Habár évről évre minden télen jelennek meg jégtáblák a Dunán, már elmúltak azok az idők, amikor kemény jégpáncélon lehetett közlekedni akár hónapokon keresztül a két part között. Manapság már nem fenyeget annak veszélye, hogy a folyó teljes szélességében beáll a jég. De talán még emlékeznek az idősebbek, az utolsó ilyen alkalom éppen 50 éve, 1963 telén történt. Ezt a történelmi pillanatot Gallé Miklós nagy szerencsénkre fényképezőgépével megörökítette. Nézzük hát hogyan nézett ki a Duna, azon a télen amikor utoljára fagyott be!
(az írás eredetileg a 2013 novemberi (24. évf. 11. szám) Gödi Körképben jelent meg)
 |
| Bara István: A befagyott Duna Budapestnél, 1963 |
Régebben nem volt ennyire ritka jelenség a befagyott Duna mint manapság. A
folyószabályozás előtti sekélyebb, szigetekkel tarkított medrében a
lassabban hömpölygő víznek megfagyásához nem kellett olyan tartós és extrém
hideg mint a mostani beszűkített és kimélyített mederben folyó víznek. Elég volt annyi, hogy huzamosabb ideig fagypont
alá süllyedt a hőmérséklet. A Dunán zajló jegesedést azonban a parton
élők mindig baljós előjelnek tekintették. Tavasszal ugyanis, amikor
beköszöntött a többnyire nyugat felől érkező enyhébb idő, megindult a
jégzajlás. A nyugatról érkező jégtáblák azonban a Kárpát-medencében
többnyire még jégpáncélt találtak, ezért egymásra torlódtak és
visszaduzzasztották a folyót. Ha elég víz gyűlt össze a megnövekvő nyomás hatására a jégtorlasz
megemelkedett és továbbúszott - rendszerint minden útjába kerülő dolgot
letarolva - egészen a következő akadályig, ami lehetett sziget, épület,
erdő stb., ahol aztán megint fennakadt. Ez történt 1775-ben a Gödi-szigetnél, amikor Vác alacsonyabban fekvő területeit öntötte el a jeges Duna és 1838-ban Pest-Budán, amikor báró Wesselényi Miklós az árvízi hajós nevet kapta. Pest-Budát azonban a közkeletű vélekedéssel szemben nem a jeges ár, hanem a Csepel-sziget csúcsán megrekedő jégtorlasz mögött több emeletnyi magasságban felduzzadt víztömeg pusztította el.
A befagyott Duna mindig megkönnyítette az átjárást a két part között, ennek azonban sokszor látták kárát a túlparton élők. 1241-42 telén a tatárok csak a befagyott Dunán átkelve tudták elpusztítani az addig megkímélt dunántúli vármegyéket. A történelem során számtalanszor dübörgött át hadsereg az egyik partról a másikra a vastag jégpáncélon keresztül. Szarmaták és germánok törtek rá meglepetésszerűen Pannóniára, később avarok, magyarok, és kunok érkeztek, kiknek páncélos lovait, társzekereit is elbírta a vastag jég.
Beáll a jég Gödnél
A természetföldrajzi kitekintés után térjünk vissza a gödi helytörténethez! 1963 februárjában olyan hideg tél volt, hogy Göd és Szigetmonostor, valamint Surány között megindulhatott a gyalogosforgalom a befagyott Dunán keresztül. Alsógöd és Horány között a hatóságok - nyilván a jég vastagságának alapos vizsgálata után - kijelöltek egy kacskaringós útvonalat, ahol biztonságosnak ítélték meg a jég vastagságát. Felsőgödön a jégen letaposott hó mutatta az irányt az átkelők számára. Az ösvény itt is a kompkikötőtől indult és szemben a Surányi csárdához vezetett. Nagy szükség volt erre, ugyanis a zajló Duna miatt leálló kompok hiányában a szigetmonostoriak, surányiak és horányiak csak hatalmas kitérővel, Tahitótfalu irányában tudtak volna eljutni a fővárosba.
