Mint amikor egy nyugdíjas nevén rajta marad az "ifjabb" előtag úgy maradt rajta Mohács szigetén a Cigány-zátony elnevezés. Pedig már szigetnek sem nagyon lehetne nevezni, ugyanis kisebb vízállás idején teljesen elveszti kapcsolatát a főággal. Ezen az izgalmas dunai szigeten elrejtőzött strandolókon kívül találtunk még itt egy rakás pókot és megmagyarázhatatlannak tűnő régészeti leleteteket.
Két eltűnt mohácsi sziget anyagából épült fel Mohács déli részén a Cigány-zátony. Mérete és külalakja alapján a Cigány-sziget elnevezés szerencsésebb lenne, ugyanis három kilométer hosszú, legnagyobb szélessége 650 méter. Tartozik hozzá néhány homokzátony, a szigetcsúcson, valamint a két főági sarkantyú alatt, de már nem ez a jellemző felszínforma. Amióta 1850 körül felbukkant a Dunában folyamatosan hízott, gyarapodott és erdősült be.
Ha Mohács felől tekintünk rá, egy hatalmas félszigetnek tűnik elsőre. Ez azért van, mert a mellékág felső szakasza mára beerdősült. Köztük ugyan néha átfolyik a víz, de messziről egybefüggő ártéri erdőt látunk a töltés alatt. Az Árpád utca végén a töltésen keresztül egy ösvény vezet a szigetre. Mivel ez a rész esik legközelebb a városhoz, itt találkozunk legnagyobb eséllyel más emberrel; strandolóval, horgásszal, egyéb természetjáróval.
Vízállástól függően egy sekély, homokos-apró kavicsos síkságot találunk az ártéri füzesből kiérve. Ez a félhold alakú zátony a part és a felső sarkantyú közötti ívet tölti ki. Remek panoráma nyílik Mohács városának tornyaira és a két part között ingázó kompra. A víz és a szárazföld egybemosódó határán sirályok álldogálnak, a lehető legnagyobb távolságot tartva az embertől.
Mohácsnál mért 192 centiméteres vízállásnál, az LKV= 62 cm felett mindössze 130 centiméterrel egy érdekes jelenség figyelhető meg ezen a zátonyos területen. Ahelyett, hogy a főág vize áramolna bele a Cigány-zátony mellékágba, a mellékág vize folyik ki egy kanyargós erecske formájában a Dunába. Elnyújtott, kanyargós medrében 5-10 cm mély víz áramlik, benne apró halak milliói cikáznak. A víz eredete nem tisztázott, lehet, hogy egy korábbi árhullám vize jut így vissza a főágba, de az is lehet, hogy más forrása van ennek a víznek.
Ezen a homokos fövenyen el lehet sétálni a legközelebbi kifejezetten meredek sarkantyúig. Mindössze a harmada nyúlik bele már a folyóba, a többi része hordalékba temetkezett, sűrű ártéri erdő nőtt rajta. Folyásirány szerint felső részén a hordalék három méter magasra torlódott, miközben az alsó részén néhol még csillog szabad vízfelület. Valahol a sarkantyú tövénél találjuk a régi sziget partvonalát, körülbelül száz méterrel beljebb a mostani partvonalnál. A két cigány-zátonyi sarkantyú meglehetősen jól végezte munkáját, közöttük egy 750 méter hosszú, 125 méter széles zátony nőtt a mederben. Ennek csupán a kezdő képen látható legkülső része maradt homokzátony a strandolók legnagyobb örömére, a többin erdő nőtt fel, amelyet pókok milliói tettek járhatatlanná mindenhová felhúzótt hálóiknak köszönhetően.
A Cigány-zátony éppen emiatt alacsony vízállás idején csak a parton járható, ahol az ártéri erdőből hulló szöszmösz miatt kifejezetten télies hangulat volt a legforróbb nyár ellenére. Közepes vízállásnál az ártéri erdő széléig jön fel a folyó, így a part járhatatlanná válik. Kisvíznél különös régészeti leletek bukkannak elő a homokból. A két sarkantyú közötti parton néhány 10 méteren keresztül rengeteg kerámiadarabot találni elszórva a legkülönfélébb korú és formájú edényekből. Ismerve a zátony történetét, ezeknek a kerámiáknak semmi keresnivalójuk nem lenne ezen a helyen, itt nem állt település, sőt nem is olyan rég, a sarkantyúk megépítése előtt itt nyílt Duna hullámzott. Vagy valami hajó rakományát vethette a partra a víz, vagy kubikosok hagyták itt emlékül az utókornak, vagy pedig a mohácsiak szórták a folyóba szemetüket, amit aztán itt vetett partra a víz.
Még az előzőnél is nagyobb mértékben nyelte el a hordalék a Cigány-zátony második sarkantyúját. 220 méteres hosszából mindössze 50 áll szabadon a Dunában. Alatta ugyanígy megtaláljuk a homokos strandot, ahol az előzőhöz képest itt is csak egyetlen család fért el. Ezt is leginkább csak csónakkal lehet megközelíteni, az ide vezető ösvényt alig lehet megtalálni, de azt is teljesen benőtték a szigeti pókok hálói.
Hogyha sikerül ezen a hálórengetegen átverekedni magunkat akkor egy újabb kőszóráshoz érhetünk el, amely a mellékágat zárja el. Fénykorában kb. 150 méter széles lehetett itt a meder, manapság a felső szakasza 45 méterre szűkült. A masszív kőszórás megakadályozza a vízmozgást, rajta nincsen áteresz. Talán egyszer a Szabadság-szigethez hasonló akció keretében ez is megvalósul majd, ha már a Duna-Dráva Nemzeti park része ez a zátonynak nevezett sziget.
A mellékág-elzárás kapcsolódik a parton futó árvízvédelmi töltéshez, ahol egy botanikai kuriózum; egy mocsári ciprus ( a fenti képen bal oldalt) fogadja a látogatókat. Az árvízvédelmi töltés eleinte szorosan a mellékág partja mellett fut, de a sziget déli csúcsánál kezd eltávolodni tőle, teret hagyván egy egyre szélesedő ártéri erdőnek, ahonnan természetesen nem hiányozhatnak az erdei pókok hordái. Itt már nincs meg az a lehetőség, hogy a parton kikerüljük őket, ugyanis a meredek part járhatatlanul iszapos.
A keresztgát alatti, viszonylag széles mellékág medre néhol közvetlenül a meredek part aljáig nyúlik, máshol pedig széles iszapos zátonyok magasodnak a kellős közepén. Felszínük az itatóhelyre járó vadállatok patáinak nyomát viselik. Ezek azonban olyan mozaikosan helyezkednek el, hogy csak alkalomszerűen lehet lemenni hozzájuk, a továbbhaladás érdekében sokszor vissza kell mászni a pókos erdőbe.
Igazán kenuval lehetne bejárni ezt a helyet, megfelelően magas vízállás idején. Alulról még ilyen alacsony vízállás idején is be lehet hajózni a mellékágba, de odabenn már a zátonyokat kellene kerülgetni. A Cigány-zátony elkeskenyedő alsó csúcsánál körülbelül 50 méter széles, de nagyon sekély a meder.
Strandolásra kifejezetten alkalmas hely lehetne ez a hely, azonban az iszapos part és a szigettől délre található partszakasz meredeksége megakadályozza a strandolók megtelepedését. Ha a mellékág peremét meredeknek neveztük akkor az itt kezdődő főági partra ez fokozottan igaz. A 1443-as folyamkilométer tábla körülbelül 7 méterrel található a Duna vízszintje fölött. Az elmosódás ellen kőszórással védekeznek, amely olyan meredek, hogy lehetetlen lejutni a vízhez.
Maga 120 hektáros területével a Cigány-zátony a nagyobb dunai szigetek közé tartozik, nemzeti park szintű védettséget élvez. A Béda-Karapancsa tájegység legészakibb tagja, amely egy város külterületéről indulva egy érintetlen és áthatolhatatlan ártéri rezervátumban végződik.
Ha valaki szeretné felkeresni, vigyen csónakot és készüljön fel a pókokra!
