Felszámolt sváb temető sírkövei borítják a Gellért rakpartot

"Ha ez a képen látható sírkő önmagában feküdne a pesti Duna-parton, rossz tréfának is vehetném, de sajnos több száz sírkő hever a Gellérthegy alatt. Mindenesetre furcsa ötlet volt temetői márványkőből kirakni a Duna fenekét."

A fenti részlet Kácsor László természetbúvár-író leírása, melyet fényképpel is illusztrált 1990-ben jelent meg "A folyók élni akarnak" című könyvében. A rövid képaláíráson kívül hosszas böngészés után sem találtam semmi más információt arról, hogy a magyar vízépítő mérnökök miért sváb sírkövekkel erősítették meg a Szent Gellért rakpartot. Az eset mindenesetre nem lenne egyedi, hiszen például Vácott is felszámolt régi temetők anyagával töltötték fel a korzó déli részét. Magad uram, ha szolgád nincs: nem volt más hátra, mint a téli nagyvíz levonultával felkerekedni, hogy saját szememmel győződjek meg erről a folyószabályozással egybekötött kegyeletsértésről.

Ám hiába bóklásztam a Ferenc József (Szabadság) híd és az Erzsébet híd közötti hulladékkal borított rakparti kövek között, egyetlen árva sírkövet sem találtam. Vannak ugyan szabályos faragott kövek a szabálytalan terméskövek között, de azok jobbára a széteső rakpart elemei közül kerültek ki. Feliratos, faragott kő még a víz mélyén sem látszott. Elképzelhető, hogy valaki észbekapott és elvitette innen a sírköveket?  Léteztek egyáltalán? Hogy lehetne ezt kideríteni?

Utolsó utáni esélyként felrémlett, mintha Az erdők élni akarnak blog szerzője egyszer említette volna, hogy éppen a Dráva parti Vízvárra tart Kácsor Laci bácsihoz. Talán egy szemtanú több felvilágosítással szolgálhat! Egy gyors levélváltás után már meg is volt a telefonszám.

Szerencsére Laci bácsi 85 éves korában is kiváló szellemi frissességnek örvend. Elbeszélése szerint ő annak idején, még a '60-as években hévízforrásokat kutatott a Duna medrében, alacsony vízálláskor, az Ínség-szikla környékén. Tőle tudom, hogy annak idején több más partközeli szikla is akadályozta a hajózást, ugyanis a hajóvontató út ott haladt el a Szent Gellért-hegy tövében. Azokat a sziklákat felrobbantották, de az Ínség-sziklát ki tudja miért nem bántották, talán a hévízforrások miatt, vagy talán azért, mert akkor már a gőzösök a Duna közepén haladtak.

A hévízforrások keresésekor teljesen véletlenül találkozott azzal a dunai hajóssal, akinek a darushajója akkoriban öntött új kőszórást a rakpart rézsűje tövébe. A kövek között szép számmal akadtak gótbetűs német sírkövek, márványkeresztek és obeliszkek töredékei. Ekkor készült róluk a könyv illusztrációjának szánt egyetlen fellelhető fénykép.

De melyik lehetett az a temető, melyből a kövek származtak? Budapest egészen az 1860-as évekig német többégű város volt. Temetőiben éppen ezért igencsak gyakoriak voltak a vésett gótbetűs sírkövek. Kácsor László elbeszélése alapján bizonyossá vált, hogy a kövek nem a rakpart építésekor, 1897-ben kerültek oda. Kellett tehát találni egy régi temetőt, melyet a '60-as években valahol a környéken számoltak föl. Ilyen pedig csak egy volt.
 

 
A Németvölgyi temető. 

Ugyan 1912-ben már bezárták, de Budapest ostroma után még temettek a Csörsz utca Alkotás út, Jagelló út által bezárt háromszögbe, mely egykor a főváros legnagyobb sírkertje volt. 1963-ban számolták föl végleg, helyén ma a Gesztenyés kert, a MOM pályák és a Budapesti Kongresszusi központ található. Az évszámok egybevágása miatt nagyon valószínű, hogy ebből a temetőből szállították át az olcsó "építőanyagot" a budai rakpart megerősítésére. Akkoriban persze nem kísérhette az eseményt médiafigyelem és lakossági tiltakozás.

A régi sírkövek pedig feltehetően ugyanott hevernek még mindig, s ha a vízállás alábbszáll, az Ínség-sziklával együtt merülnek újra a Duna habjai fölé. 

Akkor majd gumicsizmában, fényképezőgéppel és dörzsszivaccsal megkeressük őket!

Ajánlott irodalom: Kácsor László: A folyók élni akarnak Gondolat, 1990. 45. p

Geológiai megfigyelések az Ínség-kőnél

írta: Palotai Márton

Annak ellenére, hogy geológusként „csak az” érdekes, ami kalapácsolható, egyszer azon kaptam magam, hogy egyre inkább érdekel a Duna és környéke. Ehhez köze lehet annak is, hogy néhány éve elkezdtem kajakozni. A vízi kalandokhoz pedig érdemes előre informálódni. Ennek kapcsán találkoztam először a Dunai Szigetek bloggal, ami mára alapvető hírforrás lett számomra.

2011 novemberének egyik ködös reggelén figyeltem fel arra, hogy a Szabadság híd budai hídfőjénél kicsit megváltozott a Duna áramlása. Gyanítottam, hogy a legendás Ínség-szikla kezd felszínre bukkanni. Néhány nappal később már kalapáccsal felszerelkezve érkeztem, hogy kicsit utána járjak ennek az apró „szigetnek”. A legendák és a híradásokban is megjelenő ellentmondásos vélemények világában szerettem volna rendet tenni néhány lelkes kollégám segítségével.

A Dunából a Szabadság híd budai hídfője közelében rendkívül alacsony vízállás esetén kiálló szikla az Ínség-kő vagy Ínség-szikla. Nevét a hagyomány szerint onnan kapta, hogy megjelenése aszályos időket jelez. A Dunai Szigetek blog már részletesen írt róla, így most csupán a legújabb földtani felismerésekről lesz szó.

A legtöbb leírás a Gellért-hegy triász korú (kb. 210 millió éves) dolomitjával megegyezőnek tartja a kibukkanást. Egy forrás homokkőnek írja le, de több szerző nem foglal állást, valószínűleg azért, mert nem sikerült megvizsgálnia, hiszen általában víz fedi. A XIX. századi megfigyelések és a vízi szeizmikus vizsgálatok alapján az Ínség-kő nagyjából a meder szélességének egyharmadáig követhető a mélyben. A blog korábbi bejegyzésében szeizmikus felméréseken alapuló térképek már szerepeltek, itt egy szeizmikus szelvényt mutatok be a területről, amelyet a Geomega Kft. bocsátott rendelkezésemre. Ezen szépen kirajzolódnak a Duna medréből kiálló sziklaszirtek.

 

2011 novemberében és decemberében az alacsony vízszint lehetővé tette a fő kibukkanás száraz lábbal történő megközelítését. 64 cm-es vízállás mellett a szálkőzet egy kb. 4 méter hosszú, ÉÉNy-DDK-i irányban elnyúlt, lapos háton bukkant 25-30 centiméterrel a vízfelszín fölé. Egy parttal párhuzamos, attól 10-15 méterre a meder középvonala felé húzódó sávban kb. 40-50 méter hosszan a kőzet a vízszint közelébe emelkedett. A sekély területet bejárva a vízmélység átlagosan fél méter volt. A sík domborzatból öt-hat helyen lapos sziklák emelkedtek ki, de többségük (5-10 centiméter híján) nem érte el a vízfelszínt, csak az észak-nyugat felé eső legmesszibb szirt bukkant ki. A képen ezen a sziklán állok. 

 

 

A kőzet szürke, jól osztályozott, középszemcsés homokkő. Szemcséinek anyaga zömmel kvarcitnak tűnt. A szemcsék közt világosszürke mátrix volt. A kőzet rendkívül kemény, ennek ellenére igen porózus. A fő kibukkanás felszínre emelkedő részét 5-10 cm-es sűrűséggel meredek törésrendszer tagolja. A legtöbb törés észak-déli, illetve északnyugat-délkeleti irányú.

Miután a helyszínen megvizsgáltam a kőzetet, laboratóriumban csiszolat készült belőle. Mikroszkóppal megvizsgálva látszott, hogy a már szemmel is jól látható kvarcitszemcsék közötti mátrix szintén kvarcból áll, csak ennek szemcsemérete sokkal kisebb, 100-150 μm körüli (ún. mikrokristályos kvarc). Ezt a mátrixot zegzugos lefutású repedések hálózzák be. A csiszolatban a szemcséknél nagyobb méretű üregek, illetve nyitott pórusok is láthatók. 

Mikroszkópos felvételek az Ínség-kő kőzetéből. A, Zegzugos lefutású repedésrendszer. B, Sugaras-szálas kristályok. C, Kvarc szemcse (fehér) a mikrokristályos mátrixban. D, Szép kvarc kristályok egy üreg belsejében, felületükön saját alakú agyagásvány pikkelyekkel (pásztázó elektronmikroszkópos felvétel)

Mit mondhatunk el tehát erről a kőzetről? Honnan származik? Milyen korú lehet?

A kibukkanás semmiképp nem azonosítható a Gellért-hegy dolomit tömegével, illetve a XIX. századi rakpartépítés előtt nagyobb számban ismert folyóbeli dolomitszirtekkel, amelyek a mélyben most is megtalálhatóak, de a felszínre a folyószabályozás óta nem bukkannak.
A vizsgálat kezdetekor felmerült a gondolat, hogy esetleg mesterséges eredetű anyagról lenne szó. A rakpart építésekor rengeteg betont használtak, amelynek ún. portlandcementje hasonló megjelenésű lehet a fent leírt kőzethez. Néhány egyéb bélyeg mellett a mátrix jellegzetes repedéshálózata, valamint a kőzet rendkívüli keménysége ellenére igen porózus volta elbizonytalanított. Csak egy darab beton lenne az, ami minden alacsony vízállásnál emberek tucatjait vonzza a partra? Számos szakemberrel egyeztetve a következő lehetőségek merültek fel:

• a rakpart építésekor feleslegessé vált betontömbö(ke)t dobtak a Dunába 
• a Duna medrében megcsapolódó szökevényforrásokat próbálták betonozással „elzárni”
• természetes eredetű homokkő, amely a korábban ismertnél nagyobb mértékben át van kovásodva

A mesterséges eredet ellen szól, hogy az Ínség-kőn észlelt törésrendszer jól illeszkedik a Gellért-hegyen tapasztaltakhoz. Végül a részletes mikroszkópos megfigyelés és a műszeres anyagvizsgálatok adták meg a választ. A kovásodás mértékétől eltekintve a kőzetalkotó ásványok és a szöveti bélyegek megegyeztek a Gellért-hegy oldalában gyűjtött mintákéval. Sikerült meghatározni, hogy az Ínség-kő kőzetanyaga azonos a hegy oldalában is megtalálható, a dolomitot fedő eocén korú (kb. 40 millió éves) rétegsor középső-felső szakaszán megjelenő kovás márgával cementált, tűzkőtörmelékes homokkővel. Ez a felismerés lehetővé teszi a Gellért-hegyi Duna-part földtani felépítésének pontosítását.

A szerző:

Palotai Márton vagyok, geológusként az ELTE-n oktatok. Leginkább tektonikával és geofizikai adatok földtani értelmezésével foglalkozom, de a földtan egyéb - elsősorban terepi - vonatkozásai is érdekelnek.

__________________________________________________

Jelen írás létrejöttéhez pótolhatatlan segítséget kaptam Mindszenty Andreától, Kopecskó Katalintól és Poros Zsófiától.

Részletesen megjelent a Földtani Közlönyben (142 évf./3 szám): Palotai M., Mindszenty A., Kopecskó K., Poros Zs. 2012: : Az Ínség-kő geológiája. Földtani Közlöny 243-250. pp.

Felhasznált irodalom:
 

Korpás L., Fodor L., Magyari Á., Dénes Gy., Oravecz J. 2002: A Gellért-hegy földtana, karszt- és szerkezetfejlődése. Karszt és Barlang 1998–1999 (2002), I–II, 57–93.

Magyari Á. 1996: Eocén szinszediment tektonikai jelenségek és üledékképződésre gyakorolt hatásai a Budai-hegységben. Doktori értekezés, ELTE Általános és Történeti Földtani Tanszék, 288 p.

Raincsák Gy.-né 2000: A Budapest 4. sz. metróvonal és környezetének földtani viszonyai. Földtani Kutatás XXXVII/2, 4-19.

Schafarzik F., Vendl A. 1929: Geológiai kirándulások Budapest környékén. Stadium Sajtóváll. Rt. Budapest, 341 p.

Szenthe I. 2004: A Duna medrében illetve a partvonal mentén tervezett műszaki beavatkozások valószínűsíthető következményei a Gellérthegy térségében fakadó vizekre. tagszem.hu/file.php?fid=34

Tóth T. 2003: Folyóvízi szeizmikus mérések. Doktori értekezés, ELTE Geofizikai Tanszék, p. 107-131.

Duna medrébe süllyedt hegy csúcsa - Az Ínség-szikla

 
Lassacskán a hazai sajtó ingerküszöbét is kezdi elérni a Dunán tapasztalható rendkívül alacsony vízállás. Szerkesztőségek sora küldi ki a partra a fotós kollégákat, hogy illusztrálják a helyzetet. És hová indul a budapesti fotósok legnagyobb hányada? A Ferenc József  - más néven Szabadság - híd tövébe, hogy lencsevégre kapja az éppen előbukkanó Ínség-sziklát. Ez nem csoda, hiszen ha lehet azt mondani, hogy ma Magyarországon a LKV-nak (a megfigyelés kezdete óta mért legkisebb vízállás érték [cm])  van szinonimája, akkor az kétségtelenül az Ínség-szikla, a Gellért-hegy tövében. Felbukkanása mindig rossz jel volt a történelem során, aszályos időt és kevés termést jövendölt. Azt azonban kevesen tudják, hogy ez a szikla csupán a (jég)hegy csúcsa. A Duna felszíne alatt több is rejtőzik ennél!

A Gellért-hegy a múlt század elején (fortepan.hu)

A Gellért-hegy mai dunai oldala már emberi munka eredménye. A rakparti út és a fürdők számára lefaragott sziklák, a telepített erdő, a feltöltött és megerősített part jelentősen átalakította a hegy arculatát. Még az ember előtti időkben a Duna egészen a sziklák lábáig nyújtozott, folyamatosan pusztítva az instabil hegyoldalt. Gyakoriak voltak az omlások, hatalmas kőtömbök hevertek a Duna medrében.

A Gellért-hegy fő tömegét alkotó fődolomit mintegy 220 millió éve a triászban hullámzó tengerben ülepedett le. Később az eocénben (59-34 millió éve) kiemelkedett területe és a dolomit törmelékből breccsa keletkezett. Újabb tengerelöntés következett, melyből kiülepedett a "szokásosnak" is nevezhető budai paleogén rétegsor. Ez a rétegsor a felső-eocén Budai Márgával indul, erre ülepedett ki az alsó-oligocén  (34-28 millió éve) Tardi Agyag. Utóbbi oxigéntől elzárt tengerfenéken keletkezett. Aztán a normál tengeri körülmények között képződött, a téglagyártás kedvelt anyagaként ismert Kiscelli Agyag következett. A rétegsort a Törökbálinti Homokkő zárja. A Gellért-hegy esetében ez a rétegsor meglehetősen hiányos, a pleisztocénben lezajlott kiemelkedés révén a triász rétegek kerülnek a felszínre, míg a fiatalabbak lepusztultak, csupán a Pesti-síkság felé, a Duna medrében kezdenek megjelenni. Itt, a  Budai-hegység egyik legkeletibb pontján, ahol a Duna végül elhagyja a középhegységi tájat, két vető határozza meg a szerkezetet. Az egyik nagyjából párhuzamos a Dunával és megegyzeik az Ördög-árok irányával (ÉNY-DK, ÉÉNY-DDK), míg a másik K-NY irányú és délről határolja a hegy tömbjét. Koruk felső-eocén és miocén, de többségük felújult a pleisztocén során lezajlott újabb kiemelkedésben. A vetők mentén törnek a felszínre a Rácz-, a Rudas- és a Gellért- (régi nevén Sáros) fürdőket tápláló források. A triász rétegek kelet felé lépcsőzetesen vetődnek le a Pesti-síkság alá. A Duna pedig pont oda mélyítette a medrét, ahol a kiemelkedett és lezökkent rétegek határa található. Mindez benne van a földrajz tankönyvekben, fújja minden kisdiák. Most azonban nézzük a Duna mélyére, ahol a Gellért-hegy dolomittömbjeit már halak kerülgetik.
 

