2018 őszén még sosem volt ekkora a Zebegényi-sziget sem, a többi még létező dunai szigethez hasonlóan. Október 25-én dőlt meg a közeli nagymarosi vízmérce rekordalacsony vízállása -72 centiméterrel. Zebegénynél az volt a kérdés, hogy sziget marad-e az új LKV idején is a Zebegényi-sziget.
Zebegényi-sziget 2018 október. Polgár Balázs képe
Ahhoz, hogy kijelenthessük, hogy a Zebegényi-sziget még sosem volt ekkora kiterjedésű meg kell bizonyosodnunk róla, hogy nem létezett-e valaha a történelem folyamán ennél nagyobb méretben. Nos, Zebegényben egy kifejezetten fiatal sziget található. XIX. századi történelmi térképeken hiába keresnénk, először 1930-ban bukkan fel homokzátonyként jelölve, de szigetként létezésének első nyomtatott bizonyítéka 1966-ból származik (fentrol.hu légifotó). Ugyanebben az évben, 1966. április 14-én a Pest Megyei Hírlap örömmel közölte a hírt miszerint a nyaralók kedvéért a Pilismarót-Zebegény között közlekedő kishajó ezentúl megáll a Zebegényi-szigetnél is. Ha itt végigpörgetjük a légifotókat megbizonyosodhatunk róla, hogy a címben tett kijelentés valóságalappal bírt 2018. október 23-án, Nagymarosnál mért -60 centiméteres vízállásnál, amikor az alábbi fényképek készültek.
A Zebegényi-sziget az augusztusi kisvíz idején (Augusztus 11. ~ -17 cm vízállás N.Maros)
A Zebegényi-sziget fiatalságához megfelelően "karcsú testfelépítés" párosul. Még a rendkívül alacsony vízállás miatti hízás sem gyarapította számottevően a sziget szélességét. A hosszúságát annál inkább. Középvíznél a Zebegényi-sziget hossza körülbelül 450 méter, területe 1,5 hektár. Ebből a fásszárú növényzettel borított rész hossza 370 méter, területe 1,1 hektár. A zátonyos 80 méter kisebb része található az északi csúcson, míg a déli csúcsnál egy méretes kavicszátony-nyelv nyújtózik folyásirányban. A sziget szélessége 50-60 méter körül váltakozik közepes vízállásnál.
A Zebegényi mellékág alsó szakasza
A Zebegényi-sziget kavicszátony szintjei (balra az alacsony, jobbra a magasabb térszín)
A Zebegényi-sziget déli csúcsa a magaspartról fotózva
A Zebegényi mellékág felső szakasza (háttérben Szob templomtornya)
A Zebegényi-sziget északi, madaras csúcsa
2018. októberében az alacsony vízálláskor a sziget több mint 620 méter hosszúságúra nyúlt. Déli részén a kavicszátony kb. háromszorosára nyúlt. Déli csúcsa a Pilismaróti és Zebegényi hajóállomást összekötő képzeletbeli vonalat is átlépte. Északon a zátony ugyancsak megnyúlt Szob felé, de nem olyan mértékben mint délen. Érdekes módon a sziget szélessége nem változott számottevően. A balparti oldalán a sziget meredek partfala továbbra is a fák tövében húzódott. Tehát a Zebegényi-sziget ilyen rendkívüli kisvíz idején is valódi, azaz vízzel minden oldalról körülvett szigetnek bizonyult.
A Duna felszíne alatt egy hatalmas zátony formálódik Esztergom és Szob között. Habár a 2018 őszi rekordalacsony kisvíz idején is csak három különálló darab látszik belőle elképzelhető, hogy a közeljövőben egy összefüggő nagy zátonyt látunk majd a közeljövő hasonlóan aszályos időszakban.
Írta: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György, fényképek: Szokolics György
Szigetek, zátonyok Esztergom és Szob között. (fotó: Kaszás Gergő)
A nemzetközi hajózóúttól délre, azaz Magyarország felé eső Helemba-sziget, Helembai-zátony és Szobi-zátony a Dunakanyar bejáratánál helyezkedik el a Kovácspataki-hegység és a Visegrádi-hegység által körülölelt területen. 2015. szeptemberében ugyancsak kisvizes időszakban már bejártuk a területet, kutatva, hogy mennyire függ össze ez a három mederforma. Három év elteltével a zátonyok helyzete, alakja némiképpen változott és a még alacsonyabb vízállás sohasem látott nagyságban mutatta meg mi rejtőzik a víz alatt.
A Szobi-zátony lankásabb északi oldala.
A Szobi-zátony legnagyobb kiterjedése körülbelül 680 méter volt. Szob-Pilismarót rév feletti csúcsa viszonylag meredeken végződik el, ez a pont tekinthető a zátony-komplexum legkeletibb pontjának. Ennek közelében, 2018. október 22-én Esztergomban mért -10 centiméteres vízállásnál egy kör alakú kis aprókavicsos szigetet találunk, melyet 2 méteres csatorna választ el a nagy, orsó alakú szigettől. Ez egy új mederforma, az elmúlt három évben alakult ki, magassága ennél a vízállásnál körülbelül fél méter.
Kerek-zátony
A Kerek-zátonytól nyugatra, az északi part mentén viszonylag sekély a víz, de ettől eltekintve a Szobi-zátony mindkét oldalán meredeken szakad be a meder. A kisvizes időszakra jellemző rendkívül tiszta (azaz átlátszó) vízben akár 2-2,5 méter mélységig le lehet látni, de ezeken a szakaszokon a kavics-lejtő hamar eltűnik a szem elől. Megigéző nézni, ahogy a parttól alig egy-két méterre eltűnik a meredek kavicsos lejtő a kristálytiszta vízben.
Kilátás nyugatra a Szobi-zátonyról
Felmerülhet a kérdés, hogy miért volt ennyire tiszta és átlátszó a Duna vize az alacsony vízállás idején? Ennek egyszerű oka volt: megszűnt a lebegtetett hordalék utánpótlása. A folyó partjai végig olyan vonalon futottak, amely messze a partfal talajszintje alatt volt. Szinte kizárólag kavicságyban folyt a Duna, azaz a hullámzás oldalról nem moshatott be finomabb szemcséket és a mellékfolyók vize is jóval kevesebb agyag, iszap és szerves anyagot hordozott. Továbbá megszűnt a hajóforgalom nagy része, így a hajók által keltett, a partot elmosó hullámok is gyakorlatilag hiányoztak.
A Szobi-zátony meredek déli partja
A Szobi-zátony éppen az Ipoly torkolatában épült fel, de az anyaga nem az Ipolyból származik. Az Ipoly szorgalmasan építgeti a maga zátonyát a part mellett. Ilyen alacsony vízállás idején nagy szintkülönbséggel, saját hordalékkúpjáról bukik bele a Dunába. Ez a rész kisvíz idején a szobiak "kisoroszi szigetcsúcsa", sokan látogatnak ide ki bámészkodni. De ezt a hordalékkúpot és a zátonyt markánsan elválasztja egymástól a hajózóút. Miközben a Szobi-zátony három oldalról meredek falakkal szakad a Dunába nyugat felé, egy sekély nyúlványa nyújtózik nyugat felé, a Helembai-zátony irányába.
Madarak a Varjú-zátonyon
Ezen a nyúlványon sok helyen madarak jelzik azokat a sekély részeket, ahol a víz kellően alacsony a pihenéshez, de elég mély ahhoz, hogy ragadozók semmiképpen ne zavarják őket. Nem mintha a zátonyokon vadállatok élnének... Egy ilyen madárról neveztük el a Varjú-zátonyt, mely mederformaként a Szobi-zátonyhoz kapcsolódik, de a legkisebb vízállás esetén is egy csatorna választja el a fő tömegétől. Az elmúlt három év alatt ez a zátony alaposan "meghízott". A korábbi három apró zátony összenőtt és most egy nagyobb, körte formát alkot, ahol az elvékonyodó szár a Helembai-zátony irányába mutat.
Vándormadarak paradicsoma. Kövek és kavicshátak a Szobi- és a Helembai-zátony között
Mindössze 100-140 méter a távolság a Szobi- és Helembai-zátony között, de mederformákat tekintve ez a legizgalmasabb rész. Kajakból egyszerre könnyű és nehéz megfigyelni a víz alatt rejtőző világot, ugyanis ez a világ helyenként előbukkan kövek és kavicszátonyok formájában, máshol olyan sekély a víz (10-40 cm), hogy szabad szemmel látni minden egyes kavicsot és kagylót. Persze ezeken a sekély, 70 centiméternél sehol sem mélyebb sebes folyású szakaszokon arra kell ügyelni, hogy a kajak alja ne sérüljön. Tapasztalható ugyanis egy viszonylag erős áramlás, amely a pilismaróti oldalról húz át a szobi oldalra, valamint egy gyengébb, amely éppen az ellenkező irányba halad, közvetlenül a Szobi-zátony felett.
Bokáig érő víz a Duna kellős közepén
Itt akár ki is lehet szállni és egy sétát tenni a bokáig érő vízben a Duna kellős közepén. Azonban a két zátony fő tömege továbbra is elválik egymástól. A 2015-ben megfigyelt, 1,4-1,6 méter mélységű 6-7 méter széles Varjú-árok az a pont, ahol a két zátony tömege elkülönül egymástól. Ez az áramlási csatorna az elmúlt években a várakozás ellenére nemhogy feltöltődött, de tovább mélyült, mélysége 2018-ban már megközelítette a 2 métert (1,8-1,9 m). Ezzel párhuzamosan a benne áramló víz ereje is megnőtt, így egyhamar nem lesz összefüggő nagy zátony a Dunán.
