"Alles was mer haba, verdank mer dem Graba."
"Mindenem, amim van, az ároknak köszönhetem." Állítólag ezt mondta egy öreg sváb gazda 1842-ben, Cservenkán gróf Zichy Ferencnek, aki azon tanakodott már magában, hogy nem lenne-e jobb mégiscsak betemetni a feliszapolódott Ferenc-csatornát. Tulajdonképpen lényegtelen, hogy így történt-e, avagy csupán legenda volt a párbeszéd, tény, hogy Magyarország legfontosabb hajózó csatornája megmenekült a betemetéstől, és máig működik. Ez egy régóta tervezett bejegyzés, melyhez az utolsó lökést egy bajai térképgyűjtő levele adta.
Több helyről is kaptam értesítést, miszerint egy bajai térképgyűjtő felajánlja a köz javára minden olyan térképét, amely nem illik bele szorosan a Bács-Bodrog vármegyéről szóló gyűjteményébe. A nyilvánosságnak szánt Duna-sorozat végül nem hozzám került, más, komolyabb közgyűjtemény kapta meg. A levél alján azonban csatolmányban szerepelt egy térkép, mely Bács-Bodrog vármegyét ábrázolja és azon belül is a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatornát. Mivel már régóta terveztem egy bejegyzést a Ferenc-csatorna kalandos történetéről, most ezt a térképlapot közreadom.
Időről időre előkerül még most, a XXI. században is a Duna-Tisza csatorna terve, miszerint Kecskemét, Cegléd, vagy éppen Kiskőrös közelében ásni kellene egy csatornát, hogy a hajók akadálytalanul tudjanak járni Magyarország két legnagyobb folyója között. Annak, hogy ez máig nem sikerült, elsősorban anyagi, másodsorban földrajzi okai vannak. Mindössze 22 kilométeres szakasz lett kész az '50-es években Dunaharaszti és Dabas között, mielőtt az építkezést a hatalmas költségek miatt abbahagyták. Kevesen tudják azonban azt, hogy ez a terv már 1802-ben megvalósult, csak éppen a mai országhatáron kívül. A Ferenc-csatorna Magyarország első víziútjává vált, technikai megoldásai, műtárgyai nagy elismerést váltottak ki világszerte. Nem utolsósorban kifejezetten gazdaságos is volt, mint a sváb gazda idézete mutatja, egy egész vármegye köszönhette neki gazdagságát.
Időről időre előkerül még most, a XXI. században is a Duna-Tisza csatorna terve, miszerint Kecskemét, Cegléd, vagy éppen Kiskőrös közelében ásni kellene egy csatornát, hogy a hajók akadálytalanul tudjanak járni Magyarország két legnagyobb folyója között. Annak, hogy ez máig nem sikerült, elsősorban anyagi, másodsorban földrajzi okai vannak. Mindössze 22 kilométeres szakasz lett kész az '50-es években Dunaharaszti és Dabas között, mielőtt az építkezést a hatalmas költségek miatt abbahagyták. Kevesen tudják azonban azt, hogy ez a terv már 1802-ben megvalósult, csak éppen a mai országhatáron kívül. A Ferenc-csatorna Magyarország első víziútjává vált, technikai megoldásai, műtárgyai nagy elismerést váltottak ki világszerte. Nem utolsósorban kifejezetten gazdaságos is volt, mint a sváb gazda idézete mutatja, egy egész vármegye köszönhette neki gazdagságát.
A Ferenc-csatorna Verbásznál (delmagyar.hu) |
A Ferenc-csatorna történetének számtalan szereplője van, kezdve a Német-Római Birodalom császárától, a névadó I. Ferenctől (1792-1830), nemeseken, telepeseken, mérnökökön át az egyszerű bűnözőkig. Felbukkan a híres feltaláló, Kempelen Farkas, az olasz altábornagy Türr István és történetünk főszereplője, az elfeledett Kiss József hadmérnök. I. Ferenc József király is ide látogatott el elsőként katonai kíséret nélkül, 1872-ben.
