Tizenkét év a Palotai-szigeten

"Kifejezetten jó, hogy ez a terület a kisebb hibái ellenére megmaradhatott ennyire természetközeli állapotban. A szemetet el lehet hordani, a sittet innen is el lehet szállítani, csak szándék kell hozzá. Jó szívvel ajánlanám bárkinek, hogy látogasson el ide, akár csak kutyát sétáltatni. És ha már itt van vigyen haza pár darab szemetet egy zacskóban."

Tábla a vízen járók számára.

A fenti idézet 12 éve, 2011 áprilisában íródott, amikor először mutattuk be a főváros IV. kerületében található Palotai-szigetet. Földtörténeti értelemben ez nagyon rövid idő, azonban ilyen rövid idő alatt is szembeötlő változásokat figyelhetünk meg az ártéren. Röviden összefoglalva az azóta eltelt időszakot: bizonyára sokan olvasták a fenti sorokat, mert a szemétkérdés tekintetében—szerencsére—rá sem ismerni a Palotai-sziget térségére. 

Azok számára, akik még sosem jártak itt, vagy még csak nem is hallottak a Palotai-szigetről, fontos leszögezni, hogy már nem egy szigetről van szó, hanem a Népszigettől a Megyeri csárdáig tartó partszakaszról a Duna bal (pesti) partján. A Palotai-sziget egykor a Római-parttal szemközt állt, de a XX. század során két drasztikus beavatkozással felszámolták. Az első lépés a Trianoni-gát felépítése volt, amely a pesti oldalon összeszűkítette a medret és gyors üledékfelhalmozódáshoz vezetett. Az 1960-as évekre a Palotai-sziget mellékágában már víz helyett ártéri erdő volt. A második beavatkozás az Észak-Pesti Szennyvíztisztító létesítése volt az 1980-as években. Ez pontosan a kis sziget magjára épült fel, miután ármentes szintig feltöltötték a területet. Ezzel egyben ketté is vágták a sziget mellett, a mederben felnőtt ártéri erdőt egy 8 hektáros déli és egy nagyobb, kb. 40 hektáros északi részre. Ebben az írásban a "Palotai-sziget" földrajzi név alatt az Újpesti-hídról a Rév utcáig terjedő folyóparti terület ártéri erdővel borított, természetes részét értjük. 

A változások leginkább a kisebbik, déli részt érintették. Ennek fő oka az, hogy a terület 2011-ben meglehetősen siralmas állapotban volt. A Népsziget és a Palotai-sziget déli része közötti medret éppen sittel töltötték fel a szennyvíztisztító ármentes szintjéig. A népszigeti parton az öböl medréből kikotort sódert halmozták fel, közvetlenül a kőből épült partbiztosítás mellé. Ez egy holdbéli táj volt, ahová jóérzésű ember sose vinné a gyerekeit sétálni.

Az északi rész két szempontból volt borzalmas állapotban. Egyrészt a területen áthalad egy magasfeszültségű távvezeték, ami alatt éppen akkor irtották ki a 5-6 méter magas fákat. A kivágott fákat pedig nem szállították el, hanem egymás hegyén-hátán otthagyták, járhatatlanná téve azt a szakaszt, ahol egykor a Palotai-sziget mellékága húzódott. Másfelől a Rév utca teljes hosszát illegális szemétlerakóként használták a környékbeliek, de a szigetre vetett uszadékban is szinte több volt a műanyag, mint a faág. De ezen kívül minden olyan szakaszon, ahol a város érintkezett az ártérrel, (elsősorban a Váci úti ipartelepek hátsó kerítése mentén és a szennyvíztisztítótól északra) a rézsűt mindenfelé kidobált szemét borította.    

Jó lenne, ha a budapesti Duna-part minél nagyobb része így nézne ki!

2023. április 7-én, Budapesten mért 252 centiméteres, két napja apadó vízállásnál a Palotai-sziget nagy része szárazon volt, csupán a főági peremet alkotó bokorfüzes egy része állt vízben. A hideg idő ellenére meglepően nagy tömeg volt a parton, kirándulók, futók, horgászok és kutyasétáltatók. A terület viszonylag könnyen bejárható volt, a nyáron mellig érő aljnövényzet így április elején még éppen kezdett sarjadni.

Meztelen csápos kút. A kőgúla az erózió áldozata lett.

A Palotai-szigeten megfigyelhető negatív dolgok szinte mindegyike jelen volt már 12 évvel ezelőtt is. A villanyvezeték alatti növényzetpusztítás, a Váci úti ipartelepekről származó föld- és szemét behordása nem szűnt meg, sőt ez utóbbi a Rév utcától délre eldózerolt ipari épületek révén folytatódott. A töméntelen mennyiségű szemetet a rézsűről vagy elhordták, vagy a hordalék temette el, de most mintha kevesebb lett volna látható belőle. Leszámítva a Trianoni-gáton túli, hajléktalanok által "üzemeltetett" szeméttelepet a Tungsram strand mellett. Talán egy nagy nekifutással (és néhány nagyobb konténerrel) ezt a szemétmennyiséget is végleg el lehetne távolítani a védett területről. Érdekes, hogy nagy méretű traktorgumikkal a lehető legváratlanabb helyeken lehetett találkozni. 

Csendélet: Csápos kúton pihenő nyárfa

Már 12 éve sem volt valami látványos a Palotai-szigeti Ártéri "Tanösvény", amit akkor narancssárga festékszóróval fújtak fel a fákra. Mostanra ennek a legutolsó nyoma is eltűnt, a Főkert honlapján sem említik már. A festékszórók azonban tovább dolgoztak a területen, a pusztuló csápos kutak korábban tájba szürkülő tömege mostanában nagyon kirí a környezetéből.

Beerdősült a tizenkét éve idehordott sitt.

A népszigeti öböl mentén a kotrásból származó felszínformákat azóta benőtte a növényzet, de még mindig nagyon furcsa hatást keltenek a sóderkupacok, melyek néha magasabbak is a Népsziget régi, kőből kirakott partjánál. Mivel ezek elég meredek felszínformák, a taposás miatt folyamatosan pereg belőle a kavics az öböl vizébe. A kotrásból származó "dűnesoron" ösvény vezet a parttal párhuzamosan. Ugyancsak eltüntette az erdő az öbölben kialakított sittlerakót. Ennek felszíne magasan a Palotai-sziget ártéri szintje felett van, a védett területre egy meredek lejtőn lehet lejutni. Sajnos nem valószínű, hogy ezeket az antropogén feltöltéseket és kotrásokat belátható időn belül eltüntetik, de ebből az anyagból például a jövőben lehetne enyhíteni a főág hordalékhiányán.

