Püspök erdejéből szélcsatorna

1980-1984 között Győrtől nyugatra nagyszabású munkálatok folytak a Duna árterületén. Széles sávban, két kilométer hosszan kiirtották az ártéri erdőt és új medret ástak a Mosoni-Dunának. A régóta tervezett vízügyi beavatkozásnak elsősorban árvízvédelmi okai voltak, de a történetben felbukkan a Győri Műszaki Egyetem campusa is. Csak arra nem gondolt senki, hogy a városközponttól nyílegyenesen az uralkodó szélirányban ásott meder szélcsatornaként fog funkcionálni a kiirtott erdő helyén.

A Püspökerdő átvágása (forrás: Régi Győr)

A Győr-Győrsziget-Pinnyéd-Győrújfalu-Sárás-Révfalu által közrefogott dunai árteret a köznyelv Püspökerdőként ismeri. Ezt a mélyen fekvő területet a Mosoni-Duna folyamatosan vándorló kanyarulatai tették az emberi megtelepedésre alkalmatlanná. Csupán az árteret övező, gyakran alámosott partok voltak alkalmasak arra, hogy települések jöhessenek létre. A Püspökerdő 2 méterrel volt alacsonyabb helyzetben ezekhez a térszínekhez képest, miközben Győr város magja, a Káptalandomb még a római korban is 10 méterrel volt magasabban az ártérnél. Ez az érték a fokozatosan gyarapodó rétegek miatt ma már a 15 métert is meghaladja

A Rábca négy torkolatáról szóló írásainkban már bemutattuk a terület folyókanyarulatainak fejlődését és megemlítettük, hogy a Rábca torkolat áthelyezéséig a Rábca vízrendszere is alakította e tájat. A Püspökerdő eredetileg a Mosoni-Duna jobb partján helyezkedett el, a Szigetköztől egy jókora kanyarulat választotta el, melynek egy korábbi, mára elhagyott ívét Győrújfalu és Sárás között légifelvételeken lehet nyomozni. Sőt, egy távolabbi elhagyott meder is megtelik néha csapadékvízzel Sárás és Kisbácsa között. 

A frissen átvágott Püspökerdő (EOTR 73-341)

Amennyiben sajtótörténeti kutatást végzünk a library.hungaricana.hu oldalon a Püspökerdőről meglehetősen érdekes hírek kerülnek elő. A Prágai(!) Magyar Hírlap tudósítása szerint kommunista összeesküvőket fogtak el itt, az ártéri erdőben, 1932-ben. 

Győrből jelentik: A rendőrség tudomást szerzett arról, hogy Györmegyét valósággal elárasztotta a kommunista propaganda. Nagyszabású nyomozást foganatosítottak, amelynek eredményeképpen szétugrasztották a kommunistáknak a győri püspökerdőiben tanyázó propagandabizottságát, összesen 28 letartóztatás történt. A kommunisták, mikor látták, hogy minden elveszett, sokszorosító- és írógépüket, valamint a röpirátok nagy tömegét a Dunába süllyesztették. 

Az 1960-as évek elején a Püspökerdőben kapott helyet a Győri Állatkert, azonban az árvizek, az állandóan nedves talaj, az itt tenyésző szúnyogok, valamint egy alább részletesen kifejtett terv miatt rövid távon költözésre kényszerítették az állatseregletet és gondnokaikat. Az állatkert elköltöztetésében a végső lökést az 1965-ös árvíz adhatta, melyben állatok is odavesztek.

A Püspökerdő átvágásának az ötlete az 1960-as években merült fel először. A szocialista Magyarország építéséhez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megfelelő számú mérnök álljon a tervgazdálkodás rendelkezésére. Ennek az igénynek a kielégítésére merült fel a Győri Műszaki Egyetem létrehozása. Ez nem egy új felsőoktatási intézmény lett volna; a budapesti Műegyetemet költöztették volna Győrbe. 1963. szeptember 27-én az Országos Tervhivatal elnöke, a Művelődésügyi és az Építésügyi miniszter határozatot hozott arról, hogy az egyetemet Győrben, a Püspökerdő árterében kell felépíteni. A tervgazdasági igény a mérnökök képzésére magával vonzotta az igényt az árterület rendezésére, azonban a beruházás csak nem indult meg...

Eredetileg két terv készült el az egyetem elhelyezésére: egyparti és kétparti megoldás. Az egyparti megoldás az összes egyetemi létesítményt a Püspökerőbe helyezte volna. A kétparti megoldás szerint az egyetemi épületek és lakóépületek a Duna révfalusi partján, a diákszállók, sportlétesítmények a túlsó parti Püspökerdöben kerültek volna. Kétparti telepítés esetén az egyetem területigénye 80 hektárt vett volna igénybe a 300 hektáros ártérből (26,7%). Ez a megoldás szükségessé tette volna egy híd megépítését, hiszen az 5000 fősre tervezett nappali hallgatószám 80%-a a Püspökerdőben elhelyezett kollégiumban lakott volna (tehát a hallgatók ötöde jött volna Győr és környékéről). Ezen felül ugyanennyi levelező hallgatóval számoltak. Az új egyetemi városrészbe csak egy gyalogoshidat terveztek volna, de a hatalmas hallgatószám kiszolgálásához szükség lett volna a gépjárművekkel való megközelítés biztosítására is.

A beruházás évről-évre késett, mígnem a kormány 1966-ban a költségek (feltöltés+árvízmentesítés+közművesítés) miatt le nem állította a beruházást. Elképzelhető, hogy a rendkívül tartós 1965-ös árvíz tapasztalatai is a helyszín átgondolására késztethették a beruházókat. A Püspökerdő ideiglenesen megmenekült. Az egyetem tervében ugyanis szerepelt a kanyarulat átvágása és az építési terület ármentes szintté tétele, azaz feltöltése 2 méter magasságban. A püspökerdei egyetem terve ezután soha többé nem került elő (azazhogy a későbbi főiskola végül egyparti lett; Révfaluban épült meg), ellenben a Mosoni-Duna áthelyezésének terve átkerült Győr város általános rendezési tervébe (lásd alább).

Győr általános rendezési terv (forgalmi utak távlati szerepüknek megfelelően jelölve) terv.: Fátay Tamás (forrás)

Az 1967-es rendezési terv több eleme később sem valósult meg, például az M1-es autópálya nem a Szigetközben épült meg és nem valósult meg a Püspökerdő beépítése sem. Az átvágás azonban megvalósult. tekintsük most át mi szükség volt a Mosoni-Duna lerövídítésére!

Bartal György a Győr, "A vizek városa" c. művében leírja, hogy 1966 és 1994 között a Mosoni-Duna kisvizeinek szintje Győrnél 188 centimétert süllyedt. A folyóág alkalmatlanná vált a hajózásra, még a motorcsónakok sem tudtak közlekedni az év bizonyos szakaszaiban. Az árvizek azonban minden Mosoni-Duna partján lévő települést (Révfalu, Pinnyéd, Győrsziget) fenyegették. Tehát elsősorban árvízvédelmi okai voltak a püspökerdei átmetszés 1975-ben megszületett tervének, amelyhez kapcsolódott a Rábca torkolat áthelyezése Abdára. Ekkor 125 millió forintot szántak arra, hogy a győri vizek védvonalait megerősítsék. Ennek része volt az áthelyezendő Rábca partjainak megerősítése is. Az erre szánt pénz azonban az áthelyezéssel felszabadult, így azt a püspökerdei átvágásra használhatták fel a Kisalföld újság 1980. szeptember 7-i cikke szerint. A lerövidülő folyószakasz révén rövidült a védvonal hossza, csökkent az árvízvédelmi költség és a települések mentesültek a fakadóvizektől. A létrejövő holtág mentén feleslegessé válnak az amúgy is túl alacsony töltések, kotrással megoldható az előrehaladott eutrofizáció és végső soron egy horgásztó alakítható ki, miközben a Szigetközbe átkerülő Püspökerdő területén városi park jöhet létre. 

A nyílegyenes püspökerdei átvágás 2017 novemberében.

