2020. október 25., vasárnap

Somlyó-szigeti reflexiók

A Somlyó-sziget gyakorlatilag láthatatlan a Soroksári-Dunáról. Mindössze három, szinte láthatatlan pont árulkodik arról, hogy Ráckeve és Dömsöd között a bal parton egy jókora sziget rejtőzik. Egy híd egy áteresz és egy zsilip gondoskodik arról, hogy megtaláljuk a rejtett Dömsödi Holt-Dunát, a Soroksári-Duna egyik legszebb mellékágát.


A Dömsödi Holt-Duna a Soroksári-Duna legnagyobb szigetét, a Somlyó-szigetet öleli körül keletről. Már ebből is következik, hogy a Dömsödi Holt-Duna 6,5 kilométerével a leghosszabb mellékág is. Ebbe azonban bele lehet kötni, hiszen a mellékágat 1941-ben [1] kettévágták a Dömsödi Árapasztó-csatorna megépítésével, ami egy 4,1 és egy 2,4 kilométer hosszú szakaszra osztotta fel. Ez a Somlyó-sziget legvékonyabb pontján épült meg, ahol a sziget mindössze 37 méterre szűkül le. Ez a csatorna egyben a különös alakú Somlyó-szigetet is kettévágja. Alsó részéről, melyet a rend kedvéért Dömsödön Felső-szigetnek neveznek, már írtunk a blogon. 


2020. október 22-én jártuk be a Dömsödi Holt-Duna felső, 4,1 kilométeres szakaszát a Somlyó-szigeti oldalon. A bejárás nem egyszerű, legalábbis sok türelmet igényel. A fő nehézség a Somlyó-sziget mozaikosságából ered. Ez a mozaikosság megjelenik a településszerkezetben, azaz a beépített területek elhelyezkedése nem egységes, a nyaralók csoportjait gyakran szántók erdők szakítják meg. Ugyancsak változatos a domborzat, legalábbis egy alföldi dunai szigethez képest sok a mélyebb rész, egykori medermaradvány, ahol mostanában leginkább a belvizet vezetik le. Sok helyen megvan még az egykori földhasználat emléke a tanyavilág, melyet még nem számolt fel teljesen a nyaralók érdekében végzett parcellázás. Feltehetően a sziget tekintélyes méretéből (3 négyzetkilométer) kifolyólag ez több időt fog igénybe venni.  


A holtág szélessége hosszához képest viszonylag csekély, 15 és 30 méter között váltakozik, melyet a parti nádasok tovább szűkíthetnek. Némi vízutánpótlást kap a Soroksári-Dunából a Ráckeve felé eső szigetcsúcsnál az út alá beépített vascsövön keresztül, de ez a vízmennyiség nem elegendő ahhoz, hogy élő folyó képét mutassa. Mélysége elérheti a 1,5 métert is helyenként, azonban ez az érték folyamatosan csökken, hiszen a csekély vízhozam nem képes kiöblíteni belőle a felhalmozódó szerves anyagot. Gyakori a békalencsével fedett szakasz, az alsó részen, a zsiliphez közel pedig már a nádas is megjelenik.  


Mindkét partján a természet az úr, annak ellenére, hogy a mozaikosan elhelyezkedő parti nyaralók néhány helyen megközelítik a holtágat. A parton közvetlenül nem vezet út, éppen a nyaralók miatt, azonban a holtágra merőleges utakon könnyű a lejutás, bár közülük néhányat az utca lakói lezártak. Ott ahol a parton is vezet ösvény elsősorban a horgászok használják. Valamint az illegális hulladéklerakók. A balpart, azaz a Duna-Tisza köze egyhangúbb, itt erdők váltakoznak szántóföldekkel, járható út nem vezet a parton.




A Dömsödi Holt-Duna a Soroksári-Duna lezárása óta nemcsak a vízhozama nagy részét vesztette el, a meder ezzel párhuzamosan szűkült is. A holtág középső szakaszán ennek megtalálható a bizonyítéka; az út mellett párhuzamosan egy árok húzódik, melyet egy parti hát választ el a holtágtól. Ez az árok egyfajta függő mederként működik, csapadékos időben vízzel telik meg, kijelölve az egykori meder szélességét. Ami 150 évvel ezelőtt még 60 méter körül volt.  


Különös, de ebben a keskeny ágban is kialakulhatott egy sziget. A Dömsödi Holt-Duna legérdekesebb hidrológiai képződménye ez az egyedüli névtelen sziget, ami a Kála és a Tűlevelű utcák vonala között található. Hossza 140 méter, legnagyobb szélessége mindössze 20 méter. Térképeken jóval könnyebb megtalálni mint a való életben. A hozzá vezető utcák vagy nádasban végződnek, ahonnan nem látni semmit, vagy le vannak zárva drótkerítéssel. A túlsó parton ugyancsak nyaralóövezet található, de egy kisebb ásott csatorna mellett le lehet jutni a felső csúcsához (lásd alábbi kép). A part ezen az oldalon is áthatolhatatlan dzsungel, az alsó szigetcsúcsot azonban nem csak ezért, hanem a feltöltődött mellékág miatt sem lehet megtalálni. 


A Somlyó-szigeti "legek"-hez szorosan kapcsolódik az is, hogy az úszólápokat leszámítva ez a legkisebb sziget az egész Soroksári-ágban. Mivel feliszapolódása előrehaladott állapotban van érdemes minél előbb felkeresni. Mint a bejáráson bebizonyosodott ennek legmegfelelőbb módja a kenu. Csak kétszer kell emelni. 

[1] SZABÓ BENEDEK: A társulatok szerepe a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak megoldásában. in.: A Magyar Hidrológiai Társaság XIII. Országos Vándorgyűlése I. kötet (Baja, 1995. július 4-6.)

2020. október 13., kedd

Az év dunai szigete - 2020

A Dunai Szigetek blog immár hetedszer hirdeti meg az Év Dunai Szigete szavazást. 2020. október 13-tól december 31-ig tart majd a szavazás a három jelöltre.


A szavazás fő célja, hogy jobban megismerhessük A Duna-völgy eldugott, de annál érdekesebb szegleteit. Sokan ugyanis előbb jártak a Maldív-szigeteken, mint például az alábbiak valamelyikén. Ez már az hetedik szavazás, úgy tűnik sikerült hagyományt teremteni és a többi "Az Év ...-ja" szavazás mellett ennek a kezdeményezésnek is lassan híre megy Magyarországon és a környező országokban.

Eddigi nyerteseink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget
2014-ben az esztergomi Helemba-sziget
2015-ben a kismarosi Kismarosi-sziget
2016-ban a dunaújvárosi Szalki-sziget
2017-ben a Szlovkiába szakadt Csallóköz
2018-ban a soroksári Molnár-sziget
2019-ben a Rácalmási Nagy-sziget


Idén ismét két szigetet választottak ki a blog olvasói a nyolc szigetet felvonultató selejtező során; a Gödi-szigetet és a ráckevei Kerekzátony-szigetet. A Dunai-szigetek blog idén a határmenti komáromi Erzsébet-szigetet jelölte. Azaz a két magyarországi sziget mellett egy szlovák felségterületetn található sziget is indul a szavazáson.

ABC sorrendben mutatjuk be a jelölteket, amely egyben folyásirány szerinti sorrend is:

A sziget és a hajógyár 2011 februárjában

Erzsébet-sziget, Komárom/Komárno

A városi legenda szerint a sziget arról kapta a nevét, hogy Erzsébet királyné lába először itt érintette a magyar földet 1857-ben. A (rév)komáromi Erzsébet-sziget 1918 óta rövid megszakítással már nem magyar föld többé, ennek ellenére számos magyar vonatkozással találkozhatunk rajta. Birtokos volt itt pl. a Jókai család, egyes elképzelések szerint az itteni idilli gyümölcsös ihlette az Aranyember Senki-szigetét. A folyószabályozás során a parthoz kapcsolták a nyugati csúcsán épült töltéssel, manapság a hajógyár öbleként funkcionál. Könnyen megközelíthető a komáromi Erzsébet hídról.

A Gödi-sziget a két világháború között (Fortepan.hu)

Gödi-sziget, Göd

A Gödi-szigetet a helyiek és a messzi földről érkező strandolók is Homokszigetként ismerik, habár a homokos plázs csupán a déli csúcsánál található. Fontos tudni, hogy természetvédelmi terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Park messzire szakadt része. A folyószabályozás ezt a szigetet is a parthoz kapcsolta, de a duna jege és helyi kezek fokozatosan bontották meg a vízáramlást gátoló műtárgyat, így a feliszapolódott medrében az év egy részében még szabadon áramolhat főág vize. Nagy részét vadregényes ártéri erdő fedi, melyet egyetlen természetes ellensége a nemrég visszatelepült hód.  

A Kerekzátony-sziget Ráckevéről nézve


Kerekzátony-sziget, Ráckeve

Nem is kerek, nem is zátony a ráckevei Kerekzátony-sziget. Egykor kaszálóként hasznosították, majd a Tassi zsilip felépülése után a feszített víztükrű Soroksári-Dunán megkezdőshetett a parcellázás. Először gyümölcsösök, zártkertek, majd az állandó lakók is megjelentek a szigeten annak ellenére, hogy csak csónakkal lehet ide bármilyen építőanyagot hordani. Kétségtelen, hogy itt találhatók Magyarország legkeskenyebb utcái, ahol két ember is bajosan fér el egymás mellett. Földi halandók Ráckevéről közelíthetik meg egy révként működő csónakkal. 



Az év dunai szigete szavazás nem vérre megy, éppen ezért kérem mellőzzük a csalást! Mivel a szavazóprogram jelzi, hogy egy IP címről hányszor szavaztak minden olyan IP címet blokkolni fogok, ahonnan két számjegyű szavazat érkezett!


A szavazás 2020. december 31-én éjfélkor zárul. Eredményhirdetés a 2021-es évzáró bejegyzésben!

2020. október 6., kedd

Múlt, jelen és jövő az Al-Dunán


Valahogy így érdemes elmenni nyaralni, mint ahogy tette ezt Szálinger Balázs költő, feleségével és születendő gyermekével. Nem tudom mennyi utánajárásba került felkészülni az útra, de az biztos, hogy ennek a felkészülésnek csak egy kis része volt a csomagolás, annál több az utánaolvasás és a könyvtári kutatómunka. A jeselnicai nyaralás könyv formájában is testet öltött, amely hangulatában hol Margittai Gábor a Kárpát-medence peremvidékein megtett utazásait idézi, hol pedig az ifjú Patrick Leigh Fermor rácsodálkozását a világra. 



Volt szerencsém már a megjelenés előtt átolvasni a könyvet—talán ezért is szerepelhet a nevem a könyv végében—de ez eddig ez volt az egyetlen olyan szöveg, amibe nem tudtam belekötni. Sőt rengeteg új, sosem hallott történetet is megismerhettem belőle. Ez így jó ahogy van! - írtam a válaszlevelet, bár ennél kissé profánabbul. Őszintén remélem, hogy ezt a könyvet a közeljövőben lefordítják majd románra és törökre is, talán a helybéliek is megtanulhatnak egyet, s mást a saját történelmükről, tájaikról.

Mostani rendhagyó bejegyzésünk felfogható könyvajánlóként, a szerző engedélyével és fényképeivel 16 képet mutatunk be a könyvből, az Al-Dunáról, milyen volt, milyen most és milyen lehet ez a táj a jövőben!
-

Hans Christian Andersen dán meseköltő 1841-ben érkezett Magyarországra, hajón, délről. Orsován neki is le kellett ülnie a Balkánról érkezők számára kötelező tíznapos vesztegzárat. „Alapjában véve mindnyájan quarantaine-ben élünk ezen a világon, amíg engedélyt nem kapunk a nagy égi utazásra”, írta ehhez képest normálisan. Egész Pestig utazott, a környékre vonatkozó egyik legszebb megállapítása pedig ez: „Néhány hivatalnok latin nyelven beszélgetett, s ez arról tanúskodott, hogy immár Magyarországon vagyunk.”

Latin nyelven beszélni, azt még elhiszem, de… beszélgetni?


Szörényvár alatt, egy Hinova nevű falunál az egész utunk egyik legfontosabb pontja. Magaslat, ahonnan remek kilátás nyílik a Kárpátokon már átjutott, lenyugodott folyó fura kanyaraira. De nem is kanyarok az érdekesek, hanem hogy innen nyílegyenesen belátni a Vaskapuba. Két éve egy vihart néztünk onnan. A szorosba beszorult felhők kiemelték a Duna-áttörés peremét. Szerintem mindenkinek látnia kellene ezt egyszer, mert innen pofonegyszerűen érthető, hogy ez a Kárpátok kifolyója. Innen nézve könnyebb felfogni földrajzi egységnek a Kárpát-medencét. A mai szlovák–lengyel határnál eredő Dunajecet, a Zsilt és az Oltot leszámítva minden ér, patak, folyó vize, ami meggyűlik a Kárpát-medencében, itt távozik. Most is látszott a szoros, de nem rajzolta ki viharfelhő. A hely a főút mellett, egy balkanyarnál van, autóspihenő szeméttel és szomorúszemű kóbor kutyákkal.

-

Minden este (most éppen itteni idő szerint 22:45-kor) gyönyörűen, velünk szemben kel fel a hold. Mint egy seb, kipirosodik-kifehéredik a szerbiai hegyek fölött az ég, felhők is vannak, és nagyon látványosan és gyorsan (!) felbukik a torzított hold – minél feljebb kapaszkodik, annál arányosabb. Távcsővel nézzük. Néha autó megy el mögöttünk az úton, néha szemközt látunk mozgó fényeket, és ragadozó madár hangját is gyakran hallani a szerb oldalról. És békák, és olykor csobban a víz, kutya ugat. Gigi félóránként lemegy zseblámpával a vízhez, van-e kapás.


Tegnap 19:58-kor indultunk el velünk szemközt – ide. Harminc-negyven percre tippeltem, hogy ennyi idő alatt érünk le a Hidrocsentrálig és vissza (ez volt az erőmű mozgalmi neve az elejétől kezdve). Annyi is lett volna, ha az erőmű határátkelőjének román oldalán nem ment volna el az áram. Vártunk. Tíz perc múlva lekapcsoltam a kocsi fényszóróját, mire a sorban mögöttem váró autók lámpái is szépen, egyenként elsötétültek, a motorokat is leállította mindenki. Pontosan harminc percet ültünk a vaksötétben, néma csendben. Megérkeztünk az Európai Unióba. Nem volt áram, miközben alattunk a Vaskapu-erőmű ládaszámra termelte az elektromosságot.

-

Gigi érdeklődve lapozgatja a régi város fotóit, amiket hoztam. Látszik a tekintetében, hogy nem érti, mi a fene közöm van nekem ehhez az egészhez, Orsovához, a régi városhoz. Ahogy lapozgat, sorolja az utcaneveket, néha sóhajt egyet, mutatja, hogy merre nőtt fel. Közben azon gondolkodom, milyen lehet a kisvárosi tiniből lakótelepivé lenni.

Minden ismerősöddel együtt, ugyanakkor.

-

...Decebal egy kifejezetten szimpatikus unortodox közép-európai volt, aki küzdött a nyugati fejlődés ellen, és elbukott. Valószínűleg kapkodná a fejét ma, 1900 évvel később, ha rájönne, micsoda szerepet tölt be egy nép mitológiájában. A nemzeti mitológiákkal önmagukban persze semmi baj sincs egészen addig, amíg nem keverednek a történettudománnyal. A szobrot viszont egy igazi faszfej építtette, egy olyan olajmilliárdos, aki egyszerre volt Ceaușescu könyvkiadója és bizalmasa, a Securitate külkereskedelmi tevékenységének lebonyolítója és vasgárdista múltjára büszke… hogy is mondjam… vasgárdista. Mindemellett törikönyveket is írt Antonescu marsallról, a dákokról, marketingkutatásról, amihez csak értett. 1994-ben megírta a románok történetét, 1996-ban a románok valódi történetét. Mégis könnyen lehet, hogy a legtovább ez a szobor őrzi meg a nevét (természetesen rávésette – úgyhogy én már le se írom). Sajnos az urat már nem lehet összezárni a mi hülyéinkkel, mert szép, hosszú életének végén, Palma de Mallorca-i otthonában visszaadta a lelkét, csak a Jóisten tudja, kinek.

-

Ma ők főztek. Saramura de peşte – dunai román specialitás, levesnél kevesebb, szaftnál több sós-zöldséges lében egy kis ponty. Viszont előtte minden összetevő meggrillezve. A hal elkészítésének teljesen más felfogását mutatja, mint ami a mi fejünkben él. Könnyen lehet, hogy a román gasztronómia egyik csúcsát jártuk meg, pedig nem voltunk teljesen tapasztalatlanok. Gigiék azt mondják, a Duna-deltában még jobban csinálják.


...Az Ada Kaleh szigettel együtt ugyanis elsüllyedt a körzeti bajnokságban játszó Beche Veche nevű focicsapat. Ebben csak a helyi törökök játszottak, viszont szurkolók a partmenti falvakból is kihajóztak értük kéthetente. A csapat szponzorai az édesség- és cigarettaüzemek voltak. Az Ada Kalehen a hatvanas években az akkor CCA névre hallgató Steaua Bukarest is játszott egy barátságos meccset, a sztárokkal teli fővárosiak 9-1-re verték a szigeti csapatot. Az egyik játékos visszaemlékezése szerint a csapatfotókon a vendégek óriási halakat tartottak a kezükben. Az aznap játszó Jenei Imre azt mondta, vigyáztak az erős lövésekkel, mert féltek, hogy túl sok labdájukba fog kerülni ez az edzőmeccs, így végül csak egyet vesztettek el. A labda ugyanis magas vízállásnál gyakran szállt a Dunába, de a törököknek volt egy kifejezetten ilyen helyzetek esetére készültségbe helyezett csónakjuk.


Azonosítottuk, homoki vipera volt (Vipera ammodytes), ez az egyik legerősebb mérgű faj. Jobb nem is végigvenni, milyen forgatókönyvek lehetségesek. Itt szarvas viperának hívják a fejéből kiálló rész miatt. A Kárpát-medencében csak a Bánságban elterjedt. Gigiék azt mondják, a Kazánok szikláin sok van belőlük, de amióta megvan a telek, azaz húsz éve itt nem járt kígyó. Meg is ijedtek, szabadkoztak. Amúgy akkor tényleg a macskákra jött, azért is jött vissza. Óvatos az emberrel, elhúzódott, és amikor Gigi ráment, akkor is hátrált. Viszont amikor már nem volt hova hátrálnia, gyorsan és folyamatosan megújulva rohamozott, próbálta kikerülni az ásót, tökéletesen tudta, kit kell megmarni. Belegondoltam, milyen mafla voltam, amikor először elzavartam. Valami nagyobb szárazföldi siklónak néztem, simán felé rugdostam a lépcsőn egy szál papucsban, megpróbáltam lerúgni a fejét. Zsófi elbújt közben, így utólag már azt mondom, szerencse, hogy nem látta, milyen maszkulin voltam. Jó ideig azt kéne hallgatnom.

-

A Törökországtól addigra messze került sziget törökjeinek népdalait és meséit Kúnos Ignác rögzítette a huszadik század elején. Az egyik csodaszép dal Buda (török nézőpontból való) elvesztéséről szól: Ne énekelj fülemüle, nyár és tavasz lett, / Fülemüle sóhajtása szívem sebezte, / Rózsa vétel-eladásnak ideje megjött. / Elvette a német bájos Budánkat.


A film.

Tank megy át a szilvafán.

Kéményeken pislogó gólyák.

Az ember közelségéhez szokott állatok nem értik, mit csinál az ember.

Úszó szemét.

Duna-parti temető felé araszoló víz.

Egy-egy sírhely feltúrva, kiürítve.

Vízben álló, nem áttelepített sír.

Vízben álló temetőkapu.

Az úton már tíz centi víz, egy nő biciklivel belegázol munkából hazafelé.

Vajon tudta, melyik nap az utolsó?

Platóról székeket, cserepes növényeket pakolnak le.

A háttérben új illatú lakótelep, építkezések még be nem gyógyult sebei.

Valamikori házak helyén szép rendben álló téglarakások.

Templomtér közepére rakott, leszedett csillár.

Győzelmesen forgolódó daruk.

A még nem kész és már nem ép város közti vadonatúj, egyszer használatos közút.

Oda-visszajáró teherautók, lekötözött szekrényekkel.

Ablaktokok nélküli, megvakított házakból álló utcán cipekedő emberek.

Az építkezési törmelékeken háromcentis hó.

Apa két gyerekével, az egyiket az ölében viszi, elsétálnak a halott város széléig, benéznek.

Nem tudom elmondani, mi történik, fiam.

Párszáz kilométerrel lejjebb egy Duna-parti városkában egy ugyanilyen apa ugyanilyen két gyerekkel.

Zavaros víz, szemét, hulladékok, a folyóban szokatlan dolgok hetekig, hónapokig.

Úszó szemét, úszó gyerekkorok.


Nem tudom, mi történik, fiam, de úgy tudom, hogy nincsen háború.

-

Lehetek feldúlt ebben a helyzetben? Kimehetek gőgösen, ahogy tettem, nemhelyeselve valamit, amit talán én is ugyanúgy csinálnék/élnék meg? Honnan tudom, hogy Orsován az én három hónap múlva születő fiam is magyar maradna-e? Nyilvánvalóan nem maradna úgy, ahogy én vagyok az. Kire van jogom dühösnek lenni? Istenre? A nagyhatalmakra? Felelőtlen vezetőkre? A gyönge, magát szórványban megtartani képtelen népre? Én meg tudnám tartani egyáltalán csak… magamat? Egyáltalán: fontos megtartani magunkat? Kinek jó, ha az ember gyereke különc/deviáns, illetve egy szomorú történet örököse és továbbvivője lesz? Vagy költözzön el? Akkor mit keresek én ott? Lehet itt magyarnak maradni? Nem lehet. Mi a jó példa? Az itteni hegyi csehek hogyan tudták csehként túlélni a magyar és román uralmat is? Beltenyészettel. Boldogok attól, hogy megmaradtak? Nem az a boldog, aki feloldódik Krisztusban?

-

És már Orsován. Betonból van a katolikus templom. Hetvenes évekbeli, bátor és nem szép. A bejáratánál a Korona-kápolna, azaz a régi Orsova fő nevezetességének háromnyelvű emléktáblája. A furcsa templom fő nevezetessége viszont a freskó. Feltűnik rajta Lenin, John Lennon és a Ceauşescu-idők román–magyar sztárpárja, Széles Anna és Florin Piersic színészek.

-

A Vaskapu-erőmű határátkelőjénél húsz-huszonöt hatalmas turbinalapát volt kitéve a fűre. Óriásiak, el se tudtam képzelni ilyen hatalmas tömörvas… dolgot. Semmi hangjuk nem volt, ahogy megkopogtattam őket. Pszichó, egész mezőnyi volt belőlük.


Az orsovai öböl nem lesz mindig öböl, egyszer újra előkerülnek a feketén konzerválódott fák és villanyoszlopok, hídpillérek és kőrakások. Te is tudod, hogy így lesz, én is tudom, hogy így lesz.

A Duna természetes, eleve kitalált, teremtett szintje, az a valóság. Amit most látunk, és valóságként olvassuk, az csak emberi fantázia. Álom.


A könyv:

Szálinger Balázs: Al-Dunai Álom, Magvető Kiadó 2020. 

2020. október 1., csütörtök

Az év dunai szigete szavazás selejtezője 2020


Ismét beköszöntött az ősz és nyolcadszor futunk neki év dunai szigete szavazásnak. Immár hagyomány, hogy két döntőst az olvasóink ezen a selejtezőn választják ki a bárki által nevezhető dunai szigetek közül. 2020-ban nyolc sziget mérkőzik a továbbjutó első két helyért!

Az év dunai szigete szavazás 2020. (Szabó Ildikó | Csodálatos Magyarország)

Idén nyolc, magyarországi sziget közül választhatunk, érdekes módon a Ráckevei-Duna-ág alsó szakasza idén meglehetősen felülreprezentált. Zebegénytől Ráckevéig válogathatunk a szigetek közül. Listánkon vannak urbanizált szigetek, találunk nyaralószigeteket és természetközeli állapotban maradt szigeteket is. Remélem sikerül választani a bőságes kínálatból! A két legtöbb szavazatot szerző sziget kerül a döntőbe, ezekhez csatlakozik majd jön egy harmadik; a Dunai Szigetek blog jelöltje. A selejtező szavazás 2020. október 12-én éjfélkor zárul, másnap estétől következik a döntő, mely 2020. december 31-én fejeződik be.

Részletes beszámolókért érdemes felkeresni a blog jobb oldalán található címkefelhőt, hiszen már az összes szigetről írtunk valamit. Nem is szaporítanám a szót, íme a választék ABC sorrendben:

A végeredmény:


2020. szeptember 28., hétfő

Mederkotrás Nagymaroson


A 2018-ban megkotort Kompkötő-sziget után újabb "élő" dunai szigetet hoznak létre a Dunakanyarban. A helyszín ezúttal a Nagymaros és Kismaros közötti homokzátonyos bal part. 

A kotróhajó (fotó: Zirig Árpád)

Amikor Zirig Árpád először szólt, hogy éppen kotorják Kismaroson a szigetet utána kellett kérdezni, hogy melyiket? Szigorúan közigazgatási alapon Kismaroson ugyanis egyetlen sziget volt (a Kismarosi-sziget) még nem is olyan rég is és azt biztos, hogy nem kotornák meg. Feljebb, Nagymaros felé pedig számos zátony található, egy részük már be is erdősült az elmúlt néhány évtizedben. 

A Nagymarosi-sziget és zátony 1989-ben, utóbbi még jobbára kopaszon

Ezen a szakaszon zajlik ugyanis a magyarországi Duna-szakasz leglátványosabb és legintenzívebb szigetfejlődése. Jelenleg is. A folyószabályozás a Szentendrei-sziget felső csúcsánál egy viszonylag széles medret hagyott meg a Dunának, ahol a folyó kitöltötte a rendelkezésre álló teret úgy, hogy a csendesebb folyású szakaszon lerakta a hordalékát. A Sólyom- és a Kismarosi-sziget között hatalmas területen képződött kavicszátony, melynek a legmagasabb részei idővel beerdősültek. Az alsó zátonyon 1989-ban elig telepedett meg a növényzet, de a mellékága már akkor is javarészt feltöltődött. Mindez olyan gyorsan történt, hogy ezeknek a szigeteknek a mai napig nincsen hivatalos neve (annak ellenére, hogy ezzel kapcsolatban 2013-ban megkérdeztük a Földrajzinév-bizottságot is), így nem is olyan egyszerű róluk írni, rájuk hivatkozni. A köznyelv "homokszigetként" hivatkozik rájuk, amely elnevezés általában egyet jelent a remek strandolási lehetőséggel. 

Nagymarosi-szigetvilág (Selmeczi Kovács Ádám fotója)

2020. szeptemberében a képen látható hosszúkás sziget (nevezzük most az egyszerűség kedvéért Nagymarosi-szigetnek) mellékágában zajlik a kotrás. A képes beszámolót Zirig Árpádnak köszönhetjük, aki a helyszínen járva élt a lehetőséggel és meginterjúvolta az egyik uszályost. 

Eszerint a homokos szigetcsúcs megmarad, de az eliszaposodott, berakódott medret a zárásig, vagyis kb. a Nomád Bárig végig kikotorják. Valószínűleg megszűnik a száraz lábbal átsétálás, de az iszapos lerakódás, az első sziget lassú beleolvadása a partba megszűnik, vagyis lesz ívóhely a halaknak, kevesebb lesz az ember által otthagyott szemét, és valós dunai környezet alakulhat ki újra.

(fotó: Zirig Árpád)

(fotó: Zirig Árpád)

Jól látható a kitűzés a szigeti oldalon (kép: Szentkuti Roland)


A feliszapolódott mellékág 2015 őszén
 

Az alsó szigetcsúcs 2015 őszén

Fontos leszögezni, hogy ez a mellékág nem hajózó út, így a kotrás nem ezért fontos. Korábban 2019-ben a "Kismaros Község II. Települési Környezetvédelmi Programjában" már szerepelt egy mondat a Duna "ökológiai célú" mederkotrásáról. 2020. Májusban a kismaros.hu már hírt adott egy kotrásról a kismarosi Duna-szakaszon. Valószínű, de nem 100%-ig biztos, hogy akkor is ugyanerről a szakaszról volt szó. A kotrás célja feltehetőleg a sziget sziget mivoltának visszaállítása, kérdés csupán az, hogy a hidrológiai helyzet megváltozik-e annyira, hogy újabb feliszapolódás ne következhessen be. 

2020. szeptember 24., csütörtök

Indul az év dunai szigete szavazás 2020 jelöltállítása!


Hagyományaink szerint a Dunai Szigetek blog 2020-ban is megrendezi az év dunai szigete szavazást. Ez lesz a nyolcadik szavazás a sorban és most ismét olvasóink segítségét kérjük, hogy ajánlják nekünk kedvenc dunai szigetüket!

A Rácalmási-sziget hídja fotó: Szabó Ildikó | Csodálatos Magyarország

Több száz létező és már eltűnt érdekes sziget található a Dunán, amelyek érdemesek arra, hogy az ország-világ megismerje őket. De melyik szigetet lehet nevezni a szavazásra? Bármelyiket, ami a Dunán létezik, vagy létezett. Lehet nevezni valódi dunai szigeteket, amelyeket minden oldalról víz veszi körül (pl. Margitsziget), lehet nevezni parthoz csatolt szigeteket (Pl. Csepel-sziget), és olyanokat is, amelyek már csak a nevükben szigetek vagy csak nagyon rövid ideig voltak azok (Pl. Imsós) és lehet olyat is nevezni, amely már réges-régen eltűnt (Pl. Ada Kaleh). Ihletért bátran lehet fordulni a blog jobb oldalán található címkefelhőhöz! 

Eddig már hétszer osztottuk ki az "Év Dunai Szigete" megtisztelő címet. Legutóbb a rácalmási Nagy-sziget nyert, ennek kapcsán a helyi újságban egy öt részes sorozat jelent meg a sziget történetéről. Amikor útnak indult ez a szavazás, éppen ez volt a célja! Vajon idén ki lesz a befutó? 



A nevezett szigetek közül olvasóink választhatják ki egy selejtezőn azt a kettőt, amely a végső szavazáson megméreti magát a blog nevezettjével. Ez utóbbi csak a végső szavazás kezdetekor derül ki, de rendszerint nem sok vizet szokott zavarni a szavazáson. :) 

Szigetet nevezni a bejegyzéshez fűzött kommentben, vagy a facebook oldalunkon lehet, 2020. szeptember 30. (szerda) délig. Korábban nyertes szigeteket ne jelöljünk, van még rajtuk kívül rengeteg érdekes és szép hely! Jó lenne, ha minél több sziget közül lehetne majd választani!

A nevezett szigetek közti selejtező szavazás 2020. október 1-től október 12-ig tart majd. Október 13-án kezdődik a végső szavazás, amely december 31-ig tart, ekkor már csak három jelölt lesz. Idén valószínűleg a szavazás során nem lesz nyilvános az éppen aktuális állás a szavazás tisztasága érdekében. Eredményhirdetés hagyományosan az évzáró/évnyitó bejegyzésben várható, 2021. január 1-én.

2020. szeptember 20., vasárnap

A Dunai Színek fotópályázat nyertesei

Lezárult a 8. Dunai Szigetek fotópályázat melyen kétségtelenül a legérdekesebb és legegyértelműbb eredmény született. Két fotós három képe végzett minden tekintetben az első helyen, miközben az összes kép az Esztergom és Párkány között átívelő Mária Valéria híd közvetlen környezetét ábrázolta. 

A pályázatra beküldött 76 fényképet ezen a linken böngészhetitek végig - ha még nem tettétek!


Térben viszonylag nehéz volt elhelyezni a képeket, hiszen nem konkrét dolog volt a pályázat témája, hanem a színek, ami egyes szakaszoknak inkább a hangulatát ragadta meg. Volt olyan kép is, ahol a Duna éppen felsejlik azok számára, akik felismerik a ködbe burkolózó fákat a révnél. 

Idén, 2020-ban 76 kép érkezett 34 pályázótól, azaz 2,23 kép átlagosan, ami hasonló a korábbi évek arányához. Most különösen kiütközött az, hogy ha valaki több remek képet is küld, akkor a  pályázati kiírásunk miatt a szavazatok megoszlanak közöttük és az esetleg az első helyezésbe kerül.  

A korábbi évekhez hasonlóan idén is friss és ropogós dunás könyveket lehetett nyerni megkoronázva az egészet egy egy éves Élet és Tudomány hetilap előfizetéssel. A kiírásban meghirdetett nyeremények mellett az Élet és Tudomány magazin felajánlotta az első helyezett kép számára egy teljes oldalas megjelenés lehetőséget.

Immár hagyomány nálunk, hogy a díjazottakat azok választhatják ki, akik veszik a fáradságot és küldtek be képet. Három képre lehetett szavazni, az első hely 4, a második 2, a harmadik 1 pontot ért. A közönségszavazás szokás szerint egy külön díjat ér, erre a facebook oldalunkon lehetett voksolni. Idén az a különös helyzet fordult elő, hogy az első helyezett képről a nagyközönségnek is hasonló véleménye volt. 

Lássuk tehát a helyezetteket a közönségdíjas képpel kezdve!

5. Czimer Ágnes: Ezüst színben ragyogva a Rómain

Czimer Ágnes képe remekül visszaadja a budapesti Római part esti hangulatát. Összesen 154 like-ot kapott, valamint 10-en osztották meg, ez összességében csak a második helyre volt elegendő, de mivel a közönségdíj nyertese a fődíjat is megnyerte, ezért a sorrend ugrott egyet. Ágnes nyereménye Bartos Erika: Duna - Brúnó Budapesten 5. c. mesekönyve. 

4. Willant Zoltán: Aranysárga ködös napklete a Garam torkolatánál

A harmadik helyezett kép valójában a negyedik helyezett kép volt, de mivel a 2. és 3. helyezést is ugyanaz a fényképész nyerte meg a díjazás sorrendje itt is ugrott egyet a nyeremények közötti átfedés miatt. A párkányi Willant Zoltán képe a Garam-torkolatnál készült, összesen 13 pontot szerzett a végső szavazásnál; 2 első hely, egy második és egy harmadik (2*4+2*2+1 pont). Nyereménye: Szálinger Balázs: Al-Dunai álom c. kötete.

30. Martin Kápostáš: Aranyozott part

Eredetileg az ugyancsak párkányi Káposztás Marci képe végzett a harmadik helyen 21 ponttal; 4 első hely, egy második és három harmadik helyezéssel (4*4+2+3*1)

28. Martin Kápostáš: Narancssárga köd

A második helyezett kép Esztergomot ábrázolja a túlsó partról. Káposztás Marci három képe közül a "Narancssárga köd" el a legtöbb pontot, 25-öt négy első hellyel, négy másodikkal és egy harmadikkal (4*4+4*2+1). Nyereménye Bartos Erika: Duna - Brúnó Budapesten 5. című mesekönyve és Szálinger Balázs: Al-Dunai álom c. kötete. 

76. Holop Zoltán: Egy vihar színei

Az első helyezett képet Holop Zoltán küldte be, aki egy párkányi vihart kapott lencsevégre az esztergomi Várhegyről. A pályázatra utolsóként beérkezett "Egy vihar színei" című képet hatan találták a legjobbnak, két második hellyel együtt 28 pontot kapott (6*4+2*2). Nyereménye: 1 db 1 éves Élet és Tudomány magazin előfizetés, Szálinger Balázs: Al-Dunai álom című kötete és Bartos Erika: Duna - Brúnó Budapesten 5. c. mesekönyve.

Gratulálok minden nyertesnek és a pályázóknak a sok szép képért! 