A sittlerakó a szennyvíztelep felől

Egykor két Duna-meder nyomvonala húzódott keresztül a Palotai-sziget északi részen. Egy közvetlenül a magaspart alatt, egy másik pedig az erdő kellős közepén. Tizenkét évvel ezelőtt ezeknek még voltak nyomai, ahol megmaradt némi víz a mélyedésekben, és ahol az erdő még nem záródott teljesen. Ezek a nyomok nagyrészt eltűntek azóta. Egy nyíltabb rész maradt a szennyvízteleptől északra, ezen kívül egy vaddisznó dagonyában csillogott némi víz. Ezeket leszámítva az egykori Duna-medrek évről évre egyre jobban belesimulnak a táj felszínébe. 

A hódok nem irtják ki a füzest, csak sövényt csinálnak belőle.

Hódok a horgászok ellen. 

Az "elmúlt 12 év" legnagyobb változását a vadvilág elterjedése jelenti. Nyomaikkal lépten-nyomon találkozni. Fontos megemlíteni a déli csúcsot egyértelműen birtokoló hódokat, akik derekasan kiveszik a részüket a táj formálásából. A belső öböl mentén mindenhol vízbe dőlt fák tucatjai kísérik a part menti ösvényt, úgy a népszigeti oldalon, mint a Palotai déli csúcsánál. Mivel a hódok a közhiedelemmel ellentétben nem a fákat "eszik meg", csak a friss hajtásokhoz szeretnének hozzáférni az ínséges téli időszakban, a főági parton felnőtt bokorfüzes számít a legnagyobb csemegének. Itt minimális energiabefektetéssel maximális mennyiségű friss hajtást tudnak elfogyasztani, miközben a füzes sem pusztul ki, csak egy térdig érő sövénnyé változik. Ettől még a füzes ugyanúgy megköti az üledéket és ugyanúgy kisarjad évről évre.

Természetes halál.

Élő és holt fák.

Fűz-testvérek.

Míg a déli részen a hódok dominálnak, addig a vaddisznóké az északi, nagyobb ártéri erdőszakasz. Itt jóval háboríthatatlanabbul élhetnek, bár a túrásnyomok alapján megállapítható, hogy a déli részen is gyakori vendégek. Többek között a vaddisznók miatt sem sikerült a tervezett részeket bejárni északon, ugyanis több alkalommal riadtak fel vaddisznók a bozótosban. Akkor már inkább a hódok... Áprilisban a Palotai-szigetet lehetetlen csöndben bejárni. Az itt fészkelő madarak, mint egy láthatatlan zenekar, egészen elképesztő háttérmuzsikát adnak az ártéri sétának.

Egy nekifutással rendbe lehetne tenni a Palotai-szigetet

Ebben a madárdalban egészen el lehet róla feledkezni róla, hogy ez az ártéri erdő a fővárosban található. Különösen igaz ez a szellősebb déli részre, ahol a holtfák nagy mennyisége őserdő érzetét kelti a kirándulóban. Ez nem egy városi park, itt nem metszik a fákat, nem gereblyéznek, mindez az elemekre és főleg a Dunára van bízva. Igazi csoda, Budapest egyik utolsó természetes ártéri erdeje a Háros-szigettel együtt, amit egy kis ráfordítással és odafigyeléssel lehetne még szebbé varázsolni. Vigyázzunk rá!

A Palotai-szigetről szóló korábbi írásaink:

• https://dunaiszigetek.blogspot.com/2011/04/2011.html
• https://dunaiszigetek.blogspot.com/2016/12/palotai-sziget-1944.html
• https://dunaiszigetek.blogspot.com/2011/04/palotai-sziget-fejlodes-es-morfologia.html

Egy megkésett evezőspálya terv a Trianoni-gát tövében

A szennyvíztelep alá temetett Palotai-szigetről már sokat írtunk. Legutóbb éppen egy 1944-ben készült légifotó kapcsán sikerült rá vetni egy pillantást. Úgy tűnik ez az év meghatározó volt a sziget története szempontjából, hiszen azóta előkerült róla még egy külön (angolszász) légifotó sorozat ugyanebből az évből, ráadásul most egy filmhíradó részletet is kaptunk. Ebben szerepel egy olyan soha-meg-nem-valósult terv, amely összekapcsolja a Palotai-szigetet egy Olimpiai pályázattal és a Hermann Göring művekkel.

A Palota-sziget mellékágában kialakult homokos strand, háttérben Újpest gyárkéményei (Fortepan)

A Palotai-sziget sorsa 1905-ben dőlt el, ekkor a Földművelésügyi Minisztérium terveket készített az észak-budapesti elzátonyosodott, sekély Duna-szakasz szabályozására. A tervezési terület az újpesti part és a Római part között húzódott, az újpesti vasúti híd és a Szentendrei-sziget déli csúcsa között. A tervek szerint a Megyeri csárdától párhuzammű épült volna a Palotai-szigetig, lezárva az egész bal partot. A lezárt területen a parti ipartelepek számára kikötőt hoztak volna létre. 

A terv ellen a Fővárosi Vízművek igazgatója, Kajlinger Mihály élesen kikelt, ugyanis a feltöltődő part tönkretette volna a megyeri oldal vízműkútjait, ahonnan akkoriban a főváros az ivóvize jelentős részét nyerte. A 15 éven keresztül húzódó vita kompromisszummal zárult, 1920-ban úgy döntöttek, hogy a párhuzammű és a kikötő nem épül meg, de egy keresztgát igen. A folyószabályozás érdekében végzett és a döntés évéről "trianoninak" becézett beruházás 1922-ben készült el, de mivel nem hagytak rajta átereszt a Palotai-sziget északi részén erőteljes feliszapolódás indult meg. Ennek alig két év alatt városszerte látható eredménye lett, az addig kitűnő vízminőségű kutak zavaros vizet kezdtek adni, amiben háromféle vasbaktériumot mutattak ki. 

