Nyílt nap a Kvassay zsilipnél - avagy a hét műtárgya

 
A víz világnapja alkalmával nyílt napot hirdettek a Kvassay zsilipnél. A hidrológia történetének egy kitüntetett helyén épült ez a létesítmény. Ott áll, ahol 1838-ban fenékig befagyott a Duna, melynek következtében Pest városát jeges árvíz pusztította el. Azóta sikerült a folyót megzabolázni, a Soroksári-Dunaágból gyakorlatilag tavat csinálni. És még mindig jobb ez a mostani állapot, mint ami 1904 előtt jellemezte ezt a szakaszt.

A Pesti Estben meghirdetett telefonszámon jelentkeztünk a vezetett üzemlátogatásra, ahol közölték velünk, hogy egy iskoláscsoporthoz van lehetőség csatlakozni reggel 8.45-ös indulással. A vége természetesen az lett, hogy már a második iskoláscsoport is hazafelé készülődött, amikor mi még mindig lelkesen fényképeztük a frissen felfedezett Osztó-szigetet. No de ne szaladjunk ennyire előre!

Miután 1838-ban leapadt a jeges árvíz Pest rombadőlt épületekkel szegélyezett utcáikról, 32 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy az 1870. évi X. törvénycikk által meghatározott szabályozási munkálatok megkezdődhessenek a Dunán. A lendület oly nagy volt, hogy a Csepel-szigetet körülölelő két - nagyjából egyforma méretű - Duna-ág közül a ráckeveit teljesen elrekesztették. A teljes vízhozamnak addig körülbelül 35-40%-át levezető ágban 1-2%-ra csökkent a befolyó víz aránya. Mivel a tassi zsilip akkor még nem volt, az árvizek délről északra behatolva akadálytalanul pusztíthattak tovább. A kisvízkor poshadó víz már-már járvánnyal fenyegetett, amikor 1904-ben újabb törvényt hoztak a válságos helyzet megoldására. Újra megnyitották a Ráckevei-ágat elzáró gátat, és két zsilip felépítésével megoldották, hogy a friss víz és a hajók is be tudjanak jutni úgy, hogy az árvizek közben kinn maradnak. Az északi zsilipet kvassói és brogyáni Kvassay Jenő vízépítő mérnökről nevezték el. Az alábbi helyszínrajzon a szabályozás előtti, 1859. évi Duna partvonala látható egy 2005-ös légifotóra rajzolva. Ma a soroksári ág évi 550-750 millió köbméter vizet kap a Kvassay zsilipen keresztül, ami körülbelül 17-23 köbméter másodpercenként. Csak tájékoztató adat, látogatásunk napján a Vigadó térnél mért főági vízhozam másodpercenként 2680 köbméter volt.

A Kvassay zsilip felépülése előtt már álltak épületek a Csepel-sziget legészakibb pontján. Vízügyi alkalmazottak számára építettek itt szolgálati lakásokat. Stílusos, szép házak ezek, tágas belső terekkel, kis előkerttel, valamint gazdasági épületekkel. Sokkal inkább tűnnek mai szemmel villának, mint munkáslakásoknak.

Amit a köznyelv Kvassay zsilipnek nevez tulajdonképpen hármas osztatú műtárgy. Elsőként a hajózsilip készült el 1910-1914 között. Ezt követte a vízbeeresztő zsilip (épült 1924-26 között). Végül az erőmű és szivattyútelep, melyet 1962-ben adtak át. A képen bal oldalon látható a zsilip medencéje, a fehér épület az erőmű és szivattyútelep, jobb oldalt  pedig az örvénylő víz árulkodik a vízbeeresztő zsilipről. Két másik épületet is érdemes megemlíteni, az egyik a bal oldalt látható irányítóközpont, mely az XX. század elejének szecessziós stílusjegyeit viseli magán. Még egy kicsiny tornyot is kapott. A kép jobb szélén pedig ugyancsak egy vízügyi hivatali lakás látható, minimalista  stílusa jól tükrözi a világháború utáni munkáslakások jellegzetességeit.

Elsőként az irányítóközpontot vettük szemügyre, ahol műszakokban folyik a munka. Az előző éjszaka igencsak mozgalmas volt, egy zsiliphez érkező olajszennyeződést kellett kezelni. A képen látható hordalékfogó nem volt képes a szennyeződés megállítására, ez csupán arra szolgál, hogy a nagyobb darab úszó hulladékokat kiszűrje. Olykor-olykor az is előfordul, hogy emberi holttest akad fönn benne. Nem ez az egyetlen hordalékfogó; a műtárgyakat sűrű vas fogazat védi, ahol szinte ugyanennyi úszó szemét halmozódott föl. Nagyon fontos ugyanis, hogy semmiféle olyan dolog ne kerülhessen be a létesítménybe, ami azt károsíthatja. A fogazat karbantartása látványos munka, daruval markolják ki az uszadékot konténerekbe. Mivel az uszadék nagy része szervesanyag, tervben van egy komposztáló megépítése a pesti parton.
 

