Tábla a Molnár-szigeten

A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Soroksári Önkormányzat felkérésére egy tájékoztató táblát helyezett ki a Molnár-sziget északi csúcsára 2022 áprilisában. Az ábrák között felbukkan két ismerős ábra, és három fénykép amelyek eredetileg a Dunai Szigeten jelentek meg.

Mivel utoljára 10 és fél éve született a blogon helyszíni beszámoló a 2018-ban év dunai szigetének választott soroksári Molnár-szigetről, a majdnem kerek évforduló és a kihelyezett táblák miatt aktuálissá vált egy újabb látogatás. A táblák lefotózásán kívül arra a kérdésre is választ kellett találni, hogy az elmúlt egy évtized alatt mennyiben formálta át a szuburbanizáció a Molnár-szigetet, illetve milyen állapotban van mostanában a keskeny mellékág. 

Bőven volt idő gondolkodni ezeken a kérdéseken, ugyanis a táblát a lehető legtávolabbi pontra, a sziget északi csúcsánál helyezték ki.

Eredetileg a hipotézis az volt, hogy mindkét kérdésre bonyolult lesz válaszolni. Aztán a sziget körbejárása alatt megtett négy kilométeren mindösszesen egy épülő ház jött szembe. A Molnár-sziget mintha Csipkerózsika-álmát aludná. A sziget gerincét alkotó Molnár utca mentén még mindig a sufnituning nyaralók, veteményeskertek, üres telkek, gyümölcsösök, régi polgáribb nyaralók dominálnak. Új építésű, családias házakat elsősorban a Molnár-sziget északi csúcsán, valamint a Soroksári-Duna mentén találni. Ennek történelmi okai vannak, ezek olyan feltöltött területek, amit a község a Dunától hódított el és itt eleve ilyen házak épültek, míg a sziget magján a zártkertes beépítés volt jellemző, a veteményes és gyümölcsös telkeken felépített kicsiny lakokkal. 

A mellékág állapotáról megfelelő vízi jármű hiányában nem lehet számot adni. A Molnár-sziget keleti partját nem lehet machete hiányában végigjárni. A kertekből kiszökött bambusz, az elvadult cserjék és az aljnövényzet tömege olyan akadályokat képez a rendezett telkek parcellái között, mint a gátak a 400 méteres gátfutáson. A sziget déli és északi csúcsán kissé rendezettebb a helyzet, de ennek valószínűleg a természetvédők a lakóknál kevésbé örülnek, tekintve, hogy az egész Soroksári-Duna mellékágastul Natura 2000-es terület. Mint arról a kihelyezett táblák is tájékoztatnak. 

Mivel a nádas egyfajta átmenetet képez a szárazföld és a víz között, nem teljesen világos hol húzódik pontosan a Natura 2000-es terület határa a mellékág mentén. Soroksáron rendre felvetődik a mellékág "rendezésének" kérdése, ami alatt tulajdonképpen azt kell érteni, hogy "mikor kotorják már ki ezt a szennyes mocsarat?" A viszály forrása abban rejlik, hogy a lakók és a természetvédők két gyökeresen eltérő választ adnak a kérdésre. A mellékág mentén egyelőre a természetvédők állnak nyerésre, ezzel szemben a főág mentén a telektulajdonosok kiülős placcai hozzák a meccset döntetlenre. 

Kilátás a soroksári magaspartra a szigetről.

Behajtani tilos, kivéve madarak

A tábla számunkra fontosabb oldala.

A tábla másik oldala.

Néhol a fíling kedvéért meghagyták a nádat a lakók a Soroksári-ág mentén.

Családbarát folyó.

Nahát, csak nem a Molnár-szigeten lakik...?

Levelet kaptam lájf...

A Molnár-sziget (hegy)gerince.

Alkonyodik a Molnár-szigeti mellékág felett.

Jobb híján a felek akár ki is egyezhetnének ebben a döntetlenben.

A soroksári "Inselbaum"

2018. március 16-án, a Molnár-szigeti sétán hívták fel a figyelmemet Soroksár egykori "Moszkva téri órájára", az Inselbaumra. A párhuzam nem véletlen, Soroksáron a komp és a molnár-szigeti híd között álló nyárfánál találkozott a munkaerőpiaci kereslet és kínálat, azaz ennél a fánál gyülekeztek a helyi napszámosok és munkanélküliek abban a reményben, hogy valaki felfogadja őket. A fa ugyan ma már nincsen meg, de emlékét a helybélieken kívül egy német nyelvű polka is őrzi. 

