2011. április 29., péntek

Gyöngyvirágtól lombhullásig

 
Egészen véletlenül hallottam egy Homoki Nagy István rendezésében 1953-ban készült természetfilmről. Szerencsére a GloriaTV-n ingyenesen megtekinthető, de ide is beillesztettem. Ajánlanám mindenkinek. Különösen abban az esetben, ha a Vad Magyarországot még nem láttuk. 

A Gyöngyvirágtól lombhullásig a Duna mentén elterülő Gemenc ártéri erdeinek életét mutatja be egy erdőjáró szemével. Tavasztól őszig tartó utazás ez, a magyar természetfilmezés korai időszakából. Mai szemmel még talán véresnek is mondható naturalizmus az ami a szemünk elé tárul. Kígyászölyvek tépik le áldozatuk fejét, sasok csapnak össze a mezőn, róka fojotgatja áldozatát, kóbor kutyák hajszolnak őzgidákat. Néha felbukkan a Duna is, vaddisznók dagonyáznak a holtágakban, fekete gólyák sétálnak az iszapban békákra lesve. Hajnal hasad a folyó fölött, olyan szép színnel, hogy az ember karja lúdbőrös lesz. Ez a  csodálatos ártéri világ annak a döntésnek köszönheti létezését, hogy a kalocsai érsek nem járult hozzá pénzzel a birtokára tervezett ártéri töltésre, így az kilométerekkel beljebb, a terület nyugati határán valósult meg. Ha az eredeti tervek szerint épül meg a töltés, Homoki Nagy István csak szántóföldeket talált volna 1953-ra Gemenc rengeteg erdőinek helyén.

A 82 perces játékidő alatt számtalan olyan állat-, és növényfajjal találkozhatunk, amelyet még hírből sem ismertünk azelőtt. Nem is szaporítanám tovább a szót, beszéljen a film helyettem:

2011. április 28., csütörtök

Egy valódi sziget a Dunakanyarban - A Zebegényi-sziget

 
Viszonylag alacsony vízállásnál, Vácon mért 51 centiméternél kenu kellett ahhoz, hogy átkelhessünk a Zebegényi-szigetre. Aznap, április 25-én egyetlen méterrel haladta meg a vízszint a valaha mért legkisebb értéket. Hasonló helyzetben nagyon kevés sziget mondhatja el magáról, hogy élővíz választja el a szárazföldtől.
A Zebegényi-sziget abból a szempontból is szerencsésnek mondható, hogy elkerülték a folyószabályozási munkálatok. Ennek gyakorlati oka hogy, a nagy szabályozási munkák idején még csak alacsony zátony volt mindössze, gyér növényzettel, amely nem akadályozta a hajózást. A Dunakanyar bejáratánál található medertágulatban építette a folyó ezt a homok és sóderpadot. A Duna legnagyobb szélessége Zebegénynél 670 méter, ahol elhagyja a település déli határát már csak 560. Ez a +100 méteres tágasság elegendő volt ahhoz, hogy zátony alakuljon ki a mederben. De mikor bukkant a Zebegényi-sziget a Duna habjai fölé? Nem régen. A mellékelt 1929-es vizisport térképen még nem jelölnek szigetet.
Ez még nem jelentene semmit, hiszen a Fürdő-sziget is római épületekkel bírt, mígnem a jeges ár le nem tarolta egyszerű homokzátonnyá. A Zebegényi-sziget esetében nem ez történt. Sem az első, sem pedig a második katonai felmérésen nem jelöltek semmit a térképészek. Így nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, ez a dunai sziget nem idősebb 80 évnél.
 
Zebegényi-sziget: a zátony (1929), a szigetmag (zöld) és a jelenlegi kiterjedés (barna)
 
A sziget magját képező mederanyag folyamatos mozgásban van folyásirányban. A vándorlás mértéke megfigyelhető a mellékelt térképen. A II. Világháborút követően a zátony fokozatosan került a vízszint fölé. A folyamatban szerepet játszott a főág szabályozása (mederkotrás) és az ipari méretű kavicsbányászat. A relatív kiemelkedés napjainkban is zajlik, a sziget területe fokozatosan növekedik.
    
Állapota hidrológiai szempontból stabilnak mondható, nincsen látható jel sem pusztulásra, sem pedig extrém feliszapolódásra. Ha az ember továbbra sem avatkozik fejlődésébe, akkor még sokáig gazdagíthatja a Dunakanyar tájképi értékét.
 
1. kép. Zátony a Zebegényi-sziget északi csúcsán
 
Északi és déli előterében elsősorban durva kavicsos üledékek, a mellékág felé eső - a hullámzástól védett - oldalon homok, iszap ülepedik ki. A friss üledékeken hamar megtelepszik a növényzet. A mellékelt 2. képen megfigyelhető a bokorfüzes térhódítása az északi kavicszátonyon. A fajok megtelepedésére elsősorban a vízborítás tartóssága hat.
 
2. kép. Bokorfüzes nő a kavicszátonyon.
 
A magasabban fekvő, viszonylag száraz részeken fekete nyárakat találhatunk. A nyugati oldalon áll néhány idősebb fűz, ezek gyökerei közül az erős hullámzás kimossa a kavicsokat, ezért gyakori a vízbe dőlt fák látványa. A déli zátony egy éles peremmel válik el a sziget magjától (3. kép). Növényzete 2011-es látogatásunk idején mindössze idén kibújt zöld juhar csemetékből állt. Megtelepedésüket a huzamosabb ideje tartó alacsony vízállás tette lehetővé (4. kép).
 
3. kép. A szigetmag déli csücske és az épülő kavicszátony
4. kép. Zöld juhar magoncok a déli zátonyon

Ha felépül a Nagymarosi Erőmű, a megemelkedett vízszint teljes egészében elárasztotta volna a Zebegényi-szigetet. A munkálatok lefújásával megmenekült, és a Dunakanyar üde színfoltjává vált, elsősorban a vizitúrázók számára.

Az emberi hatásoktól sokkal inkább védett hely ez, mint a többi sziget. Nincsen idehordott szemét, mindössze egyetlen táborhely nyomra akadtunk minimális természetkárosítással. Az élővíznek köszönhető zártság előnyére válik a Zebegényi-szigetnek. Érdemes ellátogatni ide, már csak azért is, hogy átérezhessük azt a hangulatot, milyenek is lehettek a Duna kanyarogva bevágó szakaszain a szabályozás előtti szigetek.

