Tizennégy év a Pap-szigeten

Einsteinnek tulajdonítják azt a tudományos körökben széles körben ismert tapasztalatot, miszerint valaki minél többet kutat egy adott témát, annál inkább érzi úgy, hogy nem tud semmit. Ez nincs másként a Dunai Szigetek bloggal sem, különösen így tizenhat év után, ami földtörténeti szempontból egy szempillantásnak felel meg. Tér és idő keresztjére verve nehéz empirikus tapasztalatokat szerezni egy ilyen hosszú és öreg folyóról és annak tízezernyi régi és új szigetéről, azonban a jelenleg is zajló folyamatok (klímaváltozás és ennek következményei) olyannyira felgyorsultak, hogy alig másfél évtized is komoly, szemmel látható változásokat okoznak, végig a Duna mentén. Éppen ennek szemléltetése miatt fontos bizonyos idő elteltével újra bejárni korábban már bemutatott folyószakaszokat, szigeteket. 

Szentendre utolsó szigete, a Pap-sziget évtizedek óta sorvad, a csapadékhiány miatt egyre ritkábban áramlik víz a mellékágában, de ha áramlik is, abban sincs sok köszönet. Ebben az írásban a 2011. november 5-i bejárás során tapasztalt állapotokat hasonlítjuk össze egy 2025. szeptember 25-i, esős csütörtök képeivel, ahol az eső fontos szerepére még ki fogunk térni. 

2025. szeptember 25. Szentendrénél -14 centiméteres vízállást (LKV+69 cm) jelzett a vízmérce, az alacsony érték értelmezése talán könnyebb, ha mellé tesszük az ugyanebben az időpontban mért budapesti vízállást is: 96 cm (LKV+63 cm), ami Ínség-szikla+4 centiméternek feleltethető meg. A tizennégy évvel korábbi időpontban Budapestnél némiképpen magasabb vízállást mértek, 112 centimétert, azonban ezt egy kisebb árhullám után, apadó helyzetben mérték, miközben a 2025-ös mérést tartósan kisvizes időszak előzte meg, így a két kisvizes helyzet összehasonlítható.

A legszembetűnőbb különbség tizennégy év távlatából a nyílt meder eltűnése a mellékágban. 

2011-ben a Pap-sziget mellékága már a feltöltődés előrehaladott állapotában volt, a folyamattal több írás foglalkozott a blogon, például a 2012-es "Így indult meg a Pap-sziget feliszapolódása Szentendrén", de a meder még felismerhető volt. Különösen, ha összevetjük a 2025-ös képekkel, ahol a növényzet térhódítása szinte mindenhol eltüntette az csupasz, iszapos medret. A hídtól északra a partfal rézsűjén 2011-ben még csak fű nőtt, amit valószínűleg kaszáltak is, 14 évvel később ugyanitt már fákat látunk, miközben a városi oldalon látható idősebb fák is terebélyesebbé váltak. Ezek a fák remek hordalékfogók, ágaik felfogják az uszadékok, a gyökérzet pedig megköti a laza hordalékot, amit a folyó víznek már esélye sem lesz kimosni a mederből.

Kilátás a papszigeti hídról észak felé (2011)

Kilátás a papszigeti hídról észak felé (2025)

Kilátás a papszigeti hídra a tőle észkra fekvő mederből (2011)

Kilátás a papszigeti hídra a tőle észkra fekvő mederből (2025)

Az északi mederszakasz látképe a Duna irányába (2011)

Az északi mederszakasz látképe a Duna irányába (2025)

A hídtól délre eső mederszakasz (2011)

A hídtól délre eső mederszakasz (2025)

Kilátás a Pap-sziget déli csúcsára (2011)

Kilátás a Pap-sziget déli csúcsára (2025)

Az elmúlt tizennégy évben három olyan árvíz folyt le a Dunán, ami elborította a Pap-szigetet. Ez első hangzásra pozitív fejleménynek tűnhet, azonban nem csak a beépített területei szempontjából káros, hanem paradox módon a mellékág megszűnését sietteti. E folyamat szabad szemmel is megfigyelhető volt a Pap-sziget északi csúcsához vezető út mentén, ahol éppen tisztogatták a kövezett utat a lerakódott Borisz-féle iszaptól. A betonról letakarított vastag iszapréteget a munkások pont a mellékágba túrták bele. Hova máshová...

Csakhogy ezt az iszapréteget sem a mellékágból, sem a sziget többi erdős és beépítetlen részéről nem távolították el, azaz a sziget és a mellékág magassága minden árvíz után nő, miközben a Szentendrei-Duna egyre mélyebbre vágódik a medrében. Ezáltal nemcsak a mellékág által eltározható vízmennyiség csökken az árvizek után, a növényzet is egyre kedvezőbb életfeltételekhez jut, tovább erősítve ezt a visszafordíthatatlan folyamatot.

Borisz letakarított hagyatéka a Pap-szigeten (2025)

És nem, a kotrás nem jelenti ilyen esetben a folyamatok visszafordítását, annak ellenére sem, hogy a Pap-sziget déli csúcsánál a szigetlakók stégjei és csónakjai kedvéért megkotorták a medret. Az így létrejött öbölben ugyan gyakrabban van víz, ritkábban szárad ki, de látványában nagyon eltér a meder többi részétől. Szinte minden dunai szigetre igaz az az állítás, hogy a revitalizációs kotrás iszonyatos erőfeszítésbe kerülne, rengeteg anyagot kellene eltávolítani 2-3 méteres mélységben, ami veszélyeztetheti a partfal állékonyságát, komoly kárt okozna az élővilágnak, ráadásul mivel a főági viszonyok nem változnak, a feliszapolódás a kotrás után másnap újra megindulna. A jelenlegi trendek alapján a Pap-sziget megszűnése borítékolható, a mellékág teljes nyomvonala a déli öböl kivételével be fog erdősülni.

Azonban a felnövekvő új erdő fáinak tövében maradhat némi víz, a beszivárgó talajvíz mellett a papszigeti mellékág esős időben a 11-es útról is kap némi vízutánpótlást. A 22-es kilométerkőnél van egy befolyó, ahol a partfal tövében a főút olajos hordaléka beömlik a holtágba, de végső soron az útról származó hordalék nemcsak szennyezi, de tovább tölti is a mellékágat.

Sovány és koszos vigasz. Csapadékból származó vízutánpótlás (2025)

Normál esetben egy olyan szakaszjellegen, ami Gönyűtől Paksig jellemzi a folyót ilyen változások évszázadok alatt mennének végbe. A folyószabályozás és a klímaváltozás hatásai azonban olyan emberi léptékben is megfigyelhető változásokat okoznak, aminek a nyomon követése nem egyszerű feladat. A szentendrei Pap-sziget mellékága újabb másfél évtized múlva már egészen más képet fog mutatni, ha nem áll be gyökeres változás a mostani trendekben. És ezek a trendek sajnos semmi jót nem ígérnek a dunai szigetek számára.

Miért folyik visszafelé a papszigeti mellékág?

Érdekes videót kaptunk Rákos Pétertől, mely azon nyomban fel is került az idén megalapított Dunai Szigetek youtube csatornára. A felvétel 2014 márciusában készült a szentendrei Pap-sziget északi csúcsán. Egykori Duna-meder helyén kialakult vékony csatornában csordogáló erecskét látunk, a felvétel különlegességét az adja, hogy a Duna "lentről" folyik "felfelé". 

A Pap-sziget északi csúcsa 1971. fentrol.hu

Íme Rákos Péter beszámolója: 

"A Pap-szigeti cikket olvasva, eszembe jutott az a jelenség, amit két alkalommal is tapasztaltam az ág felső, északi befolyásánál. Mindkét alkalommal a vízállás olyan volt, hogy a Pap-sziget a sziget-félsziget állapot határán volt. Ekkor egy keskeny, 20-30 cm széles kis vízfolyás volt látható a kiürült iszapos mederben. A meglepő az volt, hogy a kis ér vize - a szokásos folyásiránnyal ellentétesen - a Szentendrei Duna felé folyt azon a helyen, ahol magasabb vízállásnál a kiságat tápláló víz folyik be a Pap-sziget mögé. 

Először arra gondoltam, hogy esetleg a szél nyomhatja felfelé a vizet. A Duna ezen szakaszán kilométerenként 6-8 cm-es lejtése van a vízfelszínnek. Ez azt jelenti, hogy a kb. egy kilométer hosszú Pap-szigeti ág felső és alsó vége között 6-8 cm a vízfelszín szintkülönbsége. A viszonylag gyenge szél biztosan nem volt elég erős ahhoz, hogy ezt kiegyenlítse, különösen, mert a félkörívet leíró ágnak csak rövid szakasza párhuzamos egy adott széliránnyal, továbbá az ágat végig nagy fák védik a széltől. 

Miután ezt a verziót elvetettem, jött a következő verzió. A víz minden bizonnyal nem a Pap-szigeti ágból folyt vissza, hanem a meder alatti talajból feltörő víz gyűlt össze és folyt abba az irányba, amerre éppen utat talált magának. Azt nem ellenőriztem, hogy a kis érnek van-e kapcsolata a kiság pocsolyákká keskenyedő vizével, mert az a szakasz a bokrok és az iszap miatt nem volt járható. 

A harmadik verzió, hogy a kis éren keresztül ürül le a kiság azon szakasza, ami az alsóbb szélesebb szakasztól a vízszint csökkenés miatt leszakad egy olyan ponton, ahol a mederfenék lokálisan magasabb a felső és az alsó szakasznál is."

Rákos Péter hipotézisei mellé hozzátennénk még három lehetséges elméletet:

1. Ha a vízáramlás rövid ideig tartott, akkor lehet, hogy valami hajó által keltett hullámzás miatt beözönlött víz folyik vissza. 
2. Alulról is töltődhetett a meder, azaz egy áradás alulról elkezdte visszaduzzasztani a vizet a mellékágban és az fent kifolyt. 
3. Vízbetáplálás történt a mellékágba, mondjuk a szigeten található strandról, vagy a Pismány hegyről érkező csapadékvízből.

Előző havi számításunk szerint ez a jelenség 150-160 centiméteres szentendrei vízállás esetén jöhet létre. Ha esetleg valakinek van jobb ötlete miért folyik visszafelé a papszigeti mellékág írja meg nekünk!

Mikor sziget a Pap-sziget?

Mikor sziget egy sziget? Nem is olyan egyszerű a kérdés. Van olyan, amit csak megszokásból hívunk szigetnek, például a Háros-szigetet, van azonban olyan is, ami földrajzilag is az. Az, hogy ez az állapot az év mekkora részében van meg már megint más kérdés. Ott van a  Zebegényi-, a Szürkő-, vagy éppen a Szentendrei-sziget, ezek az év minden napján szigetek. De vannak olyanok is, amelyek egy év során csak időszakosan szigetek, pl. a Gödi-sziget, vagy mai bejegyzésünk témája, a szentendrei Pap-sziget. 

A Pap-szigetre vezető hídtól délre eső szakasz.

Időszakos szigeteknél a vízállás határozza meg azt a pontot, amikor a Duna elér egy kellő magasságot ahhoz, hogy minden oldalról körülölelje az adott szigetet. Ez a pontot itt a blogon küszöbszintnek neveztük el és már két sziget esetében ki is számoltuk. A Gödi-szigetnél 124-125 cm-es vízállás kell ehhez, a tőle északra található Égető-szigetnél ez egy méterrel magasabban van, 226-227 cm. Ez a szint a sziget sorsára alapvető hatással van, így célszerű lenne minél több időszakos szigetnél feljegyezni ezt az értéket, már csak a későbbi összehasonlíthatóság miatt is!

A Pap-szigetre vezető hídtól északra eső, elvékonyodó szakasz.

A Pap-sziget Szentendre északi részén található, a Szentendrei-Duna jobb partján, mélyen beékelődve a dunántúli partba. Alakja kissé szokatlan félhold, ebből következően a mellékága viszonylag nagy szöget zár be a főággal, azaz könnyen feliszapolódhat. A feltöltődést emberi hatás is segítette, idén derítettük ki mi volt ez és mikor épült. :) A lelassuló vízáramlás miatt a mellékág északi részén gyorsan megindult a hordalék kiülepedése és egyre ritkábban tudta a Duna elárasztani régi medrét. Mindeközben a déli, visszatorkolló részen meglehetősen széles és mély volt a meder.

Megszűnő kapcsolat.

2018. május 10-én délelőtt fél tizenegykor Szentendrén lassú apadás után 137 cm volt a vízállás. A hónap eleje óda csökkent a vízszint, tíz nap alatt körülbelül 25-30 centimétert. Ha néhány nappal korábban érkezünk még láthattuk volna a kapcsolatot a fő- és mellékág között. Azonban csütörtök délelőtt már kb. 10 méteren megszűnt a kapcsolat. Ezen a rövid szakaszon a hordalék körülbelül 10-20 centivel volt magasabban a vízszintnél, így egy közelítő becsléssel meg lehetett határozni azt a vízszintet, amikor néhány nappal ezelőtt megszűnt a kapcsolat. 

Egy méter széles "betápláló csatorna" a Pap-sziget északi csúcsán

Ha ezt a 10-20 centimétert hozzáadjuk a 137 cm-es nyers vízállásadathoz körülbelül 150-160 centimétert kapunk, valahol e két érték közötti vízállás kell, hogy a Pap-szigetből valódi sziget lehessen. 

Szentendrei nyers vízállásadat 2018.05.10 11h. vizugy.hu

Abszolút értékben is kifejezhető ez a magasság, ehhez csupán a szentendrei vízmérce 0 pontjának tengerszint feletti magasságára van szükségünk, ami pontosan 97,65 méter. Ha a kb. másfél méteres vízállást ehhez hozzáadjuk 99,15-99,25 métert kapunk. 

Az adatok pontosítása érdekében nem kell mást tenni, mint figyelni a vízállásadatokat szentendrén és ha ebben az intervallumban látjuk a Duna szintjét el kell látogatni ismét a Pap-sziget északi csúcsához. 

Mikor épült a Pap-sziget keresztgátja?

Két képet is kaptunk nemrég Szentendréről, mindkettőn a Pap-sziget szerepelt. A második kép volt az, amely a bejegyzést ihlette, hiszen rávilágított egy korábbi bejegyzésben érintett, de nem pontosan tisztázott kérdésre; mikor épült fel a mellékágban az a töltés, amely a szigetet a parthoz kapcsolta. A válaszhoz némi nyomozásra is szükség volt, de a szinte pontos dátum percek alatt meglett, hála a már sokszor dicsért fentrol.hu-nak!