A fotók a Soroksári Grassalkovich Kör gyűjtéséből származnak, 

a blogon a hozzájárulásukkal szerepelnek.

Az Inselbaum hűlt helye a Molnár-szigeten

A soroksári Molnár-sziget a Soroksári-Dunaág legkeletibb pontján található, 2018-ban ez a sziget nyerte az "Év dunai szigete" szavazást. Mivel a Tassnál felduzzasztott kisebbik Dunaág északi részén található, itt még meglehetősen keskeny a meder, melyben a víz is viszonylag lassan hömpölyög. A náddal, sással övezett part nem egy tipikus dunai táj, ellenben viszonylag tipikus a Soroksári-Duna mentén. A gubacsi zárás elkészülte után a folyóág felső részéből hirtelen eltűnt a víz, a szigetek szárazra kerültek és majdnem ez lett a sorsa a Molnár-szigetnek is. Mellékága folyamatosan iszapolódik fel és várható, hogy kotrás nélkül egy emberöltőn belül benövik a vízinövények. 

Nehéz ma elképzelni, hogy régen ebben a mellékágban még hajómalmok tucatjai teleltek. 

A hajómalmokkal övezett Tündérligeti híd a Molnár-szigetre (1910 körül)

„Molnár-szigeten állt egy nagy fa, a „Munkanélküliek fájá”-nak hívták. Apám legénykorában hölgyeket fényképezett alatta üveglemezre. Az Inselbaum még egyszer szerepet kapott a családunk életében. A háború után nem tudtunk visszaköltözni a házunkba, mert nem volt fedele. Kiss Ádám, kovácsnál laktunk, tüzelőnk nem volt. Apám ezért kölcsönkérte a kovács kétkerekű kocsiját, lementünk a Molnár-szigetre és apám kivágta a munkanélküliek fájának gyökerét, már csak az volt meg.”
(Interjú Kustvall (Schwab) Angélával) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa: Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 154. oldal 

A munkanélküliek fáját Soroksáron nem véletlenül nevezték Inselbaum-nak. Egyrészt azért, mert a Molnár-szigeten állt, másrészt azért, mert Soroksáron élt a történelmi Magyarország egyik legnagyobb sváb közössége. 1891-ben 12 ezer fős lakosságából több mint 7 ezer vallotta magát svábnak. A "sváb" elnevezés Soroksár esetében megtévesztő lehet, mert a helyi német anyanyelvűek közül nem mindenki volt sváb. "Schorokschar" benépesülése idejében élesen elvált egymástól a Németország különféle területeiről toborzott frank és a sváb lakosság, hogy még egymás között sem házasodtak azon kívül, hogy egymás utcáiba sem költözhettek. Ez az ellentét azonban feloldódott, ma már senki nem beszél frankokról ha a soroksári németekről esik szó. 

Talán az Inselbaum (auf der Müllerinsel), azaz a "szigeti fa" funkciója kapcsolódott egykor a molnár mesterséghez. Elhelyezkedése (47.398221, 19.109614) első ránézésre periférikusnak tűnhet, A második világháború alatt eltűnt fa a Molnár-sziget déli csúcsánál állt, ott, ahol a Meder utcába torkollik a sziget "gerincútja" a Molnár utca. Mai fejjel szinte elképzelhetetlen, hogy mi vonzhatta éppen ide a helyi munkanélkülieket. Talán régebben éppen a hajómalmok, hiszen a téli karbantartásukhoz szükség volt munkáskezekre. Másrészt éppen itt megy át a komp Csepelre, és a Molnár utca mentén is százával álltak a soroksáriak nadrégszíjparcellái, ahol gyümölcsszedéshez, metszéshez, szőlőkötözéshez el lehetett hívni az Inselbaum környékén téblábolókat. Aztán nem feledkezhetünk meg a közeli Tündérliget vendéglőről, ami ugyancsak mágnesként vonzhatta a ráérős helyieket.

