2026. november 16., hétfő

Biskó


Ha ki kellene választani egyetlen kitüntetett pontot a teljes Duna-szakaszon, ahol az idei év abszolút hidrológiai katasztrófája összesűrűsödött – az aszállyal, az LKV-val, a hajózás leállásával, az energiaválsággal és a pesszimista vészmadárkodással együtt – akkor az még egy népszavazáson is a Paksi Fenékküszöb lenne. Sok cikk, beszélgetés, tanulmány és elemzés foglalkozott ezzel a kitüntetett ponttal, de mindegyikből kimaradt annak megemlítése, hogy a fenékküszöb szinte méterre pontosan ott épült, ahol Magyarország, ha nem a teljes Duna-szakasz, legsúlyosabb hajószerencsétlensége történt 1887. június 18-án. Ekkor a Kalocsára tartó római katolikus hívőkkel felborult az azóta már megszűnt biskói rév, és 216 ember veszett a Duna hullámsírjába. A biskói rév 1971. március 31-én közlekedett utoljára, ebben az írásban az átkelőhely hányattatott sorsát mutatjuk be. 

Pakssal szemben már akkor is ott volt a sziget, amikor 1841-ben, Beszédes József tervei alapján megszüntették a Dunai jégtorlódások egyik kitüntetett pontját, és átvágták az imsósi hajtűkanyart. Egészen addig a Duna Kömlőd felől északi irányból érte el Paksot, az átvágás után azonban már a korábbi folyásirányra merőlegesen, egyenesen kelet felől. A megváltozott mederviszonyok miatt a balparti Paksi-sziget a kanyarulat domború oldalára került. Ilyen kanyarulati szakaszokon jellemzően aszimmetrikus keresztszelvény jön létre, a homorú oldal alámosódik, meredekebbé válik, miközben a domború oldalon széles zátonyok képződnek. A folyó sodorvonala tehát nyugat felé vándorol, ráadásul a sziget túloldalán is szükség volt átkelőre, hogy a mellékágon is át lehessen valahogy kelni. A folyami révátkelőket praktikus okokból jellemzően nem ilyen helyeken létesítették, hanem az ún. inflexiós pontoknál, ahol a folyó két partja nagyjából állandó helyzetben van, akár több ezer éven keresztül is. Paks ebből kifolyólag nagyon kedvezőtlen helyzetben volt és van jelenleg is a kelet-nyugat irányú forgalom tekintetében. 

1. térkép Paks két révátkelésének helyszínrajza 1794-ből

Mivel Paks Tolna vármegye jelentős és népes mezővárosa volt, megérte révátkelőt üzemeltetni. Erre már csak azért is szükség volt, mert a paksi földek egy része a Duna-Tisza-közén, beleértve a Paksi-szigetet is, feküdt, és a Pest vármegyei birtokosoknak is voltak földjeik, főleg szőlőik Pakson. Ezt használták a hetivásárra igyekvők, sőt, a postaforgalmat is a rév bonyolította le a keleti és nyugati part között. Csak az a sziget ne lett volna ott szemben. 

Paksnak a török kiűzése utáni időktől kezdve két, meglehetősen kedvezőtlen földrajzi helyzetben lévő révátkelője is volt, méghozzá a Paksi-sziget miatt, annak a sziget alsó és felső csúcsánál. Kialakulásuk az idő homályába vész. A szentbenedeki rév első említése 1725-ből származik, ekkor már kocsma is tartozott hozzá, de nagyon valószínű, hogy már a török időkben is működött. A két paksi rév történetét évszázados birtokviták, pereskedés és hidrológiai problémák jellemezték. Míg a szentbenedeki átkelő – szinte pontosan a mai fenékküszöb helyén – a  Kalocsai Érsekség, illetve 1834-től a Kalocsai Káptalan tulajdonában volt, addig az északi, ún. Zádori-rév földesúri tulajdonban volt. Kettőjük viszonyáról csak érintőlegesen lesz szó, ugyanis a témát részletesen feldolgozta Bárth János, a Dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése c. tanulmányában. 

2. térkép A Biskói rév ábrázolása 1790-ből

Ebből a tanulmányból az is kiderül, hogy a szentbenedeki rév pontos helyének nem csupán földrajzi-hidrológiai okai voltak, de a birtokviszonyok is közrejátszottak. Dunaszentbenedekig a Duna partja a Kalocsai Érsekség tulajdonában volt, a Paksi-sziget azonban már a túlparti Paks közigazgatási területéhez tartozott. Dunaszentbenedek volt tehát a legészakibb pont, ahol az érsekség még révátkelőhelyet tudott létesíteni. Ez azzal járt, hogy az utazók a nyugati parton nem pontosan Paksra érkeztek, hanem még öt kilométert kellett megtenni a túlsó parton a városig, ahol nem fogadta őket semmiféle infrastruktúra, csárda, révház vagy akár csak egy esőbeálló. Ennek oka feltételezhetően az volt, hogy a révház a bal parton állt, így a szentbenedeki rév Pest vármegyei révnek számított, a pest vármegyei hatóságok határozták meg a díjszabást és egyéb szabályokat, a túlparti Tolna vármegye nem vett részt az üzemeltetésben.  

Pakstól északra a Zádori rév közelebb volt ugyan a mezővároshoz, de az egy magánrév volt, azaz utasokat nem szállíthatott, ezért költséget nem számíthatott fel, gyakorlatilag a két part közötti földesúri áruforgalmat és közlekedést biztosíthatta. A szentbenedeki rév királyi adománylevéllel működött, 1791-ben II. Lipót király szignálta azt, így a pereskedés során az Érsekség hivatkozhatott erre, valamint Werbőczy Hármaskönyvére is, amely meghatározta, hogy két rév egymástól nem lehet egy mérföldön belül egymáshoz képest. A zádori rév egyes tanúvallomások szerint 1790 körül jött létre, korábban ugyanazon a helyen a hajómalmok molnárai hordták át rendszertelenül és illegálisan a túlsó partra igyekvőket. A paksi földesurak sokáig küzdöttek a Zádori átkelő legalizálásáért, azonban az érsekség rendszerint közbeavatkozott. Ez a vitás helyzet egészen 1848-ig tartott, amikor ezek a rendelkezések érvényüket vesztették. 

