Sziget a ködben épülő híd alatt

Az elmúlt napok legalacsonyabb vízállását mérték 2011. december 3-án Budapesten, mely mindössze 16 centiméterrel haladta meg a valaha mért legalacsonyabb jégmentes vízszintet. Váratlan, de annál örömtelibb meghívásnak tettünk eleget, amikor Nagytétényben meglátogattuk a Kis-Háros-szigetet, leánykori nevén a Fácánzátonyt. Ezt a kicsiny földdarabot normális esetben állandóan víz veszi körül, ennek köszönheti védettségét és viszonylagos érintetlenségét. 1999 óta természetvédelmi terület, tilos belépni rá, sőt még csónak sem köthet ki a partjainál. Ugyanolyan védettséget élvez tehát, mint nagyobb testvére, a Háros-sziget (mely már a Deák Ferenc híd túloldalán Budafokhoz tartozik, 1. kép). Ebben azonban ki is merül a hasonlóság, hiszen a Háros már csupán félsziget, és a Csőt-sziget révén a földtörténetbeli életkorát tekintve is jóval idősebb mederképződmény.

1. kép. A Kis-Háros-sziget keleti csúcsa, háttérben a bővülő M0 körgyűrű hídja.

A Kis-Háros-sziget zátonyként született a folyószabályozások következtében, valamikor a XX. században. Pontos születési dátumot lehetetlen meghatározni, hiszen a kavicspad szépen fokozatosan emelkedett ki a Duna habjaiból. Az évek múlásával egyre többször bukkant a víz fölé, és amikor elég időt töltött szárazon, megtelepedhetett rajta a növényzet, mely egyfelől felgyorsította a kiemelkedést, másfelől stabilizálta az addig folyásirányban vándorló Fácánzátonyt. A szigeten végzett botanikai felmérés szerint a szigeten található legidősebb fa körülbelül 40-50 éves. 

A Kis-Háros fiatal korának köszönhetően még sziget. A budafok-tétényi oldalon zajló mederszűkülés káros hatásai itt még nem jelentősek. A Hárosi-öblözet szabályozása során lezárt mellékág, valamint a sodorvonal áthelyezése  következtében nagy területen ártéri erdők vették birtokba az addig nyílt vízfelszínt. A Deák Ferenc híd nyugati hídpillérei is egy ilyen új erdőt metszenek át. A Kis-Hárosi-sziget mindössze 400 méter hosszú, legnagyobb szélessége 100 méter. Mellékága viszonylag jó állapotban van, csupán ilyen extrém kisvizeknél szűnik meg benne a vízáramlás. Mélysége azonban most is elegendő a vízi élőlények túléléséhez. A sziget nyugati vége épül, míg a keleti csúcsán az elmosódás jelei mutatkoznak. A Hárosi-öblözet felszámolása révén keletkezett tehát a Kis-Háros-sziget, de valószínűleg az áramlási viszonyok miatt hamarosan teljes egészben a parti ártérhez fog csatlakozni. Erre azonban ma még szinte semmi sem utal - közép, vagy nagyvíznél.

1. ábra. A Kis-Háros-sziget kisvíznél.

Kisvíznél viszont már más a helyzet, ilyenkor előbukkannak az addig rejtett mederformák (1. ábra). A Kis-Háros-sziget esetében a legfontosabb egy kiterjedt, méteres magasságú kavicspad, mely összeköti a szigetet a parttal. Budapesten mért 68 centiméteres vízállásnál ez volt az egyetlen út a szigetre.  Ugyan a szigetre lépni tilos, de mivel jelenleg a Kis-Háros nem sziget, nem éreztünk különösebb lelkiismeretfurdalást. Próbáltunk csupán a parton sétálni és a lehető legrövidebb időn belül távozni. Ez körülbelül 1 órát vett igénybe. Nem csupán 6 fős társaságunk volt az egyetlen a szigeten. Ilyen vízállásnál akinek csak van otthon elfekvőben fémdetektora vagy crossmotorja mind leviszik a partra. Utunk során számtalan iszapból kiforgatott, haszontalan fémtárgyat és keréknyomot találtunk.
 

2. kép. A szigetet a parthoz kapcsoló kavicszátony

A part többi (iszapos) részétől anyagában különböző kavicszátony kisvízi relatív magassága fél méter körüli volt (2. kép). Ekkora vízszint emelkedés kellene ahhoz, hogy a Kis-Háros újra sziget lehessen. Kissé idegen testként húzódik keresztben a mellékágon.
 

3. kép. A sziget nyugati irányból

 A sziget nyugati csúcsára kiérve változik a hordalék szemcsemérete, itt már a mellékág irányába finomodó szemcséjű homokot találunk. Szinte tökéletesen sík terep, körülbelül 50 méterre nyúlik be a Duna medrébe (3. kép). Itt a növényzet még nem telepedett meg.
  

4. kép. Homoksivatagból kiemelkedő apró szigetmag

A Dunakeszinél található Szürkő-szigethez hasonlóan leszakadt fűzfacsoportot láthatunk a nyugati szigetcsúcson (4. kép). Fűzekből áll az ártéri erdő döntő hányada, néhány zöldjuhar és nyárfa  tarkítja a  felnőtt bokorfüzest. Itt is megfigyelhető a Hunyadi-szigetet elborító függőavar.
 

5. kép. Parti zátony a főági oldalon

A Nagy-Duna mentén nem egységes a sziget partvonala, az áramlási viszonyok szerint kacskaringózik. Hol halmenedéknek kiváló nagyobb mélyedések, hol vízbedőlt fákkal jelzett kimosott öblözetek, hol pedig szemmel is jól látható limányok váltakoznak (5. kép). A hajózás keltette állandó hullámmarás jelei is megmutatkoznak a parton. Élesen elváló, szakadozott perem kíséri végig a sziget oldalát ott, ahol a csupasz meder és a növényzet találkozik. Gyakran a fák gyökerei a levegőbe lógnak már, több fa emiatt ki is dőlt.

6. kép. Parti zátonyok a betorkollásnál, valamint a távolban egy kavicszátony

 
Az északi szigetcsúcs állandóan ki van téve a Duna pusztító erejének. Az elmosódás ellen itt muszáj volt megerősíteni a partfalat kőszórással (1. kép), ez mellesleg az egyetlen emberi létesítmény a szigeten. A kőszórásokkal beszűkített betorkollás mindkét partján szépen fejlett parti zátonyt figyelhetünk meg, sőt valamivel beljebb a mellékágban egy kavicspad is felbukkan (6. kép). Ezek a mederformák előrevetítik a mellékág jövőbeli lefűződését és holtággá válását. Ez sajnos nem az ördög falra festése, hanem a Duna mentén tapasztalt jelenkori folyamatok szomorú következménye.