Irónia a Freizeit-szigeten

Épül a Freizeit-sziget Oberndorf mellett (kép: Lorenz Wolf, Regensburg)

Volt egy évtized, amikor szigetépítési láz lett úrrá a bajor Duna-szakaszon. 1974-1985 között Regensburg környékén német mérnökök három szigetet hoztak létre a már jócskán csatornázott, és a magyar szakaszhoz képest meglehetősen keskeny Dunán; bizonyára vissza szerettek volna adni valamit a tájnak, amitől nem sokkal azelőtt fosztották meg. A revitalizációs és természetvédelmi projekt két fázisban zajlott, 1974-1978 között Regensburg Stadtamhof városrészéből csináltak egy szigetet, ahol a beruházásnak komoly műemlékvédelmi szempontokat is figyelembe kellett vennie. Ezzel egyidőben Regensburg és a Majna-Duna csatorna kezdő, avagy végpontja melletti Kelheim között, a bad abbach-i kanyarulatban is megkezdődtek a munkálatok. 

Épül a mellékág Bad Abbach mellett (kép: Lorenz Wolf, Regensburg)

A Duna egy éles kanyarulatot ír le Szent II. Henrik német-római császár, Gizella magyar királyné bátyja állítólagos szülőhelyéül szolgáló vár tövében, Poikam és Oberndorf között. A magányos, kerek kőtoronnyal szemben kitágul a Duna ártere, remek helyszínt biztosítva egy új dunai sziget számára. Ennek érdekében a bajor mérnökök 1974-ben kiástak egy új, 3700 méter hosszú, 65 méter széles Duna-ágat, keresztül a szántóföldeken. Ennek felső kiágazása a poikami vasúti hídnál van, a 2402-es folyamkilométernél, a sziget alsó csúcsa pedig Oberndorf és Gundelshausen közé került. Az új Duna-ág a legkeskenyebb részén mindössze 12 méter széles, viszont egy érdekes mérnöki megoldás miatt vízszintje három-négy méterrel magasabban van a bad abbach-i régi ághoz képest.  

Az 1978-ban átadott új sziget a keresztségben a "Freizeit", azaz Szabadidő nevet kapta, beszédes nevéhez méltóan később felépült rajta egy városi szennyvíztelep, a Turn- und Sportverein Bad Abbach sportpályái, egy fesztiválközpont, strandfürdő, valamint egy kavicsbánya is. A szigetre mindkét partról vezet híd, korlátozott gépjárműforgalommal, a régi Dunaág felett átívelő híd Bad Abbach francia testvérvárosáról, Charbonnieres-les-Bains-ről kapta nevét. A szabadidős résztől nyugatra a Freizeit-szigeten létrehoztak egy természetközeli élőhelyet is madármegfigyelő toronnyal, ahová a Duna áradása egy mesterséges fokon keresztül rendszeresen kiönthet az ártérre. A megnyúlt félhold formájú sziget és az új Duna-ág létrehozásával több helyük lett a halaknak, egyéb vízi élőlényeknek és a vízimadaraknak, változatosabbá vált a táj hidrológiája.

Készül az új meder (kép: Lorenz Wolf, Regensburg)

Felmerülhet a kérdés, hogy nem volt-e felesleges pénzkidobás ez a nagyszerű természetvédelmi projekt; szigetet csinálni Stadtamhofból, és két új dunai szigetet létrehozni Bad Abbachnál és Geislingnél, de a tervezők a megtérülésre is gondoltak, mindhárom sziget kapott ugyanis egy formás duzzasztóművet, ahol a folyó szorgalmát felhasználva villamos energiát lehet termelni, a hajósok sem jártak rosszul a szép új betonzsilipekkel, és a hajóik méreteit messzemenően figyelembe vévő új Duna-ággal, ahol könnyen elkerülhetik a Duna esésviszonyaiból fakadó nehézségeket, ahogy ráfordulnak az ugyancsak hajóik méretére optimalizált Duna-Majna csatornára Kelheimnél. 

Előszó a Duna eltereléséhez

"Mi jelenti az országot annak, aki szereti? Például: az emlékezet mélyén dédelgetett látképek. Ilyen szegletekben kevés tájunk bővelkedik annyira, mint a Dunakanyar, Visegrád környéke. Szinte lábunkhoz tér a felséges, nyugodtan forduló és fényjátéktól eleven víztükör. Bámulunk és beleveszünk mozdulatlanság és mozgás, távlat és közelség, a csendet mélyítő ritka civilizációs zajok lebegtető zsongásába.

Néhány évvel ezelőtt földnyelv indult meg a víz közepe felé, be a látvány közepébe Visegrád és Nagymaros fölött. A látvány lehangoló. Nem a tájművészet tevékenykedik itt, hanem a huszadik századi ember eltéveszthetetlenül sivár ipari műemlékei készülnek: betongát, betonhíd, betonkorlát, betonpart, betongépház. Míg a kőgát gilisztaként araszol lassan be a Duna közepe felé, pocsolyává zsugorítva az egykor töretlen víztükröt, s jellegétől fosztva meg egy nemzeti értékű látképet, sok minden történt a magyar társadalomban. Tízezrek figyelték elszoruló szívvel a fejleményeket... Fel kell dolgoznunk magunkban egy pofont — azt a jelképes pofont, amellyel az épülő gát veri forradásosra a Duna tükrét Nagymarosnál.

A víz az élet szüntelen gazdag folyamatának jelképe ősidők óta, a víz elapadása az élet apályát jelenti mindig. A víz nagyon megtréfálta már néhányszor a kontárkodó embert a történelem során, és megtréfálja ma is óriási ökoszisztémákat pusztítva el. A vízlépcső ügye bennünk még nem zárult le. Nem mindegy, hogy milyen jelképként fog bevonulni történelmünkbe Nagymaros." 

Előszó: Kodolányi Gyula, 1988, április.

IN ENGLISH

Dunacsún 1992. X. 24. (EPA)

József Attila híres költeményétől kölcsönözte címét az a két kiadásban, 12 nyelven kiadott füzet, melyet a Kormányszóvivői Hivatal adott ki 1993-ban. "A Dunánál" c- kiadvány célja az volt, hogy felhívja a világ figyelmét a Bős-Nagymarosi projekt hátrányaira és természetkárosító mivoltára. Ebből a szempontból egy propagandakiadvánnyal van dolgunk, azonban propagandát nem csak rossz, hanem jó célok mellett is lehet folytatni. A kötetek csak kisebb részben állnak szövegből, a szerzők inkább a képanyagra helyezték a hangsúlyt. Kodolányi Gyula előszava után tőmondatokban és időrendben bemutatják az erőmű projekt történetét, és az ellene szervezett civil ellenállás fő mozzanatait is. Nem sokat vesződtek az erőmű paramétereinek bemutatásával sem, egyetlen ábrán hasonlítják össze az üzemvíz-csatorna vízszintjét a környező falvak és táj magasságviszonyaihoz. 

A bőséges, 90 korabeli fotóból álló válogatott képgyűjtemény három részre tagolható; elsőként a természeti tájat mutatja be. A fókusz a Dunakanyaron van, látványon, szigeteken, állatokon, növényeken, de szerepelnek köztük képek az Ipoly-völgyről és a Szigetközről is. A második rész a nagymarosi körgát építési munkálatait (főként földmunkák) mutatja be. Ezek alapján valószínűleg a legkeményebb szívű erőmű-párti mérnökemberben is megmozdul valami, legalábbis megértőbbé válik az erőmű ellen tiltakozók irányában. A megerőszakolt, holdbéli táj önmagában is elég rémisztő, holott a duzzasztás által okozott károkat, a vízbe fojtott szigeteket, elöntött régészeti lelőhelyeket, lebontott nyaralókat, tervezett árvízvédelmi töltéseket, zsilipeket értelemszerűen még nem is láthatjuk. 

