Oldalak

2011. augusztus 27., szombat

Koronát lelt a segédkertész Szent Margit szigetén


A Margit-sziget 1542-ben. (Forrás hg.hu)
Siralmas látványt nyújthatott József nádor szigete 1838 tavaszán, amikor végre leapadt annyira a Duna, hogy ki lehetett kötni partjain. Hosszú évek gondos munkája és fáradozása veszett kárba. A nádor személyes tulajdonát képező területen a jég 2-2,5 méter magasságban leborotválta a fiatal faültetvényeket, elpusztította a virágágyásokat, tövestül csavart ki hatalmas fa matuzsálemeket. A nádori nyári lak földszinti falai még 20 év elteltével sem száradtak ki teljesen. Elpusztultak a parti védművek, a töltések és hosszú szakaszon mart bele a Duna a Palatinus (=Nádor)-sziget testébe. Az apadó folyó egy lábnyi vastag (kb. 35 cm) iszapréteggel magasította meg a felszínt (akkoriban ez 102,5 m.B.f. volt, napjainkban a feltöltések miatt 104,85 m.B.f.).
József nádor főkertésze, Toszt Károly irányította a nyári lakot övező park rendbetételét. A javítások hatalmas földigényét a sziget egyenetlen felületeinek elsimításával kívánták folytatni. Úgy mint arra az árvizet megelőzően is volt példa. A főkertész utólagos elbeszélése szerint a sziget egykori legmagasabb pontja a domonkos nővérek zárdája romjainak tetején volt. Mulató is állt rajta, amit még a nagy jeges árvíz előtt elbontottak. Az alatta magasodó törmelék dombot kezdték elhordani, melyben csontokat, fémolvadékot és rengeteg épületmaradványt találtak. A romot tehát nemes egyszerűséggel földbányának használták, nem kímélve a még magasan futó falakat sem.

A domonkos kolostor szentélye a XIX. század derekán (Radványi I.)

Érthető, hogy a nagy jeges árvíz után Toszt Károly királyi főkertész vezetésével ismét ide folyamodtak anyagért, a sziget kárainak kijavítása végett. Ekkor azonban olyan dolgokra bukkantak, melyre még álmukban sem gondoltak volna. Radványi művében így emlékezik meg a történtekről: 
"...A tavasz egyik szép reggelén Veszelovszki segéd-kertész a romok között végezvén teendőit, történetesen az egyházba tekintett, s tapasztalván, hogy víz-lepte földje már fölszikkadt, beljebb irányozta lépteit, míg a templom jobb oldalán a szószék alatt feltűnő süppedést vett észre, mellyből egy márványlap hegyes szöglete kifelé dülledt. Vizsga-szemekkel tekintgetvén az üregbe, valami csillogó szereket látott ott ben; mire egyik karját lebocsátván, ott kotorgatott, a fénylő kincset keresvén. Ezalatt a márványlap karjára nehezül, és minden erőfeszítés hasztalan; segítség után kell kiáltozni. 
A munkások, köztök a főkertész, hallván a zajt, a hely színére jönnek, és a kapzsi segédet kikalodázzák. Ezzel ásót, kapát fognak, -siettetvén a kincsszomj tevékenységüket;- s csak hamar előttük van a korona, gyűrű, pénz, arany foszlányok és gyöngyök..."
A kolostor romja a levegőből (wikipedia.org)
A nyulak-szigeti domonkos apácakolostort IV. Béla király fogadalomból kezdte építeni Margit leánya számára, akit - mivel a tatárok kitakarodtak az országból - Istennek ajánlott. Az építkezés 1245-46-ban indulhatott meg és 1255-ben a félkész épületekbe már beköltözhettek az apácák. A sziget igazi szerzetesi központ volt, a domonkosokon kívül rendháza volt itt a premontreieknek és a ferenceseknek, vára az esztergomi érseknek, valamint a johannita lovagoknak. A török előrenyomulása során elnéptelenedő falak közül a nővérek elvitték Margit ereklyéit Pozsonyba. Buda ostromai alkalmával (a szigetről kiválóan lehetett tűz alatt tartani a várat) egy darabig hadikórháznak és lőszerraktárnak használták, majd az enyészeté lett. 1838-ig még a létezéséről is teljesen megfeledkeztek.
 
Feuerné ábrája. 1964.
Az árvíz által könnyedén megbontott templomi törmelékanyagot az áramlatok lehordták a masszív, márványlappal borított sírról, így az napvilágra kerülhetett. Így találta meg a kíváncsi segédkertész. A sírból (mellékelt alaprajzon 3. számmal jelölve) előkerült még egy aranyozott szövetdarab is, mely a megtalálók leírása alapján a napvilágra kerülve foszlányaira esett szét. Ezen a homokkőből faragott síron kívül felfedeztek még egyet, melyet kard és sarkantyú, valamint a pénzlelet kapcsán "görög lovag" sírjának neveztek el. További leletek után kutatva feltúrták az egész szentélyt, szétdobálva a csontokat, összekeverve a rétegeket, lehetetlenné téve a későbbi részletes dokumentálást. A szakszerűtlen régészeti és muzeológiai gyakorlat révén mára csak a korona maradt meg a leletegyüttesből, melyet József nádor hagyatékából annak halála után a Nemzeti Múzeumba került. Leltári száma 1847.43a.
Már a kincs megtalálásának napján megindult a találgatás, kinek a fejét ékesíthette egykor ez a műremek. Elsőként a már akkor (1838-ban) szentként tisztelt Margit királylányra gondoltak, aki az akkoriban Nyulak-szigetének nevezett helyen töltötte életének javát. Az ő sírjának pontos helyét az 1937-38-as ásatásokon sikerült pontosan tisztázni (a rajzon 1. számmal jelölve). Fölmerült V. István király neve is, akit itt helyeztek 1272. augusztus 6-i halála után végső nyugalomra. Előbbi ellen szól, hogy Margit apácaként, minden világi hívságot megtagadva szegényen halt meg és mint apácának nem járt koronás temetés. V. István király ellen szólt, hogy a korona meglehetősen kicsiny, mindössze 17 centiméter átmérőjű. Egészen napjainkig nem sikerült minden kétséget kizáróan tisztázni kié is lehetett az ékköves, gyöngyös arannyal futtatott ezüst diadém. A '60-as években - nyugati analógiák kapcsán - a kutatók hajlottak abba az irányba, hogy mégiscsak V. Istváné lehetett.

V. István király (1270-1272)  feltételezett koronája (muvtor.btk.ppke.hu)
Az 1838-as jeges árvíznek a korona mellett léteznek más emlékei is a Margit-szigeten. A nádor nyári lakjának sarkán árvízi tábla jelezte az egykori vízállást, a Kis-rét közelében fekvő öreg narancseperfának törzsét még a jég torzította közel vízszintessé. Néhány diófa a Nagyszálló előtt is őrzi a 173 évvel ezelőtti pusztító jégár nyomán szerzett sérüléseit. Azóta nagyot változott a világ, többé nem fenyegeti sem jég, sem árvíz Szent Margit-szigetét. Egykori kolostorának feltárása azonban a mai napig sem fejeződött be. Ki tudja, talán rejt még egyet-mást a föld a feltöltések alatt...

Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • Luczenbacher J.: Margit sziget in. Magyar hajdan és jelen. 1847.
  • Radványi Imre: Margitsziget története. Szent István Társulat 1858.
  • Kubinyi Ferenc: Margitsziget műemlékei. 1861.
  • Vattai Erzsébet: A margitszigeti korona in. Budapest Régiségei 1958. XVIII. köt
  • Feuerné Tóth Rózsa: V. István sírja a margitszigeti domonkos apácakolostor templomában. Budapest Régiségei 1964. XXI. köt.
  • http://budapestcity.uw.hu/03-muemlekek/13/Margitsziget/index-hu.htm

1 megjegyzés:

  1. Menjünk már és sétáljunk egyet a napjainkban Margitnak nevezett szigeten, azt mutasd meg nekem Revjeno meg Vybech romjait, aztán látni akarom az esztergomi érsek várát is!

    VálaszTörlés