Mindeközben Németországban...

2017. április elejétől az alacsony vízállás miatt nem tudnak teljes merüléssel, azaz teljesen megrakodva közlekedni az uszályok a Duna németországi szakaszán. A hetek óta tartó állapot nem csak a Dunán okoz fennakadást, de a hajósok a Rajna Kölntől délre eső szakaszán is kénytelenek kevesebb rakománnyal hajózni, ami a fuvarozási költségek emelkedéséhez vezethet. A problémát csak fokozza, hogy az alacsony vízállás és a jégzajlás már 2016. novembere és 2017. februárja között is komoly kiesést okozott a folyó teljes szakaszán. Ekkor az is előfordul, hogy az uszályok kapacitásuk csupán 20-30%-át tudták kihasználni és az árut több hajóra kellett szétrakni, vagy éppen közútra áttenni. Nem csak a német média kezeli kiemelt hírként az alacsony vízállást, a nagyobb hírügynökségek, pl. a Reuters is átvették a hírt.

"Tévhit, hogy a Duna nemzetközi hajóforgalmát a leginkább a magyar folyamszakaszon akadályozza a nem mindig megfelelő vízmélység. A REKK tanulmányából kiderül, hogy Németországban hetven kilométeren még nehezebb dolguk van a hajósoknak.
A Straubing-Vilshofen közti Duna-szakasz miatt már a német Bundestag képviselőinek is régóta fáj a feje. A parlament 2002 júniusában egy tervet is elfogadott az egykori természetes állapotához még viszonylag közel álló, mégis nagy forgalmú vízi út fejlesztésére. Ennek ellenére a szakasz helyzete a mai napig változékonyabb a magyar Dunáénál. A hajózást akadályozó gázlók a német területen az év 53 százalékában fordulnak elő, míg hazánkban csak 41 százalékában." Népszabadság 2011. június 28.

A Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontja (REKK) tanulmányában alaposan utánajárt a német Duna, azon belül is a hajózás szempontjából legrosszabb Straubing-Vilshofen szakasz problémájának. E 70 kilométeres szakaszon közel 10%-al több gázlós nap van, bár a gázlók kevésbé sekélyek a magyar szakasznál. Straubing (2329,8 fkm) és Passau (2230,8 fkm) között 100 kilométeren nincs duzzasztómű. A Kachlet erőmű Passaunál körülbelül 10 méterrel emeli meg a felső szakasz vízszintjét, ez 28 kilométerre érezteti visszaduzzasztó hatását, kilenc kilométerrel Vilshofen felettig. Vilshofen és Straubing között a Duna viszonylag természetes kanyarulatokat ír le, de ez a természetesség látszólagos csupán, a szabályozási művek olyan sűrűségben követik egymást, hogy akár egy újabb erőmű is kijöhetett volna a szabályozás árából. Ezen a szakaszon torkollik be München folyója, az Alpokból érkező Isar, amely már korántsem szállít annyi hordalékot, hogy az akadályozza a Dunai hajózást a torkolat alatt, hiszen alsó szakasza szinte teljesen be van lépcsőzve, amin nem jut át a hordalék. Ez a németországi Duna utolsó "természetes" szakasza, ahol mint látjuk, a hajózás még nem zavartalan.

Vilshofen hajózási térképe

Hazai vízügyes nézőpontból szemlélve a dolgokat úgy tűnhet, hogy nyugaton minden hajó zavartalanul közlekedhet az év összes napján, mert a folyó lépcsőzve van. Továbbá minden ország egyértelműen a duzzasztóművek építése mellett foglal állást. Pedig ez koránt sincs így. Még a már szinte teljesen lépcsőzött német szakaszon sem tudnak megállapodni a Vilshofen-Straubing közötti szakasz jövőjéről. És a duzzasztott szakaszokon sem tudnak közlekedni a hajók, ha nem jut a mederbe elegendő víz. Ha nincsen mit felduzzasztani. Ugyanez lenne a (kisvízi)helyzet Magyarországon is.