A nyertesekkel hamarosan felveszem a kapcsolatot! 
A díjazott képek földrajzi eloszlása alapján lehet, hogy a Mária Valéria hídon lenne célszerű tartani a díjátadó ünnepséget! :)

2020. szeptember 11., péntek

Zátonyok a Slachta Margit rakpart alatt

A folyószabályozások előtti állapothoz képest a Margit-sziget nyugati, azaz budai ágának szélessége alig kétharmadára csökkent. A meder szűkülése azonban már jóval korábban, a XVIII. században megkezdődött. Ne keressünk hidrológiai okot a változás mögött, a sekély, zátonyos meder jobb parti feltöltését az újlaki és óbudai lakosság önszorgalomból végezte. 

Hajóhíd, hajómalmok és vulkánok a Margit-sziget mellett 1766-ban. (forrás)

Nem is gondolnánk, hogy a malomipar mennyi hidrológiai kuriózummal gazdagította a Dunáról való ismereteinket. Mostani bejegyzésünk apropóját egy 1777-es és egy 1786-as helyszínrajz adja, amely az óbudai és újlaki Duna-szakasz hajómalmainak elrendezését rögzítette. Mivel ezek a szerkezetek igencsak együtt éltek a folyó vízállásával, nem lehetett akárhová telepíteni őket. Minél nagyobb volt ugyanis a folyó sodrása, annál jobban őröltek. Minél mélyebb volt a folyó, annál biztosabb volt a folyamatos munkavégzés, hiszen nem kellett attól tartaniuk, hogy szárazra kerülnek. Éppen ezért a jobb helyekért a molnárok komoly harcot vívtak egymással. A közösségüknek pedig elemi érdeke volt, hogy a vitáknak elejét vegyék és szabályozzák, ki hol őröltethet a Dunán. Ennek érdekében pedig helyszínrajzokat készítettek, hogy a molnárok tudják, hol van a helyük.
 
Parti zátonyok Újlak mellett 1783. (forrás)

Egy ilyen helyszínrajz készült 1783-ban, ahol a malmok elhelyezkedésén túl igazi vízrajzi kuriózumok bukkannak fel. Hogy képben legyünk, a helyszínrajz keletre van tájolva, azaz az észak helyén a kelet égtájat találjuk. Látjuk a Margit-szigetet és a Festő-szigetet (Stadt Insel) zölddel. Az újlaki part előtt azonban két világosbarna mederformát találunk. Ezek minden kétséget kizáróan parti zátonyok, melyek a budai-ág medertágulatában jöttek létre. Kisvíznél ezek a zátonyok szárazra kerültek, mégpedig olyannyira, hogy a lóval végzett hajóvontatás átkerült ide a magasabban fekvő hajóvontatási útról (Hufschlag). A térkép további érdekességeket rejt; megtudhatjuk róla, hogy honnan indult a rév a Margit-szigetre a budai oldalról és hová érkezett vissza az utas. Ez a két pont ugyanis nem esett egybe. 

Ugyanez a két zátony kissé sematikusabb ábrázolással megjelenik már hét évvel korábban is. Itt nem teketóriázott a rajzoló, csakis a lényeget ábrázolta. Szerencsére ebbe pont beleesett a két parti zátony is. Az egyik a Margit-sziget (Insula Leporum) északi csúcsával átellenben látható az óbudai oldalon, míg a másik a Festő-szigettel szemben helyezkedik el az újlaki parton. 

Hajómalmok és zátonyok Újlak mellett 1777-ben (forrás

Mindössze ezt a két helyszínrajzot sikerült megtalálnom az újlaki zátonyokról. Ezen felül további adatokkal szolgálnak a Duna Mappáció 1826-os leírásai Újlak és Óbuda területéről. Ezekből nem csak azt tudhatjuk meg, hogy Óbuda mezővárosa milyen hidrológiai körülmények következtében válik szigetté, hanem azt is, hogy bizony a jobbparti lakosok alaposan kivették a részüket a folyó szabályozásából. 
"A Dunának itt láttzó jobb partya mindenütt város alatt lévén átalyában jó karban van; a’ Commissionalis Epület alatt sarkantyukkal és karókkal van meg erősítve, melyeknek felső végei gerendákkal vagynak jó erőssen öszve foglalva. De másutt is a’ Duna partnál a’ hol legg inkább szükségesnek láttatott vagy jég török verettek, vagy kö Falak rakattak. E’ szerént itt a’ Duna part átalyában inkább nevekedik, mint fogy; még is mindazáltal a’ lenni szokott nagyobb ár vizekben felyül haladják kiönteseikkel a’ partokat, a’ mely egyébbaránt a’ Jeges ár vizeket ki vévén ritkán szokott megtörténni."

"A’ Dunának itt ábrázolt jobb partja több helyeken sarkantyúval van ki tóldva, hogy a’ viznek ereje a’ partoktól el vétetődvén a’ Városban kárt ne tégyen. Úgy is van mert a’ Sarkantyú belső vége irányában a’ viz folyás mentében a’ Duna szél iszapolódik, és partja nevekedik. Külömben is a’ part sehol sem töredékeny minthogy a’ Városiak szüntelen töltik, és nevelik."
Úgy tűnik korabeli mércével mérve a legkorszerűbb árvízvédelmi megoldásokat alkalmazták a Duna árvizei ellen, sarkantyúk terelték el a sodorvonalat, fából és kőből épült falakkal állták útját a jeges árvíznek. Ezen felül ott volt még megoldásként a feltöltés is. Legtöbbször azonban mindez kevés volt a sorozatban érkező, sokszor rendkívüli árvizek ellen.

Az Újlaki-ág hajómalmai 1760-ban (forrás)

Mint a fenti ábrán látjuk Újlak dunai oldalán a telkek eredetileg egészen közel végződtek a Dunához. (Az 1760-as helyszínrajz továbbá azért is fontos, mert egyszerű magyarázatot ad a kezdő képen látható vulkánok rejtélyére: Casa Piscatorum, azaz halászkunyhók.) Az itt lakók érthető okokból mind horizontálisan, mind pedig vertikálisan igyekeztek gyarapítani a földjeiket. Felfelé azért, hogy a Duna a lehető legkevesebb alkalommal jelenjen meg hívatlan vendégként, kelet felé pedig azért, hogy minél nagyobb legyen a telkük. Ezt úgy kell elképzelni, hogy ha akadt némi építési törmelék vagy felesleges föld, azt szétterítették a telken, vegyesen a háztartási hulladékkal, amely ekkoriban jellemzően még szerves anyagot illetve kerámiát tartalmazott. Ez nem járt számottevő gyarapodással, legalábbis olyan ütemű feltöltéssel, mint később, a XIX. századi rakpartépítések során megvalósult. 

Hajómalmok és gőzhajók 1851-ben (forrás)

1851-ben még mindig megvoltak a hajómalmok, de felbukkant már a gőzhajójárat is, melynek egyik állomása a Császár fürdő (Kaiser Bad) előtt volt. Ez a járat folyásirány szerint felfelé, azaz hegymenetben egyenes útvonalon haladt, völgymenetben azonban egy hurkot írt le kikötésnél. A Császár fürdőnél, valamint az Óbuda-Újlak határán lévő öblözetben még mindig feltüntették a széles zátonyos partot, valamint a Margit-sziget és a Festő-sziget melletti ugyancsak sekély medret, melyet a gőzhajók igyekeztek mindkét oldalról kikerülni és a meder közepén haladni. 

Hajómalmok Óbudán 1878 előtt (Fortepan / Jurányi Attila)

Egészen a folyószabályozásig ezen a szakaszon a mai Frankel Leó utca volt az egyetlen utca a Duna és a Szemlőhegy között. 1882-ben már állt az a töltés a Dunában a Zsigmond tér és a Bem József utca között, melynek révén később további párhuzamos észak-déli utak is létrejöttek, például a Slachta Margit rakpart. Ez a töltés a III. katonai felmérésen Óbudai rakpartként (Alt Ofner Quai) szerepel és a Császár fürdőnél 140 méterrel, 370-ről 230 méterre szűkítette le a folyó medrét. A töltés és a part közé eső részt fokozatosan feltöltötték a part irányából, miközben a folyóról szépen lassan eltűntek a hajómalmok.

A budai töltés és az egykori partvonal nyomvonala
a Margit-sziget mellett 1882-ben (mapire.eu)

1892-ben a töltésen belüli területen épült meg a MÁV jobbparti körvasútja, a H5-ös HÉV előfutára. Kevesen tudják, de ugyancsak az egykori újlaki zátonyos Duna meder helyén áll a Margit híd budai hídfője, az Elvis Presley park, a Komjádi uszoda, valamint északabbra, Óbuda felé az Árpád fejedelem útja és az attól keletre eső parkosított terület. 

Feltöltött meder a Császár fürdő előtt. (mapire.eu)

Az újlaki part szabályozása nem párját ritkító példa, a budapesti Duna-szakaszt máshol is szűkítették, kiépítették, feltöltötték. Azonban a Slachta Margit rakpart alatt megbújó parti zátonyok és az itt élők évszázados küzdelme a folyóval figyelemreméltó történetét mondja el a Margit-sziget budai mellékágának. 

2020. szeptember 1., kedd

Lázár deák elveszett szigete Pilismaróton


Ha Lázár deák 1528-ban kiadott Tabula Hungariæ térképe alapján kellene tájékozódnunk a Dunakanyarban, bizony nagy gondban lennénk. Hiányzik róla a Duna jellegzetes kanyarulata, az Ipolyt a Garam mellékfolyójaként ábrázolják továbbá Pilismarót mellett egy jókora dunai szigetet láthatunk, amely majdnem teljesen kitölti a Szob-pilismaróti öblözetet. 

A Pilismaróti-sziget nyugati csúcsa (bal alsó sarokban). Fortepan/24333

Vajon létezett-e ez a sziget? Tévedett-e Lázár deák? Hogyan nézhetett ki a Pilismarót előtt elterülő dunai síkság félholdja félezer évvel ezelőtt? Nem új kérdések ezek, az ELTE Geofizikai tanszéke 2009-ben már publikált erre vonatkozó kutatást Székely Balázs, Molnár Gábor, Timár Gábor: Lázár deák és a folyódinamika - térképezési hibák vagy valós mederváltozás? címmel [1]. Mostani bejegyzésünkben ezen a tanulmányon keresztül mutatjuk be a Pilismaróti-sziget(ek)et, néhány új észrevétellel kiegészítve a jelenleg is zajló kutatást. A tanulmány szerzői abból indultak ki, hogy Lázár deák helyesen rajzolta be ezeket a földrajzi helyeket; három alapfeltevésük közül kettő az Ipoly lehetséges Garam folyóba torkollásáról szólt, a harmadik, számunkra legizgalmasabb feltevés szerint a Pilismaróti-szigetnek a térkép kiadási évében, 1528-ban még léteznie kellett, s a mellékágának későbbi lefűződéséből következtetni lehet a Duna bevágódásának ütemére a Dunakanyarban. 

Mielőtt rátérnénk a tanulmányra, érdemes térben elhelyezni ezt az eltűnt szigetet. Esztergomot elhagyva a Duna a Szamár-hegy és a Szlovákiába szakadt Börzsöny-darabka, a Kovácspataki-hegység között belép a tulajdonképpeni Dunakanyarba. A Hideglelős-keresztet elhagyva balról felveszi az Ipolyt és halad tovább Zebegény felé, alámosva a bal partot. A jobb parton eközben egy széles lapály nyílik, amelyen túl a hegyek lábánál látszódik Pilismarót. Ez a félhold alakú lapály rejti Lázár deák szigetét, amit leginkább a rajta felhalmozott futóhomokról lehet felismerni. Mármint azt a részét, amelyet (még) nem bányásztak el. 

Lázár deák térképe. Részlet a Dunakanyarról (forrás)

Lázár deák egykor Bakócz Tamás esztergomi érsek (1497-1521)  titkára volt. Beszámolója szerint, amennyiben hivatalának helyszíne Esztergomban volt úgy alaposan kellett ismernie az érseki székhely földrajzi környezetét. A Tabula Hungariæ című térképét először 1528-ban adták ki. Vélhetően katonai szempontok indokolhatták az elkészítését és kiadását, hiszen szerepel rajta a mohácsi csata, a törökök által felprédált területek, amelyeket pontozott vonallal körberajzolta, Ugyanakkor a szerző nagy hangsúlyt fektetett arra is, hogy a városok egymástól való távolságágát arányosan ábrázolja, melyből a hadvezetés leolvashatta a menettávolságokat. 

Ha rápillantunk a térképre a Dunakanyarban Esztergom mellett láthatjuk Marost, Visegrádot, Vácot, Szentendrét, valamint hat névtelen települést a Szentendrei-szigeten. A kérdéses sziget Maros és Esztergom között látható. Amely akár lehetne az esztergomi érseknek oly kedves Helemba-sziget is, ahol az érseknek nyaralója állt, melyet a régészek fel is tártak. De nem biztos, hogy az volt, ennek bizonyítása térinformatikai eszközökkel nem is olyan bonyolult, a tanulmány szerzői ezt a munkát már el is végezték 2009-ben. Nem kellett mást tenniük, mint digitálisan egy gumilepedővé alakítani Lázár deák térképét és az adott városokat gombostűvel rátűzni egy mai térképre. Az egyetlen bonyolító tényező a török pusztítás, ugyanis 1528 óta több település eltűnt a térképről. Mivel a régészet a segítségükre sietett jó közelítéssel elkészült a térkép transzformációja:

Lázár deák tanszformált térképe és a mai vízhálózat (forrás [1])

A jó közelítés néhány ponton nincsen meg, ilyen terület például a Szentendrei-sziget, ahol a névtelen települések miatt a szerzők a ma is látható településhálózatból indultak ki. A középkorban azonban jóval több település állt a szigeten mint manapság. Nem létezett Surány, valamint Szigetmonostor is a mai Horány helyén lehetett, csak néhány évtizeddel később költözött magasabb térszínre a Duna sorozatos árvizei miatt [2].

Lázár deák szigete ennek ellenére a megfelelő helyre került, Zebegény és Pilismarót közé. Ha ismét a mai helyzetből indulnánk ki akár lehetne ez a Zebegényi-sziget is, vagy annak valamely nagyobb kiterjedésű elődje. Ez is elképzelhető, de nincs rá bizonyíték, hogy a XVI. század elején létezett-e ez a sziget. A Zebegényi-szigetet ugyanis alig száz éve kezdik feltüntetni térképeken, 1911-ben például még nem látható a Duna helyszínrajzán [3]. 

Arra azonban létezik bizonyíték, hogy egy jókora sziget rejtőzik a Pilismaróti lapályon. Nem is kell mélyfúrásokat végezni elég előkeresni néhány régi légifotót, lehetőleg 1980 előttről. Ezek mindegyikén kirajzolódik világos kontúrral egy sziget-forma. Kezdő képünk 1944-ben készült, miközben a szövetséges légierő a szobi vasúti hidat próbálta eltalálni. Bal alsó sarkában a szántóföldek alatt kirajzolódik a(z általunk önkényesen elnevezett) Pilismaróti-sziget nyugati csúcsa. Ha felkeressük a fentrol.hu honlapját, ráközelítünk Pilismarótra és kiválasztjuk az 1975. évi sorozatot a maradék kételyünk is elillanhat: itt valóban egy sziget állt. 

Pilismaróti-sziget, nyugati csúcs egykori zátonnyal. 1975. március 1. (fentrol.hu) 

Mit is látunk a képen pontosan? Délen a 11-es utat, Basaharc és Pilismarót között, északon a Dunát. Közöttük pedig egy fehéren sávozott síkságot. Ezek a fehér sávok utalnak az egykori domborzatra, olyan meredekebb partoldalt jelölnek, ahol a szántás miatt jobban előbukkant a humuszos réteg alól a homokos üledék. Ezek a meredekebb részek jelölik ki a sziget egykori partvonalait. A kép közepe táján elkülönül egy ilyen felszínforma, ez nagy valószínűséggel egy zátony lehetett a sötétebb színnel megjelenő egykori mederben. A sötétebb szín a mélyebb területeket jelöli, ahol az időszakosan jelentkező árvizekből származó, valamint a hegyvidéki területről érkező vízfolyások által szállított finomszemcsés üledékkel keveredő szerves hordalékból humuszban gazdagabb talaj jött létre. A szerves anyag felhalmozódást elősegíthette a vizenyős terület növényborítása is.

Megvan tehát az egykori sziget, Lázár deák pedig berajzolta a híres térképére. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Pilismaróti-sziget még létezett a XVI. század első felében és csak azóta tűnt el. Amennyiben a sziget az elmúlt 500 év alatt tűnt el a tanulmány szerzői szerint a Duna évente átlagosan 2 millimétert vágódott be (50-70%-os hibával) a Dunakanyarban.

Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy a Pilismaróti-sziget valódi dunai szigetként létezett (azaz mindkét oldalról a Duna középvízi medre ölelte körül) 1528-ban, amikor Lázár deák térképe megjelent. Hidrológiai, geomorfológiai és régészeti szempontból vizsgálva éppen ennek az ellenkezője tűnik valószínűnek; a Pilismaróti-sziget jobb oldali mellékága már jóval korábban feltöltődhetett. Az alábbiakban hat erre utaló közvetett bizonyítékot tekintünk át.

1. A Pilismaróti-sziget kizárólag Lázár deák térképén jelenik meg. Egyetlen más általam ismert térképen sem. Átböngészve a Magyarország legszebb térképei c. kiadványt, Marsigli térképeit, a Duna Mappáció ide vonatkozó szelvényeit, sehol sem jelenik meg önálló szigetként. Ez persze nem jelenti azt, hogy attól még ne létezhetett volna, hogy a térképekre nem került fel. Ez annak fényében nem is biztos, hogy különleges eset, hogy a legtöbb XVII. és XVIII. századi térképet a szerzők egymásról másolták. Elég volt, ha egyvalaki lehagyja, az utána következők sem jelölik már be. 

Azonban létezik egy elképzelés, miszerint Lázár deák nem vett részt közvetlenül a terepi felmérésekben, sőt az is előfordulhat, hogy egy korábbi, elveszett térkép alapján dolgozott, amelyen még szerepelt a sziget. Amennyiben feltételezzük, hogy a Tabula Hungariæ az utolsó térkép, amelyen a pilismaróti-sziget szerepel találni kell egy kora XVI. századi eseményt, amely örökre eltüntethette a szigetet a térképről. Egyetlen hidrológiai esemény jöhet szóba, melynek során egy egész Duna-ág lefűződhetett, ez pedig az 1501-es nagyárvíz, melynek azonban Magyarországi levonulásáról viszonylag kevés adatunk van. A pilismaróti ág árvízi lefűződése több kérdést is felvet — például, hogy miért pont a rövidebb és nagyobb esésű ág szűnt meg — így ennek  a hidrológiai elméletnek a modellezése további kutatásokat igényel majd. 

Négy kisebb sziget Nagymaros és Visegrád között
(Regnum Hungariae in Omnes suos Comitatus Accurate Divisum
et Editum Per Nicolaum Visscher Amstelodami 1680 és 1710 forrás)

Érdemes ezzel kapcsolatban egy gondolat erejéig visszatérni a Garamba torkolló Ipoly kérdéséhez. Ha hihetünk a térképészeknek és az általuk készített több tucat térképnek az Ipoly egészen 1682-ig [4] a Garam mellékfolyója volt, sőt azon is túl. Még 1771-ben is jelenhetett meg olyan Magyarország térkép, amely ezt a fiktívnek mondható vízrajzi állapotot ábrázolja. A természetföldrajzi korlátok ellenére a tanulmány geofizikus szerzői nyitva hagyták ezt a kérdést. 

2. A Dunakanyarban épült római őrtornyok a ma is látható folyómedret rajzolják ki [5]. Több, mint másfél ezer évvel ezelőtt, amikor Valentinianus császár parancsára erőforrásokat nem kímélve a Római Birodalom megerődítette a kvádokkal szembeni folyópartot az őrtornyok láncolatát a pannóniai folyópart mentén építették fel. Ezek a katonai létesítmények a Duna mellett húzódó folyóhát 106-107 méter magasságú, vélhetően ármentes kiemelkedésein épültek fel. A Malom-pataknál található kiserőd van a legmagasabb helyzetben 108,4 méteres magasságban. Ezek a szintek közel megegyeznek a Pilismaróti-sziget feltöltődött mellékágának legmélyebb szakaszának jelenlegi mélységével. 

Egy kis számolás: ha abból indulunk ki, hogy a római korban szigeten épültek fel az őrtornyok és ezek a tornyok a tanulmányban szereplő 2 mm/év ütemben emelkedtek ki legalább ezerötszáz éven keresztül akkor összesen kb. 3 méterrel kell, hogy magasabban legyenek, mint amikor felépültek. A pilismaróti mellékág azonban egészen 1500-ig bevágódott, hiszen a Duna folyt benne. Kiemelkedése az erózió, azaz a vízáramlás megszűnése után kezdődhetett és csak az utóbbi 500 évre tehető (~1 m kiemelkedés). Mivel a mellékág medre eleve méterekkel lehetett a római őrtornyok alapozási szintje alatt csak egy rendkívüli ütemű feltöltődés/betemetődés hozhatta egy szintre a területet. Csakhogy ezek éppen a legmélyebb mederszakaszok, azaz itt jelentkezett a legkisebb mértékű feltöltés.

Egyes római katonai létesítmények a folyó barbár oldalán épültek fel, jellemzően kikötőerődök (Dunakeszi, Nógrádverőce, Contra Aquincum, stb.), illetve egyes nagyobb táborok is, mint pl. Göd-Újtelepen. Rendkívül valószínűtlen, hogy a pilismaróti parton a szokásosnál is nagyobb sűrűségben megtalálható őrtornyokat egy dunai szigeten építették volna fel. Ezt feltételezi Varga Gábor is A Szentendrei-sziget római kori erődítettségéről című cikkében is [6]:

"A rómaiak általában nem szállták meg a Duna szigeteit; nem ismerünk római lelőhelyet a Szigetközből. Budapest–Margit-sziget és Dunaújváros–Szalki-sziget korábban rómainak gondolt lelőhelyei középkoriak."

Ugyancsak a maihoz nagyon hasonló futású meder tényét támasztja alá a Szobon, az Ipoly torkolatánál megtalált római kikötőerőd is. Ez a barbár területen, Basaharccal szemben megépült katonai őrposzt bizonyítékként szolgálhat arra is, hogy a szobi rév kis eltéréssel, de több mint másfél évezrede ugyanott közlekedik.


Az őrtornyok létezése azonban nem zárja ki azt a lehetőséget, hogy ezer évvel később, a csapadékossá váló éghajlat következtében a Duna birtokba vette ezt a jobb oldali ágat. Az Ipoly torkolatával szemközt van egy partszakasz, ahol két őrtorony (10-11) távolsága eléri az 1200 métert, a többi őrtorony között mért 400-800 méteres távolsággal szemben. Ezen a ponton a Duna "átjuthatott", egy őrtornyot elmosva például, ahogy a Malom-patak torkolatánál található kiserődtől délre is egy kilométer esik két létesítmény közé (17-18), ahol ez az ág akár vissza is térhetett a főágba. 

3. Nem maradt egységes meder a Pilismaróti-sziget feltöltődött mellékága helyén. A Pilismarótról készült legkorábbi részletes térkép 1789-ben készült, 260 évvel Lázár deák térképe után. Ennyi idő elteltével egyetlen nyílt vízfelület, azaz holtág, tó, mocsár sem maradt fenn az egykori széles Duna-ágból. Egy kisebb tavacska ugyan észrevehető a térképen, de az a Malom-patak felduzzasztásával keletkezett. Az egykori Duna-medret ekkor már teljes egészében felparcellázták, a legmélyebben fekvő vizenyős területeket (jelenleg 104,5 méter a tengerszint felett) már hasznosították rétként, vagy kenderföldként. Ha a Pilismaróti-ág folyamatosan fűződött le, akkor az elmocsarasodással bizonyos mértékű agyag és iszap lerakódás meg tudta volna akadályozni az elszivárgást, sőt a magas talajvíz még sokáig tudta volna pótolni a meder nyílt víztükrét.

Pilismarót homokdombjai 1789-ben, délre tájolva. (forrás)

A meder feltöltődésében jelentős szerepet játszottak a Visegrádi-hegységből lefutó patakok, például a Basaharci-völgy vízfolyása, a Bitóci-patak, a Nyároska-patak, a Malom-patak és délen Dömös határában a Köves-patak. A hegyvidékről érkező hosszabb-rövidebb, tartós vagy időszakos vízfolyások nagyobb esőzések alkalmával jelentős mennyiségű hordalék szállítására képesek. Hordalékszállító képességük azonban alaposan lecsökken, amikor elérik a síkságot, nagyjából a 11-es út vonalában. A vízfolyások lecsökkenő energiája miatt itt halmozódik fel a hordalék, jellemzően egy kúppalást formájában, amelyet hordalékkúpnak nevezünk az egyszerűség kedvéért. A kisebb patakok érdekes módon el sem érik a Dunát, saját hordalékkúpjukon elszivárognak, vagy a szántóföldek nyelik el őket. Ezek a hordalékkúpok folyamatosan épültek a meder rovására, amikor a Duna még itt folyt. Kettő közülük, a Bitóci-, és a Malom-patak hordalékkúpja teljesen betemette a medret, egészen az egykori sziget déli pereméig nyújtóznak. 

A pilismaróti hordalékkúpok növekedésének irányai,
kékkel a nagymarosi duzzasztási szint (107,83 m.B.f.)

A folyó oldalazó eróziója révén az anyag egy részét elszállította, de nem az egészet. A Dunába érkező patakok hordalékkúpjának hatásairól a Duna Mappáció leírásaiban olvashatunk egy szentendrei példán (több más, a Visegrádi-hegységből lefutó patakról is létezik hasonló leírás): 
Szent Endrei Duna jobb partja város Szigetje mellett szakadozott; [...] Malomvőlgyi Patak pedig Torkolatjánál kővits által annyira felemelkedett, hogy a’ Hajóknak a’ Monostori parthoz kőzel járni, és úgy ezen akadályt kikerűlni kelletik. Ezen nagy Porondnak oka az, hogy 1816ik Esztendőben hegyek kőzőtt tőrtént felhőszakadás tőbb e’ Vőlgyben helyheztetett házakat lerontott, és tővestűl lemosván nehezebb részeket itt lerakott. – Ezen Forgó felett Szent-Endre Várossának széliben a’ part magossabb, a’ Szent Endrei Réven felűl ismét lapos, iszapos, síma, és víz eránnyal eggyenletes partot formál mind addig, a’ hol a’ Pismányi Patak nagyobb esőzések idején a’ Duna partjára hordott sok kővits miatt a’ Felhajozóknak legnagyobb akadalyára, sőtt gyakran károsításokra is felső Forgót okoz [7]. 
Elsősorban északon maradtak meg a mélyebb mederszakaszok, mégpedig ott, ahol a síkságra kiérő patakok jellemzően rövidebbek. Ezek a mélyebb szakaszok sem egységesek, a hordalékkúpok kisebb részmedencékre tagolják. Mint fentebb láttuk a légifelvételen, a mederformák, mint például a markánsan kirajzolódó zátony ezen az északi részen a mai napig a felszínen vannak, azaz itt nem számolhatunk a meder eltemetődésével, kizárólag a kiemelkedésével. Délen, a legnagyobb vízhozamú Malom-patak hordalékával betemethette a mélyebb részeket is, itt a szintvonalak nem jelölnek ki hosszanti, mederszerű mélyedéseket.
 