A munkanélküliek egykori nyárfájáról szerencsére korabeli leírások és fényképek is fennmaradtak:

„Nyáron, a hétvégeken kiruccantunk szüleimmel a Kis-Duna-ág partjára, vagy a Molnár-szigetre, ahol Soroksár lakossága trombitált, táncolt, vagy kártyázott, míg be nem esteledett. A hét fáradalmait, gondjait felejtették ott el, miközben harsányan énekelték a “Auf der Insel steht ein Baum”-ot, ami fonétikusan úgy hangzott, mint “auf t´inzl stét á pám...”! A Fekete Szádi Duna-parti lugasában, egy öreg tangóharmonikás húzta a pattogó sváb polkákat, erre ropta a nép a táncot és ízesen kanalazta a frissen főzött halászlét. Oldalt, egy forrás mélyedésében tartották az éppen fogott tükörpontyokat”

(Interjú Lux Antallal) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 173. oldal 

„A Duna nevelt, sokszor ott evett minket a fene. Csónak, hajó, minden volt. Fürödtünk, halat fogtunk, és meg is ettük. Sokat jártunk a Tálingra is. A vasúti hídnál volt egy kis duzzasztott rész. Ott lehetett fejest is ugrani. Mindig szoktam cukkolni a[z Ott] Sebőt, hogy ő a nagy Táling-kutató, és mindig ment horgászni is oda, de ő nem mert leugrani a hídról. Én igen. Ugrottam is sokat. A duzzasztás után ott tisztították a kocsikat, a lovakat is. Ha kiszáradtak kocsikerekek, ott álltak egy ideig és várak, míg megdagadt. A Sörösnél, és itt a Bakallár-háznál is volt ilyen lóúsztató. Itt az utcán ment le a csorda a Szigetre. Tele volt a Sziget legelő tehenekkel. Soha nem volt nagy fű, meg gaz. Gyerekkoromban az Ins’lbaum már nem volt meg, de azt láttam, amikor ott fociztunk a Tündérliget után a Festékgyár pályáján, hogy mindig volt egy pár öreg sváb, akik ott beszélgettek és kártyáztak. Olyan okosak voltak a semmittevésben, hogy nem igaz! Az Ins’lbaum is ilyen lehetett. A szigetnek azon a részén, ahogy megyünk a komphoz, mély volt a talaj, a talajvíz töltötte fel. Nyáron a nagy melegben sok idős asszony, de férfiak is oda mentek fürdeni, mintha gyógyvíz lenne. Csak ugye hálóingben voltak. Aztán betondarabokkal töltötték fel azt a részt. Hajóval hozták a sittet. Sokan fürödtek a patak torkolatánál is, ahogy a patak hozta a homokos hordalékát és szétterítette. Sekély volt ott is a víz, könnyen fel tudott melegedni. Lőrincről, Kispestről is jártak oda, még az ötvenes évek elején is.”

(Interjú Váradi Weimper Péterrel) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 348-349. oldal 

Soroksáron a helyiek emlékezetében a mai napig élénken él a fa emléke. A hagyomány őrzésében segíthetett a fáról szóló polka is, amely annak idején hanglemezen is megjelent, sőt számtalan verzióban hallgatható a youtube-on is. A Molnár-szigeten a dal szövegét immár kőbe is vésték. Hol máshol mint az újraültetett fácska mellett, a tündérligeti parkban. 

"A "Szigeten" áll egy fa, 

a dologtalanok fája.

Akinek nem volt munkája,

Oda ment, a szigetre, fa alá.

Reggeltől, délen át, egész estig.

Egész nap semmit se' csináltak.

Egy pakli kártyával a kezükben.
De senkinek sincs semmi köze hozzá."

Köszönet a tippért Pfiszter Tamásnak! 

Ha valakinek van további képe az "Inselbaumról" kérjük küldje el a blog email címére!

A Molnár-sziget szelleme

Mint egy asszony a fiatal éveire, úgy tekint vissza a száz év távlatából a soroksári Molnár-sziget egykori önmagára a fentrol.hu légifotóján. De nem csak a szigetnek van hová visszatekintenie, az őt övező Soroksári-Dunának is van oka nosztalgiázni; egyikük elhízását, a másikuk lesoványodását köszönheti ugyanannak a beavatkozásnak. 

