Egy elszabotált általmetszés Kölkeden

Kölkedtől keletre a mai napig nyomozható az ártéri erdőben egy nyílegyenes árok. Az ártéren az ilyen formakincs nem túl gyakori. A folyók, így a Duna sem kedvelik a nyílegyenes szakaszokat, ez a szakasz pedig immár kétszáz éve lapul ugyanott, anélkül, hogy a folyó mederváltozásai eltüntették volna. Fennmaradásának prózai oka van; a kölkediek gyakorlatilag elszabotáltak egy folyószabályozási beavatkozást. 

A Mocskosi-átvágás 1803. (forrás)

A történetről a Duna Mappáció térképészei készítettek feljegyzést 1827. decemberében, amikor ezt a környéket térképezték. Mivel az átvágás két térképszelvényen is szerepel két különböző leírásban is készült róla.

 A Sectiók délnyúgodti IIIik sorának 97. és 98. leveleinek Topographiai Leírása:

"A jobb Duna partján több fokok és erek is találtatnak, melyek többnyire a reductionalis [apadó] vízállaskor, de a széles folyás már 8. lábnyi vízkor is, folynak, ’s a vizeit a Kölked elé lévö laposságra kiöntik, a honnan az egész tajra, a Kölkedi és Mohátsi parttal környékeztetett szántóföldekig, az Kölkedi és Mohátsi Intravillanumok [beltelkek] és a Duna közt egészen a 101k Sectióba elterűlnek. – Itt egy ásás is szemléltetik, mey által ez előtt 5. esztendővel a Dunának egy általmetszést arányoztak. Most az egészen elhagyatott állapotba van, és itt tsak az jegyeztetik felöle hogy az ásás idejébe, annak torka elött egy nagy zátony vólt, melynek már most híre sintsen, sőt a sebje a víznek éppen mellette eltakarodik."

Az átvágások 1837-ben (forrás)

A Sectiók délnyúgodti III Sora 101. és 102. leveleinek Topographiai Leírása:

"Nem anyira az ilyetén károknak eltávoztatása, mint a hajókázásnak könyebb és a Duna alsóbb általvágásának helyesebb vólta miatt végbe vitetett az 98k Tábla leírásába már említett ásás. – Előre is látni volt, hogy azon általmetszés, mivel a serpentina [kanyarulat] tsak kevéssel hoszszabb ezen ductusnál [vezérároknál], ha tsak különös gond és munka reá nem fordíttatik, kívánt előmenetelü nem lesz. A Kölkediek mindég ellenére vóltak, mivel a rétjeik ’s így a határjok is eldaraboltatott; a Mohátsiak pedig az Uraságtól, kinek abba nyeresége nintsen, nem ösztönöztetvén az új szülöttet ápolgatás nélkül hagytak. Megrakódott tehat az új Duna torka tökékkel, vagy két helyen a széles folyástól be is iszapoltatott; a Kölkediek ezt latván, minekutánna a magok részére kihozták vólna a Belyei Uradalmi Geometrát [földmérőt], ki szalmát öszveköttetvén azt a Dunán leeresztette ’s kihozta, hogy arra soha se fog folyni a Duna, az Urasághoz, a volt Pétsi Püspökhöz folyamodtak, hogy mivel már semmi sem lesz az új Dunából, engedne meg nékik, hogy azt általtölthessék ’s szénájokat haza takaríthassák. Igy történt annak végefelé két helyen való eltöltése, ’s annyi sok munka ’s igyekezet füstbe ment. Mondják ugyan, hogy azólta egy Deputatio [kiküldött] Királyi Commissarius [biztos] Elölülése alatt tartatott vólna ez iránt, mely a Vármegye Geometráját a ki a projectumot [tervet] kidolgozta, megdorgálta vólna."

Tervek a Béda és a Bok átvágására 1803. (forrás)

A leírás szerint az átvágás 1822-ben készült. Azonban a tervek már 1803-ban készen álltak, méghozzá két verzió is létezett a Mohács alatti szakasz megregulázására. Az egyik terv szerint Mohács alatt mocskosi kanyarulatot egy egyenessel összekötötték volna a Gérecháttal szemközti kanyarulattal. Ez a megoldás a Bédát és a Bokot egyben csatolta volna át a Dunántúlhoz. Végül a második megoldás valósult meg, ez három átvágással számolt, melyek közül mindegyik más időben valósult meg és más eredményt is hozott. Az alábbi, 1853-as Duna-szabályozási vázlat szerint először 1810-ben Verpolyánál átvágták a Bokot, aztán 1819-ben átvágták a mocskosi kanyarulatot, végül a következő évben levágták Sirinánál a Bédát. Dr. Erdősi Ferenc (1977) kutatásai szerint a forgói (mocskosi) kanyarulatot 1821-ben a bokit pedig 1814-ben vágták át.

A Duna Kölked alatt 1853-ban (forrás)

Egy ilyen kanyarulat-átmetszést nem úgy kell elképzelni, hogy a kubikosok teljes szélességben kiásták a medret a folyónak, hanem csak egy 9-18 méter széles vezérárkot ástak, amit a lezúduló víz a saját erejéből szélesített ki. Az Ásott-Dunának nevezett 1,5 km hosszú árok azonban nem fejlődhetett ki főmederré, vízrajzi (alig volt hosszabb a kanyarulat, mint az átvágás) és anyagi (a kölkediek elvesztették volna a földjeiket) okok miatt. Lejjebb a Sirina-átmetszés sikeresebb volt, azonban a felette megmaradt, sőt folyásirányban továbbfejlődő mocskosi kanyarulat miatt újból elfajult, létrehozva a manapság Belső-Bédaként ismert holtágat. Ezt 1895-1897 között újból átmetszették. A verpolyai átvágás azonban sikerült, itt a főmeder kialakult és nem volt szükség későbbi beavatkozásra.

Később püspöki engedéllyel az Ásott-Dunát a kölkediek két helyen is betemették, ahol utat vezettek kereszül az átmetszésen túli földjeikhez, örökre megpecsételve ennek a halva született folyószabályozási műnek a sorsát. 

Ajánlott és felhasznált irodalom:

• Dr. Erdősi Ferenc: A társadalmi hatások értékelése a délkelet-dunántúli vizek példáján. Földrajzi értesítő, 1977.

Laktanya alá temetett sziget

Szentendre városának egy 1826. évi leírás szerint volt még egy sziget a birtokában a Pap-szigeten kívül. Mivel már a Pap-sziget is a végét járja a mellékág feliszapolódása miatt, érdemes megvizsgálnunk mi történt Szentendre város másik szigetével, mely a Malom-patak (manapság Bükkös-patak) torkolatától délre feküdt és szinte évek alatt eltűnt a föld színéről. Majdnem teljesen, szerencsére apró nyomok még mindig emlékeztetnek a rejtélyes módon eltűnt Város-szigetjére.

"Az itt folyó Szent Endrei Kis Dunának jobb partja fejér agyagon nyugvó fekete főldből áll; Felső Mlákatól kezdvén, Dunárajáró mellett mindenütt magos és töredékeny; a’ város Szigetje alatt ezen magos part szántó főldekre tsavarodván a’ Város Szigetjét formálja; a’ valoságos Duna partja azomban alatson, de szinte tőredékeny: ott, a’ hol ezen két partok egymástól elválnak a’ hajókat vonó Lovak etettetni, és pihentetni szoktak, hogy megújjúlt erővel a’ Szent Endrei Forgókon által mehessenek."

1826-ban ugyan a Duna Mappáció térképész mérnökei még jelen időben írják le a szigetet, a térképeiken már csak múlt időben ábrázolják (1. kép Viszonyításképpen az Életes háztól nyugatra van most a HÉV végállomás, a téglagyári gödrök helyén ma sorházak állnak). A mellékág északi részén már nem jelölik a vízborítást, csupán egy keskeny holtági szakaszon. Az 1826-os állapot rekonstruálását nehezíti, hogy ettől délre lévő szelvény lappang valahol, így képtelenség megmondani, hogy a déli szakaszból mennyi maradt meg, és kapcsolatban volt-e a főággal. Véleményem szerint igen, főképp annak ismeretében, hogy tudjuk mi volt az a hidrológiai esemény, amely a sziget eltűnéséhez vezetett.

1. kép A szentendrei Város-szigetje 1826-ban

A titokzatos esemény tárgyalása előtt érdemes egy pillantást vetni az "eredeti" állapotra, ahogy azt az I. katonai felmérés készítői látták valamikor az 1780-as évek első felében (2. kép). Látjuk a két részből álló Pap-szigetet, a révátkelőt és a Bükkös-patak torkolatától délre lévő szigetet. A Bükkös-patak két évszázaddal ezelőtt valamivel bővízűbb lehetett, ugyanis több malom vízellátását biztosította, éppen ezért Malom-pataknak hívták.

Az orsó alakú Város-szigetje hosszában kb. 1 km hosszú lehetett, szélessége pedig 200 méter. A hajózási útvonal, azaz a főág tőle keletre húzódott. A leírás szerint a magas part, melyre a város is épült a Város-szigetjénél távolodik el a Dunától a szántóföldek irányába. A kiszélesedő ártéren a legnagyobb árvizek egészen a hegyek lábáig érhettek.

2. kép Szentendre és környéke az I. katonai felmérés idején (1782-1785)

Szentendre város szigetjének pusztulása egy konkrét dátumhoz, 1816-hoz köthető, amikor egy felhőszakadás következtében villámárvíz vonult le a Malom-patakon. A patak kilépett a medréből és a parton álló házakat elpusztítva söpört végig a városon. Íme a katasztrófa korabeli szűkszavú leírása:

"Szent Endrei Duna jobb partja város Szigetje mellett szakadozott; Téglaverőhely erányában kevés gyep mellett kővitses; Malomvőlgyi Patak pedig Torkolatjánál kővits által annyira felemelkedett, hogy a’ Hajóknak a’ Monostori parthoz kőzel járni, és úgy ezen akadályt kikerűlni kelletik. Ezen nagy Porondnak oka az, hogy 1816ik Esztendőben hegyek kőzőtt tőrtént felhőszakadás tőbb e’ Vőlgyben helyheztetett házakat lerontott, és tővestűl lemosván nehezebb részeket itt lerakott."

A patak tehát belehordta a Visegrádi-hegység köveit, saját mederanyagát és Szentendre bizonyos részeit a Dunába, a torkolatánál lerakta, majd ennek a hordalékmennyiségnek egy részét a folyó elegyengette. Jutott belőle a Város-szigetjének mellékágába is, méghozzá annyi, hogy annak északi szakaszát szinte teljesen eldugaszolta. Ez az állapot jelenik már meg az esemény után 10 évvel a Duna Mappáció szelvényén. A II. katonai felmérésen, kb. 20 év múlva már semmi nyoma nincs a szigetnek.

3. kép A Város-szigetjének megmaradt kontúrjai műholdképen

Közel kétszáz évvel a sziget eltűnéséhez vezető villámárvíz után még mindig találhatunk jelenkori domborzaton és térképeken az egykori partról árulkodó formákat (3. kép). A területen ugyan komoly terepmunkák zajlottak, feltöltések, árvízvédelmi töltés építése, amelyek tovább nehezítik a sziget megtalálását. Mivel ez honvédségi terület, talán a legegyszerűbb először távolról rápillantani. Műholdképen telekhatárok rajzolják meg a mellékág északi szakaszát a töltéstől egészen a honvédségi létesítményekig. A sziget főági partja bizonyára módosult az évszázadok során, de az orsó alak még mintha mindig kirajzolódna.

Kissé közelebb menve, de még mindig viszonylag távoli képet kapunk a Város-szigetjéről, ha a monostori partról tekintünk a túlpartra. Az ártéri erdőben jelentkező folytonossági hiány és a terjeszkedő aljnövényzet olyan érzetet kelt, mintha egy valódi szigetcsúcsot látnánk.

Ahogy közeledünk magához a szigethez, egyre jobban mosódnak el a formák. Valahol itt lehetett az északi csúcs, melyre ez a földnyelv emlékeztet az éppen aktuális vízállásnál. Mellékágra utaló más nyomot itt a feltöltés miatt nem is lehet találni, a táj nagyon átalakult az elmúlt két évszázad során.

Szentendrén is van Egyfás-sziget, bár nagyon kicsi az a vízállás-intervallum, amikor ez elmondható róla. Ez a kép éppen egy ilyen ritka alkalmat örökít meg éppen a Város-szigetjétől északra, de még a Bükkös-patak torkolata alatt.

A műholdképen látható telekhatáron és a sziget csúcsára emlékeztető felszínformán kívül is akadnak más nyomok a szinte teljesen beépített területen. A kerékpárút töltése közvetlenül a Duna mellett halad, a Város-szigetjének gerincén. A mentett ártér ma honvédségi terület, a Görgey Artúr Laktanyához tartozik. A szögesdróton túl jellemzően romos épületek állnak gazos telken. Azonban a mélyebben fekvő területeken a gazt kiszorította a nádas. Ez jelzi, hogy egyes részeken még mindig nagyon közel van a talajvíz.

Szentendre város emlékezetéből a beépítés teljesen eltüntette a Város-szigetének emlékét. Holott az eltűnése igazi kuriózum, hiszen nincs még egy sziget a magyar Duna-szakaszon, amelyet egy villámárvíz iszapolt volna fel ennyire rövid idő alatt.

"...az Felsö Sziget pedig Romai Vallásbéli Papoknak jövedelmét neveli..."

A november 7-i, pap-szigeti látogatásról szóló bejegyzéshez (itt olvasható) elkészült a történeti, geomorfológiai áttekintés, ami akkor lemaradt. A Pap-sziget alakja változott szinte a legkevésbé a feljegyzések szerint a Dunakanyar szigetei közül. Az utóbbi években látható állapot megértéséhez azonban elengedhetetlen, hogy visszapillantsunk mi is történt Szentendrének Felső-szigetén az elmúlt évszázadokban.

     "Ezen Föld Lapja elö ad Szent Endrei (Szentendre) Privilegiált Mezö Városnak telkeit, a’ mellyek-is Petyén, Tyukovátz Felsö, és alsó Pismányi és Izbéghre járó öszvessen jól mévelt szöllökböl állanak. Közöttök le folyó, két nevezetes, ugymint Tyukovátzi, és alsó Pismányi Völgyek hajózásra különös figyelmet érdemelnek; a’ midön nagyobb zápor essök alkalmatosságával a’ viz Iszapot, köveket, és egyéb földrészeket partra hordván annak karajját fel emeli, természetes gátot nevel és forgókat okoz. Alsó Pismányi, és Cseszma nevezetö Szántóföldek Tavaszi vetésekre leg inkabb alkalmatossak; az Felsö Sziget pedig Romai Vallásbéli Papoknak jövedelmét neveli, mellynek karimáját küröl folyó, és itten le képelt Szent Endrei Dunának Ága az fel hajózásra tsendes folyása miatt, tsak azért is alkalmatos, söt széntén jól tévö, hogy az felsö forgóban meg eröltetett Lovak egy kis Pihenést nyernek. Partyai ezen Dunának Sziget részrül Fakkal, szöllök reszéröl pedig apró Bokrokkal, és fövekkel bé vannak nyölve, egyébként az áradások, és Jég jarása e’ helyben kárt nem tehetvén, dühösségét másut ki adjak, és ezen helyt nem változtatják; idövel mint azon által a Tyukovátzi Völgy porondját nagyobbra nevelvén ezen ágot be iszapolhat."

/Zsitnyán János feljegyzése 1826. szeptember 13-án, Szentendre./
 

A Pap-sziget az 1780-1784 közötti katonai felmérésen még két részből állt.

     

A térképállományát tekintve meglehetősen hiányos Duna mappációval egy időben a térképészek ("képlők") elkészítették az adott szelvényeken ábrázolt terület leírását is. Mindazokon a helyeken, melyről nem maradt fenn térkép ezekből a leírásokból tudunk csupán tájékozódni. Így van ez a Szentendre környéki szelvényekkel is. Nagy részük elveszett vagy lappang valahol, azonban a róluk készült szöveges összefoglaló megvan. A Gellért-hegyen állt Csillagdához képest északkeleti (a ) "szabás" I. sorának 44. oszlopában a 768-as számú szelvény ábrázolja a szentendrei Pap-szigetet.

Zsitnyán János leírásából derül ki, hogy annak idején Szentendrénél volt egy Alsó-sziget is, melyet Város-szigetjének neveztek. Ennek ma már nyomát sem találjuk, utolsó ábrázolása az I. katonai felmérésen látható.  Körülbelül a HÉV-végállomástól keletre húzódott a Szentendrei-Duna közepén. A reformkorban a Pap-szigetnek is sokkal hétköznapibb neve volt: szentendrei Felső-sziget, mely a katolikus egyház tulajdonában állt, későbbi neve innen öröklődött át. A mappációt megelőző I. katonai felmérés térképén (1. ábra) még két részből állt. Az őket elválasztó fattyúág 1826-ra eltűnt, a térképészek leírásában már semmi sem utal két külön földdarabra.

 

2. ábra A Pap-sziget 1857-ben (Pfarrer Insel)

 

A korabeli hajósok a szentendrei ágat sokkal alkalmasabbnak tartották a vácinál a hajóvontatásra, főként hegymenetben (2.ábra). Stabil nyugati partján haladt az egykori római hadiút, melyet a későbbi korok hajósai előszeretettel választották igáslovaik számára. A hajók dolgát egyetlen jelenség nehezítette; a nagyobb esőzések alkalmával felduzzadó erecsékék és patakocskák elképesztő mennyiségű hegyvidéki hordalékot hordtak a folyóba. A mellékelt térképeken is jól látható, hogy mindegyik pilisi patak építgeti a Dunában a maga kis deltatorkolatnak is beillő hordalékkúpját /=porondját/. A mappáció kapcsán a helyszínt alaposan bejáró térképész fel is hívja a figyelmet rá: ha tovább folytatódik az erőteljes lehordás, az végső soron a Pap-sziget mellékágában megakadályozhatja a hajóforgalmat.

  

3. ábra A Pap-sziget a II. katonai felmérés szelvényén kétféle művelést jelez

   
A II. katonai felmérés vonatkozó szelvényét böngészve (3. ábra) meglepődve tapasztalhatjuk, hogy a Nyerges-hegy nyugati lejtőjéről induló Szelim-patak mekkora feltöltést végzett a Pap-szigettől északra, alig hetven év leforgása alatt. Az általa lehordott talajréteg a Duna-ág nyugati partján halmozódott fel, alaposan összeszűkítve a folyó medrét. Ez nyilvánvalóan befolyással volt a pap-szigeti mellékág hidrológiai viszonyaira, hiszen a Szelim-patak hordalékkúpja áthelyezte a sodorvonalat a szigetmonostori oldalra. Ez a változás ha nem is drasztikusan, de felgyorsította a mellékág feliszapolódását. A sziget itt még közel állt a természetesnek mondható orsó alakhoz, csak a főági erőzió miatt változott ez később a jellegzetes fordított D betű alakra.
 

4. ábra Medermorfológia 1929-ből

 
Sokat gondolkoztam betegyem-e ezt az általam legszebbnek tartott Angyalos Vízisport térkép részletet (4. ábra). Hiszen nem sokban különbözik a jelenlegi állapottól és szinte minden bejegyzésben van  már egy ilyen ábra. Nos, a Pap-sziget esetében is megkerülhetetlen ez a térképsorozat. Feltárul szemünk előtt ugyanis minden, ami a többi ábrán nem; a meder morfológiája. A sziget orsó alakjának keleti oldala víz alá került, de még kinyomozható. A Szelim-patak torkolatánál nem csak az épülő delta szorítja össze a medret, hanem a monostori oldalon látható homokpad is. A pap-szigeti mellékág ugyan sokat szűkült, de még mindig mélynek mondható, északi betorkollásánál azonban már sekélyesedik. A sziget déli csúcsánál ugyancsak épülő hordalékkúpot látunk, ez a Zsitnyán által is említett Tyukovácz-árokban folyó Sztaravoda-patak.

(Azoknak, akik a geográfia tudományán belül inkább a közlekedésföldrajzhoz vonzódnak, szívből ajánlom a szentendrei parton kígyózó ritkásan szaggatott, vastag fekete vonalat! Vajon kitalálják-e, mi lehet az?)

5. ábra A Pap-sziget napjainkban

 
Végül elérkeztünk a jelen állapotokhoz. Akiknek sok idejük van, tegyenek egy próbát a Googleearth programmal! Nem kell mást tenni, mint a szentendrei Pap-szigetre közelíteni, majd az ikonsoron található óra csúszkáján beállítani a felvételek időpontját. A legkorábbi dátum 2002. július 19. Szépen kirajzolódik az északi csúcson létrejött zátonyon megtelepedő erdő térhódítása és a betorkollás szűkülése. Napjainkra a patakok által épített hordalékkúpokon az ember telepedett meg, növekedésük azonban a mai napig tart.  A Szentendrétől távol eső egykori legelőt mára bekebelezte a város. Hasznosítása elkerülhetetlen volt.

Immár betonteknőben, de továbbra is hordják a hegyről a patakok a talajt, két oldalról szűkítik a Szentendrei-Dunát, ezáltal eltávolítva a fő sodorvonalat a mellékágtól. A Pap-sziget pedig kissé megnagyobbodott. elsősorban a mellékága rovására, de ugyanez elmondható a dunántúli partról is. Középvíz idején még valódi sziget, de így novemberben csupán egy száraz árok választja el a várostól. Könnyű tehát megjósolni, ha érdemi változás nem történik, akkor a többi dunakanyarbeli sziget sorsára fog jutni.

Vízrajzi és hajózási térképek a 19. század első feléből - Duna Mappáció DVD

 
Hosszú utat tett meg a Duna térképezése a Tabula Peutingeriana óta. Sokat változtak a térképészek rendelkezésére álló lehetőségek és sokat változott maga a folyam is. Herakleitosz mondása: "Kétszer nem lépsz ugyanabba a folyóba" kétszeresen igaz a dunai térképekre, nincsen két ugyanolyan térkép. Minden egyes térkép más állapotot, más vízállást, szélességet ábrázol. Nyomon követhetjük a szigetek vándorlását, eltűnését, újak keletkezését. A Duna térképezése során a mérnökök nem csupán a folyót vételezték föl, hanem a tágabb környezetét is. Ősi dűlőnevek emlékeit őrizték meg az utókor számára az ártéren. 

Hiánypótló DVD formátumban adott közre 2009-ben az esztergomi Duna Múzeum 4 rövidebb-hosszabb dunai térképet a XIX. sz. elejéről. Hozzám csak ezen a héten került, ezért kissé megkésve tudok beszámolni róla.

1834-ben a Duna Mappáció térképszelvényeit végző mérnökök 63 összefoglaló szelvényt ajándékoztak József nádornak. A címe megtévesztő volta miatt sokáig elkerülte a magyar kutatók figyelmét, hiszen ki keresné a mai magyar Duna-szakaszt a "Hydrograpische Dunau Karte von Peterwardein bis Orsova" elnevezés alapján? A szelvények valójában Pozsony és Orsova között ábrázolják a Dunát. Mindössze kettő hiányzik közülük; a Komárom és Pilismarót közti szakasz. Méretaránya 1:36000, a szelvények mérete 73x76 cm. Szigettérképként nem tartalmazza a szomszédos országokat és a Dunától távolabb eső területeket. A mellékelt térképen a Zimony és Belgrád közötti Nagy-Hadi-sziget látható, a Száva-torkolattal.

  

A tulajdonképpeni Duna-Mappáció szelvényei közül a DVD sajnos csupán a Paks és Szerelme közti területet tartalmazza 83 térképlapon. Igazán aprólékos és részletes munka. Részletgazdagsága méretarányából következik: 1": 50 fok. A Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban található eredetikből digitalizálták őket. A Térképmellékleten a még Nagy-Duna-partján álló Tolna település látható.

 

A DVD-n található másik teljes sorozat a Duna hajósainak számára készült. A "Donau-Strom-Karte innerhalb der Gränzen des Österreiches Kaiserstates" Passautól egészen Orsováig 54 részletben mutatja be a Dunát 1857-ben. Homokpadok, szabályozási műtárgyak, pontos medermélység-, és szélesség adatok könnyítik meg az eligazodást a XIX. sz. hajósai számára. Fekete-fehér kivitele mit sem von le a szépségéből. Méretaránya 1:28000, 51x74 cm ill. 51x81 cm. A képen a Dévényi kapu látható, ahol a Duna Magyarország területére lépett.

 

A negyedik, egyben utolsó térképlap a Szigetköz északi részét ábrázolja Pozsonytól Gutorig. Ezen már fel vannak tüntetve a szabályozási művek, melyek a Duna hajózhatóságát voltak hivatottak javítani. Az ábrázolt sarkantyúkat manapság hiába keresnénk, szintúgy a széles mellékágakat és a végtelen szigettengert. A Duna ezen a szakaszon változott leginkább.

 

Köszönet a mérnököknek, és köszönet a szerkesztőknek, Dr. Deák Andrásnak a Duna Múzeumból és Jankó Annamáriának a Hadtörténeti Levéltárból ezért a nagyon fontos és értékes munkáért!

Duna-Mappáció /Vízrajzi és hajózási térképek a 19. sz. első feléből. 2009 Esztergom. ISBN 978-963-06-8069-1

Régészeti tanulmányút a Szentendrei-szigeten - Csárdák

A Duna mentén a hajóvontatás korában számtalan csárda állt a hajósok rendelkezésére bizonyos távolságokra egymástól. Ezek látták el mind a hosszirányú - vontató személyzetet - és keresztirányú - utazók, komposok - közlekedést. Szálláshelyet, ételt italt biztosítottak, és az információáramlásban is nagyon fontos szerepük volt egykor. Napjainkra legtöbbje elpusztult, vagy éppen jelenleg is pusztul, megmentésükre nem irányul sem önkormányzati, sem kormányzati szándék.

A váci Duna-ágban folyásirány szerint haladva a településeket nem számítva első volt a Buki-csárda, melynek ma már nyoma sincs. Eredetileg a Buki-sziget alsó harmadánál állt a váci parton, valamivel a mai sóderkikötőtől északra. A terület ma erősen bozótos, leginkább szemétlerakásra használták. A csárda még állt a két világháború között, napjainkra felmenő falai nem maradtak. 

A következő a Pokol csárda, a tahitótfalusi oldalon. Talán ez volt mind közül a leghíresebb, egészen 3-4 évvel ezelőttig, amikor is egy beruházó lebontatta. Egy kétszintes létesítményt kezdett építeni a helyére, amire nem volt engedélye. Az építkezés ezért áll...

A Somos csárda Sződligettel szemben állt, ott ahol a Nagy-árok beleszakadt a Duna fő medrébe. A két világháború között még állt, valószínűleg a vízkivételi művek és az árvízvédelmi gát építése pecsételte meg a sorsát. Napjainkra sem téglatörmelék, sem habarcs, sem egyéb nyom nem jelzi egykori helyét.

 
Dunakeszivel szemben áll a Horányi csárda, építése a múlt ködébe vész, valószínűleg egykorú az emberiséggel, hiszen ugyanitt állt a rómaiak dunai átkelője is. Falában valószínűleg találnánk jópár római emléket. Már az első katonai felmérésen is ábrázolták, megemlékeznek róla a Dunai Mappáció kacsán is 1826-ból. Jelenleg pusztul, egy olasz befektető jóvoltából, akinek nyilván semmit nem jelent a hely. Pedig jelenleg ez a környék egyik legrégebbi - még álló - csárdája.

Az utolsó csárda, amiről tudomásom van, az a ma is működő Megyeri csárda a 2-es út mellett. Egykor közvetlenül a Duna mellett állt, azonban a folyószabályozás révén messze került tőle. Régen itt komp járt a budai oldalra. Megfigyelhető, hogy az alapozási szintje nagyon alacsonyan van a környezetéhez képest. Ez annak köszönhető, hogy az útépítések és szabályozási munkálatok következtében a környéket föltöltötték.

A csárdák szinte kivétel nélkül megemlíttetnek a Dunai Mappáció földmérői által, mint földmérési alappontok, de a legtöbb árvízszintnél is viszonyítási alapul szolgáltak.

Melczel János leírása a sződ-gödi folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június ?.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 50dik Táblán való Duna környéke meg irása

A Szent Endrei Sziget környül folyó nagyobb Duna árkát adja elő ezen Tábla a Tekintetes Pest Vármegyében helyeztetett Grof Eszterházy János Pots Megyer faluja, Hertzeg Grassalkovits Szöd faluja és Göd Pusztája határain.

Ezen Wátzi Duna ága sokkal nagyobb a Tótfalussi Duna ágnál magos partok között és mély ágyba sebesen folyik, a hajokázásra egyebirant igen alkalmatos, tsak hogy a karaj mellyékének igen zátonyos vólta kissebb vizkor a hajokat igen tavol a vontató erötöl járni kényszerít, melly nagy erö s' idö veszteséggel van oszve köttetve. A sok zátonyoknak oka pedig a mind két partján lévö sivány homok, melly a szelek által a Dunába hordatvan mindeg uj zátonyokat formál. Annal fogva és a kétszeri által változás miatt a hajósok inkább a Totfalussi Dunán vontatnak felfelé, tsak nagyobb ár vizkor, mikor a Totfalussi Dunán több lapossabb partokon gázoltatni és több fokokon által usztatni kellene inkabb a Wátzi Duna magassabb jobb partjára kerülnek. Az aláfelé sietö hajók tobbnyire mind a tágasabb és sebessebb Wátzi Dunán járnak tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a Tótfalussi Dunán aláfelé. A viz sebje általjába a jobb Duna parthoz közelit.

Az ezen a Táblán ki tetzö jobb Duna partja tsak éppen a felsö Tábla végén a Nagy árok be szakadása mellett olly alatson, hogy a nagyobb ár viz fellyebb növén magát a Nagy árok laposságába el öntheti, azon kivül a jobb part altaljába magassabb a leg nagyobb viz állásnál, menetelen iszapos karaju, sárga homokos földböl álló. A jobb Duna partja mellett levö Somos erdötske, Körtvélyes Földek, Gyümöltsös erdö és öreg Füzes erdö erössebb homokos földböl állanak. A bal Duna partja a felsö Tábla végén a Chlinski árok torkáig alatson, lejtös iszapos karaju homokos agyaggal vegyes földböl álló, de a Rakossi major domb fele hamar emelkedik. A Chlinski árok torka alatt a bal Duna partja egy kis darabon magassabb a leg nagyobb viz állásnál, azutánn középszerü magasságú, menetelen, iszapos karaju, homokos agyaggal vegyes földböl álló. A Chlinski arok a Szöd felöl jövö Mlinski árokbol ki szakad, s a ki szakadása mellett azért van el töltve, hogy a Mlinski arok felül folyó vize a kanalis utján a réteket táplálja. A Mlinski Árok a Szödi hegyek közzül zúgással jön, alább a Szödi malomtol tartoztatva a Nagy rét lapossan el terül, és kiváltképpen minek elött a viz le vévö arok el készült volna a Szödi és Gödi réteket gyakran el boritotta, most egy kis arok vezetti a vizet a malomra nagyobb ásott árok pedig a Gödi pusztán keresztöl vezeti a fellyebb folyó vizet a Dunába.

A bal part mellett levö homok dombok sárga sivány homokbol állanak és többnyire meg vannak gyepesedve, a rétek pedig fekete homokos agyaggal vegyes földböl állanak.

Melczel János leírása a sződi folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június 8.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 54dik Táblán való Duna környéke meg irása

A nagyobb Wátzi Duna ágát adja elö ezen Tábla a Tekintetes Pest Vármegyébe helyeztetett Tótfalu kamaralis falu, Póts megyer Gróf Eszterházy János faluja Sződ Hertzeg Grassalkovits faluja és Nagy Wátz Püspöki város határain. Az ezen Táblán láttatos Wátzi Duna ága annal inkabb alkalmatos a hajókázásra, mivel a partjain annyi folyó homok nintsen és a zátonyok a bal part felé vannak, a jobb parton pedig jó vontató útja és elég mély vize van; ugy hogy kissebb vizkor is felfelé vontathatnának a hajósok, az alább levő zátonyok nem akadályoztatnának. Azon oknál fogva ás a kétszeri által változás miatt a hajók többnyire a Tótfalusi Dunán vontatnak felfelé, és tsak nagyobb vizkor kerülnek a Wátzi nagyobb Dunára. Az aláfelé sietö hajók többnyire a Wátzi Dunán járnak tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a nagyobb vizkor a Tótfalusi Dunán aláfelé. A jobb Duna partja ezen a Táblán egész a Somos kortsmáig egyenlö magasságú, tsak nagyobb árviztul öntödik el a közel levö partos földig, menetelen és meg gyepesedett, fövenyes karaju homokos agyaggal vegyes földböl álló. A Somos kortsmánál a jobb Duna partja magassabb a leg nagyobb viz állásnál meredek, sárga homokos földtől álló iszapos karajú. A bal Duna partja tsak a felsö Tábla végén keveset szakadozó, egész a Rákos Tó be szakadásáig alatson, lejtös, részerént bokrokkal be nött, barna homokos agyaggal vegyes földböl álló iszapos karaju. Azon alól a bal Duna partja a malom árok be szakadásáig meg alatsonabb, igen lejtös, homokos földböl álló, iszapos karaju.

A Sződ Rákosi major mellett a bal Duna partja magassabb, lejtös, barna homokos földböl álló, iszapos karaju, de közel hozzá mindjart partos homokos hellyek vannak. A bal part mellett levö rétek tsak az Ország útig alatsonak, s az ár vizektöl gyakran öntödnek el, de az Ország út mellett hirtelen emelkedik a föld, és messzire tartó homokos mezőre el terjed. A malom árkon a Szöd Rákosi malom harom köze van építve, fel viztöl hajtódik, tíz lábnyira emeli a vizet szárazságba a viz fogyatkozásba szenved, ár vizkor pedig az al viz miatt nem foroghat, de meg is közönséges esztendöbe 7 holnapig öröl.

A nevekedö ár viz a jobb partján elöször a Nagy Arokba onti magát a Somos kortsma alatt és onnan felfelé folyván a Nagy Árok laposait önti el, azért a Tótfalusi lakosok tőtéssel gatolják a fel szolgáló vizet a Póts megyeri határnál mindazonáltal a jég szorúlás által okozott igen nagy ár viz útat talál, és sok hellyeken a Tótfalussi Duna ár vizével öszve szakad. A bal Duna partján a nagy ár viz éppen tsak az Ország útig árad ki. A leg negyobb ár viz 1775dik esztendőbe vólt és 2" magassabb vólt mint a Sződ Rákossi malom ablak talpa.

(§349 "A leg nagyobb sárviz itt vólt 1775dik esztendőben a melly 2' magossabb vólt a Póts Megyeri kortsma északi ajtó küszöbjénél")

Melczel János leírása a vác-sződ folyószakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódóan. 1826. június 4.

 
Az első észak kelleti Osztálynak 58ik Táblán való Duna környeke meg irása.

A Wátz alatt folyó nagyobb Duna ágát adja elő ezen Tábla a tekintetes Pest Vármegyébe helyeztetett Tótfalu kamaralis falu és Nagy Wátz Püspöki város határain. 

Az ezen a Táblán láttatos Wátzi Duna ága itt is annál inkább alkalmatos a hajókázásra, mivel a partjain annyi folyó homok nintsen és tsak egy zátony van a bal part fele a mélly a kis szigettől felfele egész a Wátzi Nagy hidig nyulik, a jobb part alatt pedig elég mély viz, és a jobb parton jó út szolgál a hajo vontatására, ugy hogy kissebb vizkor is el járhatnak a  felfelé vontató hajok ha az alább levö zátonyok nem akadélyoskodnának. Az alabb levö sok zatonyok miatt és a kétszeri által változás miatt többnyire a Tótfalusi Dunán vontatnak a hajósok felfelé, és tsak nagyobb vizkor kerülnek a Wátzi Dunára. Az aláfele sietö hajók tobbnyire a Wátzi Dunán járnak, tsak kissebb könnyen forgatható hajók evedzenek a Tótfalusi Dunán aláfele.

A jobb Duna partja ezen a Táblán általjában magas, tsak a nagyobb ár víztöl fel érhetö a Bolhavár körül pedig a leg nagyobb viz állásnál is magassabb, de mindjárt utánna lapossabb a föld, melly a közel lévö partig el öntödik.

A jobb Duna partja általjába menetelen, meg gyepesedett, homokos agyaggal vegyes földből álló, és fövenyes karaju.

A bal Duna partja a Füzes mentibe alatson gyengén lejtös, iszapos földből álló, fákkal be nőtt iszapos karaju. A Puskas patak be szakadása alatt a kis Deretske szélén a bal Duna partja középszerü magasságú, meredek, szakadozo, barna homokos agyaggal vegyes földböl álló.

A Deretske rétek mentébe való bal Duna partja középszerü magassagu, meredek, szakadozó, barna homokos agyaggal elegyes földböl álló, iszapos karaju.

Magyarázat Zsitnyán János § II_355 számú Duna Mappáció során 1826-ban készített térképszelvényéhez tartozó leíráshoz.

1826. augusztus 11.

Ezen a szelvényen Felsőgöd, Sződliget, Csörög egyes részei lehettek felmérve. Ekkor még a Grassalkovich család birtoka volt, de bérlőként a Mayerfyak gazdálkodtak a környéken. Az ő munkásságuknak köszönhetően történtek a lecsapolások, aminek következtében a mocsaras tájon kaszálók keletkeztek. A Kis Turján, Rokázó, Csikázó egykori lápos területek voltak, melynek utolsó maradványa az ún. Piócás volt. Ez a terület az Ilka-major és a vasút közé eshetett. A turján jelentése: mocsaras, vizenyős, ingoványos. A csikázó szó eredhet a csík szóból, ami egy mocsaras állóvízben élő halfaj.

A Csörgi Malom valószínűleg azonos a Sződligeten a Floch birtokon átfolyó Sződrákosi patakra épített malommal. Ez a malom még állt 1948-ban, amikor a patak még 200 méterrel északabbra folyt. A Vármegye Canalissa nagy valószínűséggel az Ilka patak, bár a méreteihez képest kissé túlzó lenne az elnevezés. Gondolhatunk még a Sződrákosi patakra is, hiszen a Csörgi Malomnak sokkal több vízre volt szüksége, mint amit az Ilka patak tudott biztosítani a lecsapolásból. Halastó létesítésére is alkalmasabb az a vízfolyás. Az Ilka patak mellett viszont az a legfontosabb érv, hogy a torkolata természetes kikötőhely, ami nem lehet más, mint a mai gödi Köztársaság út vége, ahol a szeszgyár is állt.

Puszta Kápolna volt a középkori Göd központja, a falu maga a Rákóczi úti focipályán terült el. Temploma és temetője a vasúton túl délkeletre emelkedő dombon állt. A Várdomb mai napig megőrizte nevét. Az Ökör-járás, Göböl-járás a Kincsem teleptől északra elterülő marhalegelők voltak, a göböl szó hízómarhát jelentett.

A váci út (kettes út) alatt az ingoványos már árteret jelöl, részben a mai vízmű területről lehet szó. A fokok olyan pontok voltak, ahol az árvizek a folyóhátak mögé kerültek, és apadáskor ezen a természetes zsilipen visszatérhettek a mederbe. A Kis-fok valahol a mai Ilka zsilip környékén lehetett, a másik fok helye bizonytalan.

A gödi Duna-szakaszon 1826-ban megfigyelt folyamatok sok érdekességgel szolgálhatnak. Zsitnyán szerint a Gödi sziget a part alámosása következtében keletkező hordalékból épült föl. A gödi medertágulat azért jött létre, mert a gázlóban lelassuló vízsebesség hatására a hordalék kiülepedett. Ezt az anyagtömeget a folyó próbálja oldalirányban megkerülni, tehát alámosódnak a partok, omlás is bekövetkezhet a magasparton. Így további hordalék kerül a folyó- mederbe, és ez a folyamat önmagát erősíti. A szigeteken a leírásban nem jeleznek erdőt, csak bokrokat, sőt a Fegyveresi (Nagy) szigeten még mezőgazdasági művelés is folyik, ez vélhetően a szatmári ártéri szilvásokhoz hasonló gyümölcstermesztés.

A szigetek felszínalaktanára utalás, hogy partjuk erősen elmosódik, tehát ebben a korban a Duna pusztította őket, területük csökkent. Ez magyarázható éghajlati okokkal: megnövekedett a Duna vízszállítása csapadékosabb éveknek köszönhetően.

A monostori oldalon lévő mellékág már ebben a korban is erősen föl volt iszapolva, hajóvontatásra ugyan alkalmas lenne a part, de a kellő vízmélység itt nem volt meg. A gödi oldal bokrossága, magassága miatt volt alkalmatlan a hajóvontatásra, egyedül a lehajózás volt akadálytalan a főágban. A térképészek a helyiek elmondása alapján minden szelvényen bejelölték azt a vonalat, ameddig a legnagyobb árvizek elérnek, a szerző erről tesz említést az utolsó sorában.

Magyarázat Zsitnyán János § II_357 számú Duna Mappáció során 1826-ban készített térképszelvényéhez tartozó leíráshoz.

Eredeti szöveget lásd: 2009. november 18.-i bejegyzés.

1826 Július 27.
A leírás szerint ez az elveszett térképlap részben bemutatta a túlsó, jobb partot is. Puszta monostor lehetett a központja a törökdúlás előtti, középkori Sziegtmonostornak, 1826-ban még látszottak a régi házak nyomai.

A monostori oldalon ugyancsak fontos probléma a mozgó homok, melyet elsősorban az állatok taposása következtében felszakadó növényzet okoz. Növényzet híján a szél tudja mozgatni a szabadon álló homokszemcséket, s ez veszélyezteti a közelben lévő jó minőségű szántókat.

A gödi, bal parton a leírás Göd Pusztára szorítkozik, és kibontakozik előttünk a Mayerfy József bérlő áldásos tevékenysége révén felvirágzó gazdaság képe. A nemes úr, nyilván a korszellemmel lépést tartva fejleszti birtokát, szolgálja ezzel a közjót. Egy ilyen fontos cselekedete, hogy erdőt telepítve egyrészt megfogja a homokot mozgató szelet, így Vác és Budapest között járhatóvá teszi a közutat. A homokmozgások a török korban a rideg állattartásnak köszönhetően újultak ki. Gödön e leírás is szól a marhavásárról, ahová az állatokat lábon hajtották. A török korban a hajdúk Debrecen környékéről egészen Dél-Németországig hajtották a marhákat, és ezeken a széles csapásokon nem maradt meg a fű. Így a kitaposott növényzet alól előbukkan a településünkre olyannyira jellemző futóhomok, amit a szél könnyedén elhord.

Mayerfy József rendezett körülményeket teremt Göd Pusztán új épületeket emelve mind embernek, mind állatnak. Elkerített veteményest létesít a Belső Kertben, ami közel volt a birtokközponthoz. Területe a Nemeskéri úttól tartott a vasútig északról és délről pedig a Rómaiak útja és az Alagút út határolta. A Külső kert a mai temető tábla volt. A szérűskert pedig a mai temetőtől mintegy 800 méterre állt, délkeleti irányban. A Mayerfy József 1824-ben bekövetkezett haláláról is tudósít Zsitnyán, és a nemes úr síremlékét az utókorra gondolva megteszi földrajzi alappontnak.

A Duna viszonyairól szólva kitér megint a hajózást nehezítő tényezőkre. A monostori oldalon a „pandal” viszonylag magas partot jelölt, amely alkalmas volt a kikötésre és a vontatásra egyaránt. Azonban a sok zátony miatt a hajózás kisvíz esetén csak lapos fenekű teherszállító bárkákkal, ún. burcsellákkal zajlik. Már 1826 előtt is híresen rossz hajózási viszonyok voltak Gödnél. Az okokat a képlő más térképlapoknál is megemlítette, itt azonban egy új jelzőt is használ, a „bodrogot”, ami örvényes folyót, folyószakaszt jelez.

Külön érdekesség, hogy a gödi viszonyok miatt a hajózás a szentendrei ágban keresett alternatív útvonalat, ahol a Duna vízhozamának csak 1/3-a folyik, mégis jobb útvonal a hajósok számára.

A parti föveny azért volt jó az utakra, mert ez a finom szemcséjű homok nem ragadt mint az agyag, ráadásul elvezette a vizet, és könnyű volt elegyengetni. Meg kell különböztetni a futóhomoktól, annak szemcséi ugyanis sokkal kerekítettebbek, ezért a szél könnyebben mozgatja, mint a durvább, szögletesebb fövenyt.

Az árvizek, ezen belül a jeges árvizek nagyon gyakran pusztították a Szentendrei-szigetet. Ennek okát a kisvízkor a zátonyokon föltorlódott jégtáblákban kell keresni, ezek összefagyva mintegy természetes gátat alkotnak a folyón, és amikor az olvadás miatt emelkedni kezd a vízszint a folyó kilép a medréből, hogy megkerülje ezt a jégdugót. Zsitnyán leírásából kiderül, hogy Szigetmonostor fölött gyakran a váci ág vize jeges árvízkor áttört a szentendrei ágba, és viszont.

Magyarázat Zsitnyán János § II_361 számú Duna Mappáció során 1826-ban készített térképszelvényéhez tartozó leíráshoz.

Zsitnyán János 1826. július 9.-én jegyezte le ezen sorait.

A címben említett Észak-keleti szakasz azt jelentette a térképezésben, hogy a koordináta rendszernek, amelyben a térképezők dolgoztak Budán volt a középpontja, a gellérthegyi Királyi Obszervatóriumban (ma a Citadella áll a helyén). Ebből a középpontból nézve Göd Észak-keleti irányban helyezkedik el.

A térképlap részben a Göd és Dunakeszi között napjainkban még beépítetlen területeket, részben pedig Alsógöd déli részét írja le. A határ akkoriban is ugyanott húzódott; Göd déli házsorai mögött már Dunakeszi kezdődik. A Tetélteni földek a vasúttól keletre eső dombvidék neve, elnevezése a mai napig térképszelvényeken fönnmaradt. 1826-ban is (és ma is) szántó volt, bár nem trágyázták. A Malomárki legelő a vasút és a Duna között terül el, ebben az árokban éri el a Tetétleni dombok között hulló csapadék a Dunát. Göd puszta Gulya-járása, és az Apróhalmok helye bizonytalan, valószínűleg már beépített terület mindkettő. Az apró halmok homokbuckák lehettek, melyek anyagát a Duna mederből fújta ki a szél. Ennek a homoknak a megkötésére telepítették az akác és topolyfa (=nyárfa) ligeteket. Családi legendából tudom, hogy amikor megvettük a Petőfi utcai (XV. utca) telket az 1910-es évek elején még sűrű akácos volt rajta, és néhány nagyobb nyárfa még a II. Világháború után is állt. (Jelenleg az Alsógödi Sportcsarnok mögött áll még néhány nyárfa-matuzsálem).

Göd és Dunakeszi között a magas part híresen sok forrást rejt, erről Szabó József már 1888-ban írt egy tanulmányt ”Göd környéke forrásainak geológiai s hidrográfiai viszonyai” címmel. A Dunapart egykori meredek szakadását napjainkra a háztulajdonosok az érdekes oligocén (34-23 millió évig terjedő kor) agyag kibukkanásokkal együtt lebetonozták. A part meredeksége miatt itt valóban lehetetlen volt a hajók vontatása. A Csurgólapos nevű szurdokszerű völgy Dunakeszin található a Csurgó étterem és a nagy, Duna fölött átívelő villanypózna között. Benne kis, forrásból táplálkozó patak csordogál. A Dobra völgy helye bizonytalan, valószínűleg a Csurgótól északabbra található völgy neve volt. A Határvölgy, mai nevén a Szakács-kert, jelzi, hogy ez a határ Dunakeszi és Göd között. Ez a völgy ugyancsak szurdokszerű, követi a Duna medre alatt húzódó törésvonalak irányát, csakúgy, mint a fent említett völgyek. Áradások ezen a területen nem jelentkeznek a part magasságának köszönhetően.

Zsitnyán János leírása a gödi szakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódva 1826. július 9.

§361

Költ Dunakeszén Jakab havának 9dik Napján 1826 Esztendőben.
Duna Vizképe rend irásnak Eszak-keletti I Szakaszok sorában levő 38ik Részföldképnek magyarázattya, és általa képzelt részföldnek természeti le irása. I.N.O

Ezen részföldkép elö adja Duna-Keszi térnek felső tájat, és ezzel szomszéd Göd Pusztának darabját; mind a kettö Krassalkovics Antal Ö Herczegségének birtoka Nemes Pest Vármegyében. Dunakeszi halkal emelkedö Tetétleni földek közép jóságúak tavolság, és trágyatlanság miatt. Malomárki legellö vonó marhák számára tartatik jobb volta miatt Göd Pusztának Gulya-járása, és Apróhalmok homokos ugyan de hasznos legellö. Akátz és Topolyfa ültetések jelessen nevelkednek.
Ezen helybéli Duna tökélletessen hajókázható le felé, de a’ felhajózásra éppen alkalmatlan ezen okokbol 1szor A karajja iszapos, vizenyős, és forrásos. 2szor a’ Partja dombra emelkedik és vadon nyőlt bokrokkal telyes 3szor Az ugy nevezett Dobra, Tsurgólapos, és Határvölgy által ezen Út hasittatik és járatlanná tétetik. Áradások itt el nem terjedhetnek, és így ártatlanok.

Zsitnyán János leírása a gödi szakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódva. 1826. augusztus 11.

§ II. 355 MOL, S 81, Vízrajzi Intézet, iratok, 1/B

Kőlt. Gődön Kisasszony hava 11dik napján 1826.
Zsitnyán János mp. Duna Táj Képlője.
I. N. O. Duna Felmérés, Észak-keleti Szakaszok rendjében lévő 46dik Táblának természeti és vízi fekvésének leírása.

Ezen táblában vagyon Gödi Pusztának Északi része lerajzolva; ezis Grassalkovits Ő Hertzegségének Birtokaihoz tartozik. Kis Turján, Rokázó, Csikázó és ezekkel öszveköttetésben lévő Nádasok többnyire vizenyős, zsombékos, náddal, és csádéval bé-nyőlt rétek minekutána ezekből sok csatornyák által a’ víz letsapoltatott, középszerű Kaszálókra változtattak Malom Tábla, Szállás-Tető jó tavaszi vetésekkel, valamint Vármegye Canalissa mellett fekvő Réték, úgy nem különben Puszta Kápolna, és Várdombjai jó szénával látszanak meghálálni Bóldogúlt Majerffy Jósef Urnak főldmivelésre forditott fáradhatatlan igyekezetét, melly leg inkább a’ Csörgi Malomnál kitűndöklik, holottis egy a’ természeti fekvésre nézve nem a’ legalkalmatosabb helyen kettős hasznot tudott ö szerezni; tudniilik a’ már fenttérdeklett víz-letsapolások által bő termésű Réteket és Malmanak vizet – a’ mellett egy halas tavat a’ természetből mintegy erőszakosan kitsafart. –

Puszta Kápolna, és Vár-Domb Török pusztitásnak szomorú emlékezetét, és hajdani Göd népes Helységnek egyedől Puszta nevét fentartotta. Ökör Járás, és Göböl járás hasznos Legelők Vátzi jövedelmes Marha vásároknak helye. Duna melléki Bárány járás Juh tartásnak tágos legeltetési és itt helyenen készült Levegő ártalmás változási ellen alkalmatos tanya.

A vátzi úton alól Ingoványos, és kek Fok kőzőtt fekvő lapos térség vizenyős, és bokros kaszáló Főld. Csősz Házok alól levő kis Fok, mellybe mint a’ Vármegye Fő Canalissa, mint a’ többi Csapolasok vizei, leszivárkoznak, az Uraság Dereglyéjének, és Ladikjainak természeti kikötő helyet ád. Egyéb eránt

Gődi Pusztát mosó nagy Duna bal partja fekete agyagos, szakadozott, némelly helyeken kettős partotis tsinál; hellyel bokros ugyan, de mégis olly porhanyós, hogy a’ Duna vizének ellene nem álhatván naponként belyebb ereszti; és innét eredttek a’ Kis – és Nagy Szigetek, mellyek Gődi Pusztához tartoznak. – Ezek kőzűl a’ kisebb Sziget vad bokrokkal benyőlt sűrűség; - a’ nagyobb sziget sok bokrok közőtt is szénát, és gyumőltsöt terem; mindkettőnek partjai azomban víz mosás által láthatóképpen fogynak. Jobb partja a’ Dunának Póts-Megyeri Téren felől sárga – agyagos, apró viz szakadásokkal által lyuggatott; alább pedig a vizre rohanó homokos dombokkal halmozott, azutan hol iszapos hol kemény agyaggal vegyes; de a vízbe sodrótt homok, porond, és föveny miatt a’ felhajózásra nem alkalmatós; azomban a’ két Sziget Köze lehajózásra alkalmas útattal szolgál. A viz-áradás nyomai Rajzolatban ki vannak téve.

Zsitnyán János leírása a gödi szakaszról a Duna Mappációhoz kapcsolódva 1826. július 27.

§357 Jakab hava 27^ik napján 1826.

Rendes Vizi le irása a’ Duna térbeli Eszak keletti I. Szakaszok sorában számított 42^ik Földképnek I. N. O.

Ezen Helykép előadja Sziget Monostori Földnek egy részetskéjét, és a’ Gödi Pusztának Részét. Az első Szent Korona Birtoka, a’ masik pedig Krassalkovits ö Herczegségének Joszaga, mint a’ kettő Nemes Pest Vármegyében helyheztetik.

A) Puszta Monostori Dülö Jó Föld, mellette lévő Legellő gödrös, kövekkel, és épületek romladékaival tellyes, elódi háborús viszontagságoknak leg nagyobb tanuja. Kőházi Legellő fával ültetett homokfogás, sürübb falültetés, és marha járástól valo nyugodalom hasznosabba tehetne ezen darabos mostani állapotnál.

B) Göd Pusztának minden Részei szépségjöket és javittásokat köszönhetik Nemes Mayerfy Josef úr szorgalmának, a’ ki minden iparkodását java ideit és költségét arra forditotta, hogy mostoha helyeit ezen Pusztának használhatóvá tegye. Ollyan a’ Homokot gátló Erdö melly altal benne levő Vátzi Ut uj homoktól ment lévén publicum nagy hasznával járhatóvá lett, mert a’ hol ez előtt szegény utas marhái Homok miatt el dültek , söt még uraságok marhai is sokszor ki fáradtak, ott most akadály nélkül forognak a’ kerekek és az utasok baj nélkül ejjel nappal bátran járhatnak. Ezen Erdö az a’ melly erannyaba lévő Lyukashalmi Szántóföldeket további homok özönétől meg mentette. Nem kisebb figyelmet erdemel az Pusztának belsö állapotja: A’ hol ez elött egynéhány Esztendőkkel tsak szegény egy pár épület állott, ott most egy szép uradalmi Lakás, Tselédek házai, jó Marha Istállók, és helyes Juh aklok állanak – Mesterséges Mívelést, és haszonra tzélzó Intézeteket ki mutatja szép ézléssel készült Belső Kert Sok hasznos veteményekkel bővelkedik Külső Kert Reti Tabla jo termö szántóföld , az Kaszállok pedig lehetséges vizek le tsapolyása utánn hasznossak lettek. –Mint ezen szép Intézetek leg jobb Divattyába az Haláltól ezen Nevezetes Férfiu el ragadtattván Tetemei Szüröskerti Temetőbe le tétettek, és érdemlett emlék oszloppal Uri Familiája által megtiszteltettek, a’ melly Rajzolatomban különös Földmeröi szélességi, és hosszuság altal meg különböztetett, hogy még a’ Jövendöség-is rola emlékezvén Hamvait tisztellye – Különösen nevezetesek ezen Pusztában tartani szokott Marha vásárok is.

Ezen helybeli Duna tsendes menetelö, és a’ le hajózásra különössen szolgál az fel hajózásra Sziget Monostori Pandal alkalmas lenne, ha a’ szigetnél Zátonyok az utazást engednének de ippen ezen ok miatt felhajózás tsak Burcsellákkal történik. Az Gödi Part pedig országos hajó Járásra talán századoktol fogva már alkalmatlan volt Rongyos, iszapos, forrasos, és Bodrog volta miatt, és még sok ideig alkalmasint olly módba maradandó lészen mivel a’ Szent Endrei, vagy is Kis Duna hajókázásra naponként alkalmatosabbá lészen. Mindazonaltal hasznalhatna ezen Part jó fövennyel az utakra, és más intézetekre, mert evel tele vagyon.

Áradásoktól minthogy Gödi Puszta mentt, annal többet szenved Sziegt Monostor föld, ugy hogy sokszor Kis Dunaban meg szorúlván a’ Jég Monostor mellett vízzel egyött tsuszván a’ Nagy Dunába és viszont tolakodik külömben Monostori Részen az áradástól ment hely, és aradas határja a’ rajzolatban ki vagyon téve.

Duna Mappáció

 

A Magyar Országos Levéltár épületében utánanéztem mi a helyzet a Szentendrei sziget térképeivel kapcsolatban. Nos a keresés eredménye egyenlő a semmivel, de hát ha nincs eredmény az is eredmény. Egész szelvény Kisoroszitól Káposztásmegyerig egy lett volna, a Duna Mappáció. Zsitnyán János mérnök 1826 tavaszán végzett felméréseket ezen a tájon. Térképlapokat és régies magyar nyelven írt szöveges leírásokat egyaránt készített, utóbbiak megmaradtak és értékes, kevésbé ismert, de annál érdekesebb adatokkal szolgálhat a helytörténészeknek. Ezeknek kimásolása időt vesz majd igénybe, mert hát pdf-et nem lehet elvinni digitálisan a levéltárból. Lehet, hogy lesz majd cikk belőle a Gödi Almanachban... jövőre.

A meglévő szelvények Dunakeszitől délre találhatók, valamint Kisoroszi környékét mutatják be. Számuk NW I V 6, NE I IV 14, NE I III 3, NE I II12, NE I II 8. A térképszevények középponti koordinátája a gellérthegyi obszervatórium. (Helyén ma a citadella áll).

Az elveszett szelvényeket a "lappangó szelvény" jelzővel illették a digitalizálók, reménykedve benne, hogy egyszer majd előkerülnek, nekem is nagyon megkönnyítenék a dolgomat.