2022. május 18., szerda

Három mondat Keveváráról


Szent Ábrahámtelke, avagy Ráckeve 2020. őszén.

Oklevelek tanúsága szerint Szendrő 1439. évi eleste után a déli határvidék egyik fontos dunai átkelőhelye mellett álló Kevevára szabad királyi városból menekülő rácok egy csoportja hónapokon keresztül bolyongott Pest környékén és a Szentendrei-szigeten, mígnem végül letelepedhettek az egyesek szerint elnéptelenedő, mások szerint még nagyon is lakott Szent Ábrahámfalván, a mai csepel-szigeti Ráckevén, egy olyan helyen, ahol korábbi otthonukhoz hasonlóan rév vezetett át a Dunán. 

Keve várdombja és a Dunavác-ág (forrás)

Az egykor szigeten álló kevei várat nem csupán a török fenyegette pusztulással (legkésőbb 1552-ben meg is szállták), hanem az erőd déli falainak állapota, valamint Pesty Frigyes eltűnő vármegyékről szóló írása szerint a Duna is, pontosabban annak a Dunavác nevű ága mosta alá folyamatosan: "1879. évben is egy több mint száz méter széles leszakadás történt, és az erődítés egy tetemes része esett ismét a hullámok áldozatául. Ily alkalommal több barbár kori tárgy kerül napvilágra és hírt mondanak a telep ős régiségéről.

Keve vármegye elhelyezkedése (forrás: C. Tóth Norbert)

Miután a pozsareváci békében a Temesköz, mai nevén a Bánság is felszabadult a török uralom alól, a világ annyira megváltozott, hogy a déli megyéket, így Keve vármegyét, például Bodrog vármegyéhez hasonlóan hiába keresték a korabeli közigazgatás újjáélesztésével foglalkozó szakemberek, akik végül katonai szempontok alapján döntve katonai határőrvidékké alakították területének egy részét, ráadásul székhelyét ekkoriban már nem Kevevárának hívták, hanem Kubinnak.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • Pesty Frigyes: Az eltűnt régi vármegyék
  • https://djnaploja.wordpress.com/2013/06/20/keve-vara/
  • https://varak.hu/latnivalo/index/2013-Kevevara-Keve/
  • C. Tóth Norbert: Ráckeve középkori oklevelei, 2021.

2022. május 9., hétfő

Áttűnés: A régi Duna Greifensteinnél

Greifensteinnél azért nem bántak el annyira a tájjal mint Bősnél. A megújuló, zöld, környezetbarát, stb. vízerőmű kivitelezése során azonban így is sikerült egy jókora dunai szigetet holdbéli tájjá varázsolni, és a Duna is kapott egy szép új csatornát a már említett szigeten keresztül.

Josef Feid: Alkony Greifenstein váránál 1832. (forrás)

Ha az ember felkapaszkodik a Bécsi-erdő legészakabbi csúcsaihoz Greifensteinnél, először arra csodálkozik rá, hogy mennyire alatta van a Duna. Mintha Dömösi átkelésnél állnánk a Szent Mihály-hegy oldalában. Csakhogy ezek a magasalatok homokkőből vannak és nem vulkáni eredetű andezitből, bár ugyanúgy lösz borítja a hegylábat mindkét helyen. A kilátás egy részét kitakarja Greifenstein magántulajdonban álló vára, illetve a sűrű, a dunakanyarbeli száraz csertölgyesekkel szemben jóval üdébb erdő. Annyit azonban a faleveleken keresztül is látni, hogy valami nem stimmel a folyóval. A Gemencre emlékeztető, széles, zöld ártéri erdő élesen elkülönül a környező lakott, illetve művelt területektől, azonban ebben a széles ártéri erdőben nem kanyarog úgy a Duna, ahogy kellene, hanem egy nyílegyenes csatornában folyik. Valahogy úgy, mint Győr fölött a Mosoni-Duna a Püspökerdőn keresztül.

Erőmű a szigeten (forrás)

Wachau és a Bécsi-erdő között a Duna ártere kitárul és egy meglehetősen széles ártéren, mellékágak labirintusát alkotva bebarangolta az egész lapályt. Ezt a labirintust először a hajózás érdekében számolták fel. A mellékágakat elzárták, hogy minél több víz maradjon a hajóknak a főágban. Így tűnt el, vagy olvadt össze számos "Haufen", azaz kavicszátony Greifenstein mellett is, melyek közül a Biberhaufen volt a legnagyobb. Ettől még maradt egy nagyobb kanyarulat a vár tövében, közvetlenül a hegy lábánál. Egészen 1981-ig. 

Ekkor ért el ide is az osztrák Duna belépcsőzése, és a Biberhaufen nevű zátony kellős közepén felépült egy újabb vízerőmű. Ez nem tévedés, az erőmű valóban nem a Dunában épült fel eredetileg. Az építés oka állítólag a meder túlságos kimélyülése volt, ami azt eredményezte, hogy a széles ártéri erdő és a mellékágak egyre kevesebb vizet kaptak. A valódi ok valószínűleg inkább az energiaszükséglet volt, valamint másodsorban a medermélyülés, amiben az 1976-ban átadott altenwörthi erőműnek sokkal nagyobb szerepe lehetett, mint egyéb természetes okoknak. Ráadásul az erőmű építésével kicsit le is lehetett rövidíteni a Dunát, ráadásul azzal, hogy nem a mederben, hanem a Biberhaufenen kezdtek neki az építkezésnek, valószínűleg spórolni is lehetett. 

A szárazföldön felépült greifensteini erőmű körül 2,5 négyzetkilométeres területen létrejött holdbéli táj (Somorja és Dunacsún között nagyobb volt a pusztítás) magában foglalt egy új csatornát is. Miután felépült az erőmű, a régi Duna-ágat lezárták és a vizet ráeresztették az új csatornán keresztül a turbinákra. Azóta van áram, át lehet kerékpározni a túlpartra, a holdbéli tájon szépségtapasz gyanánt létesítettek pár faültetvényt erdő-imitációként, majd néhány évtizeddel később a halak is kaptak valami természetvédelmi EU-s forrásból egy hallépcsőt, amint le tudják küzdeni a 10 méternél nagyobb esést, ha nincs kedvük zsilipelni.

A Duna Greifenstein-nél a szabályozás előtt, 1850-ben (forrás)

Hasonlóan a Dömössel szemközti meredek hegyoldalhoz, Greifensteinnél sem volt egyszerű a közlekedés Bécs felé. Út vezetett ezen a szakaszon, de a Duna közvetlenül a hegy lábánál folyt Greifenstein és Kritzendorf között. Változást csak a Csehország nyugati részébe vezető Ferenc József vasút megépítése hozott 1870-ben, amikor a vasutat úgy kellett elvezetni a jobb parton, hogy lehetőleg a keskeny dunaparti sávban álló településeket ne kelljen lerombolni. Mivel az út már keresztülvezetett a falvakon, a vasutat "kijjebb", a Duna rovására kellett kialakítani. Greifensteinnél még megvan a felfalazott, árvízvédelmi töltésnek sem utolsó vasúti pálya, a patakok és a lakosság számára kialakított átereszekkel és alagutakkal. Kedvencem a "Harry Jarosch Durchgang", ami nem Hári János elgépelve, hanem egy létező személy; egy nyugdíjas osztrák szlalomkenus. Höflein-nél később feltöltötték 100-150 méteres szélességben a zátonyokkal tarkított "vasúton túli" medret és ezen a területen új családi házas övezet létesült.

A már szabályozott meder az erőmű építése előtt. (forrás)

A 11. században a passau-i püspökség által felépített greifensteini vár lépten-nyomon belezavar a kilátásba, ezért egyik képen sem lehet teljes szépségében megcsodálni a Dunát. Ausztriára igaz általánosságban, hogy nehéz úgy vízerőművet építeni, hogy ne legyen mellette valami vár. Persenbeugnál is hasonló a helyzet, ahol körülbelül 100 éve is arról panaszkodtak a helyiek Patrick Leigh Fermornak, hogy a vizák ezeken a duzzasztóműveken nem fognak tudni keresztüljönni. És tényleg, ez így is lett. Csak éppen nem az a helyzet, hogy Persenbeug váránál még van viza, az erőmű felett meg már nincs, hanem az, hogy ezer kilométerrel lejjebb sincsenek már a Vaskapu I. miatt. De hát ennek nincsen pénzben kifejezhető értéke, és amúgy is örüljön mindenki, hogy van áram. 

A régi Duna Greifensteinnél (2022. április 2.)

Greifenstein régi Dunájából gyakorlatilag egy tó lett. A vasúton túl kiszélesített parton park jött létre, vendéglátóipari egységekkel, melyek közül már csak a neve miatt is említést érdemel: a Friedel Gastro. Az erőműhöz sem kell nagyot kerülni, a vár tövében egy keresztgát épült áteresszel, ami megakadályozza, hogy a 10 méteres eséskülönbség miatt megszökhessen a víz a holtágból. A pataknyi vízhozam egy meglehetősen tájidegen vízesést képezve zúdul le a szádfal alatt kialakított kőszóráson. Itt ugyan nincs kinn a "halaknak behajtani tilos" tábla, de a vízitúrázókra szerencsére gondoltak és egy szép hosszú betonrámpa létesült a két víztest közötti szintkülönbség áthidalására. 

Igazából nem is olyan nagy baj, hogy nem épült erőmű Nagymarosnál — gondoltam hazafelé, de aztán eszembe jutott, hogy úgyis megépítik egyszer, ezért inkább a másik oldalra ültem a vonaton.

2022. április 30., szombat

Zeiselmauer - Cannabiaca

Zeiselmauer egy álmos, alsó-ausztriai dunaparti osztrák falu képét mutatja az átutazóknak. Lakosságszáma alighanem fordított arányosságban áll a történelemben betöltött szerepével. Egyes feltételezések szerint itt született Szent Flórián, a tűzoltók védőszentje. A falu világirodalmi szerepéről tanúskodik, hogy szerepel a Nibelung-énekben, Kézai Simon fontos csatatérként említi, de felbukkant a falai között Walter von der Vogelweide is. Honnan ered ez a kitüntetett szerep? 

Zeiselmauer a XIX. században (Ludwig Halauska festménye)

Ha mindenképpen vissza kell menni a kezdetekhez, elég egyszerűen kijelenteni, hogy elsősorban a Duna miatt. A meglepő kijelentés mögött a földrajzi környezet meghatározó jellemzői húzódnak, hiszen a Duna alakította ki azt a patakvölgyekkel tagolt magaspartot, amely a Tullni-medence árterét kíséri a folyó déli oldalán. Ez az ármentes térszín, valamint a közeli patakvölgy keltette fel a római hadmérnökök érdeklődését, akik alkalmas helyet kerestek Noricum provincia legkeletibb segédcsapat-táborának, valamikor az első évszázad vége felé. 

Ma már nincs a településnek közvetlen kapcsolata a Dunával, mederváltozásai miatt már jóval északabbra folyik. A folyószabályozás és az 1985-ben átadott greifensteini vízerőmű által megzabolázott kanyargós folyóból egy csatornázott meder lett, melyet több kilométer széles, holtágakkal kísért ártéri erdő kísér, főként északról, ahol annak idején a markomann törzsek tanyáztak. Kelet felé a Bécsi-erdő (akkoriban Mons Cetius) vonulatai szűkítik le a Tullni-medencét, Greifenstein váránál a hegység már közvetlenül a Duna fölé magasodik. Az ókorban ez a vonulat képezte a határt Noricum és Pannonia között. Keletebbre, Klosterneuburg tábora Vindobona irányában már Pannóniában feküdt. 

Cannabiaca tábora a mai utcahálózatra vetítve. (forrás)

Miután Róma felszámolta és bekebelezte a kelta Noricumi Királyságot, és egységes provinciává szervezte a Dunáig terjedő területet, megkezdődött a dunai határ katonai birtokbavétele. A kelta népességet a Dunától délre romanizálták, miközben a bal parton a germán markomannok vették át a helyüket. Velük szemben, az első század vége felé épült fel Cannabiaca kb. 500 fősre tervezett segédcsapat-tábora a Duna fölé emelkedő kavicsteraszon, félúton Tulln (Comagena) és Klosterneuburg között. 

Első építési periódusában még földből és cölöpökből épült sáncok övezték a két hektáros, téglalap alapú tábort. Sáncfalai a két méter mély külső árokból kitermelt anyagból épültek fel. Négy kapuja volt a téglalap négy oldalán. A második században a tábort átépítették kőből. A sánc előterében kőfalakat emeltek, és a katonai épületek egy része is kőből épült újjá. Mivel a sánc megmaradt a kőfal belső oldalán ez viszonylag vékony volt, mindössze egy méter széles. Ez a vékonyka fal a felszínen tanulmányozható a zeiselmaueri községi iskola mellett. Anyaga főként a Bécsi-erdőben bányászott homokkő. Téglákat és tetőcserepet Vindobonából hozattak az építkezéshez. A katonai tábor lakott épületei alá padlófűtést építettek. A katonai táborhoz délről egy polgári település csatlakozott. Ennek nyomai egészen a Ferenc József vasút vonaláig nyomozhatók. Az ókor békésebb periódusaiban Cannabiaca több lakossal rendelkezett, mint manapság. 

Noricum dunai határvidéke (forrás)

Cannabiaca mai formáját a második átépítés során nyerte el. Ekkor a tábor legyező alaprajzú tornyokat kapott a négy sarkán, miközben a kapuk és a fal mentén további 8-8, patkó alaprajzú torony épül. Az erődítést a IV. század elején romló katonai helyzet tette szükségessé. Ebben a korban született itt Szent Flórián, akit később, már leszerelése után a légióstáborban, Lauriacumban az Enns folyóba dobtak malomkővel a nyakán (vannak olyan források is, mely szerint Flórián St. Pöltenben, azaz Aelivm Cetivmban született).

A barbár betörések következtében a táborban állomásozó katonaság létszáma folyamatosan csökkent. Valentinianus császár uralma idején, 370 körül a helyzet már olyannyira kétségbeejtő volt, hogy a 2 hektár területű tábor védelme a rendelkezésre álló csekély hadi létszámmal kivitelezhetetlenné vált. Emiatt a romos tábor északnyugati sarkában egy 20x21 méter alapterületű burgus épült, tíz méter magas, 1,9 méter vastag falakkal, és egy szűk kapuval, ahonnan a dunai határ ellenőrzése úgy-ahogy még megoldható volt. Ez egy általános jelenség volt ekkoriban a dunai határon, a közeli Traismauer (Augustianis) jóval nagyobb táborában egy hasonló burgus épült. Cannabiaca keleti kapuját ugyancsak egy erődített toronnyá építették át.

A római uralom körülbelül fél évszázaddal tovább fennmaradt ezen a határszakaszon, mint pl. a népvándorlásnak jobban kitett Pannóniában. A 400-as években még egyszer átépítették a burgust, és III. Valentinianus császár aranypénze alapján azt feltételezik, hogy Zeiselmauer területén a lakosság egészen 450-ig helyben maradhatott, a romos táborfalak között tengődve. Ez után körülbelül 80 centiméternyi humusz rakódott le a romokra, ami arra utalhat, hogy lakói végleg elhagyták.

A zeiselmauer-i római rommező később, a Karoling-korban, feltehetően Nagy Károly avarok elleni hadjárata után a passau-i püspök birtokába került, aki felhasználva a viszonylag jó állapotban fennmaradt keleti kaputornyot itt udvarházat alakított ki, a tábor központjában álló principia romjain pedig plébániatemplom létesült. Az erőd falait természetesen a kor gyakorlata szerint kőbányaként hasznosították, ennek ellenére Cannabiaca romjai Carnuntum mellett a legjobb állapotban fennmaradt római emlékek Ausztriában. 

Cannabiaca nevét a történelem viharai elsodorták. Zeiselmauer már egy későbbi, germán névadás, bár visszavezethető a romos antik falakra. Csak a XIX. században sikerült indirekt módon beazonosítani a tábor ókori nevét. Ami azt jelenti, hogy feliratos, helyben talált kövek ezt nem támasztják alá, de a Notitia Dignitataumban szereplő noricum-i tábornevek és távolságadatok alapján Cannabiaca nagy valószínűséggel megegyezik a zeiselmauer-i segédcsapat-táborral.

Ez annyiban tartozik a történetünkhöz, hogy a település világirodalmi említései során mindig a középkori, germán nevén nevezik. A Nibelung-ének "A" kéziratában Zeizenmûre az a hely, ahol Krimhilda négy napra megpihen, mielőtt Tullnban találkozna egy V. századi lovagi torna keretében Attilával. Tulln ugyancsak a középkori és nem az ókori nevén szerepel a költeményben. A kézirat pontos idézése pedig azért fontos, mert más kéziratok Zeiselmauer helyett egy nyugatabbra fekvő római katonai tábor, Traismauer szerepel, ugyancsak a középkori és nem az ókori nevén. 

[1272] Si was Zeizenmûre vntz an den vierden tac 

div molde vf der straze die wile nie gelac 

si enstvbe sam ez brvnne allenthalben dan 

da riten durch oesteriche des kvnic Ecelen man [...]

 [1276] Bi der Treisem hete der kvnich vz Hûnen lant 

eine burch wite div was wol bekant 

geheizen Zeizenmvre vrov Helche saz da ê

vn– pflac so grozer tvgende daz wetlich nimmer mer erge

Azt nem tudni, hogy Kézai Simon olvasta-e a Nibelung-éneket, vagy valahol máshol hallott Veronai Dietrich-ről, aki a germán mondavilágban sok helyen előfordul, még Skandináviában is. Az viszont tény, hogy Kézai a magyarok cselekedeteiben a hun ősök haditettei között felsorol egy Zeiselmauer mellett megvívott csatát, ami a római-germán seregek vereségével végződött, ahol a későrómai tetrarchia két tagja is életét vesztette.

"Miután tehát a hunok megismerték nyugat népének fegyveres erejét és bátorságát, összeszedve bátorságukat, s kiegészítve hadseregüket, Tulna felé Ditricus és Macrinus ellen indultak, hogy megütközzenek. Ditricus, mihelyt értesült jövetelükről, Zeiselmauernél szállt szembe velük, és reggeltől egészen a kilencedik óráig oly heves és ádáz ütközet dúlt, hogy Béla, Rőv és Kadocsa, a hunok híres kapitányai negyvenezer más harcossal együtt elestek ebben a csatában. Az ő holttestüket is elszállították innen, s a többi bajtársukéval együtt az említett szobornál hantolták el. A német seregből azon a napon elesett Macrinus is, valamint nagyon sok német fejedelem; Ditricust a homlokán egy nyíl sebezte meg halálosan; s szinte nyugat egész hadserege elpusztult vagy megfutamodott." (Bollók János fordítása)
Kézai 1280 körül lejegyzett művében a Nibelung-énekhez hasonlóan a középkori német és nem az ókori latin településneveket használja. Mivel az alsó hangon negyvenezer halottat eredményező zeiselmauer-i csatáról a hadtörténelem mit sem tud, feltételezhető, hogy Kézai egy nyugati forrásból választhatta ki ezt a helyszínt a képzeletbeli hun-római csata helyszínéül. Ha a Nibelung-ének volna ez a forrás, akkor egészen biztos, hogy az "A" kézirat valamelyik verziója lehetett, amiben Zeiselmauer szerepelt. 

Sokan a Nibelung-ének szerzőjének feltételezik Walther von der Vogelweidét, aki ausztriai származásából kifolyólag jól ismerhette a passau-i püspökség dunamenti birtokait. A költőlegendáról éppen Zeiselmauerből származik az egyetlen életrajzi adat, amikor 1203-ban a passau-i püspöktől egy szőrmekabátot kapott munkája ellentételezése fejében. Hogy milyen munka lehetett ez, nem tudni. Az biztos azonban, hogy a nevezetes esemény emlékére táblát avattak a "Vidám Paraszthoz" címzett, látszatra igen régi fogadó falán.

Cannabiaca tábora a mai utcahálózatra vetítve.

A XIII. század elején Walther von der Vogelweide még a mainál monumentálisabb romokkal találkozhatott. A felszínen látható építményeket sokáig még a történészek is középkori eredetűnek gondolták. Változást csak a Ferenc József vasút építése hozott, amikor a nyomvonal kialakításakor római eredetű leletekre bukkantak. Az első tervszerű ásatásra csak 1910-ben került sor. Azóta sikerült nemcsak a tábor méreteit, de az elnevezését is meghatározni, sőt az 1581-es dátumozású felirata miatt sokáig középkori eredetűnek vélt Körnerkasten magtárról is kiderült, hogy egészen az ereszig római konstrukció. A tábor keleti kapujának 4. századi átépítésével jött létre. Ez az épület jelenleg az egyik legépebb római épület a Duna mentén, jelenleg magántulajdonban van.  

A Körnerkasten, a porta principalis dextra helyén.

1970-ben Zeiselmauer község megvásárolt egy gazdasági épületet a település északi részén, nem messze a dunai ártértől. Egészen a lebontásáig fogalmuk sem volt róla, mekkora méterű római falak felhasználásával épült. A kiszabadított római falakat egy Valentinius császár idején épült kiserődként azonosították, majd a tervszerű ásatások után konzerválták. Cannabiaca északnyugati sarkában épült, egy korábbi legyező alakú saroktorony lebontása után. Az építés körülményeire utal a sok másodlagosan befalazott római kőanyag, köztük oltárkövek és sírkövek. A belső szerkezete fából épült, a földszinten nem voltak ablakai, csak egy szűk bejárata. A rekonstrukció (videó) szerint az alsó szinten raktár volt, felette a csekély számú katonaság szállása, míg a tetejét megfigyelőállomásként használták. Pusztulása valamikor az 5. század derekán történhetett.

A tábor ÉNY-i sarkában kialakított kiserőd.

Cannabiaca központja az ókorban a Principia épülete volt, azaz a katonai parancsnokság (videó). Itt találkoztak az észak-dél és kelet-nyugati irányú utak, ez az épület volt a császárkultusz helyszíne, és itt tárolták a csapatjelvényeket. Ennek déli maradványai jelenleg a zeiselmauer-i plébániatemplom alatt találhatók, az északi része a templom mellett Bécsből Tulln felé kanyarodó út alatt van. 

Mesterségesen kialakított patakmeder Zeiselmauertől északra, a Duna árterében.

Ugyancsak fennmaradt Cannabiaca északkeleti, legyező alakú saroktornya. Egy magántelek rendezett kertjében található jelenleg egy római sírkő szomszédságában, gondosan körbeszórva kaviccsal és körbeültetve virággal. Felmenő falai elérik a három méteres magasságot, eredetileg, a 4. századi átépítéskor — amikor utólag, kívülről építették hozzá a már létező táborfalhoz — még 9 méter magas lehetett. Ausztriában jelenleg ez az egyetlen ilyen építmény, ami a felszínen fennmaradt. 

Legyező alakú saroktorony egy magánház kertjében.

Zeiselmauer önkormányzati hivatalában kapott helyet egy helytörténeti kiállítás, amely hétvégente az épületben működő kisbolt nyitva tartásához igazodik. Ezen helybéli ásatásokból származó, Bécsből kikölcsönzött leletek láthatók. Tegulák, tetőcserepek, edények és fém használati tárgyak. Látható itt római sírkő, valamint egy jókora fantáziarajz arról, hogyan is kell elképzelni Cannabaca segédcsapat-táborát annak fénykorában. 

Kiállítótér az önkormányzat előterében.

Bronz dísz. Lelet Zeiselmauerből.

Zeiselmauer hírnevét valószínűleg annak köszönhette, hogy a viszonylag kis területen fennmaradt viszonylag monumentális romok a passau-i püspökség birtokába kerültek. A püspöki hivatalban az egyházi iratok mellett talán világi munkákat is másoltak, melyekbe beleszőhették Zeiselmauer emlékét, olyan eseményeket kapcsolva hozzájuk, amely jelentőségében megegyeztek az itteni romok méretével. Érdekes irodalomtörténeti vizsgálódás tárgyát képezhetné, hogy aztán Zeiselmauer híre hogyan jutott el Magyarországra, Kézai Simon krónikáshoz.


Ajánlott és felhasznált irodalom:

  • https://www.zeiselmauer-wolfpassing.gv.at/Tourismus/Roemische_Geschichte
  • https://www.lernhelfer.de/sites/default/files/das_nibelungenlied.pdf
  • http://www.nibelungenlied-gesellschaft.de/03_beitrag/weithmann/donau.html
  • https://www.loc.gov/resource/gdcwdl.wdl_04116/?st=gallery
  • https://www.cannabiaca.com/en/roemische-geschichte/
  • https://torrejonestudio.com/en/project/fortress-at-the-roman-limes-zeiselmauer/
  • https://de.wikipedia.org/wiki/Kastell_Zeiselmauer

2022. április 23., szombat

A Gödi-sziget új csúcsa


Közhely, vagy sem: kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba. Ez az állítás ugyanúgy vonatkozik a dunai szigetekre is; még ha évek, évtizedek távlatából minden mozdulatlannak tűnhet a felszín továbbra is változik. Ezek a változások többnyire egy irányba, a szigetek pusztulása felé tart manapság, de néha találkozhatunk ezzel ellentétes folyamattal is, jelen esetben a Gödi-sziget északi csúcsánál.  

1. kép. A Gödi-sziget új csúcsa. 2022. április 15. 15h 137 cm váci vízállás

Mivel a vízállás előrejelzés 2022. április közepén azt vetítette előre, hogy az apadó Duna hamarosan eléri Vácott a 125 centiméteres vízállást, azaz a gödi mellékág északon lefűződik a főágról, ideje volt frissíteni a korábbi méréseket. A Dunai Szigetek blogon ugyanis rendszeresen mérjük két környékbeli sziget, a Gödi-, és az Égető-sziget küszöbszintjét, amiből lehet következtetést levonni a mellékágaik állapotára. Az Égető-sziget köszöbszintjét egy masszív kőgát jelöli ki, amely meglehetősen állandó értékel bír. Ezzel szemben a Gödi-sziget küszöbszintjét nem a szétbontott keresztgát, hanem a sziget északi csúcsánál lerakódott kavicsos hordalékmező határozza meg. Először 2007 őszén sikerült meghatározni a relatív és abszolút magasságát. Azóta többszöri ellenőrzés mellett a 125 centis (98,86 m.B.f.) szint viszonylag állandó volt, se nem mélyült, se nem töltődött fel ez a lapos csatorna. 2022. április 15-én azonban meglepő változásokat lehetett megfigyelni a Gödi-sziget északi előterében. 

Délután 3 órakor, az előrejelzés szerint akkor még apadó vízszintnél 137 centiméteres nyers váci vízállásadatot mutatott a vizugy.hu. Ilyen esetben a kavicszátony nagy része már szárazra kerül, víz csak a mélyebb csatornákban áramlik a mellékág irányába. Az apadó vízállással járó járulékos problémák, pl. a vastagon lerakódó iszap és uszadék ilyen esetben csak részben jelentenek problémát, ugyanis a különböző helyzetű és mélységű csatornákban nagyobb sebességű víz ezeket a részecskéket magával tudja hordani, így ezeknek a medre kavicsos marad. 

1. ábra A Gödi-sziget északi részének áramlási viszonyai

137 centiméteres váci vízállásnál a helyszíni bejáráson négy különálló csatornán érkezett víz a mellékágba, ezek számozása északról dél felé történt. Ez a négy csatorna két csoportba osztható, az egyik a mellékágban kialakult fás szigetecskétől (rácsozott jelöléssel) északra található, a másik pedig ettől nyugatra (lásd 1. ábra). Északról ez a hódok által alaposan megtépázott szigetecske szervesen kapcsolódik a kavicszátonyhoz, azonban déli irányból ezt a szigetecskét egy Y alakú meredek partélű mélyebb meder határolja. A két csatorna-csoport az Y két különböző ágához csatlakozik.

2. kép A felső két csatorna. 2022. április 15. 15h 137 cm váci vízállás

A Gödi-sziget csúcsát 2007 óta a fenti képen látható 2. csatorna déli része rajzolta ki. Ez egy fiktív pont, hiszen az itt tapasztalható 859 centiméteres legnagyobb vízjáték mindig más és más ponton rajzolja ki a sziget csúcsát, ami a már említett 125 centiméteres vízállás alatt már nem is értelmezhető, hiszen a sziget eggyé válik a parttal. 137 centiméteres vízállásnál az 1. és a 2. számú csatorna is szállított vizet, közülük a megszokott módon a 2. számú volt a mélyebb. Dél felé tekintve azonban egy merőben új jelenség mutatkozott. 

3. kép Az alsó két csatorna. 2022. április 15. 15h 137 cm váci vízállás

A 3. és 4. számú csatornát eddig még csak száraz állapotban láttam az elmúlt években, amikor lehetetlen volt akármihez képest meghatározni a szintjét. Április 15-én azonban víz áramlott bennük, ráadásul a 4. csatorna mélysége ebben a helyzetben körülbelül duplája volt az eddigi szigetcsúcsot kijelölő 2. számúnak. Nem volt vitás, hogy a Gödi-sziget új csúcsot kapott az elmúlt pár évben. Itt azonban a tény konstatálásán túl volt még egy fontos feladat; szükséges volt meghatározni ennek a csatornának a viszonylagos magasságát, azaz az új küszöbszintet. Ehhez pedig további apadásra volt szükség, lehetőleg a már meghatározott 125 centiméteres váci vízállás alatt.

4. kép A felső (1. és 2.) csatornák lefűződve. 2022. április 19. 18h 

5. kép A lefűződött 2. csatorna. 2022. április 19. 18h

Alig négy nappal később, április 19-én délután 1 és 6 óra között a nyers vízállásadatok szerint a Duna szintje 128 centiméterről 121 centiméterig süllyedt. Ez idő alatt a négy csatorna fokozatosan lefűződött a főágról, először az 1., utána a 3., majd a 2. és végül este hat körül a 4. is. Ez a sorrend egyben kirajzolja az egymáshoz viszonyított relatív szintjüket is. Jelen esetben a 4. számú csatorna lefűződésének szintje volt a legérdekesebb.

6. kép Az alsó két csatorna (3. és 4.) lefűződése és a nyelv alakú kavicszátony. 2022. április 19. 18h

Este 6 órakor, 121 centiméteres váci vízállásnál még jutott némi víz a 4. számú csatornába, de ez elsősorban a hullámzásnak és a kavicságyon keresztül is közlekedő víznek volt köszönhető. Ez azt jelenti, hogy a gödi mellékág küszöbszintje új helyre került és 4 centiméterrel süllyedt. De mivel jár mindez, és miért fontos azon kívül, hogy új választ ad arra az égető gödi kérdésre, hogy mikor lehet átmenni a Homokszigetre? 

7. kép A lefűződő 4. csatorna. 2022. április 19. 18h

Hidrológiai szempontból érdekes ez a jelenség elsősorban, annak ellenére, hogy az új küszöbszint kialakulására nincs egyértelmű magyarázat. Természetes folyamat hozta létre, vagy valaki kiásta a főágra merőleges csatornát? Helyi beszámolók alapján a 3. és 4. csatorna valamikor "az elmúlt években" alakulhatott ki. Az bizonyos, hogy a meglehetősen laza kavicsanyagban alakult ki, ami azzal jár, hogy az áramlás képes mozgatni benne a kavicsokat, különösen akkor amikor egy szállodahajó leszívja, majd visszaduzzasztja a vizet. Ez a szívóhatás azt eredményezi, hogy egy kavicszátony-nyelv alakult ki a mellékág felső részében.

  • A Gödi-sziget a 4. számú csatorna kialakulásával körülbelül 40 méterrel rövidebb lett.
  • Az új küszöbszint 121 centiméteres vízállásnak felel meg körülbelül.
  • A mellékágba ezentúl gyakrabban jelentkezik majd vízáramlás, ami jót tesz az élővilágnak. A küszöbszint alig 4 centiméteres süllyedése évente 2-6 nappal több vízáramlást biztosít, az elmúlt három év váci vízállásadatainak összevetése alapján.
  • Az új küszöbszint a laza kavicsanyag miatt várhatóan gyakran változik majd. Amennyiben tartósan szárazra kerül a nyári időszakban, a szigetre látogatók taposása révén akár be is temetődhet. 
— x x x x —

Mivel az új küszöbszint kialakulásának időpontja bizonytalan, az elmúlt három év mellékágban tapasztalt vízmozgásos periódusait még érdemes a régi küszöbszinttel számolni. Ez a számítást rendszeres időközönként elvégeztük az elmúlt évtizedben (2006-2008, 2009-2013, 2014-2018) annak érdekében, hogy képet lehessen alkotni a mellékág állapotáról, illetve arról, hogy a Gödi-sziget az év mekkora hányadában viselkedett valódi szigetként. 


A táblázat adatai:
  • 125 cm-t meghaladó vízállású napok száma
  • 125 cm-nél alacsonyabb vízállású napok száma
  • Ezen értékek százalékban kifejezve
  • adott évben észlelt legnagyobb vízállás
  • adott évben észlelt legalacsonyabb vízállás
  • e kettő különbsége, azaz a vízjáték

2. ábra Adott évben hány napon keresztül (%) volt vízmozgás az Gödi-sziget mellékágában 2006-2021 között.

  • 2019-2021 között viszonylag állandó értékre állt be a vízáramlásos napok száma. A 164-176 nap azt jelentette, hogy az év majdnem felében volt vízáramlás a kiságban (2. ábra). 
  • Jellemzően tavasszal és nyáron nem lehet száraz lábbal átkelni a Homokszigetre
  • Őszre és télre esik általában a kisvizes időszak, amikor a kiság nagy része akár egy negyed évre is kiszáradhat. 
  • A vizsgált utóbbi 3 évben 50% fölé még a 121 centiméterre süllyedő küszöbszintre átszámítva sem emelkednek a vízáramlásos napok. 
  • Fontos megemlíteni, hogy 2013 óta nem vonult le jelentősebb árvíz a Dunán.

A 2019. év váci vízállás adatsora

A 2020. év váci vízállás adatsora

A 2021. év váci vízállás adatsora

A közeljövőben mindenképpen fontos figyelemmel kísérni az újonnan kialakult 4. számú csatorna sorsát, ugyanis mind a feltöltődése, mind pedig a további mélyülése elképzelhető. Szintjének változása pedig mindkét esetben befolyásolja a mellékágban jelentkező vízáramlásos időszak tartósságát. 

2022. április 17., vasárnap

Száraz és nedves évek az Égető-szigeten (2019-2021)

Szemünk láttára tűnik el Vác legdélebbi szigete. Mellékágának feltöltődését több mint egy évtizede dokumentáljuk a Dunai Szigetek blogon, melynek legfőbb oka az, hogy a megfigyelések kezdete óta csupán minden hatodik, hetedik napon van benne vízmozgás.

Az Égető-sziget keresztgátja 2021. július 31-én 188 cm körüli, apadó vízállásnál.

Valamikor a múlt század '70-es éveiben felépült egy keresztgát az Égető-sziget mellékágának északi részén. Azóta ennek a koronaszintje határozza meg, mikor tapasztalható vízmozgás a kerékpárúttal párhuzamos holtágban. 2015-ben sikerült meghatározni mekkora váci vízállásnál bukik át rajta a beáramló víz, akkor ez az érték kb. 227 centiméter volt.  Mivel a keresztgát viszonylag jó állapotban van, a kőszórás nincs megbontva, sőt még burkolat is van rajta kijelenthető, hogy ez a szint nagyjából állandó. A blogon rendszeresen vizsgáljuk, hogy egy adott évben hány napon keresztül haladja meg a Duna vízállása ezt a küszöbértéket; eddig a 2009-2013 és 2014-2018 közötti időszakot vizsgáltuk; a sorozat harmadik részében a 2019, 2020 és 2021-es évek adatait tekintjük át. Száraz időszaknak jelen esetben azt tekintjük, amikor megszűnik a vízáramlást, míg a nedves időszakok a 227 cm feletti küszöbszintet meghaladó vízállásra utalnak. 

Az északi holtágrész 2021. július 31-én 188 cm körüli, apadó vízállásnál.

Az déli holtágrész 2021. július 31-én 188 cm körüli, apadó vízállásnál.

Alig három évtizede még egy egységes, nyílt víztükör volt a holtág déli medre, ahol ma már többnyire erdő található. A részmedencékre tagolódott holtágban a növényzet térhódítása a főág vízszintsüllyedésével függhet össze. Az Égető-sziget eltűnése azonban összefüggésben van azzal a ténnyel is, hogy 2013 óta nem vonult le nagyobb árvíz a Dunán. Ugyan az utóbbi három évben vonult le a 2013 óta mért legnagyobb dunai árhullám, de ez sem érte el az 500 centimétert a váci vízmércén (eközben a legnagyobb árvíz szintje meghaladta a 8 métert - 804 cm 2013. 06.09.) 

A 2019. év váci vízállás adatsora

A 2020. év váci vízállás adatsora

A 2021. év váci vízállás adatsora

Mint a diagramokon megfigyelhető, 2019-2021 között az Égető-sziget mellékágában a tartósan vízmozgás nélküli periódusok dominálnak. 
  • 2019. júliusától 2020. februárig fél évig tartott egy ilyen időszak, miközben a három vizsgált év során alig egy hónap volt a tartósan, egybefüggően jelentkező vízmozgás, 2019 nyarán. 
  • Rövid, pár napos, hetes nedves, azaz áramlásos időszakokat jellemzően egy vagy hosszabb, több hónapos áramlás nélküli száraz periódus követ. Utóbbi esetben nem mindig szárad ki a holtág, de a főág alacsony vízállása hosszabb távon hatással van a mellékág vizére, amely a kavicságyon keresztül "leszívódhat" a főág irányába.
  • 2018 és 2021 között eltelt időszakban évente alig másfél-két hónapon keresztül jelentkezik vízáramlás a mellékágban. A minimum 2020-ban 48 nap volt, a maximum pedig 65 nap, 2019-ben.  
  • Általánosságban elmondható, hogy az év második felében, az őszi és téli kisvizes időszakokban szűnik meg leggyakrabban a vízáramlás, míg a küszöbszint feletti vízállások a tavaszi és nyári hónapokra esnek. 

2009-2013 között még három olyan év volt, amikor a "nedves időszakok" közel egyharmadát tették ki az évnek, de 2016 óta már az ötödét sem érik el. Hogy ez megváltozzon, egy tartós árhullám lenne szükséges, amire lassan egy évtizede nem volt példa. A tartósan kisvizes "száraz" időszak rendkívüli módon felgyorsítja a növényzet térhódítását. Ilyen időszakokban a kiszáradó mederben már csak a vaddisznó dagonyák mélyedései mentesek a lágyszárú növényzettől. A növényzet térhódítása pedig rendkívüli módon felgyorsítja a hordalék kiülepedését, ami pedig a meder feltöltődését eredményezi, viszonylag rövid távon.  

Adott évben hány napon keresztül (%) volt vízmozgás az Égető-sziget mellékágában 2009-2021 között.

Kicsiben az Égető-sziget mellékágának vizsgálata leképezi a főágban zajló folyamatokat is. Más szigetek állapotára azonban nem lehet következtetni belőle, hiszen azokat a saját küszöbszintjük szerint kell megvizsgálni. A vizsgált időszakban a Duna teljes szakaszáról egyre több mellékág-revitalizációról hallani; voltak mellékág megnyitások a Duna csallóközi szakaszán, a szlovák oldalon, de kikotorták Dunafalvától délre a Bezerédi-holtágat, de a szemközti Bár település mellett is hasonló munkálatokat végeztek. 

Azt nem tudni, hogy az Égető-szigetet eléri-e majd ez a hullám, de félő, hogy addigra egy revitalizáció egyet jelentene a mellékágban várhatóan felnövőt erdő kiirtásával. Valószínűleg ezt a szigetet már az unokáink sem fogják látni.

2022. április 11., hétfő

Mühlwasser


Bécsben mind a mai napig megtalálhatók az egykori Duna-medrek maradványai, amelyeket a folyószabályozás nagyrészt felszámolt az elmúlt másfél évszázadban. A megszámlálhatatlan zátony, sziget és a köztük kanyargó kavicsos Duna-ágak szövevénye egy széles sávban áldozatul esett a Duna csatornázásának, míg a levágott medrek egy részét az urbanizáció temette maga alá. Ahogy távolodunk azonban Bécs centrumától egyre több és egyre természetesebb állapotú holtágat találunk. Mostani írásunkban a 22. kerületi (Donaustadt-Lobau) Mühlwasser és a hozzá kapcsolódó Schillerwasser által közrefogott Biberhaufen-t, azaz a Hód-zátonyt járjuk be.

Klosterneuburgtól, a Bécsi-erdő északi lejtőitől egészen Dévényig kitárul a Duna ártere. A bal part mentén húzódik az úgynevezett Morva-mező, amely Magyarországon az itt lezajlott két csatáról (1260 vesztes és 1278 győztes) nevezetes. A Duna ezen a szakaszon ágakra szakadva kanyargott természetes állapotában, hasonlóan a Bécsi-erdőtől nyugatra kiszélesedő Tullni-mezőhöz. Bécs mellett, Groß Enzersdorfnál a folyókanyarulatok (helyi nevükön Au) által kijelölt ártér szélessége elérte a 6 kilométert a folyó szabályozása előtt.

Bécsnél az elfajult, több ágra szakadó és zátonyokkal tarkított meder akadályozta a hajózást és rendkívüli módon hozzájárult a jégtorlódások kialakulásához, komoly fenyegetést jelentve a Habsburg Birodalom fővárosára. Nagyjából a budapesti Duna-szabályozással egyidőben, 1870 és 1875 között, ahelyett, hogy az egyes ágakat egyenként szabályozták volna Bécs környékén, egy meglehetősen drasztikus beavatkozás mellett döntöttek. 800 méter szélességben egy csatornát vágtak a Kahlenbergtől Mannswörth-ig. Ez azonban nem azt jelentette, hogy ilyen széles lett Bécsnél a Duna. A középvízi meder ebből mindössze 280 métert tett ki, miközben a bal partján egy széles, de teljesen elplanírozott árteret hagytak meg a folyónak (Überschwemmungs-gebiet), ahol a legnagyobb vízhozamok károkozás nélkül levonulhattak. Egyetlen élő mellékágat hagytak meg, ez pedig a jobb parton a Belvárossal kapcsolatot tartó Donaukanal volt. Az így kialakuló holtágak túlnyomó többsége a csatorna bal partjára került, bár a jobb parton, elsősorban a Prater területén is maradt néhány, mint például a már bemutatott Heustadlwasser és a Lusthauswasser. Ez a beavatkozás mind a mai napig meghatározza Bécs dunai tájképét, holtággá alakítva olyan széles Duna-ágakat, mint például az Alte Donau. Ezt a tervet  1972-1988 között módosították, létrehozva az ártéren a 21 kilométer hosszú, de viszonylag keskeny Donauinsel-t. Ezzel párhuzamosan volt egy olyan törekvés is, hogy a lefűződött, a feltöltődés különféle fázisában létező kisebb holtágak, mint például a Mühlwasser és az Alte Naufahrt, más néven a Schillerwasser vízutánpótlását is rendezzék. 

A Schillerwasser és a Mühlwasser közvetlenül a szabályozás idején (mapire.eu)

A Mühlwasser eredetileg az Alte Donau egykori főágából ágazott ki a Donaustadtstraße mentén, ezután dél, délkelet felé kanyargott, legkeletibb pontján ágazott ki a Lob Au kelet felé, a másik ága a Schillerwasser ágával együtt Herrenau Wasser néven végződött el a dunai ártéri erdőben felépített ÖMW finomítótól nyugatra. A Schillerwasser pedig eredetileg az Ostbahnbrücke környékén ágazott ki a főágból és egy rendkívül bonyolult, szerteágazó vízrendszeren keresztül tartotta a kapcsolatot a Mühlwasser-rel és a főággal. Legnagyobb részét 1870 után elplanírozták. Egy töltés is épült rajta keresztül a Kierischitzweg vonalán. Az emberi beavatkozás és az ennek következtében jelentkező erőteljes feltöltődés további részmedencékre tagolták a lefűzött mederszakaszokat. Azonban az 1970-es évektől kezdve a folyamat megfordult; több kotrást végeztek, átereszek épültek a medret keresztező utak alatt és a vízutánpótlás biztosítása érdekében szivattyútelepek épültek. A Schillerwasser a főágból, míg a Mühlwasser az Alte Donauból kap körülbelül egy "pataknyi" vizet. 

A Mühlwasser és a Schillerwasser között található a Großer Biber Haufen, azaz a nagyobbik Hód-zátony, míg a kisebbik Hód-zátonynak a Schillerwasser túlsó partját nevezték. 1870-ig emberi megtelepedésre és gazdálkodásra alkalmatlan, mocsaras, erdős külterület volt, amely Aspern és Stadlau községekhez tartozott közigazgatásilag. A napóleoni háborúk során sáncokat, valamint az 1866-os porosz-osztrák háborúban kiserődöket, úgynevezett redoutokat emeltek a zátonyokon. A nagyobbik Hód-zátony keleti részén három ilyen erőd állt. Ezeknek manapság nincs nyoma, helyüket beépítették. A terület 1904. óta tartozik Bécs városához közigazgatásilag. 

Ennyi földrajzi-hidrológiai háttér mindenképpen szükséges, ahhoz, hogy jobban értelmezni lehessen a 2022. április első napján készült képeket. 


A Mühlwasser fennmaradt szakasza északon a 22. kerület Kleine-Bucht-Straße vonaláig nyomozható, ettől északra az egykori medret már beépítették, családi házas övezet. Ezen az északi részen kap némi friss vizet az Alte-Donauból átvezetett Hebergraben csatornán. A Duna szempontjából meglehetősen szürreális Kaisermühlen csomópont alatt fordul a meder keleti irányba. Alulnézetben a folyóág felett kígyózó autópálya felüljárók és vasúti hidak szövevénye némiképpen megidézi a korábbi kusza Duna-ágak rendszerét, azonban mindezt betonból az égbolton. Öröm az ürömben, hogy ezt a csomópontot nem talajszinten valósították meg, ami a Mühlwasser teljes feltöltésével járt volna. 

Kaisermühlen. Beton az égben.

A Kaisermühlen csomóponttól kelet felé további hat híd tagolja részmedencékre az egykori medret. Ezek nem is valódi hidak, sokkal inkább olyan töltések, amin hagytak némi átereszt, hogy a mesterségesen betáplált vízutánpótlás áramlása biztosítva legyen. A töltéseken épített zsilipek duzzasztási funkciót is betöltenek, visszatartva annyi vízmennyiséget, hogy ki tudja tölteni az eredeti medret. A duzzasztás révén kialakuló eséskülönbséget az alvízi szakaszon kialakuló zuhogók jelzik.

Áteresz a Biberhaufenweg alatt.

Ahogy haladunk kelet felé, úgy csökken a hidak sűrűsége a Mühlwasseren, mintegy átmenetként egyre csökken a beépített terület aránya és növekszik ezzel párhuzamosan a szántók, erdők, mezők aránya. A Mühlwasser alsó szakasza mentén a Lobaugasse hídja alatt a bal parton teljesen megszűnik a beépítettség és a Dona-Auen Nemzeti Park területe kezdődik.  

Város és természet, kilátás a Kanalstraße hídjáról nyugat felé.

A Mühlwasser bizonyos szakaszai természetközeli állapotban vannak, azonban vannak olyan szakaszok is, ahol a part városi park formát ölti. Ezt a benyomást erősítik a helyenként előforduló nyírfaligetek, amihez hasonlót eddig csak itt láttam a Duna mentén. Ezen kívül kijelölt stranddal is találkozhatunk, annak ellenére, hogy a legnagyobb vízmélység is mindössze másfél méter körül lehet. Az urbanizációtól azonban nem lehet teljesen megszabadulni, Bécs toronyházai, valamint a donaustadt-i erőmű kéménye mindenütt részét képezi a tájképnek.

Mühlwasser strand

Nyírfaliget és fagyöngy.

A Biberhaufen beszédes földrajzi név, egykor a zátonyon élő hódokról kapta a nevét. A vadászat miatt a Duna mentén kipusztuló faj egy évszázadnyi hiátus után tért vissza egykori birtokába, egy immár urbanizált területre. Ahol a parti fákra tömegesen kihelyezett fémháló és a megrágott csonkok arra utalnak, hogy a hódok visszatérésük után kényelmesen belakták a holtágat. 

Visszatérés: munkában a biberhaufen-i hódok.

Tavaszvárás a Mühlwasser mentén.

A Mühlwasser a Lobaugasse hídjáról

Szántóföld és lakóövezet csíkok mintázata a Biberhaufen keleti részén.

A náddal benőtt Schillerwasser alsó szakasza.

Mühlwasser+Schillerwasser=Herrenau Wasser 

Kraftwerk Donaustadt a Schillerwasser mellett.

A Schillerwasser a Naufahrtweg felől.

Habár sokfelé nádas borítja teljes szélességében a medret, a part anyaga egészen más fejlődéstörténetről beszél. Ahol a jellemzően szeles bécsi időjárás révén keltett hullámzás, vagy a taposás megbontja a partot mindenütt előbukkan a zátony kavicsos magja, amely árulkodik a Duna szabályozás előtti esés- és hordalékviszonyáról. Az 1870 körül megszűnő vízáramlás tette lehetővé, hogy a finomabb szemcsés üledék lerakódhasson, valamint a lassabb vizet kedvelő nád megtelepedhessen a part mentén. 

Zátonykavics előbukkanás a Stadlau-ba vezető gyorsvasút mellett.

Paradox módon a Mühlwasser és a hozzá kapcsolódó medrek létezése az urbanizáció térhódításával függ össze. A külvárosokba költözők igénye, hogy a természetesen feltöltődő, nádasos, susnyás folyószakaszok rendezett képet mutassanak, ahol sétautak vezetnek az ártéri erdőn keresztül és a nádas nem mindenhol zavarja a kilátást. Legyen hol kutyát sétáltatni, miközben a gyerek is tud strandolni, úgy, hogy közben nem tekeredik vízinövény a lábára. Ennek érdekében az ember parkosította az elvadult természetet, kikotorta az elsekélyesedő medret, rendezte a vízutánpótlást és így jött létre az a városi parkszerű környezet, amelynek fennmaradása érdekében további erőfeszítéseket kell hozni. A természet kordában tartása Bécs 22. kerületében végső soron a 150 éves Duna-medrek fennmaradását eredményezi. 

Hogy megéri-e? 

Mindenki döntse el maga.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...