Aztán megérkezett az első iskoláscsoport is, akikhez csatlakozva végignézhettünk egy soron kívüli zsilipelést. Először a vízbeeresztő nyílásokon tódul be a zsilipkamrába a Duna főági vize. Szépen lassan megtelik a kamra, majd a hidraulikus karok tárják ki a zsilipajtót, ekkor a soroksári ágba tartó hajók (esetek nagy részében a vízirendőrség) beúsznak a kamrába. Miután visszazáródtak a főági kapuk, az alvízen leeresztik a fölösleget, így a hajók lesüllyednek a mellékág szintjére. Újabb zsilipkapu nyitás, immár az alvízen, és a hajók előtt szabad az út egészen Tassig. A két vízszint különbségét mutatja a vizes falfelület a kamrában.  Mérete 10*75 méter, a legnagyobb átereszthető hajó kb. 1000 tonnás uszály.  Ha úgy döntünk itt szeretnénk áthajózni a soroksári ágba, akkor jó tudni, hogy meghatározott időközönként lehet átjutni a zsilipen, ez ki is van írva. Érdemes előre odatelefonálni, mert előfordult már, hogy a zsilipkapu takarásában kenusok órákon át várakoztak.

  

Így néz ki a zsilipkamra, amikor éppen karbantartás folyik. Nem semmi munka.

A Kvassay zsilip egyben árvízvédelmi célokat is szolgál. Árvízek idején van vízbetáplálás, ekkor szivattyúzással juttatják a kellő vízmennyiséget a mellékágba. Vigadó térnél mért 650 cm-es vízállásnál a zsilipkapuk előtt látható hatalmas kőhornyokba vas betétgerendákat eresztenek le daruval. A víz nyomása ezeket éri és nem a gyengébb zsilipkaput. (Képek erről ugyancsak a fenti linken.) Hasonló daru áll az alvízi kapuknál is. Ez a zsilip területének széle is, melyet szolgálati kutya őriz (különben mindent szétlopnának...- hangzik az indoklás)

A szivattyútelep és erőmű nem működik állandóan. Amennyiben a főág vízállása 1,5 méterrel haladja meg a Soroksári-Dunáét beindulhat az áramtermelés. A bezúduló víz két turbinát hajt meg, a megtermelt áramot a ferencvárosi hálózatra táplálják. A déli torkolatnál álló tassi zsilipnél ugyancsak termeltek áramot, egészen 1956-ig, amikor jeges árvíz pusztította el a létesítményt. Jelenleg is vannak tervek az áramtermelés újraindítására Tassnál. A szivattyúkra különösen abban az esetben van szükség, amikor a főágon kisvízi helyzet van. Ilyenkor gravitációs úton nem lehet vizet táplálni a soroksári ágba. A mellékág azonban ekkor is igényli a friss vizet, ilyenkor lépnek működésbe a szivattyúk és átemelik a kellő vízmennyiséget. Érdemes tudni, hogy a Kvassay zsilipnél mindig a főágból kerül csak víz a mellékágba, fordított vízmozgás nem lehetséges.

A gépházban most nyugalom honolt, ugyanis a vízszintkülönbség éppenhogy alatta maradt a kívánt 1,5 méternek. A példás tisztaságot és rendet még az itt parkoló gépjármű sem zavarta. Vezetőnk komoly műszaki előadást tartott a gépek működéséről, automatizálásáról, teljesítményéről. Azonban a megértést nagyban megkönnyítette volna egy gépészmérnöki diploma, mondjuk a Műszaki Egyetemről. Nem tehettünk mást, az általános iskolásokkal együtt bólogattunk, hogy igen, értjük.

A modernizáció ezt a létesítményt is elérte, szerencsére azonban megmaradt a régi irányítópult is. Itt készült a bevezető után látható idilli írósztali csendélet. Mintha megállt volna az idő...

Óriások műszerfala, vagy éppen Ganz Mávag legjeinek tablója. Súlyzónak is beillő 80-as kulcs és társai.

Látogatásunk második része már a természetben zajlott. Az éppen parkosítás (értsd: favágás) alatt álló Osztó-szigetre sétáltunk ki. Elnevezése értelemszerű, ez a sziget osztja ketté a betáplálásra váró főági Duna-vizet és a zsilipelésre váró hajókat. Ez a hely arról híres, hogy tudomásom szerint az egyetlen mesterséges sziget a magyarországi Duna-szakaszon. Keskeny nyéllel csatlakozik a zsiliphez, csak a főág felőli vége szélesedik ki valamelyest. Rajta idős fűzek, nyárak és jegenyék állnak. Partját körös körül épített partfal védi, pontosan úgy, mint pl. a Margit-szigetet. Szemben a Kopaszi-gát és a hőerőmű látszik, észak felé a Lágymányosi-hídra nyílik kilátás. Az északabbi vízbetápláló csatárnát egy sarkantyú védi a hordalékbeáramlástól.

Manapság csak kormoránok által látogatott, régen hajók számára merülésadatokat szolgáltató információs tábla. Nem tévedünk túlságosan, ha arra tippelünk, ezeket az adatokat a hajósok már műholdról szerzik be. Mindenesetre jelen állapotában is egy vízügyi ritkaság.

A Kvassay zsilip védelmére épült partbiztosítások ellenére a környék nem egy ipartelep hangulatát árasztja. Inkább egy közpark benyomását kelti a látogatóban. Nyírt gyep, metszett bokrok, sepert udvar - mindez csupán a kerítésen belül. A túlparton, a Csepel-sziget északi részén építési törmeléből álló hegyek merednek az ég felé - de ez már egy másik történet.

Már a második diákcsoport is hazafelé tartott, amikor mi is szedelőcködni kezdtünk. A kapuban még elbeszélgettünk vezetőnkkel, akinek ezúttal is szeretnénk megköszönni a vendéglátást. Mivel gyakran fogadnak látogatókat akkor is, amikor éppen nincs víz világnapja, mindenképpen érdemes ellátogatni a Kvassay zsiliphez!