Átdereng a fiatalkori Molnár-sziget (fentrol.hu 1964. április 19.)

1964. április 19-én készültek a bejegyzés képei. Az ok, amiért ezeknek a képeknek külön írást szenteltem elsőre is szabad szemmel jól látható — amennyiben az ember tudja, hogy mit keressen. A Molnár-szigeten kifejezetten éles kontraszttal válik el a régi és az új, a múlt és a jelen. A kontrasztot a szürkeárnyalaton kívül a területhasznosítás is kiemeli. Az északi és déli csúcs kivételével szemünk elé tárul a Molnár-sziget leánykori lenyomata, annak a kornak a képe, amikor még nem létezett a Gubacsi zárógát és a Soroksári-Duna még bővizűen, szabadon hömpölygött a Királyerdő mellett, a Csepel-sziget keleti oldalán. 

A Molnár-sziget déli csúcsa (fentrol.hu)

Miközben a folyó esésviszonya miatt a Soroksári-Duna déli része Ráckevén és tőle délre szinte az egész szélességét megtartotta, az északi részen a meder rendkívüli módon elvékonyodott. A Molnár-sziget melletti 300 méter széles Duna napjainkban a szélesebb szakaszokon is csupán egyharmada a korábbi értéknek. 1964-ben ez a folyótól elhódított terület már a sziget része lett, mint ahogy a csepeli part is 120 méterrel gyarapodott, ahol strandfürdő épült az így nyert területen. 

Határvonalak. (fentrol.hu)

Ugyanígy gyarapodott (hízott) a Molnár-sziget is. Az 1964-es légifotón egyszerre láthatjuk az "elhízott" és a "sovány" verziót. A régi szigetmag gazdaságilag hasznosított terület volt. Már régen eltűntek mellőle a svábok hajómalmai, sőt maguk a svábok is, de a nadrágszíjparcellákon még zártkerteket és gyümölcsösöket láthatunk. A keskeny, világos színű parcellák végén már nem a Duna hullámzik, hanem a kiszáradt és befüvesedett partot látunk, amely sötétebb (nedvesebb) színével elüt a régi szigetmagtól. Közben a Molnár-sziget Soroksár felé eső része más fejlődési irányt járt be. Itt nem töltődött fel a meder, hanem a nádas lassú térhódítása és a fokozatos feliszapolódás változtatta meg a táj arculatát. Sok helyen ötven métert kell megtenni a sűrű nádasban, hogy a molnár-szigetiek kijuthassanak a stégükhöz. Sőt a sziget déli csúcsánál mindössze öt méterre szűkült a nyílt vízfelület. 

A Duna mint településszerkezeti választóvonal (fentrol.hu)

Hiába keresnénk ma már ezt a szabad, füves területet, 1964 óta a Soroksári-Dunán lezajlott nyaraló építési láz majdnem teljesen átformálta a parti sávot a Molnár-sziget egykori nyugati partján futó Völgyhajó utca és az új partot jelölő Házhajó utca között. Ugyancsak beépült a régi szigetmagtól (a Fűzfás utcától) északra elterülő terület. Mindössze egyetlen rövid szakasz maradt meg, a révtől északra, amennyiben a Molnár-sziget déli irányban meghosszabbodott nyúlványát nem számítjuk. Sajnos ezek az építkezések teljesen lehetetlenné tették a Soroksári-ág rehabilitációját, hiszen ha esetleg növelnék a Kvassay zsilipnél beengedett víz mennyiségét az a parti létesítményeket fenyegetné, ami ellen a medertől elhódított területek telepesei hevesen tiltakoznának. Így marad az örökös harc a feliszapolódás és a vízminőség romlása ellen. 

A 2018-ban az "év dunai szigetének" választott Molnár-sziget régi szelleme pedig mostanában is létezik, legfeljebb kissé elhalványult. Ma már nem az élesen elkülönülő kontraszt képezi a határvonalat, hanem az utcahálózat és a telkek eltérő formája. 

Eltűnt hajómalmok, eltűnő sziget - A soroksári Molnár-sziget története

1. rész Mi lett veled, Molnár-sziget?