1. ábra Mederfenék morfológia egycsatornás szeizmikus mérések alapján, a Gellért-hegytől délkeletre (Tóth T. 2003.)

 
A mederfenék korántsem olyan sík, mint azt várnánk (1. ábra). Ott látjuk a felrobbantott Ferenc József híd roncsait a mai híd alatt. Tőle ÉNY-i irányban látjuk az Ínség-sziklát, körülbelül 70 méternyire (koordinátái:  47°29'9.12"É, 19° 3'8.35"K, 1645,4 folyamkilométer) A képen kihagyott nyugati pillért is egy hasonló sziklára alapozták. A hídtól délnyugatra egy nagy és több kisebb kiemelkedő sziklaszirt látszik. A nagyobbik mintegy 60 méter hosszú és 20-30 méter széles sziklahát. Ha kisvíz idején ráállunk, felsőtestünk kilátszik a vízből. Még középvíz idején is szembetűnő, hogyan befolyásolja az áramlási viszonyokat; hatalmas örvények tölcséreit látni ilyenkor. Valamivel délebbre kisebb (5x10 m) szikladarabok állnak ki a mederfenékből, egy vetővonal választja el őket az északi egységes tömbtől.

 

2. ábra A triász rétegek tengerszint feletti magassága (Tóth T. 2003.)

 
Ha lefejtjük a középideinél fiatalabb üledékeket, előbukkan a víz alatti Gellért-hegy képe (2. ábra). A kétcsatornás szeizmikus mérések szükségességét elsősorban az ide tervezett 4-es metró beruházás indokolta. Vizsgálták ekkor a Gellért fürdő forrásrendszereit tápláló vetők és a triász fődolomit rétegek elhelyezkedését (ezt a legnehezebb átfúrni). Fontos szempont továbbá a várható elmozdulások ismerete, így a vetőrendszerek feltérképezése. A mérések kiértékelése után feltárulhat szemeink előtt a Gellért-hegy lassan Pest alá süllyedő utolsó nyúlványa. A vizsgált terület ÉNY-i sarkában találjuk a dolomit egyetlen olyan kibukkanását, amely a Duna vízszintje fölé emelkedhet - igaz meglehetősen ritkán. Utoljára éppen 8 éve, ősszel. Hát ezért mondhatjuk, hogy az Ínség-szikla csupán a jéghegy csúcsa.
 

Az Ínség-szikla a Gellért-hegy tövében.

Az Ínség-szikla dolomittömbje alig különül el a partra szórt andezittől.

Az Ínség-szikla a száraz novemberi ködben

Azt ma már nagyon nehéz megállapítani, hogy a szabályozás előtt mekkora vízszint kellett ahhoz, hogy a Duna habjai fölé emelkedjen. Nyilván a közlekedés fejlesztése miatt faragtak is belőle, hol robbantással, hol pedig kotrással. Az emberi beavatkozások előtt még szélesebb volt a meder, lassabb a vízáramlás és ebből következőleg a meder sziklaformáit is több recens üledék (homok, kavics) borította. A rakpartok közé szorított, felgyorsult folyású Duna ezeket az üledékeket kimosta, így válhattak ezek a sziklafelszín-formák ennyire élessé. 2011. november 24-én reggel 7 órakor 79 centiméteres vízállást jelzett a Vigadó téri vízmérce. Az Ínség-szikla ekkor nem több mint 20 centivel lehetett a vízszint fölött. Mivel ez az érték csupán közelítés, csak körülbelülre állapítható meg a budapesti 100 centi, mint küszöbérték. Ez lehet az a szint, ami alatt a Gellért-hegy legkeletibb tömbje megmutatja magát.

Jelenleg stagnáló, lassan apadó a Duna vízszintje, érdemes nyomon kísérni a hydroinfo.hu, vagy a vizugy.hu honlapon a vízállást. Ha az előrejelzések kirajzolják a leendő legkisebb vízállást, esetleg érdemes személyesn is ellátogatni az Ínség-sziklához, a magyar kisvizek jelképéhez.