A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ádám Szilvia. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Ádám Szilvia. Összes bejegyzés megjelenítése

2021. szeptember 28., kedd

Új adatok a Zebegényi-sziget fejlődéséhez


Még az olyan rendszeresen meglátogatott dunai szigetekről is kerülhetnek elő időnként új információk, mint például a Zebegényi-sziget. Ezek bemutatása fontos, különösen azért, mert a korábbi leírásokkal, adatokkal nem minden esetben egyeznek. Ádám Szilvia szigetkataszterében a sziget kialakulásának idejét pontosította, valamint 2012-ben egy növénzeti felmérésre is sor került, ami a biogeográfiai ismereteinket gyarapítja. Az új adatokat új képek illusztrálják; 2021. szeptember 25-én dél körül viszonylag alacsony vízállásnál Szobnál 26, Nagymaroson 45 centimétert mutatott a vízmérce. 


A Zebegényi-sziget egyszerre egy viszonylag fiatal sziget és viszonylag idős mederforma. Ez csak látszólag ellentmondás, ugyanis a Zebegényi-sziget Ádám Szilvia kutatása szerint már egy 1771-es térképen is felbukkan. Közel két évszázadon keresztül zátonyként lapult a Duna mélyén, akadályozva a hajóforgalmat, és csak kisvizes időszakban bukkant a felszínre. Ez a periodikus vízborítás sokáig gátolta a növényzet megtelepedését. Valamikor az 1940-es években változott meg ez a helyzet és alakult át a zátony szigetté. A szigeten felnőtt növényzet fejlődését csak egy rövid intermezzo, egy jelentős árvíz akasztotta meg, amely valamikor az ötvenes években konkrétan leborotválta a sziget felszínét. Ez a zavaró tényező mondatta velünk korábban, hogy a sziget valószínűleg valamikor az 1970-es években válhatott szigetté, holott ez jó három évtizeddel ezelőtt már egyszer lezajlott.  

A déli zátonyos részen megtelepedett fűzfák.

Ezután a növényzetnek a nulláról (gyepszintről) kellett kezdenie a sziget újboli meghódítását. Ez a folyamat pedig szinte a tankönyvi leírás szerint zajlott. A szigeten található két fás ártéri társulás közül először a csigolya bokorfüzesek nőttek fel; de ezen a fajon kívül egyaránt megtalálható itt a fehér-, ill. a mandulalevelű fűz is. Ez a társulás foglalja el a sziget parti területeit, kinyújtózva a sziget két csúcsa felé. Miközben a déli kavicszátonyon csak egy-két csenevész fűzfa vert gyökeret, addig a Zebegényi-sziget áramlásnak jobban kitett csúcsán lassan teret hódítanak a fűzfák. Ebben segítségükre van az is, hogy 2013 óta nem vonult le nagyobb árvíz a Dunán. A szukcesszió következő lépcsőfokán a puhafás, fekete nyáras társulás áll. A fekete nyárfák elsősorban a keskeny sziget középső, legmagasabb részét foglalják el szinte vonalszerűen, időnként elegyesen fűzfákkal.

A Zebegényi-sziget déli csúcsa

Fűzfák, nyárak a sziget középső részén.

A Zebegényi-sziget északi csúcsa

Éppen kilenc éve, 2012. szeptemberében Ádám Szilviáék 57 növényfajt írtak le a Zebegényi-szigeten, annak ellenére, hogy a növényekkel borított terület alig több egy hektárnál. Fajokban gazdag a gyepszint, annak ellenére, hogy az egyedszám a sziget kiterjedéséből adódóan alacsony. Megtalálható itt a vízi kányafű, a nádképű csenkesz, a göcsös görvélyfű, a sövényszulák, vörös ribizke, sőt a köszvényre gyógírként használt podragfű is. Ekkoriban az invazív fajok térhódítása lassabb volt, a folyamat monitorozása mindenképpen célszerű lenne.  

2021. január 28., csütörtök

Ádám Szilvia dunai szigetkatasztere


Található még keményfás ligeterdő dunai szigeteken Vének és Budapest között? Hány sziget van és volt ezen a szakaszon a térképek függvényében? Hogyan változott a szigetek területhasználata az idők során? Mit lehetne tenni a szigetek védelme érdekében? Tudom, a legtöbb ember nem szokott PhD dolgozatokat olvasni szabadidejében, de talán Ádám Szilvia doktorijával kivételt tehetünk.


A gödöllői Szent István Egyetem Környezettudományi doktori iskolája keretében, Dr. Csontos Péter, az MTA doktora témavezetésével elkészült Dunai szigetek ártéri erdeinek természetvédelmi, ökológiai és tájtörténeti kutatása című dolgozat első ránézésre hatalmas fába vágta a fejszéjét. Már a kutatás térbeli kiterjedése is óriási (habár a címben nem szerepel); 149 folyamkilométer (1797-1648 fkm), azaz a Vének-Budapest (egészen pontosan Margitsziget) távolság. A célkitűzés szerint nem csak az ezen a szakaszon található szigetek egységes kritériumok szerinti kataszterbe sorolása volt a feladat. Ezen felül cél volt a szigetek tájtörténetének vizsgálata, a morfológiai változások (keletkezés, formálódás, pusztulás) nyomon követése és a folyamatok hátterében zajló, főként antropogén hatások feltárása. Ez eddig még akár a Dunai Szigetek blog tematikájába is beleillene, de ezen felül cél volt a szigeteken található növényzet felmérése is; elkészült egy flóralista, amely egyedi biogeográfiai nézőpontot, "ízt" ad a dolgozatnak. 

Szőnyi-szigeti mellékág (fotó: Ádám Szilvia)

A Vének-Budapest szakasz a dolgozaton belül három alszakaszra oszlik: 
  • Vének-Komárom
  • Komárom-Esztergom
  • Esztergom-Budapest
A három szakaszon összesen 14 (4+4+6) sziget, azaz szigetcsoport mutatkozik be részletesebben, a több oldal hosszúságú leírások mindegyike simán elfért volna egy-egy bejegyzés keretében itt a blogon is. Nem csak a biogeográfiai nézőpont miatt, hanem azért is, mert ezek az általános leírások nem csak egy érdekes aspektusra fókuszálnak, hanem a lehető legátfogóbb képet festik a szigetek múltjáról és jelenéről. Ezen kívül olyan szigetek is felbukkannak, melyek a Dunai Szigetek blogon még sosem szerepeltek, ilyen például a Kolera-, vagy a Zsidó-sziget. Rengeteg új információ található a szigetek bemutatásában, nekem hatalmas "hűha" élmény volt például a Szent Elek-sziget neve, létezése és története. Már maga a földrajzi név is érdekes, annak ellenére, hogy ez mégcsak nem is a szerző saját névadása. 

Itt akár rá is térhetünk az első pontra, ami konfliktust idézett elő a kettőnk munkája között. A doktori dolgozatban szereplő szigetkataszterben a "SN" jelzéssel ellátott szigetek a szerző saját elnevezései. Ezek sokszor különböznek a Dunai Szigetek blogon adott nevektől, ilyen például a nálunk Úrréti néven szereplő, de a dolgozatban Keszi-szigetként említett mára nagyjából eltűnt sziget, de több más olyan példa is előfordul, ahol nem találtunk használatban lévő hivatalos nevet. A szigetek névadása jellemzően földrajzi szempontok alapján történt és például az olyan elnevezések mint a "Mezítlábas-sziget" Nagymaros mellett ugyancsak indokolhatók hidrológiailag (át lehet rá lábalni).

Egy másik érdekesség, hogy a szigetkataszterben nem szerepelnek a Szentendrei-ág szigetei, ugyanis a dolgozatban csak a váci főág szigetei kaptak helyet. Ezzel talán teljesebb lehetett volna a kép, de az biztos, hogy a dolgozat is jóval hosszabb lett volna. Szerencsére a hiányérzet könnyen orvosolható, hiszen a jövőben már egy létező szempontrendszer szerint kell csak besorolni a Visegrádtól Budakalászig tartó szakasz szigetvilágát.

A doktori egyik legnagyobb eredménye a szigetkataszter. Összesen 122 sziget szerepel benne, köztük a legősibb, több ezer éves sziget-matuzsálemek (pl. Helemba-, Óbudai-, Ebszorító-sziget) és a legfiatalabb, vagy fiatalon eltűnt, néha alig néhány évtizedes kort megérő zátonyok. Első ránézésre csak a kismarosi Duna-réti-sziget maradt ki, valamint azok a szigetek, amelyek már a térképezés előtti időkben a part részévé váltak (pl. Sződliget balpart, Pilismaróti-sziget, stb.), bár ez utóbbi egy tudatos időbeli határmegvonás következménye.