A Szúnyog-sziget és a Rábca torkolat közötti átvágásban létrejövő Duna-meder hossza 2200 méter, egy 4250 m hosszú mederszakaszt rövidít le, melyből a Püspökerdei-holtág jött létre. Ez a holtág két zsilipen keresztül kapcsolódott a Mosoni-Dunához, az alsó zsilipnél szivattyút is elhelyeztek, hogy a felesleges vizet visszaemelhessék a főágba. Az új mederrel párhuzamos árvízvédelmi töltések magasságát 115,90 m B. f. tervezték. Az új meder paraméterei: fenékszélesség: 75 m, tetőszélesség: 120 m, a töltések tengelytávolsága: 250,0 m. Az első kapavágás 1980 nyarán történt, az új meder 4 év múlva 1984 nyarán készült el 1 millió köbméter föld megmozgatása árán. A kiirtott erdő helyén sokáig egy holdbéli tájat láthattak a Káptalandombról északnyugat felé. 

Az új, 2,5-3 méter mély medret evezőspályának szánták, amelyből végül nem lett semmi. Azt nem tudni, hogy a fáktól megszabadított csatorna szélcsatornává válása volt az ok, vagy esetleg valami más. Annyi biztos, hogy a győri önkormányzat 2016-ban a mederre közel merőlegesen tervezett 1,4 milliárd forintból egy 1300 méter hosszú evezőspályát a Püspökerdőbe, de végül ez a terv is meghiúsult.  

A Püspökerdő napjainkban (forrás: gyoresarepules.hu)

A töltésen belül két oldalt 50 méteres szélességben hagyták visszanőni az ártéri erdőt, amely sokat javított a táj állapotán. Egyben mérsékelte a szélcsatorna hatást, melyet az amúgy is szeles városban a szélirányra 45 fokos szögben épített utcák is enyhítenek. A korábban egységes Püspökerdő kettévált, a szigetközi rész a győriek kedvelt rekreációs területévé vált, míg a pinnyédi oldalon inkább természetközeli maradt az erdő, ahol a Nagy-Tákó régi medrei teszik változatossá a térszínt. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a városközponthoz oly közel eső Püspökerdő a jövőben is a különféle fejlesztési tervek célpontjában lesz.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/kesz_az_uj_zsilip_puspokerdonel_-_fotok/2355188/
• http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Magyarorszag_holtagai/pages/007_felso_duna.htm
• http://onkormanyzat.gyor.hu/cikk/a_puspokerdoben_epulhet_a_gyori_kajak_kenu_palya.html
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKozlemenyek_1998/?pg=607&layout=s&query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/BME_EKME_1963-1964/?query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91&pg=262&layout=s
• https://regigyor.hu/vegyes/puspokerdo-atvagasa-1980-1984/
• https://moderngyor.com/gyor-altalanos-rendezesi-terve-kozlekedes-1967/

Fal Bacharnsdorfban

A Dunai Szigetek blogon jelentős szerepet kap a Duna menti római építészet és régészet. Ennek apropóján mutatjuk be Buzás Gergely: A királyok Visegrádja című könyvét, amely magyar viszonylatban szokatlanul igényes formában jelent meg. Azonban ez nem egy tipikus könyvajánló lesz, ugyanis a kiadvány egyik fejezete egészen Wachau-ig kalauzol bennünket, vissza. I. Valentinianus császár uralkodásának idejéből, a 370-es évekből kanyarodunk majd vissza Visegrádra, és a jelenbe. 

Fal Bacharnsdorfban (forrás)

Bacharnsdorf egy 37 lakosú falucska a Duna partján, Wachauban. Szomszédságában három másik "Arnsdorf" osztozik a keskeny dunaparti sávon, közülük ő a legkisebb település. Bacharnsdorftól délnyugatra a Duna jobb partján sorban fekszik Mitterarnsdorf, Hofarnsdorf és Oberarnsdorf. Mindegyik település egy 8. században élt salzburgi püspökről, Arnóról kapta a nevét.

A terület különösen mostoha körülményeket biztosít az emberi megtelepedéshez. A Dunától délre a Dunkelsteiner Wald középhegység közvetlenül a Duna fölé magasodik, meredek falával akadályozva a parti forgalmat. Járható út nem is létezett a parton a középkor végéig, az utazók vagy délre kerültek,  St. Pölten felé, vagy hajóval utaztak a Dunán. Azt a kevés lapály ami a parton volt gyakran elborították a Duna áradásai. A római korban ez volt a birodalom határvidéke, a szemközti, meglehetősen ritkán lakott parton germán törzsek, markomannok éltek.

Római emlékek a Wachau északi részén (Namare: Melk, Cetium: St. Pölten)

A nagyrészt a mai Ausztria területén fennállt Noricum tartomány Pannónia nyugati szomszédja volt a római korban. Északon a Dunától az Alpokig húzódott, egészen a mai Szlovénia északi részéig. Keleti határa a Bécsi erdőben volt, tehát Vindobona (Bécs) még Pannóniához tartozott. Domborzata miatt ritkán lakott terület volt, legnagyobb települései az Inn, a Duna és a Dráva völgyében jöttek létre. Róma Kr.e. 16-ban kebelezte be a területet, de egészen Claudius császár uralkodásáig némi autonómiával rendelkezett, csak ekkor tagolták be a birodalomba provinciaként. Diocletianus császár uralkodása alatt a provincia kettévált, történetünk színhelye a Wachau az egész dunai határvonallal a Noricum ripense, míg a déli rész a Noricum Mediterraneum nevet kapta.

Faviana (Mautern an der Donau) erődjétől folyásirányban felfelé 13 folyamkilométerrel némiképpen kiszélesedett az ártér. Ide nem vezetett út a parton, a római katonáknak sűrű erdővel benőtt völgyeken kellett átvágniuk, majd a Dürrenbach völgyében lekanyarodniuk a folyóhoz, amikor őrtorony építésére vezényelték őket valamikor I. Valentinianus császár uralkodása alatt, a 370-es évek elején.  A Wachau vidéke még noricumi mércével is igen ritkán lakott terület volt, mint ahogy ma is az.

A Lauriacumból (Enns) kivezényelt segédcsapatok tudtukon kívül egy olyan burgust építettek fel, ami kiállta (egyelőre) az örökkévalóság próbáját, annak ellenére, hogy mindössze körülbelül fötven éven keresztül használták. A 420-as években kiürítette Róma a dunai határt, a masszív torony pedig ott maradt eldugva az elnéptelenedő keskeny ártéren. 

Bacharnsdorf faluban található egy középkori eredetű udvarház (7-es szám), amelyben ma is laknak. Ennek északi fala 9 méter magas és semmiben sem hasonlít a ház többi, bevakolt falára (lásd fenti képen). Sok magyarországi, ezer évvel fiatalabb vár megirigyelné ezt a masszív 1,5 méteres falvastagságot, amely 9 méter magasra nyúlik fel. Ez annak a római őrtoronynak a déli fala, melyet még római kezek építettek közel 1650 éve. Alapterülete 155 négyzetméter, a falban található, fagerendáknak készített lyukak alapján három szintje volt. A déli fal szinte teljes magasságában fennmaradt, de északon és nyugaton a talajszintig lebontották — lehet, hogy köveit éppen az udvarházhoz használták fel. Eredeti állapotában sátortető fedte. Északi, azaz dunai oldalán volt a bejárat, az első emeleten, ahol a katonák szállásait feltételezik csak kisméretű ablakokat látunk, míg a katonák az őrhelyként használt második emeleten mindegyik oldalon 2-2 boltíves ablakon kémlelhették a a környéket. Árok nyomára nem bukkantak a régészek.

A bacharnsdorfi burgus oldalnézetből (forrás) 

Annak ellenére, hogy egy ekkora látványos faldarabról van szó, egészen 1964-ig nem is nagyon foglalkoztak vele a régészek, ekkor egy helytörténész azonosította a római eredetét. Az első feltárásra 1970-ig kellett várni, de utána felgyorsultak az események. 1985-ig sikerült régészetileg felmérni és konzerválni. Noricum provincia területéről a zeiselmaueri (Cannabiaca) erőd mellett a bacharnsdorfi burgus a legjobban fennmaradt római rom. Jelentőségét az adja, hogy az I. Valentinianus császár uralkodása alatt épült, sorozatgyártott magyarországi burgusokat is ez alapján lehet rekonstruálni. 

Őrtorony rekonstrukció a bacharnsorfi romok alapján

A típustervek alapján épült őrtornyok közül Visegrádon kettőt, a visegrád-kőbányait és a szentgyörgypusztait sikerült megfeleltetni a bacharnsdorfi burgusszal. A kőbányai őrtorony az építési felirata szerencsére fennmaradt, így ennek az építési dátumát évre pontosan ismerjük. Az azonos kivitelezés miatt talán nem állunk messze a valóságtól, ha a bacharnsdorfi őrtorony építését is 372-re tesszük.