A cselekmény helyszíne Bács-Bodrog vármegye, és annak is a középső, déli része. 1699-ben, amikor a török hatalom végleg megszűnt ezen a területen, alig élt ember a kietlen pusztaságon. Az egykor virágzó falvak, mezővárosok lakossága úgy megcsappant, hogy harminc falura jutott annyi ember, mint régen egyre. A nyomorúságos falvaknak magyarból torzított szláv neve lett, nem voltak utak, kereskedelem és alig volt mezőgazdaság. Például Bodrog vármegyének nem csupán a vára tűnt el nyomtalanul, de a vármegyei hatóságok azt sem tudták merre keressék a határait, annyira kiveszett a köztudatból. Az élet csak lassan tért vissza a Bácskába. Történetünk kezdetén, 1780 táján II. József uralkodásának első éveiben egy Nagy-Britanniát is megjárt kincstári mérnök érkezett Zomborba, hogy a III. Schwabenzug (1782-1786) telepesei számára földet mérjen ki. Kiss József mérnök (1748-1813) munkája során számos váratlan nehézségbe ütközött. A Telecskai löszplató déli nyúlványai és a Duna között annak idején széles, mocsaras ártér húzódott, mely alkalmatlan volt művelésre és kigőzölgéseivel ártalmas lett volna a telepesek egészségére (Dél-Magyarország mocsaraiban ekkor még előfordult a malária).
A cselekmény helyszíne Bács-Bodrog vármegye, és annak is a középső, déli része. 1699-ben, amikor a török hatalom végleg megszűnt ezen a területen, alig élt ember a kietlen pusztaságon. Az egykor virágzó falvak, mezővárosok lakossága úgy megcsappant, hogy harminc falura jutott annyi ember, mint régen egyre. A nyomorúságos falvaknak magyarból torzított szláv neve lett, nem voltak utak, kereskedelem és alig volt mezőgazdaság. Például Bodrog vármegyének nem csupán a vára tűnt el nyomtalanul, de a vármegyei hatóságok azt sem tudták merre keressék a határait, annyira kiveszett a köztudatból. Az élet csak lassan tért vissza a Bácskába. Történetünk kezdetén, 1780 táján II. József uralkodásának első éveiben egy Nagy-Britanniát is megjárt kincstári mérnök érkezett Zomborba, hogy a III. Schwabenzug (1782-1786) telepesei számára földet mérjen ki. Kiss József mérnök (1748-1813) munkája során számos váratlan nehézségbe ütközött. A Telecskai löszplató déli nyúlványai és a Duna között annak idején széles, mocsaras ártér húzódott, mely alkalmatlan volt művelésre és kigőzölgéseivel ártalmas lett volna a telepesek egészségére (Dél-Magyarország mocsaraiban ekkor még előfordult a malária).
A csatorna nagyrészt feliszapolódott napjainkra (Posza István, idokep.hu) |
Kiss József mérnök első munkája a Verbász környéki posvány felszámolása volt. Tervei alapján egy lecsapoló csatornát ástak, mely a közeli Cserna barába vezette le a felesleges vizet. A Cserna bara egy természetes meder volt, mely feltehetően régebben nagyobb mennyiségű vizet szállított. Elképzelhető, hogy elhagyott dunai mellékág lehetett. Medre Szenttamástól tartott kelet felé, Bácsföldvárnál érte el a Tiszát. Egy évre rá a verbászi lecsapoló csatornát kibővítették nyugat felé Szivácig. Kiss József immár zombori kamarai igazgató mérnökben ekkoriban öltött formát egy nagyobb terv, miszerint a már meglévő csatornát alkalmassá lehetne tenni a hajózás számára, s egy nagyobb ráfordítással össze lehetne kötni a Dunát a Tiszával. Gábor öccsével, aki szintén hadmérnök volt elkészítették a hajózó csatorna terveit.
A csatorna megépítésével jobb összeköttetés jöhetett volna létre a sókereskedelemben központi helyet elfoglaló Szeged és a Birodalom többi része között. Egyfelől lerövidülne a hajózó út hossza, másrészt egész évben használható víziút jönne létre. Ekkor ugyanis áradások, kisvíz, jégzajlás esetén nem lehett a Dunán folyásiránnyal szemben közlekedni. Nem voltak még kiépített hajóvontató útvonalak és egyáltalán, utak sem.
A tervekkel 1791. decemberében egyenesen az uralkodóhoz, II. Lipóthoz fordultak:
"Az alulírott két testvér, azon törekvéstől vezérelve, hogy hazájuk javát szolgálják, bátorkodnak a császári és királyi felségnek a bácskai kamarai körzetben, Monostor felett és Bácsföldvárnál, a Duna és a Tisza hajózható csatornával való összekapcsolást legalázatosabban ajánlani"
Újdonság volt a tervben, hogy a munkálatok nem "állami", hanem magánvállalkozásban kiviteleznék, ugyanis a török háborúk alaposan leapasztották a kincstár vagyonát. Közben II. Lipót király elhalálozott, utóda I. Ferenc Kempelen Farkas közbenjárására támogatásáról biztosította a vállalkozást. Ebben annak is szerepe lehetett, hogy báró Schwitzen tanácsára az épülő Duna-Tisza csatornát I. Ferencről nevezték el. 1793. március 27-én elfogadták az indítványt és megalakulhatott a "Ferencz csatornai kir. Szabadalmazott Hajózási Társaság". A király nem csupán beleegyezését adta, hanem pénzbeli támogatást, 200 000 forint előleget. A tervek szerint a Monostorszeg-Bácsföldvár távolságon 3000 ember 3 évi munkájával számoltak. A Duna-Tisza közötti - vízállástól függően - 7-10 méternyi szintkülönbséget 5 zsilippel kívánták áthidalni. Ezek közül a két torkolati műtárgy elsődleges célja az árvizek elleni védekezés volt, míg a sztapári, verbászi és szenttamási zsilipek a Tisza felé eső szintkülönbséget osztották meg.
A Ferenc-csatorna építésénél a legfőbb gond a munkaerőhiányból eredt. Hiába járták toborzók az országot, ajánlva sokkal jobb feltételeket, orvosi ellátást, magasabb béreket és szállást, a földesurak nem engedték jobbágyaikat. Éppen ezért királyi rendeletre 8 vármegye köztörvényes és politikai elítéltjeit, köztük a legenda szerint egy itáliai püspököt vezényeltek ki az építkezésre katonai felügyelet mellett. A szökések elkerülése végett ún. mozgó "Spanischer reiter" (középkori lovasság ellen bevetett akadály, franciában: Cheval de frise) kordonokat vontak a munkaterület köré, és amikor egy adott szakasz elkészült, a kordonokat egyszerűen az elítéltekkel együtt arrébb telepítették.
A Ferenc-csatorna nyomvonala |
1797-ben a Társaság egy feljelentés nyomán elvette a Kiss testvérektől a kivitelezésben addig viselt tisztségüket, ugyanis nemcsak a tervektől tértek el jelentősen, de az építkezés költségei is alaposan megugrottak. Helyettük Heppe Szaniszlót nevezték ki műszaki igazgatónak, akinek a felügyelete alatt 1802-re elkészült a csatorna és megindulhatott a hajóforgalom.
A csatorna hossz-szelvénye a zsilipekkel |
Monostorszegtől Verbászig a csatorna mindenütt a laza talajba mélyítve fut, Verbásztól a kiszélesített Cserna bara árkoban halad. Összes hossza 108 kilométerre rúgott. Fenékszélessége 17, mélysége 2, vízfelszíni szélessége 23-25 méter között ingadozott. A csatornában már az elkészülés évében 670 megrakott és 310 üres hajó haladt át mintegy 565 000 métermázsa gabonával és 112 000 métermázsa sóval a fedélzetükön. 4 millió forintos bekerülési költség mellett 25 év alatt 20 millió forintnyi hasznot hajtott, úgy, hogy mérföldenként egy krajcár volt a díj.
Elsősorban mégis a pénzben nem számszerűsíthető haszon volt az, amely rövid időn belül az ország legfejlettebb mezőgazdasági vidékévé tette a Bácskát. A csatorna által lecsapolt vizenyős területek és mocsarak helyén az ország legjobban termő szántóföldjei alakultak ki. Abban a korban, amikor nemhogy vasút, de utak sem igen voltak ez a vízi út robbanásszerű fejlődést idézett elő az áruszállítás hatékonyságában. A csatlakozó műtárgyak pedig a korabeli vízépítészeti innováció csúcsteljesítményei voltak.
Zsilip a Duna betorkollásánál, Monostorszegnél |
A monostorszegi zsilip hossz-szelvénye |
A monostorszegi zsilip keresztmetszete |
Az elkészült Ferenc-csatorna 108 kilométeres hosszával 258 kilométerrel rövidítette meg a hajósok útját. Többé nem kellett lehajózniuk a torkolatig a Tiszán, hogy aztán a veszélyes, akkor még kiépítetlen dunai partokon nagy nehézségek árán eljussanak Monostorszegig. Folyásirányban így 10, folyásirány ellen haladva 20 napot nyerhettek. 1909-ben, a verbászi zsilip javításánál a munkások egy kőszarkofágban ezüsttáblát találtak, melyet az építtetők állíttattak a befejezett munka felett érzett örömükben:
"Ő Felsége II. Ferencz császár, győzhetetlen római imperátor, a magyarok apostoli királyának fővédnöksége alatt P. P. P. F.; az örökös kir. herczeg, osztrák főherczeg Sándor Lipót, Magyarország kegyelmes nádorának védnöksége alatt; nemes Bács vármegye főispánjának Ürményi Józsefnek pártfogásával a közjót szerető főrangúak, előkelők, nemesek s a haza legjobb polgáraiból egyesült s gróf Apponyi Antal és gróf Harrach János elnöksége alatt levő társaságnak pénzén építették ezt a Ferencz király nevével felékesített hajózó csatornát a kereskedelem fejlesztésére, a magyar nemzet dicsőségére és üdvére s a szerencse óhajuknak kedvezvén, ezt a négyszegletes követ a zsilip alapjába emlékül helyezték az észtehetségben és ügyességben kiváló két édes testvér, Kiss József és Gábor, magyar nemesek, kik kitünteti építészeti tudományukkal és hírnevükkel szolgálván az utókornak s ennek hálás és halhatatlan emlékezetét maguknak kiérdemelvén, kik eme nagy jelentőségű műnek kezdői, kiásatásának befejezői és felépítésének igazgatói voltak.Verbász, 1794 június 9-én."
A javítások elvégeztével az ezüsstáblát visszahelyezték a zsilip alatti kőszarkofágba.
A Ferenc-csatorna társulat 200 forint érkékű részvénye, 1873 (majt.elte.hu) |
25 évig maradt a csatorna a Társaság kezelésében, majd 15 évnyi alkudozás következett, melynek során gróf Zichy Ferenc javaslatára (és a sváb gazda sugalmazására) 1841-ben a Magyar kir. kincstár tulajdonába került. Sajnálatos módon az elmaradt karbantartási munkák miatt az árok feliszapolódott. A hajók ekkor már csak úgy tudtak közlekedni, hogy egy póthajóra rakták át a rakomány felét, mert különben megfeneklett volna. A rakományt a Dunára, vagy a Tiszára kiérve kellett visszarakodni. Ugyancsak komoly problémákat okozott az 1838-as nagy árvíz, mely a dunai torkolatnál visszafordíthatatlan változásokat okozott. Monostorszegnél lefűződött az a kanyarulat, amelyből a csatorna vizét nyerte. A főág nyugatabbra vándorolt, a Ferenc-csatornán komoly vízhiány lépett fel. Hiába kotorták ki, a helyzet nem javult. Nem volt más hátra, át kellett helyezni a csatorna dunai torkolatát.
A bezdáni zsilip és a dunai torkolat (bezdan.org.rs) |
Ennek érdekében az 1850-es évek elején Monostorszegtől északra, Bezdánig új medret ástak. A torkolati zsilip 1854-ban készült el, I. Ferencz Józsefről nevezték el. Az egész világ a csodájára járt, ugyanis ez volt az első zsilip, melyet teljes egészében betonból öntöttek ki. Mihalik János miniszteri építészeti felügyelő, mivel a korban nem létezett még cementgyártás, maga égetett cementet kamenicai (Szerém vm.) márgából. 90 napon keresztül tartott az építkezés, részben víz alatti betonozással, összesen 19 000 köbméter betont építettek be. Ez a műtárgy a magyar vízépítészetet a világ élvonalába röpítette.
A Ferenc-csatorna Bezdánnál (delmagyar.hu) |
A világ első betonzsilipje Bezdánnál (halesmas.blog.hu) |
A bezdáni torkolati mű azonban nem érte el a várt hatást, alig lett több víz a Ferenc-csatornában. Más megoldást kellett találni. 1867-ben, a kiegyezés után tért haza Türr István, aki Garibaldi mellett harcolt az olasz egységért. Bajai származású mérnök lévén elhatározta, hogy rendbe teszi a csatornát. Az általa felállított részvénytársaság angol és francia tőkéből tápcsatornát épített Bajától, ennek érdekében kikotortatta a Sugovicát. A tápcsatornán épült fel a Deák Ferenc zsilip Baja városában. A Ferenc-csatornát kijavították, és Sztapáról Újvidékig egy öntözőcsatornát ástak ki (1871-75), melyet az első kapavágást végző Ferenc József magyar királyról neveztek el. A sors iróniája, hogy pont az osztrákok által halálra ítélt Türr István hozta rendbe a "császár csatornáját".
A tápcsatorna révén az addig posványos csatorna friss vizet kapott, rendelkezésre állt a szükséges vízmennyiség, többé nem volt szükség az ún. vendéghajók alkalmazására. Lehetővé vált, hogy 6000 métermázsa árut szállító hajók is biztonságosan közlekedhessenek.
Az óbecsei Türr István zsilip (P_Taki, panoramio.com) |
1895-ben a tiszai 96. számú ún. borjasi átvágás révén megszűnt a
csatorna kapcsolata a főággal. Államköltségen voltak kénytelenek
Bácsföldvárról északabbra, Óbecsére áthelyezni a torkolatot. A csatornát
üzemeltető részvénytársaság műszaki igazgatója, Heincz Albert tervezte
és kivitelezte a 8 kilométeres áthelyezést. Új torkolati zsilip készült,
melyet már elektromos árammal mozgattak és alkalmas volt gőzhajók
áteresztésére is. A hálás utókor 1908-ban a Ferenc-csatorna
rendbetételéért Türr Istvánról nevezte el.
Ha a Bácska gazdagságáról hallok eztán, mindig fülembe fognak csengeni az öreg sváb gazda szavai a Ferenc-csatornáról:
"Alles was mer haba, verdank mer dem Graba."
Ajánlott és felhasznált irodalom:
- Ihrig Dénes: A magyar vízszabályozás története, 1973
- Heincz Albert: Bács-Bodrog vármegye vízszabályozása: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0003/11.html
- Badics Ferenc: A Bácska (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben) http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch14s22.html
- Gruber Enikő: Kiss József: http://adattar.vmmi.org/cikkek/1849/letunk_2010.01_14_gruber_eniko.pdf
- Bezdáni zsilip: http://halesmas.blog.hu/2010/05/26/az_elso_viz_alatti_betonzsilip
joestet kivanok,
VálaszTörlésa Ferenc Csatorna ill. a Bajan- Bezdan csatorna felujitasarol es törteneteröl szeretnenk itt Nemetorszagban Eberswaldeban egy symposium kereteben egy elöadast (ill. egy elöadot) "idecsalogatni".
A symposium a jövöre 400 eves jubileumat ünneplö Finowkanal apropojabol rendeztetik meg, marcius 4.-en. a rendezveny szervezöje az Unser Finowkanal egyesület,(a varos tamogatasaval), amelynek en az alelnöke vagyok. Ez egyebkent az ötödik symposiumunk, altalaban nemzetközi resztvevökkel.
Tudna ön estleg segiteni egy elöado meghivasaban?
Szallast es ellatast teritesmentesen biztositunk.
Olvashato a Ferenc csatorna törtenete nemetül?
Tisztelettel
Pasztor Attila
Niederfinow Mail: attipa@web.de