"A mangán- és vasszennyeződés egyes kutakban olyan nagyfokú, amelyhez hasonló eddig szakirodalomban nem volt fellelhető. Egy liter vízre 8 milligramm vas- és mangánszennyeződés esik." (forrás)

A Lidó a Palotai-sziget mellett, háttérben az újpesti vasúti híd. (Fortepan)

Ekkoriban már száraz lábbal lehetett átkelni a Palotai-szigetre. A sekélyebb mederrészeken 1940-ben már mellig érő fűzerdő nőtt. Az iszapos, szervesanyagban dús hordalék oxigénszegény állapotot idézett elő a part mentén, ami megkönnyítette a víz fémoldó képességét. Így került az ivóvízhálózatba a vas és mangán, amelyet csak higított kénsavas átöblítéssel lehetett akkoriban eltávolítani. A megyeri vízműtelep 124 kútja közül 7 volt szennyezett és további 39-et fenyegetett a feltöltés következtében megjelenő vízminőség-romlás. 

A megoldásra három változatot dolgoztak ki 1930-ra (a legolcsóbbtól a legdrágább megoldásig): 

1. Az érintett 12 ivóvízkút felszámolása.
2. A keresztgát megnyitása, a párhuzammű és a kikötő megépítése, melyet szűrőkkel kellett volna ellátni a hajókról származó szennyezések kiszűrése miatt
3. A Szentendrei-sziget déli csúcsán 5 kilométer hosszan feltárt szakaszon vízművek ivóvízkutak létesítése, Duna alatti alagúttal új főgyűjtőcsatornával 36 millió pengő értékben. 

A kérdés tehát leegyszerűsítve az volt, hogy Újpest nyerjen-e egy kikötőt, vagy a főváros veszítse el az ivóvízbázisának egy jelentős részét. A történelem során érdekes módon mindegyik terv megvalósult, a kikötőt leszámítva, pedig annak a tervei még 1944 szeptemberében is felbukkantak egy filmhíradóban: 

"Újpest város 30 év előtti hajóállomásának helyén a folyómeder természetes fejlődése következtében homokpadok és zátonyok keletkeztek és így a partszegély hajózhatatlanná vált. Ugyanekkor a sport és fürdőélet éppen a sekély víz miatt élénken fellendült. A fontos gazdasági, sport és egészségügyi követelményeket a kormányzat oly módon hangolja össze, hogy kereskedelmi kikötővel összefüggő evezős versenypályát létesít. A parttal párhuzamosan a megyeri csárda vonalától mintegy 2 km hosszúságban széles kiterjedésű gát épül. A versenypálya a kikötő meghosszabbításában húzódik. Az északi részen épülő versenypályát tribünök fogják szegélyezni, délen pedig rakodópartot létesítenek. A munka befejezése után Újpestnek első osztályú kikötője és hajóállomása lesz. A feltöltött területen csónakházakat, fürdőmedencéket és versenypályákat helyeznek el. A nagyszabású feltöltési munkát jelképesen Wünscher Frigyes dr. felsőházi tag, az Evezősszövetség elnöke indította meg."

Manno Leonidas 1921-ben megjelent "A Nemzeti Stadion ügye" könyvében egy stadion építését javasolta az újpesti Szúnyogszigetre, amely otthont adhatott volna az 1928-as Budapesti olimpiának. A mellékágban kapott volna helyet az evezős pálya, amely egészen a Rákos-patak torkolatáig nyúlt volna. Az evezőspályát a Dunai oldalon tribünökkel szegélyezték volna. Ugyancsak ide szánták az öböl vizén ringó úszó uszodát is. A tervekből mint tudjuk nem lett semmi. 

Budapesten az evezőspálya tervei folyamatosan napirenden voltak a két világháború között. Szóba került Lágymányos és a Soroksári-Duna is. A Magyar Építőművészet c. újságban 1941-ben felmerült az Óbudai-sziget is. A Közmunkák Tanácsa egy 2,5 kilométer hosszú pályát kotort volna a sziget hossztengelyébe megszüntetve a Dunagőzhajózási Társaság, akkori nevén Göring-művek gyárépületeit a Hajógyári-szigeten. A német hadiüzem megszüntetésének a II. világháború háború harmadik évében semmiféle realitása nem volt, ezért további helyszín után kellett nézni.

A Palotai-sziget dél felől, a hordalékon felnövő erdővel

1944. szeptemberében, amikor a szovjet csapatok már a Kárpátokon belül voltak egy filmhíradóban újra előbukkant a Palotai-sziget melletti kikötő terve megspékelve egy vízisport teleppel. A kikotort part menti területek északi végén épült volna az evezpőspálya, délen pedig a gyárak igényeihez alakított kikötő. A Palotai-szigethez felépült volna a párhuzammű, a kikotort üledékből pedig a mögötte lévő területeket töltötték volna fel a sporttelep és tribünök számára. A főváros felett gyülekező fellegek alatt ez is egy irracionális terv volt, talán még békeidőben sem valósulhatott volna meg, legalábbis az előzmények alapján ez a legvalószínűbb.

A budapesti evezőspálya volt a talán legtöbbet tervezett és soha meg nem valósult sportlétesítménye. Mintha a két világháború között vagy mindig túl korai, vagy mindig kései lett volna létrehozni. 1945 után is többször leporolták az ötletet, de a megvalósítás valószínűleg kitolódott a végtelenbe. 

Szigorúan ellenőrzött szigetek

1944 a Duna légifotózása szempontjából az egyik legsűrűbb év volt. Április 3-án lezajlott Budapest első szövetséges bombázása, ezt két héttel követte a Magyar Királyi Honvéd Légierő kárfelmérése, amelyet a mapire.eu honlapon a Fortepan és az Arcanum közös munkában kiadott. Ezen a Palotai-szigettől Csepelig látható a Duna. A szövetségesek nyári légi offenzíváját bombázások közben is fényképezték, erről a Lángban álló szigettenger c. cikkben mi is beszámoltunk hat éve. Azonban a szövetségesek ezen kívül még legalább két légifotózást végeztek 1944 április 25-én és október 7-én, ahol a Duna ismét fel-felbukkant. Ez lenne mai bejegyzésünk témája.

A Mosoni-Duna torkolata 1944. július 8.

A légitámadások hátterét és a szövetséges légitámadások adatbázisát a National Collection of Aerial Photography (NCAP) honlapján mostani bejegyzésünkkel párhuzamosan a Pangea blog dolgozza fel így arra nem térnénk ki.

1944-ben járunk tehát, amikor a dunai szigetekről még jobbára csak térképek állnak rendelkezésünkre. 1941-ből származik az első ismert légifotó sorozat, amely az "Új", megnagyobbodott Magyarországot volt hivatott felmérni annak céljából, hogy a katonai térképeket frissíthessék. Ennek dunai vonatkozásairól már írtunk itt és itt. Eppúgy, mint az 1944-es sorozat, az 1941-es is a Hadtörténeti Múzeum archívumából került elő. Az ország tudományos alaposságú és katonai titkosságú légifényképezése az 1950-es évekre esett, amikor szinte évente repülték be az országot, ez az állomány ugyancsak a Hadtörténeti  térképtárában böngészhető. Az 1959-2007 közötti időszak iránt érdeklődőket pedig a Földmérési és Távérzékelési Intézet (FÖMI) szolgáltatása a fentrol.hu szolgálja ki 117 ezernél is több magyar légifotóval. 

A Verőcei és Kőgeszteri-sziget 1944. október 7.

Azt gondolhatnánk az 1944-es szövetséges légifotózás 569 szelvénye nem sokat ad hozzá ehhez a sok korabeli légifotóhoz, holott éppen ellenkezője igaz. A Dunának sok szakasza csak itt tanulmányozható, ugyanis a mapire.eu Budapest 1944 (kizárólag a főváros és szűkebb környezetét lefedő) sorozatnál földrajzilag nagyobb területet fényképeztek le. Dél-Németországtól egészen a Vaskapuig barangolhatjuk be a Duna-mentét. 

Palotai-sziget 1944. április 25.

Ebben a bejegyzésben a Győrtől a Vaskapuig tartó szakaszt járjuk be folyásirány szerint. A kezdő képen Győr és a Mosoni-Duna látható, de a Duna egészen Esztergomig kanyarog, ahol éppen a Vaskapu-hegy zárja le a látóhatárt. A Csallóköz és a Szigetköz elhagyott folyómedrein kívül látható még pár dunai sziget, mint például a baljós nevű Kolera-sziget. 

Szokatlan helyről is vannak fényképek, ilyen például a Naszály és a Börzsöny déli előtere Nógrádverőce környéke. A második kép a frissen parthoz kapcsolt Verőcei- és Kőgeszteri-szigetet ábrázolja. A mellékágak kezdődő feltöltődését világos homokzátonyok jelölik, a szigetek növekedését nyugat felől pedig sötétebb színű erdőrészlet. Mindkét sziget eredeti magját szépen kirajzolja a part mentén futó fasor. Nyugaton még éppen látszik a Kismarosi-sziget csúcsa.

Az 1944-es Palotai-szigetről már készült bejegyzés, de a szövetségesek légifotóink kétszer is szerepel, egyszer áprilisban, egyszer pedig októberben, két különböző vízállásnál. Ezáltal a szigetről alkotott képünk tovább árnyalhatjuk.

Népsziget és az Óbudai-sziget északi része 1944. október 7.

A Népsziget és környéke egyike volt a Duna egyik legszigorúbban ellenőrzött szakaszának, 1944-ből három ismert sorozaton is feltűnik Budapest forgalmas közlekedési csomópontja miatt. A Népsziget 1944. október havi fényképén újdonság azonban, hogy egyrészt a hajógyár nem szenvedett károkat, másrészt az Újpesti vasúti híd óbudai része egy augusztusi légitámadás következtében megsérült. 

Óbudai-sziget 1944. április 25.

Az Óbudai-sziget április 25-i állapota is tartogat újdonságot. A mapire.eu egy héttel korábbi felvételein még nem áradt ki ennyire a kétszínű Duna. A fekete jelzi a pangóvizet, míg a szőke szürkés árnyalata az áradó, hordalékosat. Kirajzolódik előttünk a "régi" Óbudai-sziget nyugati partja, amely feltehetően a hajógyári-szigeti ág lezárása után szűkült ennyire össze. Láthatjuk a hamvába holt Északi-kikötő elárasztott első kapavágásait a Rákos patak torkolatától északra.

Margit-sziget 1944. április 25.

 

Ismerve a szigeten lezajlott heves harcok eredményét feltehetően a fenti kép az egyik utolsó háború előtti állapotában ábrázolja a Margit-szigetet a félbe hagyott Árpád híddal együtt. 

Lágymányos 1944. október 7.

 

Lágymányoson éppen zajlik a feltöltés, hogy az utolsó emlékét is eltöröljék a régi, széles Duna-medernek. Az öböl feltöltése 1944-ben alaposan felgyorsult, hiszen a felöltésnek végtelen utánpótlása származott a légitámadások nyomán összedőlő épületekből. Az ütem nyomon követhető a mapire és a NCAP öt hónap eltéréssel készített felvételeinek összehasonlításával. Lágymányos, a Csepel-sziget északi része, valamint a Soroksári út ipartelepei szenvedték el a legsúlyosabb pusztítást. 

Csepel-szigeti árvíz 1944. április 25.

A Csepel-szigetet sem kerülte el az április végi árvíz. A védekezés azonban egy meglehetősen érdekes futású töltés mentén zajlott. A képen ugyancsak jól elkülönül a pangó és a hordalékos-áramló víz, kirajzolódnak azok a pontok is, ahol a külső töltésen átömölhetett a Duna. Budapesten a Palotai-sziget északi részétől a Csepel-sziget csúcsáig teljes hosszában bejárható az 1944-es Duna. De mi nem állunk itt meg, hiszen szerbiai és román szigetek is találhatók az angol légifotós gyűjteményben. 

Nagy Hadi-sziget, Belgrád 1944. június 9.

Belgrád alatt egy hatalmas, lapos, kopár, félhold alakú sziget terül el, amelyet a nagyobb árvizek teljesen ellepnek. Nagy Hadi-szigetnek hívják és már a törökellenes harcokban is ábrázolták a metszeteken. Kialakulása a Száva és a Duna összefolyásának köszönhető, ahol a lecsökkenő vízmozgás miatt kiülepedhetett a hordalék. Hosszanti irányban megfigyelhető rajta néhány mélyedés, azaz ún. sarlólapos.

Ada Kaleh 1944. június 9.

A Vaskapu-szorosban található Ada Kaleh szigetét szerencsére nem kell bemutatnom a Dunai Szigetek blog régi olvasóinak. Ez a gyönyörű felvétel szerencsére teljes egészében tartalmazza a keletre tájolt, törökök által lakott és meglehetősen szomorú sorsú szigetet. 

Gura Văii szigetei 1944. június 9.

Ez a négy sziget ugyancsak a Vaskapu-szorost ékesítette, manapság már csak egy maradt meg belőlük. 1918-ban öt hónapon keresztül Magyarországhoz tartoztak Gura Văii településsel együtt. Sorsukat Ada Kaleh szigetéhez hasonlóan a Vaskapu erőmű felépítése pecsételte meg. 

Simian-sziget 1944. május 17.

1944-es sorozatunkat azzal a szigettel zárjuk, amely akár az új Ada Kaleh is lehetett volna — amennyiben a lakói is így gondolják. A törököknek eszük ágában sem volt erre a vadidegen szigetre költözni, ahová a román állam már átpakolta megmentésre méltó műemlékeket. A téglánként visszaépített erőd jelenleg méteres gazban rejtőzik, az elhagyatott török skanzen a Duna egyik szomorú mementója. Mint ahogy a NCAP légifotógyűjtemény 1944-es dunai sorozata is. 

Palotai-sziget, 1944.

Budapest eltűnt szigetei közé tartozik a IV. kerületben található Palotai-sziget. Eltűnésének időpontját is ismerjük, valamikor 1953 táján már az újpesti part része volt, 1980-ban pedig egykori területén épült meg az Észak-pesti Szennyvíztisztító telep, teljesen átformálva a vízitúrázók két világháború közti paradicsomát. Egy most előkerült légifotó sorozat révén újabb darabka került helyére a sziget eltűnésének mozaikján.

Palotai-sziget, 1944 /hungaricana.hu/

1944. április 14-én, pénteken (a fák árnyékából ítélve) reggel a Magyar Királyi Honvéd Légierő gépei felmérték Budapesten a néhány nappal azelőtti szövetséges bombázás okozta károkat. A közel 550 légifotó a főváros ostrom előtti utolsó állapotát tükrözi, emellett számtalan érdekességet rejt a Dunáról. A georeferált állomány az Arcanum és a mapire.eu honlapon tanulmányozható, valamint a nagy felbontású képeket a Fortepan oldaláról lehet letölteni. 

Ha a Duna szempontjából vizsgáljuk a légifotókat, egyből szembeötlő a magas vízállás. 1944. áprilisában egy nagyobb árhullám vonult le a folyón. A repülés időpontjában 700 cm körüli vízállás volt a Vigadó téri mércén. Az árhullám három nap múlva, 17-én tetőzött 754 centiméterrel (a 2013-as budapesti LNV 891 cm volt). Budapesten a pesti oldalon ekkoriban a Vizafogó magasságáig épültek ki a rakpartok, ettől északra vízben állnak a lapos parton fekvő építési és rakodó területek. Szembeötlő a folyó színe is, az árvíz idején szállított hordalékmennyiség sárgás-barnára színezi a Dunát. Különösen éles a színbeli kontraszt a Népsziget déli csúcsánál, ahol a lezárt téli kikötő szinte fekete vize nem keveredik a főág világos színű vizével.

A "Palotai-sziget - fejlődés és morfológia" c. bejegyzésben, még 2011-ben végigtekintettük a sziget eltűnését. Az 1944-es légifotó előkerülése miatt érdemes ezt a cikket kiegészíteni.

1944-ben még jól látható a sziget fő tömege, a rajta található erdő miatt. Nyugati oldalán fehér pöttyöket látni, ezek ivóvízkutak, melyek valamilyen csővezetéken kapcsolatban kellett, hogy álljanak a parttal. Az alsó rész irányába elnyúló áramvonalas orsó alak a térképek tanúsága szerint alig változott az idők során. A sziget növekedése folyásirányba történt, a sziget déli csúcsán látható sűrű erdő alacsony ártéri növényzetre utal.

Mivel a fotózott terület északon a Fóti-út- Váci út sarkáig terjed, a Palotai-sziget eltűnését okozó megyeri T-sarkantyú nem szerepel a képeken. A mederszűkítés következtében a megyeri part előterében megindult az üledékfelhalmozódás és ezzel párhuzamosan a szemközti Római-part egyre erősödő elmosódása. Egészen addig csak a kis Palotai-sziget törte meg a meder egyhangúságát. Erdős felszínéhez 1930-ra északról egy Lidó nevű zátony csatlakozott, mely hamar a vadkempingezők kedvelt területévé vált. 1944-ben ez a zátony az árvíz miatt nem látható ellenben a sziget déli csúcsánál egy addig ismeretlen félholdhoz hasonlatos zátony nőtt, melyet már a legnagyobb árvizek sem leptek el. Felszínén már megtelepedett a növényzet. 

A megyeri part felé eső mellékág feliszapolódása is előrehaladott állapotban volt már 1944-ben. A T-sarkantyútól délre hosszú, sekély mellékágakkal tagolt zátony alakult ki. Itt is megtelepedett a növényzet, bár sűrűsége még nem hasonlítható a Palotai-sziget déli zátonyához. Feltehetően alacsonyabb vízállás esetén a táj már inkább az 1953-as állapothoz hasonlíthatott, mint a vízisport térképen ábrázolthoz.  

A Palotai-sziget hűlt helye 2016-ban

Ugyan a Palotai-sziget eltűnt a szennyvíztisztító feltöltött területe alatt, de a népnyelv még mindig ezen a néven ismeri a terület déli csúcsát. A zátonyon felnőtt erdő természetvédelmi oltalom alatt áll, de a mellette lévő holtágban ennek ellenére folyamatosan zajlanak kotrások és feltöltések. Ennek ellenére ez a partszakasz jóval érintetlenebb, mint a szemközti, parterózióval alaposan sújtott Római-part.

Lehorgonyzott Népsziget

A térképeken követhető változások gyakran nagy segítséget jelentenek a geográfusoknak, a felszínfejlődés rekonstruálásában. Ilyenkor komoly és hosszas levéltári, térképtári és könyvtári kutatómunka szükséges, hogy minden fellelhető térképet megvizsgálhassunk a lehető legpontosabb eredmény érdekében. Azonban vannak olyan ritka kivételek, amikor a hosszas kutatómunka után kapott eredmény nem áll arányban a ráfordított munkaidővel. Ilyen "hálátlan" terület például a budapesti Népsziget.

1782-1785. Pester Insel

Térképtörténeti kirándulásunk első állomása az I. katonai felmérés szelvénye, mely 1782-1785 között készült. Óbudán még négy különálló sziget állt, és megvan a kis Fürdő-sziget is. Szemben, a balparton ott találjuk a Pesti-szigetet. A szabálytalan, legkevésbé sem áramvonalas szigeten erdőt jelölnek a térképészek. Ekkor még egyetlen épület sem állt rajta, ugyanis az árvizek rendszeresen elöntötték, mint ahogy az egy későbbi leírásból egyértelműen kiderül:

"Az itt ábrázolt Duna keleti partja általjában kemény is Füz fával bé van növe. A Duna ezen oldalán látszik Pest Várassa Szigetjének nagyobb része, melynek dombosabb része nagy Szil és Nyár Fákkal van bé növe, az alatsonyabb része pedig Füzes és Nádas. Ezenn Sziget Keleti széle nevelkedik, a' nyugoti széle ellenben a Jégtöl rongáltatik ugyan, mind azon által Nád és Füz Fa Gyökérrel sürün lévén bé növe magát erössen tartya, s keveset fogy. Nagy ár Viz idején egészen el borittatik."

1826-ban, Vörös László térképész magyarázata szerint a szigetnek két ártéri szintje van, amelyet a növényzet alapján lehet könnyen elhatárolni. A magasabb térszínen puhafás ligeterdő, míg a partokon bokorfüzes társulások uralkodnak. Sajnos az egykori dombosabb szigetmagot manapság szinte lehetetlen kinyomozni, a jelentős feltöltések és földmunkák következtében.
 

1832. Pesti-sziget

 

A Duna Mappáció Budapestre vontakozó szelvényei sajnos elvesztek, azonban a József nádornak ajándékozott kivonat 1832-ből megmaradt. Ezen a Pesti-sziget még mindig szigetként van feltüntetve. Újpest település nem létezik, bár ebben az évben épül fel a legelső ház a Károlyi-féle szőlőhegyen. A sziget formája sokkal áramvonalasabbá vált. Északon valamivel szélesebb, folyásirányban elkeskenyedő formáját napjainkig megtartotta.

1856. Neu-Pester Insel

Újpest 1840-ben vált önálló településsé Rákospalotától. Az új település neve szinte azonnal megjelenik a térképi nevezéktanban, ami meglehetősen különös, ugyanis a sziget ekkor még közigazgatásilag teljes egészében Pest szabad királyi városhoz tartozik. Az 1830-as években épült meg az a töltés, amely elzárta a mellékágat az ide tervezett Téli Kikötő érdekében. Az 1856-os térképen jól látható, hogy a mellékág elzárása nem közvetlenül a parton kezdődött, hanem a váci országút magasabban fekvő homokdombjaitól indult. Feltehetően így akarták megakadályozni, hogy a nagyobb árvizek felülről bejuthassanak az öbölbe. A Téli Kikötő dél felől továbbra is nyitott maradt, így a Duna mindenkori vízállása határozza meg benne a vízszintet. Hogy ez a kisvízi időszakokban se jelentsen problémát rendszeres kotrásra volt és van szükség ma is. Ekkortól akár nevezhették volna Újpesti-félszigetnek is, de valami oknál fogva közel 180 év elteltével is szigetnek nevezi a köznyelv. 

A Zsilip utca nyomvonalán futó töltés révén könnyedén megközelíthetővé vált a sziget, a térképen már utakat látunk, melyek egymást keresztezve futnak a sziget két tengelye mentén. A déli csúcson partbiztosítás létesült a hullámzás elmosó hatása ellen (feketével). Ugyanebben az időben a part felől is épült egy elzárás, mely a mai szélességére szűkítette a medret. A kikötő vize ezáltal csendesebbé vált, az elzárástól délre pedig megindult a partfeltöltés, melynek mértéke a legutolsó képen látható igazán. A töltés következtében megváltozott folyóhidraulika ugyancsak leolvasható erről a térképről; a lerakódó hordalék lassan egyre sekélyebbé változtatja a Zsilip utcai töltés előterét.

Érdekessége még ennek a képnek, az Óbudai sziget északi részén látható elzárás. A Hajógyári-sziget kialakulásának kérdéskörét körbejáró cikkhez érkezett kommentek rejtélyes cölöpjeinek eredetét valahol itt kell keresni...

1861. Pester Insel

 

1861-ben, a lassan körvonalazódó Újpest település mellett újból a Pesti-sziget elnevezés került a II. katonai felmérés szelvényére. A sziget alakja még mindig természetesnek mondható, egyetlen épület sem áll még rajta ekkor. A térkép déli része irányából Pest városa terjeszkedik rohamléptekben szigetünk irányába, felbukkan az épülő Angyalföld neve németül. Északon éppen megjelenik a kicsiny Palotai-sziget, melynek még lesz szerepe ebben a történetben.

1906. Újpesti kikötő sziget

 
Kogutowicz Manó 1906-os Budapest térképén talán a legszembeötlőbb változás az Újpesti vasúti híd megjelenése. A közismertebb nevén Északi összekötő vasúti hidat két év építkezés után, 1896-ban adták át a forgalomnak. A szigeti részen hatalmas töltés épült a vasút számára, hogy a legmagasabb vízállás se fenyegethesse a forgalmat. Ez a töltés gyakorlatilag kettévágta az ekkor még erdős szigetet. Az Újpesti kikötő sziget teljes egészében Budapest közigazgatási határán belül található. A vonalzóval meghúzott határ követte a Téli Kikötő középvonalát. 

A Váci út tengelyén érkező ipari forradalom révén a környéken gombamód szaporodtak a gyárak, a mezőket, szántókat felparcellázták, rajtuk füstölgő gyárkémények nőttek az ég felé.