Legutóbb az 1940-es évek végére, az 1950-es évek elejére tippeltük a gát felépülését egy 1966-ra datált fénykép alapján. Ezt a 15-20 éves intervallumot próbáljuk tovább szűkíteni. Sok segítséget jelentettek ebben az olvasói kommentek, még többet a fényképek. Az alábbi kép a tulajdonos elmondása szerint (Szentendre régi képeken 1995 előtt, facebook csoport) 1962-ben készült és az Ady Endre útról, azaz délről mutatja nekünk a kiszáradó pap-szigeti mellékágat, valamint a háttérben a keresztgátat. Viszonylag alacsony a vízállás, talán nincs is kapcsolat a főággal az alsó szigetcsúcs felé. Mindenestre a kép további három évvel csökkentette a gát felépülésének intervallumát. 

A pap-szigeti keresztgát 1962-ben (forrás)

Ugyancsak a hatvanas évekből (és az előző facebook csoportból) származik a következő kép, a Pap-sziget alsó, déli csúcsáról. Erről sajnos nem lehet megtippelni, hogy állt-e már a keresztgát, de egy olyan állapotot örökít meg, amelyet egy ma arra sétáló ember már nem tapasztalhat meg. A torkolat feliszapolódott, a pecás már ki sem látszódna a felnövekedett fűzerdőből. 

A Pap-sziget alsó csúcsa az 1960-as években (forrás)

Egy 1965-ben készült pap-szigeti légifotó már jelent meg a blogon korábban. Az Odafentről a Duna c. bejegyzésben azonban nem módosította sokkal az 1966-os képen látható helyzetet, ezért a gát születése ott nem került szóba. Az 1965-ös képért érdemes a linkre kattintani! 

Hogy csak akkor kerülte el a figyelmet, vagy csak később töltötték fel az alábbi két légifotót már sohasem fog kiderülni... Dátuma szerint 1961. május 25-én készült, a Pap-sziget éppencsak belefért a kép bal alsó sarkába. Egy évvel ismét szűkült az intervallum. A gát ezen a képen meglehetősen frissnek és újnak látszódik. Már egy ideje használatban lehetett, két irányban is gépjárművek által kitaposott út vezet hozzá a szigetről. Mintha még munkagépek is állnának a gát part felőli oldalán. Mintha valami épülne a sziget mellékág felőli részén, de ekkor még mindig javarészt mezőgazdasági terület volt alig egy pár épülettel. Ezen a képen könnyen be lehet azonosítani a második és harmadik kép színhelyét.

Pap-sziget. 1961. május 25. fentrol.hu

Az 1961-es képtől délre a fentrol.hu-n egy 1959-es dátum is látszódott, talán ezzel megint két évvel közelebb kerülhetünk a keresztgát születésnapjához. Az igazi meglepetés csak ezután következett: 

Pap-sziget. 1959. október 15. fentrol.hu

Az 1959. október 15-én készített légifotón még nem szerepe a keresztgát! Egy kisvízi helyzetet látunk, a mellékág északon lefűződött és csupán egy keskeny szakaszon jelentkezik nyílt víz. A keresztgát parti oldalán nyoma sincs annak, hogy megkezdődött volna az építkezés. Hiányoznak a kijárt utak is a sziget belsejéből. Kétségtelen, hogy az idilli, elszigetelt Pap-sziget egyik utolsó képét látjuk. 

Az 1959 ősze és 1961 tavasza között eltelt másfél évben épülhetett fel a töltés, 1960-ban, esetleg 1961. tavaszán. Ez már viszonylag pontos időpont. Hogy miért fontos ez? Ha a pap-szigeti mellékág feliszapolódását vizsgáljuk ez lesz a kezdő dátumunk. A jelenlegi állapot az azóta eltelt időszak következménye, még akkor is, ha tudjuk, hogy a gátat alig 20 év múlva, az 1980-as évek elején elbontották és egy híd került a helyére, amely biztosította a vízjárást az alsó és felső szakasz között. Leírások alapján lehet tudni, hogy a keresztgát alatt is létezett áteresz valamilyen formában, de az ezen átjutó vízmennyiség nem volt képes megakadályozni azt a mederszűkülést amelyet ma is láthat, aki ellátogat a szentendrei Pap-szigetre. 

Árvíztáblán kenuzó majom

Két képet kaptunk a szentendrei új árvízvédelmi mellvédről és az azon található egyedi árvíztáblákról. De akárhogy is nézzük egyvalami biztosan hiányzik róla. 

Szentendrén éppenhogy elkészült a mobilgát és az új árvízvédelmi mellvéd, máris tesztelte a folyó. A 2012 őszén megkezdett munkálatokat sikerült 2013 nyarára befejezni, amikor a magyarországi Duna-szakasz Mohácstól északra fekvő szakaszán az eddig mért legnagyobb jégmentes árvíz vonult le. Szentendrén a 2013. június 9-én észlelt tetőzés meghaladta a 2002. augusztusi és a 2006. áprilisi értékeket is. 