És itt kanyarodnánk vissza a jelenbe, azaz Visegrádra, ahol 2018-ban a Mátyás Király Múzeum adta ki Buzás Gergely "A királyok Visegrádja" című könyvét, amelynek mindössze 10%-a foglalkozik azzal, amivel most mi; a római történelemmel. A kiadványt a pécsi Pazirik Informatikai Kft. illusztrálta látványos számítógépes grafikákkal, melyek közül egyet már mi is bemutattunk — honnan máshonnan, mint Visegrádról. A kőbányai és szentgyörgypusztai őrtornyok mellett szó esik a lepencei burgusról is, amely 18*18 méteres alapterületével valamivel nagyobb volt az előző kettőnél. Megismerkedhetünk a gizellamajori négy saroktoronnyal ellátott kiserőddel és a Sibrik-dombra épített katonai táborral, amely a XI. században még méltán pályázhatott volna a legépebben fennmaradt pannóniai római rom címére. Pone Navata erődje viszonylag kevés munkával lett a kora árpád-kori Visegrád vármegye székhelye. 

A királyi Visegrád további részei a magyar középkor ötszáz évének építészetét és régészeti emlékeit mutatja be, a vár és királyi palota történetét egészen az 1685-es visszafoglalásig követhetjük nyomon. A 136 oldalas, gazdagon illusztrált könyv méltó emléket állít Visegrád város múltjának. 

Mi mással is búcsúzhatnánk, mint egy szentgyörgypusztai ásatásról készült rövid videóval:

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Buzás Gergely: A királyok Visegrádja, Mátyás Király Múzeum 2018.
• http://archeologia.hu/konyvajanlo-buzas-gergely-kiralyok-visegradja
• http://okorportal.hu/wp-content/uploads/2012/12/2004_2_groh.pdf
• https://de.wikipedia.org/wiki/Limest%C3%BCrme_in_der_Wachau
• https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bolcske/pages/Pannoniai_kutatasok/nemet/008_wosin.htm

A Molnár-sziget szelleme

Mint egy asszony a fiatal éveire, úgy tekint vissza a száz év távlatából a soroksári Molnár-sziget egykori önmagára a fentrol.hu légifotóján. De nem csak a szigetnek van hová visszatekintenie, az őt övező Soroksári-Dunának is van oka nosztalgiázni; egyikük elhízását, a másikuk lesoványodását köszönheti ugyanannak a beavatkozásnak. 

Átdereng a fiatalkori Molnár-sziget (fentrol.hu 1964. április 19.)

1964. április 19-én készültek a bejegyzés képei. Az ok, amiért ezeknek a képeknek külön írást szenteltem elsőre is szabad szemmel jól látható — amennyiben az ember tudja, hogy mit keressen. A Molnár-szigeten kifejezetten éles kontraszttal válik el a régi és az új, a múlt és a jelen. A kontrasztot a szürkeárnyalaton kívül a területhasznosítás is kiemeli. Az északi és déli csúcs kivételével szemünk elé tárul a Molnár-sziget leánykori lenyomata, annak a kornak a képe, amikor még nem létezett a Gubacsi zárógát és a Soroksári-Duna még bővizűen, szabadon hömpölygött a Királyerdő mellett, a Csepel-sziget keleti oldalán. 

A Molnár-sziget déli csúcsa (fentrol.hu)

Miközben a folyó esésviszonya miatt a Soroksári-Duna déli része Ráckevén és tőle délre szinte az egész szélességét megtartotta, az északi részen a meder rendkívüli módon elvékonyodott. A Molnár-sziget melletti 300 méter széles Duna napjainkban a szélesebb szakaszokon is csupán egyharmada a korábbi értéknek. 1964-ben ez a folyótól elhódított terület már a sziget része lett, mint ahogy a csepeli part is 120 méterrel gyarapodott, ahol strandfürdő épült az így nyert területen. 

Határvonalak. (fentrol.hu)

Ugyanígy gyarapodott (hízott) a Molnár-sziget is. Az 1964-es légifotón egyszerre láthatjuk az "elhízott" és a "sovány" verziót. A régi szigetmag gazdaságilag hasznosított terület volt. Már régen eltűntek mellőle a svábok hajómalmai, sőt maguk a svábok is, de a nadrágszíjparcellákon még zártkerteket és gyümölcsösöket láthatunk. A keskeny, világos színű parcellák végén már nem a Duna hullámzik, hanem a kiszáradt és befüvesedett partot látunk, amely sötétebb (nedvesebb) színével elüt a régi szigetmagtól. Közben a Molnár-sziget Soroksár felé eső része más fejlődési irányt járt be. Itt nem töltődött fel a meder, hanem a nádas lassú térhódítása és a fokozatos feliszapolódás változtatta meg a táj arculatát. Sok helyen ötven métert kell megtenni a sűrű nádasban, hogy a molnár-szigetiek kijuthassanak a stégükhöz. Sőt a sziget déli csúcsánál mindössze öt méterre szűkült a nyílt vízfelület. 

A Duna mint településszerkezeti választóvonal (fentrol.hu)

Hiába keresnénk ma már ezt a szabad, füves területet, 1964 óta a Soroksári-Dunán lezajlott nyaraló építési láz majdnem teljesen átformálta a parti sávot a Molnár-sziget egykori nyugati partján futó Völgyhajó utca és az új partot jelölő Házhajó utca között. Ugyancsak beépült a régi szigetmagtól (a Fűzfás utcától) északra elterülő terület. Mindössze egyetlen rövid szakasz maradt meg, a révtől északra, amennyiben a Molnár-sziget déli irányban meghosszabbodott nyúlványát nem számítjuk. Sajnos ezek az építkezések teljesen lehetetlenné tették a Soroksári-ág rehabilitációját, hiszen ha esetleg növelnék a Kvassay zsilipnél beengedett víz mennyiségét az a parti létesítményeket fenyegetné, ami ellen a medertől elhódított területek telepesei hevesen tiltakoznának. Így marad az örökös harc a feliszapolódás és a vízminőség romlása ellen. 

A 2018-ban az "év dunai szigetének" választott Molnár-sziget régi szelleme pedig mostanában is létezik, legfeljebb kissé elhalványult. Ma már nem az élesen elkülönülő kontraszt képezi a határvonalat, hanem az utcahálózat és a telkek eltérő formája. 

Hajótöröttek Helembán

2019. január 17-én az esztergomi Hídlap tudósított először arról, hogy a Helemba-zátonyon megfeneklett egy román zászló alatt haladó hajó. A baleset hidrológiai szempontból is érdekes, hiszen a "hajótörött" legénységnek a vízállás előrejelzések szerint hosszú távra kell berendezkedniük a lakatlan zátonyon. 

Jess a zátonyon (fotó: Szokolics György)

Lassan 10 napja van a zátonyon "Jess" nevű hajó, ennek pedig a vízállás az oka. Mondhatni a legénység és a tulajdonos szempontjából minden a lehető legrosszabbul alakult. Január 17-én Esztergom és Nagymaros között egy kisebb árhullám vonult le. A legmagasabb vízállást az esztergomi vízmércén előző nap mérték, 308 centiméterrel. Jelenleg (2019.01.27) több mint másfél méterrel van ez alatt a Duna vízszintje. Az elkövetkező héten sem várható árhullám, így az is elképzelhető, hogy meg kell várniuk a tavaszi árvizek megérkezését.

Gyorskötözőből és uszadékfából rögtönzött vízmérce (fotó: Szokolics György)

Hajós fórumokon talágatták, hogy mi okozhatta azt, hogy a hajó Bajára tartva miért tért le a hajózó útról a Duna jobbpartjának irányába. Ezt a partról lehetetlen megállapítani, hiszen a hajótest sértetlen volt, nem szivárgott belőle semmi így az országos média ingerküszöbét sem érte el az eset, melynek révén tisztábban láthattunk volna a balesettel kapcsolatban. A felélénkülő ipoly-toroki katasztrofaturizmus és a legénység partraszállása azonban néhány kérdésre választ adott. 

"Légcsavarok" (fotó: Szokolics György)

A Helemba-zátonyon megfeneklett legénység elmondása szerint műszaki hiba történt; beragadt a kormány jobb állásban és zátonyra futás előtt már nem tudták leereszteni a horgonyt (kevesebb mint 2 perccel a felakadás előtt észlelték a hibát, ez még a horgony leengedéshez is kevés). A hajó amúgy a lendületének köszönhetően majdnem átjutott a zátonyon, ezt jelzi, hogy a hajó orra a  jobb part felé lejt. Belegondolni is rossz mi lett volna, ha mindez egy nyári estén történik, amikor tele van a zátony sátorozókkal... Mindenesetre az elbeszélésüket kissé árnyalja a helyszínen hivatalból tartózkodók közlése, miszerint elsősorban emberi mulasztás állt a baleset hátterében, nem kellett volna jobbra fordulniuk. 