3. térkép Egy különös földrajzi név: Zbiskó ré

"Én a bogdanieci Maćko vagyok, ez a legényke meg Zbyszko, édes bátyámuram árvája. A címerünk Tompa Patkó, nemzetségünk csatakiáltása: „Grady”." (1)

A révátkelővel kapcsolatban az egyik érdekes kérdés, hogy honnan származik a biskói elnevezés. A közelben több elnéptelenedett, elköltöztetett település is létezett, mint például Lak (3. térkép), amely a Paksi-sziget korábbi nevét adta, de a Duna áradásai miatt beljebb költöztették és ma Géderlak őrzi a nevét, vagy éppen Zádor, de Biskó nevű faluról, vagy Pusztáról nem tudunk. Az elnevezés vélhetően egy szláv, pontosabban lengyel személynévből eredeztethető. Ez a Zbiskó eredetileg a rév bérlője (árendása) lehetett, valamikor a XVIII. század közepén, ugyanis már 1767-ben ezen a néven említik hivatalos iratok. Több térképen látható is ez a Zbiskó névalak. Ugyancsak érdekes tájnyelvi reliktumot őriz a . térkép, ahol a ré nem elírás, hanem Kalocsa környékén a "v" betű elhagyásával szerepel ez a szó hivatalos iratokban is. 

Nepomuki Szent János szobra a katolikus templom kertjében.

Mint korábban már volt szó róla, a biskói révház Dunaszentbenedeken állt. Évszázadokon keresztül itt élt a rév aktuális bérlője a családjával együtt. Az árendások gyakran cserélődtek, de az is előfordult, hogy több generációban öröklődött ez a mesterség és a hozzá tartozó birtok. A bérleményhez tartozó jószágok a biskói rév növekvő problémáival párhuzamosan egyre gyarapodott, ugyanis az érsekség így próbálta kárpótolni az 1848 után megszaporodott dunai átkelők miatt kieső bevételt. A révház telke ma is megvan Dunaszentbenedeken, az árvízvédelmi töltés tövében, a Petőfi és Zöldfa utcák sarkán.  A telken eredetileg állt egy révcsárda is, ahol az utazók szállást és kosztot kaphattak. Volt a telken egy harangláb is, melynek segítségével az utazók jelezhették átkelési szándékukat, illetve jelezhettek a túlsó partra is, amennyiben az időjárási viszonyok ezt igényelték, de ez a harangláb vélhetően az 1838-as árvízben elpusztult. Ezután a leggyakoribb módszer még mindig nem a menetrend, hanem az átkiabálás maradt. A katolikus hívek ezen kívül felállítottak a révnél egy nepomuki Szent János szobrot is, aki a vízenjárók védőszentje volt. Ezt a szobrot később áthelyezték, mostanában a szentbenedeki katolikus templom udvarán áll. Sajnos a révcsárda épületét elbontották, sőt a révház telke is kisebb lett, vélhetően az árvízvédelmi töltés bővítése miatt kisajátították a nyugati oldalát. 

Az alaposan átépített szentbenedeki révház 2026. szeptemberében.

A révház telkén kívül a bérlő számára az érsekség biztosított földeket, amelyek területe a rév jövedelmezőségének csökkenésével egyre növekedett. 1893-ban a rév bérleményébe tartozott lakóház, istálló, fészer, vendégfogadó, 10–11 holdnyi kert, szántó és legelő, valamint a Paksi-sziget Szentbenedekre "belógó" alsó csúcsa is, amelyet a helyiek külön névvel illettek: Daróczy-szigetnek hívtak, és főként fűzfavesszőzésre használtak.

4. térkép A Biskói révátkelő helyszínrajza 1930-ban

Ez a sziget-nyúlvány okozta a legnagyobb problémát a révészeknek. Már a XVIII. századi beszámolók is megemlítették, hogy a balparti révátkelés helye és az átkelés útvonala erősen vízállásfüggő a sekély, feltöltődő part miatt. A Duna Mappáció 1826. évi német nyelvű leírása is hangsúlyozza ezt a folyamatot:

"...a paks-i sziget alsó csúcsánál a bal part is iszaposodik. Mivel ez a szigetcsúcs mindkét oldalról feltöltődik, hossza is szükségszerűen növekszik, és ezáltal a Kalocsai érsekséghez tartozó, amúgy is nagyon nehézkes biskói révátkelőhely számára még több nehézséget okoz. A parttól nem messze, a szentbenedeki erdőben több olyan ártéri terület található amelyek még tizenhét évvel ezelőtt [1809] maguk is a Duna medrét képezték. Akkoriban a folyó egy kisebb ága állítólag meglehetősen egyenes irányban folyt, de károsította a Géderlak és Szentbenedek partjait. Az akkori érseki birtokok felügyelője a partok védelme érdekében a Zádor-birtoktól lefelé haladva 12 darab masszív, három-négy öl hosszú, a talajba vert cölöpökből épült sarkantyút helyeztetett el, amelyeket vesszőfonattal szőttek össze; – ezt a szerkezetet az egymást követő árvízek a védművet teljesen telehordták üledékkel. Ezen az iszapos lerakódáson nagyon hamar sűrű fűz- és nyárfa-növényzet jelent meg, amely rendkívül gyorsan nőtt, így ma már egy sűrű, magas törzsű erdőt alkot, amelyet a régitől nem lehet megkülönböztetni. Azóta a Duna egyre inkább a paksi síkság felé terjeszkedik."

Ráadásul az átkelés jóval több időt, körülbelül fél órát vett igénybe, míg a Zádori rév esetében negyed óra volt az út. A révésznek először a Paksi-sziget mellékágából, a Laki-Dunából kellett kihajóznia. Ezután a szentbenedeki oldalon, a Paksi-sziget mentén lovakkal vontatták a csónakot folyásirányban, hogy a sodrás a megfelelő helyre vigye a túlsó oldalon. Éppen ezért a Paksi-sziget déli csúcsán kiirtották az erdőt, hogy kisvizes időszakokban legyen hol vontatni. Az 1860-as évek elején a kalocsai káptalan töltésutat épített a révháztól a Paksi-szigeten keresztül a főág partjára, azaz ekkor a rév már nem a mellékágból indult, a Paksi-sziget nyugati oldaláról. 1873-ban híd épült a Laki-Dunán, a híd nyílását azonban a haltenyésztők a következő évben elzárták annak érdekében, hogy a Laki-Dunában megtartsák a vizet. A vízfrissítés érdekében a révhez vezető töltésúttól északra egy árkot ástak, ami az ezt követő években rohamosan tágult. Vélhetően ettől kezdve nevezték a Paksi-sziget ilyenmód leválasztott déli csúcsát Daróczy-szigetnek. A kiszélesedett árok kapóra jött a révészeknek, hiszen magasabb vízállás esetén újra a Laki-Dunából indulhattak és a csatornán keresztül, lóvontatással érték el a Nagy-Dunát.

Mai fejjel nehéz elképzelni, de a XVIII–XIX. században az utasoknak maguknak is ki kellett venniük a részüket az átkelés nehézségeiből, többnyire a bérlő fukarsága miatt. A bérlő ugyanis ahelyett, hogy segédeket fizetett volna, az utasokat kötelezte például evezésre, kortól és rangtól függetlenül. Azt bizonyosan tudni, hogy a biskói komptragédiához nem ez a fajta fukarság vezetett 1887-ben. A kalocsai búcsúba tartó katolikus hívek túlságosan túlterhelték a kompot, egyes hírek szerint  a több száz utason kívül lovak, és egy kocsi is volt rajta. A szeles időben megbillenő komp felborult és annak ellenére, hogy a paksi parthoz viszonylag közel történt a tragédia, sokan minden igyekezet ellenére hullámsírba vesztek.  

A révátkelő utolsó évei. 1967. szeptember 1. (fentrol.hu)

Akciós időszaknak számított a téli időszak, a befagyott Dunán saját lábon átkelőknek nem kellett díjat fizetniük. Az átkelőt végül 1926-ban motorizálták.

A révátkelő helyzete kisvizes időszakban, 1969. november 4-én. (fentrol.hu)

A megszüntetett biskói révátkelő 1978. október 28. (fentrol.hu)

A szentbenedeki part feltöltődése miatt a rév indulási pontja egyre távolabb került révháztól. A XX. században ez a távolság már meghaladta a fél kilométert. A két világháború között ezért a révészek számára szükségessé vált egy parti házikó felhúzása, amely nagyjából a mai Pillangó büfé közelében állt. Modern légifelvételek tanúsága szerint az 1960-as években a zátonyosodás már olyan nagymértékű volt, hogy a komp még ehhez az új révházhoz sem jutott el. Végső soron nemcsak a feltöltődés miatt szűnt meg a biskói rév, a földvári híd megépülése és a zádori révhez vezető út kiépítése is egyre nehezebbé tette a működést, végül a paksi atomerőmű építése miatt kellett felszámolni. A rév jobbparti lehajtója ugyanis az építési területre esett, méghozzá a két üzemvízcsatorna közé. Mérlegelték ugyan a rév áthelyezését, azonban nem volt igazán alkalmas hely ehhez, és valószínűleg sosem térült volna meg az új beruházás. Ráadásul az államosított rév üzemeltetése is veszteséges volt, így a biskói rév 1971. március 31-én végleg kikötött. 

Az erőmű építése miatt át kellett helyezni a biskói komptragédia emlékművét is, ez manapság az eredeti helyszíntől egy kilométerrel északabbra található az Atomerőmű SE csónakházánál. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:

Barth J.: A dunai átkelés és a révjog bérbeadásának néhány kérdése Cumania 5. Ethnographia (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Közleményei, Kecskemét, 1978) 

Beregnyei Miklós (szerk.): A biskói komptragédia (2009)

(1) Henryk Sienkiewicz: Kereszteslovagok (fordította: Mészáros István)

2026. november 1., vasárnap

Háros, Csettivel is határos

Vannak pozitív hozadékai is a Hárosi-öböl ismételt eldugulásának; a kutatás során előkerült két térkép a XIX. század derekáról, amelyeknek szerzője ráadásul egy eltűnt gödi sziget névadója, emellett új értelmezést nyer a "Háros, Csőttel határos" bejegyzésünk is, hiszen nem csupán a települések voltak egymással határosak, hanem a róluk elnevezett szigetek is. 

Insel Csetti 1854. (forrás)

A két térkép jelentősége röviden összefoglalható. Mindkettőn felbukkan egy földrajzi név, a Csetti, amely nagy valószínűséggel a Csőt név torzult változata. Ez az Insel Csetti a mai Hunyadi-szigetnek felel meg, amely a Háros-sziget lezárt mellékágában ma is megtalálható. Volt egy harmadik neve is; a Mészáros-sziget, azaz Fleischhacker Insel, ami ráadásul ugyanebből a korból maradt ránk. Fegyveresi Ádám két térképe közül a korábbi 1854-ben, a későbbi 1858-ban készült. Ugyanezekben az években jelent meg Pasetti térképe is az Osztrák–Magyar Duna-szakaszról, ahol a Mészáros név fordul elő német alakban. Tehát van egy magyar nyelvű térképész, aki a helyszíni felmérés során hallott vagy valahonnan máshonnan szerzett ismeretei alapján Csettinek nevezte el ezt a szigetet, de ezt a nevet sem előtte, sem utána nem használta más.  

Insel Csetti 1858. (forrás)

Egy bekezdés erejéig érdemes kitérni a térképek készítésének apropójára is. Mostanában a Hárosi-sziget a holtágának feltöltődése kapcsán kerül szóba, másfél évszázaddal ezelőtt a főági oldalának eróziója sürgette az emberi beavatkozást. Ekkoriban a Háros keleti oldalán egy vadászház állt, közvetlenül a Duna partján, ahol a folyó alámosta a partot, így azt kőszórással meg kellett erősíteni. Ez a probléma a későbbiekben is fennállt, hiszen alig húsz évvel később, amikor a magyarországi folyószabályozás egyik legdrasztikusabb beavatkozása során lezárták a Soroksári-Dunát, a megnövekedett vízhozam ugyancsak pusztítani kezdte a Budafoki-ág két partját és vele együtt a szigeteket is. 

Csőt templomának elhelyezkedése egy hosszani, a Dunával párhuzamos magaslat északi csúcsán.

Csőt falu feltárt és konzervált temploma éppen a Csetti-szigettel átellenben található. Egy, a folyóval párhuzamos futású folyóhát északi csúcsán állt, amely mintegy 3 méterrel emelkedett ki környezetéből. A település a templom körül állhatott, az ártérből kiemelkedő magasabb térszíneken. Érdekesség, hogy a folyóhát nemcsak a Háros-sziget, hanem nyugat felé is lejtett, vélhetően a vasútvonal mellett látható 101 méteres mélyebb térszín Duna-meder lehetett egykor, azonban vélhetően már a középkori Csőt falu kialakulása előtt lefűződhetett. Amennyiben feltételezzük, hogy a középkorban a Háros-sziget még a csepeli parthoz volt közelebb, és ezért kapta nevét a török-korban elnéptelenedő Háros faluról, a Csetti, vagy Csőti-sziget már akkor is a jobb parthoz lehetett közel, ezért kaphatta nevét Csőt faluról. A felfedezés felett érzett öröm mellett azonban érdemes némi óvatossággal kezelni ezt a felvetést, hiszen ez a szigetnév csak Fegyveresi Ádámnál fordul elő. 

2026. október 21., szerda

Ismét eldugult a Hárosi-öböl

TL;DR: Az 1911-ben lezárt Hárosi-mellékág alsó torkolata a megváltozott hidrológiai viszonyok miatt rövid időn belül feltöltődött. Kikotorták, megint feltöltődött. Ha ismét kikotorják, megint fel fog töltődni, ha tetszik a csónaktulajdonosoknak és horgászoknak, ha nem. 

Stimmel, amennyiben a keserűfűre gondolnak...

Ők valószínűleg a leghangosabb követelői az újabb kotrásnak, mivel az idei abszolút hidrológiai katasztrófa miatt a XXII. kerületi Compó utca végén található csónakkikötőből tavasz óta nem sok hajó juthatott ki a főágra. 

Gondolatok az 1633-as folyamkilométer-tábla tövében. 

Dugulás a Hárosi-öböl bejáratánál

A 2026. október 18-án a Budapesten mért 33 centiméteres vízállás már kissé magasabb, mint az új negatív rekord (LKV), az október 2-án mért -2 centiméter, viszont centire pontosan megegyezik a korábbi, 2018-as LKV-val. Ebben a vízrajzi helyzetben, egy ilyen nyár után a Hárosi-öböl alsó torkolata nagyon sokban hasonlít az idén bejárt dunai helyszíneinkhez. Még az árnyék nélküli lombkorona állapota is szinte megegyezik a júliusban sokfelé tapasztaltakkal. 

Két hónapja, augusztusban itt még nyílt hordalékfelszín volt.

Ha a Kis-Hárosi-sziget felől érkezünk, a híd alatt átbújva, elsőként az 1633-as folyamkilométer-tábla fogad minket. Ez egy fontos viszonyítási pont, később még fontos szerepe lesz. A part folyásiránt felfelé megszakítás nélkül folytatódik a Hárosi-sziget kőszórással megerősített partja felé, és azon túl is. Csak a fák hiánya árulkodik arról, hogy itt valaha egy fontos, széles Duna-ág csatlakozott a Nagy-Dunához. Ha balra nézünk, nem látni ezt a folyóágat, ugyanis a keserűfű, más magas ártéri pionírnövényekkel és a fiatal fűzfákkal teljesen kitakarják. A sziget felé haladva magasságuk némiképpen csökken, egy erecske partján pedig véget érnek. Ez a csupasz partú erecske tartja a kapcsolatot pillanatnyilag a holtág és a főág között, de annak ellenére, hogy némi vízszintemelkedés volt a főágban, a víz a főág irányában folydogált. És annak ellenére is, hogy valaki egy kezdetleges vízkormányzási művet létesített rajta kövekből, fahulladékból és másfajta szemétből.

Nem túl hatékony hódgát-utánzat

A gátacska célja egyértelműen a víz visszatartása: a kiáramlás elgátolásával minél több vizet igyekszik a holtágban tartani. A célnak azonban nem felel meg teljesen, habár kb. egy decimétert emel a holtág vízszintjén, a kiáramlás folyamatos. Jó kérdés, hogy ilyen száraz időszakban honnan származik ez a kifolyó vízmennyiség, valószínűleg a mögöttes területek leszívott talajvizéből. Ez a gátacska azonban rávilágít egy másik hidrológiai problémára is; a felhalmozódott hordalék nagyban maga is gátként viselkedik, óvja a holtág vízét a teljes kiszáradástól. Ha ezt kikotorják, előfordulhat olyan helyzet, hogy a holtág vizét a mostaninál nagyobb arányban leapasztja a főággal helyreállított kapcsolat. De menjünk is tovább az erecske mentén, lesz itt még érdekesség.

Kagylótemető forgó-tó

A keserűfűvel benőtt torkolatban az erecske egy éles kanyart ír le, elhalad egy kiszáradófélben lévő tavacska mellett. Ez a pocsolya tele van ide menekült, de elpusztult kagylókkal, valamint az itt dagonyázó vaddisznók nyomával. A vízzel borított területek felé haladva mindenhol csökken a növényzet magassága ezen a kb. kétszáz méteren feltöltődött mederszakaszon. A Hárosi-öblöt elzáró hordalékdugó nem friss felszínforma, a rajta felnövő növényzet viszont az. Különösen megdöbbentő a növényzet térhódítása a megtelepedés előtt szabaddá váló hatalmas térszínen, ha az októberi állapotokat összevetjük az augusztus 5-i műholdképekkel (1. térkép). Alig két hónap alatt hódította meg a növényzet a szárazra került meder legmélyebb részeit, és ez azzal jár majd, hogy a hordalékfelhalmozódás még intenzívebbé válik, ugyanis a növényzet tovább lassítja az áramlást, és a gyökerek megkötik a hordalékot. Ha sokáig fennáll ez a kisvizes időszak, a kotrás valószínűleg erdőirtással is fog járni. 

Ezt a helyzetet tavasz óta napi szinten érzékelik, akiknek a Hárosi-öböl partján van házuk, itt horgásznak, vagy itt tárolják a csónakjukat. És ezt érzékeli a XXII. kerületi önkormányzat is, de bizonyos tanácstalanság érezhető abban a pályázati felhívásban, ami nem egy konkrét kotrás lebonyolítását célozza, hanem először egy megalapozó tanulmány elkészítésére irányul, pontosan mit is kellene kezdeni az öböllé vált hárosi folyóággal (a pályázati felhívásban amúgy sok érdekesség szerepel a terület múltjáról). Nem célunk pályázni, de néhány gondolatot itt is meg lehet osztani, esetleg egy vitát elindítani (vagy kommentben hozzászólni). Ehhez először érdemes áttekinteni az alsó torkolat 15 éves történetét, az 1633-as folyamkilométer-tábla tövében. 

1. Jobbára még csupasz a torkolati dugulás. 2026.08.05. vízállás: Bp. 20 cm

1911-ben vetették el a mai probléma magját, amikor egy háromszög alakú feltöltéssel lezárták a Hárosi-ág felső torkolatát, és feltöltötték az ármentes térszínig, ahová aztán az I. világháború után felépítették a Lanária posztógyárat. Miután a Hárosi-ágban megszűnt a vízáramlás, a meder szinte azonnal feltöltődésnek indult, és ezzel párhuzamosan az alsó torkolat környéke is az eredeti szélesség töredékére szűkült. A folyamat gyorsaságát bizonyítja az alábbi térkép 1930-ból. A zárás előtti partvonalakat a sűrűsödő szintvonalak jelölik ki két, egymással párhuzamos sávban, melyek között a drapp, pöttyözött és zöld területek egyaránt a feltöltött mederrészeket jelzik. A holtágnak elsősorban a szigeti oldala került szárazra, de a még beépületlen tétényi part menti alsó szakaszon ekkor alakult ki az a jellegzetes háromszög alakú szárazulat, amely az M0-s híd megépültéig ott szerepel minden térképen és légifelvételen. 

2. A Háros-sziget alsó torkolata alig két évtizeddel az elzárás után (forrás)

Ez a feltöltődés a megváltozott áramlási viszonyok következménye, a mellékágba, főleg árvizek idején bejutó hordalék nem volt képes távozni, a mélyülő főág hullámzása pedig a torkolatban halmozta föl a hordalékot. A teljes elzáródás azért nem történhetett meg, mert a két víztest között megmaradt némi kapcsolat, a rendszeres áradások és apadások miatt volt vízmozgás egy keskeny csatornán keresztül. Ez a csatorna egészen az M0-s híd felépüléséig (1987-1990) fennmaradt, amit az alábbi térképek és légifelvételek is bizonyítanak (3., 4., 5. képek). A feltöltődés érintette a Háros-sziget déli csúcsát is, ami kismértékben megnőtt folyásirányban. Az alábbi térképen a még ezen a megnövekedett sziget déli csúcsán jelölik a korábban beharangozott 1633-as folyamkilométer-táblát. 

3. Az elzáródott holtág I. Térkép 1965 körül.

4. Az elzáródott holtág II. 1969. november 5. Bp. 95 cm vízállás (fentrol.hu)

5. Az elzáródott holtág III. 1982. március 7. Bp. 308 cm vízállás (fentrol.hu)

Napjainkban ez a tábla már nem a szigeten van, hanem a híd alatt, a tétényi parton. Hogy lehet ez? 
1986 és 1990 között, az M0-s híd építése kapcsán nem egyszerűen kikotorták a Háros-sziget alsó torkolatát (mint az sok helyen olvasható), hanem át is helyezték. Az alábbi hamisszínes képen látható egy facsoport a híd és az új nyomvonalon kikotort meder között, ami egykor a folyamkilométer-táblával együtt a Háros-sziget alsó csúcsát alkotta. Arról nem találtam információt, hogy az új mederből kikotort anyaggal töltötték-e fel a régi medret, illetve a budai hídfő környékét, de ez igencsak valószínűnek tűnik. A híd építése során a Duna főágát szűkítették, talán a hídfő védelme érdekében, de egy kőszórást kapott a Háros-sziget alsó csúcsa és ennek meghosszabbításaként az 1911-ben lezárt mederben kialakult "háromszög" is nagyobb lett. Érdekes lenne kideríteni, honnan hordták a híd alá a monumentális, szabályos gránittömböket. 

Ily módon a Hárosi-öböl hosszabb lett kb. 150 méterrel, és immár majdhogynem derékszögben csatlakozik a főághoz, ami a hidrológiai álmoskönyvek szerint nem sok jót jelent a holtág vízutánpótlása, azaz jövője szempontjából. A felhizlalt Háros-szigeten pedig felnőtt egy új ártéri erdő, melyet csak a légifelvételen látható világosabb színe miatt lehet elkülöníteni a régi szigetmag kissé változatosabb fafajaitól. Jelenleg ez az új, meghosszabbított és kikotort torkolati szakasz töltődik fel. 

Az új meder kialakítása nem várt következménnyel járt; a feltöltött Duna főágban felnőtt erdőnek más a tulajdonosa, mint a szigetnek, vagy a parti területeknek. Ez pedig nagyban komplikálja a XXII. kerületi önkormányzat törekvéseit, két pályázat is érvénytelenül zárult 2020-ban és 2021-ben. Jelenleg az önkormányzat nem egyértelműen kotráspárti (feltehetően a munkálatok anyagi vonzata miatt), a pályázati felhívás során azt is mérlegelik, hogy ökológiai szempontból nem lenne-e jobb hagyni a holt(ág)akat nyugodni békében, azaz beletörődni a természetes folyamatokba, a teljes lefűződésbe. Ami nem feltétlenül járna a vízminőség romlásával és a természeti értékek veszélyeztetésével, sokkal inkább a horgászat és a csónakkikötő ellehetetlenülésével. 

6. Az új kövezés, mint bűnbak. 1992. július 21. vízállás: 213 cm (fentrol.hu)

Sajtóhírek szerint csak a kotrás önmagában majdnem 300 millió forintba kerülne, ami ráadásul a jelenlegi viszonyok alapján egészen biztosan nem jelentene végleges megoldást, hiszen a torkolat feltöltődése már másnap megkezdődne. Ahhoz, hogy a holtág/öböl önfenntartó legyen, a felső elzárás megnyitása, vagy legalább egy jókora csővezeték megépítése szükségeltetne, ami biztosítaná a vízáramlást egész évben. És itt az "egész évben"-en van a hangsúly, azaz a kotrást, és/vagy a csővezeték megépítését olyan mélységben kellene elvégezni, hogy az ideinél alacsonyabb vízállás mellett is működni tudjon. Kellően nagy felső keresztmetszet mellett az áramlás maga is képes lenne kimosni a hordalékdugót a főágba, de ez is olyan költségnövekedést eredményezne, amely mellett a várható haszon eltörpülne. 

A pályázati felhívás linkje:

https://www.budafokteteny.hu/palyazatok/arajanlatkeres-a-harosi-obol-hosszutavu-hasznositasat-megalapozo-tanulmany-elkeszitesere

2026. október 13., kedd

Az év dunai zátonya - 2026


Az idei rendkívüli hidrológiai helyzet miatt 2026-ban elmarad az év dunai szigete szavazás. Az abszolút hidrológiai katasztrófa (volt magyarországi dunai vízmérce, ahol június és október közepe között ötször dőlt meg a valaha mért legkisebb jégmentes vízállás) megtizedelte a dunai szigeteket, és ahogy idén a lehetőségekhez mérten ezeket bemutattuk, sokukat az eltűnés szélére sodorta. Ilyen helyzetben nem sok értelme van szigetekre szavazni, és úgy tenni mintha mi sem történt volna. Ezzel azonban megszakadna egy 2013 óta tartó sorozat. Mivel a dunai szigetek szavazás a tudományos ismeretterjesztés mellett figyelemfelhívási célja is van, 2026-ban is lesz szavazás, de most nem szigetekre, hanem zátonyokra. Amelyekből, ha minden így megy tovább, hamarosan úgyis "rendes" szigetek lesznek.


A jelölt magyarországi zátonyok közös ismertetőjele, hogy felbukkanásuk az Ínség-sziklához hasonlóan, ínséges éveket jelölnek, hidrológiai szempontból. Az eddigi szokásokkal szembemenve most négy zátonyra lehet szavazni, közülük hármat már ismerhettek a helyiek 2018 óta, a negyedik zátony viszont a Duna története során először bukkant elő a folyóból.  

Eddigi nyertes szigeteink:

2013-ban a váci Kompkötő-sziget
2014-ben az esztergomi Helemba-sziget
2015-ben a kismarosi Kismarosi-sziget
2016-ban a dunaújvárosi Szalki-sziget
2017-ben a Szlovákiába szakadt Csallóköz
2018-ban a soroksári Molnár-sziget
2019-ben a Rácalmási Nagy-sziget
2020-ban a ráckevei Kerekzátony-sziget
2021-ben a Mohácsi-sziget
2022-ben az esztergomi Prímás-sziget
2023-ban a soroksári Gubacsi-sziget
2024-ben a szigetszentmártoni Rafás-sziget
2025-ben a szentendrei Pap-sziget


ABC sorrendben mutatjuk be a jelölt zátonyokat Váctól Dunaföldvárig:

1. Dunaföldvár, "az új magyar Vaskapu".

Az Al-Dunához hasonlóan kisvíz idején megvan Dunaföldváron is a sziklák között örvénylő folyó, a jól felismerhető, veszélyesnek tűnő sziklazátonyok, amelyekre a pionírok előszeretettel kapaszkodnak föl. További párhuzam, hogy Dunaföldváron, a jobb parton egy tekintélyes magasságú és meredekségű löszfal emelkedik, vízállástól függően 50–60 méterrel a Duna szintje fölé, ami kapcsolódik néhány zátony eredetéhez. 


2. Margitka-zátony

Budapesten mért nulla centiméteres vízállás körülbelül az a határ, amikor a folyómeder egységessége megszűnik. A szép egyenes rakpartok, kövezett rézsűk szárazra kerülnek, a tövükben kibukkanó terméskő-szórások, a rajtuk kiülepedő hordalék már korántsem olyan egyenesek. 0 centiméternél már nem csak a terméskő látszik ki, hanem láthatóvá válik az a mederanyag is, amire annak idején leszórták. És nem csak a part vonala válik egyre tagoltabbá, hanem a meder közepe is. Számos új zátony bukkant fel a fővárosi szakaszon, a ma született zátonyok látványa rendkívül szokatlan. Budapesten a legmeghökkentőbb ilyen zátony; Margitka.


3. Szentendrei zátonyok

Szentendre együtt lüktet a sorvadó Szentendrei-Dunából előbukkanó zátonyaival, lelkes környezetvédők az egész ország figyelmét felhívták rájuk azzal, hogy egy kiválasztott sóderzátonyt rögtön letérköveztek. A kibetonozott és a természetes partok között kanyarodó folyó ívében kibukkanó két nagyobb zátony mellett az idei nyáron még több, soha nem látott zátony is előkerült. Az aszály pucérra vetkőztette a folyót, és a kitisztuló víz felett szálló drónok röntgensugarai előtt már semmi nem marad rejtve a mélyben. 


4. Váci-zátony

Ezen a nyáron a váci Dunán, egy új kavicszátony látványa fogadta a Korzón sétálókat, kerékpározókat. Mivel a kövek között gyökeret vert fűzeket és egyéb ártéri növényeket nemrégiben szinte teljes egészében kiirtották az új zátony látványa sokak számára teszi nyilvánvalóvá azt az abszolút hidrológiai katasztrófát, ami az egymás után kiszáradó állóvizeink és patakjaink révén állandóan uralja a napi híreket is. Az újonnan előbukkant zátony a városi környezetben számos kíváncsi embert (pejoratív kifejezéssel katasztrófaturistát) vonzott, remek alkalom nyílt régen vízbe dobált tárgyak után kutatni. 


2026. október 13-tól december 30-ig tart majd a szavazás a négy jelöltre.


2026. október 9., péntek

Margitka születése

Budapesten mért nulla centiméteres vízállás körülbelül az a határ, amikor a folyómeder egységessége megszűnik. A szép egyenes rakpartok, kövezett rézsűk szárazra kerülnek, a tövükben kibukkanó terméskő-szórások, a rajtuk kiülepedő hordalék már korántsem olyan egyenesek. 0 centiméternél már nem csak a terméskő látszik ki, hanem láthatóvá válik az a mederanyag is, amire annak idején leszórták. (Most tekintsünk el attól a ténytől, hogy odafentről, például az Árpád hídról, szinte mindenhol látszódik a meder alja és a folyóba dobált hulladék). És nem csak a part vonala válik egyre tagoltabbá, hanem a meder közepe is. Számos új zátony bukkant fel a fővárosi szakaszon, a ma született zátonyok látványa rendkívül szokatlan. Budapesten a legmeghökkentőbb ilyen zátony; Margitka.

Margitka a délutáni verőfényben

Margitka születéséről annyit tudni, hogy Budapesten mért 20 centiméter körüli vízállásnál még a mélyben rejtőzött (lásd az alábbi, augusztus 5-i képet). 0 centiméteres vízállásnál pedig már kb. 10 méter hosszú, és néhány méter szélességben nyújt menedéket az arra járó sirályoknak és egyéb vízimadárnak. Ez alapján feltételezhető, hogy idén egyszer már kibukkant szeptember elején, majd az októberi (hatodik) rekordoknál ismét. 

Margitka még a mélyben 2026. augusztus 5-én, 20 cm körüli vízállásnál

Jó társaságban született, tőle nyugatra ott van az Óbudai-sziget és a Kis-Duna alsó torkolatában előbukkanó ugyancsak újszülött zátony, mellette keletre az anyasziget, a Margit-sziget, nem is beszélve a korábban ugyancsak errefelé honos Fürdő-szigetről. Az Ínség-szikla idei szenzációs felfedezése alapján nem lenne meglepő, ha Margitkán is hévforrások bugyognának. Mivel a zátonyra be lehet sétálni a sekély vízben, ezt a kérdést gyorsan tisztázni lehetne, mielőtt egy kisebb árhullám ellepi. A kisebb árhullám jelen helyzetben még mindig a 2018-as LKV (33 cm) alatti értéket jelentene. 

Sirálytanya

Mivel közel van a Margit-sziget nyugati partéléhez, nem valószínű, hogy a Fürdő-sziget sorsára jut, és elkotorják a hajózóút karbantartása érdekében. Sőt, amennyiben extrapolálhatók az elmúlt évtizedek éghajlati változásai, Margitkával egyre gyakrabban fogunk találkozni. 

Lejárat az első lépcsőnél.

Talán még a selymes, zöld haja is ki fog nőni idővel.

2026. október 7., szerda

Pesszimista gondolatok a fenékküszöbnél


A paksi fenékküszöb, pontosabban a Paksi Fenékküszöb nevével ellentétben csak a túlpartról, Dunaszentbenedekről látogatható. A látogathatót itt szó szerint kell érteni, hiszen a kőszórás parti oldalára lerakott sorompó a teljes keresztmetszet alig negyedét zárja el a katasztrófaturizmus elől, és mivel egyetlen egyenruhás sem őrzi, az ötöt mutató ordító fejet senki nem veszi komolyan. Kitaposott ösvény kerüli meg jobbról és balról is, így gond nélkül ki lehet sétálni a fenékküszöb végéig, be a Duna közepére, hiszen a terméskő tömböket leszórták apró szemű murvával. Ez a műtárgy a 2026. évi abszolút hidrológiai katasztrófa kitüntetett emlékműve. Az itt megforduló nemzetközi stábok száma alapján valószínűleg világszenzáció. Fel lehetne rajta sorolni a kiszáradt tavainkat, patakjainkat, évente megkoszorúzni az aszály pusztítására emlékezve, mondjuk azon az őszi napon, amikor a dunai vízmércéken ötödször vagy hatodszor dől meg majd a Dunán valaha mért legkisebb vízállás. 

2026. október 4-én, vasárnap dél körül, rövid idő alatt legalább 20 autó fordult meg a szentbenedeki poros, árnyéktalan parton, katasztrófaturisták tucatjai biztosították a forgalmat az amúgy igencsak kellemes fekvésű Pillangó Büfének. Ekkor –116 centiméteres vízállást mutatott a paksi vízmérce, 24 centiméterrel a valaha mért legalacsonyabb vízállás fölött. Ez a 24 centiméter azt mutatta, hogy a fenékküszöb működik, teszi a dolgát, amiért augusztus közepén elkezdték megépíteni: biztosítja a paksi atomerőmű számára a hűtővizet. A kontextus miatt fontos leírni, hogy ugyanekkor egy vízmércével feljebb, Dunaföldvárnál éppen új negatív rekordot mértek, de egy vízmércével lejjebb, Bajánál is ugyanez volt a helyzet. 

Ebben a helyzetben a fenékküszöb látható koronaszintje körülbelül fél méterrel volt magasabban a duzzasztott felvízhez képest, míg az alvíz értelemszerűen jóval alacsonyabban állt. A két szint között a fenékküszöb szűk nyílásán keresztül rohanó víz rajzolta ki a megváltozott esést. Fontos megemlíteni, hogy itt is van egy kőszórás a víz mélyén, különben a sodrás két oldalról mosná alá a műtárgyat. De nemcsak ezen a nyíláson keresztül tapasztalható vízáramlás. Az eséskülönbség és a létesítmény szerkezete miatt a fenékküszöbön keresztül is áramlott a víz. Felvízen a nagyobb kövek közti rések elnyelték a Duna vizét, ami a fenékküszöb túlsó oldalán a mélyedésekben jelent meg újra, mint valami fordított Donaversickerung. A finomabb murvával leszórt út alatti átáramló víz mennyisége az építkezés befejezése óta egyre csökken, ugyanis a köveken megtelepedő moszatok, az ezeken fennakadó hordalék folyamatosan szűkíti a kövek közti réseket. 

Alig egy hónappal az elkészülése után, a még mindig rendkívül alacsony vízállás miatt láthatóvá váltak az eleve sekélyebb balparti zátonyok a Paks alatti folyókanyarulat domború oldalán. Ez a szakasz a megváltozott áramlási viszonyok miatt intenzív üledékfelhalmozódási terület. A parti zátonyok eltérő formakinccsel megtalálhatók a fenékküszöb mindkét oldalán. Míg a felvízi oldalon egy széles, lapos, meglehetősen furcsa színű (konkrétan zöldesbarna) térszín látható, addig a kőszórás alatti részen formás homokdűnéket alakított ki egy korábbi magasabb vízállás során átbukó víz. Eredetileg ezek a dűnék kapcsolódtak a kőszórás oldalához, azonban az átszivárgó víz ezt a kapcsolatot megszakította. Az átszivárgó víz több tíz méter hosszúságban a küszöbbel párhuzamosan folyik, és sodrásával sorban átvágta a homokdűnék tövét, érdekes csonka formákat hozva létre. A dűnéken túl, az alsó szakaszon is sivár, sivatagra hasonlító homokpusztaság nyúlik egészen a horizontig, ott, ahol normál esetben a Duna hullámainak kellene homokszemcséket görgetni.

Az üledékfelhalmozódási zónák mellett a megváltozott áramlási viszonyok miatt a két partról induló, leginkább sarkantyúkra hasonlító kőszórások között a vízsebesség megnövekedése miatt intenzív kimosódás jelentkezett. Egyes beszámolók [1] szerint helyenként több mint 10 méterrel mélyült a meder az alvízen, ami a fenékküszöb stabilitását is veszélyeztette. Ez egyfelől kalkulált dolog volt, másrészt az alvízi meder monitorozása folyamatos, még vasárnap is élénk motorcsónak és mérőhajó mozgást lehetett megfigyelni a Dunán. Így bármilyen hirtelen változás esetén rögtön be lehet avatkozni. A szentbenedeki oldalon a partfalat is megerősítették a Dunakilitiből ideszállított betonkockákkal, ugyanis a küszöbön átbukó víz oldalazó eróziója miatt a Pillangó Büfé alatti laza üledékes partszakasz is alámosódhat. 

Végezetül álljon itt néhány gondolat, amit nem lehet szó nélkül hagyni a Paksi Fenékküszöb kapcsán. Az első és legfontosabb tanulság, hogy egy lefelé tartó ökológiai spirál egyik emlékműve lesz ez a létesítmény. Az emberiség története során a természetvédelmi szempontokat mindig a legutolsó helyre tette. E szemlélet eredménye például az idei nyár, ami végső soron ezt a paksi beavatkozást is szükségessé tette. Azaz a természetvédelem szempontjainak mellőzéséből fakadó problémáink kezelésénél egyre kevésbé tudjuk/akarjuk figyelembe venni a természetvédelem szempontjait. Vajon hová fog ez vezetni? A Dunai Szigetek blog egyre mélyülő pesszimizmusa ebből a felismerésből fakad.

Lehetne még beszélni olyan nüanszokról, mint a Hartánál elakadt francia BatoLabo expedíció tagjairól, akiknek valószínűleg végleg meghiúsult a tervük, hogy Franciaországból elhajózzanak a Duna-deltába. Jó lenne tudni, hogy a fenékküszöböt állandó vagy ideiglenes létesítménynek szánták? És meg lehetne azt is említeni, hogy ez a fenékküszöb pontosan ott épült, ahol 1887-ben több mint kétszáz ember veszett hullámsírba, amikor felborult velük a biskói rév. De az már egy másik történet lesz...


[1] https://atlatszo.hu/kornyezet/2026/09/02/paksi-fenekkuszob-kikezdte-az-epitmenyt-a-felgyorsult-sodras-es-a-meder-kimosodasa/

2026. szeptember 25., péntek

Appendix a 2026. évi hidrológiai katasztrófához

Miközben a 2026. nyári abszolút hidrológiai katasztrófa áthúzódik az őszbe is és a budapesti vízmérce még mindig 16 centiméterrel van a korábbi 33 centiméteres rekord alatt, a GoogleEarth elkezdte frissíteni a magyarországi légifotókat a nyári képekkel. A cikk írása pillanatában a frissítés a Szentendrei-sziget felső és a Csepel-sziget alsó csúcsa közötti kb. 100 kilométeres szakaszt érinti, éppen azt, ahonnan a Dunai Szigetek blog idei kisvizes írásainak, terepbejárásainak zöme származik. Az alábbi válogatás éppen ezeket a kétdimenziós beszámolókat egészíti ki egy harmadik dimenzióból, odafentről, rekord alacsony vízállásos légifelvételekkel. 

Az új műholdképek három különböző napon készültek, de a napi vízállások között nincs számottevő különbség, azaz jól illeszthetőek. Mindhárom időpontban közös, hogy rekord alacsony vízállást örökítenek meg, különösen az augusztusiak, de még ezek is kb. 20 centiméterrel magasabban vannak a szeptemberi minimum felett.

2026. július 28. Bp. 31 cm (csak Ercsi és Adony között)

2026. augusztus 5. Bp. 20 cm

2026. augusztus 16. Bp 20 cm


1. Az a pici tócsa maradt a gát alatt a növényzet térhódítása miatt folyamatosan zsugorodó Kismarosi-holtágból. 

Kismaros, 2026. augusztus 16.

2. Negatív rekordnál nincs átfolyás a Kompkötő-szigetnél, pedig 20 centivel a 2018-as rekord felett még volt, legalábbis 2023 őszén. Az átvágott keresztgát szélessége, ahogy azt korábban jósoltuk, már most kezdi meghatározni a mellékág jövőbeli szélességét. 

Kompkötő-sziget, Vác, 2026. augusztus 16.

3. Hatalmas kavicszátony a váci Tordáknál, amely egészen a sarkantyú csúcsáig kilátszik. Alatta a hasonló módon létrejött zátonyból kialakult kis Torda-sziget látható. A sarkantyúk alatt mindkét helyen megfigyelhető az átbukó víz által okozott kimosódás, ami mintegy analógiája a paksi fenékküszöb alatti folyamatoknak.

Tordák, Tahitótfalu, 2026. augusztus 16.

4. Új zátony Vácon. A szerencsétlen Pokol csárda a komp és a már eleve feltöltött váci part mellett kialakuló zátonysor, ahol a lakosság által különféle rendezvényeken bedobált tárgyak mostanában újra gazdára találnak. 

Vác-Tahitótfalu, 2026. augusztus 16. 

5. Szépen csendben kimúlt Vác legdélebbi szigete, az Égető-sziget. Mederből mező lett, mezőből erdő lesz. Valaki megtalálja még az alábbi képen? Jobb alsó sarokban látható az egyik új hidrológiai válasz a medermélyülés problémájára; a Danube4All projekt keretében átvágott két jobb parti sarkantyú.

Sződliget-Vác-Tahitótfalu-Pócsmegyer négyszög, 2026. augusztus 16.

6. A letérkövezett szentendrei zátonyok a felszínen és a mélyben. A térkövek még nem láthatók, csak két hét múlva kerülnek ki, azonban a képen nagyon jól látható, hogy a mélyben jóval nagyobb zátonyok lapulnak meg.

Szentendre, 2026. augusztus 16.

7. Zátonyok pettyezik körbe keleten a Luppa-szigetet, amely alaposan meghízott a kalászi oldalon is, miközben déli csúcsa már majdhogynem a hídig ér. Egyelőre csak a pionír növényzet terjeszkedik a szigeten, az ingatlanok egyelőre nem. Szép nagy lett az Egyfás-sziget is, már egy kisebb erdő is elférne itt.

Egyfás, Tündér, Luppa, 2026. augusztus 5. és 16.

8. Még sohasem volt ekkora a Szürkő-sziget Horánynál, a lerombolt csárdával szemben. Viszont jó hír, hogy még ilyen vízállásnál is önálló sziget.

Szürkő-sziget, 2026. augusztus 16.

9. Az idei hidrológiai év egyik kitüntetett pontja, a Margit-sziget hídon túli déli csúcsa.

Margit-sziget dél. 2026. augusztus 5.

10. A másik kitüntetett pont a Gellért-hegy tövében idén azzal került be a hírekbe, hogy hévforrásokat találtak rajta. Geológiai értelemben ezzel nagyjából megduplázódott a különlegessége. 

Ínség-szikla, Budapest, 2026. augusztus 5.

11. Alig egy év alatt benövényesedett a Kis-Háros-sziget mellékágában a felső zátony. Az alsó zátony értelme most látszódik jól: nem engedi kifolyni azt a kis maradék vizet ami maradt.

Kis-Háros-sziget, 2026. augusztus 5.

Van pár érdekes idei helyszín, ami még nem frissült, pl. Esztergom, Dunaföldvár, vagy Baja. Amennyiben ez megtörténik, készül majd egy második appendix is. 

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...