Bár mellett található egy öt kilométer hosszúságú, igencsak változatos ártéri terület, ahol a feltöltődés és az erózió mintázata egyszerre tanulmányozható. A két folyamat által érintett terület nagysága között hatalmas a különbség; a látványosabb erózió a főág parti sávját érinti, miközben a keresztgát által elzárt mellékágban szép csendben több tíz hektárnyi erdő nőtt fel az elmúlt fél évszázad alatt.
A Duna közepén, kb. száz éve kialakult sziget déli csúcsa. Balra a főág alacsony vízállás idején, jobbra a magasabb fekvésű, kiszáradó mellékág maradványa (2023.10.07 Mohács 102-103 centiméteres [LKV+53 cm] vízállásnál). Fontos megemlíteni, hogy a kép jobb oldalán látható erdő is egykori Duna-mederben nőtt fel. A sziget déli csúcsát a folyóvízen kívül a hódok is jelentős mértékben formálják.
Ugyanaz a felvétel a főág irányából. A Duna sodrása és a hajózás keltette hullámzás a sziget jelentős részét elbontotta, sőt már a mellékágban felnőtt erdő déli részeit is a folyóba dönti. Az erózió fő oka a folyószabályozás és a Bári-szigetre épített keresztgát, mely fele akkora mederkeresztmetszetbe kényszerítette a teljes vízhozamot. A főág felőli part rendkívül meredek, egy méternyire a parttól már nem lehet látni a meder alját az alacsony vízállás ellenére.
A nyílt vízfelület folyamatosan zsugorodik a mellékágban. Teljes szélességében csak a keresztgát alatti szakaszon maradt meg, elsősorban az átbukó vízmennyiség elmosó hatása következtében. A keresztgátnak erőteljes szűrő hatása van, a felvízen megfogja a hordalékot, ami erőteljes hordalékfelhalmozódást eredményez.
Mint egy felfordított gereblye, úgy fogja meg a kőszórás északi oldala az uszadékot. A képen látható uszadék vastagsága helyenként meghaladja az egy métert is. A belőle származó szerves anyag táptalajt biztosít a gáton felnövő fák számára, lehetővé téve a növényzet gyors terjeszkedését a nyílt meder rovására. Két helyen történt látható kísérlet a keresztgát koronájának megbontására, de ezek a beavatkozások számottevően nem befolyásolhatják az üledékfelhalmozódást, vagy a meder átöblítésének lehetőségét.
Üledékfelhalmozódás zajlik a főági szakaszon is. Képzavarnak tűnhet elsőre, de ez a parterózióval párhuzamosan zajlik, igaz többnyire rejtve a szem elől és csak kisvíz idején látható zátony-formákat képez. Miközben a középvíz bontja a meredek partot, a szekcsői sarkantyú alatt a mederben borda formájú zátonyok képződnek, nagyjából merőlegesen a partvonalra. Földrajzos körökben axióma, hogy Paks (pontosabban Uszód) alatt a Duna már nem képes kavicsanyagot szállítani, azonban Bár mellett pásztákban lehet találkozni kaviccsal, de tény, hogy a hordalék fő tömege homok.
A Bári-sziget északi része mentén kialakult zátonyok tűnhetnek fiatal formának is, de már egy 1968-as légifotón is felbukkannak. Dél felé fokozatosan elvékonyodik, és hozzásimul a keskeny, meredek, eróziós parti sávhoz.
Stabil mederszakaszok egyik jellemzője, hogy kisvíz idején gond nélkül lehet sétálni a part mentén. Nos, a Bári-sziget főági oldalán erre nincs lehetőség. A meredek partfalban a fák gyökerei folyamatos támadásnak vannak kitéve.
Ebben a harcban alapvetően vesztésre állnak, egy tíz méteres szakaszra átlag két kidőlt fa jut, lecsupaszított koronájuk messze benyúlik a vízbe, világháborús szögesdrót-szerű akadályrendszert képezve a felkészületlen vándorok számára.
A folyamat egyik érdekes mozzanata, amikor a leomló partból származó anyag eltemeti a kidőlt fákat. Az áramló víz folyamatosan koptatja le a kisebb ágakat, kialakítva egy természetes művészeti installációt.
Kevésbé meredek partszakaszokon a hódok is besegítenek a fák kidöntésébe. Nyomaikkal lépten-nyomon találkozni a sziget déli részén, de a mellékágban felnőtt fűzerdőben is dolgoznak.
Kidőlt fákból a sziget belső részén sincs hiány, a legérdekesebb példány geomorfológiai szempontból a fenti képen látható nyárfa, amely egykor két szigetrész közötti ágat lezáró rövid kőszóráson nőtt ki. A kőszórást azóta betemette a hordalék és valószínűleg sose bukkanna rá senki, hacsak valami csoda folytán a kövek nem kerülnének két méterrel a felszín fölé...
Eróziós felszínformák kialakulhatnak olyan felszínen is, ahol többnyire a feltöltődés jellemző. A főág és a mellékág között közlekedő víz viszonylag jól felismerhető meandereket alakít ki. Egy ilyen csatornában a víz két irányban közlekedik, árvíz idején ezen áramlik be a főág vize és apadáskor ugyanitt szívódik le a mellékágban felgyűlt víztömeg. Hasonló forma kialakulhat két elszigetelődött mellékági vízfelület között is.
Az elmúlt évszázadokban a Duna folyásiránya rendkívül gyakran változott Bár mellett. A téma bővebb kifejtést igényelne, de 1860-ban a Duna főága még közvetlenül a falu mellett folyt. Ennek nyomai a mai napig megtalálhatók a bári gyepen. A több száz méter széles mederből néhány alig tíz méter széles árok maradt meg, melyek közül a legmélyebből éppen kibukkan egy ember feje. Az alig másfél évszázados gyors változás okai között ott található a folyószabályozás és a dunai üledékek dél felé finomodó szemcsemérete.