A Helemba-zátony homokos nyúlványa
A két zátony közötti szakasz nem csak a meder mélysége miatt változatos, de az anyaga miatt is. Aprókavics váltakozik nagyobb kavicsokkal, sőt ki tudja honnan idekerült kőtömbökkel, melyek közül kétség kívül a legérdekesebb a Helemba-sziget keleti csúcsán található kerek "ágyúgolyó". Ahogy közeledünk a Helemba-zátony felé úgy változik a hordalék szemcsemérete és amikor kikötünk a legkeletibb nyúlványán lábunk süppedős finom homokot ér.
Itt szó szerint a szemünk láttára épül a zátony. Mindkét oldalról érkező hullámok rakják le szorgos hangyaként a magukkal görgetett szemcséket ott ahol találkoznak. A homokzátony pedig szemcséről szemcsére magasodik; az pedig, hogy ilyen szemcseméret tartomány megtelepedhet itt bizonyíték arra, hogy az áramlás magasabb vízállás esetén is csak formálja, mozgatja de nem bontja el a Szobi-zátony felé épülő nyúlványt.
A Helemba-zátony északi oldala a Helemba-szigettel a háttérben
A Helemba-zátony közel 800 méter (kb 1708,9-1709,7) hosszúra nőtt az őszi kisvíz idején. Mivel keleti szomszédjánál nemcsak hosszabb, de magasabb is a növényzet megtelepedése előrehaladottabb állapotban van rajta. A "landmark" három fűzfa mellett ezernyi apró fűzfa csemete telepedett meg, érdekes módon olyan sorokban, amelyek futása követi a zátony (elsősorban déli) szintvonalait. Ez nem véletlen, a magokat valószínűleg a hullámzás tette partra miközben apadt a folyó. Egy egész ültetvényt telepített meg a Duna, megalapozva egy jövőbeli sziget alapjait, amelynek majd más nevet kell találni, hiszen a Helemba-sziget már foglalt.
A fűzfákon kívül az "ember" is megtelepedett
A természet megtelepedésével párhuzamosan az ember is fel-felbukkan a szigeten. Vannak akik csak sétálni, gyönyörködni jönnek, vannak akik céges bulit rendeznek itt és itthagyják a szemetüket. Vannak akik megpróbálják helyben elégetni a szemetüket, aztán csodálkoznak, hogy nem ég el sem az alu sörösdoboz, sem pedig az üveg. Bizonyára sohasem hallottak még róla, hogy a zátonyok és a szigetek a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartoznak hivatalosan. Mindemellett a Helemba-szigeten ipari méretekben vadásszák a régészeti leleteket a fémkeresősök, akik lehet, hogy egy múzeum megbízásából dolgoznak, de az is lehet, hogy nem.
A Helemba-zátony a hasonló nevű sziget (azaz nyugat) felé lassan ellaposodik, mintegy háromszáz méterre tőle még mindig alig egy méteres a vízmélység. Több helyen nagyon régi fadarabok vannak a meder agyagos-kavicsos alján. Érdekes kérdés lehet, hogyan kerültek oda a Duna fenekére. Itt is jelentkezik az erős keresztirányú áramlás egy, a két zátonynál megfigyeltnél mélyebb és hosszabb szakaszon. A Helemba-sziget keleti csúcsán is felbukkant egy zátony október 22-én, ahol egy korábbi, október 20-i evezés alkalmával még csak a madarak jelezték, hogy rejt valamit a víz mélye.
Sőt a Helemba-sziget felső csúcsán is előbukkant egy kavicszátony közvetlenül a kőszorással megerősített zigetcsúcs felett. Azonban az Esztergom felé eső ágban már nyoma sincs a Kis Helembai-szigetnek, amelyet elkotorhattak korábban.
A három mederforma; a két zátony és egy sziget remekül megfigyelhető "odafentről" a Hideglelős-kereszttől.
Sosem volt ekkora még a Helembai-zátony
A Szobi- és Helembai-zátony közti szakasz
A Helemba-zátony ellaposodó nyugati vége
A Helemba-zátony épülő, homokos keleti nyúlványa
A három részes Szobi-zátony: Varjú-zátony, a Szobi-zátony és a Kerek-zátony
2018. október végén tehát még mindig nem volt elég alacsony a vízállás ahhoz, hogy egy egységes zátony jöjjön létre a Dunakanyar nyugati kapujában. Azonban érdemes kisvízről kisvízre figyelemmel kísérni e három mederforma alakulását, hiszen viszonylag kevés olyan hely maradt a Dunán, ahol "élőben" követhetjük nyomon a mederközépi zátonyképződést, formálódást és a szigetté válás folyamatát.
Kácsor László könyvében leírtak szerint százával hevernek a sírkövek a budai Duna parton, gyarkolatilag márványból készült a rakpart. Csakhogy a Gellérthegy "alatt" helyszín félreértelmezése miatt a Szabadság és Erzsébet híd alatt egyetlen darab sem került elő. Ellenben előkerült jópár (ha nem is száz) a Petőfi híd környékén. Kovács Tamás abszolút dícséretet érdemlő módon nem csupán a köveket örökítette meg az utókor számára, hanem a sírköveken látható neveknek is utánanézett. Írása rövidítve eredetileg az Indexen jelent meg, de nekünk is elküldte a teljes verziót jóval több fényképpel!
Írta: Kovács Tamás
Sírkövek a Műegyetem alatt
Viszonylag ismert történet, hogy a Petőfi híd lábánál a budai oldalon sírköveket is lehet találni a rakpart kövei között. Az 1960-as években kerültek oda az éppen akkor felszámolt, de már évtizedek óta nem használt Németvölgyi temetőből. A Dunai Szigetek blogon már évekkel ezelőtt kikutatta, megírta a történet lényegét. Eredetileg a Gellért rakpartot írták helyszínnek, és ezt támasztja alá a cikkben idézett forrás és kép is. Vincze Miklós a 24.hu-n 2017-ben viszont lefényképezett pár sírkövet, de nem a Gellért rakparton, hanem a Petőfi híd lábánál.
A napokban folyamatosan megdőlő negatív rekordok miatt felkerekedtem megnézni, hogy megvannak-e még a kövek. Röviden: igen, megvannak. Amit lehetett, lefényképeztem, igyekeztem minél inkább összerakni az elhunytak történetét, és dokumentálni minden sírkövet.
Töredékek a Döbrentei térnél
A Döbrentei téri töredék a rézsű felső részébe van beépítve az Erzsébet-hídtól északra. Nem szeretnék senkit befolyásolni a gondolkodásban, ezért nem írok tippeket, hogy szerintem mi lehetett a szöveg. A környezetéből látszik, hogy ezt a rézsű utólagos megerősítésekor tették be pótlásként, ahogy ezt látni fogjuk majd több sírkő esetében. Ha bárkinek van tippje, hogy mit látunk, ne tartsa magában. Innentől a Petőfi hídig nem találtam feliratos követ.
Formájában, anyagában a rakpart köveitől különböző „temetőgyanús” kőből sok van, és a séták alapján elég jól le lehet korlátozni, hogy milyen részleteket érdemes figyelni. A lépcső fokait a rakpart kiépítése óta nem cserélték, megerősítést, javítást is csak pár helyen végeztek. A rézsűs kiépítésű részeken több a javítás, szerencsére messziről látszódik, ha valahol pótlás, javítás történt. A sírköveket a fenti kivételével (persze az se biztos, hogy az sírkő) egyértelműen a lábazati részhez építették be. A hatvanas években leborított kövek kényelmesen beépíthetőek voltak egy későbbi (vajon mikori?) lábazati megerősítéskor.
Devics András sírköve
Devics András sírkövét konkrétan beleépítették a lábazatba. Bár a töredéken évszám nem olvasható, de sikerült kideríteni, hogy feleségével Jugovits Katalinnal a Németvölgyi temetőtől nem messze, a Tabánban lakott, a ma már nem létező Felsőhegy utcában a 73-as szám alatt. Itt egyébként egy elég nagy ház állt, a tömb átnyúlt a ma már szintén nem létező Hadnagy utca felé is.
Középen, a 288-as számmal jelölt házban laktak Devicsék.
A Hosszú utca ma a Hegyalja út.
A képen pont a Hadnagy utca másik oldala, és a Felsőhegy utca pár sarokkal odébb eső szakasza látszik, de ezek alapján talán el lehet képzelni Devics életét.
A Hadnagy utca a Sánc utca felől nézve (Fortepan: 86048)
Hogy mikor halt meg, nem tudom, de az 1800-as évek végén még vígan élt, 1912 körül viszont már halott kellett, hogy legyen, különben nem temethették volna a Németvölgyi temetőbe. (A házukat 1902-ben 18 ezer koronáért vette meg a Főváros, a Tabán évtizedeken át tartó kisajátítási programjában.)
Néhai Demski Nándorné
Demski Nándorné esetében nem volt ekkora szerencsém, a világon semmit nem sikerült róla kiderítenem, azon túl, hogy valószínűleg nem egyedül nyugodott a sírban. Felette egy 1884-es évszám és gótbetűs felirat látható, de a sírkő többi részét hordalék fedi.
...ely Adol... sírköve
__ely Adolfról (?) semmit nem sikerült kideríteni, még a nevét sem. Elemy és Adolf sírkövén is látszik viszont, hogy már mások is felfedezték maguknak.
Elemy Károlyné sz. Szabó Ilona
Elemy Károlyné haláláig az Érsek utcai elemi leányiskolában tanított. (Az utcát ma Pethő Sándor utcának hívják, és az iskola más néven, de működik.) Gyakorlatilag a katedrán halt meg, még az 1907/08-as névsorban is szerepel.
Hogy az ő sírja hogyan került a Németvölgyi temetőbe, és a sírköve onnan a Dunába, nem olyan egyértelmű, mint Devics esetében, Elemy ugyanis a nyolcadik kerületben, a Mária utca 56. szám alatt lakott. Halálhírét több budapesti újság is lehozta.
Reiter sírkő
Reiter sírkövéből csak az első két betű lógott ki, sikerült addig letakarítani, hogy olvashatóvá váljon még pár adat. Mellette több, hasonló méretű, anyagú, formájú kő van, és biztos vagyok benne, hogy a lábazati kőhányás (tényeg ez a neve!) alól is előkerülne még pár ezen a szakaszon.
Szekrényi Joz... síremléke
Szekrényi József(né?) sírköve megérdemelne egy alapos tisztítást, sajnos erre most nem volt lehetőségem, pedig a nevén kívül van még információ a kövön, ami alapján talán el lehetne indulni.
Névvel, vagy legalábbis névtöredékkel ezt a 6 követ sikerült azonosítani, ehhez jön még 9 olyan darab, ahol bátran lehet fogadni rá, hogy valakinek a sírját jelölte valaha. Bármennyire kerestem, nem találtam több feliratos követ, viszont tele van a partszakasz más, oda nem illő kőtöredékekkel, amikről azt gondolom, hogy a temetőből származhatnak, és természetesen sok a Petőfi híd burkolatából idekerült kőlap is.
„Gyanús” töredékkel tele van az eredeti helyszínként felmerült Gellért rakpart is, de itt nem találtam egy feliratot sem.
Mivel a németvögyi temető 1963-as felszámolásának idején a Kopaszi gát már majdnem száz éve állt ezért nem feltételezhető, hogy a köveket eleve a töltésbe építették be. Erre utalhat az is, hogy a legtöbb sírkő a lábazatnál szóródik szét. A sírköveket sokkal valószínűbb, hogy a rakpart javításra használták, ill. a lábazat megerősítésére. (SzVD)
Nem tudom, hogy ennek a gyűjtésnek van-e bármi tanulsága. Amikor ott jártam, még azon gondolkodtam, hogyan lehetne elvinni, megmenteni a köveket, de most már inkább azt gondolom, hogy így, jelenlegi helyükön sokkal többet mondanak Budapest történetéről, mintha kiállítanák egy steril környezetben.
A 2018 őszi kisvíz egyik legérdekesebb jelenségével a Garam torkolata alatt találkoztam. A Duna szlovák oldalán, messze benn a mederben, de még mindig a bal parthoz közelebb közvetlenül a hajózóút mellett bokáig érő vízben súrlódott kavicságyon a kajak. Ekkor Esztergomban 4 centiméteres vízállást mértek, ami majdnem harminc centiméterrel volt az október 24-én mért új, -21 centis LKV fölött.
Zátony a Duna közepén.
A Garam-torkolat kiterjedt víz alatti zátonya a két folyó közös hordalékából épül fel, melynek nagyobb hányadát a Garam adja. Középvíznél a Garam több ágon keresztül éri el a Dunát. A leghosszabb ága Garamkövesd és Kovácspatak között rakja le hordalékát, míg a legrövidebb szakasz a vasúti hídról is jól látható egyenes szakaszon tart Esztergom-Szentgyörgymező legszélső házai irányába. A hordalékból felépülő zátonyokon képződő szigetvilágról korábban Farkas László írt beszámolót a blogra, most kifejezetten a zátonyokra koncentrálunk. Víz felett és víz alatt egyaránt.
Az alábbi videó talán jól érzékelteti a helyzetet (bár jobb lett volna -21 cm-nél lefilmezni ugyanezt, úgy, hogy a háttérben elhalad egy teherhajó).
A Garam-torkolat zátonyai már régóta keserítette meg a hajósok és a part mentén lakók életét is. A zátony ugyanis nem csak gázlót képezett a két part között, de ezen a gázlón télidőben előszeretettel torlódtak fel jégtáblák.
"A Garam torkolata alatt keletkezett garamkövesdi gázló megjavítását már régóta előirányozták, a Magyar—Csehszlovák Közös Műszaki Bizottság is foglalkozott a kérdéssel, de a rendezés halasztódott. A Garam ökölnyi köveket és egészen durva kavicsot szállít a Dunába, mely ott lerakódik és hatalmas zátonyokat alkot. Az előnyomuló zátony a gázlóban egyre komolyabb hajózási nehézségeket okozott. 1943-ban szabályozták a gázlót 60 m széles vezérárokban 55 000 m3 kavics kotrásával és 2 db jobb oldali sarkantyú beépítésével 6670 m3 kőből. A munka igen jól sikerült, azóta ez a gázló megszűnt." Ihrig Dénes (szerk.): A magyar vízszabályozás története (OVH, Budapest, 1973. 205.p.)
A Garam-torkolat alatt képződött gázlón egy 1930-as térkép kiterjedt zátonyt jelöl a folyó kellős közepén. A vízisport térkép készítésének idején a torkolat még a Kövesdi-sziget keleti csúcsánál volt, napjainkra ez áthelyeződött a sziget nyugati csúcsához, oda ahol a térkép további zátonyokat jelöl.
Az 1943-as kotrás és sarkantyúépítés ellenére a gázló egy 1962. október 27-én készült légifotón is felbukkan, méghozzá ugyanott. Alakja azonban nem hasonlít egyetlen ismert mederformához sem, elképzelhető, hogy a furcsa alakját a kotrásnak köszönhette. A légifelvétel készítésének időpontjában a budapesti vízállás viszonylag alacsony volt; 96 cm. Ennek ellenére fél kilométer hosszan kilátszik a vízből. 2018. október 20-án, Budapesten mért 58 centiméteres vízállásnál azonban 15-25 centiméter víz borította. Elképzelhető, hogy 1962 óta a zátony tetejét elkotorták, vagy a folyó sodrása mosta el a felső fél méternyi kavicsréteget.
Homokos és iszapos üledékek a Garamkövesdi-sziget keleti csúcsánál.
A Garam által szállított hatalmas mennyiségű kavicstömeget jól jellemzi az alábbi idézet:
"A Garam torkolata előtt a széles középvizi meder hátrányait fokozza még az is, hogy a Garam árvizei sok hordalékot hoznak, és a Dunába érve, nagyrészt lerakják. A Garam-torkolat és a csatlakozó dunaszakasz tele van zátonyokkal, amelyeken a növényzet előbb-utóbb gyökeret ver, s így idővel ezek a zátonyok szigetekké alakulnak. Ilyenek a Helembai-, a Dédai- és a folytatásukban keletkezett többi sziget." Vízügyi Közlemények, 1951. (33. évfolyam) 1. szám. A magyar Dunaszakasz szabályozásának kérdései
Tehát a Dunakanyar nyugati részén szemünk láttára épülő zátonyok és szigetek a Garam hordalékbőségének köszönhetők? Részben igen, részben pedig a kellő szélességű medernek, ahol a kavicsfelhalmozódás és a hajózóút képesek az együttélésre.
Amióta azonban a Garam torkolati szakasza lerövidült és a Kövesdi-szigettől északra található ág már csak a magasabb vízállásokat vezeti le a hordalék összetételében is változás észlelhető. A Kövesdi-sziget alsó felén hiányzik a kavics. A szárazra kerülő partszakaszon a homok és az iszap dominál az ártéri erdő legszélső fái és az alacsony vízállású Duna között. Esztergomban mért 4 centiméteres vízállás idején a part éppen ott ér véget ahol az ellaposodó partszakasz hirtelen mélyülni kezd. Mivel a tartósan alacsony vízállás együtt járt a lebegtetett hordalék csökkenésével, a folyó átláthatósága jelentősen nőtt; 1-1,5 méteres mélységig le lehetett látni. A garamkövesdi oldalon egészen egyszerűen el lehetett volna evezni úgy, hogy az ember észre sem veszi a meder közepén emelkedő zátonyt.
A Garam jobb partja már a Duna medrében épül.
Ezen a torkolat alatti szakaszon tulajdonképpen még mindig a Garam vizén jár az ember, a két folyó vize csak lassan keveredik el. Az eltérő színű víz légifotókon néha egészen Kovácspatakon túlig nyomozható. A meder közepén található zátony körülbelül -18 centiméteres vízállásnál bukkanna elő. Azaz pár órán keresztül elő is bukkant, hiszen az új Esztergomi LKV ezt az értéket 3 centiméterrel alulmúlta október 24-25-én. Hossza megegyezik a légifotón látható zátonyával, habár magassága csökkent és az alakja az áramlási viszonyoknak köszönhetően immár orsó alakú. Anyaga nagyméretű kavics.
A Garam folyó torkolatvidéke. Kilátás keletre.
Ez a kavicsanyag nyugat felé tovább nyomozható a mederben, szárazon és vízen is. Október 20-án a szárazon lévő rész szélessége megközelítette a 200 métert. A víz alatti rész egyenletesen és csak nagyon kis mértékben mélyült. A Garam folyóra nehézkesen lehetett csak ráfordulni a hullámzás, a sodrás és a sekély vízmélység miatt. Mindkét oldalán ellaposodó kavicszátonyok kísérik, néha azt sem tudni hol végződik a víz és kezdődik a part.
A szárazra került kavicszátonyon már megjelentek az élővilág nyomai. Egysrészt a növényzet kezdi birtokba venni a területet, a szigetként jellemezhető fás területekről lassan meghódítják a szabad földterületet. Másrészt megjelent az ember és minden elképzelhető jármű. Három tényező vonzza ide az embereket; a látványosság, a halak és a kavics. Bámészkodók, horgászok és illegális kavicstermelők járják a tájat. Utóbbiak a legszemérmesebbek, nekik csak a nyomaikat lehet felfedezni az ingyenes nyersanyag lelőhelyként hasznosított területen.
Az apadó Duna által "leszívott" Garam medrében folyamatos a hordalék mozgása a Duna irányában. A hordalékkúp épülése miatt a folyó sodorvonala (és a hajózóút) lassan dél felé szorul. A Szamárhegy tövében megépített két hatalmas sarkantyú feladata, hogy ezt a vonalat visszanyomja a szlovák oldal felé, a Helemba-szigettől északra és biztosítsa a hajózási útvonal kellő vízmélységét.
Ha esetleg a meder közepén megbújó zátony idővel szigetté válik Szlovákia fennhatósága alá kerül majd, hiszen a hajózó útvonal tőle délre található.
A vízügy október 14. esti előrejelzése szerint október 16-án meg fog dőlni a valaha mért legkisebb jégmentes vízállás (LKV) Budapesten. Ennek örömére a Dunai Szigetek blog megnyitja ezt a posztot, amellyel arra buzdítja a kedves olvasókat, hogy fényképezőgéppel járják be a Duna partját az elkövetkezendő héten és együtt örökítsük meg ezt a rendkívüli hidrológiai jelenséget!
Ebben a posztban kapna helyet minden dátummal és helyszínnel ellátott fénykép, régi twitter hosszúságú üzenet (140 karakter), amelyben bármi rendkívüli dologról (kajaktúra, Dunaágban talált tárgyak, kiszáradt folyószakaszok, sosem látott zátonyok, stb.) be lehet számolni akár fénykép nélkül is! Továbbá gyűjteni fogjuk az országos médiában megjelent cikkeket, drónfelvételeket, youtube videókat.
LKV a dunai vízmércéken (vízállás, dátum):
Dunaremete: -39 cm 1997.02.26.
Nagybajcs: -31 cm 1992.10.26. (Október 24-én megdőlt) -32 cm
Gönyű: -93 cm 1992.10.26.
Komárom: 18 cm 2016.01.01. (Október 14-én megdőlt!) Október 24. -12 cm
Esztergom: -2 cm 2003.08.30. (Október 15-én megdőlt!) Október 24-25. -21 cm
Szob: -73 cm 2003.08.29 (Október 16-án megdőlt!) Október 25. -86 cm
Nagymaros: -53 cm 2003.08.30. (Október 15-én megdőlt!) Október 25. -72 cm
Vác: -45 cm 2003.08.29. (Október 16-án megdőlt!) Október 25. -56 cm
Szentendre: -63 cm 2003.08.29. (Október 15-én megdőlt!) Október 25. -83 cm
Budapest: 51 cm 1947.11.06. (Október 16-án megdőlt!) Október 25. 33 cm
Budafok: -15 cm 2004.01.07. (Október 16-án megdőlt!) Október 25. -32 cm
Ercsi: -65 cm 2018.08.21. (Október 15-én megdőlt!) Október 25. -92 cm
Adony: -36 cm 2011.12.02. (Október 15-én megdőlt!) Október 25. -60 cm
Dunaújváros: -55 cm 2016.01.03. (Október 11-én megdőlt!) Október 26. -82 cm
Dunaföldvár: -172 cm 2011.12.02. (Október 15-én megdőlt!) Október 18. -195 cm
Paks: -58 cm 2011.12.03. (Október 15-én megdőlt!) Október 26. -97 cm
Dombori: -54 cm 2011.12.03. (Október 16-án megdőlt!) Október 26. -87 cm
Baja: 51 cm 2003.08.31. (48 cm 2018. augusztus) (Október 17-én megdőlt!) Október 26. 27 cm
Mohács: 62 cm 2003.09.01. (Október 18-án megdőlt!) Október 26. 50 cm
Dunakeszi kikötőerőd és révátkelés 2018.10.25. Vác -55 cm
Valami van a víz alatt Dunakeszi rév 2018.10.25. Vác -55 cm
Barna Zsolt: Agyagrétegek Ercsi és Százhalombatta között. 2018.10.22. Ercsi -77 cm
Barna Zsolt: Agyagrétegek Ercsi és Százhalombatta között. 2018.10.22. Ercsi -77 cm
Barna Zsolt: Ercsi és Százhalombatta között. 2018.10.22. Ercsi -77 cm
Hoffer János: Szentendre két új zátonya. Budapest 46 cm.
Szentendrénél fényképeztem a zátonyokat a bal part felől, és az egyfás szigetnél fotóztam még, ahol még mindig bőven át lehetett evezni egy 8,5 méteres evezős hajóval. A sziget mellett mély víz van, de ügyeskedni kell, mert erős kanyarban folyik/áll a víz, és van víz fölé lógó, bedőlt fa is. A nehézséget növelte a pecás az alsó kijáratnál, és a sziget alatti meglehetősen zátonyos víz.
Hoffer János: Még mindig sziget az Egyfás-sziget! Budapest 46 cm.
Gróh Péter: Kulcs 2018.10.21. Dunaújváros -64 cm
Gróh Péter: Kulcs 2018.10.21. Dunaújváros -64 cm
Kismaros 2018.10.23. Nagymaros -60 cm
Katasztrofaturisták Dunán innen Dunán túl. 2018.10.23. Nagymaros -60 cm
Izsó Zoltán: Süttő és Lábatlan közötti szakasz. Egykor sódert bányásztak itt. Most jól láthatóak a gödrök és zátonyok, mögöttük az eredeti meder.
Izsó Zoltán: Lábatlani cső (2018.10.22)
A vízfelszín alatt nem egy kapitális harcsa teste látható, hanem egy ipari cső, az egykori papírgyár hagyatéka. Nem tudom mi volt a funciója, de van itt egy méretes kőgát, ezek szerint ezt elfedendő. (Itt: 47.759284,18.469740)
Ungvári Gábor: Baja
Zátonyok a Hárosi-sziget két sarkantyúja között (további képek a Budafok-Tétény Kertváros oldalon)
Schell Gergely: Dombori 2018.10.18.
Schell Gergely: Dombori 2018.10.18.
Takács Balázs: Mosoni-Duna 2018.10.17. Győr 52 cm
Az itt található kavicszátony akadályozza a Dunát abban, hogy leszívja a vizet a Mosoni-Duna felsőbb szakaszáról. A zátony alatt kb. fél métert csökkent a víz Augusztus elejéhez képest, míg két kilométerrel feljebb csak 10-15cm körüli a csökkenés.
Kun P. Andrea: Zátony a Szentendrei-sziget északi csúcsán 2018.10.15. 10:55
Kun P. Andrea: Tahitótfalu, Előbukkantak a cölöpök ami állítólag régen malom volt. 2018.10.15. 09:42
Kun P. Andrea: Tahitótfalu, Tildy Zoltán híd 2018.10.12. 09:53
Czakó Lőrinc: Kompkötő-sziget, déli csúcs 2018.10.14. 16:11 -28 cm Vácott
Dávid Balázs: Esztergom -10 cm
Dávid Balázs: Esztergom -10 cm
BUDAPESTEN IS MEGDŐLT A LKV!
VÁCOTT IS MEGDŐLT A LKV!
Mészáros Viktor: Anyázó-kő (Kenualj-karcoló) Göd 2018.10.16. 17:18 -48 cm Vácott
Sződliget 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Sződ sarkantyú 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Sződ Rákos-patak torkolata 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Göd Ilka-patak torkolata 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Göd Ilka-patak torkolata 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Gödi-sziget északi előtere 2018.10.15 16:00 Vácnál mért -40 cm
Selymes Nóra: A Duna Vácnál
Selymes Nóra: A Torda-sziget alatti sarkantyú
Balázs Árpád Rafael: Pilismarót
Tömör Miklós: Budapest
Schell Gergely: Gerjeni-zátony.
Virág Péter Sárai Anikó: Komárom 2018.10.15 7:30
Péter László: Süttői-sziget, Dunamocs 2018.10.15.
Palotai-sziget, Budapest 2018.10.05.
A pentelei monostor romjai, Dunaújváros 2018.10.13.
Szokolics György: Ma (2018.10.14.) a Helemba-sziget felett 3, majdnem összefüggő zátony volt 0-110 centiméteres vízzel, jellemzően 30 centis. A folyó közepén, mint a Helemba v. a szobi zátony.
Szokolics György: (2018.10.13-14.): 1468,5-nél 200 méter széles zátony, alig marad meder, 1 km -rel lejjebb 5-30 métrrel a parttól bedől, esetenként élő fák. Közvetenül a part mellett 9,4 méter mély víz ennél a vízállásnál (műszerrel mérve). Kicsivel arrébb lekapar az evező. Ugyanaz a Kádár belseje. 6-8 métere mély gödrök.
A Dunai Szigetek egy ismeretterjesztő honlap, ezért minden itt megjelent szöveges tartalom hivatkozással szabadon felhasználható. Minden egyes átvett szöveg esetében kérném, hogy a bejegyzés internetes címét tüntessék föl a hivatkozásokban. A bejegyzésekben található szöveg, ábrák, fényképek túlnyomó többsége saját munkám eredménye. (Amennyiben nem, ott ez forrásmegjelöléssel fel van tüntetve.) Ezeket is szívesen felajánlom további ismeretterjesztésre előzetes (és nem utólagos) jóváhagyásommal.
Levelesláda, kapcsolat, kérés, kérdés: dunaiszigetek a gmail-en