A november 20-i soroksári látogatással (képek ITT) kapcsolatban találtam ezt a videót a Centrum TV honlapján, mely a Molnár-sziget és mellékága jelenével foglalkozik. Kedvencem az a híd, mely alatt csónakkal sem lehet áthaladni. A videót sajnos nem tudtam  beilleszteni, de érdemes megnézni ezt a 10 perces összeállítást, ugyanis a bejegyzés szorosan kapcsolódik hozzá. A riport elkészülte óta a helyzet változatlan:

Molnár-sziget! Félsziget?

Sajnos igaza van a riportban megszólalóknak abban, hogy a soroksári Molnár-sziget és környezete meglehetősen rossz környezeti állapotban van. Novemberi látogatásunk alkalmával erről személyesen is meggyőződhettünk. Az őszi alacsony vízállás ellenére ugyan a Molnár-szigetet teljesen körülölelte a Soroksári (vagy másik nevén Ráckevei)-ág vize, de számos jel mutatott arra, hogy valami nincsen rendben. A révhez vezető Meder utcai hídon állva meglepetésként ért, hogy a mellékág vize északi irányba áramlik. Erre a különös jelenségre nagyon nehéz hihető magyarázatot találni.

1. kép A nádas helyén nemrégiben még a Duna hullámzott

   

A Molnár-sziget állapotát jól jellemzik a mindenütt megtalálható, kiterjedt nádasok. Nádasok kifejezetten ritkán kísérik a Dunát, elsősorban az állóvizeket kedvelik. A Soroksári-Duna jelenlegi 40 centiméteres esése 57,3 kilométeren kifejezetten kedvez a nádasok megjelenésének. Folyóvizeknek az öntisztulási képessége sokkal nagyobb az állóvizekénél, így a Soroksári-Duna a szennyeződésekkel szemben érzékenyebb.  A Kvassay-zsilipen keresztül érkező Duna vízből a szállított hordalék sebességcsökkenés hatására azonnal kiülepedik. A bejutó szennyeződéseket normális esetben az áramlás azonnal kimosná, ebben a közel állóvízben azonban csak halmozódik. A Soroksári-Duna felső szakaszán jelentkező eutrofizációnak és romló vízminőségnek ez az egyik fő oka. A másik a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep kifolyója. A környezeti állapot romlása egy laikus szemével is könnyen felismerhető itt Soroksáron. A Molnár-sziget környezetében medret szűkítő feliszapolódás jelentkezik a déli csúcson és a mellékág mindkét partján. Egyes helyeken a szigeti nyaralóktól akár 20 métert is meg kell tenni 3-4 méter magas nádason keresztül, hogy elérjük a szűkülő nyílt vízfelszínen álló stégeket (1. kép). A sziget növekedése szinte szabad szemmel követhető. 

2. kép A Molnár-sziget déli csúcsa és a Gyáli-patak torkolata.

Egy újabb aggasztó jelenség, hogy a Molnár-sziget déli részén betorkolló Gyáli-patak kiterjedt deltatorkolatot épített a mellékágba (2. kép). Szinte teljesen feltöltve a medret szeméttel és hordalékkal. A patak egyaránt szállít mezőgazdasági területekről műtrágyát, valamint lakott területekről szennyvizet. Csapadékos teleken pedig belvizet. A Soroksári-Dunába érve mindezt lerakja a vízi növények nagy örömére. A termékeny iszapot azonnal birtokba veszik a nádasok, mert a víz sebessége nem elegendő, hogy átmossa a mellékágat. Különösen úgy, ha vize az ellenkező irányba folyik, mint amerre kellene. Feltehetőleg ha a patak esetében nem történik beavatkozás, akkor rövidesen elzáródik a déli kifolyás.

A Soroksári-ág mai helyzete azért elkeserítő, mert - mint a Centrum TV riportjából is kiderül - senki sem tud jó megoldást találni a felmerülő problémára. Ez a jelen. De mi lehetett az ok, ami miatt ez a helyzet kialakult? Ennek próbáltam utánajárni.

