Cseh miniállam született egy dunai szigeten

Ugyanúgy, ahogy a természet, a közigazgatás sem tűri a vákumot és törekszik annak mielőbbi megszüntetésére. Ugyanúgy, ahogy a gázok kitöltik a rendelkezésükre álló teret, úgy csapott le a Vít Jedlička és az általa vezetett Szabad Polgárok Pártja az egykori Sziga-szigetre Horvátország és Szerbia vitatott határvidékén. 

                   
Elképzelhető, hogy a cseh politikus olvasta a korábbi bejegyzésünket a horvát-szerb dunai határról és ez alapján határozta el, hogy államot alapít a vitás területen. Mindenesetre részéről zseniális húzás volt a dolog, hiszen ha a horvát állam tiltakozik azzal elismeri, hogy a Duna jobbparti terület az ő fennhatósága alatt áll, mint ahogy azt a szerbek állítják. Amennyiben pedig a szerbek tiltakoznának azzal borulna a Duna középvonalát államhatárnak tekintő álláspontjuk. Önkéntes államalapítóknak jó hír, a Duna jobb partján még van 3 másik "zseb" ahol esetleg próbálkozhatnak, bár a legnagyobb területű rész, a Sziga-sziget már elkelt. El kell ismernünk tehát, hogy Vít Jedlička zseniálisan töltötte be a tátongó űrt Liberland létrehozásával. Még akkor is, ha az alapítás fő oka a hazai belpolitikai helyzettel való elégedetlenség.

Egy pillanatra tekintsünk el az új állam felettébb klisés elnevezésétől és bosszantóan naív zászlajától és vizsgáljuk meg magát azt a dunai szigetet, melyen ez az operettállam két napja, április 13-án létrejött. A terület hivatalosan Szerbia (Monostorszeg település) része, de a szerbek szerint Horvátországé, ugyanis a folyó jobb partján helyezkedik el. Valójában Veresmarthoz esik legközelebb, a magyar határtól kb. 20 kilométernyire délre. Van már zászlaja, címere, honlapja, szerepel a wikipédián, és készül az alkotmány is. Hivatalos nyelve a cseh. Érdemes a honlapon tájékozódni erről a különös honfoglalásról.

Egyetlen apróságtól tekintettek el az alapítók: a terület ártér, és a rendelkezésre álló 7 négyzetkilométeren néhány szántón és hatalmas ártéri erdőn kívül semmi nincs ott az égvilágon. Még egy ól sem. Ártérre ugyanis itt sem szokás építkezni, legfeljebb államot alapítani. Bizonyára az a szempont is felmerült az államalapításkor, hogy ez a sziget nem része a horvát Kopácsi Rét Nemzeti Parknak, így nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg a parkőrők elkergetik őket. 

A Sziga-sziget a II. kat. felmérés idején

A terület egykor a magyar Duna-szakasz egyik legnagyobb szigetének, a Sziga-szigetnek volt a része (jelenleg Gornji Siga). A Gemenctől a Dráva-torkolatig tartó széles ártéren a Duna igen gyakran változtatta a medrét. Az áradások után gyakran a hajósok rá sem ismertek a tájra, egész erdőket tarolt le az új medret kereső Duna. A hajózhatóság érdekében vágták ketté a Szigát, valamikor az 1890-es években, ugyanis Vályi Béla 1900-as térképén már jól látszik az a vezérárok, mely 115 évvel a térkép elkészülte után egy cseh vicc-állam keleti határává növekedett. 

A Sziga-sziget és a folyószabályozás (Vályi Béla-féle térképen)

A terület többi határa egy részben már feltöltődött, beerdősült holtág, az egykori főmeder halovány emléke. Liberland cseh államhoz tartozik még egy egyelőre névtelen zátony-sziget is a főmederben, így valószínű, hogy a letelepedésre szánt terület a domború oldalon a továbbiakban még gyarapodhat is. A szigetet nem védi árvízvédelmi töltés, a holtág horvát partján, valamint a szerb oldalon, közel a folyóhoz láthatunk ilyet. 

A Szigán az erdők kirajzolják az egykori folyókanyarulatokat

A legmagasabb térszíneket, a folyóhátakat is rendszeresen elönti a Duna. Így hát bárki aki ide költözik először az árvízvédelmet kell majd megoldania, aztán foghat bármi másba. Egyébként nem valószínű, hogy az alapítók közül bárki is járt volna ezen a szigeten, bár az előfordulhat, hogy lelkes vízitúrázók hada keresi majd fel ezt az eldugott, csendes és éppen ezért szimpatikus dunai szigetet. 

Cseh példa alapján akár meg is szállhatná Magyarország a Mohácsi-sziget déli csücskét

A sajtóban vírusszerűen terjedő hír miatt valószínűleg a szerb és a horvát kormánynak hamarosan megállapodásra kellene jutnia, mert az ötlet ragadós lehet, és ami azt illeti Magyarország is gond nélkül megszállhatná a Mohácsi-sziget déli részét Bezdánig a ugyanezen rendezetlen helyzetre hivatkozva. Ha másra nem is jó ez a cseh akció, talán a két szembenálló felet ráveheti a helyzet rendezésére. 

Hol a határ Szerbia és Horvátország között?

2002. július 28-án egy szerb hadsereg őrnaszádja figyelmeztető lövéseket adott le négy horvát hajóra. Ezek a hajók civilek mellett a vukovár-szerém megyei prefektust is szállították Palánkára. Az utasokat letartóztatták, és bár később elengedték őket és a szerb külügyminiszter is elnézést kért, a horvát felet a gesztus nem nyugtatta meg túlzottan. Az eset a Šarengrad-sziget mellett történt, amely a szerb álláspont szerint Szerbia része, a horvát álláspont szerint pedig Horvátország felségterülete. 

