A szúnyogszigeti Hajnal Kolos legendája

Ami a budapesti evezősöknek a Luppa-sziget, az volt a győri evezősöknek a Szúnyog-sziget. Ami a szürkő-szigeti evezősöknek a horányi csárda volt, az volt a győri evezősöknek a "Köss ki" csárda a pinnyédi sziget csúcsában. És aki Petrik Béla volt a Szürkő-szigeten, az volt Hajnal Kolos Simon a Szúnyog-szigeten. A Dunai Szigetek blog örömmel mutatja be egyszerre a harmadik lakott magyarországi dunai szigetet (nem számolva a Soroksári-ágat), annak alapítóját, valamint az evezős korszak egyik letűnt dunai csárdáját. 

A "Köss ki" csárda kerthelyisége 1938-ban. Nagy József / Fortepan_264198

A Mosoni-Dunán járunk. Mostanában a Csóka alatt van egy Saláta, az alatt pedig egy Szúnyog. De nem volt ez mindig így, a Csóka és a Szúnyog között sokáig nem volt Saláta, ez csak azóta van így, hogy az ember belebabrált a Mosoni-Duna vízhozamába (Dunacsúnnál) és esésviszonyaiba (püspökerdei átvágás). A vízhozam lecsökkent, a vízszint megsüllyedt, a zátonyok szárazra kerültek, a szárazulaton pedig erdő nőtt. Merthogy ez a három, a Csóka, a Saláta és a Szúnyog mind szigetek Győr felett, így szépen sorban távolság szerint. A Csóka és a Szúnyog öreg szigetek a Mosoni-Dunán, valamennyi térképen szerepelnek az első katonai felmérés óta, de valószínű, hogy már a térképezés megindulása előtt is léteztek. Különben honnan lenne meg a kellő magassága a pinnyédi Szúnyognak, hogy emberek telepedhessenek meg rajta? 

A Szúnyog-sziget az I. kat felmérésen is szerepel

Akik közül az első fecske Hajnal Kolos Simon volt. Őelőtte is volt birtokosa a szigetnek, azonban a győri püspökség vajmi kevés bevételhez jutott erről a földdarabról. Rőzse, széna és fa révén származott némi bevétel az alig egy kilométer hosszú és 150 méter széles szigetről. Közigazgatásilag Pinnyédhez tartozott a sziget, ez a falu ugyancsak a győri püspökség birtokában volt, annak halásznépe és jobbágyai lakták a vizenyős falut, akik a pincét csak hírből ismerték. 

A szúnyogszigeti remete, Hajnal Kolos Simon életét apró mozaikokból lehet összerakni. Valószínűleg 1896-ban született, 1909-ben volt első osztályos diák a mosonmagyaróvári Kegyestanítórendi gimnáziumban, de ugyanebben az évben feljegyeztek egy hasonló nevű diákot a soproni Szent Benedek-rendi Szent Asztrik katolikus gimnáziumban is. Majd a rá következő évben találni egy Hajnal Kolost a győri Kereskedő Tanonciskolában. 1915 júliusában bevonult katonának a veszprémi 31-es honvédekhez, egy évre rá megsérült az orosz fronton. Felgyógyulása után sítanfolyamot végzett és új tudásával kiküldték a román, majd az olasz frontra, ahonnan szerencsére élve hazatért [1]. 

A "Köss ki csárda" 1938-ban (Fortepan_203233 / Tóth Árpád)

Hogy honnan jött az ötlet Hajnal Kolos Simon számára, hogy feleségével, Csőke Judittal együtt egy egész szigetet vásároljon magának a győri püspökségtől, nem tudni. Annyi bizonyos, hogy 1935 márciusában vagy 3000 [2] vagy 4500 [3] vagy 7000 [4] pengőért megvásárolták a 12 holdas szigetet annak jogaival együtt, ami akkorban jelentős összegnek számított még egy lakatlan dunai szigetért is. Ekkoriban a sziget már kedvelt helye volt a vadkempingezőknek, úgyhogy az új tulajdonos fantáziát láthatott a szigeti turizmusban. Az új birtokukon egyszerű kis manzárdtetős házat építettek vendéglátás céljával, nyári konyhával. Az épület a kor szokásai szerint nevet is kapott. A "Köss ki" csárda hamarosan népszerű megállójává vált a győri vízisportok szerelmeseinek. Híd hiányában ugyanis a sziget megközelíthetetlen maradt az egyszerű, gyalogos halandók számára. A "Köss ki" csárda turisztikai vonzerejét jelzi, hogy az 1930-as években motorcsónakkal szállították ide győrből a külföldi turistacsoportokat. 

Mosoni-Duna, Köss ki csárda a Szúnyog-szigeten. (Fortepan / 264507 Nagy István)

1945 valószínűleg nagy törés lehetett Hajnal Kolos életében. Bár a helybéli cikkek nem írnak róla, de a "Köss ki" csárda mint vendéglátóipari egység feltehetően nem élte volna túl az államosítást, így ettől kezdve engedély hiányában egyszerű lakóházként funkcionált tovább. Az viszont rejtély, hogyan tudta Hajnal Kolos magántulajdonban megtartani a 12 holdas szigetét a kommunista rendszerben, ami a területét tekintve a folyószabályozás miatt feltehetőleg tovább hízott. Felesége már nem követte az új életében, különváltak és Hajnal Kolos a vendéglátós szúnyogszigeti remetévé vált. 1957 nyarán ezt nyilatkozta magáról:

„Sokan mondták már, hogy bolond vagyok. Enyém az egész sziget, minden fa és bokor, de mégsem nyúlhatok hozzá, tehát szegény vagyok. Néha eladok kis rőzsét, abból van pénzem. Harmincöt éve nem vettem ruhát és cipőt, de közben elrohadt néhány ünneplőingem. Valaha kocsmáros voltam a szigeten, azóta sok víz lefolyt a Dunán és én itt maradtam árván. De én akartam. Feleségem nem értett meg. Nem is termett ő erre, külön élünk. Azért nem vagyok egyedül. Télen állandóan vendégem a sötétség, tavasszal az árvíz, nyáron a meleg és a vihar, ősszel az eső” [5]

Az evezős életnek leáldozott, a megkeseredett remete azt sem tűrte ha szerelmespárok kötöttek ki birodalma partjain. "Mesélik, hogy megleste őket, és egy óvatlan pillanatban elvitte az evezőket. Valósággal elriasztotta a szigettől az odamerészkedőket. Akinek evező nélkül kellett megtennie a visszafelé vezető utat, nem valószínű, hogy még egyszer megzavarta magányában a remetét" [6]. Még akkor sem volt hajlandó elköltözni, amikor az emeletről kellett csónakba szállnia az 1954-es árvíz idején [4]. 