Szentendre (10,8 fkm, Szentendrei Duna)

2002. augusztus 18. 746 cm

2006. április 4. 760 cm

2013. június 9. 796 cm

A 3. évezredből eltelt 17 év három legnagyobb dunai árvizéből kettőt már ábrázoltak a háromból a szigetmonostori komphoz vezető lépcsőnél. Egészen biztos, hogy egy időben készültek, a magasabb árvízen alul, az alacsonyabbon pedig felül található a szintvonal. Kérdés csupán az, hogy ez a két — kenuzó majmot ábrázoló :) — árvíztábla a 2013-as árvíz előtt, azaz az építéssel egyidőben került fel a beton mellvédre, vagy utána? 

Reméljük hamarosan elkészül a 2013-as árvíztábla és fel fog férni az elődje fölé, amelytől mindössze 9 cm választja el!

Aki esetleg tud felvilágosítással vag érdekes részletekkel szolgálni az árvíztáblákról, kérjük írja meg!

Frissítés:

Eredetileg a volt szentendrei révház (ami később vízirendészeti körzeti megbízotti iroda lett) falán volt elhelyezve, Az épület 2012-es lebontása után került át a mellvédre, remélhetőleg az eredeti magasságba. 

Frissítés 2.:

Az árvíztáblák Asszonyi Tamás, Szentendrén élő Munkácsy Mihály-díjas szobrász- és éremművész munkái.
A képeket Takács Zoltánnak köszönjük!


Árvízszintek forrása:

• http://nepszava.hu/cikk/652154-arviz---a-2006-os-arvizi-szinten-a-duna-szentendren
• http://nepszava.hu/cikk/652094-arviz---szentendren-a-duna-elerte-a-2002-es-szintet
• vizugy.hu

Partra vetett szigetek 6. - Pap-sziget

Kisvíz-körképen mutatjuk be a Szentendrei-szigetet körülölelő szigetvilág sorsát a 2015. évi alacsony vízállás idején, azért, hogy dokumentálhassuk a állapotokat. Ilyenkor a mellékágak kiürülnek, a víz helyén lágyszárúak zöldellnek. Ez egyfelől siralmas helyzet a pocsolyákban vergődő ottmaradt halakkal, másfelől remek alkalom feltérképezni a többnyire vízzel borított mederformákat. Nem sok jóra (szigetre) lehetett számítani a szentendrei Pap-szigeten, és ez sajnos be is igazolódott. Ellenben felbukkant egy eddig ismeretlen zátonyka. 

   

Legutóbbi látogatásunk óta nem sok minden változott a Pap-sziget szebb napokat is látott mellékágában. Víz csak mutatóban maradt benne november 12-én, Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál. A szigetre vezető híd ilyen esetekben értelmét veszti, hiszen szinte bárhol be lehet sétálni a Pap-szigetre, némi lejtő és emelkedő leküzdése után. Sőt még a sár sem nagyon zavar az átkelésben. 

A hídtól északra semmi víz nem található a mellékágban. Némi falevél és növényzet nélküli mélyedések jelzik, hogy ez nem mindig volt így, de a feltöltődési folyamat visszafordíthatatlannak látszik. 

A hídtól délre sekély holtágak jelzik az egykori folyóágat, és egy horgász a bizonyíték rá, hogy kellő mélység és kellő hal is maradhatott, mígnem a Duna úgy nem dönt, hogy visszatér ide. Körülbelül öt méter széles ez a vízfelület, szélein a hódító növényzet itt is feltartóztathatatlannak tűnik. 

Ha tovább követjük a Pap-sziget mellékágat a hídtól délre, egy szakaszon ártéri erdőt találunk sűrű aljnövényzettel, ahol víznek nyoma sem maradt. A vízjátéknak köszönhetően a partjain lévő töltés magassága ilyen időben indokolatlanul magasnak tűnik, komoly erőfeszítésbe kerül a le- és feljutás. Közvetlenül a visszatorkollás felett a stégek pocsolyákba ereszkednek. Talán a talajvíz-beszivárgásnak köszönhetően egy vékonyka ér igyekszik a Duna felé, melyet az iszaphátak tavacskává duzzasztottak. 

Ez az erecske eljut a Dunáig, ahol a part még emlékeztet valamelyest egy (szárazra került) mellékág torkolatához. Itt az átkelés nehézkes az átnedvesedett iszap és agyag miatt. Szemmel láthatóan ha a Duna vize emelkedik, akkor innen alulról önti el újra a mellékágat. Persze ahhoz, hogy ezt megállapíthassuk el kell sétálni a Pap-sziget északi csúcsáig. Ha a parton tesszük meg ezt az utat szembeötlő, hogy a viszonylag meredek sziget-oldal miatt keskenyebb sávról vonult vissza a folyó mint az várható lett volna. 

Néhány horgászon kívül nem sok érdekesség bukkant fel a parton. Beljebb van egy szép sétány padokkal, melynek lábain már kúszik fel az üledék és egyre rövidebb lábúak tudnak csak ülni rajtuk. Már majdnem a Pap-sziget északi csúcsánál azonban felbukkant egy fehér hátú (nem bálna) kavicszátony. Éppen a zöld bója túloldalán, közel a Szentendrei-szigethez. Remélem a földrajzban is van olyan, hogy aki elsőként talál meg egy felszínformát az nevezheti el, ezért gyorsan nevezzük is el Zöld bója-zátonynak. A távolból úgy tűnt alig pár tíz centi a magassága, ha esetleg ember már járt rajta, kérjük jelezze! 

