Kettészelt Torda-sziget

"Aligha van más dunai sziget, amellyel így elbántak" címmel akár rovatot is lehetne indítani, hiszen temérdek dunai sziget szenvedett helyrehozhatatlan kárt az emberi beavatkozás miatt. Utoljára a Vének melletti Torda-sziget került bele ebbe a kategóriába, ugyanis 2017-2022 között a szigeten épült fel az a torkolati műtárgy, amely a Mosoni-Duna visszaduzzasztása mellett a Szigetközt is lerövidítette egy kilométerrel. Mostani bejegyzésünkben beszámolunk róla, hogyan fest a kettészelt Torda-sziget egy évvel a "műtét" után. 

A kettészelt Torda-sziget (forrás)

Elsőként fontos leszögezni, hogy a magyar Duna-szakaszon két Torda-sziget is akad, az egyik Váccal szemben, a másik pedig Véneknél, a Szigetköz csúcsán. Előbbiről számos cikk született a blogon, miközben a véneki Torda sziget történetét alaposan feldolgozta Ádám Szilvia a doktori értekezésében (Dunai szigetek ártéri erdeinek természetvédelmi, ökológiai és tájtörténeti kutatása 2020.), valamint a torkolati műtárgy beruházását Jakab László mutatta be a Pangea blogon. Ahhoz, hogy távlatokban is lássuk a Torda-sziget felszámolását, mindenképpen érdemes kitérni a sziget fejlődéstörténetére. 

A sziget névadója, a Váccal szemközti Tordával egyetemben egy azóta elpusztult középkori település volt. Ádám Szilvia elmélete szerint a település az erdélyi Tordáról származó só elosztása révén kapta ezt a nevet, azonban a "Torda" településnévként meglehetősen gyakori volt Magyarországon (lásd: Bihartorda, Torontáltorda, stb.) Tordateleke egykor feltehetőleg éppen a Torda-szigeten helyezkedett el. Pontosabban egy félszigeten, a Szigezköz legkeletibb részén. Ugyanis a Pannonhalmi Főapátság levéltárában őrzött feljegyzés szerint a Duna csak később vágta le a szigetet, miután a földnyelv Vének alatt átszakadt valamikor a XVI.-XVIII. század során. Az újonnan kialakuló Duna-medret Farkasúsztató-ágnak nevezték el. Tordateleke pusztulása után Gönyű és Vének közösen osztozott a (fél)szigeten. Keleti része ugyanis messze, Gönyűig nyúlt, a két falu közötti határvonalat egy markáns árok jelezte.

A Szigetköz déli csúcsánál a Duna rendszeresen változtatta folyását a kavicsos mederben. A kanyarulatfejlődés következtében a Torda-sziget is folyamatosan változott, mint azt láthattuk a félszigetből szigetté alakulásnál is. A sziget kialakulása eróziós munkáról tanúsodik; A Torda-sziget elmosódását korabeli feljegyzések és felmérések is megerősítik. Területe így változott az évszázadok során:

1808. 120 hold kaszáló, kb. 69 ha

1870. 61 hold, 35 ha

2018. 16 ha  

Azaz területe két évszázad alatt a negyedére csökkent a 2017-es építkezés megkezdése előtt. Elsősorban a főági part pusztult, a sziget hossza pedig folyamatosan rövidült. Először a Gönyűig érő nyúlványt pusztította el a Duna, később a sziget fő tömege is kezdett elvékonyodni. Mindez részben természetes, részben antropogén folyamat volt, hiszen a Szigetközből és a Csallóközből már évszázadokkal korábban is ismerünk dokumentált folyószabályozási munkálatokat, ami hatással volt a vízáramlásra. 

A kiinduló állapot, a Torda-sziget és a Mosoni-Duna torkolata 1940-ben

A Torda-szigetet is utolérte a folyószabályozás 1896 környékén. A Farkasúsztatót egy keresztgáttal lezárták a Mosoni-Duna oldalán, a Kolera-sziget déli csúcsától pedig egy párhuzamművet építettek a Torda-szigetre. Mivel a Kolera-sziget felső részét is elrekesztettékk, a Torda-sziget felső szakasza mentén nagyrészt megállt a vízáramlás. Ezt a mellékágat később depóniaként kezelték, a főág kotrásából származó kavicsmennyiséget a párhuzammű belső oldalán halmozták fel 1959-ben, ami később a Kolera-sziget részévé vált. A beavatkozások folytatódtak ezután is. Egyrészt a természetes élőhelyek helyreállítása érdekében megnyitották felül a Kolera-sziget zárását, valamint a Torda-szigetre vezető párhuzamművet is, így középvíznél megindulhatott újra a vízáramlás. Másrészt pedig a gönyűi kikötő építésével párhuzamosan kiegyenesítették a Torda déli partját egy kőszórással, annak érdekében, hogy a veszteglő hajókat itt ki lehessen kötni. 

Ezt a már korántsem idilli állapotot szüntette meg a Mosoni-Duna torkolatában felépített zsilip és duzzasztómű. A bősi erőmű egyik következménye volt az alvízi medermélyülés és erőteljes bevágódás. Ez azzal jár, hogy a már amúgy is alaposan megregulázott és szabályozott vízhozamú Mosoni-Dunát leszívta a főág. Egészen Győrig érezhető volt a vízszint csökkenése. Az EU-s finanszírozású projekt lényege éppen az volt, hogy valamennyi víz maradjon a Mosoni-Dunában. Ennek érdekében áldozták fel a Torda-szigetet. A torkolati műtárgyat építhették volna a korábbi mederbe is, azonban ott volt már a gönyűi kikötő, melynek ez a műtárgy alaposan megnehezítette volna a működését és a kivitelezést is. 

A Mosoni-Duna torkolata 2022 nyarán

Több száz éven keresztül a Torda-sziget egy üde kaszáló és legelő volt, melyet a hajóvontatás korában még a parton sem övezte galériaerdő. A füzeseket visszametszették kosárfonáshoz használt vesszők miatt, de vannak feljegyzések a nádvágásról is. Az eredeti kaszáló funkció egészen a legutóbbi időkig fennmaradt, a réteken feltehetően számos védett növénnyel, amikor is 1976-ban erdőt telepítettek az egész szigetre. Érdekes módon az erdészeti hasznosítás csak a 2000-es évek elejéig tartott. 2005-ben a sziget közepén már nem volt erdő.

A Mosoni-Duna torkolati szakaszán az alábbi fő változások történtek:

• A korábbi meder a gönyűi kikötő öblévé alakult át
• A Torda-sziget két elszigetelt (a képen erdővel borított) részre szakadt, a déli része gyakorlatilag az a kőszórás, amit még a 2000-es években hoztak létre a kikötő céljára
• Mindkét sziget-maradvány félszigetté alakult
• Vénektől keletre széles sávban kiirtották az ártéri erdőt és egy árvízvédelmi töltést építettek a zsilipig
• A torkolati műtárgy hídként is funkcionál, így a Szigetköz legeldugottabb településére viszonylag egyszerűen el lehet jutni az 1-es út felől
• A párhuzammű alsó részét kitermelték, a maradékot "bekanyarították" a Torda-sziget északi maradványához. Ez a kőszórás jelenleg a Szigetköz alsó csúcsa
• A Farkasúsztató-ágat végleg lezárta a töltés. Míg korábban itt nagyvíznél mozgott a víz, az új töltés ezt már végleg megakadályozza

Egy évvel az átadás után, 2023. július közepén a kánikulában így nézett ki a Torda-sziget (két) maradéka:

A Torda-sziget egykori déli partja vonalában húzódik az új töltés az öböl és a Mosoni-Duna között.

A torkolati műtárgy hajózsilipje.

A Torda-sziget keleti maradványához vezető lejtő, ahol ezentúl a kenukat ki lehet emelni. 

A Szigetköz új alsó csúcsa a zsilipről fotózva.

Már nem kell úszniuk a farkasoknak, használhatják a Vénekre vezető töltést.

Remélhetőleg a sziget felszámolása révén megoldódott a Mosoni-Duna torkolati szakaszán a csökkenő kisvizek problémája. Bár jellemzően a folyószabályozási megoldások többnyire újabb problémákat generálnak, amelyek újabb és újabb beavatkozást igényelnek, létrehozva egy végtelen ördögi kört. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

Ádám Szilvia: Dunai szigetek ártéri erdeinek természetvédelmi, ökológiai és tájtörténeti kutatása 2020.

https://mernokvagyok.hu/blog/2022/06/23/atadtak-a-mosoni-duna-torkolati-mutargyat/

https://pangea.blog.hu/2017/09/13/a_szigetkoz_csucsan

Aranykert Véneken

IN ENGLISH

Aranykertnek jellemzően a Csallóközt szokás nevezni. Hogy ez pontosan miért alakult így, talán az aranymosás miatt, valószínűleg sosem fog kiderülni, de annyi bizonyos, hogy az Aranykert egy darabkája megtalálható a szemközti Szigetközben, annak is az alsó csúcsánál, Vének település mellett. 

Erzsébet királyné udvartölgyei

Nem nagy kert ez, mindössze egy tucat tölgyfa alkotja, plusz az alattuk elterülő kaszáló. Mintha a keskeny folyóháton épült falu meghosszabbított nyúlványa lenne. A mellette futó hatalmas árvízvédelmi töltés mentén végig kivágták a fákat a mentett oldalon, de ezen a ponton ez a szabály mintha nem érvényesülne. A helyszínen kevésbé érzékelhető, de szabályos rendben ültették a kocsányos tölgy-ligetet, a fák termetéből ítélve jó régen. Közülük az egyik sajnálatos módon, az egyik ág elszáradt leveleiből ítélve idén kiszáradt. A tölgyek alatt kihelyezett információs tábla korukat legalább 125-127 évre teszi, ugyanis két ütemben 1896-ban és 1898-ban ültették a facsemetéket, előbb a Millennium, majd két évvel később Erzsébet királyné halála emlékére (1898. szeptember 10.). Az előbbi csoport hatszöget alkot, közepén a nevezetes Árpád tölggyel, melynek tövébe a falubéliek időkapszulát rejtettek. Ennek a facsoportnak a délkeleti tagja száradt ki idén, megbontva a geometriai formát. Az Erzsébet-facsoport öt példánya "X" betűt formáz, a millenniumi csoporttól nyugatra. Igazán jól ezeket a formákat lomb nélküli időszakban, "odafentről" lehet kivenni. A facsoport természetvédelmi értékét az adja, hogy állítólag a facsemeték az azóta kiirtott szigetközi keményfás ligeterdőkből származnak. 

Vének szürkeárnyalatos aranykertje (fentrol.hu) 1969. november 12.

Nem sok kellett ahhoz, hogy a Vízügy az árvízvédelem érdekében kivágja őket. Korabeli sajtóhírek szerint a tölgyfa-liget megmenekülését Pados Józsefnek, az utolsó véneki iskolaigazgatónak köszönhetjük, aki "általános iskolás korú diákjaival élő láncot alkotott a liget körül, és ez meghátrálásra késztette a motorfűrészekkel a letárolásra felvonulókat, illetve főnökeiket": 

Kimenekülünk az iskola szívig hatoló csendjéből. Pados József Véneken minden házról tud valami érdekes történetet. Portától portáig jutunk, s emlékeiben felmelegszenek régi történetek, huncutságok. A falu végén megállunk az Aranykert előtt. Gyönyörű tölgyek ringatják ágaikat a meleg szélben. 

— Ez itt a hét vezér fája. A millenniumkor ültették őket. A ránk maradt írások szerint az Árpád fája tövébe egy üvegbe helyezték a falu akkori lakosságának a nevét, s minden akkori pénzből is eltettek egyet a fa tövébe. 

— Ezek voltak azok a fák, amelyeknek a megmentéséért még nekem is telefonáltál? 

— Igen. Évekkel ezelőtt ki akarták vágni őket, mivel van egy olyan rendelkezés, hogy a töltés oldalától számítva hatvan méterig semmi nem lehet a terepen. Szerencsére, sikerült megmenteni őket. Sokat jártam utána, de nem volt hiábavaló a fáradozásom. Most már nemcsak a vénekiek, de a győriek is kedvükre gyönyörködhetnek benne, mert a Duna-parton egyre több kis nyaraló épül. Kolerasziget, Tordasziget, Angliakert, Szélkert, Ficsor-dűlő, Rókadomb, Ciglés, Ökörmező — valamennyinek tudja a történetét, s úgy ismeri a környéket, akár a tenyerét. (Kisalföld, 1974-06-12 / 135. szám)

Az Aranykert fái megmenekültek, 1982 óta természetvédelmi oltalom alatt állnak. Az iskola nem volt ilyen szerencsés, a véneki gyerekeket manapság Kisbajcsra viszik iskolába. 

Hűsölő Nepomuki Szent János

Annak ellenére, hogy a millenniumi tölgyek egyike elszáradt, még mindig kereken egy tucat fa dacol a vízügyi rendelkezésekkel, ugyanis Vénektől északra, a töltés oldalában áll egy öreg fekete nyárfa, amely oltalmazón nyújt árnyékot az alatta megpihenő Nepomuki Szent Jánosnak. Legalább három út forgalmát figyeli, miközben a háta mögött, a töltésen túl ott folyik a Duna.

Őrtorony a torkolatnál

Vének a legutolsó szigetközi falu, alatta torkollik vissza a Mosoni-Duna az Öreg-Dunába. Maga is egy szigeten található, ráadásul három dunai sziget öleli körül; északon a Kolera-sziget, keleten a Torda-sziget, délen pedig a már eltűnt Király-sziget. Utóbbi mellett található a Duna egyik ősi révátkelőhelye, amely feltehetően már a római korban is funkcionált. És mint általában az ilyen ősi dunai átkelőknél találunk itt egy révállomást, egy révcsárdát és egy római őrtornyot is.

A véneki rév

Hasonló kombinációval találkozhattunk már a Megyeri csárdánál, Vácott a Pokol-csárdánál és a Horányi-csárdánál. Mindhárom helyről elmondható, hogy ún. stabil partszakaszok, ahol a feltöltődés és az elmosódás egyensúlya egy folyó életére átszámolva viszonylag tartósan fennáll. A jól megválasztott helyszínnek köszönhetően a rév megközelítően azonos helyen van már legalább 1700 éve. Ugyanez elmondható a véneki révről is.   

Római romok gyűrűje 1940-ben

A véneki rév Győrszentiván és Vének települések között bonyolított le egykor komoly személy és áruforgalmat. A Komárom felől érkezők itt léphettek először a Szigetköz földjére, ha nem akartak elmenni Győrig. A középkor során Vének a pannonhalmi apátság birtoka volt, jobbágyai kötelesek voltak az apátot keresztülfuvarozni a Dunán, de arról is van okleveles említés, hogy a véneki hajósnépek az apátság más birtokán teljesítettek szolgálatot. Vének együtt élt a Dunával, lakói halászatból, hajózásból, aranymosásból és vízimalmaik jövedelméből éltek. Az átkelőhely jelentőségét nem csak az itt megtalált római őrtorony jelzi, hanem az is, hogy a törökök Győr ostromakor a véneki révnél keltek át a Szigetközbe. Ez az átkelés egyben a véneki rév végét is jelentette, 1594-ben Vének faluval együtt és a török tábornak helyt adó Győrszentiván is elnéptelenedett. 

Vénekre 1713-ban tért vissza az élet német és később csallóközi magyar telepesek formájában. Győrszentivánra mindeközben horvátokat telepítettek. A két település eltérő irányban "fejlődött" demográfiai szempontból, Véneken az 1910-es népességnek már csak a fele él, míg az 1970-ben Győrhöz csatolt Győrszentiván népessége két és félszeresére duzzadt.  

Római maradványok a révállomás mellett

Az őrtorony

Győr és Komárom között a római limes-út nagyjából követte az 1-es út nyomvonalát. Arrabonát elhagyva a magaspart néhány kisebb ártéri szakasztól eltekintve közvetlenül a Mosoni-Duna fölé magasodik. A torkolatnál található őrtorony a révháztól keletre egy dombon állt mintegy 6 méterrel a mai ártér felett. A sánc és az árok szintkülönbsége a szántás ellenére még érzékelhető és felbukkan az 1940-es légifotón is. Valószínűleg az ároknak kiásott földet a gyűrű közepére halmozták, és az így megemelt térszínre építették az édesvízi mészkőből emelt 15 x 15 méter alapterületű tornyot. A felszínen heverő tegula, imbrex és kőzettörmeléket a lelőhely felkeresése esetén hagyjuk ott, mert 1989-ben még azt írták a lelőhelyen eddig még nem volt régészeti feltárás.

Vének és környéke 1826-ban

A csárda

Az 1931-i évi Győri Szemlében azt írták a révtől mintegy 500 méternyire keletre található csárdaépület alatt római sírokat találni. A csárda melletti halmok egyikén épületek alapfalaira, míg a másikon ókori cserépdarabokra bukkantak. Ez arra lehet bizonyíték, hogy a Mosoni-Duna torkolatában álló őrtorony tövében egy kisebb település állt fenn a római korban. Az itt előkerült bélyeges téglákon a LEG XIV G M V lenyomat a Carnuntumban állomásozó XIV. Legio Gemina Martia Victrix utal, akik vagy gyártották, vagy pedig bizonyos csapatrészeik maguk is itt állomásoztak. 

A véneki csárda a török kiverése után épülhetett újjá, a róla szóló adatok és források finoman szólva is hiányosak. Egyetlen érdekességet találtam a történetéhez; 1921. augusztus 17-én a környéken látogatást tevő gróf Apponyi Albert a véneki csárdában látta vendégül ismerőseit. A csárda egy későbbi időpontban megszűnt, egy darabig Károlyháza Állami Gazdaság néven működött, mostanában nyaralók övezik, de a szag alapján ítélve az állattartó telep funkció is megmaradt.

Épület a véneki rév felett

A rév

Érdekes módon a véneki rév és a csárda nem egy helyen található, hanem egymástól fél kilométer távolságban. A római őrtorony a rév épületeihez esik közelebb, de nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy megjósoljuk a két épület is hamarosan a római építmény sorsára fog jutni. A házakban már nem lakik révész,  a kertet lassan benövi a gaz. A révész a véneki oldalon található, menetrend nincs, régebben átkiabálással lehetett, manapság telefonnal lehet igényelni az átkelést. Vannak olyan napok, hogy a kerékpáros turistákat két turnusban kell átvinni a túlsó partra, míg más napokon egyetlen utas sem akad. 1982-ben három éves küzdelem után megszűnt a révátkelés, szerepét átvette a busz. 

2002-ben abban a reményben, hogy a gönyűi építkezések fellendítik majd a forgalmat újra elindult a komp a két part között. Ha elkészülne az 1-es út mentén haladó kerékpárút leágazása a révhez talán még nagyobbat lendíthetne a forgalmon. Jelenleg a törmelékkel és letört akácágakkal borított földút nem túl vonzó a kényesebb kerékpárosok számára. Pedig lenne mit felkeresni a győrszentiváni parton a dunai szigetek szerelmeseinek, itt található ugyanis az egykori Király-sziget mintegy bónuszként a rév-csárda-őrtorony háromsághoz. 

Vének és környéke 1930-ban

A (Király-)sziget

A Mosoni-Dunaág legutolsó szigetét ma már nagyítóval kell keresni a véneki rév fölötti szakaszon. Kialakulása az új győri (Klatsmányi) híd alatt elterülő szigeti rétek néven ismert medertágulathoz kapcsolódik. Ebben a medertágulatban a Mosoni-Duna több szigetet ölelt körül, közülük a legkisebb és a legutoljára feliszapolódott volt a Király-sziget. A sziget eltűnésében szerepet játszott a rajkai zsilip megépülése. 1908 után a Mosoni-Dunán szabályozhatóvá vált a vízhozam, átlagosan mindössze 64 köbmétert engedtek le másodpercenként, ami alig háromszorosa a Soroksári-Duna vízhozamának. Ennek következtében árvizek már csak Gönyű felől torlódhattak vissza és ez a visszatorlódás üledékfelhalmozódással járt az ártéren. A régi mellékágak helyét nőszirmok és nádas jelöli, a szigetek magasabb területein erdő nőtt fel. 

A mellékágban nőtt nádas

A Király-sziget 650 méter hosszú volt, nagy részén ma újratelepített nyárfaerdő található. A magaspart alatti kisebbik folyóágban csak az áradások hoznak vizet, de a vízáramlást a régi "Új Utakon TSZ" oldalától kezdődő feltöltés akadályozza. Ezen a feltöltésen lehet megközelíteni gépjárművel az árteret. 

A Király-sziget eltűnése már száz éve is előrehaladott állapotban volt. 1930-ban a mellékágat és a szigetet jelölik a térképek, az 1940-es légifotón még víz is tükröződik benne. Későbbi térképeken már csak vízborította területként jelölték, de ez a vízborítás javarészt már a múlté. Ha valaki a folyó felől keresné a 3-as folyamkilométer tábla éppen a sziget közepét jelzi. Szárazföldön elég néhány métert nyugat felé sétálni a révátkeléstől.

 A győrszentiván-károlyházi magaspart

Mint láttuk a "véneki négyes" közül az őrtorony rom, a révákelő működik, a csárda már nem funkcionál és Király-sziget sincsen már meg. Csak reménykedhetünk benne, hogy az őrtornyot feltárják, a rév még sokáig megmarad és lesz kit átfuvarozni (bár az új győri híd felépülése ennek nem nagyon segít), a csárdának és a révnek legalább az épületeit nem hagyják összedőlni. Ha már a  Király-szigetből soha nem lehet már valódi sziget.