Keresztben (fotó: Szokolics György)

A kormány hibát azóta kijavították, csakhogy a feti okok miatt ez kevés ahhoz, hogy a hajó ismét útnak indulhasson. A hajócsavarok ugyanis jelenleg a levegőben vannak (majdnem egy méteres gödröt hoztak létre ahogy próbáltak lejutni a kavicságyról). Az előre dőlő hajó alja kissé meggörbült, ott ahol a tömege a zátonyra nehezedik.

Árvízre várva (forrás: facebook)

Szobiak elmondása szerint a legénység elmúlt tíz napja azzal telt, hogy a kapcsolatba léptek a tulajdonossal, aki tolmáccsal igyekezett motorcsónakot és ellátmányt szerezni a hajót őrző "hajótörött" legénységnek. A legénység nagy részét evakuálták, de a fedélzeten muszáj maradnia valakinek a fémgyűjtők és az értékesebb dolgokra ácsingózó "kalózok" elriasztása érdekében. Valószínűleg az elkövetkező hetekben ő lesz az aki, az egy főre jutó legtöbb oldalletöltést generálja majd a vízrajzi előrejelzés honlapoknak.

Búcsú a (ligetes) Határ-szigettől

A Határ-sziget az a sziget, amelyik sohasem volt dunai sziget, sőt a nevét is csupán egyetlen térkép őrizte meg az utókor számára. Ha mostanában keresnénk fel csak a nyomait találnák meg. Egyfelől azért, mert a part részévé vált, másfelől azért mert sűrű erdő nőtt fel rajta és a közeli partszakaszon is. 

Sziget-kavalkád Vác és Verőce között.
Előtérben a Határ-sziget, háttérben balról jobbra a Buki-, Kompkötő-, és a Szentendrei-sziget
(fotó: Szent-Tamási Mihály, Fortepan 14222)

A Fortepan 14222-es számú képe az eltűnés előtti Határ-szigetet mutatja. Jobbára már itt sem sziget, de a keskeny gerince, rajta egy ligettel még felismerhető. Valahonnan a vasúti töltésről készülhetett a kép 1955 körül, Vác és Verőce határán, vagy másképpen az egykori Pest és Nógrád vármegye határán — ezzel egy csapásra meg is magyaráztuk a nevének eredetét. Szerencsére ugyanebből az időszakból a fentrol.hu-n is található kép a Határ-szigetről. Ennek dátuma 1961 tavasza, de a növényzet magassága alapján szinte egyidőben készülhetett a fortepanos fényképpel. Ezen még a fénykép felvételének helye is látszódik; a fotós feltehetőleg a ma is ipartelepként működő létesítménytől keletre lévő kopár helyen állt. Innen jól beláthatta a Vácig a Duna völgyét, mielőtt az dél felé venné útját.

Még látható a részben vízzel borított mellékág, amely talán soha nem is volt valódi mellékág, hiszen a Határ-sziget rövid pályafutását egy parti zátonyként kezdte, amely valahol a mai Camelot étterem telkén kapcsolódott a balparthoz. Alsó és felső része szárazon volt már ezelőtt hatvan évvel is, de a mellékág nyomvonala még megtaláható az étteremtől keletre lévő erdőben. 

Határ-sziget 1961 tavaszán (fentrol.hu)

1961 tavaszán a Határ-sziget fáit könnyűszerrel meg lehet számolni, azonban aki mostanában próbálkozna ezzel igencsak gondban lenne. Aki abból indul ki, hogy a Duna partja mit sem változott az elmúlt évszázadokban nem is tévedhetne nagyobbat. Ez a buja ártéri erdő régen inkább kuriózumnak számított, a legtöbb partszakaszt gazdaságilag hasznosították. Itt a Határ-sziget mellett is remekül látszik, hogy az ártéren legeltettek, azért állnak ilyen ritkán a fák. Ezen a légifotón is legalább 21 darab birkát sikerült összeszámlálni. Ezzel szemben mostanában aki errefelé autózik vonatozik, vagy kerékpározik egy összefüggő erdőségen halad át, amely a verőcei lapályra kiérve a parton tovább folytatódik a vízműtelep felé, míg Vác irányában követi a vasutat, egy másik nyúlványa pedig összefügg a Kompkötő-sziget melletti ártéri erdővel. 

A Határ-sziget 2005-ben (idősebb fák sötéttel, fiatalabbak világos zölddel)

A Határ-sziget sorsa tipikusnak is mondható itt, a Duna mentén. Bánkódhatnánk az elveszett sziget miatt, de örülhetünk is a környezetében felnőtt ártéri erdőnek, ahol a természet viszonylag háboríthatatanul kormányozhatja önmagát. 

"Puritán lokálpatriotizmus"

A címben található kifejezést nem mi találtuk ki magunkra, hanem Böszörményi Nagy Gergely, aki a Design Terminál vezetője valamint a Brain Bar alapítója, és aki a szakmai kurátor csapat tagjaként benevezett bennünket a Highlights of Hungary szavazásra:

“A csaknem kiszáradt folyómederrel, a Margit híd középső pillérének csupasz talapzatával, az iszapból egyre-másra előbukkanó világháborús roncsokkal 2018 nyara örökre bennégett a Duna vonzáskörzetében élők emlékezetébe. Látványos környezeti változások korában élünk. Legnagyobb és legfontosabb folyónk sorsa szorosan összefügg a miénkkel, ami felértékel minden vele kapcsolatos kezdeményezést. Személyes kedvencem a Dunai Szigetek, ami tematikus blogként izgalmas képi és szöveges dokumentációval, hiánypótló kutatómunkával, kisebb rendezvényekkel enged betekintést a folyó életébe. Puritán lokálpatriotizmus.”

A blog elmúlt tíz évében talán még nem is kaptunk hasonló méltatást. A Highlights of Hungary 2013 óta 10 felkért szakemberből álló kurátori csapattal kutatja fel évről-évre Magyarország sikereit. A Dunai Szigetek blog is belekerült 54 másik projekttel 2018 leginspirálóbb történetei közé. Az 55 fős társaságban ott találjuk az idén bemutatott Ruben Brandt, a gyűjtő c. filmet, Röhrig Géza "Angyalvakond" c. verseskötetét, Bálint gazdát, az Index kéktúrás sorozatát a Kék Menetet, a Gloveye projektet, amely a vakoknak nyújtja az olvasás örömét, a Magyar férfi gyorskorcsolya olimpiai váltót, a Nemzeti Lovasakadémiát, Kovács Gyulát, aki a régi magyar gyümölcsfajták megmentésének szentelte az életét, vagy a Mathias Corvinus Collegiumot.

A kuratórium egyfelől kioszt egy szakmai díjat, egy másik díjról a nagyközönség dönt közönségszavazással. Január 28-ig lehet ránk szavazni, de mindenképpen érdemes szavazás előtt végigböngészni a jelöltek teljes listáját, mert bukkanhatunk sokkal inspirálóbb projektekre is! 

A 11*5 jelöltet ezen a linken találhatják: http://www.highlightsofhungary.hu/.

Az általunk választott képekkel szerettünk volna tisztelegni a Fortepan.hu, a Fentrol.hu és a 2018-ban az év dunai szigetének választott soroksári Molnár-sziget előtt!

Ínséges napok

2018 augusztusában Budapest alatt, sorra dőltek meg a valaha mért legkisebb vízállások. Októberben pedig ezek a nyári vízállás rekordok is megdőltek az egész magyar szakaszon. Budapesten az év második felében 73 napon keresztül volt lát(ogat)ható az Ínség-szikla. Ennek apropóján annak próbáltunk utánajárni, hogy a rendelkezésre álló vízállás-adatsorok alapján megállapítható-e bármilyen rendszeresség, trend az "ínséges napok" tekintetében? Melyik naptári napon van a legnagyobb esélyünk találkozni vele? Van-e összefüggés a szirt elnevezése és a II. világháborút követő "ínséges" időszak között?

Az Ínség-szikla 2018. október 17-én, 44 cm-es budapesti vízállásnál

Mostani bejegyzésünk rendhagyó módon két részből áll, az első inkább egy tudománytörténeti és módszertani áttekintés arról, hogy milyen szempontokat vettünk figyelembe a vízállás meghatározásánál. Aki inkább az Ínség-szikla és a dunai kisvizek összefüggéseire kíváncsi inkább nyugodtan görgessen a második részhez. 

Disclaimer: Az alábbi írás nem egy matematikai statisztika a hidrológiában tantárgy beadandó dolgozata, hanem egy érdekes kísérlet a vízállás adatokkal, hogy az Ínség-szikla kapcsán megismerkedhessünk a budapesti kisvizek trendjeivel, valamint azokkal a buktatókkal, amelyekkel az adatok feldolgozása kapcsán találkozhatunk.

Az alábbi eszmefuttatás nem csupán az Ínség-sziklára, hanem a Duna bármely pontján bármilyen vízállásra elvégezhető. Ehhez mindössze két dologra van szükség, egy tetszőlegesen kiválasztott ponthoz legközelebb eső vízmércének a kérdéses időintervallumra vonatkozó adatsorára, valamint a kitüntetett ponthoz tartozó vízállás értékre. Esetünkben ez a kiválasztott pont a magyarországi kisvizek kitüntetett pontja, az Ínség-szikla, a hozzá legközelebb eső vízmérce pedig a Budapest Vigadó téri.

• Az Ínség-szikla (~1645,3 fkm) és a Budapest Vigadó téri vízmérce (1646,5 fkm) között a távolság körülbelül 1,2 kilométer. A vízmérce 1876-2005 intervallumra eső adatsora a hydroinfo.hu honlap archívumából lekérhető, a hiányzó 2005-2018 közötti adatsor pedig adatigényléssel megszerezhető a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól. 
• 2015-ben, amikor meghatároztuk az Ínség-szikla abszolút magasságát (95 méter 76 centiméter a Balti-tenger szintje fölött), sikerült megfigyelni az előbukkanáshoz tartozó vízállást is, ami kb. 92-93 centiméter volt a budapesti Vigadó téri vízmércén. 

Az Ínség-sziklát borító vízoszlop magassága 2015. augusztus 15-én 7:17 órakor
A Vigadó téren ekkor 98 centiméteres nyers vízállást jeleztek 

A bevezetőben feltett kérdések megválaszolása azonban koránt sem egyszerű, az adatsor és a vízállás meghatározását előre nem kalkulált tényezők (melyek egyúttal hidrológiai érdekességek) nehezítették:

1876 óta a Vigadó téri vízmérce 0 pontja ugyanis többször változott. A hydroinfo archívumából lekért adatsorok szerencsére tartalmazzák az adott évhez tartozó 0 pont abszolút magasságát, amely a következőképpen alakult az elmúlt 142 év során:

• 1876-1943: 95,98 m.B.f. A m.B.f. szint már csak azért is érdekes, mert csak 1960-ban tértünk át a "szocialista" alapszintre. Az addig használatos adriai alapszint ettől 67,47 centiméterrel alacsonyabban volt. Ebben az esetben valószínűleg a vízügyesek átszámolták az adriai értékeket a balti alapszintre.
• 1944-2005 (?): 94,98 m.B.f. A nullpontot a csökkenő vízállás értékek miatt 1 méterrel lejjebb szállították. Kérdőjel = 2005 utáni adat nincs (még) az archívumban.
• ?-2018: 94,97 m.B.f. Ha felkeressük a vizugy.hu honlapon a budapesti vízmércét 1 centiméterrel alacsonyabb szintet találunk a 2005. évi hydroinfósnál. Arról, hogy mikor változott a szint, nem találtam adatot. 

A probléma tisztázása érdekében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság számára küldött adatszolgáltatási kérelmemre a következő fénymásolt lapot küldték el:

Egy biztos, a két adatsorból csak az egyik lehet valódi, de arra a kérdésemre, hogy mégis melyik az igazi és mi okozza a különbséget már nem kaptam választ. Mivel amúgy is a hydroinfós vízállás adatokat használtam önkényesen úgy döntöttem maradok a hydroinfós nullpontok mellett, a többi pedig maradjon vízrajz-történelmi érdekesség. 

Az Ínség-szikla előbukkanásához tartozó vízállás empirikus megfigyelése ugyancsak rejt magában bizonytalanságot, de ebben az esetben 2015-2018 között minden egyes megfigyelés alkalmával ugyanazt a 92-93 centiméteres értéket sikerült megfigyelni, melyek közül önkényesen a kisebb értéket; a 92 centimétert választottam küszöbszintnek.

1. ábra. Az Ínség-szikla magasságviszonyai a Vigadó téri vízmércéhez hasonlítva.

A hydroinfón található vízállás adatsor napi egy értéket tartalmaz, amelyet reggel 7 vagy 8 órakor mértek. A 92 cm alatti napok meghatározásában segítségemre volt egy korábban, a KDDVIZIG-től kapott adatsor, amelyen többnyire napi két adat szerepelt, a jelenkor felé tartva, ill. a nagyobb árvizek esetén napi több adattal (néha óránként egy adat is előfordul). Minden olyan napot figyelembe vettem a vizsgálat során, ahol legalább egy adat alulmúlta a 92 centiméteres küszöbértéket. A vízállás adatsor számértékei mellett helyenként betűk is szerepelnek, esetünkben az "A" és a "Z" betűk lesznek fontosak. Az A betű az álló jeget jelzi, a Z pedig a zajló jeget. Néhol előfordult, hogy az A és Z mellett álló szám kisebb volt a 2018 októberét megelőző 51 cm-es (1947. nov. 6.) LKV értéknél, ez azért lehetett, mert a jeges kisvizet külön szokás választani a jégmentes kisvizektől.

Ha valaki átlagos hírolvasóként tájékozódik a Duna vízállásadatairól, az árvizes időszakban arról olvashat, hogy a klímaváltozás itt van a nyakunkon, kiárad a Duna, az árvizek egyre gyakrabban érkeznek és egyre magasabbak. Ha kisvizes időszak van arról lehet hallani minden csatornán, hogy a klímaváltozás itt van a nyakunkon, kiszárad a Duna és egyre gyakrabban lesz egyre kevesebb víz a folyóban. Nos, ez az írás a kisvizes időszakról szól, de előre le kell szögezni, hogy rémhíreket nem szeretnénk terjeszteni.

"Ínséges" napok, hónapok, évek

Az "ínséges" napok adatsorából nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Az adatokból csak arra lehet következtetni, hogy nőtt vagy nem nőtt az ínséges napok száma. Az nem fog kiderülni, hogy ezt a globális klímaváltozás, a folyó szabályozása, a csapadékhiány, vagy a bármely egyéb ok miatt kialakult meder fenékszint süllyedése okozná. Mivel a lefolyás körülményei a legkevésbé sem állandóak, nem lehet biztos következtetést levonni a vízhozamok, vízállások trendjére, a szélső értékeinek előfordulására. Azonban néhány részlet figyelemre méltó:

• Átlagosan 100 naponta látszik ki az Ínség-szikla. Az 1876. január 1. és 2018 december 31. között eltelt 143 év, azaz 52230 nap közül 493 olyan nap volt, amikor az Ínség-szikla kilátszódott. Ez az összes napok számához viszonyítva 0,94%. 
• Az utóbbi 16 évben többször bukkant elő az Ínség-szikla, mint az azt megelőző 127 évben. Az Ínséges napok számának eloszlása nem egyenletes; ha két (nem egyenlő) részre osztjuk az adatsort a 2003 utánra eső 16 évre 257 (52,23%), míg az azt megelőző 127 évre 236 "ínséges" nap esik (47,77%). 

Miért éppen 2003. január 1. lett az adatsor vízválasztója? Röviden azért, mert ez az időpont osztja két, nagyjából egyenlő részre az ínséges napok számát (lásd fent). Hosszabb indoklás a folytatásban: 

2. ábra. Az "ínséges" napok eloszlása a naptári év szerint (1876. január 1. -2018. december 31.)

