Luczenbacher ligatúra

 ♇ 

A Bőszobi-patak torkolata 1928-ban. Fortepan 190221 / Zagyva Tiborné

Itt vagyunk hát újra. Földrajz-filózófiai kérdéssel fejeztük be a Népszabadság szigetképződési elméletéből eredő előző írásunkat Zebegényből, hogyan nevezzünk el egy olyan eltűnt dunai szigetet, amit életében senkinek nem jutott eszébe elnevezni és így utólag sem tarthat közérdeklődésre számot, és nem is tűnik a legeslegfontosabb kérdésnek a Duna szempontjából. Patak-sziget, Folyamkilométer-sziget, Téglagyár-sziget, netán Településrésznév-sziget? És mi köze mindennek a Szob-Zebegény dunai határon összekotort, töredékes Luczenbacher Pál ligatúrához? 

Az Újvölgyi-sziget csúcsán 1947-ben. Fortepan 204282 / Somlói Miklós dr.

A második nekifutás apropóját három dolog ihlette, egy kisebb dunai árhullám közepette elvégzett terepbejárás, egy zebegényi helytörténeti munka az 1928-ban felparcellázott szobi Újvölgyről és a Fortepan, ahol mindenről előkerül valami tökéletes illusztráció előbb-utóbb. 2025. augusztus 2-án, Nagymarosnál mért 221 centiméteres vízállásnál. Ez a vízszint pont elég ahhoz, hogy a part eltűnjön és a galériaerdő legszélső fái is vízben álljanak. Ez a vízszint viszont nem elég ahhoz, hogy a keresett kicsiny és fiatal szigetet újra körülrajzolja, valahogy úgy, ahogy az előző cikkben szereplő légifelvételek mutatták, vagy az alábbi, egyedüli, térképlap, valamikor az 1960-as évekből, amelyen sajnos semmiféle névanyag nem található róla. De valószínűleg az az igazság, hogy már nincs olyan vízállás, ami körülölelné ezt a szigetet.

Röviden összefoglalva az előző rész tartalmát, egy 1984-es Népszabadság cikk írója szerint a Zebegényi-sziget kialakulását egy Malom-hegyi bánya megnyitásának, így a Bőszobi-patak megnövekedett hordalékszállításának köszönheti. Ez a leírás elsőre elég hajmeresztőnek tűnt, de az lett a vége, hogy felbukkant egy eddig ismeretlen dunai-sziget, ami valóban a Bőszobi-patak hordalékából épülhetett fel. Egyre több részlet világosodott meg, különösen a cikk megírása utáni helyszíni bejárás során. Ugyanis az árhullám által ostromolt ártéri erdőben nem mészkődarabok hevernek, amit a Népszabadság cikk alapján lehetett volna remélni, hanem a szokásos dunai agyag-iszap-kavics sorozat alkotta a(z öntés)talajtakaró helyén frissen összetúrt építési törmelékhalmok emelkedtek. 

(Mint kiderült, ezek a törmelékhalmok illeszkednek a Dunakanyarban 2025-ben egyre több helyen megfigyelhető szomorú folyamatba, Zebegényben, csakúgy mint Kisoroszinál vagy a nagymarosi parton a helyiek megkérdezése nélkül próbálják kiszolgálni a hajós és vendéglátós lobbi tevékenységét. Előbbi két helyen hajóstéget építenek, Zebegényben pedig lakóhajót szeretne a polgármester a régi pataktorkolatba telepíteni erőteljes civil tiltakozás ellenére. Ennek érdekében "tisztították meg" a partot munkagépekkel.)

Kikotort téglagyári múlt

Mivel a kikotort sittet nem szállították el, hanem betolták az ártéri erdőbe a belógó istenátka japánkeserűfű (Fallopia japonica) szárak között volt lehetőség megfigyelni milyen összetételű ez az anyag, amiről korábban azt írtuk, hogy ez egy lehetőség lenne visszapótolni a Dunából hiányzó hordalékot. Leginkább összeégett, selejtes és töredékes téglákat találni itt, de előfordul beton, aszfalt és tetőcserép is. Ezek közül a legérdekesebbek a téglák, ugyanis legtöbbjük bélyeges, felületükön betűk és furcsa jelek olvashatók, többnyire sajnos töredékes formában. '♇', 'Szob' és ezek variációi a leggyakoribb felirat, de előfordul itt 'ETC' is, ami az Egyesült Tégla- és Cementgyár rövidítése. Az előbbi kettő származási helye egyértelműen köthető Szobhoz, közülük az első egészen biztosan köthető a pataktorkolathoz is. Ugyanis a vasúti híd túloldalán állt az a téglagyár, ahol ezt a fajta pecsétes téglát gyártották, melynek fura felirata, azaz ligatúrája a P és L betű összeolvadásából keletkezett, utalva a tulajdonos Luczenbacher Pál monogramjára. 

Az Újvölgyi Téglagyár épületei sárgával 1885-ben (mapire.eu)

A szobi illetőségű Luczenbacher testvérpár, Pál és János koruk (XIX. század második fele) sikeres vállalkozói voltak, fakereskedéssel, halászattal, híd- és vasútépítéssel, földmunkákkal, hajózással, fuvarozással és téglagyártással is foglalkoztak. Szobi téglagyáruk a Bőszobi-patak partján állt, a patakon átívelő vasúti híd túloldalán, az Újvölgyben, és a helyben bányászott löszből készítettek a téglákat. Geológiai érdekesség is fűződik a telephez, 1873-ban több pleisztocén korú mamutcsontot találtak a bányaterületen.

A gyár építésének pontos évszáma nem ismert, 1872-ben már állt, Z.O. (Ziegel Ofen) felirattal jelenik meg a III. katonai felmérés térképlapján. A lebontásának éve annál inkább, hiszen ugyanabban az évben történt, amikor a téglavető kemencék hűlt helyén felparcellázták az Újvölgyi Nyaralótelepet 1928-ban. Egészen eddig a fuvarosok rövid távon dolgoztak és a híd alatt, a patak mentén vezető úton hordták a téglát a torkolat alatt található ideiglenes kikötőbe. Ugyanide hordták a selejtes, összeégett példányokat is, elsősorban a partbiztosítás céljából, hiszen egy szilárd, kövezett parton könnyebben lehetett rakodni kocsikról az uszályokat, mint egy laza üledéken. Ez nem a lebontott téglagyár anyaga, ép téglát itt nem találni, az újvölgyi üzem és a ledöntött kémény anyagát valószínűleg a nyaralótulajdonosok hasznosították újra helyben, saját házaik felépítéséhez. Végső soron valószínűleg nem a mészkőbánya kőzúzójából származó anyag, hanem a téglagyár selejtjéből épült fel a patak torkolatában található rövid életű szigetecske. 

Luczenbacher Pál ligatúrája

Az időzítés azonban felvet némi problémát, hiszen a sziget a téglagyár bezárása után évtizedekkel bukkant fel, tehát nem az ember, hanem a folyó halmozhatta át szigetformára az antropogén "hordalékot". Ebből kifolyólag ésszerű lenne Újvölgyi- vagy Téglagyári-szigetnek nevezni, bár az utóbbi más szigetekre is igaz lehetne, hiszen sok téglagyár létesült a Dunához közel (Budapest felett), elsősorban a szállítás könnyebsége miatt. Az Újvölgyi-sziget elnevezés véglegesítése előtt azonban érdemes megvizsgálni a szóba jöhető patakot is névadóként, azonban a helyzet ebben a tekintetben nem egyszerűsödött, hanem bonyolódott az egy héttel ezelőtti íráshoz képest is. 

Luczenbacher Pál ligatúrája

A Bőszobi- és a Medres(z)-patak elnevezés mellett ugyanis sokáig használatban volt a Verbicz-patak elnevezés is, annak megannyi névváltozatával (pl. Verbészi-patak), azaz legalább három neve volt ennek a vízfolyásnak, sokszor kettő együtt is szerepelt, szinte teljesen esetlegesen tüntették fel ezeket a földrajzi neveket a térképeken, és ez a mai napig így van. Korábban ez a patak a vasúti híd nagyobbik nyílása alatt ért ki a torkolathoz, miközben a főút a keskenyebb, íves nyílás alatt futott, éles kanyart írva le, ami rendkívül balesetveszélyes volt, tekintve, hogy a teherautók és a gyalogosok is ugyanott voltak kénytelenek átmenni. Később ezt úgy oldották meg, hogy a patakot két betoncsőben átvezették az út és a vasúti töltés alatt is, természetes torkolata manapság már csak a csatornában elvezetett esővizeket kapja, az út pedig valószínűleg a nagymarosi gátépítés miatt megemelt szinten megkapta a patak ívét, a régi, íves rész pedig a gyalogosoké, kerékpárosoké lett, kis kibetonozott mederrel a csapadékvíz számára. Ennek történetét helyiek visszaemlékezéseivel részletesen dokumentálták a Zebegény Újvölgy (1928-2024) helyi monográfiában.