2011. április 21., csütörtök

Újabb dunai szigettel gazdagodott a wikipédia

 
Ma sikerült végre megszerkesztenem az Égető-sziget wikipédiás honlapját. Ezáltal újabb szigettel gyarapodott a Duna Magyarországi Szigetei kategória. A Fürdő-sziget, a Gödi-sziget után ez a harmadik lexikon szócikkem. Még némi kiegészítésre szorul bizonyos téren, úgymint a növényzet és állatvilág, ehhez a részhez szívesen venném hozzáértők segítségét.
Mind az itteni bejegyzésekben, mind a szócikkben próbáltam kerülni azolat a dolgokat, amelyek minden szigetnél, védett területnél előfordulnak; a vandalizmust. Festékszóróval lefújt kavicsos partot, felgyújtott uszadékfát, horgászok által otthagyott szeméthalmokat, crossmotorosokat, 200 literes olajos hordót és a több tonnányi szemetet. Inkább próbálom a sziget szebb oldalát megismertetni az olvasókkal:

A mellékág déli elzáródásán nőtt bokorfüzes

A gáttól északra eső "mellékág"

A gáttól délre látható mederközépi zátony

2011. április 20., szerda

Az Égető-sziget rövid története

 
Az Égető-sziget (régebben: Tímár-sziget) Vác és Sződliget határán helyezkedik el. Viszonylag fiatal képződmény, a II. József uralkodása idején készült első katonai felmérésen még nyoma sincs. 1826-ban Melczel János a Duna Mappáció térképészeti bejárása során már megemlíti:
"...Az ezen a Táblán láttatos Wátzi Duna ága itt is annál inkább alkalmatos a hajókázásra, mivel a partjain annyi folyó homok nintsen és tsak egy zátony van a bal part fele a mélly a kis szigettől felfele egész a Wátzi Nagy hidig nyulik, a jobb part alatt pedig elég mély viz..."  (bővebben itt)
Tehát a sziget valamikor 200 éve, 1780 és 1826 között bukkant ki zátonyként a Duna habjaiból. Ezzel a korral a Duna váci ágának egyik legfiatalabb szigete. A II. katonai felmérésen még sokkal inkább zátony mint sziget, de elmondható, hogy már egy önálló felszínformaként jelölik.
 
a, II. kat felmérés. b, 1929. Vizisport térkép. c, 1953 légifotó. d, 1980-as évek EOV szelvények. e, 2005 légifotó
 
Környezetének morfológiája és fejlődéstörténete kapcsán érdemes kitérni a Duna terasz szintjeire. Vác városa a Duna ármentes teraszára épült. Pécsi Márton geográfus osztályozása szerint ennek a legfiatalabb pleisztocén kavicsterasznak száma a II/a. Ez a szint magaspart formájában kíséri a bal parton a folyót egészen Budapestig. 
   
A jégkor hidegebb szakaszaiban a csökkenő vízhozam megnövekedett mennyiségű hordalékot szállított, ez eredményezte a Duna medrének viszonylagos feltöltődését. A jégkor végén, az Allerød/Bølling néven ismert felmelegedési periódusban a növekvő vízhozamú folyó ebbe a kavicstömegbe vágódott be. A jelenlegi part fölé mintegy 6-8 méterrel magasodó meredek térszín jól megfigyelhető a Budapest-Vác kerékpárút Vácra beérkező szakaszán. Ez a magas és meredek perem jelöli ki a jégkorszak végi Duna partját. Az Égető-szigettől keletre két másik sziget is létezett a holocénben. Ezekről bővebben lásd: sződligeti szigetek.
Az Égető-sziget egykor és ma (sárga- II/a terasz futása, kék- óholocén medrek)

Az Égető-sziget születését követően egy, a Duna középvize fölé alig valamivel magasodó, gyér, lágyszárú növényzettel borított sziget-kezdemény volt. Még az 1929-ben készült Duna vízisport térkép is eképpen ábrázolja. Körülötte a folyó medre meglehetősen sekély volt. A II. Világháborút követően a váci ágban is megkezdődtek a folyószabályozási munkálatok. A váci, gödi és a sződligeti gázló az év nagy részében akadályozta a hajózást. Ezek felszámolása jelentette a fő feladatot a vízépítő mérnököknek. Először Vácott épült meg a párhuzammű, melynek révén az egykori part menti Korzó előterét egészen a kompkikötőtől kezdve feltöltötték. Ezáltal a meder leszűkült, és megkezdődött a párhuzamműtől délre eső sekély partmenti területek gyors feltöltődése. A folyamatot erősítette a Sződliget és Felsőgöd között megépült két sarkantyú, melyek a túlsó parthoz kényszerítették a sodorvonalat és megfogták a hordalékot. Az Égető-sziget éppen a sarkantyúk és a párhuzammű közé esett. 1953-ra a sziget területe jelentősen megnövekedett, és a fás szárú növényzet is kezdett rajta megtelepedni. Mellékága még állandó kapcsolatban állt a főággal.
    
Az Égető-sziget növekedése 1870-2005
 
A '70-es években keresztgát épült a mellékágban. Ez volt az utolsó ilyen jellegű mellékág-elzárás itt a Duna váci ágában. Koronamagassága a váci vízmérce szerint 250 centiméter.  Ennek köszönhetően a sziget pár év alatt egybeforrt a parttal az északi betorkollásnál. Egy évtized múltán dél felől is elzáródott, ma ezen a területen sűrű bokorfüzesek közt alig lehet észrevenni az egykori mederformákat.
Az emberi beavatkozás következtében feltöltődött mederben a váci komptól egészen a felsőgödi Duna csárdáig egy új, összefüggő ártéri erdő nőtt fel. A feliszapolódás nem ért véget, napjainkban is tart. Az égető-mellékág már inkább csak a váci ártéri tanösvény kapcsán említett, ugyancsak feltöltődő holtág felől kap friss vizet (és iszapot). A gát koronamagassága miatt ez csak az év negyedrészében fordul elő. Ma már néhány mélyebben fekvő rész kivételétől eltekintve mindenütt sások és füzek nőnek, tovább akadályozva a vízáramlást, elősegítve a kiülepedést.
A sziget magasabb területein a homorú part miatt állandó a szemét és uszadékfa felhalmozódás. A sűrű növényzet által felfogott szervesanyag tovább magasítja a sziget területét. A sziget magasodása mellett beszélni kell a főágban tapasztalt vízszint süllyedésről. A kotrás és a mértéktelen kavicsbányászat miatt jelentkező kimélyülés felerősíti a holtág kiszáradását.
 
Mederben nőtt fűzfák
 
Belátható időn belül az Égető-sziget egybeforr a parttal. Ez azért tragikus, mert egy újabb vizes élőhely szűnik meg a Duna mentén. Az egyetlen megoldást az lehetne, hogy a gát koronaszintjét lesüllyesztjük. Ennek van jól látható eredménye, elég a közeli Gödi-sziget mellékág állapotával összehasonlítani, ahol a jég és a lakosság együttes ereje elbontotta a keresztgátat. A gyakoribb vízmozgás legalább a finomabb szemcsetartományt (agyag, iszap) kimoshatná a főágba. A váci Göncöl Alapítvány már tett kísérletet egy árok ásására, mely átvágta a szigetet északon elzáró földnyelvet. Ennek a munkának nyomait az utóbbi évek áradásai teljesen eltüntették, semmi felismerhető árokkal nem találkoztunk áprilisi terepbejárásunkon.

Az Égető-sziget mindössze kétszáz éves, ez földtörténeti korokban mérve egy folyami sziget számára csecsemőkor. Megmentésére már csak halvány esély kínálkozik.

2011. április 14., csütörtök

Duna Stratégia - Rövid összefoglaló


Már számtalanszor hallottam a hírekben a Duna Stratégiáról, általában a szokásos uniós - átlagembernek érthetetlen - szakszöveget. Semmi konkrétumot. Éppen ezért megpróbálom összeszedni mit is lehet tudni a magyar uniós elnökség fő célkitűzéséről.

Az Európai Unió Tanácsa 2009. június 18-19-i ülésén felkérte az Európai Bizottságot. hogy készítsék el 2011 végéig a Duna Régió Stratégiájának (DRS) tervezetét. 2011. április 13-án lezárult az előkészítés folyamata, amikor a dokumentumot Luxemburgban ellenszavazat nélkül elfogadták a tagországok külügyminiszterei. Még hátra van a júniusban esedékes ülés, ahol a már konkrét célokat, projektekek és programokat terjesztik az unió állam-, és kormányfői elé. Mivel a magyar uniós elnökség egy fő célkitűzése éppen a DRS tető alá hozása volt, kíváncsi voltam mit is tartalmazhat ez a stratégia. Mennyire lesz kihatással a megvalósítás a folyóra, és mi fog változni középtávon. Az stratégiával kapcsolatosan szó volt magyarországi vízerőművek építéséről, állandó hajózó út kitűzéséről, a teherforgalom vízi útra tereléséről. Előzetes várakozásaim szerint a fő irányvonalak ezek lettek volna. Miután utánaolvastam a témának, kezdett körvonalazódni, hogy itt bizony sokkal többről van szó. A DRS nem volt minden előzmény nélküli. 2006-ban a Balti-tengeri Stratégia volt az első olyan országok közötti együttműködés az EU-n belül, amelyben egy jól körülhatárolható, azonos kultúrájú, történelmű régió közös fejlesztési és cselekvési tervet készített. A Balti-tengeri Stratégiát 2009-ben éppen a svéd uniós elnökség alatt fogadták el. Bizonyos szempontból a Duna menti országok számára is alapként és példaként szolgált.




Röviden összefoglalva az Európai Unió Duna Régió Stratégiája a Duna vízgyűjtő területéhez tartozó régiók és országok makroregionális fejlesztési stratégiája és akcióterve. 14 ország tartozik hozzá, melyből 8 tagország. A megfogalmazott célok négy pilléren nyugszanak, ezek:
  • A Duna régió összekapcsolása más régiókkal
  • Környezetvédelem
  • Jólét megteremtése, gazdaságfejlesztés
  • A régió intézményeinek megerősítése, összekapcsolása
Az aláíró országok 11 közös célt fogalmaztak meg (prioritások). Mindegyikük megvalósításáért 2 országot neveztek ki felelősnek. A prioritások röviden:
  1. A mobilitás és intermodalitás fejlesztése. Két részre bontották: a, belvízi hajóutak (felelős: Ausztria és Románia), b, Vasút, közút, légi közlekedés (Szlovénia, Szerbia, érdekelt Ukrajna)
  2. A fenntartható energia használatának ösztönzése. (Magyarország, Csehország)
  3. A kultúra és az idegenforgalom, valamint az emberek egymással való kapcsolatteremtésének előmozdítása. (Bulgária, Románia)
  4. A vizek minőségének helyreállítása és megőrzése. (Magyarország, Szlovákia)
  5. Környezeti kockázatok kezelése. (Magyarország, Románia)
  6. A biodiverzitás, a táj, valamint a levegő- és talajminőség megőrzése. (Németország - Bajorország, Horvátország)
  7. Tudásalapú társadalom kialakítása. A kutatás, oktatás és az információs technológiák segítségével. (Szlovákia, Szerbia)
  8. A vállalkozások versenyképességének támogatása. (Németország - Baden-Würtemberg, Horvátország)
  9. Az emberi erőforrásba és képességekbe való befektetés. (Ausztria, Moldova)
  10. Az intézményrendszer kibővítése és az intézményi együttműködés megerősítése. (Ausztria - Bécs, Szlovénia)
  11. A biztonság és a szervezett bűnözés jelentette kihívások leküzdése érdekében együtt végzett munka. (Németország, Bulgária)

    A felsoroltakból kitűnhet, hogy a Duna ebben a stratégiában egyfajta szimbólumként viselkedik. Nem konkrétan a Duna fejleszéséről van benne szó, sokkal inkább a Duna menti országok közös érdekeinek összekapcsolásáról. Így eshet meg, hogy a hajózás mellett ugyanolyan hangsúlyos szerepet kaphat például a panelprogram. A stratégia keretein belül sikerülhet nem-uniós országokat is bevonni egy-egy projektbe.  Ez jól megfigyelhető a 11 prioritás országos lebontásában. Bizonyára hosszas alkudozások során sikerült egy-egy adott országnak a számára fontos prioritást megszereznie. Az, hogy Magyarország három területért is felel mindenképpen jó hír. Különösen a 4. és 5. pont megszerzése jelentős, abból a szempontból, hogy a tiszai ciányszennyezés kárán tanulva a vízgyűjtő területén tervezett környezetszennyező beruházások megvalósításába beleszólásunk lesz.
    A 11 prioritás többségének kifejtése nem tartozik ennek a blognak a  tematikájába. Többségük csak közvetett hatással lesz a Duna tényleges állapotához. Főként az első, negyedik és hatodik pontról lesz szó itt a Dunai Szigeteken a jövőben.

