 |
| Gémlakás |
Kismarosnál is tűnik el a mellékág. Ez nem újdonság, nem hír, hanem egy régóta dokumentált folyamat. Az eltűnés itt is szinte ugyanabban a fázisban tart, mint például a váci Égető-szigetnél. A párhuzam nem véletlen, mindkét esetben van egy jól megépített, intakt keresztgát, amely megszüntette az áramló vizet, maga után hozva annak minden negatív hidrológiai következményét: a hordaléklerakódást, a pangóvizet és végül a kiszáradást. És mindkét esetben jelentkezik a növényzet egyre gyorsuló térhódítása, mederből mező, mezőből erdő lesz. A szemünk láttára. Talán annyi a különbség, hogy az Égető-sziget előrébb jár, a kismarosi holtágban a rekordalacsony vízállás és a brutális szárazság idején is volt víz, és a mező rovására terjeszkedő erdő még nem mindenhol jelent meg a keresztgát alatti szakaszon.
 |
| Monokulturális keserűfű mező |
2026. augusztus 14-én, Nagymarosnál mért -72 centiméteres vízállásnál (LKV2018+1 cm, LKV2026 +16 cm) az előzetes várakozással szemben a keresztgát alatti szakasz legmélyebb pontján volt néhány tíz négyzetméternyi szabad vízfelület, benne halakkal és egy őket figyelő szürke gémmel a kiszáradó iszapban. Ez egyfajta reliktumvíz, nem a főmederből átszivárgó víz táplálja, hiszen a holtág mederfeneke jóval magasabban van az aktuális főági vízszintnél. A legutóbbi, február végi árhullámból itt maradt víz elszivárgását a finomszemcsés hordalék, elpárolgását pedig a lombsátor akadályozza három oldalról, hiszen már a kőgát is alaposan beerdősült.
 |
| Keresztgát, alagút és őszies erdő |
Annak kérdése pedig, hogy miért éppen a gát alatti részen találjuk a legmélyebb mederrészt, rávilágít egy éppen aktuális problémára. Mindegy, hogy a folyó teljes szelvényén mit építünk keresztbe, keresztgátat, fenékküszöböt vagy vízlépcsőt, a megváltozott esésviszonyok miatt a gát alatt mindig kimosódás jelentkezik. Ennek érdekében, ahol van rá pénzügyi keret, az alvízi szakaszt mindig meg kell erősíteni, ez pedig jellemzően a partfal, illetve a mederfenék biztosítását jelenti. Ezért néz ki az osztrák Duna úgy, ahogy. Ahol nem lehet csak úgy egyszerűen "lemenni a Dunára", mert többnyire töltéseket és kőszórásokat fog találni a Magyarországon megszokott, hosszú, ártéri erdőkkel kísért kavicsos, homokos, iszapos partszakaszok helyett. Ahol ilyen kőpaplanra nem futja, ott az átbukó víz munkavégző képessége megnő, és kimossa a hordalékot, mint itt, Kismarosnál. Mellékág-elzáró gátak esetében a kimosott hordalék nem jut messzire, jellemzően a főági torkolatnál rakódik le, ahol a visszaérkező víz munkavégző képessége lecsökken, illetve a főági áramlás, és/vagy a hajók által keltett hullámzás miatt a hordalék felhalmozódik. Ez is megfigyelhető a Kismarosi-sziget esetében, ahol az alsó, keleti torkolat egyre inkább elveszik az ártéri erdőben.
 |
| Az alsó mellékág beerdősült vége |
Borítékolható, hogy rövid távon a keserűfű ezt a kis mederszakaszt is el fogja lepni. Mindenesetre ez a megszűnt holtág még így is fontos természetvédelmi értéket képvisel viszonylagos elzártságából következő háborítatlansága miatt. A természet a korábbi állapot helyreállítására nem képes, de a maga eszközeivel próbálja stabilizálni a keresztgáttal felborított egyensúlyt. Ugyan a nyílt, sőt áramló víz egyre ritkább vendég, de a kötött talaja jobban őrzi a nedvességet, mint a Kismarosi-sziget fő tömegének homokos kavicsanyaga, ahol a kapilláris emelés nehézkesebb és több csúcsszáradás által érintett fát találni.
 |
| A Kismarosi-sziget déli csúcsa és a mellékág eltűnő torkolata |
Egy kis visszatekintés, hogyan nézett ki a Kismarosi-sziget és holtág korábban:
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése