A soroksári "Inselbaum"

2018. március 16-án, a Molnár-szigeti sétán hívták fel a figyelmemet Soroksár egykori "Moszkva téri órájára", az Inselbaumra. A párhuzam nem véletlen, Soroksáron a komp és a molnár-szigeti híd között álló nyárfánál találkozott a munkaerőpiaci kereslet és kínálat, azaz ennél a fánál gyülekeztek a helyi napszámosok és munkanélküliek abban a reményben, hogy valaki felfogadja őket. A fa ugyan ma már nincsen meg, de emlékét a helybélieken kívül egy német nyelvű polka is őrzi. 

Az Inselbaum hűlt helye a Molnár-szigeten

A soroksári Molnár-sziget a Soroksári-Dunaág legkeletibb pontján található, 2018-ban ez a sziget nyerte az "Év dunai szigete" szavazást. Mivel a Tassnál felduzzasztott kisebbik Dunaág északi részén található, itt még meglehetősen keskeny a meder, melyben a víz is viszonylag lassan hömpölyög. A náddal, sással övezett part nem egy tipikus dunai táj, ellenben viszonylag tipikus a Soroksári-Duna mentén. A gubacsi zárás elkészülte után a folyóág felső részéből hirtelen eltűnt a víz, a szigetek szárazra kerültek és majdnem ez lett a sorsa a Molnár-szigetnek is. Mellékága folyamatosan iszapolódik fel és várható, hogy kotrás nélkül egy emberöltőn belül benövik a vízinövények. 

Nehéz ma elképzelni, hogy régen ebben a mellékágban még hajómalmok tucatjai teleltek. 

A hajómalmokkal övezett Tündérligeti híd a Molnár-szigetre (1910 körül)

„Molnár-szigeten állt egy nagy fa, a „Munkanélküliek fájá”-nak hívták. Apám legénykorában hölgyeket fényképezett alatta üveglemezre. Az Inselbaum még egyszer szerepet kapott a családunk életében. A háború után nem tudtunk visszaköltözni a házunkba, mert nem volt fedele. Kiss Ádám, kovácsnál laktunk, tüzelőnk nem volt. Apám ezért kölcsönkérte a kovács kétkerekű kocsiját, lementünk a Molnár-szigetre és apám kivágta a munkanélküliek fájának gyökerét, már csak az volt meg.”
(Interjú Kustvall (Schwab) Angélával) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa: Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 154. oldal 

A munkanélküliek fáját Soroksáron nem véletlenül nevezték Inselbaum-nak. Egyrészt azért, mert a Molnár-szigeten állt, másrészt azért, mert Soroksáron élt a történelmi Magyarország egyik legnagyobb sváb közössége. 1891-ben 12 ezer fős lakosságából több mint 7 ezer vallotta magát svábnak. A "sváb" elnevezés Soroksár esetében megtévesztő lehet, mert a helyi német anyanyelvűek közül nem mindenki volt sváb. "Schorokschar" benépesülése idejében élesen elvált egymástól a Németország különféle területeiről toborzott frank és a sváb lakosság, hogy még egymás között sem házasodtak azon kívül, hogy egymás utcáiba sem költözhettek. Ez az ellentét azonban feloldódott, ma már senki nem beszél frankokról ha a soroksári németekről esik szó. 

Talán az Inselbaum (auf der Müllerinsel), azaz a "szigeti fa" funkciója kapcsolódott egykor a molnár mesterséghez. Elhelyezkedése (47.398221, 19.109614) első ránézésre periférikusnak tűnhet, A második világháború alatt eltűnt fa a Molnár-sziget déli csúcsánál állt, ott, ahol a Meder utcába torkollik a sziget "gerincútja" a Molnár utca. Mai fejjel szinte elképzelhetetlen, hogy mi vonzhatta éppen ide a helyi munkanélkülieket. Talán régebben éppen a hajómalmok, hiszen a téli karbantartásukhoz szükség volt munkáskezekre. Másrészt éppen itt megy át a komp Csepelre, és a Molnár utca mentén is százával álltak a soroksáriak nadrégszíjparcellái, ahol gyümölcsszedéshez, metszéshez, szőlőkötözéshez el lehetett hívni az Inselbaum környékén téblábolókat. Aztán nem feledkezhetünk meg a közeli Tündérliget vendéglőről, ami ugyancsak mágnesként vonzhatta a ráérős helyieket.

A munkanélküliek egykori nyárfájáról szerencsére korabeli leírások és fényképek is fennmaradtak:

„Nyáron, a hétvégeken kiruccantunk szüleimmel a Kis-Duna-ág partjára, vagy a Molnár-szigetre, ahol Soroksár lakossága trombitált, táncolt, vagy kártyázott, míg be nem esteledett. A hét fáradalmait, gondjait felejtették ott el, miközben harsányan énekelték a “Auf der Insel steht ein Baum”-ot, ami fonétikusan úgy hangzott, mint “auf t´inzl stét á pám...”! A Fekete Szádi Duna-parti lugasában, egy öreg tangóharmonikás húzta a pattogó sváb polkákat, erre ropta a nép a táncot és ízesen kanalazta a frissen főzött halászlét. Oldalt, egy forrás mélyedésében tartották az éppen fogott tükörpontyokat”

(Interjú Lux Antallal) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 173. oldal 

„A Duna nevelt, sokszor ott evett minket a fene. Csónak, hajó, minden volt. Fürödtünk, halat fogtunk, és meg is ettük. Sokat jártunk a Tálingra is. A vasúti hídnál volt egy kis duzzasztott rész. Ott lehetett fejest is ugrani. Mindig szoktam cukkolni a[z Ott] Sebőt, hogy ő a nagy Táling-kutató, és mindig ment horgászni is oda, de ő nem mert leugrani a hídról. Én igen. Ugrottam is sokat. A duzzasztás után ott tisztították a kocsikat, a lovakat is. Ha kiszáradtak kocsikerekek, ott álltak egy ideig és várak, míg megdagadt. A Sörösnél, és itt a Bakallár-háznál is volt ilyen lóúsztató. Itt az utcán ment le a csorda a Szigetre. Tele volt a Sziget legelő tehenekkel. Soha nem volt nagy fű, meg gaz. Gyerekkoromban az Ins’lbaum már nem volt meg, de azt láttam, amikor ott fociztunk a Tündérliget után a Festékgyár pályáján, hogy mindig volt egy pár öreg sváb, akik ott beszélgettek és kártyáztak. Olyan okosak voltak a semmittevésben, hogy nem igaz! Az Ins’lbaum is ilyen lehetett. A szigetnek azon a részén, ahogy megyünk a komphoz, mély volt a talaj, a talajvíz töltötte fel. Nyáron a nagy melegben sok idős asszony, de férfiak is oda mentek fürdeni, mintha gyógyvíz lenne. Csak ugye hálóingben voltak. Aztán betondarabokkal töltötték fel azt a részt. Hajóval hozták a sittet. Sokan fürödtek a patak torkolatánál is, ahogy a patak hozta a homokos hordalékát és szétterítette. Sekély volt ott is a víz, könnyen fel tudott melegedni. Lőrincről, Kispestről is jártak oda, még az ötvenes évek elején is.”

(Interjú Váradi Weimper Péterrel) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 348-349. oldal 

Soroksáron a helyiek emlékezetében a mai napig élénken él a fa emléke. A hagyomány őrzésében segíthetett a fáról szóló polka is, amely annak idején hanglemezen is megjelent, sőt számtalan verzióban hallgatható a youtube-on is. A Molnár-szigeten a dal szövegét immár kőbe is vésték. Hol máshol mint az újraültetett fácska mellett, a tündérligeti parkban. 

"A "Szigeten" áll egy fa, 

a dologtalanok fája.

Akinek nem volt munkája,

Oda ment, a szigetre, fa alá.

Reggeltől, délen át, egész estig.

Egész nap semmit se' csináltak.

Egy pakli kártyával a kezükben."

Köszönet a tippért Pfiszter Tamásnak! 

Ha valakinek van további képe az "Inselbaumról" kérjük küldje el a blog email címére!

Visszakerült az 1838-as árvíztábla a Tavaszmező utcába!

Hacsak az ember nem rendszeres olvasója a józsefváros.hu honlapnak valószínűleg sohasem tudja meg, hogy már két éve annak, hogy Hidegh Sándor kezdeményezésére a józsefvárosi önkormányzat lemásolta a Duna Múzeumban található 1838-as árvíztáblát és ünnepélyesen visszahelyezte a lebontott épület helyén felhúzott kollégium falára. Szerencsére szemfüles olvasónk, Ádám kiszúrta ezt a régi cikket, a Dunai Szigetek blog pedig megkereste az embert, akinek ezt a régi-új táblát köszönhetjük!

Az árvíztábla visszahelyezése 2017.03.22-én (forrás)

1979-ben még megvolt a Tavaszmező utcai tábla az eredeti épület falán, amikor Rajna György leltárt készített a budapesti árvíztáblákról. 51-es sorszámmal szerepel a "meglévő árvíztáblák" felsorolásban. Aztán a szokásos történet szerint az épületet elbontották, sok más hozzá hasonló korú józsefvárosi társával együtt. Bontás után a szerencsére nem kallódott el a német feliratú árvíztábla, hanem ismeretlen úton Esztergomba került, a Duna Múzeumba. És itt van ma is. De akkor mi került vissza a Tavaszmező utca 7-es szám falára?

Hidegh Sándornak közel négy évébe került, mígnem a józsefvárosi önkormányzat hosszas unszolás után elvállalta, hogy másolatot készíttet róla és visszahelyezi a közben felépült kollégium falára. 2017. március 22-én kis ünnepség keretén belül Sántha Péterné alpolgármester avatta fel az árvíztáblát, amelyen a német nyelvű felirat hirdeti, hogy 181 éve milyen magasan tetőzött a jeges árvíz. De vajon a visszahelyezésnél figyelembe vették-e azt a szintet, amelyet a kibontott táblába vésett ujj hirdetett?

A választ nem tudjuk, de valószínűleg nem. A Rajna György-féle dolgozat szerint a VIII. kerület Tavaszmező utca 7. szám alatti egykori ház falán lévő árvíztábla 100 centiméterrel volt az utcaszint felett, mérete 35x27 cm volt. A felsorolásban több helyen szerepel az abszolút (tengerszint feletti) magasság, de ebben az esetben ez hiányzik. Természetesen a visszahelyezett árvíztábla vonalának is van abszolút magassága, de azt nem tudjuk, hogy ez valóban tükrözi-e az 1838-ban márciusi árvíz tetőzési szintjét — hiszen az eredeti helyzetéről ismert fénykép sem maradt fenn (ha valakinek mégis van, akkor kérem küldje el!).

A helyszínen úgy tűnt, hogy a kőműves minél kevesebb téglát szeretett volna átvágni, ezért úgy intézte, hogy a méretre szabottnak tűnő árvíztábla éppen beférjen két sor tégla közé. A bal oldala ugyancsak illeszkedik a mintázathoz, igaz a bal oldalon kissé le kellett vágni belőlük. 

Az eredmény egy alig észrevehető tábla, amely színe miatt is illeszkedik a környezetébe, de talán nem is baj, hogy ennyire észrevehetetlen. Ha lemérjük az arannyal kihúzott vonal magasságát megkapjuk ugyanazt az egy méteres relatív magasságot, amiről Rajna György is írt. Csakhogy ez egy relatív magasság és egyáltalán nem valószínű, hogy 1979-ben is ugyanez a térkő borította a Tavaszmező utcai járdát. 

2019. március 12-én a közelben élő Hidegh Sándorral meglátogattuk a táblát az új helyén. Elmondása szerint a mostani tábla alacsonyabban van a régebbinél, és eredetileg jóval távolabb volt a Tavaszmező utca 5-ös háztól. Az utca páratlan számú házsoráról és az árvíztábláról sajnos nem maradt fenn fénykép, de emlékei szerint a kollégium helyén egykor két ház volt, az egyikükben egy kocsma és kerthelyiség is helyet kapott. Mindkettő 1838 után épülhetett már feltöltött területen, hiszen az esztergomi Duna Múzeum felirata szerint a jeges árvíz következtében az utca összes háza romba dőlt. 

Az eredeti tábla a Duna Múzeumban

A Duna Múzeumban található még egy 1838-as árvíztábla, amelyet egy még mindig meglévő épületre lehetne visszahelyezni. Magyarország, de szerintem Európa egyetlen héber nyelvű árvíztáblájáról van szó, mely az Óbudai zsinagóga falán állított emléket az Óbudát is elpusztító jeges árvíznek. Reméljük ez a tábla is egy Hidegh Sándoréhoz hasonló lelkes kezdeményezés révén a Tavaszmező utcai "sorsára" jut!

Köszönjük Hidegh Sándornak, hogy segített visszatenni egy már eltűntként számon tartott árvíztáblát!

Irodalom:

• https://jozsefvaros.hu/hir/4588/Emlektablat_avattak_a_Tavaszmezo_utcaban/?fbclid=IwAR0vRnwbz68yJ8lFuVhGFYjhd72uxhc-Gyd-Nt71KomNrGvNShb0Q44FH9U
• http://epa.oszk.hu/02100/02120/00021/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_21_361.pdf

Pillantás a Ferenc József híd roncsaira

2018. október 24-én reggel jelent meg az Indexen a hír; egy olvasójuk lefényképezett valamit a Szabadság híd budai hídfőjénél, amiről azt gondolta, hogy az a Dunába robbantott Ferenc József híd maradványa lehet. Jól gondolta, valóban azok a roncsok bukkantak elő a 2018 őszi rendkívül alacsony vízállás idején. Egy hónapon belül újabb felvétel készült a roncsokról, de ezúttal nem telefon, hanem szonár "fényképezte" le a híd melletti folyómedret és jóval tovább  is tartott míg ráakadtam. 

A Ferenc József híd roncsai (ábra: NORBIT)

A Ferenc József híd Budapest harmadik közúti hídja volt, amikor 1896-ban, a millennium évében átadták. Még egy fél évszázad sem adatott meg számára; 1945. január 16-án Budapest ostroma idején a folyóba roskadt. A közvélekedés szerint a visszavonuló németek robbantották fel, azonban Ungváry Krisztián Budapest ostroma c. könyvében a német hadijelentések alapján azt sem zárja ki, hogy az oroszok bombázták le, ugyanis ekkor még Pesten zajlottak a harcok és a szovjeteknek érdekében állt, hogy a németek és magyarok visszavonulását meghiúsítsák. A középső hídnyílást szinte teljes egészében elnyelte a folyó, emellett a parti nyílások — különösen a budai oldalon lévő — is károsodtak. A háború még tartott, amikor a szovjetek pontonhidat építettek a romokra, amelyet nem sokkal később az 1946. januári jégzajlás tett tönkre. 

Az újjáépítés viszonylag gyorsan megtörtént; 1946. augusztus 20-án adták át az új, zöldről szürkére színezett, Ferenc Józsefről Szabadságra átnevezett hidat. A középső hídnyílás részei közül a pesti oldalhoz közelebb lévő részt kiemelték, miközben a budai oldal szerkezete mind a mai napig a mélyben alussza álmát, ugyanis nem akadályozza a hajózást. A hajósokon kívül a Dunával foglalkozó szakemberek is számon tartották a mederformává vált roncsot. 2003-ban Tóth Tamás doktorijában szerepelt egy ábra, amely a Szabadság-híd környezetének egycsatornás szeizmikus felmérését ábrázolta (lásd alábbi képet). Ezen élesen elüt a környezetétől egy négyzet alakú kiemelkedés; a hídroncs. Tőle folyásirányban lefelé már nem roncsok, hanem természetes, igencsak meredek kőzetkibúvásokat látunk. Ez a budai hídfő melletti és alatti változatos morfológia a laikusok számára jobbára ismeretlen volt.

Egycsatornás szeizmikus mérés alapján készített mederfenék morfológia a Gellért-hegytől közvetlenül délkeletre eső Duna-szakaszon (Tóth T. 2003.)

Már Tóth Tamás is leírta, hogy a roncs egy részét betemette a folyami üledék. Sekélyebb helyzetben lévő részei azonban rendkívül alacsony vízállás esetén szabad szemmel is láthatóvá válnak. Ezt történt 2018. október 24-én, amikor a híd maradványai hirtelen a hazai média figyelmét is felkeltették. Ezek után nem lehetett véletlen, hogy egyesek még a Millennium Falcon roncsait is ide képzelték. Az október 25-én mért budapesti rekordalacsony vízállás (33 cm) idején lehetett róla a legjobb felvételeket készíteni. Fényképezőgéppel. Ugyanis más eszközökkel árvíz idején is lehet "látni" a roncsot.

Roncsok a mélyben Fotó: Mervai Márk

2018. november 16-án (Budapesten mért 62 cm-es vízállásnál) a NORBIT nevű norvég cég budapesti irodája egy munkatársaknak és partnereknek szánt oktatás során felmérték a Szabadság híd közvetlen környezetét. A mérés során egy motoros gumicsónakra szerelt iWBMSh STX Bathymetric típusú aktív szonárt használtak. 

Az eszköz működése során hangot bocsát ki, amely visszaverődik a mederben található tárgyakról és magáról a mederfenékről is. A visszhang alapján méri a reflektív tárgy távolságát és alakját. Ezáltal jól használható zavarosabb vizekben is, ahol a látótávolság alig néhány deciméterre csökken. Felhasználási területe sokféle lehet:

• Víz alatti építkezés (olajfúrótorony, kábelek tengerfenékre fektetése, stb.)
• Olajszivárgás detektálása
• Halfarmok figyelése (főleg Norvégiára jellemző)
• Hadászati célok, kikötők biztosítása (ellenséges búvárok detektálása, csempészet megakadályozása)
• Ütközéselkerülés
• Második világháborús bombák keresése

A cég honlapján megtalált képeket a NORBIT szíves engedélyével közöljük. További képek a honlapjukon találhatók!

A felmérés által érintett terület kiterjedése (ábra: NORBIT)

A szonár által megrajzolt mederfenék legérdekesebb része a Szabadság-híd budai hídfője mellett rajzolódik ki. Itt a hideg-meleg színátmenettel jelzett mélységadatok nagyon részletesen ábrázolják a híd roncsait, amelyen a síkabb felszínek jelölhetik az üledékfelhalmozódást. A maradványok követik a meder lejtését a folyó közepe felé. Mivel a szonár magát a pillért nem mérhette fel ez feketével jelenik meg. A roncs feletti pozitív formák feltehetően már a Gellért-hegy Duna alatti szirtjei lehetnek. 

A budai pillér előterében látható hídroncs (ábra: NORBIT)

2018. novemberében a vízállás még mindig nem tette lehetővé, hogy a kb. 40 cm merülésű szonár a parthoz közelebb eső részeket is felmérje. Magasabb vízállás esetén talán még az felmért területtől északnyugatra található Ínség-szikla alakja is kirajzolódhatna. Talán egy következő mérés során erre is sor kerülhet! Persze számtalan más érdekes területet is tudnánk ajánlani ezen kívül!

Dunai sziklák Münchenben

München nem az a kifejezetten dunaparti város. A bajor városban azonban található egy templom, melynek bejárata egy dunai tájat idéz meg. A Sendlinger Straße 32. szám alatt álló, sok szempontból rendkívüli Nepomuki Szent János templom kapujának két oldalán álló sziklák legendája egy dunai hajótragédiának állítanak emléket.  

A müncheni Asamkirche eredetileg egy magánkáponának épült két testvér, Egid Quirin Asam és Cosmas Damian Asam jóvoltából. A testvérpár a saját házuk szomszédságában építette fel a templom méretű kápolnát, amely illeszkedik a Sedlinger straße házsoraiba. Cosmas festőként és szobrászként, Egid pedig építészként kereste kenyerét, ezért az egész templom az ő kezük munkáját dicséri. Olyannyira együtt éltek a templommal, hogy ezt a helyet választották sírhelyüknek, sőt állítólag a hálószobájukból nyíló ablakon konkrétan az oltárra láttak rá. A templom védőszentjéül az építés megkezdése előtt az alig négy éve szentté avatott Nepomuki Szent Jánost választották. Hogy miért? A legenda szerint egy csodával határosan túlélt dunai hajóbaleset miatt.

Kelheim sziklái (forrás)

Weltenburg bencés apátsága és Kelheim között a Frank-Jura középhegység mészkő sziklái 80 méter magas falként tornyosulnak az összeszűkülő Duna fölé. A szurdok természeti jelentőségét mi sem emeli ki jobban, minthogy 1840 (!) óta áll természetvédelmi oltalom alatt; újabban Natura 2000-es terület és geotóp is egyben, ami azt jelenti, hogy a környék geológiai értékei (barlangok, szirtek, sziklafalak) is védelmet élveznek. A védett terület 5,5 km hosszúságban kíséri a folyót, teljes kiterjedése 580 hektár. A folyót övező szirtek a késő jurában, sekély tengerben ülepedtek le mintegy 150 millió éve, ami megmagyarázza a kőzetben rejtőző számtalan fosszíliát. A Duna mélysége ezen a szakaszon helyenként a 20 métert is elérheti!

A fivérek a legenda szerint hajójukkal éppen ezen az áttörésen haladtak keresztül. Szobrokat és építőköveket szállítottak a Kelheim és Weltenburg között, amikor vihar csapott le rájuk és a zátonyos-örvényes szakaszon már-már úgy tűnt, hogy odavesznek. A legnagyobb veszedelemben Nepomuki Szent Jánoshoz, a vízenjárók és bajbajutottak védőszentjéhez imádkoztak és ígéretet tettek, ha megmenekülnek hálából egy templomot emelnek.

Nepomuki Szent János szobra a Weltenburgi szurdokban, a Dunáról fényképezve (wikipédia)

Már a kezdőképen lelőttük a poént; végül mindketten megmenekültek és 1733-ban le is tették a templom alapkövét. Az építkezés 1746-ra fejeződött be. A bejárat két oldalán látható sziklák a kelheimi szurdokot szimbolizálják, amely között a Duna folyik a templom ajtaján keresztül. Természetesen a sziklák jelképezhetik Szent Pétert is, a sziklát, akire Jézus az egyházat építette fel. A rendkívül gazdagon díszített rokokó templom védőszentje pedig a Duna mentén olyannyira népszerű Nepomuki Szent János lett, akinek az élettörténetét a templom faragott kapuján végigkövethetjük még mielőtt a templomba lépnénk. 

Az Asam-testvérek ezt a templomot egyfajta portfóliónak, vagy katalógusnak is használhatták, ahol a megrendelőknek be tudták mutatni a tudásukat, anélkül, hogy a saját házukat el kelljen hagyniuk. Hogy mennyi igaz a legendából mindenki döntse el maga, mindenesetre a sekélynek tűnő, valójában nagyon is mély folyó néhány kilométer hosszú áttörése mentén magasodó sziklafalak sehol sem kínálnak kikötésre alkalmas helyet a világ legöregebb apátsági sörfőzdéje (Weltenburg) és a Duna-Rajna-Majna csatorna torkolata között. 

Az Asamkirche legendája megidézheti számunkra a Duna-partot Münchenben, az Isar-menti Athénban. 

Püspök erdejéből szélcsatorna

1980-1984 között Győrtől nyugatra nagyszabású munkálatok folytak a Duna árterületén. Széles sávban, két kilométer hosszan kiirtották az ártéri erdőt és új medret ástak a Mosoni-Dunának. A régóta tervezett vízügyi beavatkozásnak elsősorban árvízvédelmi okai voltak, de a történetben felbukkan a Győri Műszaki Egyetem campusa is. Csak arra nem gondolt senki, hogy a városközponttól nyílegyenesen az uralkodó szélirányban ásott meder szélcsatornaként fog funkcionálni a kiirtott erdő helyén.

A Püspökerdő átvágása (forrás: Régi Győr)

A Győr-Győrsziget-Pinnyéd-Győrújfalu-Sárás-Révfalu által közrefogott dunai árteret a köznyelv Püspökerdőként ismeri. Ezt a mélyen fekvő területet a Mosoni-Duna folyamatosan vándorló kanyarulatai tették az emberi megtelepedésre alkalmatlanná. Csupán az árteret övező, gyakran alámosott partok voltak alkalmasak arra, hogy települések jöhessenek létre. A Püspökerdő 2 méterrel volt alacsonyabb helyzetben ezekhez a térszínekhez képest, miközben Győr város magja, a Káptalandomb még a római korban is 10 méterrel volt magasabban az ártérnél. Ez az érték a fokozatosan gyarapodó rétegek miatt ma már a 15 métert is meghaladja

A Rábca négy torkolatáról szóló írásainkban már bemutattuk a terület folyókanyarulatainak fejlődését és megemlítettük, hogy a Rábca torkolat áthelyezéséig a Rábca vízrendszere is alakította e tájat. A Püspökerdő eredetileg a Mosoni-Duna jobb partján helyezkedett el, a Szigetköztől egy jókora kanyarulat választotta el, melynek egy korábbi, mára elhagyott ívét Győrújfalu és Sárás között légifelvételeken lehet nyomozni. Sőt, egy távolabbi elhagyott meder is megtelik néha csapadékvízzel Sárás és Kisbácsa között. 

A frissen átvágott Püspökerdő (EOTR 73-341)

Amennyiben sajtótörténeti kutatást végzünk a library.hungaricana.hu oldalon a Püspökerdőről meglehetősen érdekes hírek kerülnek elő. A Prágai(!) Magyar Hírlap tudósítása szerint kommunista összeesküvőket fogtak el itt, az ártéri erdőben, 1932-ben. 

Győrből jelentik: A rendőrség tudomást szerzett arról, hogy Györmegyét valósággal elárasztotta a kommunista propaganda. Nagyszabású nyomozást foganatosítottak, amelynek eredményeképpen szétugrasztották a kommunistáknak a győri püspökerdőiben tanyázó propagandabizottságát, összesen 28 letartóztatás történt. A kommunisták, mikor látták, hogy minden elveszett, sokszorosító- és írógépüket, valamint a röpirátok nagy tömegét a Dunába süllyesztették. 

Az 1960-as évek elején a Püspökerdőben kapott helyet a Győri Állatkert, azonban az árvizek, az állandóan nedves talaj, az itt tenyésző szúnyogok, valamint egy alább részletesen kifejtett terv miatt rövid távon költözésre kényszerítették az állatseregletet és gondnokaikat. Az állatkert elköltöztetésében a végső lökést az 1965-ös árvíz adhatta, melyben állatok is odavesztek.

A Püspökerdő átvágásának az ötlete az 1960-as években merült fel először. A szocialista Magyarország építéséhez elengedhetetlenül szükséges volt, hogy megfelelő számú mérnök álljon a tervgazdálkodás rendelkezésére. Ennek az igénynek a kielégítésére merült fel a Győri Műszaki Egyetem létrehozása. Ez nem egy új felsőoktatási intézmény lett volna; a budapesti Műegyetemet költöztették volna Győrbe. 1963. szeptember 27-én az Országos Tervhivatal elnöke, a Művelődésügyi és az Építésügyi miniszter határozatot hozott arról, hogy az egyetemet Győrben, a Püspökerdő árterében kell felépíteni. A tervgazdasági igény a mérnökök képzésére magával vonzotta az igényt az árterület rendezésére, azonban a beruházás csak nem indult meg...

Eredetileg két terv készült el az egyetem elhelyezésére: egyparti és kétparti megoldás. Az egyparti megoldás az összes egyetemi létesítményt a Püspökerőbe helyezte volna. A kétparti megoldás szerint az egyetemi épületek és lakóépületek a Duna révfalusi partján, a diákszállók, sportlétesítmények a túlsó parti Püspökerdöben kerültek volna. Kétparti telepítés esetén az egyetem területigénye 80 hektárt vett volna igénybe a 300 hektáros ártérből (26,7%). Ez a megoldás szükségessé tette volna egy híd megépítését, hiszen az 5000 fősre tervezett nappali hallgatószám 80%-a a Püspökerdőben elhelyezett kollégiumban lakott volna (tehát a hallgatók ötöde jött volna Győr és környékéről). Ezen felül ugyanennyi levelező hallgatóval számoltak. Az új egyetemi városrészbe csak egy gyalogoshidat terveztek volna, de a hatalmas hallgatószám kiszolgálásához szükség lett volna a gépjárművekkel való megközelítés biztosítására is.

A beruházás évről-évre késett, mígnem a kormány 1966-ban a költségek (feltöltés+árvízmentesítés+közművesítés) miatt le nem állította a beruházást. Elképzelhető, hogy a rendkívül tartós 1965-ös árvíz tapasztalatai is a helyszín átgondolására késztethették a beruházókat. A Püspökerdő ideiglenesen megmenekült. Az egyetem tervében ugyanis szerepelt a kanyarulat átvágása és az építési terület ármentes szintté tétele, azaz feltöltése 2 méter magasságban. A püspökerdei egyetem terve ezután soha többé nem került elő (azazhogy a későbbi főiskola végül egyparti lett; Révfaluban épült meg), ellenben a Mosoni-Duna áthelyezésének terve átkerült Győr város általános rendezési tervébe (lásd alább).

Győr általános rendezési terv (forgalmi utak távlati szerepüknek megfelelően jelölve) terv.: Fátay Tamás (forrás)

Az 1967-es rendezési terv több eleme később sem valósult meg, például az M1-es autópálya nem a Szigetközben épült meg és nem valósult meg a Püspökerdő beépítése sem. Az átvágás azonban megvalósult. tekintsük most át mi szükség volt a Mosoni-Duna lerövídítésére!

Bartal György a Győr, "A vizek városa" c. művében leírja, hogy 1966 és 1994 között a Mosoni-Duna kisvizeinek szintje Győrnél 188 centimétert süllyedt. A folyóág alkalmatlanná vált a hajózásra, még a motorcsónakok sem tudtak közlekedni az év bizonyos szakaszaiban. Az árvizek azonban minden Mosoni-Duna partján lévő települést (Révfalu, Pinnyéd, Győrsziget) fenyegették. Tehát elsősorban árvízvédelmi okai voltak a püspökerdei átmetszés 1975-ben megszületett tervének, amelyhez kapcsolódott a Rábca torkolat áthelyezése Abdára. Ekkor 125 millió forintot szántak arra, hogy a győri vizek védvonalait megerősítsék. Ennek része volt az áthelyezendő Rábca partjainak megerősítése is. Az erre szánt pénz azonban az áthelyezéssel felszabadult, így azt a püspökerdei átvágásra használhatták fel a Kisalföld újság 1980. szeptember 7-i cikke szerint. A lerövidülő folyószakasz révén rövidült a védvonal hossza, csökkent az árvízvédelmi költség és a települések mentesültek a fakadóvizektől. A létrejövő holtág mentén feleslegessé válnak az amúgy is túl alacsony töltések, kotrással megoldható az előrehaladott eutrofizáció és végső soron egy horgásztó alakítható ki, miközben a Szigetközbe átkerülő Püspökerdő területén városi park jöhet létre. 

A nyílegyenes püspökerdei átvágás 2017 novemberében.

A Szúnyog-sziget és a Rábca torkolat közötti átvágásban létrejövő Duna-meder hossza 2200 méter, egy 4250 m hosszú mederszakaszt rövidít le, melyből a Püspökerdei-holtág jött létre. Ez a holtág két zsilipen keresztül kapcsolódott a Mosoni-Dunához, az alsó zsilipnél szivattyút is elhelyeztek, hogy a felesleges vizet visszaemelhessék a főágba. Az új mederrel párhuzamos árvízvédelmi töltések magasságát 115,90 m B. f. tervezték. Az új meder paraméterei: fenékszélesség: 75 m, tetőszélesség: 120 m, a töltések tengelytávolsága: 250,0 m. Az első kapavágás 1980 nyarán történt, az új meder 4 év múlva 1984 nyarán készült el 1 millió köbméter föld megmozgatása árán. A kiirtott erdő helyén sokáig egy holdbéli tájat láthattak a Káptalandombról északnyugat felé. 

Az új, 2,5-3 méter mély medret evezőspályának szánták, amelyből végül nem lett semmi. Azt nem tudni, hogy a fáktól megszabadított csatorna szélcsatornává válása volt az ok, vagy esetleg valami más. Annyi biztos, hogy a győri önkormányzat 2016-ban a mederre közel merőlegesen tervezett 1,4 milliárd forintból egy 1300 méter hosszú evezőspályát a Püspökerdőbe, de végül ez a terv is meghiúsult.  

A Püspökerdő napjainkban (forrás: gyoresarepules.hu)

A töltésen belül két oldalt 50 méteres szélességben hagyták visszanőni az ártéri erdőt, amely sokat javított a táj állapotán. Egyben mérsékelte a szélcsatorna hatást, melyet az amúgy is szeles városban a szélirányra 45 fokos szögben épített utcák is enyhítenek. A korábban egységes Püspökerdő kettévált, a szigetközi rész a győriek kedvelt rekreációs területévé vált, míg a pinnyédi oldalon inkább természetközeli maradt az erdő, ahol a Nagy-Tákó régi medrei teszik változatossá a térszínt. Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a városközponthoz oly közel eső Püspökerdő a jövőben is a különféle fejlesztési tervek célpontjában lesz.

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• http://www.kisalfold.hu/gyori_hirek/kesz_az_uj_zsilip_puspokerdonel_-_fotok/2355188/
• http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/tudomany_es_ismeretterjesztes/Magyarorszag_holtagai/pages/007_felso_duna.htm
• http://onkormanyzat.gyor.hu/cikk/a_puspokerdoben_epulhet_a_gyori_kajak_kenu_palya.html
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/VizugyiKozlemenyek_1998/?pg=607&layout=s&query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91
• https://library.hungaricana.hu/hu/view/BME_EKME_1963-1964/?query=p%C3%BCsp%C3%B6kerd%C5%91&pg=262&layout=s
• https://regigyor.hu/vegyes/puspokerdo-atvagasa-1980-1984/
• https://moderngyor.com/gyor-altalanos-rendezesi-terve-kozlekedes-1967/

Fal Bacharnsdorfban

A Dunai Szigetek blogon jelentős szerepet kap a Duna menti római építészet és régészet. Ennek apropóján mutatjuk be Buzás Gergely: A királyok Visegrádja című könyvét, amely magyar viszonylatban szokatlanul igényes formában jelent meg. Azonban ez nem egy tipikus könyvajánló lesz, ugyanis a kiadvány egyik fejezete egészen Wachau-ig kalauzol bennünket, vissza. I. Valentinianus császár uralkodásának idejéből, a 370-es évekből kanyarodunk majd vissza Visegrádra, és a jelenbe. 

Fal Bacharnsdorfban (forrás)

Bacharnsdorf egy 37 lakosú falucska a Duna partján, Wachauban. Szomszédságában három másik "Arnsdorf" osztozik a keskeny dunaparti sávon, közülük ő a legkisebb település. Bacharnsdorftól délnyugatra a Duna jobb partján sorban fekszik Mitterarnsdorf, Hofarnsdorf és Oberarnsdorf. Mindegyik település egy 8. században élt salzburgi püspökről, Arnóról kapta a nevét.

A terület különösen mostoha körülményeket biztosít az emberi megtelepedéshez. A Dunától délre a Dunkelsteiner Wald középhegység közvetlenül a Duna fölé magasodik, meredek falával akadályozva a parti forgalmat. Járható út nem is létezett a parton a középkor végéig, az utazók vagy délre kerültek,  St. Pölten felé, vagy hajóval utaztak a Dunán. Azt a kevés lapály ami a parton volt gyakran elborították a Duna áradásai. A római korban ez volt a birodalom határvidéke, a szemközti, meglehetősen ritkán lakott parton germán törzsek, markomannok éltek.

Római emlékek a Wachau északi részén (Namare: Melk, Cetium: St. Pölten)

A nagyrészt a mai Ausztria területén fennállt Noricum tartomány Pannónia nyugati szomszédja volt a római korban. Északon a Dunától az Alpokig húzódott, egészen a mai Szlovénia északi részéig. Keleti határa a Bécsi erdőben volt, tehát Vindobona (Bécs) még Pannóniához tartozott. Domborzata miatt ritkán lakott terület volt, legnagyobb települései az Inn, a Duna és a Dráva völgyében jöttek létre. Róma Kr.e. 16-ban kebelezte be a területet, de egészen Claudius császár uralkodásáig némi autonómiával rendelkezett, csak ekkor tagolták be a birodalomba provinciaként. Diocletianus császár uralkodása alatt a provincia kettévált, történetünk színhelye a Wachau az egész dunai határvonallal a Noricum ripense, míg a déli rész a Noricum Mediterraneum nevet kapta.

Faviana (Mautern an der Donau) erődjétől folyásirányban felfelé 13 folyamkilométerrel némiképpen kiszélesedett az ártér. Ide nem vezetett út a parton, a római katonáknak sűrű erdővel benőtt völgyeken kellett átvágniuk, majd a Dürrenbach völgyében lekanyarodniuk a folyóhoz, amikor őrtorony építésére vezényelték őket valamikor I. Valentinianus császár uralkodása alatt, a 370-es évek elején.  A Wachau vidéke még noricumi mércével is igen ritkán lakott terület volt, mint ahogy ma is az.

A Lauriacumból (Enns) kivezényelt segédcsapatok tudtukon kívül egy olyan burgust építettek fel, ami kiállta (egyelőre) az örökkévalóság próbáját, annak ellenére, hogy mindössze körülbelül fötven éven keresztül használták. A 420-as években kiürítette Róma a dunai határt, a masszív torony pedig ott maradt eldugva az elnéptelenedő keskeny ártéren. 

Bacharnsdorf faluban található egy középkori eredetű udvarház (7-es szám), amelyben ma is laknak. Ennek északi fala 9 méter magas és semmiben sem hasonlít a ház többi, bevakolt falára (lásd fenti képen). Sok magyarországi, ezer évvel fiatalabb vár megirigyelné ezt a masszív 1,5 méteres falvastagságot, amely 9 méter magasra nyúlik fel. Ez annak a római őrtoronynak a déli fala, melyet még római kezek építettek közel 1650 éve. Alapterülete 155 négyzetméter, a falban található, fagerendáknak készített lyukak alapján három szintje volt. A déli fal szinte teljes magasságában fennmaradt, de északon és nyugaton a talajszintig lebontották — lehet, hogy köveit éppen az udvarházhoz használták fel. Eredeti állapotában sátortető fedte. Északi, azaz dunai oldalán volt a bejárat, az első emeleten, ahol a katonák szállásait feltételezik csak kisméretű ablakokat látunk, míg a katonák az őrhelyként használt második emeleten mindegyik oldalon 2-2 boltíves ablakon kémlelhették a a környéket. Árok nyomára nem bukkantak a régészek.

A bacharnsdorfi burgus oldalnézetből (forrás) 

Annak ellenére, hogy egy ekkora látványos faldarabról van szó, egészen 1964-ig nem is nagyon foglalkoztak vele a régészek, ekkor egy helytörténész azonosította a római eredetét. Az első feltárásra 1970-ig kellett várni, de utána felgyorsultak az események. 1985-ig sikerült régészetileg felmérni és konzerválni. Noricum provincia területéről a zeiselmaueri (Cannabiaca) erőd mellett a bacharnsdorfi burgus a legjobban fennmaradt római rom. Jelentőségét az adja, hogy az I. Valentinianus császár uralkodása alatt épült, sorozatgyártott magyarországi burgusokat is ez alapján lehet rekonstruálni. 

Őrtorony rekonstrukció a bacharnsorfi romok alapján

A típustervek alapján épült őrtornyok közül Visegrádon kettőt, a visegrád-kőbányait és a szentgyörgypusztait sikerült megfeleltetni a bacharnsdorfi burgusszal. A kőbányai őrtorony az építési felirata szerencsére fennmaradt, így ennek az építési dátumát évre pontosan ismerjük. Az azonos kivitelezés miatt talán nem állunk messze a valóságtól, ha a bacharnsdorfi őrtorony építését is 372-re tesszük.

És itt kanyarodnánk vissza a jelenbe, azaz Visegrádra, ahol 2018-ban a Mátyás Király Múzeum adta ki Buzás Gergely "A királyok Visegrádja" című könyvét, amelynek mindössze 10%-a foglalkozik azzal, amivel most mi; a római történelemmel. A kiadványt a pécsi Pazirik Informatikai Kft. illusztrálta látványos számítógépes grafikákkal, melyek közül egyet már mi is bemutattunk — honnan máshonnan, mint Visegrádról. A kőbányai és szentgyörgypusztai őrtornyok mellett szó esik a lepencei burgusról is, amely 18*18 méteres alapterületével valamivel nagyobb volt az előző kettőnél. Megismerkedhetünk a gizellamajori négy saroktoronnyal ellátott kiserőddel és a Sibrik-dombra épített katonai táborral, amely a XI. században még méltán pályázhatott volna a legépebben fennmaradt pannóniai római rom címére. Pone Navata erődje viszonylag kevés munkával lett a kora árpád-kori Visegrád vármegye székhelye. 

A királyi Visegrád további részei a magyar középkor ötszáz évének építészetét és régészeti emlékeit mutatja be, a vár és királyi palota történetét egészen az 1685-es visszafoglalásig követhetjük nyomon. A 136 oldalas, gazdagon illusztrált könyv méltó emléket állít Visegrád város múltjának. 

Mi mással is búcsúzhatnánk, mint egy szentgyörgypusztai ásatásról készült rövid videóval:

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Buzás Gergely: A királyok Visegrádja, Mátyás Király Múzeum 2018.
• http://archeologia.hu/konyvajanlo-buzas-gergely-kiralyok-visegradja
• http://okorportal.hu/wp-content/uploads/2012/12/2004_2_groh.pdf
• https://de.wikipedia.org/wiki/Limest%C3%BCrme_in_der_Wachau
• https://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Bolcske/pages/Pannoniai_kutatasok/nemet/008_wosin.htm

A Molnár-sziget szelleme

Mint egy asszony a fiatal éveire, úgy tekint vissza a száz év távlatából a soroksári Molnár-sziget egykori önmagára a fentrol.hu légifotóján. De nem csak a szigetnek van hová visszatekintenie, az őt övező Soroksári-Dunának is van oka nosztalgiázni; egyikük elhízását, a másikuk lesoványodását köszönheti ugyanannak a beavatkozásnak. 

Átdereng a fiatalkori Molnár-sziget (fentrol.hu 1964. április 19.)

1964. április 19-én készültek a bejegyzés képei. Az ok, amiért ezeknek a képeknek külön írást szenteltem elsőre is szabad szemmel jól látható — amennyiben az ember tudja, hogy mit keressen. A Molnár-szigeten kifejezetten éles kontraszttal válik el a régi és az új, a múlt és a jelen. A kontrasztot a szürkeárnyalaton kívül a területhasznosítás is kiemeli. Az északi és déli csúcs kivételével szemünk elé tárul a Molnár-sziget leánykori lenyomata, annak a kornak a képe, amikor még nem létezett a Gubacsi zárógát és a Soroksári-Duna még bővizűen, szabadon hömpölygött a Királyerdő mellett, a Csepel-sziget keleti oldalán. 

A Molnár-sziget déli csúcsa (fentrol.hu)

Miközben a folyó esésviszonya miatt a Soroksári-Duna déli része Ráckevén és tőle délre szinte az egész szélességét megtartotta, az északi részen a meder rendkívüli módon elvékonyodott. A Molnár-sziget melletti 300 méter széles Duna napjainkban a szélesebb szakaszokon is csupán egyharmada a korábbi értéknek. 1964-ben ez a folyótól elhódított terület már a sziget része lett, mint ahogy a csepeli part is 120 méterrel gyarapodott, ahol strandfürdő épült az így nyert területen. 

Határvonalak. (fentrol.hu)

Ugyanígy gyarapodott (hízott) a Molnár-sziget is. Az 1964-es légifotón egyszerre láthatjuk az "elhízott" és a "sovány" verziót. A régi szigetmag gazdaságilag hasznosított terület volt. Már régen eltűntek mellőle a svábok hajómalmai, sőt maguk a svábok is, de a nadrágszíjparcellákon még zártkerteket és gyümölcsösöket láthatunk. A keskeny, világos színű parcellák végén már nem a Duna hullámzik, hanem a kiszáradt és befüvesedett partot látunk, amely sötétebb (nedvesebb) színével elüt a régi szigetmagtól. Közben a Molnár-sziget Soroksár felé eső része más fejlődési irányt járt be. Itt nem töltődött fel a meder, hanem a nádas lassú térhódítása és a fokozatos feliszapolódás változtatta meg a táj arculatát. Sok helyen ötven métert kell megtenni a sűrű nádasban, hogy a molnár-szigetiek kijuthassanak a stégükhöz. Sőt a sziget déli csúcsánál mindössze öt méterre szűkült a nyílt vízfelület. 

A Duna mint településszerkezeti választóvonal (fentrol.hu)

Hiába keresnénk ma már ezt a szabad, füves területet, 1964 óta a Soroksári-Dunán lezajlott nyaraló építési láz majdnem teljesen átformálta a parti sávot a Molnár-sziget egykori nyugati partján futó Völgyhajó utca és az új partot jelölő Házhajó utca között. Ugyancsak beépült a régi szigetmagtól (a Fűzfás utcától) északra elterülő terület. Mindössze egyetlen rövid szakasz maradt meg, a révtől északra, amennyiben a Molnár-sziget déli irányban meghosszabbodott nyúlványát nem számítjuk. Sajnos ezek az építkezések teljesen lehetetlenné tették a Soroksári-ág rehabilitációját, hiszen ha esetleg növelnék a Kvassay zsilipnél beengedett víz mennyiségét az a parti létesítményeket fenyegetné, ami ellen a medertől elhódított területek telepesei hevesen tiltakoznának. Így marad az örökös harc a feliszapolódás és a vízminőség romlása ellen. 

A 2018-ban az "év dunai szigetének" választott Molnár-sziget régi szelleme pedig mostanában is létezik, legfeljebb kissé elhalványult. Ma már nem az élesen elkülönülő kontraszt képezi a határvonalat, hanem az utcahálózat és a telkek eltérő formája. 

Hajótöröttek Helembán

2019. január 17-én az esztergomi Hídlap tudósított először arról, hogy a Helemba-zátonyon megfeneklett egy román zászló alatt haladó hajó. A baleset hidrológiai szempontból is érdekes, hiszen a "hajótörött" legénységnek a vízállás előrejelzések szerint hosszú távra kell berendezkedniük a lakatlan zátonyon. 

Jess a zátonyon (fotó: Szokolics György)

Lassan 10 napja van a zátonyon "Jess" nevű hajó, ennek pedig a vízállás az oka. Mondhatni a legénység és a tulajdonos szempontjából minden a lehető legrosszabbul alakult. Január 17-én Esztergom és Nagymaros között egy kisebb árhullám vonult le. A legmagasabb vízállást az esztergomi vízmércén előző nap mérték, 308 centiméterrel. Jelenleg (2019.01.27) több mint másfél méterrel van ez alatt a Duna vízszintje. Az elkövetkező héten sem várható árhullám, így az is elképzelhető, hogy meg kell várniuk a tavaszi árvizek megérkezését.

Gyorskötözőből és uszadékfából rögtönzött vízmérce (fotó: Szokolics György)

Hajós fórumokon talágatták, hogy mi okozhatta azt, hogy a hajó Bajára tartva miért tért le a hajózó útról a Duna jobbpartjának irányába. Ezt a partról lehetetlen megállapítani, hiszen a hajótest sértetlen volt, nem szivárgott belőle semmi így az országos média ingerküszöbét sem érte el az eset, melynek révén tisztábban láthattunk volna a balesettel kapcsolatban. A felélénkülő ipoly-toroki katasztrofaturizmus és a legénység partraszállása azonban néhány kérdésre választ adott. 

"Légcsavarok" (fotó: Szokolics György)

A Helemba-zátonyon megfeneklett legénység elmondása szerint műszaki hiba történt; beragadt a kormány jobb állásban és zátonyra futás előtt már nem tudták leereszteni a horgonyt (kevesebb mint 2 perccel a felakadás előtt észlelték a hibát, ez még a horgony leengedéshez is kevés). A hajó amúgy a lendületének köszönhetően majdnem átjutott a zátonyon, ezt jelzi, hogy a hajó orra a  jobb part felé lejt. Belegondolni is rossz mi lett volna, ha mindez egy nyári estén történik, amikor tele van a zátony sátorozókkal... Mindenesetre az elbeszélésüket kissé árnyalja a helyszínen hivatalból tartózkodók közlése, miszerint elsősorban emberi mulasztás állt a baleset hátterében, nem kellett volna jobbra fordulniuk. 

Keresztben (fotó: Szokolics György)

A kormány hibát azóta kijavították, csakhogy a feti okok miatt ez kevés ahhoz, hogy a hajó ismét útnak indulhasson. A hajócsavarok ugyanis jelenleg a levegőben vannak (majdnem egy méteres gödröt hoztak létre ahogy próbáltak lejutni a kavicságyról). Az előre dőlő hajó alja kissé meggörbült, ott ahol a tömege a zátonyra nehezedik.

Árvízre várva (forrás: facebook)

Szobiak elmondása szerint a legénység elmúlt tíz napja azzal telt, hogy a kapcsolatba léptek a tulajdonossal, aki tolmáccsal igyekezett motorcsónakot és ellátmányt szerezni a hajót őrző "hajótörött" legénységnek. A legénység nagy részét evakuálták, de a fedélzeten muszáj maradnia valakinek a fémgyűjtők és az értékesebb dolgokra ácsingózó "kalózok" elriasztása érdekében. Valószínűleg az elkövetkező hetekben ő lesz az aki, az egy főre jutó legtöbb oldalletöltést generálja majd a vízrajzi előrejelzés honlapoknak.

Frissítés!

2019. március 4-én a Jess elhagyhatta a Helembai-zátonyt Esztergomnál mért 296-297 centiméteres vízállásnál. Ez az érték ugyan kb. 10 centivel elmaradt a megfeneklés idején mért vízállástól, de mivel ezután ismét apadást jeleztek előre a műveletet mindenképpen végre kellett hajtani. Ez azonban nem ment egyedül, a Jess körül legyek módjára röpködő drónok felvétele szerint. 

A következő apadáskor megtekinthetjük, hogy a hajó kiszabadítása minlyen morfológiai változásokat okozott a Helemba-zátony nyugati csúcsán.

Búcsú a (ligetes) Határ-szigettől

A Határ-sziget az a sziget, amelyik sohasem volt dunai sziget, sőt a nevét is csupán egyetlen térkép őrizte meg az utókor számára. Ha mostanában keresnénk fel csak a nyomait találnák meg. Egyfelől azért, mert a part részévé vált, másfelől azért mert sűrű erdő nőtt fel rajta és a közeli partszakaszon is. 

Sziget-kavalkád Vác és Verőce között.
Előtérben a Határ-sziget, háttérben balról jobbra a Buki-, Kompkötő-, és a Szentendrei-sziget
(fotó: Szent-Tamási Mihály, Fortepan 14222)

A Fortepan 14222-es számú képe az eltűnés előtti Határ-szigetet mutatja. Jobbára már itt sem sziget, de a keskeny gerince, rajta egy ligettel még felismerhető. Valahonnan a vasúti töltésről készülhetett a kép 1955 körül, Vác és Verőce határán, vagy másképpen az egykori Pest és Nógrád vármegye határán — ezzel egy csapásra meg is magyaráztuk a nevének eredetét. Szerencsére ugyanebből az időszakból a fentrol.hu-n is található kép a Határ-szigetről. Ennek dátuma 1961 tavasza, de a növényzet magassága alapján szinte egyidőben készülhetett a fortepanos fényképpel. Ezen még a fénykép felvételének helye is látszódik; a fotós feltehetőleg a ma is ipartelepként működő létesítménytől keletre lévő kopár helyen állt. Innen jól beláthatta a Vácig a Duna völgyét, mielőtt az dél felé venné útját.

Még látható a részben vízzel borított mellékág, amely talán soha nem is volt valódi mellékág, hiszen a Határ-sziget rövid pályafutását egy parti zátonyként kezdte, amely valahol a mai Camelot étterem telkén kapcsolódott a balparthoz. Alsó és felső része szárazon volt már ezelőtt hatvan évvel is, de a mellékág nyomvonala még megtaláható az étteremtől keletre lévő erdőben. 

Határ-sziget 1961 tavaszán (fentrol.hu)

1961 tavaszán a Határ-sziget fáit könnyűszerrel meg lehet számolni, azonban aki mostanában próbálkozna ezzel igencsak gondban lenne. Aki abból indul ki, hogy a Duna partja mit sem változott az elmúlt évszázadokban nem is tévedhetne nagyobbat. Ez a buja ártéri erdő régen inkább kuriózumnak számított, a legtöbb partszakaszt gazdaságilag hasznosították. Itt a Határ-sziget mellett is remekül látszik, hogy az ártéren legeltettek, azért állnak ilyen ritkán a fák. Ezen a légifotón is legalább 21 darab birkát sikerült összeszámlálni. Ezzel szemben mostanában aki errefelé autózik vonatozik, vagy kerékpározik egy összefüggő erdőségen halad át, amely a verőcei lapályra kiérve a parton tovább folytatódik a vízműtelep felé, míg Vác irányában követi a vasutat, egy másik nyúlványa pedig összefügg a Kompkötő-sziget melletti ártéri erdővel. 

A Határ-sziget 2005-ben (idősebb fák sötéttel, fiatalabbak világos zölddel)

A Határ-sziget sorsa tipikusnak is mondható itt, a Duna mentén. Bánkódhatnánk az elveszett sziget miatt, de örülhetünk is a környezetében felnőtt ártéri erdőnek, ahol a természet viszonylag háboríthatatanul kormányozhatja önmagát. 

"Puritán lokálpatriotizmus"

A címben található kifejezést nem mi találtuk ki magunkra, hanem Böszörményi Nagy Gergely, aki a Design Terminál vezetője valamint a Brain Bar alapítója, és aki a szakmai kurátor csapat tagjaként benevezett bennünket a Highlights of Hungary szavazásra:

“A csaknem kiszáradt folyómederrel, a Margit híd középső pillérének csupasz talapzatával, az iszapból egyre-másra előbukkanó világháborús roncsokkal 2018 nyara örökre bennégett a Duna vonzáskörzetében élők emlékezetébe. Látványos környezeti változások korában élünk. Legnagyobb és legfontosabb folyónk sorsa szorosan összefügg a miénkkel, ami felértékel minden vele kapcsolatos kezdeményezést. Személyes kedvencem a Dunai Szigetek, ami tematikus blogként izgalmas képi és szöveges dokumentációval, hiánypótló kutatómunkával, kisebb rendezvényekkel enged betekintést a folyó életébe. Puritán lokálpatriotizmus.”

A blog elmúlt tíz évében talán még nem is kaptunk hasonló méltatást. A Highlights of Hungary 2013 óta 10 felkért szakemberből álló kurátori csapattal kutatja fel évről-évre Magyarország sikereit. A Dunai Szigetek blog is belekerült 54 másik projekttel 2018 leginspirálóbb történetei közé. Az 55 fős társaságban ott találjuk az idén bemutatott Ruben Brandt, a gyűjtő c. filmet, Röhrig Géza "Angyalvakond" c. verseskötetét, Bálint gazdát, az Index kéktúrás sorozatát a Kék Menetet, a Gloveye projektet, amely a vakoknak nyújtja az olvasás örömét, a Magyar férfi gyorskorcsolya olimpiai váltót, a Nemzeti Lovasakadémiát, Kovács Gyulát, aki a régi magyar gyümölcsfajták megmentésének szentelte az életét, vagy a Mathias Corvinus Collegiumot.

A kuratórium egyfelől kioszt egy szakmai díjat, egy másik díjról a nagyközönség dönt közönségszavazással. Január 28-ig lehet ránk szavazni, de mindenképpen érdemes szavazás előtt végigböngészni a jelöltek teljes listáját, mert bukkanhatunk sokkal inspirálóbb projektekre is! 

A 11*5 jelöltet ezen a linken találhatják: http://www.highlightsofhungary.hu/.

Az általunk választott képekkel szerettünk volna tisztelegni a Fortepan.hu, a Fentrol.hu és a 2018-ban az év dunai szigetének választott soroksári Molnár-sziget előtt!

Ínséges napok

2018 augusztusában Budapest alatt, sorra dőltek meg a valaha mért legkisebb vízállások. Októberben pedig ezek a nyári vízállás rekordok is megdőltek az egész magyar szakaszon. Budapesten az év második felében 73 napon keresztül volt lát(ogat)ható az Ínség-szikla. Ennek apropóján annak próbáltunk utánajárni, hogy a rendelkezésre álló vízállás-adatsorok alapján megállapítható-e bármilyen rendszeresség, trend az "ínséges napok" tekintetében? Melyik naptári napon van a legnagyobb esélyünk találkozni vele? Van-e összefüggés a szirt elnevezése és a II. világháborút követő "ínséges" időszak között?

Az Ínség-szikla 2018. október 17-én, 44 cm-es budapesti vízállásnál

Mostani bejegyzésünk rendhagyó módon két részből áll, az első inkább egy tudománytörténeti és módszertani áttekintés arról, hogy milyen szempontokat vettünk figyelembe a vízállás meghatározásánál. Aki inkább az Ínség-szikla és a dunai kisvizek összefüggéseire kíváncsi inkább nyugodtan görgessen a második részhez. 

Disclaimer: Az alábbi írás nem egy matematikai statisztika a hidrológiában tantárgy beadandó dolgozata, hanem egy érdekes kísérlet a vízállás adatokkal, hogy az Ínség-szikla kapcsán megismerkedhessünk a budapesti kisvizek trendjeivel, valamint azokkal a buktatókkal, amelyekkel az adatok feldolgozása kapcsán találkozhatunk.

Az alábbi eszmefuttatás nem csupán az Ínség-sziklára, hanem a Duna bármely pontján bármilyen vízállásra elvégezhető. Ehhez mindössze két dologra van szükség, egy tetszőlegesen kiválasztott ponthoz legközelebb eső vízmércének a kérdéses időintervallumra vonatkozó adatsorára, valamint a kitüntetett ponthoz tartozó vízállás értékre. Esetünkben ez a kiválasztott pont a magyarországi kisvizek kitüntetett pontja, az Ínség-szikla, a hozzá legközelebb eső vízmérce pedig a Budapest Vigadó téri.

• Az Ínség-szikla (~1645,3 fkm) és a Budapest Vigadó téri vízmérce (1646,5 fkm) között a távolság körülbelül 1,2 kilométer. A vízmérce 1876-2005 intervallumra eső adatsora a hydroinfo.hu honlap archívumából lekérhető, a hiányzó 2005-2018 közötti adatsor pedig adatigényléssel megszerezhető a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóságtól. 
• 2015-ben, amikor meghatároztuk az Ínség-szikla abszolút magasságát (95 méter 76 centiméter a Balti-tenger szintje fölött), sikerült megfigyelni az előbukkanáshoz tartozó vízállást is, ami kb. 92-93 centiméter volt a budapesti Vigadó téri vízmércén. 

Az Ínség-sziklát borító vízoszlop magassága 2015. augusztus 15-én 7:17 órakor
A Vigadó téren ekkor 98 centiméteres nyers vízállást jeleztek 

A bevezetőben feltett kérdések megválaszolása azonban koránt sem egyszerű, az adatsor és a vízállás meghatározását előre nem kalkulált tényezők (melyek egyúttal hidrológiai érdekességek) nehezítették:

1876 óta a Vigadó téri vízmérce 0 pontja ugyanis többször változott. A hydroinfo archívumából lekért adatsorok szerencsére tartalmazzák az adott évhez tartozó 0 pont abszolút magasságát, amely a következőképpen alakult az elmúlt 142 év során:

• 1876-1943: 95,98 m.B.f. A m.B.f. szint már csak azért is érdekes, mert csak 1960-ban tértünk át a "szocialista" alapszintre. Az addig használatos adriai alapszint ettől 67,47 centiméterrel alacsonyabban volt. Ebben az esetben valószínűleg a vízügyesek átszámolták az adriai értékeket a balti alapszintre.
• 1944-2005 (?): 94,98 m.B.f. A nullpontot a csökkenő vízállás értékek miatt 1 méterrel lejjebb szállították. Kérdőjel = 2005 utáni adat nincs (még) az archívumban.
• ?-2018: 94,97 m.B.f. Ha felkeressük a vizugy.hu honlapon a budapesti vízmércét 1 centiméterrel alacsonyabb szintet találunk a 2005. évi hydroinfósnál. Arról, hogy mikor változott a szint, nem találtam adatot. 

A probléma tisztázása érdekében a Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság számára küldött adatszolgáltatási kérelmemre a következő fénymásolt lapot küldték el:

Egy biztos, a két adatsorból csak az egyik lehet valódi, de arra a kérdésemre, hogy mégis melyik az igazi és mi okozza a különbséget már nem kaptam választ. Mivel amúgy is a hydroinfós vízállás adatokat használtam önkényesen úgy döntöttem maradok a hydroinfós nullpontok mellett, a többi pedig maradjon vízrajz-történelmi érdekesség. 

Az Ínség-szikla előbukkanásához tartozó vízállás empirikus megfigyelése ugyancsak rejt magában bizonytalanságot, de ebben az esetben 2015-2018 között minden egyes megfigyelés alkalmával ugyanazt a 92-93 centiméteres értéket sikerült megfigyelni, melyek közül önkényesen a kisebb értéket; a 92 centimétert választottam küszöbszintnek.

1. ábra. Az Ínség-szikla magasságviszonyai a Vigadó téri vízmércéhez hasonlítva.

A hydroinfón található vízállás adatsor napi egy értéket tartalmaz, amelyet reggel 7 vagy 8 órakor mértek. A 92 cm alatti napok meghatározásában segítségemre volt egy korábban, a KDDVIZIG-től kapott adatsor, amelyen többnyire napi két adat szerepelt, a jelenkor felé tartva, ill. a nagyobb árvizek esetén napi több adattal (néha óránként egy adat is előfordul). Minden olyan napot figyelembe vettem a vizsgálat során, ahol legalább egy adat alulmúlta a 92 centiméteres küszöbértéket. A vízállás adatsor számértékei mellett helyenként betűk is szerepelnek, esetünkben az "A" és a "Z" betűk lesznek fontosak. Az A betű az álló jeget jelzi, a Z pedig a zajló jeget. Néhol előfordult, hogy az A és Z mellett álló szám kisebb volt a 2018 októberét megelőző 51 cm-es (1947. nov. 6.) LKV értéknél, ez azért lehetett, mert a jeges kisvizet külön szokás választani a jégmentes kisvizektől.

Ha valaki átlagos hírolvasóként tájékozódik a Duna vízállásadatairól, az árvizes időszakban arról olvashat, hogy a klímaváltozás itt van a nyakunkon, kiárad a Duna, az árvizek egyre gyakrabban érkeznek és egyre magasabbak. Ha kisvizes időszak van arról lehet hallani minden csatornán, hogy a klímaváltozás itt van a nyakunkon, kiszárad a Duna és egyre gyakrabban lesz egyre kevesebb víz a folyóban. Nos, ez az írás a kisvizes időszakról szól, de előre le kell szögezni, hogy rémhíreket nem szeretnénk terjeszteni.

"Ínséges" napok, hónapok, évek

Az "ínséges" napok adatsorából nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket. Az adatokból csak arra lehet következtetni, hogy nőtt vagy nem nőtt az ínséges napok száma. Az nem fog kiderülni, hogy ezt a globális klímaváltozás, a folyó szabályozása, a csapadékhiány, vagy a bármely egyéb ok miatt kialakult meder fenékszint süllyedése okozná. Mivel a lefolyás körülményei a legkevésbé sem állandóak, nem lehet biztos következtetést levonni a vízhozamok, vízállások trendjére, a szélső értékeinek előfordulására. Azonban néhány részlet figyelemre méltó:

• Átlagosan 100 naponta látszik ki az Ínség-szikla. Az 1876. január 1. és 2018 december 31. között eltelt 143 év, azaz 52230 nap közül 493 olyan nap volt, amikor az Ínség-szikla kilátszódott. Ez az összes napok számához viszonyítva 0,94%. 
• Az utóbbi 16 évben többször bukkant elő az Ínség-szikla, mint az azt megelőző 127 évben. Az Ínséges napok számának eloszlása nem egyenletes; ha két (nem egyenlő) részre osztjuk az adatsort a 2003 utánra eső 16 évre 257 (52,23%), míg az azt megelőző 127 évre 236 "ínséges" nap esik (47,77%). 

Miért éppen 2003. január 1. lett az adatsor vízválasztója? Röviden azért, mert ez az időpont osztja két, nagyjából egyenlő részre az ínséges napok számát (lásd fent). Hosszabb indoklás a folytatásban: 

2. ábra. Az "ínséges" napok eloszlása a naptári év szerint (1876. január 1. -2018. december 31.)

• A 2003. évet megelőző évekre 1,8 "ínséges" nap esett átlagosan, míg ez az érték 2003-tól kezdődően évente 16 napra, azaz nyolcszorosára nőtt (15,93 nap). Az "ínséges napok" arányát a két intervallumra összehasonlítva ugyanezt a különbséget figyelhetjük meg: 1876-2002 között eltelt 46 385 nap 0,5%-án bukkant elő az Ínség-szikla, míg a 2003-2018 közötti 5843 napon ez az arány hasonlóképpen a nyolcszorosára, 4,4%-ra nőtt. 
• Egyre korábbra tolódik a naptárban az Ínség-szikla felbukkanása. Miközben az "ínséges" napok többnyire december végén ill. januárban, de legkésőbb február közepén (12-én) véget érnek, a kezdő időpontjuk folyamatosan tolódik egyre korábbi dátumra. 1953-ban december elsején bukkant ki először az Ínség-szikla, 1971-ben november 4-én, 1986-ban október 15-én, 2003-ban augusztus 12-én, mint ahogy idén, 2018-ban is már augusztusban jelentkezett 92 centiméternél alacsonyabb vízállás. 
• 1985 óta az Ínség-szikla megjelenése függetlenítette magát a Duna jegétől. 1954-ig a LKV értékek jellemzően zajló ill., álló jéghez kapcsolódtak. Az évnek ebben az időszakában a tartós fagy miatt jellemzően nincs jelentős hozzáfolyás a Dunához. 1954 után már csupán két alkalommal (1972, 1985) jegyeztek fel 92 cm alatti jeges kisvizet. 
• Manapság már minden második évben lát(ogat)ható az Ínség-szikla. Ha az időbeli eloszlást vizsgáljuk az évek tekintetében az elmúlt 143 évből összesen 35 olyan év volt, amikor kibukkant az Ínség-szikla és 108 amikor nem. Ez azt jelenti, hogy minden előbukkanásra átlagosan négy évet kellett várni (24,5%). 2003 előtt ez az érték még öt év volt (19%), 2003 óta pedig már két évet sem kell rá várni. Ha csak a 2002 óta eltelt 16 évet számítjuk meglepődve vehetjük észre, hogy ezek közül 11 bizony "ínséges" év volt (69%). 

3. ábra. Az "ínséges" napok számának megoszlása hónaponként (1876-2002, 2003-2018)

• A "legínségesebb" hónapok érdekes módon nem téliek, hanem az őszi időszakra esnek. A november hónap (125 előbukkanás) megelőzte a januárt (95), de a harmadik helyen ismét egy őszi hónap; az október (92) következik. Szorosan követi őket a december (86), majd leszakadva a szeptember (43), augusztus (32) és a február (20). Közülük az augusztus produkálta a legnagyobb növekedést:
• 2003 előtt még sohasem bukkant elő az Ínség-szikla augusztusban, 2003 után pedig már 32 napon keresztül volt látható. Ha a már említett két intervallumot hasonlítjuk össze, akkor a szélső hónapok, az augusztus és a február tekintetében tapasztaljuk a legnagyobb változást. Emellett a szeptember hónap is jelentős növekedést mutat. Februárban viszont 2003 után már csupán 2 "ínséges" nap volt a korábbi időszak 18 napjához képest.
• Egy naptári évben a legnagyobb eséllyel január 7, 8, ill. 9-én találkozhatunk az Ínség-sziklával; az elmúlt 142 év során ezeken a napokon hét évben is előbukkant. Összesen 174 (48%) olyan nap van az évben, amikor legalább egyszer előbukkant és 191 (52%) amikor nem. Február 13 és augusztus 11 között még sohasem bukkant ki a Dunából. Eddig.
• A három "legínségesebb" év 1947, 2003 és 2018 volt, amikor a rendkívül tartós kisvizek miatt az Ínség-szikla több mint két hónapon keresztül látható volt (62, 64, ill. 73 nap). E három év felelős az 1876-2018 között megfigyelt 493 ínséges nap 40 százalékáért. 
• Ezzel szemben a három leghosszabb (megszakítás nélküli) "ínséges" periódus közül kettő 2003 előttre esik. 1953/1954 telén 47 napon keresztül volt látható az Ínség-szikla, 1947-ben ettől nem sokkal elmaradva 46 napon át. Érdekes felvetés, hogy az országban tapasztalható "ínséges időszak" (padláslesöprés, TSZ-szervezés) mennyiben függhetett össze az Ínség-szikla elnevezésével. Mindenesetre a harmadik leghosszabb periódus jó két héttel rövidebb ideig, "mindössze" harminc napon át tartott 2018 őszén. 

4. ábra Az "ínséges" napok számának megoszlása évenként (1876. jan. 1. -2018. dec. 31.)

Összefoglalva a megfigyeléseinket: az "ínséges" napok egyre gyakoribbá válnak, a jövőben akár évente is fényképezkedhetünk az Ínség-sziklán. Télikabát helyett immár fürdőruhában is, hiszen ezek a napok egyre korábban érkeznek, egy adott évben. Elképzelhető, hogy a közeljövőben már júliusban is előfordulhatnak. És még igyekezni sem nagyon kell, hiszen az ínséges napok egyre tartósabban jelentkeznek, és a trendek alapján az év 365 napjából egyre több lesz az "ínséges".


Köszönet a cikk megírásában nyújtott segítségért Rácz Tibornak, Timár Gábornak és Ónodi Zsoltnak!