A harmadik részben, külön fekete kerettel ellátott képek mutatják be a bősi, dunacsúni építkezést, ahol a földmunkák mellett ekkor már zajlott az erőmű betonozása és a Duna elterelése. Kezdőképnek azt a fotót választottam, ami kisgyerekként bennem is megmaradt, ahogy a TV-ben néztük nagyapámmal ahogy az óriási vasbeton tömbök zuhannak a folyóba. Hiába szurkoltunk, hogy a folyó rombolja szét az épülő torlaszt, vigye magával a tömböket, a víz végül kezdett elapadni, és a végén már alig szivárgott a beton és a terméskő között. Aztán a víz elapadt a szigetközi ágrendszerben is.

A Szentendrei-sziget északi csúcsa, 1986. (Ráfáel Csaba)

A visegrádi fellegvár, 1985-ben, jégzajlás idején. (Balaton József)

Még megvan a kisebbik Helembai-sziget, 1988. (Weress Kálmán)

Nagymarosi építkezések, 1989. (Asztalos Zoltán)

Az épülő körtöltés, Visegrád, 1988. (Weress Kálmán)

Visegrád, 1988. (Weress Kálmán)

Homokpuszta Nagymarosnál 1989. (Weress Kálmán)

A nagymarosi körtöltés és Visegrád, 1992. (Weress Kálmán)

Bős, 1986 (Kisbenedek Attila)

Bős, 1986. (Balaton József)

Vajka, 1991 (Cseke Csilla)

Nagymaros és a Dunakanyar ugyan részben megmenekült, de ez a menekülés folytonos, azóta is tart. A nagymarosi (+adonyi, +fajszi) vízlépcső-tervek folyamatosan parázslanak a hamu alatt és időről-időre fellángolnak kisvizes időszakokban. Van ami állandó, a gazdasági érdek a Dunakanyarban jelenleg is felülírja a táj-és természetvédelem érdekeit. Mindegy, hogy egy újabb hotelberuházásokról van szó, vagy éppen a Pilismarótra tervezett óriási kavicsbányáról, ahol a munkálatok korábban pont a nagymarosi erőmű-beruházás miatt indulhattak meg, hogy "megmentsék" a kavicsvagyont az elárasztástól. Éppen ezért fontosak ezek a fényképek, hogy tudjuk mit nyertünk azáltal, hogy nem épült meg a nagymarosi erőmű, és nem valósult meg a duzzasztás.

Áttűnés: A régi Duna Greifensteinnél

Greifensteinnél azért nem bántak el annyira a tájjal mint Bősnél. A megújuló, zöld, környezetbarát, stb. vízerőmű kivitelezése során azonban így is sikerült egy jókora dunai szigetet holdbéli tájjá varázsolni, és a Duna is kapott egy szép új csatornát a már említett szigeten keresztül.

Josef Feid: Alkony Greifenstein váránál 1832. (forrás)

Ha az ember felkapaszkodik a Bécsi-erdő legészakabbi csúcsaihoz Greifensteinnél, először arra csodálkozik rá, hogy mennyire alatta van a Duna. Mintha Dömösi átkelésnél állnánk a Szent Mihály-hegy oldalában. Csakhogy ezek a magasalatok homokkőből vannak és nem vulkáni eredetű andezitből, bár ugyanúgy lösz borítja a hegylábat mindkét helyen. A kilátás egy részét kitakarja Greifenstein magántulajdonban álló vára, illetve a sűrű, a dunakanyarbeli száraz csertölgyesekkel szemben jóval üdébb erdő. Annyit azonban a faleveleken keresztül is látni, hogy valami nem stimmel a folyóval. A Gemencre emlékeztető, széles, zöld ártéri erdő élesen elkülönül a környező lakott, illetve művelt területektől, azonban ebben a széles ártéri erdőben nem kanyarog úgy a Duna, ahogy kellene, hanem egy nyílegyenes csatornában folyik. Valahogy úgy, mint Győr fölött a Mosoni-Duna a Püspökerdőn keresztül.

Erőmű a szigeten (forrás)

Wachau és a Bécsi-erdő között a Duna ártere kitárul és egy meglehetősen széles ártéren, mellékágak labirintusát alkotva bebarangolta az egész lapályt. Ezt a labirintust először a hajózás érdekében számolták fel. A mellékágakat elzárták, hogy minél több víz maradjon a hajóknak a főágban. Így tűnt el, vagy olvadt össze számos "Haufen", azaz kavicszátony Greifenstein mellett is, melyek közül a Biberhaufen volt a legnagyobb. Ettől még maradt egy nagyobb kanyarulat a vár tövében, közvetlenül a hegy lábánál. Egészen 1981-ig. 

Ekkor ért el ide is az osztrák Duna belépcsőzése, és a Biberhaufen nevű zátony kellős közepén felépült egy újabb vízerőmű. Ez nem tévedés, az erőmű valóban nem a Dunában épült fel eredetileg. Az építés oka állítólag a meder túlságos kimélyülése volt, ami azt eredményezte, hogy a széles ártéri erdő és a mellékágak egyre kevesebb vizet kaptak. A valódi ok valószínűleg inkább az energiaszükséglet volt, valamint másodsorban a medermélyülés, amiben az 1976-ban átadott altenwörthi erőműnek sokkal nagyobb szerepe lehetett, mint egyéb természetes okoknak. Ráadásul az erőmű építésével kicsit le is lehetett rövidíteni a Dunát, ráadásul azzal, hogy nem a mederben, hanem a Biberhaufenen kezdtek neki az építkezésnek, valószínűleg spórolni is lehetett. 

A szárazföldön felépült greifensteini erőmű körül 2,5 négyzetkilométeres területen létrejött holdbéli táj (Somorja és Dunacsún között nagyobb volt a pusztítás) magában foglalt egy új csatornát is. Miután felépült az erőmű, a régi Duna-ágat lezárták és a vizet ráeresztették az új csatornán keresztül a turbinákra. Azóta van áram, át lehet kerékpározni a túlpartra, a holdbéli tájon szépségtapasz gyanánt létesítettek pár faültetvényt erdő-imitációként, majd néhány évtizeddel később a halak is kaptak valami természetvédelmi EU-s forrásból egy hallépcsőt, amint le tudják küzdeni a 10 méternél nagyobb esést, ha nincs kedvük zsilipelni.

A Duna Greifenstein-nél a szabályozás előtt, 1850-ben (forrás)

Hasonlóan a Dömössel szemközti meredek hegyoldalhoz, Greifensteinnél sem volt egyszerű a közlekedés Bécs felé. Út vezetett ezen a szakaszon, de a Duna közvetlenül a hegy lábánál folyt Greifenstein és Kritzendorf között. Változást csak a Csehország nyugati részébe vezető Ferenc József vasút megépítése hozott 1870-ben, amikor a vasutat úgy kellett elvezetni a jobb parton, hogy lehetőleg a keskeny dunaparti sávban álló településeket ne kelljen lerombolni. Mivel az út már keresztülvezetett a falvakon, a vasutat "kijjebb", a Duna rovására kellett kialakítani. Greifensteinnél még megvan a felfalazott, árvízvédelmi töltésnek sem utolsó vasúti pálya, a patakok és a lakosság számára kialakított átereszekkel és alagutakkal. Kedvencem a "Harry Jarosch Durchgang", ami nem Hári János elgépelve, hanem egy létező személy; egy nyugdíjas osztrák szlalomkenus. Höflein-nél később feltöltötték 100-150 méteres szélességben a zátonyokkal tarkított "vasúton túli" medret és ezen a területen új családi házas övezet létesült.

A már szabályozott meder az erőmű építése előtt. (forrás)

A 11. században a passau-i püspökség által felépített greifensteini vár lépten-nyomon belezavar a kilátásba, ezért egyik képen sem lehet teljes szépségében megcsodálni a Dunát. Ausztriára igaz általánosságban, hogy nehéz úgy vízerőművet építeni, hogy ne legyen mellette valami vár. Persenbeugnál is hasonló a helyzet, ahol körülbelül 100 éve is arról panaszkodtak a helyiek Patrick Leigh Fermornak, hogy a vizák ezeken a duzzasztóműveken nem fognak tudni keresztüljönni. És tényleg, ez így is lett. Csak éppen nem az a helyzet, hogy Persenbeug váránál még van viza, az erőmű felett meg már nincs, hanem az, hogy ezer kilométerrel lejjebb sincsenek már a Vaskapu I. miatt. De hát ennek nincsen pénzben kifejezhető értéke, és amúgy is örüljön mindenki, hogy van áram. 

A régi Duna Greifensteinnél (2022. április 2.)

Greifenstein régi Dunájából gyakorlatilag egy tó lett. A vasúton túl kiszélesített parton park jött létre, vendéglátóipari egységekkel, melyek közül már csak a neve miatt is említést érdemel: a Friedel Gastro. Az erőműhöz sem kell nagyot kerülni, a vár tövében egy keresztgát épült áteresszel, ami megakadályozza, hogy a 10 méteres eséskülönbség miatt megszökhessen a víz a holtágból. A pataknyi vízhozam egy meglehetősen tájidegen vízesést képezve zúdul le a szádfal alatt kialakított kőszóráson. Itt ugyan nincs kinn a "halaknak behajtani tilos" tábla, de a vízitúrázókra szerencsére gondoltak és egy szép hosszú betonrámpa létesült a két víztest közötti szintkülönbség áthidalására. 

Igazából nem is olyan nagy baj, hogy nem épült erőmű Nagymarosnál — gondoltam hazafelé, de aztán eszembe jutott, hogy úgyis megépítik egyszer, ezért inkább a másik oldalra ültem a vonaton.

Erőműsziget

Éppen most kaptam ezt a filmet, mely Bősnél, Szlovákiában az Új-Duna "rossz oldalára" került. Ha szigorúan a Duna középvonalát vennénk határnak, akkor Magyarországhoz kellett volna kerülnie. Nem így történt. A filmhez a szerzők, Nagy Zsófia és Dohi Gabriella (ELTE BTK Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet) írtak egy rövidebb cikket, mely segít jobban elhelyezni a filmet térben és időben. 

Falusziget egy Bőshöz tartozó Duna-menti lakott terület. A megépült vízerőmű és az új Duna-meder azonban elvágta a falutól: négy kilométer helyett tizenkettőre került tőle. A hely fokozatosan ürült ki, ma mindössze két eredeti lakos lakja. A többiek hétvégiház-tulajdonosok. Lepusztult tanyák és felújított parasztházak csendes szomszédai egymásnak.
  

Falusziget keletkezésének idejéről nincsenek pontos adatok; az egyik ott található házról tudható biztosan, hogy 1902-ben építették, mert bele volt vésve a tűzfalba. 1939-es adatok szerint hatvanegy lakosa volt. Az erőmű megépüléséig egy keskeny holtág fogta közre, innen a sziget megnevezés. Ez a Duna-ág, a szomszédos Isztrága-ág és a környék laposai, mocsarai kivétel nélkül kiszáradtak.

Bőshöz több dunai külterület is tartozik. Ezektől Falusziget leginkább abban különbözik, hogy itt nem elszórtan helyezkednek el a házak, hanem szabályos utcák mentén, egymáshoz közel. A terület nem képezte grófi birtok részét, nem tartozott egyik uradalomhoz sem. Feltehetőleg földdel rendelkező parasztok lakták, illetve olyan részesaratók, akik bedolgoztak valamelyik közeli majorságban. Éppen ezért a szocializmus államosítása nem érintette ezt a pusztát, gazdasági épületeit és magánházait nem foglalhatta le az Állami Gazdaság (ellenben a szomszédos Kis-és Nagyvarjassal).

Bős fent, Falusziget lenn (kékkel az új Duna-meder. (mapire.eu)

A mezőgazdaság átalakulása, a fiatalok elköltözése, majd az erőműépítés azonban Faluszigetet sem hagyta érintetlenül. Mire az építkezés elkezdődött, már több ház üresen állt, illetve többet bősiek és pozsonyiak használtak hétvégi házként. Majd a vízlépcsőhöz tartozó alvízcsatorna kettészelte a területet: erdőket kellett kivágni és belvizeket lecsapolni, több házat le kellett bontani. A bennük lakó, jobbára idős embereknek felajánlottak lakást (többnyire Dunaszerdahelyen), többen beköltöztek a faluba. Akinek a telke nem esett egybe az építkezési területtel, annak nem kínáltak fel alternatívát. Az így ottmaradt helyiek próbáltak, illetve próbálnak alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. 

A film megtekinthető itt is, de elérhető jobb felbontásban a vimeo-n.
   

A filmnek van facebook oldala is, ahol a filmet angol felirattal is meg lehet nézni!

Igényli-e Paks II. a Duna felduzzasztását?

Sokan kérték már tőlem, hogy írjak valamit a paksi atomerőmű bővítése kapcsán felmerült vízlépcsőépítésről. Talán ennyi olvasói levelet még egy témában sem kaptam ezelőtt. Az olvasói levelekre csak annyit reagáltam, hogy mivel sem a tervek, sem pedig a hatástanulmány nem létezik/hozzáférhető, nincs sok értelme bármiről is írni. Azonban a héten lezajlott telefonbeszélgetés kapcsán úgy éreztem valamit írnom kell. Mert amikor már konkrétan a Dunával foglalkozó kutatók is írásra ösztönöznek, majd megerősítik, hogy igenis létezik hatástanulmány el lehet kezdeni foglalkozni a témával. 

 

 A paksi atomerőmű építése (wikipedia.hu)

Ebben a bejegyzésben nem kívánunk foglalkozni a konkrét paksi munkálatokkal, ehelyett azt vizsgáljuk, hogy szükség lesz-e a fajszi vízlépcsőre ahhoz, hogy ez a beruházás megvalósulhasson. Mivel kevés a konkrétum egyelőre csak következtetésekre tudunk hagyatkozni.

Idei hír volt, hogy az Energia Klub és a TASZ beperelte a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot, hogy hozzák nyilvánosságra a Paks II.-vel kapcsolatos terveket, megegyezéseket és hatástanulmányt. Egyfelől megértem, hogy a tervek nyilvánosságra hozása felvet bizonyos nemzetbiztonsági kockázatot, egy biztos, az NFM tíz évre titkosított minden ezzel kapcsolatos dokumentumot. Többekben felmerült a kérdés, hogy egyáltalán minek hatásvizsgálat, amennyiben azt titkosítják, hiszen ennek a dokumentumnak legfontosabb szerepe a nagyközönség tájékoztatása a beruházás lehetséges veszélyeiről. Elképzelhető, hogy nem is létezik?

De bizony létezik hatástanulmány! A tavalyi év folyamán Duna kutató tudósok végeztek méréseket a Duna paksi szakaszán, az összegyűjtött mintákat megvizsgálták és az eredményt beküldték a hatásvizsgálatot végző céghez (konkrét neveket nem fogok írni). Egy egészen biztos, a kutatók nem tudták, hogy munkájuk a paksi bővítésével, avagy az esetleges vízlépcső építésével kapcsolatos. A kutatott szelvények elhelyezkedéséből viszont arra lehet következtetni, hogy az előbbiről lehet csak szó.

  Paksi atomerőmű külső melegvíz csatornája (forrás)

Rövid keresgélés után rábukkantam egy paksi bővítéssel kapcsolatos dokumentumra, dátuma 2012.10.26, azaz körülbelül másfél éves anyag:

MVM MAGYAR VILLAMOS MŰVEK ZRT. ÚJ ATOMERŐMŰVI BLOKKOK LÉTESÍTÉSE ELŐZETES KONZULTÁCIÓS DOKUMENTÁCIÓ 

A dokumentumot mindenképpen érdemes végigolvasni, akit érdekel a téma. Rengeteg adatot tartalmaz a Dunáról is. Első ránézésre (CTRL+F) a szöveg nem tartalmazza a vízlépcső kifejezést. Kétszer tartalmazza viszont a vízerőműt. Először azért, mert a paksi blokkok felépülése utáni energiabőséget kétféleképpen lehet kezelni, egyfelől lehet exportálni, másfelől pedig megoldható ún. szivattyús tározós vízerőművekkel. Ilyet semmiképpen nem lehet a Dunára építeni, elsősorban meredek hegyeken érdemes létesíteni őket. A másik említés sem a Dunához kapcsolódik, az új melegvízkifolyón épülne rekuperációs vízerőmű (a témáról bővebben: itt). Ez a kiáramló hűtővíz energiáját hasznosítaná körülbelül 8-9 MW beépített teljesítménnyel. Az erőműnél jelenleg ilyen nem működik, bár az ötlet már a '60-as években felmerült, de akkor az atomerőművi 1760 MW kapacitás mellett ez az érték nagyon eltörpült, így nem építették meg. Elképzelhető tehát, hogy ez a "vízerőmű" meg fog épülni a bővítés esetén.

Paks hűtővízellátását jelenleg a Dunából biztosítják. A Duna-szabályozás következtében bekövetkezett medermélyülés jelentősen kihat a vízutánpótlásra. Évről évre egyre kisebb LKV (legkisebb mért vízállás; jelenleg Paksnál -24 cm) értékek jelentkeznek a magyar Duna-szakaszon. Ezért kisvíz esetén előfordulhat, hogy gravitációs úton nem jut elég víz a hidegvíz csatornába tahát szivattyúzni kell.

Maximális és minimális éves vízállások alakulása Vácnál 1900-2008 között

 

E probléma egyik lehetséges megoldása a duzzasztás. Fajsz Pakstól 20 kilométerre délre helyezkedik el. Ide álmodták meg még Nagymarossal és Adonnyal együtt a harmadik magyar vízlépcsőt. Ha megépülne a duzzasztómű, Paksnál megszűnnének az extrém kisvízi helyzetek, kiszámíthatóvá válna a hűtővízutánpótlás. Feltéve, ha az új blokkok terveiben a hűtővizes megoldás szerepel, nem például a gázhűtés. Ugyanis nem kötelező vízzel hűteni az atomreaktort, léteznek alternatív megoldások is. Mindenesetre józan ésszel belátható, ha már ott folyik a Duna, valószínűleg azt fogják használni. 

De szükség van-e mindenképpen a vízlépcsőre Fajsznál? Másik fontos kérdés, hogy a Paks II. bővítés költségvetésében van-e erre félretéve forrás? Ha már Fajsz megépül, megépül-e Adony és Nagymaros is? Ha ugyanis elkezdik vízlépcsőzni a folyót, félúton nem lehet megállni. Két atomerőművi blokkért megéri-e az egész magyar Duna-szakaszt drasztikusan átalakítani, amikor létezik egy ésszerűbb, költséghatékonyabb megoldás? Mert létezik. Egyszerűen ki kell mélyíteni és szélesíteni a hidegvízcsatornát addig a szintig, ahonnan már biztonságossá válik a megnövekedő hűtővízigény utánpótlása. Erre nagyszerű alkalom nyílik majd a két új blokk felépítésekor. Másrészt lehetne mérsékelni a medermélyülést a szabályozási művek átalakításával, vagy lehetne mesterségesen több hordalékot juttatni a folyóba. Utolsó megoldásnak pedig még mindig ott van a szivattyúzás lehetősége.

Összefoglalva mindazt amit tudunk, egyelőre nincsen szó Pakssal kapcsolatban a fajszi vízlépcső megépítéséről. Egy esetleges bővítés sem teszi szükségessé a duzzasztást. Hatástanulmány ugyan van, de sajnos titkos, a tervekről még keveseb információ áll rendelkezésünkre. Éppen ezért a témában írt legtöbb cikk pusztán fikció egyelőre. Talán az a legegyszerűbb megoldás, ha bejelentkezünk a paksi látogatóközpontba egy hétköznapi napon, munkaidőben körülvezettetjük magunkat a létesítményben, miközben előre összeszedett kérdéseinkkel bombázzuk kísérőinket. Bizonyára ott többet tudnak.