Arany László szigete

Avagy az első pillantás a megkerült gödi kataszteri térképekre.

Arany János: "Kiment a fiam Gödre, van neki ott egy gödre" (Bátorfi József gyűjteménye)

A mai napig emlékszem mekkora csalódás volt, amikor a nagyszerű mapire.eu térképgyűjtemény kataszteri térképei közé felkerült Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Magyarország legnagyobb vármegyéjéből egyetlen település hiányzott; Sződ, melyhez ekkoriban még hozzá tartozott Sződliget, Csörög, Alsó- és Felső-Göd valamint a Gödi-sziget, ahonnan gyakorlatilag a Dunai Szigetek blog elindult annak idején. 

Azóta a Monarchiában található településekhez tartozó földterület gazdasági adatait, és a föld tulajdonosaira vonatkozó adatokat tartalmazó kataszteri térképgyűjtemény folyamatosan és örvendetesen bővült, vármegyéről-vármegyére. Legtöbbjük 1856-1890 között készült 1:2880-as méretarányban. Céljuk a települések birtokviszonyainak ábrázolása volt. Két típusuk van; a megyei levéltárakban őrzött eredeti, színezett, negyedelt községi szelvények, valamint ezek másolati példányai. Ez utóbbiak színezetlen, egész szelvények. Ma már Passautól Horvátország legkeletibb nyúlványáig, Újlakig böngészhetjük rajtuk a Duna XIX. század végi állapotát. A dunamenti folytonosság azonban máshol is megszakad, Dévénytől hiányzik a helyenként a Szigetközbe is átnyúló Pozsony vármegye, majd az egész szlovák bal Part Szobig. Hiányzik Nagy- és Kismaros, valamint Nógrádverőce, és délebbre Budatétény, Ráckeve egy része, valamint Bátmonostor és Hercegszántó egy része a Baracskai-Duna partján. Ezek a szelvények valószínűleg elkallódhattak az évek során, vagy megsemmisültek tűzesetben, árvízben, háborúban vagy hanyagság következtében. Olykor azonban a csodával határos módon előkerülhetnek még szelvények. Jó hírről számolhatunk be, egy gödi helytörténész, volt önkormányzati képviselő Bátorfi József hagyatékából előkerült majdhogynem az egész gödi sorozat. Ráadásul olyasvalaki kezébe kerültek, akik egyből tudták ez mekkora kincs és azt is, hogy ilyen esetben kit kell azonnal értesíteni. 

Elsősorban nem a Dunai Szigetek blogot, hanem az Arcanumot, a Mapire egyik résztvevő intézményét, Magyarország legnagyobb folyamatosan bővülő digitális periodika adatbázisát, ahol majd szkennelik és georeferálják a megtalált anyagot, és kitöltik a tátongó űrt Vác és Dunakeszi között. Aztán másodsorban a Dunai Szigetek blogot, így közvetlenül a szkennelés előtt sikerült egy pillantást vetni az előkerült kataszteri térképlapokra.

Sajnos az előkerült anyag nem tölti ki teljesen a fekete lyukat; Sződliget nem került elő, és Alsógödnek is lemaradt a nyugati része, beleértve a Gödi-sziget északi csúcsát az egykori szeszgyárral, valamint az 1889-ben Szigetmonostorhoz csatolt Fegyveresi-szigetet. A felmérés a hátlapon szereplő jegyzőkönyvek szerint 1883 októberében zajlott, vagy ekkor ért véget. Ez a dátum annyiban érdekes, hogy ekkoriban hiába keresnénk Alsó-, Felső-, vagy Kisgödöt a térképen, csak Sződöt találnánk rajta. Talán ezért fordulhat elő, hogy az eredeti borítókon még Sződ szerepel, mielőtt ez a település elszenvedte a maga "Trianonját" és 1915-tel kezdődően községek sora vált ki belőle, miközben vitték magukkal Sződ egy jelentős részét is. 

Ex-Sződ (Bátorfi József gyűjteménye)

Felsőgöd 1915-ben vált "függetlenné", a szakítás azonban szűk határok közé szorította a települést. A községet "a szárazföldön" minden irányból Sződ vette körül (a Dunán Pócsmegyerrel volt határos), ráadásul az új határvonal a frissen parcellázott telkek határán húzódott, ezért nem véletlen, hogy 1970-ig Felsőgöd volt Magyarország legnagyobb népsűrűségű települése. Ezt követte 1921-ben Alsógöd, más néven Kisgöd, mely Arany János fiának gödi birtokhatárán belül alakult ki. Ez a terület jól megfigyelhető a kataszteri térképen. Arany László birtokának határa délen Dunakesziig ért, keleten a vasúti töltés, északon pedig a Mihácsi György utca volt a Gödi csárdától közvetlenül délre. Északról és keletről egyaránt a helyi földbirtokos Nemeskéri Kiss Miklós földjei határolták. A felvételezés időpontjában Arany László birtokán belül is volt egy kisebb birtoktest: a Dewitz Ottó birtokában lévő majdani Huzella-birtok, később ELTE Biológiai Állomás, Dunakutató Intézet és manapság ELTE Füvészkert. 

És Arany Lászlóé volt a Gödi-sziget is, amely ekkoriban még jóval kisebb kiterjedésű, valódi szigete volt a Dunának. Ábrázolásában nem tér el a többi korabeli térképtől, de sajnos a zátonyos északi csúcsát tartalmazó szelvény elkallódott.

A Gödi-sziget 1883-ban (Bátorfi József gyűjteménye)

Miközben Alsógödön jobbára ez a két név olvasható a legtöbb birtokon (felbukkan még gróf Szapáry Vera neve is, aki Nemeskéri-Kiss Pál felesége volt), addig a már felparcellázott Felsőgödön ott szerepel az összes tulajdonos neve, jól olvasható gyöngybetűkkel. Ez egy felbecsülhetetlenül fontos forrása lehet a helytörténeti kutatásoknak, összevetve a már ismert tulajdonosokkal, villákkal, valamint temetői sírokkal. Ugyancsak a jövő helytörténészeire váró feladat, hogy az 1883-ban készült szelvényekre rakódott valamennyi rétegeket felfejtsék. Ugyanis az egykori dunaparti üdülőtelep folyamatosan terjeszkedett és ezek a parcellázások, birtokviszonyokban bekövetkezett változások mind felkerültek rá, de különös módon nem minden. A gödi kataszteri térképeket vélhetően folyamatosan használták a Tanácsházán. Eleinte stílusosan finoman szerkesztett piros tollvonásokkal vitték fel a módosításokat, később vastag színes ceruzákkal. Ezáltal a feltöltés után valószínűleg Göd lesz az egyik legjobban "kidekorált" település a mapire.hu kataszteri térképei között.

 

Felsőgöd első birtokosai. (Bátorfi József gyűjteménye)

Az előkerült térképlapokat vélhetően még az idén szkennelik és georeferálják. Talán nem is létezhet ennél nagyobb ajándék az idén 100 éves Alsógöd számára!

Köszönet Bátorfi Ildikónak a segítségéért!

Előbukkant az Ipoly-delta!

2021 novemberében ismét rekord közeli alacsony vízállást észleltek a Dunán. Nagymarosnál a november 24-én délután észlelt érték mindössze 47 centiméterrel maradt el a 2018. október 25-én mért legkisebb vízállástól (LKV). Miközben az árvizek rendre elmaradnak, a kisvizes időszakok egyre gyakoribbá válnak, így egyre több lehetőség adódik szabad szemmel megfigyelni a mederből előbukkanó felszínformákat. Mint például az Ipoly folyó torkolatában képződött hordalékkúpot.

  

Az Ipoly torkolat 2018. augusztus 22-e körül délre tájolva (Selmeczi Kovács Ádám, fotoska.hu)

A helyszín szinte adta magát, főleg miután Selmeczi Kovács Ádám a három évvel ezelőtti kisvizes időszakban odafentről elkészítette a kezdőképen látható drónfotót. A 2018. augusztus 22-én közzétett fénykép idején a Duna vízállása néhány centiméterrel alacsonyabb volt (-43 cm), mint a 2021. november 24-i bejárás alkalmával (-26 cm), de a hordalékkúpok kiterjedése nagyjából megfeleltethető egymással. 

A délre tájolt képen látjuk, amit az Ipoly folyó, követve a képzeletbeli országhatárt, a legrövidebb úton beletorkollik a Dunába. Azonban délkelet felé kiágazik egy másik, inaktív medre is, ami a hordalékkúpon elvégződik. A maroknyi méterű kavicsokat is tartalmazó sóderzátonyt szemmel láthatóan ez az ág formálta, mintha középvíznél inkább eltérülne az Ipoly torkolati szakasza a Duna folyásirányába. Ettől a mélyedéstől a legyező alakú hordalékkúp torzul, és inkább egy agyvelőre hasonlít. Kisvíznél aztán a helyzet változik és az Ipoly majdhogynem folyásiránnyal szemben torkollik a Dunába. Ez azt eredményezi, hogy a hordalékkúp teljes egésze a magyar részre esik, így a 2021. november 24-én az Ipoly-delta bejárásához nem kellett se útlevél, se angol nyelvű oltási igazolás, a magyar oldalon be lehetett járni az egészet. 

Az Ipoly-delta hajóút-kitűzési térképen (forrás)

A legyező alakú hordalékkúp körülbelül 300 méter hosszúságban nyúlt el az Ipoly torkolata alatt és kb. 150 méternyire nyúlt be a Dunába. Kiterjedése úgy 4 hektár lehetett. Felszíne viszonylag sík, ami azt jelenti, hogy további vízállás-süllyedés esetén további nagy területek bukkannának elő a Dunából. Fokozatosan lejt minden irányban. A gumicsizmával bejárható (aktuális vízállás -20 cm) terület széléről sehol nem lehetett megfigyelni a hajózó útvonal irányába lejtő meredélyeket, azaz a delta még messze kiér a hajózó út irányába. A víz alatti részek kiterjedését szerencsére megfigyelhetjük a hajóút-kitűző térképeken (lásd fenti kép). A térszín leginkább az Ipoly partján mélyült, ezen a szakaszon a hordalék átváltott a kavicsból homokba, majd még finomabb szemcseméret-tartományú iszapba. Az Ipoly által behordott lebegtetett hordalék csóvája jellemzően Szob alatt is megfigyelhető, de a hordalékkúp alatt a part már jellemzően köves.

Érdekesség, hogy a 2013-as árvíz utáni mederfelvételezés az Ipoly torkolatnál (1708. folyamkilométer) erőteljes hordalékfelhalmozódást mutatott ki, ezt az anyagot feltehetően a dunai árvíz rakta le [1]. A kiülepedés ezen a ponton elsősorban annak köszönhető, hogy a bal partról érkező Ipoly vize lelassítja a Dunát, így hordalékkiülepedés jelentkezhet. 

Kilátás az Ipoly-deltára nyugati irányban

Az Ipoly delta a magyar partról, a távolban a szobi és helembai zátony is felsejlik.

A hordalékkúp kavicsos déli része.

A délkeleti irányba tartó, inaktív Ipoly-meder

Balra tart az aktív, jobbra az inaktív Ipoly-meder

Finomabb üledékek az Ipoly torkolatában, háttérben a szlovák oldal.

Közelről távolba: Ipoly-delta, inaktív Ipoly-meder, Ipoly-delta karéja, Duna, Szobi-zátony és mögötte Basaharc 

Az Ipoly által felépített legyező felszíne viszonylag kötött üledékből áll, azonban néhány ponton megfigyelhető a hordalék mozgása. Az Ipoly kisvízi torkolata mentén zátony mikroformák alakultak ki, miközben a hordalékkúp felszínén az áramlás vízzel kitöltött mélyedéseket vájt ki. Ellentétben a Garam-torkolattal, az Ipoly torkolatban (szerencsére) nem figyelhető meg illegális kavicskitermelés. Az épülő delta egyelőre nem akadályozza a hajózást, így a szemközti Szobi-zátonnyal együtt még sokáig teheti változatossá a Duna Dunakanyarbéli szakaszát.

[1] Varga-Lehofer Debóra Tünde: A felső-magyarországi Duna morfológiai változásainak elemzése. Hidrológiai Közlöny, 2015./4. 

Csupasz sziget a Vaskapu árnyékában

IN ENGLISH

A Vaskapu I. erőmű építése alaposan átalakította a tájat, nem csak a felvízen, de az alvízi szakaszon is. Míg az előbbi egy sokkal jobban feldolgozott téma, elsősorban Ada Kaleh és Orsova kapcsán, addig az alvízi szakaszon történtek jóval kevesebb figyelmet kaptak. Ezek közül is a legismertebb a Simian-sziget története, ahová Ada Kaleh műemlékeit és lakosait próbálták gyökerestül kitépett faként áttelepíteni. A művelet kudarca előre borítékolható volt, de ugyancsak kudarcba fulladt egy másik projekt is, a Golu-sziget rekultivációja, melyet az erőmű sóderigénye majdnem teljesen elpusztított. 

Kilátás a Golu-szigeti kötélpálya mellől a román partra (Gyulai Emil gyűjteménye)

Mielőtt Gyulai Attila át nem küldte nekem a Golu-sziget rekultivációs terveit gyakorlatilag tudomásom sem volt erről a szigetről. Elképzelhető, hogy már megakadt a szemem rajta valamelyik Al-Dunás térképen, de nem tűnt érdekesnek. A román Duna-szakasz szigetei amúgy is kissé mostoha helyzetben vannak a blogon, elsősorban a távolság és a szakirodalom nyelvi akadályai miatt. Ebben az esetben a nulláról kellett indulni, ami egyben vissza is utal a sziget török elnevezésére; a Çıplak Ada ugyanis Üres-, vagy Csupasz-szigetet jelent. Aztán ahogy a szigettel kapcsolatban egyre több információ került elő, világossá vált, hogy ez az elnevezés legfeljebb a korábbi növényzet-borítással lehet kapcsolatos. 

Ez a bejegyzés elsősorban az 1982-es tervekre koncentrál, némi kitérővel a sziget múltjára. A sziget története ugyanis külön bejegyzést érdemelne, hiszen a földművelés elterjedése előtti középső kőkorszaktól egészen a középkorig találhatunk emberi megtelepedésre utaló emlékeket. 

A sok homályos pont küzül kezdjük a sziget elnevezésével. Három névalak bukkant fel vele kapcsolatban; a Golu-sziget, a Banului-sziget, illetve a már említett török Çıplak Ada elnevezés. A tervrajzon a Golu-sziget elnevezés szerepel, de a régészeti szakirodalomban a Banului-sziget elnevezés terjedt el. A sziget nevével kapcsolatban van némi bizonytalanság, ugyanis ezen a szakaszon a Vaskapu I. erőmű megépítése előtt legalább négy sziget volt, melyek közül csupán a Golu-sziget maradt meg. Hozzá kell tenni, hogy alaposan megtépázva.

A Golu-sziget 2015-ben az szerb-román országhatárral (forrás)

Egykor ez a szigetcsoport volt Ada Kaleh déli szomszédja, már túl a Vaskapu-szoroson és a Prigrada zátonyain. Gura Vaii-nál a Vaskapuból kiérkező Duna sebessége lecsökkent és elkezdte lerakni a hordalékát. A szigetek kialakulását a bőséges hordalékutánpótlás is segítette; a közeli völgyekből lefutó patakok mindegyike jelentős hordalékkúpot épített a Dunába érkezve, ami ugyancsak megnehezítette a hajózást. Gura Vaiinál a Jidoștița-patak egy ilyen hordalékkúpot, összeszűkítve a román Duna-ágat. 

A Golu-szigetet, a szigetcsoport utolsó mohikánját jelenleg alig 1600 méter választja el a duzzasztóműtől. Egyetlen légifotót sikerült előkerítenem a szigetcsoportról, amelyen még a duzzasztómű felépülése előtti állapot látható. A brit légierő által 1944-ben készített felvételekről a Golu-sziget alsó csúcsa sajnos lemaradt, de a felette található három sziget a két képből összeilleszthető. Sőt, egykori méretük is megállapítható. Egyiküket mindössze egy keskeny ág választotta el a Golu-szigettől, mellette egy hasonlóan fél kilométer hosszúságúra becsült, valamivel szélesebb sziget állt a szerb part felé. 

A Golu-sziget (jobbra) és az elkotort szigetek 1944-ben.
Túlparton a Jidoștița-patak hordalékkúpja

Kettőjüktől északnyugatra egy valamivel nagyobb szigetet láthatunk. Ennek hossza kb. egy kilométer lehetett, azaz a Vaskapu erőmű gyakorlatilag ennek a szigetnek a felső csúcsánál épült fel, nem csoda tehát, hogy el kellett kotorni. Nevük egy kéziratos Al-Duna helyszínrajzon maradt fenn, a felső és a jobb parthoz közelebb eső szigetet egyszerűen Serbische Inselnek jelölik, míg a Golu-sziget feletti szigetnek egyszerűen Gura Vaii a neve, azaz elnevezték a legközelebbi balparti, román településről. Ugyanezen a térképen ceruzával be van jelölve Sipnél a később megépülő Vaskapu I. erőmű éppen a legfelső sziget csúcsánál lévő 943-as folyamkilométerhez.

A Vaskapu I. erőmű a bal oldali sziget csúcsánál épült meg.

Anélkül, hogy a sziget múltjába részletesen belemennénk fontos megemlíteni, hogy a Golu-sziget felső csúcsán Transdiana néven egy négy tornyú római erőd állt, amely feltehetően a "bizánci" időszakban, valamint a középkorban is várként használtak. Luigi Fernando Marsigli a törökellenes harcok során részletes kutatásokat végzett a területen, és ő volt az, aki összekötötte a mederben található pillérmaradványokat Traianus császár hídjával. Az ő XIV. szelvénye és egy 1790-es Havasalföld térkép is feltüntette Transdianát, ami azt jelenti, hogy akkoriban is jelentős romról lehetett szó. Felmenő falainak magassága jelenleg is eléri a 1,5-2 métert. Jelentőségét az adja, hogy észak felől védte a stratégiai fontosságú szörényi átkelőhelyet, ahol a római időkben Traianus császár hídja állt. 

Insula Banul és környzete Marsigli igen részletes térképén, 1700 körül. (forrás)

A várat délkeletről egy mély árok övezte, amelybe a Duna vizét védelmi célból felhasználhatták. Manapság a várat egy jókora villanypóznáról lehet felismerni, a várárokban pedig egy hatalmas betontorony áll. A szigetet az erőmű építése előtt részletesen feltárták régészeti szempontból. Nagyon valószínű, hogy végül emiatt menekülhetett meg, és nem került a másik három sziget sorsára. Ugyanis a régészek középső kőkori (~9500 éves), újkőkorszaki, valamint kora vaskori telepet is feltártak a szigeten, ami egyben utalhat arra is, hogy mely korszakokban volt megfelelő a Duna vízjárása, hogy tartós megtelepedést tett lehetővé. A vaskori megtelepedés fontosságát kiemeli, hogy a kora vaskori Hallstatt-kultúra egyik telepét a szigetről nevezték el Insula Banului csoportnak.

Sóderszállító csillepálya a Golu-sziget (balra) és a román parti Gura Vaii betongyára között. 

 

1966 nyarán megérkeztek az építőmunkások a szigetre. A feladatuk az volt, hogy kettős, 450 méter hosszú sodronykötél-pályát építsenek a román oldalon álló betongyárhoz, amelyen a szigetek anyagát egyszerűen át lehet szállítani a feldolgozás helyére. 

"A Vaskaputól Turnu-Severinig négy sziget lapul a folyamban: közvetlenül a jugoszláv szádfal alatt van a Cirkviste, két kilomé­ternyire a Golu, ez román föld, még alább a Konaku és a Pupaza húzó­dik.

A fémhálót, sodronypályát, csil­lékkel együtt két hatalmas betontorony emeli a magasba. Az egyiket közvetlenül a balpartba ágyazták, sok méter mélyre, a másik tartótornyot a Golu-szigetre.

Amolyan üres, csupasz, puszta homok és kavicspad ez a sziget, ahogy a neve is megmondja, déli csücskén kapaszkodott meg pár fűzfa. A nagyocska zátony a temes­vári helytartóé lehetett, határfigyelő-féle, ezért is nevezik sokan Bán­szigetének. Kavicsos vállába ütöt­ték bele azt a második, roppant betontuskót.

Félkilométernél nagyobb nyílást hidal át ez a pálya (Európában kevés az ekkora technológiai nyí­lásköz), a szőnyeg szélessége 22 méter, 31 kábel szeli át az ívet és tartja a folyam fölött a bordákkal merevített, sűrű fémhálót, amelynek felülete kereken 1 hektár.

Ezt az egész, hatalmas védőszer­kezetet csak azért vonták oda föl, hogy az építkezés hét esztendeje alatt a nemzetközi hajózás zavarta­lan legyen, nehogy csille, vagy kő lezuhanása szerencsétlenséget okoz­zon. A Bán-sziget kitermelő gépei­től másfél köbméteres csillék éjjel­-nappal hozzák a kavicsot, homokot. Nőtt is az innenső parton három akkora hegy, hogy Dunát lehetne rekeszteni azzal. Azt is csinálják. Mire a Vaskapu-gát fölépül, a Duna-sziget elfogy. Elhordják, marad egy vékony karéja, ahol három mé­ter vastag kőtakaró mélyén római várrom rejtőzik. Majd 1972-ben a maradék-szigeten hozzákezdenek, hogy kutatóárkokkal föltárják a türelmes, kétezer éves romot." (Romániai Magyar Szó - Előre 1968. november 11.)

A három felső sziget elkotrásával két legyet ütöttek egy csapásra, megtisztították az építkezésre kiszemelt medret a nemkívánatos akadályoktól, valamint helyben biztosították az építkezés sóderigényét. A Golu-szigetet homok és sóderrétegeit ezek régészeti jelentősége ellenére is érintette a kitermelés. Összesen három bányagödör létesült. Egy a sziget belsejében, a római erőd szomszédságában, a várárkon túl. Kettő pedig a sziget közepén, melyekbe később belefolyt a Duna vize. A területről letermelt meddőt a sziget alsó csúcsán halmozták fel, betemetve a régészeti rétegeket. Ekkoriban, 1968-1972 körül a sziget valóban rászolgálhatott "csupasz" jelzőtre, a kopár, szétbányászott táj miatt.

A Golu-sziget 1982-es tervrajza (Gyulai Attila gyűjteménye)

Az erőmű felépülése után kb. 10 évvel készült el a sziget rekultivációs terveit ábrázoló helyszínrajz. A tervek szerint művésztelepet, szabadtéri múzeumot és strandot szántak a szigetre, azonban a tervrajznak van két érdekessége. Egyrészt a rajzon szerepelnek szintvonalak, olyan helyeken is, ahol a bányászatból kifolyólag már negatív formáknak, azaz víz alatt lévő gödröknek kellene lenniük. Ugyancsak érdekes a strand medencéjének elhelyezkedése. Ez gyakorlatilag egy Duna vízzel teli bányagödör, azonban olyan helyre rajzolták ahol manapság nincs bányagödör. Sem az erőd tövében lévő tavat, sem pedig a sziget közepénél ásott két gödröt nem ábrázolják. E két tényező alapján nem ördögtől való a feltételezés, hogy az 1982-es évszám ellenére ez a tervrajz már az erőmű munkálatai előtt elkészült. 

A Golu-sziget felső csúcsa az erőddel. (Gyulai Attila gyűjteménye)

Amennyiben ez a terv megvalósul egy kisebb üdülősziget jöhetett volna létre a duzzasztómű tövében. Központjában strand állt volna a felnőtt és gyerekmedencével, zuhanykabinokkal, öltözőkkel körbevéve, a román part felé nyitva. A nyaralók kényelméről klubház, szálláshely, étterem gondoskodott volna, lett volna lehetőség strandfelszerelést kölcsönözni. A sziget délkeleti, alsó csúcsán gyümölcsöst telepítettek volna, míg a túlsó szigetcsúcs az erőd körül szabadtéri múzeumként és művésztelepként funkcionált volna. A terven nem szerepel hajókikötő, vagy más formája a megközelítésnek. A kábelpálya óriási karbantartási költsége miatt nem valószínű, hogy a sóderszállító drótkötélpályát alakították volna át személyforgalmúra. Ezt ugyanis már 1978 előtt leszerelték. 

Bányagödörből strand. (Gyulai Attila gyűjteménye)

Gura Vaii felett a hegyoldalban áll egy villa. Egykor Nicolae Ceaușescu számára épült, Dunára néző ablakaiból szemmel lehetett tartani a grandiózus beruházást, és remek kilátás nyílt a sóderbányának használt dunai szigetekre. A villa azért épült, hogy legyen hol egyeztetni az erőmű építéséről a jugoszláv vezetővel, Titóval. Miután a Vaskapu I. felépült, Ceaușescu soha többé nem látogatta meg ezt a villát. A figyelem másfelé terelődött. Mint ahogy a kitelepített ada kaleh-i törökök sem kapták életük végéig az elektromos áramot, melynek kedvéért letörölték otthonukat a föld színéről, úgy a golu-sziget üdülőtelepként való hasznosításából sem lett semmi. Az 1990-es évek közepéig senki földje volt, katonai övezet a két ország határvidékén. Csak a bátrabb halászok kötöttek ki rajta, esetleg a helyiek vitték át oda a disznaikat, ahol félvadon éldegéltek, majd miután meghíztak levágták őket. Ezelőtt 15-20 évvel sok nyúl is élt a szigeten, talán elvadult házi nyulak leszármazottai lehettek. Az ártéri erdő lassan visszahódítja a csupasz szigetet.

A rekultivációt tehát végül a természet maga végezte el. 

Köszönet Gyulai Attilának az ötletért és a cikk megírásában nyújtott segítségért!

Mi történik a Zsidó-szigettel?

1. kép. A Zsidó-sziget régi magja a kiterjedt zátonyon. 1962. október 27. (fentrol.hu)

Kikötésnél úgy terveztem egy óra kell körülbelül az ácsi Zsidó-sziget bejárásához. Meg kell keresni azt a pontot, ahol a mellékág vízutánpótlása megszakadt az októberi kisvizes időszakban. Aztán meg kell vizsgálni a mellékág állapotát, mennyire előrehaladott a feltöltődése. Felismerhető-e még a sziget régi magja? És aztán ott volt még a keleti zátony-nyúlvány, ami szinte az összes fentrol.hu-s légifotón kétszer akkorának látszódott, mint maga a sziget. Végül elég lett fél óra is, ugyanis ez utóbbi zátony szőrén-szálán eltűnt.

2. kép. A Zsidó-sziget nevének első előfordulása 1985-ben (forrás)

Ácsnál, Vaspuszta és a Lovadi-rét között az 1784-1782 folyamkilométerek között, a Nagy Léli-szigettel szemben a környező társaihoz képest egy viszonylag kis és fiatal sziget áll a magyar part mellett. Maga a sziget ennél jóval rövidebb, azonban kisvíz idején készült légifotókon egy két kilométer hosszú kiterjedt kavicszátonyt látunk (lásd kezdőkép). Elsősorban a horgászok, vízitúrázók és a madarászok által ismert és látogatott hely ez. Ismeretlenségét elsősorban annak köszönheti, hogy távol esik a településektől és egy magas part nehezíti meg a lejutást hozzá.

Előbukkanását három szempontból vizsgálhatjuk. (1) Zátonyként először 1835-ben ábrázolják vízrajzi térképen, ami annak fényében érdekes, hogy a Duna Mappáció egy szűk évtizeddel korábban még nem említi. (2) Majdnem egy évszázad telik el, és az "Angyalos" vízisport térképeken már zölddel jelölik, azaz megtelepedett rajta a növényzet; hivatalosan is zátonyból szigetté vált. Azonban ezeken a térképeken még nincsen névírás rajta. (3) Ádám Szilvia kutatásai szerint a Zsidó-sziget földrajzi névként csak 2008-ban jelenik meg először egy vízisport térképen. Ha azonban a szakirodalmat is vizsgáljuk, találhatunk egy 1985-ös Madártani Tájékoztatót, ahol már ezen a néven szerepel az itt található gémtelep kapcsán (2. kép). 

2021. október 28-án, Gönyűnél mért 13 centiméteres (viszonylag alacsony) vízállásnál a Zsidó-sziget mellékága folyásirány szerinti felső csúcsánál lefűződött a főágról. A szárazulattá váló kavicszátony magassága alapján bizonytalan becslés alapján legalább 40-50 centiméteres áradás kellett volna, hogy a mellékágban újra megindulhasson a vízáramlás. A zátony kavicsanyaga két érdekes jelenségről árulkodott. A süppedős, kötetlen kavicsot a vízáramlás rendszeresen mozgatja a mellékág irányába. Ezen a szakaszon ráadásul igen erős lehet a vízáramlás, erre utalnak az ökölnyi méretnél is nagyobb kavicsok, valamint talán az is, hogy a sziget felső csúcsán megtelepedő fásszárú növényzet alakja meglehetősen viszontagságos életkörülményekről tanúskodik. Mint később kiderült a Duna erőteljes eróziós hatása a sziget más részein is érezteti hatását. 

Jelenleg a Zsidó-sziget körülbelül 620 méter hosszú, legnagyobb szélessége kb. 60 méter. Orsó alakja kelet felé vékonyodik el, ahol már mindössze egy sor fa alkotja a gerincét. A növényzet térhódítása folyamatosan nyugat felé tartott a sziget kialakulását követően és tart jelenleg is. Nyugati csúcsán a pionír növényzet térhódítása zajlik, ennek kedvez a tartósan alacsony vízállás és az, hogy 2013 óta nem volt a Dunán jelentősebb árvíz ami visszaszoríthatná a növényzet megtelepedését. A Zsidó-sziget lassan terjeszkedik a mellékág rovására is, melynek iszapos medre arról árulkodik, hogy a felső torkolatnál jelentkező erős sodrás lejjebb alaposan lelassul, hogy a finomabb szemcsés üledék sem mosódik ki, annak ellenére, hogy az év nagy részében van benne vízáramlás; azaz a Zsidó-sziget majdnem "valódi sziget".

3. kép. A Zsidó-sziget felső, nyugati csúcsa.

4. kép. A zsidó-szigeti küszöb a felső szigetcsúcsnál

5. kép. Az iszapos medrű mellékág

6. kép. Kibillent fák és agyagrétegek a sziget alsó, keleti csúcsánál.

7. kép. A zátony eredetileg a látóhatárt lezáró fákig húzódott.

8. kép. A Duna erőteljes oldalazó eróziója folyamatosan pusztítja a sziget főági partját.

9. kép. A sziget felső csúcsán megtelepedett pionír növényzet.

1962-ben a Zsidó-sziget még csak fele ekkora volt, viszont a hozzá tartozó zátony még kétszerese volt a mai értéknek. 2021. október 28-án, a főág oldalazó eróziója által alaposan megtépázott sziget keleti csúcsáról kelet felé tekintve érthetetlen volt még, hová tűnhetett ez a pár évtizede még egy kilométernyi kavicszátony. Víz alatt lenne? Elkotorták? Kibányászták? Elmosta a Duna? 

Gumicsizmában még egy darabig követni lehetett a mederben, de koránt sem addig, amíg  pl. az 1962-es légifotón láthatjuk. Ezt a rejtélyt helyben nem lehetett megfejteni.

Tudni kellett, hogy milyen vízállás-értékek kapcsolódnak az egyes légifotókhoz. Ugyanis a fentrol.hu-n található mindhárom sorozaton látszódik a zátony, amiből arra lehet(ne) következtetni, hogy rendszeresen kilátszódott. Csakhogy ez a véletlenek összejátszása miatt alakulhatott így; mindhárom felvétel ősszel, kisvizes időszakban készült (mellettük a legközelebbi hydroinfo.hu archívumos vízmérce, a nagymarosi adatai láthatók):

1990. okt. 29. 16 cm

1969. nov. 12. 78 cm

1962. okt. 27. 66 cm

2021. október 28-án ugyancsak kisvizes időszakban sikerült bejárni a szigetet, azonban ekkor a nagymarosi vízmérce -13 centimétert mutatott, azaz, majdnem egy méterrel volt alatta az 1969-es vízállásnak, amikor a zátony teljes terjedelmével szárazulatként látszódott. Azaz a légifotó alapján a bejárás napján az alábbi képnél jóval kiterjedtebb zátonyt kellett volna találni a helyszínen. De ott csak a Duna hullámzott...

10. kép. Zsidó-sziget, 1969. november 12. (fentrol.hu)

A rejtély megoldását a helyszínen látott állapot, valamint a nem is olyan régi légifotók elemzése hozta el. A zsidó-szigeti zátony eltűnését legnagyobb valószínűséggel a Duna sebessége, sodrása és munkavégző képessége okozhatta. Az oldalazó erózió nem csak a keleti zátonyrészt mosta el, hanem a sziget főági oldalán mindenhol elhordta az 1969-ben még széles kavicszátonyt. És nem csak azt, hanem "beleharapott" a Zsidó-sziget keleti részébe is, mindössze egyetlen megtépázott fasorra redukálva a sziget szélességét. Ezen a részen a megdőlt fák látványa kombinálva a kibillent agyagrétegekkel (6-7. kép) és a fák semmibe meredő gyökérzetével (8. kép) egy olyan folyamatról árulkodnak, ami végső soron a sziget részleges pusztulásához fog vezetni. 

11. kép. A Zsidó-sziget 2011. októberben (googleearth). A zátony feldarabolódott, elfogyott, eltűnt.

Ugyanis a Zsidó sziget a főági oldalon jóval gyorsabb ütemben pusztul, mint terjeszkedik a mellékág rovására. Erről árulkodik a laza kavicsréteg, melybe néhol bokáig lehet süppedni. Ezért nagyon valószínű, hogy a sziget fás keleti része hamarosan a zátony sorsára fog jutni. Éppen ezért a zsidó-szigeti küszöbszint meghatározása mellett ennek a folyamatnak a nyomon követése és dokumentálása is fontos feladat lehet a közeljövőben. 

A léli küszöb

Október a legszebb hónap a Dunán. Különösen azért, mert általában az októberi kisvizes időszak és kisvízkor a legtisztább a folyó, és egészen mély részeket is jól lehet látni. Szép azért is, mert az ég és a folyó kékje éles kontrasztot alkot a fák sárgába hajló lombkoronájával. Egyszerre szeles és napos időben pedig feledhetetlen látvány a víz színére hulló tarka-barka levélzápor. Mindez megadatott egyben október 28-án, a Nagy Léli-sziget felső csúcsánál található "nyitásnál". 

Kilátás a léli küszöbre, háttérben jobbra a Zsidó-sziget

Ezen a szakaszon mintha egy óriás harapott volna ki egy darabot az árvízvédelmi töltésből. Vaspusztával szemben, a Duna bal partján közel száz méter hosszúságban megszakad a kőszórás, a hiányra csak néhány itt hagyott szikladarab emlékeztet. Ez tulajdonképpen nem más mint egy nyitás a záráson. 1896-ban úgy tűnt, hogy a gránitból és travertínóból felépült partbiztosító kőszórás véglegesen lezárja a Nagy Léli-sziget mellékágát, de 2014-ben a szlovákiai Pozsonyi Regionális Természetvédelmi Egyesület (BROZ) egy EU-s LIFE projekt keretén belül újra megnyitotta az utat a Duna előtt. 

Az 1785-ös folyamkilométer tábla a kőszórás tetején

A 2014-es nyitás után két különálló ág alakult ki a megbontott töltésnél. Ez a két ág egy kis szigetet ölel körül. Ezen a helyen korábban is álltak kisebb szigetek, ezek később éppen a lezárás révén forrtak hozzá a Nagy Léli-szigethez. A kőszórás mögött több egykori Duna-ág maradványra lehet bukkanni az ártéri erdőben. 

A töltésen megnyitott meder mélysége azonban nem éri el a legkisebb vízállás szintjét (LKV), ami Gönyűnél -93 cm. Ahhoz, hogy a főág vize átjuthasson a mellékágba legalább másfél méterrel magasabb vízállás szükséges. Ennél alacsonyabb vízszintnél a nyitás egy küszöbként funkcionál. 

Küszöb alatt jellemzően azt a szintet értjük itt a blogon, melyet a Duna bizonyos vízállása meghaladva beömlik egy addig elzárt mederrészbe. A küszöb fizikai értelemben lehet természetes vagy mesterséges képződmény. Működését valahogy úgy kell elképzelni, mint ahogy az árvíz is a küszöbön át lép először egy elöntött házba, lévén az a legalacsonyabb pont, amit meg kell haladnia, hogy a mögötte elterülő részt már akadálytalanul eláraszthassa.

Ilyen küszöbszinteket kisvíz idején lehet igazán megfigyelni, egészen pontosan akkor, ha a kisvizes időszakot egy lassú vízállás-emelkedés követ. Ekkor dokumentálni lehet azt küszöbszintet meghaladó vízállást, sőt a küszöb abszolút, tengerszint feletti magasságát is meg lehet határozni. 

A tovakanyargó, kiszáradó mellékág.

A Nagy Léli-sziget mellékágának revitalizálása tehát felemás módon sikerült, kisvizes időszakban megszakad a kapcsolat a főággal. Ilyenkor szünetelnek a kishajós kirándulások a sziget körül. 

Maga a sziget viszonylag öreg, a XVIII. századi térképeken már szerepel. Az 1896-os lezárás előtt a felső torkolatánál több kisebb sziget pettyezte a Dunát, de a mellékágban és az alsó torkolatnál is előfordultak. A lezárás után a mellékág szűkülni kezdett, megépült egy kibetonozott átjáró a szigetre. Ez utóbbit 2015-ben bontották el, helyére egy híd került. A Nagy Léli-sziget 1974 óta védett, jelenleg ökológiai gazdálkodók gondozzák a sziget fő értékét adó kaszálóréteket és legelőket.

Partraszállás az 1785-ös zátonyon

A Duna mederformái kisvíz idején mutatkoznak meg leginkább. Ilyen időszakokban szabadon bejárhatók a partok, a víztelenné váló mellékágak és holtágak, felszínre bukkannak az addig víz alatt rejtőző kincsek. Mint például ez a névtelen zátony a gönyűi Erebe- és a csallóközaranyosi Nagy Léli-sziget között, az 1785. folyamkilométernél.

2021. október 28-án, a Gönyűnél mért 13 centiméteres vízállás alacsony értéknek számít, mindössze egy méterrel haladja meg a valaha mért legkisebb vízállást (LKV). Ezen a napon egy eddig általam nem ismert zátony bukkant elő a Duna egyik "agyonszabályozottnak" nyugodtan mondható szakaszán, Gönyű alatt. Az erebe-szigeti párhuzammű íve, a szlovák oldalon található, kormoránok napozójaként is funkcionáló sarkantyúk, valamint a nagyléli zárás, majd nyitás alaposan átalakította az 1791 és 1784 folyamkilométerek között található medret. Régebbi térképeken rendszeresen ábrázolták a Nagykeszi alatti félhold alakú zátonyt, tehát nem az erebe-szigeti párhuzammű alsó részével szemközt épült sarkantyú hozta létre.  

A zátony (pirossal) egy hajózási térképen. (forrás)

Az 1785-ös folyamkilométernél előbukkant zátony a hajózási útvonaltól északra, azaz szlovák felségterületen belül helyezkedik el. Két település osztozik rajta, Nagykeszi és Csallóközaranyos, ugyanis a két település határa éppen a nemrég megnyitott Nagy Léli-sziget felső torkolatánál húzódik. Ezen a szakaszon a Duna körülbelül 400-430 méter széles, a kavicszátonyt pedig kb. 150 méter szélességű Duna-ág választja el a balparttól. A zátony szélessége ekkora vízállásnál körülbelül 25 méter lehetett, hossza 250-300 méter. Felszíne lapos, kb. 40-50 centiméteres vízállás-emelkedés már teljesen elborítaná. További apadás révén azonban jelentősen megnövekedne a területe. A középvonal irányában, folyásirányban és folyásiránnyal szemben sokáig be lehetett gyalogolni egy egyszerű térdig érő gumicsizmában, viszont a bal oldala gyorsan mélyült a szlovák oldal felé.

Kilátás nyugat felé: a zátony felszíne a víz alatt

Hivatalos neve még nincsen. Lehetne Láthatatlan-zátonynak nevezni, hiszen ha nem álldogál a csúcsán néhány sirály, a vízről nem is vehető észre. Kicsit könnyebb dolga van annak, aki felkapaszkodik az 1785-ös folyamkilométer táblához. Jobb híján ez lett a névadója a zátonynak, ami alapján könnyedén el lehet helyezni a Duna hossz-szelvényén. 

Hullámfodrok jelzik, hogy a laza üledéket az áramlás rendszeresen megmozgatja. 

Kilátás kelet felé, háttérben a Nagy Léli-sziget

Felszínét kizárólag laza, kötetlen kavics borította, melyben 5-10 centi mélyre is elsüllyedhet aki a felszínén gyalogol. Ez azt jelenti, hogy a zátony rendszerint víz alatt van, a növényzetnek nincs esélye megtelepedni rajta (egyelőre), az áramlás pedig folyamatosan mozgatja a kavicsokat folyásirányban. Becslésem alapján Gönyűnél mért 50-60 centiméteres vízállásnál bukkan a felszínre.

"A Korzóról külön kell szólni"

Vác Duna-partja alig három évtized alatt szinte teljesen átalakult. A folyószabályozás révén kialakult állapot sokáig borzolta a kedélyeket a városban, mígnem az áldatlan állapotok a Rendszerváltozás környékén rendeződtek. A bejegyzés apropóját a postaládámban landoló Váci eltűnő szigetek c. kötet inspirálta, amiért ezúton szeretnék köszönetet mondani.

A váci párhuzammű a Korzó előtti mederben (1953)

A szerzőt, dr. Gánti Tibort a blog olvasói már ismerhetik, hiszen sokat írt a váci Dunáról és a szigetekről, mindezt féltő aggodalommal a természet és a múlt értékei iránt. Éppen emiatt borzasztotta el az a folyószabályozási beavatkozás és az az állapot, ami miatta a váci Duna mentén kialakult. Az alábbi szöveget a part állapotából visszakövetkeztetve 1975 körül írhatta, amikor a parkosítás már folyamatban volt: 

"A Korzóról külön kell szólni. Lassan száz éve lesz, hogy megépítették függőleges támfalát, tetején öntöttvas korláttal. A fal tégla alakú, faragott kövekből készült, ma is hibátlan. A Korzó az ország legszebb városi Duna-partja volt, a váciak kedvelt sétahelye. Ez elé építették a párhuzamművet, óriási területet zárva el a Dunából. Ez az elzárt terület negyed évszázad alatt pocsolyává és szemétdombbá vált. Felső részét napjainkra ugyan nagy költséggel feltöltötték és parkosították, így ma már az arra sétálóknak ismét kellemes látvány, de magától a Korzótól óriási összegekért elvették a vizet. És a vízpart immár visszataszító kőszórás, a létező parttípusok közül a legkevésbé esztétikus.

E párhuzammű megépítésével az alsó strand is tönkrement. Ahová negyven évvel ezelőtt mélyfejeseket ugráltak, ott most szeméten nőtt bokrok láthatók. Meghalt a Tímár-sziget, nyilván azért, mert a Chinoin Gyógyszergyár hírhedt (és nemrég megszüntetett) hulladék égetője a sziget közelében volt. De tönkrement a „sződi” strand is, és Vác környékének csodálatos strandjai ezzel megszűntek. És megszűntek másfelé is, szinte a Duna teljes hosszában. Ahol még maradt némi plázs, zátony vagy lagúna, ott a folyó szennye teszi azt használhatatlanná. (Azt is érdemes megjegyezni, hogy a Chinoin égetőtelepéről 50 000 m3 mérgezett földet kellett eltávolítani abban a reményben, hogy így egyszer talán ismét használhatóvá válik a Vác alatti megmérgezett vízmű.)"

Néhány évvel korábban már a hivatalos szervek is érdemben foglalkoztak a kérdéssel, amelyet az ipari méretű szennyvízbevezetés tovább tetézett. Az alábbi szöveg Vác csatornázásáról 1967-ből röviden összefoglalja a helyzetet, egyben ígéretet is tettek a rendezésre. Ekkoriban előfordult halpusztulás is a váci Dunán, elsősorban ipari szennyezés következtében. 

"A csapadékcsatornákon tisztítás nélkül a Dunába jutó szennyvizek a városi partszakaszt végig szennyezik. Súlyosbítja a helyzetet az, hogy folyamszabályozási szempontból a város déli része előtt párhuzammű épült, amely a part mentén a víz folyását lassítja. Alacsony vízálláskor ennek következtében a szennyvíz pang a part mentén. Gyermekek fürdenek itt, horgászás címén is bemennek a vízbe, csónakkikötésre is használják e partszakaszt. Alacsony vízállás és kedvezőtlen időjárás esetén a parti sétányon erős a bűz." 

A még feltöltetlen Duna-part a Ferences templom alatti keresztgátnál (Fortepan, Magyar Rendőr 1966)

Ha manapság sétálunk, vagy kerékpározunk a váci Dunaparton, esetleg az ártéri tanösvény pallóin egyensúlyozunk mindebből szerencsére már semmit sem tapasztalunk. A táj átalakult már és semmi sem utal arra, hogy a Duna korábban jóval szélesebb volt és végig a váci házak tövében, közvetlenül a Korzó mellett folyt. Ebben a bejegyzésben eloszlik a feledés homálya erről a több mint 2,5 kilométer hosszú szakaszról, és az időben visszamenve georeferált légifotók mesélnek a bekövetkezett változásokról. 

1947 őszén rendkívül alacsony volt a magyar Duna vízállása. Sorra dőltek meg a negatív rekordok, amit csak jóval később, 2018-ban sikerült egy újabb kisvízzel alulmúlni. A hajózás leállt, főként az elégtelen vízmélységű gázlók miatt. Hogy a hasonló helyzeteket megelőzhessék 1947 és 1949 között terveket készítettek a váci Duna-ág kisvízi szabályozására. Ez alatt elsősorban mederszűkítést kell érteni. 1940-et megelőzően is voltak ezen a szakaszon folyószabályozási beavatkozások, de jellemzően lokálisan történtek, mint például a váci vízműnek helyt adó Buki-sziget parthoz kapcsolása, vagy a kompkikötő áthelyezése a szemközti Révész-szigetre. A munkálatok viszonylag gyorsan megkezdődtek és 1950-1958 között meg többnyire megvalósultak. Ehhez kapcsolódóan épült fel az íves váci párhuzammű a mai révállomás és a Szent Kereszt ferences templom között, ahol egy keresztgát által kapcsolódott a jobb parthoz. A kellő hajózási mélység elérése érdekében kotrásokat végeztek. Egy 1951-es légifotón a viszonylag magas vízállás ellenére már látható. Eszerint ez a létesítmény prioritást élvezett a váci gázló rendezése miatt. A beavatkozás révén a hajózás rövidesen biztonságosabbá vált kisvíz idején, annak ellenére is, hogy a a Váci-ág csak a Duna nagymarosi vízhozamának kétharmadát-háromnegyedét vezeti le. 

A váci korzó alatti bal part feltöltődése 1956-2015 között (nyugatra tájolva)

Vác vára és városa közvetlenül a Duna partjára települt. Ez a magaspart közvetlenül a Duna fölé magasodik, de a Ferences templom környékén az ártér kitágul a Gombás-patak mentén és a Burgundia nevű városrész már a Duna Mappáció térképei szerint is árvizek által fenyegetett terület volt. Az árvízjárta terület a Hétkápolnánál ismét összeszűkül, majd folyamatosan újra kitágul Sződliget felé, ahol a kettes út mentén a magas vízállás elhagyott Duna medreket tesz újra láthatóvá. A most vizsgált terület a váci révtől az Égető-sziget északi csúcsáig terjed, azaz a 1676,8-1679 folyamkilométerek közti szakasz. 

A párhuzammű egy ferde "L" betűvel jellemezhető, melynek alsó szára a József Attila sétány (=Korzó) Várlépcső és Tímár utcák közötti szakaszán érintkezett a parttal, míg a felső szára felnyúlt a révig, de nem érintkezett a parttal. Annak ellenére, hogy általában a folyó domború partéle mosódik inkább alá, Vácott valószínűleg a Gombás-patak torkolati része egy sekély meder volt, ahol kisvíznél zátonyok bukkantak a felszínre. Ez a sekélyebb rész jól látható egy kisvízi időszakban készült 1953-as légifelvételen. Feltehetően már ilyen volt a párhuzammű megépülése előtt is, hiszen azóta alig 2-3 év telt el.

Sekély mederszakasz Váctól délre, a Gombás-patak torkolatánál (1953.)

A párhuzammű célja az volt, hogy szűkítse a medret, de ezáltal a sodorvonal is közelebb került a Szentendrei-szigethez. Az alatta elterülő szakaszon jelentős hordalékkiülepedés indult meg, melyet tetézett a mederkotrás miatt jelentkező relatív kiemelkedés is. 1962-ig jellemzően két színtéren volt jellemző a hordalék-kiülepedés. Egyrészt a párhuzammű belső, pangóvizes részén, valamint a Ferences templom és a Hétkápolna közötti szakaszin. Ekkor még a fent leírt "vad" állapotok uralkodtak a városi részen. Igen lassan indult meg a pangóvizes terület szanálása, 1979-ben már nagyrészt feltöltötték a pangóvizes részt (sittel, hulladékkal, sőt a szóbeszéd szerint még a deákvári temető sírköveivel is), de a parkosítás csak a Zenepavilonig volt kész. 

1962 és 1979 között a hordalékfelhalmozódásnak egy második, jelentősebb periódusa is lezajlott. Ekkor a keresztgát és az Égető-sziget közötti medertágulatban is zátonyok jelentek meg, sőt a terület 1979-ig birtokba is vette az ártéri erdő növényzete. Ez a második periódus pecsételte meg az Égető-sziget sorsát, ugyanis az ártéri erdő terjeszkedése északról lezárta a mellékágát. A két üledékfelhalmozódási periódus elkülönülése ma is szembeötlő. A váci ártéri tanösvényen dél felé sétálva bal kéz felé láthatjuk az idősebb erdőt, jobb kéz felé pedig a második zátonyképződési periódust. A kettő között fokozatosan záródó vízfelület van, melyet a Gombás-patak táplál. 

Látható tehát, hogy a Duna medre alig három évtized alatt 42 hektárral csökkent, azaz ennyi területet nyert a város a folyótól. Volt olyan szakasz a Gombás-patak torkolatánál, ahol a meder szélessége 230 méterrel lett kisebb. A létrejött területnek két egymástól jelentősen eltérő arculata van, melyet nagyjából a Gombás-patak oszt két részre (egy kisebb erdőcsoport tőle északra is megvan még). A mesterségesen feltöltött északi részt a város közelsége miatt fokozatosan parkosították, északról dél felé haladva. Eközben az alsó rész megmaradhatott természetközeli területnek, ahol mindössze a már említett (és lassan az enyészetté váló) tanösvényt alakítottak ki. 

Az emberi beavatkozás alaposan átalakította itt a tájat, ahol a Duna évezredek óta nagyjából azonos mederben folyt a stabilizáló hatású kavicsos hordalék miatt. Vác városa új dunai panorámát kapott, de szerencsére a Gánti Tibor által joggal kritizált állapotokat is sikerült megszüntetni. Délen pedig létrejött egy jókora ártéri erdő, amelyről a Tisza-tóhoz hasonlóan csak keveseknek jut az eszébe, hogy emberkéz alkotta tájat lát. 

Az év dunai szigete - 2021

IN ENGLISH

A Dunai Szigetek blog immár kilencedszer hirdeti meg az Év Dunai Szigete szavazást. 

2021. október 13-tól december 31-ig tart majd a szavazás a három jelöltre.

Kerekzátony-sziget Ráckevén, 2020. győztese

A szavazás fő célja, hogy rávilágítson a közel három ezer kilométeres folyószakasz megannyi kincsére, rávilágítson akár a helyik számára, milyen értékek találhatók közvetlen lakókörnyezetükben. Sokan ugyanis előbb jártak a Seychelles-szigeteken, mint például az alábbiak valamelyikén. Mivel ez már a kilencedik szavazás, úgy tűnik sikerült hagyományt teremteni és a többi "Az Év ...-ja" szavazás mellett ennek a kezdeményezésnek is lassan híre megy nem csak Magyarországon, hanem a környező országokban is.

Eddigi nyerteseink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget

2014-ben az esztergomi Helemba-sziget

2015-ben a kismarosi Kismarosi-sziget

2016-ban a dunaújvárosi Szalki-sziget

2017-ben a Szlovákiába szakadt Csallóköz

2018-ban a soroksári Molnár-sziget

2019-ben a Rácalmási Nagy-sziget

2020-ban a ráckevei Kerekzátony-sziget

Idén ismét két szigetet választottak ki a blog olvasói a kilenc szigetet felvonultató selejtező során; meggyőző fölénnyel a ráckevei Angyali-szigetet és második helyen befutóként az esztergomi Csitri-szigetet. A Dunai-szigetek blog idén a Türr István által megrajzolt, 90%-ban Magyarországon található Mohácsi-szigetet jelöli. Azaz a két egészen magyarországi sziget mellett egy szerb vagy horvát felségterületre átlógó sziget is indul a szavazáson.

ABC sorrendben mutatjuk be a jelölteket, amely egyben folyásirány szerinti sorrend is:

Angyali-sziget, Ráckeve

A városi legenda szerint a sziget Mátyás királytól kapta a nevét, amikor elhajózott mellette angyalinak nevezte az itteni tájat. Az Angyali egy valódi sziget a feszített víztükrű Soroksári-Dunán. Ez a víztükör-stabilizálás a tassi zsilip megépülése óta tette lehetővé a sziget benépesülését. Az 1960-as évektől fokozatosan épült be a sziget és jött létre egy népes közösség, egyre több állandó kitelepülővel, akik egyértelmű többséggel juttatták kedvenc szigetüket a szavazás döntőjébe. Északon hozzá tartozik a nádassal szegélyezett Vesszőzátony-sziget. Érdemes felkeresni, megközelíthető kishajóval a ráckevei oldalról. 

Csitri-sziget, Esztergom

Esztergom legkisebb szigete a Csitri, ha a mellette lévő eltűnt Turán-szigetet nem számoljuk. Érdekessége, hogy mindkét oldalról a Duna mellékága határolja, ugyanis a Táti-szigetcsoportban a Körtvélyes- és a Nyáros-sziget öleli körül. Halacska formája és érdekes neve már a régi térképeken is felbukkan, mellékágait a folyószabályozás jelentősen leszűkítette. 

Mohácsi-sziget

 

Magyarország második legnagyobb szigete kissé hasonlít a harmadik legnagyobb szigethez. A Mohácsi-sziget keleti mellékága, a Baracskai-Duna ugyanúgy csatornázva van, mint a Soroksári-Duna. Egészen az 1870-es évekig ősvadon volt, ahol ártéri erdők váltakoztak mocsaras területekkel, holott a középkorban még tíz lakott település állt rajta. Újratelepülése csak az árvízvédelem kiépülése után kezdődhetett meg. A mezőgazdasági táj érdekes felszínformákat rejt, pl. a Riha kifli alakú egykori folyókanyarulatát, római erődöt, sőt egy szétbányászott mészkőszirtet is Vári-pusztánál. Megközelíthető nyugatról kompon, keletről pedig jópár hídon. Déli része Bezdánig Szerbia része. 

A szavazás 2021. december 31-én éjfélkor zárul. Eredményhirdetés a 2022. év első bejegyzésében!

survey software