Cseke-sziget, magántulajdon

A ráckevei Szigetzugi Napokról hazafelé két szigetet sikerült bejárni a Soroksári-Dunán. Közülük a kisebbik Áporkához tartozik közigazgatásilag bár a falutól igen messze található. Érdekes módon a történetéről nem sokat mesélnek a térképek, a csinos, rendezett Duna part őrzi a maga titkait. Annak ellenére, hogy két híd is vezet rá, akárki nem teheti be a lábát a Cseke-szigetre.

A Cseke-sziget Áporka településhez tartozik és a Ráckevei-Duna bal partján bújik meg. Mellékága végigevezhető, azaz a feszített víztükörnek köszönhetően egész évben sziget. Hossza 600, legnagyobb szélessége 100 méter. Területe 3,5-4 hektár, attól függően, hogy hozzászámoljuk-e a nádast, amely körülöleli. 

Cseke-sziget, Áporka 1978 nyarán (fentrol.hu)

A Cseke-sziget melletti kiság szélessége 20-40 méter között változik, de a ténylegesen nyílt víztükör a vízi növényzet miatt jóval keskenyebb. Partjain jellemző a nádas, mélyebb vízben sulyom és hínár nő. Partjai mentén — ahol legalábbis nincs még kultúrtáj — a nyárfa a legjellemzőbb fafaj.

A Cseke-sziget északi csúcsa a partról.

Kialakulásának körülményei a történelem homályába vesznek. Az bizonyos, hogy XVIII. századi térképen nem találtam nyomát. Egy 1783-as Áporka térképen a hűlt helye mellett egy érdekes feliratot találni: Antiqua Colonia nunc fagopiretum. Latinból fordítva ez körülbelül annyit tesz: régi település, most kenderföld. Tőle keletre egy kis dombot is jelöl a térkép, régi temető felirattal. Elképzelhető tehát, hogy egy elpusztult település húzódhatott a Cseke-sziget hosszában a Duna parton, de az is előfordulhat, hogy egy újabb dunai árvizek miatt elköltözött faluról van szó és a régi áprokaiak még a folyó parton éltek a középkorban. 1881-ben egy kataszteri térkép újból utal az elpusztult településre "régi falu" dűlőnévvel. Egy másik dűlőnévből következtetve az eltűnt település neve feltehetően Szentkirály volt. 

A Cseke-sziget déli csúcsa a partról.

A XIX. század elején, 1840 körül már felbukkan, a Cseke-sziget de szinte mindegyik térképen más mérettel szerepel. Névvel azonban sehol sem. Még az oly sokat dicsért Angyalos vízisport térkép Ráckevei-Dunás szelvényén sem szerepel név, csupán egy keskeny mellékág, amely elválasztja a parttól. Néhány forrásban Senki-szigetként nevezik, így könnyen összekeverhették a Ráckevén található névrokonával. A Cseke-sziget névalak csak viszonylag későn, 1981-ben bukkan fel először. 

A nádassal szegélyezett mellékág.

Egy 1991 szeptemberi Pest Megyei Hírlap cikk mesél a Cseke-sziget történetéről. 1959-ben az Országos Vízügyi Főigazgatóság tulajdona mint külterületi ingatlan. 1968-ban átkerül a Pestvidéki Gépgyár tulajdonába mint üdülő. 25-30 ingatlan épült ezután a szigeten a Ráckevei-Duna-menti parcellázásokkal párhuzamosan. Egy másik Pest megyei Hírlap cikk szerint az építkezésekkel rengeteg természeti érték veszett oda mindkét parton. A cseke-szigeti ingatlanok az Áporkai Önkormányzat (Tanács) véleménye szerint szabálytalanul épültek, nem volt érvényes építési engedélyük. Erre hivatkozva próbálták visszaszerezni a szigetet a rendszerváltozás után, de 1992-ben a Pestvidéki Gépgyár sok más szocialista gyárral együtt csődbe ment. Áporka szeretett volna egy parti strandot létrehozni, de a 2018 június 30-i helyzet alapján (lásd kezdőkép) ez még mindig nem sikerült.

Sulyom és gyalogoshíd.

Ottjártunkkor mindkét szigetre vezető híd zárva volt, kellő számú felirattal elrettentve az esetleges próbálkozókat. A autóshídnál beszélgető kertész csak megerősíteni tudta, hogy ide bizony engedély hiányában esélytelen belépni, őt is úgy engedik be és ki a tulajdonosok. 

A régi híd bejárata.

Az autóshíd mellett egy régebbi híd nyomaira bukkanhatunk a sűrű parti növényzetben. Ennek már csak a lezáró kapuja és a váza van meg, nagyrészt benőtte a vadszőlő és az iszalag. 

A két kenu széles meder

Így hát a szigetlátogatás elmaradt, mindazt amit láttunk belőle, az áporkai partról láttuk. Az pedig nem sok; igazából érthetetlen ez a szigor, a szigeten látható építmények alulról súrolják az egy csillagos kemping színvonalát. Mindeközben a parti ingatlanok és a hozzájuk tartozó Duna-part akár egy bécsi hétvégi házas kerületnek is becsületére válna.  

Kultúrtáj I.

Kultúrtáj II.

Mivel Áporkán azóta sem sikerült kialakítani a dunai strandot, amely lendíthetne a település idegenforgalmán, a Cseke-szigetre és a környékre is csak az ottaniak járnak pihenni és kikapcsolódni. Talán ezért is maradhatott meg az a dunaparti szakasz a parcellázások ellenére is ennyire csendes üdülőterületnek.

Forrás: Nagy Lajos Zoltán: A Csepel-sziget és a Ráckevei (Soroksári)-Duna ág történeti földrajza. Doktori értekezés 2015.

A szalki rom

A XII. században alapított és 1903-ban felrobbantott pentelei monostor kapcsán megírták, hogy a rombolás előtt részletes felmérés készült a Szalki-szigeten található romokról. Ez a felmérés azonban sajnálatos módon eltűnt a Közép-Duna-Völgyi Vízügyi Igazgatóság tervtárából. Vigasztalódhatunk azonban egy 1896-os helyszínrajzzal. 

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza (MOL S118-No. 587.)

2018. június 30-án, Ráckevén és Szigetbecsén megrendezett Szigetzugi Duna Napok keretében a Dunai Szigetek blog is meghívást kapott az Árpád Múzeum dunás előadássorozatára. Az esemény záró előadásán házigazdánk, Tóth J. Attila, búvárrégész előadást tartott az újabb víz alatti régészeti kutatások eredményeiről, melynek egyik helyszíne a Szalki-szigeten megtalált kolostor maradványok voltak. A témáról már mi is megemlékeztünk egy bejegyzés erejéig (Elkotort kolostor 2015.). Ezt a bejegyzést (és az elődást) egészítené ki ez az 1896-os helyszínrajz, amelyne nem csak a rom pontos helyszíne, hanem egy azóta felszámolt zátony is felbukkan.

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza (MOL S118-No. 587.)

1896-ban a rom helyzetét 11 szelvényben határozták meg, sajnos a leírás nem válaszolja meg azt a kérdést, hogy a hozzájuk írt 16-os szám mit jelent egészen pontosan. A mellé írt hosszúság adatokból a méretét körülbelül 140*160 méteresre becsülhetjük. 

Amikor a kolostor még állt a Duna közepén Dunapentelénél még két sziget létezett, az északin volt a kolostor, míg a délin halásztanyák sorakoztak. Ez a két sziget később összeolvadt, Szalki-sziget néven. Érdekes etimológiai kérdés, hogy Pentele monostora miért a Szalki-szigeten van és miért nem Szalk monostora van a Pentelei-szigeten. Ennek oka valószínűleg az, hogy Pentele monostora eredetileg az északabbi Pentelei-szigeten volt, de miután a kolostor elpusztult az árvizek, vagy a török előrenyomulása következtében az összenőtt sziget a szalkszentmártoniakhoz került. 

A Szalki-sziget még 1949-ben is Szalkszentmártonhoz, azaz Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez tartozott. A penteleiek már a sziget "hozzájuk csatolása" azaz a XIX. szzad végi folyószabályozás óta próbálták elérni, hogy kerüljön át hozzájuk közigazgatásilag is ez a terület. De a folyamatos kérelmüket az átcsatolásra azzal utasították el, hogy az a megye határait is megváltoztatná. Végül Sztálinváros felépülésével került át a sziget Fejér megyéhez. 

A sziget formájának átalakulásának, valamint a kolostor elsüllyedésének konkrét dátumát is ismerjük. A Szalki-sziget a II. kat. felmérés 1858. évi térképén még egy hosszan elnyúló sziget, amely északon a Kendervölgyi-patak torkolatáig felért, miközben délen is túlnyúlt a mai szigetcsúcson. Szélesebb is volt és elfoglalta a Duna közepét. 

1872-ben, amikor lezárták a Soroksári-Dunát a pentelei mederviszonyok is átalakultak. 1882-re a sziget északi csúcsa, ahol a kolostor is állt eltűnt, elnyelte a Duna. Rá lehetne fogni ezt az átalakulást a Rácalmás alatti párhuzamművek felépítésére, de a III. kat. felmérésen ezeknek még nyoma sincsen.

A tass-dunapentelei Duna szakasz szabályozásának helyszínrajza 1896. (MOL S118-No. 587.)

A romon kívül rejt még egy érdekességet az 1896-os térkép, méghozzá egy zátonyt a szalki part közelében. Ez egy tipikus, domború parton kialakuló parti zátony, amely csak a legkisebb vízállások idején bukkant elő, például az alábbi helyszínrajzon ábrázolt 1899. augusztus 28-i kisvíz idején. Még a zátony magasságát is ráírták: 94-94,5 méter a tengerszint (ekkor még Adria) felett. Körülbelül 3-4 méterrel volt a Szalki-sziget szintje alatt, de ez a magasság is elég volt ahhoz, hogy zavarja a hajóforgalmat. 

Ezt a zátonyt valószínűleg elkotorták, de az is lehet, hogy a Duna megnövekvő sodrása maga végezte el a munkát. 

 A Duna helyszínrajza és a szalki rom helyzete 1911.

Dunapentelén alaposan átalakult a táj, de talán a búvárrégészeknek sikerül feltárniuk a víz alatti kolostor titkait, meghatározni mi maradt belőle az 1903-as robbantás után. A szemközti zátonyt azonban már hiába keresnénk, emlékét csak a térképek őrzik. 

Térképek forrása:

• http://mercator.elte.hu/~messer/folyo/ 
• https://maps.hungaricana.hu/hu/MOLTerkeptar/34671/view/?pg=2&bbox=1114%2C-3703%2C3399%2C-2615

Kompkötő kerülés

Miután egy kotróhajó 2018. június 15-én 30 méter szélességben elbontotta a váci Kompkötő-sziget keresztgátját Szokolics Györggyel felkerekedtünk, hogy a vízről is szemrevételezzük a változásokat. 

Szabad az út a szétbontott gát helyén

2018. június 28-án délután három órakor 86 centiméteres váci vízállásnál szálltunk kajakba az egykori Határ-sziget mellett, a Kompkötő-sziget feletti 1685-ös folyamkilométer táblánál. Ez a vízállás kb. 1,3 méterrel magasabb a valaha mért legkisebb váci vízállásnál (2003. augusztus 30.) — kiderül majd miért is fontos ez az érték.

A Kompkötő-sziget a Határ-szigetről fényképezve

A vízen tartózkodás szűk két órája alatt az első fél órában a gomolyfelhős, napsütéses időt hirtelen felváltotta egy keletről érkező zivatarfelhő, amely alaposan eláztatta a tájat, azaz minket is. Ez a fényképek minőségén látszik leginkább. Az időjárás az eredeti tervet, a sziget megkerülését is meghiúsította, ugyanis a mellékágban lefelé evezés után egy főági visszatérés következett volna, azonban a mellékágban valamivel gyorsabban száraz helyre lehetett érni, így ott haladtunk a visszaút során is. 

A felső szakasz kikotort hordaléka

A Kompkötő-sziget északi betorkollását is kotorták, nem csak a keresztgátat. A kitermelt sódert a két parton halmozták fel, a partról benyúló félszigetre került több, a szigeti oldalra kevesebb. Feltehetően nem a vízbeáramlás növelése volt itt az elsődleges cél, sokkal inkább az, hogy a kotróhajó be tudjon jutni a gáthoz. A nyíláson kényelmesen be lehetett jutni, az evezők nem értek le a fenékig. Itt már esett az eső, és egy szembejövő kajakos igazolta azt a feltételezést, hogy a gát nyitásának híre már széles körben elterjedt a környékbeli vízisportolók között, talán éppen a Dunai Szigetek tudósításának köszönhetően. 

A felső szakasz legszűkebb része, háttérben Verőce

A Kompkötő-sziget mellékága ezen a felső szakaszon jellemzően igen sekély. A gát átmetszése és a kotrás között viszonylag gyorsan áramlik a víz és a meder is mély, ez azonban csak egy keskeny csatornára igaz; a part menti rész a félsziget és a gát megmaradt része között feliszapolódott és 20-30 centiméter mély mindössze (86 centiméteres vízállásnál). 

Az egykori gát keresztmetszete.

Az elkotort gát anyagát ugyancsak kiszórták két oldalra, méghozzá az egykori gát magasságában. Talán jobb lett volna, ha ezt az anyagot teljes egészében kitermelik, hiszen mögötte a vízáramlás ugyancsak lelassul, azaz a feliszapolódás tovább folytatódhat. Oldalról megtekintve még felfedezhetjük a kitermelt gát keresztmetszetét, melyet a 45 fokban lerakott süttői márványból készült burkolat rajzol ki. A nyílásban a vízmélység  meghaladta az 2 métert a víz sebessége pedig körülbelül 4,2 kilométer/óra volt. Ez azt jelenti, hogy a valaha mért legkisebb vízállásnál is lehet vízáramlás a Kompkötő-sziget mellékágában. Ez természetesen függ az alsó torkolat állapotától is, de nagy valószínűséggel a Kompkötő ismét egész évben sziget lehet. 

A bontásról még mindig keveset tudni, a váci önkormányzattól nem hivatalos módon azt az információt kaptuk, hogy mivel állami beruházás volt állami területen ezért az önkormányzatot nem értesítették. 

A szigetre ezentúl már nem lehet bejutni száraz lábbal, mindenképpen kell vízi jármű kell az átkeléshez. 

Ártéri szintek.
Mederközépi bokorfüzes, háttérben egy, a gát építése után lerakódott üledéken felnőtt idősebb füzes látható,
leghátul pedig a Kompkötő-sziget eredeti növényzete.

Kérdés csupán az, hogy mi lesz a mellékág azon részeivel, amelyek a megmaradt gát alatt és felett helyezkednek el. Vélhetően itt folytatódni fog a hordalék lerakódása. Különösen igaz ez azokra a területekre, ahol a növényzet már megtelepedett, például a meder közepére a gát alatt, ahol egy egyre terebélyesebb fűz mögött már fásszárú növények ezrei telepedtek meg. Ez a részt az újonnan biztosított vízáramlás sem fogja tudni megbontani. A sodrás ugyanis a szigeti oldalon nagyobb, a parti oldalon jóformán állóvíz van még mindig. 

Az alsó torkolat. 

Az alsó torkolatnál még nem lehetett megállapítani milyen hatással van az itteni laza üledékre a gát megnyitása. Egy alacsonyabb vízállás idején ezt is ki lehet majd deríteni. Talán az állandó sodrás elég lesz ahhoz, hogy az üledék kimosódjon a főágba és a Duna hullámzása ne tudja azt visszahordani. Akkor talán a Kompkötő-sziget — igaz jóval keskenyebb mellékággal, de sziget maradhat.

A visszaúton elkapott minket a nagy zivatar és csak akkor volt hajlandó elállni, amikor újra partot értünk az 1685-ös folyamkilométer tábla tövében. 

Alulról töltődik az Égető-sziget mellékága is!