2. rész Eltűnt hajómalmok - eltűnő sziget: A Molnár-sziget története
  

A szabályozatlan ágban a Gyáli-patak torkolata környékén a csepeli és soroksári parton futó ármentes térszínek mintegy 400 méterre megközelítették egymást és összeszűkítették a Duna medrét. A mederszűkület felett szétterülő széles ártéren két sziget (és több időszakos zátony) alakult ki, a nagyobb és idősebb Gubacsi-sziget (az itt élő svábok nyelvén: Kohlbacher Insel), valamint a fiatalabb Molnár-sziget (Klein Insel). A névadó Gubacs egykor virágzó mezőváros volt, egészen a török hódításig. A Molnár-sziget elnevezés későbbi, a soroksári vizeken őrlő hajómalmokról kapta a nevét. A Gubacsi-sziget az évszázadok során fokozatosan, természetes úton vált a part részévé. 1723-ban feljegyezték róla, hogy Grassalkovich Antal 1600 forintot fizetett érte a Vattay családnak (a történelem fintora, hogy 1850-ben a Vattayak visszakapták, de rá egy évre eladták a soroksáriaknak). Ekkoriban legelőnek használták ezt a hosszú szigetet. A délebbre fekvő Molnár-sziget, ahogy egy valódi zátony-szigethez illik, gyakran változtatta alakját és elhelyezkedését. A Dunai Mappáció térképein ábrázolják azt a pillanatot, amikor két különálló zátonyra vált szét. Ennek nyomait a mai domborzaton könnyen fel lehet ismerni. A pusztító 1838-as árvíz után készített térképeken már egységes, orsó alakú sziget. A soroksáriak lassan birtokba veszik, szőlőt, kiskertet telepítenek rá. Könnyen megközelíthető, hiszen rév közlekedik Soroksár és a Csepel-sziget között. A sziget nevezetességét azonban nem a homoki szőlő adta. Ha bármelyik Soroksárról készült térképre pillnatunk, szembeötlő, hogy mindig legalább egy tucatnyi hajómalmot ábrázolnak körülötte (1. ábra).

1. ábra A soroksári Molnár-sziget hajómalmai három térképen.

A Jókai Aranyemberében is megjelenő úszó szerkezetek a Soroksári-Dunaág szabályozásáig meghatározó elemeik voltak a tájnak (3. kép). Szám szerint 120 hajómalmot ringatott a víz a lezárásig.  Mára egyetlen egy maradt, Ráckevén. Mivel Soroksár abban a szerencsés helyzetben volt, hogy közvetlenül a Duna mellett húzódó ármentes térszínre települt mi sem volt egyszerűbb a gazdák számára, hogy a megtermelt gabonát levigyék a Dunára őröltetni. Megvolt a kellő szélesség, vízmélység és sodrás. A vízimolnárok igencsak jól tudtak alkalmazkodni a vízálláshoz is. Ha áradás jött, vagy kísvízi időszak volt, egyszerűen odébbkormányozták a malmot.

3. kép Hajómalom

A vízimolnárok paradicsomának az 1838-as árvíz következményeként végzett munkák vetettek véget. A mérnökök úgy döntöttek, hogy a Soroksári-ágat lezárják és ezentúl a Budafoki-ág fogja levezetni egyedül a teljes vízmennyiséget. Gyakorlatilag ez egyet jelentett a Csepel-sziget halálos ítéletével. A lezárást a mai Gubacsi-hídnál végezték el, 3,5 kilométerre a szigetcsúcstól déli irányban. A munkálatok 1871-es megkezdése és a 1904. évi XIV. tv. között eltelt időben a Soroksári-ágból egy posvány vált. Az áramlás megszűntével feliszapolódott a meder, a rothadó vízinövényzet és iszap már-már járvánnyal fenyegetett. A kialakult katasztrofális állapot és a ráckevei molnárok és hajósok tiltakozása végül meghátrálásra kényszerítette a tervezőket. 1910-12 között felépült a Kvassay tápzsilip, majd 1926-ban az áram termelésre is képes Tassi-zsilip. Így aztán sikerült valamennyire "megmenteni" a Soroksári-Dunát.
 

2. ábra A szabályozott Soroksári-Duna és a hiányzó vízmennyiség

A szabályozott ágban zsilippel szabályozott vízszintet állítottak be, ami azt jelentette, hogy az áradások és a kisvizek már nem érzékeltették többé hatásukat. A folyó esése a természetes 5 m/57,3 km-ről 0,4 m/57,3 km-re esett, ami tulajdonképpen állóvízzé degradálta. A 2. ábrán jól látható, hogy elsősorban a Budapesthez közeli szakasz sínylette meg a beavatkozást. Éppen az, ahol a Molnár-sziget is található. A zsilip által "kifeszített" víztükör révén egyedül kisvíz esetén jelentkezik a Tassi szakaszon némi plusz víz a mederben. Nagyvíz esetén szembeötlő leginkább a vízhiány, amelyet a fekete és a piros vonal közötti terület jelöl.

3. ábra A soroksári Molnár-sziget "fejlődése"

 
A Kvassay-zsilipen átcsorgó vízmennyiség nem volt már elegendő, hogy az egész mederszelvényt ellássa vízzel. Rohamosan szűkült a nyílt vízfelszín. A Gubacsi-mellékág végleg eltűnt, talán még a ráépült lakóingatlanok tulajdonosai sem sejtik, hogy valaha létezett. A csepeli oldalon egész sáv került szárazra, kiemelkedett a Molnár-sziget is (3. ábra). A vízszint süllyedése csupán csak az egyik ok volt, a kiemelkedést antropogén folyamatok is elősegítették, például a déli szigetcsúcson létesített sittlerakó. Ezt ma már parkosították ugyan, de az itt-ott kiálló betontömbök arról árulkodnak, hogy ez a terület nem véletlenül magasabb méterekkel a sziget többi részéhez képest. A csepeli révhez vezető híd mindössze 8 méterre szűkíti össze a mellékágat, ott ahol azelőtt egy 18 méter nyílású fahíd állt.  A Molnár-sziget növekedése elsősorban a fiatal nádasok által napjainkban is zajlik. Utoljára 1980-81-ben kotorták meg a medret, egy 2002-ben készült hatástanulmány szerint legalább 40 000 m³ iszapot kellene ismét eltávolítani. A szabályozás előtti és az azt követő állapotot az alábbi táblázat (4. ábra) szemlélteti:
 

4. ábra 152 év változásai a soroksári Duna-parton

Egészen az 1960-70-es évekig volt rá némi - elméleti - esély, hogy a természetes állapot még visszaállítható, a romlás visszafordítható. Azonban ekkor megindult a Soroksári-Duna szigeteinek parcellázása. A leszálló  talajvízszint és a közel 0 vízszintingadozás tette lehetővé a horgásztanyák, nyaralók és később a lakóházak felépítését. Ha most valami csoda folytán eltűnne a Kvassay-zsilip, és a Duna újra birtokba venné egykori medrét ezekre az ingatlanokra a biztos pusztulás várna. Ezért lehetetlen helyreállítani a szabályozás előtti állapotokat a Soroksári-ágban. Marad a rendszeres kotrás és az egyéb mesterséges beavatkozás lehetősége. Ezekkel csupán annyi a probléma, hogy igen költségesek, és nem szüntetik meg a feliszapolódás és eutrofizációt kiváltó okokat. Az okokat pedig nem lehet megszüntetni, így a Molnár-szigetért vívott küzdelem nem más mint szélmalomharc.

Vízimolnárok szigete Soroksáron

Ezen a hétvégén egy szűk körben meghirdetett kirándulás keretében a soroksári Molnár-szigetre látogattunk el, egy helyi büszke nyaralótulajdonos, Eszenyi Miklós meghívására. Négyfős látogatói csapatunk házigazdánk kalauzolása mellett bejárta az egész szigetet főágtól a mellékágig, északitól a déli csúcsig, nem egyszer 3 méter magas nádasban gázolva.  Némi ismeretanyagot innen-onnan össze lehet szedni a szigetről, de úgy gondolom a leghitelesebb mégis az, ha az ott élők mutatják be lakhelyüket. Éppen ezért átadnám most a szót kísérőnknek, mutassa be ő a Molnár-szigetet:

Írta: Eszenyi Miklós, fényképezte: Szávoszt-Vass Dániel

Budapest egyetlen olyan lakható szigete, mely teljes egészében a fővárosban található, a Molnár-sziget. Földrajzi koordinátái: 47°24'11"N   19°6'25"E. A kicsiny (kb. 2 km hosszú, legszélesebb részén 400 méter) sziget közigazgatásilag a XXIII. kerület (Soroksár) része, a Ráckevei-Dunaágon, Soroksár és Csepel-sziget között fekszik. Árvíz nem fenyegeti, mert a Kvassay-zsilip miatt az árhullám a Duna másik ágán vonul le. 

