A népszigeti Illik Viktor legendája

A népszigeti Illik Viktorra nem igazán passzol a legenda kifejezés, nem fejezi ki eléggé kapcsolatát a Dunával, a tudását a Dunáról. A kalózkapitány-forma Illik Viktor egy intézmény volt Újpesten, és ez az intézmény a halálával atomjaira hullott szét, a dunai kapcsolat megszakadt és a fölhalmozott tudás elveszett. Pedig milyen jó lett volna kifaggatni a folyóról, halakról, receptekről, dunai történetekről, ehelyett nekünk kell a szétszóródott atomokat összegereblyézni a Népsziget alsó csúcsánál. 

Illik Viktor fókuszpontja mindannak, amivel a Dunai Szigetek blog foglalkozik; az eltűnt dunai vendéglátóhelyek, az eltűnőben lévő dunai szigetek és azok az emberek, akik együtt éltek a folyóval, és akikről a "legendás" sorozatunk szól; szunyogszigeti Hajnal Kolos, szürkőszigeti Petrik Béla és sólyomszigeti Rafás Máté, akiknek az életútjában több közös pontot is találni a Dunán kívül. A három említett dunai emberrel szemben Illik Viktor történetét, talán a fővárosi illetősége miatt, már többen megírták, jellemzően helytörténeti és vendéglátós-gasztronómiai szempontok szerint, ahol a Duna fel-felbukkant a háttérben, de nem kapott kiemelt jelentőséget, ezért ebben az írásban az eddig háttérben maradt részletek kapnak nagyobb súlyt. 

Ha egy címeren kellene röviden összefoglalni Illik Viktor életét, leginkább egy botolófűz kerülne rá. Ha valaki esetleg nem tudná miről van szó, ez egy olyan fűzfa, amit rendszeresen megtépáznak a kosárfonók, lenyesegetik róla a friss, egyéves vesszőket, aztán a gömb formájúra csonkolt fa a következő évben új vesszőket hajt, és ez így megy tovább, amíg a fa bírja. Illik Viktort a kosárfonókhoz hasonlókan tépázta meg rendszeresen az élet, hol sebesülés, hol ipari katasztrófák, hol balesetek, hol egy rendszerváltás tett neki keresztbe, de mindig felállt a legnagyobb bajból is, miközben rendszeres társasági életet élt, valószínűleg ez nagyban szerepet játszott abban, hogy mindvégig a víz fölött tudta tartani magát. 

Illik Viktorról több fényképről készült képeslap és újságcikk illusztráció maradt fenn, ahogy napbarnítottan, feltűrt ingujjal, szemén az első világháborús sérülés okozta kötéssel, kezében merőkanállal az általa vezetett vendéglőben, pontosabban halászcsárdában sürög-forog a bográcsok között. Ezek a képek élete derekán készültek, amikor egy rendkívül népszerű vendéglőt igazgatott az Újpest és Angyalföld által közösen birtokolt Népsziget (Angyalföldhöz tartozó) csúcsán. Élete kezdetéről keveset tudni, valószínűleg a Somogy vármegyei Barcson született 1891-ben, egy drávai halászcsaládban. Alig huszonegy évesen azzal került bele a hírekbe, hogy megszökött a katonaság elől, és hetvenkét társával együtt bujkált a sorozóbizottság elől [1]. Ennek ellenére az első világháborút nem sikerült kikerülnie, a kaposvári 44. "Albrecht-főherceg" gyalogezred második századában szolgált a keleti fronton szakaszvezetőként, majd őrvezetőként, ahol hősiességéért kitüntetést kapott [2]. Egy repeszsérülés miatt fél szemére megvakult, azóta viselte a fekete szemkötőjét, amely idővel védjegyévé vált, és végső soron lehetővé tette, hogy a háború után hadirokkantként megnyithassa a népszigeti vendéglőjét.

A népszigeti Illik-csárdát először 1929 márciusában említik a korabeli lapok, ám valószínűleg ekkor már évek óta működhetett a Szunyognak is nevezett szigeten. A hírekbe az éppen meginduló hajójárat kapcsán került bele először, ez a járat a Meder utca végét kötötte össze a Népsziget déli csúcsával, valahol ott, ahol ma a gyaloghíd található. Így a vendégeknek kilométerekkel kevesebbet kellett kerülniük a vasúti híd felé, ami nagyban megnövelte a váci úti villamos irányából érkező vendégforgalmat. Később motoros átkelőjárat indult az Újpesti hídtól is [3]. A hírekben fontosnak tartották megemlíteni, hogy a hajójárat megindításában szerepet játszott a háborús múlt, az engedélyek beszerzésében Csécsi Nagy Imre altábornagy segédkezett [4]. Illik Viktor hadirokkant múltja révén a vendéglátás mellett az újpesti társadalmi életben is szerepet vállalt, az újpesti hadirokkantak egyesületében alelnöki pozíciót töltött be [5]. Társadalmi érzékenységét bizonyítja, hogy a vendéglője alkalmazottai közé tudatosan keresett hadiárvákat, hadiözvegyeket havi 30-35 pengős fizetéssel, teljes ellátással és lakással [6]. 

Ekkoriban a halászlé egy pengőbe került, amit Illik Viktor maga főzött a saját, friss halaiból több bográcsban, a rossz nyelvek szerint a Duna vizéből [7] [8]. Ez az állítás bizonyára igaz lehetett, csak más értelemben, hiszen a népszigeti ivóvízkutak—mint ma is— a Duna vizét szűrték meg és szivattyúzták az ivóvízhálózatba. Az Illik csárda étlapja viszonylag rövid volt, lehetett kapni harcsából, kecsegéből és pontyból készült halászlét, rántott halat és hozzá túrós csuszát. A környék közbiztonságára és a tulajdonos eszességére is következtethetünk abból, hogy a tányérok és az evőeszközök az asztalokhoz voltak láncolva. A vendégkör elsősorban a környékbeli gyárak munkásai és városnegyedek kispolgári lakossága közül került ki. 

Ebben a korban a vendéglőlátogatás nem magányos foglalatosság volt, kirándulócsoportok, munkásközösségek jellemzően közösen és nagy tömegben keresték fel Illik Viktor vendéglőjét. Rendkívüli esemény volt a vendéglő életében az Ilona-napot megelőző nap, amikor a tulajdonos feleségének, Veres Ilonkának névnapját ünnepelték. Régi szokás szerint környékbeli cigányok százait kompozták át a szigetre, akiknek muzsikaszó mellett 3 mázsa halat dolgoztak fel, a felnőttek halászlevet kaptak, kenyérrel és borral, a gyerekek pedig rántott halat. A prímások és öreg cigányok először verses köszöntőket mondtak Ilona asszony tiszteletére. Utána a cigányok zenekarokra osztva, együttesen rázendítettek azokra a szép magyar nótákra, amelyek kedvenc nótái az ünnepeltnek. Az óriási dáridó végeztével minden cigány kapott egy pontyot hazafelé [9] [10].

Több száz darab ponty szétosztogatása meglehetősen "illikviktoros" dolog volt, két okból is. Nehéz elképzelni a bogrács mellett álldogáló félszemű vendéglősről, de a főváros legnagyobb adófizetői közé tartozott, Alfa Romeo márkájú autóval járt halászni, jövedelme lakástulajdonosok, részvényesek, igazgatók bérével vetekedett; 1935-ben több mint 33 ezer pengő évi jövedelme volt emellett 172 ezer pengős vagyona [11], egy olyan korban, amikor azt énekelték "Havi kétszáz pengő fixszel ma az ember könnyen viccel." A másik ok az volt, hogy Illik Viktor nem csak vendéglős volt, de főhalászmester is a Dunán, aki az esztergomi Halászati Társulathoz tartozó esztergomi és helemba-szigeti Duna-szakaszon bérelt magának három halászterületet, a saját maga által fogott halat úszó bárkákban tárolta a Népsziget mellett, és azokat frissen szolgálta fel vendégeinek [12]. Sőt olyan is előfordult, hogy a kapcsolatainak köszönhetően váci halászok vittek neki kapitális harcsát, amit Vácott nem tudtak volna értékesíteni, de tudták, hogy az Illik-féle vendéglőben simán elfogy egy 44 kilós hal [13]. "A kis keszeg nem bírja el a nagy adót." - jelentette ki Illik Viktor 1933 nyarán, amikor a halászok adóját duplájára emelték, aki amellett, hogy "nagypályás" dunai halász volt és nagy tételben kereskedett hallal az újpesti "kis" halászok szervezetének érdekképviseletét is ellátta elnöki tisztségben [14]. 

Az Illik-csárda a Népsziget helyszínrajzán (forrás)

Mai megfogalmazással élve Illik Viktor halkutató is volt, tudományos kutatómunkát is végzett. A Halélettani és Szennyvízvizsgáló Intézet  felhívására a gödi halastavában pontyikrával kísérletezett és a tógazdasági nemespontyokat csillagfürttel etették, hogy kiderüljön minden esetben keserű lesz-e tőle a pontyok ikrája. A kísérlet negatív eredménnyel járt, a halikra élvezhetetlen lett, de a halak húsát és tejét ettől még fel lehetett használni halételekben [15]. Volt, hogy kísérleti búvárhalászaton vett részt a Duna Szigetközi szakaszán, ahol a halászok 10 méteres mélységben dolgoztak hálóikkal [16]. Népszigeti csárdája pedig gyakran szolgált halászati megbeszélések, összejövetelek és árverések színhelyéül. Ezen kívül a OMGE Mezőgazdasági Kiállításának létrehozásában is részt vett, ahol saját halait mutatta be nyíltvízi medencékben, ráadásul az Illik csárda hatvan fős személyzete felelt a vendéglátásért, és az eladott 15 ezer adag halászléért. 

Hogy mekkora halmennyiséggel dolgozott Illik Viktor, arról két komoly incidens kapcsán alkothatunk képet az 1930-as végén, amikor nemcsak a teljes halállománya pusztult el, de a reputációja is jókora kárt szenvedett. 1935. július közepén egy szennyeződés következtében a népszigeti mellékágban több mint két tonna elő hala pusztult, amit egy erre a célra használt lyukacsos bárkában tárolt. Az ügyben polgári pert indított 2160+2000 pengő kártérítés megítéléséért az újpesti polgármester, dr. Semsey Aladár ellen, aki nem mellesleg a már említett újpesti hadirokkant szövetség díszelnöke is volt. Egy közeli, újpesti gyárból kiömlő olajos kátrány nem nemcsak az öböl halait mérgezte meg, de a vendéglő számára és eladásra tárolt jókora halmennyiséget is megfertőzte, és mielőtt még a mérgezést felfedezhették a vendégek egy része rosszul lett a felszolgált halászlétől, a kereskedők pedig visszaküldték a bűzös halakat. A kiömlő kátrány veszélyeztette Újpest ivóvízellátását is, ugyanis az "Ister" vízművek népszigeti kútjaiba is bekerülhetett, a vészhelyzet elhárításánál több száz ember dolgozott éjjel-nappal [17]. A Halélettani Intézet is vizsgálta az esetet, és egy helyszíni szemlén bebizonyosodott, hogy a holt Dunaág vizét az újpesti gyárak fertőzték meg, mert bűzös, kátrányos, bőr- és állati hulladékanyagokkal teli szennyvizüket beleengedték az öbölbe, amelynek zsilipjei Újpest város kezelésében állanak. Illik Viktor keresetéhez több más halász, strandtulajdonos, nyaralótulajdonos és a vízművek is csatlakozott [18]. A keresetet ugyanezen év decemberben elutasították, mert nem látszott igazoltnak Újpest város felelőssége.

Illik Viktor és az elmaradhatatlan halászlé (forrás)

Alig négy évvel később megismétlődött a fentihez hasonló eset, az öbölben tárolt tízezer pengő értékű halállomány egésze egyetlen éjszaka alatt elpusztult. Ebben az esetben az elpusztult halak mennyiségét "vagonnyiként" írták le. A Halélettani Intézet és a Szennyvízkísérleti Állomás vizsgálata szerint ismét mérgezés történt, de ezúttal a Váci úti városi szennyvízhálózatból derítés nélkül beömlő kommunális szennyvíz okozta a halpusztulást. Ebben az esetben már bizonyított volt Újpest város felelőssége és 1941-ben Illik Viktor számára megítéltek 7800 pengő kártérítést, ami sovány vigasz volt, hiszen a sorozatos szennyezések miatt a vendéglőjének a hírneve is komoly csorbát szenvedett [19] [20]. 

Ezek a környezetszennyezések messze túlmutattak Illik Viktor személyén és a csárdáján, ugyanis a két újpesti halpusztulás a hibás Duna bal parti folyószabályozásának következménye volt. Már 1905-ben tervek születtek a Szentendrei-sziget alatti meder szűkítésére, ami komoly tiltakozásokat vont maga után, ugyanis a tervezett párhuzammű mögött pangó vízben kiülepedő hordalék fenyegette volna az újpesti ivóvízkutakat [21]. A tiltakozások nem vezettek eredményre, a döntést végül 1920-ban hozták meg, maga az ún. Trianoni-gát 1922-ben épült meg. A kőszórás következtében persze rövid idő alatt elszennyeződtek a balparti ivóvízkutak, és mellékesen a vízáramlás megszűnése miatt az újpesti gyárak szennyvize eztán már nem a főágba, hanem egy pangóvizes területre ömlött ki, a feliszapolódó Palotai-sziget mellett. Az elkeveredés elmaradása miatt a szennyeződés szinte teljes töménységében juthatott be a felső zsilipen a népszigeti öbölbe. 

De nem csak ez az egy probléma volt a Trianoni-gáttal ekkoriban, indult egy másik érdekes per is, melyet Bogyay László nyugalmazott dunai hajóskapitány indított 1936-ban, mégpedig azért követelt 52 476 pengő kártérítést Újpest városától, mert az újpesti Duna-ág olyannyira eliszapolódott, hogy ellehetetlenítette az általa bérelt révátkelést. A probléma valós volt, a Megyeri csárdától Csillaghegyre induló révhajót kerülőre kényszerítette a T-sarkantyú, ami mögött rohamosan töltődött az öböl a megszűnő vízáramlás következtében. Ezt a túlzó kártérítést a bíróság ugyancsak elutasította, mert a Trianoni-gátat nem Újpest városa, hanem az állam építtette [22]. A korabeli cikkek rendszerint az Újpesti-Duna-ág problémájáról írnak, ami némi magyarázatot igényel, ugyanis ez a Duna-ág ma már nem létezik, helyén a probléma késői orvoslására létrehozott szennyvíztelep áll az eltüntetett Palotai-szigeten. 

Illik Viktor élete során nem csak felperes, de alperes is volt, méghozzá a főváros egyik legnagyobb hajószerencsétlenségében. 1936. június 16-án, éjfél után hat perccel a BSzKRT villamosvezetőit, kalauzait és azok hozzátartozóit hazafelé szállító motoros komp felborult, és a kb. 45 utas közül tizenhárman az öböl vizébe vesztek. Annak ellenére, hogy a mulatozó, javarészt ittas társaság felelőtlen magatartásával magának idézte elő a katasztrófát, négy áldozat hozzátartozója kártérítési pert indított a "halálkomp" tulajdonosa, Illik Viktor ellen, és éveken át húzódó pereskedés után a bíróság a vendéglőst életjáradék fizetésére kötelezte [23]. 

Hajójárat a csárdába

Illik Viktor élete 1945 után alapjaiban változhatott meg. Az új rendszerben magánszemély már nem üzemeltethetett vendéglátóhelyet, azokat államosították, és a halászati bérleményekből szövetkezetek alakultak. A nagypolgári életet élő vendéglős ennek ellenére az új rendszerben is a felszínen tudott maradni, feltehetően a szakértelmének és a társadalmi kapcsolatainak köszönhetően. Újpesten kapott állást, a Vác és Vidéke Halászati Szövetkezet piactéri elárusítóhelyét vezette, ahol a horgászok, szolgáltathatták be a fogott halat [24]. Ezen kívül elnöke volt az újpesti Május 1. halászati szövetkezetnek, és továbbra is főzhetett a szövetkezet új halászcsárdájában mint gondnok, az Árpád úton. Jóval ritkábban mint korábban, de továbbra is felbukkannak róla szóló hírek a sajtóban, sőt, 1957-ben az élete vége felé még egy riport is készült a „vénhalász“-ról a halászcsárdájában, ahogy a halászat múltjáról, a jelenéről és jövőjéről beszél: 

[...] Mesél a halról, halászról, a halászéletről, ami után mindig visszavágyik, aki egyszer belekóstolt. — Szegény a dunai halász, mint a templom egere, reshetne ugyan többet, de ha a gyárba menne dolgozni, de ezt nem tűri el a természete. Megszokta már az eső mossa, szétszárítja állapotot. Ha el is indul szerencsét próbálni a városba, visszahozza a szíve. Nemcsak őt, még a fiát, unokáját is. Nem pótolja a négy fal, meg az a pár száz forint, amivel többet keres, a vizet, a Dunát. Visszajön, aztán húzza a hálót, ahogy az apja, nagyapja, így aztán, ha nehezen is, de megél. Amíg hal van a vízben, nem éhezik a család. Mert a halászasszony nem szívesen megy el dolgozni. Ha van földjük, azt művelik a gyerekekkel, ha meg nincs — és így vannak a legtöbben—, hát segít húzni a hálót, viszi a piacra a halat. Nem is látni sehol annyi rongyos nadrágot, agyonfoltozott inget egy rakáson, mint itt a csárdában egy-egy taggyűlésen. Munkából jönnek, sietnek tovább, minek ide nagy „felhajtás“, maguk között vannak. De egy-egy jó fogás után, amikor naponta 200—300 forint üti a markukat, vásárolnak, felöltöznek, hadd irigyelje a halászt a szárazföldi népség. Majdnem családonként szétszórva élnek a Dunapartján Újpesttől fel a határig. Aztán, ha itt a halászati idény, motorosokra ülnek mert mégiscsak megváltozott az élet — és hajrá, fel a kék vízen. Háromnégy ember összeáll egy bokorba és fogják a pontyot, kecsegét, márnát és azt a vizát, amit az ügyetlen paksiak eleresztettek. Kis háló, nagy háló, egyformán nehéz azt húzni. Hát még ha éjjel kell kimenni a vízre. Mert átkozott természete van a halnak. Világos nappal, ha tiszta a víz, úgy megismeri a hálót, mint a kutya a sintért. Éjjel, mikor minden csendes, felvonulnak a halászok. Világosodik, mire megtelnek a csónakok. Aztán válogatják, osztályozzák a halakat. A csónak fenekén hathétkilós harcsa fekszik. Vakarja a szegény halász fejét nagy kínjában. Visszadobja a folyóba? Kisebb a súlya, mint a megengedett, de olyan izmos, szép jószág. Ember legyen a talpán, aki ellenáll a csábításnak, főleg ha maga van az elhagyott parton ezzel az ingerlő állattal. Hej halászok, halászok, ezám a probléma! Kora reggel indul az asszony a piacra a hallal, a férfiember meg visszaballag a tanyára, egyék valamit — ha hagytak a patkányok—s aztán hanyattveti magát és alszik napestig. — Nemcsak a férfiak, asszony is van, aki törlő ruha helyett hálóra adta a fejét. Nem volt legény a családban, beállt utánpótlásnak a lány. Erős, izmos asszonyok. Jaj a férjnek, ha lecserdítenek egy pofont. — És a gyerekek? — Nem vágynak azok el, meg nem is lesz okuk. Befizetik a szövetkezet részét, ahogy az öregeiktől látták, aztán élik a maguk önálló, szabad életét, hogy apjuktól, nagyapjuktól látták? No azért nem egészen úgy. Én sem azon a rozzant bárkán járom a vizet, amivel ötvenegynehány évvel azelőtt. Az unokák? Azok már valami lökhajtásos csudával fogják kergetni az árva dunai halakat [25]. 

Az Illik-csárda helye a mai viszonyokhoz igazítva (forrás)

Aki manapság szeretné megtalálni Illik Viktor vendéglőjét a Népszigeten, komoly gondban lenne, annak ellenére, hogy a helyiségről számos fénykép, képeslap készült. Kiindulási pontként ezek sajnos nem használhatók, ugyanis sem a vendéglőből, sem az épületekből, sem pedig a fákból nem maradt viszonyítási pont. Létezik azonban néhány jó támpont, két világháború közötti Népsziget térképeken, ahol a vendéglő konkrétan be van jelölve, sőt a bérlemény területét is megadták: 236 négyszögöl, azaz nagyjából 850 négyzetméter. A képek alapján olybá tűnhet, hogy a sziget nagy-dunai oldalán állt, ahonnan jó rálátás nyílt a vízről a fényképészek számára. Csakhogy az összes térkép szerint az Illik csárda döngölt padlós kerthelyisége és a víz fölé ácsolt terasza az öböl partjára nyílt, pont a Meder utca végével átellenben. Ha így tekintünk a képeslapokra, nyilvánvalóvá valik, hogy ezek nem csónakból, hanem a szemközti partról készülhettek. Egy villanyfényes esti képeslapon ugyanis a lemenő nap utolsó fényei a csárda mögött derengenek át a fák lombja között. Ezen a helyen, a meder utcai híd és a népszigeti út végén álló ivókút közötti területen ma csak egy ártéri erdő aljnövényzetben megbúvó épületek alapjai láthatók, a csárda mulandó, fából, földből készült felépítményeinek már nyoma sincs. Hogy mikor tűnt el, nem tudni, elpusztulhatott a háborúban, vagy árvíz következtében is. Annyi biztos, hogy erről a partszakaszról örökre elillant a halászlé illata, elült a muzsikaszó, és a szabadba kiránduló tömeg zsongása is. 

----------------------------

Felhasznált irodalom:

[1] Somogyvármegye, Megszöktek a katonaság elől. 1912-08-31 / 196. szám 

[2] Somogyi Hirlap, A 44-esek aranykönyve. Kitüntetett hőseink. 1915-01-27 / 21. szám

[3] Újpesti strandélet a Tungi előtt 

[4] Sportélet, Ahol a sport új generációját nevelik... 1929-03-28 / 9. szám 

[5] Palota-Ujpest, Az újpesti hadirokkantatközgyűlése 1932-04-30 / 18. szám

[6] Budapesti Hírlap, hirdetés 1929-04-26 / 94. szám

[7] Az Est, hirdetés 1931-02-28 / 48. szám

[8] Kitzinger Szonja: Aki a Duna vizéből főzte a halászlevet. Magyar Konyha

[9] Magyarország, Négyszáz cigány Ilona napi köszöntője három mázsa halból készült halászlével 1938-08-18 / 185. szám

[10] A Mai Nap, Hatszáz cigány szerenádja a Népszigeten 1939-08-19 / 188. szám

[11] Ujság, Budapest nagy adófizetői 1935-08-04 / 176. szám

[12] Solymos Ede: Halászélet a Duna magyarországi szakaszain 407—430. p. Ethnographia 70. évfolyam (1959) 

[13] Váci Hirlap, Félmázsás harcsát fogtak 1933-02-26 / 16. szám

[14] Friss Ujság, Szomorú a dunai halászok és horgászok sorsa 1933-06-27 / 143. szám

[15] Halászat Halászat, A pontyikra keserűségéről. 1942-08-15 / 8. szám

[16] Búvár, A magyar búvárhalász 1939-03-01 / 3. szám

[17] Pesti Napló, Halak gyilkos veszedelme az újpesti Dunaágban 1935-08-04 / 176. szám 

[18] Friss Ujság, Perlavina Újpest ellen a fertőzött Dunaág miatt 1935-09-22 / 216. szám

[19] A Mai Nap, Tízezer pengő értékű hal pusztult el a Dunába bocsátott szennyvíztől 1939-05-20 / 114. szám

[20] Esti Ujság, A dunai italait megmérgezése miatt eljárás indult Újpest városa ellen 1940-02-01 / 26. szám

[21] Dunai Szigetek: Egy megkésett evezőspálya terv a Trianoni-gát tövében 

[22] Pesti Napló Pert indítottak Újpest ellen, mert a Kis-Dunában nem folyik a víz 1936-03-01 / 51. szám 

[23] Magyar Hirlap, Tömegszerencsétlenség Újpestnél a Dunán 1936-06-16 / 136. szám

[24] Magyar Horgász, Közös halbeszolgáltatás 1952. január-március / 1-3. szám

[25] Pest Megyei Hirlap, Mesél a vén halász 1957-06-04 / 29. szám

Népsziget Noir

IN ENGLISH

Volt egy időszak a Nép(fél)sziget történetében, amikor az iparfejlesztés úgy maga alá temette, hogy a dunai szigetek antitézisévé vált, és a visszafordíthatatlanul rozsdává váló szocialista progresszió Urbán Tamás által megfestett és Kátai Tamás által lényegretörően megírt kormos-olajos ujjlenyomata levakarhatatlanul rajta maradt a romba dőlt, szociológiai szegregátummá vált, urbanizált, szürkeárnyalatos tájon, ahová a kitelepített zöld szín a Duna után vágyakozó városiakkal együtt csak óvatosan merészkedik vissza a néhány periférikus evezős reliktumterületről, rácsodálkozni újra a vízen táncoló napfényre, a kavicsokra, a fákra és a megtisztuló Duna illatára. 

Henger préseli testük

Vasból és acélból ország

Készül a múltból a holnap

Kalapács tanít a rendre

Szöveg és zene: Kátai Tamás / Thy Catafalque : Vasgyár

Fényképek: Urbán Tamás / FORTEPAN

Helyreállítás

Szendrő István fényképe a Népszigetre ívelő vasúti híd roncsairól (saját gyűjtemény)

1944 novembere és 1945 januárja között a német és magyar hadsereg többnyire szándékosan, néha véletlenül, helyreállította a jónéhány magyarországi dunai sziget elszigetelt mivoltát. Valószínűleg kevés olyan helyzet van, amikor az emberi és természeti nézőpont ennyire eltérően beszél el egy történetet, és Szendrő István fotóriporter poszt-apokaliptikus képeit látva sem a helyreállítás az első szó, ami eszünkbe jutna, de már csak a blog nevéből kifolyólag is érdemes röviden megvizsgálni ezt a nézőpontot is. 

Szendrő István fényképe a Csepel-szigetre ívelő híd roncsairól (saját gyűjtemény)

Nemesmedvestől és Pinkamindszenttől függően éppen nyolcvan éve, 1945 tavaszán nem csak a budapesti Margit-sziget vált közúton elérhetetlenné, csónakba kellett ülnie annak is, aki a Csepel-szigetre, vagy a Szentendrei-szigetre akart eljutni. A robbantások érintettek olyan szigeteket is, ahol a kapcsolat azért nem szűnt meg, mert már korábban elrekesztették a mellékágukat, például az első képen látható Népszigetnél, vagy a komáromi Erzsébet-sziget esetében. Előfordult olyan eset is, amikor egy újszülött, 1943-ban átadott hidat robbantottak a Soroksári-Dunába alig egy évvel az ünnepélyes megnyitás után Dunavarsány és Szigethalom között. 

A romokat nem volt egyszerű fotózni, Szendrő Istvánnak, aki a Magyar Újságírók Szövetségének tagja volt, külügyminisztériumi engedélye volt erre, de a politikai és katonai helyzet miatt rendőri kíséretet kapott, olykor fegyveres őrök kísérték az elzárt területekre. A romos Budapestről készült felvételei, melyek közül sok online is böngészhető, korabeli kiadványok illusztrációjaként jelentek meg. 

Ismeretlen szerző fényképe a Margit-híd újjáépítésről (saját gyűjtemény)

Az emberi, gazdasági és közlekedési kapcsolatok ilyen mérvű megszűnésére azelőtt és ez után sem volt példa Magyarországon, ezért a helyreállítás szinte azonnal megkezdődött, a szigetek újra kapcsolódtak az ország emberi, gazdasági és közlekedési vérkeringéséhez. 

Rendhagyó árvízi emlék az Újpesti vasúti hídon

Vajon mióta hever ez az uszadékfa az Újpesti vasúti híd harmadik pillérén, a Népsziget felőli oldalról számolva?

Árvízi emlék az Újpesti vasúti hídon

2019. november 14-én hívták fel a figyelmemet erre a meglepő jelenségre, amely mellett bárki más simán elsétált volna. A népszigeti parttól viszonylag messze van; 210 méterre, ha a hídon járunk akkori igencsak ki kell hajolni, hogy lássuk az északi oldalon. A vízről sokkal egyszerűbb észrevenni. De miért fontos ez a fadarab, hogy egy külön bejegyzést szenteltünk neki?

Valójában két fa is látható a képen, az egyik egy holt, a másik pedig nagyon is élő fa. A jelenben a holt fával foglalkozunk, de a híd karbantartójának az élő fa jóval több gondot fog okozni a közeljövőben.

A holt fa jelentőségét pedig az adja, hogy hacsak valaki nem a hídról dobta oda, akkor sehogy máshogy nem kerülhetett a hídpillérre, csakis a 2013-as rekordárvíz idején. Ebben az esetben pedig a fa Magyarország egyik legkülönösebb árvízi emléke.

De miképpen lehetünk ennyire magabiztosak abban, hogy ezt pont a 2013-as rekordárvíz tette a mai helyére? 

Ehhez tudni kell, hogy milyen tengerszint feletti magasságban található ez a fa és ez a magasság hogyan viszonyul az árvízszintekhez. A PannonRIS szerint, amely honlap a hajósoknak szolgáltat adatokat, az Újpesti vasúti hídnyílás magassága 7,85 méter LNHV felett. Ugyanezen a honlapon található egy 9,5 méteres érték is, de ez mindenféle viszonyítási pont nélkül áll, azaz nem tudjuk mihez képest 9,5 méter. Az előző magasságadathoz is tisztázni kell mi is az és mekkora az LNHV. Tankönyvi definíció szerint a legnagyobb hajózási vízállás:

Egy adott vízmércéhez tartozóan a vízmérce körzetében a hajóútban elhelyezkedő műtárgyak (hidak, zsilipkapuk, átfeszítések, stb.) tervezésekor a hajóút űrszelvénymagasságát biztonsággal meghatározó, mértékadó alapszintnek tekintett vízállás. A Dunabizottság ajánlása szerint a LNHV az adott vízmércén mért 1%-os tartóssággal előforduló vízszintet jelenti, azaz azt a vízállást, amelynél nagyobb vizek az év 365 napjából csupán kevesebb mint 4 napon keresztül mérhetők az adott vízmércén. (forrás)

A PannonRIS 668 centiméterben adja meg az LNHV értékét, amit az Újpesti vasúti hídtól 8 folyamkilométernyire folyásirányban található budapesti Vigadó téri vízmérce szerint kell érteni. A budapesti hidak mindegyikére ez az LNVH érték érvényes.

"Ha a vízállás a legnagyobb hajózási vízszintet eléri, vagy bizonyos mértékben meghaladja, az adott víziút-szakaszért felelős hatóság biztonsági okokból ideiglenesen felfüggesztheti a hajózást az érintett szakaszon."

2013. június 9-én és 10-én a Vigadó térnél 891 centiméterrel tetőzött a Duna (LNV), azaz 223 centiméterrel haladta meg az LNHV-t.

Most már csak azt kellene kideríteni, hogy ez a két érték pontosan milyen vizállást rajzolt az Újpesti vasúti híd pilléreire. Hiába kerestem a hídról a tetőzés időpontjában készült képet, ilyet nem találtam. Szerencsére 2013. június 5-én reggel éppen a Népszigeten fényképeztem, a megnyitott mappában pedig ez a kép lapult:

2013. június 5. reggel 7 óra 670 cm körüli Vigadó téri vízállás

Egy elmentett Hydroinfós vízálláselőrejelzés szerint aznap ebben ez időpontban 670 centiméter volt a vízállás Budapesten, azaz szinte centiméterre pontosan megegyezett az LNHV-val. Ekkora vízállásnál nem kerül még víz alá az a kiugró rész, ahol a fadarabunk megpihent. Azaz ennél magasabb vízállás idején kerülhetett oda. Mivel ép ésszel belátható, hogy nem kerülhetett oda a fa a tetőzés előtt — hiszen az emelkedő vízállás egyszerűen továbbsodorta volna — ezért azt az apadás első napjaira kell tennünk. Ha az archív hydroinfón rákeresünk a 2013-as évre, láthatjuk, hogy a vízszint Budapesten valamikor  június 14-15-én esett újra az LNHV alá. Tehát a fa valamikor 2013 június 10 és 15 között (legvalószínűbb, hogy június 13-án) kerülhetett a helyére, létrehozva ezzel egy "természetes" árvízi emléket.

De honnan tudhatjuk, hogy ez az árvíz és nem egy másik hozta magával a fát?

Ugyancsak a vízállás adatokból. 2013 előtt nem kerülhetett oda, mert a rekordárvíz elmosta volna. Utána pedig azért nem kerülhetett a helyére, mert az elmúlt 6 évben nem volt olyan áradás a Dunán, ami meghaladta volna az LNHV értékét. 

Hacsak valaki (valami madár) nem piszlálja le, ezt a fát csak a következő rekord(közeli) árvíz fogja elmozdítani. 

Szigorúan ellenőrzött szigetek

1944 a Duna légifotózása szempontjából az egyik legsűrűbb év volt. Április 3-án lezajlott Budapest első szövetséges bombázása, ezt két héttel követte a Magyar Királyi Honvéd Légierő kárfelmérése, amelyet a mapire.eu honlapon a Fortepan és az Arcanum közös munkában kiadott. Ezen a Palotai-szigettől Csepelig látható a Duna. A szövetségesek nyári légi offenzíváját bombázások közben is fényképezték, erről a Lángban álló szigettenger c. cikkben mi is beszámoltunk hat éve. Azonban a szövetségesek ezen kívül még legalább két légifotózást végeztek 1944 április 25-én és október 7-én, ahol a Duna ismét fel-felbukkant. Ez lenne mai bejegyzésünk témája.

A Mosoni-Duna torkolata 1944. július 8.

A légitámadások hátterét és a szövetséges légitámadások adatbázisát a National Collection of Aerial Photography (NCAP) honlapján mostani bejegyzésünkkel párhuzamosan a Pangea blog dolgozza fel így arra nem térnénk ki.

1944-ben járunk tehát, amikor a dunai szigetekről még jobbára csak térképek állnak rendelkezésünkre. 1941-ből származik az első ismert légifotó sorozat, amely az "Új", megnagyobbodott Magyarországot volt hivatott felmérni annak céljából, hogy a katonai térképeket frissíthessék. Ennek dunai vonatkozásairól már írtunk itt és itt. Eppúgy, mint az 1944-es sorozat, az 1941-es is a Hadtörténeti Múzeum archívumából került elő. Az ország tudományos alaposságú és katonai titkosságú légifényképezése az 1950-es évekre esett, amikor szinte évente repülték be az országot, ez az állomány ugyancsak a Hadtörténeti  térképtárában böngészhető. Az 1959-2007 közötti időszak iránt érdeklődőket pedig a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) szolgáltatása a fentrol.hu szolgálja ki 117 ezernél is több magyar légifotóval. 

A Verőcei és Kőgeszteri-sziget 1944. október 7.

Azt gondolhatnánk az 1944-es szövetséges légifotózás 569 szelvénye nem sokat ad hozzá ehhez a sok korabeli légifotóhoz, holott éppen ellenkezője igaz. A Dunának sok szakasza csak itt tanulmányozható, ugyanis a mapire.eu Budapest 1944 (kizárólag a főváros és szűkebb környezetét lefedő) sorozatnál földrajzilag nagyobb területet fényképeztek le. Dél-Németországtól egészen a Vaskapuig barangolhatjuk be a Duna-mentét. 

Palotai-sziget 1944. április 25.

Ebben a bejegyzésben a Győrtől a Vaskapuig tartó szakaszt járjuk be folyásirány szerint. A kezdő képen Győr és a Mosoni-Duna látható, de a Duna egészen Esztergomig kanyarog, ahol éppen a Vaskapu-hegy zárja le a látóhatárt. A Csallóköz és a Szigetköz elhagyott folyómedrein kívül látható még pár dunai sziget, mint például a baljós nevű Kolera-sziget. 

Szokatlan helyről is vannak fényképek, ilyen például a Naszály és a Börzsöny déli előtere Nógrádverőce környéke. A második kép a frissen parthoz kapcsolt Verőcei- és Kőgeszteri-szigetet ábrázolja. A mellékágak kezdődő feltöltődését világos homokzátonyok jelölik, a szigetek növekedését nyugat felől pedig sötétebb színű erdőrészlet. Mindkét sziget eredeti magját szépen kirajzolja a part mentén futó fasor. Nyugaton még éppen látszik a Kismarosi-sziget csúcsa.

Az 1944-es Palotai-szigetről már készült bejegyzés, de a szövetségesek légifotóink kétszer is szerepel, egyszer áprilisban, egyszer pedig októberben, két különböző vízállásnál. Ezáltal a szigetről alkotott képünk tovább árnyalhatjuk.

Népsziget és az Óbudai-sziget északi része 1944. október 7.

A Népsziget és környéke egyike volt a Duna egyik legszigorúbban ellenőrzött szakaszának, 1944-ből három ismert sorozaton is feltűnik Budapest forgalmas közlekedési csomópontja miatt. A Népsziget 1944. október havi fényképén újdonság azonban, hogy egyrészt a hajógyár nem szenvedett károkat, másrészt az Újpesti vasúti híd óbudai része egy augusztusi légitámadás következtében megsérült. 

Óbudai-sziget 1944. április 25.

Az Óbudai-sziget április 25-i állapota is tartogat újdonságot. A mapire.eu egy héttel korábbi felvételein még nem áradt ki ennyire a kétszínű Duna. A fekete jelzi a pangóvizet, míg a szőke szürkés árnyalata az áradó, hordalékosat. Kirajzolódik előttünk a "régi" Óbudai-sziget nyugati partja, amely feltehetően a hajógyári-szigeti ág lezárása után szűkült ennyire össze. Láthatjuk a hamvába holt Északi-kikötő elárasztott első kapavágásait a Rákos patak torkolatától északra.

Margit-sziget 1944. április 25.

 

Ismerve a szigeten lezajlott heves harcok eredményét feltehetően a fenti kép az egyik utolsó háború előtti állapotában ábrázolja a Margit-szigetet a félbe hagyott Árpád híddal együtt. 

Lágymányos 1944. október 7.

 

Lágymányoson éppen zajlik a feltöltés, hogy az utolsó emlékét is eltöröljék a régi, széles Duna-medernek. Az öböl feltöltése 1944-ben alaposan felgyorsult, hiszen a felöltésnek végtelen utánpótlása származott a légitámadások nyomán összedőlő épületekből. Az ütem nyomon követhető a mapire és a NCAP öt hónap eltéréssel készített felvételeinek összehasonlításával. Lágymányos, a Csepel-sziget északi része, valamint a Soroksári út ipartelepei szenvedték el a legsúlyosabb pusztítást. 

Csepel-szigeti árvíz 1944. április 25.

A Csepel-szigetet sem kerülte el az április végi árvíz. A védekezés azonban egy meglehetősen érdekes futású töltés mentén zajlott. A képen ugyancsak jól elkülönül a pangó és a hordalékos-áramló víz, kirajzolódnak azok a pontok is, ahol a külső töltésen átömölhetett a Duna. Budapesten a Palotai-sziget északi részétől a Csepel-sziget csúcsáig teljes hosszában bejárható az 1944-es Duna. De mi nem állunk itt meg, hiszen szerbiai és román szigetek is találhatók az angol légifotós gyűjteményben. 

Nagy Hadi-sziget, Belgrád 1944. június 9.

Belgrád alatt egy hatalmas, lapos, kopár, félhold alakú sziget terül el, amelyet a nagyobb árvizek teljesen ellepnek. Nagy Hadi-szigetnek hívják és már a törökellenes harcokban is ábrázolták a metszeteken. Kialakulása a Száva és a Duna összefolyásának köszönhető, ahol a lecsökkenő vízmozgás miatt kiülepedhetett a hordalék. Hosszanti irányban megfigyelhető rajta néhány mélyedés, azaz ún. sarlólapos.

Ada Kaleh 1944. június 9.

A Vaskapu-szorosban található Ada Kaleh szigetét szerencsére nem kell bemutatnom a Dunai Szigetek blog régi olvasóinak. Ez a gyönyörű felvétel szerencsére teljes egészében tartalmazza a keletre tájolt, törökök által lakott és meglehetősen szomorú sorsú szigetet. 

Gura Văii szigetei 1944. június 9.

Ez a négy sziget ugyancsak a Vaskapu-szorost ékesítette, manapság már csak egy maradt meg belőlük. 1918-ban öt hónapon keresztül Magyarországhoz tartoztak Gura Văii településsel együtt. Sorsukat Ada Kaleh szigetéhez hasonlóan a Vaskapu erőmű felépítése pecsételte meg. 

Simian-sziget 1944. május 17.

1944-es sorozatunkat azzal a szigettel zárjuk, amely akár az új Ada Kaleh is lehetett volna — amennyiben a lakói is így gondolják. A törököknek eszük ágában sem volt erre a vadidegen szigetre költözni, ahová a román állam már átpakolta megmentésre méltó műemlékeket. A téglánként visszaépített erőd jelenleg méteres gazban rejtőzik, az elhagyatott török skanzen a Duna egyik szomorú mementója. Mint ahogy a NCAP légifotógyűjtemény 1944-es dunai sorozata is. 

Két dunai panoráma

Ha lenne egy drónom és ha feljutnék minden dunaparti templomtoronyba, minden Dunai szigetről csinálnék egy ilyen remek képeket! 

http://legipanorama.hu/work/obol.html

Mindenképpen hidegfront után mennék, amikor a nép nyelve szerint "közelebb jönnek a hegyek" a tiszta levegő miatt. Új látóhatárok nyílnának meg a blog szempontjából, egészen más aspektusból lehetne bemutatni olyan vízállás-helyzeteket, árvizeket, kisvizeket, amelyek tudományos kutatáshoz is felhasználható lehetnének. 

Az első 360 fokos panorámaképen a Népsziget kikötője felett repülünk, valamivel az összekötő hídtól északra. Rejtvényként fel lehetne adni, hogy 1850-ben hány dunai szigetet láttunk volna ugyanebből a pozícióból, de ez a blog olvasói számára túl könnyű feladvány lenne. 

A második panoráma kép a váci székesegyház északnyugati tornyából készült. Kevesen tudják, de a székesegyházban az oltár fölött ugyanez a látvány, ugyenezek a hegyek tárulnak a szemünk elé. Hosszas kanyargás után itt kanyarodik a Duna dél felé. Habár a Vác alatti kanyarulatot alaposan leszűkítették, a meder nagy részén a környezeténél világosabb zöld ártéri erdő nőtt. Ebben az erdőben kanyarog a Göncöl alapítvány ártéri tanösvénye.

