Selmeczi Kovács Ádám nyerte a Dunai Szigetek bejegyzés író pályázatát, a dunai hattyúkról szóló bejegyzésével. Ez a mostani beszámoló azonban egy másik bejegyzés apropóján készült, mert mint kiderült a Pap-szigetet ábrázoló légifotót is ő készítette. Rövid levélváltás útján kiderült, hogy ahonnan az jött, ott lennie kell még másnak is! Így született meg ez a nagyszerű, ezúttal békésebb (légi)felvételekkel illusztrált írás. Gondolkodtam róla, hogy bármit hozzáfűzzek-e, de mivel a következő hétvégén ugyanezt a távot leevezzük, így most nem tennék hozzá semmit.
Mindig nagy élmény a magasból képet alkotni arról a területről, amit földközelből jól ismer az ember… Legutóbb tavaly október elején nyílt lehetőségem – dr. Kalotás Zsolttal való közös fotós repülésünknek köszönhetően – egy Cessna sportrepülőből szemlélni az általam gyakran járt Budapest-Esztergom közti Duna szakaszt. Az élményt fokozta, hogy ebben az időszakban az extrém alacsony vízállásnak köszönhetően jól kirajzolódtak a faelszín alatti, mederben lappangó képződmények.
Bár a kisrepülő oldalsó ajtaját a reptéren hagytuk (hogy véletlenül se akadályozzon a fotózásban) az általam elfoglalt hátsó ülés sokkal inkább a szemlélődésre, mintsem jó képek készítésére volt alkalmas. Persze néhány érdekesebb, jellemző zátonyról és szigetről azért készült egy-két fotó.
 |
| Szürkő-sziget |
Szürkő-sziget: bár a Szürkő természeti értékei mára jobbára eltűntek a beépítés és a kis kiterjedés miatt, azért ettől még egy igazi dunai sziget! A csúcs irányból való fejlődés, növekedés jól megfigyelhető. A háttérben látható, hogy – a közúton utazva minket érő impulzusok ellenére – Dunakeszi és Göd (még) nem épület egybe...
 |
| A Fegyveresi-sziget egyik sarkanytúja |
Gödi sarkantyú: a képen látható sodrásterelő kőszórás valójában a Szentendrei-sziget oldalában (tehát a jobb parton) Pócsmegyer községhatárban található. A sarkantyú alatt jól megfigyelhető a hordaléklerakásnak köszönhető intenzíven fejlődő zátony, amely eszményi madárélőhely. A vízimadarak számos csoportja és faja kedveli a friss iszappadokat és a nyugalmas zátony-oldalakat, amelyek kiváló pihenő- és táplálkozóhelyek.
 |
| A tahitótfalusi Tordáktól északra képződött zátony |
Váci-zátony: szintén csak a madarászok által használt „munkanév”, mivel ez a zátony is a jobbpart közelében, a víz sarkantyúk mögötti visszaforgásából adódó hordaléklerakás következményeként jött létre a Szentendrei-sziget oldalában Tahitótfalu területén.
A különböző nagysirályok kedvelt pihenőhelye, de több ízben láttam már itt a hazánkban szórványosan előforduló csigaforgatót (Haematopus ostralegus).
A háttérben a balparti sávban húzódik az egyik már csak valaha volt dunai sziget: a Buki.
 |
| A két fél: Kompkötő- és Buki-sziget, Vác |
Kompkötő-sziget: e Vác feletti sziget az egyik ihletője Gánti Tibor „Eltűnő szigetek” című könyvének, amely igen szemléletesen festi le a technokrata korszak mellékágelzárásainak következményeként fellépő lekötést, azaz a szigetek emberi szempontból lassúnak tűnő, valójában sajnos nagyon is gyors „halálát”: a mellékág feliszapolódását követő parthoz való csatlakozást, beolvadást.
A Kompkötő-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park részeként védelmet élvez ugyan, emberi hatásoktól jórészt mentes, s bár közel 800 éves dokumentumokban is fellelhető már, mégis az utóbbi évtizedekben megfigyelhető a mellékág gyorsuló feltöltődése, amely ezen a képen is jól kivehető.
A háttérben a Dunakanyar képét is uraló, bányászati tájsebéről könnyen felismerhető Naszály tömbje, előtte a DDCM üzeme vonja el tekintetünket a Dunáról.
 |
| A Morgó-patak torkolata, Verőce |
Morgó-torok: a Börzsöny egyik legjobb természeti állapotú kisvízfolyása a Morgó vagy Török-patak, amely Verőcénél érkezik a Dunába. Az elmúlt évtized szélsőséges csapadékviszonyai révén leérkező jelentős mennyiségű hordalék ősállapotot idéző mini-deltát hozott létre, mely fentről mutat igazán. 2004-ben itt költött hazánkban először az észak felől terjeszkedő nagy bukó (Mergus merganser), egy fűrészes csőrű, kizárólag kis halakon (a Dunán főként gébeken) élő szépséges bukóréce.
A torkolat környéki puhafás ligeterdő természeti értékekben (madárfajokban és védett ártéri növényekben) gazdag területe Natura 2000 védelem alatt áll, csakúgy, mint a Dunakanyar teljes vízterülete és parti sávja. A háttérben a patak forrásvidékét jelentő Börzsöny fő tömbje rajzolódik ki.
 |
| Nagymaros fiatal zátonyai és a szigetcsúcs észak felől |
Dunakanyar: bár ez valójában a már alatta elterülő szakasz, mégis ezt hívja a köznyelv Dunakanyarnak. A Dömös és Visegrád közötti (innen majd’ 5 km-rel feljebb lévő) áttörést egy lassulási szakasz követi, nem véletlen tehát, hogy itt rakódott le a 30 km hosszú Szentendrei-sziget óriási kavicstömege, amelyet az Alpokból hoz(ott) folyó.