"Ha nagyon unta a magányt, átevezett csónakjával a pinnyédi oldalra, bekarikázott kerékpáron, vagy begyalogolt a városba a Püspökerdőn, a Rábca-hídon át a városba. Kedvelt helye volt a Kék-Duna (Lelő) eszpresszó, ahol szívesen hallgatott zenét és elmókázott a személyzettel. A szigeten barátait, de alkalmi ismerőseit saját készítésű kolbásszal, szalonnával kínálta. A szakajtóban mindig volt friss tojás, s ha igazán kedves vendég érkezett, sebtében csirkét vágott és kirántotta. Télen befogta a szigetre tévedt nyulakat, az itt fészkelő fácánokat. A háború alatt bujdosóknak adott menedéket. Nem kérdezte, hogy milyen párthoz tartoznak." [7] 

A győri Szunyog-sziget egyetlen háza 1959-ben (fentrol.hu)

Hajnal Kolos halála olyan volt, mint az élete; szorosan kapcsolódott a Dunához. A részleteket a Kisalföld újságból lehet tudni, ahol rendszeresen foglalkoztak a szigeti remete életével. 1962 januárjában már régóta panaszkodott rossz egészségi állapotára a győri Népbüfében. Utoljára január 10-én látták Győrben. Haláláról kezdetben a legelképesztőbb hírek kaptak lábra: egyesek szerint meggyilkolták, a fejét és a végtagjait levágták és szétszórták a szigeten. 1962. január 16-án két favágó hiába kereste már, hogy átszállítsa őket a szigetre. Az apa és fia Zámolyból átevezett a szigetre, ahol megtalálták Hajnal csónakját, ami arra utalt, hogy a remete nem hagyta el a szigetet. Értesítették a rendőrséget, akik kizárták az idegenkezűséget. Január 26-án azt feltételezték, hogy 15-én vagy másnap a Dunába szédült, és a víz elragadta [8]. Holttestét február 5-én találták meg a Szúnyog-sziget közelében, a vizsgálat bebizonyította, hogy a szeretett szigete partján vízbe fulladt. 

Halála után felesége és két gyermeke felparcellázták Hajnal Kolos örökségét, négyszögölenként hat forintért. A sziget két véhgét meghagyták erdőnek. A Szúnyog-szigetet, ahol mindössze a "Köss ki" csárda állt  65 db 18-200 négyszögöl nagyságú parcellára osztották, hosszában és keresztben úttal elválasztva. Hajnal Kolos vendéglőjét 1964-ben a kisipari termelőszövetkezetek dolgozói társadalmi munkában átépítették, és a győri szövetkezetek vízitelepe kapott benne helyet [9]. 1992-ben 82 telken 78 hétvégi ház állt, ekkoriban a vizet fúrt kutakból nyerték, de a villany és a szemétszállítást már megoldották. Ekkoriban a legsürgetőbb feladat az volt, hogy a Mosoni-Duna feliszapolódó két ágába valahogy életet leheljenek. Ennek érdekében 1991 tavaszán helyiek megalakították a Szúnyog-szigeti Zártkerti Egyesületet. [10]. A kotrás később megvalósult, a sziget megmaradt elszigetelve, de ez már egy másik történet.

Felhasznált irodalom:

[1] Herczegh Géza: A veszprémi honvédek hadtörténete. A m. kir. veszprémi 31. honvéd gyalogezred, a 31. 46. és a 79. honvéd menet zászlóaljak, valamint a 31/1. népfölkelő zászlóalj története (Cegléd, 1936)

[2] A vendég csak csónakkal érkezhet... Kisalföld 1987-09-04 / 208. szám

[3] https://www.gyorszunyogszigetiegyesulet.hu/szunyog-sziget-tortenete/

[4] https://www.kisalfold.hu/gyor-es-kornyeke/2017/05/visszateres-a-paradicsomba-retro-a-szunyog-szigetrol-2-resz

[5] https://www.kisalfold.hu/helyi-ertek/2020/08/gyor-utolso-remetejenek-legendaja

[6] Már nem Robinson-tanyaa Szúnyogsziget. Kisalföld, 1966-05-11 / 110. szám

[7] Kisalföld, 1991-07-10 / 160. szám

[8] Hová tűnt a győri Szunyog-sziget remetéje? Kislaföld 1962. január 26. 

[9] https://regigyor.hu/vendeglatas/koss-ki-a-szunyogszigeten/

[10] Kisalföld, 1992-01-06 / 4. szám

Püspök erdejéből szélcsatorna

1980-1984 között Győrtől nyugatra nagyszabású munkálatok folytak a Duna árterületén. Széles sávban, két kilométer hosszan kiirtották az ártéri erdőt és új medret ástak a Mosoni-Dunának. A régóta tervezett vízügyi beavatkozásnak elsősorban árvízvédelmi okai voltak, de a történetben felbukkan a Győri Műszaki Egyetem campusa is. Csak arra nem gondolt senki, hogy a városközponttól nyílegyenesen az uralkodó szélirányban ásott meder szélcsatornaként fog funkcionálni a kiirtott erdő helyén.

A Püspökerdő átvágása (forrás: Régi Győr)

A Győr-Győrsziget-Pinnyéd-Győrújfalu-Sárás-Révfalu által közrefogott dunai árteret a köznyelv Püspökerdőként ismeri. Ezt a mélyen fekvő területet a Mosoni-Duna folyamatosan vándorló kanyarulatai tették az emberi megtelepedésre alkalmatlanná. Csupán az árteret övező, gyakran alámosott partok voltak alkalmasak arra, hogy települések jöhessenek létre. A Püspökerdő 2 méterrel volt alacsonyabb helyzetben ezekhez a térszínekhez képest, miközben Győr város magja, a Káptalandomb még a római korban is 10 méterrel volt magasabban az ártérnél. Ez az érték a fokozatosan gyarapodó rétegek miatt ma már a 15 métert is meghaladja

A Rábca négy torkolatáról szóló írásainkban már bemutattuk a terület folyókanyarulatainak fejlődését és megemlítettük, hogy a Rábca torkolat áthelyezéséig a Rábca vízrendszere is alakította e tájat. A Püspökerdő eredetileg a Mosoni-Duna jobb partján helyezkedett el, a Szigetköztől egy jókora kanyarulat választotta el, melynek egy korábbi, mára elhagyott ívét Győrújfalu és Sárás között légifelvételeken lehet nyomozni. Sőt, egy távolabbi elhagyott meder is megtelik néha csapadékvízzel Sárás és Kisbácsa között. 

A frissen átvágott Püspökerdő (EOTR 73-341)

Amennyiben sajtótörténeti kutatást végzünk a library.hungaricana.hu oldalon a Püspökerdőről meglehetősen érdekes hírek kerülnek elő. A Prágai(!) Magyar Hírlap tudósítása szerint kommunista összeesküvőket fogtak el itt, az ártéri erdőben, 1932-ben. 

Győrből jelentik: A rendőrség tudomást szerzett arról, hogy Györmegyét valósággal elárasztotta a kommunista propaganda. Nagyszabású nyomozást foganatosítottak, amelynek eredményeképpen szétugrasztották a kommunistáknak a győri püspökerdőiben tanyázó propagandabizottságát, összesen 28 letartóztatás történt. A kommunisták, mikor látták, hogy minden elveszett, sokszorosító- és írógépüket, valamint a röpirátok nagy tömegét a Dunába süllyesztették. 

Az 1960-as évek elején a Püspökerdőben kapott helyet a Győri Állatkert, azonban az árvizek, az állandóan nedves talaj, az itt tenyésző szúnyogok, valamint egy alább részletesen kifejtett terv miatt rövid távon költözésre kényszerítették az állatseregletet és gondnokaikat. Az állatkert elköltöztetésében a végső lökést az 1965-ös árvíz adhatta, melyben állatok is odavesztek.

A Püspökerdő átvágásának az ötlete az 1960-as években merült fel először. A szocialista Magyarország építéséhez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megfelelő számú mérnök álljon a tervgazdálkodás rendelkezésére. Ennek az igénynek a kielégítésére merült fel a Győri Műszaki Egyetem létrehozása. Ez nem egy új felsőoktatási intézmény lett volna; a budapesti Műegyetemet költöztették volna Győrbe. 1963. szeptember 27-én az Országos Tervhivatal elnöke, a Művelődésügyi és az Építésügyi miniszter határozatot hozott arról, hogy az egyetemet Győrben, a Püspökerdő árterében kell felépíteni. A tervgazdasági igény a mérnökök képzésére magával vonzotta az igényt az árterület rendezésére, azonban a beruházás csak nem indult meg...

Eredetileg két terv készült el az egyetem elhelyezésére: egyparti és kétparti megoldás. Az egyparti megoldás az összes egyetemi létesítményt a Püspökerőbe helyezte volna. A kétparti megoldás szerint az egyetemi épületek és lakóépületek a Duna révfalusi partján, a diákszállók, sportlétesítmények a túlsó parti Püspökerdöben kerültek volna. Kétparti telepítés esetén az egyetem területigénye 80 hektárt vett volna igénybe a 300 hektáros ártérből (26,7%). Ez a megoldás szükségessé tette volna egy híd megépítését, hiszen az 5000 fősre tervezett nappali hallgatószám 80%-a a Püspökerdőben elhelyezett kollégiumban lakott volna (tehát a hallgatók ötöde jött volna Győr és környékéről). Ezen felül ugyanennyi levelező hallgatóval számoltak. Az új egyetemi városrészbe csak egy gyalogoshidat terveztek volna, de a hatalmas hallgatószám kiszolgálásához szükség lett volna a gépjárművekkel való megközelítés biztosítására is.

A beruházás évről-évre késett, mígnem a kormány 1966-ban a költségek (feltöltés+árvízmentesítés+közművesítés) miatt le nem állította a beruházást. Elképzelhető, hogy a rendkívül tartós 1965-ös árvíz tapasztalatai is a helyszín átgondolására késztethették a beruházókat. A Püspökerdő ideiglenesen megmenekült. Az egyetem tervében ugyanis szerepelt a kanyarulat átvágása és az építési terület ármentes szintté tétele, azaz feltöltése 2 méter magasságban. A püspökerdei egyetem terve ezután soha többé nem került elő (azazhogy a későbbi főiskola végül egyparti lett; Révfaluban épült meg), ellenben a Mosoni-Duna áthelyezésének terve átkerült Győr város általános rendezési tervébe (lásd alább).

Győr általános rendezési terv (forgalmi utak távlati szerepüknek megfelelően jelölve) terv.: Fátay Tamás (forrás)

Az 1967-es rendezési terv több eleme később sem valósult meg, például az M1-es autópálya nem a Szigetközben épült meg és nem valósult meg a Püspökerdő beépítése sem. Az átvágás azonban megvalósult. tekintsük most át mi szükség volt a Mosoni-Duna lerövídítésére!

Bartal György a Győr, "A vizek városa" c. művében leírja, hogy 1966 és 1994 között a Mosoni-Duna kisvizeinek szintje Győrnél 188 centimétert süllyedt. A folyóág alkalmatlanná vált a hajózásra, még a motorcsónakok sem tudtak közlekedni az év bizonyos szakaszaiban. Az árvizek azonban minden Mosoni-Duna partján lévő települést (Révfalu, Pinnyéd, Győrsziget) fenyegették. Tehát elsősorban árvízvédelmi okai voltak a püspökerdei átmetszés 1975-ben megszületett tervének, amelyhez kapcsolódott a Rábca torkolat áthelyezése Abdára. Ekkor 125 millió forintot szántak arra, hogy a győri vizek védvonalait megerősítsék. Ennek része volt az áthelyezendő Rábca partjainak megerősítése is. Az erre szánt pénz azonban az áthelyezéssel felszabadult, így azt a püspökerdei átvágásra használhatták fel a Kisalföld újság 1980. szeptember 7-i cikke szerint. A lerövidülő folyószakasz révén rövidült a védvonal hossza, csökkent az árvízvédelmi költség és a települések mentesültek a fakadóvizektől. A létrejövő holtág mentén feleslegessé válnak az amúgy is túl alacsony töltések, kotrással megoldható az előrehaladott eutrofizáció és végső soron egy horgásztó alakítható ki, miközben a Szigetközbe átkerülő Püspökerdő területén városi park jöhet létre. 

A nyílegyenes püspökerdei átvágás 2017 novemberében.

A Szúnyog-sziget és a Rábca torkolat közötti átvágásban létrejövő Duna-meder hossza 2200 méter, egy 4250 m hosszú mederszakaszt rövidít le, melyből a Püspökerdei-holtág jött létre. Ez a holtág két zsilipen keresztül kapcsolódott a Mosoni-Dunához, az alsó zsilipnél szivattyút is elhelyeztek, hogy a felesleges vizet visszaemelhessék a főágba. Az új mederrel párhuzamos árvízvédelmi töltések magasságát 115,90 m B. f. tervezték. Az új meder paraméterei: fenékszélesség: 75 m, tetőszélesség: 120 m, a töltések tengelytávolsága: 250,0 m. Az első kapavágás 1980 nyarán történt, az új meder 4 év múlva 1984 nyarán készült el 1 millió köbméter föld megmozgatása árán. A kiirtott erdő helyén sokáig egy holdbéli tájat láthattak a Káptalandombról északnyugat felé. 

Az új, 2,5-3 méter mély medret evezőspályának szánták, amelyből végül nem lett semmi. Azt nem tudni, hogy a fáktól megszabadított csatorna szélcsatornává válása volt az ok, vagy esetleg valami más. Annyi biztos, hogy a győri önkormányzat 2016-ban a mederre közel merőlegesen tervezett 1,4 milliárd forintból egy 1300 méter hosszú evezőspályát a Püspökerdőbe, de végül ez a terv is meghiúsult.  

A Püspökerdő napjainkban (forrás: gyoresarepules.hu)

A töltésen belül két oldalt 50 méteres szélességben hagyták visszanőni az ártéri erdőt, amely sokat javított a táj állapotán. Egyben mérsékelte a szélcsatorna hatást, melyet az amúgy is szeles városban a szélirányra 45 fokos szögben épített utcák is enyhítenek. A korábban egységes Püspökerdő kettévált, a szigetközi rész a győriek kedvelt rekreációs területévé vált, míg a pinnyédi oldalon inkább természetközeli maradt az erdő, ahol a Nagy-Tákó régi medrei teszik változatossá a térszínt. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a városközponthoz oly közel eső Püspökerdő a jövőben is a különféle fejlesztési tervek célpontjában lesz.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/kesz_az_uj_zsilip_puspokerdonel_-_fotok/2355188/
• http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Magyarorszag_holtagai/pages/007_felso_duna.htm
• http://onkormanyzat.gyor.hu/cikk/a_puspokerdoben_epulhet_a_gyori_kajak_kenu_palya.html
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKozlemenyek_1998/?pg=607&layout=s&query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/BME_EKME_1963-1964/?query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91&pg=262&layout=s
• https://regigyor.hu/vegyes/puspokerdo-atvagasa-1980-1984/
• https://moderngyor.com/gyor-altalanos-rendezesi-terve-kozlekedes-1967/

A Rábca négy torkolata IV. - Ötrendes-érre dűlő

Elérkeztünk a győri Rábca torkolatáról szóló sorozatunk utolsó epizódjához. Tulajdonképpen már nem is Győrben járunk hanem Abdán, méghozzá 1986-ban, ahol a harmadik részt befejeztük. Ebben az évben nem messze az 1-es út Rábca hídjától, és nagyon közel Radnóti Miklós sírhelyéhez munkagépek jelentek meg egy régi Rábca-fattyúág helyén abból a célból, hogy Győrből Abdára helyezzék át a torkolatot.

