2022. június 20., hétfő

Vácott előkerült a második 1838-as árvíztábla!


Vácott megduplázódott az ismert 1838-as árvíztáblák száma. Jó hír, hogy egyáltalán megvan, jó kezekben, aki ismeri a tábla értékét. Üröm az örömben, hogy egyhamar nem kerül vissza az eredeti helyére, ugyanis a házat, amelyen eredetileg állt 1989 után lebontották, és a telek azóta is üresen áll. 


Vácról egészen ezidáig egyetlen 1838-as köztéri árvíztábla volt ismert. Ez egy ház falán található a Budapesti főút 67. szám alatt kb. 135 centiméter magasságban. Érdekessége, hogy a felirata nem közölte a tetőzés konkrét időpontját (hónap, nap), csak az évszám található rajta. Vácott ismerünk még egy 1775-ös árvíztáblát az uszoda támfaláról, és vannak források arról, hogy az 1809-es árvíz szintjét is feljegyezték az eredetileg a révnél állt Nagyhídnál ill. a Ferences templom környékén, de ezek eltűntek azóta. 

A most megkerült árvíztábla is a Ferences templom közvetlen környezetében állt a Tímár utca-József Attila sétány sarkán álló házon, mely 1989-ben még látható volt egy légifotón. 1838-ban ezen a szakaszon még szélesebb volt a Duna, egészen a vár tövéig ért. Ezt a szakaszt a II. világháború után fokozatosan feltöltötték és parkosították

A lebontott ház, amelyről állítólag a tábla származik (1985, fentrol.hu)

Pontos időpontját nem ismerem a sarkon álló ház bontásának, sem annak körülményeit. Így azt is nehéz eldönteni, hogy a tábla csak a bontásnál tört el, vagy már korábban megsérült. Annyi biztos, hogy most két összeragasztott részből áll, miközben az ovális formájú árvíztábla jobb oldali része a hüvelykujj miatt fura alakú kéznél hiányos. A tábla felirata két okból különleges. Elsősorban a Wizár felirat tűnhet fel, ami nem egy korabeli légiközlekedési vállalat volt, hanem valószínűleg a helybéli német lakosság felé tett gesztus lehetett. A másik különlegesség a dátum, ami akár ki is zárhatná, hogy a tábla eredetileg más településről származott volna. Az esztergomi árvíztáblák ugyanis egy kivételével mind március 13-i tetőzést örökítenek meg, miközben Budapest területnén március 15-i vízállásra mutatnak a mutatóujjak. Tehát a két helyszín között félúton található Vácott tetőzhetett a Duna 14-én. Azonban Nagymarosról ismerünk árvíztáblát március 15-i dátummal, sőt az Esztergomon "túl" található dunamocsi tábla is március 14. és 15-i dátumot említ. 

A második váci árvíztábla alig néhány házzal került csak arrébb, jelenleg Szántó-Komáromi Péter Pál tulajdonban van, (aki hozzájárult, hogy névvel említsem). A Tímár utcai történelmi emlékházra jellemző, hogy a leszerelt árvíztábla pillanatnyilag az eredeti váci Nepomuki Szent János szobor háta mögött hever, amely korábban a révnél állt. Az árvíztábláról másolat készült egy 3D szkennelést követően, így akár egy szintezést követően vissza is kerülhetne az eredeti helyére, amennyiben az üres telken új ház épül és a tulajdonos pozitívan áll a kezdeményezéshez. Addig digitális formában mentjük el az utókor számára a magyarországi (Budapest, Esztergom és Szentendre városokon kívüli) 1838-as árvíztáblák közé.


A tábla történetében még rengeteg hézag tátong. Melyik oldalon állt a tábla? Az utcára nézett, vagy a Dunára, esetleg a kertben volt? Milyen magasságban volt? Ha a házat valóban 1989 után bontották el és a tábla csak ekkor került le róla, elképzelhető, hogy előkerülhetnek róla fotók, ami nagyban megkönnyítené a tábla visszahelyezését. Éppen ezért arra kérnénk olvasóinkat, ha bármi információval rendelkeznek erről, vagy más régi váci árvíztábláról küldjék el a blog címére!

2022. június 15., szerda

Röviden a dunai folyóteraszokról


Nehezen megfogható téma a dunai, vagy más folyóteraszok kialakulása, hiszen időben meglehetősen elhúzódó, akár százezer éves periódusokról beszélünk, ráadásul az éghajlati ingadozások mellett a függőleges tektonikai mozgások is szerepet kaphatnak. Az egyszerűség kedvéért a három legérdekesebb ábrán keresztül vázoljuk a témát a geomorfológiában (eddig még) nem járatos olvasóinknak.

Folyóteraszok a Dunakanyarban (A Földgömb 2005 július)

Talán még bonyolultabbnak tűnhet a téma, ha valaki azt hallja, hogy a Duna folyóteraszára épült a Budai Várnegyed és folyóteraszon épült az Esztergomi Bazilika is. Hogyan, mikor és miért kerülhetett ilyen magasságba a Duna? A pontos válaszért vissza kell menni a nagyedidőszaki eljegesedésekig.

Hol máshol lehetne kezdeni ezt a témát, mint az alapoknál, azaz a dunakavicsnál. No nem a fogtörő édességnél, hanem annál az anyagnál, amely a dunai teraszok fő alkotója. Megtalálható a folyó medrében, a Dunán Paksig bezárólag, de előfordulhat akár 300 méteres magasságban a folyó 0 pontja felett, vagy akár fél kilométerrel a felszín alatt. A folyóterasz kutatás tudománya valahol ott kezdődhetett, amikor valaki feltette a kérdést, hogy mit keres a dunai kavics ebben a helyzetben?

Igazából a kavics nem is anyag, hanem egy szemcseméret-tartomány, melybe a legkülönfélébb hegységekből a legkülönfélébb ellenálló kőzetek tartoznak. Ebből épülnek fel a folyók medrét két oldalról a legkülönfélébb szélességben változó magasságban előforduló sík teraszok. A terasz maga is egy szemléletes elnevezés, hiszen általában remek kilátás nyílik róluk a folyó völgyére, már amennyiben a növényzet nem zavarja a kilátást. Ez a remek kilátás azonban eltörpül egy másik, fontosabb telepítő tényező mellett, ami lehetővé tette az emberi megtelepedést ezeken a térszíneken. A folyóteraszok ugyanis ármentesek, mindegyikük az ártéri szint felett helyezkedik el. 

Ez visszavezet minket az kiinduló kérdésünkhöz, hogyan kerülhet a Duna által felhalmozott üledék ármentes helyzetbe, majd pedig olyan magasságba mint a Budai Várhegy? A rövid válasz az, hogy a folyó szakaszjellegének változásai hozzák létre a folyóteraszokat. A Duna esetében is voltak olyan hosszú, akár több tízezer éves periódusok, amikor a vízhozam-hordalék arány az utóbbi felé tolódott el, és a folyó vize szinte elveszett a saját bőséges hordalékában. És vannak olyan rövidebb periódusok, amikor hirtelen megnőtt a vízhozam és a szállított hordalék aránya csökkent, a folyó középszakasz jelleget öltött és bevágódott a korábban lerakott hordalékába. Ezek a változások pedig korrelálnak a pleisztocén éghajlatváltozások periódusaival, amelyek nagyjából százezer évenként követték egymást. A kavicsanyag lerakódása jellemzően a hideg periódusban történt, majd az enyhüléssel párhuzamosan a folyó egy (terasz)szinttel mélyebbre vágódott. Aztán egy újabb lehűlés már ezen a szinten teregette szét a kavicsot és az újabb bevágódással ismét létrejött egy teraszszint. 

Pécsi Márton 1959-ben összesen jét teraszt számolt össze. Számozásuk kérdése azonban ma sem problémamentes. "Alulról kezdődik a számozás, a római I.-es számot a magasártér kapja. e fölött már ármentes teraszok következnek, de a II. számú teraszt idővel morfológiai szempontok miatt megkettőzték a fiatalabb II/a és az idősebb II/b teraszra. A legújabb kutatások már a III. teraszt is "a" és "b" szintre tagolják. A IV. sz. terasz kormeghatározása még lehetséges, ezen felül azonban a teraszok olyan mértékben lepusztultak, vagy eltemetődtek, hogy pontos kormeghatározásuk nem lehetséges. 

Folyóteraszok felkavicsolódásának és kivésésének korával (Gábris 2006, 2007)


A teraszképződés, ha pusztán csak klimatikus változások lennének egyirányú lenne, azaz a folyóvölgy csak mélyülne. Azonban a földkéreg a legritkább esetben van teljes nyugalomban, függőleges mozgásai hatással vannak a folyóteraszok kialakulására és pillanatnyi helyzetére is. Az alábbi ábra jól szemlélteti a folyó esésvonalával (kékkel) párhuzamosan kialakuló teraszszintek tektonikai eredetű torzulásait a magyarországi Duna-szakaszon. A Kisalföld és a Nagyalföld süllyedése azt eredményezte, hogy a Duna-teraszok eltemetett helyzetbe kerültek. Ezzel párhuzamosan a középhegységek emelkedése lokálisan eltérő ütemben, de megemelte a teraszok relatív szintjét. Igy fordulhat elő, hogy például a lilával és 4-es számmal jelölt középső pleisztocén végi III. sz terasz Nagymaros környékén 80 méterrel magasabban van a Duna 0 szintje fölött, miközben Mohácsnál közel kétszáz métert kell lefúrni, hogy e terasz kavicsanyagával találkozzunk. Tehát a folyóteraszok kutatása arra is választ adhat, hogy milyen átlagos ütemben emelkedtek ki középhegységeink a Duna Visegrádi áttörése óta, illetve milyen ütemben süllyedtek az Alföldjeink.

A dunai teraszzintek tengerszint feletti magassága (forrás: Pécsi Márton)

Ideális esetben—például egy tankönyvi ábrán—a folyóteraszok mindkét parton megtalálhatók, teljes hosszukban kísérik a folyót, különböző relatív magasságokban, ami lépcsőzetes megjelenést kölcsönöz a folyóvölgy keresztmetszetének. Ideális helyzet azonban nem létezik, ez különösen igaz a magyarországi Duna-szakaszra. A folyóteraszoknak ugyanis számos természetes ellenségük van, például az üledékfelhalmozódás és az erózió különféle formái. Életkorukból következően a legveszélyeztetettebb helyzetben a folyó legidősebb teraszai vannak. Ezek vannak a legkiemeltebb helyzetben és az eróziónak több ideje volt, hogy elpusztítsa őket. Már a terasszá válás után fenyegeti a folyó oldalazó eróziója, vagy felszabdalhatják a partokról érkező vízfolyások, és az ezek által hordott hordalék néha nehezen különíthető el a Duna hordalékától. Röviden összefoglalva minél idősebb egy folyóterasz, szakaszai annál nehezebben azonosíthatók, és annál nehezebb kialakulásuk korának meghatározása. A fiatalabb folyóteraszokra ennek ellenkezője igaz, hosszú szakaszon nyomozhatók, viszonylag felismerhetők és ebből kifolyólag koruk is pár ezer év bizonytalansággal, de ismert. Lásd alábbi ábra: 


Léteznek azonban olyan folyamatok is, melyek segítenek megőrizni a folyóteraszokat. Ilyen például a folyómederből kifújt homok vagy lösz, ami nemcsak eltemeti a folyóteraszokat, de segíthet meghatározni azok korát is. A lerakódott homok és a közéjük települt paleotalajok termolumineszcens koradatai felső értéket adhatnak a terasz kialakulási korának. A lösz és a futóhomok azonban viszonylag laza üledék, az erózió könnyen megbonthatja. Ennél keményebb üledékek is kialakulhatnak a folyók árterén. Budapesten viszonylag széles körben ismertek a hegylábak tövében, az ártéren, sőt a Duna medrében feltörő hévforrások. Ezek a folyó lokális erózióbázisán törnek a felszínre és szállítják magukkal a környező hegységek kőzetanyagából kioldott karbonátokat. A túltelített oldatokból a felszínre érve kiválik a mészkő, hivatalos nevén a travertínó. A mészkiválások mintegy páncélként védik a terasz kavicsanyagát a lepusztulástól. A források jellemzően gazdag élővilága lehetővé teszi a képződés környezeti rekonstrukcióját és ezáltal a kormeghatározásukat is. A budai várhegy édesvízi mészköve például tavi környezetben képződött, körülbelül 350 ezer és 420 ezer évvel ezelőtt. Mai helyzetébe az évi 0,11 mm átlagos kiemelkedési rátája jutatta. Északabbra, az Ezüst-hegy környékén gyorsabban emelkedett a térszín, az éves átlagos ráta elérhette az évi 0,3 millimétert.

Zárszóként érdemes volna szót ejteni a jövőbeli folyóterasz-képződés trendjeiről. Mivel a Duna jelentős szakaszán be van lépcsőzve, és vízerőművek módosítják a folyó esésviszonyait, ráadásul a folyószabályozás és kotrás radikálisan átalakította a folyó szakaszjellegét, ma már nem beszélhetünk természetes teraszképződésről. A folyó antropocén bevágódása a magyar szakaszon már elsősorban emberi, és nem éghajlati, vagy tektonikai okokra vezethető vissza. A szocialista rendszerben végzett folyami rablógazdálkodás során legalább 64 millió köbméter kavicsot termeltek ki, miközben a duzzasztóművek radikálisan lecsökkentették a hazánkba érkező hordalék utánpótlását. A napjainkban kialakuló új teraszt célszerű lesz majd "A" betűvel jelölni, utalva az egyértelmű emberi hatásra. Hacsak a tervezett magyarországi duzzasztóművek nem alakítják át drasztikusan a Duna szakaszjellegét

2022. június 5., vasárnap

Rudolf Hess és Tildy Zoltán ásója

Sokat gondolkodtam, hogyan lehetne olyan szempontból írni a Duna-Tisza csatornáról, amiből még nem vizsgálták ezt a legalább három évszázados projektet. Adná magát, hogy a blog nevéből kiindulva a Duna legyen a középpontban, azaz annak az a szigete ahol a csatorna nyugati végpontja található, de aztán szembejött egy kép Sziléziából, ahol a Német Nemzetiszocialista Párt második embere, Rudolf Heß éppen lapátot vesz a kezébe.


Nem ritka, hogy egy fontos pozícióban lévő politikus szerszámot ragad a kezébe. Azonban abban biztosak lehetünk, hogy olyankor sohasem tenne ilyet, amikor nincsen kellő számú fényképésztől körülvéve. 1939. december 8-án, a német lapok fényképes beszámolója alapján a sziléziai Gleiwitz városkában a náci párt második embere elkezdte kiásni a Duna-Odera-csatornát, melyet aztán hadi-, politikai-, és egyéb foglyok ezrei folytatták. Megvalósulását tekintve párhuzamot lehet vonni a Duna-Tisza-csatornával, azonban Tildy Zoltán református lelkész (nem mellesleg köztársasági elnök) ásója talán még inkább hasonlóvá teszi ezt a két régóta tervezett, de kudarcba fulladt Duna-menti beruházást.

A középkor végén is felmerült már a Duna és a Balti-tenger összekapcsolása, ennek megvalósítására azonban csak a XX. században nyílt lehetőség. Habár korábban is előfordult olyan politikai helyzet, hogy a Duna és az Odera felső folyása egyazon uralkodó fennhatósága alá tartozott, az OsztrákMagyar Monarchiában csak 1901-től számoltak a beruházás koncepciójának kidolgozásával. Kellő anyagi forrás és szándék hiányában a megvalósítás elhúzódott, majd az első világháború és az azt követő területi felosztások miatt meghiúsult. 1937-ben a csatorna tervezett nyomvonalának déli része Ausztriához, középső része Csehszlovákiához, északi része pedig Németországhoz tartozott. Két év múlva a politikai változások azt eredményezték, hogy az egész nyomvonal német fennhatóság alá került és az északkeleti szomszéd, Lengyelország is eltűnőben volt a térképekről az október 6-i kapituláció után. 

Ahhoz, hogy alig két hónap múlva Rudolf Heß Gliwiczében ásót ragadott azt feltételezte, hogy Németország már korábban eltervezte a csatorna megvalósítását, amikor a kijelölt nyomvonal még más államok fennhatósága alá tartozott. Ez a vonal Bécs-Lobautól északkeleti irányban keresztül vágta volna a Morva mezőt és Angern an der March falu mellett csatlakozott volna az akkoriban a szlováknémet határt képező Morva folyóhoz. A csatorna a Morva folyását követte volna Morvaországon keresztül Kroměříž-ig, majd Přerov-tól annak mellékfolyója, a Bečva mentén haladt tovább Hranicéig, ott pedig a Fekete-tenger és a Balti-tenger vízválasztó hátságát leküzdve ereszkedett tovább Ostrava, majd végül a lengyelországi Kędzierzyn-Koźle irányába már az Odera völgyében. 

A Duna-Odera csatorna tervezett nyomvonala. (forrás

1939-ben a sziléziai első "kapavágással" párhuzamosan a Bécs melletti Lobauban is volt egy ünnepélyes megnyitója a munkálatoknak. Sőt, a tulajdonképpeni "ásás" itt kezdődött meg, és egészen 1945 elejéig folyt, amelyhez egy 400-500 fős fogolytábor szolgáltatta az élőmunkaerőt Lobau ártéri részén. A Német Birodalom 700 millió márkát és hat évet szánt a projekt megvalósítására, azonban mire a Vörös Hadsereg Bécs alá ért a tervezett határidő évében, 1945 tavaszán alig hét kilométer készült el négy különálló szakaszon. Az egyes szakaszok határait dunai töltések, főútvonalak, illetve korábbi Duna-medrek képezték, és Groß Enzersdorftól keletre végződött el a pusztában.  

A csatona megvalósult nyomvonala Groß Enzersdorftól keletre (forrás: wikipédia)

A csatorna befejezésének terve az újjáalakuló Ausztriában is felvetődött, de végül a partját felparcellázták nyaralóházas telkek számára, nagyjából ugyanabban az időben, amikor Magyarországon ugyanez a folyamat zajlott le a Soroksári-Duna partján. Valahol ott, Dunaharaszti határában is, ahol Tildy Zoltán államfő a kamerák kereszttüzében, a kivezényelt lakosság tapsa közepette markába köpött, és nekilátott kiásni a Duna-Tisza-csatornát.

Tildy Zoltán és a nyél 1948. március 22. (forrás)

A Filmhíradó is beszámolt a nevezetes eseményről, ennek kikockázott képei illusztrálják a Duna és a Tisza összekötésének első lépését. (Most egy pillanatra tekintsünk el attól, hogy egy Duna-Tisza csatornát már sikerült felépíteni; Ferenc császár csatornáját 1802-ben adták át Monostorszeg és Bácsföldvár között.) Tildy Zoltán valahol a Haraszti-szigeten mélyítette ásóját a Duna-árterébe, talán éppen a Gubacsi-zárás következtében kialakuló Paradicsom-sziget környékén. 

A nevezetes "kapavágás" 1948. március 22. (forrás)

A Duna-Tisza-csatornának több nyomvonal-terve létezett, jellemzően minél rövidebb volt a nyomvonal annál nagyobb szintkülönbséget kellett volna leküzdeni a Kiskunság Dunából kifújt homokdombjain keresztül. Talán épp ezért egy köztes megoldás mellett határoztak, mely Dunaharasztitól délkeleti irányba, Kerekegyházáig tartott, onnan keletre fordulva Kecskeméttől északra elhaladva érte volna el a Tiszát Ókécske mellett. 32-33 méter szélesre tervezték, ami lehetővé tette volna, hogy 1000-1200 tonnás hajók is közlekedhettek volna rajta. 

A Duna-Tisza-csatorna tervezett nyomvonalai (forrás)

A terv bukása részben már az első kapavágásnál kódolva volt. A hároméves tervben csupán az első 25 kilométeres szakaszra volt fedezet, Gyónig. Az építkezés egyik célkitűzése a munkanélküliség megszüntetése volt, de a korabeli újságcikkek szerint ifjúsági szervezetek és külföldi brigádok is dolgoztak itt. Mai terminológiával ez önkéntes gyerekmunka és vendégmunkások alkalmazását jelenti. A mai szemmel elképesztő a Filmhíradóban látható középkori munkamódszer. Míg Rudolf Heß mögött láthattunk gépeket, itt talicskások hada végezte a munka java részét. Még csak világháború sem kellett hozzá, a munkálatok alig három hónap után leálltak, Tildy Zoltán alig négy hónap múlva már házi őrizetben volt, az ifjúsági szervezeteket pedig feloszlatták.

Partját, a Paradicsom-szigetnél található rövid szakasz kivételével nem parcellázták fel. A Duna-Tisza-csatorna hossza kb. 23 kilométer, Dabastól délre végződik el. Pillanatnyilag valamivel kevesebb esély van a projekt befejezésére, mint a Duna-Odera-csatorna megvalósulására. 


Források: 
  • https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=6687
  • https://noe.orf.at/magazin/stories/3155759/
  • https://de.wikipedia.org/wiki/Donau-Oder-Kanal
  • https://adt.arcanum.com/hu/view/GazdasagiMernok_15_1891/
  • https://adt.arcanum.com/hu/view/DunantuliNepszava_1948_03/

2022. május 26., csütörtök

Tábla a Molnár-szigeten


A Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság a Soroksári Önkormányzat felkérésére egy tájékoztató táblát helyezett ki a Molnár-sziget északi csúcsára 2022 áprilisában. Az ábrák között felbukkan két ismerős ábra, és három fénykép amelyek eredetileg a Dunai Szigeten jelentek meg.


Mivel utoljára 10 és fél éve született a blogon helyszíni beszámoló a 2018-ban év dunai szigetének választott soroksári Molnár-szigetről, a majdnem kerek évforduló és a kihelyezett táblák miatt aktuálissá vált egy újabb látogatás. A táblák lefotózásán kívül arra a kérdésre is választ kellett találni, hogy az elmúlt egy évtized alatt mennyiben formálta át a szuburbanizáció a Molnár-szigetet, illetve milyen állapotban van mostanában a keskeny mellékág. 

Bőven volt idő gondolkodni ezeken a kérdéseken, ugyanis a táblát a lehető legtávolabbi pontra, a sziget északi csúcsánál helyezték ki.