4. Már kétszáz évvel ezelőtt is csupán a rendkívüli árvizek borították el a feltöltődött meder területét. Erre vonatkozóan ugyancsak a Duna Mappációból ismerünk egy 1823-ban keltezett leírást Pilismarót környékéről, ahol egy rendkívüli árvizet fel is tüntettek kék vonallal (Inundations Gränze). 
Die Felder unter der von Dömös nach Maroth führender Straße werden beÿ außerordentlichen Donau Hochwasser übeschwemmt [8]
Bizonytalan, hogy ez melyik árvíz is volt pontosan, Némethy Károly: A pest-budai árvíz 1838-ban c. művében az 1778-as árvizet említi, de a Duna Mappáció leírásai között egy Szobi árvíztábla kapcsán előfordul az 1808-as árvíz is. Ez az árvíz a sziget magját kijelölő homokbuckás térszín kivételével az egész pilismaróti lapályt elborította a hegylábig, azaz körülbelül a 108 méteres szintvonalig. Érdekesség: ez a magasság nagyjából megegyezik a Nagymarosi erőmű tervezett duzzasztási szintjével (107,83 m.B.f.) [9], valamint néhány deciméterrel marad alatta a 2013-as rekordárvíz szobi tetőzésének [10]. Azonban 2013-ban az árvízvédelmi töltéseknek köszönhetően a Duna ezen a szakaszon már nem lépett ki a medréből. 

Az elárasztott területek határa 1823-as leírás szerint (forrás)
 
5. Az alig négy kilométerre lévő Helemba-sziget legmagasabb pontján a középkorban az esztergomi érseknek nyaralója állt. Hogy jön ide már megint a Helemba-sziget? Úgy, hogy a Helemba-sziget legmagasabb pontja (>105 m.B.f.) alacsonyabban van jelenleg, mint a feltöltődött pilismaróti Duna-ág legmélyebb pontjainak többsége. Belátható, hogy ugyanabban az időben, azonos szinten nem létezhet egyszerre építkezésre alkalmas térszín valamint középvízi Duna-meder. Egyetlen magyarázat lehet a jelenségre, ez pedig a tektonika. A területen keresztül húzódik a Piliscsaba-Bernecebaráti vonal, amely neotektonikusan aktív. Ez azt jelenti, hogy a vonaltól keletre lévő terület kiemelkedik, míg a tőle nyugatra eső süllyed, legalábbis szinten marad. Ez a mozgás azonban semmi esetre sem értendő méterekben, legfeljebb centiméterekben egy 500 éves időintervallumban.

A Helemba-sziget szintvonalai

6. Pécsi Márton az egykori szigetet II/a teraszmaradványként írta le, a körülötte elterülő alacsonyabb területet pedig magasártérnek [11]. Dunakanyarbeli megfigyeléseit később a szerző és más kutatók pontosították. Pécsi Márton szerint Pilismaróton az ártéri szint 3 méterrel emelkedik a Duna 0 pontja (101 méternél valamivel magasabb abszolút magasság)  fölé, az I. számú terasz szintje ennél valamivel magasabb, 5 méter. A II/a terasz ugyanakkor 14 méteres viszonylagos szinten található. Ezekbe a keretekbe viszonylag nehéz a pilismaróti szinteket elhelyezni, ugyanis az egykori mellékág legalacsonyabb szintje jelenleg 105 méter alatt van azaz magasabban, mint az ártéri szint (101+3=104 m.), miközben a homokdombokkal tarkított egykori szigetmag nem éri el, csak megközelíti a 114 métert azaz a II/a terasz szintjét (101+14=115 m.). 

Dunai terasz-szintek Pilismaróton, Pécsi Márton (1959) alapján 
I. ártéri szint, II/a terasz - Homoki szőlők.

Miért fontos ezeknek a szinteknek az ismerete? Azért, mert a dunai teraszok kialakulásában szerepet játszott egyfelől a kéregmozgás, másrészt a klíma, azaz az éghajlatváltozás. Pilismarót térségében a kéregmozgás jellemzően kiemelkedést jelent. Mivel a jégkorszak és a holocén kor (11700 évvel ezelőttől napjainkig) klimatikus változásait a tudomány viszonylag pontosan meghatározta, a Pilismaróti-sziget kialakulását és mellékágának lefűződését is fel lehet fűzni a klimatikus változásokra. Pécsi Márton szerint az I. terasz kialakulása a holocén korban ment végbe, annak is inkább a korábbi időszakában, ez alapján tehát a Pilismaróti-ág feltehetően jóval Lázár deák kora előtt lefűződött a Duna főágáról.

Összefoglalásként elmondható, hogy a Pilismaróti-sziget létezése igazolt, azonban a sziget lefűződése már korábban végbemehetett. A sziget korának és fejlődéstörténetének feltárásához további természetföldrajzi kutatások szükségesek. Ha viszont a Pilismaróti-sziget nem létezett már Lázár deák idejében akkor meg kell magyarázni, hogy melyik másik sziget szerepel a térképen. A Helemba? A Szent Mária? 

Végezetül egy rövid kitérő erejéig térjünk vissza a harmadik ponthoz, ugyanis nem teljesen felel meg a valóságnak, hogy nem maradt fenn meder a Pilismaróti-sziget szomszédságában. Létezik ugyanis egy keskeny meder, amely gyakorlatilag keresztülvágja a Pilismaróti-szigetet. Irányából és méretéből kifolyólag azonban ez nem egyezhet a Pilismaróti-ág maradványával. Az alábbi képen szemből, a Malom-patak felől látjuk ezt a meder-maradványt, egészen pontosan a bála felett látható kukoricás lealacsonyodó íve rajzolja ki. Pilismarót településről a révhez vezető úttól délkeletre, a Nyárfa és Eperfa utcák között bukkan fel és tart enyhe ívben egy kilométeres hosszúságban a Malom-patak torkolatához, ahol elvégződik. 

Egykori Duna-meder a szántóföldön, a Malom-patak torkolatánál.

Szerencsére a kukoricás képnél van jobb kép is a meder beazonosítására, ahol a kontrasztos képen a vizes területek feketével rajzolódnak ki. 1966. augusztus 12-én viszonylag magas volt a Duna vízállása, de feltehetően egy nagyobb esőzés miatt telt meg ez a régi meder. Legnagyobb szélessége 50-60 méter lehetett. Különlegességét az adja, hogy ha meghosszabbítanánk az ívét északnyugat felé majdnem pontosan kettévágná a Pilismaróti-sziget tömbjét. Csakhogy az úton túl nem nyomozható tovább, elveszik a homokfelszín buckái között. Vajon mi lehetett ez a meder, amely a legmarkánsabb medermaradvány a Pilismaróti síkon és milyen korban szállíthatott vizet?

Újra elöntött Duna-meder 1966-ban, a terület szintvonalaival (fentrol.hu)

Elképzelhető, hogy valójában nem egy, hanem két Pilismaróti-sziget létezett, csak az őket elválasztó meder északi részét a későbbi korok homokfúvásai betemették? Vagy az ős-Ipoly medre volt jóval hosszabb és valahol a Malom-patak torkolatánál torkollott a Dunába? Netán a XVIII.-XIX. század rendkívüli, illetve jeges árvizei mélyítették ki miután a homokfelszín mélyedésein átjutva lefolyást kerestek a Duna felé? 

Mivel a területen ma is zajlanak földtani kutatások, ezektől remélhetünk majd közvetlen bizonyítékokat Lázár deák elveszett szigetének történetével kapcsolatban. Érdemes lenne meghatározni a római-kori létesítmények alapozási szintjeit Esztergom és Budapest között, hiszen a közel egy időben épült katonai épületek láncolata ugyancsak pontos adatokkal szolgálhat a Dunakanyar kiemelkedésével kapcsolatban!



[1] Székely Balázs, Molnár Gábor, Timár Gábor: Lázár deák és a folyódinamika - térképezési hibák vagy valós mederváltozás? http://oldwww.mageof.hu/arch/szekelyOTKA.pdf
[2] Magyarország régészeti topográfiája A szobi és a váci járás - szerk. Torma István.  Dinnyés István, Kővári Klára, Kvassay Judit, Miklós Zsuzsa, Tettamanti Sarolta, Torma István. – 1993. – Budapest Akad.K. 
[3] Duna helyszínrajz 1911. http://mercator.elte.hu/~messer/folyo/
[5] Soproni Sándor: Der spätrömische Limes zwischen Esztergom und Szentendre 1978.
[6] Varga Gábor: A Szentendrei-sziget római kori erődítettségéről, Arch. Ért. 137. 2012.
[7] Duna Mappáció leírásai §II_359 Szentendre 1826.
[8] Duna Mappáció leírásai §II_310 Dömös 1823.
[9] Erdélyi Mihály: A Dunaalmás és Nagymaros közötti terület hidrogeológiája Hitel 1989. 10. sz. https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/Dunakanyar_1978/?query=pilismar%C3%B3t%20duna&pg=30&layout=s
[11] Pécsi Márton: A magyarországi Duna-völgy kialakulása és felszínalaktana. Akadémiai, 1959.
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...