Cseh miniállam született egy dunai szigeten

Ugyanúgy, ahogy a természet, a közigazgatás sem tűri a vákumot és törekszik annak mielőbbi megszüntetésére. Ugyanúgy, ahogy a gázok kitöltik a rendelkezésükre álló teret, úgy csapott le a Vít Jedlička és az általa vezetett Szabad Polgárok Pártja az egykori Sziga-szigetre Horvátország és Szerbia vitatott határvidékén. 

                   
Elképzelhető, hogy a cseh politikus olvasta a korábbi bejegyzésünket a horvát-szerb dunai határról és ez alapján határozta el, hogy államot alapít a vitás területen. Mindenesetre részéről zseniális húzás volt a dolog, hiszen ha a horvát állam tiltakozik azzal elismeri, hogy a Duna jobbparti terület az ő fennhatósága alatt áll, mint ahogy azt a szerbek állítják. Amennyiben pedig a szerbek tiltakoznának azzal borulna a Duna középvonalát államhatárnak tekintő álláspontjuk. Önkéntes államalapítóknak jó hír, a Duna jobb partján még van 3 másik "zseb" ahol esetleg próbálkozhatnak, bár a legnagyobb területű rész, a Sziga-sziget már elkelt. El kell ismernünk tehát, hogy Vít Jedlička zseniálisan töltötte be a tátongó űrt Liberland létrehozásával. Még akkor is, ha az alapítás fő oka a hazai belpolitikai helyzettel való elégedetlenség.

Egy pillanatra tekintsünk el az új állam felettébb klisés elnevezésétől és bosszantóan naív zászlajától és vizsgáljuk meg magát azt a dunai szigetet, melyen ez az operettállam két napja, április 13-án létrejött. A terület hivatalosan Szerbia (Monostorszeg település) része, de a szerbek szerint Horvátországé, ugyanis a folyó jobb partján helyezkedik el. Valójában Veresmarthoz esik legközelebb, a magyar határtól kb. 20 kilométernyire délre. Van már zászlaja, címere, honlapja, szerepel a wikipédián, és készül az alkotmány is. Hivatalos nyelve a cseh. Érdemes a honlapon tájékozódni erről a különös honfoglalásról.

Egyetlen apróságtól tekintettek el az alapítók: a terület ártér, és a rendelkezésre álló 7 négyzetkilométeren néhány szántón és hatalmas ártéri erdőn kívül semmi nincs ott az égvilágon. Még egy ól sem. Ártérre ugyanis itt sem szokás építkezni, legfeljebb államot alapítani. Bizonyára az a szempont is felmerült az államalapításkor, hogy ez a sziget nem része a horvát Kopácsi Rét Nemzeti Parknak, így nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg a parkőrők elkergetik őket. 

A Sziga-sziget a II. kat. felmérés idején

A terület egykor a magyar Duna-szakasz egyik legnagyobb szigetének, a Sziga-szigetnek volt a része (jelenleg Gornji Siga). A Gemenctől a Dráva-torkolatig tartó széles ártéren a Duna igen gyakran változtatta a medrét. Az áradások után gyakran a hajósok rá sem ismertek a tájra, egész erdőket tarolt le az új medret kereső Duna. A hajózhatóság érdekében vágták ketté a Szigát, valamikor az 1890-es években, ugyanis Vályi Béla 1900-as térképén már jól látszik az a vezérárok, mely 115 évvel a térkép elkészülte után egy cseh vicc-állam keleti határává növekedett. 

A Sziga-sziget és a folyószabályozás (Vályi Béla-féle térképen)

A terület többi határa egy részben már feltöltődött, beerdősült holtág, az egykori főmeder halovány emléke. Liberland cseh államhoz tartozik még egy egyelőre névtelen zátony-sziget is a főmederben, így valószínű, hogy a letelepedésre szánt terület a domború oldalon a továbbiakban még gyarapodhat is. A szigetet nem védi árvízvédelmi töltés, a holtág horvát partján, valamint a szerb oldalon, közel a folyóhoz láthatunk ilyet. 