A kiinduló helyzet Gönczy Pál térképén

Az egykori Jugoszláviában a határok körülbelül ugyanolyan légiesek voltak, mint mostanában a schengeni határok Európán belül. A helyzet a délszláv állam szétesésével változott meg gyökeresen, amikor a horvát állam az elszakadás mellett döntött. A II. világháború utáni határokat a Đilas-bizottság állapította meg, amely gyakorlatilag érvényben hagyta a korábbi folyami határt, csak a Szerémségben, azaz a "szárazföldön" csatolt át egy-két helyiséget. Ez a korábbi határ pedig nem volt más, mint a Vályi Béla térképein kanyargó - szabályozás előtti viszonyokat tükröző Duna középvonala. 

A határ szerb szemszögből

1918 után a Baranya és a Vajdaság még egy közigazgatási egységet képezett, nem tartozott sem Szerbiához, sem Horvátországhoz. 1945 után a horvát állam keleti határként megörökölte az egykori Baranya és Bács-Bodrog vármegye közötti határvonalat. Ez egyfelől tükrözte a korábbi folyó középvonalát, másrészt pedig az ezen alapuló kataszteri, vagy más néven települési közigazgatási határt. A szabályozás óta a Duna jelentősen megváltoztatta a futását, medre nem volt tekintettel a közigazgatási határokra és ez különleges helyzetet teremtett - többnyire Horvátország kárára. A vitatott terület körülbelül 100 négyzetkilométert tesz ki, ennek 90%-a a Duna bal partjára esik (lásd az alábbi térképet)

Vitatott területek a Duna mentén (wikipédia)

Szerbia és Horvátország 138 kilométeres közös határán elszórva találjuk a vitatott területeket. Régen lefűzött folyókanyarulatok, hajtű vékonyságú erdők, áthelyeződött szigetek, vezérárokkal lemetszett félsziget-maradványokon vitatkozik két déli szomszédunk. Már közvetlenül ott, ahol a Duna elhagyja Magyarországot vitatott területre lép. A Mohácsi-sziget legdélebbi csúcsa a jog szerint (de jure) Horvátországé, gyakorlatban (de facto) Szerbiáé. Kiskőszegtől (Batina) délre egy darabka Szerbia lóg át a jobb a horvát Dunántúlra, majd a hatalmas, Kalandos-Duna által körülölelt erdőt találjuk. Egy darabka Monostorszeg (Vajdaság) után Veresmart (Horváto.) két nagyobb kanyarulata következik a Vajdaságba ékelődve. Apatin városánál az alábbi kép hátterében látható világos szántóföld Horvátország lenne, de Szerbia itt is kiegyenesítette a határt. 

Apatin szigete, a háttérben látható erdő és szántó elvben már Horvátország

 Az apatini helyzetben a google térképe még emlékszik a régi határra:

További vitatott területek találhatók a Dráva-torkolattal szemközt, délebbre Vukovárnál, majd a már említett Šarengrad-szigetnél. Ez utóbbi területről maga Szerbia mondott le 1948-ban, amikor Kapisztrán János koporsóját is bíró Újlak települést elcserélték a Száva-menti Jamenára. 

A szerém-bácskai vitás határ

Valamilyen oknál fogva a horvátoknak a Vukovári-sziget elvesztése okozta a legnagyobb traumát, ahová melegebb békeidőben a túlparti Vukovár apraja-nagyja átrándult strandolni. Természetesen a többi terület elvesztésébe sem törődtek bele, de 2006-ban Vukovárnál legalább annyit sikerült elérni, hogy a hadsereget kivonták a szigetről és a horvát strandolókat sem nyaggatják vízumért és útlevélért. 2012-ben források szerint évi 150000 látogatót vonzott ez az egy dunai sziget.

Vukovári-sziget (forrás)

A magyarországi közvélemény jobbára a horvát törekvésekkel szimpatizál, ennek nyilván történelmi okai vannak, de érdemes megvizsgálni a szerb álláspontot is. Szerintük a követhetetlen közigazgatási határokkal szemben a Duna jelenlegi középvonalát szeretnék hivatalos határként elismertetni. A folyamatosan változó határ nem ismeretlen a nemzetközi jogban, magyar példának ott van a Maros, ahol a magyar és a román fél -  figyelembevéve a Maros időközbeni mederváltozásait - 10 évente újrarajzolja a határt. Körülbelül ugyanezt szeretnék elérni a szerbek is, így elveszetnének 10 négyzetkilométert, de megnyernék a maradék 90-et. Horvátország pedig ragaszkodik a térképen rögzített, mostanában GPS pontokkal letűzött történelmileg kialakult határhoz. Az ő érvelésüket támasztja alá a nemzetközileg elfogadott Badinter döntőbizottság határozata, mely a jugoszláv tagköztársaságok határát tekinti nemzetközi határoknak. Az 1967-es jugoszláv népköztársasági katonai térképek ugyancsak ezt a határt rögzítik. Márpedig ez ugyanaz a kacskaringós vonal, melyhez a horvát fél ragaszkodik. 

Míg a Google térképe a horvát félnek megfelelő határt ábrázolja, addig a wikipédia úgy tűnik szerb ellenőrzés alatt áll:

A dunai országok dunai határának hossza (wikipédia)

A határ kérdése a mai napig vita tárgyát képezi, annak ellenére, hogy Horvátország immár az Európai Unió teljes jogú tagja. Az Unió annak idején csatlakozási feltételként szabta a koper-i határvita rendezését Szlovéniával, várható, hogy Szerbia csatlakozásakor fog újra felvetődni ez a probléma, addig ugyanis nagyon úgy néz ki: egyik fél sem hajlandó engedni.