Ennek fényében érdemes elolvasni az alábbi idézeteket és az eredeti cikkeket:

"A [bős-nagymarosi] vízlépcső ahhoz is hozzájárulna, hogy a Duna stabilan hajózhatóvá váljon a magyarországi szakaszon is. Jelenleg csak korlátozottan van meg a szükséges két és fél méteres merülési mélység, noha a vízi szállítás a leggazdaságosabb. „Magyarország vállalta, hogy ezt biztosítja, de nem kötelezhető rá. Az EU azonban úgyis kikényszeríti, mert a Duna a kontinens egyik fő közlekedési ütőere” – mondta a vízügyi szakember." Mészáros Csaba. A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszékének címzetes egyetemi docense - Index 2013. június 14.

"Vízi erőművek, duzzasztógátak és víztározók létesítésével lehetne megoldani azt, hogy a Duna magyarországi szakasza évente 340 napon keresztül hajózható legyen. A Magyarországi Logisztikai Szolgáltatóközpontok Szövetsége szerint jelentős lemaradásban vagyunk mind a nyugat-európai országokhoz, mind pedig Szerbiához és Romániához képest a Duna logisztikai célú hasznosíthatósága terén. [...] 

Alacsony vízállás esetén az egységnyi árut két-három fordulóban tudják elszállítani a hajók, ami így nagyban növeli a költségeket, gazdaságtalanná teszi a vízi fuvarozást, és a kibocsátott többlet-kipufogógáz révén nő a környezeti terhelés. Ilyen gondokkal nem kell számolni a Duna egyetlen külföldi szakaszán sem – emelte ki a szakmai szervezet főtitkára..." Bíró Koppány Ajtony, Magyar Nemzet 2016. augusztus 7.

"Jelenleg azonban Kelheimtől lefelé a korlátozások nélküli hajózás csak a Bősi Vízlépcsőig lehetséges, mivel jelenleg a magyar Duna-szakaszon az előírt feltételek nem biztosíthatók." Reális Zöldek

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://rekk.bkae.hu/images/stories/letoltheto/hajzt_fejleszts_s_hajzs_2010_05.pdf
• http://www.fgs.wsv.de/kostenlose_downloads/produkte_muster/images/Streckenatlas_Donau.pdf
• Árpási Zoltán: Mosonyi Emil, a vízépítés professzora

Adony két gátja

Olykor egyetlen pár méter széles és tucatnyi méter hosszú kőszórás alapjaiban tudja megváltoztatni a Duna tájképét. Viharos gyorsasággal lezajló változások ezek, elrepül ötven év és a fiatalkori tájra a nyugdíjas már rá sem ismer. Adony hetven hektárnál is nagyobb mellékágának kétharmadán ma már erdőt találunk. Az arány azért ilyen kedvező, mert a '90-es években a mellékág alsó harmadát a horgászlobbi kikotortatta.  

A Fortepan 91054-es számú képe ihlette ezt a bejegyzést, mely 1955-ben készült a 6-os út főváros felé tartó sávjának kellős közepéről. Dél felé tekintünk, a részben lezárt alsó torkolat irányába. Balra az Adonyi Nagy-szigetet, valamint a mellékág nyílt vízfelszínét látjuk, amely helyenként meghaladta a 200 méter szélességet (amely komoly érték, tekintve, hogy jelenleg a főág 480 méter széles). A kép közepén, az út és a folyó által körbeölelt erdő ugyancsak egy szigetet takar, ez volt az Adonyi Kis-sziget. Az alábbi kép — ugyancsak 1955-ből és ugyancsak a Fortepanról (91091) — a nagy és a kis adonyi sziget mellékágának torkolatában készült, ott, ahol ma a hajóállomás található.

Kezdetben, azaz a folyószabályozások előtt az adonyi medertágulatban még három sziget volt. A fent említett adonyi szigetek mellett északon ott találjuk már Iváncsa közigazgatási határain belül a legkisebb Iváncsai-szigetet. Az adonyi mellékágba torkollott be a Gerecsében eredő Váli-víz, mígnem lerövidítették a futását és áttették a torkolatot az Ercsihez tartozó Sina-telep mellé. Azóta csak régi Váli-víz néven emlegetik az egykori patakmedret. 

Az adonyi szigetek 1815-ben

A szabályozatlan Duna alaposan alámosta az adonyi partokat a Kis-sziget alatt. Ez a homorú kanyarulat éppen a lórévi kompnál tért vissza a főágba, ahol annak idején Görgei a vesztőhelyre vitte gróf Zichy Ödönt 1848 őszén. Ekkor még a révészeknek könnyebb dolguk volt, hiszen a Ráckevei-Duna elvitte a vízhozam harmadát. A természetes állapot viszonylag sokáig fennmaradt, Adonynál 1872 után kezdett csak megváltozni a Duna képe. Miután lezárták Gubacsnál a Ráckevei-Dunát, a megnövekedett vízhozam nekilátott elmosni a Budafoki-ág partjait. A meder nem volt arra tervezve, hogy elbírja a megnövekedett víztömeget, ezért szükségessé vált a meder kotrása. Ezzel párhuzamosan — ahogy Ihrig Dénesnél olvashatjuk — 1884-85-ben megépült a zárás az adonyi mellékágban. Emellett az Iváncsai-szigetnél párhuzammű épült, hogy minél több víz maradhasson a főmederben. 

Az adonyi zárás 1911-ben (forrás)

Mivel a címben már amúgy is lelőttük a poént, az 1885-ös zárás után még épült egy keresztgát Adonynál, de előbb nézzük meg, hol volt az első zárás. Erre vonatkozóan nem sok térkép áll rendelkezésünkre. A III. katonai felmérés és a kataszteri térképek pár évvel korábban készültek, így gátnak nyoma sincs rajtuk. A legkorábbi térkép, amit találtam 1911-ben készült. A Duna 1:25000-es helyszínrajzán ott találjuk már a zárást a Váli-víz torkolata felett. Ami egyrészt azért különös, mert középen nyitva van kissé, azaz a Duna és a Váli-víz át tud haladni rajta, bár nagyon leszűkített körülmények között. Másrészt lehetett volna a Váli-víz torkolata felett is építeni a zárást, úgy, hogy a Duna egyáltalán ne jusson be a mellékágba, míg a Váli-víz patakja alul ki tudjon folyni az adonyi kompnál a főágba. Nem csak a blog szerint nem stimmelt valami ezzel a zárással, a vízügyi szakemberek is újraterveztek és valamikor az 1930-as években építettek még egy keresztgátat. 

Az adonyi szigetek 1941-ben

Az építés pontos dátuma 1930 (A Budapest - Paks vízisport térképen még nincs rajta) és 1941 közé esik (a fenti képen már ott van az Alsó [Bocskai] utca végében). Viszont az 1930-as térképen még ott van a régi zárás, de az 1941-es képről már hiányzik. Nem tűnt el, csak a térképészek nem tartották fontosnak, hogy ábrázolják. Az új zárás már nem hagyott kiskaput a folyónak, 200 méter szélességben, falazott kőtömbökkkel állja útját a vízáramlásnak. Északi részén érinti az Adonyi Kis-szigetet, de ez egy "halálos" érintés volt, a gátnak köszönhetően rohamosan feliszapolódott a medre és ma már csak egy keskeny árok jelzi, hogy itt egykor a Duna hömpölygött. 

Ugyanez a sors várt a nagyobbik szigetre is. A 3 kilométernél hosszabb és fél kilométernél szélesebb sziget ma erdészeti terület, így nekik kapóra jön, ha van egy állandó út a szigetre, ahol a gépeikkel árvízmentes időben közlekedhetnek. Az erdészet már csak azért is fontos az Adonyi-sziget szempontjából, mert a mellékág kétharmadán ma erdőt találunk. Ha ma ugyanott állnánk, ahol az első kép fényképésze nem látnánk semmit a fáktól. Vizet pedig már csak azért sem látnánk, mert már nincs is azon a területen nyílt vízfelszín. Az innen hiány víz pedig a főágban folyik le, de az a meder még mindig nem alkalmas ekkora vízmennyiség szállítására, de Adony pusztuló partjairól már írtunk pár éve. 

Sokkal több erdőt találnánk az adonyi holtágban, ha a helyi horgászok nem kotortatták volna ki 1989-ben az alsó elzárás alatti és a felső feletti szakaszt. Ezáltal alakult ki a keresztgát Janus-arca, egyik oldalon erdővel, a másikon pedig nyílt vízfelszínnel. A táj antropogén átalakítása azonban ma is zajlik. Valamikor később keletkezett egy harmadik átjáró (a két meglévő között), mely leginkább egy szigetre vezető erdészeti utra emlékeztet. 

A felső gát eltűnése (2016 január és szeptember) 

Ha a gégömb térképén a csúszkát tologatjuk meglepődve konstatálhatjuk, hogy a 2016 január 18-i és a 2016 szeptember 19-i állpot nem egyezik (szerencsére). Nagyon úgy néz ki, hogy tavaly nyáron elbontották a felső zárás középső részét. Némi friss víz várható tehát magasabb vízállás esetén az eddig zárt mederben, de avízáramlás megindulása csak az alsó gát megnyitása esetén fordulhat elő. 

Még feltárható lenne a hosszúréti római erőd!

Miután néhány hete térképen rábukkantunk a kisoroszi ártéri erdőben megbúvó római kikötőerőd romjaira, most személyesen is sikerült vele találkozni. Sajnos nem sok maradt belőle, és az is rohamosan fogy. Annak idején, 83 éve példás összefogással sikerült megmenteni a "barbár" parton álló verőcei párját, talán ezt is sikerül hamarosan konzerválni. 

Illegális kutatóárok nyomai az erődben

1934-ben Paulovics István a nógrádverőcei erőd kapcsán leírja milyen példás összefogással sikerült megmenteni a római romokat. Az erődöt rejtő — egy rajta álló kereszt miatt akkoriban Kereszt-dombnak nevezett — 3 méter magas halmon a tervezők keresztülvezették volna a 12-es út nyomvonalát. A vármegye és a régészek összefogásának köszönhetően nem csak az út nyomvonalát vitték messzebb a romoktól, hanem ezzel egyidőben átfogó ásatásokat is végeztek a lelőhelyen. Sőt mindennek végén ősszel még a romokat is konzerválták, hogy megvédjék a fagytól a felszínre került falakat. És mindez a gazdasági világválság utórezgései alatt valósulhatott meg. 

A Duna másik oldalán található romok közel sem voltak ilyen szerencsések. 

A két erőd elhelyezkedése egy 1955-ös légifelvételen

Annak ellenére, hogy a Duna domború partján találjuk, ahol a folyóhidraulika miatt üledék felhalmozódást kellene tapasztalnunk — ami elvileg jobban védte volna a romokat, mint a szemközti parton — a római maradványok sokkal rosszabb állapotban maradtak fenn. Az 1770-es térképen a rom mintegy félszigetként nyúlik a folyóba. Ez az alámosott domborulat még jelenleg is felismerhető, habár a meder nagyon átalakult nem csak a római korhoz, hanem az elmúlt évszázadokhoz képest is. A kitett helyzetből adódóan a jeges árvizek jelentős kárt tettek az épületben. De nem csak a természeti erők pusztították a lelőhelyet.

A Kereszt-domb és a tévesen feliratozott Kőhidi-sziget 1930 körül

A hosszúréti római rom egykor a nyílt Dunára nézett, egyenesen a szemközti verőcei kikötőerődre. Ez a kilátás körülbelül 1500 éven keresztül állt fenn. Az 1880-as évektől kezdve fokozatosan úszott be a képbe egy zátony, majd erdősült szigetté. E sziget etimológiája is megér egy bekezdést. A közeli mezőt, melynek szélén a rom is található kőgesztelyi, vagy kőgeszteri névvel illették. Mivel a Szentendrei-szigeten nincsenek más kőzetkibukkanások, csak a romok erős a gyanú, hogy a kilátásba belezavaró sziget a romról kapta nevét, Kőgeszteri-sziget. Vélhetően a "kő" előtag miatt gyakran keverték (pl. a később még említésre kerülő Soproni Sándor is) egy másik szigettel, a Kőhidi-szigettel, amely a váci Buki-sziget korábbi neve volt. Külön cikket érdemelne, hogy ugyanezt a szigetet korábban még Harsányi-szigetként ismerték.

A kisoroszi Hosszúrét (másik nevén a Pásztorkert) lelőhelyén mindezidáig nem volt szakszerű feltárás, csak alkalmankénti terepbejárás. A Szentendrei-szigeten hiánycikk a kő, ezért a romok sokáig kőbányaként funkcionáltak a helyi igények kielégítésére. Amikor Rómer Flóris elsőként leírta a romokat a falak még mindig 1,2 méter magasan álltak, bár egy részük már beleomlott a Dunába. Akkoriban a kőtörmelék és tégladarabok 80 ölnyi (150 méter) hosszúságban borították a magas part tövét. 

Soproni Sándor azonosította a romokat, először őrtoronyként, majd megváltoztatva véleményét kikötőerődnek vélte, hiszen ezek az erődök párban álltak a Duna mellett. A két szárnyfallal rendelkező verőcei erőd minden kétséget kizáróan kikötőerőd volt, mely Ammianus Marcellinusnál is felbukkan. 

"Valentinianus tehát előreküldte Merobaudest a vezetésére bízott gyalogoscsapattal, hogy pusztítsák és perzseljék föl a barbárok telepeit. Társul rendelte mellé Sebastianust, ő maga pedig gyorsan Aquincum felé indította el táborát. Itt a váratlan eshetőségekre fölkészülve hajókat gyűjtött össze, nagy sietve hidat veretett, de aztán mégis egy másik helyen kelt át és tört be a quadusok országába. Azok a sziklás hegyekről figyelték jövetelét, ahová nagyobb részük a jövőbeli események miatt nyugtalankodva és aggódva hozzátartozóival együtt elköltözött."

Mivel még nem volt szakszerű feltárás, az őrtorony - kikötőerőd vita még nem zárult le megnyugtatóan. A hivatalos feltárásra pedig mielőbb sort kellene keríteni, különben nem-hivatalos feltárók fogják birtokba venni. 

Az egykori fő-, majd egykori mellékág jobb partján emelkedő domb őrzi a római romokat

A kincskeresés és a hirtelen meggazdagodás iránti vágy egyidős az emberiséggel. Ősi tapasztalat, hogy a romok valamilyen kincset mindig rejtenek. Legjobb esetben aranypénzt, emellett az adott korban meglehetősen értékes tetőcserepet, ólomdarabokat, vasdarabokat, használható kerámiát, de kőben szegény vidéken az építőanyag is lehet "kincs". Nógrádverőcén is találtak egy komolyabb — igaz középkori — éremleletet a római romok közt, nem véletlen tehát, hogy a szemközti erődöt is feltúrták a kincsvadászok. Zárójeles megjegyzés, de ugyanez a helyzet sok más magyarországi római koros rommal, például a dunabogdányi erődöt, Cirpit is rendszeresen fosztogatták és fosztogatják ma is.

Illegális kutatóárok kelet felé nézve

Hangulatos ligetben, az árvízvédelmi töltés tövében található a hosszúréti rom. Bár rét már régen nincs a közelében, és a Duna is egyre távolodik, a lelőhely dombja még felismerhető. Soproni Sándor egy 12x12 méter alapterületű tornyot feltételezett itt, melynek belső mérete 9,5 méter, falai pedig 2,2 méter vastagok voltak. E a tekintélyes toronynak ma már csak egyetlen fala látszik a felszínen - "hála" a kincskeresők otthagyott kutatóárkának. 