A Szigán az erdők kirajzolják az egykori folyókanyarulatokat

A legmagasabb térszíneket, a folyóhátakat is rendszeresen elönti a Duna. Így hát bárki aki ide költözik először az árvízvédelmet kell majd megoldania, aztán foghat bármi másba. Egyébként nem valószínű, hogy az alapítók közül bárki is járt volna ezen a szigeten, bár az előfordulhat, hogy lelkes vízitúrázók hada keresi majd fel ezt az eldugott, csendes és éppen ezért szimpatikus dunai szigetet. 

Cseh példa alapján akár meg is szállhatná Magyarország a Mohácsi-sziget déli csücskét

A sajtóban vírusszerűen terjedő hír miatt valószínűleg a szerb és a horvát kormánynak hamarosan megállapodásra kellene jutnia, mert az ötlet ragadós lehet, és ami azt illeti Magyarország is gond nélkül megszállhatná a Mohácsi-sziget déli részét Bezdánig a ugyanezen rendezetlen helyzetre hivatkozva. Ha másra nem is jó ez a cseh akció, talán a két szembenálló felet ráveheti a helyzet rendezésére. 

Vályi Béla: A Dunavölgy átnézeti térképe, 1898

Vályi Béla m. kir. főmérnök 1900-ban elkészült: A Dunavölgy átnézeti térképe c. hatalmas munkájára csak nemrégen bukkantam rá Cholnoky Jenő geográfus kolozsvári hagyatékában. Az 1898. év végi állapotokat tükröző felmérés 24 szelvényen mutatja be a Duna és egyben a Dunántúl korabeli helyzetét. Ez a hidrológiai tematikájú térkép elsősorban azok számára lehet érdekes, akik a folyószabályozások történetét kutatják. Azonban a szépsége, és részletessége miatt mindenkinek ajánlott, aki szeret elmélyülni régmúlt térképek böngészésében.

 

De ki is volt Vályi Béla, akinek ezt a nagyszerű térképet köszönhetjük? Szinnyei József magyar írókat felsorakoztató művében így ír róla:

"szül. 1863. jan. 29. Pesten; tanulmányainak végeztével a budapesti József-műegyetemen oklevelet nyert és államszolgálatba lépett a Felső-Duna-szabályozásnál, majd a Felső-Tiszánál az alföldi öntözőcsatornák építésénél és a szombathelyi kulturmérnökségnél. Közben hosszabb ideig a földmívelési minisztériumban térképező munkálatokat végzett."

A Monarchia térképészeti hagyományait követve egyszerre tartalmaz fontos, pontos, jól generalizált hidrológiai információkat, valamint igényessége is olyan fokú, hogy az ember nem tud rá mást, mondani, mint: szép. Nem véletlen ezért az sem, hogy Vályi Béla térképe 1900-ban a Párizsi Világkiállításon ezüstérmet nyert. (Vajon miféle térkép nyerhette az aranyat?) 1903-ban Bécsben a Cs. és kir. geographiai intézet fűzve is kiadta színes kőnyomatként, 1:400000 méretarányban.

Az eredeti térkép méretaránya 1:125 000, mérete 122 x 84 cm. Fokbeosztása a Ferrói meridiánt használja kiindulásként, ezért fordulhat elő rajta 34-40 fokig terjedő keleti hosszúsági érték. Az ábrázolt folyószakasz a Bécs feletti Tulln-tól egészen a román határig terjed. Mivel a Duna nem hajlandó Magyarország területén egyenes irányba folyni a térképészek kedvéért (ezért fordulhat elő, hogy csupán 16 szelvényt érint a Duna a 24-ből), így az Újvidék-Vaskapu szakaszt kénytelenek voltak betoldásként Horvátország területére illeszteni.

