Ferenc császár csatornája

"Alles was mer haba, verdank mer dem Graba."

"Mindenem, amim van, az ároknak köszönhetem." Állítólag ezt mondta egy öreg sváb gazda 1842-ben, Cservenkán gróf Zichy Ferencnek, aki azon tanakodott már magában, hogy nem lenne-e jobb mégiscsak betemetni a feliszapolódott Ferenc-csatornát. Tulajdonképpen lényegtelen, hogy így történt-e, avagy csupán legenda volt a párbeszéd, tény, hogy Magyarország legfontosabb hajózó csatornája megmenekült a betemetéstől, és máig működik. Ez egy régóta tervezett bejegyzés, melyhez az utolsó lökést egy bajai térképgyűjtő levele adta.

Több helyről is kaptam értesítést, miszerint egy bajai térképgyűjtő felajánlja a köz javára minden olyan térképét, amely nem illik bele szorosan a Bács-Bodrog vármegyéről szóló gyűjteményébe. A nyilvánosságnak szánt Duna-sorozat végül nem hozzám került, más, komolyabb közgyűjtemény kapta meg. A levél alján azonban csatolmányban szerepelt egy térkép, mely Bács-Bodrog vármegyét ábrázolja és azon belül is a Dunát a Tiszával összekötő Ferenc-csatornát. Mivel már régóta terveztem egy bejegyzést a Ferenc-csatorna kalandos történetéről, most ezt a térképlapot közreadom.

Időről időre előkerül még most, a XXI. században is a Duna-Tisza csatorna terve, miszerint Kecskemét, Cegléd, vagy éppen Kiskőrös közelében ásni kellene egy csatornát, hogy a hajók akadálytalanul tudjanak járni Magyarország két legnagyobb folyója között. Annak, hogy ez máig nem sikerült, elsősorban anyagi, másodsorban földrajzi okai vannak. Mindössze 22 kilométeres szakasz lett kész az '50-es években Dunaharaszti és Dabas között, mielőtt az építkezést a hatalmas költségek miatt abbahagyták. Kevesen tudják azonban azt, hogy ez a terv már 1802-ben megvalósult, csak éppen a mai országhatáron kívül. A Ferenc-csatorna Magyarország első víziútjává vált, technikai megoldásai, műtárgyai nagy elismerést váltottak ki világszerte. Nem utolsósorban kifejezetten gazdaságos is volt, mint a sváb gazda idézete mutatja, egy egész vármegye köszönhette neki gazdagságát.  

A Ferenc-csatorna Verbásznál (delmagyar.hu)

A Ferenc-csatorna történetének számtalan szereplője van, kezdve a Német-Római Birodalom császárától, a névadó I. Ferenctől (1792-1830), nemeseken, telepeseken, mérnökökön át az egyszerű bűnözőkig. Felbukkan a híres feltaláló, Kempelen Farkas, az olasz altábornagy Türr István és történetünk főszereplője, az elfeledett Kiss József hadmérnök. I. Ferenc József király is ide látogatott el elsőként katonai kíséret nélkül, 1872-ben.

A cselekmény helyszíne Bács-Bodrog vármegye, és annak is a középső, déli része. 1699-ben, amikor a török hatalom végleg megszűnt ezen a területen, alig élt ember a kietlen pusztaságon. Az egykor virágzó falvak, mezővárosok lakossága úgy megcsappant, hogy harminc falura jutott annyi ember, mint régen egyre. A nyomorúságos falvaknak magyarból torzított szláv neve lett, nem voltak utak, kereskedelem és alig volt mezőgazdaság. Például Bodrog vármegyének nem csupán a vára tűnt el nyomtalanul, de a vármegyei hatóságok azt sem tudták merre keressék a határait, annyira kiveszett a köztudatból. Az élet csak lassan tért vissza a Bácskába. Történetünk kezdetén, 1780 táján II. József uralkodásának első éveiben egy Nagy-Britanniát is megjárt kincstári mérnök érkezett Zomborba, hogy a III. Schwabenzug (1782-1786) telepesei számára földet mérjen ki. Kiss József mérnök (1748-1813) munkája során számos váratlan nehézségbe ütközött. A Telecskai löszplató déli nyúlványai és a Duna között annak idején széles, mocsaras ártér húzódott, mely alkalmatlan volt művelésre és kigőzölgéseivel ártalmas lett volna a telepesek egészségére (Dél-Magyarország mocsaraiban ekkor még előfordult a malária).

