2021. január 25., hétfő

Lenullázott Tízfás-sziget

Helyi hírek szerint 2021 januárjában Rácalmáson, a mellékágban található Tízfás-szigeten a katasztrófavédelem tarvágást végzett. Az indok meghökkentő, legalábbis hasonlóról még sohasem hallottam. Mivel elsőre nem volt világos milyen okok álltak a tarvágás mögött rövid nyomozás után kiderült, hogy az eredeti hír nem igaz. Az olvasók által készített képek alapján úgy-ahogy sikerült rekonstruálni a sziget utolsó egy évét.

A Tízfás-sziget 2021. január 23-án (Fotó: Csepreghy Gábor)

Néhány napja érkezett a hír, hogy a helyiek felháborodottan vették észre, hogy a Dunai Szigetek blog által 2015-ben "Tízfás"-nak keresztelt szigeten egy darab fa sem maradt. Elöljáróban fontos megemlíteni, hogy a Rácalmási-sziget, valamint a mellékág természetvédelmi terület, a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik. A beavatkozás jól megfigyelhető a fenti képeken, amely a szó legszorosabb értelmében lenullázta a szigetet. Az első hírek arról szóltak, hogy a nem a katasztrófavédelem kezdte a favágást, hanem egy beköltöző hódcsalád. Ezek a hódok téli szokásukhoz híven elkezdték megrágni a fákat, és december utolsó hetében 2-3 fát a vízbe döntöttek, hogy lerághassák az ágak zsenge végeit. Várható volt, hogy a többi is hamarosan sorra kerül. Mivel a rácalmási kikötő pontonja nagyon közel van a szigethez (lásd a fenti képen), ezért vélhetően bejelentés után a katasztrófavédelem veszélyesnek ítélte meg a helyzetet, és kivágták a maradék fákat.

A Tízfás-sziget 2020. március végén (Fotó: Holczer Tibor)

Néhány nap utánajárás után azonban kiderült, hogy nem így történt. A katasztrófavédelem utoljára egy éve, 2020 januárjában vágott fát a szigeten, mert a nyugat felé dőlő fák veszélyeztették a kikötőt. Helyi hírek szerint azonban a mederben hagyták a kidőlt fákat. 2020. márciusában még hat fa állt a szigeten. A hódok ezután érkeztek és kezdték megcsócsálni a kelet, azaz a kikötővel ellentétes irányba hajló fákat. 2021. decemberében már jól látható volt a rágás, majd januárban megérkeztek a hírek a kopasz szigetről. Telefonos és írásbeli érdeklődésünkre a Fejér megyei katasztrófavédelem közölte, hogy ők 2021. januárjában semmilyen munkát nem végeztek a szigeten. Hogy ki volt a favágó, nem derült ki. Mint ahogy az sem, mennyi fa kidöntését írhatjuk a hódok és mennyit az ember rovására.  Az biztos, hogy az uszadék, a főágból érkező szemét és a mellékág mentén vízbe dőlő fák komolyan veszélyeztették az emberi létesítményeket a Rácalmási-ág partján. Ezt azonban a Tízfás-sziget lenullázása aligha oldotta meg. A főágból továbbra is érkezik majd az uszadék és a hódok gond nélkül kidönthetik a parton álló fákat ezentúl is. 

Nagyjából ennyi a történet.

Ha már úgyis szóba került a Tízfás-sziget, tekintsük át röviden a történetét is, hiszen a nyomozás során a sziget keletkezéséről is kerültek elő új információk! 

A Tízfás-sziget 2015. január 3-án

Mivel a sziget története valóban nem túl hosszú, a keletkezése azonban ugyanolyan meghökkentő, mint ez a mostani tarvágás rajta. Elég valószínű ugyanis, hogy a Tízfás-sziget keletkezése az emberi hanyagságnak köszönhető. 

Szerencsésnek is mondhatnánk a Rácalmási-szigetet, ugyanis a folyószabályozás során a mellékágát nem zárták le. Egy fahíd vezetett át az északi csúcsára, ahol a birtokosok átkelhettek a földjeikre, vagy a gyümölcsöskertekbe. 1990-ben az erdészet egy újabb hidat épített a régitől délre, de ez részben mederfeltöltésen készült, ami szűk áteresztőképességével jelentősen hozzájárult a mellékág feliszapolódásához. 1996-ban a Rácalmási önkormányzat az északi, régi hidat elbontotta, az új erdészeti hidat pedig átalakította, annak érdekében, hogy a víz akadálytalanabbul áramolhasson. A zátonyok azonban ott maradtak a mederben a híd felett és alatt (lásd alábbi légifotó). A déli híd átépítésével párhuzamosan megindult a Rácalmási-ág mederkotrása is a zátonyok eltávolítása érdekében. Ez azonban felemás eredménnyel zárult, ismeretlen okból néhány helyen kupacokban ottmaradt a mederben a kitermelt anyag. Ezen a néhány négyzetméteres zátonyon pedig szinte azonnal szárba szökkent az élet. Hogyan? Valószínűleg úgy, hogy a zátonyon fennakadó uszadékfa meggyökerezett. Fűzfáknál létező jelenség, hogy a lerágott, letört ág gyökeret ereszt, amint talajt ér. Valahogy így születhetett meg a Tízfás-sziget 1996-ban.

A legdélebbi zátony helyén keletkezett a rácalmási Tízfás-sziget (fentrol.hu 1990.)

Később volt még egy kotrás az ágban. Ekkor a sziget melletti kikötő megközelíthetőségét biztosították, de a Tízfást nem érintette a beavatkozás. Azóta a sziget északi, felső csúcsa folyamatosan mosódott el, miközben déli irányban növekedett. A kavicspad ma is ott húzódik nem messze a rácalmási kikötőtől. Várhatóan a kivágott fák tavasszal új sarjakat növesztenek, és talán a sűrű sarjak már kevésbé veszélyeztetik majd a létesítményt. Hosszú távon azonban lehet számítani arra, hogy egy következő kotrás már nem kegyelmez a "Tízfás"-szigetnek.


Korábbi cikkeink az 2019-es év dunai szigetéről:

2021. január 17., vasárnap

Harmincéves sziget

Cirpi felett a római őrtorony nem sokkal az építése után már elhagyatottan állt a Duna partján, lassacskán romba dőlt, de a folyó 1600 éven keresztül ott kanyarodott kövei alatt délkelet felé. Az árvizek néha elöntötték, de mindvégig remek kilátása volt a túlsó partra. Aztán történt valami és az őrtornyot néhány évtized alatt elnyelte az ártéri erdő. 


Ami egy szigeten nőtt fel. Ez a sziget pedig hullócsillagként alig harmic év alatt feltűnt, létezett, majd eltűnt Dunabogdány alatt a Szentendrei-Dunán. Értelemszerűen ez nem a kezdőképen látható kavicsos földdarab, hanem a tőle balra, azaz délre található part. 2021. január 17-én délelőtt, Szentendrén mért 17 centiméteres, viszonylag alacsony vízállásnál (lassú apadásnál) nem volt egyszerű felfedezni, sem a Szentendrei-Dunáról, sem pedig az ártéri erdőn átlábalva. Utóbbi azért is lehet különös, mert ennek az ártéri erdőnek kellene rejtenie a sziget mellékágát. Mivel a sziget eltűnése nem is volt olyan régen, valami nyomnak kellett maradnia. Mármint a "26-os" folyamkilométer táblán kívül, ami egyértelműen mutatja a sziget közepét.


A "Harmincéves"-sziget mellékága pedig még megvan, elsősorban a felvízi, nyugati szakaszon. Egy-másfél méter mély, viszonylag keskeny árokként kezdődik, majd kelet felé fokozatosan kiszélesedik és ellaposodik. Alsó szakaszán már csak akkor felismerhető, ha valaki tudja, hogy mit keres. Erre nagyban rásegít az uszadék- és holtfa tömeg, amelynek nagy részét az árvizek sodorták be az erdőbe. Kifelé már csak korhadék formájában juthatnak legfeljebb. A mellékágban egyetlen helyen maradt némi vízfelület, de ez sem a Dunának, hanem inkább a vaddisznóknak köszönhető. 


Az egykori mellékágat délről, azaz a dunántúli part felől egy nyári gát kíséri, ami miatt jóval meredekebbnek látszik ez a partszakasz. A nyári gát egy olyan töltés, amely a kisebb árvizek ellen véd, de a nagyobb vizek átbuknak rajta. Ennek az ártéri oldalában rejtőzik a római őrtorony, fákkal sűrűn benőve. Építése az itt talált bélyeges táblák szerint I. Valentinianus császár idejére tehető, azaz a 370-es évek első felére. Szerencsére a szigethez hasonlóan ezt sem egyszerű megtalálni, de ez jól is van így…


Mint láttuk az őrtorony építését egy öt éves intervallumra be lehet időzíteni, de mi a helyzet a sziget keletkezésével. Mint minden rendes szigetnek, a Harmincévesnek is volt egy zátony előzménye. Ennek első nyoma 1841-ből származik, a második katonai felmérés pontozással jelölte a sekély medret Dunabogdány alatt. Ez az állapot viszonylag sokáig fennmaradt (már ha a sziget korából indulunk ki). Ugyanezt a helyzetet látjuk 1930 körül az alábbi, "Angyalos" vízisport térképen. A parti zátony ott húzódik végig a jobb parton, a Csódi-hegyi dácit bánya dunai rakodója alatt. Aztán ezen a zátonyon egyszer csak megjelent a növényzet; kialakult egy újabb fiatal dunai sziget. 

Ennek az időpontja is ismert, legalább olyan pontossággal, mint az őrtorony építése. A Hadtörténeti Múzeum térképtárában fellelhető légifotók közül az 1951-es képen (.gif sorrendben 1), középvízi helyzetben még csak a nyílt vízfelszínt látjuk. 1955-ben már három apró, homályos folt jelenik meg a zátonyon, amely növényzetre utal. A két apróbb pont egy-egy magányos fát jelez. Az alábbi .gif-en egy 1956-os kép látható, amelyen ez a foltok ugyanakkorák, de a kép élesebb (2). 1961-ben a három folt kiegészül egy újabbal, azaz még egy fa bukkan fel a légifotón (3). 1965-ben, egy térképen már két sziget látható, az alsó a három fa összeolvadásából alakult ki (4). Sajnos a sziget életéből legfontosabb korról, a '70-es évekből egyetlen légifotót sem találtam sem a Hadtörténeti sorozatban, sem a fentrol.hu-n. A '80-as évekből is csupán az utolsó évekből áll rendelkezésre kép, ezeken a "Harmincéves"-sziget már a part része, de egy keskeny csíkban még felismerhető a mellékág. A 2005-ös utolsó légifotó már nagyjából ezt az állapotot rajzolja ki (5). Tehát a sziget az 1950-es évek első felében alakult ki és valószínűleg az 1980-as évek közepére már a jobb partba olvad. Az őrtorony előtt, a mederben felnőtt erdő pedig tovább szűkítette a Szentendrei-Duna szélességét, méghozzá jelentős mértékben. 

Képek sorrendje: 1951 (ff), 1956 (ff), 1961 (ff), 1965 (térkép), 2005 (színes)

1951-ben a Szentendrei-Duna legnagyobb szélessége a bánya rakodója alatt körülbelül 350 méter volt. Ha abból indulunk ki, hogy a rómaiak az őrtornyot közvetlenül a Duna mellé építették, és a Duna azóta is mellette folyt láthatjuk, hogy viszonylag stabil partszakaszról van szó. 1778-ig visszamenőleg vannak pontos térképek erről a szakaszról, de a Duna képe nem sokat változott. Ehhez képest óriási változásnak számít a beerdősülő meder, amely 1951-1988 között az eredeti szélesség 60%-ra (210 méter) szűkítette a folyót (lásd alábbi ábra). 

A Harmincéves-sziget egykor és most (1951-2005)

Ez a változás — ugyanúgy mint láttuk Pócsmegyeren, a "Haldokló Kacsa" esetében — elsősorban a folyószabályozások és a kavicskotrás miatt következett be. Mivel a Szentendrei-Dunán a szigetcsúcstól számított első komolyabb szabályozási mű a Pankúti-domb alatt felépült T-sarkantyú volt, kilométerekkel a Harmincéves-sziget alatt. Ebből következtetve az a gyanú erősebb, hogy a kavicskotrás és az ennek következtében beálló átlagosan 0,5 méteres medermélyülés sokkal komolyabb szerepet játszhatott a Szentendrei-Duna arculatának megváltoztatásában. 

Dunabogdány alatt a jobb parton felnőtt a mederben 7 hektár ártéri erdő, de ebből a Harmincéves-sziget kevesebb mint 4 hektár területű volt. A parton álló őrtorony pedig kb. 150 méterre távolodott a középvízi medertől. 

2021. január 7., csütörtök

Gyümölcsös a Luppán - Így nézett ki a Duna az 1930-as években

Mivel nekem eddig egy 1941-es sorozat néhány szelvénye volt a legrégebbi dunás légifotóm idehaza, különösen megörültem a Hungaricana térképtárában lapuló 333 darab, repülőgépről készített fotónak, amelyek az 1930-as években készültek. Ezek kb. tizedén a Duna is felbukkan és szerencsére nem csupán a fővárosi szakasza.  

1936. Felállványozva a Horthy Miklós híd budai hídnyílása

A mostani bejegyzésben a legérdekesebb 12 felvételt mutatjuk be. Ehhez némi önuralom kellett, hiszen például a kezdőképen látható Horthy Miklós híd, vagy a beépítés előtti Luppa-sziget szinte azonnali megosztásért könyörgött. A sorozat Győrtől Lágymányosig bezárólag fedi le a Dunát,  a "vidékre" öt, Budapestre hét kép jutott.  


A Luppa-sziget Budakalászon az első nyaralók felépülése, azaz 1934 előtt. Érdemes megfigyelni a szigeten található fák rendezettségét, ami valószínűleg gyümölcsösre utalhat. Az Egyfás-sziget helyén, a Luppától balra még zátony rejtőzik a mélyben. Mellette a Szentendrei egy galériaerdőtől eltekintve szinte teljesen csupasz, füves pusztaság, ami éles kontrasztban van a jelenlegi felszínborítással. 


Győr belvárosa háttérben a Mosoni-Dunával és a Rába torkolatban található Radó-szigettel. Sajnos a névtelenül eltűnt Kecske-zátony éppen nem látszik a képen, de felsejlik még a régi Rábca torkolat. Győr-Révfalu a Mosoni-Duna túlpartján még viszonylag rurális térség képét mutatja. 


Az esztergomi Prímás-sziget a Mária Valéria híd magyarországi hídfőjével. A sziget alakja északon mit sem változott az évek során, szemben a beépítettségével. 


A Dunakanyar Tahitótfalu felől fotózva. Ez az érdekes perspektívából fényképezett kép teljes pompájában ábrázolja még a Kismarosi-, a Verőcei- és a Kőgeszteri-szigeteket. A távolban felsejlik a Helemba-sziget is. Érdemes megfigyelni a nyaralók nélküli domboldalakat is.


Budapest belvárosában mit sem változott a Duna partja a rakpartok miatt, ezzel szemben a folyó szépségét adó hidak annál inkább. így festett az Erzsébet híd a múlt század '30-as éveiben.


A Lánchíd a váralagúttal. A budai oldalon a hídtól délre már hiába keresnénk a házsorokat. 


A Margit-sziget déli csúcsa a Margit híddal. És a lazán beépített budai oldal.


A Margit-sziget északi csúcsa az Árpád híd nélkül.


A Margit-sziget északi része, az épületek nagy részét már lebontották. A pesti parton még beépítetlen területként látjuk a Vizafogót.


Szinte rá sem ismerni Óbudára a panelházak nélkül. Miközben még mezőgazdasági termelés folyik az Óbudai-szigeten, a háttérben felsejlik a Palotai-sziget.


Búcsúpillantás Budapestre és a teljes pompájában látható Várnegyedre. Háttérben itt is felbukkan a még valódi szigetként létező Palotai-sziget.


Érdemes végigböngészni mind a 333 képet, varázslatos időutazás a két világháború közötti Magyarországon: Maps.hungaricana.hu

2021. január 1., péntek

Karantén a Dunán - Ez történt a Dunai Szigetek blogon 2020-ban

Még a XIX. században is szokás volt, hogy a Havasalföld vagy Törökország felől érkező utazók napokat töltöttek el Orsován a karanténban, mielőtt megbizonyosodtak róla, hogy nem hurcol-e be valami járványt a kereskedő, utazó, vagy egyszerű parasztember. Ez az év is ilyen volt, nem egy dunai kirándulást hiúsított meg a határzár, vagy a kijárási tilalom. A bezártság révén 2020-ban nem csökkent az elkészült cikkek száma, bár jóval "szobatudósabb" jellegű írások születtek mint korábban.

A varázslatos somlyó-szigeti mellékág Ráckevén

Kezdjük a lényeggel, hiszen sokan csak azért olvassák az újévi bejegyzést, hogy megbizonyosodhassanak melyik sziget nyerte az év dunai szigete megtisztelő díjat:


2020-ban az év dunai szigete szavazás nagy versenyt hozott, melybe hagyomány szerint ismét nem szólt bele érdemben a blog által nevezett, harmadik helyen végző komáromi Erzsébet-sziget. A második helyezést a nemzeti parki oltalom alatt álló Gödi-sziget szerezte meg. Idén pedig egy olyan sziget nyert, ahová remekül el lehet vonulni a vírus elől. A fertőzés ugyanis csak csónakon juthat be a nyaralókkal beépített ráckevei Kerekzátony-szigetre. Amely ráadásul éppen ott található a Senki-sziget mellett. Tervben van egy újabb kirándulás a szigetre!

Felbukkanó csillaghegyi árvíztáblák (fotó: Doroszlai Dénes)

Talán általános jelenség, hogy a blogok olvasottsága folyamatosan zuhan. Mintha az egész blogszféra túl lenne az aranykoron, ahogy az emberiség viszonylag gyorsan átszokik a facebookra, a mémekre, a videókra és a podcastokra. Mivel ezek közül egyik sincs a Dunai Szigetek blogon—előreláthatólag nem is lesz—az olvasottság valószínűleg tovább fog csökkenni 2021-ben. Összehasonlításképpen: néhány éve a top10 cikk együttes kattintásszáma 100 ezer körül ingadozott, az elmúlt két évben pedig 20 ezer körülire csökkent, miközben a blog facebook követőinek tábora 6176 főre növekedett. 

Ezek voltak 2020-ban a legnézettebb írások: 

8. Százhúszasok 1088

Lázár deák elveszett szigete(i) Pilismaróton

Talán az is közrejátszhat ebben a csökkenésben, hogy az idén elkészült 50 cikk közül sok kifejezetten hosszú, bonyolult és némi előzetes földrajzi tudást igénylő volt. Néhány hidrológiai témájú cikkel idén bekapcsolódott a blog a Mohács-vitába. Közülük a "Túllépni a Csele-patakon" című egészen a lábjegyzet státuszig emelkedett Pap Norberték Mordortól Mohácsig c. könyvében, amely kötet eredményei mellett számos ziccert kihagyott, többek között a Duna korabeli mederviszonyainak feltárásában. 

Foglalkoztunk a Pilismarótra tervezett bánya kapcsán a terület felszínfejlődésével, múltjával és geomorfológiájával, miközben XV. századi szigetmagok és egy eltűnt ősborókás is felbukkant a területen. 

Fontos cikkek születtek a fővárossal, Budapesttel kapcsolatban is. Régi térképeken végigjártuk az azóta felszámolt Városligeti-patakot. Egy írás erejéig belecsöppentünk az Ősbuda-polémiába, mivel számos szándékos ferdítést kellett tisztázni a római kori és középkori óbudai Duna-medrekkel kapcsolatban. Idei legfontosabb írásunk ugyancsak a III. kerületi Csillagheggyel kapcsolatban született. Doroszlai Dénes kutatása révén összegyűjtöttük és térképre vittük az 1945. februári csillaghegyi árvíz szintjét jelölő táblákat, miközben sikerült meghatározni a tetőzés szintjét is. Ugyancsak sikerült tisztázni néhány szintezésbeli kérdést az 1838-as árvíz kapcsán, hiszen nem volt világos, hogy mihez képest volt mekkora a Budát és Pestet (meg még jópár más parti települést) elpusztító jeges árvíz tetőzése.  

Folytattuk a dunai hordalékviszonyok bemutatását Trikule elöntött vára és egy Interreg projekt kapcsán, valamint érdekes légifotók után nyomozva feltárult az 1960-1990 között végzett rablógazdálkodás, melynek során hozzávetőlegesen 64 millió köbméter kavics, sóder és homok tűnt el a Duna magyarországi szakaszáról. 

Martin Kápostáš: Aranyozott part

A karantén miatt már az is csoda volt, hogy egyszer sikerült eljutni Mohácsig és bejárni a Csele-patak torkolatát. A kirándulások többsége a Szentendrei-sziget és környékére korlátozódott, pl. sikerült megmászni az összes 120-as csúcsot, sőt a három pócsmegyeri csillagrombolót is! 2021-ben talán ez megváltozik és nem kell oltáskönyv pl. ahhoz, hogy valaki elbiciklizhessen a Muzslai-szigethez. 

Mindenképnnen fontos megemlíteni, hogy 2020-ban indult az első adománygyűjtő kampányunk az egykori gödi Dunakutató és Biológiai Állomás megrongálódott kerítésének rendbehozatala érdekében. Ha jól sikerül, lehetséges, hogy 2021-ben is keresünk egy Dunával kapcsolatos célt! 

Az adománygyűjtés időtartama: 2020. december 5. - 2021. február 28.
Az adományokat a Füvészkertért Alapítvány bankszámlaszámára kérjük átutalni!

Kedvezményezett neve: A Füvészkertért Alapítvány
Bankszámlaszám: 11708001-20549985-00000000
Közlemény: Adomány a Huzella-kert kerítésének javítására

A Haldokló Kacsa(-sziget) Pócsmegyeren

Végül nem maradhat el a köszönetnyilvánítás sem! A bevezetőben leírt Orsovai történetet Szálinger Balázs küldte át, akinek az új könyvében a blog is felbukkan. Örültem, hogy átolvashattam még megjelenés előtt, mint ahogy Bartos Erika idén megjelent legújabb Brúnó kötettel kapcsolatban is megtörtént ugyanez. Részt vehettem Ádám Szilvia PhD védésén is, aki Gönyű és Budapest között vizsgálta a dunai szigetek fejlődését. Köszönet Tóth Farkas Mártonnak, hogy megnézhettem az óbudai átereszt, Székely Balázsnak, Viczián Istvánnak, Rácz Tibornak a lektorálást és Doroszlai Dénesnek a csillaghegyi gyűjtést és szintezést! Köszönet Gyulai Attilának a fordítást! Köszönet a cikkekért Németh Miklósnénak, Szokolics Györgynek, Szálinger Balázsnak és Zirig Árpádnak! Köszönet mindenkinek aki képeket küldött a fotópályázatra! 


Boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!


Szávoszt-Vass Dániel
Alsógöd

2020. december 28., hétfő

Szárazon álló szigettenger

Valahogy az ember magától értetődőnek veszi azt a tájat, amely körülöleli. Ha ránézünk Dunabogdány felett a hegyekre azt gondolnánk, azok mindig is hegyek voltak, holott a jégkorszak során emelkedtek csak ki, addig egy dombsági táj volt. Ha pedig Dunabogdány alatt az ártéri erdő sudár fái között járunk, azt gondolnánk, itt mindig is erdő volt, holott 28 évvel ezelőtt itt a nyílt Duna hullámzott és egyetlen fa sem telepedett még meg a kisvíz idején előbukkanó kavicszátonyokon.

Távolban a Duna

Talán ezért fordulhat elő, hogy még nem volt idő hivatalosan elnevezni az itt található szigettengert. Megközelítőleg kilenc sziget található jelenleg a 14 hektáros parti zátonyon, Dunabogdány és Tahitótfalu között, a Szentendrei-Duna derékszögű kanyarulatában. Korábban ez a szám nagyobb lehetett, de a folyamatos sziget-összeolvadások miatt a sok kis szigetből kevesebb, de nagyobb sziget lett. 2020. december 13-án délelőtt Szentendrénél mért 35 centiméteres vízállásnál (=LKV+118 cm) a szigetek közötti mellékág-labirintusban sehol sem volt vízmozgás észlelhető. 


Nyílt vízfelület is alig akadt, főként a szigetcsúcsokon kialakult kimosódásokban, vagy a mellékágak legmélyebb részein. Ez részben annak is köszönhető, hogy a kanyarulat domború oldalán létrejött szigetvilágban alig van szintkülönbség a fás területek és a mellékágak szintje alig különül el egymástól. Méteres különbségek helyett inkább deciméteres kiemelkedésekről, illetve mélyedésekről beszélhetünk. Ennek van egy olyan következménye, hogy nagyon kicsi az az átmenet, amikor még éppen nem száraz a meder, és nem árasztja el teljesen a víz az összes szigetet.  

Némi pocsolya helyenként megmaradt a meglehetősen lapos medrekben.

Az egykori zátony viszonylag sík felületén a legmagasabb pontokon alakultak ki a fás részekkel jellemezhető szigetek. Ez a kiemelkedés a korábbi 400 méterről alig 160 méterre csökkentette a Szentendrei-Duna szélességét.

A legkisebb sziget

Szigetcsúcsokra jellemző kimosódás

Szigetcsúcsokra jellemző uszadékfelhalmozódás

Négy holtág összefolyása

A kis szintkülönbség átka:
vagy száraz a meder, vagy víz alatt vannak a szigetek

Szárazon álló szigettenger

Fűzfacsemeték rajzása a mederben

A helyszínen járva szembeötlő, hogy a szárazzá váló medrekben is megtelepedtek már az egy éves fűzfacsemeték. Amennyiben tartós marad tavasszal a kisvíz, félő, hogy ezek a fűzfák szárba szökkennek és az ártéri erdő teljesen benövi az egykori zátonyt. Ehhez talán nem is kell további 28 évet várni.

2020. december 22., kedd

Érd három szigete

Budafok és Érd-Ófalu között kiszélesedik a Duna ártere a jobb parton. Ebben a medertágulatban található négy-öt már jól ismert sziget, közülük az egyik éppen Érden. Most ezt a számot egészítenénk ki még kettővel. 

Érd három szigete 1861. (forrás)

Budafok mellett a Dunában régóta ismertek a hajózást akadályozó zátonyok. Veszélyességüket az adta, hogy nem folyami hordalékból, kavicsból vagy homokból épült fel, hanem a Tétényi-fennsík anyagát is adó szarmata korú, 12-13 millió éves mészkőből. Eredetileg ez is a felszínen volt, még jóval a Duna megjelenése előtt és egységes vonulatként egészen Kistarcsáig húzódott. Később tektonikai mozgások következtében Budafok és Kőbánya között bezökkent és a helyén létrejövő süllyedéket a jégkorszakban elfoglalta a Duna, és kitöltötte hordalékával. A Duna medrében, sekély helyzetben lévő mészkőszirteket a hajózás érdekében felrobbantották. 

Az Érd-Tétényi öblözet déli végpontja az érdi Kakukk-hegy Duna által alámosott pereme. A közvélekedéssel ellentétben ez nem löszös magaspart. Anyaga a Pannon-tóban ülepedett le 5-6 millió évvel ezelőtt, ez adja a rétegzett, színes megjelenését. Keleti, meredek pereme napjainkban is pusztul a Duna oldalazó eróziója miatt. 

A Duna Érd és Budafok között. Pirossal a Duna legnyugatabbi medre.
Téténytől északra vizenyős területek jelzik az egykori medret (mapire.eu)

Budafok és Érd között egy kilenc kilométeres szakaszon kitárul a Duna völgye. Van olyan pontja, ahol a Tétényi-fennsík pereme két kilométernél távolabbra kerül a folyótól. Ebben az öblözetben található Nagytétény település és Érd egy része is. Folyásirányban haladva lefelé pedig a következő szigetek: Háros-, Kis-Háros-, Szerelem-, Hunyadi- és az érdi Beliczay-sziget. Kialakulása részben tektonikai okra vezethető vissza, részben a Duna oldalazó eróziója formálta. Egy süllyedékterület vonzotta magához a folyót, mely közvetlenül a fennsík pereméig bejárta a medertágulatot, alámosva a nyugati, domború partélet. Érdliget és Budafok között a magaspart peremén megtalálhatók a Duna egykori teraszainak kavicsanyaga, a legmagasabb terasz 45 méteres relatív magasságban található a Duna szintje felett. Később a Duna elhagyta ezt a medret és keletebbre talált magának új lefolyást. XIX. századi térképeken még feltüntették a hegyláb alatt kanyargó ágak helyén fennmaradt mocsaras mélyedéseket. Helyzetük nagyon hasonlított az óbudai Mocsáros medréhez. A fennsíkról déli irányba lefutó vízfolyások részben feltöltötték, a fennmaradt ágak a főváros terjeszkedésének estek áldozatul; egy szakaszon az M0-s autópálya követi a meder futását. 

A Duna mederváltozásai a felső-pleisztocénben és a holocénben.
a = a Duna jelenlegi medre, b = a Duna folyásának legnyugatibb helyzete,
c = magaspart, fennsíkszegély, d = települések
Forrás: Balázs Dénes: Érd környéke földtörténeti vázlata


Az bizonyos, hogy Aquincumhoz hasonlóan a nagytétényi Campona erőd már a ma is ismert Duna partján épült fel.  Hogy miért fontos ez utóbbi? Mert később az öblözeten belül, a Duna bevágódásának következtében egy újabb, kisebb területű öblözet alakult ki. Ebben található az érdi Beliczay-sziget, valamint további két, azóta eltűnt sziget. Az a Duna-ág, mely egykor körülölelte őket valahol Campona erődje alatt, azaz a Száraz-Rudnyánszky kastélykertnél szakadhatott ki a főágból és a Beliczay-sziget déli csúcsánál tért vissza. 

Elképzelhető, hogy a Nagytétény és Érd között található három sziget nem egykorú, hanem a Duna három bevágódási periódusának emlékét őrzi. Erre utalhat az a tény, hogy csak a legdélebbi Beliczay-szigetet őrizte meg a köznyelv szigetként. Ez nem is véletlen, a XVIII. században, a magyarországi térképezés hajnalán az első térképek csak ezt jelölték szigetként, azaz a másik kettő mellékága addigra végleg lefűződött a főágról.  Ugyancsak az egyidejűség ellen szól a mellékágak elhelyezkedése is. Az egyes számú sziget, melyet nevezzünk az egyszerűség kedvéért egy itteni dűlőnév alapján Körtvélyfa-szigetnek majdnem tökéletes félhold alakú. A tökéletességet a második számú sziget—nevezzük Bara-szigetnek— mellékága rontja el, mintegy lecsípve a felső szomszéd déli csücskét. Ugyanígy "csípi le" a Beliczay-sziget északi szomszédjának alsó szigetcsúcsát. Ez alapján a szigetek időben szükségszerűen dél felé fiatalodnak, ahol a fiatalabb forma mindig felülírja az idősebbet. 

A "bara" egy régies rác szó pocsolyát, tavacskát jelent. Ez a dűlő-elnevezés elég gyakori a Duna menti délszlávoknál.

Az egykori mellékágak mai szemmel kissé különösnek hatnak. Nem illik a tájba a szélességük, sem pedig az, hogy viszonylag nagy szögben ágaznak ki, illetve torkollanak vissza a főágba. Ennek oka az lehet, hogy a Budafoki-ágban korábban kevesebb víz vonult le, hiszen a Soroksári-ág elzárása viszonylag újabb keletű esemény volt. 

Érd három szigete sorrendben. (fentrol.hu 1979.)


Mélyebb helyzetüknél fogva a mellékágak napjainkban is felismerhetők, már ahol nem építették be őket. Vizenyős részeiken nádas található, illetve a belvízrendezés során gyűjtőcsatornaként hasznosították, melyben a környező csatornák és patakok vizét le lehetett vezetni a Dunába. Ennek ellenére a közigazgatási határok nem követték a folyóvízi morfológiát; Érd és Nagytétény, azaz Pest és Fejér vármegye határvonala egyenesen vágta keresztül a Körtvélyfa-szigetet (lásd a második ábrán).

A vizenyősség a belvízrendezés után is fennmaradt. Az egykori mellékágba vezették a Sulák-patakot. Érdekes vízrajzi jelenség, hogy a patak a torkolati szakaszán (a Beliczay-sziget felső csúcsánál) éppen ellentétes irányba folyik, mint a korábban a Duna vize. A Beliczay-sziget pedig nem csak azért különül el a két "testvérétől, mert még nemrég is körülölelte a Duna és a neve is fennmaradt, hanem azért is, mert még mindig ártér. Az árvízvédelmi töltés az egykori mellékága partján fut, de a Körtvélyfa- és a Bara-sziget annak ellenére, hogy az 1838-as, 1876-os és az 1941-es árvíz is elöntötte, manapság már töltés által védett mentett ártér. És mint ilyet erőteljesen fenyeget a beépítés veszélye.

2020. december 14., hétfő

Pisztráng a fán

Ebben a bejegyzésben felkeresünk egy újszülöttnek számító dunai szigetet, végignézzük a születése eltelt időt és a végén megpróbálkozunk egy keresztelővel is. Mindezt a Szentendrei-Dunán, Dunabogdányban, a Pisztrángos alatt. Talán még nem késő, mielőtt végleg eltűnik.


2020. december 13-án, Luca napjának reggelén, Szentendrénél mért viszonylag alacsony 36 centiméteres vízállásnál száraz lábbal be lehetett járni az apró szigetet és a hozzá tartozó kiterjedt kavicszátonyt. Annak ellenére, hogy igencsak fiatal mederformáról van szó, egy harmadik szintet is meg lehet figyelni; mintegy átmenetként a zátony és a sziget között. Elsőként nézzük meg a fákkal borított részt, azaz magát a szigetet!  

Víz a holtágban

Annak ellenére, hogy maga a sziget az első és az utolsó fa között sem éri el a 180 métert, széltében pedig az 50 métert igencsak változatos a felszíne. És ez a változatosság nem kizárólag a beomlott hódvárnak köszönhető. A sziget esetében is hármas tagolásról beszélhetünk. Ha a Pisztrángos alatt kezdődő (vagy végződő – nézőpont kérdése) kerékpárútról közelítjük meg gyorsan leérünk az alig 10 méter széles mellékághoz. Amelyben ilyen vízállás idején nem áramlik a víz, de azért a holtágban még volt víz bőségesen. A köves, kavicsos meder túloldalán egy valamivel magasabb helyzetben lévő fátlan, ívelt medret látni, amely körülölel egy kisebb szigetmagocskát a mellékág és a főág között. Ebben a mederben helyenként még csillogott a fekete víz, de ami a legérdekesebb, ebben a parányi víztestben egy meredek falú apró sziget áll (lásd alábbi képet) Ez az ág kapcsolatban van a főággal egy hasonlóan fátlan meder révén. Azaz a tulajdonképpeni sziget három szigetmagból forrt össze. Ezek a sziget-kezdemények jól láthatók a még fátlan 2005-ös állapoton. Feltűnő továbbá a szigeten található fűzfák kis törzsátmérője; ez jelzi, hogy viszonylag fiatal szigeten járunk.

A sziget közepén húzódó ívelt meder legmélyebb pontja

A sziget felső csúcsán, azaz nyugati irányban a fák elfogynak és lágyszárú, derékig érő aljnövényzetbe jutunk, amely emlékeim szerint kanadai aranyvessző, vagy valami hasonló invazív özönnövény lehetett 
– alaposan letaposva. Ez a rész átmenet a zátonyból a sziget felé, várhatóan ezt a területet is meghódítják hamarosan a fásszárú növények. A lágyszárúakkal benőtt zátony elhelyezkedése egyben arról is árulkodik, hogy a sziget a folyásiránnyal szemben növekedik. 


Bár ez utóbbi a csupasz zátonyon járva is szembeötlő. Ennek mérete ugyan függ a vízállástól, de 2020. december 13-án körülbelül ugyanakkora volt a kiterjedése, mint magának a szigetnek. Közel sík térszín ez, mindössze néhány pár tíz centiméter magas parti kavicshát ad neki változatosságot. Ez sajnos igaz a holtág medrére is, mely nem mélyül be számottevően a zátony felszínébe. Ennek valószínűleg az lesz a következménye, hogy az egyenletes térszínen egyszerre fog megjelenni a növényzet, a sziget és a zátony parthoz kapcsolódása gyorsan fog lezajlani. 

Szigetnek nyoma sincs az Ökörállási-földek mellett, 1880. (forrás)

Ez az apró sziget Dunabogdány mellett valamikor az 1980-as évek végén kezdett előbukkanni a Szentendrei-Duna egyik, nem is túl tágas öblözetéből. Ennek mindössze a második katonai felmérés (1842) mond ellent, ahol már parti zátonyként ábrázolták. Sem előtte, sem utána nem bukkan fel a sziget másik térképen vagy légifotón. Egészen 1989-ig, amikor a medertágulat vize alatt megbúvó zátonyként fényképezték le repülőgépről. 

Zátony dereng a mélyben. 1989. március 22. (fentrol.hu)

Kiemelkedése összefügghet a Szentendrei-Dunán lezajlott ipari kavicskotrások miatt bekövetkező medersüllyedéssel. 2005-ben már némi növényzet is látható a zátony három legmagasabb pontján. Mint láttuk, a köztük lévő mederformák ma is megvannak.

Három zátony, 2005.

Alig 15 évvel később már egy "klasszikus" dunai szigetet látunk egy folyásiránnyal szemben gyarapodó zátonnyal megtoldva. Szigetté serdülése viszonylag gyorsan játszódott le és ez a sebesség valószínűleg extrapolálható a hátralévő életére is. Eltűnése hasonló ütemben zajlik majd le; Dunabogdánynak ezen a dunapartján egy 70-80 méter széles ártéri erdőt fogunk találni, némi maradvány-medrekben megmaradó vízfelülettel tarkítva. 

Zátony és sziget 2020.

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen mint az a bejegyzésből eddig kiderülhetett, a szigetnek még nincs is hivatalos neve. Tarthattunk volna most is egy szavazással egybekötött névválasztó ünnepséget; legyen-e Ökörállási-, Dunabogdányi-, Bogdányi, vagy Pisztrángos-sziget? Mivel a sziget viszonylag szerves részét képezi a dunabogdányi partnak elképzelhető, hogy létezik már helyi elnevezése és a helyi olvasóink megsértődnének azon, hogy jöttmentek akarnak nevet adni a szigetüknek.

Pisztráng a fán

Frissítés 12.21.! 
A dunabogdányi emlékezetben a sziget egy korábbi állapota ragadt meg: egyszerűen Homokzátonynak hívták. Mivel a település korábban német többségű volt, az idősek körében elterjedt a hasonló értelmű "Szandrigli" név is. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...