A jelmagyarázatból egyértelműen látszik, hogy vízrajzi térképpel állunk szemben. A szokásos közigazgatási határok mellett feltüntették a vízügyi társulatok határait, a felszínborításból csak a releváns kategóriákat hagyták meg: szőlő, erdő, cserjés. Külön jelölték a mentesített árteret, melyek a piros összefüggő vonalon kívül helyezkedik el, mely az árvízvédelmi töltést mutatja attól függően, hogy annak anyaga föld, avagy kő. A pontszerű társulati létesítmények; őrházak, zsilipek, bujtatók, tiltók, átereszek, szertárak, telefonállomások egyfelől terepbejárásra invitálják a mai olvasót: vajon léteznek-e még ezek?, másfelől azt mutatják, hogy milyen precízen megtervezett és gondosan kiépített szabályozási-árvízvédelmi rendszer létesült a XIX. századi Magyarországon. Böngészés közben e jelmagyarázat segít nekünk felfejteni a 115 éve térképre rajzolt információkat.

Ahogy a térkép leírása is mutatja, ez egy pillanatfelvétel. 1898. december 31-i dátummal mutatja, hogyan is állt éppen akkor a Magyarországi Duna-szabályozás. Már nem az elején járunk, de még nem is a végén. Íme egy kis szubjektív válogatás tőlem, de ki-ki megtalálhatja saját kedves környékét a fontosabb honlapok közé felkerült linken keresztül.

Bécs irányából haladunk a Vaskapu felé. Érdemes mindegyik helyszínt megkeresni egy mai térképen és együtt nézni a kettőt!

Bécsben már elkészült egy régi Duna meder futását követő Donaukanal, melyet teljes egészében töltések közé szorítottak. Az egykori bécsi szigetvilág és ártér nyomai már csak a jobb parton láthatók. Az egészet átmetszette a csatornázott főmeder, melyben a mai Reichsbrücke mellett álló városi fürdőnél lévő vízmérce alappont látható a "sempont", azaz a 0 magasság Adriai-tenger feletti értékben megadva. A Donaukanal keleti torkolatánál téli kikötő működött, hasonlóan a pesti Népszigethez.

Így néz ki a Szigetközben az új hajózási meder. Egy szövevényes, kibogozhatatlan rendszert vágtak itt át, gordiuszi csomóként. A megszámlálhatatlan sziget évenként más helyzetben volt, vándorolt, növekedett, tűnt el. Nagy bajban lehetett itt az a térképész, aki időtálló térképet akart rajzolni. A Szigetköz-Csallóköz hatalmas hordalékkúp-rendszerén azonban minden újonnan vágott meder elfajult. Érdemes megfigyelni, hogy valószínűleg számítottak is erre, hiszen az árvízvédelmi töltés nagyrészt az eredeti parton haladt, meglehetősen széles ár- és mozgásteret hagyva a folyónak. Végül a helyzetet egy újabb csomó átvágásával, a bősi vízlépcsővel sikerült "rendezni".

Ebed és Karva között a Fényes-folyó a Nagy- és Kengyel-ér mintha egy szigetet ölelne körül a Dunával együtt. Erre utal az ármentesítő társaság neve és a színezés is. Nagy valószínűséggel Ebed és Muzsla a kora középkorban még dunaparti települések lehettek. Velük szemben pedig egy hatalmas dunai sziget állt, melyet Karva településről talán nevezhetünk Régi-Karvai-szigetnek, ugyanis azóta egy új sziget nőtt Süttőtől északra. A túlsó parton a Gerecse déli nyúlványai egészen a Dunáig érnek, viszonylag stabil, középjellegű folyószakaszt kialakítva. A jobbparti töltés mellett más beavatkotás 1898-ban a környéken még nem zajlott.

Ez a részlet a  - sajnos - négybe vágott Budapest délkeleti részét ábrázolja. Jelentőssége az a kis piros zsilip, amely Erzsébetfalvától nyugatra, a Ráckevei-Dunán található. Ez ugyanis a híres gubacsi elzárás, amely 1870 után posvánnyá változtatta ezt az egykor széles és élő mellékágat. 1898-ban még 6 év volt hátra a helyzet rendezéséig, amikor szerencsére elbontották az elzárást. Végre itt egy hidrológiai térkép, amelyen pontosan megtalálható az elzárás pontos helye. Ez pedig szinte megegyezik a Gubacsi híd jelenlegi nyomvonalával.

Az előző századfordulón a folyószabályozás Budapesttől délre még nem alkotott összefüggő rendszert, csupán a legelfajultabb szakaszok mentén avatkoztak be. Ilyen volt a Budafoki-ág a Csepel-sziget déli csúcsáig, és ilyen volt a Faddi- és Tolnai-Holt-Duna környéke. Ezen a részleten az a pillanat látható, amikor Bogyiszló település lassan átkerül a Duna-Tisza közéről a Dunántúlra. A két hatalmas átvágás már magához vonzotta a mellékágak vizét, az esésnövekedés miatt rohamosan vágódott be új, laza üledékben futó medrébe. A mederrel együtt süllyedt a benne mért vízállások szintje is. Így fordulhatott elő, hogy a Tolnai-Holt-Dunán zátonyok és szigetek kezdtek előbukkanni, melyeket addig a Duna vize jótékonyan eltakart. A medersüllyedés ellenére a holtágakat még töltéssel vették körül. Bogyiszló település pedig azon kevés településeink egyike lett, ahol a védelmét jelentő földvár (körtöltés) XIX. századi.

A sziga-szigeti átvágás vezérárka már kész, már csak arra várunk, hogy az új medrét megkapó Duna kiszélesítse azt a Drávaszög és a Bácska között. Itt pedig a régi Duna sem a régi, a két vármegye közötti határok - melyek ma Horvátország és Szerbia határát jelzik - egy sokkal ősibb medret követnek (pontozott vonallal). Ugyan az árvízvédelmi töltések itt is meglehetősen tág teret hagytak a folyónak, de Frigyes cs. és kir. főherceg bellyei uradalmának nagy része mentett ártérré változott. A megmaradt széles ártér pedig napjainkra a Kopácsi-rét Nemzeti Park része.

A térkép elkészülte még a nagy helységnév-magyarosítási hullám előtt készült. Ezért fordulhat elő a térképen Kupuszina neve, melyet négy esztendő múlva Bácskertesre cseréltek.

Az összeszűkülő folyón lévő dunai átkelőhely szinte előre jelezte Újvidék és Pétervárad kiemelt fontosságát. Újvidéknél éri el a Dunát a Ferenc-csatornából leágazó, 1871-75 között megépített Ferenc József-csatorna, melyet 300 tonnás hajók is használhatták. Újvidéktől délre a VI. Öblözetként jelölt hatalmas árteret sikerült az embernek megszereznie a folyótól. A töltés mentén szépen sorakoznak a telefonállomások. Mint a Karvai-szigetnél, a Fruska Gora északi lejtői miatt itt sem volt még szükség a jobbpart szabályozására, habár a Dunát meglehetősen sok sziget tarkította - ekkor még.

Az al-dunai szabályozás egyik kiemelt helyszíne volt a Tachtalia-szurdok és a Greben-szikla köves medre. A Grebennél összeszűkülő és kimélyülő meder örvényei és sziklazátonyai komoly fenyegetést jelentettek a hajósok számára. Ezért kotrással és robbantással hajózó csatornát véstek a sziklába, a sekély-zátonyos szakaszon pedig mederszűkítéssel emelték a vízszintet a szerb oldalról induló párhuzamművel. A végleges szabályozási munkákat itt végül a Vaskapu-erőmű írta felül, eltemetve minden létesítményt, hatalmas munkát és erőfeszítést, melyet annak idején az Al-Duna szabályozására fordítottak.