    A prioritásokon belül a határidős célkitűzések azok, amelyek számszerű vállalásokat is tartalmaznak határidőkkel. Ezek meglehetősen széles spektrumon mozognak az árvízvédelemtől kezdve a szélessávú internet biztosítása minden polgár számára. Néhány fontosabbat kiemelnék:
    • A Dunának évente 300 napon keresztül alkalmasnak kell lennie a hajózásra.
    • 2010-hez képest 20%-kal kell növelni a vízi úton szállított áruk mennyiségét.
    • A Duna 80%-nak alkalmassá kell válnia a fürdésre.
    • Az árvízkockázatú területeket negyedével kell csökkenteni.
    A DRS megvalósítása kapcsán számtalan kérdőjel van még. Szó sem esett arról, hogyan kívánják a Dunát hajózhatóvá tenni, hogyan lehetne a megújuló energia részarányát növelni? Netán duzzasztással?  Hogyan lehet ugyanazt megvalósítani Bulgáriában és Németországban? Hogyan lehet a teherforgalom növelését összeegyeztetni a táj védelmével, a tiszta ivóvízzel és a fürdéssel? Honnan lesz rá pénz? Mindenesetre a források (Kohéziós Alap) jobb elosztása ugyancsak a stratégia célkitűzése közé tartozik.

    Fontos tudni, hogy az Unió nem biztosít külön forrásokat a DRS-hez, nem alkot külön jogszabályokat, és nem hoz létre egy újabb hivatalt az EU szervezetén belül (3 NEM). Ezek megszerzése és kialakítása szoros együttműködésre kényszeríti a résztvevő országokat. 

    Érdemes lesz a Duna Stratégia körüli híreket a továbbiakban is figyelemmel kísérni, ahogy egyre több konkrétum derül ki majd a megvalósításról.

    Linkek:

    Ajánlott videó:

    Magyar EU elnökség honlapja:

    2011. április 13., szerda

    Árvíz 1965

     
    A minap vettem 100 forintért egy érdekes könyvet. Elsőre kissé csalódtam benne, amikor tüzetesebben átnéztem. 1965-ben a nagy dunai árvíz kapcsán jelent meg ez az egyáltalán nem hidrológiai témájú mű. Címe nemes egyszerűséggel: Árvíz 1965, kiadásának célja az árvízkárosultak megsegítése. Németh Lászlótól kezdve sok irodalmár írt néhány oldalas tárcákat, az oldalait korabeli képzőművészek árvízzel kapcsolatos témái teszik változatosabbá. Eltekintve a szokásos propaganda szövegektől, nagyszerű betekintést nyújt ez a kiadvány a korabeli erőfeszítésekről. Kiválasztottam néhány érdekesebb képet és szövegrészletet, melyről úgy gondoltam, hogy az árvízi védekezés szemszögéből képet kaphatunk az 1965-ös Magyarországról. 
      
    Reich Károly műve

    Fehér Lajos: Előszó

    "Százhúsz napon át folyt a küzdelem a dunai árvíz ellen. Rendkívüli erőfeszítéssel, nagy anyagi és műszaki erők összpontosításával sikerült elérni, hogy a fő védvonalakon töltésszakadás nem következett be. Emberek tízezrei álltak őrt és küzdöttek a gátakon éjt nappallá téve. Nem azért, mintha ebből bármi előnyük is származott volna - sőt sokszor az életük is veszélyben volt -, hanem azért, mert úgy érezték: ez kötelességük. Ezt kívánja tőlük a közösség, ezt várják tőlük dolgozótársaik. Tudták, nincsenek egyedül. Bíztak az összefogás erejében, s mindvégig bátran támaszkodhattak is arra..."
     
    A Szentendrei-sziget déli csúcsa
     
    Ilkei Csaba: Mohácsi csata a XX. században.

    „...A mohácsi csata 1526-ban néhány óráig tartott és elesett 23 ezer magyar, odaveszett a király. 1965 július elején századik napja ötezer ember vívja az újkori mohácsi csatát. Napi 1,5 millióba kerül a küzdelem. S az ellenség lassan, kelletlenül, de meghátrál. A védők eddig bevetettek: hétszázezer homokzsákot, 12 ezer tonna követ, hatezer pártialemezt, 1500 négyzetméter fóliát; 120 óriás földgépet, 200 teherautót és dömpert; építettek négy új gátat, elfogtak száznál több buzgárt, elzártak sok ezer szivárgást, csurgást, megakadályoztak ki tudja hány szakadást, küzdöttek átázás, csuszamlás, repedés ellen; kitelepítettek nyolcezer embert, 170 lovat, 2400 szarvasmarhát, húszezer sertést, négyezer juhot, miközben összedőlt 35 ház, súlyosan megrongálódott 180; elhagyatott lett két és félezer. A csata március 31-én hajnalban kezdődött, június 19-én 983 centiméteres vízálláskor volt a leghevesebb, s azóta gyilkos tusában lankad ereje. Két héten át jártam a csatamezőt, figyeltem földről, vízről, levegőből; bolyongtam a buzgárlepte szigeten, eldugott majorok sártengerében; virrasztottam gátőrökkel, holtfáradt vízügyiekkel; beszéltem robbantó katonákkal, szúnyogmarta uszálykormányosokkal, kubikosokkal, tábornokokkal, párttitkárokkal, tanácselnökökkel; láttam riadt menekülőket, vizet kérő betegeket, batyukat szorongató gyerekeket; találkoztam hősökkel és gyávákkal, veszélybe rohanókkal és közömbös fanyalgókkal; a tanulságot keresőkkel, s a tanulságtól félőkkel...”
     
    Zelenák Crescencia műve

    Szabó László: Bajától Apatinig

    "- Apatin húszezer lakója nevében hálásan köszönjük a magyar elvtársak segítségét!
    Ekkor jut eszembe, hogy ide egy 130 tagú magyar lemezverő brigád is átjött segíteni.
          -Szerda óta dolgozik a gátakon a lemezverőbrigád – mondja Mandicz elvtárs. – Akkor még azt hittük, hogy a víz elviszi az egész várost, hiszen a vízszint két-három méterrel magasabb, mint bármelyik utcánk. Húszezren dolgoztak a gátakon, 35 ezer köbméter földet építettünk be, de a homokzsákok már nem bírták fogni a vizet, s a gát megcsúszott. S mivel a Pátria-lemezverésben nekünk nincsenek nagy tapasztalataink, megkértük a magyar elvtársakat, segítsenek. Három óra múlva itt volt a segítség... Azóta szilárdan tartjuk magunkat, s a legkritikusabb helyen, a kanyarban, 200 méter Pátria-lemezt vertek le a magyar vízügyi szakemberek..."
     
    "Zuhogó esőben is munkába indulnak derék honvédeink"

    Németh László:Árvízi példa

    "...Az emberek eleinte az árvizet is úgy fogadták, mint a többi csapást: sajnálkoztak, sopánkodtak, mi lesz az országból; közben, mint a többi elemi csapásnál, keresték, miben hibáztassák a felelősöket: mi lesz itt, a külföldre eladott oltóanyag, a vizet rontó fűzfői méreg, amit – persze csak hallomásból – rövidlátásuk jeleként emlegessenek. Még én is gondoltam olyat: kár a természet leigázásáról olyan hangosan beszélni. Még meghallja. Hisz nemcsak a kenyerünk van az időjárás révén a kezében, millió orv módja van, hogy az óvatlan tervezőn bosszút álljon..."
     
    Köpeczi Bócz István műve

    Dobozy Imre: Katonák a víz ellen

    "...Járőr jelentkezik; friss buzgár az erdő alatt. Megyünk a gáton, aki lejjebb kerül az oldalba, minden lépésével vizet fakaszt. Olyan a töltés, akár a szivacs. Mégis tartható? Ekkora áradás, ilyen kegyetlenül tartós nem volt Magyarországon. Ha az 1954-es zöldár és az 1956-os jeges ár levonulása óta nem dolgoznak bele annyi erőt, pénz, anyagot gátjainkba, mint amennyit beledolgoztak, már régen úsznánk, Szigetköztől a déli határig. De sajnos a gáton nemcsak a vízügyiek dolgoznak. A víz is! Meg a patkány, a pocok, a fagyökér, a növényzet, mind túrja-fúrja a töltéseket, kívülről láthatatlan rombolást végezve bennük. És ezekre a töltésekre majd koronáig érő, minden valaha volt maximumot meghaladó vízállásnál négyzetméterenként öt tonna súlyú víznyomás nehezedik, több mint két hónapja. 
         -Meddig bírják? Szónoki kérdés. kanyarulatokban, veszélyes szakaszokon, hajdani folyások fölé épített gátrészeken – melyek alatt vízáteresztő hordalékréteg szivárogtatja a Dunát – már rég nem a töltés óvja az embert. Hanem az ember a töltést. És vele mindent..."
     
    Csónakokkal közlekednek a Magyar Hajó- és Darugyár udvarán

    Barkovits István: Nem is látták a Dunát

    "...Hárman dolgoznak egy csillénél. Két katona és egy szakmunkás. Fúrógéppel, nehéz kalapáccsal zúzzák az imént robbantott kőzetet, kidagadó izmokkal emelik terhüket a félrefordított csillébe. A veríték patakokban folyik a hátakon, nincs beszéd, csak lihegés hallatszik, csak a csillék mélye zördül, ha újabb és újabb kövek zuhannak a rakomány tetejére. Mit is tudtunk erről a kegyetlenül nehéz munkahelyről? Azt, hogy a jelentéktelen dunabogdányi kőbánya az árvízvédelem egyik bázisává nőtte ki magát a megpróbáltatás napjaiban. És az emberek? Róluk nem írtak, beszéltek, idáig nem jutottak el sem az újságírók, sem a rádió és a televízió riporterei. Egy helikopter húzott el egyszer a „pokol” fölött, akkor néhány másodpercre megállt a munka, néhányan integettek is. Aztán mindenki újra a munkája fölé görnyedt és folytatták ott, ahol az imént abbamaradt..."
     
    Győri Miklós műve

    Fehér Klára: Egy Beatles-hajú fiú 

         "...Szorongva hallgatom a rádió árvíz-jelentéseit. És szorongva hallgatom a szomszéd lakásból hallható magnót meg Feri mamájának elkeseredett kiabálását.: 
    -Ha holnap sem vágod le a hajadat... 
         Ausztriában újabb esők. Talán nem növelik már a Duna szintjét. Csehszlovákiában gátszakadás. Budapestnél enyhül a helyzet. Mohácsnál még súlyos. Jugoszláviában nagyon súlyos... Próbáljunk aludni. Itt nincs veszély. Helyettem is állnak a gátakon. Harmincezer ember, éjjel-nappal. Helyettem is ők. Helyetted is... 
    -Kezitcsókolom. 
    -Szervusz Feri. 
         A kapu előtt egymásba botlunk a szomszéd gyerekkel. A színes kiving helyett fehér, kihajlított gallérú ing van rajta és zakó. 
    -Mi ez az elegancia? Hol jártál? 
    -Orvosi vizsgálaton. 
    -Csak nincs valami baj? 
    -Hétfőn munkába állok. 
         Ó persze. Erről már értesültem az esti kiabálásokból. Július közepétől Feri munkát vállalt, pénzt is akar keresni, meg a szülők is így kívánják. Arról is tud már a hangos veszekedésekből az egész környék, hogy anyja ruhát, cipőt akar venni a pénzből, Feri biciklit... 
    -Apádék üzemébe mész? 
    -Nem. Mohácsra. 
    -??? 
    -Olvastam a Népszabiban, hogy kell. Homokzsákokat kiüríteni...meg mit tudom én...Árvízmunkára. 
    -És mi lesz a bicikliddel? 
    -Ugyan! Ilyenkor? 
         És rám bámul. Hogy ha egyszer ember kell a gátra... hát fontos akkor a bicikli? Vagy egy cowboy-nadrág? Vagy a starnd?
         Nem tehetek róla, hogy ilyen sematikus ez a történet. Sose mertem volna ilyesmit kitalálni. 
        Az élet megteheti. Meg is teszi. 
         Különben a valósághoz tartozik az is, hogy az önkéntes árvízmunkás, a tizenötéves Feri a haját még mindig nem vágatta le."

    "Dunaszekcsőn az utcán is komp közlekedett"

    2011. április 7., csütörtök

    Löszfalomlás és szigetképződés Dunaszekcsőn

     

    Dunaszekcső, 2008. február 13. (hirado.hu)
    2011. április 5-én újra megindult a löszfal Dunaszekcsőn. Tucatnyi ház került veszélybe a Várhegy tövében, több családot kitelepítettek.  600 méteres rés tátong a löszfennsíkon. Ha csak a közelmúlt történéseit vesszük sorra, már az is kitenne egy külön bejegyzést.
    2007. szeptemberében megindult fél millió köbméter lösz, ennek egy része a Dunába csúszott 2008. februárjában (lásd mellékelt ábra). A csapadékos 2010. márciusában újabb omlás, június 16-án 100-150 köbméter lösz szakadt le. 
    A 2011. január 18-i kulcsi helyzet kapcsán már volt szó a Dunai Szigeteken arról, hogy a Dunának milyen szerepe van ezekben a folyamatokban, érdemes ezt a vizsgálatot megtenni e baranyai település kapcsán is.

    Lugio erődje állt a Várhegyen azokban az időkben, amikor a Bajánál kettéágazó Duna két ága megközelítően azonos mennyiségű vízhozamot vezetett le. A baracskai-ág később fokozatosan feltöltődött,  így a megnövekedett dunai vízhozam nekifeszült a szekcsői löszös magaspartnak. A térszín itt átlagosan 50 méterrel emelkedik meredeken a Duna vízszintje fölé. 1998 óta természetvédelmi terület (Dunaszekcsői Löszfal TT), a rajta található ritka löszgyep-társulásoknak és a löszfal tájképi értékének köszönhetően. A védett terület nagysága 6,8 ha.
    A  Várhegyen található szabályos négyzet alapú római katonai tábornak már csak a fele van meg. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt 1600 évben megközelítőleg 60 méternyi tűnt el belőle. Könnyen kiszámolható, hogy a Duna száz évenként körülbelül 4 métert oldalaz nyugati irányban. Hogy a folyamatot megállítsák, a Duna szabályozása kapcsán kőszórással próbálták csökkenteni a jobb partra nehezedő nyomást.
     
    A dunaszekcsői löszfal környezete. (Sárga pontozott: párhuzammű, kék vonal: a Duna sodorvonala, fekete szaggatott: löszfal)
     
    Ezek a szabályozási művek azonban egyvalamit nem tudtak megakadályozni: a löszfal átnedvesedését árvizek idején. Ha árvíz után gyors apadás következik be, a Duna mintegy "leszívja" a porózus löszben lévő víztömeget, így a magaspart elvesztheti stabilitását. A Kulcsnál hasonló helyzetben lévő pannon agyagos fekü itt is a Duna vízszintje alatt helyezkedik el. Átnedvesedve kitűnő csúszópályául szolgál az újabb és újabb lösz-szeleteknek. Nedvesség érkezik egyfelől a Duna irányából, másrészt a csapadékból. Mivel a feküként szolgáló agyagrétegek kibillentek, ráadásul a Duna felé lejtenek, az áramló talajvíz akadálytalanul rombolhatja a lösz állékonyságát közvetlenül a vízzáró rétegek fölött. Ez nevezik a lösz alagosodásának. A parton fakadó források ennek a jelenségnek a velejárói. A terület geológiájáról Kraft János írt kiváló beszámolót. Művében számtalan hasznos ábra található Dunaszekcső löszfaláról.

    A lösz alapvetően stabil, amit a benne lévő mésznek köszönhet. Ha ez kioldódik, vagy terhelés hatására szétesik szerkezete könnyű prédája lesz a külső erőknek. A szekcsői partot alámosó Duna ezt a leomlott anyagmennyiséget könnyedén elhordja. 2008. február havában a szeletes csuszamlások leomlott anyaga a Dunába érve egy szigetet hozott létre. A víz a laza szerkezetű üledékből álló névtelen képződményt idővel elmosta. Szerencsére készült erről a rövid életű képződményről egy felvétel:


       
    Jelentősebb omlásoknál megeshet, hogy a Dunába kerülő anyagmennyiség a hajózást is veszélyezteti.  Előfordulhat az is, hogy a folyó új utat keres, hogy megkerülhesse ezt a földtömeget. Ebben az esetben a szemközti part kerülhet veszélybe.

    A Dunántúl keleti partján zajló löszfal omlások természetes folyamatok eredményei. A Baja - Kalocsa közötti süllyedék kialakulása a Késő-Pleisztocénben elvonzotta az addig délkeleti irányba tartó Dunát. Ekkor kezdődött meg a fokozatos nyugati irányú medereltolódás, amely napjainkban is zajlik. Löszfal omlások eddig is voltak és eztán is lesznek. A Baja - Kalocsai süllyedék képződését emberi úton megállítani nem lehet. A probléma megoldására számtalan ötlet van a Duna felduzzasztásától kezdve a csapadék elvezetésén keresztül a löszfalak megtámasztásáig. Ezek mind-mind hatalmas anyagi áldozattal járnak. Dunaszekcső Önkormányzata a napokban nyert 353 millió forintot pályázaton a löszfal megtámasztására és monitoringrendszer kiépítésére. Az összes költség eléri a 420 millió forintot a 2600 fős településen.

    Itt a Dunai Szigetek blogon továbbra is azt az álláspontot képviselem, hogy soha ne építkezzünk se löszfal tetejére, se az alá. Sőt ne is parcellázzunk ilyen területeket. 

    Palotai-sziget - fejlődés és morfológia

     
    Az április elsejei szigetbejárási beszámoló szándékosan nélkülözte a térképszelvényeket. Külön fejezetben foglalnám össze mi is történt a Palotai-szigettel az elmúlt 80 évben. Nem egyedi a sorsa Magyarországon. Ami itt történt a főváros IV. kerületében, az megtörtént a Csallóközben, a Dunakanyarban, a Csepel-szigetnél, Paksnál, vagy akár Gemencnél.
    A Palotai-sziget nevét Rákospalotáról kölcsönözte. Eddig ért ugyanis a falu határa még jóval azelőtt, hogy 1840-ben a Károlyiak megalapították az árvíz után Újpestet. Egyike volt a megyeri és a pesti rév közötti számtalan szigetnek, melyek közül már csak az Óbudai-, és a Margit-sziget maradt meg. Kialakulásának ideje ismeretlen, az 1700-as évek kezdetén, Marsigli Duna-térképein már szerepel. Az első katonai felméréstől egészen az 1953-as légifotóig bezárólag méretében és helyzetében nem volt különösebb válatozás. Viszonylag stabil helyzetét a kiegyenlített áramlási és hordalékviszonyoknak köszönhette. Sem jelentősebb elmosás, sem pedig zátonynövekedés nem figyelhető meg a környezetében. Hossza 620 méter, legnagyobb szélessége 90 méter volt. Területe 4,6 ha.

    Ez az állapot jellemezte a Palotai-szigetet a folyószabályozások megkezdéséig. Ennek kezdeti lépése a környéken egy lokális építmény volt, a Zsilip utcai gát, amelynek révén a Népsziget (más nevén Saban-, Szúnyog-, Csigás-, vagy Pesti-sziget) mellékágából téli kikötőt létesítettek az 1830-as években. A XIX. század végén Megyernél megépült párhuzammű és keresztgát már előrevetítette a leendő, keskenyebb Duna meder nyomvonalát. A szabályozási művek az addig 760-800 méter széles vízfelületet alaposan összeszorították. A Duna jelenlegi szélessége a Palotai-szigetnél 470 méter, ez az eredeti érteknek csak a 60%-a. A balparti védművek miatt megváltozott a sodrás, az alvízen megkezdődött a feliszapolódás, a főmederben pedig a bevágódás, mélyülés. Az 1930-as vizisport térképen már látható a sekélyebb rész, az ún. lidó. Ez a homokzátony a két világháború között az újpestiek kedvelt fürdőhelye volt.
     
    A Palotai-sziget egykori északi mellékága.

    1953-ban, alig 20 évvel a nyíltvízi állapot után hatalmas változások zajlottak le. A zátony megnövekedett, és szárazra került területén már megtelepedett a növényzet. A széles mellékágból mindössze egy vékony patak méretű meder maradt (lásd fenti képet). Az emberi beavatkozás nyomán már út is vezet keresztül rajta, és mintha a mesterséges feltöltés is megkezdődött volna a népszigeti részen. Fás szárú növényzet ebben az időben még mindig csak a szigetmag területén van, így annak körvonala még kivehető.
     
    a, II. kat felmérés. b, 1929. Vizisport térkép. c, 1953 légifotó. d, 1980-as évek 10000-es szelvények. e, 2005 légifotó
         
    A hetvenes évekre tehető a balpart utolsó területgyarapodása. Ekkor a szigettől északra található homorú partszakaszon is zátony keletkezett, mintegy kiegyenesítve a part futását. Hamar meghódította a növényzet, az 1980-as térképen már erdő található rajta. A két térszín között azonban mintegy méteres szintkülönbség van, a korábban feltöltődött részen, az egykori parton fut a narancssárga tanösvény.

    1980-ban készült el az Észak-pesti Szennyvíztisztító Telep. Hogy ez a hatalmas zöldmezős beruházás megvalósulhasson, a sziget területét árvízszint fölé kellett tölteni. Ugyanis a tervezők a lehető legmagasabb térszínt választották, ez pedig az egész beépítetlen Duna-szakaszon éppen a Palotai-sziget szakaszára esett. A terepi bejárás során egyértelműen megállapítható volt, hogy ezt építkezési törmelékkel oldották meg, szép bélyeges téglákat lehet találni a fű között. Az építkezés az ártéri erdőt kettévágta.  A déli kisebb rész mentén megmaradt a mellékág, bár évről-évre egyre inkább feliszapolódott. Az északi nagyobb részen pedig a természetközeli állapot a keresztülmenő nagyfeszültségű villanyvezeték alatti mező kivételével mindenhol érintetlenül megmaradt. Ahhoz, hogy a Duna elmosó hatása ne érvényesülhessen, a partszakaszt egész hosszában kőszórással, a telep mentén betonozással oldották meg. A szennyvíztisztító telepet utoljára 2008-ban bővítették jelentős mértékben, déli irányban.
       
    A Palotai-sziget 1999 óta helyi védettség alatt áll, természetvédelmi terület, törzskönyvi száma 20/51/II/99. Összes védett terület: 31 ha.

    A Palotai-sziget eltűnésének időrendje. Piros szaggatott vonallal az egykori újpesti Duna-part.
       
    A szennyvíztelep bővítésével kapcsolatban felmerült a lehetőség, hogy a déli kisebb részt újra szigetté alakítanák, öblében yachtkikötő kapna helyet. Ez a terv végül nem valósult meg, viszont a mellékágat kikotorták, így kisvízkor sem szárad ki teljesen. A munkálatok során azonban az esztétikus megoldás semmiféle szerepet nem kapott (lásd mellékelt kép). A mellékág nyugati oldalából kitermelt üledéket egész egyszerűen áthalmozták a keleti, népszigeti oldalra.

    A Palotai-sziget (balra) déli megmaradt mellékága, háttérben az Újpesti vasúti híd
     
    Miközben az előtérben a kotrás nyomait látjuk, a háttérben újabb feltöltés zajlik. A sittlerakás ugyanis nem szűnt meg, a feltöltendő terület ezúttal a Duna. A teljes meder szélességében, mintegy 6-7 méter magasságban áll a törmelék, rajta számtalan munkagép jelzi, hogy a geomorfológiai változások a Palotai-szigeten korántsem értek véget.

    Vad Magyarország


    Végre egy nekem való film. A főszerepben egy rétisas család, egy vidra és egy öreg szürkeharcsa. Török Zoltán rendező a Vad Magyarországban a vizes élőhelyeket mutatja be, ennek apropóján én sem mehetek el az alkotás mellett. Itt minden megelevenedik, ami a Dunai Szigeteken csak betű formájában található.

    A bemutató áprilisban az Urániában lesz majd. A filmről először itt hallottam, de itt is olvashatunk róla, bár tavalyi anyag. Nyomon követhetjük a filmet a facebook-on és a rendező blogján is. Két részletet találtam belőle, az egyik az előzetes, a második videó a balatoni balinokról szól.

    Akinek tetszik adja tovább a hírt!

    2011. április 4., hétfő

    Palotai-sziget - április az ártéri tanösvényen

     
    2011. április elsején, Budapestnél mért 200 cm, Vácnál mért 100 cm vízállásnál meglátogattam a régóta tervbe vett újpesti Palotai-szigetet. Ez a folyó mellett hosszan elnyúló földdarab a folyószabályozás előtt teljes egészében Duna meder volt. A legnagyobb árvizek ma is elborítják ezt a szigetnek nevezett területet, az Észak-Pesti Szennyvíztisztító Telep kivételével, amelyet 1980 után az árvízszint fölé töltöttek föl. 2010-ben meglehetősen primitív módszerrel, festékszóróval festették föl fák törzsére a narancssárga T jelzésű tanösvényt. Összesen 2 darab táblával találkoztam, amely tájékoztatott arról, hogy természetvédelmi területen járok. A tanösvényt bemutató tábláról a tavalyi év árvizei minden információt lemostak.
    A Rév utca mellett induló tanösvény eleinte tipikus budapesti zöldövezeti ismertető jelenségekkel bír, úgymint szemétlerakó, lepusztult gyártelep, susnyás, rozsdás roncsok stb.
     

    Aztán, ahogy egyre messzebb jut az ember a lakott területtől, úgy válik egyre varázslatosabbá az ártéri erdő. Illegális szemétlerakók ugyan találhatók ezen a természetvédelmi területen, de csak ott, ahol autóutak vezetnek rá. Utam során lassan magam mögött hagytam ezeket. A narancssárga T jelzés mentén semmiféle információval nem találkoztam, ami esetleg a tanösvény céljáról, bemutatandó értékeiről adott volna bármiféle tájékoztatást. Sőt, az első üres táblát egyetlen másik sem követte. A fák törzsére festett T nyomvonala követi a terület hossztengelyét és végig erdőben halad.


    A tanösvény a Palotai-sziget gerincén vezet. Ott, ahol az aljnövényzet valamelyest megtelepedett. Ezt a magasabb gerincet két oldalról alacsonyabb térszínek övezik, amelyet az árvíz legtöbbször elborít. A tanösvényt a  pesti oldalon az egykori mellékág, míg a dunai oldalon egy lealacsonyodó, beerdősült ártéri szint övezi. A narancssárga jelzés mentén nincsen olyan terület, amely a legmagasabb árvízszint fölött maradna.
    A Palotai-szigetet már hiába keresnénk, az elnevezés átöröklődött arra az ártéri erdőre, amely a folyószabályozások révén alakult ki a XX. században, annak is a közepe táján. A táj ma egységes képet mutat, csak az veszi észre a finomabb formákat, egykori medreket, zátonyokat, aki tudja, hogy mit is keressen.


    A Palotai-sziget döntő hányadát erdő borítja, ám a tanösvényről néhány alacsonyabb ártéri tisztás is megközelíthető. A viszonylag alacsonyabb részeken a gyakori vízborítás miatt nem tud megtelepedni a növényzet. Itt puszta iszapos, mélyedések találhatók. Április elsején a gerincen már viszonylag száraz volt az ösvény, de ezeken a réteken, ha nem figyelt az ember alaposan elsüllyedhetett.


    Nem kell különösebben éles biológus szem ahhoz, hogy észrevegyünk védett fajokat. Ilyen például a sárga nőszirom, amely tipikusan nedves, ártéri területeket kedvelő faj. A magasabb gerincen éppen bimbózott a salátaboglárka. Egész virágszőnyeget alkotott üde zöld leveleivel. A fás szárú növényzet kapcsán szembetűnő a zöld juhar térhódítása. Ez az invazív faj napjainkra szinte minden ártéri területen elszaporodott. A nagy-dunai oldalon jellemzőek a füzesek, míg a központi magaslatokat a fekete nyárak hódították meg. A viszonylag fiatal térszín ellenére több méter kerületű nyárakkal is találkozhatunk. A korhadt és szél által megtépázott, kidöntött fák helyben maradnak, táplálékot nyújtva a számtalan madárfajnak és korhadéklakó lényeknek.


    A IV. kerületben mára szinte szokássá vált az, hogy a védett területeken keresztül vezetik a magasfeszültségű vezetékeket (újabban már az autópályákat és hidakat is, lásd a Homoktövis Természetvédelmi Terület sorsát). Így lehetőség nyílik az erdő rendszeres irtására. Amennyiben a fák nem hajlandóak biztonságos távolságon kívül maradni, ilyen sorsra számíthatnak (lásd fenti kép). A magasfeszültség alatt nem alakulhatott ki éppen ezért fásszárú növényzet. A területet nádas borítja, amely szinte áthatolhatatlan vastagságban borította a vizenyős talajt.


    Vizet kedvelő élőlények a legváratlanabb helyeken találnak maguknak nyílt vízfelületeket, amely elengedhetetlen számukra az élethez, szaporodáshoz. Ilyen rejtekhelyen szaporodhatnak az ember szempontjából "hasznos" békák és a "haszontalan" szúnyogok is. A legtöbb ilyen vizes mélyedés az egykori partvonal mellett húzódó, lassan, de biztosan feltöltődő mellékág nyomvonalában található. Április elsején, viszonylag alacsony vízállásnál is sok pocsolya és tócsa gazdagította a tájat.


    Szemetet nemcsak az ember hord erre a szigetre, ebből a munkából az árvizek is kiveszik a részüket. Ha újra megemelkedik a Duna vízszintje, ez az uszadékfákkal vegyes műanyag palackokkal tarkított szemétkupac lejjebb úszik egy újabb pihenőhelyet keresve magának. Helyette természetesen újabb szemét érkezik felülről, egy másik ártéri erdőből. Eredetük bizonytalan, természetvédelemmel nem foglalkozó hajósoktól ugyanúgy származhat, mint a felvízi patakpartokra lehordott háztartási hulladékból.


    Az árvizeknek maradandó emlékei ezek a fekvő törzsű füzek. Ugyanakkor az élni akarásnak is lehetnének a jelképei, hiszen hiába törte meg fiatal törzsüket a jégzajlás, a következő tavaszon újra életre keltek. Vízszintes ágaikból függőleges törzseket fejlesztettek. Így a következő zajlásnak is könnyebben ellen tudnak majd állni. Ilyen és ehhez hasonló fákat a kőszórással megerősített nagy-dunai oldalon lehet sokat látni.


    Ezek a réges-régen szétmállott vízmű-romok egykor Budapest ivóvízellátásából vették ki a részüket. Miután megépült a szennyvíztisztító bezárták őket, hiszen mégsem lehet közvetlenül a város legnagyobb szennyvíz üzeme déli szomszédságában ivóvizet nyerni. Így a jég, a természet és az erre járó ember közös munkája egészen alapjáig lerombolta az egykori csápos kutak kőburkolatát. A Palotai-sziget déli részén három egykori kút-rom található.


    Sittlerakó hely a Palotai-sziget déli mellékágában. Balra a Népsziget látható, jobbra a Természetvédelmi Terület déli része. A mellékágat nemrég kotorták, az ide tervezett yachtkikötő végül nem valósult meg. Helyette folytatódik a sziget és mellékága feltöltése a város építési törmelékével. A világos színű mészkő-, vagy márgahalom a Budai-hegység területén építkező ember jóvoltából kerülhetett oda. Egészen érthetetlen, hogy épeszű ember hogyan adhatott engedélyt arra, hogy a Dunába sittet rakjanak le.

         Utószó: kifejezetten jó, hogy ez a terület a kisebb hibái ellenére megmaradhatott ennyire természetközeli állapotban. A szemetet el lehet hordani, a sittet innen is el lehet szállítani, csak szándék kell hozzá. Jó szívvel ajánlanám bárkinek, hogy látogasson el ide, akár csak kutyát sétáltatni. És ha már itt van vigyen haza pár darab szemetet egy zacskóban. 

         Végezetül álljon itt egy jó tanács, egy ismeretlen jóvoltából:

    Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...