Serdül a második Helemba-sziget

Hogyan néz ki a természetes szigetfejlődés élőben? Nem kell ehhez Csendes-óceáni vulkáni szigetekhez látogatni, elég kikötni a Helembai-zátonyon, az Ipoly torkolata felett. 

Írta: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György, fényképek: Szokolics György

2020. július 14-én, Esztergomnál mért 200 centiméter körüli vízállásnál így fest a Helembai-zátony.

Manapság már egy komolyabb hód-különítmény sem tudná meggátolni a Helembai-zátony szigetté alakulását, amely a szemünk láttára zajlik. Összevetve akár csak a másfél évvel ezelőttivel, látszik, milyen hirtelen és gyors a változás.

Zátonynak nevezzük a növényborítás nélküli, a mederben szabdon mozgó hordalékformákat, szigetnek pedig azt, ahol a fás szárú növényzet már stabilizálta a hordalékot gyökérzetével.

Az elmúlt évek alacsony vízállása következtében az eddig néhány, az elemekkel dacoló fűzfától eltekintve csupasz kavicszátonyon nyárfa csemeték ezrei bukkantak fel. Tömeges megjelenésük valószínűleg két tényezőre vezethető vissza; valamelyik korábbi évben a nyárfák magszőrének május-júniusi Dunába hullása egy időre esett vízállás csökkenésével és a zátony előbukkanásával. A vízen úszó szöszöket a hullámzás partra mosta, majd az apadás miatt ezek a magocskák már nem kerültek vissza a vízbe és szárba szökkentek. Ezt támasztja alá a fák vonalszerű, a parttal párhuzamos megtelepedése. 

Önmagában a nyárfák tömeges felbukkanása különleges fejlemény. A nyárfák tipikusan nem a szukcesszió első körében jelennek meg a dunai zátonyokon, általában a fűzfák megelőzik őket. A Helembai-zátonyon is vannak fűzfák, 2018-ban a számuk három darab volt. Ezek voltak a zátony pionírjai, feltehetően megfeneklett uszadékként gyökeresedtek meg.

Ugyanakkor megjelentek a lágyszárúak is a zátonyon. Leveleikkel megfogják a finomabb üledéket, gyökereikkel pedig megkötik a hordalékot. Így hizlalják, magasítják a zátonyt, melyet egyre ritkábban borítanak el az árvizek, újabb lendületet adva a növényzet megtelepedésének.

Végezetül érdemes arról is szót ejteni, hogy miért fontos figyelemmel kísérni mi zajlik a Helembai-zátonyon.

A Duna szabályozása előtt a sziget- és zátonyképződés gyakori jelenség volt az egész szakaszon. Manapság azonban csak néhány kitüntetett helyen lehet ilyen morfológiai változást megfigyelni, közülük az egyik az Ipoly-torkolat környéke, ahol két hatalmas zátony található a Dunában. Az elmúlt évek alacsony vízállása lehetővé tette a növényzet megtelepedését és megmaradását. A szárba szükkenő fák még a mi életünkben olyan gyors változást okoznak a Duna arculatában, amelyre nem sok példa van. Ennek dokumentálása révén sok új ismerettel gazdagodhatunk, hiszen a szigetté alakulás a szemünk láttára zajlik. 

Az átalakulás után az első teendő lesz majd új nevet találni a szigetnek, hiszen a Helemba-sziget már foglalt. 

Helembai-zátony történet a Dunai Szigetek blogon:

2016 nyár: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2016/06/garzonzatony.html

2018 ősz: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2018/11/meg-sosem-volt-ekkora-helembai-zatony.html

2019 tél: https://dunaiszigetek.blogspot.com/2019/01/hajotorottek-helemban.html

Garzonzátony

A tavaly őszi, kisvízi látogatás óta sok víz lefolyt a Dunán, és az a sok víz alaposan átrendezte az állandóan változó kavicszátonyokat. Szokolics György helyszíni beszámolója és képei alapján készült el ez a cikk, a Duna süllyedő tükre alól előbukkanó Helemba-zátonyról.

Vízimadarak szigete

Tavaly ősszel kisvíznél, amikor azt nyomoztuk, hogy összeér-e a Szobi- és a Helembai-zátony éppen ellenkező arcát mutatta ez a terület. A hatalmas kiterjedésű kavicssivatag felmérése jelölte ki az egyik szélső értéket. Minél kisebb ugyanis a vízállás, annál nagyobb a sziget vagy a zátony. Minél magasabb a vízállás, annál kisebb. Itt is van egy szélső érték, az a vízállás, amikor a sziget kibukkan, vagy eltűnik a Dunán. Szigetek esetében ez viszonylag állandó érték, de a zátonyok, mint például a Helemba-zátony esetében a növényborítás hiánya miatt ez időről időre változhat. Évente akár többször is.

Mivel a Helemba-zátonyon található hat fa nem elegendő, hogy megkösse a víz által görgetett kavicsot nem csoda, hogy a sziget alakja és magassága évről évre változik. Tavalyhoz képest most éppen magasabb lett. 

Helemba-zátony 2016. június 13. 

Június 13-án délben, Esztergomban mért 315 centiméteres vízállásnál a Helemba-zátony 35-40 centiméterrel magasodott a Duna vízszintje fölé. Ez azt jelenti, hogy kb. 350-355 centiméteres vízállásnál bukkannak elő az első kavicsok. Legnagyobb szélessége és hossza kb. 6 és 10 méter volt ekkor, területe legfeljebb 40 négyzetméter, amely meg is magyarázza egyben a bejegyzés címét. Az elmúlt években így változott a zátony magassága:

2008. ápr. 17. 305 cm Esztergom Helemba-zátony 25 cm magas - előbukkanás kb. 330-335 cm.
2008. aug. 20. ~298 cm Esztergom Helemba-zátony 30 cm magas - előbukkanás kb. 330-335 cm.
2012. jún.13. ~335 cm Esztergom Helemba-zátony 5-10 cm magas - előbukkanás kb. 340-345 cm.
2013. júl. 07. 304 cm Esztergom Helemba-zátony 5-10 cm magas - előbukkanás kb. 310-315 cm.
2015. máj.04. 248 cm Esztergom Helemba-zátony 80 cm magas - előbukkanás kb. 325-330 cm.
2016. jún. 13. 315 cm Esztergom Helemba-zátony 35-40 cm magas - előbukkanás kb. 350-355 cm.

Helyszíni megfigyelések alapján kijelenthető tehát, hogy a Helemba-zátony magassága állandóan változik. 2013 óta folyamatosan emelkedik magassága, évente kb. 15-20 centimétert hízik, és egyre többször fordul elő, hogy kilátszik a Dunából. Ez jelentheti azt is, hogy várhatóan hamarosan megtelepedik rajta valami lágyszárú növényzet és valódi sziget lesz belőle, ha az elöntések időtartama tovább csökken. De az is előfordulhat, hogy egy következő nagyobb árvíz elmossa a laza kavicsot a tetejéről és a sziget magassága csökken, mint 2012-2013 között. 

Helemba-zátony 2013. július 7. 

Ezek a mérések valószínűleg nem túl pontosak, de az újabb kavicsrétegek lerakódásának szemmel látható bizonyítéka is van. Egy kövekből körülkerített tűzrakóhely már alig látszódik ki a sóder alól (alábbi kép). A mozdíthatatlan követ majdnem betemette a sodrás által szállított kavicsmennyiség. Esetleg egy állandósított mérőléc, ill. egy beszintezett kőtömb elhelyezése nagyban segíthetné a méréseket. 

Érdemes lesz figyelemmel kísérni a zátony további sorsát, ugyani a Dunának már nagyon kevés olyan szakasza van, ahol szigetek születhetnek. Az Esztergom és Zebegény közti szakasz szerencsére éppen ilyen, ráadásul a Duna-Ipoly Nemzeti Parknak köszönhetően országosan védett. Így kicsi a valószínűsége, hogy egy tüzépen végzi a zátony, mint beton alapanyag. Tudományosan is fontos területről van szó; az itt lejátszódó folyamatok tanulmányozásával nyomon lehet követni a zátonyvándorlás és a szigetek születésének fázisait. 

Tanulmányút a Varjú-zátonyhoz

Szeptember 27-én írtuk, hogy egy hatalmas összefüggő zátony rejtőzhet az Ipoly-torkolatnál, ahol kisvíz idején át lehet gyalogolni a Helembairól a Szobi-zátonyra. Alig egy héttel később, az idén mért legalacsonyabb vízállás idején felkerekedtünk a cikk szerzőjével, Szokolics Györggyel, két túrakajakkal és egy halradarral, hogy kiderítsük igaz-e a valamivel magasabb vízállásnál megfogalmazott hipotézis. 

Írta és fényképezte: Szávoszt-Vass Dániel és Szokolics György

Vajon át lehet-e gyalogolni...?

Esztergomnál mért 14 centiméteres vízállás és 15 Celsius fokos vízhőmérséklet idején szálltunk vízre a szobi révnél. Előbbi adat mindössze 16 centiméterrel a magasabb a valaha mért legalacsonyabb -2 cm-es vízállásnál. A cikkben minden más relatív vízállást ehhez képest jelölünk. 

