Alulról töltődik az Égető-sziget mellékága is!

2015. tavaszán ugyan már kiszámoltuk az Égető-sziget küszöbszintjét, de mint tudjuk egy mérés nem mérés. Akkor apadó Dunán 241 centiméteres nyers vízállást jelzett a váci vízmérce, ami 15 centiméter magas vízoszlopot eredményezett a dél-váci sziget keresztgátjának legalacsonyabb pontján. Ezúttal áradó vízállás idején kerestük fel a Dunát és a küszöbszint ellenőrzése mellett egy igen érdekes jelenségről is beszámolhatunk!

2018. június 15-én, pénteken délután az áradó Duna kezdte megközelíteni a 2015-ben mért 227-228 centiméteres küszöbszintet. Természetesen a két vizsgálat közötti időszakban is gyakran elérte a Duna ezt a szintet, de most sikerült időt is szakítani egy látogatásra. 

Így alakultak aznap a nyers váci vízállásadatok (forrás: vizugy.hu):

2018. június 15. 15:00 225 cm

2018. június 15. 16:00 230 cm

2018. június 15. 17:00 233 cm

2018. június 15. 18:00 237 cm

Mivel a fő célpont ezen a napon nem az Égető-, hanem a Kompkötő-sziget keresztgátja volt, ezért kétszer is volt lehetőség megtekinteni a dél-váci helyzetet. Az odaúton délután 4 órakor a keresztgáton már átfolyt a víz, vitte magával a leveleket is. Ekkor a gát legmélyebb pontján a vízoszlop 2-3 centiméter volt (lásd alábbi ábrát). 

Az átfolyásról videó is készült. Mindazok, akik ismerősek errefelé már észlelhetik, hogy a keresztgáton átbukó vízzel valami nincsen rendben. 

Másfél óra múlva, 17:30-kor a visszaútról lekanyarodva kissé megemelkedett már a vízszint és immár két helyen bukott át a Duna a gáton. A vízoszlop magassága 7-8 centiméterre emelkedett (lásd alábbi kép).

A két látogatás alkalmával ellenőrzött vízszint igazolni látszik a három éve mért 227 centiméteres értéket. A Vácott délután négy órakor mért 230 centiméter nyers vízállásból kivonva a gáton mért két három centimétert, majd a fél hatra számított 235 centiméterből kivonva a 7-8 centimétert megállapítható, hogy a vízáramlás valahol 227 és 228 centiméter között indul meg ill. szűnik meg az Égető-sziget meglehetősen feliszapolódott holtágában. Ennél pontosabb szintezésnek nem sok értelme van, hiszen az Égető-sziget keresztgátja viszonylag masszív építmény, aszfaltos burkolattal, amin nincsen nyoma kopásnak, vagy szétfagyásnak.

Egy mondat erejéig azonban térjünk vissza mi is volt az a már említett furcsaság a vízáramlással kapcsolatban!

Éppen ez év május végén kaptuk azt a kérdést, hogyan lehet az, hogy a Pap-szigeti mellékág Szentenderén "alulról felfelé" folyik? A levélben csatolt felvételek tanúsága szerint a mellékág délről északra csordogált, ami látszólag ellent mondott a fizika legalapvetőbb törvényének. Nos, az Égető-szigetnél ugyanez a jelenség fogadott, a dél felé folyó Duna alulról, azaz délről észak felé bukott át a keresztgáton és töltötte az első képen látható, egyre jobban benövényesedő holtágacskát. De vajon mekkora vízállásnál fordul meg az áramlás és kezd "normális" irányba folyni a Duna? 

Az áradó Duna igazolta, hogy ebben az esetben nem limányról van szó — amikor a Duna bizonyos hidrológiai körülményeknek (pl. sarkantyú) köszönhetően szakaszonként visszafelé folyik — hanem egyszerűen a folyónak alulról könnyebb dolga van megkerülni a sziget északi bejáratánál saját maga által lerakott hordalékát. 

Ez pedig egyetlen dolgot jelent; az égető-szigeti keresztgát megtette a dolgát, a keresztgátra nincs többé szükség. A felső elzáródás átvette a szerepét. Tehát a Kompkötő-szigethez hasonlóan ezt a keresztgátat is egészen nyugodtan el lehet bontani! 

Rendkívüli hírek! Bontják a kompkőtő-szigeti keresztgátat!

Újra sziget lesz a váci Kompkötő-sziget! 2018. június 15-én egy kotróhajó legalább harminc méter széles részen elbontotta a már amúgy is kicsorbult gátat!

A Kompkötő-sziget és mellékág rehabilitációjáról 2014. tavaszán érkeztek az első hírek, akkori cikkünkben már úgy tűnt célegyenesben vannak a munkálatok, mindössze az engedélyezésre kellett várni. Az ismertetett tervekben egy mindössze négy méteres nyílást vágtak volna a gátba, amely másodpercenként 3-5 köbméter vízhozamot biztosított volna a kisvizes időszakokban is. További kotrásokat terveztek a ki és befolyásnál is, itt jelenleg nem találkoztam kotrógépekkel. Azóta eltelt 4 év és semmi nem történt, úgy tűnt ez a mellékág-rehabilitációs projekt is elhal. 

2018. június 15-re eredetileg egy Baracsi túrát terveztem, azonban az időjárás nem alakult a kerékpározásra alkalmasnak. Mivel a váci vízmérce átlépte a 2 méteres szintet ideje volt újratervezni a programot és meglátogatni a Kompkötő-szigetet, ahol a keresztgát magassága alapján arra lehetett számítani, hogy a Duna elkezd átcsordogálni rajta. Jó lett volna ezt a szintet pontosan meghatározni. 

Nos, a legnagyobb meglepetésemre a Duna nem átcsordogált a gáton, hanem egy munkagép zaja mellett ömlött keresztül a mellékág alsó részébe. A helybéli horgászok nem tudtak felvilágosítással szolgálni, ezért kimentem a gát végére, miközben arra gondoltam, ekkora szerencse a világon nincs is és végre, végre újra sziget lesz a Kompkötő-sziget!

De miért olyan fontos hír, hogy ez a kotrás végre elszakítja a szigetet a parttól és a Kompkötő (régiesen Gombkötő) több mint fél évszázad után újra valódi dunai sziget lehet? Egyrészt azért, mert valódi dunai szigetből nagyon kevés maradt a Váci-Dunán, de Magyarországon is. Hogy egészen pontosak legyünk, a Váci-ágban jelenleg egyetlen valódi, az év minden napján vízzel körülvett sziget található, ez pedig a Szürkő-sziget. Ha a Kompkötő-szigeti munkálatok olyan mértékben átvágják a gátat, hogy kisvíz idején is maradhat benne vízáramlás könnyen belátható, hogy megduplázódik a valódi szigetek száma ezen a szakaszon.

Másrészt az emberi jelenlét alaposan vissza fog esni a szigeten, tekintettel arra, hogy nem lehet majd száraz lábbal átkelni rá. Ez nem baj, a sziget 1977 óta természetvédelmi terület, jelenleg a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozó madárparadicsom. Egy sikeres meder-rehabilitáció reményt adhat, hogy más környékbeli szigetek esetében is van esély a természetes állapot részleges visszaállítására!

Ezt a jég által kicsorbított szakaszt kotorják éppen. 

A Kompkötő-sziget egykor a Duna középvonalában feküdt, mindkét oldalról kellően széles Duna meder határolta. Hajózási térképeken mindkét ágban jeleztek hajózó utat, azonban ez a szakasz kifejezetten gázlós volt, azaz az év adott időszakában nem volt meg a hajózáshoz szükséges vízmélység. Ennek megszüntetésére épült fel az íves keresztgát a váci partról, amely 250 centiméteres vízállás alatt megszüntette a vízáramlást a szó szerint elfalazott ágban. Az 1940-es évek végén felépült gát hatására a mellékág feliszapolódott, medrének nagy részén füzes ártéri erdő nőtt fel, ami a főági kotrásokkal együtt tovább gyorsította a meder feliszapolódását. 

A Dunai Szigetek blog eddig is kitüntetett figyelmet szentelt a Kompkötő-szigetnek. 2013-ban olvasóink az év Dunai Szigetének választották, írtunk már a történetéről, kísvízi állapotáról, keresztgátjáról, ártéri mintázatairól. Sőt, más is írt a szigetről, Tamás Lajos "Mi történt a Kompkötő-szigeten?" c. ifjúsági regénye itt játszódik. Történetéről mi is írtunk egy bejegyzést.  

Múlt és jelen. (Fotó: Selmeczi Kovács Ádám fotoska.hu)

A váratlan kotrást továbbra is figyelemmel fogjuk kísérni, és alacsonyabb vízállás esetén megnézzük, hogy milyen hatással lesz a megnövekvő vízáramlás a sziget alsó részén felnőtt fűzerdőre. Elegendő lesz-e vajon ahhoz, hogy az ott felgyülemlett hordalék saját erőből visszamosódjon a főágba... 

Reménykedjünk!

Eddigi írásaink a szigetről:

• Pihen a Kompkötő-sziget, kikötötték
• Célegyenesben a Kompkötő-sziget helyreállítása
• Mi történt a Kompkötő-szigeten?
• Partra vetett szigetek 9. - Kompkötő-sziget

Alte Donau

Bécsben a Dunának számtalan arcával találkozhatunk az agyonszabályozott mederben felépített mesterséges mega-szigettől egészen a teljesen eldugott régi holtágakig bezárólag. természetesen van átmenet a két szélsőség között, ennek egy kellemes példája a bécsi Öreg-Duna, azaz az Alte Donau. 

A bécsi Duna-szabályozásról külön könyvet lehetne írni, olyannyira terjedelmes téma. Mivel ez most csupán egy képes beszámoló egy 2018 áprilisi látogatásról mindössze a fontosabb dolgokat említeném meg. 1870 előtt Bécsben a Duna úgy nézhetett ki, mint a Gemenc, vagy a tőle közvetlenül délre eső szakasz. Egy öblözetet kell elképzelnünk, megszámlálhatatlanul sok szigettel és zátonnyal, ahol a folyó évről évre új feladatot adott a térképészeknek. Zabolázhatatlan árvizek keserítették meg a császárváros és a folyó főágától tisztes távolban húzódó falvak életét. A kelet nyugati irányú hajózás valamint az észak-déli közúti forgalom gyakran akadozott és ezt egy birodalom fővárosa nem engedhette meg magának hosszú távon. 1870-ben egy drasztikus döntést hozott a kormányzat, a folyót ki kell egyenesíteni, a medret csatornává kell alakítani elegendően széles ártérrel és egyetlen déli leágazással, melyet ma Donaukanalként ismerhetünk. Néhány év alatt sikerült elvégezni a hatalmas földmunkát. A régi Duna főmedrét az új, nyílegyenes árvízvédelmi töltés elszakította az új medertől és az Alte Donaunak elnevezett holtág immár lassan 150 éve egyszerű tóként boldogítja a bécsi lakosságot.

Az Alte Donau délen, Stadlauban a Donaustadbrücke metrómegállónál közelíti meg legjobban a Donauinsel kialakításakor kiásott kisebb Duna medret, itt csupán az A22-es autópálya csíkja jelenti a választóvonalat. Hat kilométeres félkörívet megtéve északnyugaton, a florisdorfi Hubertusdamm-nál érne vissza a Dunához, de itt ugyancsak az A22-es autópálya választja el ugyanattól a medertől. Ezt az útvonalat fogjuk követni!

A kezdet. A vég. Alte Donau.

Egy betemetett Duna-mederbe épített parkolónál és az innen nem messze meggyilkolt Stockerau-i Szent Colman emlékoszlopánál kezdődik, ill. ér véget a bécsi Alte Donau. Ha bal kéz felé indulunk a Kaisermühlen városrész hatalmas felhőkarcolóihoz érünk, ha pedig jobb kéz felé, akkor a Donaustadt városrész nyaralónegyedén keresztül juthatunk el a bécsi Öreg-Duna másik végébe.

Nádas. Alte Donau.

Az Alte Donau holtágán "kívül", kelet felé van a Dunának egy másik holtága, amely a szabályozás előtt még Stadlaunál szakadt ki a főágból és Gross Enzersdorf alatt tért vissza belé. Legfelső szakaszát Mühlwassernek nevezik. Bécs terjeszkedése során a nagyobbik részét már betemették, azonban az alsóbb szakasza még jórészt érintetlen ártéri erdőben kanyarog (leszámítva egy jókora ÖMW olajfinomítót a freudenaui erőművel szemben). Az Alte Donau és a Mühlwasser között jelenleg is van némi átfolyás a Hebergrabenen keresztül.

Utca. Dampfschiffhaufen.

Az Alte Donau környezetének van egy utánozhatatlan hangulata, amiről mindenképpen beszélni kell. Egyfelől helyenként olyan mint a Ráckevei-Duna partján, vagy valamelyik szigetén járnánk. Nádassal szegélyezett part, nyaralótelepek, víkendházak, egy kerékpár széles utcák, kerti törpék, strandok, vendéglők kerthelyiségében söröző, áprilisban barnára sült osztrák nyugdíjasok jellemzik a délkeleti részen található Gőzhajó-zátonyt (Dampfschiff Haufen). Mindennek azonban egy szürreális hátteret nyújtanak a mindenhonnan látható kaisermühlen-i felhőkarcolók. A Wagramer straße hatalmas átmenő forgalma, a mellette húzódó metró híd, a jachtkikötők jellemzik a nagyvárosias középső részt, de a túlsó part, Kagram ismét egy csendesebb környék. Az északnyugati szakasz echte Budapester Margateinsel, azaz Margitsziget. Hangulatos vízparti vendéglők, végeláthatatlan tulipánszőnyeg ősfás parkban, hidacskák, evezősklubok, piknikezők jellemzik a Florisdorfi Vízipark környékét.

Újépítés. Kaisermühlen-dél.

Amikor 1870-ben nekifogtak a Duna megregulázásának az Alte és Neue Donau közé szakadt ártéri területen számos zátony, sziget és mellékág tarkította a tájat. Legalább 14 különféle "Haufen"-t, azaz hordalékból felépülő zátonyszigetet találunk itt, mindezeket fattyúágak választották el egymástól. Ebből az ártéri formakincsből alig maradt mára valami. Manapság mindössze két nagyobb szigetet őrzött meg az Alte Donau holtága; a már említett Dampfschiffhaufent és a tőle északra található Gänsehaufelt, ahol Bécs városi strandja található. eredetileg két "Libazátony" volt, egy kisebb és egy nagyobb, de a kisebbik Gänsehaufen később a Dampfschiffhaufen részévé vált. A fennmaradó holtágak közül talán a Kaiserwasser az egyetlen említésre méltó, amely északi és déli részre osztja Kaisermühlen városrészt méghozzá közvetlenül a felhőkarcolók tövében. 

Gém. Schnitterweg.

Szerencsére ezzel az élővilág is tisztában van. Kerti tavakban látható békességgel úszkálnak a hidak alatt a méteres pontyok, álldogálnak cölöpön a gémek a lakótelepek tövében. A lakosság is nyilván rásegít némi táppal, hogy a hattyúk és vadkacsák ilyen békésen közlekedjenek a bécsi öreg-Dunán. 

Díszpontyok. Laberlweg-Kaiserwasser.

Talán a felhőkarcolók miatt, de az Alte Donau partján soha sem lehet megszabadulni attól az érzéstől, hogy egy nagyváros kellős közepén járunk, de nagyon könnyű ezzel együtt létezni, hiszen a part mentén található épületek métere és a mindenhol jelen lévő kék víz képes ezt ellensúlyozni és emberi léptéket kölcsönözni a folyópartnak. A lakótelepek és új építésű lakóparkok együtt léteznek a tipikus bécsi víkendházakkal.

Információs oszlop. Háttérben a Gänsehaufen.

Gänsehaufen. Wagramer Straße.

A Régi és új Duna közti terület beépítettsége nem egységes. A Kaiserwassertől délre társasházakkal találkozunk, ezek az épületek 5-7 emelet magasak is lehetnek. A Wagramer Straße mentén találjuk az UNO City-t, amely 1973-1979 között épült fel. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) 6 Y-alakú épülete területenkívüliséget élvez; nem vonatkozik rá a helyi jog, és ez érvényes az alkalmazottak fizetésére is. A városképet a Donau City Tower 1, azaz Ausztria legmagasabb épülete határozza meg a maga 220 méter magas (+30 méter antenna) magasságával. A sötétkék torony az Alte Donau mentén mindenhonnan látható. Ha minden igaz lesz belőle még egy.

Donau City Tower 1. Kaiserwasser.

Ha elhagyjuk az Alte Donau legzajosabb részét, a Vienna International Center felhőkarcolóitól északra egy hatalmas parkosított területet találunk. Ez a Donaupark, amelynek sportpályái, ösvényei, rétjei és ligetei mellett megvan a maga emblematikus épülete, a Donauturm, azaz a Duna torony. Ez a 150 méter magas tévétorony látogatható, van benne étterem kávézó és remek kilátás nyílik belőle a bécsi Öreg Dunára. 

U1 metróhíd. An der Oberen Alten Donau. 

A Parktól északra újabb lakott terület következik; Bruckhaufen egy kertvárosias városrész, nyilvános strandokkal, evezősklubokkal az Alte Donau irányában. Legészakibb részén — ahol annak idején először lezárták ezt a Duna-szakaszt található a Florisdorfer Wasserpark, amely a rajta és mellette vezetett vasút és metróvonalak ellenére egy nagyon hangulatos városi park. Mintha a Margitszigeten járnánk...

Házszám. An der Oberen Alten Donau. 

Annak ellenére, hogy a folyószabályozás nagyban megkönnyítette a közlekedést a Duna két partja között és az addig falusias balpart hozzáépült lassan Bécshez még mindig találni beépítetlen szántóföldeket az Alte Donau mentén. Ez a beépítetlen terület lazán még kapcsolódik a Bécs környéki zöldfelületekkel, de várhatóan hamarosan ez a maradék zöldfelület is be fog épülni.

Április. Obere Alte Donau.

Ott, ahol egykor hajómalmok teleltek, ma már áprilisban is osztrákok nyaralnak. 

Hínár és cseresznyafavirág szirom. Birnersteig.

Hínárkitermelés. Obere Alte Donau.

A holtág feltöltődését és eutrofizációt rendszeres hínáreltávolítással próbálják megakadályozni. Mivel a meder aljára lelátni — jellemzően fél, egy méter mély — a víz hamar felmelegszik így igencsak alkalmas strandolásra. 

Florisdorfi vízipark. Am Nordbahndamm.

Közvetlenül a bécsi Duna-szabályozás után voltak olyan tervek, hogy az Alte Donau a Budapesti népszigeti mellékághoz hasonlóan téli kikötő lesz a megfelelő kiszolgáló létesítményekkel, hajógyárakkal együtt. Hogy ez a terv később azért nem valósult meg, mert a folyó rossz oldalára került (az új meder mellett egy fél kilométer széles elöntési zónát jelöltek ki a balparton), vagy mert túl nagy és túl sekély vízfelülettel rendelkezett már nem tudni. A téli kikötő végül Freudenau-nál épült fel, ahol a jobbparti Donaukanal visszatér a Dunába. 

Egykori Duna-meder. Florisdorfi vízipark. 

Az egykori sziget és zátonyok vadvízi labirintusa így végül nem vált rozsdaövezetté, hanem egy igencsak változatos, nagyvárosi, de mégis emberközeli üdülőterület jött létre a bécsiek legnagyobb örömére. 

A Baracsi-sziget metamorfózisai

Baracs egy viszonylag fiatal település a Duna mentén Dunaújváros és Dunaföldvár között. Egykor négy dunai szigete volt, mára egyetlen maradt. Többnyire a dunántúli part részévé váltak, de a Baracsi-szigetet hiába keresnénk Baracson, vagy a Duna kellős közepén, a folyószabályozás végleg az apostagi parthoz kapcsolta. 

A Baracsi-sziget helyzete 1858-ban és ma. (forrás:mapire.eu)

A Baracsi-szigetet manapság lehetetlen térképről vagy légifotóról azonosítani. Alig egy évszázad alatt hozzánőtt a Duna-Tisza közéhez és már csak a szakavatott szemek képesek felfedezni olyan nyomokat a helyszínen, amelyek az egykorvolt szigetre utalnak. Éppen ezért elsőként fontos tisztázni hol is járunk.

A szigetet pontos koordinátái alapján is be lehet azonosítani (46.871873, 18.933082), míg a vízitúrázóknak elsősorban a folyamkilométerek szolgálhatnak támpontul. Apostagtól délnyugatra, a bal parton, az 1567 és az 1568 folyamkilométer táblák között közvetlenül a  parti erdőség alatt rejtőzik a Baracsi-sziget. Egy kőgát vezet be hozzá, amely az árvízvédelmi töltés tövéből indul.

1826. Még zátonyként a Duna közepén.

Majdnem egy negyed évezrede készült az első térkép, amelyen (még zátonyként) felbukkan a Baracsi-sziget. Legalább ennyi ideje állt ott a Duna középvonalában Baracs és Apostag között. 1826-ban homokzátony felirattal látjuk a Duna Mappáció térképlapján Székes-Fehér és Pest vármegye határvonalán. A kezdő képen az 1858-as állapot látható, ekkoriban már szigetként jelölték, bár azt nem tudni, hogy volt-e rajta fás-szárú növényzet. Mindenesetre az kiderül, hogy a tengerszint feletti magassága 97 méter volt. 

1875-ban ha volt is rajta valamennyi növényzet egészen biztos, hogy a következő évben nem sarjad ki. 1876. január elsején ugyanis hatalmas jégdugó torlódott fel rajta 665 centiméteres magasságig visszaduzzasztva a Duna vizét. A kiöntött jeges ár elborította a Budapest-Baja utat és összesen 855 hektár került így víz alá. 

A Baracsi-zárás 1905.

1902-ben felépültek az Apostag környéki párhuzamművek, jópár Pentele és Baracs közötti dunai sziget sorsát megpecsételve. Ekkor épülhetett a baracsi-szigeti zárás is, amely a Duna közepéig benyúlva lezárta a fél medret, nehogy ismét előfordulhasson az 1876-os árvízi helyzet. Az addig egy kilométer széles meder ezáltal 460 méterre szűkült Baracs és Apostag között. A feleakkora keresztszelvényen átfolyó víz alaposan kimélyítette a medret, ami a környező területek relatív szintemelkedését eredményezte. Tehát a lezárt meder rohamos feltöltődése éppen annyira volt a kiszáradás rovására írható, mint amennyire a keresztgát megfogta a dunai hordalékot. 

A Baracsi-sziget 1930-ban.

Alig három évtized alatt 1930-ra a keresztgát felső, part felőli oldala feltöltődött és erdő nőtt rajta. A felhalmozódó üledék ugyanekkor egy új szigetet kezdett kialakítani. A gát alatti részen a Baracsi-sziget ugyancsak beerdősült és alaposan meghízott, miközben a nyílt vízfelület egyre zsugorodott. Közben az 1566-os folyamkilométer táblánál, a dunántúli oldalon egy kisebb zátony kialakulását dokumentálta a vízisport térkép — amely az egyedüli ismert térképként őrizte meg a Baracsi-sziget földrajzi nevet. 

1929-ben szomorú esemény színhelye volt a sziget. Július 7-én egy orkánerejű szél csapott le az itt táborozó cserkészcsapatra, akik közül Tóth Elemér cserkészsegédtisztre rázuhant egy nyárfa, aki életét vesztette. A cserkészek emlékoszlopot emeltek neki, amelyet az 1945. évi jeges ár megrongált és csak 1996-ban sikerült helyette újat állítani, annak a Sinkovits Imrének segítségével, aki maga is a szigeten tartózkodott azon a nyári napon, 1929-ben.

A térkép további érdekessége, hogy ábrázolja az azóta megszűnt Baracs és Apostag között közlekedő révátkelést, melyhez egy révház is tartozott. Vajon megvan-e még ez a ház?

A Baracsi-sziget 1980-ban (fentrol.hu)

Az 1930 és 1980 között eltelt fél évszázad alatt a Baracsi-sziget gát alatti mellékága szinte teljesen megszűnt és ami maradt az is olyan sekély volt, hogy a birkák is átlábalhattak rajta. Az ő emléküket őrzi a FÖMI júniusi légifotója a lelegelt világos területekkel, valamint az általuk kitaposott csapásokkal. Az eredeti sziget alakjára alig emlékeztet már valami. A mezőgazdasági hasznosítás tekintetében a keresztgát éles választóvonalként rajzolódik ki. Míg tőle délre a legeltetés mellett még találunk némi természetes ártéri erdőt, addig a gáttól északra telepített erdő figyelhető meg. 

A túlsó parton eközben szigetté nőtte ki magát az aprócska zátony a folyamkilométer-tábla tövében. 

A Baracsi (Szitányi)-sziget magasság-viszonyai az EOTR térképen.

Az Egységes országos térképrendszer 45-323-as számú 1:10000 méretarányú térképe számtalan újdonsággal szolgál a Baracsi-sziget közvetlen környezetéről. Például azzal, hogy hivatalosan is Szitányi-szigetként nevezi — nem az itt készített sziták miatt, hanem a szemközt birtokos Szitányi-családról, akiknek a Dunára néző gyönyörű baracsi kastélyát már hiába keresnénk. Érdekesség, hogy újságcikkekben már 1929-ben is előfordult a Szitányi-sziget elnevezés. 

Végre a gáttól északra kialakult sziget nevére is fény derül; Ördög-szigetnek hívják. A mellette lévő, tőle keskeny mellékággal elválasztott telepített erdő neve pedig Sárosi-erdő. 

Viszonylag változatos holtág-rendszer alakult ki a gát alatti részen; tavak, mederrészek olyan labirintusa, melyen keresztül egyetlen csapás vezet mindössze keresztül. Ekkoriban már a legeltetés háttérbe szorult, az ártéri erdő kezdett záródni, melynek végeredményét az alábbi, 2005-ben készült légifotón láthatjuk.

Összefoglaló ábra a Baracsi-szigetről (2005).

2005-ben már semmiféle holtágat nem látunk átvillanni az ártéri erdő lombkoronája alól, mindössze az erdő ritkább folytjai adnak némi támpontot. A régi szigetmagot kirajzolja az erdő eltérő lombkorona színe, de 2018-ra már ez is elveszett, jelenleg az egész Baracsi-sziget telepített erdő borítja egy vékony part menti sávot leszámítva. 

Így hát epilógusként elmondható, hogy 1902-2018 között a Baracsi-sziget teljesen átalakult, egy mederközépi zátonyból egy parti ártéri erdő lett, rövid birkalegelő művelés átmenettel. Megváltozott az alakja, sőt a neve is, bár nem valószínű, hogy a területet manapság bárki szigetként emlegetné. 

Miért folyik visszafelé a papszigeti mellékág?

Érdekes videót kaptunk Rákos Pétertől, mely azon nyomban fel is került az idén megalapított Dunai Szigetek youtube csatornára. A felvétel 2014 márciusában készült a szentendrei Pap-sziget északi csúcsán. Egykori Duna-meder helyén kialakult vékony csatornában csordogáló erecskét látunk, a felvétel különlegességét az adja, hogy a Duna "lentről" folyik "felfelé". 

A Pap-sziget északi csúcsa 1971. fentrol.hu

Íme Rákos Péter beszámolója: 

"A Pap-szigeti cikket olvasva, eszembe jutott az a jelenség, amit két alkalommal is tapasztaltam az ág felső, északi befolyásánál. Mindkét alkalommal a vízállás olyan volt, hogy a Pap-sziget a sziget-félsziget állapot határán volt. Ekkor egy keskeny, 20-30 cm széles kis vízfolyás volt látható a kiürült iszapos mederben. A meglepő az volt, hogy a kis ér vize - a szokásos folyásiránnyal ellentétesen - a Szentendrei Duna felé folyt azon a helyen, ahol magasabb vízállásnál a kiságat tápláló víz folyik be a Pap-sziget mögé. 

Először arra gondoltam, hogy esetleg a szél nyomhatja felfelé a vizet. A Duna ezen szakaszán kilométerenként 6-8 cm-es lejtése van a vízfelszínnek. Ez azt jelenti, hogy a kb. egy kilométer hosszú Pap-szigeti ág felső és alsó vége között 6-8 cm a vízfelszín szintkülönbsége. A viszonylag gyenge szél biztosan nem volt elég erős ahhoz, hogy ezt kiegyenlítse, különösen, mert a félkörívet leíró ágnak csak rövid szakasza párhuzamos egy adott széliránnyal, továbbá az ágat végig nagy fák védik a széltől. 

Miután ezt a verziót elvetettem, jött a következő verzió. A víz minden bizonnyal nem a Pap-szigeti ágból folyt vissza, hanem a meder alatti talajból feltörő víz gyűlt össze és folyt abba az irányba, amerre éppen utat talált magának. Azt nem ellenőriztem, hogy a kis érnek van-e kapcsolata a kiság pocsolyákká keskenyedő vizével, mert az a szakasz a bokrok és az iszap miatt nem volt járható. 

A harmadik verzió, hogy a kis éren keresztül ürül le a kiság azon szakasza, ami az alsóbb szélesebb szakasztól a vízszint csökkenés miatt leszakad egy olyan ponton, ahol a mederfenék lokálisan magasabb a felső és az alsó szakasznál is."

Rákos Péter hipotézisei mellé hozzátennénk még három lehetséges elméletet:

1. Ha a vízáramlás rövid ideig tartott, akkor lehet, hogy valami hajó által keltett hullámzás miatt beözönlött víz folyik vissza. 
2. Alulról is töltődhetett a meder, azaz egy áradás alulról elkezdte visszaduzzasztani a vizet a mellékágban és az fent kifolyt. 
3. Vízbetáplálás történt a mellékágba, mondjuk a szigeten található strandról, vagy a Pismány hegyről érkező csapadékvízből.

Előző havi számításunk szerint ez a jelenség 150-160 centiméteres szentendrei vízállás esetén jöhet létre. Ha esetleg valakinek van jobb ötlete miért folyik visszafelé a papszigeti mellékág írja meg nekünk!

Ada Kaleh két hídja

IN ENGLISH

Ada Kaleh sok mindenről volt híres, török lakosairól, rózsasziromlekvárjáról, szivarkáiról, minaretjéről, sorsáról és történelméről. És híres volt az erődjéről is, mely több ostromot is átvészelt. Ezt az erődöt azonban nem csak azért építették, hogy a törökök dunai előrenyomulását akadályozza, hanem azért is, mert egy dunai átkelőt őrzött. Ennek tanúbizonysága nem más, mint két híd a 18. századból.

Ada Kaleh 18. sz. eleje

Ada Kaleh első osztrák erődjét még az a Veterani császári altábornagy kezdte építeni 1691-ben, akiről később egy megerődített barlangot is elnevezett az utókor. Akkor még csak sáncok védték, ezért egy török ellentámadás elfoglalta és a karlócai béke török kézen hagyta. A hely stratégiai jelentőségét bizonyítja, hogy 1717-ben ismét ostromolták a császári hadak és augusztusban sikerült bevenni, a hódítást a pozsareváci béke is megerősítette. Ada Kaleh erődje ezután épült fel közel húsz évnyi megfeszített munkával. A szabályos négyszög alakú erőd a sziget közepére került, de a partokat is sáncok és fülesbástyák védték. A Duna jobb partján, azaz a szerb (akkor még török) oldalon felépült az Erzsébet erőd. Az aprócska őrhelyet egy korabeli rajz szerint pontonhíd kötötte össze Ada Kaleh szigetével. Fort Elizabeth 1868-ig állt, míg az éppen függetlenedő Szerbia le nem rombolta.

Az osztrák uralom körülbelül addig tartott, amíg az erőd fel nem épült 1738 nyarán néhány hónapos ostrom után ismét török kézre került a sziget. A rommá  lőtt erődöt helyrehozták, a betelepített német lakosságot törökökre cserélték.

Ada Kaleh 1790.

Fél évszázadnyi békés időszak után egy újabb osztrák-török háborúban ismét gazdát cserélt a sziget, igaz csak rövid időre. 1790-ben a császáriak bevonultak a régen nem látott erődbe, de egy évre rá a szisztovói béke értelmében újra elhagyták. Ennek a rövid időszaknak állít emléket egy újabb hajóhíd, melynek lelőhelye a mapire.eu honlap 1790-es Havasalföld térképe. A pontonhíd itt a bal partot, köti össze a szigettel és nyilván hadicélokat szolgált. A híd az erődtől keletre érte el a szigetet, ott, ahol egy 1737-es helyszínrajz egy rést jelöl a sáncokon. Az Erzsébet erőd felőli parton ilyen rést nem jelölnek, a pontonhíd valószínűleg az egyik füles sánc mellett érhetett partot. Arról nem találtam ábrázolást, hogy ez a két híd egy időben is fennállt volna, de minden bizonnyal létezhetett ilyen időszak, például amikor egy időben épült az Erzsébet erőd és Ada Kaleh erődje.

Ada Kaleh hídjai.

1790 után Ada Kaleh életében beköszöntött a béke korszaka, mely egyetlen megszakítással (1914-1916) tartott egészen 1972-ig, a sziget pusztulásáig. A pontonhidat a továbbiakban nem volt már értelme fenntartani katonai célból, hiszen egyrészt a sziget elvesztette stratégiai szerepét (és később a katonaságát is). Másrészt a török uralom is fokozatosan eltűnt, először az északi, majd a déli partról is; a magára maradt török szigetre csak csónakkal, majd később rendszeres dunai hajójárattal lehetett eljutni. De ez már egy másik történet.

A Dunai Felhők fotópályázat nyertesei

Sorozatban az 6. Dunai Szigetek fotópályázat zárult le tegnap. Ezúttal a dunai felhők volt a téma, egy viszonylag mindennapos jelenségből kellett kihozni a legtöbbet. Mivel szinte minden családi fotóalbumban van legalább tucatnyi dunás/felhős kép elég sok fényképet kaptunk idén. Ötvenhét pályázó százhuszonnyolc képet küldött be a rendelkezésre álló öt hét alatt. A pályázók idén kétszer annyian jelentkeztek, mint tavaly és az átaluk beküldött képek száma is megkétszereződött. 2017-es kavicsos fotópályázatnál.

A pályázatra beküldött összes képet ezen a linken tudják végigböngészni:

Dunai Felhők fotópályázat.

Körülbelül 400 kilométernyi Duna szakaszt barangolhatunk be a horvátországi Erdődtől (Erdut) egészen a Neszmélyi Duna-partig, de szokás szerint ismét a Budapest-Esztergom szakasz volt felülreprezentálva.

2018-ban fejenként 2,25 képet küldtek be a pályázaton résztvevők, ez jóval magasabb arány, mint a tavalyi 1,8. Mint ahogy eddig minden alkalommal, idén is előfordult, hogy akinek több jó képe volt, azok között megoszlott a többiek szavazata, míg aki egy jól eltalált képet küldött be jobban szerepelt a végelszámolásnál. 

Idén a tavalyihoz hasonlóan sikerült változatos nyereményeket biztosítani a négy helyezett számára. A kiírásban meghirdetett nyeremények mellett az Élet és Tudomány magazin felajánlotta az első helyezett kép számára egy teljes (utolsó) oldalas megjelenés lehetőséget, valamint a pályázók, érdeklődők részt vehetnek egy váci sárkányhajózáson a Dunán. A részletekről email-ben értesítek mindenkit!

Nem is szaporítanám tovább a szót, nézzük az idei nyerteseket!

4. Kurdi Imre: Szürkület

A közönségdíjat Kurdi Imre nyerte, akit már ismerhetnek a blog olvasói. Elsősége megkérdőjelezhetetlen és egyben új rekord: A facebook oldalunkon bezsebelt 108 megosztás és a 155 like összesen 479 pontot ért. Gratulálunk a képhez és a nyereményhez, amely egy nagyon jól megírt dunás képeskönyv lesz; Gilányi Magdolna: A Margitsziget 19. századi fényképeken c. könyve.

Immár hagyomány nálunk, hogy a díjazottakat azok választhatják ki, akik veszik a fáradságot és küldtek be képet. Három képre lehetett szavazni, az első hely 4, a második 2, a harmadik 1 pontot ért. Itt már nem számított kinek hány ismerőse van a facebookon, csakis a kép minősége, témája és a jól eltalált cím. Szerencsére idén nagy százalékban szavaztak a beküldők, a 82,5% visszajelzés (47/57) komoly legitimációt ad a nyerteseknek! A nagyszámú kép miatt sokfelé szóródtak a szavazatok. Talán ha mindenki szavaz másképpen alakul a sorrend, de ezen már kár keseregni, lássuk ki szerezte meg a végig szoros versenyben a harmadik helyezést!

36. Jakab Gergely: Ébredés

Idén Jakab Gergely tükörsima hajnali képe nyerte el a harmadik díjat, a korán kelőknek ismerős lehet ez a rezzenéstelen víztükör hajnaltájt. Két első, két második és két harmadik helyen leadott szavazattal (8+4+2=14 pont). Nyereménye Janata Károly-Selmeczi Kovács Ádám: A Duna-Ipoly Nemzeti park c. könyve és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

50. Kósa Rita: Pihenő sárkányok

A második helyezett képet Kósa Rita küldte be, alkonyi fényben pihenő sárkányát négyen találták a legjobbnak (4*4=16 pont). Nyereménye 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, a magazin régebbi példányai és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

124. Sajó Tamás: A felhő visszanéz

 

Elérkeztünk a győztes képhez, amely egyike volt az utolsóként nevezetteknek. Első helyezést ért el Sajó Tamás, akit a Wang Folyó versei blogból ismerhetünk sokan. A győztes kép egy repülőgépről készült, északkeletre a horvát-szerb Dunakanyarról. (Aki nem tudja mi ez és hol található ezen a linken utána tud olvasni.)  A felhő visszanéz c. képet hárman találták a legjobbnak, emellett két második és három harmadik helyet kapott pályázóinktól (12+4+3=19 pont). Nyereménye 1 db 1 éves Élet és Tudomány előfizetés és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

Gratulálok minden nyertesnek, nagyon örülök a beküldött szép képeknek! Külön kiemelném a beérkezés sorrendjében Martin Kápostáš Esztergom környékén készült képeit, Zirig Árpád viharos felvételeit, Csonth László felhőit, Holczer Tibor szürreális madarait és  Konta Gábor szép képeit. Ők valameéyik képükkel mind 10 pont felett végeztek!

A nyertesekkel hamarosan felveszem a kapcsolatot!

Jövőre megismételjük a pályázatot egy másik témával!

Mikor sziget a Pap-sziget?

Mikor sziget egy sziget? Nem is olyan egyszerű a kérdés. Van olyan, amit csak megszokásból hívunk szigetnek, például a Háros-szigetet, van azonban olyan is, ami földrajzilag is az. Az, hogy ez az állapot az év mekkora részében van meg már megint más kérdés. Ott van a  Zebegényi-, a Szürkő-, vagy éppen a Szentendrei-sziget, ezek az év minden napján szigetek. De vannak olyanok is, amelyek egy év során csak időszakosan szigetek, pl. a Gödi-sziget, vagy mai bejegyzésünk témája, a szentendrei Pap-sziget. 

A Pap-szigetre vezető hídtól délre eső szakasz.

Időszakos szigeteknél a vízállás határozza meg azt a pontot, amikor a Duna elér egy kellő magasságot ahhoz, hogy minden oldalról körülölelje az adott szigetet. Ez a pontot itt a blogon küszöbszintnek neveztük el és már két sziget esetében ki is számoltuk. A Gödi-szigetnél 124-125 cm-es vízállás kell ehhez, a tőle északra található Égető-szigetnél ez egy méterrel magasabban van, 226-227 cm. Ez a szint a sziget sorsára alapvető hatással van, így célszerű lenne minél több időszakos szigetnél feljegyezni ezt az értéket, már csak a későbbi összehasonlíthatóság miatt is!

A Pap-szigetre vezető hídtól északra eső, elvékonyodó szakasz.

A Pap-sziget Szentendre északi részén található, a Szentendrei-Duna jobb partján, mélyen beékelődve a dunántúli partba. Alakja kissé szokatlan félhold, ebből következően a mellékága viszonylag nagy szöget zár be a főággal, azaz könnyen feliszapolódhat. A feltöltődést emberi hatás is segítette, idén derítettük ki mi volt ez és mikor épült. :) A lelassuló vízáramlás miatt a mellékág északi részén gyorsan megindult a hordalék kiülepedése és egyre ritkábban tudta a Duna elárasztani régi medrét. Mindeközben a déli, visszatorkolló részen meglehetősen széles és mély volt a meder.

Megszűnő kapcsolat.

2018. május 10-én délelőtt fél tizenegykor Szentendrén lassú apadás után 137 cm volt a vízállás. A hónap eleje óda csökkent a vízszint, tíz nap alatt körülbelül 25-30 centimétert. Ha néhány nappal korábban érkezünk még láthattuk volna a kapcsolatot a fő- és mellékág között. Azonban csütörtök délelőtt már kb. 10 méteren megszűnt a kapcsolat. Ezen a rövid szakaszon a hordalék körülbelül 10-20 centivel volt magasabban a vízszintnél, így egy közelítő becsléssel meg lehetett határozni azt a vízszintet, amikor néhány nappal ezelőtt megszűnt a kapcsolat. 

Egy méter széles "betápláló csatorna" a Pap-sziget északi csúcsán

Ha ezt a 10-20 centimétert hozzáadjuk a 137 cm-es nyers vízállásadathoz körülbelül 150-160 centimétert kapunk, valahol e két érték közötti vízállás kell, hogy a Pap-szigetből valódi sziget lehessen. 

Szentendrei nyers vízállásadat 2018.05.10 11h. vizugy.hu

Abszolút értékben is kifejezhető ez a magasság, ehhez csupán a szentendrei vízmérce 0 pontjának tengerszint feletti magasságára van szükségünk, ami pontosan 97,65 méter. Ha a kb. másfél méteres vízállást ehhez hozzáadjuk 99,15-99,25 métert kapunk. 

Az adatok pontosítása érdekében nem kell mást tenni, mint figyelni a vízállásadatokat szentendrén és ha ebben az intervallumban látjuk a Duna szintjét el kell látogatni ismét a Pap-sziget északi csúcsához. 

Szigorúan ellenőrzött szigetek

1944 a Duna légifotózása szempontjából az egyik legsűrűbb év volt. Április 3-án lezajlott Budapest első szövetséges bombázása, ezt két héttel követte a Magyar Királyi Honvéd Légierő kárfelmérése, amelyet a mapire.eu honlapon a Fortepan és az Arcanum közös munkában kiadott. Ezen a Palotai-szigettől Csepelig látható a Duna. A szövetségesek nyári légi offenzíváját bombázások közben is fényképezték, erről a Lángban álló szigettenger c. cikkben mi is beszámoltunk hat éve. Azonban a szövetségesek ezen kívül még legalább két légifotózást végeztek 1944 április 25-én és október 7-én, ahol a Duna ismét fel-felbukkant. Ez lenne mai bejegyzésünk témája.

A Mosoni-Duna torkolata 1944. július 8.

A légitámadások hátterét és a szövetséges légitámadások adatbázisát a National Collection of Aerial Photography (NCAP) honlapján mostani bejegyzésünkkel párhuzamosan a Pangea blog dolgozza fel így arra nem térnénk ki.

1944-ben járunk tehát, amikor a dunai szigetekről még jobbára csak térképek állnak rendelkezésünkre. 1941-ből származik az első ismert légifotó sorozat, amely az "Új", megnagyobbodott Magyarországot volt hivatott felmérni annak céljából, hogy a katonai térképeket frissíthessék. Ennek dunai vonatkozásairól már írtunk itt és itt. Eppúgy, mint az 1944-es sorozat, az 1941-es is a Hadtörténeti Múzeum archívumából került elő. Az ország tudományos alaposságú és katonai titkosságú légifényképezése az 1950-es évekre esett, amikor szinte évente repülték be az országot, ez az állomány ugyancsak a Hadtörténeti  térképtárában böngészhető. Az 1959-2007 közötti időszak iránt érdeklődőket pedig a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) szolgáltatása a fentrol.hu szolgálja ki 117 ezernél is több magyar légifotóval. 

A Verőcei és Kőgeszteri-sziget 1944. október 7.

Azt gondolhatnánk az 1944-es szövetséges légifotózás 569 szelvénye nem sokat ad hozzá ehhez a sok korabeli légifotóhoz, holott éppen ellenkezője igaz. A Dunának sok szakasza csak itt tanulmányozható, ugyanis a mapire.eu Budapest 1944 (kizárólag a főváros és szűkebb környezetét lefedő) sorozatnál földrajzilag nagyobb területet fényképeztek le. Dél-Németországtól egészen a Vaskapuig barangolhatjuk be a Duna-mentét. 

Palotai-sziget 1944. április 25.

Ebben a bejegyzésben a Győrtől a Vaskapuig tartó szakaszt járjuk be folyásirány szerint. A kezdő képen Győr és a Mosoni-Duna látható, de a Duna egészen Esztergomig kanyarog, ahol éppen a Vaskapu-hegy zárja le a látóhatárt. A Csallóköz és a Szigetköz elhagyott folyómedrein kívül látható még pár dunai sziget, mint például a baljós nevű Kolera-sziget. 

Szokatlan helyről is vannak fényképek, ilyen például a Naszály és a Börzsöny déli előtere Nógrádverőce környéke. A második kép a frissen parthoz kapcsolt Verőcei- és Kőgeszteri-szigetet ábrázolja. A mellékágak kezdődő feltöltődését világos homokzátonyok jelölik, a szigetek növekedését nyugat felől pedig sötétebb színű erdőrészlet. Mindkét sziget eredeti magját szépen kirajzolja a part mentén futó fasor. Nyugaton még éppen látszik a Kismarosi-sziget csúcsa.

Az 1944-es Palotai-szigetről már készült bejegyzés, de a szövetségesek légifotóink kétszer is szerepel, egyszer áprilisban, egyszer pedig októberben, két különböző vízállásnál. Ezáltal a szigetről alkotott képünk tovább árnyalhatjuk.

Népsziget és az Óbudai-sziget északi része 1944. október 7.

A Népsziget és környéke egyike volt a Duna egyik legszigorúbban ellenőrzött szakaszának, 1944-ből három ismert sorozaton is feltűnik Budapest forgalmas közlekedési csomópontja miatt. A Népsziget 1944. október havi fényképén újdonság azonban, hogy egyrészt a hajógyár nem szenvedett károkat, másrészt az Újpesti vasúti híd óbudai része egy augusztusi légitámadás következtében megsérült. 

Óbudai-sziget 1944. április 25.

Az Óbudai-sziget április 25-i állapota is tartogat újdonságot. A mapire.eu egy héttel korábbi felvételein még nem áradt ki ennyire a kétszínű Duna. A fekete jelzi a pangóvizet, míg a szőke szürkés árnyalata az áradó, hordalékosat. Kirajzolódik előttünk a "régi" Óbudai-sziget nyugati partja, amely feltehetően a hajógyári-szigeti ág lezárása után szűkült ennyire össze. Láthatjuk a hamvába holt Északi-kikötő elárasztott első kapavágásait a Rákos patak torkolatától északra.

Margit-sziget 1944. április 25.

 

Ismerve a szigeten lezajlott heves harcok eredményét feltehetően a fenti kép az egyik utolsó háború előtti állapotában ábrázolja a Margit-szigetet a félbe hagyott Árpád híddal együtt. 

Lágymányos 1944. október 7.

 

Lágymányoson éppen zajlik a feltöltés, hogy az utolsó emlékét is eltöröljék a régi, széles Duna-medernek. Az öböl feltöltése 1944-ben alaposan felgyorsult, hiszen a felöltésnek végtelen utánpótlása származott a légitámadások nyomán összedőlő épületekből. Az ütem nyomon követhető a mapire és a NCAP öt hónap eltéréssel készített felvételeinek összehasonlításával. Lágymányos, a Csepel-sziget északi része, valamint a Soroksári út ipartelepei szenvedték el a legsúlyosabb pusztítást. 

Csepel-szigeti árvíz 1944. április 25.

A Csepel-szigetet sem kerülte el az április végi árvíz. A védekezés azonban egy meglehetősen érdekes futású töltés mentén zajlott. A képen ugyancsak jól elkülönül a pangó és a hordalékos-áramló víz, kirajzolódnak azok a pontok is, ahol a külső töltésen átömölhetett a Duna. Budapesten a Palotai-sziget északi részétől a Csepel-sziget csúcsáig teljes hosszában bejárható az 1944-es Duna. De mi nem állunk itt meg, hiszen szerbiai és román szigetek is találhatók az angol légifotós gyűjteményben. 

Nagy Hadi-sziget, Belgrád 1944. június 9.

Belgrád alatt egy hatalmas, lapos, kopár, félhold alakú sziget terül el, amelyet a nagyobb árvizek teljesen ellepnek. Nagy Hadi-szigetnek hívják és már a törökellenes harcokban is ábrázolták a metszeteken. Kialakulása a Száva és a Duna összefolyásának köszönhető, ahol a lecsökkenő vízmozgás miatt kiülepedhetett a hordalék. Hosszanti irányban megfigyelhető rajta néhány mélyedés, azaz ún. sarlólapos.

Ada Kaleh 1944. június 9.

A Vaskapu-szorosban található Ada Kaleh szigetét szerencsére nem kell bemutatnom a Dunai Szigetek blog régi olvasóinak. Ez a gyönyörű felvétel szerencsére teljes egészében tartalmazza a keletre tájolt, törökök által lakott és meglehetősen szomorú sorsú szigetet. 

Gura Văii szigetei 1944. június 9.

Ez a négy sziget ugyancsak a Vaskapu-szorost ékesítette, manapság már csak egy maradt meg belőlük. 1918-ban öt hónapon keresztül Magyarországhoz tartoztak Gura Văii településsel együtt. Sorsukat Ada Kaleh szigetéhez hasonlóan a Vaskapu erőmű felépítése pecsételte meg. 

Simian-sziget 1944. május 17.

1944-es sorozatunkat azzal a szigettel zárjuk, amely akár az új Ada Kaleh is lehetett volna — amennyiben a lakói is így gondolják. A törököknek eszük ágában sem volt erre a vadidegen szigetre költözni, ahová a román állam már átpakolta megmentésre méltó műemlékeket. A téglánként visszaépített erőd jelenleg méteres gazban rejtőzik, az elhagyatott török skanzen a Duna egyik szomorú mementója. Mint ahogy a NCAP légifotógyűjtemény 1944-es dunai sorozata is.