A sziget egyik legrégebbi épülete, a kocsma.

Az egykor Uradalmi-sziget nevet viselő területen hosszú időn keresztül Soroksár lakóinak szőlő- és gyümölcsöskertjei voltak. A sziget mélyebb fekvésű, valamint északi részét ártéri erdők borították, ennek nyomai ma is fellelhetők. A kicsit magasabban fekvő dombháton (a sziget legnagyobb tengerszint feletti magassága 104 m) folyt a gyümölcstermesztés, hiszen a könnyen vízáteresztő homokos kavicson, homokon, futóhomokon jól termett a szőlő, sárgabarack. Már az 1930-as években felépült itt néhány kisebb villa, nyaraló (mai napig állnak), majd a szebb napokat látott egykori csárdaépület mellett az 1960-as években egy nyári ifjúsági tábort alakítottak ki. A tábor már jó néhány éve nem működik, területének hasznosítására több elképzelés is történt (sport- és szabadidő központ, lakópark). Manapság a kerület évente 4-5 napon veszi igénybe a területet különböző nyári rendezvényekre.

A sziget látképe déli irányból, jobbra a Gyáli-patak torkolata

A szigeten az 1970-es évek elején kezdtek parcellázásba, ami meglehetősen előnytelenül sikerült, hiszen keskeny, hosszú, ún. nadrágszíj telkeket alakítottak ki (a legtöbb kert mindössze 6-7 méter széles, hossza lehet akár 80 méter is), mely a korábbi szőlőkhöz igazodott. A villany kivételével csak a sziget egy része közművesített (gáz, víz), az utak szinte teljes egészében burkolatlanok (zúzalékkő). Ennek ellenére az 1990-es évektől egyre többen választották lakóhelyül a szigetet, így a kis nyaralók, faházak, horgásztanyák mellett ma már számtalan kisebb – környezethez illő – családi ház is épült. A sziget értékét ugyanis hihetetlenül növeli, hogy az Erzsébet-hídtól mindössze 8 km a távolság, Soroksár Hősök terén megáll a HÉV és éjszakai buszjárat is, ahonnan gyalogosan 5 perc alatt lehet eljutni a szigethez vezető hídra (kocsival még gyorsabban). A sziget Csepel felől komppal is megközelíthető, sőt a komppal gyorsan eljuthatunk nyáron a csepeli strandra is (a strand a szigettel szemben terül el). A Gubacsi hídtól a Duna-parton néhány éve épített kerékpárúton is eljuthatunk a szigetre (a Gubacsi hídtól 4,5 km), de tovább is haladhatunk Dunaharaszti felé (a sziget hídjától 2,5 km). És természetesen semmi akadálya annak sem, hogy valaki motorcsónakkal érkezzen. 

A mellékág a hídtól északra

A mellékág a hídtól délre

A sziget keleti, Soroksárra néző részén a nagy nádasok hihetetlen élővilágot rejtenek, ami azért érdekes, mert gyalogosan mindössze néhány percre található a hatsávos Grassalkovich út, valamint Soroksár központja, a Hősök tere. A védett növények mellett vadkacsák, hattyúk, mocsári teknősök, vízisiklók, törpegémek és cigányrécék is élnek a partokon, míg a sziget belsejében fácánok, gyíkok. A sziget nyugati, Csepelre néző oldalán kellemes sétányt alakítottak ki. A sziget északi és déli vége is fás-bokros, kiváló alkalmat nyújt táborozásra, horgászásra. 

A Gyáli-patak szemétből és szennyből épült deltatorkolata

Rozsdás hajómatuzsálem pihen a kompnál

A Molnár-szigetre olyannyira jellemző nadrágszíj telkek

A sziget déli része beépítetlen terület, egykori sittlerakóhely.

A „szigetiek” között egyébként igazi falusi érzése van az embernek: az utcán sétáló idegenek is köszönnek egymásnak, szívesen megállnak beszélgetni, hiszen itt is – akárcsak vidéken – lelassul az idő, senki nem siet sehová. Nincs is miért, hiszen a Molnár-sziget a főváros igazi gyöngyszeme, egy szinte érintetlen világ – a világvároson belül. 

View Larger Map