Nem igazán szigetcsúcs látható a fenti képen, pedig annak kéne lennie. Egy kis nyílás az ártéri erdőn, némi mélyedés a parton; ez lenne a Pap-sziget mellékágának betorkollása. Pedig az egykori meder nyomai megvannak, egykori szélessége is érzékelhető még, és ha esetleg a környéken lakók nem hordanák bele az avart akár így is maradhatna. Ezt a pár méteres szakaszt kellene kellően kimélyíteni ahhoz, hogy a Pap-sziget megmaradhasson. Beljebb a fák között elkezd lejteni és szélesedni a meder, bár ez felülről sem túl látványos, hiszen a felette összeboruló faágak teljesen eltakarják. Valamivel távolabb, a híd felé visszatérve látványosabban kiszélesedik a mellékág medre, talán azért is érzékelhető a változás, mert itt már csak az egyik parton állnak fák. 

Összegzésként két jó hír a végére: akad még némi víz a mellékágban és vannak jelei annak, hogy a Pap-sziget néhanapján valódi szigetként viselkedik. Ellenben rossz hír: egyelőre. A Pap-sziget valószínűleg egy emberöltő alatt meg fog szűnni. De Szentendrénél a szigetképződés nem állt meg, és ha nem következik be valami drasztikus változás a Duna vízgyűjtőjén hamarosan a Zöld bója-zátonyból is sziget cseperedhet. Mire a Pap-sziget eltűnik.

Laktanya alá temetett sziget

Szentendre városának egy 1826. évi leírás szerint volt még egy sziget a birtokában a Pap-szigeten kívül. Mivel már a Pap-sziget is a végét járja a mellékág feliszapolódása miatt, érdemes megvizsgálnunk mi történt Szentendre város másik szigetével, mely a Malom-patak (manapság Bükkös-patak) torkolatától délre feküdt és szinte évek alatt eltűnt a föld színéről. Majdnem teljesen, szerencsére apró nyomok még mindig emlékeztetnek a rejtélyes módon eltűnt Város-szigetjére.

"Az itt folyó Szent Endrei Kis Dunának jobb partja fejér agyagon nyugvó fekete főldből áll; Felső Mlákatól kezdvén, Dunárajáró mellett mindenütt magos és töredékeny; a’ város Szigetje alatt ezen magos part szántó főldekre tsavarodván a’ Város Szigetjét formálja; a’ valoságos Duna partja azomban alatson, de szinte tőredékeny: ott, a’ hol ezen két partok egymástól elválnak a’ hajókat vonó Lovak etettetni, és pihentetni szoktak, hogy megújjúlt erővel a’ Szent Endrei Forgókon által mehessenek."

1826-ban ugyan a Duna Mappáció térképész mérnökei még jelen időben írják le a szigetet, a térképeiken már csak múlt időben ábrázolják (1. kép Viszonyításképpen az Életes háztól nyugatra van most a HÉV végállomás, a téglagyári gödrök helyén ma sorházak állnak). A mellékág északi részén már nem jelölik a vízborítást, csupán egy keskeny holtági szakaszon. Az 1826-os állapot rekonstruálását nehezíti, hogy ettől délre lévő szelvény lappang valahol, így képtelenség megmondani, hogy a déli szakaszból mennyi maradt meg, és kapcsolatban volt-e a főággal. Véleményem szerint igen, főképp annak ismeretében, hogy tudjuk mi volt az a hidrológiai esemény, amely a sziget eltűnéséhez vezetett.

1. kép A szentendrei Város-szigetje 1826-ban

A titokzatos esemény tárgyalása előtt érdemes egy pillantást vetni az "eredeti" állapotra, ahogy azt az I. katonai felmérés készítői látták valamikor az 1780-as évek első felében (2. kép). Látjuk a két részből álló Pap-szigetet, a révátkelőt és a Bükkös-patak torkolatától délre lévő szigetet. A Bükkös-patak két évszázaddal ezelőtt valamivel bővízűbb lehetett, ugyanis több malom vízellátását biztosította, éppen ezért Malom-pataknak hívták.

Az orsó alakú Város-szigetje hosszában kb. 1 km hosszú lehetett, szélessége pedig 200 méter. A hajózási útvonal, azaz a főág tőle keletre húzódott. A leírás szerint a magas part, melyre a város is épült a Város-szigetjénél távolodik el a Dunától a szántóföldek irányába. A kiszélesedő ártéren a legnagyobb árvizek egészen a hegyek lábáig érhettek.