A csatorna nagyrészt feliszapolódott napjainkra (Posza István, idokep.hu)

Kiss József mérnök első munkája a Verbász környéki posvány felszámolása volt. Tervei alapján egy lecsapoló csatornát ástak, mely a közeli Cserna barába vezette le a felesleges vizet. A Cserna bara egy természetes meder volt, mely feltehetően régebben nagyobb mennyiségű vizet szállított. Elképzelhető, hogy elhagyott dunai mellékág lehetett. Medre Szenttamástól tartott kelet felé, Bácsföldvárnál érte el a Tiszát. Egy évre rá a verbászi lecsapoló csatornát kibővítették nyugat felé Szivácig. Kiss József immár zombori kamarai igazgató mérnökben ekkoriban öltött formát egy nagyobb terv, miszerint a már meglévő csatornát alkalmassá lehetne tenni a hajózás számára, s egy nagyobb ráfordítással össze lehetne kötni a Dunát a Tiszával. Gábor öccsével, aki szintén hadmérnök volt elkészítették a hajózó csatorna terveit.

A csatorna megépítésével jobb összeköttetés jöhetett volna létre a sókereskedelemben központi helyet elfoglaló Szeged és a Birodalom többi része között. Egyfelől lerövidülne a hajózó út hossza, másrészt egész évben használható víziút jönne létre. Ekkor ugyanis áradások, kisvíz, jégzajlás esetén nem lehett a Dunán folyásiránnyal szemben közlekedni. Nem voltak még kiépített hajóvontató útvonalak és egyáltalán, utak sem.

A tervekkel 1791. decemberében egyenesen az uralkodóhoz, II. Lipóthoz fordultak:

"Az alulírott két testvér, azon törekvéstől vezérelve, hogy hazájuk javát szolgálják, bátorkodnak a császári és királyi felségnek a bácskai kamarai körzetben, Monostor felett és Bácsföldvárnál, a Duna és a Tisza hajózható csatornával való összekapcsolást legalázatosabban ajánlani"

Újdonság volt a tervben, hogy a munkálatok nem "állami", hanem magánvállalkozásban kiviteleznék, ugyanis a török háborúk alaposan leapasztották a kincstár vagyonát. Közben II. Lipót király elhalálozott, utóda I. Ferenc Kempelen Farkas közbenjárására támogatásáról biztosította a vállalkozást. Ebben annak is szerepe lehetett, hogy báró Schwitzen tanácsára az épülő Duna-Tisza csatornát I. Ferencről nevezték el. 1793. március 27-én elfogadták az indítványt és megalakulhatott a "Ferencz csatornai kir. Szabadalmazott Hajózási Társaság". A király nem csupán beleegyezését adta, hanem pénzbeli támogatást, 200 000 forint előleget. A tervek szerint a Monostorszeg-Bácsföldvár távolságon 3000 ember 3 évi munkájával számoltak. A Duna-Tisza közötti - vízállástól függően - 7-10 méternyi szintkülönbséget 5 zsilippel kívánták áthidalni. Ezek közül a két torkolati műtárgy elsődleges célja az árvizek elleni védekezés volt, míg a sztapári, verbászi és szenttamási zsilipek a Tisza felé eső szintkülönbséget osztották meg.

A Ferenc-csatorna építésénél a legfőbb gond a munkaerőhiányból eredt. Hiába járták toborzók az országot, ajánlva sokkal jobb feltételeket, orvosi ellátást, magasabb béreket és szállást, a földesurak nem engedték jobbágyaikat. Éppen ezért királyi rendeletre 8 vármegye köztörvényes és politikai elítéltjeit, köztük a legenda szerint egy itáliai püspököt vezényeltek ki az építkezésre katonai felügyelet mellett. A szökések elkerülése végett ún. mozgó "Spanischer reiter" (középkori lovasság ellen bevetett akadály, franciában: Cheval de frise) kordonokat vontak a munkaterület köré, és amikor egy adott szakasz elkészült, a kordonokat egyszerűen az elítéltekkel együtt arrébb telepítették.

A Ferenc-csatorna nyomvonala

 

1797-ben a Társaság egy feljelentés nyomán elvette a Kiss testvérektől a kivitelezésben addig viselt tisztségüket, ugyanis nemcsak a tervektől tértek el jelentősen, de az építkezés költségei is alaposan megugrottak. Helyettük Heppe Szaniszlót nevezték ki műszaki igazgatónak, akinek a felügyelete alatt 1802-re elkészült a csatorna és megindulhatott a hajóforgalom.

A csatorna hossz-szelvénye a zsilipekkel

Monostorszegtől Verbászig a csatorna mindenütt a laza talajba mélyítve fut, Verbásztól a kiszélesített Cserna bara árkoban halad. Összes hossza 108 kilométerre rúgott. Fenékszélessége 17, mélysége 2, vízfelszíni szélessége 23-25 méter között ingadozott. A csatornában már az elkészülés évében 670 megrakott és 310 üres hajó haladt át mintegy 565 000 métermázsa gabonával és 112 000 métermázsa sóval a fedélzetükön. 4 millió forintos bekerülési költség mellett 25 év alatt 20 millió forintnyi hasznot hajtott, úgy, hogy mérföldenként egy krajcár volt a díj.

Elsősorban mégis a pénzben nem számszerűsíthető haszon volt az, amely rövid időn belül az ország legfejlettebb mezőgazdasági vidékévé tette a Bácskát. A csatorna által lecsapolt vizenyős területek és mocsarak helyén az ország legjobban termő szántóföldjei alakultak ki. Abban a korban, amikor nemhogy vasút, de utak sem igen voltak ez a vízi út robbanásszerű fejlődést idézett elő az áruszállítás hatékonyságában. A csatlakozó műtárgyak pedig a korabeli vízépítészeti innováció csúcsteljesítményei voltak.

Zsilip a Duna betorkollásánál, Monostorszegnél

 

A monostorszegi zsilip hossz-szelvénye

 

A monostorszegi zsilip keresztmetszete

 

Az elkészült Ferenc-csatorna 108 kilométeres hosszával 258 kilométerrel rövidítette meg a hajósok útját. Többé nem kellett lehajózniuk a torkolatig a Tiszán, hogy aztán a veszélyes, akkor még  kiépítetlen dunai partokon nagy nehézségek árán eljussanak Monostorszegig. Folyásirányban így 10, folyásirány ellen haladva 20 napot nyerhettek. 1909-ben, a verbászi zsilip javításánál a munkások egy kőszarkofágban ezüsttáblát találtak, melyet az építtetők állíttattak a befejezett munka felett érzett örömükben:

"Ő Felsége II. Ferencz császár, győzhetetlen római imperátor, a magyarok apostoli királyának fővédnöksége alatt P. P. P. F.; az örökös kir. herczeg, osztrák főherczeg Sándor Lipót, Magyarország kegyelmes nádorának védnöksége alatt; nemes Bács vármegye főispánjának Ürményi Józsefnek pártfogásával a közjót szerető főrangúak, előkelők, nemesek s a haza legjobb polgáraiból egyesült s gróf Apponyi Antal és gróf Harrach János elnöksége alatt levő társaságnak pénzén építették ezt a Ferencz király nevével felékesített hajózó csatornát a kereskedelem fejlesztésére, a magyar nemzet dicsőségére és üdvére s a szerencse óhajuknak kedvezvén, ezt a négyszegletes követ a zsilip alapjába emlékül helyezték az észtehetségben és ügyességben kiváló két édes testvér, Kiss József és Gábor, magyar nemesek, kik kitünteti építészeti tudományukkal és hírnevükkel szolgálván az utókornak s ennek hálás és halhatatlan emlékezetét maguknak kiérdemelvén, kik eme nagy jelentőségű műnek kezdői, kiásatásának befejezői és felépítésének igazgatói voltak. 

Verbász, 1794 június 9-én."

A javítások elvégeztével az ezüsstáblát visszahelyezték a zsilip alatti kőszarkofágba.

A Ferenc-csatorna társulat 200 forint érkékű részvénye, 1873 (majt.elte.hu)

25 évig maradt a csatorna a Társaság kezelésében, majd 15 évnyi alkudozás következett, melynek során gróf Zichy Ferenc javaslatára (és a sváb gazda sugalmazására) 1841-ben a Magyar kir. kincstár tulajdonába került. Sajnálatos módon az elmaradt karbantartási munkák miatt az árok feliszapolódott. A hajók ekkor már csak úgy tudtak közlekedni, hogy egy póthajóra rakták át a rakomány felét, mert különben megfeneklett volna. A rakományt a Dunára, vagy a Tiszára kiérve kellett visszarakodni. Ugyancsak komoly problémákat okozott az 1838-as nagy árvíz, mely a dunai torkolatnál visszafordíthatatlan változásokat okozott. Monostorszegnél lefűződött az a kanyarulat, amelyből a csatorna vizét nyerte. A főág nyugatabbra vándorolt, a Ferenc-csatornán komoly vízhiány lépett fel. Hiába kotorták ki, a helyzet nem javult. Nem volt más hátra, át kellett helyezni a csatorna dunai torkolatát.

A bezdáni zsilip és a dunai torkolat (bezdan.org.rs)

Ennek érdekében az 1850-es évek elején Monostorszegtől északra, Bezdánig új medret ástak. A torkolati zsilip 1854-ban készült el, I. Ferencz Józsefről nevezték el. Az egész világ a csodájára járt, ugyanis ez volt az első zsilip, melyet teljes egészében betonból öntöttek ki. Mihalik János miniszteri építészeti felügyelő, mivel a korban nem létezett még cementgyártás, maga égetett cementet kamenicai (Szerém vm.) márgából. 90 napon keresztül tartott az építkezés, részben víz alatti betonozással, összesen 19 000 köbméter betont építettek be. Ez a műtárgy a magyar vízépítészetet a világ élvonalába röpítette.

A Ferenc-csatorna Bezdánnál (delmagyar.hu)

A világ első betonzsilipje Bezdánnál (halesmas.blog.hu)

A bezdáni torkolati mű azonban nem érte el a várt hatást, alig lett több víz a Ferenc-csatornában. Más megoldást kellett találni. 1867-ben, a kiegyezés után tért haza Türr István, aki Garibaldi mellett harcolt az olasz egységért. Bajai származású mérnök lévén elhatározta, hogy rendbe teszi a csatornát. Az általa felállított részvénytársaság angol és francia tőkéből tápcsatornát épített Bajától, ennek érdekében kikotortatta a Sugovicát. A tápcsatornán épült fel a Deák Ferenc zsilip Baja városában. A Ferenc-csatornát kijavították, és Sztapáról Újvidékig egy öntözőcsatornát ástak ki (1871-75), melyet az első kapavágást végző Ferenc József magyar királyról neveztek el. A sors iróniája, hogy pont az osztrákok által halálra ítélt Türr István hozta rendbe a "császár csatornáját".

A tápcsatorna révén az addig posványos csatorna friss vizet kapott, rendelkezésre állt a szükséges vízmennyiség, többé nem volt szükség az ún. vendéghajók alkalmazására. Lehetővé vált, hogy 6000 métermázsa árut szállító hajók is biztonságosan közlekedhessenek. 

Az óbecsei Türr István zsilip (P_Taki, panoramio.com)

1895-ben a tiszai 96. számú ún. borjasi átvágás révén megszűnt a csatorna kapcsolata a főággal. Államköltségen voltak kénytelenek Bácsföldvárról északabbra, Óbecsére áthelyezni a torkolatot. A csatornát üzemeltető részvénytársaság műszaki igazgatója, Heincz Albert tervezte és kivitelezte a 8 kilométeres áthelyezést. Új torkolati zsilip készült, melyet már elektromos árammal mozgattak és alkalmas volt gőzhajók áteresztésére is. A hálás utókor 1908-ban a Ferenc-csatorna rendbetételéért Türr Istvánról nevezte el.

Ha a Bácska gazdagságáról hallok eztán, mindig fülembe fognak csengeni az öreg sváb gazda szavai a Ferenc-csatornáról:  

"Alles was mer haba, verdank mer dem Graba."

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Ihrig Dénes: A magyar vízszabályozás története, 1973
• Heincz Albert: Bács-Bodrog vármegye vízszabályozása: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0003/11.html
• Badics Ferenc: A Bácska (Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben) http://www.tankonyvtar.hu/hu/tartalom/tkt/osztrak-magyar/ch14s22.html
• Gruber Enikő: Kiss József: http://adattar.vmmi.org/cikkek/1849/letunk_2010.01_14_gruber_eniko.pdf
• Bezdáni zsilip: http://halesmas.blog.hu/2010/05/26/az_elso_viz_alatti_betonzsilip