Oldalak

2012. szeptember 23., vasárnap

Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Esztergomban


Az 1838-as jeges árvíz pusztításainak történetét elsősorban a budapesti eseményekből ismerjük. Báró Wesselényi Miklós, gróf Széchenyi István naplóiból szinte percről-percre követhetjük a jég beállását, megindulását, a gátak átaszakadását és az utcákon hömpölygő jéghideg víz áradását. Talán ezért lehet, hogy az 1838-as árvizet hajlamosak vagyunk csak "pestinek" nevezni. Azonban a jeges ár nem csak Pest-Budán okozott károkat, hanem Nyergesújfalutól egészen le dél felé, Mohácsig. Az első város, amely a jégtorlódás miatti vízszintemelkedésnek áldozatul esett Esztergom volt. Az árvíz mementói, az árvíztáblák megtalálhatók városszerte, kőbe dermedt ujjak mutatják fejünk felett a vízszintet. Izgalmas nyomozásra invitálom az olvasókat, melynek végén kiderül, hogy mekkora is volt pontosan az 1838-as jeges árvíz magassága Esztergom szabad királyi városában.
 
  
Helischer József meglehetősen hosszú című "Rövid tudósítás az 1838.-iki esztergomi árvízről, annak következményeiről, a kárvallottak számára béfolyt segedelmekről, és ezeknek Fölosztásukról" művében így ír a városra törő márciusi jeges áradatról:

„Itten a tél november 11-én 1837 mielőtt a föld megfagyott volna, havazással korán béköszöntött. Egész télen által igen gyakran, néha pedig olly erősen havazott, hogy a városban két láb s azon belül is, magos havunk lenne, és ezen temérdek hó ámbár lassankint és csak nem szakadtlan olvadna. Mégis, mivel a nem fagyos föld a hó levét mind ellitta, a Duna nálunk csekély vízzel december 21-én 1837 csak vékony jéggel hártyásodott bé, alább pedig Visegrádnál két nappal hamarább, még pedig alszéllel sűrű havazás közt állott bé. Az idő meglágyulván az 1838 március első napján a Duna áradni kezdett, és annyira megduzzadt, hogy március 5-én a városnak alacsonyabb utcáit már víz borítaná el, és 6-án itten a jeget is elindítaná, de a hír szerint Drávától Pestig szinte alszéllel béállott a Duna jege, feszesen állván, a fölülről lefolyt jég a visegrádi torkolatokban fennakadt, és azokat a felső jég hozta szálfák, szénabuglyák s kazalok annyira nevelték, hogy a folyásban meggátolt víz a felső dunai jéggel szaporítva, mely három nap alatt mind lejött és szabadon el nem uszhatván megfeneklett, majd egészen a Garamnak Dunába szakadásáig megrakodott szüntelen egész március 13-áig úgy dagadna, hogy minden eddigi árvizek közül a tett jelek szerint és ember emlékezetére a legnagyobbat, az 1809-eit is, még öt lábbal meghaladván az egész belső várost elöntötte..."
Némethy Károly 100. évfordulóra írt "A pest-budai árvíz 1838-ban" művében ellenben azt állítja, hogy Esztergomnál március 6-án már jégmentes volt a Duna. Két napra rá a Pozsonynál felszakadt jég Komáromnál, Nyergesújfalunál elakadt és víz alá került a Tát-Dorog út. De ez csak rövid ideig tartott, majd ez a jégtömeg is elvonult Esztergom városa alatt. Nem jutott azonban messzire, előbb Dömösnél akadt el, és elgátolva a Dunát, rohamosan emelkedni kezdett a vízszint. A jégdugót kimozdította a víznyomás, de újból elakadt Kisoroszi felett a Szentendrei-sziget csúcsán. Kisoroszi alatt még egybefüggő jégpáncél borította a folyót, így a jégdugó megrekedt.

Március 8. és 13. között a jégtömbökből összefagyott gát mögött folyamatosan emelkedett a víz. Ha a Duna középvízhozamával próbáljuk érzékeltetni ennek a víztömegnek a nagyságát, ami 2-3000 köbméter másodpercenként érthetővé válik, hogyan fordulhatott elő, hogy felfelé 40 kilométeres szakaszon mindent elpusztított az árvíz. Még a 100 kilométerre fekvő Gönyűnél is éreztette hatását a visszaduzzasztás. Március 13-án aztán ez az irdatlan víztömeg kimozdította a helyéből a torlaszt és rázúdult a Szentendrei-szigetre, valamint a parton fekvő városokra. Így pusztult el Vác és Szentendre is.

Esztergom ekkoriban még négy önálló közigazgatási egység volt: Esztergom szabad királyi város, tőle északra fekvő Szenttamás, és az érseki Víziváros valamint a Várhegy északi oldalán elterülő Szentgyörgymező községek. Közülük a legjobban a város szenvedett; 853 házából 630 pusztult el (74%) és további 89 rongálódott meg (10,4%). A magasabban fekvő községekben alig 10-10 ház pusztult el. Az összes kár Némethy szerint 656,508 forint volt, míg más források szerint ez elérte a 1,6 millió forintot.

A részvét egész Európában adakozásra ösztönözte az embereket, Oroszországtól Hollandiáig, Erdélytől egészen Lombardiáig majdnem 1,2 millió forint adomány gyűlt össze. A királyi család által küldött segélyen kívül különösen Csehországból érkezett sok adomány. Metternich herceg árvízkárosultakat szegélyező fogadásán még ennél is több, 74000 forint gyűlt össze. Adakozott az orosz cár, a szász király, az amszterdami polgárok és a galíciai jobbágyok. Esztergomban az árvízi mentés és helyreállítás központja a mai Duna Múzeum épületében rendezkedett be. Innen intézték a pénzkiutalásokat és koordinálták a lakosság ellátását valamint a romok eltakarítását.

Az ár levonultával Esztergomban, a helyreállított házakon árvíztáblákat helyeztek el. Ezek nem csak az emlékezést szolgálták, hanem egyfelől útmutatást adtak a mérnököknek, másfelől a helyi lakosságnak. Irányt szabtak az építkezéseknek, az árvízvédelmi munkálatoknak és a terep feltöltésének. Számuk az évekkel fokozatosan csökkent, elbontották őket házastul, bevakolták, vagy elpusztultak a háborúban. 2012-ben 16 megmaradt példányról van tudomásunk, ezek közül mindössze az alábbi kettő nem látogatható. (Ezek forrása: Villy és a wikipédia)
 
Bottyán / 1838-ban : Barát / utca 10. Ferences Rendház ebédlője
 
Rákóczi / Kis Piac / téri (10.?) zárt kapualj táblája

A többi 14 árvízi tábla közterületen van. Legtöbbel a mai Deák Ferenc utcában találkozhatunk, melyet 1838-ban még Német utcának hívtak. Régebben talán egyenletesebben voltak elosztva szerte a városban. Jelenlegi elhelyezkedésüket egy külön térképen is ábrázoltam, amely hasznos lehet a böngészéshez.

Széchenyi / Nagy Piac / tér 25. 118 cm

Széchenyi / Nagy Piac / tér 10. 159 cm
 
Széchenyi / Nagy piac / tér 1. Városháza nyugati oldala. 156 cm
 
Bottyán / Barát / utca 3. volt Vármegyeháza. 92 cm
 
Deák Ferenc / Német / utca 16. 222 cm
 
Deák Ferenc / Német / utca 34. 230 cm
 
Pór Antal /  Halpiac / tér, Öregtemplom. 214 cm
 
Deák Ferenc / Német / utca 59. 230 cm
 
Jókai / Öreg / utca 58. 212 cm
 
Rudnay / Szent Anna / tér 26. 155 cm
 
Mikszáth / Szent Anna / utca 7. 133 cm
 
Mikszáth / Szent Anna / utca 16. 148 cm
 
Kossuth Lajos / Budai / utca 58. 135 cm
 
Terézia utca 2. kápolna falában (Szegényház) 61 cm

Meglepő, hogy mindössze kettő egyforma van közülük. Így teljességgel kizárható az az elképzelés, hogy ezeket valami központi akarat helyeztette el a város meghatározott pontjain. Sokkal valószínűbb, hogy a táblákat az újjáépített házak lakói finanszírozták. Feltehetőleg, amikor ezeket beágyazták a házak falába jelen lehetett egy mérnök, ugyanis közel azonos szintben helyezkednek el. Ezzel el is érkeztünk a legizgalmasabb kérdéshez, vajon ezek a táblák mekkora abszolút magasságban helyezkednek el? 

Az esztergomi árvíztáblák szintezése

Budapesten sokkal könnyebb volt az árvíz magasságát meghatározni, ugyanis ott már létezett vízmérce 1838-ban. Elegendő volt mindössze a 0 pont abszolút magasságához hozzáadni a mért vízoszlop magasságát és meg is volt az eredmény. Esztergomban ekkor még nem működött vízmérce, így az árvíztáblák adataiból lehet csak kiindulni.

Talán a legegyszerűbb mérési módnak tűnhet manapság, ha GPS-szel állunk a tábla mellé és feljegyezzük a mért tengerszint feletti magasságot. Ez a módszer azonban jobb műszerek esetén is 30-40 centiméteres eltérést jelenthet a valós adattól, de inkább métereset. Másik megoldásnak az kínálkozott, hogy pontos, térképen jelölt magasságadatokat keresünk az árvíztáblák közelében. Ilyen egyetlen egy adódott, a Széchenyi téren 108,4 méter magasságot jelzett ez EOTR 10.000-es térkép. Ez később használható adatnak bizonyult az ábrázolt szintvonalakkal együtt (107,5, 108,75 és 110 m). Kissé körülményesebb, de nagyon pontos adatot nyújtó módszer a geodéziai szintezés. Reményt keltő kommentet is találtam a szeretgom.hu témánkkal foglalkozó bejegyzése alatt, miszerint unatkozó földmérők egyszer munka mellett pusztán kedvtelésből bemérték ezeket a táblákat. Később kis utánajárással sikerült is egyikükkel telefonon beszélni, de sajnos már nem emlékezett pontosan a 15-20 évvel ezelőtti mérés eredményeire. Abban azonban bizonyos volt, hogy az általuk mért táblák között maximum 10 centiméteres eltérés lehetett. Ez azt jelentette, hogy a táblák mindegyike eredeti helyzetben van, ott ahol annak idején befalazták őket. Utolsó lehetőségnek maradt, hogy olyan térképet találok, melyen annak idején, 1838-ban bejelölték az árvíz magasságát és maximális kiterjedését. Szerencsém volt és találtam egyet.

