Előkerült Vác ötödik 1838-as árvíztáblája!

Sajnos csak papíron:

Vácott árvíztáblát kutatni olyan mint tű(ke)t keresni a szénakazalban, ugyanis másfél kivétellel ezek nem házak falain, hanem képgyűjtemények, levéltárak mélyén lapulnak, ahol az utcáról beesve szinte reménytelen célirányos kereséssel rájuk bukkanni. Az egyik olyan szénakazal, ahol leginkább számíthatunk váratlan, eddig ismeretlen tűkre, a váci Tragor Ignác Múzeum. Erre az újabb leletre is a múzeumban dolgozó Zomborka Márta hívta fel a figyelmet, aki korábban már több dunai szigetes írás megírásában nyújtott segítséget. 

A rajz Fábry Dezső munkája, felirata szerint 1913-ban készült, és az Alsó-Dunasor/Mária Terézia rakpart/Ady Endre sétány felől ábrázolja a még beépítetlen Rév közt (korábban Kis utca) és a 7. számú ház helyén állt kétszintes épületet. Fábry Dezső fiatalemberként az Országos Magyar Királyi Iparművészeti Iskola hallgatója volt, ötödévesként Körösfői-Kriesch Aladár tanítványaként részt vett a zebegényi katolikus templom festményeinek elkészítésében. Hogy a név-kavalkádot folytassuk, a kép középpontjában a Kiss János-féle egy emeletes ház látható, melynek kapujától balra fent látható az a tábla, melyet Fábry a jobb olvashatóság kedvéért a kép alján kinagyított, ezáltal jó szolgálatot tett a váci helytörténeti és hidrológiai kutatásoknak.

 

A Kiss János-féle ház 1876-ban

Van némi bizonytalanság abban, hogy az árvíztábla valóban a kapu felett volt, vagy a Rév közi falon, esetleg a szemközti ház falán, ugyancsak a Rév közben, elvégre mindkét helyen látható egy négyszög alakú valami, talán ablak, de a három lehetőség közül mégiscsak a kapu melletti pozíció tűnik a legvalószínűbbnek, mivel Fábry Dezső képébe belenagyítva mintha lennének a kapu melletti táblán betűk és vonal is. Annyit mindenesetre el lehet mondani, hogy az 1838-as árvíz embermagasságban árasztotta el Vácott a parti részt, viszont ez a rész egy keskeny területre korlátozódott ezen a szakaszon, csak délebbre, a Gombás-patak mentén tudott az árvíz messzire kiönteni.

A Kiss János-féle ház árvíztáblája 1903-ban (forrás)

Az árvíztábla külalakra az egyszerűbbek közé tartozik. Mindössze az évszám, egy rövid felirat "Víz állás" és a szintvonal látható rajta, miközben a többi váci árvíztáblán hó+nap, mutatóujj, vagy bővebb szöveg található. Az azonban felettébb érdekes, hogy a négy képről is ismert árvíztáblának külalakra semmi köze egymáshoz, mintha elhelyezésükben nem játszott szerepet központi, városi akarat, aki szeretett volna magának egyet, maga intézte saját ízlése szerint a kőfaragó mestereknél. Ugyan az Ady Endre sétány 7- szám alatti tábla viszonylag egyszerű, de még mindig jobban ismert, mint az egykori Lölölde falán álló, amiről csak annyit tudunk, hogy létezett.

Vác öt, jelenleg ismert árvíztáblája (A Fűz utcai jelenleg a Remete étteremben található)

A Kiss János-féle ház tehát már állt 1838-ban, de a kép megrajzolása idején egyöntetűen ősréginek és rozogának írják le az állapotát, habár ebben az esetben is fontos a kontextus, hiszen hasonló ürügyre hivatkozva rombolták le nemrég a Horányi csárdát is Szigetmonostoron, és nem járunk messze a valóságtól, ha itt is egy beruházó szándékait véljük felfedezni az írásban. Csuka János építőmérnök-vállalkozó éppen 1913-ban vette meg Kiss János örököseitől az épületet, szándéka szerint itt, a rakpart-Rév köz-Görög (ma Katona Lajos) utca közti telken építette volna fel a Duna-vízre alapozott "Erzsébet gőzfürdőt", amely a tervrajzok alapján beépítette volna a Rév köz feletti légteret is, és homlokzata a velencei Ca d'Oro palotához hasonlított volna. Három emeletén helyet kapott volna több gőzfürdő kád, tusoló, gyermekmedence, szépészeti szolgáltatás, klubhelyiség, rendezvényterem, kávézó és szálloda is. A városi tanács támogatta a télikerttel és szökőkúttal is ékesített rekreációs komplexum terveit, sőt még adókedvezményt is megítélt a vállalkozónak, azonban az építkezést az I. világháború, majd az azt követő bizonytalan politikai-gazdasági helyzet akadályozta. 

1918 nyarán még úgy írtak a Kiss János-féle házról, hogy az új tulaj azt lebontatja, tehát ekkor még állt az épület és talán megvolt a homlokzatán az árvíztábla is. Az 1920-as évek elején még tervben volt egy részvénytársaság megalapítása a gőzfürdő érdekében, azonban Csuka János 1925. márciusi halála végleg levette az "Erzsébet gőzfürdő" terveit a napirendről. Vác azonban nem maradt vizes komplexum nélkül, alig száz méterre a Kiss János-féle háztól épült meg 1951-ben a váci termálvizes strand, de ennek nagy ára volt: cserébe a folyószabályozás felszámolt Vácott 20-25 kilométernyi természetes homokos-sóderes strandot. A Rév köz végül lakóházakkal, de beépült, a régi ház eltűnt az árvíztáblával együtt, nem volt senki, aki leemelte volna a sittkupac tetejéről.

Kéziratos kataszteri térképvázlat rejti a történelmi váci árvízszinteket

Éveken keresztül foglalkoztunk a blogon a Duna 1838-as és 1876-os jeges árvizeinek tetőzési magasságával. Vizsgáltuk árvíztáblák magasságát, korabeli adatokat, forrásokat és elöntési szinteket is vetítettünk mai szintvonalas térképekre az egész Duna mentén, de különösképpen Budapesten, Esztergomban, Szentendrén és Vácott. Utóbbi városban már egész jó közelítéssel meg lehetett határozni a tetőzést. Aztán 2022. november 27-én Horváth Ferenc, Vác Város Levéltárának igazgatója átküldte az alábbi térképvázlatot, amin konkrétan szerepel mindkét érték. 

Vác belvárosának kéziratos felmérési helyszínrajza (Vác Város Levéltára engedélyével)

Horváth Ferenc igazgató elmondása szerint a térképvázlatot egy lomtalanítás során találták, és évszám nélkül vették levéltári nyilvántartásba. Mivel a térképvázlat nem csak az árvízszintek miatt bír jelentős értékkel, hanem térképészeti szempontból is figyelemre méltó, célszerű mindkét szempontból megvizsgálni. 

Érdekes kérdés, hogy mikor és mi célból készülhetett? Szerencsére a vázlat tartalmaz ezekre vonatkozó utalásokat, és kellő hozzáértéssel az adatok is elkezdenek beszélni. 

A váci székesegyház környezete a korabeli Dunaparttal (részlet)

Először is azt kell tisztázni, hogy mi a különbség a vázlat és a térkép között. Első ránézésre látható, hogy kéziratos munkával állunk szemben. A satírozások, a vonalak, a használt színek, a nem egységes feliratok arra utalnak, hogy kézzel szerkesztett munkáról van szó. Az igaz, hogy a földfelszín egy darabját ábrázolja méretarányosan kicsinyítve, de ez az arány nincsen feltüntetve a kereten kívül, ráadásul sem égtájak, se jelmagyarázat nincs hozzá. A szerkesztés alapját képező adatok is szerepelnek rajta, amire egy térképen semmi szükség nem lenne, hiszen egy vonalzóval a méretarány alapján minden távolság mérhető lenne. És a vizuális élményt sem rontaná el a rengeteg szám. 

Kérdéseket vethet fel a városközpont ábrázolása is. A vázlaton Vác rendezett tanácsú város központi területe látható, de a négyosztatú szelvényből északnyugaton és délen is kilóg a beépített terület. A térkép középpontja sem a belváros közepére esik, hanem északabbra található a külső területek felé. Mindebből arra lehet következtetni, hogy itt nem az volt a szerkesztő célja, hogy az egész várost ábrázolja, hanem annak csak egy részletét. Feltehetően további vázlatok is készültek a hiányzó városrészekről, vagy külterületekről. Erről árulkodhat a vázlat címe is K. oszl: I. 28. sz:ah.

Valószínűleg hosszas online, és/vagy levéltári keresgélés következett volna annak érdekében, hogy kiderüljön miféle térkép készült ebből a vázlatból, ha nincs a "Váci árvízi album 1876." című cikk a blogon, ahol szerepelt már egy olyan váci térkép, amin szorgos kezek pontosan ezt a két árvízszintet jelölték be szintvonalszerűen. Egyeznek a szelvényhatárok, feliratok, távolságok, megvan a négyes osztat is, azaz minden jel arra mutat, hogy ez a vázlat alapul szolgált Vác város 1883-as kataszteri térképsorozatának.

A vázlat alapján elkészített térkép (forrás 1.) (forrás 2.) 

A Vácz város rendezett tanácsú város Pest-Pilis-Solt Kiskun megyében c. térképsorozat 1883-ban készült el. A helyszíni méréseket Wagner Antal mérnök végezte, a szerkesztés Jankovich László munkája volt. Elképzelhető tehát, hogy valamelyikük példánya volt az a vázlat, ami végül a Váci Levéltárba került. 

A vázlaton kék satírozással szerepelnek a beépített területek, fekete satírozással a fontosabb középületek (Indóház, Vörös ház, laktanya, stb.). Piros és fekete pontok, valamint tornyok jelzik azokat a templomokat, melyeket alappontként a háromszögelés során felhasználhatták. Fekete üres négyszögek jelzik az utcahálózat kitüntetett pontjait, melyek közötti távolságokat fekete színnel feliratozták. Többségük mellett található piros színű szám is, ezek magasságadatok. Ezt onnan lehet tudni, hogy a Duna mellett találhatók a legkisebb értékek és fokozatosan nőnek a számok a vázlat jobb felső sarka felé. A szerkesztő fekete szaggatott vonallal kötötte össze a fontosabb (tízzel osztható) magasságpontokat, amit a rendelkezésre álló adatok interpolációjával szerkesztett ki. Tehát a Március 15. tér egésze a 60-as szintvonal fölött helyezkedik el, míg a Kálvária és a mögötte húzódó magaslatok már meghaladják a 70-es értéket.

Itt felmerülhet a kérdés, hogy mik ezek a számok egészen pontosan, hiszen méterben biztosan nem ekkorák sem a távolságok, sem a magasságok, sőt az utóbbiról azt sem tudni, hogy mihez viszonyítva állapították meg őket. Erre vonatkozóan a vázlat semmiféle támpontot nem nyújt, ami pedig egy térkép esetében elvileg kötelező elem lenne. 

Szerencsére az utcahálózat ma is megvan, sőt a távolságok is ugyanazok, mint nagyjából másfél évszázada. Ezért a valóságban mért adatokat össze lehet vetni a vázlaton szereplő adatokkal, amiből kiderülhet milyen mértékegységről lehet szó. Például a Konstantin tér Piarista gimnázium előtti szakasza jelenleg kb. 185 méter hosszú, miközben a vázlat ezen szakaszán 97,65 szerepel. Elosztva ezt a két adatot 1,9 körüli értéket kapunk, amit meg lehet ismételni más távolságokkal is, de mindig ezt az értéket kapjuk. Tehát a vázlaton használt mértékegység a bécsi öl, ami 1,8965 méternek felelt meg és hivatalosan alkalmazott távolság-mértékegység volt Magyarországon a méter bevezetése előtt. 

1,9-cel felszorozva a magasságadatokat átválthatjuk őket méterre. Tehát a vázlaton a 60-as szintvonal 114 méternek feleltethető meg, a 70-es szintvonal pedig 133 méternek. Az EOTR (egységes országos térképrendszer) térképekkel összevetve az adatokat nagyfokú egyezést látunk, a Március 15. téren a 113 méteres szintvonalat látjuk, míg 70-es szintvonalon belül lévő Kálvária magassága 136 méter. Csakhogy még mindig nem tudjuk mihez képest volt ilyen magas az adott pont, amit 150 évvel ezelőtt megmértek. Az értékek hasonlósága miatt nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, hogy mindkettőt a tengerszinthez képest határozták meg. Az EOTR térképek magasságadatairól tudható, hogy a Balti (kronstadti) alapszinthez képest határozták meg, de ezt a rendszert csak az 1960-as évektől vette át Magyarország, azelőtt az Adriai (trieszti) alapszintet használták a Monarchia örökségeként. A két alapszint között 67,47 centiméter eltérés van. 

Adriai alapszint - 0,6747 méter = Balti alapszint

Tehát a térképvázlat mértékegysége a bécsi öl, alapszintje pedig a trieszti mólón mért középtengerszint. 

Hogy egy térképvázlaton szereplő magasságadatot mai értékre válthassunk, az alábbi műveletet szükséges elvégezni. (x=vázlaton szereplő magasságadat, y=jelenlegi magasságadat)

1,8965x-0,6747=y

A széljegyzet

A fentiek ismeretében egyszerűen meghatározható a vázlat széljegyzetén olvasható két vízállásadat abszolút magassága, amennyiben a fenti két adatot megbízhatónak fogadjuk el: 

1838. 1,8965*57,07-0,6747=107,56 mBf.

1876. 1,8965*56,49-0,6747=106,45 mBf.

A két érték meglehetősen közel van a kataszteri térkép alapján tett előzetes becsléshez. A már említett Váci árvízi album 1876. cikkben az 1838-as árvizet 107,7 mBf., az 1876-os árvizet pedig 106,5 méteres szintre tippeltük, azaz 14, ill. 5 centimétert tévedtünk csak. 

Az 1838-as árvíz relatív tetőzési szintjét egykor árvíztáblák jelölték Vácott, de ezek közül egy sincs eredeti pozíciójában. Egy korabeli leírás szerint ez az árvíz az 1775-ös árvíz felett 3 láb 9 hüvelykkel tetőzött, de mivel az egyetlen eredeti helyzetben található váci árvíztábla, az 1775-ös nem tartalmaz magasságjegyet, így ez az érték sem használható. Viszont ebből visszaszámolható, hogy az 1775-ös árvíz 106,38 mBf. szinten ill. 825,5 cm mai váci vízmérce szerinti vízállásnál tetőzött.

Az 1876-os árvíz relatív váci tetőzési szintjét eddig is ismertük, de a február 22-i 7,69 méteres érték a vízmérce 0 magasságpontja hiányában nem volt átváltható abszolút, tengerszint feletti értékre. Azonban a széljegyzeten szereplő adatok ismeretében az abszolút vízállásmagasság átváltható relatív vízállásadatra, amely révén a váci vízmércén összehasonlíthatóvá válnak ezek az értékek más árvizek tetőzésével. Ehhez mindössze az alábbi adatokra van szükség, melyek közül a legfontosabb a vízmérce nullpontja:

A váci vízmérce adatai (forrás)

1838. 107,56-98,12=9,44 méter

1876. 106,45-98,12=8,33 méter

Tehát mindkét jeges ár szintje meghaladta a 2013-as rekord árvíz szintjét. Azonban a hidrológiában a jeges árvizeket külön mérik a jégmentesektől, ugyanis az előbbiek magasságát a kialakuló jégtorlaszok rendkívüli mértékben megemelhetik. A jégtorlaszok kialakulása és felszakadása miatt egy jeges árvíz vízállásai akár szomszédos vízmércéken sem korrelálnak. Ugyancsak befolyásolta a tetőzési szintet, hogy a 2013-as árvízzel szemben az 1838-as és az 1876-os is kilépett a mederből, azaz jóval nagyobb területen terült szét. 

A Váci Levéltárban található térkép jelentőségét az adja, hogy egyszerre segít megérteni a kataszteri térképezés munkafolyamatait, és tisztázza számunkra a XIX. század két legnagyobb árvizének szintjeit Vácott. 

"Mindenki ment a partra, székekkel..." — adalékok az 1838-as jeges árvíz váci történetéhez

Lassan összegyűlnek az 1838-as váci árvíztáblák és kezd körvonalazódni a jeges ár levonulásának helyi története — elsősorban a második árvíztábla publikálását követő reakcióknak köszönhetően. Három pontban foglaljuk össze az újonnan napvilágra került információkat, melyek külön-külön korábban ismertek voltak, ha nem is túl széles körben.

Vác város Burgundia negyedének elöntési térképe,
 a helyben található (pirossal) és a feltételezett árvíztáblák (kékkel) helyének feltüntetsésével.

Alig egy hét telt el a második váci árvíztábla bemutatása óta, mely egy magánház kertjében várja, hogy újra helyére kerülhessen. Korábban még nem volt példa hasonlóra; hét nap alatt érkezett visszajelzés a Vác Város Levéltárától, a Tragor Ignác Múzeumtól és a Püspöki és Káptalani Levéltártól is. Annyi új és érdekes információ gyűlt össze, hogy szükségessé vált egy újabb cikk megírása az 1838-as jeges árvíz váci levonulásáról. 

A váci Remete étterembe átmentett árvíztábla

A Püspöki és Káptalani levéltárból egy rövid részletet kaptam, a Piarista Rendház úgynevezett Háztörténetéből (Historia Domus):

"Eszerint Vácott március 13.-án délelőtt volt a főbíróválasztás - tehát különösebb eseményre a lakosság nem készült. A sikeres választás után délben harangszó és ágyúzás mellett történt meg a Székesegyházban az új bíró és jegyzők eskütétele. Ezek a hangos rezgések valamilyen szinten nyilván hozzájárultak ahhoz, hogy 1/2 2 körül a jég lassan megindult, és 3 órakor már gond nélkül folyt az egész mederben a jeges víz. A látványosság megtekintésére mindenki ment a partra, székekkel... A víz a fentebbi területekről hozta magával a hajókat, csónakokat, szénát, épületfát, és közben emelkedett a szintje: a Duna-parti házakat ekkor kezdte elönteni. Eszerint tehát a víz addig csak a jég alatt tudott folyni; a többit visszatartotta a Vác feletti torlasz. Vesperás idején (azaz cca 5-6 óra tájban) a víz felszíne már lényegében tiszta volt, azonban a Hétkápolnánál már megfigyelték, hogy a még sodrott néhány jégtábla lassabban mozog, elkezd torlódni, és ebből következtettek egy lentebbi elakadásra. Este 8-ra már egy lábnyit emelkedett a vízszint, 10-kor pedig gyors emelkedés indult, mely tartott egész éjjel. Reggelre a vízszint meghaladott minden korábbi ismert vízállást, az 1775. évit is. A Ferences Konvent (azaz a Püspökvár) falában lévő táblán jelzett szinthez képest a vízállás a 3' 9'' magasságot érte el. A vízszint még délig emelkedett, majd megindult az apadás: 4-ig 2 hüvelyknyit apadt."

A leírás megerősíti azt az információt, hogy Vácott a jeges ár március 14-én reggel tetőzött, egy nappal az esztergomi után és egy nappal pest-budai előtt. A leírás konkrétnak tűnő adatot is tartalmaz az árvíz szintjével kapcsolatban. A Püspökvár kerítésfalában, a Dunaparton a mai napig megvan az az 1775. évi árvíztábla, amelyhez képest az 1838-as szint 117,5 centiméterrel magasabban volt. Ezzel csak annyi gond van, hogy az 1775-ös táblán nincsen szintjelző vonal. A tábla maga 45 centiméter magas és 60 centiméter széles, így közel fél méteres hiba is lehet a szint meghatározásában. Szerencsére az elöntési szint meghatározásának vannak ennél jóval egyszerűbb módjai is. 

A legegyszerűbb módszer megvizsgálni Vác rendezett tanácsú város 1883. évi bitrokvázlatát. Ezen nem csupán az alig 7 évvel korábban pusztító jegesár szintjét tüntették fel, hanem a 45 évvel korábbi rekord elöntést is. Kérdés, hogy ezt a szintet milyen módszerrel reprodukálták. 

1838. március 14-én reggel Vác várost nem egységesen pusztította az árvíz. Míg északon, Kisvác területén az ármentes teraszra épült házak jobbára megmenekültek. Kivételt képezhetett persze néhány Dunára rúgó telekvégi fészer, de a börtön felett lakó népesség viszonylag szerencsésen vészelte át a jégzajlást. A börtön és a vár között sűrűbben beépített belváros alsó házsorai már vízben álltak, de az árvízi elöntés sávja keskeny sávban, párhuzamosan futott a folyóval. Ez a párhuzamos a vár tövében végződött el, azazhogy váltott át egy másik párhuzamos vonalra, de ez már a Gombás-patak viszonylata volt. Nem véletlen, hogy éppen itt épült fel a vár, ahol a Duna és a Gombás-patak ártere két oldalról nyújtott védelmet. 

A domborzatból eredő okokból Vác déli része, a Burgundia szenvedte a legnagyobb károkat. A városban összedőlt 210 ház (az épületállomány kb. 15%-a) jelentős része erre a területre koncentrálódott. A Gombás-patak széles völgyét még a vasúti hídon túl is visszaduzzasztotta a Duna, de ami a legérdekesebb, az elöntési vonal kirajzolt egy korábbi mellékpatak völgyét, amely körülbelül a Csányi László körút (=Patak-sor) ívét követte "Luxemburgig", azaz majdnem a Rádi út vonaláig. A Gombás-pataktól délre váci lakóházak már nem álltak, de a városi Lőház figyelmet érdemel, ugyanis a feltételezések szerint ezen az 1948 körül lebontott épületen állhatott a "második" árvíztábla. A Lőház egy látogatott közösségi hely volt, amelyet lövészeken kívül a Duna árvizei is rendszeresen látogattak, komoly anyagi terhet róva a fenntartó lövészegyletre. Az épület történetét Fehér Tamás geológus dolgozta fel a Honismeret folyóiratban (A váci Lőház története, XLII., 2014/05).

Árvízi elöntési szintek Vác város 1883-as kataszteri térképén (forrás)

Fehér Tamás írt egy számunkra relevánsabb cikket is. Az "Árvíztáblák Vácon" a Váci Polgár 2012. májusi számában jelent meg, benne egy fényképpel a "harmadik" 1838-as váci árvíztábláról. A cikkre Zomborka Márta, a Tragor Ignác Múzeum munkatársa hívta fel fel a figyelmemet, amit ezúttal is köszönök. A harmadik árvíztábla ma is látható a Remete étterem pultjától jobbra, talán azért is mert éppen szemmagasságban van. Utóbira az a magyarázat, hogy az étterem korábbi tulajdonosa, Molnár Tibor mentette meg egy Fűz utca-Mária utca sarkán lebontott épület romjai közül. Aztán jobb híján beépítette a saját éttermébe, ahol—ha nem is az eredeti magasságban—sikerült az utókor számára megőrizni. 

Maximalista megoldásként az éttermi árvíztáblát könnyen be lehetne szintezni az eredeti pozícióban (amennyiben ez nem az étterem padlására vagy pincéjére esik). Összevetve az 1883-as árvízi elöntési vonalat a topográfiai térképek szintvonalaival, tengerszint feletti magasságban kifejezve a 107 és a 108-as m.B.f. vonal közé kerül, de közelebb van a 108-hoz. Fehér Tamás 107,7 méteres szintet adja meg, amit pontosabb mérés (pl. a Budapesti főúti tábla szintezése) híján elfogadhatunk.

A Remete étteremben található tábla felirata magyar nyelvű: Duna árja Marczius 15én 1838. A balra mutató újj egy polírozott vörösmárvány táblán húzott vonalra mutat. Figyelemreméltó a táblán szereplő dátum, hiszen március 15-én már Pest-Budán tetőzött az árvíz. Figyelmetlen volt a megrendelő? Esetleg a váci ház tulajdonosa Pest-Budán vásárolta a táblát és aztán csak legyintett az egy napnyi eltérésre? 

Az 1838-as jeges árvíz kb. 107,7 méteren tetőző szintje a Gombás-patak mentén, Vác déli részén.

Ezt valószínűleg sohasem tudjuk már meg. A három fennmaradt váci árvíztábla közül csak egyetlen található meg eredeti helyzetben (+az 1775-ös). Figyelemre méltó, hogy a három tábla közül az egyik nem ad meg dátumot, és a másik kettő közül is csak egy találja el a tetőzés valódi dátumát. Három tábla három különféle alakkal, rajtuk három különféle felirat szerepel, ami annak ellenére is különös, hogy a budapesti árvíztáblák sem olyan egységesek, mint amilyeneket Csillaghegyen tettek ki az 1945. februári árvíz után. Fehér Tamás gyűjtése után már csodaszámba menne, ha további 1838-as árvíztáblák kerülnek elő Vácról. Reméljük a számuk sem fog csökkenni.

Vácott előkerült a második 1838-as árvíztábla!

Vácott megduplázódott az ismert 1838-as árvíztáblák száma. Jó hír, hogy egyáltalán megvan, jó kezekben, aki ismeri a tábla értékét. Üröm az örömben, hogy egyhamar nem kerül vissza az eredeti helyére, ugyanis a házat, amelyen eredetileg állt 1989 után lebontották, és a telek azóta is üresen áll. 

Vácról egészen ezidáig egyetlen 1838-as köztéri árvíztábla volt ismert. Ez egy ház falán található a Budapesti főút 67. szám alatt kb. 135 centiméter magasságban. Érdekessége, hogy a felirata nem közölte a tetőzés konkrét időpontját (hónap, nap), csak az évszám található rajta. Vácott ismerünk még egy 1775-ös árvíztáblát az uszoda támfaláról, és vannak források arról, hogy az 1809-es árvíz szintjét is feljegyezték az eredetileg a révnél állt Nagyhídnál ill. a Ferences templom környékén, de ezek eltűntek azóta. 

A most megkerült árvíztábla is a Ferences templom közvetlen környezetében állt a Tímár utca-József Attila sétány sarkán álló házon, mely 1989-ben még látható volt egy légifotón. 1838-ban ezen a szakaszon még szélesebb volt a Duna, egészen a vár tövéig ért. Ezt a szakaszt a II. világháború után fokozatosan feltöltötték és parkosították. 

A lebontott ház, amelyről állítólag a tábla származik (1985, fentrol.hu)

Pontos időpontját nem ismerem a sarkon álló ház bontásának, sem annak körülményeit. Így azt is nehéz eldönteni, hogy a tábla csak a bontásnál tört el, vagy már korábban megsérült. Annyi biztos, hogy most két összeragasztott részből áll, miközben az ovális formájú árvíztábla jobb oldali része a hüvelykujj miatt fura alakú kéznél hiányos. A tábla felirata két okból különleges. Elsősorban a Wizár felirat tűnhet fel, ami nem egy korabeli légiközlekedési vállalat volt, hanem valószínűleg a helybéli német lakosság felé tett gesztus lehetett. A másik különlegesség a dátum, ami akár ki is zárhatná, hogy a tábla eredetileg más településről származott volna. Az esztergomi árvíztáblák ugyanis egy kivételével mind március 13-i tetőzést örökítenek meg, miközben Budapest területnén március 15-i vízállásra mutatnak a mutatóujjak. Tehát a két helyszín között félúton található Vácott tetőzhetett a Duna 14-én. Azonban Nagymarosról ismerünk árvíztáblát március 15-i dátummal, sőt az Esztergomon "túl" található dunamocsi tábla is március 14. és 15-i dátumot említ. 

A második váci árvíztábla alig néhány házzal került csak arrébb, jelenleg Szántó-Komáromi Péter Pál tulajdonban van, (aki hozzájárult, hogy névvel említsem). A Tímár utcai történelmi emlékházra jellemző, hogy a leszerelt árvíztábla pillanatnyilag az eredeti váci Nepomuki Szent János szobor háta mögött hever, amely korábban a révnél állt. Az árvíztábláról másolat készült egy 3D szkennelést követően, így akár egy szintezést követően vissza is kerülhetne az eredeti helyére, amennyiben az üres telken új ház épül és a tulajdonos pozitívan áll a kezdeményezéshez. Addig digitális formában mentjük el az utókor számára a magyarországi (Budapest, Esztergom és Szentendre városokon kívüli) 1838-as árvíztáblák közé.

A tábla történetében még rengeteg hézag tátong. Melyik oldalon állt a tábla? Az utcára nézett, vagy a Dunára, esetleg a kertben volt? Milyen magasságban volt? Ha a házat valóban 1989 után bontották el és a tábla csak ekkor került le róla, elképzelhető, hogy előkerülhetnek róla fotók, ami nagyban megkönnyítené a tábla visszahelyezését. Éppen ezért arra kérnénk olvasóinkat, ha bármi információval rendelkeznek erről, vagy más régi váci árvíztábláról küldjék el a blog címére!

29 láb 4 hüvelyk 9 vonal

Ekkora szinten tetőzött Budapesten a valaha mért legnagyobb (jeges) árvíz 1838-ban. Mit jelent ez az érték? Mihez képest volt ekkora a vízszint? Mit jelentene ez napjainkban? Ezúttal egy geodéziai kirándulást teszünk a múltba, egyben megismerkedünk az ország legrégebbi vízmércéjével. 

A bejegyzéshez vezető gondolatmenetet Zubreczki Dávid urbanista fényképe indította el. Ezen a képen a budapesti Vigadó téri hajóállomás jellegzetes épülete látható, amelyen kissé toldott-foldott megoldással, de szerepel szinte az összes jelentősebb budapesti árvíz magassága. Hiányérzetünk támadhat, hiszen éppen a legnagyobb árvíz tábláját nem találjuk. Hogy lehet ez? Talán nem férne fel az épületre? Vagy csak egyszerűen elfeledkeztek róla? Ez utóbbi már csak azért is valószínűtlen, hiszen nincsen olyan árvizes cikk Budapestről, amiben ne utalnának vissza az 1838. márciusában történtekre. 

Nagy pesti árvizek emléktáblája Fotó: Zubreczki Dávid

A "nagy" jeges árvíz 1838. március 15-én éjjel 11 órakor tetőzött 29 láb 4 hüvelyk 9 vonal magasságban. Anélkül, hogy mélyebben belemennénk az árvíz lefolyásának történetébe, néhány érdekes dolgot ki lehet emelni az árvíz szintjével kapcsolatban (melyről többnyire elfeledkezünk, vagy éppen nem kap megfelelő hangsúlyt). 

A jeges árvíz rekordszintű tetőzése egy jégdugónak köszönhető. Ez az összetorlódott és összefagyott jégtáblákból álló akadály keresztirányban gátat képezett a folyón, és alaposan lecsökkentette az adott keresztmetszeten átfolyó vízhozamot. A feltorlódó víz egy ideig a mederben gyűlt, majd miután a meder nem volt képes eltárolni ezt a víztömeget, kiöntött a magasabban fekvő ártéri területekre is. Olyan területek is ártérré változtak, ahol emberemlékezet óta nem jelent meg a Duna. 1838 márciusában, a zajlás megindulásakor több jégdugó is létrejött a Dunán, például a Szentendrei-sziget csúcsán, ennek következtében került víz alá Esztergom március 13-án. Még ugyanazon a napon Pest felett is megállt a jég, és a Duna elárasztotta Vácot és Szentendrét. Az újra meginduló jég 13-án délután 3-kor vonult le Pest és Buda között, majd nemsokára megakadt a Csepel-sziget csúcsánál található lágymányosi zátonyos szakaszon. A visszaduzzasztás következtében délután 6 órakor dőlt meg az addigi rekordnak és "rendkívülinek" számító 1775-ös vízállás. Este kilenckor átszakadt az ideiglenes gát valahol a mai Vigadó tér környékén. Majd másnap, március 14-én hajnalban a váci töltés is hasonló sorsra jutott a Ferdinánd híd környékén. Az átszakadással egy időben a jégdugó is megindult dél felé, de a Boráros tértől csak Soroksárig jutott, ahol valószínűleg a Molnár-szigeten akadt fenn újból március 14-én hajnali 4 óra tájt. A soroksári magaspart és a csepeli Királyerdő homokbuckái között gátat képező jégdugó újra visszaduzzasztotta a Dunát, és az emelkedő víz hajnali 5 óra tájában harmadszorra is átszakította a Pest szabad királyi várost védő töltést, ezúttal délen, a mai Művészetek Palotája környékén. A jégdugó végül március 15-én éjjel 11 órakor indult meg Soroksárnál és a főágban Budafoknál. Ez egyben a tetőzés időpontja is. Ezt követően Budán és Pesten fokozatosan apadni kezdett, miközben a Soroksár alatti balparti területekre rázúdult a jeges áradat. 

• Pest pusztulása a Csepel-sziget csúcsánál, a lágymányosi medertágulatban kialakult jégdugó miatt következett be, de az árvíz 29 láb 4 hüvelyk 9 vonal rekord magasságú tetőzését a Soroksárnál kialakuló jégdugó okozta. 
• A tetőző árvíz nagyságáról sokat mond az is, hogy ezt az értéket három töltésszakadás után mérték, miután a Duna kitöltötte a rendelkezésére álló szinte teljes árterületet. Egy töltések között tartott árvíz ennél jelentősen magasabb értéken tetőzött volna. 

A lágymányosi jégtorlasz (forrás: Némethy K. 1938.)

Érdemes röviden kitérni arra is, milyen szinten tetőzött az árvíz, hiszen az 1838-ban használatos mértékegységek, így a tetőzés 29 láb 4 hüvelyk 9 vonalas magassága sem sokat mond egy mai ember számára. Ennek tisztázása amiatt is fontos, mert sokszor ugyanazon könyvben, tanulmányban is egymásnak ellentmondó adatok szerepelnek; 1030 cm [1], 940 cm [2], 936 cm [3], 929,5 cm [4], 929 cm [5], 927 cm [6].  

1838-ban az alábbi hivatalos mértékegységek voltak használatban Magyarországon [7] [8]: 

1 bécsi láb = 12 bécsi hüvelyk = 31,608 cm 

1 bécsi hüvelyk = 12 bécsi vonal = 2,634 cm
1 bécsi vonal = 0,22 cm 

Ebből könnyedén kiszámolható a tetőzés szintjének relatív magassága: 

29 bécsi láb = 29*31,608 = 916,632 cm
4 bécsi hüvelyk = 4*2,634 = 10,536 cm
9 bécsi vonal = 9*0,22 = 1,98 cm

Összesen = 929,148 cm

Miután kiszámoltuk a tetőzés magasságát, meg kell válaszolnunk néhány fontos kérdést. Először nézzük azt, hogy hol mérték ezt a 929 centimétert és másfél millimétert? 

A mai Budapest területén legalább a XVIII. század közepe óta tudunk vízállás-észlelésről és a hozzá kapcsolódó állandó vízmércéről. A történelem során a budapesti vízmérce legalább hat alkalommal változtatott helyet. Hol Budán volt, hol Pesten, hol a parton, hol a Dunában, de egyik alkalommal sem került 500 méternél távolabb a mai Lánchídtól.

Napjainkban a budapesti vízállásadatokat a Vigadó téri vízmérce szolgáltatja. Budapest V. kerületében a Marriott Hotel alatt, a kezdőképen látható hajóállomástól néhány méterre délre egy széles lépcső vezet le a Dunához. Ennek északi oldalán található az a lapvízmérce (47.494890, 19.048405, 1646,5 fkm), mely 1933 óta a hivatalos budapesti vízállásadatokat szolgáltatja. Két évvel később a nagyvízi tag (580-880 cm) is átkerült ide az Eötvös térről. 1998 óta távjelzőként működik [9]. 

1869-1933 között a vízmérce volt Budán és Pesten is, legtöbbször a Dunagőzhajózási Társaság által kiépített első budapesti rakpart környékén állt, annak kikötőjében, vagy a kikötőhöz vezető hídon. 

Az 1850 és 1869 között használt hivatalos vízmérce ma is látható, érdekessége, hogy kettő is van belőle. A Lánchíd budai mederpillérének déli oldalán található a gránitfelszínre bevésett rovátkák formájában (47.498708, 19.042255, 1647 fkm). Nevezik Vásárhelyi-féle vízmércének is, annak ellenére, hogy semmi köze Vásárhelyi Pálhoz, hiszen a neves vízépítő mérnök 1846-ban, négy évvel a Lánchíd elkészülése előtt elhunyt. Az első vízmérce az avatás évében, 1850-ben került fel a budai mederpillérre, ez még a korabeli hivatalos hosszmértékben megadott bécsi öles skála volt. A nagyobb osztásközök távolsága 1 bécsi láb, a kisebbeké 2 bécsi hüvelyk volt. Később, ismeretlen időpontban felkerült mellé a méteres osztatú skála, ahol a kisebb osztásközök 10 centiméterenként váltották egymást. "Sempontjukat" (=semmi pont), azaz a 0 értéküket az addig mért legkisebb vízálláshoz igazították, de érdekes módon közöttük 8,4 milliméter eltérés van, mégpedig a méteres skála kezdőpontja indul magasabbról. Külön bejegyzést érdemelne annak kifejtése, hogy a lánchídi sempont abszolút magassága 1850 és 1950 között 7,8 centiméterrel süllyedt, geológiai és dinamikai tényezők (pl. a híd önsúlya) miatt [10]. 

A nádori vízmérce helyén emelt emléktábla (forrás: Wikipédia)

Mielőtt a Lánchíd felépült volna, a budai és pesti vízállásokat az ún. nádori vízmércén észlelték. Azt nem tudni, hogy ez a régi budai vízmérce (Ofner Pegel) mikor létesült. Egyes források szerint már 1749-ben állt a budai vár védműveihez tartozó vízi rondellánál, ahol a vár vízellátását biztosító királyi vízmű létesült (47.495402, 19.042498, 1646,65 fkm), annak tartozékát képezte [11]. A régi budai vízmérce pontos elhelyezése csak térképeken és helyszínrajzokon keresztül lehetséges, ugyanis a Várkert Bazár építésével összefüggésben 1877 augusztusában elbontották [12]. A geodéziai és hidrológiai szakirodalomban bőséges információt találhatunk a vízmérce elhelyezkedéséről, szintezéséről, jelentőségéről. Ez annak köszönhető, hogy évtizedeken, ha nem évszázadokon keresztül ez volt "Az Alappont", azaz a Budán és Pesten végzett minden szintezés kiindulópontja. Ezt a sempontot használták például a Duna Mappáció földmérői és térképészei, innen indult az első városi szintezés 1834-ben Vásárhelyi Pál vezetésével. Nevezték még "nádori" vízmércének is, nem véletlenül, hiszen a királyi várpalota kertje a XIX. sz elején a nádor birtokában volt. 

A budai királyi vízmű elhelyezkedése, 1819 (forrás)

A régi budai vízmércének otthont adó királyi vízmű épülete északról kapcsolódott a Várhegyről lefutó déli kortinafalhoz. Ez a fal ma is létezik, a Várkert Bazár része, rajta lépcső vezet fel a várba. Itt helyezkedett el az a vízemelő szerkezet, amely Duna vízzel látta el a Királyi Várpalotát. Az 1819-ben készült helyszínrajzon látható, hogy a kortinafal végében egy emeletes épület állt; földszintjén lakott a "kútlegény", az emeleten pedig a "kútmester". Az ablakból ráláthattak a kútgépház előtt álló mérceaknából kiálló vízmércére, így azt anélkül leolvashatták, hogy ki kellett volna lépni a házból. A királyi vízmű 1791-es felépülése előtt itt állt a vízi rondella, a mérceakna és a kútgépház ekkoriban az 1785-ben lebontott bástyán belül volt [12].

A nádori vízmérce (kékkel) elhelyezkedése
a budai királyi vízmű épületének előterében, 1819 (forrás)

A vízmű egy fenyőfából készült föld alatti csatornán át kapta a Duna vizet. Érdekes módon a csatorna futása hétszer tört meg, míg elért a mérceaknához. A csatorna mélységét a Duna akkor ismert legkisebb vízállása alatt építették meg a folyamatos vízellátás biztosítása érdekében. Ezt a csővezetéket 1818-ban kicserélték, mert a legkisebb vízállások szintje annyira lecsökkent, hogy kisvizes időszakokban a Duna vize már nem jutott be a csatornába, ilyenkor kézzel kellett betáplálni a vizet. Ebbe a csatornába mélyült a vízmű udvarán létesített négyszög alaprajzú mérceakna (lásd alábbi ábra) [12]. Az akna alja 7 méterrel volt a talajszint alatt, tehát a 7 méternél magasabb vízállás esetén a Duna feljött a királyi vízmű udvarába. Érdekes kérdés, hogy az ábrán jelzett 749 cm magas vízmérce oszlopkőről 1838. március 15-én éjjel milyen emberfeletti erőfeszítéssel (és pótvízmércével) olvasták le az aktuális 929 centiméteres tetőzési szintet, tekintve, hogy az ábra alapján 2,29 méteres víz állhatott a vízmű udvarában. Fennmaradt rajzok alapján a mérce legkésőbb 1817-től úszós-pálcás szerkezetű volt, azaz a kútlegénynek nem kellett minden észlelés alkalmával lemásznia az igencsak szűk aknába. Ettől az évtől kezdve a helyi napilapok rendszeresen közöltek vízállás jelentéseket a "nádori" vízmércéről. 1823. január elsejétől a mérce "0" pontját 119 milliméterrel süllyesztették, igazodva az 1822. évi alacsony vízálláshoz [13]. 

A mérce aknája a királyi vízmű csatornájában Edvy Gyula helyszínrajzán (1962)

(forrás és a kép nagyobb felbontásban)

1850-től hivatalos vízmérce szerepét átvette a Lánchídi vízmérce, de továbbra is használták szintezési alappontként, és a vízállás-észlelés is folytatódott rajta. Egészen 1863-ig, amikor "lejtméréssel" azaz szintezéssel összemérték a lánchídi vízmérce 0 pontjával, így 1863. évi október hó 28-ával a lánchídi vízmérce "0" pontját fogadták el új sempontként. Végül a Várkert alatti Duna-part rendezése során számolták fel a régi királyi vízművel együtt 1877 augusztusában. A feljegyzések szerint a föld alatti csatornákat dunai kaviccsal töltötték fel - azaz a mélyben ma is ott rejtőzhet a régi budai vízmérce aknája. 

Most, hogy sikerült tisztázni, hol állt az 1838-as árvíz idején használatos vízmérce, már csak egyetlen kérdés megválaszolása maradt hátra: milyen abszolút magasságban volt a vízmérce "0" pontja? 

Szerencsére nem kell régészeti módszerrel kiásni az aknát, hogy erre a kérdésre felelni tudjunk. Mivel a vízmérce jelentőségénél fogva központi szerepet töltött be a város életében, több alkalommal pontosan beszintezték. Amíg be nem illesztették a birodalmi szintezési rendszerbe, azaz magasságát nem viszonyították a petronelli alapponthoz, ez volt az abszolút 0 pont, magasságát 0' öl 0" láb és 0'" hüvelykben állapították meg. Amikor 1836-ban a dunamenti szintezés elért Budára is, és a vízmérce "0" pontját 163' 1" 6,75'", azaz 51,878 méterben határozták meg. Ez a kezdőfelület a Petronell-Carnuntum, Alsó-Ausztria közelében lévő I. számú szelvénykő felett önkényesen 10 lábbal felvett képzeletbeli síkja volt. Ez 144,682 méter Balti tengerszint feletti magasságnak felel meg (145,357 méter Adria felett). Azért innen számították, mert az osztrák részen eddig terjedt ki a vízrajzi felmérés, nem pedig Dévényig, azaz az országhatárig [14]. 1839-ben a jeges árvíz utáni városrendezés megkívánta, hogy pontos szintvonalas térkép készüljön Budáról és Pestről. Tenczner Károly ugyancsak a Petronelli-rendszerben végzett szintezése révén elkészült Pest város magassági térképe, rajta az újonnan épült töltésekkel és a városi csatornahálózattal. 

Mivel a Petronelli-rendszer ma már nem használatos, a vonatkozó későbbi szakcikkekben ezt átszámolták tengerszint feletti magasságra. De ebben is van egy csavar, hiszen az első országos szintezés (1878-1913 között) az Adriai-tenger középszintjét használta, 1960 óta viszont a szocialista országok áttértek a Balti-tenger alapszintjére. A két alapszint között 67,47 centiméter különbség van, az áttérés következtében csökkent Magyarország legmagasabb pontja 1015 méterről 1014 méterre, azaz a Balti alapszint van magasabban. Вendefу László 1951-ben közölt adatai alapján a régi budai vízmérce "0" pontjának abszolút magassága 1834-ben 96,63434 mAf volt, 1839-ben a Tenczner-féle szintezésnél pedig 96,6316 mAf [10]. A kettő közötti különbség mindössze 2,74 milliméter, azaz kb. 1 bécsi vonal. A süllyedés akár származhatott a jeges árvíz okozta károkból is. Ezzel párhuzamosan Edvy Gyula fenti helyszínrajzán 96,63 méteres értéket rajzolt be tengerre való utalás nélkül, de valószínűleg ő is még az Adriai alapszintet használta. 

Amennyiben a régi budai vízmérce adriai alapszintjéhez hozzáadjuk az 1838-as jeges árvíz tetőzési értékét (9,2915 m) megkapjuk az 105,923 (1839) - 105,926 (1834) méter közötti abszolút magasságot. 

Mielőtt rátérnénk a ma is használatos Balti alapszintre, egy gondolat erejéig maradjunk még az Adriánál. 1979-ben jelent meg Rajna György: Árvíztáblák Budapesten c. tanulmánya [15]. Ebben a 80 ismert 1838-as árvíztábla közül jó néhány mellé rendeltek abszolút magasságot is. Annak ellenére, hogy a kiadás évében már majdnem 20 éve a Balti alapszint volt használatban, ezek az értékek még a 105,92 méteres Adriai szint körül szóródnak. Elképzelhető, hogy az 1838-as jeges árvíz tábláit még nem szintezték be hivatalosan a Balti alapszintre. 

Eltűnt Árvíztábla Óbudán (Cserba Aurél 1974)

1974-ben a meglévő árvíztáblák egy részének magasságát tudományos módszerrel összevetették a tetőzés magasságával [16]. Ez a mérés ugyancsak az Adriai alapszintet használta. Mivel az ebben szereplő táblák csak részben egyeznek a Rajna-féle tanulmányban szereplőkkel, feltételezhetjük, hogy nem közös adatbázisból vagy felmérésből készült a két tanulmány. 

Lássuk tehát a Balti alapszint értékeit! Hogy ezt megkapjuk, először ki kell vonnunk a 0,6747 méter különbséget a régi budai vízmérce Adriai alapszinten mért sempontjának magasságából: 96,63-0,6747 = 95,9553 mBf Ehhez hozzáadva az 1838-as jeges árvíz tetőzésének relatív magasságát, megkapjuk azt az abszolút szintet a Balti-tenger alapszintje felett, mely alatt minden vízben állt 1838. március 15-én éjjel 11 órakor: 95,9553+9,29148 = 105,247 mBf, azaz 105 méter 24 centiméter és 7 milliméter. 

Ha validálni akarjuk a megkapott eredményt, nem kell mást tennünk, mint kivonni az árvíz abszolút szintjéből a Vigadó téri vízmérce mai sempontjának abszolút magasságát, amely jelenleg 94,97 mBf 105,247 - 94,97 mBf = 10,277 méter. Tehát az 1838-ban mért 29 láb 4 hüvelyk 9 vonal rekord magasságú árvíz relatív szintje a ma használt Vigadó téri vízmércén 10 méter 27 centiméter és 7 milliméter magasságnak feleltethető meg. Ezáltal kiszámolható az is, hogy az 1838-as jeges árvíz szintje 136 centiméterrel haladta meg a 2013-as rekord jégmentes árvizet, amelyet sikerült a töltések között tartani Budapesten. És egyben magyarázatot nyer az is, miért nem szerepel az 1838-as árvíz a Vigadó téri hajóállomáson; legfeljebb egy póznára téve férne rá. 

A Duna főeséspoligonja 1838-ban Kiss és Winkler szerint (1974)
(Az adatok Adria feletti szintben vannak megadva)

Végezetül fontos hozzátenni, hogy ez a számított érték a Duna egyetlen kitüntetett pontjára vonatkozik, méghozzá arra, ahol a régi budai vízmérce állt (ebben az esetben az 1646,65 fkm szelvényre). Ettől az értéktől távolodva folyásirányban lefelé csökkent a tetőzés abszolút magassága, folyásiránnyal szemben haladva pedig nőtt. A folyó esésviszonyai és a jégdugó visszaduzzasztó hatása tehát azt eredményezték, hogy Óbudán az árvíz 40-50 centiméterrel magasabb tengerszint feletti magasságon tetőzött, mint a Ferencvárosban [15] [16]. 

Ha valaki Budapesten járva szeretné felidézni, mekkora is lehetett az 1838-as jeges árvíz relatív, azaz utcaszintről számított magassága, kis hibáktól eltekintve jó támpontot nyújtanak a házak falán fennmaradt árvíztáblák. Ott, ahol ez nem adott, az árvízszintek kiszámított abszolút értékének ismerete segíthet egy szintvonalas térképpel párosítva. 

Felhasznált irodalom:  

[1] Töriblog: Az 1838-as dunai árvízről.

[2] Pallas Nagylexikon (Arafale-Békalen) 199. old. 1893.

[3] Révai Nagylexikon (Arány-Beke) 145. old. 1911.

[4] Tenk András, Dávid Lóránt: Geographical and GIS analysis of the great flood of 1838 in Pest-Buda. Geographia Technica 10 (1/2015)

[5] Lászlóffy Woldemár: Az árvíz műszaki leírása. In: Némethy K. (szerk.) A pest-budai árvíz 1838-ban. 1938.

[6] Bierbauer Virgil: Az 1838. Évi árvíz hatása Pest Építészetére. In.: Némethy K. (szerk.) A pest-budai árvíz 1838-ban. 1938.

[7] https://mek.oszk.hu/adatbazis/lexikon/phplex/lexikon/d/kisokos/184.html

[8] http://archfoto.tripod.com/mertekegys.html

[9] KDDVIZIG: Ismét üzemel a vízmérce házikó a Lánchídnál

[10] Dr. Вendefу László: A Duna sempontjának magassága az újabb - s régibb meghatározások alapján. Geodézia és Kartográfia 1951.

[11] Dr. Czagány István: A "királyi vízmű" története. Budapest 1981/9. 

[12] Edvу Gyula: A régi budai "nádori" vízmérce. Technikatörténeti Szemle 1. (1962.)

[13] Kuzmann Gábor: Hidrológiai észlelések a Duna budapesti szelvényében 1817-1875. Hidrológiai Közlöny 1981. 7. sz. 

[14] Hillier Domonkos: A Duna hidrológiai modelljének történeti vizualizációja. ELTE 2011.

[15] Rajna György: Árvíztáblák Budapesten. Tanulmányok Budapest Múltjából 1979.

[16] Kiss Albert - Winkler Gusztáv: Az 1838. évi árvízjelek hitelességének vizsgálata. Geodézia és Kartográfia 1974. 3. szám 

Visszakerült az 1838-as árvíztábla a Tavaszmező utcába!

Hacsak az ember nem rendszeres olvasója a józsefváros.hu honlapnak valószínűleg sohasem tudja meg, hogy már két éve annak, hogy Hidegh Sándor kezdeményezésére a józsefvárosi önkormányzat lemásolta a Duna Múzeumban található 1838-as árvíztáblát és ünnepélyesen visszahelyezte a lebontott épület helyén felhúzott kollégium falára. Szerencsére szemfüles olvasónk, Ádám kiszúrta ezt a régi cikket, a Dunai Szigetek blog pedig megkereste az embert, akinek ezt a régi-új táblát köszönhetjük!

Az árvíztábla visszahelyezése 2017.03.22-én (forrás)

1979-ben még megvolt a Tavaszmező utcai tábla az eredeti épület falán, amikor Rajna György leltárt készített a budapesti árvíztáblákról. 51-es sorszámmal szerepel a "meglévő árvíztáblák" felsorolásban. Aztán a szokásos történet szerint az épületet elbontották, sok más hozzá hasonló korú józsefvárosi társával együtt. Bontás után a szerencsére nem kallódott el a német feliratú árvíztábla, hanem ismeretlen úton Esztergomba került, a Duna Múzeumba. És itt van ma is. De akkor mi került vissza a Tavaszmező utca 7-es szám falára?

Hidegh Sándornak közel négy évébe került, mígnem a józsefvárosi önkormányzat hosszas unszolás után elvállalta, hogy másolatot készíttet róla és visszahelyezi a közben felépült kollégium falára. 2017. március 22-én kis ünnepség keretén belül Sántha Péterné alpolgármester avatta fel az árvíztáblát, amelyen a német nyelvű felirat hirdeti, hogy 181 éve milyen magasan tetőzött a jeges árvíz. De vajon a visszahelyezésnél figyelembe vették-e azt a szintet, amelyet a kibontott táblába vésett ujj hirdetett?

A választ nem tudjuk, de valószínűleg nem. A Rajna György-féle dolgozat szerint a VIII. kerület Tavaszmező utca 7. szám alatti egykori ház falán lévő árvíztábla 100 centiméterrel volt az utcaszint felett, mérete 35x27 cm volt. A felsorolásban több helyen szerepel az abszolút (tengerszint feletti) magasság, de ebben az esetben ez hiányzik. Természetesen a visszahelyezett árvíztábla vonalának is van abszolút magassága, de azt nem tudjuk, hogy ez valóban tükrözi-e az 1838-ban márciusi árvíz tetőzési szintjét — hiszen az eredeti helyzetéről ismert fénykép sem maradt fenn (ha valakinek mégis van, akkor kérem küldje el!).

A helyszínen úgy tűnt, hogy a kőműves minél kevesebb téglát szeretett volna átvágni, ezért úgy intézte, hogy a méretre szabottnak tűnő árvíztábla éppen beférjen két sor tégla közé. A bal oldala ugyancsak illeszkedik a mintázathoz, igaz a bal oldalon kissé le kellett vágni belőlük. 

Az eredmény egy alig észrevehető tábla, amely színe miatt is illeszkedik a környezetébe, de talán nem is baj, hogy ennyire észrevehetetlen. Ha lemérjük az arannyal kihúzott vonal magasságát megkapjuk ugyanazt az egy méteres relatív magasságot, amiről Rajna György is írt. Csakhogy ez egy relatív magasság és egyáltalán nem valószínű, hogy 1979-ben is ugyanez a térkő borította a Tavaszmező utcai járdát. 

2019. március 12-én a közelben élő Hidegh Sándorral meglátogattuk a táblát az új helyén. Elmondása szerint a mostani tábla alacsonyabban van a régebbinél, és eredetileg jóval távolabb volt a Tavaszmező utca 5-ös háztól. Az utca páratlan számú házsoráról és az árvíztábláról sajnos nem maradt fenn fénykép, de emlékei szerint a kollégium helyén egykor két ház volt, az egyikükben egy kocsma és kerthelyiség is helyet kapott. Mindkettő 1838 után épülhetett már feltöltött területen, hiszen az esztergomi Duna Múzeum felirata szerint a jeges árvíz következtében az utca összes háza romba dőlt. 

Az eredeti tábla a Duna Múzeumban

A Duna Múzeumban található még egy 1838-as árvíztábla, amelyet egy még mindig meglévő épületre lehetne visszahelyezni. Magyarország, de szerintem Európa egyetlen héber nyelvű árvíztáblájáról van szó, mely az Óbudai zsinagóga falán állított emléket az Óbudát is elpusztító jeges árvíznek. Reméljük ez a tábla is egy Hidegh Sándoréhoz hasonló lelkes kezdeményezés révén a Tavaszmező utcai "sorsára" jut!

Köszönjük Hidegh Sándornak, hogy segített visszatenni egy már eltűntként számon tartott árvíztáblát!

Irodalom:

• https://jozsefvaros.hu/hir/4588/Emlektablat_avattak_a_Tavaszmezo_utcaban/?fbclid=IwAR0vRnwbz68yJ8lFuVhGFYjhd72uxhc-Gyd-Nt71KomNrGvNShb0Q44FH9U
• http://epa.oszk.hu/02100/02120/00021/pdf/ORSZ_BPTM_TBM_21_361.pdf

Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Magyarországon

A Dunai Szigetek által az 1838-as jeges árvíz táblái után vezetett nyomozás eddig Szentendre, Budapest és Esztergom városokra terjedt ki, mivel ezeken a településeken találhatók meg ezek az árvízi emlékek a legnagyobb koncentrációban. A cikkek elkészülésével párhuzamosan kaptunk fényképeket táblákról szerte az országból, ezek összesítése azonban még további feladatot igényel, hiszen a témát eddig nem dolgozta fel senki és az árvíz olyan nagy területen pusztított, hogy akár a Dunától húsz kilométeres távolságban is bukkanhatunk 1838-as árvíztáblákra.

Éppen ezért elsődleges feladat, hogy behatároljuk azt a területet, ahol az árvíz pusztításának mértéke feltételezheti, hogy a helyreállítás során állíthattak ilyen táblákat. 

1838. márciusában az első komolyabb jégtorlasz a dömösi kanyarban, majd pedig Kisoroszi felett, a Szentendrei-sziget csúcsán keletkezett. E jégdugó mögött felduzzadó Duna pusztította el Esztergomot, de a hatása egészen a Vág torkolatáig, éreztette a hatását. Tehát az egyik kezdőpontunk Komárom lesz, mely felett nem várható, hogy 1838-as árvíztábla bukkanhat fel. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy  a Dunán egészen az Ipoly torkolatig két ország osztozik és a szlovák oldal településeivel a magyar irodalom nemigen foglalkozik. Komárom alatt az első fellelt árvíztábla Dunamocs községből származik, de találhatunk két másikat még ugyancsak a dömösi jégdugó felett Szobon és Párkányban. 

Miután a kisoroszi jégdugót az irgalmatlan nagy víztömeg kimozdította a helyéről a lezúduló jeges víz utolérte a Vác alatt már megindult zajló jégtömeget és újabb dugó alakult ki, mely Vác városát pusztította el. Éppen ezért nem véletlen, hogy Vácott is találkozhatunk 1838-as árvíztáblával.

Budapest árvíztábláit a Csepel-sziget csúcsán feltorlódó jégnek "köszönhetjük". Sajnos a témával foglalkozó irodalom hajlamos a jeges árvíz történéseit kizárólag Budapesten tárgyalni. Holott a pestbudai apadás nem hárított el minden veszélyt a folyásirányban következő duna-menti településekről. 

A Csepel-sziget csúcsától mindössze Ercsiig jutott el a jégdugó, ott ismét gátat képezett a folyón. A feltorlódó víztömeg oldalirányban tért ki, elárasztva az egész Csepel-szigetet. A Duna átzúdult a Ráckevei-ágba és onnan szétterjedt a Duna-Tisza-közének laposabb részein. Víz alá került Szabadszállás, Kunszentmiklós, Dabas lakosai is láthatták a Dunát a falu szélén, 15-20 kilométerre a főmedertől. Később Dunaföldváron is kialakult egy jégdugó, az itt kilépő víztömeg egy korábbi Duna-mederben a Vajas-éren keresztül folyt le. Elárasztotta Soltot, Kalocsát, mielőtt Baja felett visszatért a régi mederbe. A jobb part a löszfalak miatt inkább védve volt, de Tétény, Érd, Ercsi ugyancsak víz alá került. Érden ennek emlékét táblán is megörökítették. Jégdugó keletkezett Paks felett az imsósi kanyarulatban, majd pedig Tolna alatt a borrévi kanyarulatban, ahol mostanában már nem a Duna, hanem a Sió folyik. Ez a jégdugó okozta a Sárköz pusztulását. A jeges áradatot a bátai löszvonulat kényszerítette vissza a régi mederbe.

Baja alatt az ár kezdett ellaposodni, de még a Dráva-torokban is éreztette a hatását. Az árvíz pusztításait egészen Újvidékig dokumentálták, bár ezen az alsó szakaszon jobbára az elárasztott veteményesek és nem a rombadőlt falvak kerültek bele az összeírásokba. 

Valahol Baja környékén kell tehát meghúznunk az 1838-as árvíztáblák előfordulásának legdélebbi pontját.

Ez a bejegyzés koránt sincsen még készen, hiszen előkerülhetnek a Komárom-Baja szakaszról még eddig lappangó, vagy nem dokumentált árvíztáblák is. Ebben szeretnénk az olvasók segítségét is kérni; ha van tudomásuk ilyen árvíztábláról kérjük fényképezzék le őket és küldjék el a Dunai Szigetek blognak! 

Az esztergomi, szentendrei és budapesti táblák már megvannak, róluk az alábbi linkeken lehet olvasni:

Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Esztergomban

Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Szentendrén

Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Budapesten

Dunamocs (Orosz Örs gyűjteménye)

Párkány Fő utca 57. 180 cm magas (kép forrása)

Kopott tábla Szobon, a Lutzenbacher kastély kőkerítésén

Nagymaros, Váci út - Fő tér sarkán.

Nagymaros, Német utca 22. 192 cm (Fotó: Bátorfi Ildikó)

Nagymaros, Fő tér 7. 132 cm

Vác, Budapesti főút 67. Kb. 135 centiméter (forrás)

Vác, kibontott árvíztábla a Tímár utca-József Attila sétány sarkán.
Elbontott házon, ismeretlen magasságban.

Vác, Remete étterem pult melletti falán, szemmagassaágban.
Utólagos beépítés, valószínűleg a váci Fűz utca-Mária utca sarkán lebontott épületről.

Érd-Ófalu Antonovics kocsma falán

Visegrád Fő utca 51. udvara (Fénykép: Viola Bence)

Uhlarik János mérnök 1837 és 1863 között lakott Adonyban, és a Zichy grófok lángi ágának volt uradalmi mérnöke. 1840. február 3-án ezt jegyezte fel naplójába: 

"1838. márciusi jeges árvíz mérésére megtettem és az Urasági Duna melléki Vadász lakban a Nagyságos megyétől készíttetett víz magasságának mutató kövét bé falaztattam. Meszlényi esküdt és Balassa mérnök urak jelenlétében."

Amikor Uhlarik 1863-ban utódjának átadta a mérnöki irodát, akkor a jel befalazásáról készült jegyzőkönyvet is átadta. Sajnos a "Vadász lak" a XIX. század elején lebontásra került, a befalazott kő eltűnt.