Árvízkapu a Rábcán Abdánál (forrás: wikipédia)

Mint ahogy Róma sem egy év alatt épült fel, az új Rábca-torkolat kialakításához is kellett körülbelül négy év. A Nógrád c. lap 1987 február 11-én remekül összefoglalta az építkezés okait és az új meder paramétereit:

"Árvízkaput építenek Abdánál a Rábca folyón. A mintegy 50 millió forintért felépülő berendezéssel a dunai árhullámok levonulása idején teljesen elzárhatják a Rábca medrét, s megakadályozhatják azok visszaduzzasztó hatásának érvényesülését. A Dunán levonuló árhullámok ugyanis Gönyűnél beáramlanak a Mosoni-Dunába, s azon keresztül a betorkolló folyókba. A Rábca több mint 60 kilométeres szakaszán tökéletes árvédelmi biztonságot teremtő árvízkapu terveit már elkészítették az észak-dunántúli vízügyi igazgatóság szakemberei, és 1990-ig felépítik a létesítményt. 

Ez a vízügyi építkezés kiegészíti azt az ugyancsak fontos beruházást, amely már folyamatban van a Rábca folyó torkolati szakaszán. E program keretében Győrnél 3 kilométeres szakaszon új mederbe terelik a Rábca vizét. Az új mederszakasz a gátakkal együtt az idén elkészül. Fenékszélessége 18 méter lesz, amihez mindkét oldalon 36 méter széles hullámtér csatlakozik. A szabályozással lehetővé válik, hogy a régi, csaknem 5 kilométer hosszú mederszakaszt a pihenés, az üdülés szolgálatába állítsák. A régi torkolatnál megépült zsilipen és az árvízkapun keresztül az említett mederszakasz vizét az igényeknek megfelelően lehet szabályozni. 

A munkák befejeztével a Rábca a jelenlegi torkolatától jó néhány kilométerrel északra folyik majd a Mosoni-Dunába. Ez nemcsak az árvizektől óvja meg Győr északi városrészét, hanem a belvizektől is mentesíti a korábban gyakran veszélyeztetett városi területeket." 

Az árvizeknek 4,5 kilométerrel hosszabb utat kellett megtenni ezentúl, ha fel akartak kúszni a Rábcáig Gönyűtől. Lehetett volna ez 6,6 kilométer is, de éppen a Rábca-torkolat áthelyezésével egy időben készült el a Püspökerdei-átvágás Győrben, amely az uralkodó ÉNY-i szelet becsatornázta a belvárosba. A 30 évvel ezelőtti földmunkák révén alaposan átalakult a táj, az ember átvette a tájformáló szerepet a folyóktól. 

Épül az új Rábca meder Abdánál (fentrol.hu 1987. április 25.)

Gyakorlatilag itt a cikk véget is érhetne. Abdától keletre kiástak egy 2,5 kilométer hosszú új medret a Rábcának, keresztül a szántóföldeken. Ez a nyomvonal nem volt minden előzmény nélkül. A torkolatnál felépült az árvízkapu, mely hídként is funkcionál az arrafelé közlekedőknek. Győr vesztett egy folyót, így 1990 óta már kevésbé szolgál rá a megtisztelő "folyók városa" elnevezésre. Át kellett írni néhány sort a földrajz könyvekben, mint amikor a Rába vesztette el a Rábcát mint mellekfolyót 1906-ban. 

A Rábca új torkolata a Szigetköz felől

A Dunai Szigetek blog írásában mindig az a legjobb pillanat, amikor az eredeti témából kiágazik egy újabb hajtás, majd az szárba szökken. Valahogy így volt ez a PhD tanulmányokból kihajtó bloggal is. Az abdai új torkolat után nyomozva ugyancsak a fentrol.hu honlapon fenn van a környékről egy 10 évvel korábbi, 1976 nyarán készült légifelvétel is, ahol még nyoma sem kellene, hogy legyen az új medernek. Pedig ott van a nyomvonal. Egy keskeny, kissé kanyargós fasor képében, amely a Radnóti sírtól egyenesen tart a Duna felé, de közvetlenül a töltés előtt eltérül keletre, azaz lejtőirányba. 

Az előrejelzett meder Abdától keletre (fentrol.hu 1976. nyara)

A Mosoni-Duna jobbparti töltése terelgeti ezt a fasorral szegélyezett kis vízfolyást Pinnyéd irányába, ahol végül belevész a Nagy-Tákó kanyarulat helyén felnőtt erdőbe. Ugyanezt látjuk kissé más szemmel az EOTR 73-332 szelvényen. A térképészek állandó vizet jelöltek benne. Elképzelhető, hogy ez a névtelen patak egykor a Rábca egyik túlfolyója, azaz fattyúága lehetett? 

EOTR 1:10000 szelvény 73-332

Elképzelhető, természetesen. De miért lenne névtelen? Remek online térképtáraink vannak Magyarországon, ahol egy névtelen pataknak is percek alatt lehet nevet találni. A Mapire.eu kataszteri térképei között megtaláljuk Abdát is egy 1856-os felmérésen. Dűlőnevekkel együtt szerencsére. A dűlőkön nadrágszíj-parcellákat látunk, tagolásuk kirajzolja a vízfolyás fenti ábrázolásokkal megegyező kanyarulatait. És ott találjuk mellette a feliratot: "Ötrendes érre (dűlő)". Bátran nevezhetjük eztán a jelenkori Rábca folyó alsó szakaszát ezzel a névvel.

Már majdnem a végére értük, de nem mehetünk el még egy érdekesség mellett!

A névadó Ötrendes-érre dűlő (mapire.eu)

1856-ban Abda település a Rábca bal partján áll, házai az 1-es út két oldalán sorakoznak. Ott a hol jelenleg is. De vessünk egy pillantást az alábbi kéziratos térképre 1761-ből: 

Mappa geometrica fluvii Arabonis ramos duos continentis... 1761 (maps.hungaricana.hu)

Bár déli tájolású a kép, Abda szembeötlően nem a főút mellett fekszik, hanem rásimul a Rábca túlfejlett kanyarulatára. Pont arra az oldalra, amelyet a kanyarulatfejlődés dinamikája elmosna. 1761-ban még láthatjuk a Rábca híd védelmére épített "tarisznyavárat" és a mellette lévő vámházat. Az elmosódáson kívül az árvizek is fenyegették a települést, és nem csak a Rábca, hanem a Mosoni-Duna is rendszeresen kiöntött, hiszen a rajkai zsilip ekkor még nem volt meg. Nem véletlen, hogy a sok viszontagság következtében — oly sok más magyarországi településsel együtt — Abda is kénytelen volt átköltözni. Méghozzá a székeskáptalan tulajdonában lévő, a főútnál magasodó, ármentes Pityer-dombra. 

A Rábca tájformáló (faluköltöztető) erejére a falu régi helyén kápolna emlékeztet, tőle nem messze az ember tájformáló (folyóköltöztető) erejére pedig egy zsilip, amely megosztja a Rábca vizét a régi és új meder között.

...Mindeközben a torkolattól Pinnyédig még mindig nyomozható a régi Ötrendes-ér vonala. 

A Rábca négy torkolata III. - Régi híd az új meder fölött

Sorozatunk előző részét valahol ott fejeztük be, hogy 1906-ban elterelték a Rábcát, a medrét betemették, két évre rá pedig a hidat is elszállították az újonnan kiásott szakasz fölé. A Szarvas utcai híd majdnem nyolc évtizedig ívelte át a Rábcát, napjainkra a Rábca is eltűnt alóla és több más — jobb helyzetbe lévő — átkelő is létesült a holtággá vált meder felett.

1906 és az 1980-as éve közepe között a Rábca birtokba vette az új medrét, és annak ellenére, hogy legalsó szakaszán — a régi zsidó temető és a Mosoni-Duna között — mesterséges mederben kanyargott meglehetősen természetközeli képet mutatott. Mindkét partján árvízvédelmi töltés húzódott, de a közöttük meghagyott ártér 170-től 440 méter szélességig váltakozott. Abda alatti szakaszán a Pinnyédi ártér volt a legterebélyesebb, ebben a régi Duna meder, a Nagy-Tákó mélyedése is szerepet játszott. 

Olykor előfordult, hogy a Rábca medre kénytelen volt a Mosoni-Dunával osztozni. A nagyobb dunai árvizek rendszeresen visszaduzzasztották a Rábcát, ilyenkor a keskeny ártéri erdő lombkoronaszintig vízben állt. Az 1965-ös árvízi légifotója éppen egy ilyen ritka alkalmat örökít meg, bár fontos tudni, hogy ebben az esetben a Nagy-Duna vize torlódott fel Gönyűtől, hiszen a rajkai zsilip nem engedett árvizet a Mosoni-Dunára. A rendkívül hosszú, három hónapos árvíz ideje alatt nem csak a Rábca medre, de a környező, mentett ártéren fekvő mélyebb területek, egykori medrek is víz alá kerültek. A kép bal alsó sarkából induló árok a sorozatunk negyedik részében kitüntetett figyelmet kap majd.

Árvíz a Mosoni-Dunán 1965. július 8. 

1945-ben a Szarvas utcai híd sem kerülhette el a sorsát, március 28-án a visszavonuló németek felrobbantották. 1948-ban kezdődött meg a kiemelése, de a teljes helyreállításig 1958-ig kellett várni.

Tavaly november végi kirándulásunk alkalmával kissé más Rábcát találtunk. Az már ismert volt, hogy a Bős-Nagymarosi építkezések során Győrben is jelentősen átalakult a Duna; elkészült a püspökerdei átvágás, valamint az a beruházás Abda mellett, amelynek révén a Rábca egy életre megmenekült a dunai árvizektől (és egyben újabb torkolatot kapott, de erről majd később).

Legkésőbb 1986-ban a Rábca Abda és Győr közötti szakasza holtággá vált két zsilipnek köszönhetően. Közülük az alsó (leeresztő) zsilip egy szivattyúteleppel a torkolat felett néhány tucat méterrel épült meg. Rábcából így lett holtág, azaz Pinnyédi Öreg-Rábca. 

A holtág hossza 4,5 kilométer, átlagos szélessége 80 méter. Átlagos vízmélysége 1,2 méter, felülete 36 hektár, víztérfogata körülbelül 430 ezer köbméter. Helyi jelentőségű víztest, amely nem áll védelem alatt. Szerencsére nem került a Bercsényi-liget sorsára, azaz nem temették be. A torkolati zsilipnek köszönhetően immár ki lehet zárni a dunai árvizeket, azaz a két partján futó töltésre már nincsen szükség. Egyszerű megoldás lett volna beletúrni a mederbe és betemetés után hasznosítani, de tudni kell, hogy a töltések tetején sok helyütt utak futnak. Közülük a legfontosabb a Kunszigeti út, amely Győr belső területeit köti össze a Nagy-Tákó árterén keresztül Pinnyéddel. 

A Kunszigeti úti zsilipnél tett látogatásunk legérdekesebb megfigyelése az volt, hogy a Pinnyédi Öreg-Rábca nem vált holtággá, a zsilip jelentős mennyiségű vizet engedett át a Mosoni-Dunába. Abda mellett a beeresztő zsilipnél tehát megosztják a Rábca vizét; egy hányada az új mederbe kerül, míg a régi meder is kap friss vizet, hiszen Győrt is érinti és ennek közegészségügyi vonzata is van. A természetben a kéttorkolatúságot bifurkációnak nevezzük, ebben a helyzetben azonban inkább a vízügyesek által kialakított rendszerről van szó. Mindez persze jelentheti azt is, hogy a Rábcának pillanatnyilag két  torkolata van a Mosoni-Dunába. 

A csökkenő vízmennyiség hátránya, hogy a zsilip feletti szakasz folyamatosan szűkül, a Rábca felett egyre jobban összeborul az ártéri erdő lombkoronája. Így az 1908-ban áthelyezett hidat is egyre jobban elnyeli az erdő, lásd a kezdő képet, amely a zsilipről készült.

Miután a Duna már többé nem juthatott be a Rábca medrébe a környező területek talajvízszintje csökkent Győrszigeten, Gorkijvárosban és Pinnyéden. Ezáltal csökkent a belvíz által fenyegetett területek nagysága.  

Sorozatunk negyedik, záró fejezetében ellátogatunk a Rábca éppen aktuális torkolatához!

Kecske-zátony, Lapos-sziget

2017. november végén bukkantunk rá egy eltűnt győri szigetre, amelyet egyetlen korabeli térkép sem jelölt, így a nevét sem tudhattuk. A blog írásban az a szép, hogy nyugodtan meg lehet írni azt is, amit nem tudunk, de szeretnénk, hogy kiderülne. A cikket átvette a Régi Győr csoport, az Index és végül a Kisalföld újság is, így elmondható, hogy az írás elérte a kívánt hatást. Meglett a sziget neve, megtudtuk az eltűnés időpontját és okát is, amellett, hogy az egyik legnépszerűbb írásunk lett 2017-ben. 

Tartoztunk annyival ennek a kis dunai szigetnek, hogy eltűnése után ötven évvel legalább egy nevet találjunk neki, ezért a blog hat lehetséges nevet versenyeztetett meg az olvasók körében. Hála a Régi Győr oldalnak, a 918 szavazó nagy hányada győri volt, így mondhatni helyben dőlt el a sziget neve. Két hónap alatt a Lapos-sziget került ki győztesen, a szavazatok relatív többségét (268 szavazat; 29%) megszerezve. A győzelemben szerepet játszhatott a híres Lapos-tanszék, csakhogy ez alatt a két hónap alatt előkerült a sziget korabeli elnevezése is.

Méghozzá egy kommentből a Régi Győr oldalon: 

Sajnos ezt az információt nem lehet visszanyomozni és mivel térképen sem szerepelt soha kénytelenek vagyunk elfogadni, hogy az 1960-as években valóban Kecske-zátonyként ismerték a szigetet a győriek. A Lapos-sziget elnevezéssel párhuzamosan akár ezt is lehet használni a település történetével, vízrajzával foglalkozó írásokban.

Ugyanakkor több új részlet is felbukkant a sziget eltűnésével kapcsolatban. Egy 1969-ben készült fénykép alapján a Kecske-zátony ebben az évben már nem létezett, legalábbis a növényzet eltűnt róla. A győri Távközlési Főiskolát 1968-ban kezdték építeni, ami nem az épületek felhúzásával vette kezdetét, hanem a terület előkészítésével. Azaz a Vásárhelyi utca parasztházainak ledózerolásával, amiben a helyben állomásozó szovjet hadsereg is segítséget nyújtott. Minderre egy Kisalföld hétvégi mellékletben 2018. január 27-én megjelent cikkből derült fény. Ebben a szerző megemlítette ugyan a Dunai Szigetek blogot, de az írás megjelenésről már nem kaptunk értesítést. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy az online verzió fizetős, és sok pénz az 1990 forint egy olyan cikkért, amely hibáival együtt már megjelent itt a blogon...

A cikk második részében szereplő új információk révén némiképpen pontosíthatjuk a képet a Kecske-zátony felszámolásáról. 1970 és 1971 tavasza között zajlott a főiskola területének feltöltése. Egy év alatt 116 ezer köbméter anyagot terítettek szét a révfalusi oldalon, hogy se a Mosoni-Duna, se a Rába árvizei ne akadályozzák az oktatást. A feltöltéssel két legyet ütöttek egy csapásra, ugyanis a mederből kitermelt sziget révén egyszerre magasodott a talajszint és csökkent a Mosoni-Duna szintje. A munkálatokat az Észak-dunántúli Vízmű és Mélykotró Vállalat, valamint a FOKA, azaz a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat végezte. 

Így sikerült két hónap alatt minden apró mozaikdarabkát összeillesztve fényt deríteni egy 50 éve eltűnt dunai sziget sorsára és egy névadással megadni neki a végtisztességet. 

Nyugodj békében, Kecske-zátony/Lapos-sziget!

A Rábca négy torkolata II. - Séta a Bercsényi ligetben

Sorozatunk első részében a győri Rábca történelem előtti torkolatait vettük górcső alá. Történetünk fonalát ott vesszük fel, ahol már térképekre hagyatkozhatunk nyomozásunk során. Ma egy olyan mederszakaszt járunk be, amely több mint száz éve nem funkcionál mederként, ugyanis Győr városa egyszerűen odébb tette a folyó torkolatát 1906 nyarán.

A Rábca-torkolat a Radó-szigettel

Előző bejegyzésben bizonytalanságban hagytuk az olvasót, nem eldöntvén a kérdést, mi történt a  Rábca torkolatával a Nagy-Tákó kanyarulat lefűződése után. Az egyik elmélet szerint a Rábca a győri Bercsényi-ligeten keresztül érte el a Mosoni-Dunát, de nem kizárva azt a lehetőséget, hogy Győrszigetet már csak a nevéből adódóan egy Rábca-ág északról is körülölelte, valódi sziget-hangulatot kölcsönözve az 1905-ig önálló településnek. Egy másik (nem hivatkozott) elmélet szerint, melyet a Régi Győr honlap említ az épülő győri vár árokrendszerének vízellátása miatt vezették a Rábcát a mai Bercsényi liget helyére. Egy biztos, a modern kori térképészet hajnalán (XVIII. sz. vége) már csak egyetlen ágban folyt a Rábca a Mosoni-Duna felé. Mégpedig a mai sétánk helyszínén, a Bercsényi-ligeten keresztül. 

Győr, 1840-ben.

1840 körül a Rábca viszonylag kanyargós, (kis)alföldi térszínen érkezett meg Győrbe nyugat felől. Pinnyéd előtt egy már levágódott kanyarulat elhagyása után balról felvette a Tákó-kanyar maradék vizeit, majd egy éles jobbkanyarral beérkezett a városba, méghozzá Győrsziget és a bécsi külváros, (korábbi nevén Rácváros, újabban Újváros) között. Délkeleti irányból egy szokatlanul éles, derékszögű kanyarral északnyugat felé fordult és a Radó-sziget mellett — bármily meglepő, de körülbelül negyed kilométerrel a Mosoni-Duna előtt a Rábába torkollott. A Tákó kanyarulat lefűződése és a már említett 1906-os beavatkozás között a Rábca a Rába mellékfolyója volt a földrajzkönyvek szerint is.

Győrszig1840et település térképe 1851. (forrás)

Győrben a Rábcát ártéri erdők kísérték. Az 1840-es térképen látunk egyet Pinnyéd mellett, aztán a mai Gorkijvárosban a Kámán és Radnóti utcák között, valamint Győrszigettől északra a Rábcától a Dunáig. A jelenkori és múltbéli északnyugati szélirány ismeretében ez utóbbi felfogható egyfajta véderdőnek is, amely mögött Győrsziget házai némi szélárnyékot élvezhettek. Az 1851-es térkép még a fafajt is közli. Az utolsó, derékszögű kanyarulat után már városias településen halad keresztül; épületek kísérték szorosan mindkét partján. 

A Rábca egykori medre Győrben, 1976.

Kezdetben mindössze egyetlen fahíd vezetett át rajta Győrben, méghozzá az árulkodó nevű Híd utcánál. 1875-ben épült mellette, a mai Burcsellás köz vonalában egy gyalogos híd, amely a Krajcáros, vagy Cifra híd nevet viselte. 

Az 1875-ben épített ún. „Krajcáros híd” vagy „Cifra híd”.

A Híd utcai fahíd felett hamarosan eljárt az idő és a forgalmat sem bírta. 1893. októberében egy Resicabányáról idefuvarozott vashídra cserélték, mely tizenhárom év múlva szerepet kap még egyszer a Rábca történetében. 

A győri Rábca-híd 

1906-ban került sor Győr egyik legnagyobb városszerkezeti beavatkozására. Az eseményről 1906. november 28-án a Budapesti Hírlap így tudósított:

"Egy város átalakulása. Győri tudósítónk jelenti: Két nap óta új mederben folyik a Rábca és néhány hét mulva hamis lesz a földrajzi adata, hogy Győr a Duna, Rába és Rábca összefolyásánál fekszik. Az uj meder a város végén levő zsidó temető mellett vezeti a Rábca vizét a Dunába, mi által Győrt és a régi Győrszigetet a régi Rábcameder kiszáradása után szárazföld kapcsolja össze. A beállott változás a régi Győr képét teljesen átalakítja. A régi meder betöltésével nyert terület egyrésze Győr gyönyörü sétaterét fogja megnagyobbítani, a másik részét építkezésekre és egy új vasutállomás létesítésére használják föl."

A torkolat áthelyezésére az árvízveszély miatt volt szükség, hiszen a Mosoni-Duna visszaduzzasztása hatással volt a Rábcára is, amely ellen a szűk, városias partján nem lehetett védekezni. 