A szigetképződés a mai napig intenzív: ezen a képen a már említett néhai Gánti professzor által is leírt kismarosi szigetcsoport a bal part mellett két jól erdősödött sziget formájában rajzolódik ki, előttük a kavicsos felszínű Nagymarosi-zátony. Ez utóbbi kiváló vízimadaras terület - récék és sirályok kedvelt pihenőhelye.
 |
| A nagymarosi zátonyok keleti irányból |
Szigetcsúcs: a Visegrádi-tömb alatt fantasztikus szigetvilág található, egyfelől a közismert Szentendrei-sziget puhafás ligeterdejével fedett, kis vízállásnál fürdőzésre alkalmas csúcs, másfelől a balpart már említett zátonyai, illetve névtelen szigetei. Túl a romantikus megközelítésen fontos tudnivaló, hogy ezen – intenzív emberi jelenléttől és területhasználattól mentes – szigetek a dunai élővilág megmaradásának zálogai!
 |
| A kecses Zebegényi-sziget |
Zebegényi-sziget: a település egyik büszkesége (is lehetne) ez a kiváló állapotban lévő kis sziget. A csúcsi lerakódás itt is jól kivehető, de szerencsére itt a vízjárás mikéntje nem fenyegeti feltöltődéssel a mellékágat. Kiváló madármegfigyelő-hely, a szigetvégeken pihenő madarak a bal parti részről könnyen szemügyre vehetők.
 |
| Az Ipoly torkolata Szobnál |
Ipolytoroki-zátony: az Ipoly szobi torkolatát egy zátony is jelzi, amely igazán csak kis vízállásnál mutatja meg magát. A legkiválóbb pihenőhely télen-nyáron, ám sajnos ezt nemcsak a madarak ismerik fel, hanem az erre járó jachtosok is. A rétisasok (Haliaetus albicilla) kedvelt tépőhelye (azaz a fogott zsákmányt gyakran itt fogyasztják el).
 |
| Három fa és két bokor |
Szobi-zátony: valójában ez már az Ipoly torkolata felett, a 1710 fkm-nél található a szlovákiai Helemba (Chl’aba) közelében, de még magyar oldalon, közigazgatásilag Pilismarót területén. Előzőnél magasabb térszínen való elhelyezkedését néhány (vélhetően ide sodródott és gyökeret vert) idős fűzfa jelzi, amelyek sikerrel dacolnak az elöntésekkel. Mivel azért sokszor – valódi szigetként – kiemelkedik a vízből és kellően nyugodt, kiváló és jelentős madárpihenő.
 |
| A Helembai-sziget |
Helemba-sziget: bár névadója a már említett balparti (zömében magyarok lakta) település, a sziget Esztergom területén fekszik.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park védelme alatt áll; idős ligeterdeje, megfelelő méretű kiterjedése és viszonylagos zavartalansága okán itt található a Dunakanyar egyetlen gémtelepe.
A gázlómadarak előszeretettel fészkelnek csoportokban, szinte egymás hegyén-hátán lévő fészkekben. A nemrég még színes, fajgazdag telepet mára eluralták a kárókatonák (Phalacrocorax carbo), amelyek kiszorították az egykor itt fészkelő fokozottan védett gémféléket, így a bakcsót (Nycticorax nycticorax) és kis kócsagot (Egretta garzetta). E csoportból most már csak a szürke gém (Ardea cinerea) fészkel, sajnos egyre fogyatkozó számban.
 |
| Szentgyörgymező két hatalmas sarkantyúja |
Burda: a kép felső harmadát uraló Burda vagy Borda a szlovákiai Kovácspataki-hegység legszélső tagja, látványos kirándulóhely és természetvédelmi terület.
A dunai hajózóút e hegy alatt található a Helemba-sziget bal oldalán, miközben a szélesebb víztest a jobbpart felé esik. Ennek magyarázata szintén a vízjárás: a feliszapolódás miatt (e képet is uraló) két sodrásterelő kősarkantyú „tolja ki” a vizet a keskenyebb, végeredményben mellékágat jelentő fősodorba.
 |
| A Garam tokolata |
Garamtoroki-zátony: a sötét vízű, gyors folyású Garam Párkány (Štúrovo) határában érkezik a Dunába. A korábban említett Morgó-patakhoz hasonlóan itt is a lerakódott hordalékból egyfajta delta képződik, amelynek magasabban fekvő szárazulatait kerülget a víz. Folyamatos változást mutató terület - kiváló madárélőhely!
A jobbparti sáv mára erőteljesen lecsökkent potenciállal bír, az egy fasornyi szélességű ártéri/hullámtéri sáv csak látszólagosan elegendő, a természeti értékek fennmaradása szempontjából sokszor elégtelennek bizonyul.
A dunai élővilág számos (nemcsak szárazföldi) tagjának megmaradását a jól erdősödött, természeti folyamatok által uralt és irányított szigetek, valamint a hozzájuk kapcsolódó örökösen alakuló, változó zátonyok szolgálják!
Selmeczi Kovács Ádám – www.fotoska.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése