Maga a Duna is Isterként szerepel egy feliraton. A térkép rajzolói ügyesen megkülönböztették a szigetet a zátonytól, feltüntették a Vaskapu örvényes, hajók számára életveszélyes szakaszait. Egy hidrológus szemével látjuk a mocsaras ártereket, árvizeket levezető fokokat.  De hiába is ennyi szó, ezt látni kell! Meséljenek maguk a térképek, melyek itt találhatók meg:

Végül álljon itt a gróf jelmondata, mely többet mond bármiféle életrajznál: 
Nihil Mihi,
azaz "semmit nekem"


Film az életéről
  • Danubius Pannonico-Mysicus. Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus. Vízügyi Múzeum, Budapest 2004, ISBN 963-217-033-4 (Reprint)
  • John Stoye: Marsigli's Europe. The life and times of Luigi Ferdinando Marsigli, soldier and virtuoso. Yale University Press, New Haven, N.J. 1994, ISBN 0-300-05542-0