A Rábca híd utolsó pillanatai

Mivel a Rábca új medre átkerült Győrsziget északi részére — a már említett fűzerdőbe — a Rábca hídjai is funkciójukat vesztették. De mivel a győriek sajnálták volna kidobni a vadonat új hídjukat inkább hajóra pakolták és átvitték az újonnan kiásott meder fölé. Ennek a műveletnek 1908. augusztus 20-án az ország minden szegletéből csodájára jártak. Vízzel teli uszályokat úsztattak a híd alá, erre fából felépítmény került, amire ráfeküdhetett a vashíd. Amikor ez megvolt kiszivattyúzták a vizet és az egész alkotmány megemelkedett. Eztán mai helyére vontatták a hidat és ott ismét vízzel töltötték meg az uszályokat, a híd pedig az előkészített helyére került. Ekkor már előrehaladott állapotban volt a Rábca régi medrének feltöltése, a fenti képen még ott van a híd, de a kotrógép már alig fér el a maradék szűk mederben. A híd elszállításáról remek összefoglaló olvasható a Régi Győr honlapon, ahonnan a cikk illusztrációi is származnak.

A Rábca híd költöztetése 1908. augusztus 20.

Miután a híd elhajózott, földdel töltötték be a hátralévő néhány száz méternyi medret, de ahogy az az alábbi képen, sőt ma is látható, ez a térszín nem érte el a környező partok magasságát, így a meder-érzés a mai napig megvan ezen a szakaszon. A régi meder mindkét végén árvízvédelmi töltést emeltek, így a Mosoni-Duna már nem juthatott be az időközben Bercsényi-ligetnek keresztelt területre. Győrsziget természetföldrajzilag is összeforrt Győrrel, a közigazgatási egyesülés már 1905-ben lezajlott. 

Kilátás a Püspökvárra az Ecet u. és a Bercsényi-liget sarkáról

A Bercsényi-liget tehát Győr egyik legfiatalabb része. A terület hasznosítása meglehetősen vegyes képet mutat, mind térben, mind pedig időben. A régi Rábca meder két oldalán nagyon eltérő volt a területhasználat. A Rába és Rábca közé beékelődő Újváros kisvárosias arculatú, hangulatos főutcájú városrész volt, ahol iparosok és kereskedők dolgoztak, míg a szemközti Sziget faluból gyárkülvárossá fejlődött. Miután a Rábca eltűnt közülük megindulhatott volna az egységesülés, de a néhány évvel később megépült iparvágány — ha nem is olyan markánsan, mint a Rábca — hamarosan átvette a folyó elválasztó szerepét. 

Felszámolt iparvágány keresztezi a Bercsényi-ligetet, azaz a Rábca medret.

Sok minden került a betemetett meder L-alakú nyúlványára, például a keleti végén, közvetlenül a torkolat fölött egy rendelőintézet, a derékszög felett egy szakközépiskola, nyugaton egy részt felparcelláztak és családi házas övezet jött létre, megint máshol parkot és sportpályákat találunk, de az esetleges beépítés nem szüntette meg a "senkiföldje"-érzést. Nem véletlenül, Győrben kifejezetten nem szerettek mélyen fekvő, vizes területekre építkezni, legfeljebb akkor, ha nagyon nem volt más választás, például a József Attila lakótelepnél. 

A győri Bercsényi Miklós Szakközépiskola.

Ez volt a helyzet egészen sokáig. Tulajdonképpen a város nemrégiben fedezte fel újra ezt a területet. Évekkel ezelőtt szakaszosan (ahol éppen útfelújítás volt) felszámolták az iparvágányt, csak a talpfák maradtak ott emlékül a füves parkban. Ezzel eltűnhetett volna az elszigetelődés, csakhogy a helyére parkolók kerültek. A szigeti részről lassan eltűntek a gyárak. A Bercsényi-ligetet északról határoló tej és olajgyárakból csak egy kémény maradt meg monumentális mementóként, helyüket fokozatosan lakóövezet veszi át. 

A Bercsényi-liget "alsó" szakasza, bal oldalt a gyárkéménnyel. 

Mindeközben az északi részen, az egykori Győri Dózsa sporttelepen két hatalmas beruházás rajzolta át a tájat. Elkészült a Rábca töltés tövében a városi uszoda, déli szomszédságában pedig egy hatalmas sportközpont épült fel, amely 2017-ben otthont adott az Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztiválnak (EYOF 2017).  Ezen a területen már csak az utcahálózat őrzi a Rábca medrét, a teljes feltöltés elsimított minden szintkülönbséget. 

Szintkülönbség. Régi házak a parton és az új rendelőintézet a mederben. 

Valamivel a Bercsényi Szakközépiskola alatt, a Városház köznél kezd el úgy süllyedni a terep, hogy a kellő földrajzi ismerettel rendelkező ember kellő fantáziával felidézheti magában a Rábca régi futását. Ez a szintkülönbség a rendelőintézetnél éri el a legnagyobb mélységet. A Rába Quelle strand mellett futó töltés körülbelül 2-2,5 méterrel magasodik a rendelő telke fölé. 

A régi Rábca-torok, körülbelül a kezdőkép nézőpontjából

A régi torkolatra utal a Radó-sziget északi végében található partvédő fal vonalvezetése. Ez ugyanis nem ér ki a sziget csúcsához. Miközben máshol a Radó-szigeten végig közvetlenül a parton vagy partközelben fut, a Rábca régi torkolatánál érzékelhető egy feltöltött, alacsonyabb térszín (a fenti kép bal oldalának előterében), amely a vízének jelentős részét elvesztő Rába-meder feltöltésekor jött létre.

Ha visszatekintünk a Radó-sziget északi hídjáról jó ha nálunk van bejegyzésünk kezdőképe, enélkül már nem tudnánk elképzelni, hogy itt ömlött a kis Rábca a Rábába, majd ketten egyesülve a közeli Mosoni-Dunába.

Sorozatunk következő, 3. részében a Rábca első Mosoni-Dunai torkolatát járjuk be!

Köszönet Jakab Lászlónak a lektorálásért!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://www.sze.hu/ep/arc/irod/SA2001_GYORdomborzmedervand+SUMMARY/
• https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/gyor-szigeti-rabca-hid-athelyezese/
• https://regigyor.hu/ujvaros-sziget/rabca-mai-bercsenyi-liget-helyen/
• https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=3277
• http://helyrajz.blogspot.hu/2007/01/gyor-bercsenyi-liget-varosepiteszeti.html
• http://www2.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0013.pdf

A Rábca négy torkolata I. - Nagy-Tákó

A Rábca négy torkolata címmel indítunk útjára egy rövid sorozatot, amelynek témája Győr, a folyók városa és az izgága Rábca folyócska, amely hol itt, hol ott, hol pedig amott torkollott olykor a Mosoni-Dunába, olykor a Rábába. A torkolat vándorlásánál néha az ember is bábáskodott és volt olyan is, hogy egy komplett hidat kellett hajóra rakni és az új folyóágra átszállítani. 

A Rábca torkolat 1940-ben, Győrben

Kezdő bejegyzésünkben megpróbálunk a lehető legtávolabb visszamenni az időben, hogy a Rábca legkorábbi visszanyomozható torkolatát megtaláljuk. Nem lesz egyszerű dolgunk, hiszen Győr város terjeszkedése sok nyomot eltüntetett. Előtte azonban tisztáznunk kell néhány alapvető földrajzi fogalmat a folyóval kapcsolatban. 

