Lejártam mindkét lábamat, míg sikerült megszereznem ezt a könyvet. Hol az Aquincumi Múzeum volt zárva, hol a Széchényi Könyvtár állományába várt iktatásra, nagy könyvesboltokban néztek rám furán mit is akarok, míg végül az MTA Földrajztudományi Kutatóintézetében a Budaörsi úton sikerrel jártam. Itt derült ki, hogy az országban mindössze két helyen árulják: az Aquincumi Múzeumban és ahol végül megvettem.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi lehet ebben a könyvben ennyire érdekes számomra. Nos, a válasz egyszerű, ebben a könyvben egymásra talált két szerelmem: a geomorfológia és a régészet. A szerkesztők személye is garancia erre, H. Kérdő Katalin képviseli a régészetet, míg Schweitzer Ferenc a geomorfológiát. Rajtuk kívül még 8 szerző jegyzi a fejezeteket a földrajz és a régészet oldaláról vegyesen.
A könyv tulajdonképpen egy krimiként is felfogható, ahol a nyomozók a régmúlt bűntényei helyett a tudományos kutatómunka módszertanával derítenek föl régen elfeledett folyamatokat és hoznak napvilágra 1600 éve eltemetett felszíneket. Munkájukat nagyban nehezíti, hogy Óbuda, majd Budapest terjeszkedése során elnyelte, befedte ezeket a nyomokat. Szondázó feltárások, fúrások nyomán tárul fel lassan az eltemetett Aquincum és azok a térszínek, ahol annak idején a rómaiak jártak-keltek. 8 fő fejezetben összegzik a szerzők a régészet és földrajztudomány mai és múltbéli eredményeit. A könnyebb megértést 65 kép, 47 ábra segíti (sajnos közzétételük szigorúan engedélyhez kötött). Mai térképszelvények utcahálózata segít elképzelni a polgárváros és a katonai tábor elhelyezkedését, szelvényekben tárul föl az utóbbi néhány száz év alatt feltöltött talajszint.
A Dunai Szigetek szempontjából az egyik legfontosabb része a könyvnek a Duna mederváltozásaival foglalkozik. Külön szó esik a Fürdő-szigetről és az Óbudai Kis-sziget történetéről, utóbbi egy külön bejegyzést is megérdemelne annyira érdekes. A Szentendrei-sziget déli csücskétől egészen Tétényig rekonstruálják a szerzők a korabeli medreket. A Békásmegyernél kiszakadó és a Margit-szigetnél visszatérő óholocén medret, a Pest városa alatt meghúzódó egykori szigettengert, s az ezekre épült római védelmi műveket. A másik fontos rész az Óbudai-szigeten álló Helytartói palota története a régészet szempontjából, és elhelyezkedése a földrajz szempontjából. Miért pont ott épült fel? Lehetséges, hogy az építése kezdetén még tőle keletre folyt csupán a Duna, azaz nem szigetre építették? Meggyőző érvek szólnak a XIX. századtól felbukkanó elmélet mellett.
A kötet végén bőséges irodalomjegyzék kalauzolja a témában elmélyedni kívánókat. Fogalommagyarázat és a lelőhelyek felsorolása teszi teljessé ezt a nagyszerű kiadványt. Mindenkinek szívből ajánlom elolvasásra, főként azoknak, akik a régészet irányából érdeklődnek a földtani folyamatok iránt, valamint azon geográfusoknak, akiket nem hagynak hidegen a régmúlt korok emlékei.
Online verzió: http://real-eod.mtak.hu/4508/