1921. Ujpesti-Szunyog-sziget

Magyarország 1914. nyarán elnyerte az 1920. évi Nyári Olimpiai játékok rendezési jogát. A Vérmezőre tevezett világversenyt azonban elmosta az első világháború. A győztes hatalmak 1919-ben elvették a szervezés jogát a fővárostól, és Antwerpennek adták. Magyarország nem csupán nem rendezhette meg az Olimpiát, mint vesztes ország, azon nem is indulhatott.

A magyar sportdiplomácia azonban nem adta föl, és komoly erőfeszítésekete tett az 1928-as játékok megrendezésére. Az elkészült tervek szerint a versenyek fő helyszíne az "Ujpesti-Szunyog-sziget" lett volna. A tervekről már volt szó itt a blogon. A nagyszabású beruházás révén a sziget arculata teljesen megváltozott volna, az addig ligetes, épületektől mentes terület szervesen bekapcsolódott volna a város vérkeringésébe. Sajnos a tervekből nem lett semmi. A Népsziget nagy lehetősége örökre elszállt, és aki ismeri a sziget jelenlegi állapotát nem tud mást tenni, mint nagyot sóhajtani.

1929. Népsziget

Akik pedig az "angyalos" vízisport és túratérképeket ismerik, ismerős lehet a sziget 1929-es állapota. A meghiúsult Olimpia sportlétesítményeiből ha más nem is, legalább a csónakházak megvalósultak. A két világháború között a Római parthoz hasonló sportélet és vízi-világ jött létre itt is. A szigetet ezen a térképen nevezik először "Népszigetként". Ez rögtön megcáfolja azt a kézenfekvő etimológiai felvetést, miszerint ezt a nevet csak és kizárólag 1945 után kaphatta ez a földterület. A térképgyűjtemény eme gyöngyszemét élvezet böngészni. Aki pedig még mindig hiszi, hogy nemcsak a társadalomban, és a gazdaságban, de a térképészetben is hatalmas fejlődés ment végbe 1945 után, az vessen egy pillantást egy újabb vízisport térképre, kissé lejjebb görgetve. 

1941. légifotó

 
Első légifotónkon, 1941-ben egy másik sziget került a látóterünkbe. Északról, a megyeri párhuzammű megépülése után hízásnak indult Palotai-sziget lassan közelít a Népsziget felé. A közeledés folyamatos és megállíthatatlan, de ebben az időben a Zsilip utcai töltés még mindig szinte ugyanolyan karcsú, mint újkorában. Pedig már több mint 100 éves ekkor. Partfeltöltés elsősorban a Téli Kikötő oldalán jelentkezett, az itteni gyárak igényei miatt. 

Mivel a parton már szinte minden földterület beépült, megkezdődött az építkezés a Népszigeten is. A csónakházak mellett felépültek a Vízművek parti szűrésű kútjai, de épültek lakások és (hajó)gyárak is. 1943-ban maga a Kormányzó avatott fel hajóslaktanyát közvetlenül a vasúti híd déli, kikötői oldalán. Ez az épület ma is megvan, Sziget Hotelként ismert munkásszállás volt, azóta üresen áll.

1970 körül. Szúnyogsziget

 
A Duna 1:10000-res méretarányú vázlatos áttekintőtérképén ismét a Szunyog-sziget elnevezés szerepel, holott már jóval a II. világháború után járunk. A Vízrajzi Atlaszhoz nagyon hasonló mederfelvétel a Hadtörténeti Múzeum térképtárából származik, dátuma sajnos ismeretlen. Az biztos, hogy 1980 előtti, mert az Észak-pesti Szennyvíztisztító még nincsen rajta. Tovább szűkítve a kört, ugyancsak biztos, hogy 1973 előtti, ugyanis ebben az évben készült el a sziget déli csúcsán egy gyalogoshíd a Vízművek részére, ennek pedig nyoma sincs a térképen. Ugyanakkor nem készülhetett 1955 előtt, mert (újra) áll a vasúti híd. A Palotai-sziget már ott jár a szomszédban, mindössze egy keskeny csatorna választja el a parttól és a Népszigettől. A szigeten folyamkilométer táblákat látnunk (a sziget hossza mintegy 2 kilométer), a déli csúcsnál a mederben lévő jel pedig egyértelművé teszi, hogy azok akik nem voltak hajlandóak elgyalogolni a Zsilip utcáig, kompon is átjuthattak a Népszigetre.

Ezen a térképen a Népsziget már két kerület között oszlik meg. A IV. és XIII. kerületek közötti határ a vasúti híd töltésén fut Nagy-Budapest létrehozása, 1950 óta.

1975. vízisport térkép: Nép-sziget

Ez az 1975-ben készült Duna vízisport térkép szánalmas próbálkozásnak tűnhet az 1929-es angyalos elődjéhez képest. Eltűntek róla a vízisportolók számára "kevésbé" fontos információk, mint például az áramlási viszonyok, a vízmélység adatok, a csónakházak, a vendéglők, az utcák, jellegzetes épületek és még hosszasan lehetne folytatni. A Kádár korszak közepén úgy tűnik újra megnyitották a Zsilip utcai töltést, így a Népsziget újra szigetté válhatott. Persze lehet, hogy csak a térképészek tévedtek - szándékosan. A sok hiányosság mellett az egyetlen szimpatikus plusz információ a hídlábakon található vízmérce 0 pontjainak feltüntetése. Bár az adatok pontossága erősen megkérdőjelezhető, hiszen mi van akkor, ha csupán az imperialista kémek megtévesztése volt a célja a térkép készítőjének?

(Valószínűleg az imperialista hadvezetés is inkább az Angyalos térképeket használta volna...)

1980. Légifotó

1980-ban kezdődött a szomszédos Palotai-szigeten a szennyvíztisztító építése a Duna katasztrofális szennyvízterhelése miatt. A Palotai esetében a sziget elnevezés ugyancsak eufemizmus, hiszen már régen nem az. A vasúti hídtól északra a főági oldalon egy fiatal fűzerdő révén már teljesen egybeforrt a "két sziget". A Népsziget déli csúcsán látható fehér vonal jelöli az új gyalogos hidat. Jól megfigyelhető, hogy a mellékágak hordalékmentes vize jóval sötétebb az áradó főágéánál. Keveredés mindössze a déli csúcsnál jelentkezik.

1980 körül érte el az ipari, és egyben a beépített terület aránya a maximumát. A rendszerváltás után bekövetkezett változások elsősorban a növényzet térhódításának kedveztek, bár ha az állatfarmtól délre eső kiszáradt erdőre gondolunk, nem feltétlenül helytálló ez a megjegyzés.

A Népsziget egy külvárosi ártéri erdőből vált Budapest szerves részévé az elmúlt két évszázad alatt. Arculatát egyfelől az ipar és a kikötő határozza meg, másrészt a kajak-kenu vízitelepek. Funkcióját azóta keresi, hogy alig maradt üzem rajta. Megnyugtató megoldást talán csak a sikeres olimpiai pályázat jelentett volna annak idején...

 

A Népsziget napjainkban (legifotok.hu)

A Népsziget alakja szinte változatlan volt, miután félszigetként a parthoz csatolták. Aki azonban morfológiai változások után kutatna, szívből ajánlom a googleearth csúszkáját, melyen a felvételek időpontját választhatjuk ki. A Palotai-sziget és Népsziget közé eső kicsiny öböl jelentős változáson ment át az elmúlt években. Hogy előnyére, avagy hátrányára, azt mindenki döntese el maga...

Dunai tájlélekrajz 1941

IN ENGLISH 

4859_2 Új tó születik?

Csallóköz. A Duna legnagyobb szigete. A fokozatosan süllyedő kisalföldi térszínt a Duna üledékeivel töltögette fel. Lerakott hordalékát állandóan kerülgetve, gyakran évről évre más mederben talált magának utat. Ez a hatalmas hordalékkúp a földfelszínről nézve felismerhetetlen szinteket rejt. A levegőből azonban minden kitisztul. Felbukkannak az egykori elhagyott medrek, melyek szélességéből következtethetünk az egykor levezetett víz nagyságára. Minél nagyobb a szélessége, kanyarulatai annál terebélyesebbek. Kibogozhatatlan mederfonatokat képeztek egészen addig, amíg a XIX. századi ármentesítés meg nem történt. Ekkor leválasztották az ártér nagy részét a folyóról, és szépen fokozatosan beszántották ezeket a medreket. Ahol az ártér magasabb volt, ott alkalomadtán az ember is megtelepedett. Ezeket a magasártereket hasznosította a mezőgazdaság (kép északi részén). Erre már ritkásabb a folyó mintázata.

A Kisalföld napjainkban is tartó süllyedését már nem ellensúlyozza az évről-évre, áradásról-áradásra érkező hordalék. Az osztrák duzzasztóművek megfogják a kavicsot, így megállt a csallóközi hordalékkúp épülése. A feltöltődés így már nem tarthat lépést a süllyedéssel. Lehet, hogy évszázadok múlva leszármazottaink már a Csalló-tóban fognak fürdeni a Balaton helyett?

4960_2 Római erőd a zagytározó alatt.

Brigetio légióstábora az aquincumi földrajzi környezethez képest nagyon hasonló helyzetben épült föl. Itt, Szőnytől keletre az óbudai Mocsároshoz hasonló óholocén Duna medret rajzolnak ki a mezőgazdasági területek. A Vág-Duna torkolatától keletre található hatalmas sziget valószínűleg a rómaiak korában sem létezett már. Talán a nagyobb árvizek néha még behatoltak a feliszapolódott mellékágba, de nagy valószínűséggel a légióknak már nem volt szüksége kompra, hogy táborukba jussanak. Az egykori sziget almásfüzitői csücskén állt Azaum római erődje. Szerencsétlenségére éppen azon a területen, amelyet napjainkban az aluminiumipar hasznosít - zagytározóként.

4962_3 Épül az Árpád híd!

 

És már látszik a Palotai-sziget gyászos sorsa, bár az Óbudai-szigeten még kertészkednek, a Népszigeten már csak tervben létezik az végtelenbe kitolt budapesti Olimpia, megálmodott sporttelepei részben a felhizlalt Margit-szigeten épülnek meg. 

5462_1 Requiem egy kanyarulatért

A magasból letekintve még látszik a faddi Duna kecses kanyarulatának egykori íve, de már töltések szegélyezik az Új-Duna útját Fajsznál és a túlparton. A vizétől megfosztott medrekbe lassan leszivárog a mezőgazdaság, ahol közelharcot vív majd a burjánzó ártéri és mocsári növényzettel. A gátőrőknek pedig árvizek idején ott kell figyelniük különösen, ahol a töltés metszi az egykori medreket, hiszen a Duna még emlékszik, hogy egyszer arra járt...

5662_1 Öt generáció

Hercegszántó és Dávod között ott találjuk a Baracskai-Duna öt generációját, a fiútól egészen az ükapáig. A legidősebb generáció széles medrével szinte tökéletes félkörívet metsz ki a Bácskai-löszhátból. Büszke futása jelzi, hogy nem véletlenül húzták meg itt az emberek Bácska és Baranya határát; medre egykor a Mohácsi-ág vízhozamával vetekedett. Kissé szerényebb utódja e félköríven belül már kisebb íveken kanyarog, de nyomát ő is rajta hagyta a tájon. A csökkenő vízhozam mind keskenyebb medreket eredményezett, a nagyapa-ágat már jobbára kitakarják a nadrágszíjparcellák. A még elő apa-generációba az ember mesterségesen, szinte szikével vágta be lomha kanyarok átvágásával a legfiatalabb fiúmedret. Bácska és Baranya határát talán már csak a parcellák nagysága rajzolja ki.
 

6166_2 Noémi szigete

 
A Temes-sziget (Острово) alig látszik ki az 1941. évi késő tavaszi zöldárból. Az egységes szigetet a magas vízállás újból csíkokra szabdalta. Megszámlálhatatlan sziget épült ebben a csodaszép medertágulatban, ahová Jókai elrejtette a világ elől Noémijét. Az egykori Temes vármegye legdélebbi települését ma már gátak övezik. Szükség is van rájuk, ugyanis az 1972-ben befejezett Vaskapu I. erőmű által visszaduzzasztott víztömeg ezt a szigetet is elárasztással fenyegette. Annak ellenére, hogy 150 kilométernyire esik tőle.

/A légifelvételekből készült térképek forrásai: Hadtörténeti Múzeum térképtára. A felvételek készítésének ideje: 1941. május 31 - október 4./