2015. tavaszán ugyan már kiszámoltuk az Égető-sziget küszöbszintjét, de mint tudjuk egy mérés nem mérés. Akkor apadó Dunán 241 centiméteres nyers vízállást jelzett a váci vízmérce, ami 15 centiméter magas vízoszlopot eredményezett a dél-váci sziget keresztgátjának legalacsonyabb pontján. Ezúttal áradó vízállás idején kerestük fel a Dunát és a küszöbszint ellenőrzése mellett egy igen érdekes jelenségről is beszámolhatunk!

2018. június 15-én, pénteken délután az áradó Duna kezdte megközelíteni a 2015-ben mért 227-228 centiméteres küszöbszintet. Természetesen a két vizsgálat közötti időszakban is gyakran elérte a Duna ezt a szintet, de most sikerült időt is szakítani egy látogatásra. 

Így alakultak aznap a nyers váci vízállásadatok (forrás: vizugy.hu):

2018. június 15. 15:00 225 cm

2018. június 15. 16:00 230 cm

2018. június 15. 17:00 233 cm

2018. június 15. 18:00 237 cm

Mivel a fő célpont ezen a napon nem az Égető-, hanem a Kompkötő-sziget keresztgátja volt, ezért kétszer is volt lehetőség megtekinteni a dél-váci helyzetet. Az odaúton délután 4 órakor a keresztgáton már átfolyt a víz, vitte magával a leveleket is. Ekkor a gát legmélyebb pontján a vízoszlop 2-3 centiméter volt (lásd alábbi ábrát). 

Az átfolyásról videó is készült. Mindazok, akik ismerősek errefelé már észlelhetik, hogy a keresztgáton átbukó vízzel valami nincsen rendben. 

Másfél óra múlva, 17:30-kor a visszaútról lekanyarodva kissé megemelkedett már a vízszint és immár két helyen bukott át a Duna a gáton. A vízoszlop magassága 7-8 centiméterre emelkedett (lásd alábbi kép).

A két látogatás alkalmával ellenőrzött vízszint igazolni látszik a három éve mért 227 centiméteres értéket. A Vácott délután négy órakor mért 230 centiméter nyers vízállásból kivonva a gáton mért két három centimétert, majd a fél hatra számított 235 centiméterből kivonva a 7-8 centimétert megállapítható, hogy a vízáramlás valahol 227 és 228 centiméter között indul meg ill. szűnik meg az Égető-sziget meglehetősen feliszapolódott holtágában. Ennél pontosabb szintezésnek nem sok értelme van, hiszen az Égető-sziget keresztgátja viszonylag masszív építmény, aszfaltos burkolattal, amin nincsen nyoma kopásnak, vagy szétfagyásnak.

Egy mondat erejéig azonban térjünk vissza mi is volt az a már említett furcsaság a vízáramlással kapcsolatban!

Éppen ez év május végén kaptuk azt a kérdést, hogyan lehet az, hogy a Pap-szigeti mellékág Szentenderén "alulról felfelé" folyik? A levélben csatolt felvételek tanúsága szerint a mellékág délről északra csordogált, ami látszólag ellent mondott a fizika legalapvetőbb törvényének. Nos, az Égető-szigetnél ugyanez a jelenség fogadott, a dél felé folyó Duna alulról, azaz délről észak felé bukott át a keresztgáton és töltötte az első képen látható, egyre jobban benövényesedő holtágacskát. De vajon mekkora vízállásnál fordul meg az áramlás és kezd "normális" irányba folyni a Duna? 

Az áradó Duna igazolta, hogy ebben az esetben nem limányról van szó — amikor a Duna bizonyos hidrológiai körülményeknek (pl. sarkantyú) köszönhetően szakaszonként visszafelé folyik — hanem egyszerűen a folyónak alulról könnyebb dolga van megkerülni a sziget északi bejáratánál saját maga által lerakott hordalékát. 

Ez pedig egyetlen dolgot jelent; az égető-szigeti keresztgát megtette a dolgát, a keresztgátra nincs többé szükség. A felső elzáródás átvette a szerepét. Tehát a Kompkötő-szigethez hasonlóan ezt a keresztgátat is egészen nyugodtan el lehet bontani! 

Rendkívüli hírek! Bontják a kompkötő-szigeti keresztgátat!

Újra sziget lesz a váci Kompkötő-sziget! 2018. június 15-én egy kotróhajó legalább harminc méter széles részen elbontotta a már amúgy is kicsorbult gátat!

A Kompkötő-sziget és mellékág rehabilitációjáról 2014. tavaszán érkeztek az első hírek, akkori cikkünkben már úgy tűnt célegyenesben vannak a munkálatok, mindössze az engedélyezésre kellett várni. Az ismertetett tervekben egy mindössze négy méteres nyílást vágtak volna a gátba, amely másodpercenként 3-5 köbméter vízhozamot biztosított volna a kisvizes időszakokban is. További kotrásokat terveztek a ki és befolyásnál is, itt jelenleg nem találkoztam kotrógépekkel. Azóta eltelt 4 év és semmi nem történt, úgy tűnt ez a mellékág-rehabilitációs projekt is elhal. 

2018. június 15-re eredetileg egy Baracsi túrát terveztem, azonban az időjárás nem alakult a kerékpározásra alkalmasnak. Mivel a váci vízmérce átlépte a 2 méteres szintet ideje volt újratervezni a programot és meglátogatni a Kompkötő-szigetet, ahol a keresztgát magassága alapján arra lehetett számítani, hogy a Duna elkezd átcsordogálni rajta. Jó lett volna ezt a szintet pontosan meghatározni. 

Nos, a legnagyobb meglepetésemre a Duna nem átcsordogált a gáton, hanem egy munkagép zaja mellett ömlött keresztül a mellékág alsó részébe. A helybéli horgászok nem tudtak felvilágosítással szolgálni, ezért kimentem a gát végére, miközben arra gondoltam, ekkora szerencse a világon nincs is és végre, végre újra sziget lesz a Kompkötő-sziget!

De miért olyan fontos hír, hogy ez a kotrás végre elszakítja a szigetet a parttól és a Kompkötő (régiesen Gombkötő) több mint fél évszázad után újra valódi dunai sziget lehet? Egyrészt azért, mert valódi dunai szigetből nagyon kevés maradt a Váci-Dunán, de Magyarországon is. Hogy egészen pontosak legyünk, a Váci-ágban jelenleg egyetlen valódi, az év minden napján vízzel körülvett sziget található, ez pedig a Szürkő-sziget. Ha a Kompkötő-szigeti munkálatok olyan mértékben átvágják a gátat, hogy kisvíz idején is maradhat benne vízáramlás könnyen belátható, hogy megduplázódik a valódi szigetek száma ezen a szakaszon.

Másrészt az emberi jelenlét alaposan vissza fog esni a szigeten, tekintettel arra, hogy nem lehet majd száraz lábbal átkelni rá. Ez nem baj, a sziget 1977 óta természetvédelmi terület, jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó madárparadicsom. Egy sikeres meder-rehabilitáció reményt adhat, hogy más környékbeli szigetek esetében is van esély a természetes állapot részleges visszaállítására!

Ezt a jég által kicsorbított szakaszt kotorják éppen. 

A Kompkötő-sziget egykor a Duna középvonalában feküdt, mindkét oldalról kellően széles Duna meder határolta. Hajózási térképeken mindkét ágban jeleztek hajózó utat, azonban ez a szakasz kifejezetten gázlós volt, azaz az év adott időszakában nem volt meg a hajózáshoz szükséges vízmélység. Ennek megszüntetésére épült fel az íves keresztgát a váci partról, amely 250 centiméteres vízállás alatt megszüntette a vízáramlást a szó szerint elfalazott ágban. Az 1940-es évek végén felépült gát hatására a mellékág feliszapolódott, medrének nagy részén füzes ártéri erdő nőtt fel, ami a főági kotrásokkal együtt tovább gyorsította a meder feliszapolódását. 

A Dunai Szigetek blog eddig is kitüntetett figyelmet szentelt a Kompkötő-szigetnek. 2013-ban olvasóink az év Dunai Szigetének választották, írtunk már a történetéről, kísvízi állapotáról, keresztgátjáról, ártéri mintázatairól. Sőt, más is írt a szigetről, Tamás Lajos "Mi történt a Kompkötő-szigeten?" c. ifjúsági regénye itt játszódik. Történetéről mi is írtunk egy bejegyzést.  

Múlt és jelen. (Fotó: Selmeczi Kovács Ádám fotoska.hu)

A váratlan kotrást továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni, és alacsonyabb vízállás esetén megnézzük, hogy milyen hatással lesz a megnövekvő vízáramlás a sziget alsó részén felnőtt fűzerdőre. Elegendő lesz-e vajon ahhoz, hogy az ott felgyülemlett hordalék saját erőből visszamosódjon a főágba... 

Reménykedjünk!

Eddigi írásaink a szigetről:

• Pihen a Kompkötő-sziget, kikötötték
• Célegyenesben a Kompkötő-sziget helyreállítása
• Mi történt a Kompkötő-szigeten?
• Partra vetett szigetek 9. - Kompkötő-sziget

Alte Donau

Bécsben a Dunának számtalan arcával találkozhatunk az agyonszabályozott mederben felépített mesterséges mega-szigettől egészen a teljesen eldugott régi holtágakig bezárólag. természetesen van átmenet a két szélsőség között, ennek egy kellemes példája a bécsi Öreg-Duna, azaz az Alte Donau. 

A bécsi Duna-szabályozásról külön könyvet lehetne írni, olyannyira terjedelmes téma. Mivel ez most csupán egy képes beszámoló egy 2018 áprilisi látogatásról mindössze a fontosabb dolgokat említeném meg. 1870 előtt Bécsben a Duna úgy nézhetett ki, mint a Gemenc, vagy a tőle közvetlenül délre eső szakasz. Egy öblözetet kell elképzelnünk, megszámlálhatatlanul sok szigettel és zátonnyal, ahol a folyó évről évre új feladatot adott a térképészeknek. Zabolázhatatlan árvizek keserítették meg a császárváros és a folyó főágától tisztes távolban húzódó falvak életét. A kelet nyugati irányú hajózás valamint az észak-déli közúti forgalom gyakran akadozott és ezt egy birodalom fővárosa nem engedhette meg magának hosszú távon. 1870-ben egy drasztikus döntést hozott a kormányzat, a folyót ki kell egyenesíteni, a medret csatornává kell alakítani elegendően széles ártérrel és egyetlen déli leágazással, melyet ma Donaukanalként ismerhetünk. Néhány év alatt sikerült elvégezni a hatalmas földmunkát. A régi Duna főmedrét az új, nyílegyenes árvízvédelmi töltés elszakította az új medertől és az Alte Donaunak elnevezett holtág immár lassan 150 éve egyszerű tóként boldogítja a bécsi lakosságot.

Az Alte Donau délen, Stadlauban a Donaustadbrücke metrómegállónál közelíti meg legjobban a Donauinsel kialakításakor kiásott kisebb Duna medret, itt csupán az A22-es autópálya csíkja jelenti a választóvonalat. Hat kilométeres félkörívet megtéve északnyugaton, a florisdorfi Hubertusdamm-nál érne vissza a Dunához, de itt ugyancsak az A22-es autópálya választja el ugyanattól a medertől. Ezt az útvonalat fogjuk követni!

A kezdet. A vég. Alte Donau.

Egy betemetett Duna-mederbe épített parkolónál és az innen nem messze meggyilkolt Stockerau-i Szent Colman emlékoszlopánál kezdődik, ill. ér véget a bécsi Alte Donau. Ha bal kéz felé indulunk a Kaisermühlen városrész hatalmas felhőkarcolóihoz érünk, ha pedig jobb kéz felé, akkor a Donaustadt városrész nyaralónegyedén keresztül juthatunk el a bécsi Öreg-Duna másik végébe.

Nádas. Alte Donau.

Az Alte Donau holtágán "kívül", kelet felé van a Dunának egy másik holtága, amely a szabályozás előtt még Stadlaunál szakadt ki a főágból és Gross Enzersdorf alatt tért vissza belé. Legfelső szakaszát Mühlwassernek nevezik. Bécs terjeszkedése során a nagyobbik részét már betemették, azonban az alsóbb szakasza még jórészt érintetlen ártéri erdőben kanyarog (leszámítva egy jókora ÖMW olajfinomítót a freudenaui erőművel szemben). Az Alte Donau és a Mühlwasser között jelenleg is van némi átfolyás a Hebergrabenen keresztül.

Utca. Dampfschiffhaufen.

Az Alte Donau környezetének van egy utánozhatatlan hangulata, amiről mindenképpen beszélni kell. Egyfelől helyenként olyan mint a Ráckevei-Duna partján, vagy valamelyik szigetén járnánk. Nádassal szegélyezett part, nyaralótelepek, víkendházak, egy kerékpár széles utcák, kerti törpék, strandok, vendéglők kerthelyiségében söröző, áprilisban barnára sült osztrák nyugdíjasok jellemzik a délkeleti részen található Gőzhajó-zátonyt (Dampfschiff Haufen). Mindennek azonban egy szürreális hátteret nyújtanak a mindenhonnan látható kaisermühlen-i felhőkarcolók. A Wagramer straße hatalmas átmenő forgalma, a mellette húzódó metró híd, a jachtkikötők jellemzik a nagyvárosias középső részt, de a túlsó part, Kagram ismét egy csendesebb környék. Az északnyugati szakasz echte Budapester Margateinsel, azaz Margitsziget. Hangulatos vízparti vendéglők, végeláthatatlan tulipánszőnyeg ősfás parkban, hidacskák, evezősklubok, piknikezők jellemzik a Florisdorfi Vízipark környékét.

Újépítés. Kaisermühlen-dél.

Amikor 1870-ben nekifogtak a Duna megregulázásának az Alte és Neue Donau közé szakadt ártéri területen számos zátony, sziget és mellékág tarkította a tájat. Legalább 14 különféle "Haufen"-t, azaz hordalékból felépülő zátonyszigetet találunk itt, mindezeket fattyúágak választották el egymástól. Ebből az ártéri formakincsből alig maradt mára valami. Manapság mindössze két nagyobb szigetet őrzött meg az Alte Donau holtága; a már említett Dampfschiffhaufent és a tőle északra található Gänsehaufelt, ahol Bécs városi strandja található. eredetileg két "Libazátony" volt, egy kisebb és egy nagyobb, de a kisebbik Gänsehaufen később a Dampfschiffhaufen részévé vált. A fennmaradó holtágak közül talán a Kaiserwasser az egyetlen említésre méltó, amely északi és déli részre osztja Kaisermühlen városrészt méghozzá közvetlenül a felhőkarcolók tövében. 

Gém. Schnitterweg.

Szerencsére ezzel az élővilág is tisztában van. Kerti tavakban látható békességgel úszkálnak a hidak alatt a méteres pontyok, álldogálnak cölöpön a gémek a lakótelepek tövében. A lakosság is nyilván rásegít némi táppal, hogy a hattyúk és vadkacsák ilyen békésen közlekedjenek a bécsi öreg-Dunán. 

Díszpontyok. Laberlweg-Kaiserwasser.

Talán a felhőkarcolók miatt, de az Alte Donau partján soha sem lehet megszabadulni attól az érzéstől, hogy egy nagyváros kellős közepén járunk, de nagyon könnyű ezzel együtt létezni, hiszen a part mentén található épületek métere és a mindenhol jelen lévő kék víz képes ezt ellensúlyozni és emberi léptéket kölcsönözni a folyópartnak. A lakótelepek és új építésű lakóparkok együtt léteznek a tipikus bécsi víkendházakkal.

Információs oszlop. Háttérben a Gänsehaufen.

Gänsehaufen. Wagramer Straße.

A Régi és új Duna közti terület beépítettsége nem egységes. A Kaiserwassertől délre társasházakkal találkozunk, ezek az épületek 5-7 emelet magasak is lehetnek. A Wagramer Straße mentén találjuk az UNO City-t, amely 1973-1979 között épült fel. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 6 Y-alakú épülete területenkívüliséget élvez; nem vonatkozik rá a helyi jog, és ez érvényes az alkalmazottak fizetésére is. A városképet a Donau City Tower 1, azaz Ausztria legmagasabb épülete határozza meg a maga 220 méter magas (+30 méter antenna) magasságával. A sötétkék torony az Alte Donau mentén mindenhonnan látható. Ha minden igaz lesz belőle még egy.