2. kép Szentendre és környéke az I. katonai felmérés idején (1782-1785)

Szentendre város szigetjének pusztulása egy konkrét dátumhoz, 1816-hoz köthető, amikor egy felhőszakadás következtében villámárvíz vonult le a Malom-patakon. A patak kilépett a medréből és a parton álló házakat elpusztítva söpört végig a városon. Íme a katasztrófa korabeli szűkszavú leírása:

"Szent Endrei Duna jobb partja város Szigetje mellett szakadozott; Téglaverőhely erányában kevés gyep mellett kővitses; Malomvőlgyi Patak pedig Torkolatjánál kővits által annyira felemelkedett, hogy a’ Hajóknak a’ Monostori parthoz kőzel járni, és úgy ezen akadályt kikerűlni kelletik. Ezen nagy Porondnak oka az, hogy 1816ik Esztendőben hegyek kőzőtt tőrtént felhőszakadás tőbb e’ Vőlgyben helyheztetett házakat lerontott, és tővestűl lemosván nehezebb részeket itt lerakott."

A patak tehát belehordta a Visegrádi-hegység köveit, saját mederanyagát és Szentendre bizonyos részeit a Dunába, a torkolatánál lerakta, majd ennek a hordalékmennyiségnek egy részét a folyó elegyengette. Jutott belőle a Város-szigetjének mellékágába is, méghozzá annyi, hogy annak északi szakaszát szinte teljesen eldugaszolta. Ez az állapot jelenik már meg az esemény után 10 évvel a Duna Mappáció szelvényén. A II. katonai felmérésen, kb. 20 év múlva már semmi nyoma nincs a szigetnek.

3. kép A Város-szigetjének megmaradt kontúrjai műholdképen

Közel kétszáz évvel a sziget eltűnéséhez vezető villámárvíz után még mindig találhatunk jelenkori domborzaton és térképeken az egykori partról árulkodó formákat (3. kép). A területen ugyan komoly terepmunkák zajlottak, feltöltések, árvízvédelmi töltés építése, amelyek tovább nehezítik a sziget megtalálását. Mivel ez honvédségi terület, talán a legegyszerűbb először távolról rápillantani. Műholdképen telekhatárok rajzolják meg a mellékág északi szakaszát a töltéstől egészen a honvédségi létesítményekig. A sziget főági partja bizonyára módosult az évszázadok során, de az orsó alak még mintha mindig kirajzolódna.

Kissé közelebb menve, de még mindig viszonylag távoli képet kapunk a Város-szigetjéről, ha a monostori partról tekintünk a túlpartra. Az ártéri erdőben jelentkező folytonossági hiány és a terjeszkedő aljnövényzet olyan érzetet kelt, mintha egy valódi szigetcsúcsot látnánk.

Ahogy közeledünk magához a szigethez, egyre jobban mosódnak el a formák. Valahol itt lehetett az északi csúcs, melyre ez a földnyelv emlékeztet az éppen aktuális vízállásnál. Mellékágra utaló más nyomot itt a feltöltés miatt nem is lehet találni, a táj nagyon átalakult az elmúlt két évszázad során.

Szentendrén is van Egyfás-sziget, bár nagyon kicsi az a vízállás-intervallum, amikor ez elmondható róla. Ez a kép éppen egy ilyen ritka alkalmat örökít meg éppen a Város-szigetjétől északra, de még a Bükkös-patak torkolata alatt.

A műholdképen látható telekhatáron és a sziget csúcsára emlékeztető felszínformán kívül is akadnak más nyomok a szinte teljesen beépített területen. A kerékpárút töltése közvetlenül a Duna mellett halad, a Város-szigetjének gerincén. A mentett ártér ma honvédségi terület, a Görgey Artúr Laktanyához tartozik. A szögesdróton túl jellemzően romos épületek állnak gazos telken. Azonban a mélyebben fekvő területeken a gazt kiszorította a nádas. Ez jelzi, hogy egyes részeken még mindig nagyon közel van a talajvíz.

Szentendre város emlékezetéből a beépítés teljesen eltüntette a Város-szigetének emlékét. Holott az eltűnése igazi kuriózum, hiszen nincs még egy sziget a magyar Duna-szakaszon, amelyet egy villámárvíz iszapolt volna fel ennyire rövid idő alatt.

A Hatoson/Sárkányon

Szentendre város legdélebbi szigete a vízügyes terminológia szerint a Sárkány-, vízitúrázók számára a Hatos-, a szélsőjobboldali polgártársaink szerint a Szálasi-sziget. Nem mondhatni, hogy a blog eddig még nem foglalkozott vele eleget, először az elnevezése körüli problémakört vettük górcső alá a Földrajzinév-bizottságig elmenve, majd olvasói kommentek segítségével is rekonstruáltuk a kicsiny sziget keletkezésének időpontját és körülményeit. Ezen a nyáron pedig végre sikerült is felkeresni egy rosszul végződött villám-kerékpártúra keretein belül.

Strandoló gólyapár a Sárkány-szigettől délre

 
Igazából nehéz eldönteni, hogy a sziget nevei közül az elsőt, vagy a másodikat használjuk a rendelkezésünkre álló háromból (az utolsót lehetőleg semmiképpen sem), így a döntést az olvasóinkra bízzuk, a bejegyzés végén található demokratikus applikációval lehet véleményt nyilvánítani.