Az erőd elhelyezkedése a Kőgeszteri-sziget töltéséről nézve

Az itt talált néhány bélyeges tégla feliratai (CARIS TRB, LVPICINVS TRB) alapján az erőd Valentinianus császár korában épülhetett 364-375 között. Természetesen az is elképzelhető, hogy ekkor egy jelentősebb átépítés zajlott, de szakszerű feltárás hiányában nem lehet biztos építési időpontot mondani. A málló falazatban fel lehet ismerni a Visegrádi-hegység sötét tónusú andezit tömbjeit, melyek egy sor vízszintesen lerakott tégla lábazaton nyugszanak. A lábazat alatti fal némileg kiugrik, ez lehetett az alapozás. A fal nem párhuzamos a mai mellékággal, nyugati részét a folyó már elmosta. Azt nem lehet megállapítani, hogy e toronyhoz is kapcsolódtak-e két oldalt szárnyfalak és ezek végén tornyok. A parton elszórtan heverő andezit tömbökről sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a romokból származnak, vagy az erőd közvetlen szomszédságában, a Kőgeszteri-szigetre tartó töltés építésekor kerültek oda. Csak reménykedhetünk benne, hogy a vízügyi szakemberek spórolásból nem a hosszúréti romokat használták kőbányának. 

Habarcstörmelék egy illegális kutatógödörben

A kincskeresők által ásott árokban és gödrökben felbukkan a fal belső oldalán felhalmozódott habarcstörmelék, mely fokozatosan hullott ki a rom oldalából. Ez is egy fontos korjelző lelet, hiszen az erőd pusztulása arra az időpontra tehető, amikor megindult a törmelékék felhalmozódása. Alatta pedig ott találjuk a római kori járószintet, ahol esetleg szétszórt római kori leleteket találhatnak a régészek. 

A Kőgeszteri-mellékágban a legutóbbi árhullámból megrekedt víz (balra az erőd "kiálló" dombja)

Ha az átlagember meglátja a hosszúréti romokat nem a Világörökségi címre asszociál először, de előfordulhat, hogy hamarosan mégis megkaphatja ezt a kitüntető címet német, osztrák és szlovák helyszínekkel együtt. A magyarországi római limes (helyesen: ripa) ugyanis jelenleg Világörökség-várományos. 

Tavaly (2016) óta a magyar kormányban Visy Zsolt személyében a római-kori régészetet A római birodalom határai - A dunai limes magyarországi szakasza világörökségi várományos helyszín Világörökség Jegyzékébe történő jelölésével és a Hajógyári-szigeten fekvő helytartói palota bemutatásával összefüggő feladatok koordinációjáért felelős miniszteri biztos képviseli. A dunaparti településeket pedig a Magyar Limes Szövetség fogja össze:

"A katonai táborokat, tornyokat és útszakaszokat magában foglaló határvonal magyarországi szakaszát még térképezik. A szakasz 2009 óta szerepel a magyar világörökségi várományos helyszínek listáján A római limes magyarországi szakasza – A Ripa Pannonica néven, A Római Birodalom határai nevű nemzetközi sorozathelyszín tervezett kiterjesztéseként. Az érintett önkormányzatok is szeretnék a magyar szakaszt a világörökség részévé nyilváníttatni, ezért létrehozták a Magyar Limes Szövetséget."

Remélhetően hamarosan meglesz a Világörökségi cím és megkezdődhet a római örökség feltárása és konzerválása! Így talán még megmenthető lenne a római örökségünk.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Lőrincz Barnabás: A későrómai hídfőállások bélyeges téglái Valeriában
• Varga Gábor: A Szentendrei-sziget római kori erődítettségéről
• Paulovics István: A nógrádverőcei római erőd feltárása 1934.
• Soproni Sándor: Der Spätrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre 1978.

Dunai kavicsok fotópályázat

Immár az ötödik Dunai Szigetek fotópályázat indul útjára! 2017-ben a folyó "élettelen", de nagyon is mozgó, változó részére koncentrálunk. A pályázat témája idén is meglehetősen egyszerű, viszont kellőképpen tág: dunai kavicsok. Kinek, mit jelent a folyó geológiája? Jöhetnek a vízgyűjtő legutolsó szegletéből összehordott kavicsok, a folyószabályozás kövei, régmúlt romok vízbedőlt sziklái, löszbabák, és egyéb jellegzetes geológiai alakzatok és mintázatok. 

Oligocén tardi agyag Dunakeszin (Horváth Tibor képe)

A 2017. évi Dunai Szigetek fotópályázat témája: 

Dunai kavicsok.

A képek központi fókuszában szerepeljen legalább egy szikla, kőzet (a lösz is kőzet!!!), kő, kavics, vagy ezek mintázata, például a hullámok által rajzolt minták a homokban. Archív, fekete-fehér képekkel is szabad nevezni, de ilyen csak egy kép legyen a maximum a nevezésenként beküldhető háromból. A photoshop használatát nem tudom és nem is akarom megtiltani. Se eddig beküldött, máshol megjelent képet, se más munkáját, se montázst (több képet egybe szerkesztve) ne küldjenek be. Rossz minőségű és telefonnal készített képet sem érdemes beküldeni, mert igencsak silányul mutatnak majd a többi között. Az utóbbi évek rossz tapasztalata miatt csak olyan képet fogadok el, amelynek van címe. Az már mindegy, hogy a cím a DSC00001, vagy valami komolyabb szöveg, de feltétel, hogy valamit találjunk ki.

Sarkantyú a Torda-sziget mellett

A díjazás:

1. helyezés: 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, és a magazin régebbi példányai és 1 db családi belépőjegy az esztergomi Duna Múzeumba!

2. helyezés: 1 db fél éves Élet és Tudomány előfizetés és a magazin régebbi példányai

3. helyezés: Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt c. könyve

4. közönségdíj: Nick Thorpe: A Duna – Utazás s Fekete-tengertől a Fekete-erdőig c. könyve

+ Meglepetés fődíj! Egy napos kirándulás a négy helyezett pályázó által kiválasztott Duna-szakaszon! (Viszünk Dunakavicsot is.)

Pályázat zárul: 2017. május 6. (szombat) dél

Szavazni ezután egy hétig lehet, május 13-án délig.

Eredményhirdetés: május 14-én, vasárnap.

A szavazás menete: a tavalyi fotópályázaton már működött az az elv, miszerint aki veszi a fáradságot és beküld legalább egy képet, az szavazhat a többiek munkájára. A szavazatot május 7. után, emailban fogom kérni. Ez elsősorban azért van így, hogy fényképezésre ösztönözzük az olvasókat, másrészt pedig azért, nehogy a legtöbb "ismerőssel" rendelkező fényképész nyerjen (arra ott van a közönségszavazás). Újonnan bevezetett szabály (az elmúlt években megfigyelt szavazati hajlandóság miatt), hogy csak olyasvalaki képe nyerhet, aki maga is vette a fáradságot, hogy szavazzon. A beérkező képeket folyamatosan fogom feltölteni a Dunai Szigetek facebook oldalára és ide a blogra is, ahol már mindenki szavazhat a leendő közönségdíjas fényképre. Szóval érdemes igyekezni a beküldéssel, aki a közönségdíjra pályázik.

A facebookon létrehozunk egy albumot, ahol egy "like" egy pontot ér, egy megosztás pedig hármat. Akinek nincs facebookja, az a fotópályázat aloldalán saját névvel kommentben szavazhat, ezek mindegyike ugyanúgy 1 pontot fog érni. Amennyiben a fotósok körében megtartott szavazáson szavazategyenlőség alakulna ki, akkor a közönség véleményét vesszük figyelembe a végső sorrendnél.

 

A fényképeket erre a címre lehet beküldeni és ugyanitt, vagy kommentben lehet érdeklődni, ha valami kérdés merülne fel a fotópályázattal kapcsolatban:

dunaiszigetek@gmail.com

Mindenkinek kellemes tavaszi fényképezést kívánok!

Szávoszt-Vass Dániel