Először is, a Répce és a Rábca ugyanaz a folyó. Tehát Répcelak és Rábcakapi eltérő nevük ellenére ugyanannak a folyónak különböző szakaszán helyezkednek el. A felső szakaszt, amelyik az alsó-ausztriai Rozália-hegységben ered, közel a burgenlandi határhoz Répcének hívjuk, azaz arrafelé már inkább Rabnitznek. Hollenthon körzet Blumenau/Virány települése felett a Spratzbach és Thalbach patakok összefolyásától számítva Győrig 127 kilométert tesz meg egy részben kiegyenesített, ásott mederben. Magyarországra Zsirától nyugatra lép be, hazánkra eső vízgyűjtő területe összesen 2676 négyzetkilométer. Medre Répcelakig javarészt természetes, ez alatt jobbára már mesterséges. Kapuvár és Osli településektől északra, már a Hanság területén felveszi a Rábából kiszakadó - egykori malomárok - Kis-Rába csatorna vizét. Innentől kezdve már Rábcának nevezzük. A Rábca keleti irányban, csatornázott mederben folyt Győr felé és most éppen a Mosoni-Dunába önti másodpercenként átlagosan 20 köbméteres vízhozamát. 

Szabályozását már az Esterházy család megkezdte 1775-ben. Korábban is végeztek rajta esetleges szabályozási munkálatokat, mint például 1568-ban, amikor Bécsben halhiány lépett fel a Fertő-tó vízszint-csökkenése miatt. A kiküldött bizottság fedezte fel, hogy özv. Nádasdy Tamásné a Répce teljes vízhozamát elvezette a Hanság felé, amely addig a Fertő-tóba folyt. Tekinthetjük ezt a XVI. századi állapotot a Rábca nulladik torkolatának. 

A Répce folyó (Lengyel Mihály képe)

Ez a nulladik torkolat is ideiglenes lehetett, hiszen szárazabb időszakban a Répce vízhozama is kevés volt a Fertő-tó medrének nedvesen tartásához. Csapadékos időszakban pedig a tó túlcsordult és a Hanságon keresztül a Mosoni-Dunába talált lefolyást. De az is előfordult, hogy egy nagyobb dunai árvíz átlépte a Mosonmagyaróvár és Győr közötti folyóhátat és némi vízfelesleg átfolyt a Fertő-tó felé. 

Győr felett a régi medreket már alig lehet nyomozni, a kanyarogva feltöltő folyószakaszok találkozásánál nagyon sok régi meder elvándorolt, átszakadt vagy megsemmisült. Még a régi térképek sem nyújtanak elég támpontot a Mosoni-Duna egykori kanyarulatának, a Nagy-Tákó fejlődéstörténetéhez. 

A Rábca első rekonstruálható torkolata valószínűleg a Püspökvár tövében volt, ahová a Bercsényi-liget helyén 1908 után feltöltött mederben érkezett. Kérdéses annak időpontja, hogy mióta "használta  ezt a medrét a Rábca, valamint az, hogy természetes meder volt-e, avagy a győri várépítések miatt vezették arra mesterségesen. A pontos helyszín meghatározása is bizonytalan, hiszen a Győr feletti mederfejlődés során a Nagy-Tákó kettős kanyarulata folyásirányban folyamatosan vándorolt. A Rábca és a Mosoni-Duna közötti keskeny folyóhátat mindkét folyó pusztította oldalazó erózióval; A Rábca délről, a Mosoni-Duna pedig északról. Feltételezések szerint valamikor a korai középkor során volt egy pillanat, amikor ez a földhát átszakadt — elmosta a rajta vezető római hadiutat — és a Mosoni-Duna elfoglalta a Rábca alsó medrét. Így a Rábca torkolata hirtelen mintegy két kilométerrel feljebb került, az akkoriban még önálló Győrsziget és Pinnyéd községek közé. 

Medervándorlás Győr térségében (XVI. század - Somfai A.)

Az új torkolat valahol a pinnyédi Fő út és Kunszigeti út kereszteződésétől délre található vizenyős területen lehetett (lásd alábbi kép). Közvetlenül 3-400 méterrel a torkolat előtt a Rábca egy hatalmas "U" alakú kanyarulatot írt le Gorkijváros és az 1-es út által körülölelt területen. 1784-ben már biztosan nem folyt benne a Rábca, lefűződésének oka és ideje nem ismert. Feltételezhető, hogy természetes kanyarulatfejlődés során fűződött le. Nagy része ma is nyílt vízfelület ill. nádas. 

A nádas rejti a nagy-tákói Rábca torkolatot.

A Rábca után vizsgáljuk meg a Mosoni-Duna korabeli helyzetét is! Győr felett, az egykor bővizűbb Mosoni-Dunán, az első képen látható fordított "S" kanyarulat valahol a győri Szúnyog-szigetnél kezdődött, követte a régi Püspökerdei mellékág vonalát egy darabon, de azt fiatalabb korábban elhagyta és két túlfejlett kanyarulatot tett meg. Egyet Sárás, egyet pedig Pinnyéd felé. Mint már volt róla szó, Pinnyédtől délre vette fel a Rábcát. A Nagy-Tákó kanyarulat ma is nyomozható a Püspökerdő mélyebben fekvő részein, valamit az 1950-ben Győr részévé vált Pinnyédtől keletre. 

Valamikor a XVII.-XVIII. század során a Nagy-Tákó Sárás-Pinnyéd közti alsó kanyarulata átszakadt Győr-Révfalu mellett. A felső, püspökerdei kanyarulat megmaradt, a Nagy-Tákó félszigete pedig rövid időre szigetté vált, amelyet nyugatról az új meder, keletről pedig a Nagy-Tákó határolt. 

Az ősi táj vázlata Győr környékén (Borbíró-Valló)

Egyetlen komoly kérdőjel merülhet fel a Nagy-Tákóval kapcsolatban, amely kérdés nem érinti a Rábca-torkolat elhelyezkedését; Merre folyt tovább a Duna, a Rábca-torkolat alatt? A kérdésre három egyformán lehetséges válasz adódik:

1. Győrszigettől északra, az 1908-ban kimélyített meder helyén
2. Győrsziget és a bécsi külváros között
3. Mindkét irányba

Amit ezzel kapcsolatban tudunk: 1784-ben, az első katonai felmérésen a Nagy-Tákó kanyarulat külső íve már csak egy vékony mocsár és a Rábca Győrsziget és a bécsi külváros között ömlik a Mosoni-Dunába. De ez a torkolat már a következő rész témája lesz. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://www.sze.hu/ep/arc/irod/SA2001_GYORdomborzmedervand+SUMMARY/
• http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Magyarorszag_holtagai/pages/009_raba.htm
• https://www.geocaching.hu/caches.geo?id=3277
• http://www2.vizeink.hu/files/vizeink.hu_0013.pdf
• https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/16173/view/?pg=1&bbox=-870%2C-7126%2C10995%2C193
• http://www.vasiszemle.hu/2008/06/keszei.htm
• http://www.digitalisrabakoz.hu/webimages/files/gyorsovenyhaz_hancz_gabor_a_rabca_szabalyozas_tortenete.pdf