• A 2003. évet megelőző évekre 1,8 "ínséges" nap esett átlagosan, míg ez az érték 2003-tól kezdődően évente 16 napra, azaz nyolcszorosára nőtt (15,93 nap). Az "ínséges napok" arányát a két intervallumra összehasonlítva ugyanezt a különbséget figyelhetjük meg: 1876-2002 között eltelt 46 385 nap 0,5%-án bukkant elő az Ínség-szikla, míg a 2003-2018 közötti 5843 napon ez az arány hasonlóképpen a nyolcszorosára, 4,4%-ra nőtt. 
• Egyre korábbra tolódik a naptárban az Ínség-szikla felbukkanása. Miközben az "ínséges" napok többnyire december végén ill. januárban, de legkésőbb február közepén (12-én) véget érnek, a kezdő időpontjuk folyamatosan tolódik egyre korábbi dátumra. 1953-ban december elsején bukkant ki először az Ínség-szikla, 1971-ben november 4-én, 1986-ban október 15-én, 2003-ban augusztus 12-én, mint ahogy idén, 2018-ban is már augusztusban jelentkezett 92 centiméternél alacsonyabb vízállás. 
• 1985 óta az Ínség-szikla megjelenése függetlenítette magát a Duna jegétől. 1954-ig a LKV értékek jellemzően zajló ill., álló jéghez kapcsolódtak. Az évnek ebben az időszakában a tartós fagy miatt jellemzően nincs jelentős hozzáfolyás a Dunához. 1954 után már csupán két alkalommal (1972, 1985) jegyeztek fel 92 cm alatti jeges kisvizet. 
• Manapság már minden második évben lát(ogat)ható az Ínség-szikla. Ha az időbeli eloszlást vizsgáljuk az évek tekintetében az elmúlt 143 évből összesen 35 olyan év volt, amikor kibukkant az Ínség-szikla és 108 amikor nem. Ez azt jelenti, hogy minden előbukkanásra átlagosan négy évet kellett várni (24,5%). 2003 előtt ez az érték még öt év volt (19%), 2003 óta pedig már két évet sem kell rá várni. Ha csak a 2002 óta eltelt 16 évet számítjuk meglepődve vehetjük észre, hogy ezek közül 11 bizony "ínséges" év volt (69%). 

3. ábra. Az "ínséges" napok számának megoszlása hónaponként (1876-2002, 2003-2018)

• A "legínségesebb" hónapok érdekes módon nem téliek, hanem az őszi időszakra esnek. A november hónap (125 előbukkanás) megelőzte a januárt (95), de a harmadik helyen ismét egy őszi hónap; az október (92) következik. Szorosan követi őket a december (86), majd leszakadva a szeptember (43), augusztus (32) és a február (20). Közülük az augusztus produkálta a legnagyobb növekedést:
• 2003 előtt még sohasem bukkant elő az Ínség-szikla augusztusban, 2003 után pedig már 32 napon keresztül volt látható. Ha a már említett két intervallumot hasonlítjuk össze, akkor a szélső hónapok, az augusztus és a február tekintetében tapasztaljuk a legnagyobb változást. Emellett a szeptember hónap is jelentős növekedést mutat. Februárban viszont 2003 után már csupán 2 "ínséges" nap volt a korábbi időszak 18 napjához képest.
• Egy naptári évben a legnagyobb eséllyel január 7, 8, ill. 9-én találkozhatunk az Ínség-sziklával; az elmúlt 142 év során ezeken a napokon hét évben is előbukkant. Összesen 174 (48%) olyan nap van az évben, amikor legalább egyszer előbukkant és 191 (52%) amikor nem. Február 13 és augusztus 11 között még sohasem bukkant ki a Dunából. Eddig.
• A három "legínségesebb" év 1947, 2003 és 2018 volt, amikor a rendkívül tartós kisvizek miatt az Ínség-szikla több mint két hónapon keresztül látható volt (62, 64, ill. 73 nap). E három év felelős az 1876-2018 között megfigyelt 493 ínséges nap 40 százalékáért. 
• Ezzel szemben a három leghosszabb (megszakítás nélküli) "ínséges" periódus közül kettő 2003 előttre esik. 1953/1954 telén 47 napon keresztül volt látható az Ínség-szikla, 1947-ben ettől nem sokkal elmaradva 46 napon át. Érdekes felvetés, hogy az országban tapasztalható "ínséges időszak" (padláslesöprés, TSZ-szervezés) mennyiben függhetett össze az Ínség-szikla elnevezésével. Mindenesetre a harmadik leghosszabb periódus jó két héttel rövidebb ideig, "mindössze" harminc napon át tartott 2018 őszén. 

4. ábra Az "ínséges" napok számának megoszlása évenként (1876. jan. 1. -2018. dec. 31.)

Összefoglalva a megfigyeléseinket: az "ínséges" napok egyre gyakoribbá válnak, a jövőben akár évente is fényképezkedhetünk az Ínség-sziklán. Télikabát helyett immár fürdőruhában is, hiszen ezek a napok egyre korábban érkeznek, egy adott évben. Elképzelhető, hogy a közeljövőben már júliusban is előfordulhatnak. És még igyekezni sem nagyon kell, hiszen az ínséges napok egyre tartósabban jelentkeznek, és a trendek alapján az év 365 napjából egyre több lesz az "ínséges".


Köszönet a cikk megírásában nyújtott segítségért Rácz Tibornak, Timár Gábornak és Ónodi Zsoltnak!

Majdnem kiszáradt a Duna - Ez történt a Dunai Szigetek blogon 2018-ban

Szerencsére csak majdnem száradt ki a Duna, így volt miről írnunk 2018 őszén. Sőt, ha minden jól megy jövőre is meglesz még a folyó, így a Dunai Szigetek blog is megünnepelheti 10 éves fennállását. A kisvíznek köszönhetően majdnem olvasottsági rekordot döntöttünk, de ezen kívül sok más sikerről is beszámolhatunk! 

Dunai Felhők fotópályázat 2018. Holczer Tibor: Madarak az égen

Naplót kellene lassan vezetni arról mi minden történik a bloggal év közben, mert így év végén már nagyon nehéz visszaemlékezni az év elejére. Rendhagyó módon idén a köszönetnyilvánítás résszel kezdem, hiszen idén néggyel több bejegyzés készült el. Ez pedig annak köszönhető, hogy több új és régi szerzőt üdvözölhettünk a blogon! Varga János az elhunyt vízitúrázók emlékéről írt, Lapikás Judit visszavezetett minket a Szürkő-sziget születéséhez, Kovács Tamás írása is kellett ahhoz, hogy a Petőfi híd alatti sírkövek közül Elemy Károlyné, sz. Szabó Ilona emléke újra méltó helyre kerülhessen. Süle Zsolt egy eltűnt sziget után nyomozott Érd és Százhalombatta között, Rákos Péter videója nyomán a Pap-sziget hidrológiájának egy érdekes jelenségét taglaltuk, Szokolics György segítségével pedig bejártuk a Felső-Dunakanyar legszebb kisvizes helyeit. Zubreczki Dávid idén is hatalmas nézettséget generált nekünk az Indexen, Tóth Szabolcs Töhötömnek pedig egy 1,5 órás interjút köszönhetünk, ami példa nélküli volt a blog történetében. Sajó Tamás díjnyertes fotója révén pedig az Élet és Tudomány magazinban jelent meg egy rövid írásunk a Duna-Dráva torkolat környékéről. Dr. Tóth János búvárrégész révén részt vehettünk egy ráckevei konferencián. Ezen kívül felbukkantunk a közszolgálati TV "Itthon vagy" c. dunai szigetes műsorában, és a szlovákiai Pátria rádióban egy rövid interjú erejéig. Az eltűnt győri sziget történetéről az Indexen kívül beszámolt a Kisalföld egyik januári különszáma is. Kaptunk rengeteg képet olvasóinktól fotópályázatra, kisvizes időszakra egyaránt. Ezeket nagyon szépen köszönjük, általuk sokkal teljesebb lehetett a kép a Dunáról! Köszönjük a rengeteg levelet is, remélem a legtöbbre azért sikerült válaszolni! 

Elemy Károlyné sz. Szabó Ilona sírköve a Petőfi híd tövében

Idén októberben a kisvizes időszak révén majdnem sikerült megdönteni az olvasottsági rekordot, melyet még a 2013. évi nagy dunai árvíz állított be. Évi 150621 oldalletöltést regisztráltunk, ami napi átlagban 413, összességében pedig 10% több, mint tavaly. Az idei 58 új írással együtt pedig már a 621. bejegyzésnél tartunk. 

Kisvíz 2018 október. Kállai Tibor: Rácalmási mellékág

Jártunk idén Győrben, ahol nevet találtunk egy régen eltűnt szigetnek, Szentendrén a Pap-szigeten háromszor is, kétszer a Szürkőn, a Kácsáson, Szigetszentmiklóson, Esztergomban az 1876-os árvíz kapcsán, Bécsben a Kéjlaki-Dunán, a Baracsi-szigeten, a kikotort Kompkötő-szigeten, az Égető-szigeten, a Helemba-szigeten és zátonyon, a Cseke és Balabán-szigeteken, a Zebegényi-szigetnél, Erdőfűn, ahol egy régi vasútra bukkantunk. A kisvizes időszak mellett az év egyik legfontosabb dunai eseménye kétség kívül a Kompkötő-sziget nyári kotrása említhető, amely nem pont úgy sikerült, ahogy a tervekben szerepelt.

Készül a váci Duna-ág második szigete

2018 legolvasottabb bejegyzései az országos média révén kerültek az élbolyba, szerencsére köztük voltak valóban fontos írások is, így idén ez a két lista a fotópályázat és az év dunai szigete szavazás kivételével megegyezett nagyjából. Külön öröm volt az olvasói hozzászólásokat, ill. a levélben érkezett kommenteket olvasni egyes írások után, ahol az olvasók révén állt össze a teljes kép. Pl. az eltűnt győri sziget, a kismarosi kolostor, vagy Baracs láthatatlan kastélya esetében!

1. Az év Dunai Szigete 2018 28354

2. Baracs láthatatlan kastélya 19235

3. Helyzetjelentés és képriport a 2018 őszi dunai kisvízről 18539

4. Bontják a kompkötő-szigeti keresztgátat! 11704

5. A Rábca négy torkolata II. - Séta a Bercsényi-ligetben 4191

6. Dr. Petrik Béla, a Szürkő-sziget atyja 2886

7. Dunai felhők fotópályázat 2796

8. Insulam Insulatos Vocatam - Zsigmond király kolostora Kisorosziban 2669

9. Kánikula a Kismarosi-szigeten 2504

10. Cseke-sziget, magántulajdon 2183

A Szitányi-sziget "veséje"

2018-ban rekordszámú szavazattal a soroksári Molnár-sziget igen szoros versenyben lett hatodikként az év dunai szigete, a Dunamocshoz tartozó Süttői-sziget előtt (ne feledjük, a Dunamocsi-sziget Süttőhöz tartozik!). Gratulálunk a nyertesnek! A blog által nevezett, 50 éve elsüllyesztett Ada Kaleh a román fordítás ellenére is csak a harmadik helyre érkezett be - mondhatni szokás szerint. A vesztes se keseredjen el, jövőre is lesz szavazás! Íme a végeredmény:

Köszönjük olvasóinknak kitartó figyelmüket! Idén facebook közösségünk is tovább nőtt, immár 5000 követő felett tartunk már, ami bangladesi kamuprofilok nélkül kivételesen sok embernek számít.

Idén augusztusban leszünk 10 évesek, ennek kapcsán szeretnénk legalább egy szülinapi dunai szigetes kirándulást szervezni, koccintással egybekötve - természetesen! :)

Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!

Szávoszt-Vass Dániel

Alsógöd

Nyeles sziget

Öt lépesben tekintjük végig, hogyan hizlalták fel a Kácsás-szigetet Százhalombattán.

A Kácsás-sziget Százhalombatta-Dunafüreden 1964. július 7.

A Kácsás-szigetről már kétszer volt szó a blogon, elsőször a mellékágának kotrásáról írtunk, másodszor egy decemberi zúzmarás bejárás képei kapcsán már érintettük azt, amiről ezúttal szó lesz: a folyószabályozás szigetre gyakorolt hatásáról. 

Már a bejegyzés címe is erre a "hatásra" utal. A folyószabályozó mérnökök ugyanis egy nyelet illesztettek a "renitens" Kácsás-szigetre, amelyet a szakma párhuzammű néven ismer. Ez a nyél a sziget északi csúcsát köti össze a mai Damjanich utca tengelyében található hajóállomás alatt található partszakasszal. Lehetne mellékág elzáró gátként is hívni, ha a műtárgy merőlegest zárna be a sodorvonallal és nem párhuzamos lenne azzal. A párhuzammű építésével kapcsolatban két alapvető kérdésre keressük a választ; miért és mikor épült ez a "nyél"?

A két kérdést idősorrendben tettük fel. A miértre adott válasz egyben meg is indokolja a "mikor?"-ra adott választ. Egészen 1876 teléig kell visszamennünk az időben, amikor nem sok kellett hozzá, hogy Budapesten megismétlődjön az 1838-as jeges árvízi helyzet. 1876. február 26-án már a miniszterelnök előtt volt a javaslat a nemrég lezárt Soroksári-Duna megnyitásáról, hogy a fővárost fenyegető árvíz gond nélkül levonulhasson a másik mederben. A megnyitásra végül nem volt szükség, mert az utolsó pillanatban (szó szerint értendő) megmenekült a főváros és a gubacsi zárás is; a Duna utat talált magának a régi medrébe Tököl alatt, miután átszakadt a töltés. Mondjuk kevesebb kár keletkezett volna, ha időben megnyitják, vagy le sem zárják a Soroksári-Dunát. A gátszakadást korabeli beszámolók szerint egy sziget okozta, méghozzá az Ercsi, Batta, Tököl háromszögben található Kácsás-sziget. Itt torlódott fel a Duna jege a sziget észai csúcsán egy hatalmas jégdugót képezve, ami egészen Budapestig visszaduzzasztotta a folyót. 

1876. után szükségessé vált a budafoki ág rendezése, hogy a nagyobb árvizek is le tudjanak rajta vonulni, hiszen a meder már így is tele volt az ide átirányított Soroksári-Duna vizével. Itt térünk át a "mikor?" kérdésre. A meder rendezése érdekében a kormányzat 1878-81 között nekilátott elkotorni a zátonyokat, majd az 1881. év L. tc. mögé odatett pénzügyi források alapján folyószabályozási műveket is építettek. A munkálatokat Budafok és Pentele között 1881-1885 között végezték el. A Kácsás-szigeti párhuzammű is ebben az időintervallumban épült meg. Pontos évszámot nem ír Ihrig Dénes: A magyar vízszabályázás története c. művében, csupán a fenti intervallumot adja meg. Azonban a mapire.eu honlapon található Százhalombatta kataszteri térképén szereplő 1884-es dátum alaposan leszűkíti a lehetséges éveket két évre. Ezen a szelvényen (lásd alább) ugyanis még nem látható a "nyél". Tehát az vagy még ugyanabban az évben, 1884-ben, vagy egy év múlva 1885-ben épült fel (ha valaki tud pontosabb dátumot, írja meg nekünk!).

1884. Kataszteri térkép, mapire.eu

Az biztos, hogy 1911-ben már megvan a párhuzammű, legalábbis a Duna szabályozási térképén feltüntették. Mintegy 600 méter hosszú; egyik végpontja a hajóállomás, a másik pedig nem pontosan a Kácsás északi csúcsa, hanem attól valamivel keletebbre, a sziget oldalához csatlakozik be. A sziget ekkoriban 420 méter hosszú, 70 méter széles és kb. 2 hektár területű volt, természetesen a vízállás függvényében. Ezek a paraméterek tekinthetők a Kácsás utolsó természetes állapotának. A párhuzammű megépülése és a mellékág elzáródása után a sziget hízásnak indult. Eleinte lassan, majd egyre gyorsuló ütemben. 

1911. folyószabályozási térkép

A hízás illusztrálásához öt 1964-2018 között készült légifelvételt használunk fel, a két bemutatott térképen kívül. Az első három a fentrol.hu-ról van, jó szokás szerint napra pontos dátummal. Közülük kettő, az 1978 és 1981-es légifelvétel nagyjából ugyanazt az állapotot örökíti meg, de különböző vízállásnál, így érdemes volt mindkettőt felhasználni: 

1964. július 7.

1978. július 16.

1981. október 9.

2005. országos légifényképezés

2018. Bing maps

Mivel a fentrol.hu-s légifotókat .tfw kiterkesztéssel lehet letölteni, így a légifotókat térinformatikai programmal egymásra tudjuk helyezni, hogy aztán egy látványos .gif animáció kerekedjen belőle.

Az első, szürkeárnyalatos képünkön, 1964-ben még nem sok változást látunk odafentről az 1911-es állapotokhoz képest. Hasonló a sziget alakja és métere is. Egyetlen különbség a sziget északi csúcsán felnövő ártéri erdő, amely egyben kijelöli a Kácsás-sziget jövőbeli növekedésének irányát. Ezen a részen az alacsony vízállás miatt kiterjedt sekély, zátonyos mederszakaszt látni. 80 évvel a felépülése után a párhuzammű még mindig javarészt nyílt vízfelületet szel ketté, annak ellenére, hogy déli részén már komoly fasor nőtt fel. A sziget közepén egy kopár részt látunk, ezt az egykori tulajdonosa elmondása szerint káposztaföldként hasznosították a '60-as évek derekáig. Az általa megadott 3,5 hektáros művelt terület kissé soknak tűnik, tekintve, hogy az egész sziget területe volt ennyi akkoriban.

1978-ra a sziget tovább növekedik északon, a párhuzamművön belül, a mellékág rovására. Alacsony fűzerdő nőtt az északi, zátonyos részen az elmúlt 14 évben. Némiképpen növekedett a sziget dél felé is, valamint a mellékág rovására nyugati irányban. 1964-hez képest a sziget két sarkanytúval "gazdagodott", közülük a felső alvizén magányos fák jelzik a meder megkezdődő feltöltődését. Az 1978-as képen viszonylag magas vízállást látunk, a víz fodrozódásából ítélve a Duna két helyen is átzúdul a kőszóráson; közvetlenül a hajóállomás alatt és a szigettől közvetlenül északra.

Ehhez képest a három évvel későbbi, 1981-es alacsonyabb vízállás már megmutatja, hogy a mellékág felső részének eliszaposodása előrehaladott állapotban van. Erdősülő zátonyokat látunk a párhuzammű középső részén, a sziget északi csúcsánál, valamint a sarkantyúk alatt is. 1981 után a meder (és az egykori szigeti káposztaföld) feltöltődése és beerdősülése rohamosan felgyorsult.

Huszonnégy év elteltével, 2005-ben egy egészen más Kácsás-szigetet látunk. A felső mellékág egy keskeny csapástól eltekintve bezöldült. Igazából már nem is beszélhetünk szigetről; a Kácsás már inkább egy félszigethez hasonlít, melynek a gerincét az egykori párhuzammű alkotja. Hízás figyelhető meg az alsó sarkantyú alatt is, ahol a sziget szélessége közel kétszeresére nőtt. A két sarkantyú között is egyre több fa bukkant elő, némelyikük valódi "egyfás" szigetként funkcionál és csak alacsony vízállás idején forr egybe a Kácsással. A 2005-ös év volt az utolsó, amikor a 120 éve tartó feliszapolódás zavartalanul formálhatta a dunafüredi Duna part arculatát. 2006-ban ugyanis kikotorták a mellékág alsó 2/3-át, (bár mintha a 2005-ös légifotón is egy sóderszállító uszályt látnánk a mellékágban).

Ez a kotrás a meder szélességén nem, csak a mélységén változtatott, a 2018-as Bing térkép szerint. Az elmúlt évtizedben — a sziget megmentése érdekében végzett erőfeszítéseknek köszönhetően —lelassult a Kácsás hízása, sőt a főágból el is tűnt egy magányos egyfás sziget. 

Az 1884 és 2018 között eltelt 134 év során a Kácsás-sziget hossza és szélessége megduplázódott, területe négy és félszeresére nőtt. A hízás jelentős része 1981 és 2005 között következett be. Ez a negyed század közel akkora mértékű gyarapodást eredményezett mint az ezt megelőző 100 év. Az alábbi táblázat szemlélteti a változás számszerű értékeit (év, hossz, legnagyobb szélesség, terület): 

1884. 420 m, 70 m, 2 ha

1964. 510 m, 90 m, 3,4 ha

1978. 610 m, 100 m, 4,5 ha

2018. 1000 m, 160 m, 9,1 ha

A Kácsás-sziget területe 1964-ben, 1978-ban és 2018-ban.

Hogy mi várható a jövőben Dunafüred egyetlen szigetén? Emberi beavatkozás nélkül a Kácsás minden valószínűséggel tovább fog hízni. Még ha a mellékágat karban is tartják a horgászok, evezősök kedvéért, a sarkantyúk alatt tovább terjeszkedik majd a növényzet. Ennek a terjeszkedésnek különösen kedvez a 2018-ban tapasztalt rendkívül tartós rendkívül alacsony vízállás. A kedvezőbb változáshoz mindenképpen szükséges lenne a párhuzammű megnyitása akár több helyen. Ez azonban elkerülhetetlenül az ártéri erdő kényszerű vágásával járna. 

Zúzmarás Kácsás-sziget

Beköszöntött a zord tél Százhalombatta egyetlen dunai szigetén, a Kácsáson is. A vízzel borított mellékág befagyott, a főági részen a keleti szél a város felé sodorja a gőzölgő Duna páráját, miközben a fákról hulló zúzmara hószállingózás képzetét kelti a párhuzamművel parthoz kapcsolt szigeten. 

A Kácsás-sziget hódoktól lerágott déli csúcsa.

Egyre fogynak a Budapesthez közeli dunai szigetek, amelyen még nem jártunk személyesen. Az egyik utolsó ilyen sziget volt a Százhalombatta Dunafüred nevű városrészében található Kácsás-sziget. Szó már volt róla a blogon Nagy Attila jóvoltából, aki öt éve az Újjáéledő Kácsás-szigetről írt nekünk, de személyesen tíz év alatt először sikerült eljutni ide — akkor is pont télen. 

Matrica római fürdője 

A hódok (?) által letarolt déli szigetcsúcs

A  Kácsás-sziget és mellékága

Zátony törte fel az apadó Duna jégpáncélját

Inkább földmunka, mint meder...

A felső sarkantyú

A párhuzammű átvágása, ahol magasabb vízállás idején vizet kaphat a mellékág

Zúzmara zászlók

Röviden összefoglalva a sziget történetét annyit érdemes tudni róla, hogy a déli szigetcsúcsánál található Matrica római tábor és a hozzá tartozó római fürdő. Talán éppen erről kapta nevét Dunafüred városzrész. Hogy létezett-e akkor a sziget nem tudni. Az biztos, hogy a Kácsás már a XVIII. század végén létezett, az első katonai felmérés már feltünteti. A folyószabályozás valamikor 1884-1911 között pecsételte meg a sziget sorsát, egy hosszú párhuzamművel. Ez a párhuzammű a Damjanich utca végétől indult, itt kapcsolódott a parthoz és tartott egészen a Kácsás északi csúcsáig, ami akkoriban még a dunafüredi Rigó utca magasságában volt. Google térképen a növényzet színe szépen kijelöli a régi és új ártéri erdőket. 

A párhuzammű remek munkát végzett mérnöki szempontból, hiszen terv szerint összeszűkítette a medret a Batta és Tököl közötti medertágulatban, ahol a széles medren a Kácsás-sziget a tököli Urbanovicza-szigettel osztozott. A régi szigetcsúcs és a párhuzammű parti kiindulópontja között lassan feliszapolódott a meder. Hogy egészen pontosak legyünk, kb. az 1960-as évekig lassan, ezután egyre inkább gyorsuló ütemben. A hordalék kiülepedése miatt a mellékág északi részén terjedelmes ártéri erdő nőtt fel a meder helyén. Ez még ma is megvan, annak ellenére, hogy 2006-ban kikotorták a meder alsó 2/3-át, de ez nem sokat ér azzal a szerény, alig 2-3 méter széles nyílással, amit a párhuzamművön vágtak. Ezen a kisvizek nem jutnak át, mint ahogy 2018. december 18-án délelőtt, Budapesten mért 125 centiméteres, apadó vízállásnál sem volt átfolyás.

A mellékág felső szakaszán is volt némi kotrás, bár az így kialakított "mederként" kissé értelmezhetetlen forma leginkább egy építési területre emlékeztet, ahol egyszer végigment egy buldózer és kiirtotta az ártéri erdőt, majd az útjába eső sódert kiszórta a kialakított út két oldalára. Két ilyen nyomvonalat lehet még ilyen térdig hóval borított aljnövényzetben is kinyomozni. A rövidebb és frissebbnek tűnő a felső sarkantyú felett nyílik, a másik, kissé észrevehetetlenebb ettől kb. 150 méterre északra. 

A felső sarkantyú alatt képződött sziget

Közepes vízállásnál (Kb. 160 centiméteres Bp-i vízállásnál) ezek látják el a mellékágat friss vízzel. Ez is több, mint a semmi. Mivel az nem várható, hogy a Duna kiszélesíti a párhuzamművön tátongó lyukakat talán csak abban lehet bizakodni, hogy a kellően magas vízállás kimossa a mellékág felső részén felhalmozódott tekintélyes mennyiségű sóderes üledéket. 

Hogy a Kácsás-sziget minél tovább megőrizhesse a sziget mivoltát.