Visszatérve a szigethez íme egy remek fotó róla a 2013 júniusi nagyárvíz idejéből. Ekkor nemogy a mellékágban, de egészen a töltés tetején futó kerékpárútig állt a víz és ebben a vízben az ártéri erdő.

A töltés tetejéről egy földút vezet le az ártérhez, ahol éppen egy parkoló autó mellett pumpálta egy család a gumicsónakot. Keresve sem találhattak jobb helyet, a folyópart itt olyan lapos, hogy szinte adja magát a csónakok vízrebocsátásához. Innen mindkét irányban sűrű, áthatolhatatlan ártéri erdő kíséri a Dunát.

Hatalmas szerencsére 2014. június 28-án Vácott mért 75-78 cm-es (reggel ill. este 7 órás mérés) és Budapesten mért 179 cm-es vízállásnál éppen volt némi átfolyás a mellékágban. Azért nagy szerencse ez, mert így a legkönnyebb meghatározni, hogy egy mellékágnak mekkora a küszöbszintje, azaz hány centiméteres vízállásnál szűnik meg, ill. indul meg újra a vízáramlás. Ehhez pedig nem kellett más tenni - mérőszalag híján - csupán hozzávetőlegesen meghatározni mekkora a legkisebb aktuális vízállás a mellékág két végében. Ami nem bizonyult túlságosan egyszerű feladatnak.

A szentendrei parton nem lehetett végigsétálni, a Duna éppen a parti fák és cserjék tövéig ért. Az ártéri erdőben pedig szinte áthatolhatatlan volt a szemét, uszadék, kidőlt fa, aljnövényzet és szúnyog sűrűsége. Elképzelhető, hogy a nyár elejei TeSzedd mozgalom hullámai ide már nem értek el. A talajt hólepelként borította a nyárfákról hullott szöszmösz, és ez az anyag kifejezetten jól tapad az ember ruházatához is. Egy ponton sikerült kiérni az ártéri erdőből egy talpalattnyi iszapos részre, ahol a mellékágra merőleges ritkás kősort lehetett látni a víz alatt; mintha egy régi keresztgát maradványa lett volna. Ilyet azonban egyik térképen sem jeleztek. Végül egy örökkévalóságnak tűnő háromszáz méter után sikerült átkelni ezen a dzsungelen és kiérni a sziget északi csúcsánál lévő kavicszátonyhoz.

Keskeny csatornán át áramlott a Szentendrei-Duna vize a meglehetősen sekély, zátonyokkal tarkított mellékágba, a legsekélyebb helyen is vádliig ért a víz, ami azt jelentette, hogy ha 30 centimétert apad még a vízállás kiszárad a mellékág és a sziget megszűnik szigetként funkcionálni. Ez Vácnál mért 45-48, Budapesten mért 150 centiméternél következne be.

A Hatos/Sárkány sziget nem tartozik a nagy dunai szigetek közé, mindössze 200 méter hosszú és 55 méter széles, így rövid idő alatt be lehet járni. Partja mindegyik irányban lapos, nincsenek rajta meredek szakadások. Magassága alapján gyakran elboríthatják az árvizek. A sziget belsejében ugyancsak rengeteg szúnyog van, az aljnövényzetet azonban itt első nyaras facsemeték borítják, a levélzetük alapján valamilyen juharféle. Egy, a sziget középvonalában kifeszített drótkötél mellett csak a milliónyi szúnyog érdemel említést. Lassan érthetővé válik miért a Szúnyog-sziget a magyar Duna-szakasz leggyakoribb szigetneve.

A sziget déli csúcsán  - és a szentendrei part mentén - a szukcesszió jelei mutatkoznak. A lapos, iszapos-agyagos területen kanadai aranyvessző, keserűfű és egyéb gyomnövények kezdik meghódítani a frissen lerakott hordalékot. A feliszapolódás és kavicszátony-képződés zónája egészen a szemközi parton fekvő erdősávig tart, melynek előterében a gólyák strandoltak a kezdő képen. Hacsak nem történik drasztikus változás a folyó dinamikájában öregkorunkra itt már ugyancsak áthatolhatatlan ártéri szemetes-szúnyogos erdőt fogunk találni.

Itt is jelentkezett vízáramlás, bár a csatorna mélysége feleakkora volt, mint az északi csúcsnál. Csupán bokáig ért a víz, amiből az következik, hogy a mellékág déli irányból fűződik le először Vácnál mért 65, ill. Budapesten mért 165 centiméternél.

Ha a mellékágban szeretnénk kenuzni, érdemes előtte az adatokat ellenőrizni a hydroinfo.hu honlapon. Kalandvágyók vízitúrázók számára a szemközti part erdőjében is rejtőzik érdekesség: két régen eltűnt sziget. Kerékpárral is könnyű meglátogatni, a Lupa-tavak északi partjainál található az odavezető földút lejárata. 

És a beígért kérdőív: 

online polls