Áttűnés - Átszakadó kanyarulatok

Leghűségesebb olvasóm, Édesanyám emlékének

Előtte. Plan eines Theils des Donau Stroms von ober Fadd bis Batta [S 12 - Div. XIII. - No. 406.]
(Keletre tájolva)

Mai bejegyzésünk témája egy különleges folyókanyarulat, a Taplós lesz. Több szempontból is érdeklődésünkre tarthat számot, annak ellenére, hogy országos viszonylatban egy elfeledett folyókanyarulatról van szó. 

1. A Taplóson három település; Tolna, Bogyiszló és Szekszárd osztozik. A kanyarulat északi partja Tolnáé, a déli Szekszárdé, a középső része pedig Bogyiszlóé, amelyről illik tudni, hogy ez egy eredetileg Duna-Tisza közi település volt, csak 1843-1852 között került át a Dunántúlra, miután Tolna mezővárostól a folyószabályozás végleg elvette a Dunát. Ezt megelőzően a taplósi félsziget is a Duna-Tisza közéhez tartozott, de az jó 30 évvel azelőtt már elvesztette.
2. A Taplós volt az első kanyarulat amelyet 1811-ben a Tolna megyei szabályozás során  Schnemann József tervei szerint átvágtak. Azért esett a választás erre a kanyarulatra, mert a Taplósnál a Duna már-már tiszai jellegű kanyarulatot alakított ki, rövid távon belül jelentős irányváltásokal. 
3. A Taplós a magyarországi Duna "legélesebb" folyókanyarulata volt, legalábbis azok közül, amelynek bármi nyoma fennmaradt. A hidrológia az ilyen kanyarulatokat "átszakadó kanyarulatnak" nevezi, ahol a szomszédos kanyarulatok ívei a mederszélesség kétszeresénél rövidebb távolságot adtak ki. Az ilyen folyószakaszok tökéletes helyszínei a jégdugók képződésének azaz a jeges árvizek keltetőinek is nevezhetjük. Mivel a korabeli folyószabályozás elsődleges szempontja a jégdugók kiküszöbölése volt, nem véletlenül esett a választás a Taplósra, annak ellenére, hogy feltehetőleg pár éven belül egy nagyobb vízállás amúgy is átszakította volna a keskeny földhidat. 
4. A Talpós alsó szakaszán ma már a Sió folyik keresztül. A Sió eredetileg Szekszárdnál délre fordult és valahol Bátánál veszett bele a Dunába annak árterén, de a szabályozás révén medrét 1854-ben egy 3 kilométer hosszú mesterséges csatornában a lehető legközelebbi Duna mederbe vezették bele, amely a messzi nyugati kanyargása miatt a Taplós lett. 

Az 1811-es átvágás után a Taplós szinte azonnal holtággá vált; mai hivatalos neve a Taplósi Holt-Duna, medre és a levágott félsziget számos növényritkaság otthona. 

Utána. Delinatio transectionis Danubialis anno 1811 in ... Comitatu... [S 12 - Div. XIII. - No. 448:2.]
(Keletre tájolva)

Azonban létezik Magyarországon még egy (ezen kívül) hasonló paraméterekkel rendelkező, átszakadó folyókanyarulat, amely azonban jóval kevésbé ismert és dokumentált része a Dunának. Ez a kanyarulat Makád mellett rejtőzik egy nádas mélyén és alakja miatt Kengyelesnek hívják. Míg a Taplós kanyarulata 90 fokot zárt be a Dunával, azaz déli irányból nyugat felé kanyarodott, addig a Kengyeles kanyarulata 180 fokot zárt be a folyóval, azaz déli folyásirányát északira változtatta. Legalábbis a mai állapotokhoz viszonyítva, ugyanis a Kengyeles-Duna már a térképészet térhódítása előtt természetes módon lefűződött a főágról. Éppen ezért a történetére csak következtetni lehet. 

1968. Makád-Kengyeles

Makádnál a Duna sorozatos mederváltoztatásai és az áradások alaposan átformálták a tájat. A domborzati viszonyok és a régi térképek arra engednek következtetni, hogy a Kengyelesbe akár több irányból is érkezhetett ideiglenesen Duna-víz. Északról a főágból, délről, az egykori lefűződött medren át, valamint keletről, Ráckeve és Becse irányából, a Soroksári-ág árvizei révén. Ez utóbbi ág ugyancsak tanulmányozható a Csepel-sziget 1728-as térképén. 

Később a Duna nyugatról is nekiállt erodálni a Holt-Kengyelest és a Pártás-sziget mellékága majdhogynem újra birtokba is vette a régi medret. 

Charten von denen ka[mmer]al Dörfern Loore, Becse und Mákad ... [S 11 - No. 830:91.]

Nem tévedünk nagyot, ha azt állítjuk, hogy egykor a makádi Kengyeles a Duna kanyargása révén a Dunántúl területéről szakadt át a Csepel-szigetre, valahogy úgy, ahogy a Taplós került át a Dunántúlra. Bár ez a jelenség a magyar Duna-szakaszon szinte minden átszakadó kanyarulatra igaz.  

Ajánlott olvasmányok a témához:

• http://elbiferrum.blogspot.com/2011/11/taplos-korul.htmlhttp://elbiferrum.blogspot.com/2011/03/gemenc-holtagak.html
• http://elbiferrum.blogspot.com/2014/02/a-gemenc-kistajainak-rovid-tortenete.html
• https://www.studocu.com/en/document/szegedi-tudomanyegyetem/hidrogeografia-hidrologia/summaries/hidrogeografia-minden-fogalom/2349799/view
• http://www.termeszetvilaga.hu/szamok/tv2008/tv0801/neboj.html

"Traján hídjából" kocsma — a dunakeszi Révcsárda története

"A Dunaparton egy római hídfő: Traján hídjának romjai láthatók." 

A dunakeszi révcsárda képeslapon (forrás) 

Egészen a múlt hónapig fogalmam sem volt róla, hogy Dunakeszin is volt egy révcsárda. Így utólag magától értetődőnek tűnik, hiszen bizonyíthatóan a római kor óta igencsak fontos dunai átkelőhely működött a Szürkő-sziget alatt. Az átkelőhelyről, a római romokról, a szemközti horányi csárdáról, sőt a Szürkő szigetről is írtam már a Dunai Szigetek blogon, most a dunakeszi révcsárda történetével válhat teljessé a dunai átkelőhely leírása. 

2005 óta nem egy alkalommal volt szerencsém részt venni a Magyar Nemzeti Múzeum régészeivel a dunakeszi kikötőerőd feltárásán (azaz a kezdő, 1931-ből származó idézetben tévesen szereplő Traján hídjánál). Legutóbb idén októberben, amikor is az ebédünket ill. a déli kávét a közeli Rév büfében költöttük el, ami pár éve költözött fel a révhez vezető lehajtó melletti — azóta már lebontott —faházból a mai helyére. Pár tíz méterrel feljebb bukkantam rá az emléktáblára, ami az egykor itt állt révcsárdának állít emléket. Ezt az emléktáblát 2016. őszén avatták fel a csárda egykori támfalán, a helyi Tóth Mariska Hagyományőrző Alapítvány kezdeményezésére. Szerencsére az emléktáblán kívül számos más forrás is megőrizte a révcsárda történetét. 

A Fótról Szentendrére vezető nyílegyenes út a II. kat. felmérésen. (mapire.eu)

A dunakeszi révcsárda a Rév utca 6-8 házszám alatt állt egykor, ahol ma két családi ház osztozik a telkén. Keletről stílusosan a Római utca határolta. Ezek a mai paraméterek. Ha kétszáz évvel ezelőtt jártunk volna erre teljesen más szempontok alapján kellett volna beazonosítani az elhelyezkedését. Akkoriban a környéken mindössze két épület állt a Duna fölé magasodó homokdombok láncolatán Dunakeszi és a Gödi csárda között. A csárdán kívül létezett még egy Grassalkovich (I.) Antal idejében létesített uradalmi malom is észak felé, Göd irányában amelyet a Csomád felőli dombokról érkező talaj és csapadékvíz hajtott a Malomárokban. Ilyen geológialiag előrejelzett árokból hármat is találtunk ezen a körülbelül 3 kilométeres partszakaszon: északon a Szakáts-kerti árok jelezte a határt Göd és Dunakeszi között, tőle délre volt a Malomárok, majd következett a harmadik a Csurgó. A Csurgó árka egyes feltételezések szerint a római kikötőerőd északi, természetes "vizes" árkát képezte. Az erőd egykori déli árka lehetett a Rév utca, amely mélyen bevágódva fut le a révátkeléshez. E déli árok felett épült meg egykor a dunakeszi révcsárda, azaz elmondhatjuk, hogy gyakorlatilag a kikötőerőd belterületén épült fel, a Rév utca, Római utca és a Csurgó árok által körülölelt dombon. 

A rév és környéke a Szürkő-zátonnyal, 1930-ban

Hogy mikor épült fel a révcsárda, nem tudni. Amit biztosan tudunk, hogy Grassalkovich Antal uradalmi idejétől már biztosan állt a Révcsárda. Az 1747 szeptember 29-én keltezett Grassalkovich féle úrbéri szerződés arra enged minket következtetni, hogy valamiféle épület már azelőtt is állhatott az átkelőnél (Dunakeszi Monográfia I. kötete - A kezdetektől 1910-ig):

"Sexto. A fél esztendőbéli korcsma a faluba ugy mint a 1ma Aprilis Sz. Mihály napigh, a külső vendégh fogadó pedigh egiszlen a rével, s minden jövedelmével az uraságh számára reserváltatik."

Legvalószínűbb az, hogy már a török időkben is állhatott valami fogadó itt a Duna partján, amit aztán az átvonuló hadak időről időre felprédálhattak. 1686 után állandósulhatott végre a működése, ahogy a Vác és Pest közötti homoksivatagba lassan visszaköltözött az élet.

Két leomlott római falmaradvány a révcsárda és a római kikötőerőd alatt
(Erősen photoshop-gyanús hajóval — Hungaricana.hu)

Egy másik érdekes kérdés, régészeti szempontból talán fontosabb is a keletkezés idejénél az, hogy miből épült ez a kocsma? Ezt valószínűleg már sohasem fogjuk megtudni. Talán ha Rómer Flóris 1877-ben, amikor egy napra leugrott Dunakeszire felmérni a római kikötőerőd felszínen látható romjait megkapargatta volna a csárda falát elképzelhető, hogy abból kikandikált volna néhány két láb hosszú római bélyeges tégla, vagy már a római erődbe is másodlagosan beépített római kváderkő, esetleg sírkő. 

Azt tudni a feltárásból, hogy a kőben szegény vidéken a római romok egyféle kőbányaként szolgálhattak a környék nagyobb építkezésekhez. Nagyon is elképzelhető, hogy a révcsárda tulajdonosai éltek a lehetőséggel és kibányásztak ezt-azt az alig pár méternyire lévő romokból ha kőre volt szükség egy bővítéshez vagy javításhoz, de mivel a révcsárdát már elbontották talán csak a régi támfal vizsgálata kínálhat választ erre a kérdésre. 

A dunakeszi révcsárda. 1961. december 2. (fentrol.hu)

A Duna-menti csárdák jellemzően kereskedelmi utak metszéspontjában jöttek létre, olykor a lakott településektől kilométerekre. Dunakeszi esetében az egyik irány az észak-déli, azaz a dunai hajóvontatók útvonala, a másik pedig a Szentendrét a Szentendrei-szigeten keresztül a balparttal összekötő — a mainál ekkor még jóval fontosabb — útvonal volt. Itt (vagy a szemközti oldalon, a horányi révcsárdában) pihentek meg a hajósok, váltottak lovat az úton lévők, cserélték ki az információkat a távoli vidékek utazói. 

Ez a helyzet fokozatosan változott meg. A XIX. század derekától a vasút felépülésével, a gőzhajók megjelenésével a rév veszíteni kezdett a jelentőségéből. Ezt a hanyatlást csak részben ellensúlyozhatta az 1920-as években fellendülő vízisport-kultúra, amikor is a hajóvontatók helyét már evezősők, strandolók vették át. A Puskás család által üzemeltetett csárda mellett további épületek bukkantak fel a vízparton, például a Hunnia telep. A környező területeken, a Révdűlőn pedig megjelentek az első állandó lakosok, az 1930-tól kezdődő parcellázásoknak köszönhetően. 

Érdekes módon ez a népességrobbanás nem tudta fenntartani a csárdát. A révcsárda a világháborút követően még egy ideig üzemelni tudott az államosítás ellenére. Ebből a korszakból több újságcikk is fennmaradt, közülük egyik sem vetítette előre a csárda sorsát. 

A legkorábbi fennmaradt kép a révcsárdáról. http://dkvk.hu/adatbazisok/hfa/revcsarda/

"Dunakeszin, a Duna partján közvetlenül, [1957.] július 27-én, szombaton este nyitják meg a földművesszövetkezet Révcsárdáját. Hideg, meleg ételeket, italokat kaphatnak a szórakozni vágyók, sőt hétvégeken, szombat, vasárnapi napokon vidám zene hangjaira táncolhatnak a vendégek. A Révcsárda megnyitását különösképpen indokolja az a körülmény, hogy hétvégeken 8—10 ezer kiránduló is felkeresi ezt a helyet, mely szemben van Surány-szigettel [sic!]." (forrás)

Ez nem a révcsárda épülete csak a reklámja (forrás: Révész István Helytörténeti Gyűjtemény)

"A dunakeszi révnél kelünk át Horányba. Nagy meglepetés a dunakeszi révház: ragyogó tisztaság, vadásztrófeák, képek, falvédők a falon, terítő, rádió. Barátságos ez a kis révház." [1958. júl 31.] (forrás)

A kibővített révcsárda 1962 szilveszterén. (forrás: Révész István Helytörténeti Gyűjtemény)

"Hasonlóképpen zenés étterem lesz a dunakeszi Révcsárdából is, amelyet szintén újjáalakítanak, kibővítenék és nagy kerthelyiséget is építenek hozzá. Ezekhez a munkálatokhoz azonban csak a most megrendelt tervrajzok elkészülte után kezdhetnek hozzá. A vállalat reméli, hogy jövő év tavaszán megnyithatja az átalakított csárdát." [1962. augusztus 15.] (forrás)

A révcsárda hűlt helye. 1976. május 5. (fentrol.hu)

Az 1960-as években a csárda elveszítette több mint két évszázados funkcióját, falai közé szegény családok költöztek, akik az évek során olyannyira lelakták az épületet, hogy 1975-ben végül lebontották. Hűlt helyét a fentrol.hu rákövetkező évben készült légifotója örökítette meg. 

Alig száz év alatt döbbenetesen átalakult az itteni táj. Akkor még egyetlen épület állt csak itt, ma meg már ezrek lakóhelye, a Révdűlőn gombamód szaporodnak a társasházak. Már az ásatáson is beszéltünk róla, hogy milyen jó lett volna annak idején Rómer Flórissal bejárni a dunakeszi kikötőerőd romjait. Sokkal egyszerűbb lett volna sokkal több mindent feltárni. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy a római emlékek még megvannak, a mai napig látogathatók, sőt a kikötőerőd jövőre talán már a világörökségi címet is elnyerheti, miközben a talán római kövekből is épült csárdából semmi nem maradt az utókor számára.  

Ennyi maradt a csárdából, meg a támfal, amin áll.

A Dunakeszi csárda sorsa tipikus történet, szerte a Dunakanyarban több más csárda is hasonló sorsra jutott. Eltűnt Vácott a Buki csárda, szemközt tahitótfaluban lerombolták a Pokol csárdát, Sződligettel szemben nyomtalanul felszívódott a Somos, pár év múlva összedől a valószínűleg ugyancsak részben római romokból épült horányi csárda is. A környéken egyedül a IV. kerületi Megyeri csárda maradt fenn eredeti funkciójában. 

Kár értük.

Végezetül arra szeretnénk kérni kedves olvasóinkat, amennyiben otthon van esetleg elfekvőben egy fekete-fehér fénykép az egykori dunakeszi )vagy bármelyik másik) révcsárdáról, küldjék el nekünk a blog címére!

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://www.dunakanyar.hu/fenykepgaleria/130_Dunakeszi1950-1990.html
• http://epa.oszk.hu/03000/03093/00009/pdf/EPA03093_dunakeszi_2010_3.pdf
• http://dunakeszipost.hu/amit-meg-nem-tudtal-a-dunakeszi-revrol/
• http://dunakanyarregio.hu/index_article.php?cikk=7129

Rendhagyó árvízi emlék az Újpesti vasúti hídon

Vajon mióta hever ez az uszadékfa az Újpesti vasúti híd harmadik pillérén, a Népsziget felőli oldalról számolva?

Árvízi emlék az Újpesti vasúti hídon

2019. november 14-én hívták fel a figyelmemet erre a meglepő jelenségre, amely mellett bárki más simán elsétált volna. A népszigeti parttól viszonylag messze van; 210 méterre, ha a hídon járunk akkori igencsak ki kell hajolni, hogy lássuk az északi oldalon. A vízről sokkal egyszerűbb észrevenni. De miért fontos ez a fadarab, hogy egy külön bejegyzést szenteltünk neki?

Valójában két fa is látható a képen, az egyik egy holt, a másik pedig nagyon is élő fa. A jelenben a holt fával foglalkozunk, de a híd karbantartójának az élő fa jóval több gondot fog okozni a közeljövőben.

A holt fa jelentőségét pedig az adja, hogy hacsak valaki nem a hídról dobta oda, akkor sehogy máshogy nem kerülhetett a hídpillérre, csakis a 2013-as rekordárvíz idején. Ebben az esetben pedig a fa Magyarország egyik legkülönösebb árvízi emléke.

De miképpen lehetünk ennyire magabiztosak abban, hogy ezt pont a 2013-as rekordárvíz tette a mai helyére? 

Ehhez tudni kell, hogy milyen tengerszint feletti magasságban található ez a fa és ez a magasság hogyan viszonyul az árvízszintekhez. A PannonRIS szerint, amely honlap a hajósoknak szolgáltat adatokat, az Újpesti vasúti hídnyílás magassága 7,85 méter LNHV felett. Ugyanezen a honlapon található egy 9,5 méteres érték is, de ez mindenféle viszonyítási pont nélkül áll, azaz nem tudjuk mihez képest 9,5 méter. Az előző magasságadathoz is tisztázni kell mi is az és mekkora az LNHV. Tankönyvi definíció szerint a legnagyobb hajózási vízállás:

Egy adott vízmércéhez tartozóan a vízmérce körzetében a hajóútban elhelyezkedő műtárgyak (hidak, zsilipkapuk, átfeszítések, stb.) tervezésekor a hajóút űrszelvénymagasságát biztonsággal meghatározó, mértékadó alapszintnek tekintett vízállás. A Dunabizottság ajánlása szerint a LNHV az adott vízmércén mért 1%-os tartóssággal előforduló vízszintet jelenti, azaz azt a vízállást, amelynél nagyobb vizek az év 365 napjából csupán kevesebb mint 4 napon keresztül mérhetők az adott vízmércén. (forrás)

A PannonRIS 668 centiméterben adja meg az LNHV értékét, amit az Újpesti vasúti hídtól 8 folyamkilométernyire folyásirányban található budapesti Vigadó téri vízmérce szerint kell érteni. A budapesti hidak mindegyikére ez az LNVH érték érvényes.

"Ha a vízállás a legnagyobb hajózási vízszintet eléri, vagy bizonyos mértékben meghaladja, az adott víziút-szakaszért felelős hatóság biztonsági okokból ideiglenesen felfüggesztheti a hajózást az érintett szakaszon."

2013. június 9-én és 10-én a Vigadó térnél 891 centiméterrel tetőzött a Duna (LNV), azaz 223 centiméterrel haladta meg az LNHV-t.

Most már csak azt kellene kideríteni, hogy ez a két érték pontosan milyen vizállást rajzolt az Újpesti vasúti híd pilléreire. Hiába kerestem a hídról a tetőzés időpontjában készült képet, ilyet nem találtam. Szerencsére 2013. június 5-én reggel éppen a Népszigeten fényképeztem, a megnyitott mappában pedig ez a kép lapult:

2013. június 5. reggel 7 óra 670 cm körüli Vigadó téri vízállás

Egy elmentett Hydroinfós vízálláselőrejelzés szerint aznap ebben ez időpontban 670 centiméter volt a vízállás Budapesten, azaz szinte centiméterre pontosan megegyezett az LNHV-val. Ekkora vízállásnál nem kerül még víz alá az a kiugró rész, ahol a fadarabunk megpihent. Azaz ennél magasabb vízállás idején kerülhetett oda. Mivel ép ésszel belátható, hogy nem kerülhetett oda a fa a tetőzés előtt — hiszen az emelkedő vízállás egyszerűen továbbsodorta volna — ezért azt az apadás első napjaira kell tennünk. Ha az archív hydroinfón rákeresünk a 2013-as évre, láthatjuk, hogy a vízszint Budapesten valamikor  június 14-15-én esett újra az LNHV alá. Tehát a fa valamikor 2013 június 10 és 15 között (legvalószínűbb, hogy június 13-án) kerülhetett a helyére, létrehozva ezzel egy "természetes" árvízi emléket.

De honnan tudhatjuk, hogy ez az árvíz és nem egy másik hozta magával a fát?

Ugyancsak a vízállás adatokból. 2013 előtt nem kerülhetett oda, mert a rekordárvíz elmosta volna. Utána pedig azért nem kerülhetett a helyére, mert az elmúlt 6 évben nem volt olyan áradás a Dunán, ami meghaladta volna az LNHV értékét. 

Hacsak valaki (valami madár) nem piszlálja le, ezt a fát csak a következő rekord(közeli) árvíz fogja elmozdítani. 

Savoyai Jenő szigetei

85. L. F. Rosenfelt: Csepel-sziget 1728. évi térképe. Fotómásolat Pest megye műemlékei (Szerk. Dercsényi Dezső) II. 8. lapján [Sok helyen teljesen olvashatatlan. A térkép bal oldalán föl vannak sorolva a Csepel-szigetet körülvevő kisebb szigetek nevei, de közülük egyet sem lehet elolvasni.]

Ez a bekezdés olvasható az 1982-ben megjelent Hajdú Mihály első átlapozás után a laikusok számára borzasztó unalmasnak tűnő "A Csepel-sziget helynevei" c. kötetében a forrásként használt művek felsorolásában. Jó hírünk van, az olvashatatlan részek immár olvashatóvá váltak.

A könyv megjelenése idején még elképzelhetetlen volt az az információbőség, amely manapság lehetővé teszi, hogy ne olvashatatlan fotókópiákról próbáljunk helyneveket kisilabizálni, hanem otthon a fotelből böngészhessünk régen elfeledett térképeket. Információbőség ide vagy oda, a Hajdú Mihály által hiányolt térkép nem egy online adatbázisból bukkant elő, hanem a Rubicon folyóirat legfrissebb (2019/11.) számának belső borítójáról. Ez a tematikus kiadvány amúgy Buda visszafoglalásáról szól, de mivel Rosenfelt nem csak a pest-budai és ráckevei látképet ábrázolta, hanem Savoyai Jenő csepel-szigeti uradalmát is így valamit mi is hozzá tudunk tenni a Dunai Szigetek blogon Hajdú Mihály a maga nemében monumentális művéhez, miközben régen eltűnt dunai szigetek élednek újjá a szemünk láttára.

Lássuk először mi is az, ami miatt ez az 1728-as térkép ilyen fontos! Elsősorban azért, mert A-tól W-ig jelöl szigeteket a térkép bal oldalán olvasható jelmagyarázatban. Ha valaki fotókópián látja mindezt, de mindeközben képtelen elolvasni joggal lehet bosszús. Egészen más bosszúság az, amikor már el tudja olvasni a szöveget, de az első ránézésre semmiféle plusz információval nem szolgál. A jelmagyarázat ugyanis — kevés kivételtől eltekintve — a szigetek 291 évvel ezelőtti hasznosításáról számol be:

A. Die Grosse Haubt Insul Csepeliense
B. eine Hey Insul
C. ein kleine wald Insul
D. Haraster wald Insul
E. Szt. Miklosser obst Insul
F. ein kleine wald Insul
G. zwey wald Insul
H. Obst und wald Insul
I. obst Insul auf Beergg
K. wetzer obst Insul
L. Grosse obst und wald Insul
M. Grosse wald Insul
N. Grosse wald Insulen
O. Adaner Insul
P. Marast und wald Insul
Q. Ertschiner Insul
R. Grosse ofaluer obst Insul
S. Zwey Kleine wald Insul
T. Insul auf Hansbeck
V. Insul auf etetting geherig
W. die Schene obst und fasan Insul Harosch

Ugyanis: Hey: széna, azaz kaszáló, Obst: gyümölcsös, Wald: erdő + Morast: mocsár. Voltak olyan szigetek, mint pl. a Háros, ahol többféle hasznosítás fordult elő. A hasznosítás formáiban nem nagyon volt különbség a Duna két ága között. Tulajdonnévvel a szigetek kevesebb mint harmada rendelkezik.

A bejegyzés tulajdonképpen itt véget is érhetne a tények közlésével, azonban a szigetek mai állapotának vizsgálata kihagyhatatlan ziccer lenne a művelődés focipályáján. (Van itt egy másik ziccer is a térkép és a Csepel-sziget helynevei kapcsán, de azt egy különálló bejegyzésben fogjuk lecsapni hamarosan!)

A felsorolásban szereplő 21 nagybetű összesen 26 szigetet takar. Legtöbbjüket egyszerűen be lehet azonosítani nem csupán a nevük, de akár az elhelyezkedésük alapján is. Ez azt is jelenti egyben, hogy ezek a szigetek jelenleg is léteznek. Néhányukat ugyancsak be lehet azonosítani, főleg a rájuk vonatkozó cikkeink ismeretében. És előfordul néhány olyan sziget, ahol utána kellett nézni pontosan melyikről is van szó tulajdonképpen. Továbbá vannak olyan ma létező szigetek, amelyek ebben a felsorolásban még nem szerepelnek.

N. avagy az egykori Pártás-sziget Makád mellett (1839) forrás

A. Die Grosse Haubt Insul Csepeliense — Csepel-sziget
B. eine Hey Insul — Gubacsi-sziget
C. ein kleine wald Insul — Molnár-sziget
D. Haraster wald Insul — Haraszti-sziget, más néven Közönséges-sziget
E. Szt. Miklosser obst Insul — Szigeti erdő, más néven Kis-sziget, ma a település beépített része
F. ein kleine wald Insul — Gulyásicza-sziget, Szigethalom mellett
G. zwey wald Insul — Csupics-sziget és a Domariba-sziget
H. Obst und wald Insul — Angyali-sziget
I. obst Insul auf Beergg — Balabán-sziget [Beergg=Pereg]
K. wetzer obst Insul — Becsei-sziget
L. Grosse obst und wald Insul — Somlyó-sziget
M. Grosse wald Insul — valószínűleg az Alsó- vagy Dabi-sziget
N. Grosse wald Insulen — eltűnt szigetek Makád és Lórév között, az egyik a Pártás-sziget
O. Adaner Insul — Adonyi Nagy-sziget
P. Marast und wald Insul — Mára eltűnt Besnyő- és Godányi-sziget
Q. Ertschiner Insul — Ercsi-sziget
R. Grosse ofaluer obst Insul — Újfalusi-sziget
S. Zwey Kleine wald Insul — Urbanicza- és Battai-sziget (utóbbit elkotorták)
T. Insul auf Hansbeck — Beliczay-sziget, Érd
V. Insul auf etetting geherig  — Egy eltűnt sziget Tétény és Érd között. (Etetting=Tétény?)
W. die Schene obst und fasan Insul Harosch — Háros-sziget

P. avagy a Besnyő és Godányi-sziget (1880 körül) forrás

Rosenfelt 1728-as térképe nem az első, amely a Csepel-szigetet és a körülötte található szigetvilágot ábrázolja. Jelentőségét a 21 pontos névanyag adja. Mivel az 1700 körül felmért, majd 1726-ban kiadott Marsigli térképein nem szerepel a szigetekre vonatkozó névanyag, ezért pillanatnyilag ez a térkép tűnik a legkorábbi állapotnak, amelyet a Duna ezen szakaszáról ismerünk.


Ezen a linken böngészhető a térkép teljes életnagyságában:
https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar/581/view/?bbox=-365%2C-4908%2C3474%2C-3207

Erre be az erdőrezervátumba!

Az 1930-as években épült párhuzammű vezet az Erebe-szigetek felé (fortepan #91528 UVATERV 1955.)

Gönyű alatt, a Mosoni-Dunával kiegészülő főág az egyik pillanatról a másikra figyelemre méltó módon elterebélyesedik. Gönyűnél még csak 400-420 méter széles meder folyásirányában alig egy kilométerrel lejjebb már meghaladja az 1100 métert. Ilyen medertágulat nem létezhet sziget(ek) nélkül. És a szigetek manapság már nem létezhetnek folyószabályozási művek nélkül. Mostani bejegyzésünkben egy szép, íves párhuzammű történetét járjuk be és egy egyedülálló erdőrezervátumét, ahol természetvédelmi beavatkozáson kívül semmi más gazdálkodás nem folytatható. 

A fenti kép ugyanonnan fényképezve 63 évvel később

Habárn Gönyűhöz közelebb van, a medertágulat közigazgatásilag Nagyszentjánoshoz tartozik. Egykor talán még szélesebb lehetett, ugyanis a szentjánosi Duna-parton a Likócs és a Paprét is egykori Duna-meder volt, amely fölött az ármentes magaspart húzódott nagyjából az 1-es úttal párhuzamosan. Mindkét terület ártér volt, talán a történelmi időkben talán még szigetként is funkcionálhattak. Ezen az árterületen keresztül éri el a Dunát a Cuhai Bakony-ér, amely a Bakony vizeit vezeti a folyóba. A torkolattal szemben három nagyobb névvel is ellátott sziget, valamint bizonytalan számú sóderzátony helyezkedett el. Gönyű felől ezek sorban a Kis-, a Nagy-Erebe és a Macska-sziget voltak. Az Erebe név eredete a múlt homályába vész, magyarázták azzal is, hogy a török elől menekülő gönyűiek kiáltozták a töröknek, hogy "Erre be!" amikor csapdába akarták őket csalni az ártéren.  

AZ utolsó természetes állapot és az új szabályozási művek Gönyű alatt, 1911. 

1896-ig maradhatott viszonylag érintetlen a táj. Ekkoriban már zajlott a Szigetköz szabályozása, amelynek egyik utolsó mozzanata volt az Erebe-szigeteket körülölelő párhuzammű megépítése, amely a neve ellenére nem mindenhol volt párhuzamos a sodorvonallal. A likócsi partról induló kőszórás körülbelül 45 fokos szöget zár be a sodorvonallal; azzal a céllal épült, hogy a középvíznél kisebb vizek ne juthassanak ki a mellékágba, hanem inkább a főágban szolgálják a hajózás érdekeit. Azaz a Erebe-szigetek mentén folytatott beavatkozás elsősorban a hajózás érdekét szolgálta, kisebb részben pedig a jégtorlaszok kialakulásának megakadályozása volt a feladata. A párhuzammű nem volt folytonos, a Macska-sziget felett hagytak egy rést rajta, amely alaposan átlalakította a sziget arculatát. Az itt bejutó víz "alul" ki tudott folyni, ugyanis a már Ács település területén elvégződő kőszórás itt nem kapcsolódott a parthoz. Ebben az öblözetben alakult ki alig száz év alatt egy igen komoly feltöltődés, amely a szigetek meghízásával és a vízfelületek alapos csökkenésével járt együtt. 

A három kilométer hosszú kőszórás. cca. 1930.

Azonban nem csak feltöltődés zajlott a párhuzamművek tövében, hanem jelentős elmosódás is. Ennek legtipikusabb példáját az 1930-1962 között bekövetkezett változásokon tanulmányozhatjuk; egészen pontosan a Macska-sziget nyugati csúcsán. Eredetileg egy keresztgát kapcsolta a szigetet a párhuzamműhöz, legalábbis 1930-ban még ez a helyzet. Aztán 1962-ben ez a keresztgát már a semmibe lóg; a párhuzammű résén bezúduló víz teljesen eltüntette a Macska-sziget felső harmadát, a maradékot pedig betolta a keresztgát mögé. Nem csak a párhuzammű felső csúcsánál jelentkezett kimélyülés, de az élesen délre kanyarodó Duna belemart egy kanyarulatot a nagyobbik Erebe-szigetbe. Később, aholy a főág tovább mélyült és az árvizek egyre több szervesanyagot hordtak be a kőszórás mögé, úgy írta felül a növényzet az 1962-os meder morfológiáját.

Rés a párhuzamművön. 1962. fentrol.hu

Újabb 30 év elteltével a zátonyok már beerdősültek, nem csupán a kőszóráson belül, de annak a külső íve mentén is. Az egykori kimosott mélyedések feltöltődtek, a mellékágak egyre keskenyebbé és egyre sekélyebbé váltak. Mindeközben a sziget közepén az egykori legelők helyén nemesnyáras ültetvényt látunk, melyek szegélyét puhafás ártéri erdők alkotják. Mint ahogy egy kukoricatáblát sem nevezzük mezőnek, úgy a nemesnyárast sem nevezzük erdőnek. A jelentős kiterjedésű ültetett nyárfák ellenére az Erebe-szigetek 2000 óta erdőrezervátumként vannak nyilvántartva, mint a Pannonhalmi Tájvédelmi Körzet része. 

Az Erebe-szigettenger 1990. október 29. (fentrol.hu)

2015-ben az rezervátum 64 hektárra terjedt ki, belátható azonban, hogy ez a terület folyamatosan növekszik a nyílt vízfelület rovására. Kizárólag magterületből áll, a védőövezetet maga a Duna biztosítja. De lássuk először, mi is az az erdőrezervátum!

2001-ben összesen 71 erdőrezervátum volt Magyarországon, az Őrségtől Zemplénig, az Erebe-szigetektől Szegedig szerte az országban (a teljes lista itt található). Erdőrezervátumok magterületein mindenféle emberi gazdálkodás tiltott, annak érdekében, hogy a terület emberi behatástól mentesen fejlődhessen. Ez alól kivétel a tudományos, ill. természetvédelmi beavatkozás, ami az Erebe-szigetek esetében azt jelenti, hogy őshonos tölgyfákra és kőrisekre cserélik a folyamatosan elöregedő nemesnyár-ültetvényt. Az erdőrezervátum program célja:

• az erdők természetes életének, változatos szerkezetének, hosszú távú folyamatainak, és gazdag élővilágának megismerése
• Magyarország tájait és jellemző erdőtársulásait képviselő erdőállományok - európai rendszerbe illeszkedő - országos hálózatának kialakítása és megőrzése
• az ismeretek bemutatása és közvetítése a természetvédelem, az erdőgazdálkodás és a természeti értékeink iránt fogékony társadalmi csoportok felé

Az Erebe-szigetek keleti irányból (googleearth 2018.)

Nagyszentjános Duna-partján az egyik szemünk sír, a másik pedig nevet, hiszen a párhuzammű mögött folyamatosan és fokozatosan tűnik el az egykori Duna-medrek labirintusa, azaz a nyílt vízfelület, amely a hely jellegzetes hangulatát adja. Nem marad zátony kopaszon, a növényzet szukcessziós folyamatai nyomán az élőhelyek változatossága is csökken. Mindeközben örülhetünk, hogy a 64 hektáros, közvetetten az emberi tevékenység által létrehozott háborítatlan erdőrezervátum ezzel párhuzamosan bővül. A feltöltődés nyugaton előrehaladottabb állapotban van, hiszen a hordalék először itt ülepedik ki, az ártéri erdő nagy részét megköti, míg az alsó szakaszon ez a folyamat lassabban megy végbe. De mindenképpen végbemegy, előbb-vagy utóbb, magával hozva majd a költséges mellékág-rehabilitációs beavatkozásokat.

Irodalom:
https://www.erdorezervatum.hu/Erebe-szigetek
https://www.gonyu.hu/images/dok/Egy%C3%A9b/Gonyu_kincsei_HU.pdf

Üledékhiány Dunakeszin

A Duna mentén jelentkező üledékhiányról már sokat írtunk, jártunk ezzel kapcsolatos konferencián is, ez a mostani bejegyzésünk elsősorban figyelemfelkelés céljából íródott egy dunakeszi példán. Hogyan ismerhetjük fel az üledékhiányos szakaszokat, milyen jellemzői vannak, miért okozhat problémát? 

Dunakeszin, a Szürkő-szigettel szemközti parton, a Csurgó torkolatánál a kerékpárúttal párhuzamosan tipikus és látványos üledékhiányos partszakaszt találunk. Itt nem csupán arról van szó, hogy hiányzik némi sóder a fák gyökerei közül, hanem arról, hogy az üledékhiány emberi létesítmények állékonyságát is veszélyeztet(het)i. A Dunakeszi helyzet egyáltalán nem egyedülálló, ez a bejegyzés játszódhatna bárhol máshol is a magyar Duna-szakaszon. 

A horányi révnél már eltűnik a recens hordalék alatt az a 30 millió éves agyagréteg, amely az alsógödi révig tartó magaspart feküjét adja. Ez a réteg sok helyütt a felszínen is előbukkan, ami azt jelenti, hogy a Dunának ezen a szakaszán nem található dunai hordalék; a folyó közvetlenül az oligocén tengerben lerakódott agyagos üledéken áramlik. Ez az agyagréteg is folyamatosan pusztul a nedvesedés-kiszáradás miatt zajló aprózódás miatt. Az összetöredezett agyagból nem alakulhat ki üledékborítás; a dunakeszi partfalat megközelítő sorodorvonal és a hajózás által keltett állandó hullámzás révén ezt az agyagos szemcsemérettartományt a folyó azonnal elhordja.

Nem csak a legkisebb agyagos szemcseméretű hordalékot hordja el a folyó, hanem a homokot és az aprókavicsot is. A hullámzás folyamatosan mozgatja ezt a hordalékot, ez a mozgás a kötött részeket is megbontja azáltal, hogy a szemcsék egymáshoz ütődnek. Az üledék elmosódását a partmenti növényzet gyökérzete csak lassítani tudja, de nem akadályozhatja meg teljesen.

Sok más oka is van az üledékhiánynak; a hajók által keltett hullámzáson kívül megemlíthetjük például a mellkéfolyók csökkenő hordalékszállítását, a felsőbb szakasz duzzasztóműveit, valamint az ipari mértékű kavicskotrást, amely szerencsére napjainkra átment már az illegalitásba. Mindenesetre az a több mint 22 millió köbméter sóder nagyon is hiányzik a mederből.

Az üledékhiány medermélyülést okoz, a medermélyülés pedig a partfalak állékonyságát gyengíti. Lássuk hogyan!

Képzeljük el az eredeti térszínt úgy a fenti képen, hogy a fák gyökerei a felszín alatt kígyóznak táplálék után kutatva. Mekkora mennyiségű talaj hiányozhat alóluk. Ezek a fák egy korábbi, magasabb térszín magasságát jelölik. Ha ezek a fák kidőlnek (márpedig előbb utóbb elvesztik teljesen az alátámasztásukat) akkor a mögöttes part pusztulása is felgyorsul. Ez a jelenség a tengerpartokon, nagyobb tavak partján abrázió néven ismeri a földrajztudomány. Ezek a fák sokszor magányos "abráziós szirteket " alkotnak, a dunakeszi Duna-soron is találkozhatunk ilyen "Egyfás-szigetekkel", amiket a partelmosódás már elszakított a hátráló eredeti térszíntől.

Nem csak akkor hátrál a partfal, amikor a Duna vízállása éppen a fenti képen látható fél méter magas függőleges partfal tartományában hullámzik. Pusztul akkor is, amikor az emberek letapossák, a benne élő élőlények keresztül-kasul fúrják, kidőlnek a szélére sodródott fák vagy éppen lemossa a lezúduló esővíz. Száz szónak is egy a vége, a meder folyamatosan marja ezt a partfalat, amely lassan, de biztosan hátrál - ebben a konkrét esetben az emberi létesítmények irányába.

Normális, egyensúlyi helyzetben egy partszakaszra ugyanannyi üledéket terít el a folyó, mint amennyit magával visz. Dunakeszin ez nem így van, az üledékmérleg negatív. Az üledék mozgásának iránya a folyó felé tart, pl. amikor a burkolt utakon lezúduló áradat átbukik az útszegélyen és magával mossa a sódert a folyóba, ezután a folyóba érkező üledéket a sodrás elragadja és megindul folyásirányba. Ezt a jelenséget ábrázolja az alábbi kép; a csapadék intenzitásától, ill. az összegyűlt vízmennyiségtől függően különböző méretű vízmosások alakulnak ki. Amennyiben az ilyen vízmosások fala beomlik, a következő vízmozgás azt az anyagot is elmossa a folyóba és mivel az anyag a következő árvízkor sem pótlódik, legfeljebb elegyengetődik, a part tovább pusztul. 

Ahol az üledékhiány és a partelmosódás emberi létesítményeket is fenyegeti, az ellene való védekezés tetemes összegeket emészthet fel. Dunakeszin nem csak a laza üledéket "támadja meg" a folyó, hanem a kőből falazott partvédelmi rézsűt és a révhez vezető lejárót is. Ezek egyrészt alámosódnak, elveszítik a stabilitásukat, másrészt a Duna megbontja a falazást, kimossa a habarcsot, a fagyás tovább roncsolja a többnyire betonból épült szerkezeteket. Erről tanúskodnak a frissen visszafalazott partvédelmi művek, oldalról betonnal kitömködött csónaklejárók és a toldozott révállomás rámpája. 

Ez utóbbihoz találunk egy antik példát is Dunakeszin. A révnél állt egykori késő római kikötőerőd falait az időjárás és a Duna bontotta meg először. Falainak legutolsó szabadon álló, körbeláncolt része továbbra is pusztul, valószínűleg előbb el fog tűnni, minthogy a Duna hátravágódása elérné. 

Az év dunai szigete - 2019

A Dunai Szigetek blog immár hetedszer hirdeti meg az Év Dunai Szigete szavazást. 2019. október 13-tól december 31-ig tart majd a szavazás a három jelöltre.

A szavazás fő célja, hogy jobban megismerhessük A Duna-völgy eldugott, de annál érdekesebb szegleteit. Sokan ugyanis előbb jártak a Maldív-szigeteken, mint például az alábbiak valamelyikén. Ez már az hetedik szavazás, úgy tűnik sikerült hagyományt teremteni és a többi "Az Év ...-ja" szavazás mellett ennek a kezdeményezésnek is lassan híre megy Magyarországon és a környező országokban.

Eddigi nyerteseink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget

2014-ben az esztergomi Helemba-sziget

2015-ben a kismarosi Kismarosi-sziget
2016-ban a dunaújvárosi Szalki-sziget
2017-ben a Szlovkiába szakadt Csallóköz
2018-ban a soroksári Molnár-sziget

Idén ismét két szigetet választottak ki a blog olvasói a selejtező során; a dunavarsányi Domariba-szigetet és a Rácalmási Nagy Szigetet. A Dunai-szigetek blog idén a többihez hasonlóan viszonylag ismeretlen nagyszentjánosi Erebe-sziget komplexumot nevezte. Tehát mindhárom idei induló magyarországi sziget lesz.

ABC sorrendben mutatjuk be a jelölteket, amely egyben nagyság szerinti sorrend is:

Domariba-sziget, Dunavarsány

Ez az elnyúlt orsó alakú sziget a Ráckevei-Dunaág bal partján található, Szigetcséppel szemben található déli csücske már Majosháza területére nyúlik át. Keskeny mellékága a lassú vízáramlás miatt szinte tavi körülményeket biztosít az élővilág számára. Északi csúcsánál úszólápokat is felfedezhetünk. Mindössze itt, az északi csúcsán telepedett meg az emberiség, tipikus ráckevei-dunai üdülőövezetével, míg a déli 90%-át erdők és mezők borítják. Megközelíthető Dunanagyvarsány felől az 51-es útról, vagy a vízről kajakkal, kenuval.

Erebe-szigetek, Nagyszentjános

Folyószabályozási művek ölelésében alakult ki az a szigetkomplexum a Gönyűtől keletre található Nagyszentjános mellett, amelyet Erebe-szigetekként ismerünk. Keleti csúcsa már Komárom-Esztergom megyébe lóg át. Az Erebe-szigetek tulajdonképpen egy vadvízi labirintus, egy érintetlen erdőrezervátum, ahol az élővilágot semmiféle emberi beavatkozás ill. gazdálkodás nem érinthet. Sóderzátonyok, kanyargó mellékágak, kis és nagyobb szigetek váltakoznak itt. Vizét nem csupán a Duna, de az ide torkolló Cuhai-Bakony-ér is gyarapítja. Megközelíthető Gönyűből a Duna parton, ill. a régi 1-es útról.

Rácalmási Nagy-sziget

Rácalmáson is nyugodtan beszélhetünk egy sziget-komplexumról és az Erebe-szigetekhez hasonlóan a sziget-sokféleség itt is a változatos folyószabályozási művek révén alakult ki, elsősorban a főági oldalon. A Rácalmási Nagy-szigettel szemben torkollik vissza a Ráckevei-Duna a főágba. Déli csúcsa ma már Dunaújvárosig tart, ahol ma már a Szalki-sziget is ehhez a komplexumhoz sorolható. Egykor a település ártéri gyümölcsösei borították, amelynek írmagja néhány helyen még fellelhető. Híd vezet át rá, így nagyobb vízállás idején is bejárható száraz lábbal.

Az év dunai szigete szavazás nem vérre megy, éppen ezért kérem mellőzzük a csalást! Mivel a szavazóprogram jelzi, hogy egy IP címről hányszor szavaztak minden olyan IP címet blokkolni fogok, ahonnan két számjegyű szavazat érkezett!

survey tool

A szavazás 2019. december 31-én éjfélkor zárul. Eredményhirdetés a 2020-as évzáró bejegyzésben!

Az esztergomi "birodalmi lépegető"

Ezt a részt írta: Martin Kápoštás

Gyerekkoromban sokat jártunk le a Dunára. Azóta mindig is kíváncsi voltam hogyan nézhet ki közelebbről. Igazából, közelről csak a híd megépítése után tudtam megnézni megfotózni. Szerettem ide járni de amióta ott a komp már nem olyan gyakran. Rengeteg fotót készítettem már erről az epületről de talán ez a legemlékezetesebb. Még filmes korszakomból mindig szerettem a hosszú záridős fotókat. Itt ezt a technikát szoktam használni. Vártam a jó időt amikor mozgalmas a felhőzet, ez frontok előtt-után szokott lenni. Mégis jött a várt időjárás, kimentem a feleségemmel aki ha tud elkísér. A helyet a felhőzet mozgása szerint lőttem be hogy a felhők a fejem felett menjenek. Na most volt kettő lehetőség. Csinálni egy felvételt egy ND szűrővel ami lehetővé teszi a hosszú záridők használatát napközben vagy csinálni egy “timelapse”-t amit utólag egybe lehet mókolni digitálisan. Nem akartam a véletlenre bízni, így az utóbbit verziót választottam. Na szóval a gép az állványon és kb. minden 2. mp egy fotó.

Távolban látom hogy tűnik el a Gerecse, esik. Egyre közelebb van az eső. Figyelem a Duna felszínét ahogy kezd egyre jobban hullámozni… valami nem stimmel. Egyszer csak nagyon erős szél, vihar jön… szinte robbanással, ilyet még nem éltem… az állványom utolsó pillanatba kaptam el, már dőlt el. Amire az gondoltam, hogy eső az porvihar volt. Na akkor gyorsan be az autóba. Ahogy odaértünk az autóhoz nem hittem a szememnek. 30 cm-re az autó mögé a vihar bedöntött egy akácfát… Sokkos állapotban minden erőnkkel odább taszigáltuk az odakészített csöveket hogy kitudjunk tolatni a zsákutcából… hát valahogy így készült ez a felvétel.

Malacait szénporral szoptató koca. 1962. (fentrol.hu)

Ezt a részt írta: Szávoszt-Vass Dániel

A Dunai Szigetek által meghirdetett hetedik fotópályázat témája a dunai műtárgyak voltak. De mik is ezek a műtárgyak? Mindazok az emberi alkotások, amelyet az ember azért épített, hogy a Dunát megregulázza. Például párhuzamművek, sarkantyúk, töltések, fenékküszöbök, rakpartok. Az első helyezett képet Martin Kápoštás küldte be Párkányból, ahonnan képének központi témája állandóan látható. A Dunában álló, birodalmi lépegetőhöz hasonlatos szénrakodó Esztergom külterületén található, egy rövidke sziget-mentes szakaszon a Táti-szigetek alatt és a Prímás-sziget fölött, az 1721,5-es folyamkilométernél. A díjnyertes képen fenyegetően gyülekeznek a viharfelhők az 1927-1963 között működő szénrakodó mögött. A Duna fölé magasodó épületből rakodták be annak idején az innen 6 kilométerre található dorogi szénbányákból kötélpályán érkező szénport. Ezzel a szénnel táplálták a dunai gőzhajókat, valamint Budapest és Csepel gyárait. Naponta akár ezer tonnát is berakodtak a manapság már ehagyott ipari műemlékként létező dunai "kilátótoronyban" dolgozó munkások. Akik jobb híján csak csónakon tudták megközelíteni a körülbelül 20 méterrel a Duna tükre fölé emelkedő munkahelyüket. 1963-ban a szénrakodó bezárása egybeesett a dorogi szénbányászat hanyatlásával. Az utolsó dorogi szénbánya 2003-ban zárt be, lezárva egy 222 éves hagyományt. A több mint fél évszázada kihalt szénrakodó megmentését civil művészek karolták fel, de pénz hiányában még nem kezdődött meg a restaurálása. Ennek hiányában félő, hogy ez a jellegzetes, dunai épület nem fogja sokáig bírni a díjnyertes fotón felbukkanó elemek támadását. 

Az év dunai szigete szavazás selejtezője 2019

IN ENGLISH

Ismét beköszöntött az ősz és elérkezett ezzel együtt a Dunai Szigetek blog talán legjobban várt eseménye; a hetedik év dunai szigete szavazás. Immár hagyomány, hogy két döntőst az olvasóink egy selejtezőn választanak ki a bárki által nevezhető dunai szigetek közül. Ezóttal egyaránt válogathatunk régi ismerősök és újonc szigetek között is!

Idén 11, többnyire magyarországi sziget közül választhatunk, közülük mindössze egyetlen van az országhatáron kívül. Legnyugatabbra éppen ez, a szlovákiai Muzslához tartozó Nyergesújfalusi-sziget van, legdélebbre pedig a bajai Pandúr-sziget. A legkisebb a szigetmonostori Egyfás, az egyetlen, amelyet hiába keresnénk; a betemetett szentendrei Város szigetje. Remélem sikerül választani a bőságes kínálatból! A két legtöbb szavazatot szerző sziget kerül a döntőbe, ezekhez csatlakozik majd jön egy harmadik; a Dunai Szigetek blog jelöltje. A selejtező szavazás 2019. október 12-én éjfélkor zárul, másnap estétől következik a döntő, mely 2019. december 31-én fejeződik be.

Részletes beszámolókért érdemes felkeresni a jobb oldalon található címkefelhőt, három híján az összes szigetről írtunk már valamit. Nem is szaporítanám a szót, íme a választék ABC sorrendben:

survey services

Az utolsó dunai jeges árvíz repülőgépről

Dr. Fülöp András: Szarvasbikák, gépmadarak c. könyvében részletesen ír egy általunk már más szemszögből körüljárt témáról; a Duna 1956-os "árvízvédelmi" bombázásáról. Beszámolója számunkra azért érdekes, mert ő maga is részt vett pilótaként a jégtorlaszok bombázásában. 

1956. Március 11. Baja Fortepan/Plesovszki Ákos/77843

Amennyiben az 1956-os év csak október 22-ig tart valószínűleg a jeges árvíz miatt vonul be a történelemkönyvekbe. Az októberi forradalmi események fényében az utolsó dunai jeges árvíz emléke elhomályosult, legfeljebb a hidrológusok és a magyarországi alsó Duna-szakasz érintett településeinek helytörténészei emlékeznek rá.

Ez az árvízkatasztrófa méreteit (vízállás, vízhozam) tekintve a legnagyobbak közé tartozik Magyarországon. Ha pedig mindazokat az időjárási jellemzőket nézzük, amely egy árvizet Magyarországon jeges árvízzé tesz, az 1956-os katasztrófa tankönyvi példa is lehetne. Hiszen mi is kell egy jelentős jeges árvízhez?

1. Kemény tél, amelynek következtében masszív jégpáncél fedi a Dunát
2. Nyugatról érkező enyhülés, amely először a felsző szakaszon indítja meg a zajlást, rászabadítva ezzel a jégtáblákat a még álló jégre az alsó szakaszon. Ezért sem jellemző a jeges árvíz a Tiszán).
3. Az enyhüléssel egyidőben jelentős mennyiségű csapadék hullik az Alpok vízgyűjtő területén

1956. Március 11. Baja Fortepan/Plesovszki Ákos/77844

1956. márciusában mindhárom feltétel egyszerre volt adott. A felsőbb magyarországi szakaszt az mentette meg a töltésszakadástól, hogy az 1954-es szigetközi árvíz után példamutató gyorsasággal hozták rendbe az árvízvédelmi műveket, valamint meg is kotorták a folyót.

1956-ban az árvízvédelmi védekezést a vízügyi igazgatóságok végezték az Országos Árvízvédelmi Kormánybiztos irányítása alatt. Részt vettek a munkálatokban a különféle minisztériumok, sőt gyárak, üzemek szakszervezetei, valamint az érintett települések tanácsai által mozgósított helybéliek is. Az Országos Vízügyi Főigazgatóság számai szerint 1956. március 11-én 38 000 fő dolgozott az árvíz megfékezésén. Gépesített védekezés folyt a szárazföldről, a vízről és a levegőből is. Elsőként ugyanis Dunaföldvárnál jelent meg olyan jégtorlasz, ami töltésszakadással fenyegetett. A jégtorlasz felett pedig rövidesen megjelentek a Magyar Néphadsereg légierejének repülőgépei, hogy éles bevetésen semmisítsék meg az "ellenséges" jégtorlaszt. És itt adnánk át a szót Dr. Fülöp Andrásnak, aki Tácról és Kecskemétről felszállva maga is részt vett a bombázásban:

"Március elején kaptam parancsot, hogy egy csatarepülő csoporttal (6 gép) települjek át a kecskeméti betonos repülőtérre. Innen aztán harci körülmények között kell a Dunán keletkező jégtorlaszokat szétbombáznunk. [...] Jelentettem a felderítő repülés után, hogy a hatalmas kiterjedésű úszó jégtáblák már elérték a gátak tetejét, hamarosan áttörnek. Rettenetes látványban volt részünk, ahogy a jég, mint valami óriás kard, lemetszi a gátat és a mögötte levő termetes fákat, melyek rádőlve heverésztek a leborotvált tanyákkal, gazdasági épületekkel, mindennel, ami csak az útjába került. A kisméretű, 25 kg-os bombákkal a jégtáblák szétaprózása semmi eredményt nem hozott, mert a víz hatalmas erejű sodrása azonnal összezárta a jeget, sőt még torlaszt is képzett a bomba által vágott réseknél. Ezt a módszert – javaslatomra – tovább nem alkalmaztuk. A bombázást körülbelül Kiskunlacháza magasságában kezdtük el. [...] Az időjárás nagymértékben nehezítette dolgunkat. Általában alacsony felhőalap és hóviharok váltakoztak, 300-400 méterről nem lehetett zuhanó vetést végezni. Vízszintes repüléssel pedig csupán nagy pontatlansággal, eredménytelen próbálkozás lett volna. A torlaszok csak szaporodtak, mögöttük a fölemelt jégtömbök pusztítását nem lehetett közömbösen szemlélni. Tenni kellett valamit. Ha a felhőalap 400 méternél nem alacsonyabb, akkor a jégtorlasz elérése előtt felrántom a gépet meredek emelkedésbe, majd azonnal zuhanásba nyomom, mikor meglátom a célt, és ha az a kívánt helyzetben van, kioldom a bombát, s uzsgyi, fel ismét a felhőbe – a szükség törvénye. Abszolút szabálytalan volt, igen nagy gyakorlottságot igényelt, s még így is éreztük némelykor az általunk vetett bomba légnyomását. Jó párszor meg kellett ismételni a manővert, ha a cél nem a kívánt helyen jelent meg. Esetenként lakatlan terület felett körözgetve vártuk, míg elmegy a hóvihar a célterületről.

Dr. Fülöp András (1928-2008)

[...] Már a vége felé jártunk, mikor egyszer még hajnali sötétségben riasztottak. Azonnali felszállás, a feltorlódott jég a dunaföldvári hidat fenyegeti, meg kell tenni mindent a híd megmentésére. Gyors felkészülés, vágta a repülőtérre. Négygépes kötelékkel próbáljuk megoldani a kapott feladatot. A megbeszélés szerint Balogh Lajos meg én két-két 250 kilós, a kísérő géppár pedig kettő-kettő százkilós csomagot visz külső függesztéssel. A támadás iránya: a híd felől a jégtorlasz felé. Az első rácsapás üres gyakorló, a másodikból dobjuk a bombákat összevetéssel, együtt mindkettőt. A kép, ami elénk tárult a hídnál, szörnyű volt. A feltorlódott jégtömeg közepe körülbelül 50 méterre a hídtól már magasabbnak tűnt, mint a híd, ami eltörpült mellette. Soha életemben nem láttam hasonlót. Nagyon szép időt fogtunk ki, szinte szélcsend volt, s teljesen kivilágosodott, mire a helyszínre értünk. [...] Sok mindenre gondoltam, a pillanatok nehéz órákká nőttek; amikor már befejezettnek éreztem sorsom, mintha egy terelő kéz avatkozott volna közbe, úgy hajlott el bombáim íve a hídtól, bele az átkozott jéghegy közepébe. Óriási detonáció, az ötszáz kiló megtette hatását, középen kettévált a hegy. Először fölemelkedett, majd összeroskadva lassan elindult. Lajos utánam, nem sokat meditált, látta az eredményt, még rásegített. A többiek hasonlóan hibátlanul oldották meg, amit ránk bíztak. Itt és ekkor mi győztünk, nem a jég, mint sajnos sok más esetben, ahol részint az időjárás, részint egyéb okok miatt másként történt. Közvetlenül a jugoszláv határ közelében fejeztük be a jégtörést. Az áradat elöntötte Mohács szigetét, iszonyú pusztítást végzett. JAK–12-es gépre ültem át, a folyamőrökkel együttműködve menteni próbáltuk az embereket meg az állatokat. A még álló házak tetején, szalmakazlakon, amit már sodort az ár, próbálták menteni életüket, akik bennrekedtek. Ha rátaláltam emberre, állatra, elkezdtem körözni felette, jelzőrakétákat lőttem, rádión hívtam a mentőcsónakot. Sajnos, nem mindig érkezett időben segítség, amire odaért, már nem volt mit menteni. A kétségbeesetten integető, mentésért könyörgő emberek, a víz által sodort állattetemek látványa meg a tudata annak, hogy csak nagyon keveset tehetek, kitörölhetetlenül keserves érzés és emlék."

A bombázás ellenére a Duna hatalmas károkat okozott már Dunaföldvártól északra is; a visszaduzzadt folyó utat talált a tassi zsilip mellett a Soroksári-Dunába, alámosva és kibillentve a műtárgyat. Itt a régi töltések még sikerrel védték meg a mentesített árteret.

Még állt a földvári torlasz, amikor leszakadó jégtömbök zárták el a bogyiszlói átvágást, amely a Tolnai-Dunát vágta le annak idején a főágról. A töltéskoronáig felduzzadt folyó a jobb parton áttörte a töltést és elöntötte a Bogyiszlói-öblözetet. Ekkor a földvári torlasz is átszakadt és az addig visszaduzzasztott hatalmas vízmennyiség rázúdult a már átszakadt töltésre. A töltések a bal parton sem bírták a nyomást és átszakadtak; elsőként a Vajas-toroknál, Baja felett. Közben a jobb parti áradás a Tolnai-Dunán keresztül beleömlött a Sióba, majd újabb töltésszakadások miatt átözönlött a Gemenc területére és a Sárközbe. Az áradat Báta alatt tért vissza ideiglenesen  a főágba, hogy aztán egyenesen továbbzúdúlva öt helyen átszakítsa a Mohácsi-szigetet védő töltéseket.

Az 1956-os jeges ár során összesen 58 helyen szakadt át a töltés, 74 ezer hektár került víz alá, 39 településről 57 ezer embert kelett kitelepíteni.

Szerencsére azóta nem sújtotta ekkora dunai katasztrófa Magyarországot. Az árvízi károk felszámolása valamint a helyreállítási munkás során a töltéseket  sikerült olyannyira megerősíteni, hogy az 1965-ös három hónapos árvíz sokkal kisebb károkozással vonult le.

Utószó: Dr. Fülöp András katonai pályafutása még ugyanebben az évben véget ért, ugyanis tagja volt a Forradalmi Katonai Tanácsnak az állomáshelyén, és később nem volt hajlandó aláírni a tiszti nyilatkozatot, amelyben hitet kellett tenni a Forradalmi Munkás-Paraszt kormány mellett. Teherautó sofőri kitérő után végül a polgári repüléshez tudott visszatérni. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Dr. Fülöp András: Szarvasbikák, gépmadarak, Typotex, 2007 ISBN 978-963-9664-59-3
• https://www.tu-154.hu/dr-fulop-andras-1928-2008/
• http://www.ovf.hu/hu/korabbi-erdekessegek-1/az1956evidunaijegesarvizevforduloja
• https://napitortenelmiforras.blog.hu/2015/11/05/_mert_a_duna_jon_a_duna_az_mindig_jon
• https://dunaiszigetek.blogspot.com/2013/07/1956-haboru-dunan.html

Indul az év dunai szigete szavazás 2019 jelöltállítása!

Hagyományaink szerint a Dunai Szigetek blog 2019-ben is megrendezi az év dunai szigete szavazást. Ez lesz a hetedik szavazás a sorban és most ismét olvasóink segítségét kérjük, hogy ajánlják nekünk kedvenc dunai szigetüket!

Soroksár, Molnár-sziget (fentrol.hu)

Több száz létező és már eltűnt érdekes sziget található a Dunán, amelyek érdemesek arra, hogy az ország-világ megismerje őket. De melyik szigetet lehet nevezni a szavazásra? Bármelyiket, ami a Dunán van/volt. Lehet nevezni valódi dunai szigeteket, amelyeket minden oldalról víz veszi körül (pl. Margitsziget), lehet nevezni parthoz csatolt szigeteket (Pl. Kádár-sziget), és olyanokat is, amelyek már csak a nevükben szigetek vagy csak nagyon rövid ideig voltak azok (Pl. Imsós) és lehet olyat is nevezni, amely már réges-régen eltűnt (Pl. Ada Kaleh). Ihletért bátran lehet fordulni a blog jobb oldalán található címkéihez!

Eddig már hatszor osztottuk ki az "Év Dunai Szigete" megtisztelő címet, legutóbb a soroskári Molnár-sziget nyerte. Vajon idén ki lesz a befutó? 

2013. Kompkötő-sziget, Vác

2014. Helemba-sziget, Esztergom

2015. Kismarosi-sziget, Kismaros

2016. Szalki-sziget, Dunaújváros

2017. Csallóköz 
2018. Molnár-sziget, Soroksár

A nevezett szigetek közül olvasóink választhatják ki egy selejtezőn azt a kettőt, amely megméreti magát a blog nevezettjével. Ez utóbbi csak a végső szavazás kezdetekor derül ki, de aki figyelemmel kísérte a idén blogot nem fog meglepődni. 

A nevezett szigetek közti selejtező szavazás 2019. október 1-től október 12-ig tart majd. Október 13-tól pedig december 31-ig lehet szavazni a három jelöltre. Eredményhirdetés hagyományosan az évzáró/évnyitó bejegyzésben várható 2020. január 1-én.

Szigetet nevezni a bejegyzéshez fűzött kommentben, vagy a facebook oldalunkon lehet, 2019. szeptember 30. (hétfő) délig. Jó lenne, ha minél több sziget közül lehetne majd választani!