2017. december 9., szombat

Lépcső a Gödi-szigetre


A keresztgátról egy már majdnem teljesen betemetett lépcső vezet fel a Gödi-szigetre. Körülötte már felnőtt az erdő, sőt az egykor közvetlenül a vízpartról induló lépcsőfokok a hordalékfelhalmozódás és ártéri szukcesszió következtében már egy erdő kellős közepére kerültek. Talán senki nem emlékszik már, hány lépcsőfoka volt...

Előtte...

A maga nemében egyedülálló ez a lépcső, a hely történetével még csak ismerkedők könnyen azt gondolhatják, hogy ez az egyetlen emberkéz által alkotott létesítmény az egész szigeten ha a sarkantyúkat nem számítjuk ide. Kevéssé ismert tény, hogy a két világháború között a Gödi-sziget magánkézben volt és az egyik tulajdonos nyaralót is épített rá. Ezt az épületet elsodorták a történelem viharai, de a betoncölöpeiben még ma is hasra lehet esni a lépcsőtől pár méterrel északabbra, a sziget közepén.

Földrajzos szempontból a lépcső sokat tudna mesélni. El tudná mondani, hogy az 1945-1950 közötti építése óta milyen ütemű volt itt a hordalék felhalmozódása. A keresztgáton kiülepedő iszap és szerves anyag rétegek a mai napig folyamatosan emelik a talaj szintjét, ezáltal a lépcső egyre mélyebben süpped el az ártéren. Többé kevésbé kilenc lépcsőfok pereme látszódott ki az ősszel lehullott avarból és az alattuk lévő — a lépcsőfokokat síkos lejtővé változtató — iszapból. 

Némi söprögetés és lapátolgatás után további két lépcsőfokot lehetett elővarázsolni az üledékek alól. Többet azért nem, mert ahhoz már a jelenlegi talajszint alá kellene menni, ami sokkal komolyabb földmunkát igényelne és ahelyett, hogy megkönnyítené, inkább megnehezítené a lépcső használatát. Nem is beszélve arról, hogy a mélyben megbúvó lépcsőfokokat már birtokba vehette az erdő és behálózhatták a közeli fák nagyobb gyökerei. Ne feledjük, a Gödi-sziget a Duna-Ipoly Nemzeti Park része!

Utána...

Éppen ezért továbbra is rejtély marad, hány további lépcsőfok rejtőzik a föld alatt. Ha tippelni kellene, a lépcső az egykori keresztgát szigeti oldaláról, annak koronaszintjétől indulhatott, de ezt a szintet a lépcső előtti térségben már teljesen ellepte és megemelte a hordalék. 

A dolgot nem hagyjuk annyiban, a lépcső feltárásának lesz egy második köre is, amikor egy környezetbarát módszerrel próbálunk e kérdés végére járni! :) 

2017. december 6., szerda

Hogyan nevezzelek, Buki-sziget?


Valamikor 1911 és 1929 között épült meg az a töltés, amely a kisváci parthoz kapcsolta a Buki-szigetet. Ennek megépülését a szigeten található vízmű indokolta, amely a parti szűrésű kútjaival hozzájárult Vác város ivóvízellátásához. A töltés pedig hozzájárult a Buki-sziget eltűnéséhez, amely nem is olyan régen vette fel ezt a nevet. Úgy, hogy azelőtt 60-70 évvel már volt egy névváltoztatási esete...


A töltés építésének idejéről vannak más adatok is, például Ihrig Dénes "A magyar vízszabályozás története" c. munkájában — a Gödi-sziget keresztgátjával együtt — 1937-1940 közöttre datálja a "Kőhídi-sziget" parthoz kapcsolását. 1973-ban, amikor a könyvet kiadták a Kőhídi-sziget elnevezés már anakronizmus volt, hiszen már Buki-szigetet látunk az 1929-es vízisport térképen. Továbbá az építés időpontja is tévedés, ugyanis a töltés 1929-ben már szerepelt az angyalos vízisport térképeken. A Vác-Budapest és az Esztergom-Vác közötti szakaszt ábrázoló térképlapokon egyaránt. Ám az Ihrig-féle leírás felvet egy kérdést. Mi is volt az a Kőhídi-sziget? 

1929. Buki-sziget

Hogy megérthessük mi is volt az a Kőhídi-sziget, először azt kell tisztázni mi volt az a Buki-sziget. 1929-ig megyünk vissza az időben, ez az első általam ismert alkalom, hogy térképen ez a név jelenik meg. A sziget mellett látunk egy Buki-csárdát közvetlenül a Felső-Gombás patak torkolata alatt. Kaphatta volna a csárda a szigetről a nevét, de mivel már lelőttük a poént tudjuk, hogy a sziget kapta a csárdáról. A Buki csárdának  már nyoma sincs, maga alá temette a DCM kikötője és a hozzá vezető út. Egykor ott állhatott a magaspart peremén, valahol a kerékpár útról is jól látható telefon torony tövében. 

1911. Kőhídi-sziget Duna helyszínrajza

Ha időben visszafelé haladunk a következő térkép 1911-ben készült. A Duna helyszínrajzán 1:5000-es léptékben láthatjuk a fenti szigetet egy új (régi) névvel; Kőhídi-sziget. Nem csupán a szigetet látjuk, hanem a környező homokzátonyt, azaz a partot kisvízi helyzetben. A parton ott van a Buki csárda, valamivel feljebb, a patak partján pedig a Kőhídi csárda. A Kőhídi csárda felett pedig ott magasodik két kőhíd; a régebbi országúti és az újabb vasúti. Régi és híres híd ez, sok csatát látott már; Tragor Ignác így ír róla: 

"A város északi végétől, Kisváctól mintegy ezer lépésnyi távolságra egy magas árok keresztezi az országutat. Ezt az árkot a természet maga alkotta. A Naszályon és naszályalji szőlőhegyeken Ordító-ároknak folytatása ez, mely a Buki-sziget előtt szakad a összegyülemlő esővíz törte magának ezt az utat a Duna felé. Az Dunába. Ez a hosszú árok a Naszálytól a folyamig csak az egy ponton volt áthidalva, ahol most a Kőhíd van."
Tragor Ignác: Vác története 1848-49-ben (részlet) 
Így már könnyen meglátható az összefüggés, a stratégiai helyen lévő híd mellé stratégiai helyen lévő csárda települt, átvette annak nevét és a csárda nevét átvette a hozzá legközelebb eső dunai sziget is.

Előfordult, hogy a térképészek elkavarták a sziget nevét és a kismarosi Kőgeszteri-szigetnek adták, mint például az "angyalos" Pilis turistatérképen. (Ez a térkép egyidős az 1929-es vízisport térképpel és már a Buki-sziget elnevezés szerepel ezen is.)

1846. Harsányi-sziget

A Kőhídi-sziget elnevezés előfordul még 1883-ban, 1863-ban és 1852-ben is, ahogy egyre távolodunk a jelentől és közelítünk a legrégebbi ismert szigetnévhez. Átugorjuk az 1848-49-es harcokat, amelyből bőven kijutott a környéknek és megérkezünk 1846-ba, amikor először találkozhatunk a Harsányi-szigettel (és Balogh A. vízimolnár karójával, ahová a hajómalmokat kötötték ki). Ott látjuk a korabeli váci malomipart a hajóúttól balra. Megszokott helye lehetett a Harsányi-sziget az őrlésnek, 1826-ban Melczel János térképrajzoló is megemlékezik róla a "lassan fogyó" szigetekkel együtt. 
"A Gomb kötö sziget belöröl többször el öntött retekböl és körül még alatsonabb erdöböl áll, mellyel együtt az iszapon a sziget is nevekedik. A Harsanyi és Wátzi szigetek el öntött barna iszapos földü rétekböl állanak, reseznként szakadozó partjaik vannak és lassan fogynak. A bal Duna partja a 71dik Táblán a Szék és Sáncz hegy alatt a hegynek folytatása magos, meredek, agyagos kövétsel vegyes földböl álló, általjába viz forrásos és iszapos karaju. A 67dik Tábla végén és a Sántz hegy alatt hasonló tulajdonsagu a kö hidi patakig. A kö hidi patak gyenge forrasbul ered, és soha sem dagad meg nagyon. A kö hidi kortsma az elött malom volt, de a kevés viz miatt meg változtatott." 
"A Dunán levő malmok, ambár a sebjén állanak kissebb vizkor nem őrölhetnek, és a Harsányi sziget mellé hurtzolkodnak."
 1826. Július 7. Melczel János
A Harsányi elnevezés egyaránt eredhetett személynévből, ill. a hársfa szóból. 

1826. Harsányi-sziget Duna Mappáció

Ha lenne módunk az időben tovább menni bizonyára kerülnének még elő Buki-sziget nevek. Most azonban megállunk annál amit tudunk. A mostanában használatos Buki-sziget nevet valamikor 1911 és 1929 között kapta ez a földdarab. Levéltári kutatásokkal bizonyára lehetne pontosítani a dátumot, hiszen az is lehet, hogy volt egy átmenet amikor párhuzamosan használták a két nevet, de az is lehet, hogy a vízisportok kialakulásával egyszerűen a közelebbi csárda nevére keresztelték az errefelé evezők. Valamivel rövidebb idő intervallum alatt zajlott le a Harsányi-Kőhídi csere 1846-1852 között. Talán egyszer az is kiderül, hogyan és miért zajlott ez a csere. 

2017. november 29., szerda

Névtelenül tűnt el a győri sziget


A Dunai Szigetek blog írásának mindig a legjobb pillanatai azok, amikor egy témán dolgozva, a legváratlanabb helyen, villanásszerűen bukkan elő egy régen eltűnt sziget. A villanásszerűt itt szó szerint kell érteni, ugyanis legutóbb éppen Győr-Révfalunál, a Rábca "középső" torkolatával szemben, egy 1959-es légifotón talált sziget egyetlen ismert térképen, vagy városrendezési terven sem szerepel. 

A győri Névtelen-sziget a Rábca torkolatával szemben (forrás: Fortepan 91259)

Ez a rejtélyes és névtelen sziget a becsillanó napfény miatt alig észrevehetően bújik meg a Rábca-torkolata és a révfalusi Aranypart szabadstrandja között egy Győrről készült 1959-es légifotón. Kétségtelenül egy szigettel van dolgunk, hiszen növényzet van rajta. Azonban hiába néznénk át online térképes adatbázisokat, honlapokat, hiába keressük a győri térképeken, városrendezési terveken semmi nyomát nem lelni. 

A sziget egy 1959. április 14. dátumozású légifotón (fentrol.hu)

A sziget utáni nyomozás során a következő találat a Fortepanról került elő. A kezdőképnek beillesztett, 1955-ös évszámú UVATERV fénykép a "tízlábú" fahíd győrszigeti oldaláról fényképezte le a névtelen győri szigetet. Miután más nem került elő rákérdeztem a Régi Győr facebook csoportban hátha tudják mi lehet ez a sziget, mi lett vele és mi volt a neve. Ők szerencsére tudták miről van szó, bár nevet ők sem tudtak mondani. Ellenben küldtek négy régi győri fényképet és egy linket a két világháború között Győrben fényképező Glück József képeihez. Ezek alapján többé-kevésbe meg is lehet írni ennek a névtelen szigetnek az életrajzát.

A győr-révfalusi Aranypart szabadstrand (Fénykép: Glück József)

Glück József a két világháború között rendszeresen fotózta Győrt és a gyor1944.hu honlapra felkerült fényképsorozatában hat képen is szerepel a Mosoni-Duna kanyarulatában kifejlődött zátony. Tudomásunk szerint ezek a legelső képek róla. Szakavatott győri szemek egészen biztosan be tudják azonosítani a képek készítésének pontos évszámát, annyi bizonyos, hogy az 1928-as medermérések alapján megrajzolt angyalos Mosoni-Duna térképen (még) nem szerepel. Pedig ezen a térképen minden mederformát lelkiismeretesen és részletesen ábrázoltak, végig a Duna magyarországi szakaszán. Tehát vagy magasabb vízállásnál mérték fel annak idején a folyót, vagy a zátony csak évekkel később emelkedett ki a folyó habjaiból. Utóbbi verzió a valószínűbb.

Még zátonyként a két világháború között a "Tízlábas" fahídról fényképezve (Fénykép: Glück József)

A múlt század '30-as éveiben a képek tanúsága szerint a zátonyon még nem telepedett meg a növényzet, annál inkább a vízisportolók. A fényképek tanúsága szerint úszás nélkül, a Mosoni-Duna sekély medrén átgyalogolva is át lehetett rá jutni. De mikor és hogyan keletkezhetett ez hosszú és keskeny zátony?

Kialakulásában szerepet játszhatott az 1908 augusztusában Győrsziget városrész északi házsoraihoz áthelyezett Rábca-torkolat. A két folyó találkozásánál, a lelassuló vízben nagyobb eséllyel rakódhatott le és halmozódhatott fel a frissen ásott mederből elszállított hordalék. A hordalék 20-30 év alatt gyűlhetett fel annyira, hogy a strandolók legnagyobb örömére a víz felszínét is elérte.

Győr látképe a Püspökerdő felől (Járai Rudolf képe 1961.)

Az 1955-re datált fortepanos kezdőképen már a növényzet is megjelent. A folyóparti szukcessziót ismerve ez bokorfüzes lehetett, amely megkötötte a mozgó hordalékot és lassan sziget-formát adott a zátonynak. A fák magassága alapján ez a folyamat talán egy évtizedet vett igénybe. Az elnyúlt orsó alakú sziget hossza ekkor legfeljebb 350, szélessége 50-60 méter lehetett, vízállástól függően. Hat év múlva, 1961-ben az erdő szinte ugyanakkorának tűnik a levegőből és a sziget alakja sem változott jelentősen. Ha semmi nem jött volna közbe napjainkra egy csinos, puhafás ligeterdővel borított szigetté fejlődött volna a győri egyetem alatti Duna-szakaszon.

Kilátás a Püspökerdőre, délkeleti irányból (Járai Rudolf képe 1961.)

Végül egészen máshogy alakult a sorsa. Egészen biztosan sokan vannak, akik egy mai Győr térképet nézve nem teljesen értik, hogy merre is folyt a Duna az 1959-es légifotón, valamint a régi fényképeken. Idővel ki fogjuk ezt is bogozni a Dunai Szigetek blogon! Elöljáróban annyit, hogy az elmúlt 50 évben alaposan megváltozott Győr vízrajza. Nem csak a Rábca torkolatát helyezték át azóta (másodszor az évszázad során), de a Mosoni-Duna püspökerdei kanyarulatát is kiegyenesítették. Elképzelhető, hogy ezeknek a '80-as években végzett munkálatoknak esett volna áldozatul a győri sziget?

Reismann Mariann képe 1965.

A szigetről fellelhető legutolsó kép feltehetően 1965-ből származik. Azért feltehetően, mert abban az évben a vegetációs időszak jelentős részében — március végétől júliusig — egy nagyon tartós árvíz vonult le a Dunán. Akkora árvíz, hogy abból nemhogy a sziget, de az egész győri ártér sem látszódott ki. Ha a fénykép mégis 1965-ben készült, csak nyár végi, vagy őszi felvétel lehet. Egy szakadozott partot és fákká serdült bokorfüzest látunk az egyik csúcsán. Előfordulhat, hogy ez a fénykép korábbi és a szigetet az 1965-ös árvíz mosta el? Nem valószínű, még a főágon sem tűntek el dunai szigetek 1965-ben. 

A sziget hűlt helye 1969-ben.

A Rábca torkolatában lévő szigetet a fenti, 1969-es fényképen már nem találjuk. Eltűnésének okára csak következtetni lehet. Győr-Révfalu városrészében 1968-ban kezdődött meg a győri Széchenyi István Egyetem elődjének számító Közlekedési és Távközlési Műszaki főiskola építése. Ennek során lebontották a révfalusi Vásárhelyi Pál utca — az 1959-es légifotón látható — parasztházait és rendezték a Mosoni-Duna partját is. A Rábca torkolat kis szigetét valószínűleg ekkor kotorhatták el. Talán árvízvédelmi szempontból, talán szükség volt a kavicsanyagra a terület feltöltésénél. 

A sziget helye 1976-ban az épülő főiskolával (Fentrol.hu)

Hellyel-közzel sikerült tehát meghatározni a sziget születésének és elkotrásának időpontját. Valamikor az 1930-as években nőtt ki a Mosoni-Dunából, majd 1968-ban elkotorták. Egyetlen dolog hiányzik mind a mai napig, a szigetnek nincsen neve. Ezért tartozunk az emlékének annyival, hogy így utólag találunk neki valami nevet az alábbi hat ötlet közül. Aranypartnak hívják a mai napig Győrben a szigettel szemközti révfalusi szabadstrandot. Lapos tanszéknek a part leghírhedtebb vendéglátóipari egységét. A Rábca pedig a Rábca torkolatát jelenti, régiesen, miközben a -fő utótag a forrásra utal.


Ha valaki 2018. január 31-én délig hitelt érdemlően (térképpel, dokumentummal, kotrási naplóval, stb.) bizonyítja, hogy a szigetnek volt már neve a szavazást leállítjuk!


Források:
https://moderngyor.com/2012/11/25/2119/
http://gyor1944.hu/Gluck-fotok.html
https://www.facebook.com/regigyor/

Köszönjük a rengeteg képet és segítséget a Régi Győr facebook csoportnak!

2017. november 25., szombat

Árvíztáblán kenuzó majom


Két képet kaptunk a szentendrei új árvízvédelmi mellvédről és az azon található egyedi árvíztáblákról. De akárhogy is nézzük egyvalami biztosan hiányzik róla. 


Szentendrén éppenhogy elkészült a mobilgát és az új árvízvédelmi mellvéd, máris tesztelte a folyó. A 2012 őszén megkezdett munkálatokat sikerült 2013 nyarára befejezni, amikor a magyarországi Duna-szakasz Mohácstól északra fekvő szakaszán az eddig mért legnagyobb jégmentes árvíz vonult le. Szentendrén a 2013. június 9-én észlelt tetőzés meghaladta a 2002. augusztusi és a 2006. áprilisi értékeket is. 

Szentendre (10,8 fkm, Szentendrei Duna)
2002. augusztus 18. 746 cm
2006. április 4. 760 cm
2013. június 9. 796 cm

A 3. évezredből eltelt 17 év három legnagyobb dunai árvizéből kettőt már ábrázoltak a háromból a szigetmonostori komphoz vezető lépcsőnél. Egészen biztos, hogy egy időben készültek, a magasabb árvízen alul, az alacsonyabbon pedig felül található a szintvonal. Kérdés csupán az, hogy ez a két — kenuzó majmot ábrázoló :) — árvíztábla a 2013-as árvíz előtt, azaz az építéssel egyidőben került fel a beton mellvédre, vagy utána? 


Reméljük hamarosan elkészül a 2013-as árvíztábla és fel fog férni az elődje fölé, amelytől mindössze 9 cm választja el!

Aki esetleg tud felvilágosítással vag érdekes részletekkel szolgálni az árvíztáblákról, kérjük írja meg!

Frissítés:

Eredetileg a volt szentendrei révház (ami később vízirendészeti körzeti megbízotti iroda lett) falán volt elhelyezve, Az épület 2012-es lebontása után került át a mellvédre, remélhetőleg az eredeti magasságba. 
Frissítés 2.:

Az árvíztáblák Asszonyi Tamás, Szentendrén élő Munkácsy Mihály-díjas szobrász- és éremművész munkái.
A képeket Takács Zoltánnak köszönjük!


Árvízszintek forrása:

  • http://nepszava.hu/cikk/652154-arviz---a-2006-os-arvizi-szinten-a-duna-szentendren
  • http://nepszava.hu/cikk/652094-arviz---szentendren-a-duna-elerte-a-2002-es-szintet
  • vizugy.hu

2017. november 18., szombat

Békavári Vitéz-telep


Idén már volt egy bejegyzés (Párhuzamos félsziget-rajzok), amelyet a nemrég újra megjelenő Várak Kastélyok Templomok magazinban megjelenő Várkutató Napló ihletett. A Baracskai-Duna mellett magasodó Küllőd/Kolluth Békaváráról szóló lett volna a második, de ezúttal megelőztek, így kénytelen leszek másról (is) írni.  

Altschloss - Kolluth

Békavár egy aprócska, 87 méteres magaslaton emelkedett a Duna árterén, Küllőd/Kolluth egykori sváb telepesfalutól nyugatra. Küllőd a második település Hercegszántótól délre, a Vajdaság északnyugati csücskében, manapság az elüldözött németek helyére telepített szerbek élnek benne. Egészen szokatlan hely ez egy vár számára messze benn a dunai ártéren, mint ahogy a vár neve is szokatlan. Ellipszis alakú területe mindössze 80*40 méteres, egyetlen fennmaradt ábrázolása a II. katonai felmérés térképlapja. Mindezt csak azért írom le, hogy aki nem szokott beágyazott linkekre kattintani, az is tisztában legyen valamennyire a mostani cikk helyszínével. 

Békavár magaslata

Ugyanis a teljes történet, amely általam ismeretlen és megszerezhetetlennek tűnő forrásokból is táplálkozik a Felső-Dunamellék Természetvédelmi Rezervátum blogon olvasható. Mindenkinek szeretettel ajánlom, a folyó egy olyan részletével foglalkozik magyar nyelven, amely számunkra szinte teljesen ismeretlen!

Azonban ezek a források sem említenek Békavárral kapcsolatban egy érdekes dunai hagyományt, mely Borovszky Samu: Bács-Bodrog vármegye leírásában szerepel: 

"Küllőd tágas határában, a falutól éjszakra, a hol a Duna kiöntései rétséget alkotnak, van a hajdani Békavár község helye. Az 1768. évi kamarai térképen is szerepel még, sőt újabban a romjaira is ráakadtak. A castrum Bekawar romjairól Csánki is megemlékezik. Okleveles nyomok szerint a küllődi várral azonos, melyet 1482-ben Geszti Mihály uralt, a várnagya pedig Kis Mihály volt. A hagyomány szerint ez a vár a dunántúli Kiskőszeg hegyivárral lánczczal volt összekötve, hogy a Dunán megállítsák a hajókat."

Békavár dombocskája a maga 87 méteres magasságával — amely a vár fénykorában lehetett magasabb is — az ártér fölé emelkedett. De nem annyira, hogy a tőle hat kilométerre lévő Kiskőszeggel lánc kösse össze. Értelme sem lett volna, de hát szinte minden Duna menti várnál megjelenik a folyót lezáró lánc, vagy a folyó alatt ásott menekülő alagút legendája. 

A Párhuzamos félsziget rajzok c. írásunkban már említett, Küllődtől délre található Szond település a XVIII. század végi árvizek következtében ugyanilyen magasságban települt újra, az itt található erődített félsziget a Békavárnál 3-4 méterrel alacsonyabb helyzetben volt. Tehát a Békavárat viszonylag ritkán önthette el a Duna. Pusztulását a török hadak előrenyomulása okozhatta, nem is valószínű, hogy ostrom során esett el, őrsége feltehetően még a harcok előtt kereket oldhatott. De ezt csak egy alapos régészeti feltárás bizonyíthatná. 

Négyszáz évvel a vár pusztulása után érdekes jelenség zajlott le nem messze tőle. 1941-ben, amikor a szétesett Jugoszlávia ellen viselt rövid háború után a magyar csapatok visszafoglalták a Vajdaságot és a Baranya háromszöget egy új település jelent meg a vár tövében. 

1941. Vitéz-telep

Mintha a vár későbbi leszármazottai tértek volna vissza. Küllődtől nyugatra létrejött egyetlen utcával egy Vitézi telep névre hallgató településrész/tanya/falu. De mit keresett ez a kis telep a Duna árterén 1941-ben? És mikor került oda?

A terület ekkoriban már mentett ártér volt, közvetlenül a Baracskai-Duna partján ott látjuk a töltés nyomvonalát. Hasonló nevű telepek máshol is létesültek, például a legutolsó képen látható Bács nagyközség melletti Bács-Vitézfalu. A név alapján nem tévedünk nagyot, ha a telepítésüket összekapcsoljuk az 1920-ban alapított Vitézi Rend működésével. A Vitézi Rendet Horthy Miklós alapította, olyan katonák és családjuk számára, akik kitüntették magukat az első világháború harcaiban. A tagjait az Országos Vitézi Szék földhöz juttathatta, számukra kisbirtokokat alakított ki. 1938 után a birtokvásárlás az újonnan visszaszerzett területekre is kiterjedt, amelyek közül a legnagyobb szabad földterület a Bácskában áll rendelkezésre. 

Vitéz-telep hűlt helye

Ennek népességföldrajzi okai voltak. 1920 után a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság a maga vitézi rendjét a dobrovoljácokat telepítette le a Bácskába. A Montenegróból, Boszniából és Szerbiából származó önkéntes katonák átlagosan 8 hold földet, házhelyet és adókedvezményeket kaptak. Telepeik az új határhoz közel húzódtak, mert a helybéli lakosságot nem tartották megbízhatónak. Különböző számítások szerint 6-7000 család kapott így földet, összesen 53465 katasztrális hold (=30767 hektár) területen. 

Az 1941-es bevonulás után a dobrovoljácok és családjaik nem maradhattak Magyarország területén, szinte azonnal megindult az internálásuk. Az általuk szabadon maradt telepeket a magyar Vitézi Rend kapta meg részben (13445 katasztrális hold, 7737 hektár). A nagyobbik részre a bukovinai csángókat telepítették Romániából. Egy Szeptember 25-i rendelet változtatta meg a dobrovoljác telepek nevét, az új nevek között többségben voltak a vitéz, Hadik, András és Isten nevű falvak, de előfordult egy Horthyvára is. 

Ez a rendelet azonban nem említette Vitéz-telepet, így feltehetően ez a falu egy korai "zöldmezős" vitézi beruházás lehetett. Mivel már az 1941-es katonai felmérésen is szerepelt, a küllődi telep lehetett a legelső vitézi földosztás a Bácskában. Ugyanezen a térképen még egy vitézi település szerepel; a Bács melletti Bács-vitézfalu, amely egy Tomityevó nevű négyutcás dobrovoljác falu átnevezésével jött létre. 

Bács-vitézfalu 1941.

Ha laktak is valaha a Küllőd melletti Vitéz-telepen, 1944-ben ugyanúgy kellett menekülniük, mint békavári elődeiknek 400 évvel korábban. A telep helyén ma szántóföld található és csak a közeli Békavár dombja emlékeztet csupán a táj vitézi múltjára. 



Ajánlott és felhasznált irodalom:

2017. november 12., vasárnap

A Gödi-sziget köszöbszintje 2017-ben


2017. november 11-ről 12-re virradóan ismét sikerült dokumentálni a Gödi-sziget mellékágának lefűződését. A jelenséget számtalanszor megfigyeltük már, de a folyamatos ellenőrzés szükséges annak érdekében, hogy változik-e az évekkel ezelőtt megállapított 124 centiméteres Vácott mért vízállás küszöbszintje. Ez az az érték, amelynél apadásnál lefűződik a mellékág és a Gödi-sziget megszűnik sziget lenni, és ez az az érték, amelyet áradásnál meghaladva a Duna ismét beömlik észak felől. 

2017. november 11. 11 óra 131 cm

2007. óta ismert a mellékág küszöbszintje, amelyet azóta is folytonosan ellenőrzünk. (2010. április 10., 2013 február 24., 2014 november 21.

2017. november 11-én és 12-én a következőképpen alakult a váci vízállás:

2017. november 11. 11 óra (első képpár) 131 cm
2017. november 11. 16 óra (második képpár) 128 cm
2017. november 12. 9 óra (harmadik képpár) 119 cm

A 125-124 centiméteres vízállást sajnos éjjel 11 és 2 óra között lépte át, ekkor nem készült fénykép, így a pontos értéket nem lehetett meghatározni. A 128-119 centiméteres intervallum azonban azt sejteti, hogy a küszöbszint eredetileg meghatározott 98,86 méteres abszolút magassága nem változott jelentősen. Mindenesetre a 2017-es érték pontosabb meghatározásához meg kell várni a következő időpontot, amikor a Duna váci vízállása — fentről, vagy alulról — ismét eléri ezt az értéket. Ehhez pedig nem is kell sokat várni. 

2017. november 11. 11 óra 131 cm

2017. november 11. 16 óra 128 cm

2017. november 11. 16 óra 128 cm

2017. november 12. 9 óra 119 cm

2017. november 12. 9 óra 119 cm


Szerencsére a Duna némiképpen árad a jövő héten, az előrejelzések szerint 2017. november 14-én, kedden reggel hét órakor a Duna eléri a 125 cm-es, korábban meghatározott küszöbszintet és várhatóan beömlik a mellékágba és frissíthetjük ezt a bejegyzést! 

2017. november 3., péntek

Donauversickerung Magyarországon


Németországban van a Dunának egy olyan szakasza, ahol időszakonként eltűnik a víz a mederből. A nem mindennapi  jelenséget a helyiek Donauversickerungnak nevezik és oka a Duna-Rajna háború számlájára írható.  Kisebb, kevésbé látványos módon ez a jelenség a folyó más szakaszain is előfordul, például Magyarországon. A cikk apropóját egy ábra adta, melyeket már nagyon régóta kerestem. Végül meglett, lelőhelye Tőry Kálmán 1952-ben kiadott: A Duna és szabályozása c. műve. 

Kiskunság. Fényképezte: Daróczi Csaba, forrás: National Geographic

Az 1. ábra a Duna és mellkékfolyóinak vízhozamát ábrázolja. A folyó az ábra tetején ered a Fekete-erdőben, de sajnos az Immendingen melletti mederben jelentkező elszivárgás hossza és az itteni vízhozam olyan alacsony, hogy ebből kifolyólag ábrázolhatatlan. Ahogy haladunk az alul található torkolat felé, úgy kumulálódik a hozzáfolyásokból a vízhozam érték és szélesedik egyúttal a Duna ábrán megrajzolt medre. Érdemes megfigyelni mennyire "jobbkezes" a Duna, hiszen a legnagyobb vízhozamú mellékfolyói mind az Alpokból érkeznek, a Kárpátok vizeit összegyűjtő balparti torkolatú Tiszával szemben. A Duna felső szakaszán, a forrástól a Morva torkolatáig összegyűjti már a vízhozamának harmadát. Pozsonynál ez az érték meghaladja a másodpercenként 2000 köbmétert. Ez főleg az Inn folyónak köszönhető, amely egymaga 35-40%-át adja a Duna pozsonyi vízhozamának. Pozsony alatt a Duna árvizei szétterülnek (szétterültek) a Csallóköz és Szigetköz mellékágrendszereiben, de az apadásnál ezek a vizek visszakerülnek a mederbe, mintegy tompítva a vízhozamingadozásokat. 

1. ábra A Duna és mellékfolyóinak vízhozama (Lászlóffy Woldemár ábrája)

Budapestig ez az érték felmegy 2340 köbméterre, sok éves átlagban ennyi víz folyik keresztül a Vigadónál létesített vízmérce szelvényében (az ábra 1952-es adatokkal dolgozik, de a wikipédia szócikkében található 2350 köbméter sem tér el ettől számottevően). Ha dél felé haladunk a vízhozam értékek így változnak:

Paks: 2360 m3
Baja: 2290 m3
Mohács: 2260 m3
Apatin: 2110 m3

Amint látjuk a Duna átlagos vízhozama a Dráva torkolata felé közelítve egyre fogy. A veszteség ezen a 250 folyamkilométeren eléri a 230 köbmétert másodpercenként, ami kb. 10%-os veszteségnek felel meg. Ez természetesen látványban nem mérhető a németországi mészkőhegység repedésein teljesen eltűnő Duna képéhez, de a veszteség jóval több mint a német felső szakaszon, ahol a 230 köbméteres másodpercenkénti vízhozamot csak a Lech hozzáfolyásával éri el. Budapest és a Dráva torkolata között nincsen számottevő mellékfolyója a Dunának az egyetlen Siót leszámítva. 

2. ábra Az 1. ábra aktualizált (román) változata

A víz eltűnésének három oka lehetséges:

1. Geológiai ok

A Duna vize elszivárog a laza üledékben. Korábban azt gondolták, hogy mivel a Dunával párhuzamosan folyó Tisza medre mintegy 10 méterrel van mélyebben a Dunáénál előfordulhat, hogy a talajban keleti irányú vízmozgás indul meg. A két folyó közti távolság azonban 100-120 kilométer, így az esés mindössze 10 cm kilométerenként. Az átáramlás-tézis ellen szól az is, hogy a kiskunsági szikesek erőteljesen párologtatnak, így a víz ha el is indul a Tisza felé, oda már nem érkezik meg. Ismerve a Kiskunság folyamatosan süllyedő talajvíztükör problémáját, nagyon valószínű, hogy a Duna vízhozamának egy része a talajvíz pótlása miatt szivárog el. 

A Talajvíztükör változása a Kiskunságban 1970-74 és 2003 között (forrás)

2. Meteorológiai ok

A Duna vize Budapest és a Dráva torkolata között elpárolog. A kérdéses szakaszon a Duna felszíne 535 négyzetkilométer, nagyvíz esetén pedig 3000 négyzetkilométer. Ez elég nagy felület, hogy sok víz elpárologjon, de más tényező is szerepet játszik. Hiszen nem csak a Duna víztükrén zajlik a párolgás, részt vesz a folyamatban az ártéri növényzet és az árvíz által feltöltött holtágakból elpárolgó víztömeg. Budapest és a Dráva torkolat kötött a három legnagyobb "párologtató" a Gemenc, Béda-Karapancsa, valamint a Kopácsi rét. 

3. Gazdasági ok

A Duna vizét szétöntözik. A harmadik elképzelés az előző kettő hibridje, hiszen a mezőgazdasági termelésben felhasznált víz egy része elnyelődik a talajban, míg egy jelentős része elpárolog. Különbség mindössze a szándékos antropogén tényezőben van. A legfontosabb öntözőcsatorna Magyarországon a Ráckevei-Dunából Tassnál kilépő Kiskunsági-főcsatorna, amely az ártér és a Kiskunság találkozásánál követi a folyót és csak Bajától északra tér bele vissza. Szerb területen található a Ferenc-csatorna, amely a Dunát köti össze a Tiszával. 

Kiskunsági szikes (forrás)

A Duna elszivárgása, elpárolgása nem csak a magyar szakaszon jelentkezik. Az Al-Dunán, az Olt torkolata és a Delta között ugyancsak lejátszódik, különösen nyaranta, amikor az amúgy is alacsony vízhozamú mellékfolyók vízszállítása alaposan lecsökken. 

Amennyiben valaha megvalósulna az Adonynál és Fajsznál tervezett két síkvidéki vízerőmű és a hozzá tartozó víztározó — melyeknek egyik feladata a Kiskunság kiszáradásának ellensúlyozása lenne — az elszivárgás és elpárolgás mértéke jelentősen megnőne. A lelassuló, nagyobb felületen szétterülő folyó valamint a tervezett intenzívebb öntözés ennél a jelenleg is meglévő 10%-nál is nagyobb vízveszteséget okozhat. 

2017. október 26., csütörtök

Ősz a Helembai-hegységben


Magyar túrázók számára viszonylag ismeretlen a Börzsöny Szlovákiába szakadt kisöccse, a Kovácspataki-hegység, más néven Helembai-hegység, vagy szlovákul Burda. Nehéz megközelíteni, turistatérkép is csak szlovák kiadású van róla, ráadásul nem is túl magas 395 méteres csúcsával. Ellenben olyan csodálatos kilátás nyílik róla a Dunakanyar északi kapujára, hogy rendszeresen is érdemes felkeresni! 

A Helembai-sziget és a Hideglelős-kereszt nyugati irányból.
 
Négy magyarok által lakott település határolja; nyugaton Garamkövesd, északon Bajta és Leléd, keleten Helemba. Délről a Duna, keletről pedig érinti az Ipoly. Területe körülbelül 20 négyzetkilométer. Leglátványosabb része a Dunára meredeken leszakadó, a Börzsönyhöz hasonló vulkanikus kőzetből felépülő hegyoldal. Innen nyílik a legszebb kilátás a Dunakanyarra, ezért a Kovácspataki tanösvény (piros jelzés) itt halad Garamkövesd és  Kovácspatak telep között. A hegységben van még egy kék turistajelzés is, ez a hegy belsejébe vezeti a túrázókat és Helemba településen ér véget. 

Amennyiben a piroson megyünk végig, a folyó mindvégig útitársunk lesz a hegy lábánál. Mivel a turistaút egészen a sziklaperemen halad, ahol kisebb szárazságtűrő tölgyek és sziklagyep él meg csak remek kilátás nyílik Esztergomra, valamint a Visegrádi-hegység északi hegyeire. A távolban felbukkan a Gerecse hegyvonulata is. Egészen elképesztő mélység tárul fel alattunk, ahol makettként robog a Szobról Pozsony felé tartó gyorsvonat és mellette a még apróbb autók. 

Esztergomnál a Duna egy gyönyörű S kanyart ír le, a Táti-szigetektől kezdve a Zebegényi-szigetig tartó harminc kilométeres szakaszt teljesen be lehet látni. Itt található a Prímás-sziget, a Garam-torok szigetei, a Szent Mária-, Helembai- és a Törpe-sziget, sőt vízállástól függően az Ipoly-torkolat két zátonya is. Mivel a Duna déli irányban látható, a Nap kétszeresen is a szemünkbe tűz. Mintha egy kilátótoronyból tekintenénk a tájra, a Nána melletti Kék-hegytől (250m) majdnem teljes panorámával egészen a Börzsöny legmagasabb csúcsáig. 

A Helembai-hegységben nehéz körtúrát megtenni, ezért jó, ha úgy kalkulálunk, hogy a kirándulás kezdő- és végpontjánál is legyen valami tömegközlekedés. Talán a legegyszerűbb Esztergomból átgyalogolni Szobra, esetleg fordítva. Helemba alatt a Duna partja szakadásos és alámosott. A folyami hordalék folyamatosan omlik a folyóba, magával sodorva fákat, bokrokat. Ebből az anyagból építkeznek az Ipoly-torok zátonyai. Itt már eltávolodik a parttól a Helembai-hegység és az őszi színekbe öltözött galériaerdő követi a Dunát egészen az Ipoly torkolatáig. 

Azután átkelünk a valószínűtlenül keskeny Ipoly vasúti hídján és lassan visszaérkezünk a civilizációba... 

Kilátás Esztergomra Garamkövesd felől
  
A Garam-torok legnagyobb szigete, a Garamkövesdi-sziget nyugati része

A Garam-torok kisebb szigetei, háttérben a Gerecse nyúlványai

Esztergom-Szamárhegy elárasztott sarkantyúja

A Vaskapu-hegy panorámája

Lábainknál 200 méteres sziklafal

Pillantás Esztergomra - immár északkelet felől

Börzsöny+Naszály+Visegrádi-hegység+Dunakanyar

A Hideglelős-kereszt a partról fényképezve

A Helembai-hegység és a Duna

A Szamár-hegy alatt elvégződő Helembai-sziget keleti csúcsa

Búcsúpillantás a Helembai-hegységre az Ipoly-torkolattól


2017. október 16., hétfő

A fejtetőre állított Párkányi-sziget


Magyarországon egyetlen helyen folyik észak felé a Duna és ezen az egyetlen szakaszon egyetlen sziget található teljes terjedelmében. De ez a sziget nem hazánkban található és a nevével is alapvető problémák vannak: a Névtelen-szigetek népes családjához tartozik. 

Hiába meresztjük a szemünket, a főágon dél felől nem látszik a sziget

Mivel szeretnénk az írásban másként is hivatkozni rá, mint "a sziget", ezért most az elején önkényesen elnevezzük Párkányi-szigetnek, hiszen Párkány közigazgatási határán belül található. Hívhatnánk Stúrovói-szigetnek is, elvégre ez a felszínforma még nem létezett akkor, amikor Párkány utoljára viselhette hivatalosan a magyar nevét. Kicsit furcsa erről a szigetről írni, hiszen itt minden fordítva van, délen van a sziget felső része és északon az alsó, bal oldalon van a balpart és jobb oldalon a jobb part. 

A Párkányi-sziget mellékágának felső, azaz déli szakasza

Megközelítése viszonylag egyszerű, a települést északi irányban elhagyva egészen a szennyvíztelepig kell gyalogolni, majd ott befordulni a jobbkézre eső ártéri erdőbe. Amennyiben dél felől, a parton gyalogolva érkeznénk könnyedén elkerülhetnénk a déli betorkollást, ugyanis az a szakasz mára a felismerhetetlenségig feliszapolódott és benőtte az ártéri erdő. 2017. október 11-én szerdán egy kisebb árhullám tetőzésekor sikerült bejárni a szigetet, Esztergomban mért 220 centiméteres vízállásnál. Ilyen vízállásnál nehezen járható a part, több helyen a fák közé is benyúlik a folyó, sőt a Párkányi-sziget mellékágban is viszonylag mély vízzel lehetett találkozni.

A mellékágat tápláló, tisztított szennyvíz befolyó

A mellékág vize nem csupán az északi, alsó betorkollásból származik, amelyet a Duna duzzaszt vissza, hanem a partról is. Jobban mondva a szennyvíztisztítóból. Szaga szerencsére nincs és még a vizes élőhelyet is biztosítja szárazabb időben ezen a rövid szakaszon. Nagyobb problémát jelent a lebegő uszadék lerakódása a Párkányi-szigeten. Gyakorlatilag az egész sziget felszínét műanyag hulladék, pillepalackok, üvegek, kozmetikai szerek hulladéka borítja. Köztük hever néhány nagyobb partra vetett bálna is, például hűtőszekrény. A felhalmozódott uszadékfa is hatalmas mennyiségben reked meg a sűrűn álló fiatal fűzfák között. Ha ezt a szemetet sikerülne egyszerre eltakarítani a következő árvíz után újabb mennyiséget sodorna partra a part felé tartó áramlás.
Gyep(pillepalack)szint a Párkányi-szigeten

A Párkányi-sziget viszonylag fiatal képződmény, a fentrol.hu légifotóin még zátony látható a helyén. Ez magyarázza a sűrűn nőtt, fiatal ártéri erdőt, ahol már megkezdődött az egyes fák pusztulása. Ennek révén a többi fának több hely jut majd, de addig is szépen gyarapodik ez úton is az uszadékfa mennyisége a sziget felszínén. Jelenleg a sziget 440 méter hosszú, legnagyobb szélessége 90 méter, területe kb. 2,5 hektár. 

Mintha egy mangrove erdőben gázolnánk

A fák észak felé fokozatosan fiatalodnak és sűrűsödnek. Gyakorlatilag már csak fűzeket találni itt. 220 centiméternél már csak gumicsizmában lehet köztük közlekedni és a fokozatosan mélyülő, vaddisznó nyomokkal tarkított szigetcsúcson nem lehet már kiérni a Párkányi-sziget alsó csúcsához. 

Két öreg fűzfa közül a nagyobbik

Mivel itt a mellékágon nem lehet átjutni, vissza kell térni a szennyvízbefolyóhoz, ahol a mellékág ekkora vízállásnál véget ét. A parton már könnyebb a járás; óriási fűzfák lehullott leveleit rugdosva sétálhatunk tovább a Garam torkolata felé, ahol még több dunai szigetet rejt az ártér. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...