Első úticélunk, a Szobi-zátony körülbelül 160-165 centiméteres esztergomi vízállásnál bukkan elő. Egészen pontosan így néz ki amikor kibukkan. Az utána következő Helembai-zátony pedig 305 centiméteres víznél tűnik fel vagy el, a vízszint mozgásától függően. 

A Szobi-zátony északi oldalán eveztünk felfelé a folyón. Általánosságban elmondható, hogy a meglátogatott zátonyok keresztmetszete aszimmetrikus: mindkét zátonynál közvetlenül az északi oldalon sekélyebb a meder, míg a délin nagyon gyorsan mélyül. A déli partszegélytől egy-két méterre már nem lehetett látni a meder alját. A kifejezetten tiszta vízben nagyon könnyű volt tanulmányozni a mélyben rejtőző formakincset. Több mint egy méterig le lehetett látni. 

A Szobi-zátony október 5-én legnagyobb meglepetésünkre négy különálló részből állt. A fő zátony torpedó alakú, 700 méteres hosszú, legnagyobb szélessége 85 méter. Legmagasabb gerincét laza, süppedős kavicstakaró borítja, mintha a Duna nemrég rakta volna le ezt a réteget. Ettől délre mindenfelé kötött üledéket találtunk, amelyben már nem lehetett olyan könnyen elsüllyedni. A Szobi-zátonytól nyugatra a pihenő madarak már messziről jelezték a három kisebb zátonyt, bár mint később kiderült nem csak a kavicspadokon, de a sekély vízben is pihengettek. Körülbelül fél méteres vízben, térd fölött vizesen lehetett átsétálni a legnagyobb területű zátonyra, melynek lapos felszínét folyami kavics alkotta. Ebben az ágban a víz az északi hajózó út felől enyhe sodrással haladt délkelet felé. 

Három új zátony.

Ettől nyugatabbra, mintegy 20 méterrel további két kisebb zátonyt találtunk, melyek között olyan sekély volt a víz, hogy kajakkal nem is lehetett volna áthaladni közöttük, és ha még 5-10 centit apadt volna a Duna ez a három teljesen összenő. Az utolsó zátonyocskát, melyet az utoljára elmenekülő madárról nevezzünk Varjú-zátonynak ökölnyi méretű és még annál is nagyobb kövek építik fel, amely egyértelműen jelzi, hogy a hajózó ág felé tapasztalható egy igen erős áramlás, mely a kajakot is magával ragadta. 

A Varjú-zátony és a névadó

A Varjú-zátonytól nyugatra hirtelen elveszítettük szem elől a meder alját. Az empirikus (evező leszúrása) mérés, valamint a halradar egy 6-7 méter széles áramlási csatornát jelzett, 1,4-1,6 maximális méteres mélységgel. A leeresztett evező nagyméretű kavicsokba ütközött az aljzaton. 

Empirikus mérés, háttérben a Szobi-zátony(ok)

Innen a Helembai-zátony felé újra emelkedni kezdett a meder és ezt a 6-7 métert leszámítva újra mindenhol lehetett látni egy méter mélyen a Duna aprókavicsos, néhol homokos mederanyagát. A Helembai-zátony legkeletibb pontja az 1709,1 folyamkilométernél található. Ezen a részen a délkelet felé tartó vízáramlás kissé "lecsapta" a sziget csúcsát. Ettől a ponttól éppen 560 métert kell gyalogolni a nyugati szigetcsúcsig, azaz az 1709,66 folyamkilométerig.

A lelőhely

A Helembai-zátony nyugati részétől északra egy nagy kiterjedésű víz alatti kavicspad nyújtózik a szlovák oldal felé, ahol 30 métert is be lehet gyalogolni és még mindig nem ér térdig sem a víz. Ezen a kavicsbordás részen, ahol az LKV esetén is akad némi vízborítás a szanaszét dobált szemétben egy nagyon érdekes felfedezést tettünk, melyet bővebben a következő bejegyzésben fejtünk ki. A Helembai-zátony nyugat felé lassan mélyül, száz méter után még mindig csak egy méter mély a víz. 

Hidrológiai expedíció halradarral

A Helembai-zátony és a tőle nyugatra található sziget között is megvizsgáltuk a meder mélységét. Ezen a hozzávetőlegesen 1,5 kilométeres szakaszon eleinte fokozatosan mélyült a meder, majd körülbelül 300 méter után 2,7-2,8 méterig süllyedt. A szigettől 300-350 méterre lassan ismét emelkedni kezd a meder, a fenti képen látható bójánál már csak két métert mértünk. Kissé beljebb a hajózó útvonalnál már 3,2 méter mély a víz, azaz bőven elegendő a nagyobb merülésű hajók számára. 100-150 méterre a szigetcsúcstól már látszódott a meder alja. Erőteljes áramlást tapasztaltunk a hajózó ágból a délkelet felé, amely a Helemba-zátonyhoz hasonlóan a Helemba-sziget csúcsát is lecsapta déli irányba. 

A zátonyok kiterjedése október 5-én, valamint a bejárt útvonal (kékkel)

A szeptember végi hipotézisünk az volt, hogy a Helembai- és a Szobi-zátony között egy egybefüggő zátony rejtőzhet a mélyben, mely alacsony vízállásnál járható, azaz úszás nélkül át lehet jutni egyikről a másikra. A mérések szerint ez csupán 6-7 méteren múlik, ahol ugyan egy magas ember átgyalogolhatna az 1,4-1,6 méteres áramlási csatornán (Varjú-árok :) fenti képen piros X), de a nagyon erős sodrás valószínűleg a legerősebb embert is felborítaná. És mivel a legalacsonyabb vízállások ősszel és télen jelentkeznek, a vízhőmérséklet sem kedvezne a vállalkozó kedvű felfedezőknek. 

Hatalmas zátony rejtőzhet az Ipoly-toroknál

A 2015. évi dunai kisvizes időszak már eddig is sok eddig rejtett jelenséget tárt föl a Duna medrében, például Budapesten az Ínség-sziklát, most Szokolics György lett érdekes jelenségre figyelmes az Ipoly-toroknál található két zátony között. Amennyiben a megfigyelése helytálló, nem két különálló, hanem egyetlen összefüggő zátonyról beszélhetünk a Hideglelőskereszt tövében. Ennek a zátonynak középső része állandóan víz alatt van, de kisvizes időszakban át lehet gyalogolni az egyikről a másikra. 

Írta: Szokolics György

Valamikor tavaly vagy tán két éve egy csónak kóválygott keresztbe a Dunán egész nap, és amikor kikötött a Helemba zátonyon elmondták, hogy 50 méterenként mederszelvény keresztmetszetet mérnek folytonosan mérik a mélységet 1 cm pontossággal. Ekkor kérdeztem, milyen mély a legmélyebb részen a víz két zátony között, és azt válaszolták hogy 1,5 méternél sehol nem több. Egészen biztos vagyok benne, hogy ekkor legalább 80-100 cm-es esztergomi vízállás volt.

Ezek után a télen (2015.02.20., Esztergom 130 centi körül) normál vízállásnál a két zátony között éppen félúton kemény talajt éreztem az evezővel kb. 110 cm-nél. Próbáltam megjelölni GPS-szel, de nem találtam vissza... Nem tudtam mi az, körülötte mély víz.

Helemba zátony, 2015.08.24. Vízállás Esztergomnál kb. 55 cm. Már ekkor is egy 2-3 méter széles sávon át lehet sétálni a szobi zátonyra. Veszélyes, mert a sáv két szélén hirtelen mélyül a meder. Szeptemberben ennél 35 centivel kisebb víz is volt. Ekkor a két zátony a képen látható 650-700 méter helyett alig 600 méterre lehet egymástól. Fényképezte: Szokolics György

Az idén találtam ki, hogy kimérem az átjárót (2015.09.01. Esztergom 30 cm) Első nekifutásra körülbelül félútig begyalogoltam - ez sima ügy, oldal irányban nincs hirtelen mélyülés Aztán kajakkal próbálkoztam kb. 20-25 méterenként mélységet mérni. A szobi szigethez közeledve néhány helyen az előző 110-130 cm-ről a következő ponton nem ért le az evező, ekkor +/- 20 métert oldal irányba mozogva mindig volt olyan hely, ahol alig 1 méteres volt a víz. Visszafelé már sötétedett és ekkor kb. 50 méterenként nyomtam egy megjelölő pontot a GPS-en.

   

A szigeten aznap voltak helybeliek, ahol egyikük elmondta hogy a héten már átment és legfeljebb 100 métert kellett úsznia, hogy átjusson.

Nem valami tudományos módszer de összességében engem meggyőzött, hogy van egy vonal ahol át lehet jutni.

A tanulságok: 

• a Szobi-zátony felső fele az ott már keskeny gerinctől oldal irányban gyorsan mélyül ellentétben a Helembai-zátonnyal
• a gerinc nem illeszkedik a két sziget végződését/hosszanti középvonalát összekötő egyenesre.
• a két zátony tényleges távolsága Esztergom kb. 30 cm-es vízállásnál 620 méter.

A másik irány. Innen nem látszik, de a Helemba sziget felé több száz méterre fel lehet sétálni. Fényképezte: Szokolics György

Ha ismét 50 centi alá megy a vízállás, alaposabban kimérem/kimérjük esetleg több párhuzamosan haladó kajakkal és dokumentálom/fotózom, annál is mert a másik irány, a Helemba sziget felé legalább ennyire érdekes!