2018. április 25., szerda

Kéjlaki-Duna


Ne csodálkozzon a kedves olvasó, ha esetleg még nem hallott a Kéjlaki-Dunáról, sokan vannak ezzel így! Akár találós kérdés is lehetne, hol találjuk ezt a keskeny holtágat. Ha csak a róla készült felvételeket látnánk azt gondolnánk, valahol a Gemenc mélyén, vagy a Kopácsi-ártéren rejti egy sűrű ártéri erdő, holott ennél nem is tévedhetnénk nagyobbat... 


A Kéjlaki-Duna 1832-ben jött létre, amikor a folyószabályozások során levágták a Dunáról. Lassan kétszáz éve funkcionál tóként és ez rá is nyomja bélyegét a tájra. Mindössze egy kilométer hosszú és alig 60 méter a legnagyobb szélessége. 


Mivel már a legnagyobb árvizek idején sem érintkezik a Dunával nincsen benne vízmozgás, az eutrofizáció és feltöltődés előrehaladtával a nyílt vízfelülete egyre csökken. Belehullik a környező erdők lombja, minden évben elpusztul benne a nád, tölti a szél által belehordott por, mígnem egyszer teljesen elnyeli majd az ártéri erdő, de ez már nem a mi életünkben fog bekövetkezni. Vízutánpótlását kizárólag csapadékvízből szerzi, esetleg az árvizek szivárognak még át a talajrétegen a 140 méterre található főágból. 


Addig legalább még gyönyörködhetünk benne! Vadsága és természetközelisége ellenére viszonylag egyszerűen megközelíthető és a helyiek élnek is a lehetőséggel, viszonylag nagy számban járják be a két kilométeres ösvényt, amely megkerüli a Kéjlaki-Dunát.


Énekes és vízimadarak paradicsoma ez a szakasz, az apró őszapótól a legnagyobb testű hattyúkig sokféle madár fordul itt elő. Elegendő táplálékot biztosít számukra az erdő a nádas és a nyílt vízfelszín. 






Sétánk vége felé ideje rátérnünk a bejegyzés elején már érintett kérdésre: hol is található a Kéjlaki-Duna?


Bizonyos jelekből arra lehet következtetni már az ártéri erdőben is, hogy viszonylag sűrűn lakott terület övezheti. A rengeteg sétáló, a minden egyes lejáratnál üldögélő, napozó emberek nem magyarázhatók csupán az áprilisi nyári meleggel és verőfénnyel. A levegőt állandó zúgás tölti be, mintha a közelben forgalmas autóút haladna el. 


Sőt már a Duna-ág nevével is gond van, a helybéliek ugyanis sohasem hallottak erről a magyar névről, ők inkább Lusthauswassernak nevezik a partján épült ötszáz éves lakról. Ugyanis Bécs II. kerületében Lipótvárosban, azaz Leopoldstadtban járunk, a Práter erdő kellős közepén. Ami nem mindig volt a kellős közepe, ugyanis 1832-ig a Donaukanal itt folyt el a kéjlak tövében és ömlött nem messsze Freudenau felett a főágba. 


A Parkosított erdőben két éve már bejártuk a három megmaradt folyóág közül a legnagyobb Heustadlwassert. Egyetlen maradt hátra, a Mauthnerwasser, amely a Lusthauswassertől északra található. 

Lusthauswasser, Wien Prater 1989.

A bécsi Lusthaus könnyen megközelíthető a 77A jelzésű busszal. Már a végállomása is hidrológiai érdekesség, ugyanis a feltöltött mederre épült. A környéknek erős Margitsziget hangulata van, kellemes sörözők, vendéglők ölelik körbe a Pratersternhez hasonló csillagszerű, gesztenyefa sorokkal szegélyezett, sugárutas tájépítészeti megoldás kellős közepén magasodó Lusthaust. Maga a kéjlak az 1530-as években épüét és kisebbfajta csoda, hogy a Duna mederváltozásai ennyi időn keresztül békén hagyták. Nem úgy az angol-amerikai bombázók, 1945-ben az épület majdnem teljesen megsemmisült. 1948 után városi összefogással a XVIII. végi állapota szerint állították helyre. Ma éterem működik benne.


Ha Bécsben járunk érdemes ellátogatni ide egy-két órás sétára kiszakadni a nyüzsgésből. Eszünkbe sem jutna, hogy nem a vad ártéren, hanem egy világváros kellős közepén járunk. 

2018. április 17., kedd

Kisoroszi árka


Kisoroszi és Tahitótfalu határában van egy fasor, amelyet már régen fel akartam keresni. Semmi különös, csak a szokásos nemesnyáras, amelyet talán papírgyártás nyersanyagnak telepítettek a Hatvannégyesek nevű domb csúcsához, megspékelve néhány magaslessel.

Izzik a galagonya

Ahogy az évek telnek egyre jobban fogynak a jó témák, egyre nehezebb olyan dolgot előbányászni, amiről még senki sem írt, ahol még senki sem járt. Mivel a Szentendrei-sziget áprilisban a legszebb, ideje volt felkerekedni, hogy be lehessen végre járni ezt a területet is!
   
Domborzati kontraszt: Erdő és mező találkozása
 
Tahitótfalu és Kisoroszi határán, az autóúttól közvetlenül északra található a Szurdok-tető nevű magaslat, a Szentendrei-sziget egyik legmagasabb csúcsa. A Hatvannégyesek dűlőhöz tartozó, 121,3 méter magas ormot sűrű és fiatal akácerdő borítja. Éles kontraszttal és 15-20 méteres szintkülönbséggel válik el a környező sík területektől, ahol mezőgazdasági művelés folyik. 

Háttérben a fasor, mögötte a Börzsöny és a Naszály közti dombok

Ez a sík terület sem teljesen sík, észak-déli irányban húzódó mélyedés fut rajta keresztül, mely pontosan a Hatvannégyesek csúcsától tart az út felé, majd nehezen nyomozható szakasza valahol a Kecske-szigetnél éri el a Dunát. Ez a mélyedés helyenként nem éri el a 102 méteres szintet. Mivel ennél a szintnél a dunai árvizek általában magasabban tetőznek nem ritka, hogy Kisoroszit elvágja a víz a külvilágtól, egy különálló szigetté alakítva a falut. Ez a különállás a későbbiekben még elő fog kerülni!

Árokban nőtt nyárfák

Az 1113-as útról letérve egy földút halad az erdő-mező határon. Jobbról az akácos homokdombok, balról a zöldülő mező kísér. Az út szélén már megjelentek az első virágok, fürtös gyöngyikék, kutyatejfélék virítanak a homokos talajon, felettük már virágzik a szegélytársulások fő faját adó kökény (lásd kezdőképen). 

Egész réteket színez kékre a fürtös gyöngyike (Muscari neglectum)

A nyárfákból álló fasor 1,5 kilométer hosszú és körülbelül 40 méter széles, azaz nem klasszikus fasor, inkább egy hosszúkás véderdőnek tűnik, amely észak felől védi a szél ellenében a szántóföldeket. Ez az erdősor a már említett négy kilométer hosszú árokban nő, amely a Verőczei-sziget keresztgátjától indul és a mai napig könnyen felfedezhető bármilyen légifotón vagy műholdképen. Talajszintről is, bár az erre autózóknak valószínűleg meg sem fordulna a fejében, hogy a távoli fasor egy régi és jelentős Duna-meder mementója. 

Telepített nyáras

Ez a meder valószínűleg már akkor megvolt, amikor a Duna a Szentendrei-szigetet több különálló és gyakran változó szigetmagra osztotta. Ezek a szigetmagok mint hajóorrok emelkednek ki az ártérből, csúcsuknál a legmagasabbak, majd fokozatosan laposodnak el folyásirányban. A legészakibb szigetmagon terül el Kisoroszi, a soron következőt pedig a Szurdok-tető és a Hatvannégyesek homokdombja jelöli. Érdemes felkapaszkodni a fiatal akácerdőbe, ahol könnyen elképzelhető, amint a jégkorszak végén lábainknál sekély és hordalékos Duna hömpölyög, miközben a metsző hideg szél folyamatosan kergeti a futó homokot a folyóból kiemelkedő halmokon.

Hatvannégyesek: az egykori sziget pereme

A szigetmag anyaga több helyen ásó nélkül is nyomozható; például a haszonállatok taposása nyomán felszakadó növényzet helyén, ill. a dombok tetején látható rókalyukaknál (lásd alábbi kép).

Lokális magaslat rókalyukakkal

Mindaddig, amíg a nemesnyárassal beültetett árokban a Duna vize folyt Kisoroszi egy saját, különálló szigettel rendelkezett, amelyet az egyszerűség kedvéért korábban csak Kisoroszi-szigetként említettünk. Mint ahogy már arról is volt szó, hogy a település bizonyára ebből a földrajzi okból tartozott Nógrád megyéhez és nem Pilishez, mint a Szentendrei-sziget többi települése. De vajon mikor tűnt el ez a meder végleg?

A "Kisoroszi-sziget" 1770-ben

A Kisoroszi-sziget megszűnése, azaz az árok betemetődése természetes folyamat eredménye volt, mint ahogy a többi szigetmag összeforrása is. 1770-ben még megvolt, legalábbis az emléke. A nagyobb árvizeket továbbra is levezető medret ("Vena per quam excesivo modo exundante Danubio majores transiverunt naves"térképen még a XIX. században is jelölték. Sorsát az árvízvédelmi töltések és a parti szűrésű ivóvízkutak telepítése pecsételte meg. Az árok olyan szakaszait, ahová nem ér el a telepített nemesnyáras a nagyüzemi mezőgazdasági művelés egyengette el. 

"Vena per quam excesivo modo exundante Danubio majores transiverunt naves"

Mindezek ellenére legutóbb 2013-ban is megtelt a meder Duna vízzel, bár ekkor az egész környék vízben állt, az egykori meder vonalát azonban kirajzolta az árokban nőtt nyárfasor.

2018. április 5., csütörtök

Hárosi összefoglaló


Szigetszentmiklós 1778-as térképének bal felső sarkában ott találjuk a Háros-szigetet és szinte minden információt, amit már mi is megírtunk a sziget történetéről. Aki nem szeret sokat olvasni az alábbi ábra tökéletesen összefoglalja mindazt, amit tudni érdemes erről a dunai szigetről.

Háros falu és Háros-sziget, 1778 (forrás: maps.hungaricana.hu)

Avagy 10 dolog, amit nem tudtál a Háros-szigetről (ha nem olvasod a Dunai Szigetek blogot):
  • A Háros-sziget annak ellenére, hogy most Budapest XXII. kerületéhez, azaz a Dunántúlhoz tartozik egykor közelebb feküdt a Csepel-szigethez.
  • Ezért kapta nevét Háros településről.
  • Háros település 1838-ban néptelenedett el teljesen, a jeges árvíz következtében. Templomának dombja még látható a térképen.
  • A Hárost hívták még Fácán-szigetnek is, ugyanis vadasparkként funkcionált meglehetősen sokáig.
  • Ezért épült rá egy vadászház (Jägerhaus) a régi templom (Alte Kirche) romjaiból és romjai közé
  • Ez az öreg templom az 1264-ben alapított, Szt. Eusztákról elnevezett kolostor volt.
  • Romjai a XIX. század végén még álltak, jelenleg nyomát sem lelni.
  • Szt. Euszták monostora feltehetően már a török hódítás előtt elnéptelenedett a Duna megemelkedő vízszintje miatt, amely révén a sziget lakott területből ártérré vált.
  • A Háros mellett volt még két sziget a tétényi oldalon, a Mészáros-sziget északon és egy névtelen sziget délen, amely manapság már a Háros szigetbe olvadt.
  • A csepeli oldalon látható Fischerhütten kifejezés emlékeztet minket Halásztelekre, bár ez utóbbi Tököl része volt sokáig Herminatelep néven és kilométerekkel délebbre található. 


2018. április 1., vasárnap

Dunai felhők fotópályázat


Immár a hatodik Dunai Szigetek fotópályázat indul útjára! 2018-ban a folyó feletti légkörben lebegő apró jég ill. vízcseppekre és ezek által alkotott formákat helyezzük a fényképezőgépek fókuszába. A pályázat témája idén hosszas gondolkodás után viszonylag egyszerű lett: dunai felhők. Viharfelhők, bárányfelhők, cirruszok és kumuluszok a Duna felett.  


A 2018. évi Dunai Szigetek fotópályázat témája: 
Dunai felhők.

A képeken szerepeljen valamilyen felhő, de legyen rajta a Duna is. Hogy ez egy hajó ablakában megcsillanó esti napsugár elé bekúszó felhő, vagy a hullámzó vízen tükröződő vihar, vagy csak egy ártér felett átvonuló bodros bárányfelhő-nyáj lesz a fényképező fantáziájára van bízva.

Viharfelhő Dunakömlődön

Archív, fekete-fehér képekkel is szabad nevezni, de ilyen csak egy kép legyen a maximum a nevezésenként beküldhető háromból. A photoshop használatát nem tudom és nem is akarom megtiltani. Se eddig beküldött, máshol megjelent képet, se más munkáját, se montázst (több képet egybe szerkesztve) ne küldjenek be. Rossz minőségű és telefonnal készített képet sem érdemes beküldeni, mert igencsak silányul mutatnak majd a többi között. Az utóbbi évek rossz tapasztalata miatt csak olyan képet fogadok el, amelynek van címe. Az már mindegy, hogy a cím a DSC00001, vagy valami komolyabb szöveg, de feltétel, hogy valamit találjunk ki. Nem árt ha van hozzá leírás is, hol és mikor készült a kép.



A díjazás:


1. helyezés: 1 db 1 éves Élet és Tudomány előfizetés és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

2. helyezés: 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés, a magazin régebbi példányai és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

3. helyezés: Janata Károly-Selmeczi Kovács Ádám: A Duna-Ipoly Nemzeti park c. könyve és egy családi belépő az esztergomi Duna Múzeum Látványtárába!

4. közönségdíj: Gilányi Magdolna: A Margitsziget 19. századi fényképeken c. könyve



Pályázat zárul: 2018. május 5. (szombat) dél
Szavazni ezután egy hétig lehet, május 12-én délig.
Eredményhirdetés: május 13-án, vasárnap.

A szavazás menete: a tavalyi fotópályázaton már működött az az elv, miszerint aki veszi a fáradságot és beküld legalább egy képet, az szavazhat a többiek munkájára. A szavazatot május 5. után, emailban fogom kérni. Ez elsősorban azért van így, hogy fényképezésre ösztönözzük az olvasókat, másrészt pedig azért, nehogy a legtöbb "ismerőssel" rendelkező fényképész nyerjen (arra ott van a közönségszavazás). Újonnan bevezetett szabály (az elmúlt években megfigyelt szavazati hajlandóság miatt), hogy csak olyasvalaki képe nyerhet, aki maga is vette a fáradságot, hogy szavazzon. A beérkező képeket folyamatosan fogom feltölteni a Dunai Szigetek facebook oldalára és ide a blogra is, ahol már mindenki szavazhat a leendő közönségdíjas fényképre. Szóval érdemes igyekezni a beküldéssel, aki a közönségdíjra pályázik.

A facebookon létrehozunk egy albumot, ahol egy "like" egy pontot ér, egy megosztás pedig hármat. Akinek nincs facebookja, az a fotópályázat aloldalán saját névvel kommentben szavazhat, ezek mindegyike ugyanúgy 1 pontot fog érni. Amennyiben a fotósok körében megtartott szavazáson szavazategyenlőség alakulna ki, akkor a közönség véleményét vesszük figyelembe a végső sorrendnél.
 
Felhők Dunaharaszin

A fényképeket kizárólag az alábbi címre lehet beküldeni (nem a facebookon!!!) és ugyanitt, vagy a facebook oldalunkon lehet érdeklődni, ha valami kérdés merülne fel a fotópályázattal kapcsolatban:

dunaiszigetek@gmail.com

Mindenkinek kellemes tavaszi fényképezést kívánok!


Szávoszt-Vass Dániel

2018. március 29., csütörtök

Az 1876-os esztergomi árvíz szintje


Az 1876. évi esztergomi árvízi album cikkünkben nyitva hagytuk a kérdést, hogy vajon mekkora lehetett a februári tetőzés abszolút tengerszint feletti magassága. Nos, a kérdés továbbra is nyitva marad, annak ellenére, hogy az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságtól és az Országos Vízügyi Főigazgatóságtól is választ kaptunk a kérdésünkre. 

1876-os árvíztábla Budapesten

De miért fontos, hogy ismerjük a tetőzés abszolút magasságát? Egyszerű a válasz; azért, hogy össze tudjuk hasonlítani a történelmi árvizeket. Hogy ez miért fontos? Ha például valaki Esztergomban szeretne egy árvízi emléket állítani, csak ez alapján tudná berajzolni az árvizek szintjét. Például, ha valaki szeretné ezt az árvízi emléket kibővíteni.

Az 1876. évi esztergomi árvízről sajnos nem készült olyan remek összefoglaló térkép, mint 1838-ban de Miguel révén, aki tiszt volt az Esztergomban állomásozó 39. sz. cs. k. gyalogezred másod osztályában. Ezt 2012-ben már alaposan kiveséztük "Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Esztergomban" c. írásban, ezúttal arra teszünk kísérletet, hogy a rendelkezésre álló vízállás adatokból, valamint Beszédes Sándor képeit felhasználva megpróbáljuk meghatározni az 1876. év árvizének szintjeit Esztergom városaiban (a többes szám nem véletlen, Esztergom 1895 előtt négy különálló közigazgatási egységre oszlott). 

Egy árvíz legnagyobb magasságát (azaz tetőzését) viszonylag könnyű meghatározni még akkor is, ha nem áll rendelkezésünkre vízmérce. A folyó által lerakott szervesanyag, faág, uszadék csak olyan magasságban rakódhat le, ahová a víz még éppen elért, egy ház falán is könnyű berajzolni a legmagasabb vízszintet, hacsak nem dől össze. Fontos azonban, hogy az ilyen empirikus méréseknél jókor legyünk jó helyen. Esztergomban 1876-ban volt vízmérce, le is írták, hogy milyen magas volt a tetőzés február 25-én, egy pénteki napon, mégis hiányzik valami, amely lehetővé tenné, hogy más árvizek tetőzésével összevethessük. Egy gondolatkísérletben mégis megkíséreljük rekonstruálni a tetőzés lehetséges szintjét.

Vegyük számba mi áll rendelkezésünkre az esztergomi tetőzés meghatározásához.
  • megvannak a napi vízállás adatok
  • megvannak Beszédes Sándor képei
  • Egy korabeli olvasói levélből ismerünk egy relatív vízállás adatot. 
  • 1838-ban 110 méter körüli abszolút magassággal tetőzött az árvíz Esztergomban
Ami hiányzik:
  • Nem tudni mekkora relatív (vízmérce szerinti) értékkel tetőzött az 1838-as árvíz Esztergomban
  • Hiányzik az 1876-os "sempont", azaz az esztergomi vízmérce 0 értékének tengerszint feletti magassága
  • Emiatt nem ismerjük a tetőzés abszolút magasságát
  • Nem tudjuk pontosan mekkora volt az aktuális vízállás amikor Beszédes Sándor Esztergomban fényképezett


Dr. Nagy László szerint a következőképpen alakult  a vízállás Esztergomban (több helyen megjegyzik, hogy az esztergomi vízállás adatok nincsenek összhangban a reggel 7 órás leolvasásokkal). Dőlt betűvel szerepel Beszédes Sándor fényképeinek dátuma, félkövérrel pedig a tetőzés. 

1876. 02.22 09:50 — 490 cm
1876. 02.22 20:03 — 432 cm
1876. 02.23 11:18 — 436 cm
1876. 02.24 07:30 — 529 cm
1876. 02.24 09:40 — 536 cm
1876. 02.25 09:30 — 634 cm
1876. 02.25 ????? — 691 cm
1876. 02.26 07:30 — 672 cm
1876. 02.26 ????? — 604 cm
1876. 02.28 18:20 — 625 cm
1876. 03.05 17:20 — 663 cm
1876. 03.06 ????? — 663 cm
1876. 03.07 10:40 — 665 cm

Beszédes Sándor képei a feliratok szerint 1876. február 24-én készültek, ezen a napon Esztergomban reggel fél nyolckor 529 centimétert mértek, később, a nap folyamán 536 centimétert. 


Esztergom, Széchenyi tér 1876 február 24-én

A tetőzés meghatározására három különböző kísérletet teszünk. Az első kísérletben egy már 1838-ban is állt épület siethetne a segítségünkre, amelynek jobb oldalán található egy árvíztábla (lásd fenti kép). A Városháza árkádsorának legnyugatibb oszlopán a jelenlegi utcaszinttől 159 cm magasságban mutatja egy mutatóujj az 1838. évi tetőzést. Beszédes Sándor fényképén látunk vizet ugyan, de nem tűnik túl mélynek a csónak ellenére sem. Az árkádok alatt embereket látunk, akiknek kb. fejmagasságig ért a régi árvíz szintje. Tehát ha feltételezzük, hogy február 24-én 536 cm körüli vízállásnál 10 centiméterre saccolt víz borította a Széchenyi teret, akkor az 1838-as vízállás 150 centiméterrel volt magasabb, azaz 1838-ban 690 centiméteren tetőzött volna az árvíz. Ez pedig kevésnek tűnik.

A második kísérletben használt bizonyítási módszer (a "mérés" kifejezés semmiképpen nem alkalmas ebben az esetben), egy 1876 március 4-én (~660 cm vízállás) keltezett olvasói levél alapján teljesen más eredményre jutunk:

„A német utcát és a temető alját kivéve egyetlen utcánk sincs mely a víztől mentes volna. A kerekded fekvésű szabad királyi város északról, délről és nyugatról körül van véve, mondhatni körül folyva. Legszebb utcái, mint a Duna utca (ma Deák Ferenc utca) a Duna medre fölött 4 lábnyi (1,2 m) magas vízben áll. Tereink, mint a Széchenyi, Szent Anna és Gábris-tér csak csónakokkal közelíthető meg bármely irányból, a Kispiacon a csatornákon folyt be a Duna vize. Aki ma e városban kíváncsiságból vagy szükségből sétát kíván tenni, egy negyedóra alatt azt befejezheti, miután több időt igénylő sétánál csónakra vagy dereglyére van kényszerítve." 

1838-ból három árvíztáblát ismerünk a Deák Ferenc utcából. A 16. szám alatt található árvíztábla 222 cm, a 34. és 59. szám alatti: 230 centiméterrel magasodik az utcaszint fölé. Amennyiben ezt az igazolhatatlan négy lábnyi vizet kivonjuk az 1838-as adatból 100-110 centiméter különbséget kapunk eredményül, azaz 1838-ban egy egész méterrel magasabban, 760-770 centiméterrel tetőzhetett az árvíz Esztergomban. Ez pedig 70-80 centiméterrel több, mintha a fényképek alapján határozzuk meg ugyanezt az értéket. A számítás alapján abszolút értékre vetítve az 1876-os árvíz 109 m tengerszint feletti magasságon kellett, hogy tetőzzön. 

A harmadik kísérletben az ismert nullpontok szintjéből indulunk ki. Jelenleg az esztergomi vízmérce 0 pontja: 100.920 mBf abszolút magasságban található az 1718.500 folyamkilométeren. A vízügy.hu szerint 2013-ban mérték ezen a mércén a legnagyobb árvizet, amikor a legnagyobb mért vízállás (LNV) 813 cm, azaz 109.05 méter a tengerszint fölött. Az esztergomi vízmérce nullpontja azonban az idők során többször is változott. 

Kaján Imre dolgozatában megemlíti, hogy az esztergomi vízmérce sempontja 1876 és 1897 között három alkalommal változott. Sajnos sem az adatok forrását, sem pedig magukat az adatokat nem közli. Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság és az Országos Vízügyi Főigazgatóság  adatigénylés után azt közölte, hogy 1888 előttről nincsen adatuk erre vonatkozólag. Az esztergomi vízmérce 0 pontja a törzskönyv alapján az alábbiak szerint változott: 

Kezdő időpont — 0' pont magassága (mBf)
1/1/1888 — 101.010
1/1/1937 — 100.940
4/30/1949 — 100.960
10/6/1999 —100.920

A törzskönyvben a balti alapszint szerepel minden értéknél, az első három érték valószínűleg átszámított érték, ugyanis 1953. (katonai) és 1958. (polgári) előtt az adriai alapszint volt érvényben.

Mivel a vízmérce nullpontja 1888 óta mindössze kilenc centimétert változott. Ezért egy gondolatkísérlet erejéig tételezzük föl, hogy az előző száz évben sem változott ennél többet, azaz a nullapont abszolút magassága 101 méter körül ingadozott. 

A budapesti Vigadó téri vízmérce rekordárvizei (A 2013. jún. 9-i 891 centimétert gondoljuk rá)

Ez alapján tegyük fel, hogy a tetőzés 101+6,91≈108 méteren történt 1876. február 25-én. Beszédes Sándor egy nappal korábban készült képein pedig ≈106,5 m körüli vízállás látható. Ha ezt a feltételezést összehasonlítjuk a Deák utcai, második gondolatkísérlettel, egy méteres különbséget kapunk (108 és 109 méter tengerszint felett).

Összegezve a három gondolatmenetet: 
  • Az első kísérletben bizonytalan a fénykép készítésének pontos időpontja és a téren mért vízállás.
  • A második kísérletben bizonytalan a 4 lábnak mért relatív vízállás és annak pontos helyszíne
  • A harmadik kísérletben pedig nem tudjuk bizonyítani, hogy 1876-ban is 101 méter körül volt az esztergomi vízmérce 0 pontja. 

A rendelkezésre álló adatokból tehát csak annyi állapítható meg csupán, hogy az 1876-os árvíz Esztergomban valahol a tengerszint felett 108-109 méter között tetőzhetett. 


Ajánlott és felhasznált irodalom:
  • http://mnl.gov.hu/mnl/keml/hirek/a_viz_kiontessel_fenyeget_ha_meg_nehany_labat_arad
  • https://library.hungaricana.hu/hu/view/SZAK_DUNA_Fvm_11_1876_Arviz/?pg=314&layout=s
  • www.dunamuzeum.hu/public/imre/Esztergomi19.DOC

2018. március 23., péntek

Esztergomi árvízi album 1876.


Az 1838. évi jeges árvízhez képest az 1876-os árvíz jóval kevesebb figyelmet kapott a történetírók részéről. Talán ismerünk róla néhány fényképet, ahogy a budapesti Fő utcán csónakáznak a lakosok, talán egy-egy nagy dunai árvíz esetén említés szintjén szóba kerül. Pedig az 1876. évi jeges árvíz, majd az azt követő olvadás által okozott kár jócskán meghaladta az 1838. évit. Nem csak a Duna öntötte el az árterét, de a mellékfolyói is, beleértve az egész Tisza-vízgyűjtőt. Ezért méltán nevezhetjük ezt az árvizet a Kárpát-medence legnagyobb természeti katasztrófájának. Tetőzése február végére, március elejére esett. Ebben az időben Esztergomban Beszédes Sándor fényképész rendíthetetlenül rótta Esztergom városainak utcáit és dokumentálta az árvíz pusztítását. A Dunai Szigetek blog az ő fényképeivel emlékezik meg a 142 évvel ezelőtti árvízről.

Víz alatt az esztergomi Prímás-sziget

1876-ban három árvíz vonult le a Kárpát-medencében, amelyek kitűntek a többi közül tartósságukkal és az okozott anyagi kár tekintetében. A háromból két árvíz a Dunán folyt le, az első egy jeges, míg a második az olvadást követő esőzésekből kialakuló árvíz volt. Ugyanebben az időben árvíz vonult le a Tiszán is, a kettő Titelnél találkozott, amire addig még nem volt feljegyzett példa. 

Esztergom, Széchenyi tér

Az árvíz nem egyformán sújtotta a magyarországi Duna Dévénytől Orsováig tartó szakaszát. Pozsonyban az 1876-os árvíz mindössze a 13. legnagyobb volt, ha az 1809-1909 közötti évszázadot vizsgáljuk. Budapesten és az ország középső részén ez volt a második legmagasabb vízállás az 1838-as óta, ennek okaira ki fogunk térni. Újvidéken érdekes módon az 1876-os árvíz magasabban tetőzött az 1838. évinél. Ennek oka lehetett pl. az egyidőben áradó Tisza visszaduzzasztó hatása.

Esztergom, Széchenyi tér

Különösen nagy károkat szenvedett Komárom, Vác, Újpest, Óbuda és a Csepel-sziget mellett Esztergom is. Esztergomon beül a legnagyobb pusztítás a Tabán városrészben volt, de a Vízivárosban (nomen est omen) is sok ház került víz alá 1876 tavaszán. Emberéletet az árvíz nem követelt a városban. Az árvízzel elborított terület meghatározása nehézkes, ugyanis Beszédes Sándor a tetőzés előtt egy nappal fényképezte a várost és nem maradt fenn szakszerűen megszerkeszett térkép az elöntésről, sőt még az esztergomi vízmércétől sem várhatunk segítséget, mivel nem tudjuk hol volt a 0 pontja 1876-ban.

Esztergom, Széchenyi tér

1875/76 tele rendkívül csapadékos volt, a csapadék pedig a nagy hidegek (min: -17 fok) miatt hó formájában hullott. A Duna már decemberben befagyott, bár időszakos enyhülés miatt Karácsony táján jégmentessé vált. Néhány nap múlva azonban visszatért a dermesztő hideg és a Fejér és Tolna vármegyei szakaszon az előrehaladott szabályozás ellenére jégdugók képződtek. Január folyamán az egész Dunát jég borította Pozsonytól Újvidékig, ez alatt Orsováig jégmentes volt a folyó. Az akadálytalan levonulás érdekében egy délről érkező felmelegedés lett volna ideális, azonban pont az ellenkezője történt. 

Esztergom, kispiac

Február 13-14-én Württembergből és Bajorországból enyhülést jeleztek, megindult az olvadás. Kiáradt a Rajna és az Inn is. Nyugat felől hamarosan a Kárpát-medencét is elérte a felmelegedés, miközben a Dunán Gerjennél dinamittal próbálták felrobbantani a jégdugót. Február 18-án érte el az árvíz Bécset, másnap átszakadt a balparti gát és a folyó elárasztotta a Morvamezőt. 20-án ért az árvíz Pozsonyba, ahol a város egy részét elöntötte, nyolcan életüket vesztették. Miközben Budapesttől északra megindult a jég, a fővárostól délre még szekerekkel közlekedtek rajta. 

Kilátás a Garam völgyére

Február 21-én Neszmélynél jégdugó alakult ki, amely Komáromnál még a Vág-Dunát is visszaduzzasztotta és az áradat elvitte a hidat is róla. Közben az enyhülő időjárás miatt a Vágon is megindult a jég. Töltésszakadás miatt víz alá került a Csallóköz jelentős része. Mindezek következtében Komárom városa sokszorosan megszenvedte az árvizet.

Kilátás Párkányra

Esztergom városaiból már 22-én jelentettek elöntést, de az árvíz kezdő dátumának február 23. délelőtt 9 órát szokás jelölni. Február 25-én tetőzött a vízállás 691 centiméterrel, majd körülbelül egy métert csökkent, de ettől még Esztergom egy része víz alatt maradt. Két nap múlva újra emelkedni kezdett a Duna. Február 28-án már 400 ház volt víz alatt, 800 családot költöztettek ki, nagy részük a szőlőhegyi telkükre menekült, vagy rokonok fogadták be őket a város magasabb részein. A vidéki városokból rendszeres sürgönyöket küldtek Budapestre, ezzel tudtukon kívül is megvetették a távjelző szolgálat alapjait. Egy ilyen sürgönyről a Magyar Nemzeti Levéltár is megemlékezett. A menekültek segélyezéséről a katolikus egyház gondoskodott.

A mai Kossuth Lajos utca a Szent Anna templomból

A meginduló és megakadó jégtáblák Esztergom alatt és Visegrádnál megakadtak, majd még sok helyen Vácott és lejjebb, de a jégdugó csak a február 25-i tetőzésért volt felelős. Az országot elborító hó gyors olvadása miatt árhullám vonult le Győr folyóin, különösképpen a Rábán, valamint a Vágon, a Nyitrán, Zsitván, a Garamon és az Ipolyon is. Mivel a torkolati szakaszuk már amúgy is víz alatt volt a Duna visszaduzzasztó hatása miatt, szépen sorban kiléptek a medrükből és végeláthatatlan összefüggő tengert alkottak a bal part mentén. 

Vízivárosi hajómalmok

Miután a jég már márciusban viszonylag gyorsan eltűnt a Dunáról a mellékfolyók tovább nyújtották az áradást. Az árvíz csak áprilisra vonult le teljesen, de még májusban is kitartott a nagyvízi helyzet, akadályozva a Esztergom újjáépítését és kitakarítását. Esztergomban sem ember, sem állat nem veszett oda, kisebb nagyobb mértékben összesen 400 ház állt vízben, közülük összedőlt 23 épület, amibe nem számolták bele a statikai okokból később lebontott házakat. 

Pór Antal tér és a Deák Ferenc utca

Március 2-án így írtak az esztergomi helyzetről:
„Február 22.-e óta máig víz alatt áll városunk és vidéke. A vízállás legnagyobb magasságát 25.-én érte el, ekkor 21 láb és 10 hüvelyk (691 cm) magasan állt a víz. A tetőzés után hirtelen apadni kezdett s leszállt 19 láb 1 hüvelykig (604 cm). Február 27.-én azonban újra emelkedett, s  máig növekvőben van, jelenleg 20 láb 10 hüvelyk (660 cm). Nincs is remény gyors apadáshoz, mert Győr vizei, a Vág és a Zsitva áradásai folyton táplálják az árt. Tíz napja a város nagy része, 400 ház, víz alatt áll. Legalább 800 család van kiszorítva lakásából. Mily pusztulást fognak találni, ha visszatérnek. Mintegy 12 ház máris bedőlt, sőt emeletes házak is kezdenek repedezni..." 

Táti vámház

Szintén március 2-i beszámoló:
"Az árvíz naponként növekedett, a kár kiszámíthatatlan. A komáromi jégtorlódás folytán február 23-án reggel 9 órakor városunkat elöntötte az árvíz, ettől kezdve folytonosan el van árasztva, az egész Duna utca, Ároksor, Tóthi utca, Dorogi út, Kiskereszt utca, Szél, Rózsa és Liliom utcák, Tabán városrész, Buda és Öreg utcák alsó részei egy hét óta víz alatt állnak. Különösen Tabán városrészben a Tóthi út házai szenvednek annyira, hogy kétséges, vajon ezen házak, a víz lefolyása után lakhatók lesznek-e. Jelenleg 15 ház ledőlését jelentették be. Minthogy a házak egy hét óta víz alatt állnak. A víz ma, március 2-án is növekedett, és kilátásunk nincsen, hogy hamarosan ezen utcákból lefolyhasson, aggódunk, hogy a szilárdabban épült házak is romba fognak dőlni." 

Összedőlt házak a Tabánban

Március 4-én a következő volt az árvízi helyzet Esztergomban:
„A német utcát és a temető alját kivéve egyetlen utcánk sincs mely a víztől mentes volna. A kerekded fekvésű szabad királyi város északról, délről és nyugatról körül van véve, mondhatni körül folyva. Legszebb utcái, mint a Duna utca a Duna medre fölött 4 lábnyi (1,2 m) magas vízben áll. Tereink, mint a Széchenyi, Szent Anna és Gábris-tér csak csónakokkal közelíthető meg bármely irányból, a Kispiacon a csatornákon folyt be a Duna vize. Aki ma e városban kíváncsiságból vagy szükségből sétát kíván tenni, egy negyedóra alatt azt befejezheti, miután több időt igénylő sétánál csónakra vagy dereglyére van kényszerítve..." 

A Tabán a Szt. Anna templomból

Esztergom közönsége 1838-ban árvíztáblákkal jelölte meg a történelmi vízállást, közülük 16 darab ma is látható szerte a városban. ismeretünk szerint 1876-ban nem készültek hasonló táblák, amelyek megkönnyítenék számunkra az árvíz szintjének meghatározását (aki mégis tud ilyenről, kérjük szóljon!).

Az 1876-os esztergomi árvíz szintjéről egy külön cikk készült. Itt olvasható.

2018. március 18., vasárnap

Beépült Szent Miklós szigete


Szigetszentmiklóson egy igen szép példáját láthatjuk annak, hogyan őrizte meg a város szerkezete és utcahálózata egy dunai sziget emlékét.

Ráckevei (Soroksári)-Duna, szemben a Duna sor 6-7 házszámai (Fortepan: 91139)

A Taksony, Dunaharaszti és Szigetszentmiklós között elterülő hatalmas ártéri öblözetben ma már alig csordogál a Soroksári-, vagy másik nevén a Ráckevei-Duna. Szentmiklós és Taksony között az ártér szélessége — ahol a Duna szélessége jelenleg csupán 60-80 méter — eléri az 1,4 kilométert, de ez nem azt jelenti, hogy ezt a hatalmas térséget csak a Duna töltötte ki az 1872-es lezárás előtt. Itt magasodott a Taksonyból nézve Taksonyi-, Harasztiból nézve a Haraszti-sziget, amely a neve ellenére ugyanaz a sziget. Talán a régen feledésbe merült Közönséges(=közösségi)-sziget oldhatná fel ezt a névvitát...

Ebben az öblözetben volt még egy sziget a szentmiklósi oldalon, amely már a magyarországi térképezés hőskora előtt elveszítette sziget jellegét. Ahogy mostanára az összes többi környékbeli sziget is. Éppen ezért a neve sem maradt fenn, illetve ahol említik Kis-szigetként, vagy Kis-zátonyként utalnak rá. Annak ellenére, hogy legalább negyed évezrede nem sziget már viszonylag későn épült be. 


A szentmiklósi Kis-sziget szép orsó alakja kirajzolódik a HÉV állomástól északkeletre elterülő városrész utcahálózatában. Az állomásról a Május 1 sétányra lépcsőzve  már érzékelhető az a szintkülömbség, amely biztonságos magasságba emelte a vasúti síneket az ártér fölött. A Május 1 sétánytól a Duna felé haladva átkelünk a régi Duna-medren és elérkezünk a sziget délnyugati csúcsához. Innen két utca indul ki, a Bíró Lajos utca a mellékági parton, a Gyula diák sétány és  a Duna sor pedig a Duna főági oldalán, hogy aztán valahol a végtelen előtt találkozzanak a Hókonyparttal szemben. E két utca öleli körül az egykorvolt szigetet, miközben a Bíró Lajos utcával nagyjából párhuzamos íven futó Horgász és Rév utca jelöli ki számunkra a csepel-szigeti part ívét. 



1930-ban a térképek még néhány háztól és két pirosbetűs kocsmától eltekintve erdőt jelölnek a területen. A fentrol.hu oldalon található 1979 márciusi légifotó pedig már előrehaladott állapotban találja a szigeti (szub)urbanizációt. Elvileg már 1872-től, a gubacsi zárógát megépülésének időpontjától lett volna lehetőség beépíteni ezt az ötven hektárt, hiszen az árvizek ettől kezdve elvileg nem fenyegették a Ráckevei-Duna partján lévő településeket. Kataszteri térképek szerint a Kis-sziget már 1882-ben fel volt parcellázva nagyjából a mainak megfelelő telekméretre. A beépítés azonban az 1960-as évekig váratott magára, amikor szinte egy varázsütésre Csepeltől Tassig nyaralók kezdtek gombamód kibújni a parti és szigeti ártereken.



Miközben Szigetszentmiklós városa hízott, a Ráckevei Duna folyamatosan szűkült és csökkent a felülete. Részben az elégtelen vízutánpótlás miatt, hiszen a medret jóval nagyobb víztömeg szállítására "tervezte" a természet, és részben a nyaralók (ebben az esetben emberek és nem épületek) révén, akik évtizedekig hordták szorgalmasan a zöldhulladékot, a sima komunális hulladékot és a sittet a nádasba. 1979-re 7 hektár nádas nőtt fel a Ráckevei-ág medrében. A szukcesszió révén e nádas egy jó része ma már fűzerdővé alakult át. Másik részét rendszeresen irtják, hogy a parton élők zavartalanul csónakázhassanak ki a pár centi mély vízben a nyílt Dunára. 



Az alaposan túlterjeszkedett Szigetszentmiklóson manapság többen élnek már, mint pl. jóval városiasabb arculatú Esztergomban vagy Vácott. A szigeti rész is alaposan beépült, de őrzi emlékét a régen letűnt koroknak is. Találhatunk itt frissen épült bauhaus-forma kockalakóházat, régi villákat, nyaralóházakat, iparos műhelyeket, összedőlt raktárakat, és egy bunkerhez hasonlító három emeletes betonmonstrumot. A letűnt korok egy egészen más aspektusát kutatva jártuk be a szigetet egy esős-borongós márciusi hétvégén.


Vajon őrzi-e még a táj a folyó és a sziget formakincsét? Vagy az építkezések és az eltelt negyed évezred elmosott minden mederformát? Röviden összefoglalva, az utcahálózat jóval többet megőrzött a szigetből, mint a terep. A viszonylag egysíkú és lapos városrészben az esőzés némiképpen segítségül szolgált a lejtők irányának meghatározásában. 

Prekoncepció volt, hogy a domborzat kelet-nyugati metszetében a legmélyebben fekvő terület az egykori mellékág területe a Bíró Lajos utca és a Horgász utca között. A Bíró Lajos utcától a sziget közepe felé fokozatosan emelkedik a térszín, majd a Duna sor felé ellaposodik. Nos, a valóság erre érdekes módon rácáfolt. 


A Horgász utca esetében az előzetes elgondolás beigazolódott. A HÉV sínek alatti terület vízelvezető árkai dugig megteltek vízzel, minden mellékutca az egykori meder irányában engedte le a csapadékvizet. Ha egy kicsit több eső esik valószínűleg még teljesebb valójában mutatkozik meg a régi Duna érzés. A sziget mellékági peremét kirajzoló Bíró Lajos utca felé a térszín észrevehetően emelkedik, a kerítések alapozásába beépített lépcsők egyértelműen utalnak a szintkülönbségre. Elérve a városrész gerinceként is jellemezhető utcát meg is dőlt az egyik prekoncepció. A Bíró Lajos utca nemcsak a fő közlekedési űtőér Szigetszentmiklós ezen részében, de a legmagasabb gerinc is, ahonnan minden irányban lejt a terep. Ez azt jelenti, hogy a csapadék a két oldalon álló telkekbe folyik be az utcáról. Keresztutcák esetében pedig konkrétan  előfordul, hogy egészen a Dunáig csorog az út szélén összegyűlő csapadék, például a Szegfű utcában. Nagyon úgy fest tehát, hogy a Kis-szigetnek szabályos orsó alakja ellenére aszimmetrikus keresztmetszete volt; a mellékági partja jellemzően magasabban volt, mint a főági. Természetesen azonban az is elképzelhető, hogy mindez a későbbi (útépítéssel összefüggő) feltöltések eredményeképpen jött létre. 


Ennél pontosabban talán csak egy földmérők által használt GPS-szel lehetne meghatározni a terület domborzati viszonyait, felkutatva egy legkevesebb 250 éve eltűnt szigetet.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...