Amikor Gödön elterjedt a hír, hogy beállt a Duna először a korcsolyázók lepték el a befagyott folyót. Sok visszaemlékezést meghallgatva legtöbb embernek ez jutott eszébe először. Ők eleinte nem merészkedtek messzebb a partmenti zónától. Aztán a bátrabbak egyre messzebb gyalogoltak be a beállt jégtáblákon, majd miután az elsők átértek a túloldalra egyre többen követték őket. Volt aki a kerékpárját is vitte magával. Bár keringtek hírek arról, hogy lovaskocsi is átment a túlsó partra valószínűleg a bicikli lehetett a legnehezebb szerkezet amellyel ember a jégre merészkedett, ekkoriban ugyanis még nem volt szokás Hummer-ral a jégre hajtani.
A nagy hideg ellenére a Duna nem fagyott be teljesen. A Gödi-sziget két sarkantyúja mellett a szigettel párhuzamos tengellyel - mint egy jégmezőn csillogó tó - hosszú, nyílt vízfelület húzódott. A sarkantyúk miatt felgyorsuló vízáramlás miatt maradhatott ki ez az "oázis" a végtelen jégmezőből, ahol a vízimadarak is otthonra leltek. Arrafelé nem volt tanácsos elkóborolni, viszont ettől mintegy 100 méterrel feljebb Felsőgödön, és lejjebb Alsógödnél is megindulhatott a gyalogosforgalom. Sokaknak a befagyott Duna élménye egy életre megmaradt.
Fagyás után zajlás
A két part közti kapcsolat viszonylag hosszú ideig állt fenn, január végétől (amikor beállt a zajló Duna) február végéig (amikor újra megindult a zajlás). Az enyhébb idő beköszöntével márciusban megindult a zajlás. Az addig egységes jégpáncél először elvékonyodott, aztán a vízmozgás hatására balatoni rianáshoz hasonló hanggal töredezni kezdett. A jégtáblák lassan megindultak folyásirányban lefelé. A zajló jégtáblákat szabályos kerekre koptatták az egymással való sorozatos ütközések. Így forgácsolódtak szét, mígnem legvégül beleolvadtak a Dunába.
Ott, ahol a Fegyveresi-szigettel szemben a felsőgödi parton futó kőszóráshoz szorul a Duna sodrása, hatalmas tömegben sodródtak partra ezek a jégtáblák. Gallé Miklós március 14-15-én készült képein jól látszik, hogy az egy tömbbé összefagyott tömegük elérte három ember magasságát. A felsőgödi bástyáktól délre húzódó partszakasz mellett az akkor még fiatal füzessel borított északi szigetcsúcs volt a jégtáblák fő felhalmozódási helye. A Gödi-szigeten Bátorfi József figyelt meg a képeken látható méretű jégtorlaszokat.
 |
| Zajlás felülről: a Duna Gödnél 1985. január 17-én |
Sétálunk-e még át a szigetre száraz lábbal?
1963 óta több kemény tél is volt Gödön, talán a legnagyobb 1985-ben, és többször is úgy tűnt már, hogy a zajló Duna végül beáll, de mindezidáig elmaradt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a jövőben többé ne is számítsunk ilyesmire. Bármikor előfordulhat egy olyan rendkívüli hideg időszak, amikor befagyhat a Duna. Talán nem egyedül reménykedem benne, hogy egyszer még megélem azt, ami csupán a szüleim, nagyszüleim korosztályának adatott meg; száraz lábbal átsétálni egy jégmezőn a Szentendrei-szigetre.
Amennyiben valakinek van odahaza fényképe, vagy más emléke az 1963 késő telén befagyott és zajló Dunáról, kérjük írjon a Gödi Körkép címére!
Írta: Szávoszt-Vass Dániel, fényképezte Gallé Miklós, légifotó: ARGOS Távérzékelés archívuma