Az esztergomi árvíz maximális szintje de Miguel szerint

Az árvízkárosultak részére készítette az Esztergomban állomásozó 39. sz. cs. k. gyalogezred másod osztályából: de Miguel. Részletes magasságadatokkal, a károkról készített kimutatásokkal, melyeket táblázatba rendezett. Térképén fekete színnel tüntette fel az elpusztult épületeket. Ezek főként a szegényebb lakosság vályogból épült házait jelentette, ahol a padlásra menekített értékek súlya is szerepet játszott az átázott vályogfalak összeomlásában. Esztergom minden utcasarkán és fontosabb terén bécsi lábban (31,6 cm) és hüvelykben (2,63 cm) adta meg a vízborítás mértékét. A könnyebb érthetőség kedvéért átszámoltam ezt centiméterre.

Vízszintadatok de Miguel mérései alapján a mai Esztergom városára vetítve.
 
A mi szempontunkból a legfontosabb adat is rajta van: a derék katona az 1838-as árvíz legnagyobb kiteredését is berajzolta pontozott vonallal az utókor számára. Alig néhány háztömb került ezen vonalon kívül. Csupán a hegyláb házai, a temető és a szőlőhegyek menekültek meg a Duna vizétől. A lakosság elsősorban a rokonoknál és ezeken a területeken lelt menedékre. Talán úgy lehet a legjobban érzékeltetni az esztegomi helyzet súlyosságát, ha az árvíz szintjét rávetítjük a mai településre. Az egyes pontok segítenek eligazodni, hogy pontosan milyen magasan állt a jéghideg víz az utcákon. Ezek azonban csupán relatív magasságok. Változott azóta a terep, feltöltések zajlottak, emelkedett az utak, járdák szintje is. A vasútállomás területét is feltöltötték eleink, hogy az 1838-as árvíz megismétlődése se tehessen kárt a létesítményben. Könnyedén megállapítható az abszolút (tengerszint feletti) magasság is. Csupán össze kellett vetni az EOTR szelvény szintvonalaival, az eredmény alább tanulmányozható:

Az árvíz kiterjedése és a jelenlegi szintvonalak kapcsolata

A de Miguel által berajzolt legnagyobb mért vízborítás szinte tökéletesen illeszkedik az EOTR 10.000-es térkép 110 méteres szintvonalára. Az eltérések az elmúlt 174 év terepmunkálataiból adódhatnak. Mindenesetre bátran kijelenthető, hogy az esztergomi jeges árvíz 110 méter körüli értéken tetőzött 1838. március 13-án. Az adat ellenőrzésére egy másik térképen jelölt magasságadatot használtam, a Széchenyi téri 108,4 méteres szintet. A közelben található két árvíztábla, a Széchenyi tér 10-es szám, valamint az Esztergomi Városháza nyugati árkádján mért 152 ill. 159 centiméteres adatot hozzáadva ugyancsak 110 métert kapunk. (Fontos megemlíteni, hogy de Miguel ezen a területen 50 centiméterrel kisebb értéket jelölt, a fél méteres eltérés okára nem sikerült rájönnöm). Az árvízszint további pontosítása érdekében fontos lenne újra szintezni az árvíztáblákat, így néhány centiméteres hibahatárral lehetne pontosítani az általam számított 110 méteres adatot.
 
A Duna kiöntése és visszahúzódása 1838. március 8 és 13-a között

Összevetve a de Miguel-féle térképet Helischer leírásával kiszámíthatóvá vált az 1809-es esztergomi árvízszint magassága is. Amennyiben igaz, hogy "...az 1809-eit is, még öt lábbal meghaladván..." mindössze ki kell vonnunk ezt az öt lábat a 110 méteres értékből. 110-(5*31,6)= 108,42 méter a Balti-tenger szintje felett.

Amennyiben bárkinek tudomása van bármilyen más létező, avagy elpusztult esztergomi árvízi tábláról, térképről ill. adatról, kérem írjanak a blog e-mail címére, hogy közösen összegyűjthessük az 1838-as árvíz lappangó emlékeit!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

A de Miguel féle térkép lelőhelye az Országos Széchenyi Könvtár Térképtára, raktári száma: TR_7101

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése