2019. április 18., csütörtök

Száraz és nedves évek az Égető-szigeten (2014-2018)


Az Égető-sziget Vác déli részén található, viszonylag sokat foglalkoztunk már vele a blogon, hiszen előrehaladott feltöltődése elsősorban a folyószabályozásnak köszönhető. Tavaly sikerült megbecsülni a keresztgát szintjét, ami alapvetően meghatározza a holtág sorsát. Érdemes továbbá a Égető-sziget állapotát összevetni a déli szomszédjával, a Gödi-szigettel, ahol egy hasonló magasságú keresztgátat bontott meg a jég és a lakosság összefogása. Jelenleg a két sziget küszöbszintje alig egy méterrel különbözik egymástól, ez az egy méter azonban elég ahhoz, hogy az Égető-sziget a közeljövőben teljesen eltűnjön.


A Gödi-szigethez hasonlóan utoljára 5 évvel ezelőtt láthattuk, hogy az év hány napján keresztül jelentkezett vízáramlás az Égető-sziget mellékágában. 2009 és 2014 között ez az érték jobb években 114-124 nap (31%-34%) volt, rosszabb években, mint például a 2011-es mindössze 27 nap (7,4%). Nem véletlen tehát, hogy a Vác és Budapest között kerékpározók közül alig néhányan tudnak az Égető-sziget létezéséről. Elöljáróban a többieknek érdemes pár képen bemutatni a helyszínt. Az alábbi képek 2019. április 17-én kora reggel készültek, Vácott mért 118 centiméteres vízállásnál. Ami éppen 110 centiméterrel alacsonyabb, mint a keresztgát koronaszintjének legalacsonyabb pontja.

A medret facsoportok tagolják részmedencékre.

Pionír növényzet

További apadás esetén a víz megy, a növényzet marad.

2019 tavaszán, többek között az előző év őszén tapasztalt rendkívül alacsony vízállás miatt az Égető-sziget melletti meder inkább egy rétre emlékeztet, amire kiöntött az éppen aktuális árvíz. Ennek oka a sziget felső harmadánál épült keresztgát, amelynek koronaszintje még viszonylag ép. Nagy valószínűséggel eredetileg 250 centiméterre tervezték, azonban azóta megsüllyedhetett annyira, hogy napjainkban már a 228 centiméter feletti vízállás esetén is átbukik felette a Duna.   

Ez a magasság azonban még mindig elég ahhoz, hogy a keresztgát betöltse eredeti funkcióját és a vizeket a főmederben tartsa. A vízmozgás hiánya miatt rendkívül előrehaladott a mellékág feltöltődése. Míg a Gödi-sziget esetében egyértelműen kirajzolódik a növényzettől mentes meder, addig az Égető-szigetnél nincsen olyan része a medernek, ahol ne telepedett volna meg legalább a lágyszárú növényzet. Több helyen a fásszárúak is kiirthatatlanul megtelepedtek, részmedencékre tagolva a medret. Ez pedig azzal jár, hogy a hordalék akadálytalan áramlása végképp megszűnt, a holtág eltűnése semmi mástól nem függ, mint a növényzet szukcessziójának ütemétől. Nem valószínű, hogy a helyzet drasztikusan változna a gát elbontásával, hiszen az Égető-sziget északi betorkollása már nem létezik. 

A diagramok x tengelyén az idő, az y tengelyen az adott év vízállásadatai (cm) szerepelnek. Az évek során az 50 centiméteres fő léptékű tengely maximális és minimális értékei egyaránt megváltoztak, a 2013. évi árvíz 804 cm-re emelte az LNV (=valaha mért legnagyobb vízállás) értékét, míg a 2018-as év pedig -56 cm-re csökkentette a LKV (=valaha mért legalacsonyabb vízállás) értékét. Utoljára a 2013-as évi állapotokról készült diagram, ezért az alábbaikban kiderül, hogy a 2014-2018 között eltelt öt év alatt hogyan alakult az Égető-sziget és mellékágának állapota.
A 2014. év váci vízállás adatsora

A 2015. év váci vízállás adatsora

A 2016. év váci vízállás adatsora

A 2017. év váci vízállás adatsora

A 2018. év váci vízállás adatsora

A főág felől felismerhetetlen Égető-sziget esetében talán találóbb lett volna címnek a "jobbára száraz évek" kifejezés, hiszen kisvizes időszakokban semmi víz nem marad a mederben, utat engedve a növényzet térhódításának. Minél hosszabb egy ilyen periódus annál több esélye van a magok kicsírázásának és szárba szökkenésének. Tartósabb, áramló vízállás esetén ez a folyamat lassabban vagy egyáltalán nem menne végbe. 

  • A 2014-2018 között eltelt öt évben az Égető-sziget legjobb esetben is az év (2016.) alig ötödében viselkedett valódi szigetként. A többi évben ez lecsökkent 1/7 - 1/8 -ad részre. Napokban kifejezve éves szinten 41 és 78 nap között ingadozott a "nedves napok" száma. 
  • 2014-2018 között nem volt rendkívül magas vízállás, sem pedig időben elhúzódó árvíz. Ez a kettő azt eredményezte, hogy a 228 centiméteres küszöbszintet ritkán haladta meg a folyó vízállása. Az öt éves intervallumban 357-456 cm között változott a legnagyobb vízállás, ami alig haladja meg a 2013-as nagyvíz felét. Mindeközben az alacsony vízállás minden évben a minimum környékén mozgott, 2018 kivételével, amikor megdőlt Vácott is a valaham mért legkisebb vízállás (LKV).
  • A 103 centiméteres küszöbszint különbség a Gödi-szigethez képest azt eredményezte, hogy az Égető-sziget átlagosan 30 százalékponttal kevesebbszer viselkedik valódi szigetként a déli szomszédhoz viszonyítva. 


Annak ellenére, hogy a keresztgát magassága viszonylag állandónak vehető, mindössze tíz évre visszamenőleg vannak pontos adatok a vízáramlásos napok számáról. A 228 centiméteres küszöbszintet a gödi értéknél nagyobb magabiztossággal lehetne az Égető-sziget múltbéli értékeire kiterjeszteni, de ehhez ismerni kellene legalább a gát építésének időpontját. A 2009-2018 között eltelt 10 évben a vízmozgásos (nedves) napok száma fokozatosan csökkent, bár egy ilyen rövid adatsorból nem érdemes hosszú távú következtetéseket levonni. 

Adott évben hány napon keresztül (%) volt vízmozgás az Égető-sziget mellékágában 2009-2018 között.

Jelen helyzetben az Égető-sziget gátjának meg- vagy elbontása több kárt okozna az élővilágban, mint az, ha hagyjuk lassan feliszapolódni a holtágat. A közeljövőben számítanunk kell rá, hogy a nyílt vízfelület kiterjedése tovább csökken a növényzet rovására. De az ott felnövő ártéri erdő számtalan fajnak ad majd otthont, míg a nyíltabb vizeket kedvelő fajok számára ott lesz a váci Kompkötő-sziget, vagy éppen a Gödi-sziget. 

2019. április 11., csütörtök

Hány sziget van a Dunán?


Kétségtelenül ez a legesleggyakoribb kérdés, ami a dunai szigetekkel kapcsolatban felmerül. Régóta terveztem, hogy bizonyos kritériumok alapján összeszámolom őket, de most be kell ismernem, hogy a Duna mentén található védett területeket összekapcsoló DANUBEPARKS hálózat megelőzött. 

912 sziget a Dunán (forrás: http://wildisland.danubeparks.org/#map)

Korábban már más is megelőzött, őt Ortvay Tivadarnak hívták és foglalkozását tekintve katolikus pap volt. 1878-ban a Mathematikai és Természettudományi Közlemények XV. kötetében megjelent "A magyarországi Dunaszigetek alakja és iránya, területnagysága és partmagassági viszonyai" című művében 667 szigetet számolt össze egyedül a magyar szakaszon, Dévénytől Orsováig (Ada Kaleh ekkor még nem tartozott Magyarországhoz). Hasonlóan a WILDislands kezdeményezéshez ő is  szorgalmasan kiszámolta a szigetek területét!

A DANUBEPARKS WILDislands térképes alkalmazásában ennél alig több sziget szerepel a forrástól egészen a deltáig. Ez nem véletlen, a 912 szigetet már a folyószabályozás és a részleges duzzasztás után számolták össze, amikor a szigetek legnagyobb részét már felszámolták a hajózás és az árvízvédelem érdekeire hivatkozva. Ezek a szigetek nem is szerepelnek a leltárban. Mint ahogy azok sem, amelyek a vízerőművek duzzasztó hatása miatt süllyedtek hullámsírba. Sőt érdekes módon hiányoznak a városi, ill. lakott szigetek. A leltárba vett szigetek területe összesen 138 ezer hektár, azaz 1380 négyzetkilométer. 

Szigetek manapság is képződnek a Dunán, a hordalék elsősorban a folyószabályozáshoz kapcsolható műtárgyak hatására ülepedik ki, de pl. az Ipoly torkolatnál a Duna kellős közepén is megfigyelhető dunai szigetek születése. Kiemelkedő természetvédelmi szerepük miatt sok közülük természetvédelmi oltalom alatt áll. Biztosítják az élővilág számára az akadálytalan mozgást; egy ökölógiai folyosót, ahol a lehető legkevesebb emberi hatás éri őket. A folyami zátonyok fontosak a halak ívása, a vándormadarak pihenése szempontjából, a szigeti ártéri erdők zöld szalagja pedig biztonságot nyújt számos fajnak, melyeknek a vizes élőhelyeit a folyótól távolabb már javarészt felszámolták. 

Az első sziget a Dunán, Németorszgban (forrás: http://wildisland.danubeparks.org/#map)

A leltározáson felül a szakemberek — köztük a Duna-Dráva és a Duna Ipoly Nemzeti Park munkatársai* — kategóriákba sorolták a dunai szigeteket: 

  • WILDisland: hosszú távú megőrzés a "vadsziget" kezdeményezés keretein belül. Jelenleg egyik sziget sem tartozik ebbe a kategóriába. 
  • A sziget karakter az érintetlenséget és a természetközeliséget veszi figyelembe: (A) természetes és "vad" azaz érintetlen sziget. 147 ilyet találtak az egész szakaszon, ami az összes sziget 16,1%-a. Szomorú, hogy mindössze hét esik közülük a magyar szakaszra (4,8%). Összes területük hazánkban nem éri el a 43 hektárt. (B) természközeli sziget némi emberi hatással. 238 sziget tartozik ide (26,1%). Magyarországon 52 ilyen sziget található (21,8%). (C) erősen bolygatott sziget erdőművelés, folyószabályozás, infrastrukturális beruházások révén. A legtöbb sziget sajnos ebbe a kategóriába esik (527 sziget)
  • Hidromorfológia: a Joint Danube Survey 3 felmérése alapján, 10 folyam kilométerre lebontva. (1) természetközeli meder (2) alig átalakított meder (3) közepesen átalakított meder (4) súlyosan átalakított meder (5) teljesen átalakított meder. 
  • Sziget kialakilása szerint: (A) természetes módon, áramló vízben keletkezett sziget (B) folyószabályozás, mederviszonyok bolygatása következtében létrejött sziget (C) folyószabályozási létesítményeken — pl. sarkantyú, párhuzammű — létrejött szigetek.
  • A szigetek élőhely szerkezete alapján 94 típust soroltak be hét kategóriába: zátonyok pionír társulásokkal, nyárfaültetvények puhafás ligeterdővel, túlnyomóan mezőgazdaság némi galériaerdővel, sziklás élőhely pionír társulásokkal, puha és keményfás ligeterdő, puhafás ligeterdő, nedves élőhelyek, rétek, puha- és keményfás ligeterdőkkel. 
A WILDislands kezdeményezés egyik újdonsága, hogy a leginkább természetközeli szigeteket (A) díjazni fogják egy olyan tanúsítvánnyal, amelyet a sziget tulajdonosaival egyeztetve ítélnek majd oda. Célja, hogy a Duna határokon átívelő ökológiai folyosó szerepét erősítsék, védjék valamint megőrizzék a szigetek vadon jellegét, a folyó szabad áramlását, amely végső soron a szigetképződést segíti elő. 

A Kolera-zátony adatlapja (forrás: http://wildisland.danubeparks.org/#map)

Természetes szigetek listája Magyarországon:
  1. Kolera-zátony, Vének
  2. Zsidó-sziget, Ács
  3. Helemba-sziget, Esztergom
  4. Helemba-zátony, Pilismarót
  5. Zebegényi-sziget, Zebegény
  6. Szentpéteri-sziget, Tahitótfalu
  7. A Szabadság-szigetcsoport egyik ragja, Mohács

Adathiány, avagy a duzzasztás hatása a dunai szigetekre (forrás: http://wildisland.danubeparks.org/#map)

Néhány észrevétel a végére egyelőre a magyar szakaszra koncentrálva figyelembe véve azt is, hogy ez egy remek kezdeményezés és az alábbi pontokat később is ki lehet javítani:

  • Vannak szigetek amelyek érthetetlen módon lemaradtak. Margitsziget. Óbudai-sziget, hogy a leginkább szem előtt lévőkről essen először szó. Aztán ott van a Szentendrei-sziget, ami azért mégiscsak az egyik legjelentősebb dunai sziget. Talán kizáró ok volt, hogy laknak rajta - de talán érdemes lenne számukra létrehozni egy negyedik "urbanizált sziget" kategóriát. Ebbe beleférhetne a Luppa, vagy a szentendrei Pap-sziget. A Szigetköz is egy érdekes kérdés, ahol olyan szigetek is lemaradtak, amelyet minden oldalról egy másik sziget ölel körül. Aztán ott van pl. a Babakáj-szikla az Al-Dunán, ami nem csak sziget, hanem kultúrtörténeti emlék. A címben feltett kérdésre visszatérve: ennél biztosan több sziget van a Dunán!
  • Sok sziget név nélkül, egy kóddal szerepel. Számomra ez nagyon bosszantó, mert ezek közül szinte mindnek van neve. És most nem arra gondolok, amit a Dunai Szigetek blogon mi magunk neveztünk el, hanem azokra, amelyek akármelyik vízisport térképen szerepelnek.
  • Sok olyan sziget is szerepel a térképen, amely szinte az év egészében a parthoz csatlakozik; ilyenek jellemzően a sarkantyúk alatt képződött zátonyok, amelyek idővel beerdősültek. Terepen ezeket alig lehet szigetként definiálni. Sajnos az is előfordulhat, hogy az adatbázis esetleges frissítésekor szigeteket kell majd kihúzni a listáról.
  • A szigeteket jelölő vektoros poligonok sok helyen szögletesek, elnagyoltak, ami jelentősen torzíthatja a mért területadatokat. Természetesen a szigetek kiterjedése erősen vízállásfüggő, de ha azt feltételezzük, hogy az alaptérképnek vett GoogleMaps felületet digitalizálták az eltérés még akkor is jelentős.
Ha igaz, ami a Duna-Dráva Nemzeti park honlapján megjelent beharangozóban szerepel, miszerint ez az adatbázis később akár revitalizációs munkák alapjául is szolgálhat erről a térképes alkalmazásról még sokat fogunk hallani! 

Mindenképpen dicséret illeti mindazokat, akik ezen dolgoztak. Gratulálunk és köszönjük! 

*A honlapon csak a Duna-Ipoly NP logója található, de a Duna-Dráva NP fb posztja alapján ők is részt vettek a munkában.

Honlapok:

2019. április 6., szombat

Dunai műtárgyak fotópályázat


Immár a hetedik Dunai Szigetek fotópályázat indul útjára! Ezúttal egy nehezen megfogható, de ennek ellenére a képzeletnek tág teret engedő témát választottunk! 2019-ben a dunai folyószabályozás céljából épített létesítményekre koncentrálunk; a pályázat témája idén a "dunai műtárgyak" lesz! Minden jöhet, amit ember épített a folyó megzabolázására, megismerésére, hasznosítására!

Pokol csárda, Tahitótfalu (fortepan.hu)

A 2019. évi Dunai Szigetek fotópályázat témája: 
Dunai műtárgyak.

Itt most nem a Dunából előkerülő festményekre, vagy barokk gyertyatartókra kell gondolni.
A képeken mindenképpen szerepeljen valamiféle szabályozási mű, mint például a kezdőképül választott tahitótfalui Pokol csárda kiépített terasza. Lehet a kép középpontjában keresztgát, sarkantyú, folyamkilométer tábla, kotrógép, rakpart, párhuzammű, vízmérce, kikötő, lépcső, zsilip és a többi. Az már a fényképező fantáziájára van bízva, hogy mi minden férhet bele.


Archív, fekete-fehér képekkel is szabad nevezni, de ilyen csak egy kép legyen a maximum a nevezésenként beküldhető legfeljebb háromból. A photoshop használatát nem tudom és nem is akarom megtiltani. Se eddig beküldött, máshol megjelent képet, se más munkáját, se montázst (több képet egybe szerkesztve) ne küldjenek be. Rossz minőségű és telefonnal készített képet sem érdemes beküldeni, mert igencsak silányul mutatnak majd a többi között. Az utóbbi évek rossz tapasztalata miatt csak olyan képet fogadok el, amelynek van címe. Az már mindegy, hogy a cím a DSC00001, vagy valami komolyabb szöveg, de feltétel, hogy valamit találjunk ki. Nem árt ha van hozzá leírás is, hol és mikor készült a kép.



A díjazás:



1. helyezés: 1 db 1 éves Földgömb magazin előfizetés

2. helyezés: 1 db 1 éves Élet és Tudomány előfizetés

3. helyezés: Janata Károly-Selmeczi Kovács Ádám: A Duna-Ipoly Nemzeti park c. könyve 

4. közönségdíj: Patrick Leigh Fermor: Erdők s vizek közt c. könyve



Pályázat zárul: 2019. május 11. (szombat) dél
Szavazni ezután egy hétig lehet, május 18-én délig.
Eredményhirdetés: május 19-én, vasárnap.

A szavazás menete: az eddigi fotópályázatokon már működött az az elv, miszerint aki veszi a fáradságot és beküld legalább egy képet, az szavazhat a többiek munkájára. A szavazatot május 11. után, emailban fogom kérni. Ez elsősorban azért van így, hogy fényképezésre ösztönözzük az olvasókat, másrészt pedig azért, nehogy a legtöbb "ismerőssel" rendelkező fényképész nyerjen (arra ott van a közönségszavazás). Ugyancsak fontos szabály (az elmúlt években megfigyelt szavazati hajlandóság miatt), hogy csak olyasvalaki képe nyerhet, aki maga is vette a fáradságot, hogy szavazzon. A beérkező képeket folyamatosan fogom feltölteni a Dunai Szigetek facebook oldalára és ide a blogra is, ahol már mindenki szavazhat a leendő közönségdíjas fényképre. Szóval érdemes igyekezni a beküldéssel, aki a közönségdíjra pályázik!

A facebookon létrehozunk egy albumot, ahol egy "like" egy pontot ér, egy megosztás pedig hármat. Akinek nincs facebookja, az a fotópályázat aloldalán saját névvel kommentben szavazhat, ezek mindegyike ugyanúgy 1 pontot fog érni. Amennyiben a fotósok körében megtartott szavazáson szavazategyenlőség alakulna ki, akkor a közönség véleményét vesszük figyelembe a végső sorrendnél.


A fényképeket kizárólag az alábbi címre lehet beküldeni (nem a facebookon!!!) és ugyanitt, vagy a facebook oldalunkon lehet érdeklődni, ha valami kérdés merülne fel a fotópályázattal kapcsolatban:

dunaiszigetek@gmail.com

Mindenkinek kellemes tavaszi fényképezést kívánok!


Szávoszt-Vass Dániel

2019. március 30., szombat

Száraz és nedves évek a Gödi-szigeten (2014-2018)


Ahogy közeledik a jó idő és a nyár úgy lesz Gödön egyre kardinálisabb kérdés: át lehet-e menni a szigetre? A Dunai Szigetek helyi olvasói ezt a karosszékből is tudják, mindenki más kénytelen lemenni a Gödi-sziget északi csúcsához és megnézni a saját szemével. Ezt a karosszékből is elérhető tudást arra is fel lehet használni, hogy megmondjuk, az év hány napján nem lehetett száraz lábbal átkelni a Gödi-szigetre?

A láthatatlan Gödi-sziget az északi küszöb felől (2018. október 15.)

Utoljára öt évvel ezelőtt számoltuk ki, hogy a Gödi-sziget egy adott évben hány napon keresztül viselkedik valódi szigetként. Ezt a mérést tulajdonképpen minden dunai szigetre el lehet végezni, ahol ismert a mellékág küszöbszintjének magassága, ami lehet abszolút (tengerszint feletti magasság) és lehet relatív érték (adott vízmércén mért vízállás) is. Gödön legelőször 2007-ben sikerült lemérni a sziget küszöbszintjét, akkor az 125 centiméter (98,86 m.B.f.) volt a váci vízmérce szerint. Amennyiben a Vácott mért vízállás nem éri el ezt a szintet, száraz lábbal is át lehet menni, ha e fölött van a Gödi-sziget valódi szigetként viselkedik. 

Amennyiben egy sziget esetében sikerül megállapítani a küszöbszintet és megoldható az érték rendszeres monitorozása a vízügyi igazgatóságoknál rendelkezésre álló vízállásadatok segítségével diagramon ábrázolható a szigetek állapota. De miért fontos ez? A küszöbszint helyzete meghatározza a mellékágba jutó víz mennyiségét, az elárasztás időtartamát. Ez hatással van a meder hordalékviszonyára, ami befolyásolja a növényzetborítást. A növényzetborítás pedig visszahat a hordalékviszonyokra, ami befolyásolja a küszöbszint magasságát. Röviden: ha a köszöbszint magassága emelkedik, a mellékág feltöltődik, ha csökken, akkor mélyül(het) a mellékág. 

A diagramok x tengelyén az idő, az y tengelyen az adott év vízállásadatai (cm) szerepelnek. Az évek során az 50 centiméteres fő léptékű tengely maximális és minimális értékei egyaránt megváltoztak, a 2013. évi árvíz 804 cm-re emelte az LNV (=valaha mért legnagyobb vízállás) értékét, míg a 2018-as év pedig -56 cm-re csökkentette a LKV (=valaha mért legalacsonyabb vízállás) értékét. Utoljára a 2013-as évi állapotokról készült diagram, ezért az alábbaikban kiderül, hogy a 2014-2018 között eltelt öt év alatt hogyan alakult a Gödi-sziget és mellékágának állapota.  

A 2014. év váci vízállás adatsora

A 2015. év váci vízállás adatsora

A 2016. év váci vízállás adatsora

A 2017. év váci vízállás adatsora

A 2018. év váci vízállás adatsora

A legfontosabb megállapítások a 2014-2018-as évek adatsorából (lásd alábbi táblázat):
  • A Gödi-sziget 2 évben (2016, 2017) többnyire sziget volt, három évben azonban (2014, 2015, 2018) többnyire át lehetett rá kelni száraz lábbal. 
  • 2016-ban és 2017-ben mindössze 1 ill. 2 nappal volt több "nedves", mint "száraz" nap a mellékágban, miközben 2015-ben 223 napon keresztül volt száraz a Gödi-sziget északi csúcsa.
  • Jellemzően márciustól júliusig nem lehet száraz lábbal átkelni a Gödi-szigetre, de 2014-ben előállt az az érdekes helyzet, hogy az őszi időszakra tevődött át a magasabb vízállás.
  • Igazán nagy árvíz nem volt, a legnagyobb vízállás mindössze 456 cm volt, ami a LNV 804 centiméteres vízállásához képest még az I. készültségi szintet sem érte el.
  • Miközben a maximumok elmaradtak, a valaha mért legkisebb vízállás rekordja megdőlt 2018-ban, de az azt megelőző három évben is alig maradt el tőle.
  • A vízjáték (maximumból kivont minimum vízállásérték) nem érte el egyik évben sem az öt métert.



Mivel a megfigyelések mindössze 13 évre mennek vissza, a trendből (lásd alábbi ábra) nem érdemes messzemenő következtetést levonni. A két szélső érték ezidáig a "száraz" 2011-es év (120 nap) valamint a "nedves" 2010-es év (240 nap) volt. Előreláthatóan egy évben 179 napon keresztül számolhatunk vízmozgással, miközben 186 napon keresztül holtágként funkcionál a mellékág. 

Adott évben hány napon keresztül (%) volt vízmozgás a Gödi-sziget mellékágában 2006-2018 között.

A Gödre számított értékeket érdemes összevetni más szigetekével, éppen ezért a következő a dél-váci Égető-sziget lesz, ahol a masszív keresztgát szintje miatt a mellékág jóval előrehaladottabb feltöltődés állapotában van. 

2019. március 24., vasárnap

A soroksári "Inselbaum"


2018. március 16-án, a Molnár-szigeti sétán hívták fel a figyelmemet Soroksár egykori "Moszkva téri órájára", az Inselbaumra. A párhuzam nem véletlen, Soroksáron a komp és a molnár-szigeti híd között álló nyárfánál találkozott a munkaerőpiaci kereslet és kínálat, azaz ennél a fánál gyülekeztek a helyi napszámosok és munkanélküliek abban a reményben, hogy valaki felfogadja őket. A fa ugyan ma már nincsen meg, de emlékét a helybélieken kívül egy német nyelvű polka is őrzi. 

Az Inselbaum hűlt helye a Molnár-szigeten

A soroksári Molnár-sziget a Soroksári-Dunaág legkeletibb pontján található, 2018-ban ez a sziget nyerte az "Év dunai szigete" szavazást. Mivel a Tassnál felduzzasztott kisebbik Dunaág északi részén található, itt még meglehetősen keskeny a meder, melyben a víz is viszonylag lassan hömpölyög. A náddal, sással övezett part nem egy tipikus dunai táj, ellenben viszonylag tipikus a Soroksári-Duna mentén. A gubacsi zárás elkészülte után a folyóág felső részéből hirtelen eltűnt a víz, a szigetek szárazra kerültek és majdnem ez lett a sorsa a Molnár-szigetnek is. Mellékága folyamatosan iszapolódik fel és várható, hogy kotrás nélkül egy emberöltőn belül benövik a vízinövények. 

Nehéz ma elképzelni, hogy régen ebben a mellékágban még hajómalmok tucatjai teleltek. 

A hajómalmokkal övezett Tündérligeti híd a Molnár-szigetre (1910 körül)

„Molnár-szigeten állt egy nagy fa, a „Munkanélküliek fájá”-nak hívták. Apám legénykorában hölgyeket fényképezett alatta üveglemezre. Az Inselbaum még egyszer szerepet kapott a családunk életében. A háború után nem tudtunk visszaköltözni a házunkba, mert nem volt fedele. Kiss Ádám, kovácsnál laktunk, tüzelőnk nem volt. Apám ezért kölcsönkérte a kovács kétkerekű kocsiját, lementünk a Molnár-szigetre és apám kivágta a munkanélküliek fájának gyökerét, már csak az volt meg.”
(Interjú Kustvall (Schwab) Angélával) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa: Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 154. oldal 

A munkanélküliek fáját Soroksáron nem véletlenül nevezték Inselbaum-nak. Egyrészt azért, mert a Molnár-szigeten állt, másrészt azért, mert Soroksáron élt a történelmi Magyarország egyik legnagyobb sváb közössége. 1891-ben 12 ezer fős lakosságából több mint 7 ezer vallotta magát svábnak. A "sváb" elnevezés Soroksár esetében megtévesztő lehet, mert a helyi német anyanyelvűek közül nem mindenki volt sváb. "Schorokschar" benépesülése idejében élesen elvált egymástól a Németország különféle területeiről toborzott frank és a sváb lakosság, hogy még egymás között sem házasodtak azon kívül, hogy egymás utcáiba sem költözhettek. Ez az ellentét azonban feloldódott, ma már senki nem beszél frankokról ha a soroksári németekről esik szó. 


Talán az Inselbaum (auf der Müllerinsel), azaz a "szigeti fa" funkciója kapcsolódott egykor a molnár mesterséghez. Elhelyezkedése (47.398221, 19.109614) első ránézésre periférikusnak tűnhet, A második világháború alatt eltűnt fa a Molnár-sziget déli csúcsánál állt, ott, ahol a Meder utcába torkollik a sziget "gerincútja" a Molnár utca. Mai fejjel szinte elképzelhetetlen, hogy mi vonzhatta éppen ide a helyi munkanélkülieket. Talán régebben éppen a hajómalmok, hiszen a téli karbantartásukhoz szükség volt munkáskezekre. Másrészt éppen itt megy át a komp Csepelre, és a Molnár utca mentén is százával álltak a soroksáriak nadrégszíjparcellái, ahol gyümölcsszedéshez, metszéshez, szőlőkötözéshez el lehetett hívni az Inselbaum környékén téblábolókat. Aztán nem feledkezhetünk meg a közeli Tündérliget vendéglőről, ami ugyancsak mágnesként vonzhatta a ráérős helyieket.

A munkanélküliek egykori nyárfájáról szerencsére korabeli leírások és fényképek is fennmaradtak:


„Nyáron, a hétvégeken kiruccantunk szüleimmel a Kis-Duna-ág partjára, vagy a Molnár-szigetre, ahol Soroksár lakossága trombitált, táncolt, vagy kártyázott, míg be nem esteledett. A hét fáradalmait, gondjait felejtették ott el, miközben harsányan énekelték a “Auf der Insel steht ein Baum”-ot, ami fonétikusan úgy hangzott, mint “auf t´inzl stét á pám...”! A Fekete Szádi Duna-parti lugasában, egy öreg tangóharmonikás húzta a pattogó sváb polkákat, erre ropta a nép a táncot és ízesen kanalazta a frissen főzött halászlét. Oldalt, egy forrás mélyedésében tartották az éppen fogott tükörpontyokat”

(Interjú Lux Antallal) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 173. oldal 


„A Duna nevelt, sokszor ott evett minket a fene. Csónak, hajó, minden volt. Fürödtünk, halat fogtunk, és meg is ettük. Sokat jártunk a Tálingra is. A vasúti hídnál volt egy kis duzzasztott rész. Ott lehetett fejest is ugrani. Mindig szoktam cukkolni a[z Ott] Sebőt, hogy ő a nagy Táling-kutató, és mindig ment horgászni is oda, de ő nem mert leugrani a hídról. Én igen. Ugrottam is sokat. A duzzasztás után ott tisztították a kocsikat, a lovakat is. Ha kiszáradtak kocsikerekek, ott álltak egy ideig és várak, míg megdagadt. A Sörösnél, és itt a Bakallár-háznál is volt ilyen lóúsztató. Itt az utcán ment le a csorda a Szigetre. Tele volt a Sziget legelő tehenekkel. Soha nem volt nagy fű, meg gaz. Gyerekkoromban az Ins’lbaum már nem volt meg, de azt láttam, amikor ott fociztunk a Tündérliget után a Festékgyár pályáján, hogy mindig volt egy pár öreg sváb, akik ott beszélgettek és kártyáztak. Olyan okosak voltak a semmittevésben, hogy nem igaz! Az Ins’lbaum is ilyen lehetett. A szigetnek azon a részén, ahogy megyünk a komphoz, mély volt a talaj, a talajvíz töltötte fel. Nyáron a nagy melegben sok idős asszony, de férfiak is oda mentek fürdeni, mintha gyógyvíz lenne. Csak ugye hálóingben voltak. Aztán betondarabokkal töltötték fel azt a részt. Hajóval hozták a sittet. Sokan fürödtek a patak torkolatánál is, ahogy a patak hozta a homokos hordalékát és szétterítette. Sekély volt ott is a víz, könnyen fel tudott melegedni. Lőrincről, Kispestről is jártak oda, még az ötvenes évek elején is.”

(Interjú Váradi Weimper Péterrel) - Pfiszter Tamás – Várnai Zsuzsa Befogadás Otthonra találás Továbbadás, 2017. 348-349. oldal 

Soroksáron a helyiek emlékezetében a mai napig élénken él a fa emléke. A hagyomány őrzésében segíthetett a fáról szóló polka is, amely annak idején hanglemezen is megjelent, sőt számtalan verzióban hallgatható a youtube-on is. A Molnár-szigeten a dal szövegét immár kőbe is vésték. Hol máshol mint az újraültetett fácska mellett, a tündérligeti parkban. 

"A "Szigeten" áll egy fa, 
a dologtalanok fája.
Akinek nem volt munkája,
Oda ment, a szigetre, fa alá.

Reggeltől, délen át, egész estig.
Egész nap semmit se' csináltak.
Egy pakli kártyával a kezükben.
De senkinek sincs semmi köze hozzá."


Köszönet a tippért Pfiszter Tamásnak! 
Ha valakinek van további képe az "Inselbaumról" kérjük küldje el a blog email címére!

2019. március 15., péntek

Visszakerült az 1838-as árvíztábla a Tavaszmező utcába!


Hacsak az ember nem rendszeres olvasója a józsefváros.hu honlapnak valószínűleg sohasem tudja meg, hogy már két éve annak, hogy Hidegh Sándor kezdeményezésére a józsefvárosi önkormányzat lemásolta a Duna Múzeumban található 1838-as árvíztáblát és ünnepélyesen visszahelyezte a lebontott épület helyén felhúzott kollégium falára. Szerencsére szemfüles olvasónk, Ádám kiszúrta ezt a régi cikket, a Dunai Szigetek blog pedig megkereste az embert, akinek ezt a régi-új táblát köszönhetjük!

Az árvíztábla visszahelyezése 2017.03.22-én (forrás)

1979-ben még megvolt a Tavaszmező utcai tábla az eredeti épület falán, amikor Rajna György leltárt készített a budapesti árvíztáblákról. 51-es sorszámmal szerepel a "meglévő árvíztáblák" felsorolásban. Aztán a szokásos történet szerint az épületet elbontották, sok más hozzá hasonló korú józsefvárosi társával együtt. Bontás után a szerencsére nem kallódott el a német feliratú árvíztábla, hanem ismeretlen úton Esztergomba került, a Duna Múzeumba. És itt van ma is. De akkor mi került vissza a Tavaszmező utca 7-es szám falára?


Hidegh Sándornak közel négy évébe került, mígnem a józsefvárosi önkormányzat hosszas unszolás után elvállalta, hogy másolatot készíttet róla és visszahelyezi a közben felépült kollégium falára. 2017. március 22-én kis ünnepség keretén belül Sántha Péterné alpolgármester avatta fel az árvíztáblát, amelyen a német nyelvű felirat hirdeti, hogy 181 éve milyen magasan tetőzött a jeges árvíz. De vajon a visszahelyezésnél figyelembe vették-e azt a szintet, amelyet a kibontott táblába vésett ujj hirdetett?


A választ nem tudjuk, de valószínűleg nem. A Rajna György-féle dolgozat szerint a VIII. kerület Tavaszmező utca 7. szám alatti egykori ház falán lévő árvíztábla 100 centiméterrel volt az utcaszint felett, mérete 35x27 cm volt. A felsorolásban több helyen szerepel az abszolút (tengerszint feletti) magasság, de ebben az esetben ez hiányzik. Természetesen a visszahelyezett árvíztábla vonalának is van abszolút magassága, de azt nem tudjuk, hogy ez valóban tükrözi-e az 1838-ban márciusi árvíz tetőzési szintjét — hiszen az eredeti helyzetéről ismert fénykép sem maradt fenn (ha valakinek mégis van, akkor kérem küldje el!).


A helyszínen úgy tűnt, hogy a kőműves minél kevesebb téglát szeretett volna átvágni, ezért úgy intézte, hogy a méretre szabottnak tűnő árvíztábla éppen beférjen két sor tégla közé. A bal oldala ugyancsak illeszkedik a mintázathoz, igaz a bal oldalon kissé le kellett vágni belőlük. 

Az eredmény egy alig észrevehető tábla, amely színe miatt is illeszkedik a környezetébe, de talán nem is baj, hogy ennyire észrevehetetlen. Ha lemérjük az arannyal kihúzott vonal magasságát megkapjuk ugyanazt az egy méteres relatív magasságot, amiről Rajna György is írt. Csakhogy ez egy relatív magasság és egyáltalán nem valószínű, hogy 1979-ben is ugyanez a térkő borította a Tavaszmező utcai járdát. 

2019. március 12-én a közelben élő Hidegh Sándorral meglátogattuk a táblát az új helyén. Elmondása szerint a mostani tábla alacsonyabban van a régebbinél, és eredetileg jóval távolabb volt a Tavaszmező utca 5-ös háztól. Az utca páratlan számú házsoráról és az árvíztábláról sajnos nem maradt fenn fénykép, de emlékei szerint a kollégium helyén egykor két ház volt, az egyikükben egy kocsma és kerthelyiség is helyet kapott. Mindkettő 1838 után épülhetett már feltöltött területen, hiszen az esztergomi Duna Múzeum felirata szerint a jeges árvíz következtében az utca összes háza romba dőlt. 

Az eredeti tábla a Duna Múzeumban

A Duna Múzeumban található még egy 1838-as árvíztábla, amelyet egy még mindig meglévő épületre lehetne visszahelyezni. Magyarország, de szerintem Európa egyetlen héber nyelvű árvíztáblájáról van szó, mely az Óbudai zsinagóga falán állított emléket az Óbudát is elpusztító jeges árvíznek. Reméljük ez a tábla is egy Hidegh Sándoréhoz hasonló lelkes kezdeményezés révén a Tavaszmező utcai "sorsára" jut!

Köszönjük Hidegh Sándornak, hogy segített visszatenni egy már eltűntként számon tartott árvíztáblát!

Irodalom:

2019. március 6., szerda

Pillantás a Ferenc József híd roncsaira


2018. október 24-én reggel jelent meg az Indexen a hír; egy olvasójuk lefényképezett valamit a Szabadság híd budai hídfőjénél, amiről azt gondolta, hogy az a Dunába robbantott Ferenc József híd maradványa lehet. Jól gondolta, valóban azok a roncsok bukkantak elő a 2018 őszi rendkívül alacsony vízállás idején. Egy hónapon belül újabb felvétel készült a roncsokról, de ezúttal nem telefon, hanem szonár "fényképezte" le a híd melletti folyómedret és jóval tovább  is tartott míg ráakadtam. 

A Ferenc József híd roncsai (ábra: NORBIT)

A Ferenc József híd Budapest harmadik közúti hídja volt, amikor 1896-ban, a millennium évében átadták. Még egy fél évszázad sem adatott meg számára; 1945. január 16-án Budapest ostroma idején a folyóba roskadt. A közvélekedés szerint a visszavonuló németek robbantották fel, azonban Ungváry Krisztián Budapest ostroma c. könyvében a német hadijelentések alapján azt sem zárja ki, hogy az oroszok bombázták le, ugyanis ekkor még Pesten zajlottak a harcok és a szovjeteknek érdekében állt, hogy a németek és magyarok visszavonulását meghiúsítsák. A középső hídnyílást szinte teljes egészében elnyelte a folyó, emellett a parti nyílások — különösen a budai oldalon lévő — is károsodtak. A háború még tartott, amikor a szovjetek pontonhidat építettek a romokra, amelyet nem sokkal később az 1946. januári jégzajlás tett tönkre. 


Az újjáépítés viszonylag gyorsan megtörtént; 1946. augusztus 20-án adták át az új, zöldről szürkére színezett, Ferenc Józsefről Szabadságra átnevezett hidat. A középső hídnyílás részei közül a pesti oldalhoz közelebb lévő részt kiemelték, miközben a budai oldal szerkezete mind a mai napig a mélyben alussza álmát, ugyanis nem akadályozza a hajózást. A hajósokon kívül a Dunával foglalkozó szakemberek is számon tartották a mederformává vált roncsot. 2003-ban Tóth Tamás doktorijában szerepelt egy ábra, amely a Szabadság-híd környezetének egycsatornás szeizmikus felmérését ábrázolta (lásd alábbi képet). Ezen élesen elüt a környezetétől egy négyzet alakú kiemelkedés; a hídroncs. Tőle folyásirányban lefelé már nem roncsok, hanem természetes, igencsak meredek kőzetkibúvásokat látunk. Ez a budai hídfő melletti és alatti változatos morfológia a laikusok számára jobbára ismeretlen volt.

Egycsatornás szeizmikus mérés alapján készített mederfenék morfológia a Gellért-hegytől közvetlenül délkeletre eső Duna-szakaszon (Tóth T. 2003.)

Már Tóth Tamás is leírta, hogy a roncs egy részét betemette a folyami üledék. Sekélyebb helyzetben lévő részei azonban rendkívül alacsony vízállás esetén szabad szemmel is láthatóvá válnak. Ezt történt 2018. október 24-én, amikor a híd maradványai hirtelen a hazai média figyelmét is felkeltették. Ezek után nem lehetett véletlen, hogy egyesek még a Millennium Falcon roncsait is ide képzelték. Az október 25-én mért budapesti rekordalacsony vízállás (33 cm) idején lehetett róla a legjobb felvételeket készíteni. Fényképezőgéppel. Ugyanis más eszközökkel árvíz idején is lehet "látni" a roncsot.

Roncsok a mélyben Fotó: Mervai Márk

2018. november 16-án (Budapesten mért 62 cm-es vízállásnál) a NORBIT nevű norvég cég budapesti irodája egy munkatársaknak és partnereknek szánt oktatás során felmérték a Szabadság híd közvetlen környezetét. A mérés során egy motoros gumicsónakra szerelt iWBMSh STX Bathymetric típusú aktív szonárt használtak. 

Az eszköz működése során hangot bocsát ki, amely visszaverődik a mederben található tárgyakról és magáról a mederfenékről is. A visszhang alapján méri a reflektív tárgy távolságát és alakját. Ezáltal jól használható zavarosabb vizekben is, ahol a látótávolság alig néhány deciméterre csökken. Felhasználási területe sokféle lehet:
  • Víz alatti építkezés (olajfúrótorony, kábelek tengerfenékre fektetése, stb.)
  • Olajszivárgás detektálása
  • Halfarmok figyelése (főleg Norvégiára jellemző)
  • Hadászati célok, kikötők biztosítása (ellenséges búvárok detektálása, csempészet megakadályozása)
  • Ütközéselkerülés
  • Második világháborús bombák keresése
A cég honlapján megtalált képeket a NORBIT szíves engedélyével közöljük. További képek a honlapjukon találhatók!

A felmérés által érintett terület kiterjedése (ábra: NORBIT)

A szonár által megrajzolt mederfenék legérdekesebb része a Szabadság-híd budai hídfője mellett rajzolódik ki. Itt a hideg-meleg színátmenettel jelzett mélységadatok nagyon részletesen ábrázolják a híd roncsait, amelyen a síkabb felszínek jelölhetik az üledékfelhalmozódást. A maradványok követik a meder lejtését a folyó közepe felé. Mivel a szonár magát a pillért nem mérhette fel ez feketével jelenik meg. A roncs feletti pozitív formák feltehetően már a Gellért-hegy Duna alatti szirtjei lehetnek. 

A budai pillér előterében látható hídroncs (ábra: NORBIT)

2018. novemberében a vízállás még mindig nem tette lehetővé, hogy a kb. 40 cm merülésű szonár a parthoz közelebb eső részeket is felmérje. Magasabb vízállás esetén talán még az felmért területtől északnyugatra található Ínség-szikla alakja is kirajzolódhatna. Talán egy következő mérés során erre is sor kerülhet! Persze számtalan más érdekes területet is tudnánk ajánlani ezen kívül!

2019. február 28., csütörtök

Dunai sziklák Münchenben


München nem az a kifejezetten dunaparti város. A bajor városban azonban található egy templom, melynek bejárata egy dunai tájat idéz meg. A Sendlinger Straße 32. szám alatt álló, sok szempontból rendkívüli Nepomuki Szent János templom kapujának két oldalán álló sziklák legendája egy dunai hajótragédiának állítanak emléket.  


A müncheni Asamkirche eredetileg egy magánkáponának épült két testvér, Egid Quirin Asam és Cosmas Damian Asam jóvoltából. A testvérpár a saját házuk szomszédságában építette fel a templom méretű kápolnát, amely illeszkedik a Sedlinger straße házsoraiba. Cosmas festőként és szobrászként, Egid pedig építészként kereste kenyerét, ezért az egész templom az ő kezük munkáját dicséri. Olyannyira együtt éltek a templommal, hogy ezt a helyet választották sírhelyüknek, sőt állítólag a hálószobájukból nyíló ablakon konkrétan az oltárra láttak rá. A templom védőszentjéül az építés megkezdése előtt az alig négy éve szentté avatott Nepomuki Szent Jánost választották. Hogy miért? A legenda szerint egy csodával határosan túlélt dunai hajóbaleset miatt.

Kelheim sziklái (forrás)

Weltenburg bencés apátsága és Kelheim között a Frank-Jura középhegység mészkő sziklái 80 méter magas falként tornyosulnak az összeszűkülő Duna fölé. A szurdok természeti jelentőségét mi sem emeli ki jobban, minthogy 1840 (!) óta áll természetvédelmi oltalom alatt; újabban Natura 2000-es terület és geotóp is egyben, ami azt jelenti, hogy a környék geológiai értékei (barlangok, szirtek, sziklafalak) is védelmet élveznek. A védett terület 5,5 km hosszúságban kíséri a folyót, teljes kiterjedése 580 hektár. A folyót övező szirtek a késő jurában, sekély tengerben ülepedtek le mintegy 150 millió éve, ami megmagyarázza a kőzetben rejtőző számtalan fosszíliát. A Duna mélysége ezen a szakaszon helyenként a 20 métert is elérheti!

A fivérek a legenda szerint hajójukkal éppen ezen az áttörésen haladtak keresztül. Szobrokat és építőköveket szállítottak a Kelheim és Weltenburg között, amikor vihar csapott le rájuk és a zátonyos-örvényes szakaszon már-már úgy tűnt, hogy odavesznek. A legnagyobb veszedelemben Nepomuki Szent Jánoshoz, a vízenjárók és bajbajutottak védőszentjéhez imádkoztak és ígéretet tettek, ha megmenekülnek hálából egy templomot emelnek.

Nepomuki Szent János szobra a Weltenburgi szurdokban, a Dunáról fényképezve (wikipédia)

Már a kezdőképen lelőttük a poént; végül mindketten megmenekültek és 1733-ban le is tették a templom alapkövét. Az építkezés 1746-ra fejeződött be. A bejárat két oldalán látható sziklák a kelheimi szurdokot szimbolizálják, amely között a Duna folyik a templom ajtaján keresztül. Természetesen a sziklák jelképezhetik Szent Pétert is, a sziklát, akire Jézus az egyházat építette fel. A rendkívül gazdagon díszített rokokó templom védőszentje pedig a Duna mentén olyannyira népszerű Nepomuki Szent János lett, akinek az élettörténetét a templom faragott kapuján végigkövethetjük még mielőtt a templomba lépnénk. 


Az Asam-testvérek ezt a templomot egyfajta portfóliónak, vagy katalógusnak is használhatták, ahol a megrendelőknek be tudták mutatni a tudásukat, anélkül, hogy a saját házukat el kelljen hagyniuk. Hogy mennyi igaz a legendából mindenki döntse el maga, mindenesetre a sekélynek tűnő, valójában nagyon is mély folyó néhány kilométer hosszú áttörése mentén magasodó sziklafalak sehol sem kínálnak kikötésre alkalmas helyet a világ legöregebb apátsági sörfőzdéje (Weltenburg) és a Duna-Rajna-Majna csatorna torkolata között. 


Az Asamkirche legendája megidézheti számunkra a Duna-partot Münchenben, az Isar-menti Athénban. 
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...