Donau City Tower 1. Kaiserwasser.

Ha elhagyjuk az Alte Donau legzajosabb részét, a Vienna International Center felhőkarcolóitól északra egy hatalmas parkosított területet találunk. Ez a Donaupark, amelynek sportpályái, ösvényei, rétjei és ligetei mellett megvan a maga emblematikus épülete, a Donauturm, azaz a Duna torony. Ez a 150 méter magas tévétorony látogatható, van benne étterem kávézó és remek kilátás nyílik belőle a bécsi Öreg Dunára. 

U1 metróhíd. An der Oberen Alten Donau. 

A Parktól északra újabb lakott terület következik; Bruckhaufen egy kertvárosias városrész, nyilvános strandokkal, evezősklubokkal az Alte Donau irányában. Legészakibb részén — ahol annak idején először lezárták ezt a Duna-szakaszt található a Florisdorfer Wasserpark, amely a rajta és mellette vezetett vasút és metróvonalak ellenére egy nagyon hangulatos városi park. Mintha a Margitszigeten járnánk...

Házszám. An der Oberen Alten Donau. 

Annak ellenére, hogy a folyószabályozás nagyban megkönnyítette a közlekedést a Duna két partja között és az addig falusias balpart hozzáépült lassan Bécshez még mindig találni beépítetlen szántóföldeket az Alte Donau mentén. Ez a beépítetlen terület lazán még kapcsolódik a Bécs környéki zöldfelületekkel, de várhatóan hamarosan ez a maradék zöldfelület is be fog épülni.

Április. Obere Alte Donau.

Ott, ahol egykor hajómalmok teleltek, ma már áprilisban is osztrákok nyaralnak. 

Hínár és cseresznyafavirág szirom. Birnersteig.

Hínárkitermelés. Obere Alte Donau.

A holtág feltöltődését és eutrofizációt rendszeres hínáreltávolítással próbálják megakadályozni. Mivel a meder aljára lelátni — jellemzően fél, egy méter mély — a víz hamar felmelegszik így igencsak alkalmas strandolásra. 

Florisdorfi vízipark. Am Nordbahndamm.

Közvetlenül a bécsi Duna-szabályozás után voltak olyan tervek, hogy az Alte Donau a Budapesti népszigeti mellékághoz hasonlóan téli kikötő lesz a megfelelő kiszolgáló létesítményekkel, hajógyárakkal együtt. Hogy ez a terv később azért nem valósult meg, mert a folyó rossz oldalára került (az új meder mellett egy fél kilométer széles elöntési zónát jelöltek ki a balparton), vagy mert túl nagy és túl sekély vízfelülettel rendelkezett már nem tudni. A téli kikötő végül Freudenau-nál épült fel, ahol a jobbparti Donaukanal visszatér a Dunába. 

Egykori Duna-meder. Florisdorfi vízipark. 

Az egykori sziget és zátonyok vadvízi labirintusa így végül nem vált rozsdaövezetté, hanem egy igencsak változatos, nagyvárosi, de mégis emberközeli üdülőterület jött létre a bécsiek legnagyobb örömére. 

A Baracsi-sziget metamorfózisai

Baracs egy viszonylag fiatal település a Duna mentén Dunaújváros és Dunaföldvár között. Egykor négy dunai szigete volt, mára egyetlen maradt. Többnyire a dunántúli part részévé váltak, de a Baracsi-szigetet hiába keresnénk Baracson, vagy a Duna kellős közepén, a folyószabályozás végleg az apostagi parthoz kapcsolta. 

A Baracsi-sziget helyzete 1858-ban és ma. (forrás:mapire.eu)

A Baracsi-szigetet manapság lehetetlen térképről vagy légifotóról azonosítani. Alig egy évszázad alatt hozzánőtt a Duna-Tisza közéhez és már csak a szakavatott szemek képesek felfedezni olyan nyomokat a helyszínen, amelyek az egykorvolt szigetre utalnak. Éppen ezért elsőként fontos tisztázni hol is járunk.

A szigetet pontos koordinátái alapján is be lehet azonosítani (46.871873, 18.933082), míg a vízitúrázóknak elsősorban a folyamkilométerek szolgálhatnak támpontul. Apostagtól délnyugatra, a bal parton, az 1567 és az 1568 folyamkilométer táblák között közvetlenül a  parti erdőség alatt rejtőzik a Baracsi-sziget. Egy kőgát vezet be hozzá, amely az árvízvédelmi töltés tövéből indul.

1826. Még zátonyként a Duna közepén.

Majdnem egy negyed évezrede készült az első térkép, amelyen (még zátonyként) felbukkan a Baracsi-sziget. Legalább ennyi ideje állt ott a Duna középvonalában Baracs és Apostag között. 1826-ban homokzátony felirattal látjuk a Duna Mappáció térképlapján Székes-Fehér és Pest vármegye határvonalán. A kezdő képen az 1858-as állapot látható, ekkoriban már szigetként jelölték, bár azt nem tudni, hogy volt-e rajta fás-szárú növényzet. Mindenesetre az kiderül, hogy a tengerszint feletti magassága 97 méter volt. 

1875-ban ha volt is rajta valamennyi növényzet egészen biztos, hogy a következő évben nem sarjad ki. 1876. január elsején ugyanis hatalmas jégdugó torlódott fel rajta 665 centiméteres magasságig visszaduzzasztva a Duna vizét. A kiöntött jeges ár elborította a Budapest-Baja utat és összesen 855 hektár került így víz alá. 

A Baracsi-zárás 1905.

1902-ben felépültek az Apostag környéki párhuzamművek, jópár Pentele és Baracs közötti dunai sziget sorsát megpecsételve. Ekkor épülhetett a baracsi-szigeti zárás is, amely a Duna közepéig benyúlva lezárta a fél medret, nehogy ismét előfordulhasson az 1876-os árvízi helyzet. Az addig egy kilométer széles meder ezáltal 460 méterre szűkült Baracs és Apostag között. A feleakkora keresztszelvényen átfolyó víz alaposan kimélyítette a medret, ami a környező területek relatív szintemelkedését eredményezte. Tehát a lezárt meder rohamos feltöltődése éppen annyira volt a kiszáradás rovására írható, mint amennyire a keresztgát megfogta a dunai hordalékot. 

A Baracsi-sziget 1930-ban.

Alig három évtized alatt 1930-ra a keresztgát felső, part felőli oldala feltöltődött és erdő nőtt rajta. A felhalmozódó üledék ugyanekkor egy új szigetet kezdett kialakítani. A gát alatti részen a Baracsi-sziget ugyancsak beerdősült és alaposan meghízott, miközben a nyílt vízfelület egyre zsugorodott. Közben az 1566-os folyamkilométer táblánál, a dunántúli oldalon egy kisebb zátony kialakulását dokumentálta a vízisport térkép — amely az egyedüli ismert térképként őrizte meg a Baracsi-sziget földrajzi nevet. 

1929-ben szomorú esemény színhelye volt a sziget. Július 7-én egy orkánerejű szél csapott le az itt táborozó cserkészcsapatra, akik közül Tóth Elemér cserkészsegédtisztre rázuhant egy nyárfa, aki életét vesztette. A cserkészek emlékoszlopot emeltek neki, amelyet az 1945. évi jeges ár megrongált és csak 1996-ban sikerült helyette újat állítani, annak a Sinkovits Imrének segítségével, aki maga is a szigeten tartózkodott azon a nyári napon, 1929-ben.

A térkép további érdekessége, hogy ábrázolja az azóta megszűnt Baracs és Apostag között közlekedő révátkelést, melyhez egy révház is tartozott. Vajon megvan-e még ez a ház?

A Baracsi-sziget 1980-ban (fentrol.hu)

Az 1930 és 1980 között eltelt fél évszázad alatt a Baracsi-sziget gát alatti mellékága szinte teljesen megszűnt és ami maradt az is olyan sekély volt, hogy a birkák is átlábalhattak rajta. Az ő emléküket őrzi a FÖMI júniusi légifotója a lelegelt világos területekkel, valamint az általuk kitaposott csapásokkal. Az eredeti sziget alakjára alig emlékeztet már valami. A mezőgazdasági hasznosítás tekintetében a keresztgát éles választóvonalként rajzolódik ki. Míg tőle délre a legeltetés mellett még találunk némi természetes ártéri erdőt, addig a gáttól északra telepített erdő figyelhető meg. 

A túlsó parton eközben szigetté nőtte ki magát az aprócska zátony a folyamkilométer-tábla tövében. 

A Baracsi (Szitányi)-sziget magasság-viszonyai az EOTR térképen.

Az Egységes országos térképrendszer 45-323-as számú 1:10000 méretarányú térképe számtalan újdonsággal szolgál a Baracsi-sziget közvetlen környezetéről. Például azzal, hogy hivatalosan is Szitányi-szigetként nevezi — nem az itt készített sziták miatt, hanem a szemközt birtokos Szitányi-családról, akiknek a Dunára néző gyönyörű baracsi kastélyát már hiába keresnénk. Érdekesség, hogy újságcikkekben már 1929-ben is előfordult a Szitányi-sziget elnevezés. 

Végre a gáttól északra kialakult sziget nevére is fény derül; Ördög-szigetnek hívják. A mellette lévő, tőle keskeny mellékággal elválasztott telepített erdő neve pedig Sárosi-erdő. 

Viszonylag változatos holtág-rendszer alakult ki a gát alatti részen; tavak, mederrészek olyan labirintusa, melyen keresztül egyetlen csapás vezet mindössze keresztül. Ekkoriban már a legeltetés háttérbe szorult, az ártéri erdő kezdett záródni, melynek végeredményét az alábbi, 2005-ben készült légifotón láthatjuk.

Összefoglaló ábra a Baracsi-szigetről (2005).

2005-ben már semmiféle holtágat nem látunk átvillanni az ártéri erdő lombkoronája alól, mindössze az erdő ritkább folytjai adnak némi támpontot. A régi szigetmagot kirajzolja az erdő eltérő lombkorona színe, de 2018-ra már ez is elveszett, jelenleg az egész Baracsi-sziget telepített erdő borítja egy vékony part menti sávot leszámítva. 

Így hát epilógusként elmondható, hogy 1902-2018 között a Baracsi-sziget teljesen átalakult, egy mederközépi zátonyból egy parti ártéri erdő lett, rövid birkalegelő művelés átmenettel. Megváltozott az alakja, sőt a neve is, bár nem valószínű, hogy a területet manapság bárki szigetként emlegetné.