Pionírok a Luppán

 

Budapest LKV: 

51 cm 1947. november 6. 

33 cm 2018. október 25. 

28 cm 2026. július 28. délelőtt 11 óra*

*Közben apad tovább a Duna.

Figyeljünk a növényzetre!

A 2018. évi dunai kisvízzel szemben 2026-ban nem érdemes helyzetjelentést és képriportot írni a Duna kisvizeiről. Egyrészt nincs kapacitás rá, másrészt, ezzel összefüggésben nem látni a végét. 2018 őszén egy fokozatos apadás után a Duna elérte a mélypontot, majd a vízszint emelkedésnek indult. Most, 2026 júliusában az ember leírja, hogy Baján megdőlt a kisvizes rekord, aztán ugyanezt leírhatja 9 nappal később is, és azután minden egyes nap. Vagy másnap. Ráadásul ez csak egy vízmérce a sok dunai közül, amit figyelni kell minden egyes nap. Bár a blog formátum változatosabb lehetőségeket nyújt, túl sok értelme lenne háromnaponta megírni ugyanazt a hírt minden egyes vízmércéről. 

Talajvízforrások az Ebihalnál, a budakalászi oldalon.

Ahogy várható volt, 2026. július 28-án megdőlt a budapesti negatív rekord is, ami a vízmérce központi helyzetét tekintve a legfontosabb hír lesz. Csakhogy a Velencei-tó példáján okulva ez a hírérték hamarosan meg fog szűnni. Amióta a Velencei-tónál az 53 centis vízállás, ki emlékszik rá, hogy mikor, megdőlt, azóta minden egyes nap csökken a vízszint, és ennek a csökkenésnek ott sem látni a végét. Pillanatnyilag az agárdi vízmérce 33 centimétert mutat. Ha tippelni kellene, a magyarországi vizeken október végéig ez az abszolút hidrológiai katasztrófa lesz. De ne legyen igaz.

Süllyed a vízszint. Követik a lágyszárúak. Követik a fásszárúak. Hízik a sziget.

Remek alkalom a naiv módon rövidre tervezett csónakbeeresztők meghosszabbítására.

Tipikus Luppa-sziget.

Pionírok, irány a híd!

Távolodnak a lépcsők a parttól.

Terjeszkedés észak felé.

Megnyílik a tér az ártéri ligeterdő számára.

Pontszerűen azonban érdemes kilátogatni a Duna ismeretlen, vagy éppenhogy kitüntetett helyszíneire, megfigyelni az egyre hosszabb kisvizes periódusok nyomán meginduló változásokat. A Luppa-szigeti képek fél nappal az új negatív rekord előtt készültek, 2026. július 27-én délután 14-15 óra között, 35 centiméteres vízállásnál. A nyaralókkal beépített sziget esetében a jelszó a "Figyeld a növényzetet!" lehetne. No nem az iszapban haldokló hínárt elsősorban, hanem a zátonyokon kisarjadó pionír növényzetet, ahogy óvatosan követik a visszahúzódó Dunát, figyelve, biztonságos távolságban megállva, majd újabb lépéseket téve a számukra megnyíló iszapos, homokos, kavicsos térszíneken. Magjaikat vélhetően a tavaszi kisebb árhullám rakta le apadáskor. A félreértések elkerülése végett, ez a folyamat, a meder szűkülése nem csak itt zajlik, de a Duna teljes szakaszán.

Sok helyütt megfigyelhető, hogy a legmagasabb vízálláskor lerakott uszadék helyén vízszintes sávban szökkentek szárba a magoncok. A Luppa-szigeten ez a folyamat elsősorban a csúcsokon szembeötlő, de a sziget két oldalán épített, mostanra a semmibe lógó csónakleeresztő rámpák alsó végét is kezdik lehagyni. A kavicszátonyok világos bézs színe lassacskán zöldbe fordul, és tartós vízborítás nélkül vélhetően így is fog maradni. A terjeszkedő zöld határ pedig nemcsak üledékcsapdaként szolgál, de egyben kirajzolja a klimatikus okokból alaposan megnagyobbodott sziget új körvonalát. Ez a változás természetesen nem lineáris, hanem periodikus; amennyiben egy tartósabb vízállás mégis megfullasztja ezeket a csemetéket, a következő, várhatóan hosszabb kisvizes periódusban újra nekilátnak majd a zátonyok meghódításának.