Eredetileg a hipotézis az volt, hogy mindkét kérdésre bonyolult lesz válaszolni. Aztán a sziget körbejárása alatt megtett négy kilométeren mindösszesen egy épülő ház jött szembe. A Molnár-sziget mintha Csipkerózsika-álmát aludná. A sziget gerincét alkotó Molnár utca mentén még mindig a sufnituning nyaralók, veteményeskertek, üres telkek, gyümölcsösök, régi polgáribb nyaralók dominálnak. Új építésű, családias házakat elsősorban a Molnár-sziget északi csúcsán, valamint a Soroksári-Duna mentén találni. Ennek történelmi okai vannak, ezek olyan feltöltött területek, amit a község a Dunától hódított el és itt eleve ilyen házak épültek, míg a sziget magján a zártkertes beépítés volt jellemző, a veteményes és gyümölcsös telkeken felépített kicsiny lakokkal. 

A mellékág állapotáról megfelelő vízi jármű hiányában nem lehet számot adni. A Molnár-sziget keleti partját nem lehet machete hiányában végigjárni. A kertekből kiszökött bambusz, az elvadult cserjék és az aljnövényzet tömege olyan akadályokat képez a rendezett telkek parcellái között, mint a gátak a 400 méteres gátfutáson. A sziget déli és északi csúcsán kissé rendezettebb a helyzet, de ennek valószínűleg a természetvédők a lakóknál kevésbé örülnek, tekintve, hogy az egész Soroksári-Duna mellékágastul Natura 2000-es terület. Mint arról a kihelyezett táblák is tájékoztatnak. 

Mivel a nádas egyfajta átmenetet képez a szárazföld és a víz között, nem teljesen világos hol húzódik pontosan a Natura 2000-es terület határa a mellékág mentén. Soroksáron rendre felvetődik a mellékág "rendezésének" kérdése, ami alatt tulajdonképpen azt kell érteni, hogy "mikor kotorják már ki ezt a szennyes mocsarat?" A viszály forrása abban rejlik, hogy a lakók és a természetvédők két gyökeresen eltérő választ adnak a kérdésre. A mellékág mentén egyelőre a természetvédők állnak nyerésre, ezzel szemben a főág mentén a telektulajdonosok kiülős placcai hozzák a meccset döntetlenre. 

Kilátás a soroksári magaspartra a szigetről.

Behajtani tilos, kivéve madarak

A tábla számunkra fontosabb oldala.

A tábla másik oldala.

Néhol a fíling kedvéért meghagyták a nádat a lakók a Soroksári-ág mentén.

Családbarát folyó.

Nahát, csak nem a Molnár-szigeten lakik...?

Levelet kaptam lájf...

A Molnár-sziget (hegy)gerince.

Alkonyodik a Molnár-szigeti mellékág felett.



Jobb híján a felek akár ki is egyezhetnének ebben a döntetlenben.

2022. május 18., szerda

Három mondat Keveváráról


Szent Ábrahámtelke, avagy Ráckeve 2020. őszén.

Oklevelek tanúsága szerint Szendrő 1439. évi eleste után a déli határvidék egyik fontos dunai átkelőhelye mellett álló Kevevára szabad királyi városból menekülő rácok egy csoportja hónapokon keresztül bolyongott Pest környékén és a Szentendrei-szigeten, mígnem végül letelepedhettek az egyesek szerint elnéptelenedő, mások szerint még nagyon is lakott Szent Ábrahámfalván, a mai csepel-szigeti Ráckevén, egy olyan helyen, ahol korábbi otthonukhoz hasonlóan rév vezetett át a Dunán. 

Keve várdombja és a Dunavác-ág (forrás)

Az egykor szigeten álló kevei várat nem csupán a török fenyegette pusztulással (legkésőbb 1552-ben meg is szállták), hanem az erőd déli falainak állapota, valamint Pesty Frigyes eltűnő vármegyékről szóló írása szerint a Duna is, pontosabban annak a Dunavác nevű ága mosta alá folyamatosan: "1879. évben is egy több mint száz méter széles leszakadás történt, és az erődítés egy tetemes része esett ismét a hullámok áldozatául. Ily alkalommal több barbár kori tárgy kerül napvilágra és hírt mondanak a telep ős régiségéről.

Keve vármegye elhelyezkedése (forrás: C. Tóth Norbert)

Miután a pozsareváci békében a Temesköz, mai nevén a Bánság is felszabadult a török uralom alól, a világ annyira megváltozott, hogy a déli megyéket, így Keve vármegyét, például Bodrog vármegyéhez hasonlóan hiába keresték a korabeli közigazgatás újjáélesztésével foglalkozó szakemberek, akik végül katonai szempontok alapján döntve katonai határőrvidékké alakították területének egy részét, ráadásul székhelyét ekkoriban már nem Kevevárának hívták, hanem Kubinnak.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék
  • https://djnaploja.wordpress.com/2013/06/20/keve-vara/
  • https://varak.hu/latnivalo/index/2013-Kevevara-Keve/
  • C. Tóth Norbert: Ráckeve középkori oklevelei, 2021.

2022. május 9., hétfő

Áttűnés: A régi Duna Greifensteinnél

Greifensteinnél azért nem bántak el annyira a tájjal mint Bősnél. A megújuló, zöld, környezetbarát, stb. vízerőmű kivitelezése során azonban így is sikerült egy jókora dunai szigetet holdbéli tájjá varázsolni, és a Duna is kapott egy szép új csatornát a már említett szigeten keresztül.

Josef Feid: Alkony Greifenstein váránál 1832. (forrás)

Ha az ember felkapaszkodik a Bécsi-erdő legészakabbi csúcsaihoz Greifensteinnél, először arra csodálkozik rá, hogy mennyire alatta van a Duna. Mintha Dömösi átkelésnél állnánk a Szent Mihály-hegy oldalában. Csakhogy ezek a magasalatok homokkőből vannak és nem vulkáni eredetű andezitből, bár ugyanúgy lösz borítja a hegylábat mindkét helyen. A kilátás egy részét kitakarja Greifenstein magántulajdonban álló vára, illetve a sűrű, a dunakanyarbeli száraz csertölgyesekkel szemben jóval üdébb erdő. Annyit azonban a faleveleken keresztül is látni, hogy valami nem stimmel a folyóval. A Gemencre emlékeztető, széles, zöld ártéri erdő élesen elkülönül a környező lakott, illetve művelt területektől, azonban ebben a széles ártéri erdőben nem kanyarog úgy a Duna, ahogy kellene, hanem egy nyílegyenes csatornában folyik. Valahogy úgy, mint Győr fölött a Mosoni-Duna a Püspökerdőn keresztül.

Erőmű a szigeten (forrás)

Wachau és a Bécsi-erdő között a Duna ártere kitárul és egy meglehetősen széles ártéren, mellékágak labirintusát alkotva bebarangolta az egész lapályt. Ezt a labirintust először a hajózás érdekében számolták fel. A mellékágakat elzárták, hogy minél több víz maradjon a hajóknak a főágban. Így tűnt el, vagy olvadt össze számos "Haufen", azaz kavicszátony Greifenstein mellett is, melyek közül a Biberhaufen volt a legnagyobb. Ettől még maradt egy nagyobb kanyarulat a vár tövében, közvetlenül a hegy lábánál. Egészen 1981-ig. 

Ekkor ért el ide is az osztrák Duna belépcsőzése, és a Biberhaufen nevű zátony kellős közepén felépült egy újabb vízerőmű. Ez nem tévedés, az erőmű valóban nem a Dunában épült fel eredetileg. Az építés oka állítólag a meder túlságos kimélyülése volt, ami azt eredményezte, hogy a széles ártéri erdő és a mellékágak egyre kevesebb vizet kaptak. A valódi ok valószínűleg inkább az energiaszükséglet volt, valamint másodsorban a medermélyülés, amiben az 1976-ban átadott altenwörthi erőműnek sokkal nagyobb szerepe lehetett, mint egyéb természetes okoknak. Ráadásul az erőmű építésével kicsit le is lehetett rövidíteni a Dunát, ráadásul azzal, hogy nem a mederben, hanem a Biberhaufenen kezdtek neki az építkezésnek, valószínűleg spórolni is lehetett. 

A szárazföldön felépült greifensteini erőmű körül 2,5 négyzetkilométeres területen létrejött holdbéli táj (Somorja és Dunacsún között nagyobb volt a pusztítás) magában foglalt egy új csatornát is. Miután felépült az erőmű, a régi Duna-ágat lezárták és a vizet ráeresztették az új csatornán keresztül a turbinákra. Azóta van áram, át lehet kerékpározni a túlpartra, a holdbéli tájon szépségtapasz gyanánt létesítettek pár faültetvényt erdő-imitációként, majd néhány évtizeddel később a halak is kaptak valami természetvédelmi EU-s forrásból egy hallépcsőt, amint le tudják küzdeni a 10 méternél nagyobb esést, ha nincs kedvük zsilipelni.

A Duna Greifenstein-nél a szabályozás előtt, 1850-ben (forrás)

Hasonlóan a Dömössel szemközti meredek hegyoldalhoz, Greifensteinnél sem volt egyszerű a közlekedés Bécs felé. Út vezetett ezen a szakaszon, de a Duna közvetlenül a hegy lábánál folyt Greifenstein és Kritzendorf között. Változást csak a Csehország nyugati részébe vezető Ferenc József vasút megépítése hozott 1870-ben, amikor a vasutat úgy kellett elvezetni a jobb parton, hogy lehetőleg a keskeny dunaparti sávban álló településeket ne kelljen lerombolni. Mivel az út már keresztülvezetett a falvakon, a vasutat "kijjebb", a Duna rovására kellett kialakítani. Greifensteinnél még megvan a felfalazott, árvízvédelmi töltésnek sem utolsó vasúti pálya, a patakok és a lakosság számára kialakított átereszekkel és alagutakkal. Kedvencem a "Harry Jarosch Durchgang", ami nem Hári János elgépelve, hanem egy létező személy; egy nyugdíjas osztrák szlalomkenus. Höflein-nél később feltöltötték 100-150 méteres szélességben a zátonyokkal tarkított "vasúton túli" medret és ezen a területen új családi házas övezet létesült.

A már szabályozott meder az erőmű építése előtt. (forrás)

A 11. században a passau-i püspökség által felépített greifensteini vár lépten-nyomon belezavar a kilátásba, ezért egyik képen sem lehet teljes szépségében megcsodálni a Dunát. Ausztriára igaz általánosságban, hogy nehéz úgy vízerőművet építeni, hogy ne legyen mellette valami vár. Persenbeugnál is hasonló a helyzet, ahol körülbelül 100 éve is arról panaszkodtak a helyiek Patrick Leigh Fermornak, hogy a vizák ezeken a duzzasztóműveken nem fognak tudni keresztüljönni. És tényleg, ez így is lett. Csak éppen nem az a helyzet, hogy Persenbeug váránál még van viza, az erőmű felett meg már nincs, hanem az, hogy ezer kilométerrel lejjebb sincsenek már a Vaskapu I. miatt. De hát ennek nincsen pénzben kifejezhető értéke, és amúgy is örüljön mindenki, hogy van áram. 

A régi Duna Greifensteinnél (2022. április 2.)

Greifenstein régi Dunájából gyakorlatilag egy tó lett. A vasúton túl kiszélesített parton park jött létre, vendéglátóipari egységekkel, melyek közül már csak a neve miatt is említést érdemel: a Friedel Gastro. Az erőműhöz sem kell nagyot kerülni, a vár tövében egy keresztgát épült áteresszel, ami megakadályozza, hogy a 10 méteres eséskülönbség miatt megszökhessen a víz a holtágból. A pataknyi vízhozam egy meglehetősen tájidegen vízesést képezve zúdul le a szádfal alatt kialakított kőszóráson. Itt ugyan nincs kinn a "halaknak behajtani tilos" tábla, de a vízitúrázókra szerencsére gondoltak és egy szép hosszú betonrámpa létesült a két víztest közötti szintkülönbség áthidalására. 

Igazából nem is olyan nagy baj, hogy nem épült erőmű Nagymarosnál — gondoltam hazafelé, de aztán eszembe jutott, hogy úgyis megépítik egyszer, ezért inkább a másik oldalra ültem a vonaton.

2022. április 30., szombat

Zeiselmauer - Cannabiaca

Zeiselmauer egy álmos, alsó-ausztriai dunaparti osztrák falu képét mutatja az átutazóknak. Lakosságszáma alighanem fordított arányosságban áll a történelemben betöltött szerepével. Egyes feltételezések szerint itt született Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje. A falu világirodalmi szerepéről tanúskodik, hogy szerepel a Nibelung-énekben, Kézai Simon fontos csatatérként említi, de felbukkant a falai között Walter von der Vogelweide is. Honnan ered ez a kitüntetett szerep? 

Zeiselmauer a XIX. században (Ludwig Halauska festménye)

Ha mindenképpen vissza kell menni a kezdetekhez, elég egyszerűen kijelenteni, hogy elsősorban a Duna miatt. A meglepő kijelentés mögött a földrajzi környezet meghatározó jellemzői húzódnak, hiszen a Duna alakította ki azt a patakvölgyekkel tagolt magaspartot, amely a Tullni-medence árterét kíséri a folyó déli oldalán. Ez az ármentes térszín, valamint a közeli patakvölgy keltette fel a római hadmérnökök érdeklődését, akik alkalmas helyet kerestek Noricum provincia legkeletibb segédcsapat-táborának, valamikor az első évszázad vége felé. 

Ma már nincs a településnek közvetlen kapcsolata a Dunával, mederváltozásai miatt már jóval északabbra folyik. A folyószabályozás és az 1985-ben átadott greifensteini vízerőmű által megzabolázott kanyargós folyóból egy csatornázott meder lett, melyet több kilométer széles, holtágakkal kísért ártéri erdő kísér, főként északról, ahol annak idején a markomann törzsek tanyáztak. Kelet felé a Bécsi-erdő (akkoriban Mons Cetius) vonulatai szűkítik le a Tullni-medencét, Greifenstein váránál a hegység már közvetlenül a Duna fölé magasodik. Az ókorban ez a vonulat képezte a határt Noricum és Pannonia között. Keletebbre, Klosterneuburg tábora Vindobona irányában már Pannóniában feküdt. 

Cannabiaca tábora a mai utcahálózatra vetítve. (forrás)

Miután Róma felszámolta és bekebelezte a kelta Noricumi Királyságot, és egységes provinciává szervezte a Dunáig terjedő területet, megkezdődött a dunai határ katonai birtokbavétele. A kelta népességet a Dunától délre romanizálták, miközben a bal parton a germán markomannok vették át a helyüket. Velük szemben, az első század vége felé épült fel Cannabiaca kb. 500 fősre tervezett segédcsapat-tábora a Duna fölé emelkedő kavicsteraszon, félúton Tulln (Comagena) és Klosterneuburg között. 

Első építési periódusában még földből és cölöpökből épült sáncok övezték a két hektáros, téglalap alapú tábort. Sáncfalai a két méter mély külső árokból kitermelt anyagból épültek fel. Négy kapuja volt a téglalap négy oldalán. A második században a tábort átépítették kőből. A sánc előterében kőfalakat emeltek, és a katonai épületek egy része is kőből épült újjá. Mivel a sánc megmaradt a kőfal belső oldalán ez viszonylag vékony volt, mindössze egy méter széles. Ez a vékonyka fal a felszínen tanulmányozható a zeiselmaueri községi iskola mellett. Anyaga főként a Bécsi-erdőben bányászott homokkő. Téglákat és tetőcserepet Vindobonából hozattak az építkezéshez. A katonai tábor lakott épületei alá padlófűtést építettek. A katonai táborhoz délről egy polgári település csatlakozott. Ennek nyomai egészen a Ferenc József vasút vonaláig nyomozhatók. Az ókor békésebb periódusaiban Cannabiaca több lakossal rendelkezett, mint manapság. 

Noricum dunai határvidéke (forrás)

Cannabiaca mai formáját a második átépítés során nyerte el. Ekkor a tábor legyező alaprajzú tornyokat kapott a négy sarkán, miközben a kapuk és a fal mentén további 8-8, patkó alaprajzú torony épül. Az erődítést a IV. század elején romló katonai helyzet tette szükségessé. Ebben a korban született itt Szent Flórián, akit később, már leszerelése után a légióstáborban, Lauriacumban az Enns folyóba dobtak malomkővel a nyakán (vannak olyan források is, mely szerint Flórián St. Pöltenben, azaz Aelivm Cetivmban született).

A barbár betörések következtében a táborban állomásozó katonaság létszáma folyamatosan csökkent. Valentinianus császár uralma idején, 370 körül a helyzet már olyannyira kétségbeejtő volt, hogy a 2 hektár területű tábor védelme a rendelkezésre álló csekély hadi létszámmal kivitelezhetetlenné vált. Emiatt a romos tábor északnyugati sarkában egy 20x21 méter alapterületű burgus épült, tíz méter magas, 1,9 méter vastag falakkal, és egy szűk kapuval, ahonnan a dunai határ ellenőrzése úgy-ahogy még megoldható volt. Ez egy általános jelenség volt ekkoriban a dunai határon, a közeli Traismauer (Augustianis) jóval nagyobb táborában egy hasonló burgus épült. Cannabiaca keleti kapuját ugyancsak egy erődített toronnyá építették át.

A római uralom körülbelül fél évszázaddal tovább fennmaradt ezen a határszakaszon, mint pl. a népvándorlásnak jobban kitett Pannóniában. A 400-as években még egyszer átépítették a burgust, és III. Valentinianus császár aranypénze alapján azt feltételezik, hogy Zeiselmauer területén a lakosság egészen 450-ig helyben maradhatott, a romos táborfalak között tengődve. Ez után körülbelül 80 centiméternyi humusz rakódott le a romokra, ami arra utalhat, hogy lakói végleg elhagyták.

A zeiselmauer-i római rommező később, a Karoling-korban, feltehetően Nagy Károly avarok elleni hadjárata után a passau-i püspök birtokába került, aki felhasználva a viszonylag jó állapotban fennmaradt keleti kaputornyot itt udvarházat alakított ki, a tábor központjában álló principia romjain pedig plébániatemplom létesült. Az erőd falait természetesen a kor gyakorlata szerint kőbányaként hasznosították, ennek ellenére Cannabiaca romjai Carnuntum mellett a legjobb állapotban fennmaradt római emlékek Ausztriában. 

Cannabiaca nevét a történelem viharai elsodorták. Zeiselmauer már egy későbbi, germán névadás, bár visszavezethető a romos antik falakra. Csak a XIX. században sikerült indirekt módon beazonosítani a tábor ókori nevét. Ami azt jelenti, hogy feliratos, helyben talált kövek ezt nem támasztják alá, de a Notitia Dignitataumban szereplő noricum-i tábornevek és távolságadatok alapján Cannabiaca nagy valószínűséggel megegyezik a zeiselmauer-i segédcsapat-táborral.

Ez annyiban tartozik a történetünkhöz, hogy a település világirodalmi említései során mindig a középkori, germán nevén nevezik. A Nibelung-ének "A" kéziratában Zeizenmûre az a hely, ahol Krimhilda négy napra megpihen, mielőtt Tullnban találkozna egy V. századi lovagi torna keretében Attilával. Tulln ugyancsak a középkori és nem az ókori nevén szerepel a költeményben. A kézirat pontos idézése pedig azért fontos, mert más kéziratok Zeiselmauer helyett egy nyugatabbra fekvő római katonai tábor, Traismauer szerepel, ugyancsak a középkori és nem az ókori nevén. 

[1272] Si was Zeizenmûre vntz an den vierden tac 

div molde vf der straze die wile nie gelac 

si enstvbe sam ez brvnne allenthalben dan 

da riten durch oesteriche des kvnic Ecelen man [...]

 [1276] Bi der Treisem hete der kvnich vz Hûnen lant 

eine burch wite div was wol bekant 

geheizen Zeizenmvre vrov Helche saz da ê

vn– pflac so grozer tvgende daz wetlich nimmer mer erge

Azt nem tudni, hogy Kézai Simon olvasta-e a Nibelung-éneket, vagy valahol máshol hallott Veronai Dietrich-ről, aki a germán mondavilágban sok helyen előfordul, még Skandináviában is. Az viszont tény, hogy Kézai a magyarok cselekedeteiben a hun ősök haditettei között felsorol egy Zeiselmauer mellett megvívott csatát, ami a római-germán seregek vereségével végződött, ahol a későrómai tetrarchia két tagja is életét vesztette.

"Miután tehát a hunok megismerték nyugat népének fegyveres erejét és bátorságát, összeszedve bátorságukat, s kiegészítve hadseregüket, Tulna felé Ditricus és Macrinus ellen indultak, hogy megütközzenek. Ditricus, mihelyt értesült jövetelükről, Zeiselmauernél szállt szembe velük, és reggeltől egészen a kilencedik óráig oly heves és ádáz ütközet dúlt, hogy Béla, Rőv és Kadocsa, a hunok híres kapitányai negyvenezer más harcossal együtt elestek ebben a csatában. Az ő holttestüket is elszállították innen, s a többi bajtársukéval együtt az említett szobornál hantolták el. A német seregből azon a napon elesett Macrinus is, valamint nagyon sok német fejedelem; Ditricust a homlokán egy nyíl sebezte meg halálosan; s szinte nyugat egész hadserege elpusztult vagy megfutamodott." (Bollók János fordítása)
Kézai 1280 körül lejegyzett művében a Nibelung-énekhez hasonlóan a középkori német és nem az ókori latin településneveket használja. Mivel az alsó hangon negyvenezer halottat eredményező zeiselmauer-i csatáról a hadtörténelem mit sem tud, feltételezhető, hogy Kézai egy nyugati forrásból választhatta ki ezt a helyszínt a képzeletbeli hun-római csata helyszínéül. Ha a Nibelung-ének volna ez a forrás, akkor egészen biztos, hogy az "A" kézirat valamelyik verziója lehetett, amiben Zeiselmauer szerepelt. 

Sokan a Nibelung-ének szerzőjének feltételezik Walther von der Vogelweidét, aki ausztriai származásából kifolyólag jól ismerhette a passau-i püspökség dunamenti birtokait. A költőlegendáról éppen Zeiselmauerből származik az egyetlen életrajzi adat, amikor 1203-ban a passau-i püspöktől egy szőrmekabátot kapott munkája ellentételezése fejében. Hogy milyen munka lehetett ez, nem tudni. Az biztos azonban, hogy a nevezetes esemény emlékére táblát avattak a "Vidám Paraszthoz" címzett, látszatra igen régi fogadó falán.

Cannabiaca tábora a mai utcahálózatra vetítve.

A XIII. század elején Walther von der Vogelweide még a mainál monumentálisabb romokkal találkozhatott. A felszínen látható építményeket sokáig még a történészek is középkori eredetűnek gondolták. Változást csak a Ferenc József vasút építése hozott, amikor a nyomvonal kialakításakor római eredetű leletekre bukkantak. Az első tervszerű ásatásra csak 1910-ben került sor. Azóta sikerült nemcsak a tábor méreteit, de az elnevezését is meghatározni, sőt az 1581-es dátumozású felirata miatt sokáig középkori eredetűnek vélt Körnerkasten magtárról is kiderült, hogy egészen az ereszig római konstrukció. A tábor keleti kapujának 4. századi átépítésével jött létre. Ez az épület jelenleg az egyik legépebb római épület a Duna mentén, jelenleg magántulajdonban van.  

A Körnerkasten, a porta principalis dextra helyén.

1970-ben Zeiselmauer község megvásárolt egy gazdasági épületet a település északi részén, nem messze a dunai ártértől. Egészen a lebontásáig fogalmuk sem volt róla, mekkora méterű római falak felhasználásával épült. A kiszabadított római falakat egy Valentinius császár idején épült kiserődként azonosították, majd a tervszerű ásatások után konzerválták. Cannabiaca északnyugati sarkában épült, egy korábbi legyező alakú saroktorony lebontása után. Az építés körülményeire utal a sok másodlagosan befalazott római kőanyag, köztük oltárkövek és sírkövek. A belső szerkezete fából épült, a földszinten nem voltak ablakai, csak egy szűk bejárata. A rekonstrukció (videó) szerint az alsó szinten raktár volt, felette a csekély számú katonaság szállása, míg a tetejét megfigyelőállomásként használták. Pusztulása valamikor az 5. század derekán történhetett.

A tábor ÉNY-i sarkában kialakított kiserőd.

Cannabiaca központja az ókorban a Principia épülete volt, azaz a katonai parancsnokság (videó). Itt találkoztak az észak-dél és kelet-nyugati irányú utak, ez az épület volt a császárkultusz helyszíne, és itt tárolták a csapatjelvényeket. Ennek déli maradványai jelenleg a zeiselmauer-i plébániatemplom alatt találhatók, az északi része a templom mellett Bécsből Tulln felé kanyarodó út alatt van. 

Mesterségesen kialakított patakmeder Zeiselmauertől északra, a Duna árterében.

Ugyancsak fennmaradt Cannabiaca északkeleti, legyező alakú saroktornya. Egy magántelek rendezett kertjében található jelenleg egy római sírkő szomszédságában, gondosan körbeszórva kaviccsal és körbeültetve virággal. Felmenő falai elérik a három méteres magasságot, eredetileg, a 4. századi átépítéskor — amikor utólag, kívülről építették hozzá a már létező táborfalhoz — még 9 méter magas lehetett. Ausztriában jelenleg ez az egyetlen ilyen építmény, ami a felszínen fennmaradt. 

Legyező alakú saroktorony egy magánház kertjében.

Zeiselmauer önkormányzati hivatalában kapott helyet egy helytörténeti kiállítás, amely hétvégente az épületben működő kisbolt nyitva tartásához igazodik. Ezen helybéli ásatásokból származó, Bécsből kikölcsönzött leletek láthatók. Tegulák, tetőcserepek, edények és fém használati tárgyak. Látható itt római sírkő, valamint egy jókora fantáziarajz arról, hogyan is kell elképzelni Cannabaca segédcsapat-táborát annak fénykorában. 

Kiállítótér az önkormányzat előterében.

Bronz dísz. Lelet Zeiselmauerből.

Zeiselmauer hírnevét valószínűleg annak köszönhette, hogy a viszonylag kis területen fennmaradt viszonylag monumentális romok a passau-i püspökség birtokába kerültek. A püspöki hivatalban az egyházi iratok mellett talán világi munkákat is másoltak, melyekbe beleszőhették Zeiselmauer emlékét, olyan eseményeket kapcsolva hozzájuk, amely jelentőségében megegyeztek az itteni romok méretével. Érdekes irodalomtörténeti vizsgálódás tárgyát képezhetné, hogy aztán Zeiselmauer híre hogyan jutott el Magyarországra, Kézai Simon krónikáshoz.


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • https://www.zeiselmauer-wolfpassing.gv.at/Tourismus/Roemische_Geschichte
  • https://www.lernhelfer.de/sites/default/files/das_nibelungenlied.pdf
  • http://www.nibelungenlied-gesellschaft.de/03_beitrag/weithmann/donau.html
  • https://www.loc.gov/resource/gdcwdl.wdl_04116/?st=gallery
  • https://www.cannabiaca.com/en/roemische-geschichte/
  • https://torrejonestudio.com/en/project/fortress-at-the-roman-limes-zeiselmauer/
  • https://de.wikipedia.org/wiki/Kastell_Zeiselmauer

2022. április 23., szombat

A Gödi-sziget új csúcsa


Közhely, vagy sem: kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Ez az állítás ugyanúgy vonatkozik a dunai szigetekre is; még ha évek, évtizedek távlatából minden mozdulatlannak tűnhet a felszín továbbra is változik. Ezek a változások többnyire egy irányba, a szigetek pusztulása felé tart manapság, de néha találkozhatunk ezzel ellentétes folyamattal is, jelen esetben a Gödi-sziget északi csúcsánál.  

1. kép. A Gödi-sziget új csúcsa. 2022. április 15. 15h 137 cm váci vízállás

Mivel a vízállás előrejelzés 2022. április közepén azt vetítette előre, hogy az apadó Duna hamarosan eléri Vácott a 125 centiméteres vízállást, azaz a gödi mellékág északon lefűződik a főágról, ideje volt frissíteni a korábbi méréseket. A Dunai Szigetek blogon ugyanis rendszeresen mérjük két környékbeli sziget, a Gödi-, és az Égető-sziget küszöbszintjét, amiből lehet következtetést levonni a mellékágaik állapotára. Az Égető-sziget köszöbszintjét egy masszív kőgát jelöli ki, amely meglehetősen állandó értékel bír. Ezzel szemben a Gödi-sziget küszöbszintjét nem a szétbontott keresztgát, hanem a sziget északi csúcsánál lerakódott kavicsos hordalékmező határozza meg. Először 2007 őszén sikerült meghatározni a relatív és abszolút magasságát. Azóta többszöri ellenőrzés mellett a 125 centis (98,86 m.B.f.) szint viszonylag állandó volt, se nem mélyült, se nem töltődött fel ez a lapos csatorna. 2022. április 15-én azonban meglepő változásokat lehetett megfigyelni a Gödi-sziget északi előterében. 

Délután 3 órakor, az előrejelzés szerint akkor még apadó vízszintnél 137 centiméteres nyers váci vízállásadatot mutatott a vizugy.hu. Ilyen esetben a kavicszátony nagy része már szárazra kerül, víz csak a mélyebb csatornákban áramlik a mellékág irányába. Az apadó vízállással járó járulékos problémák, pl. a vastagon lerakódó iszap és uszadék ilyen esetben csak részben jelentenek problémát, ugyanis a különböző helyzetű és mélységű csatornákban nagyobb sebességű víz ezeket a részecskéket magával tudja hordani, így ezeknek a medre kavicsos marad. 

1. ábra A Gödi-sziget északi részének áramlási viszonyai

137 centiméteres váci vízállásnál a helyszíni bejáráson négy különálló csatornán érkezett víz a mellékágba, ezek számozása északról dél felé történt. Ez a négy csatorna két csoportba osztható, az egyik a mellékágban kialakult fás szigetecskétől (rácsozott jelöléssel) északra található, a másik pedig ettől nyugatra (lásd 1. ábra). Északról ez a hódok által alaposan megtépázott szigetecske szervesen kapcsolódik a kavicszátonyhoz, azonban déli irányból ezt a szigetecskét egy Y alakú meredek partélű mélyebb meder határolja. A két csatorna-csoport az Y két különböző ágához csatlakozik.

2. kép A felső két csatorna. 2022. április 15. 15h 137 cm váci vízállás

A Gödi-sziget csúcsát 2007 óta a fenti képen látható 2. csatorna déli része rajzolta ki. Ez egy fiktív pont, hiszen az itt tapasztalható 859 centiméteres legnagyobb vízjáték mindig más és más ponton rajzolja ki a sziget csúcsát, ami a már említett 125 centiméteres vízállás alatt már nem is értelmezhető, hiszen a sziget eggyé válik a parttal. 137 centiméteres vízállásnál az 1. és a 2. számú csatorna is szállított vizet, közülük a megszokott módon a 2. számú volt a mélyebb. Dél felé tekintve azonban egy merőben új jelenség mutatkozott. 

3. kép Az alsó két csatorna. 2022. április 15. 15h 137 cm váci vízállás

A 3. és 4. számú csatornát eddig még csak száraz állapotban láttam az elmúlt években, amikor lehetetlen volt akármihez képest meghatározni a szintjét. Április 15-én azonban víz áramlott bennük, ráadásul a 4. csatorna mélysége ebben a helyzetben körülbelül duplája volt az eddigi szigetcsúcsot kijelölő 2. számúnak. Nem volt vitás, hogy a Gödi-sziget új csúcsot kapott az elmúlt pár évben. Itt azonban a tény konstatálásán túl volt még egy fontos feladat; szükséges volt meghatározni ennek a csatornának a viszonylagos magasságát, azaz az új küszöbszintet. Ehhez pedig további apadásra volt szükség, lehetőleg a már meghatározott 125 centiméteres váci vízállás alatt.

4. kép A felső (1. és 2.) csatornák lefűződve. 2022. április 19. 18h 

5. kép A lefűződött 2. csatorna. 2022. április 19. 18h

Alig négy nappal később, április 19-én délután 1 és 6 óra között a nyers vízállásadatok szerint a Duna szintje 128 centiméterről 121 centiméterig süllyedt. Ez idő alatt a négy csatorna fokozatosan lefűződött a főágról, először az 1., utána a 3., majd a 2. és végül este hat körül a 4. is. Ez a sorrend egyben kirajzolja az egymáshoz viszonyított relatív szintjüket is. Jelen esetben a 4. számú csatorna lefűződésének szintje volt a legérdekesebb.

6. kép Az alsó két csatorna (3. és 4.) lefűződése és a nyelv alakú kavicszátony. 2022. április 19. 18h

Este 6 órakor, 121 centiméteres váci vízállásnál még jutott némi víz a 4. számú csatornába, de ez elsősorban a hullámzásnak és a kavicságyon keresztül is közlekedő víznek volt köszönhető. Ez azt jelenti, hogy a gödi mellékág küszöbszintje új helyre került és 4 centiméterrel süllyedt. De mivel jár mindez, és miért fontos azon kívül, hogy új választ ad arra az égető gödi kérdésre, hogy mikor lehet átmenni a Homokszigetre? 

7. kép A lefűződő 4. csatorna. 2022. április 19. 18h

Hidrológiai szempontból érdekes ez a jelenség elsősorban, annak ellenére, hogy az új küszöbszint kialakulására nincs egyértelmű magyarázat. Természetes folyamat hozta létre, vagy valaki kiásta a főágra merőleges csatornát? Helyi beszámolók alapján a 3. és 4. csatorna valamikor "az elmúlt években" alakulhatott ki. Az bizonyos, hogy a meglehetősen laza kavicsanyagban alakult ki, ami azzal jár, hogy az áramlás képes mozgatni benne a kavicsokat, különösen akkor amikor egy szállodahajó leszívja, majd visszaduzzasztja a vizet. Ez a szívóhatás azt eredményezi, hogy egy kavicszátony-nyelv alakult ki a mellékág felső részében.

  • A Gödi-sziget a 4. számú csatorna kialakulásával körülbelül 40 méterrel rövidebb lett.
  • Az új küszöbszint 121 centiméteres vízállásnak felel meg körülbelül.
  • A mellékágba ezentúl gyakrabban jelentkezik majd vízáramlás, ami jót tesz az élővilágnak. A küszöbszint alig 4 centiméteres süllyedése évente 2-6 nappal több vízáramlást biztosít, az elmúlt három év váci vízállásadatainak összevetése alapján.
  • Az új küszöbszint a laza kavicsanyag miatt várhatóan gyakran változik majd. Amennyiben tartósan szárazra kerül a nyári időszakban, a szigetre látogatók taposása révén akár be is temetődhet. 
— x x x x —

Mivel az új küszöbszint kialakulásának időpontja bizonytalan, az elmúlt három év mellékágban tapasztalt vízmozgásos periódusait még érdemes a régi küszöbszinttel számolni. Ez a számítást rendszeres időközönként elvégeztük az elmúlt évtizedben (2006-2008, 2009-2013, 2014-2018) annak érdekében, hogy képet lehessen alkotni a mellékág állapotáról, illetve arról, hogy a Gödi-sziget az év mekkora hányadában viselkedett valódi szigetként. 


A táblázat adatai:
  • 125 cm-t meghaladó vízállású napok száma
  • 125 cm-nél alacsonyabb vízállású napok száma
  • Ezen értékek százalékban kifejezve
  • adott évben észlelt legnagyobb vízállás
  • adott évben észlelt legalacsonyabb vízállás
  • e kettő különbsége, azaz a vízjáték

2. ábra Adott évben hány napon keresztül (%) volt vízmozgás az Gödi-sziget mellékágában 2006-2021 között.

  • 2019-2021 között viszonylag állandó értékre állt be a vízáramlásos napok száma. A 164-176 nap azt jelentette, hogy az év majdnem felében volt vízáramlás a kiságban (2. ábra). 
  • Jellemzően tavasszal és nyáron nem lehet száraz lábbal átkelni a Homokszigetre
  • Őszre és télre esik általában a kisvizes időszak, amikor a kiság nagy része akár egy negyed évre is kiszáradhat. 
  • A vizsgált utóbbi 3 évben 50% fölé még a 121 centiméterre süllyedő küszöbszintre átszámítva sem emelkednek a vízáramlásos napok. 
  • Fontos megemlíteni, hogy 2013 óta nem vonult le jelentősebb árvíz a Dunán.

A 2019. év váci vízállás adatsora

A 2020. év váci vízállás adatsora

A 2021. év váci vízállás adatsora

A közeljövőben mindenképpen fontos figyelemmel kísérni az újonnan kialakult 4. számú csatorna sorsát, ugyanis mind a feltöltődése, mind pedig a további mélyülése elképzelhető. Szintjének változása pedig mindkét esetben befolyásolja a mellékágban jelentkező vízáramlásos időszak tartósságát. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...