A "fiatal marosi szigetek" kialakulása (ábra: Ádám Szilvia)

Minden sziget állapota szerint hat kategóriába esik, közülük az utolsó egy viszonylag fiatal kategória:
  1. zátony
  2. valódi sziget
  3. lezárt mellékágú sziget
  4. kiszáradó mellékágú sziget
  5. egykori sziget
  6. megnyitott mellékágú sziget (Nagy Léli-sziget, Kompkötő-sziget)
Ezen kívül a kataszterben szerepel a kialakulásuk módja, hozzávetőeges ideje, a sziget mérete, a jellegében bekövetkező változás időpontja, e változás leírása (pl. feltöltődés, kotrás, mellékág lezárás, stb.), a változás oka, valamint a régi és mostani területhasználat. Néhány dolgot lehetett volna összevonni, és ha valaki csak a szigetkatasztert olvassa el nem biztos, hogy egyértelmű lesz számára mi is történt a szigetekkel (pl. a Mesterséges beavatkozási szint oszlop). Lehetett volna egy pár oszlopot szentelni a szigetek morfometriájának, de az már nem biztos, hogy befért volna a táblázatba. 

A kataszter erőssége, hogy ebből akár statisztikailag is le lehet vezetni a szigetvilágban bekövetkező változásokat, melyek — mint az írásból kiderül — leginkább antropogén eredetűek. A folyószabályozás és a hajózó út biztosítása volt a két leglátványosabb ok, ezen kívül még az ipari kavicskotrás tett rengeteg szigetet "szárazra". Szerencsére az vízerőművek építése miatt csak egyetlen magyarországi szigetnek kellett (eddig) eltűnnie. 

A Koppánymonostori-sziget (Ábra: Ádám Szilvia)

További fontos kutatási eredmény a 26 szigetet érintő 446 növényfajból álló flóralista összeállítása. Sajnos a szövegben sokszor csak a latin név szerepel, ami kissé megbonyolítja az értő olvasást. Mindenképpen érdekes eredmény, hogy az egyes szigeteken átlagosan 30-80 növényfaj található. Azokon a szigeteken, ahol nem csak ártéri erdő van, hanem rét, illetve egyéb hasznosítás, ott ez a fajszám akár háromszorosára is felmehet. Ez abból a szempontból is fontos ismeret, hogy nem feltétlenül jó, ha az ártéri erdő spontán benövi a felhagyott művelésű szigeteket: lásd Helemba-sziget. 

Összesen 21 védett és 4 ritka növényfaj került elő a Vének-Budapest szakaszon, közülük jó néhány eddigi szakirodalomban nem is szerepelt, azaz a doktori kutatómunka során bukkantak fel.

Befejezésül érdemes szót ejteni a dolgozat érdemi részét képező javaslatokról. Ezek általánosságban a szigetek állapotának javítását szolgálják természetvédelmi szempontok alapján:  
  • Az ültetvényerdők átalakítása őshonos ligeterdőkké
  • Mocsárrétek kaszálása a cserjésedés visszaszorítása érdekében
  • Mellékágak megnyitása, ahol lehetséges
  • Szakaszonként 1-1 „szentélysziget” kiválasztása, és természetvédelmi kezelése pl. a Mocsi-sziget (=Süttői-sz.); Csitri-sziget; a Zebegényi-sziget; a Gödi-sziget; és a Palotai-sziget
  • Alkalmi kotrások a feliszapolódás lassítása érdekében
  • Legyen országos védettségű a Koppánymonostori-, a Radványi-, a Zebegényi-, és a Palotai-sziget.
  • Az Óbudai-sziget kapjon helyi védettséget
Reméljük, hogy a döntéshozókhoz is eljutnak ezek a javaslatok!

Mindenképpen nagy öröm, hogy mások is kutatják a Dunát és annak szigeteit, bizonyos témakörökben jóval nagyobb felkészültséggel és szaktudással, és ami talán a legfontosabb: más szemmel. Ez által lehet ezeket az eltűnőfélben lévő egyedi élőhelyeket minél több szempont alapján megismerni!


Ha esetleg a későbbiekben a link nem működne a dolgozat elkérhető tőlem is a blog emailcímén.

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...