Száz éve még ezen a tájon is több szigetet tanulmányozhattunk volna. A túlsó parton a révnél már nem látjuk a Pokol csárdát, sem a Révész/Paradicsom/Pokol-szigetet. Nem szembeötlő már dél felé az Égető-sziget, sem észak felé a Torda-sziget és a Buki-sziget. 

http://www.opencreative.hu/panorama/vac-szekesegyhaz-harangtorony.html

Ha esetleg olvasóinknak hasonló hobbija van szeretettel várjuk a képeit!

Helyzetjelentés és képriport a 2013 júniusi dunai árvízről

2013. Június 13. Csütörtök

23:39 A Veránkán átszakadt töltés

Az ártéreken szétterülő víz csökkenti az árhullám magasságát. Ez a víz lelassul, később kerül csak vissza a mederbe. Igaz, hogy elnyújtja az árhullámot, de csillapítja is annak nagyságát.

forrás: hvg.hu

forrás: nol.hu

Korábbi hírek az alábbi linken, a törés után!

Lehorgonyzott Népsziget

A térképeken követhető változások gyakran nagy segítséget jelentenek a geográfusoknak, a felszínfejlődés rekonstruálásában. Ilyenkor komoly és hosszas levéltári, térképtári és könyvtári kutatómunka szükséges, hogy minden fellelhető térképet megvizsgálhassunk a lehető legpontosabb eredmény érdekében. Azonban vannak olyan ritka kivételek, amikor a hosszas kutatómunka után kapott eredmény nem áll arányban a ráfordított munkaidővel. Ilyen "hálátlan" terület például a budapesti Népsziget.

1782-1785. Pester Insel

Térképtörténeti kirándulásunk első állomása az I. katonai felmérés szelvénye, mely 1782-1785 között készült. Óbudán még négy különálló sziget állt, és megvan a kis Fürdő-sziget is. Szemben, a balparton ott találjuk a Pesti-szigetet. A szabálytalan, legkevésbé sem áramvonalas szigeten erdőt jelölnek a térképészek. Ekkor még egyetlen épület sem állt rajta, ugyanis az árvizek rendszeresen elöntötték, mint ahogy az egy későbbi leírásból egyértelműen kiderül:

"Az itt ábrázolt Duna keleti partja általjában kemény is Füz fával bé van növe. A Duna ezen oldalán látszik Pest Várassa Szigetjének nagyobb része, melynek dombosabb része nagy Szil és Nyár Fákkal van bé növe, az alatsonyabb része pedig Füzes és Nádas. Ezenn Sziget Keleti széle nevelkedik, a' nyugoti széle ellenben a Jégtöl rongáltatik ugyan, mind azon által Nád és Füz Fa Gyökérrel sürün lévén bé növe magát erössen tartya, s keveset fogy. Nagy ár Viz idején egészen el borittatik."

1826-ban, Vörös László térképész magyarázata szerint a szigetnek két ártéri szintje van, amelyet a növényzet alapján lehet könnyen elhatárolni. A magasabb térszínen puhafás ligeterdő, míg a partokon bokorfüzes társulások uralkodnak. Sajnos az egykori dombosabb szigetmagot manapság szinte lehetetlen kinyomozni, a jelentős feltöltések és földmunkák következtében.
 

1832. Pesti-sziget

 

A Duna Mappáció Budapestre vontakozó szelvényei sajnos elvesztek, azonban a József nádornak ajándékozott kivonat 1832-ből megmaradt. Ezen a Pesti-sziget még mindig szigetként van feltüntetve. Újpest település nem létezik, bár ebben az évben épül fel a legelső ház a Károlyi-féle szőlőhegyen. A sziget formája sokkal áramvonalasabbá vált. Északon valamivel szélesebb, folyásirányban elkeskenyedő formáját napjainkig megtartotta.

1856. Neu-Pester Insel

Újpest 1840-ben vált önálló településsé Rákospalotától. Az új település neve szinte azonnal megjelenik a térképi nevezéktanban, ami meglehetősen különös, ugyanis a sziget ekkor még közigazgatásilag teljes egészében Pest szabad királyi városhoz tartozik. Az 1830-as években épült meg az a töltés, amely elzárta a mellékágat az ide tervezett Téli Kikötő érdekében. Az 1856-os térképen jól látható, hogy a mellékág elzárása nem közvetlenül a parton kezdődött, hanem a váci országút magasabban fekvő homokdombjaitól indult. Feltehetően így akarták megakadályozni, hogy a nagyobb árvizek felülről bejuthassanak az öbölbe. A Téli Kikötő dél felől továbbra is nyitott maradt, így a Duna mindenkori vízállása határozza meg benne a vízszintet. Hogy ez a kisvízi időszakokban se jelentsen problémát rendszeres kotrásra volt és van szükség ma is. Ekkortól akár nevezhették volna Újpesti-félszigetnek is, de valami oknál fogva közel 180 év elteltével is szigetnek nevezi a köznyelv. 

A Zsilip utca nyomvonalán futó töltés révén könnyedén megközelíthetővé vált a sziget, a térképen már utakat látunk, melyek egymást keresztezve futnak a sziget két tengelye mentén. A déli csúcson partbiztosítás létesült a hullámzás elmosó hatása ellen (feketével). Ugyanebben az időben a part felől is épült egy elzárás, mely a mai szélességére szűkítette a medret. A kikötő vize ezáltal csendesebbé vált, az elzárástól délre pedig megindult a partfeltöltés, melynek mértéke a legutolsó képen látható igazán. A töltés következtében megváltozott folyóhidraulika ugyancsak leolvasható erről a térképről; a lerakódó hordalék lassan egyre sekélyebbé változtatja a Zsilip utcai töltés előterét.

Érdekessége még ennek a képnek, az Óbudai sziget északi részén látható elzárás. A Hajógyári-sziget kialakulásának kérdéskörét körbejáró cikkhez érkezett kommentek rejtélyes cölöpjeinek eredetét valahol itt kell keresni...

1861. Pester Insel

 

1861-ben, a lassan körvonalazódó Újpest település mellett újból a Pesti-sziget elnevezés került a II. katonai felmérés szelvényére. A sziget alakja még mindig természetesnek mondható, egyetlen épület sem áll még rajta ekkor. A térkép déli része irányából Pest városa terjeszkedik rohamléptekben szigetünk irányába, felbukkan az épülő Angyalföld neve németül. Északon éppen megjelenik a kicsiny Palotai-sziget, melynek még lesz szerepe ebben a történetben.

1906. Újpesti kikötő sziget

 
Kogutowicz Manó 1906-os Budapest térképén talán a legszembeötlőbb változás az Újpesti vasúti híd megjelenése. A közismertebb nevén Északi összekötő vasúti hidat két év építkezés után, 1896-ban adták át a forgalomnak. A szigeti részen hatalmas töltés épült a vasút számára, hogy a legmagasabb vízállás se fenyegethesse a forgalmat. Ez a töltés gyakorlatilag kettévágta az ekkor még erdős szigetet. Az Újpesti kikötő sziget teljes egészében Budapest közigazgatási határán belül található. A vonalzóval meghúzott határ követte a Téli Kikötő középvonalát. 

A Váci út tengelyén érkező ipari forradalom révén a környéken gombamód szaporodtak a gyárak, a mezőket, szántókat felparcellázták, rajtuk füstölgő gyárkémények nőttek az ég felé.

1921. Ujpesti-Szunyog-sziget

Magyarország 1914. nyarán elnyerte az 1920. évi Nyári Olimpiai játékok rendezési jogát. A Vérmezőre tevezett világversenyt azonban elmosta az első világháború. A győztes hatalmak 1919-ben elvették a szervezés jogát a fővárostól, és Antwerpennek adták. Magyarország nem csupán nem rendezhette meg az Olimpiát, mint vesztes ország, azon nem is indulhatott.

A magyar sportdiplomácia azonban nem adta föl, és komoly erőfeszítésekete tett az 1928-as játékok megrendezésére. Az elkészült tervek szerint a versenyek fő helyszíne az "Ujpesti-Szunyog-sziget" lett volna. A tervekről már volt szó itt a blogon. A nagyszabású beruházás révén a sziget arculata teljesen megváltozott volna, az addig ligetes, épületektől mentes terület szervesen bekapcsolódott volna a város vérkeringésébe. Sajnos a tervekből nem lett semmi. A Népsziget nagy lehetősége örökre elszállt, és aki ismeri a sziget jelenlegi állapotát nem tud mást tenni, mint nagyot sóhajtani.

1929. Népsziget

Akik pedig az "angyalos" vízisport és túratérképeket ismerik, ismerős lehet a sziget 1929-es állapota. A meghiúsult Olimpia sportlétesítményeiből ha más nem is, legalább a csónakházak megvalósultak. A két világháború között a Római parthoz hasonló sportélet és vízi-világ jött létre itt is. A szigetet ezen a térképen nevezik először "Népszigetként". Ez rögtön megcáfolja azt a kézenfekvő etimológiai felvetést, miszerint ezt a nevet csak és kizárólag 1945 után kaphatta ez a földterület. A térképgyűjtemény eme gyöngyszemét élvezet böngészni. Aki pedig még mindig hiszi, hogy nemcsak a társadalomban, és a gazdaságban, de a térképészetben is hatalmas fejlődés ment végbe 1945 után, az vessen egy pillantást egy újabb vízisport térképre, kissé lejjebb görgetve. 

1941. légifotó

 
Első légifotónkon, 1941-ben egy másik sziget került a látóterünkbe. Északról, a megyeri párhuzammű megépülése után hízásnak indult Palotai-sziget lassan közelít a Népsziget felé. A közeledés folyamatos és megállíthatatlan, de ebben az időben a Zsilip utcai töltés még mindig szinte ugyanolyan karcsú, mint újkorában. Pedig már több mint 100 éves ekkor. Partfeltöltés elsősorban a Téli Kikötő oldalán jelentkezett, az itteni gyárak igényei miatt. 

Mivel a parton már szinte minden földterület beépült, megkezdődött az építkezés a Népszigeten is. A csónakházak mellett felépültek a Vízművek parti szűrésű kútjai, de épültek lakások és (hajó)gyárak is. 1943-ban maga a Kormányzó avatott fel hajóslaktanyát közvetlenül a vasúti híd déli, kikötői oldalán. Ez az épület ma is megvan, Sziget Hotelként ismert munkásszállás volt, azóta üresen áll.

1970 körül. Szúnyogsziget

 
A Duna 1:10000-res méretarányú vázlatos áttekintőtérképén ismét a Szunyog-sziget elnevezés szerepel, holott már jóval a II. világháború után járunk. A Vízrajzi Atlaszhoz nagyon hasonló mederfelvétel a Hadtörténeti Múzeum térképtárából származik, dátuma sajnos ismeretlen. Az biztos, hogy 1980 előtti, mert az Észak-pesti Szennyvíztisztító még nincsen rajta. Tovább szűkítve a kört, ugyancsak biztos, hogy 1973 előtti, ugyanis ebben az évben készült el a sziget déli csúcsán egy gyalogoshíd a Vízművek részére, ennek pedig nyoma sincs a térképen. Ugyanakkor nem készülhetett 1955 előtt, mert (újra) áll a vasúti híd. A Palotai-sziget már ott jár a szomszédban, mindössze egy keskeny csatorna választja el a parttól és a Népszigettől. A szigeten folyamkilométer táblákat látnunk (a sziget hossza mintegy 2 kilométer), a déli csúcsnál a mederben lévő jel pedig egyértelművé teszi, hogy azok akik nem voltak hajlandóak elgyalogolni a Zsilip utcáig, kompon is átjuthattak a Népszigetre.

Ezen a térképen a Népsziget már két kerület között oszlik meg. A IV. és XIII. kerületek közötti határ a vasúti híd töltésén fut Nagy-Budapest létrehozása, 1950 óta.

1975. vízisport térkép: Nép-sziget

Ez az 1975-ben készült Duna vízisport térkép szánalmas próbálkozásnak tűnhet az 1929-es angyalos elődjéhez képest. Eltűntek róla a vízisportolók számára "kevésbé" fontos információk, mint például az áramlási viszonyok, a vízmélység adatok, a csónakházak, a vendéglők, az utcák, jellegzetes épületek és még hosszasan lehetne folytatni. A Kádár korszak közepén úgy tűnik újra megnyitották a Zsilip utcai töltést, így a Népsziget újra szigetté válhatott. Persze lehet, hogy csak a térképészek tévedtek - szándékosan. A sok hiányosság mellett az egyetlen szimpatikus plusz információ a hídlábakon található vízmérce 0 pontjainak feltüntetése. Bár az adatok pontossága erősen megkérdőjelezhető, hiszen mi van akkor, ha csupán az imperialista kémek megtévesztése volt a célja a térkép készítőjének?

(Valószínűleg az imperialista hadvezetés is inkább az Angyalos térképeket használta volna...)

1980. Légifotó

1980-ban kezdődött a szomszédos Palotai-szigeten a szennyvíztisztító építése a Duna katasztrofális szennyvízterhelése miatt. A Palotai esetében a sziget elnevezés ugyancsak eufemizmus, hiszen már régen nem az. A vasúti hídtól északra a főági oldalon egy fiatal fűzerdő révén már teljesen egybeforrt a "két sziget". A Népsziget déli csúcsán látható fehér vonal jelöli az új gyalogos hidat. Jól megfigyelhető, hogy a mellékágak hordalékmentes vize jóval sötétebb az áradó főágéánál. Keveredés mindössze a déli csúcsnál jelentkezik.

1980 körül érte el az ipari, és egyben a beépített terület aránya a maximumát. A rendszerváltás után bekövetkezett változások elsősorban a növényzet térhódításának kedveztek, bár ha az állatfarmtól délre eső kiszáradt erdőre gondolunk, nem feltétlenül helytálló ez a megjegyzés.

A Népsziget egy külvárosi ártéri erdőből vált Budapest szerves részévé az elmúlt két évszázad alatt. Arculatát egyfelől az ipar és a kikötő határozza meg, másrészt a kajak-kenu vízitelepek. Funkcióját azóta keresi, hogy alig maradt üzem rajta. Megnyugtató megoldást talán csak a sikeres olimpiai pályázat jelentett volna annak idején...

 

A Népsziget napjainkban (legifotok.hu)

A Népsziget alakja szinte változatlan volt, miután félszigetként a parthoz csatolták. Aki azonban morfológiai változások után kutatna, szívből ajánlom a googleearth csúszkáját, melyen a felvételek időpontját választhatjuk ki. A Palotai-sziget és Népsziget közé eső kicsiny öböl jelentős változáson ment át az elmúlt években. Hogy előnyére, avagy hátrányára, azt mindenki döntese el maga...