1964, 1965 és 1967 nyarán román diákok lepték el Ada Kaleh szigetét. Bukarestből érkeztek, az Ion Mincu Egyetem Építészettörténeti tanszékéről, hogy tanáraik vezetésével felmérjék a Vaskapu erőmű által elárasztásra ítélt területek kiemelkedő építészeti emlékeit. Fő céljuk egyfelől a pusztulásra ítélt műemlékek dokumentálása, másrészt pedig az áttelepítésre szánt epületek bontási és újjáépítési tervének elkészítése volt. Mintha viaszt öntöttek volna a sziget arcára... A diákrajzok által betekintést nyerhetünk a sziget utolsó napjaiba, hiszen amint ők letették ceruzájukat, a bontás szinte azonnal meg is indult.
A Monumente de arhitectură din localitățile dispărute sub apele lacului de acumulare al hidrocentralei "Porțile de Fier" (Építészeti emlékek a Vaskapu erőmű tározója által elárasztott területen) című angol és román nyelven megjelent összefoglaló munka egy szkennelt fénymásolat formájában jutott el hozzám. Ebben három témakörbe rendezték a műemlékeket: katonai, egyházi és "civil" épületek. Ada Kaleh szigete csupán a mű egy részét foglalja el, hiszen az elárasztott terület egészen a szerb határnál álló Báziásig terjedt ki, ebben a bejegyzésben azonban csupán a szigeten készült rajzokat mutatom be a szigetről készült képeslapokkal illusztrálva, amelyek jól kiegészítik a fekete-fehér vázlatokat.
 |
| Az erőd gyakorlatilag az egész szigetet elfoglalta |
Ada Kaleh szigete nevében hordozza a háborús múltját. Elnevezése a török nyelvből származik, annyit tesz mint Erőd-sziget. Első erődjét azonban nem a török emelte, hanem 1444-ben Hunyadi János, éppen a előrenyomuló Török Birodalom ellen. Ada Kaleh erődje számtalanszor cserélt gazdát a történelem során, néha komoly ostrom után, néha pedig békésebb körülmények között. Az erőd békeidőben kifogyhatatlan kő és téglabányaként szolgált a helyi lakosok számára. A törökök által lakott település házai nem egyszer a vár katakombái fölé épültek, a várfalak szerves részét képezték a falu képének.
A pozsareváci béke utáni 20 évnyi béke idején az erődöt a legmodernebb Vauban-féle megoldások szerint építették át Savoyai Jenő elképzelései alapján. 4 bástya épült, a Károly, Jenő, Mercy és Wallis, melyet 1739 után a visszatérő törökök átneveztek. Az elsüllyesztéskor az erőd még mindig a XVIII. század eleji képet mutatta, sokkal inkább nyugati, mint török stílusjegyekkel (kapuk, díszítések, tornyok, stb.).
 |
| A központi erőd alaprajza, a lejjebb részletesen ábrázolt utcákkal |
 |
| A lőporraktár alaprajza és keresztmetszete |
Az erőd kapui a késő barokk kort tükrözik vissza. Hasonló stílusban épültek annak idején például Gyulafehérvár, Pétervárad, vagy Eszék várkapui. Miután 1968-1971 között több régészeti feltárást végeztek a szigeten, az erőd egyes részeit a kapukkal együtt elbontották, téglánként, kövenként megszámozták és részben újjáépítették a közeli Simian-szigeten. Jelenleg is ott pusztulnak, hiszen a terv, hogy az egész török közösséget házastól oda telepítik át, nem sikerült.
A kapukról rajzolt metszeten kis erődtérkép segíti a helymeghatározást.
 |
| A főbejárat képeslapon |
 |
| A főbejárat |
 |
| A keleti kapu |
 |
| A nyugati kapu |
 |
| Metszetek az erőd kazamatáiról és a 7. és 8. számú kapukról |
 |
| Utcarészlet bazárral |
Az erődben épült település két egymásra merőleges utcáját az építész hallgatók érdemesnek találták arra, hogy az utókor számára is megörökítsék. A párosan megörökített házsorok egymással szemben, az utca két oldalán álltak. Érdekes, hogy szinte nincsen két egyforma ház egyik utcában sem. Némelyik metszetre rákerültek az erőd kazamatái, ahonnan a házak téglái származtak. A stíluskavalkád mellett az ábrázolt fák is érdemesek a figyelemre, ugyanis szinte mindegyiknek hiányzik valamennyi a lombkoronájából, ami csúcsszáradásra utalhat.
 |
| Az erőd hosszanti utcájának nyugati része |
 |
| Házsorok az erőd keresztirányú főutcáján |
 |
| Az erőd hosszanti utcájának két szemközti házsora |
 |
| Az erőd keresztirányú utcájának két szemközti házsora |
Az utcasorok mellett a jelentősebb építészeti értéket hordozó házakat részletesebben megörökítettek. Ezek közül a legfontosabb Regep aga háza, aki a sziget "polgármestere" volt a XIX. században. Az erődön kívül épült, attól keletre, a török temetőtől északra, a Duna partján.
Téglából és fából épült kétszintes épület volt hatalmas konyhával, több szobával, szellős verandával és természetesen egy igazi törökfürdővel. Méreteit tekintve a legnagyobb lakóház volt a szigeten.
 |
| Regep aga háza - homlokzat részlet |
 |
| Regep aga háza - alaprajz és homlokzat |
 |
| A 3. számú várkapu fölé épült lakóház |
 |
| Ali Kadri háza, XIX. sz. |
 |
| Török bolt az erődben |
Ada Kaleh legjellegzetesebb épülete az erőd keleti szárnyán épült a mecset és a hozzá tartozó minaret volt. 1720-ban eredetileg ferences rendháznak épült, amikor egy tucat német telepes család érkezett az akkor még Caroline-szigetnek nevezett földdarabra. 1739 után a törökök mecsetet rendeztek be falai között. A törk szultánok személyesen is gondját viselték a távoli diaszpóra imaházának, 1902-1903-ban szultáni adományból épült meg a minaret, és került egy 480 kilós perzsaszőnyeg a kétszintes imaterem padlójára. Ez a mecset egyedülálló volt a világon, hiszen késő-barokk stílusjegyeket viselt magán. Az elárasztás után egy ideig még a víz fölé nyújtott ujjként jelezte a sziget helyzetét, de aztán a vízár bedöntötte a tározóba.
 |
| A mecset és a keleti erődkapu |
 |
| A mecset kereszt- és hosszmetszete |
 |
| A mecset látképe keleti irányból és felülnézetből |
Ada Kaleh török temetőjéből mindössze három, XIX. századi sírkőről maradt fenn ábrázolás. Sajnos a kép minősége nem teszi lehetővé a feliratok elolvasását. Azonban a turbán és a rózsamotívumokat a laikus szemlélődő is könnyedén felismerheti. Az elhunytakat már nem csupán a hat láb föld borítja, hanem 30 méternyi vízoszlop is nehezedik rájuk.
A sziget utolsó napjairól az építészeti felmérésen kívül román nyelvű dokumentumfilm is készült,
Ada Kaleh utolsó tavasza címmel. Érdemes a bejegyzést és a filmet egyszerre nézni, a könnyebb megértés érdekében.
Képeslapok forrása: muzeumantikvarium.hu, art.com, mercuriustour.ro
A temetőt és a halottak maradványait is áttelepítették Simian-ra. Viszont a csontokat már nem temették újra, hanem egy közös sírba dobálták őket.
VálaszTörlésÉn hallottam olyan pletykát is Orsovában, hogy Ada Kaleh megmaradt épületeinek nagy részét elárasztás előtt a román hadsereg felrobbantotta.
Kedves Ribizlifőzelék, mondanál nekem erről valamivel többet? Nagyon fontos lenne.
VálaszTörlésA képek, s a bejegyzés kapcsán érdekes emlékek törtek elő bennem. Az 1316-os uszállyal hosszabb ideig kellett várnunk Dalbokán, mert zárlat volt lent a munkálatok miatt. A VÁSÁRHELYI volt lerendelve helyi hajóként, s a segítségével kijutottunk Orsovára, hol hatalmas kiárusítás folyt, mindent alig áron lehetett venni. A parti sétány a rózsalugassal már vízben állt, pallókon, téglákon közlekedtünk a belső utcák felé. Nagy meglepetésünkre német tábori csendőrök jöttek velünk szembe, fegyverrel, s táblával a nyakukban. Mint kiderült filmet forgattak, s ennek részeként harckocsikkal bontották a parti házsort, az Ozanics vendéglővel együtt. Nagyon elszomorító látvány volt. Valószínűleg hasonló módon történhetett Ada Kaleh-n is a bontás, amiről az emlékező hölgy írt. Az anyagot végigolvasva többször összeszorult a torkom, végiggondolva, hogy a sziget mellett hány part menti település vált a kapkodás, nemtörődömség áldozatává. Svinice, Jeselnica, dubova, s egyebek. Ma már csak szomorú emlék az egész.
VálaszTörlés@ Józsi kapitány: Ravasz emberek ezek a románok, a környék falvainak az elpusztítását rákenték a német hadseregre - 1967-ben. :)
VálaszTörlésHihetetlen nagy dolgot művelsz Szávoszt-Vass Dániel Ada Kaleh örökségének dokumentálásával! Gratulálok és köszönet a munkádért. "Gerő a fotós"
VálaszTörlésKöszi, igazából ez a sziget külön blogot érdemelne. :)
Törlés