A Bőszobi-patak mesterséges torkolati bifurkációja a főút felett

Mint látjuk bőséges névanyag áll rendelkezésre, hogy elnevezzük ezt a másik Zebegényi-szigetet. Pataknévből túl sok van, ahogy dunamenti téglagyárból is, a Luczenbacher személynév inkább Szobhoz köthető, míg ez a sziget Zebegényben volt, az 1704-es folyamkilométer tábla olyan mintha a Rákóczi-féle felkelésre kitörésére emlékeztetne, holott e kérészéletű sziget története nem évszázadokban, hanem inkább néhány évtizedben mérhető. Felülvizsgálva a korábbi névadásunkat talán mégis az Újvölgyi-sziget a legjobb és legegyértelműbb elnevezés.

A szobi fantom

A térképészek papírvárosnak nevezik azokat a fiktív városokat, amelyeket csupán azért tesznek a térképre, hogy kiderüljön ha másolják a térképüket. Ugyanis ha egy kitalált város szerepel egy konkurens térképen is, egészen biztos, hogy lemásolták a térképünket. A térképészet ismer fiktív, vagy éppen legendás szigeteket is, ezeket fantom szigetnek nevezzük. Ilyen fantom szigetből meglehetősen sok van, legjobb példa rá Atlantisz, de ha közelebbi példát szeretnénk elég Szobig menni.

A Szobi-sziget egy 1963-as képeslapon

A Szobi-sziget Atlantisszal ellentétben létezett, legalábbis vannak róla fényképek, szerepel térképeken és légifelvételeken. Meglehetősen rövid életű sziget volt a XX. század közepén, bár emléke megérte a XXI. századot is, de erről majd később.

1962

Szobnál jelenleg nem található sziget, van egy zátony ugyan az Ipoly-torkolatnál, de az csak halovány mása a fenti légifotón láthatónak. Az 1962-es légifotó tanúsága szerint a zátony és sziget közvetlenül a révátkelés vonalától indult és valamivel az Ipoly-torok fölött végződött el. Hossza több mint egy kilométer, legnagyobb szélessége 200-250 méter volt. A zátony keleti részét elfoglaló Szobi-sziget körülbelül 100-150 méter hosszúságú lehetett és a pilimaróti parthoz közelebb volt, mint a szobihoz. Összehasonlítva a jelennel, a szobi zátony körülbelül 400 méterrel lett rövidebb és pont a keleti rész, a beerdősült szigettel hiányzik róla.

1962

Eddigi kutatásaim alapján egy 1944-es légifotón találkozhatunk először a Szobi-szigettel, (2015-ös év Dunai Szigete szavazás képén). Az első térkép, amin szerepel egy 1948-as Börzsöny-turistatérkép (a Nagy-Hideg-hegyi turistaház falán találkoztam vele). Ez a két kezdő évszám nincsen kőbe vésve, szóljon nekem, ha valaki esetleg rendelkezik korábbi térképpel, vagy légifotóval, amelyen szerepel a sziget.

Az 1930-as években készült vízisport-térképek csupán zátonyt jelölnek a helyén. Valószínűleg ennek a zátonynak a legmagasabb részén telepedett meg egy kisebb erdő. Az 1962-es fentrol.hu-s légifotón az élesebb szeműek még a fákat is meg tudnák számolni. Ha azon esetleg mégsem, a következőn már biztosan. 

1975

Mindössze 12 év telt el a két felvétel között, és ez elég volt, hogy drasztikus változások menjenek végbe. Az erdőcske nagy része eltűnt, talán az északi partján jelentkező elmosódásnak, talán egy jégzajlásnak köszönhetően. Csupán 9 fa élte túl ezt a korszakot, a többi eltűnt nyomtalanul. Ha tovább böngésszük a fentrol.hu légifotóit közelíthetünk a fák pusztulásának időpontjához. 1966-ban még a kezdőképhez hasonló állapotot látunk egy árvizes képen, majd 1969-ben, azaz a sorban következő fényképezésnél már csak 14 fát találunk. Valamikor 1966 és 1969 között szenvedhetett a Szobi-sziget olyan károkat, amely megpecsételte a sorsát. 

1978

1978-as a legutolsó fellelhető légifotó a szigetről, feltehetően nem sokkal ezután végleg eltűnt a Dunáról. Ha esetleg szobiak emlékeznek a dátumra és az eltűnést kiváltó eseményre, kérem írják meg a történetet. Ha tippelni kellene az eltűnés okát valószínűleg a kotrás lenne a legesélyesebb. Abból kiindulva, hogy a szobi zátony keleti része teljesen eltűnt és még a tavalyihoz hasonló alacsony vízállás idején sem bukkan elő ott semmi kizárja, hogy a jégzajlás legyen a felelős. A jégzajlás elvihette a fákat, de a víz alatt megbúvó zátonytestet nem bírta volna elhordani, azaz annak ott kellene lennie akár a legfrissebb online térképeken is. Mivel a folyó sem hordhatta el a szigetet úgy, hogy közben a valamivel feljebb lévő, ma is meglévő zátonyt meghagyja csakis a kotrás jöhet szóba. Ami dátumát tekintve összefügghet a pilismaróti hajótemető kikotrásával, ami pedig a Bős-Nagymaros duzzasztómű építésével függ össze. Persze mindez csak egy eszmefuttatás, innen-onnan összeszedett információk alapján valami más történhetett.

Hogy mikor tűnt el végleg a sziget egyelőre nem tudni. 1978-ban még megvolt, nekem 2006-os a legközelebbi légifotóm, azon már nincsen rajta. Találtam ellenben még két, 2012-ben közzétett dátum nélküli fotót egy indexes fórumon. 

Egy hozzászólás szerint a fénykép a nyolcvanas évek elején készülhetett. A többi hozzászóló elmondásából kirajzolódik a sziget sorsa, sőt még a neve is előbukkan:

"Szerintem a szobi kompnál lévő sziget.
Kb. 20 évvel ezelőtt a sziget fölött lévő jó minőségű sódert kikotorták, lett vagy 6-8 m mély víz.
A Duna meg szép lassan lebontotta a szigetet, ma már semmi sem látszik belőle."

"Ez a kép kb. 4000%, hogy az elkotort, elkopott szobi Szunyog-sziget, ami közvetlen a kompjárat fölött volt. Gyermek- és ifjúkorom jelentős részében múlattam rajta az időt, s láttam Őt minden szögből. Szerettem, mivel sok-sok, igen kedves emlék köt(ött) :-( hozzá."

Később Árpási Imre feltöltött egy képet a pilismaróti oldalról, ezen már alig vannak fák a szigeten.

A Szobi-sziget valamikor a '90-es évek elején (Árpási Imre képe)

Tehát a szobi Szúnyog-sziget a sóderbányászat következtében tűnt el, bár nem kotorták el fizikailag, de a folyó áramlási viszonyok megváltozása egyszerűen elmosta fáival együtt. Kár érte. 

Itt véget is érhetne a történetünk, hiszen immár 20 év telt el a pusztulás óta. Azonban itt visszakanyarodnánk a bevezetőben említett fantom sziget kérdésköréhez. Mintha mi sem történt volna, a szigetet megtaláljuk az 1985/86-os dátumú Pilis turistatérképen, az 1991-es A Pilis és a Visegrádi-hegység turistatérképén, az 1999-es Dunakanyar téréképen, a 2001-es Duna vízisport térképen, a 2005-ös Pest megye (+Nógrád megye) térképen, valamint a 2007-es Börzsöny turista térképen. Némelyiken még pirossal körbe is van pöttyözve, mint a Duna-Ipoly Nemzeti Park része. Egy védett sziget, amely nem is létezik. Nem lehet másra gondolni, mint a Cartographia vállalat papírszigetére, amelyet sok más térképkiadó vállalat is szolgai módon lemásolt róla, anélkül, hogy ellenőrizte volna az adatokat. 

A nem létező Szobi-sziget a Börzsöny turistatérképen

Ha valaki esetleg jelezni kívánná ezt a térképkiadók felé már elkésett, a 2015-ös legújabb Börzsöny térképen már nem jelölik, ellenben az új Szobi- és Helembai-zátonyok már helyesen szerepelnek. A Szobi-sziget papíron kb. három évtizeddel élte túl saját pusztulását.

FRISSÍTÉS! Balázs pontosította az eltűnés dátumát és okát:

"Egészen pontosan emlékszem, hogy a szobi "fantomszigetet" a 2002-es árvíz tüntette végleg el. Akkoriban többször nyaraltunk Pilismaróton és páréves fiamat többször vittem le bámészkodni a szobi révhez onnan visszafelé meg a hajótemetőhöz. Határozottan emlékszem, hogy 2000-ben vagy 2001-ben egyszer ott bámészkodva egy jetskis csapatot is néztünk. A partról kiabáltak be egy szépszál legénynek, hogy menj át a két fa között. És ő átment, tehát 2000-ben vagy 2001-ben még minimum két fa kilátszott a vízből! Emlékeim szerint az árvíz után valóban teljesen eltüntek a fák."

Sziget a bombatölcsérek alatt

Mostanában sokat találkozhattak az Ipolyon Szob és Helemba között átívelő vasúti híd képével, mely az "Év Dunai Szigete" szavazás logója a Helemba-sziget kapcsán. A Duna felett angol-amerikai kötelékek próbálják lebombázni a hidat, nem sok sikerrel. Igazán kár volt annyi szobi házat lerombolni, hiszen később maguk a németek robbantották fel. A híd azóta újjáépült, de az 1944 őszi bombázások nyomai még évtizedekkel később is kísértettek. 

18 évvel a légitámadás után, 1962 októberében még megvoltak a bombatölcsérek. Akinek türelme van meg is számolhatja őket az Ipoly árterén a torkolat mindkét oldalán. Közülük sokat eltüntetett már a szántás (halvány nyomuk azonban még látható), vagy az újjáépítés, de azon a területen, ahol nem folyt művelés a természet lassan birtokba vette a gödröket. Nem is akárhogyan; szinte mindegyikben nőtt egy bokor, vagy egy kisebb fa. Könnyedén megtelepedtek a fellazított mélyedésben, ahol a víz is gyakrabban felgyűlt, de a meredeksége miatt elkerülték a kaszálók.  

Szob eltűnt szigete és a bombatölcsérek (légifotó: fentrol.hu)

A bombatölcsérek csupán egy mellékszálát adják annak a nyomozásnak, amely szeptember végén egy vendégcikkel kezdődött és még mindig tart. Ebben a szobi és helembai zátonyok közötti átjárót kerestük, de nem is gondoltuk volna, hogy egy ilyen összetett problémába botlunk. Találtunk egy elkotort szigetet Szobnál (lásd a képen), találtunk egy régészeti lelőhelyet egy olyan helyen, ahol semmi keresnivalója nem lenne. És úgy tűnik találtunk egy elhagyott folyómedret, amely a szlovák oldalon Helemba településtől közvetlenül délre kanyargott. Az átjáróról, az eltűnt szigetről és a régészeti lelőhelyről is lesz majd írás, ebben a bejegyzésben csak a szlovák oldalra áthaladó vasútvonal által átvágott sziget formájú rajzolatra hívnám fel a figyelmet, melynek keleti (alsó) részét az Ipoly időközben elhordta. 

Ez a "fél-sziget" a mostani Ipoly torkolattól halad nyugat felé, ahol a vasúttól északra egészen az Ipoly ártéri vasúti bevágásig nyomozható. Világos sávjai gyengébb minőségű termőföldet jeleznek, egy olyan magaslatot, melyről leszántották a humuszosabb talajt és előbukkant alóla a dunai hordalék. Mellette a viszonylag sötétebb talaj a humuszos rétegek felhalmozódását és egyúttal egy mélyebben fekvő területet jelölnek. Nem tévedhetünk nagyot, ha egykori Duna-medret feltételezünk itt. Ha ilyen szemmel nézzük a már jól ismert fortepanos képet, ott is felfedezhetjük ezt a formát. Ezen a tájon a Dunának viszonylag szűk keretet szabott a természet, de a képeken látható felszínformák alapján megállapíthatjuk, hogy amióta erre folyik a hegylábak között mindkét parton bejárta a rendelkezésére álló teret. 

Az még külön érdekeség, hogy Szobbal szemben ugyancsak egy sziget maradványt láthatunk, melynek hátterében a gravetti kultúra rénszarvasvadász telepeinek alját mosta el egy régenvolt Duna-ág. Ezt a kavicsos üledéket sajnálatos módon már kitermelték, hatalmas öböl tátong most itt. 

Hadtörténeti és paleohidrológiai érdekességek tömkelege egyetlen képen

Hogy ezt a szigetet mikor ölelte körül utoljára a Duna és van-e köze a régészeti lelőhelyhez további kutatásoknak kell majd igazolniuk. Az bizonyos, hogy a római korban a Duna már a mai medrében folyt, ezt igazolja a határvédelmi létesítményeik (limes) sorozata, és az Ipoly-torokban, barbár oldalon emelt őrtorony. De amint azt a Szobi-sziget története is bizonyítja, ezen a tájon a Duna a mai napig aktívan alakítja a tájat. 

Kincseket rejt a Duna Szobnál

 

A legenda szerint a Lutzenbacher családot egy halászat során arannyal teli korsóval ajándékozta meg a Duna, ezzel kezdődött Szob aranykora. Lutzenbacherék ugyanis kőbányát nyitottak, erdőket vásároltak, hajókat és bútorokat készítettek, munkát és megélhetést adtak az ott élőknek – meséli Szőke István szobi polgármester.

 

A Duna Szobnál a Lutzenbacher sétányról nézve.

 A Duna nem csak széles Szobnál, de számtalan titkot is rejt. Például a menekülő Mária királyné flottájából is jónéhány hajót, amelyeket a mohácsi csata után fosztogató csapatok süllyesztettek el. Fésű József, a Börzsöny Múzeum Baráti Körének vezetője szerint a római kortól a második világháború időszakáig találhatunk emlékeket a folyóban.

A régészeknek sokkal nehezebb a Dunában búvárkodni, mint a tengerekben, mert jóval kisebb a látástávolság – mondja Fésű József. Ha árad a folyó, és zavarosabb a víz, fél méterre is alig lehet ellátni, ilyenkor műszerrel vagy kézi tapogatással igyekeznek eligazodni. Viszont éppen a nehézségek adhatnak reményt arra, hogy a fosztogatók és a kincsvadászok nem vittek el mindent.

A régészek már megtaláltak a folyó mélyén egy Mária Terézia korából származó fahajót, és néhány dereglyét is kiemeltek a vízből. A maradványokat a közeli tóban helyezték el, hogy itt várjanak a végleges tartósításra és restaurálásra. Keresik a szakemberek Mária királyné elsüllyedt hajóit is, a kutatást Tóth János Attila búvárrégész vezeti, aki most éppen a zentai csata emlékeinek feltárásán dolgozik.

A Visegrádi-hegység koszorúzta Duna Szobnál.

Szobon a be nem fejezett sportcsarnokból egy hajórestaurátor műhelyt és bemutató központot szeretnének létesíteni. Innen szabad a lejárás a Dunához, fel lehet hozni a hajókat, nagy medencét kell benne kialakítani a konzerválásra – ismerteti az elképzeléseket Szőke István polgármester, aki hozzáteszi: a leleteket meg kell menteni, különben az enyészeté lesznek.

A cikk forrása MR1.hu 

Tóth János Attila búvárrégész blogja
 
A riport meghallgatható az MR1 honapján. (11:46-tól)

http://www.mr1-kossuth.hu/mrplayer.php?d=0058c67d_4697540.mp3

A Börzsöny vizei

 
Még időben szólok, hogy 2011. június 25-én, szombaton, Szobon, a József Attila Művelődési Házban "A Börzsöny vizei" címmel rendeznek konferenciát. Két egyetemi tanárom is tart majd előadást: dr. Karátson Dávid a visegrádi Dunakanyar, valamint dr. Mari László az Ipoly-völgy kialakulásáról. Mivel az előadások nagy része szervesen kapcsolódik a Dunához, így várható majd a jövő hét végére egy terjedelmesebb beszámoló, esetleg egy-egy előadás teljes anyaga. Kedvcsinálónak álljon itt a rendezvény szórólapja: